//Második szál//
//Edzés, kiképzés//
*Ő is egyike azoknak, akik "meditálnak" a tisztáson. Ő igazából nem is annyira, hiszen olvasni valóval ült ki ide még órákkal ezelőtt, hogy kiélvezze még azt a kis napsütést, ami ilyen tájt járhat az ember fiának - vagy az ő esetében lányának ugye.
Érdekes kötet, a kontinens történelmével foglalkozik. Igaz, a legfrissebb események még nincsenek benne, mint például a különböző entitások feltűnése és harca, vagy a Pegazus vizének megmérgezése; de ezek még úgy is annyira frissek, hogy hallott felőlük a különböző szóbeszédekből. Jól tudja ugyan, hogy nem mindent kell elhiggyen, amit hall -ő ne tudná?-, ennek ellenére ezeket egyelőre elégséges ismeretnek tartja, s úgy érzi, hogy teljesen ráér a pontosabb utánanézéssel ezekről.*
~Úgy sincs sok értelme ezeket tudni, ha az előzményekről leghalványabb segédfogadalmam sincsen.~
*Órák óta leköti a tartós lapokra tintával formált szöveghalom, épp csak azért nézett fel eddig a lapokról, hogy időnként belekortyoljon a kulacsban magával hozott fehérborba, az ajkait megnedvesítendő.
Legalábbis egészen eddig. Ebben a pillanatban ugyanis felfigyel az ütemes döngésre. Már hallja egy ideje, azonban eddig nem annyira tulajdonított neki jelentőséget, most már azonban kezdi kissé zavarni a koncentrációban.
A selyemszalagokból összefont könyvjelzőt a lapok közé helyezi ott, ahol épp tart jelenleg, s bezárja a könyvet egy rövid időre - egész pontosan addig, míg utána kíván nézni, hogy ki és mi okozhatja a zajt. Ültében néz csak szét, körbefordulva. Hamar meg is látja, hogy ki a felelős azért, amiért ő nem tud figyelni az érdekes olvasmányára. Erre fel is tápászkodik, egyik kezében a könyvvel -semmi pénzért sem akarná elhagyni- meg is indul a tisztás távolabbi oldalán ügyködő férfihoz.
Első gondolata az, hogy megdorgálja a tettért, így egész indulatosan kezdi szedni a lábait felé. Ám, ahogy közeledik hozzá, egyre csak halványul a dühe, s fordul át inkább csodálkozásba és meglepettségbe. Ennek két jó oka is van. Az egyik az, hogy az előbb még rendre utasítani kívánt férfiú öltözete eléggé hasonlít arra, amit egynémely városőrön látott. A másik pedig maga a férfi, hiszen legalább kétszer olyan magas és termetes, mint ő maga.
Így, mire Xebog mellé ér -tisztes távolságba persze, hiszen nem akar az egyik ütés, vagy alázúgó gally áldozatává válni-, felülkerekedik a dühén egyfajta csodálat, értetlenség és kisebb félelem egyvelege.*
-Szabad megkérdeznem, hogy... ezt miért?
*Az előre eltervezett dühös, válogatott, kacifántos és ízes cifraságok helyett végül csak ennyit bök ki. Ábrázata legalább olyan kérdő és értetlen, mint a kérdés maga.*