//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
– Meglepetés? *kérdez rá azonnal. Nem bírja megállni. Igen, mosolyszünet, meg minden, de hát Morf se hagyta csak úgy magára, segít neki, a bokáját kötözi, a hátán cipeli, hát így Shyahar is enyhül kicsit.* Milyen meglepetés?
*De már indulnak is át a városon, a Piac felé, a lány felismeri a helyet, az utcákat. Igen, már egész kezdte magát otthon érezni Artheniorban, és valahol, úgy gondolja, hiányozni fog neki ez a hely, ahol átvészelték a telet, ahol végül valóban minden értelemben egymásra találtak Morfiusszal.
Némi szomorúságot is ébreszt benne az elválás.
De mikor a kedvese a ládára ülteti azért vitézül mosolyog. És nem kevésbé izgul is. Tudja, hogy mi Morfiusz foglalkozása és él a gyanúperrel, hogy bizony Morf nem mindenhol aranyért fog vásárolni.*
~Csak el ne kapják!~
*Mikor Morfiusz a kezébe adja a pokrócot, kérdőn néz rá, de aztán már jön is a figyelmeztetés.*
– A lényeg, hogy itt vagy, és nem hallok ribilliót sem a piacról *szusszan és a feszültség egy része távozik belőle.* megint önkiszolgáltál, ugye?
*Aztán bólint.*
– Nem volt szándékos. Én is jobban szeretném, ha versenyt futhatnánk, hidd el!
*Látni a szemein, hogy megint elszomorodik, de nem kezd újra sírni. És igyekszik összeszedni magát, kiprésel egy kis mosolyfélét is, mutatva, hogy mennyire bátor.
Abban viszont igazat ad Morfiusznak, hogy valóban kellhet még pár dolog az útra, mert így, hogy az ő bokájával van némi gond, lehet lassabban haladnak majd.*
– Meg azért, tudom erős vagy, de nem vihetsz egész úton a hátadon, több pihenő kell, meg, meg majd ha lassabban is megy, próbálkozom én.
*Igen, hatni fog a borogatás, és akkor majd próbál lépni. Végtére is a botja most jó szolgálatot tehet, nem csak harcolni lehet vele, ilyenkor is hasznos.
A városon át ettől függetlenül még Morf hátán lovacskázik, és ezzel nem kis feltűnést keltenek. Valóban nem mindennapi látvány egy erős fiatal és nem csekély mértékben jóképű fickó, amint egy látszólag makkegészséges fiatal nő súlya alatt görnyed, és ráadásul még a lány hátán ott vannak a vándorzsákok, a pokróc és minden egyéb.*
~Szegény Morf, mint a tergenyes szamár úgy meg van rakva. De bírja. Nem semmi! Az én párom!~
*Végül elérik a tisztást, és körbenézve Shya felismeri a helyet, ez ugyanaz a bizonyos tisztás, az ahol Morf késharcra tanította, ahol a fa ágán ücsörögtek, ahol szerették egymást.*
– Jó, legyen! Ez jó hely. Szeretem *feleli, mert megismeri a fát, igen, felismeri, így kilombosodva, zöld levélruháját viselve is ugyanaz a fa.
Amikor Morf leguggol vele, lemászik a hátáról, és a fenekére tottyan.*
– Kicsit enyhül a sajgás. Jó neki, hogy nem kellett rálépnem *ismeri el.
Aztán Morf mellé csusszan, rendezkedik kicsit, majd a sérült bokáját felteszi a málhájukra, aztán a férfi mellé dől, fejét Morfiusz vállára hajtja.*
- Arra gondolok, hogy a néném tanítgatott, talán menet közben Vízi Ryshát, esetleg fekete nadálytövet is. Ha lelünk valamelyiket, akkor tudok belőlük egy kis kezdetleges gyógypakolást készíteni, és az is segítene. Ismered őket? *kérdezi, mert újra kezd megjönni a kedve a csevegéshez.*