Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 242 (4821. - 4840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-11 19:44:02
Üzenet elküldve: 2017-02-11 19:44:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Nem töpreng sokat a szállás gondolatán. Nem elég vastag a bőre, hogy befogadtassa magát egy szinte idegen embertársával. Szerencsére nem is kell, mivel a férfinek sincs saját háza, kunyhója vagy akár egy sátra.
A pénzkérdésre nem tud sokat mondani, talán van valamennyi még nála, legalábbis reméli. Első sorban nem csak a pénz akadályozta meg, hogy legelőször betérjen a fogadóba. Inkább a kinézete tett hozzá, főleg az, hogy nagyon koszos és a szaga sem egy gyöngyvirágos kertre emlékeztet. Habár keveset törődik mások véleményével, megspórolta magának az időt és a megaláztatást, hogy helyből kipenderítsék.*
- Menjünk. *Bólint és elmosolyodik. Amint a férfi elindul, a lány sem lacafacázik, követi őt. Megkedvelte és nem szívesen válik meg társaságától, habár erőltetni sem akarja a sajátját a másikra.*
A pénzkérdésre nem tud sokat mondani, talán van valamennyi még nála, legalábbis reméli. Első sorban nem csak a pénz akadályozta meg, hogy legelőször betérjen a fogadóba. Inkább a kinézete tett hozzá, főleg az, hogy nagyon koszos és a szaga sem egy gyöngyvirágos kertre emlékeztet. Habár keveset törődik mások véleményével, megspórolta magának az időt és a megaláztatást, hogy helyből kipenderítsék.*
- Menjünk. *Bólint és elmosolyodik. Amint a férfi elindul, a lány sem lacafacázik, követi őt. Megkedvelte és nem szívesen válik meg társaságától, habár erőltetni sem akarja a sajátját a másikra.*
4839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-11 16:46:47
Üzenet elküldve: 2017-02-11 16:46:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Rabkaraván //
* Egyelőre úgy tűnik, a rabtársak sem vérengző fenevadak, csak hozzá hasonló furcsaságok miatt kerültek börtönbe. Vagy, ha nem is semmiért, nem tűnnek sorozatgyilkosoknak. Az ujjaival való játékot hamar megunja, illetve nem is megy neki olyan könnyen, így inkább unottan figyel. Csupán akkor húzza ki magát egy kicsit és kezd el értetlenül pislogni, mikor meghallja a "kényszermunka" szót. Rögtön ezután - vélhetően - a hely neve is szóba kerül Syoudnak köszönhetően, amit csendben próbál megismételni, kisebb-nagyobb sikerekkel. *
- Kentaur... * Egyszerű városi lány ő, aki ha hallott is valaha a barlangrendszerről, a nevét biztosan nem jegyezte meg, oda pedig teljesen biztos, hogy nem jutott még el korábban. A legnagyobb táv, amit megtett valaha is, bizonyára az volt, amikor kicsit beljebb merészkedett az erdőben, egyébként meg egész életét a városban töltötte. A kentaurokról is csak kiskorában hallott a mesékben, nem csoda hát, hogy a bonyolult Krenkataur helyett a kentaurokra asszociál.
Syoud szavaira először kirázza a hideg, aztán mivel így könnyebb elfogadni a hallottakat, inkább betudja annak, hogy az elf bizony túloz egy kicsit. Vagy nagyon. Halovány mosolyra is húzódik szája, mikor az elf ork sitteseket emleget. Még hogy ő orkokkal egy helyre kerüljön börtönbe... Olyan rossz dolgot azért nem tett, amikor le akart feküdni egy városőrrel, aki talán nemi irányultságából, talán félelmeiből fakadóan nem akarta ezt. A hosszúfülű kérdésére azért válaszol. *
- Ha jól emlékszem... ötven napot talán... * Törnie kell egy kicsit a fejét, de aztán beugrik a bűvös ötvenes. *
- De, ha kiderül, hogy nem létezik a banda, amiről beszéltem nekik, többet is kapok. Te? * Néz először a másik lányra, majd ha ő végzett, Syoudra. *
- Hát te?
* Egyelőre úgy tűnik, a rabtársak sem vérengző fenevadak, csak hozzá hasonló furcsaságok miatt kerültek börtönbe. Vagy, ha nem is semmiért, nem tűnnek sorozatgyilkosoknak. Az ujjaival való játékot hamar megunja, illetve nem is megy neki olyan könnyen, így inkább unottan figyel. Csupán akkor húzza ki magát egy kicsit és kezd el értetlenül pislogni, mikor meghallja a "kényszermunka" szót. Rögtön ezután - vélhetően - a hely neve is szóba kerül Syoudnak köszönhetően, amit csendben próbál megismételni, kisebb-nagyobb sikerekkel. *
- Kentaur... * Egyszerű városi lány ő, aki ha hallott is valaha a barlangrendszerről, a nevét biztosan nem jegyezte meg, oda pedig teljesen biztos, hogy nem jutott még el korábban. A legnagyobb táv, amit megtett valaha is, bizonyára az volt, amikor kicsit beljebb merészkedett az erdőben, egyébként meg egész életét a városban töltötte. A kentaurokról is csak kiskorában hallott a mesékben, nem csoda hát, hogy a bonyolult Krenkataur helyett a kentaurokra asszociál.
Syoud szavaira először kirázza a hideg, aztán mivel így könnyebb elfogadni a hallottakat, inkább betudja annak, hogy az elf bizony túloz egy kicsit. Vagy nagyon. Halovány mosolyra is húzódik szája, mikor az elf ork sitteseket emleget. Még hogy ő orkokkal egy helyre kerüljön börtönbe... Olyan rossz dolgot azért nem tett, amikor le akart feküdni egy városőrrel, aki talán nemi irányultságából, talán félelmeiből fakadóan nem akarta ezt. A hosszúfülű kérdésére azért válaszol. *
- Ha jól emlékszem... ötven napot talán... * Törnie kell egy kicsit a fejét, de aztán beugrik a bűvös ötvenes. *
- De, ha kiderül, hogy nem létezik a banda, amiről beszéltem nekik, többet is kapok. Te? * Néz először a másik lányra, majd ha ő végzett, Syoudra. *
- Hát te?
4838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-11 08:59:56
Üzenet elküldve: 2017-02-11 08:59:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Növények nyomában//
*Civilizáció. Rég volt már. Már majd egy hete barangol az erdőben és a pusztaságban. Ezalatt egy teremtett lélekkel sem találkozott, leszámítva a mágus toronynál látott alakokat, de az olyan távoli volt, hogy igazából nem tudható be annak, hogy bárkit is látott volna. A tisztás már nem ismeretlen a számára és mivel megfordult már itt, ezért tudja, hogy a városiak szemében közkedvelt pihenő övezet. Még a tél sem csorbítja a hely iránti érdeklődést. A szerzetesek a fény isten hívei mind mind ide járnak és jártak meditálni. Éppen ezért a doktori is élénken érdeklődik a hely varázsa iránt. Eltűnődik, és elmélkedik rajta röviden, majd némi undorral a szája szélén továbbáll, hogy valódi célja irányába indulhasson, amely nem más mint a város piaca. Természetesen a környék nem hagyja hidegen és a szokványos erdei növények után kutatva egy kicsit körbeszimatol. Majd amikor már kellő időt töltött ezzel tovább indul első állomása irányába.
Nincs baja a városi környezettel, de azért nem is kedveli annyira, hogy sok időt töltsön el az emberek között. Amúgy is félvér lenne, amely az utálat szinonimája. Az elfek lenézik őket, mert a vérük megcsúfolása, az emberek pedig nem bíznak bennük, mert a lombrágókra emlékeztetik őket. Így a félvérség egy igazi átok, amely a két világ között csak a megvetés és a gyűlölet mezsgyéjén vonul át. A doktor lassan elindul a város irányába.*
*Civilizáció. Rég volt már. Már majd egy hete barangol az erdőben és a pusztaságban. Ezalatt egy teremtett lélekkel sem találkozott, leszámítva a mágus toronynál látott alakokat, de az olyan távoli volt, hogy igazából nem tudható be annak, hogy bárkit is látott volna. A tisztás már nem ismeretlen a számára és mivel megfordult már itt, ezért tudja, hogy a városiak szemében közkedvelt pihenő övezet. Még a tél sem csorbítja a hely iránti érdeklődést. A szerzetesek a fény isten hívei mind mind ide járnak és jártak meditálni. Éppen ezért a doktori is élénken érdeklődik a hely varázsa iránt. Eltűnődik, és elmélkedik rajta röviden, majd némi undorral a szája szélén továbbáll, hogy valódi célja irányába indulhasson, amely nem más mint a város piaca. Természetesen a környék nem hagyja hidegen és a szokványos erdei növények után kutatva egy kicsit körbeszimatol. Majd amikor már kellő időt töltött ezzel tovább indul első állomása irányába.
Nincs baja a városi környezettel, de azért nem is kedveli annyira, hogy sok időt töltsön el az emberek között. Amúgy is félvér lenne, amely az utálat szinonimája. Az elfek lenézik őket, mert a vérük megcsúfolása, az emberek pedig nem bíznak bennük, mert a lombrágókra emlékeztetik őket. Így a félvérség egy igazi átok, amely a két világ között csak a megvetés és a gyűlölet mezsgyéjén vonul át. A doktor lassan elindul a város irányába.*
4837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 22:09:54
Üzenet elküldve: 2017-02-10 22:09:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Horror mese//
*Ijedten rázza meg a fejét, majd kezdi el zavartan igazgatni szőke fürtjeit, amelyek a fejrázástól, még annak ellenére is rendezetlenné vállnak kissé, hogy a hideg ellen a tündérke kendővel védi a fejét, és főként a füleit. Egyáltalán nem akarta, hogy úgy tűnjön a helyzet, mintha nem lenne kedve vendégségbe menni az elf kisasszonyhoz, és mivel most már a bűntudat is gyötri, hiszen úgy érzi, hogy szomorúvá tette a hozzá oly kedves teremtést, már nem is mondhatna nemet akkor sem, ha ez egyébként megfordult volna a fejében.*
– Nem, egyáltalán nem arra gondoltam! Nekem csak fura ez az egész helyzet. Itt mindenki nagyon kedves. A Thargok is azonnal befogattak, és olyan feladatokat bíztak rám, szinte azonnal, amik nagyon bizalmas jellegűeknek tűntek nekem első ránézésre.
~Na jó, még második meg harmadik ránézésre is, de szerencsére a levelekről csak annyit tudok, hogy fontosak, azt nem, hogy mi áll bennük. Az a szekérnyi élelem és hatalmas doboz varázsital viszont egészen biztos, hogy nagyon értékes volt, és egy napja sem voltam még ott, máris rám bízták.~
– Most pedig Ön is. Alig ismer, körülbelül egy fél napja találkoztunk először, és máris meghív a házába, velem szeretne ebédelni, és minden. Vagy ott van Morwon Úrfi, aki a talizmánját is rám bízza, ha majd találok valakit, aki meg tudja áldani. Tényleg!
*Kap a fejéhez, hogy eddig nem csapott le az alkalomra, és azonnal elő is hozakodik a témával.*
– Ön nem tudja véletlenül, Kisasszony, hogy hol találok olyan mágust, aki képes amuletteket áldani? Nagyon fontos lenne találnom egyet.
*Így tehát nem utasítja el az ajánlatot, sőt, amikor az üzleti részhez érnek, már teljesen megnyugszik, és újra magabiztosan, és kedvesen mosolyog.*
~Akkor hát tényleg lesz feladatom! Most akkor vajon csak azért kedveskedett, mert azt hitte, hogy anélkül nem segítenék? Nem értem miért olyan nehéz elhinni egyeseknek, hogy csak kérni kell a segítséget.~
*Ezúttal ő sóhajt, ám inkább megkönnyebbülten, mint gondterhelten, és rábólint a kérésre.*
– Örömmel segítek mindenben, amiben csak tudok.
*Ekkor már magára is kapja újfent a táskáját, vándorbotját a kezébe veszi, és az utolsó kérdésre már nem is válaszolt, hiszen úgy érzi, hogy eleget magyarázkodott már. Most, hogy végre feladata is van, nem érzi úgy, hogy csak lopná a napot, és a kisasszony idejét a társaságával.*
*Ijedten rázza meg a fejét, majd kezdi el zavartan igazgatni szőke fürtjeit, amelyek a fejrázástól, még annak ellenére is rendezetlenné vállnak kissé, hogy a hideg ellen a tündérke kendővel védi a fejét, és főként a füleit. Egyáltalán nem akarta, hogy úgy tűnjön a helyzet, mintha nem lenne kedve vendégségbe menni az elf kisasszonyhoz, és mivel most már a bűntudat is gyötri, hiszen úgy érzi, hogy szomorúvá tette a hozzá oly kedves teremtést, már nem is mondhatna nemet akkor sem, ha ez egyébként megfordult volna a fejében.*
– Nem, egyáltalán nem arra gondoltam! Nekem csak fura ez az egész helyzet. Itt mindenki nagyon kedves. A Thargok is azonnal befogattak, és olyan feladatokat bíztak rám, szinte azonnal, amik nagyon bizalmas jellegűeknek tűntek nekem első ránézésre.
~Na jó, még második meg harmadik ránézésre is, de szerencsére a levelekről csak annyit tudok, hogy fontosak, azt nem, hogy mi áll bennük. Az a szekérnyi élelem és hatalmas doboz varázsital viszont egészen biztos, hogy nagyon értékes volt, és egy napja sem voltam még ott, máris rám bízták.~
– Most pedig Ön is. Alig ismer, körülbelül egy fél napja találkoztunk először, és máris meghív a házába, velem szeretne ebédelni, és minden. Vagy ott van Morwon Úrfi, aki a talizmánját is rám bízza, ha majd találok valakit, aki meg tudja áldani. Tényleg!
*Kap a fejéhez, hogy eddig nem csapott le az alkalomra, és azonnal elő is hozakodik a témával.*
– Ön nem tudja véletlenül, Kisasszony, hogy hol találok olyan mágust, aki képes amuletteket áldani? Nagyon fontos lenne találnom egyet.
*Így tehát nem utasítja el az ajánlatot, sőt, amikor az üzleti részhez érnek, már teljesen megnyugszik, és újra magabiztosan, és kedvesen mosolyog.*
~Akkor hát tényleg lesz feladatom! Most akkor vajon csak azért kedveskedett, mert azt hitte, hogy anélkül nem segítenék? Nem értem miért olyan nehéz elhinni egyeseknek, hogy csak kérni kell a segítséget.~
*Ezúttal ő sóhajt, ám inkább megkönnyebbülten, mint gondterhelten, és rábólint a kérésre.*
– Örömmel segítek mindenben, amiben csak tudok.
*Ekkor már magára is kapja újfent a táskáját, vándorbotját a kezébe veszi, és az utolsó kérdésre már nem is válaszolt, hiszen úgy érzi, hogy eleget magyarázkodott már. Most, hogy végre feladata is van, nem érzi úgy, hogy csak lopná a napot, és a kisasszony idejét a társaságával.*
4836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:51:04
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:51:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Horror mese//
*Az igaz, hogy Mofi nem egészen úgy hajtotta végre a feladatot, de Aria elérte a célját, és ő arra asszociált.*
~ Mikor durcás akkor is milyen kis aranyos.~
*Ahogy meghallja Mofi gyomor morajlását, ekkor az elf csupán sóhajt egyet, s közben együtt érzően tekint a másikra.*
~ Ne aggódj aranyoskám, hamarosan az éhség nem fog gyötörni.~
- Ha azt, mondtad, volna, hogy nincsen kedved, még azt is jobban elhiszem, de biztosíthatlak arról, hogyha a terhemre lennél, akkor nem ajánlottam volna fel ezt az eshetőséget.
*Közben a merész tervét is elárulja. Egy huncot vigyor mellett.*
- Városban van egy piac ha gondolod széjjel nézhetünk, biztosan találunk valami érdekeset.
*Sokat sejtetően néz a picike leányzóra a hóhajú.*
- Az üzleti részét rád bizhatóm? Természetesen kifizetem.
*Tüncike jobban érthet az üzlet kötéshez, és talán pár arannyal kell kevesebbet kell fizetni érte, már megéri neki.*
- Miért mondod ezt?
*Csüggeten néz Mofira, hiszen mindenképp meg akarja invitálni magához, csupán egy estéről lenne szó.*
- Nem kell rosszra gondolni, de szeretném teljessé tenni a napot, amit szerrtnék megosztani.
*Az igaz, hogy Mofi nem egészen úgy hajtotta végre a feladatot, de Aria elérte a célját, és ő arra asszociált.*
~ Mikor durcás akkor is milyen kis aranyos.~
*Ahogy meghallja Mofi gyomor morajlását, ekkor az elf csupán sóhajt egyet, s közben együtt érzően tekint a másikra.*
~ Ne aggódj aranyoskám, hamarosan az éhség nem fog gyötörni.~
- Ha azt, mondtad, volna, hogy nincsen kedved, még azt is jobban elhiszem, de biztosíthatlak arról, hogyha a terhemre lennél, akkor nem ajánlottam volna fel ezt az eshetőséget.
*Közben a merész tervét is elárulja. Egy huncot vigyor mellett.*
- Városban van egy piac ha gondolod széjjel nézhetünk, biztosan találunk valami érdekeset.
*Sokat sejtetően néz a picike leányzóra a hóhajú.*
- Az üzleti részét rád bizhatóm? Természetesen kifizetem.
*Tüncike jobban érthet az üzlet kötéshez, és talán pár arannyal kell kevesebbet kell fizetni érte, már megéri neki.*
- Miért mondod ezt?
*Csüggeten néz Mofira, hiszen mindenképp meg akarja invitálni magához, csupán egy estéről lenne szó.*
- Nem kell rosszra gondolni, de szeretném teljessé tenni a napot, amit szerrtnék megosztani.
4835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 16:04:25
Üzenet elküldve: 2017-02-10 16:04:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Faerum feltételezte, hogy aki ételt teljesen őszintén képes kérni az szállást is ugyan így. Ha pedig volna háza akkor egy estére vagy kettőre szívesen kiadná a lánynak a foteljét ha lenne. Viszont ő is fogadóban él. A mondat, hogy "akad" nem nyugtatja meg az öreget. Ő már csak ilyen, hogy szíve szerint bárkit befogadna és bárkin segítene. Talán hiányzik neki egy-két vagy több unoka az életéből. Ezen sajnos az ő korában már nem lehet változtatni és ebbe bele is törődött csak ilyenkor jut eszébe.*
-Akkor menjünk a városba.
*És el is indul.*
-Akkor menjünk a városba.
*És el is indul.*
4834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 13:32:43
Üzenet elküldve: 2017-02-10 13:32:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Horror mese//
*Azt azért ő sem hiszi el, hogy tökéletesen hajtotta volna végre a gyakorlatot, de egy hálás mosollyal és egy biccentéssel nyugtázza, és úgy tesz, mintha egyetértene. Azt azonban nem érti, hogy miért ilyen nehezen felfogható, hogy mit is nem ért, azon pedig kissé fel is húzza az orrát, hogy Tyilaria kineveti, amikor megosztja vele a gondolatait. Ez persze nem igazi sértődöttség, inkább csak durcásság, ám ez sem tart sokáig, hiszen az elf biztosítja arról, hogy csak meg szeretné ismerni. A tündérke ismételten elpirul, és idegesen birizgálja a ruhája szélét. Ez csak tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen csak pár perce találkoztak, nem illendő, hogy a hölgy a házába invitálja. Az égre felpillantva azonban az idő már délutánt mutat, és a tündér bizony megéhezett, így az ebéd említésére önkéntelenül is hangosan megkordul a gyomra, aminek hallatán már nem is tudja, hogy hova bújjon szégyenében. Ezek után már hiába ellenkezne, a hang elárulta, és nem is hozott magánál annyi élelmet, hogy másnapra is elég legyen, bár pénze arra van, hogy a városban megszálljon, és egyen, így ezzel azért még megpróbálkozik.*
– Nem szeretnék a Kisasszony terhére lenni. Örömmel kísértem el, és szívesen megismerem, ha szeretné, de én csak egy egyszerű tündér vagyok, nincsenek olyan érdekes meséim, mint Taitos Úrfinak, vagy az idős mágusoknak.
*Szeretné azért ennél jobban kipuhatolni, hogy miért is pont vele akar megismerkedni, és miért ilyen hirtelen. Nem gyanakszik ugyan semmi rosszra, a sietség azonban mégis csak kérdéseket vet fel. Egy biztos, ha elindulna visszafele, akkor már sötétedne, mire hazaér, azt pedig nem kockáztathatja meg, így mindenképpen a városban kell megszállnia.*
– És... van egy kevés pénzem is, tudok egy szobát kivenni, és ételt is vehetek, igazán nem kell miattam fáradnia a Kisasszonynak.
*Azt azért ő sem hiszi el, hogy tökéletesen hajtotta volna végre a gyakorlatot, de egy hálás mosollyal és egy biccentéssel nyugtázza, és úgy tesz, mintha egyetértene. Azt azonban nem érti, hogy miért ilyen nehezen felfogható, hogy mit is nem ért, azon pedig kissé fel is húzza az orrát, hogy Tyilaria kineveti, amikor megosztja vele a gondolatait. Ez persze nem igazi sértődöttség, inkább csak durcásság, ám ez sem tart sokáig, hiszen az elf biztosítja arról, hogy csak meg szeretné ismerni. A tündérke ismételten elpirul, és idegesen birizgálja a ruhája szélét. Ez csak tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen csak pár perce találkoztak, nem illendő, hogy a hölgy a házába invitálja. Az égre felpillantva azonban az idő már délutánt mutat, és a tündér bizony megéhezett, így az ebéd említésére önkéntelenül is hangosan megkordul a gyomra, aminek hallatán már nem is tudja, hogy hova bújjon szégyenében. Ezek után már hiába ellenkezne, a hang elárulta, és nem is hozott magánál annyi élelmet, hogy másnapra is elég legyen, bár pénze arra van, hogy a városban megszálljon, és egyen, így ezzel azért még megpróbálkozik.*
– Nem szeretnék a Kisasszony terhére lenni. Örömmel kísértem el, és szívesen megismerem, ha szeretné, de én csak egy egyszerű tündér vagyok, nincsenek olyan érdekes meséim, mint Taitos Úrfinak, vagy az idős mágusoknak.
*Szeretné azért ennél jobban kipuhatolni, hogy miért is pont vele akar megismerkedni, és miért ilyen hirtelen. Nem gyanakszik ugyan semmi rosszra, a sietség azonban mégis csak kérdéseket vet fel. Egy biztos, ha elindulna visszafele, akkor már sötétedne, mire hazaér, azt pedig nem kockáztathatja meg, így mindenképpen a városban kell megszállnia.*
– És... van egy kevés pénzem is, tudok egy szobát kivenni, és ételt is vehetek, igazán nem kell miattam fáradnia a Kisasszonynak.
4833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 13:01:34
Üzenet elküldve: 2017-02-10 13:01:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Horror mese//
*Lehetne a tündérkének több önbizalma, attól, hogy valamit elront, azt nem azt jelenti, hogy onnantól vége mindennek. A lényeg, hogy javítsunk a saját hibánkon.
Ezzel nem azt akarja mondani, hogy önelégülté kell válni, de örüljünk az életnek és becsüljük meg. Mikor elveszi a köpenyt a kicsiny tündérke, Aria egy mosollyal nyugtázza, és biccent egyet. Látja, hogy nagyon figyelmes a leányka ami szemében külön piros ponttal díjazza magában.*
~ Hogy lehet valaki ennyire édes? Ez már földöntúli. Kívül belül egy gyönyörűség, nincs megfelelő szó erre teremtményre.~
*Habár meg tudná fogalmazni nem e-világi nyelven, de a lényegen nem változtat, hogy igencsak felkeltette az érdeklődését Mofeta
Tökéletesen csinál, és nincs semmi kivetnivalója a tündérke részéről. Széles mosollyal nyugtázza.
Aria a koncentráció egyik verzióját mondta el, ahol az elme nagyon igénybe van véve, és a tisztás ezt csak jobban fokozza nem csoda, hogy el van pilledve.
Aria nem ugyanezt a gyakorlatot végezte, neki egészen másra volt szüksége. Közöttük nem csak testben "de lélekben" is különböznek egymástól.
Ahogy végeztek a meditálással, az "elfet" megmosolyogtatja a tündérke hozzáállása.*
~ Egy romlatlan lélek. Hihetetlen, hogy kivel futottam össze.~
*Ilyen eshet egy életben csak egyszer adódik. Tyilaria meg is ragadja az alkalmat, hogy még jobban megismerhesse Mofetát.*
- Tökéletesen!
*A hóhajú alig tudja levenni a szemit a tündérkéről, de lehet angyalnak kéne szólítania.*
- Mit nem értesz?
*Aria továbbra is kedvesen néz a lánykára. Viszont a kérdése költői volt, mintsem értetlenkedne*
- Mikre nem gondolsz *Neveti el magát hangosan, majd utána elkezdi összeszedni a holmiját.*
- Remélem nem baj ha jobban megszeretnélek ismerni, és társaságodnak nagyon örülnék. Arra gondoltam, hogy meghívnálak ebédre.
~ Ahol te leszel a fő fogás.~
*Gondolatait jól tükrözi, és ezt a félreérthető gondolatot ki sem mondja, hangosan, nem szeretné megijeszteni.*
- Piacra lemennék alapanyagért, és összeütnék valamit.
*Közben egy roppant érdekes ajánlatot tesz fel, amit remélhetőleg elfogad. Ha Aria ránéz a másikra, akkor csak egy elfáradt tündérvirág szálat lát maga előtt, akinek jól esne egy pihe puha ágyikó.*
- Ha gondolod, megpihenhetsz nálam. Van több szoba, ha egyedül szeretnél aludni.
*Lehetne a tündérkének több önbizalma, attól, hogy valamit elront, azt nem azt jelenti, hogy onnantól vége mindennek. A lényeg, hogy javítsunk a saját hibánkon.
Ezzel nem azt akarja mondani, hogy önelégülté kell válni, de örüljünk az életnek és becsüljük meg. Mikor elveszi a köpenyt a kicsiny tündérke, Aria egy mosollyal nyugtázza, és biccent egyet. Látja, hogy nagyon figyelmes a leányka ami szemében külön piros ponttal díjazza magában.*
~ Hogy lehet valaki ennyire édes? Ez már földöntúli. Kívül belül egy gyönyörűség, nincs megfelelő szó erre teremtményre.~
*Habár meg tudná fogalmazni nem e-világi nyelven, de a lényegen nem változtat, hogy igencsak felkeltette az érdeklődését Mofeta
Tökéletesen csinál, és nincs semmi kivetnivalója a tündérke részéről. Széles mosollyal nyugtázza.
Aria a koncentráció egyik verzióját mondta el, ahol az elme nagyon igénybe van véve, és a tisztás ezt csak jobban fokozza nem csoda, hogy el van pilledve.
Aria nem ugyanezt a gyakorlatot végezte, neki egészen másra volt szüksége. Közöttük nem csak testben "de lélekben" is különböznek egymástól.
Ahogy végeztek a meditálással, az "elfet" megmosolyogtatja a tündérke hozzáállása.*
~ Egy romlatlan lélek. Hihetetlen, hogy kivel futottam össze.~
*Ilyen eshet egy életben csak egyszer adódik. Tyilaria meg is ragadja az alkalmat, hogy még jobban megismerhesse Mofetát.*
- Tökéletesen!
*A hóhajú alig tudja levenni a szemit a tündérkéről, de lehet angyalnak kéne szólítania.*
- Mit nem értesz?
*Aria továbbra is kedvesen néz a lánykára. Viszont a kérdése költői volt, mintsem értetlenkedne*
- Mikre nem gondolsz *Neveti el magát hangosan, majd utána elkezdi összeszedni a holmiját.*
- Remélem nem baj ha jobban megszeretnélek ismerni, és társaságodnak nagyon örülnék. Arra gondoltam, hogy meghívnálak ebédre.
~ Ahol te leszel a fő fogás.~
*Gondolatait jól tükrözi, és ezt a félreérthető gondolatot ki sem mondja, hangosan, nem szeretné megijeszteni.*
- Piacra lemennék alapanyagért, és összeütnék valamit.
*Közben egy roppant érdekes ajánlatot tesz fel, amit remélhetőleg elfogad. Ha Aria ránéz a másikra, akkor csak egy elfáradt tündérvirág szálat lát maga előtt, akinek jól esne egy pihe puha ágyikó.*
- Ha gondolod, megpihenhetsz nálam. Van több szoba, ha egyedül szeretnél aludni.
4832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:29:32
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:29:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Horror mese//
~Végre! Most legalább jól hallottam valamit, és kijavíthatom a hibát, amit okoztam! Remélem nem gondol annyira butának csak azért a vizes eset miatt.~
*Morfondírozik magában Mofi, és elégedetten nyugtázza, hogy nem voltak tévesek az elbeszélések, amit erről a helyről hallott, sőt, még azok sem, amiket a meditációról eddig tudott és tanult. Valamiféle alapvető mágiára próbálták őt is tanítani, hogy felmérjék, mennyi affinitás van benne az ilyesmihez, ám igen rossz tanoncnak bizonyult. Türelmes ugyan, sokáig tud egy helyben is ülni, ám a gondolatai mindig elkalandoznak valamerre, és soha nem nyugalom, hanem kedves, néha csintalan mosoly kerül az arcára, miközben ilyesmivel próbálkozik. Nem tehet róla, hiszen ha szépre gondol, az automatikusan felvidítja ahelyett, hogy megnyugtatná. Először ugyan tiltakozna az ellen, hogy a hölgy átadja a köpenyét, de amikor látja, hogy van nála másik, és azt is, hogy Tyilaria már látta, hogy lesöprögette a farönköt, tehát nem mondhatja azt, hogy nem zavarja a piszok, készségesen elfogadja.*
– Nagyon szépen köszönöm!
*Lassan, óvatosan, kicsit sokat bíbelődve összehajtogatja a ruhadarabot, vigyázva arra, hogy csak az a része érje a földet, ami már amúgy is összekoszolódott, amikor az elf heverészett. A kés látványa egy pillanatra megragadja a figyelmét, nála most semmi ilyesmi nincsen. Ha hosszú útra indul, akkor is csak egy ártalmatlan vajazókést ha magával hord néha, hogy a kenyerét fel tudja szelni, azzal viszont senkit nem lehetne megbökni. Így viszont, hogy a kisasszony tényleg felkészültnek tűnik, már nyugodtan hunyja le a szemét a társaságában. Taitos Úrfitól tudja, hogy ilyen állapotban még sokkal élesebbek is az érzékeik, mint általában, így nem fél attól, hogy valaki meglepné őket, amikor meditálnak. A lótusz ülést hallotta már ugyan, de nem tudja pontosan a módját, így inkább csak igyekszik lemásolni azt, ahogyan a másik ül, és rövid próbálkozás után, hála a hajlékonyságának, sikerül is neki. Sorra megcselekszi, amit a mágustanonc mond neki. Becsukja a szemét, koncentrál, hogy helyesen lélegezzen, ami így viszont először szuszogássá, majd sóhajtásokká szelídül, és igyekszik az erdő hangjaira koncentrálni, miközben arra gondol, hogy tavasz van, meleg, őt pedig egy cseppet sem fázik. Jól fel van öltözve, ám az arcocskáját így is éri a hideg szél, ki is pirul tőle. Nem szólongatja a másikat, igyekszik nagyon koncentrálni, és ki sem nyitja a szemét, amíg Tyilaria erre nem utasítja. Ha nem utasítja, csak azonnal felsegíti, akkor érezheti, hogy milyen könnyű is a tündérke, na meg persze egy halk sikkantást is halhat, a meglepődöttségtől, amit sűrű bocsánatkérés és elpirulás követ, na meg persze az elmaradhatatlan kérdés.*
– Jól csináltam? Nem éreztem semmi különöset...
*Vallja be őszintén, bár kissé csalódottan. Mindig arra gondol, hogy azok, akik a meditáció mesterei, valamiféle másik világba kerülnek át. Olyan dolgokat érzékelnek, amiket az egyszerű lények nem, ő pedig ebbe az állapotba még soha nem jutott, maximum akkor, amikor elfáradván a sok próbálkozástól, elszunyókált. Most viszont nem szomorkodhat ezen sokáig, hiszen nagy megtiszteltetés éri, egy meghívás formájában, amire bizonytalanul válaszol.*
– De hát mivel érdemeltem ki a meghívást? Természetesen elfogadom, nagyon szépen köszönöm, de... nem értem.
*Titkon ugyan reménykedik, hogy valamilyen feladatot kap majd az elftől, amit beírhat a könyvébe, amivel tapasztalatot gyűjthet, és esetleg tovább építheti a kapcsolatait, ám inkább rákérdez, hogy biztosra menjen.*
– Ha esetleg kérni szeretne valamit, amiben segíthetek, mint kereskedőtanonc, akkor egyáltalán nem fontos, hogy előtte ilyeneket tegyen. Szívesen segítek akárkinek, ha nem valami gonosz dolgot szeretne.
~Végre! Most legalább jól hallottam valamit, és kijavíthatom a hibát, amit okoztam! Remélem nem gondol annyira butának csak azért a vizes eset miatt.~
*Morfondírozik magában Mofi, és elégedetten nyugtázza, hogy nem voltak tévesek az elbeszélések, amit erről a helyről hallott, sőt, még azok sem, amiket a meditációról eddig tudott és tanult. Valamiféle alapvető mágiára próbálták őt is tanítani, hogy felmérjék, mennyi affinitás van benne az ilyesmihez, ám igen rossz tanoncnak bizonyult. Türelmes ugyan, sokáig tud egy helyben is ülni, ám a gondolatai mindig elkalandoznak valamerre, és soha nem nyugalom, hanem kedves, néha csintalan mosoly kerül az arcára, miközben ilyesmivel próbálkozik. Nem tehet róla, hiszen ha szépre gondol, az automatikusan felvidítja ahelyett, hogy megnyugtatná. Először ugyan tiltakozna az ellen, hogy a hölgy átadja a köpenyét, de amikor látja, hogy van nála másik, és azt is, hogy Tyilaria már látta, hogy lesöprögette a farönköt, tehát nem mondhatja azt, hogy nem zavarja a piszok, készségesen elfogadja.*
– Nagyon szépen köszönöm!
*Lassan, óvatosan, kicsit sokat bíbelődve összehajtogatja a ruhadarabot, vigyázva arra, hogy csak az a része érje a földet, ami már amúgy is összekoszolódott, amikor az elf heverészett. A kés látványa egy pillanatra megragadja a figyelmét, nála most semmi ilyesmi nincsen. Ha hosszú útra indul, akkor is csak egy ártalmatlan vajazókést ha magával hord néha, hogy a kenyerét fel tudja szelni, azzal viszont senkit nem lehetne megbökni. Így viszont, hogy a kisasszony tényleg felkészültnek tűnik, már nyugodtan hunyja le a szemét a társaságában. Taitos Úrfitól tudja, hogy ilyen állapotban még sokkal élesebbek is az érzékeik, mint általában, így nem fél attól, hogy valaki meglepné őket, amikor meditálnak. A lótusz ülést hallotta már ugyan, de nem tudja pontosan a módját, így inkább csak igyekszik lemásolni azt, ahogyan a másik ül, és rövid próbálkozás után, hála a hajlékonyságának, sikerül is neki. Sorra megcselekszi, amit a mágustanonc mond neki. Becsukja a szemét, koncentrál, hogy helyesen lélegezzen, ami így viszont először szuszogássá, majd sóhajtásokká szelídül, és igyekszik az erdő hangjaira koncentrálni, miközben arra gondol, hogy tavasz van, meleg, őt pedig egy cseppet sem fázik. Jól fel van öltözve, ám az arcocskáját így is éri a hideg szél, ki is pirul tőle. Nem szólongatja a másikat, igyekszik nagyon koncentrálni, és ki sem nyitja a szemét, amíg Tyilaria erre nem utasítja. Ha nem utasítja, csak azonnal felsegíti, akkor érezheti, hogy milyen könnyű is a tündérke, na meg persze egy halk sikkantást is halhat, a meglepődöttségtől, amit sűrű bocsánatkérés és elpirulás követ, na meg persze az elmaradhatatlan kérdés.*
– Jól csináltam? Nem éreztem semmi különöset...
*Vallja be őszintén, bár kissé csalódottan. Mindig arra gondol, hogy azok, akik a meditáció mesterei, valamiféle másik világba kerülnek át. Olyan dolgokat érzékelnek, amiket az egyszerű lények nem, ő pedig ebbe az állapotba még soha nem jutott, maximum akkor, amikor elfáradván a sok próbálkozástól, elszunyókált. Most viszont nem szomorkodhat ezen sokáig, hiszen nagy megtiszteltetés éri, egy meghívás formájában, amire bizonytalanul válaszol.*
– De hát mivel érdemeltem ki a meghívást? Természetesen elfogadom, nagyon szépen köszönöm, de... nem értem.
*Titkon ugyan reménykedik, hogy valamilyen feladatot kap majd az elftől, amit beírhat a könyvébe, amivel tapasztalatot gyűjthet, és esetleg tovább építheti a kapcsolatait, ám inkább rákérdez, hogy biztosra menjen.*
– Ha esetleg kérni szeretne valamit, amiben segíthetek, mint kereskedőtanonc, akkor egyáltalán nem fontos, hogy előtte ilyeneket tegyen. Szívesen segítek akárkinek, ha nem valami gonosz dolgot szeretne.
4831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:12:12
Üzenet elküldve: 2017-02-10 12:12:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Horror mese//
*Szép lassan összeszedi magát, és nyújtózik egy nagyot.
Laut annyira nem izgatja mert a ruháján van egy köpeny, és azt egyszerűen ki lehet mosni. Közben a pici tündérke sem rest, és kíváncsiskodni kezd.*
- Bizony jól hallottad.
*Aranyosan mosolyog a leányzóra.*
- Meditáció is egy fajta pihenés, s valóban, itt minden feltétel meg van adva, hogy ezt ki is használjuk. Szinte már mágikusnak is mondható ez a hely.
*No de a lényeget nem is mondta el.*
- Viszont lehet koszos leszel egy picit.
*Egy csalfa vigyorral nyugtázza.
Egyből leveti magáról a köpenyt, de a tőrét kiveszi belőle. Látható, hogy egy zsebből van elővéve, és tokjában van benne. Nem volt előkészítve, bárminemű támadásra.
Miután átadta a tündérkének, hogy fel ne fázzon, Aria elővesz egy szintén egy másik köpenyt, amit ugyanúgy letesz maga alá.
Nem veszi fel, mivel a véráramoltatását nagyon jól tudja szabályozni, így jobban bírja a hideget, és nem akar azzal amúgy sem bibelődni
Mofeta, egy falusi ruházatot láthat az elfen, aminek igen jó anyaga van.*
- No akkor. Lótusz ülésbe ülj, hunyd be a szemed, és figyelj a lélegzetedre, és gondolj arra megnyugtat téged, illetve próbáld befogadni a környezet hangját.
*Sok dologra kell figyelni, de itt minden adott, és Mofi is "könnyedén" a mesterévé válhat.
Egy ideig Aria nem meg sem szólal hiába fogja szólongatni a tündérvirágszál.
Körülbelül tízperc múlva, az "elf" kinyitja a szemét, és feláll utána felsegíti a kis társát is.*
- Van egy remek ötletem. Volna kedved eljönni hozzám? Van egy kis házam a városban.
*Tyilaria, szándékosan mondja egyesszám első személyben, hiszen a családjából már csak ő maradt egyedül élő.*
*Szép lassan összeszedi magát, és nyújtózik egy nagyot.
Laut annyira nem izgatja mert a ruháján van egy köpeny, és azt egyszerűen ki lehet mosni. Közben a pici tündérke sem rest, és kíváncsiskodni kezd.*
- Bizony jól hallottad.
*Aranyosan mosolyog a leányzóra.*
- Meditáció is egy fajta pihenés, s valóban, itt minden feltétel meg van adva, hogy ezt ki is használjuk. Szinte már mágikusnak is mondható ez a hely.
*No de a lényeget nem is mondta el.*
- Viszont lehet koszos leszel egy picit.
*Egy csalfa vigyorral nyugtázza.
Egyből leveti magáról a köpenyt, de a tőrét kiveszi belőle. Látható, hogy egy zsebből van elővéve, és tokjában van benne. Nem volt előkészítve, bárminemű támadásra.
Miután átadta a tündérkének, hogy fel ne fázzon, Aria elővesz egy szintén egy másik köpenyt, amit ugyanúgy letesz maga alá.
Nem veszi fel, mivel a véráramoltatását nagyon jól tudja szabályozni, így jobban bírja a hideget, és nem akar azzal amúgy sem bibelődni
Mofeta, egy falusi ruházatot láthat az elfen, aminek igen jó anyaga van.*
- No akkor. Lótusz ülésbe ülj, hunyd be a szemed, és figyelj a lélegzetedre, és gondolj arra megnyugtat téged, illetve próbáld befogadni a környezet hangját.
*Sok dologra kell figyelni, de itt minden adott, és Mofi is "könnyedén" a mesterévé válhat.
Egy ideig Aria nem meg sem szólal hiába fogja szólongatni a tündérvirágszál.
Körülbelül tízperc múlva, az "elf" kinyitja a szemét, és feláll utána felsegíti a kis társát is.*
- Van egy remek ötletem. Volna kedved eljönni hozzám? Van egy kis házam a városban.
*Tyilaria, szándékosan mondja egyesszám első személyben, hiszen a családjából már csak ő maradt egyedül élő.*
4830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 11:06:59
Üzenet elküldve: 2017-02-10 11:06:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Egy Új társ?//
*Mivel nincs harag, és ez nem csak az elf szavaiban, de a tekintetében is egyértelműen, legalább is Mofi számára egyértelműen látszik, így hamar megnyugszik. Végtére is Tyilarianak igaza van, tényleg nem történt semmi baj, hiszen megakadályozta azt, hogy bekövetkezzen, a tündérke azonban így is jócskán lejáratta magát, bár nem nagyon érzi úgy, hogy neki erről egyáltalán tudni illett volna. Nem áll nagy utazó hírében, de az alap dolgokat azért ismeri. Tud tüzet gyújtani, nagyjából megtalálja, hogy hol érdemes átkelni egy folyón, és az ismertebb növényeket is meg tudja keresni, bogyókat, amiket elfogyaszthat. A gombákra, főleg ismeretlen vidéken már nem merne megesküdni, hogy tudja, hogy melyik az ehető, és melyik nem az, de otthon, ahol tudta, hogy mik teremnek, még azt is gyűjtötte, bár a biztonság kedvéért elvitték egy gyógyfüvekkel foglalkozó asszonysághoz, hogy ő is vessen rá egy pillantást. Elégedetten, és főleg fáradtan veti le magát egy rönkre, miután kissé letakarította, és rajta jócskán látszik, hogy megviselte az út, főleg akkor, amikor hangos sóhajtással veti le végre a táskáját a válláról. Ő nem terül el úgy a földön, mint az elf, hiszen nem szeretné összekoszolni a ruháit, kérdezni azonban szeretne. Ha már ide jöttek, bár nem tudja, hogy pontosan miért, mégis úgy véli, hogy remek alkalom arra, hogy ismét tanuljon valamit.*
– Úgy hallottam, hogy itt, a nyugodt környezetben könnyebb meditálni. Még sose csináltam ilyet úgy igazán, vagy soha nem sikerült teljesen. Ha Ön úgyis mágus szeretne lenni, Tyilaria Kisasszony, megmutatná nekem, hogy hogyan kell, miután kipihente magát?
*Az ideérkezésük okára nem kérdez rá, hiszen az teljesen az elf magánügye. A tündérke csak örül, hogy új ismerőst szerzett, bővítve ezzel a lehetséges kuncsaftok, na és persze barátok számát. Mindig jó, ha van kihez fordulnia egy kereskedőnek.*
*Mivel nincs harag, és ez nem csak az elf szavaiban, de a tekintetében is egyértelműen, legalább is Mofi számára egyértelműen látszik, így hamar megnyugszik. Végtére is Tyilarianak igaza van, tényleg nem történt semmi baj, hiszen megakadályozta azt, hogy bekövetkezzen, a tündérke azonban így is jócskán lejáratta magát, bár nem nagyon érzi úgy, hogy neki erről egyáltalán tudni illett volna. Nem áll nagy utazó hírében, de az alap dolgokat azért ismeri. Tud tüzet gyújtani, nagyjából megtalálja, hogy hol érdemes átkelni egy folyón, és az ismertebb növényeket is meg tudja keresni, bogyókat, amiket elfogyaszthat. A gombákra, főleg ismeretlen vidéken már nem merne megesküdni, hogy tudja, hogy melyik az ehető, és melyik nem az, de otthon, ahol tudta, hogy mik teremnek, még azt is gyűjtötte, bár a biztonság kedvéért elvitték egy gyógyfüvekkel foglalkozó asszonysághoz, hogy ő is vessen rá egy pillantást. Elégedetten, és főleg fáradtan veti le magát egy rönkre, miután kissé letakarította, és rajta jócskán látszik, hogy megviselte az út, főleg akkor, amikor hangos sóhajtással veti le végre a táskáját a válláról. Ő nem terül el úgy a földön, mint az elf, hiszen nem szeretné összekoszolni a ruháit, kérdezni azonban szeretne. Ha már ide jöttek, bár nem tudja, hogy pontosan miért, mégis úgy véli, hogy remek alkalom arra, hogy ismét tanuljon valamit.*
– Úgy hallottam, hogy itt, a nyugodt környezetben könnyebb meditálni. Még sose csináltam ilyet úgy igazán, vagy soha nem sikerült teljesen. Ha Ön úgyis mágus szeretne lenni, Tyilaria Kisasszony, megmutatná nekem, hogy hogyan kell, miután kipihente magát?
*Az ideérkezésük okára nem kérdez rá, hiszen az teljesen az elf magánügye. A tündérke csak örül, hogy új ismerőst szerzett, bővítve ezzel a lehetséges kuncsaftok, na és persze barátok számát. Mindig jó, ha van kihez fordulnia egy kereskedőnek.*
4829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:59:20
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:59:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Egy Új társ?//
*Ez egy pszichológiai módszer, hogy tényleg ijesszen rá az illetőre, hogy nehogy rossz dolgot tanuljon meg. Egy hatás amire mindig emlékezni fog.
Természetesen nem haragszik a tündérkére, de elsősorban, ne az "elf-re" gondoljon, hanem saját magára. Aria, lehet hogy ért az orvosláshoz, azonban akkor is jobb elkerülni a bajt, mint azt helyre hozni.
Közben egyre mosolygósabbá válik a hóhajú arca.*
- Semmi baj történt, hiszen nem töltötted újra.
Viszont, hogy mi célból és milyen mennyiséget melegítenek fel az két különböző dolog. A másik én pedig én havat használtam, ami gyakorlatilag mindennek ki van téve.
*Általános információkat közli.*
- A lényeg, hogy nem lett semmi baj
*Mofeta pedig érdekes dolgokat mond, amire Aria is bőszen bólogat, mivel a kis tündér tudott újakat közölni. Azt hitte, hogy ezt a terültet örökre feladták.
Végül az útjuk a végéhez közeledik, és végre megérkeznek a tisztásra.*
- Nos itt is volnánk.
*Mosolyog a tündérre, majd elterül a földön. Lehet külső szemmel nem látszik, de Aria nagyon elfáradt, és most muszáj szusszannia egyet. Ennek ellenére, úgy adja elő, mintha semmiség lett volna egész.*
- Látod nem is volt olyan vészes.
*Kuncog fel, s közben felül.*
*Ez egy pszichológiai módszer, hogy tényleg ijesszen rá az illetőre, hogy nehogy rossz dolgot tanuljon meg. Egy hatás amire mindig emlékezni fog.
Természetesen nem haragszik a tündérkére, de elsősorban, ne az "elf-re" gondoljon, hanem saját magára. Aria, lehet hogy ért az orvosláshoz, azonban akkor is jobb elkerülni a bajt, mint azt helyre hozni.
Közben egyre mosolygósabbá válik a hóhajú arca.*
- Semmi baj történt, hiszen nem töltötted újra.
Viszont, hogy mi célból és milyen mennyiséget melegítenek fel az két különböző dolog. A másik én pedig én havat használtam, ami gyakorlatilag mindennek ki van téve.
*Általános információkat közli.*
- A lényeg, hogy nem lett semmi baj
*Mofeta pedig érdekes dolgokat mond, amire Aria is bőszen bólogat, mivel a kis tündér tudott újakat közölni. Azt hitte, hogy ezt a terültet örökre feladták.
Végül az útjuk a végéhez közeledik, és végre megérkeznek a tisztásra.*
- Nos itt is volnánk.
*Mosolyog a tündérre, majd elterül a földön. Lehet külső szemmel nem látszik, de Aria nagyon elfáradt, és most muszáj szusszannia egyet. Ennek ellenére, úgy adja elő, mintha semmiség lett volna egész.*
- Látod nem is volt olyan vészes.
*Kuncog fel, s közben felül.*
4828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:04:35
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:04:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rabkaraván//
* Készségesen odahajol a feljebbvalójához, s amint megérti és felfogja a parancsot, egy rövid ideig ugyan meglepettség mutatkozik arcán, de gondolatait letuszkolva, fapofát ölt, úgy lovagol tovább, kisebb távolságot kreálva kettejük közé, de nem is sorol messze, még az utasítás ellenére sem. Ami valójában nem is utasítás, vagy felszólítás, csupán egy ajánlás, egy lehetőség, melyet megtehet most. Ki tudja, később is megteheti-e, ezért is szoktak általában ennek engedelmeskedni, kiskutyamód visszahúzódni a biztonságos ólaikba. De Jarahnnak aztán olyan mindegy, később sem akar elmenni. Olyasmit kapott, mely valamelyest őt is, vagyis inkább nézeteit sérti, ezért biztosan nem fog kihátrálni, "lelépni". Nem túl hosszú, de annál inkább méricskélő pillantást vet a kocsi bakján terpeszkedő őrtársára. *
~ Aoneer közlegény, mi? ~
* Készségesen odahajol a feljebbvalójához, s amint megérti és felfogja a parancsot, egy rövid ideig ugyan meglepettség mutatkozik arcán, de gondolatait letuszkolva, fapofát ölt, úgy lovagol tovább, kisebb távolságot kreálva kettejük közé, de nem is sorol messze, még az utasítás ellenére sem. Ami valójában nem is utasítás, vagy felszólítás, csupán egy ajánlás, egy lehetőség, melyet megtehet most. Ki tudja, később is megteheti-e, ezért is szoktak általában ennek engedelmeskedni, kiskutyamód visszahúzódni a biztonságos ólaikba. De Jarahnnak aztán olyan mindegy, később sem akar elmenni. Olyasmit kapott, mely valamelyest őt is, vagyis inkább nézeteit sérti, ezért biztosan nem fog kihátrálni, "lelépni". Nem túl hosszú, de annál inkább méricskélő pillantást vet a kocsi bakján terpeszkedő őrtársára. *
~ Aoneer közlegény, mi? ~
4827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-09 19:57:35
Üzenet elküldve: 2017-02-09 19:57:35
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Rabkaraván//
*A csapat halad, a rabok beszélgetnek mögötte, ő pedig a világot továbbra is egy célpontját kereső ragadozó szemeivel vizsgálja, akárcsak az őket némán követő vadászsólyom. A környezete figyelését, csak akkor hajlandó abbahagyni amikor egyszer egyszer Shicuk égen köröző árnyékára pillant. Ő is jobban tenné, ha menne és fogna magának valami állatot, amíg a város galambokban gazdag területein haladnak. Itt nem vár rájuk vész.
Aztán ahogy előbb a templomkertbe, majd a ködös temetőbe érnek, úgy pillant egyre ritkábban az égre, és tekint egyre szúrós szemekkel az egyes sírboltok mögé. Ha valaki rajtuk akar ütni talán ez a második legalkalmasabb hely a számára. Sötét van, sok a fedezék, a környezet sem a legbarátságosabb. Egy kisebb hadsereg bujkálhatna az árnyékban ők pedig észre sem vennék őket. Persze mindez a lehetőség semmi ahhoz képest amit majd az erdőben találnának az esetleges rajtaütni vágyók.
A folyópart már fényesebb, a tisztás pedig talán az utolsó olyan pont ahol van kellő látótávolságuk. Ha ezen az úton haladnak tovább a veszély már csak fokozódni fog. Mindezen csupán munkahelyi kötelességből gondolkodik. Továbbra sem érzi annyira fontosnak a szerepét húsz őr mellett, és továbbra sem hiszi, hogy a háború veteránjaként holmi banditák, vagy zsoldosok problémát jelentenének.
A hadnagy sugdos valamit Jarahnnal ami őt annyira nem érdekli. Bár valószínűleg az ő személyével kapcsolatos, hiszen a tiszt épp a kettejük találkozását akadályozta meg, amit az a férfi annyira óhajtott. Talán ők is tudják, hogy ő a vashegyre megy. Lehet Ziana még az agybajról szóló mesékkel is behülyítette őket. Bár ebben az esetben lehet nem ártott volna őt is a rabok közé zárni, nem pedig egy számszeríjjal a kezében a bakra ültetni. Szóval annyira csak nem tarthatnak a jelenlététől.*
~Vajon, ez a vért kibírná ezt a lövedéket?~ *Gondolkozik. Ha a saját számszeríját kibírja akkor minden embertől származó lövedéket fel kell fognia. Már ennyivel is előrébb lennének.*
*A csapat halad, a rabok beszélgetnek mögötte, ő pedig a világot továbbra is egy célpontját kereső ragadozó szemeivel vizsgálja, akárcsak az őket némán követő vadászsólyom. A környezete figyelését, csak akkor hajlandó abbahagyni amikor egyszer egyszer Shicuk égen köröző árnyékára pillant. Ő is jobban tenné, ha menne és fogna magának valami állatot, amíg a város galambokban gazdag területein haladnak. Itt nem vár rájuk vész.
Aztán ahogy előbb a templomkertbe, majd a ködös temetőbe érnek, úgy pillant egyre ritkábban az égre, és tekint egyre szúrós szemekkel az egyes sírboltok mögé. Ha valaki rajtuk akar ütni talán ez a második legalkalmasabb hely a számára. Sötét van, sok a fedezék, a környezet sem a legbarátságosabb. Egy kisebb hadsereg bujkálhatna az árnyékban ők pedig észre sem vennék őket. Persze mindez a lehetőség semmi ahhoz képest amit majd az erdőben találnának az esetleges rajtaütni vágyók.
A folyópart már fényesebb, a tisztás pedig talán az utolsó olyan pont ahol van kellő látótávolságuk. Ha ezen az úton haladnak tovább a veszély már csak fokozódni fog. Mindezen csupán munkahelyi kötelességből gondolkodik. Továbbra sem érzi annyira fontosnak a szerepét húsz őr mellett, és továbbra sem hiszi, hogy a háború veteránjaként holmi banditák, vagy zsoldosok problémát jelentenének.
A hadnagy sugdos valamit Jarahnnal ami őt annyira nem érdekli. Bár valószínűleg az ő személyével kapcsolatos, hiszen a tiszt épp a kettejük találkozását akadályozta meg, amit az a férfi annyira óhajtott. Talán ők is tudják, hogy ő a vashegyre megy. Lehet Ziana még az agybajról szóló mesékkel is behülyítette őket. Bár ebben az esetben lehet nem ártott volna őt is a rabok közé zárni, nem pedig egy számszeríjjal a kezében a bakra ültetni. Szóval annyira csak nem tarthatnak a jelenlététől.*
~Vajon, ez a vért kibírná ezt a lövedéket?~ *Gondolkozik. Ha a saját számszeríját kibírja akkor minden embertől származó lövedéket fel kell fognia. Már ennyivel is előrébb lennének.*
4826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-09 18:10:27
Üzenet elküldve: 2017-02-09 18:10:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rabkaraván//
*A csapat végül lassan, de biztosan végighalad a gazdagnegyeden is, és ahogy kiérnek a kevésbé forgalmas helyekre, a körülöttük összesereglett tömeg ritkulni kezd, mígnem teljesen feloszlik. Így haladnak át végül a templomkerten, és a temetőn is, hogy végül az erdőszéli tisztáshoz érjenek. A rabok szállítása eddig zökkenőmentesen zajlik, ők pedig beszélgetéssel ütik el az időt.*
-Hajoljon csak közelebb, közlegény! Átadok önnek egy üzenetet!
*Mondja a mellette lovagló Jarahnnak, aki újoncként máris bizonyosságot tehet majd a későbbiekben a rátermettségéről.
Miután megsúgta az üzenetet, ismét kihúzza magát, s csendesen halad tovább a karaván elején. Innentől kezdve, ha a férfi le akar lépni, vagy hátra akar sorolni, akkor nem fogja meggátolni ebben.*
-Leléphet, katona!
*Ennek nyomatékosításaként ezt el is mondja. Természetesen, ha mellette szeretne lovagolni, az ellen sem fog tiltakozni.
A csapat egyébként a bányában dolgozó őrök leváltása miatt indul ilyen nagy létszámban. Ezt az őrségváltást havonta el szokták végezni.*
*A csapat végül lassan, de biztosan végighalad a gazdagnegyeden is, és ahogy kiérnek a kevésbé forgalmas helyekre, a körülöttük összesereglett tömeg ritkulni kezd, mígnem teljesen feloszlik. Így haladnak át végül a templomkerten, és a temetőn is, hogy végül az erdőszéli tisztáshoz érjenek. A rabok szállítása eddig zökkenőmentesen zajlik, ők pedig beszélgetéssel ütik el az időt.*
-Hajoljon csak közelebb, közlegény! Átadok önnek egy üzenetet!
*Mondja a mellette lovagló Jarahnnak, aki újoncként máris bizonyosságot tehet majd a későbbiekben a rátermettségéről.
Miután megsúgta az üzenetet, ismét kihúzza magát, s csendesen halad tovább a karaván elején. Innentől kezdve, ha a férfi le akar lépni, vagy hátra akar sorolni, akkor nem fogja meggátolni ebben.*
-Leléphet, katona!
*Ennek nyomatékosításaként ezt el is mondja. Természetesen, ha mellette szeretne lovagolni, az ellen sem fog tiltakozni.
A csapat egyébként a bányában dolgozó őrök leváltása miatt indul ilyen nagy létszámban. Ezt az őrségváltást havonta el szokták végezni.*
4825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-09 12:11:47
Üzenet elküldve: 2017-02-09 12:11:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Kérdően fordítja el a fejét arra, amit a másik mond. Eltelik, egy-két pillanat mire megérti mire fel mondta azt, amit a férfi. Zavartan mosolyodik el és jobbjával megvakargatja a tarkóját.*
- Nem is úgy… értettem. *Neveti el a mondata végét. Még csak az kéne, hogy befészkelje magát a férfi mellé, akár van neki háza, akár nincs. Nem szégyelli tőle a segítség kérést ezek után, de ez már a teteje lenne mindennek.*
- Akad. *Vonja meg a vállát a pénz kérdésére. Nem tudja mennyi a fogadóban egy szállás és, hogy egyáltalán beengedik e. Talán egy kevésbé puccos helyen kéne keresnie. Mondjuk a város szegényebb részén. Habár nem ismeri a járást biztos benne, hogy van a városnak szegénynegyede, minden városnak van.*
- Nem is úgy… értettem. *Neveti el a mondata végét. Még csak az kéne, hogy befészkelje magát a férfi mellé, akár van neki háza, akár nincs. Nem szégyelli tőle a segítség kérést ezek után, de ez már a teteje lenne mindennek.*
- Akad. *Vonja meg a vállát a pénz kérdésére. Nem tudja mennyi a fogadóban egy szállás és, hogy egyáltalán beengedik e. Talán egy kevésbé puccos helyen kéne keresnie. Mondjuk a város szegényebb részén. Habár nem ismeri a járást biztos benne, hogy van a városnak szegénynegyede, minden városnak van.*
4824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-08 07:31:21
Üzenet elküldve: 2017-02-08 07:31:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A csapdát szétszerelték és bár nem hitte volna, hogy lesznek még kérdései, de azokat is megválaszolta Faerum. Ezek után az következne, hogy visszamennek a városba, ott további minden jót kívánnak egymásnak és elbúcsúznak. A másik mondatát Faerum félre érti és úgy értelmezi, hogy a lány tőle kér menedéket.*
-Nekem sincs házam. A pegazus fogadóban szálltam meg. Pénzért adnak ágyat és enni is. Van pénzed?
*Faerum számára a pénz már rég nem hordoz semmilyen jelentést és ezért kérdez rá ilyen nyíltan. Olyan mintha csak a ruhája színét kérdezte volna meg a másiknak.*
-Nekem sincs házam. A pegazus fogadóban szálltam meg. Pénzért adnak ágyat és enni is. Van pénzed?
*Faerum számára a pénz már rég nem hordoz semmilyen jelentést és ezért kérdez rá ilyen nyíltan. Olyan mintha csak a ruhája színét kérdezte volna meg a másiknak.*
4823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-07 11:48:37
Üzenet elküldve: 2017-02-07 11:48:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
*Nem sokat maradhatott a Kúriában, eseti dolgai visszahívták. Kivételesen nem nyugalmas környezetért jött ide, hanem levele jött, immár a harmadik a napon, melyet egy tudóstársa küldött a számára. Az üzenet pár roppant fontos apróságot tartalmaz a mágikus energiák változásairól, melyeket már az alkimista is érzékelt, de ezek lényegessége eltörpül egy eredményen, melyet még csak egyszer sikerült előállítani, de hosszasabb kísérletezések után akár újraírhatja az eddig ismert alapokat az alkímiáról. És ez az ő számára, aki már kevés kihívást talál az alkímia mezején, egy olyan dolog, amit érdemes ismerni. Nem időzik itt sokat, átveszi az öregtől a levelet és megy tovább.*
4822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-04 17:43:41
Üzenet elküldve: 2017-02-04 17:43:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A lány bólint és a szétszedett botokat egy darab kötéllel szorosan megkötegeli. Egy gyors tolvajmozdulattal zsákjába rejti, hogy a kis fadaraboknak esélyük se legyen megszökni. Eztán összezárja zsákját és hanyagul átdobja azt vállán. Miután felállt lazán leporolja magát. Nem fordít nagy figyelmet rá, sosem érdekelte mennyire koszos. Az egyetlen oka ennek a hanyag kézmozdulatnak, hogy estére jár az idő és nem szeretne még egy éjt a csillagok alatt tölteni, túl hideg van ahhoz.
Meghallgatja a férfi válaszát kérdésére. Egy bólintással nyugtázza a pusztaságról szóló szavakat. Ő is hallotta a történeteket arról, hogy aki a füves pusztára téved, az egy darabban nem tér vissza. Ő maga sosem merészkedett túl közel a félelmet keltő pusztasághoz, s az erdők mélyét is elkerülte. Mindég is a biztonságban élt, emberektől messze, de koránt sem szörnyetegek között.
Az idős férfi szavai után komolyan el kell gondolkodni, hogy vissza fog e valaha is térni odakintre. Mióta megjelentek ezek az entitások, mást sem hoztak magukkal csak felfordulást.
Bólintásai után végül a férfire emeli a tekintetét. Szemei egyféle érzelmet tükröznek, melyet megfogalmazhatna úgy is: most mi legyen? Végül csak összeszedi magát, hogy megszólaljon.*
- Menedék kéne az éjre. *Mondja vállát megvonva. Amikor beérkezett a városba látott egy „menedéket” a főtéren. Nem tudja, ugyan mily fizetséget kérnek egy szobáért, de talán még pár arany lődörög zsákja egyik zsebének mélyén. Ez a kijelentés egy kérdés is egyben részéről, miszerint most kéne, hogy elváljanak útjaik. Egy időre.
Nem akar hálátlannak tűnni, de nem szívesen tartja tovább erőszakkal maga mellett a férfit. Neki is meg van a maga élete, ahogy a nőnek is. Milyen sok magyarázattal tudna szolgálni, nagy szégyen, hogy nem tudja összeszedni a szavakat, amikkel el tudná ezt mind mondani.*
Meghallgatja a férfi válaszát kérdésére. Egy bólintással nyugtázza a pusztaságról szóló szavakat. Ő is hallotta a történeteket arról, hogy aki a füves pusztára téved, az egy darabban nem tér vissza. Ő maga sosem merészkedett túl közel a félelmet keltő pusztasághoz, s az erdők mélyét is elkerülte. Mindég is a biztonságban élt, emberektől messze, de koránt sem szörnyetegek között.
Az idős férfi szavai után komolyan el kell gondolkodni, hogy vissza fog e valaha is térni odakintre. Mióta megjelentek ezek az entitások, mást sem hoztak magukkal csak felfordulást.
Bólintásai után végül a férfire emeli a tekintetét. Szemei egyféle érzelmet tükröznek, melyet megfogalmazhatna úgy is: most mi legyen? Végül csak összeszedi magát, hogy megszólaljon.*
- Menedék kéne az éjre. *Mondja vállát megvonva. Amikor beérkezett a városba látott egy „menedéket” a főtéren. Nem tudja, ugyan mily fizetséget kérnek egy szobáért, de talán még pár arany lődörög zsákja egyik zsebének mélyén. Ez a kijelentés egy kérdés is egyben részéről, miszerint most kéne, hogy elváljanak útjaik. Egy időre.
Nem akar hálátlannak tűnni, de nem szívesen tartja tovább erőszakkal maga mellett a férfit. Neki is meg van a maga élete, ahogy a nőnek is. Milyen sok magyarázattal tudna szolgálni, nagy szégyen, hogy nem tudja összeszedni a szavakat, amikkel el tudná ezt mind mondani.*
4821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-03 16:19:34
Üzenet elküldve: 2017-02-03 16:19:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
~Tétlenül heverészni jó. Az ég ugyan szürke meg hideg is van, még szerencse, hogy Ephemia banya ismerősétől szereztem ezt a jó kis köpenyt. Azért csak szebb ez a tisztás is tavasszal, de most sem csúnya. És az illat... az illat még ilyenkor is különleges. Belemászik az orromba, odafészkel, beköltözik. Kicsit csiklandozza, kicsit ficereg benne, aztán megnyugszik és úgy marad. Vajon mi illatozik ilyenkor? Hó ugyan nincs, de füvön kívül más nem nagyon bírja ezt az időjárást. Nem virágnak valók ezek a metsző szelek. De akkor honnan ez az illat? Rejtély. Persze feltápászkodhatnék, körbe járhatnék, hátha találok egy kis rejtőzködő sárgát, egy kis szégyenlős pirosat vagy huncut kéket a sok fakó zöld mellé, de nem fogok ilyet tenni. Mert tétlenül heverészni jó.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922