Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 244 (4861. - 4880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4880. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-02 16:51:43
Üzenet elküldve: 2017-03-02 16:51:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A sok kaland és izgalom után jól esik végre nyugodtan friss levegőt szívni, sétálgatni, higgadtan átgondolni a történteket.
~Ez a sok szaladgálás, menekülés, harcolás, alkudozás... nem nekem való ez.~
Eltöpreng ezen. Lehet, hogy nem neki való, de azért mégiscsak helytállt. Egy kis büszkeség költözik a mellébe.
~Lám, a kis tündér sem biztos, hogy olyan gyenge, de nem ám! Okos voltam és ügyes és próbáltam azt tenni, amit jónak gondoltam és tessék, itt vagyok, élek, lett egy könyvem, amiből tudok tanulni.~
Elmosolyodik, ahogy ráébred, hogy már nem ugyanaz a gyámoltalan kis teremtés, aki volt. Azért még hosszú út áll előtte a félelem nélküli élethez.*
~Ez a sok szaladgálás, menekülés, harcolás, alkudozás... nem nekem való ez.~
Eltöpreng ezen. Lehet, hogy nem neki való, de azért mégiscsak helytállt. Egy kis büszkeség költözik a mellébe.
~Lám, a kis tündér sem biztos, hogy olyan gyenge, de nem ám! Okos voltam és ügyes és próbáltam azt tenni, amit jónak gondoltam és tessék, itt vagyok, élek, lett egy könyvem, amiből tudok tanulni.~
Elmosolyodik, ahogy ráébred, hogy már nem ugyanaz a gyámoltalan kis teremtés, aki volt. Azért még hosszú út áll előtte a félelem nélküli élethez.*
4879. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-02 06:38:30
Üzenet elküldve: 2017-03-02 06:38:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy halad az útján, mindig szemet szúr azok az őrök, akik mindig róják az utat.
De kezdi megszokni a jelenlétüket. Aria nem ostoba, és nem szívesen állna le velük viaskodni, hiszen úgyis ő húzná a rövidebbet.*
~ Lehet jobb ha minél hamarabb hazamegyek, mivel kezdek egy kicsit fáradni.~
*Valóban, nem volt a rövid a mai nap azonban már nem annyira a vészes a dolog mint legutóbb. Szinte egyből megtette az utat oda és vissza, előzőleg, még az is nehézére esett, hogy idáig eljusson Vashegytől, hiszen már az rettentően kimerítette.
Ámde az út nem itt ér véget, a háza egy kicsit beljebb van a városon belül.*
De kezdi megszokni a jelenlétüket. Aria nem ostoba, és nem szívesen állna le velük viaskodni, hiszen úgyis ő húzná a rövidebbet.*
~ Lehet jobb ha minél hamarabb hazamegyek, mivel kezdek egy kicsit fáradni.~
*Valóban, nem volt a rövid a mai nap azonban már nem annyira a vészes a dolog mint legutóbb. Szinte egyből megtette az utat oda és vissza, előzőleg, még az is nehézére esett, hogy idáig eljusson Vashegytől, hiszen már az rettentően kimerítette.
Ámde az út nem itt ér véget, a háza egy kicsit beljebb van a városon belül.*
4878. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-01 21:07:17
Üzenet elküldve: 2017-03-01 21:07:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Épp feltápászkodik, amikor valami ráveti magát. Egy pillanat alatt lepereg a fejében, hogy milyen ostoba. Annyira átadta magát a kesergésnek, hogy már az érzékei is beletompultak. Az életét akarja menteni, elvégre fogalma sincs, mi ugrott neki. Toportyán-e vagy warg, esetleg... A csattogó fogak és a ruhájába tépő karmok veszett kapkodásán át beletelik néhány szívdobbanásba, míg rájön, hogy az állat nem a torkát akarja feltépni, hanem csak a képét igyekszik megnyalni. A támadásnak vélt mozdulatok pedig nem szólnak másról, mint hogy minél nagyobb felületen bújjon, dörgölőzzön hozzá az eb, és igyekezzen Kharasshi kezét rávenni, hogy a bundájába túrjon.*
- Ahel *mondja hitetlenkedőn, de amellett, hogy magához szorítva üdvözli a jókorát nőtt ebet, már tápászkodik is fel. A csahos szertelen örömét is nyugalomra inti a figyelem, amivel a mélységi a tisztáson álló csuklyás alak felé fordul. Nem rándul mosolyra a beesett, törődött arc. Nem mozdul a vörös hajú felé. Úgy figyeli, mint egy távoli kísértetet, akitől se félni- se kérdeznivalója nincsen.
Valahol mélyen átsuhan benne a gondolat, hogy másképp érezne-e, ha Ahel helyett Ydriss lepi meg egy ilyen mindent elsöprő üdvözléssel. Vajon az elég lett volna, hogy ezt a keserűség összehordta falat kidöntse a helyéből? Akárhogy is, Ydriss nem mozdul feléje. Bármi is játszódik le a vonásain, azt a csuklya árnyai elfödik. Elképzelése sincs, hogy számít-e még egyáltalán, de azért egy része kíváncsi rá, mi mondandója lesz a fakóvérűnek ezek után. Persze, ha lesz egyáltalán. Azt sem tudhatja biztosra, hogy nem csak szerencsétlen véletlen ez a találkozás. Talán nem is miatta van itt.
A szándékok, az érvek, az indokok mind-mind csak távolban sodródó uszadék. Kharasshi már rég nem hallja asszonya szívének dobbanását. Már a sajátját sem hallja jó ideje.*
*Épp feltápászkodik, amikor valami ráveti magát. Egy pillanat alatt lepereg a fejében, hogy milyen ostoba. Annyira átadta magát a kesergésnek, hogy már az érzékei is beletompultak. Az életét akarja menteni, elvégre fogalma sincs, mi ugrott neki. Toportyán-e vagy warg, esetleg... A csattogó fogak és a ruhájába tépő karmok veszett kapkodásán át beletelik néhány szívdobbanásba, míg rájön, hogy az állat nem a torkát akarja feltépni, hanem csak a képét igyekszik megnyalni. A támadásnak vélt mozdulatok pedig nem szólnak másról, mint hogy minél nagyobb felületen bújjon, dörgölőzzön hozzá az eb, és igyekezzen Kharasshi kezét rávenni, hogy a bundájába túrjon.*
- Ahel *mondja hitetlenkedőn, de amellett, hogy magához szorítva üdvözli a jókorát nőtt ebet, már tápászkodik is fel. A csahos szertelen örömét is nyugalomra inti a figyelem, amivel a mélységi a tisztáson álló csuklyás alak felé fordul. Nem rándul mosolyra a beesett, törődött arc. Nem mozdul a vörös hajú felé. Úgy figyeli, mint egy távoli kísértetet, akitől se félni- se kérdeznivalója nincsen.
Valahol mélyen átsuhan benne a gondolat, hogy másképp érezne-e, ha Ahel helyett Ydriss lepi meg egy ilyen mindent elsöprő üdvözléssel. Vajon az elég lett volna, hogy ezt a keserűség összehordta falat kidöntse a helyéből? Akárhogy is, Ydriss nem mozdul feléje. Bármi is játszódik le a vonásain, azt a csuklya árnyai elfödik. Elképzelése sincs, hogy számít-e még egyáltalán, de azért egy része kíváncsi rá, mi mondandója lesz a fakóvérűnek ezek után. Persze, ha lesz egyáltalán. Azt sem tudhatja biztosra, hogy nem csak szerencsétlen véletlen ez a találkozás. Talán nem is miatta van itt.
A szándékok, az érvek, az indokok mind-mind csak távolban sodródó uszadék. Kharasshi már rég nem hallja asszonya szívének dobbanását. Már a sajátját sem hallja jó ideje.*
4877. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-01 17:17:41
Üzenet elküldve: 2017-03-01 17:17:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel//
*Útjuk a tisztás felé békésen telik. Rég lovagolt már, igazából eleinte félt is felülni a lóra. De Daranelt átkarolva minden félelme szertefoszlott, és most kettecskén baktatnak lóháton a tisztás felé.
Már enyhén érezni lehet errefelé a tavasz első fuvallatát. A hó már szinte teljesen elolvadt, a fák azonban még mindig lombtalanok, a napfény szabadon járhat kedvére a csupasz ágak között. Kivételesen napos most az időjárás, bár kicsit még hűvös.
Ephemia azonban nem fázik. Szorosan öleli a férfit hátulról a nyeregben, a köpenye is melegíti. Eszébe jut, hogy Daranel még a gazdagnegyedben dicsérte az Aquista kúriát.*
- Daranel... *Szól kedveséhez.* Hogyha te épp nem vagy szolgálatban úgymond a Vashegyen, akkor hol élsz? Úgy értem, milyen helyet tekintesz állandó lakhelynek?
*Az állandó szállása bizonyára a Vashegy környékén lehet, de a lányt különösképp érdekli a dolog. Szeretne mindent megtudni a férfiról.*
- Én eddigi egész életemben a kúriában laktam. Tényleg impozáns egy hely, de a legkevésbé sem nevezhető otthonosnak. Bár remélem egyszer lesz alkalmam megmutatni neked belülről is!
*Útjuk a tisztás felé békésen telik. Rég lovagolt már, igazából eleinte félt is felülni a lóra. De Daranelt átkarolva minden félelme szertefoszlott, és most kettecskén baktatnak lóháton a tisztás felé.
Már enyhén érezni lehet errefelé a tavasz első fuvallatát. A hó már szinte teljesen elolvadt, a fák azonban még mindig lombtalanok, a napfény szabadon járhat kedvére a csupasz ágak között. Kivételesen napos most az időjárás, bár kicsit még hűvös.
Ephemia azonban nem fázik. Szorosan öleli a férfit hátulról a nyeregben, a köpenye is melegíti. Eszébe jut, hogy Daranel még a gazdagnegyedben dicsérte az Aquista kúriát.*
- Daranel... *Szól kedveséhez.* Hogyha te épp nem vagy szolgálatban úgymond a Vashegyen, akkor hol élsz? Úgy értem, milyen helyet tekintesz állandó lakhelynek?
*Az állandó szállása bizonyára a Vashegy környékén lehet, de a lányt különösképp érdekli a dolog. Szeretne mindent megtudni a férfiról.*
- Én eddigi egész életemben a kúriában laktam. Tényleg impozáns egy hely, de a legkevésbé sem nevezhető otthonosnak. Bár remélem egyszer lesz alkalmam megmutatni neked belülről is!
4876. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:25:55
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:25:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Nem tudta, mennyi időbe is fog telni elintézni a váratlan családi ügyeket, a napok hetekké dagadtak, hetek pedig hónapokká. Három hónap. Mindez elkerülhető lett volna egyetlen kegyes hazugsággal, mely fájdalmas békét hozott volna. De még ennyit sem kérhetett. Egy pillanatra ökölbe szorul a keze, majd ellazítja azt.
Egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne gondolt volna férjére, hogy vajon mit csinál, hogy miként fogja fogadni, vagy hogy egyáltalán visszavárja-e még. Hiszen ott lesz a kisded, aki kikövetel magának annyi figyelmet, hogy ne az asszony hiánya legyen az első. Egyetlen mosolya olyan gyógyír lehet, ami feledteti, hogy valaha volt egy rőt hajú is. Vajon el fog múlni valaha is, hogy kétségek gyötörjék a jövőt illetően?
A lány megint inkább befelé figyel, mint kifelé, így észre sem veszi, mint merevednek meg Ahel izmai, amint fülét hegyezi. A nagyra nőtt csahos a levegőbe szimatol, bozontos farka előbb lassan, majd egyre izgatottabban lendül jobbra-balra. A türelmetlen öröm végül ledönti a fegyelem kaput, s a gazda engedélyét meg nem várva iramodik meg a tisztás másik széle felé. Pillanatok alatt átszeli a távot, s örömteli vakkantásokkal veti magát a mélységire. Ez persze csak a kezdet, hiszen rögvest hempergéssel, hízelgéssel, dörgölőzéssel köszönti rég nem látott urát.
Ydriss már csak akkor eszmél fel, amikor a blöki már a fele távot megtette. Hangos parancsra nyitja a száját, hogy megregulázza a szertelen ebet, ám amint meglátja, kihez is lohol oly annyira, azonnal torkárra forr minden hang. Óráknak tűnik az a pillanat, amíg egy helyben áll, majd lassú léptekkel, torkában dobogó szívvel indul el Kharasshi felé. Egyfelől már szaladna, hogy Ahel példáját követve ő is a mélységi nyakába vesse magát, azonban már ekkora távból is látja, hitvese rossz bőrben van. Hevesen zakatoló szívét egyszeriben jeges marok szorítja össze. Három hónap. Tekintetét szinte le sem tudja venni a hímről, azonban lassacskán mégis más fókuszt talál néhány döbbent momentum erejéig. Egy aprócska fejfa. Az a mardosó marok ezúttal jó nagyot facsar még a lány szívén, döbbenten dermed egy helybe a hirtelen letaglózó feltevésekbe. De hát mi történt?
Vonásai még mindig a szövet takarásába bújtak, ám a csuklya alól kikandikáló rőt tincsek kétségtelenné teszik, a vadászeb nem cserélt gazdát ez idő alatt.*
*Nem tudta, mennyi időbe is fog telni elintézni a váratlan családi ügyeket, a napok hetekké dagadtak, hetek pedig hónapokká. Három hónap. Mindez elkerülhető lett volna egyetlen kegyes hazugsággal, mely fájdalmas békét hozott volna. De még ennyit sem kérhetett. Egy pillanatra ökölbe szorul a keze, majd ellazítja azt.
Egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne gondolt volna férjére, hogy vajon mit csinál, hogy miként fogja fogadni, vagy hogy egyáltalán visszavárja-e még. Hiszen ott lesz a kisded, aki kikövetel magának annyi figyelmet, hogy ne az asszony hiánya legyen az első. Egyetlen mosolya olyan gyógyír lehet, ami feledteti, hogy valaha volt egy rőt hajú is. Vajon el fog múlni valaha is, hogy kétségek gyötörjék a jövőt illetően?
A lány megint inkább befelé figyel, mint kifelé, így észre sem veszi, mint merevednek meg Ahel izmai, amint fülét hegyezi. A nagyra nőtt csahos a levegőbe szimatol, bozontos farka előbb lassan, majd egyre izgatottabban lendül jobbra-balra. A türelmetlen öröm végül ledönti a fegyelem kaput, s a gazda engedélyét meg nem várva iramodik meg a tisztás másik széle felé. Pillanatok alatt átszeli a távot, s örömteli vakkantásokkal veti magát a mélységire. Ez persze csak a kezdet, hiszen rögvest hempergéssel, hízelgéssel, dörgölőzéssel köszönti rég nem látott urát.
Ydriss már csak akkor eszmél fel, amikor a blöki már a fele távot megtette. Hangos parancsra nyitja a száját, hogy megregulázza a szertelen ebet, ám amint meglátja, kihez is lohol oly annyira, azonnal torkárra forr minden hang. Óráknak tűnik az a pillanat, amíg egy helyben áll, majd lassú léptekkel, torkában dobogó szívvel indul el Kharasshi felé. Egyfelől már szaladna, hogy Ahel példáját követve ő is a mélységi nyakába vesse magát, azonban már ekkora távból is látja, hitvese rossz bőrben van. Hevesen zakatoló szívét egyszeriben jeges marok szorítja össze. Három hónap. Tekintetét szinte le sem tudja venni a hímről, azonban lassacskán mégis más fókuszt talál néhány döbbent momentum erejéig. Egy aprócska fejfa. Az a mardosó marok ezúttal jó nagyot facsar még a lány szívén, döbbenten dermed egy helybe a hirtelen letaglózó feltevésekbe. De hát mi történt?
Vonásai még mindig a szövet takarásába bújtak, ám a csuklya alól kikandikáló rőt tincsek kétségtelenné teszik, a vadászeb nem cserélt gazdát ez idő alatt.*
4875. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:05:34
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:05:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Épp holnap lesz három hónapja. Évek se rágják így meg a lelket, ha bizonytalanságtól feketéllenek. Neki pedig nem jutott egyéb. Nem sok híja volt, hogy ép eszét nem hagyta maga mögött. Egy józan hang, az maradt csupán, mely az övéinél szokásos rituálé által gyászban nyugtatta meg a kapaszkodótlan lelket.
Szerény kis fejfa áll a tisztás peremén, de még a növényzet által takarva. Nem akarta mindenki kíváncsi szemének kiszolgáltatni. Egy hete készíttette. Az alkonyat utolsó óráján ásta le a földbe, hogy fajtájának ősi köteléke, a sötétség erőt adjon és kitöltse a veszteség helyét a szívében.
Sokáig tépelődött, hogy mi történhetett. Iluse nem ment el aznap a kovácsnál megbeszélt találkára, s mire Kharasshi hazatért, már asszonyát sem találta otthon. Nyom és üzenet nélkül tűnt el. Csak a sárga kanca és a csikója maradt ott. Ez kezdetben megnyugtatta, hiszen Ydriss sosem hagyná hátra azt az önfejű hátast. De épp ugyanezért egy idő után inkább baljós jelnek kezdte értékelni.
Végül sikerült rátalálnia Iluse artheniori búvóhelyére, de az az asszony nem tudott semmit, csak hogy a nőstény már nem lakik ott. Ha másról is tudomása lett volna, biztos elmondja, mert Kharasshi abban a lelkiállapotában eléggé ráijesztett.
Csak remélhette, hogy nem fivére keze van a dologban. A várakozás viszont csakhamar kezdte felőrölni, így üzenetet hagyott a kis kalyibában, Ydriss lovait pedig bértartásba adta. A nyakába vette a vidéket, hátha megtalálja eltűnt asszonyát. De nem lelte nyomát sehol. Csak nemrég tért vissza. Alaposan lefogyva, fáradtan és törődötten. A legnyomorultabb lélekhez képest is nincstelenül.
Először nem volt benne biztos, hogy lesz ereje újra látni asszonya hátasait. Minden emlék fekete sebet tép rajta még most is. De végül csak hazavitte őket. Inkább a Bitang miatt. Miféle szörnyeteg volna, ha még őt is megfosztaná a család örömétől.
Már itt ücsörög egy ideje, a kopjafa mellett. Maga sem tudná megmondani, hogy túl sok, túl fáradt gondolat kavarog a fejében, vagy csak valami formátlan űr, ami mostanság a szívét is kitölti. Kész rá, hogy maga mögött hagyja a múltat és ezt a bírhatatlan fájdalmat, csak mintha túl fáradt volna akár csak mozdulni is. Ahogy itt ül, szinte elképzeli magában, hogy a közelgő tavasz növényekkel futtatja be alakját, az erdő árnyat tart fölé a nyár alatt, az őszi levelek belepik színes kavalkádjukkal, s végül a fehér hótakaró egészen elfödi majd.
Az egyetlen, ami nem hagyja kihunyni belőle a mozdulás szikráját, az a gyermeke. Talán egyszer szüksége lesz rá. Talán egyszer visszakap egy morzsát abból, ahogy apaságát elképzelte. Ha csak egy pillanatot is akár. Mert az a pillanat maga volna a világ.*
*Épp holnap lesz három hónapja. Évek se rágják így meg a lelket, ha bizonytalanságtól feketéllenek. Neki pedig nem jutott egyéb. Nem sok híja volt, hogy ép eszét nem hagyta maga mögött. Egy józan hang, az maradt csupán, mely az övéinél szokásos rituálé által gyászban nyugtatta meg a kapaszkodótlan lelket.
Szerény kis fejfa áll a tisztás peremén, de még a növényzet által takarva. Nem akarta mindenki kíváncsi szemének kiszolgáltatni. Egy hete készíttette. Az alkonyat utolsó óráján ásta le a földbe, hogy fajtájának ősi köteléke, a sötétség erőt adjon és kitöltse a veszteség helyét a szívében.
Sokáig tépelődött, hogy mi történhetett. Iluse nem ment el aznap a kovácsnál megbeszélt találkára, s mire Kharasshi hazatért, már asszonyát sem találta otthon. Nyom és üzenet nélkül tűnt el. Csak a sárga kanca és a csikója maradt ott. Ez kezdetben megnyugtatta, hiszen Ydriss sosem hagyná hátra azt az önfejű hátast. De épp ugyanezért egy idő után inkább baljós jelnek kezdte értékelni.
Végül sikerült rátalálnia Iluse artheniori búvóhelyére, de az az asszony nem tudott semmit, csak hogy a nőstény már nem lakik ott. Ha másról is tudomása lett volna, biztos elmondja, mert Kharasshi abban a lelkiállapotában eléggé ráijesztett.
Csak remélhette, hogy nem fivére keze van a dologban. A várakozás viszont csakhamar kezdte felőrölni, így üzenetet hagyott a kis kalyibában, Ydriss lovait pedig bértartásba adta. A nyakába vette a vidéket, hátha megtalálja eltűnt asszonyát. De nem lelte nyomát sehol. Csak nemrég tért vissza. Alaposan lefogyva, fáradtan és törődötten. A legnyomorultabb lélekhez képest is nincstelenül.
Először nem volt benne biztos, hogy lesz ereje újra látni asszonya hátasait. Minden emlék fekete sebet tép rajta még most is. De végül csak hazavitte őket. Inkább a Bitang miatt. Miféle szörnyeteg volna, ha még őt is megfosztaná a család örömétől.
Már itt ücsörög egy ideje, a kopjafa mellett. Maga sem tudná megmondani, hogy túl sok, túl fáradt gondolat kavarog a fejében, vagy csak valami formátlan űr, ami mostanság a szívét is kitölti. Kész rá, hogy maga mögött hagyja a múltat és ezt a bírhatatlan fájdalmat, csak mintha túl fáradt volna akár csak mozdulni is. Ahogy itt ül, szinte elképzeli magában, hogy a közelgő tavasz növényekkel futtatja be alakját, az erdő árnyat tart fölé a nyár alatt, az őszi levelek belepik színes kavalkádjukkal, s végül a fehér hótakaró egészen elfödi majd.
Az egyetlen, ami nem hagyja kihunyni belőle a mozdulás szikráját, az a gyermeke. Talán egyszer szüksége lesz rá. Talán egyszer visszakap egy morzsát abból, ahogy apaságát elképzelte. Ha csak egy pillanatot is akár. Mert az a pillanat maga volna a világ.*
4874. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-28 21:03:05
Üzenet elküldve: 2017-02-28 21:03:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Hazatérés //
*Megfáradt vándor érkezik az Arthenior melletti tisztásra. Az arcát csuklya mögé rejtő illető azért nem mondható magányosnak, társa, egy méretesre nőtt, barna bundás, arany szemű farkaskutya nyelvét kilógatva agyarai között mellette baktat.
A hazatérésnek boldog és felhőtlen érzésnek kellene lennie, most mégis inkább csak kimerültséget érez. Ezért is tesz egy kis kitérőt, mielőtt a Szegénynegyed felé venné útját. Kifújja magát, leül és szusszan egyed, rendbe szedi kicsit a gondolatait. Elvégre magának köszönheti a kínos helyzetet, mégsem tenne másképp. Egyik napról a másikra eltűnik, méghozzá egy zűrös szituáció közepén. Azonban ha hitvese képes volt kicsit félretenni a keserűséget és haragot, a sorok között olvasva egyértelmű üzenet jelezte a rőt hajú lány visszatértét. Az oly annyira féltett és dédelgetett hátas, és virgonc kancacsikója ott maradtak a kis laknál kialakított helyükön. Márpedig az elf többszörösen bizonyította, hogy nem válna meg a jószágtól.
Az ok, ami elszólította, pedig fontos volt, és nem tűrt halasztást. Egy szóban is összefoglalható. Család. Még mindig kettő között lavírozik, hiába tudja, mi lesz ennek a vége. Két szék közül végül úgyis a földön fog kikötni, csúnyán lezúzva magát. Megint. Halk sóhaj kíséretében áll meg, példáját azon nyomban követi a csahos is. Kezét hű társa fejére teszi, és gyengéden megsimogatja, miközben erőtlen mosoly ül ki arcára. Jó itthon lenni, és már vágyik vissza abba a kis lakba. Ám amin előtte át kell esnie, azt már cseppet sem kívánja oly annyira.*
*Megfáradt vándor érkezik az Arthenior melletti tisztásra. Az arcát csuklya mögé rejtő illető azért nem mondható magányosnak, társa, egy méretesre nőtt, barna bundás, arany szemű farkaskutya nyelvét kilógatva agyarai között mellette baktat.
A hazatérésnek boldog és felhőtlen érzésnek kellene lennie, most mégis inkább csak kimerültséget érez. Ezért is tesz egy kis kitérőt, mielőtt a Szegénynegyed felé venné útját. Kifújja magát, leül és szusszan egyed, rendbe szedi kicsit a gondolatait. Elvégre magának köszönheti a kínos helyzetet, mégsem tenne másképp. Egyik napról a másikra eltűnik, méghozzá egy zűrös szituáció közepén. Azonban ha hitvese képes volt kicsit félretenni a keserűséget és haragot, a sorok között olvasva egyértelmű üzenet jelezte a rőt hajú lány visszatértét. Az oly annyira féltett és dédelgetett hátas, és virgonc kancacsikója ott maradtak a kis laknál kialakított helyükön. Márpedig az elf többszörösen bizonyította, hogy nem válna meg a jószágtól.
Az ok, ami elszólította, pedig fontos volt, és nem tűrt halasztást. Egy szóban is összefoglalható. Család. Még mindig kettő között lavírozik, hiába tudja, mi lesz ennek a vége. Két szék közül végül úgyis a földön fog kikötni, csúnyán lezúzva magát. Megint. Halk sóhaj kíséretében áll meg, példáját azon nyomban követi a csahos is. Kezét hű társa fejére teszi, és gyengéden megsimogatja, miközben erőtlen mosoly ül ki arcára. Jó itthon lenni, és már vágyik vissza abba a kis lakba. Ám amin előtte át kell esnie, azt már cseppet sem kívánja oly annyira.*
4873. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-28 12:29:16
Üzenet elküldve: 2017-02-28 12:29:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nellara figyelmébe//
-Ha a nevem fennmaradását szerettem volna elérni, maradok uralkodni a népem fölött! Legyőzve ellenségeinket egész Lanawin megismerte volna a nevem. ~Kétségkívül ez lett volna a helyes út, de a sors másfelé terelt, maradok egy katona, ki meghalhat ezt a várost szolgálva. Az, hogy ki gonosz és ki nem, csak nézőpont kérdése, tapasztaltam már a saját bőrömön.~
*Magyarázkodik saját magának gondolatban egy pillanat erejéig, mert nem akarja a lányt terhelni.*
-Synmira? Soha nem jártam arra. Ott születtél, vagy csak ott tanultad a mágia rögös útját? *Pattan fel a fa tövéből, majd kinyújtózik. Hosszú végtagjai az ülve beszélgetéstől kissé elzsibbadtak.*
-Én csak holnap leszek szolgálatban és van kedvem sétálni. Mutasd az utat és elkísérlek ameddig szeretnéd!
//Nellara figyelmébe//
-Ha a nevem fennmaradását szerettem volna elérni, maradok uralkodni a népem fölött! Legyőzve ellenségeinket egész Lanawin megismerte volna a nevem. ~Kétségkívül ez lett volna a helyes út, de a sors másfelé terelt, maradok egy katona, ki meghalhat ezt a várost szolgálva. Az, hogy ki gonosz és ki nem, csak nézőpont kérdése, tapasztaltam már a saját bőrömön.~
*Magyarázkodik saját magának gondolatban egy pillanat erejéig, mert nem akarja a lányt terhelni.*
-Synmira? Soha nem jártam arra. Ott születtél, vagy csak ott tanultad a mágia rögös útját? *Pattan fel a fa tövéből, majd kinyújtózik. Hosszú végtagjai az ülve beszélgetéstől kissé elzsibbadtak.*
-Én csak holnap leszek szolgálatban és van kedvem sétálni. Mutasd az utat és elkísérlek ameddig szeretnéd!
4872. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:17:24
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:17:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freshko figyelmébe//
- Biztos, hogy a könnyebb élet jobb is egyben? Névtelenül szeretnél meghalni, vagy nagy hősként? Az szeretnéd, hogy az unokáig, talán az ők gyermekeik emlékezzenek rád, vagy hogy mindörökké fennmaradjon a neved?
*Lehet, hogy furcsán hathat, amit a tündér mond, de szavai szívéből jönnek.*
- Olykor jobb a könnyű életet választani, mint szenvedni, de a döntés rajtad áll, senki más sem.
*Feláll, majd szembe áll a férfival.*
- A gonoszak meggyilkolása mindig nemes feladat volt. Ha ezt senki sem tenné meg, akkor a világ most nem lenne olyan szép és fényes, mint ma
*Mikor meghallja a férfi reakcióját az istenekre kicsit meglepődik.*
- Tudod, ezek az istenek úgyis dróton fognak minket rángatni, még akkor is, ha nem akarjuk. Akkor legalább azt döntsem el én, hogy melyik drótnak a végét fogom meg, még a végén ráakasztanak valamelyikre.
*Fal alá járkál, mintha ideges lenne, pedig ez nem igaz, csupán csak a tündér nem szeret sokáig egy helyben ülni.*
- Köszönöm, mindent meg teszek. Nem akarom, hogy gyengének gondoljanak, ha rám néznek, csak mert tündér vagyok. Ha már kardot nem ragadhatok azt szeretném, ha a mágikus erőmmel ezt pótolhatatlanom majd.
*Mármint ragadhatna kardot, de sokra nem menne vele.*
- Lassan haza kell mennem, Synmirára, ha szeretnél egy darabon elkísérhetsz.
//Freshko figyelmébe//
- Biztos, hogy a könnyebb élet jobb is egyben? Névtelenül szeretnél meghalni, vagy nagy hősként? Az szeretnéd, hogy az unokáig, talán az ők gyermekeik emlékezzenek rád, vagy hogy mindörökké fennmaradjon a neved?
*Lehet, hogy furcsán hathat, amit a tündér mond, de szavai szívéből jönnek.*
- Olykor jobb a könnyű életet választani, mint szenvedni, de a döntés rajtad áll, senki más sem.
*Feláll, majd szembe áll a férfival.*
- A gonoszak meggyilkolása mindig nemes feladat volt. Ha ezt senki sem tenné meg, akkor a világ most nem lenne olyan szép és fényes, mint ma
*Mikor meghallja a férfi reakcióját az istenekre kicsit meglepődik.*
- Tudod, ezek az istenek úgyis dróton fognak minket rángatni, még akkor is, ha nem akarjuk. Akkor legalább azt döntsem el én, hogy melyik drótnak a végét fogom meg, még a végén ráakasztanak valamelyikre.
*Fal alá járkál, mintha ideges lenne, pedig ez nem igaz, csupán csak a tündér nem szeret sokáig egy helyben ülni.*
- Köszönöm, mindent meg teszek. Nem akarom, hogy gyengének gondoljanak, ha rám néznek, csak mert tündér vagyok. Ha már kardot nem ragadhatok azt szeretném, ha a mágikus erőmmel ezt pótolhatatlanom majd.
*Mármint ragadhatna kardot, de sokra nem menne vele.*
- Lassan haza kell mennem, Synmirára, ha szeretnél egy darabon elkísérhetsz.
4871. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-26 17:41:01
Üzenet elküldve: 2017-02-26 17:41:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nellara figyelmébe//
*Nellara mondatai ösztönzőleg hatnak a férfira, csak úgy mint első találkozásukkor.
A lába mellett párhuzamosan heverő pengékre pillant.*
-Sokszor eszembe jutott, ha nem értenék a kardforgatáshoz, lehet sokkal könnyebb életem lenne. Maradtam volna a könyveknél, a fegyver-ékszer készítésnél, vagy bármi békésebb úton. Bár farmerként nehezen tudom magam elképzelni.
Annyi viszont biztos, hogy kard nélkül nem tettem volna meg ekkora utat élve. *Néhány kaland képe elevenedik meg a férfi előtt, amelyek során életveszélyes helyzetben volt.*
-Azonban szeretném hinni, fegyverrel nem csak gyilkolni lehet, hanem életet menteni. A béke fenntartása olyan út, amelyet az őrségben megtaláltam. *Az istenek hallatán ökölbe szorul a keze.*
-Ettől a témától elhatárolódok. Ezek a felsőbb erők nem dönthetnek felettünk. Teljesen kizárom őket, mi magunk kovácsoljuk saját sorsunk. *Nem akarja megsérteni a lányt, pusztán dühíti, hogy mostanában minden bűn visszavezethető az ő akaratuknak. Vagy csak rá lehet fogni.*
-Ne aggódj, még több sikert fogsz elérni a mágiában.
Évekkel ezelőtt ismertem egy több száz éves elfet, aki képes volt uralni a lángokat és az időjárást befolyásolni.
A varázslat körülvesz téged, még én is érzem, aki nem használója az efféle erőknek. Szívesen megnéztem volna mekkora erő fér el egy ekkora hölgyben, de még lesz rá alkalmunk. Kitudja, a jövőben rajtatok fog múlni Lanawin sorsa? *Próbálja viccelődve biztatni a lányt, habár tudja nagyon is komoly dolgokat említett.*
~Minél nagyobb erőt birtokoltok, ti varázslótanoncok, annál nagyobb felelősség lesz a vállatokon. Remélem soha nem kell háborúznia egy ilyen ártatlan, csodálatos teremtménynek.~
-Nellara elnézést, azt hiszem rosszul fogalmaztam.
Igazad van, a hosszú életűeknél említésre méltatlan az a pár év különbség. Hasonló korúak vagyunk.
*A bókok hatására elpiruló lány megmosolyogtatja a férfit.*
-Nos, hogyan tovább? Meddig rabolhatom az időd? Sétálhatnánk egyet a szabadban!
//Nellara figyelmébe//
*Nellara mondatai ösztönzőleg hatnak a férfira, csak úgy mint első találkozásukkor.
A lába mellett párhuzamosan heverő pengékre pillant.*
-Sokszor eszembe jutott, ha nem értenék a kardforgatáshoz, lehet sokkal könnyebb életem lenne. Maradtam volna a könyveknél, a fegyver-ékszer készítésnél, vagy bármi békésebb úton. Bár farmerként nehezen tudom magam elképzelni.
Annyi viszont biztos, hogy kard nélkül nem tettem volna meg ekkora utat élve. *Néhány kaland képe elevenedik meg a férfi előtt, amelyek során életveszélyes helyzetben volt.*
-Azonban szeretném hinni, fegyverrel nem csak gyilkolni lehet, hanem életet menteni. A béke fenntartása olyan út, amelyet az őrségben megtaláltam. *Az istenek hallatán ökölbe szorul a keze.*
-Ettől a témától elhatárolódok. Ezek a felsőbb erők nem dönthetnek felettünk. Teljesen kizárom őket, mi magunk kovácsoljuk saját sorsunk. *Nem akarja megsérteni a lányt, pusztán dühíti, hogy mostanában minden bűn visszavezethető az ő akaratuknak. Vagy csak rá lehet fogni.*
-Ne aggódj, még több sikert fogsz elérni a mágiában.
Évekkel ezelőtt ismertem egy több száz éves elfet, aki képes volt uralni a lángokat és az időjárást befolyásolni.
A varázslat körülvesz téged, még én is érzem, aki nem használója az efféle erőknek. Szívesen megnéztem volna mekkora erő fér el egy ekkora hölgyben, de még lesz rá alkalmunk. Kitudja, a jövőben rajtatok fog múlni Lanawin sorsa? *Próbálja viccelődve biztatni a lányt, habár tudja nagyon is komoly dolgokat említett.*
~Minél nagyobb erőt birtokoltok, ti varázslótanoncok, annál nagyobb felelősség lesz a vállatokon. Remélem soha nem kell háborúznia egy ilyen ártatlan, csodálatos teremtménynek.~
-Nellara elnézést, azt hiszem rosszul fogalmaztam.
Igazad van, a hosszú életűeknél említésre méltatlan az a pár év különbség. Hasonló korúak vagyunk.
*A bókok hatására elpiruló lány megmosolyogtatja a férfit.*
-Nos, hogyan tovább? Meddig rabolhatom az időd? Sétálhatnánk egyet a szabadban!
4870. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:21:33
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:21:33
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -5-//
*A tisztásra érve némileg könnyebb dolga akad, ugyanis közvetlenül innen csak egy felé mehetett az elf tolvaj.
Worenth végigrohanta a kikötőt, járt a külső területeken, és lám, máris itt van az erdőszéli tisztáson.
Még egy ilyen őrült tempóban rohangászó egyénnek, mint Uto, aki Lanawinban szórakozik is meg kell állnia pihenni. Azon rövid idő alatt, ahol ezt megteszi, a mágus minden reménye szerint a nyomában lesz. És akkor bizony megtudja, hogy hol lakik az úristen!*
-Tovább, Üstökös, pihenni most nincs idő!
//A Tepós -5-//
*A tisztásra érve némileg könnyebb dolga akad, ugyanis közvetlenül innen csak egy felé mehetett az elf tolvaj.
Worenth végigrohanta a kikötőt, járt a külső területeken, és lám, máris itt van az erdőszéli tisztáson.
Még egy ilyen őrült tempóban rohangászó egyénnek, mint Uto, aki Lanawinban szórakozik is meg kell állnia pihenni. Azon rövid idő alatt, ahol ezt megteszi, a mágus minden reménye szerint a nyomában lesz. És akkor bizony megtudja, hogy hol lakik az úristen!*
-Tovább, Üstökös, pihenni most nincs idő!
4869. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:06:00
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:06:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freshko figyelmébe//
- Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
*Mosolyog az elfre, hiszen nagyon jól esik neki a biztatást, és a kedves szavak. Azt szeretné, hogy a férfi is érezze, hogy ő bízik benne, és azt szeretné, hogy jó élete legyen, olyan, amiről pár perce mesélt.*
- Neked a kard való! Én sosem tudnám még csak felemelni sem, nemhogy harcolni vele.
*Ingatja a fejét a lány, de nem szomorúan, próbál mosolyogni, hátha a mosoly átragad a férfira is. Legalábbis szíve más lény mindenféle hátsó szándék nélkül reménykedik ebben.*
- Ismertem néhány varázslatot, de pár napja képtelen vagyok megcsinálni őket. Mindent, amit tudtam... Ez az istenek miatt van! Felborították a mágia szövetét, így újra kell tanulnom mindent. Szívesen mutatnék valamit, de sajnos nem megy, ne haragudj.
*Miután ezt kimondta rájön, hogy mekkora negativitás volt a hangjában.*
- De ha tényleg segítenek rajtunk, hogy jobb életünk legyen, akkor határozottan megérte. Gyorsan újra tudom tanulni egyszer már sikerült, miért ne sikerülne még egyszer?
*Nem a legjobb hárítás, de jobb mint a semmi.*
- Idősebb? Tényleg? Miért, te mennyit éltél eddig?
*Ezen őszintén meglepődik, teljesen elvonja a figyelmét az erről dologról. Eddig mindig azt hitte, hogy a férfi idősebb nála, kívülről teljesen úgy tűnt.*
- Szerintem olyan hosszabb életű fajoknál, mint a miénk nem számít. Na meg a tündérek gyorsabban öregednek, mint az elfek.
*Reméli, hogy jól tudja, de ha jól emlékszik ezt olvasta.*
- Köszönöm, nagyon kedves vagy!
*Újra el pirul, zavarában össze-vissza néz, nem tudja, hogy hirtelen mit kezdjen a bókokkal, hiszen neki eddig még nem sokat bókoltak.*
- Na látod! Ha én vagyok az első, akkor tényleg kevesen vagyunk.
//Freshko figyelmébe//
- Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
*Mosolyog az elfre, hiszen nagyon jól esik neki a biztatást, és a kedves szavak. Azt szeretné, hogy a férfi is érezze, hogy ő bízik benne, és azt szeretné, hogy jó élete legyen, olyan, amiről pár perce mesélt.*
- Neked a kard való! Én sosem tudnám még csak felemelni sem, nemhogy harcolni vele.
*Ingatja a fejét a lány, de nem szomorúan, próbál mosolyogni, hátha a mosoly átragad a férfira is. Legalábbis szíve más lény mindenféle hátsó szándék nélkül reménykedik ebben.*
- Ismertem néhány varázslatot, de pár napja képtelen vagyok megcsinálni őket. Mindent, amit tudtam... Ez az istenek miatt van! Felborították a mágia szövetét, így újra kell tanulnom mindent. Szívesen mutatnék valamit, de sajnos nem megy, ne haragudj.
*Miután ezt kimondta rájön, hogy mekkora negativitás volt a hangjában.*
- De ha tényleg segítenek rajtunk, hogy jobb életünk legyen, akkor határozottan megérte. Gyorsan újra tudom tanulni egyszer már sikerült, miért ne sikerülne még egyszer?
*Nem a legjobb hárítás, de jobb mint a semmi.*
- Idősebb? Tényleg? Miért, te mennyit éltél eddig?
*Ezen őszintén meglepődik, teljesen elvonja a figyelmét az erről dologról. Eddig mindig azt hitte, hogy a férfi idősebb nála, kívülről teljesen úgy tűnt.*
- Szerintem olyan hosszabb életű fajoknál, mint a miénk nem számít. Na meg a tündérek gyorsabban öregednek, mint az elfek.
*Reméli, hogy jól tudja, de ha jól emlékszik ezt olvasta.*
- Köszönöm, nagyon kedves vagy!
*Újra el pirul, zavarában össze-vissza néz, nem tudja, hogy hirtelen mit kezdjen a bókokkal, hiszen neki eddig még nem sokat bókoltak.*
- Na látod! Ha én vagyok az első, akkor tényleg kevesen vagyunk.
4868. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-23 17:49:50
Üzenet elküldve: 2017-02-23 17:49:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nellara figyelmébe//
-Abban biztos vagyok Nellara, hogy egyszer nagy tudású mágus leszel. Az erdő mélyén, a népem idősebb tagjai komoly sikereket értek el a mágia kutatásában. Engem viszont nem igazán érdekelt soha ez az irány, nem nekem való. De kíváncsi lennék, mit sikerült elsajátítanod eddig! ~A veszélyes út során, valahogy csak megvédted magad, te ártatlan kis tündér.~
Lehetséges az évek alatt, többször vándoroltunk ugyan azon a környéken, ha te is ilyen nagy utazó voltál.
*Freshko fenn tartja a magára erőltetett mosolyt, de a hangulat láthatóan elkomorodik, ahogy a régi képek előtörnek a beszélgetés során. A pillanatnyi csöndet Nellara együtt érző érintése szakítja meg. Freshko a vállát érintő parányi tenyérre pillant, mintha egy puha toll szállt volna rá. Jó érzéssel tölti el, hogy újdonsült barátjával beszélhet a múltról, még ha az fájdalmat is okoz. Eddig még senkivel nem tudott ezekről beszélni.*
-Akkor néhány évvel idősebb vagy nálam! *Lepődik meg, hiszen az elf szemében gyerekkorúnak tűnt a lány.*
-Amíg ilyen szép tündér lányok szaladgálnak Lanawinon, nem kell tartanod tőle, hogy eltűnik a néped. Elvarázsolnád a fiúkat az biztos! Bár elhiszem, hogy nem sok fajtársaddal találkoztál. A rengeteg utazásom során, te vagy az első a népedből, akit a saját szememmel láthatok.
Na de kiderítjük, hol bujkál a sok tündér srác, akikről annyi mesét hallottam!
//Nellara figyelmébe//
-Abban biztos vagyok Nellara, hogy egyszer nagy tudású mágus leszel. Az erdő mélyén, a népem idősebb tagjai komoly sikereket értek el a mágia kutatásában. Engem viszont nem igazán érdekelt soha ez az irány, nem nekem való. De kíváncsi lennék, mit sikerült elsajátítanod eddig! ~A veszélyes út során, valahogy csak megvédted magad, te ártatlan kis tündér.~
Lehetséges az évek alatt, többször vándoroltunk ugyan azon a környéken, ha te is ilyen nagy utazó voltál.
*Freshko fenn tartja a magára erőltetett mosolyt, de a hangulat láthatóan elkomorodik, ahogy a régi képek előtörnek a beszélgetés során. A pillanatnyi csöndet Nellara együtt érző érintése szakítja meg. Freshko a vállát érintő parányi tenyérre pillant, mintha egy puha toll szállt volna rá. Jó érzéssel tölti el, hogy újdonsült barátjával beszélhet a múltról, még ha az fájdalmat is okoz. Eddig még senkivel nem tudott ezekről beszélni.*
-Akkor néhány évvel idősebb vagy nálam! *Lepődik meg, hiszen az elf szemében gyerekkorúnak tűnt a lány.*
-Amíg ilyen szép tündér lányok szaladgálnak Lanawinon, nem kell tartanod tőle, hogy eltűnik a néped. Elvarázsolnád a fiúkat az biztos! Bár elhiszem, hogy nem sok fajtársaddal találkoztál. A rengeteg utazásom során, te vagy az első a népedből, akit a saját szememmel láthatok.
Na de kiderítjük, hol bujkál a sok tündér srác, akikről annyi mesét hallottam!
4867. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-23 02:28:05
Üzenet elküldve: 2017-02-23 02:28:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Dren eljött ide a tisztásra egy kicsit kipihenni a hétköznapok nehézségeit. A szegénynegyed ugyanis nem az a fajta hely ami lehetőséget adna a pihenésre. Ha az ember nem csinál semmit akkor is előfordulhat, hogy megkergetik. Dren pedig ilyenkor mint okos tolvaj elszalad. A futástól pedig megéhezik ahhoz, hogy egyen lop amit ha rosszul csinál futnia kell, szóval ez egy ördögi körforgás. Jó egy kicsit eljönni pihengetni. Múltkor sikerült jó pénzt kapnia egy nyakláncért úgyhogy egy ideig megengedheti magának a semmit tevést. A virágok köz fekszik, fűszállal a szájában és élvezi az életet. Szereti a természetet. Ha van lehetősége akkor kijön az erdőbe.*
4866. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-22 21:38:15
Üzenet elküldve: 2017-02-22 21:38:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freshko figyelmébe//
*Az tündér megrágott almája is ugyan oda kerül, ahová az elfé is, de a lány eggyel is bőven eléri, majd később eszi meg a többit.*
- Ugyan, változhatnak még a dolgok.
*Biztatni szeretné a férfit, de most úgy tűnik, hogy nem sikerült. Sebaj, azért még a lány nem fogja feladni.*
- Tudod én is sokat vándoroltam, helyet kerestem magamnak, ahol varázsolni tanulhatok. Megtaláltam, noha még nem nagyon ismerem a mágiát, de biztosíthatlak afelől, hogy nagy mágus lesz belőlem!
*Reméli, hogy ez elég jó példa az elfnek.*
- Úgy ismerem őt, mint mindenki más. A neve igazi legenda.
*Látja, hogy a férfi mosolya lefagyasztja, így a tündér is megijed egy kicsit.*
- Nem haragudj...
*Gyengéden a elf vállára teszi a kezét, ezzel próbálja vígasztalni, ám amikor az róla kezd el kérdezősködni elveszi, és abban bízik, hogy szavaival elterelheti a figyelmét erről a rosszra fordult beszélgetésről, és barátjának ismét jó kedve lesz.*
- Nos, hatvanhét telet éltem meg eddig, egy messzi erődben nőttem fel. Közel laktunk a városhoz, hogy ne bántsanak minket az állatok, de elég messze ahhoz, hogy legyünk a részese. Ha hiszed ha nem, én sem sok tündérrel találkoztam eddig életemben, főleg nőkkel, férfiakkal talán nem is. Attól félek, hogy egyszer teljesen el fogunk tűnni.
//Freshko figyelmébe//
*Az tündér megrágott almája is ugyan oda kerül, ahová az elfé is, de a lány eggyel is bőven eléri, majd később eszi meg a többit.*
- Ugyan, változhatnak még a dolgok.
*Biztatni szeretné a férfit, de most úgy tűnik, hogy nem sikerült. Sebaj, azért még a lány nem fogja feladni.*
- Tudod én is sokat vándoroltam, helyet kerestem magamnak, ahol varázsolni tanulhatok. Megtaláltam, noha még nem nagyon ismerem a mágiát, de biztosíthatlak afelől, hogy nagy mágus lesz belőlem!
*Reméli, hogy ez elég jó példa az elfnek.*
- Úgy ismerem őt, mint mindenki más. A neve igazi legenda.
*Látja, hogy a férfi mosolya lefagyasztja, így a tündér is megijed egy kicsit.*
- Nem haragudj...
*Gyengéden a elf vállára teszi a kezét, ezzel próbálja vígasztalni, ám amikor az róla kezd el kérdezősködni elveszi, és abban bízik, hogy szavaival elterelheti a figyelmét erről a rosszra fordult beszélgetésről, és barátjának ismét jó kedve lesz.*
- Nos, hatvanhét telet éltem meg eddig, egy messzi erődben nőttem fel. Közel laktunk a városhoz, hogy ne bántsanak minket az állatok, de elég messze ahhoz, hogy legyünk a részese. Ha hiszed ha nem, én sem sok tündérrel találkoztam eddig életemben, főleg nőkkel, férfiakkal talán nem is. Attól félek, hogy egyszer teljesen el fogunk tűnni.
4865. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-22 18:31:09
Üzenet elküldve: 2017-02-22 18:31:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Növények boncolása//
*Kár hogy a múltkori beszélgetésüket, olyan hamar le kellett zárniuk, viszont már akkor is felkeltette Aria érdeklődését, hiszen akár most mindketten elérhetik a céljukat, ameddig közös az érdekük addig nincs semmi probléma. Az elf, nem fogja kérvényezni, ezt bizony a doktorra bízza. Valóban tesztelte, a másik felet, s remélhetőleg dűlőre is jutnak a végén, hanem ez van. Eddig sem volt szüksége másokra, ám ha meg tudja könnyíteni a saját dolgát akkor miért is ne?*
~ Úgy látszik haladunk lépésről lépésre, majd csak elmondja mit akar a drága.~
- Milyen igaz. *Teszi szóvá, hiszen akár magát is hallhatná ebből a szempontból, habár a lányt nem a tudomány hajtja; viszont a tapasztalat az jön magától az időfolyamán.*
~ Engem csupán az élvezet hajt semmi más, az, hogy nemese vagy sem, azt úgy sem én fogom megmondani. HEHE.~
*Végül csak elérnek a közös megegyezéshez, amire inkább csak somolyog, egy kicsit Aria.*
- Csak vissza tudjon jönni onnan.
*Miután elmondta a mondókáját a doktor, feltesz egy kérdést, de ez inkább mondható költőinek.*
- Szerintem már ön is tudhatja erre a választ.
*A kis galád elf, nem ad egyértelmű választ, viszont a hangján érezhető, miszerint benne van a mókában.*
- Azonban, néhány növényre igényt tartanék amennyiben nincs ellenére.
*Kár hogy a múltkori beszélgetésüket, olyan hamar le kellett zárniuk, viszont már akkor is felkeltette Aria érdeklődését, hiszen akár most mindketten elérhetik a céljukat, ameddig közös az érdekük addig nincs semmi probléma. Az elf, nem fogja kérvényezni, ezt bizony a doktorra bízza. Valóban tesztelte, a másik felet, s remélhetőleg dűlőre is jutnak a végén, hanem ez van. Eddig sem volt szüksége másokra, ám ha meg tudja könnyíteni a saját dolgát akkor miért is ne?*
~ Úgy látszik haladunk lépésről lépésre, majd csak elmondja mit akar a drága.~
- Milyen igaz. *Teszi szóvá, hiszen akár magát is hallhatná ebből a szempontból, habár a lányt nem a tudomány hajtja; viszont a tapasztalat az jön magától az időfolyamán.*
~ Engem csupán az élvezet hajt semmi más, az, hogy nemese vagy sem, azt úgy sem én fogom megmondani. HEHE.~
*Végül csak elérnek a közös megegyezéshez, amire inkább csak somolyog, egy kicsit Aria.*
- Csak vissza tudjon jönni onnan.
*Miután elmondta a mondókáját a doktor, feltesz egy kérdést, de ez inkább mondható költőinek.*
- Szerintem már ön is tudhatja erre a választ.
*A kis galád elf, nem ad egyértelmű választ, viszont a hangján érezhető, miszerint benne van a mókában.*
- Azonban, néhány növényre igényt tartanék amennyiben nincs ellenére.
4864. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-22 17:06:48
Üzenet elküldve: 2017-02-22 17:06:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Növények boncolása//
*A doktor úgy érzi, egyre jobban érzi, mit akar a nő elérni és úgy véli sokkal jobban tud azonosulni vele mint korábban gondolni. A leány az elmondottak és a célozgatások végett egyre jobban olybá tűnik Alludrin számára, aki hasonszőrű teremtés. Ez egy új és pozitív fejlemény a számára. A doktor ahogy hallgatja a leányt, úgy fogan meg benne egy érzés, majd egy gondolat. Esetleg érdemes lenne felvetni egy kérdést egy témát, amelyben a növények hatását tesztelhetnék ki együtt. Úgy is annyit emlegeti az életet, akár még elképzelése is lehet, hogy hol találnak erre egy megfelelő alanyt.*
- Értem önt. Sőt egyet értek a gondolataival. Nem akadnak olyan vállalkozók, akik túllépnének azon az önös vágyukon, hogy a nyomorult életükhöz ragaszkodva egy nemesebb cél érdekében többé váljanak. A tudomány csak áldozatok útján haladhat előre ezért valóban az eszköz nemesíti a célt. Az áldozatuk szükséges és nem hiábavaló. Viszont néha az akaratuk más, mint a hozzánk hasonlóké, így mivel a célunk nemes, ezért akaratukon túl is lehetnek eszközök. Nem gondolja? *A doktort nem zavarják holmi erkölcsi megfontolások így nem is vesződik azzal, hogy egy egy paciense milyen megpróbáltatásokat szenved el, vagy épp az életét veszíti. A cél az cél, amelyet el kell érni. Mindenáron! Amint megérlelődik benne a gondolat, a kísérlettel kapcsolatban, máris felveti.*
- A határokat át kell lépni! A határ csak akadály. Ebben nem lesz vitánk. *mosolyog* - Itt az idő, hogy a tudomány és az ön érdekei összeérjenek. Mit szólna hozzá, ha együtt tennénk a tudomány kedvére. Ha gondolja a nálam található növényeket ki is próbálhatnánk. *Ritka a lányhoz hasonló gondolkodó, többek között ezért is magányos a doktor a szakmájában, így ha adódik lehetőség a közös munkára, azt nem akarja kihagyni.*
- Mit gondol egy közös munkáról?
*A doktor úgy érzi, egyre jobban érzi, mit akar a nő elérni és úgy véli sokkal jobban tud azonosulni vele mint korábban gondolni. A leány az elmondottak és a célozgatások végett egyre jobban olybá tűnik Alludrin számára, aki hasonszőrű teremtés. Ez egy új és pozitív fejlemény a számára. A doktor ahogy hallgatja a leányt, úgy fogan meg benne egy érzés, majd egy gondolat. Esetleg érdemes lenne felvetni egy kérdést egy témát, amelyben a növények hatását tesztelhetnék ki együtt. Úgy is annyit emlegeti az életet, akár még elképzelése is lehet, hogy hol találnak erre egy megfelelő alanyt.*
- Értem önt. Sőt egyet értek a gondolataival. Nem akadnak olyan vállalkozók, akik túllépnének azon az önös vágyukon, hogy a nyomorult életükhöz ragaszkodva egy nemesebb cél érdekében többé váljanak. A tudomány csak áldozatok útján haladhat előre ezért valóban az eszköz nemesíti a célt. Az áldozatuk szükséges és nem hiábavaló. Viszont néha az akaratuk más, mint a hozzánk hasonlóké, így mivel a célunk nemes, ezért akaratukon túl is lehetnek eszközök. Nem gondolja? *A doktort nem zavarják holmi erkölcsi megfontolások így nem is vesződik azzal, hogy egy egy paciense milyen megpróbáltatásokat szenved el, vagy épp az életét veszíti. A cél az cél, amelyet el kell érni. Mindenáron! Amint megérlelődik benne a gondolat, a kísérlettel kapcsolatban, máris felveti.*
- A határokat át kell lépni! A határ csak akadály. Ebben nem lesz vitánk. *mosolyog* - Itt az idő, hogy a tudomány és az ön érdekei összeérjenek. Mit szólna hozzá, ha együtt tennénk a tudomány kedvére. Ha gondolja a nálam található növényeket ki is próbálhatnánk. *Ritka a lányhoz hasonló gondolkodó, többek között ezért is magányos a doktor a szakmájában, így ha adódik lehetőség a közös munkára, azt nem akarja kihagyni.*
- Mit gondol egy közös munkáról?
4863. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-21 22:37:20
Üzenet elküldve: 2017-02-21 22:37:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Növények boncolása//
*Az elf lányka, pedig egy kicsit mögé tud nézni az eddig elhangozottaknak, és ameddig a másik fél nem mond semmi konkrétumot addig, Aria sem fog "efelé" közeledni, egy ideig próbálkozik, mivel azt sejti, hogy ebből a találkozásból, még kisülhet valami izgalmas is.*
~ Kár hogy az "idegenek" ennyire bizalmatlanok egymással, ez ellen meg nem lehet mit tenni.~
*Eddig csak azt hallja a doktortól, amit már eleve is tudott, viszont ezt a hóhajú leányzó nem köti a másik órára, hadd higgye azt, miszerint ő diktál.*
- A cél nemesíti az eszközt. De mégsem hajlandó egyikük sem önként feláldozniuk magukat, egy magasabb végcél érdekében.
~ Családtagokat azért remélem nem keveri ebbe bele.~
*Igaz talált, erre kivételt, ám, ő is féltette a saját testi épségét.*
~ Ó, még a végén megtisztelve érezhetem, magamat.~
*Dicséretre a szája egyik oldalát jobban elhúzza, s egy kicsit bólint felfelé a fejével.
Végezetül, jön a lényeg a növények.*
- Végzetes Iptun és a Cytne Álma. Ha hiszi, ha nem, de ennél a "szobrászatnál" is nagyon fontos az a "bizonyos" tűz, ha nincs akkor ennyi erővel friss hullákat is kereshetünk a temetőben.
~ Csak az a bajom, hogy ezeknek a növényeknek nem olcsó az értéke, bele se merek gondolni, mennyit fog ezekért kérni.
A másik Min fog kísérletezni? Nyulakon? Patkányokon? Aligha, mert akkor az mennyiség is kevés lesz, hogy érdemi eredményhez jusson.~
*Mind szép és jó, de összességében kevés lenne, ahogy mondta a férfi is, rengeteg a változó, és ha még nem is "emberszabású" akkor bizony azok az eredmények, legfeljebb közelítőek lehetnek.*
~ Pedig ha tudná, milyen együgyűek szoktak magukban sétálgatni, szegény balgák akik annyira ostobák, hogy a közvetlen veszélyt észrevegyék.~
- Ahogy mondta, ez egy igazi művészet, viszont akkor az igazi, hogy mennyire tud azon a bizonyos határig eljutni, vagy nem igaz? "Kedves doktor úr."
*Hol vannak az bizony érzékeny pontok nem? Az egész rendszer, ahol egy hiba történik, és mindenre kihat. Vajon mikor jön el, amikor már visszafordíthatatlan az egész?*
*Az elf lányka, pedig egy kicsit mögé tud nézni az eddig elhangozottaknak, és ameddig a másik fél nem mond semmi konkrétumot addig, Aria sem fog "efelé" közeledni, egy ideig próbálkozik, mivel azt sejti, hogy ebből a találkozásból, még kisülhet valami izgalmas is.*
~ Kár hogy az "idegenek" ennyire bizalmatlanok egymással, ez ellen meg nem lehet mit tenni.~
*Eddig csak azt hallja a doktortól, amit már eleve is tudott, viszont ezt a hóhajú leányzó nem köti a másik órára, hadd higgye azt, miszerint ő diktál.*
- A cél nemesíti az eszközt. De mégsem hajlandó egyikük sem önként feláldozniuk magukat, egy magasabb végcél érdekében.
~ Családtagokat azért remélem nem keveri ebbe bele.~
*Igaz talált, erre kivételt, ám, ő is féltette a saját testi épségét.*
~ Ó, még a végén megtisztelve érezhetem, magamat.~
*Dicséretre a szája egyik oldalát jobban elhúzza, s egy kicsit bólint felfelé a fejével.
Végezetül, jön a lényeg a növények.*
- Végzetes Iptun és a Cytne Álma. Ha hiszi, ha nem, de ennél a "szobrászatnál" is nagyon fontos az a "bizonyos" tűz, ha nincs akkor ennyi erővel friss hullákat is kereshetünk a temetőben.
~ Csak az a bajom, hogy ezeknek a növényeknek nem olcsó az értéke, bele se merek gondolni, mennyit fog ezekért kérni.
A másik Min fog kísérletezni? Nyulakon? Patkányokon? Aligha, mert akkor az mennyiség is kevés lesz, hogy érdemi eredményhez jusson.~
*Mind szép és jó, de összességében kevés lenne, ahogy mondta a férfi is, rengeteg a változó, és ha még nem is "emberszabású" akkor bizony azok az eredmények, legfeljebb közelítőek lehetnek.*
~ Pedig ha tudná, milyen együgyűek szoktak magukban sétálgatni, szegény balgák akik annyira ostobák, hogy a közvetlen veszélyt észrevegyék.~
- Ahogy mondta, ez egy igazi művészet, viszont akkor az igazi, hogy mennyire tud azon a bizonyos határig eljutni, vagy nem igaz? "Kedves doktor úr."
*Hol vannak az bizony érzékeny pontok nem? Az egész rendszer, ahol egy hiba történik, és mindenre kihat. Vajon mikor jön el, amikor már visszafordíthatatlan az egész?*
4862. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-21 18:53:55
Üzenet elküldve: 2017-02-21 18:53:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nellara figyelmébe//
*Egy körberágott almacsutka, követve korábbi társát, egy közeli bokor tövében landol. ~Vissza a természetbe.~ Kicsit odébb húzódik, helyet szorítva a fatörzsénél, a mellé leülő lány számára.*
-Nellara attól tartok én az ellenpélda vagyok az állításodra. A véremben van, hogy vezető legyek, a népem élén, de kudarcot vallva, származásom meghazudtolva egy egyszerű közkatona vált belőlem.
Évekig csak vándoroltam, célok nélkül, mint egy hontalan. *Leveszi a kesztyűit, majd maga mellé dobja a fűbe. A lányra nézve, lerí róla, hogy ízlik neki a gyümölcs. Freshko is jóízűen eszeget, de közben figyel a lány minden szavára.*
-Kagan Thargodar. *Ismétli halkan a lányt.*
-Nevének hangzása akár a mennydörgés Lanawin polgárai számára. Sokat hallottam, a nagyúrról, a thargok vezéréről. Személyesen nem találkoztam vele, tán ismered?
*A tündér pozitív gondolkodása, lelkesedése szinte energiát sugároz. A férfi, az első találkozásuk óta csodálattal figyeli a parányi teremtményt. Hatalmas utazása során számtalanszor hallott már erről a varázslatos fajról, de Nellara volt az első, akivel személyesen megismerkedhetett. ~Az ősi időkben talán egy tőről indultak népeink.~ Jegyzi meg, ezt a röpke gondolatot, miközben a tündért hallgatja.
A lány utolsó mondata azonban egy pillanat alatt lefagyassza Freshko mosolyát. Lenyeli az utolsó falatot, majd kissé előre hajolva a földre mered.*
-Rég volt már, hogy imponálni akartam a nőknek. Ezek a dolgok nem foglalkoztatnak. Nincs senkim, már nagyon-nagyon régóta. Eddig megélt éveim felénél megtaláltam az igaz szerelmet. De ez a szomorú történet nem illik, egy ily szép naphoz. Röpke kirándulásunkat, nem ronthatjuk el a múlt komor történeteivel. *Láthatóan zavarba jön, majd némi fájdalom ül ki az arcára.*
-De szeretnék többet megtudni rólad! Hány telet éltél meg és, honnan származol? Úgy érzem, keveset tudok a népedről Nellara! *Egy részt erőltetve próbál témát váltani, de valóban kíváncsi a lány válaszaira.*
//Nellara figyelmébe//
*Egy körberágott almacsutka, követve korábbi társát, egy közeli bokor tövében landol. ~Vissza a természetbe.~ Kicsit odébb húzódik, helyet szorítva a fatörzsénél, a mellé leülő lány számára.*
-Nellara attól tartok én az ellenpélda vagyok az állításodra. A véremben van, hogy vezető legyek, a népem élén, de kudarcot vallva, származásom meghazudtolva egy egyszerű közkatona vált belőlem.
Évekig csak vándoroltam, célok nélkül, mint egy hontalan. *Leveszi a kesztyűit, majd maga mellé dobja a fűbe. A lányra nézve, lerí róla, hogy ízlik neki a gyümölcs. Freshko is jóízűen eszeget, de közben figyel a lány minden szavára.*
-Kagan Thargodar. *Ismétli halkan a lányt.*
-Nevének hangzása akár a mennydörgés Lanawin polgárai számára. Sokat hallottam, a nagyúrról, a thargok vezéréről. Személyesen nem találkoztam vele, tán ismered?
*A tündér pozitív gondolkodása, lelkesedése szinte energiát sugároz. A férfi, az első találkozásuk óta csodálattal figyeli a parányi teremtményt. Hatalmas utazása során számtalanszor hallott már erről a varázslatos fajról, de Nellara volt az első, akivel személyesen megismerkedhetett. ~Az ősi időkben talán egy tőről indultak népeink.~ Jegyzi meg, ezt a röpke gondolatot, miközben a tündért hallgatja.
A lány utolsó mondata azonban egy pillanat alatt lefagyassza Freshko mosolyát. Lenyeli az utolsó falatot, majd kissé előre hajolva a földre mered.*
-Rég volt már, hogy imponálni akartam a nőknek. Ezek a dolgok nem foglalkoztatnak. Nincs senkim, már nagyon-nagyon régóta. Eddig megélt éveim felénél megtaláltam az igaz szerelmet. De ez a szomorú történet nem illik, egy ily szép naphoz. Röpke kirándulásunkat, nem ronthatjuk el a múlt komor történeteivel. *Láthatóan zavarba jön, majd némi fájdalom ül ki az arcára.*
-De szeretnék többet megtudni rólad! Hány telet éltél meg és, honnan származol? Úgy érzem, keveset tudok a népedről Nellara! *Egy részt erőltetve próbál témát váltani, de valóban kíváncsi a lány válaszaira.*
4861. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-02-21 07:56:13
Üzenet elküldve: 2017-02-21 07:56:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Növények boncolása//
*A doktor kezdi érteni a lány hasonszőrű mivoltát, de a kártyáit még nem akarja felfedni. Nem lehet csak úgy megbízni mindenkiben aki szembe jön az emberrel. Főleg ha olyan kényes dologról van szó, mint amit a doktor művel. Ennek ellenére érzi a másik szándékát és a hűvös hivatalos hangnemből enged némit.*
- Nos igen. A legtöbben egybemossák és ez is nehezíti a doktorok életét. De talán a legjobban az, hogy a nyomorult kuruzslókkal mosnak minket össze. A sámánokkal, gyógyítókkal és a hadi hentesekkel szanitécekkel. Holott az orvosdoktorok ezektől mind különböznek. Mi kutatók vagyunk, akik nem csak gyógyítanak, hanem megértenek, megértik a bonyolult test működését. Művészek vagyunk, akik formálják a hús, mint a fazekas az agyagot. *Talán az utolsó meglátása kissé fura lehet, de beszédes is. A doktor ugyanis a kutatást pusztán eszköznek tekinti az alkotáshoz. Neki nem számít, hogy felfedezzek. Ő alkotni akar. Életet.*
- Az hasznos dolog, hiszen a tudás mindig jó. Segít az előmenetelben. *Majd hallgatja a másikat amikor az szabadkozik.*
- A kíváncsiság jó. Ha pedig ez szorgalommal is párosul akkor nagy jövő vár önre! Mivel a kettő együtt a legtökéletesebb párost alkotja. *A méregetésnél egy kissé összeráncolja a szemöldökét és figyeli a másik, miért teszi ezt. Amikor rádöbben, elengednek az arcizmai.*
- Nem akarok mindentől megszabadulni. Pusztán csak egy részétől. Úgy látom érdeklik a növényeim. Mondja melyikre tartana igényt?
*A doktor kezdi érteni a lány hasonszőrű mivoltát, de a kártyáit még nem akarja felfedni. Nem lehet csak úgy megbízni mindenkiben aki szembe jön az emberrel. Főleg ha olyan kényes dologról van szó, mint amit a doktor művel. Ennek ellenére érzi a másik szándékát és a hűvös hivatalos hangnemből enged némit.*
- Nos igen. A legtöbben egybemossák és ez is nehezíti a doktorok életét. De talán a legjobban az, hogy a nyomorult kuruzslókkal mosnak minket össze. A sámánokkal, gyógyítókkal és a hadi hentesekkel szanitécekkel. Holott az orvosdoktorok ezektől mind különböznek. Mi kutatók vagyunk, akik nem csak gyógyítanak, hanem megértenek, megértik a bonyolult test működését. Művészek vagyunk, akik formálják a hús, mint a fazekas az agyagot. *Talán az utolsó meglátása kissé fura lehet, de beszédes is. A doktor ugyanis a kutatást pusztán eszköznek tekinti az alkotáshoz. Neki nem számít, hogy felfedezzek. Ő alkotni akar. Életet.*
- Az hasznos dolog, hiszen a tudás mindig jó. Segít az előmenetelben. *Majd hallgatja a másikat amikor az szabadkozik.*
- A kíváncsiság jó. Ha pedig ez szorgalommal is párosul akkor nagy jövő vár önre! Mivel a kettő együtt a legtökéletesebb párost alkotja. *A méregetésnél egy kissé összeráncolja a szemöldökét és figyeli a másik, miért teszi ezt. Amikor rádöbben, elengednek az arcizmai.*
- Nem akarok mindentől megszabadulni. Pusztán csak egy részétől. Úgy látom érdeklik a növényeim. Mondja melyikre tartana igényt?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922