//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem sieti el a rongy kivételét. Látja, hogy fuldoklik és egyre nehezebb számára a levegővétel, de csak emiatt nem hagyja félbe a munkáját. Lorew azt mondta, egész este az életben maradásért fog küzdeni, hát most megmutathatja, mennyire is akar itt maradni. Ha nem tüdőzi le a véres-nyálas folyadékot, akkor a fájdalom ellenére is legalább egy percig ki kell bírnia levegő nélkül. Vagy másfélig. Az már nem rajta múlik. Elvégzi az utolsó simításokat az orrán, teljesen eltávolítja a porcot a csontról, majd egy ideig csak mosolyogva figyeli a szenvedését. Nagy a csábítás, hogy hagyja belefulladni a saját nedveibe a szerzetes. Szép lenne látni, ahogy vörös nyálat köhög fel az orrán keresztül. Végül csak megkönyörül rajta és félre dobja az átázott anyagcsomót. Nem sokon múlt, de Idya kifejezetten jó az időzítésben, szinte az utolsó pillanatban menti meg a fulladásos haláltól.*
-Ne szomorkodj! *Törli le a vért a szája sarkából.* Lesz még alkalmad gyakorolni... *Ha kicsit begyógyult a seb az orrán és elállt a vérzés, akkor biztosan visszatér erre a területre. Érzékeny és egy apró vágás is elég galibát tud okozni és megnehezítheti a légzést. Bár ami a sebet illeti... beletelik legalább egy órába, míg teljesen felszívódik a vér. Hogy pontosan mi történt, azt nehezen magyarázza meg. Mit is csinált pontosan?*
-A tőr hegyével kipattintottam a koponyacsontból a porcot és ez... *Érinti meg finoman a szabadon lifegő porcot.* Ez most éppen nem csatlakozik semmihez, csak a bőr tartja a helyén. És itt... *Mutatóujját becsúsztatja a résbe.* Itt van egy hatalmas lyuk, amin keresztül be lehet nyúlni az orrod alá. Hát nem csodás? *Kérdezi izgatottan. Ha tudna, nagyon szívesen be is nézne, mit látni, de eltömítette a vér az egészet.* Biztos nem hangzik valami biztatóan a helyzet, de egyáltalán nem vészes. Még csak a fertőzésveszély sem áll fenn, nem nyílt a seb, csak hát... csúnya és fájdalmas. *Próbálta a lehető legjobb leírást adni az állapotáról, de nem mestere az anatómiának. Tud ezt-azt, de inkább csak próbálkozik és az eddigi tapasztalatokra épít. Ezért is szereti tudni, mi mekkora fájdalommal jár. Néha nem elég, ha látja vagy hallja a szenvedést, azt is élvezi, mikor az áldozatai megpróbálják több, vagy inkább kevesebb sikerrel szavakba önteni, hogy milyen borzalmat éltek át. Idya a fájdalmak nagy részét, amit okoz, el sem tudja képzelni, milyen érzés lehet. Mikor feltépik a bőrét, lefejtik a húsát a csontról vagy kigarapnak belőle egy darabot. Brr... még a gondolattól is írtózik, hogy bárki is ilyet tegyen vele. Nem (csak) a kíntól fél, de mások kínzása olyan csodálatos dolog, hogy arra senki sem lenne méltó, hogy őt megkínozza. Nem is csinálnák megfelelően. Túl jól ért az ilyenekhez, a végén még diktálná, mit kéne ahhoz csinálnia, hogy a legerősebb legyen a fájdalom.*
-Tudom, de azt már elvetettük. *Torkolja le az erdő felvetését.* A vérszag hozzánk vonzaná a vadakat, most viszont nem vagyok hajlandó megengedni, hogy begyógyítsd őket. Majd talán, amikor már nagyon a halálodon vagy, ihatsz még egy varázsitalt... *A mondat közepén elakad, kicsit eltöpreng a saját szavain.*
-Az úgy nem lesz jó... *Tűnődik.* Ha bájitalt iszol, akkor felgyorsul a tetoválás regenerálása, és más lesz a színe és a formája is. Már ha nem gyógyítja be azt is teljesen... Akkor viszont rossz hírem van. *Mosolyodik el, hiszen Lorewnek ugyan rossz hír, de számára öröm.* Kénytelen leszel a saját képességeid szerint túlélni az éjszakát, ugyanis olyan zöld izét nem kapsz többet. *Legalább nem fognak eltűnni az apró sebek sem, és a nap felkeltével teljes egészében megcsodálhatja, mit alkotott ezalatt a pár óra alatt.
Most, hogy egy időre megint mindent megbeszéltek, ismét arra koncentrálhat, amire a legjobban szeretne. A dolgot csak az nehezíti, hogy kinn vannak, úgyhogy vissza kell fognia magát, legalábbis minimálisan. Olyanra nem lenne képes, hogy csak kis vágásokat ejt, azoknak nem lenne semmi értelme. Ekkor jut eszébe, hogy nem feltétlenül az ő módszerén kell változtatni, ha a férfinak nem jön ki hang a torkán, az bőven elég. A kezével is befoghatná a száját, de az több okból sem lenne a legjobb. Pici tenyere van, vékony ujjai, amivel egy emberi szájat nehezen tudna teljesen lefedni. És nem mellesleg az teljesen személytelen lenne. Így, hogy ajkaival fojtjael az üvöltést, sokkal hangulatosabb. Közben a keze sem tétlenkedik, befúrja magát a bőre alá, körmével vájva az utat és vérpatakot fakasztva, mely az ujjai között szivárog ki. Mintha csak egy narancsból akarna levet facsarni, azzal a különbséggel, hogy a narancslevet nem szereti.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 20:30:46