Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 257 (5121. - 5140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5140. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-17 04:01:37
Üzenet elküldve: 2017-04-17 04:01:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Sa'Tereth nevét már hallotta és tudja, hogy ki ő és mivel azonosítják a városiak, pontosabban azt tudja hogy a városiak mit gondolnak róla, de hogy valóban micsoda... Nos, azt talán egyetlen e világi lény sem tudhatja.*
~ Felsőbbrendű? ~
*Ezt nem igazán tudja elhinni, bár ezeknek az önző embereknek furcsa elképzelése lehet ennek a szónak a jelentéséről is. Eeyr nevével is tisztában van, de egyiket sem mondaná istennek. Nagy hatalmú lények akiket a népek istenítenek, de attól még nem lesznek valóban azok. Az új információkat persze igyekszik megjegyezni, de túlságosan nem érdekes számára ez a téma, egészen addig amíg...*
~ Félig fa?! ~
*Szemei is tágabbra nyílnak ennek hallatán. Hunyorogva vizsgálgatja az üvegcsét is amit az ember előhúz, bájital, egyszerű világoszöld, ismeri jól, amint beazonosítja vissza is fordítja tekintetét a férfi szemeire.*
- Ti sosem hallgatjátok meg őket. Számotokra csak az a beszéd, amit ti is ismertek. Pedig szólnak, sírnak, mesélnek...
*Ismét mosollyal fordul a lombok felé.*
- Csak ti süketek vagytok, vakok.
*Mosolya szép lassan fagy le arcáról miközben felfelé bámul, aztán hirtelen fordul az idegen felé.*
- Ő hol van? Ny-lis... sani? Nylisanit hol találom meg? Vigyél el hozzá kérlek, beszélnem kell vele.
*Talán életében nem ütött még meg ilyen parancsoló hangot senkivel szemben, persze ez is csak viszonyítás kérdése. Ami számára parancsoló, az a normális városi népeknek még kérésnek is erőtlen. Ha tényleg hasonlít egy fára, akkor vagy erőszakkal rabolta el Erdőtől ezt a szentséget, vagy ajándékba kapta tőle, akárhogy is, valami kapcsolata kell hogy legyen a teremtővel.*
*Sa'Tereth nevét már hallotta és tudja, hogy ki ő és mivel azonosítják a városiak, pontosabban azt tudja hogy a városiak mit gondolnak róla, de hogy valóban micsoda... Nos, azt talán egyetlen e világi lény sem tudhatja.*
~ Felsőbbrendű? ~
*Ezt nem igazán tudja elhinni, bár ezeknek az önző embereknek furcsa elképzelése lehet ennek a szónak a jelentéséről is. Eeyr nevével is tisztában van, de egyiket sem mondaná istennek. Nagy hatalmú lények akiket a népek istenítenek, de attól még nem lesznek valóban azok. Az új információkat persze igyekszik megjegyezni, de túlságosan nem érdekes számára ez a téma, egészen addig amíg...*
~ Félig fa?! ~
*Szemei is tágabbra nyílnak ennek hallatán. Hunyorogva vizsgálgatja az üvegcsét is amit az ember előhúz, bájital, egyszerű világoszöld, ismeri jól, amint beazonosítja vissza is fordítja tekintetét a férfi szemeire.*
- Ti sosem hallgatjátok meg őket. Számotokra csak az a beszéd, amit ti is ismertek. Pedig szólnak, sírnak, mesélnek...
*Ismét mosollyal fordul a lombok felé.*
- Csak ti süketek vagytok, vakok.
*Mosolya szép lassan fagy le arcáról miközben felfelé bámul, aztán hirtelen fordul az idegen felé.*
- Ő hol van? Ny-lis... sani? Nylisanit hol találom meg? Vigyél el hozzá kérlek, beszélnem kell vele.
*Talán életében nem ütött még meg ilyen parancsoló hangot senkivel szemben, persze ez is csak viszonyítás kérdése. Ami számára parancsoló, az a normális városi népeknek még kérésnek is erőtlen. Ha tényleg hasonlít egy fára, akkor vagy erőszakkal rabolta el Erdőtől ezt a szentséget, vagy ajándékba kapta tőle, akárhogy is, valami kapcsolata kell hogy legyen a teremtővel.*
5139. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-17 03:38:31
Üzenet elküldve: 2017-04-17 03:38:31
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Rövid ideig még az is eszébe jut, hogy felállhatna, de feleslegesnek érzi. Már annak hatására is megszédült kicsit, hogy feljebb csúszott a fa mentén, szóval biztos csak rosszabb lenne a helyzet, ha még magasabbra akarná emelni a fejét. Meg így nagyjából szintben van a tündérhez képest is, talán neki is kényelmesebb úgy, mintha folyamatosan felfelé kéne kémlelnie.*
- Felsőbb erők *bólint* Félistenek. Lilith Sa'Tereth első számú szolgája. A teljes megjelenéséből sugárzik a felsőbbrendűség, és nem utolsó sorban a lábai patákban végződnek. Nylisani Eeyr félistennője, a megjelenése úgy emlékszem lényegesen visszafogottabb, de őt alig egy fél percre volt szerencsém megcsodálni. A legfontosabb ismertetőjele, hogy félig fa, és félig ember. Vagy... elf a másik fele, én... nem vagyok biztos, a szóbeszéd meg helyenként ezt mond, helyenként azt, megbízhatatlan. Csak azt hidd el, amit a saját szemeddel látsz.
*Csapja hozzá amolyan jó tanácsként, mert hát elég sokszor sült már fel ilyen helyzetekkel.*
- Szerintem a fa nem bánta, hogy helyre kellett pofoznia. Amikor elöntik a bűnös gondolatok a fejemet, néha elég, ha megrázom, de most... hatékonyabbnak éreztem ezt, és valóban... működött. Nincsenek bűnös gondolataim.
*A lány láthatóan nagyon kedveli a fákat, meg a növényeket, talán kicsit zavaró mértéken is. Az még rendben van, hogy sokan elhiszik, hogy a növények is éreznek, meg minden, de a franc essen már bele, a fa és Lorew közül vajon ki sérült akár a legcsekélyebb mértéken is az előző incidensben? Persze, hogy a fa, az... Megint érzi, hogy egy vércseppecske kezd végigfolyni az orrán, ez már felettébb zavaró kezd lenni, szóval gyorsan előkapar egy üvegcsét a számtalan közül.*
- Igen, de... cserébe ha a fának gondja lesz, én is meg fogom hallgatni. Ja és ha szüksége lesz néhány helyrerázó pofonra, azt is kiosztom neki, ahogy ő is lekevert nekem vagy... hármat? Négyet? Az utolsó nagyon fájt, de az volt az igazi. Végre megint tisztán látok. Egészségedre! *azzal felhörpinti a zöld löttyöt.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Rövid ideig még az is eszébe jut, hogy felállhatna, de feleslegesnek érzi. Már annak hatására is megszédült kicsit, hogy feljebb csúszott a fa mentén, szóval biztos csak rosszabb lenne a helyzet, ha még magasabbra akarná emelni a fejét. Meg így nagyjából szintben van a tündérhez képest is, talán neki is kényelmesebb úgy, mintha folyamatosan felfelé kéne kémlelnie.*
- Felsőbb erők *bólint* Félistenek. Lilith Sa'Tereth első számú szolgája. A teljes megjelenéséből sugárzik a felsőbbrendűség, és nem utolsó sorban a lábai patákban végződnek. Nylisani Eeyr félistennője, a megjelenése úgy emlékszem lényegesen visszafogottabb, de őt alig egy fél percre volt szerencsém megcsodálni. A legfontosabb ismertetőjele, hogy félig fa, és félig ember. Vagy... elf a másik fele, én... nem vagyok biztos, a szóbeszéd meg helyenként ezt mond, helyenként azt, megbízhatatlan. Csak azt hidd el, amit a saját szemeddel látsz.
*Csapja hozzá amolyan jó tanácsként, mert hát elég sokszor sült már fel ilyen helyzetekkel.*
- Szerintem a fa nem bánta, hogy helyre kellett pofoznia. Amikor elöntik a bűnös gondolatok a fejemet, néha elég, ha megrázom, de most... hatékonyabbnak éreztem ezt, és valóban... működött. Nincsenek bűnös gondolataim.
*A lány láthatóan nagyon kedveli a fákat, meg a növényeket, talán kicsit zavaró mértéken is. Az még rendben van, hogy sokan elhiszik, hogy a növények is éreznek, meg minden, de a franc essen már bele, a fa és Lorew közül vajon ki sérült akár a legcsekélyebb mértéken is az előző incidensben? Persze, hogy a fa, az... Megint érzi, hogy egy vércseppecske kezd végigfolyni az orrán, ez már felettébb zavaró kezd lenni, szóval gyorsan előkapar egy üvegcsét a számtalan közül.*
- Igen, de... cserébe ha a fának gondja lesz, én is meg fogom hallgatni. Ja és ha szüksége lesz néhány helyrerázó pofonra, azt is kiosztom neki, ahogy ő is lekevert nekem vagy... hármat? Négyet? Az utolsó nagyon fájt, de az volt az igazi. Végre megint tisztán látok. Egészségedre! *azzal felhörpinti a zöld löttyöt.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
5138. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-17 03:07:47
Üzenet elküldve: 2017-04-17 03:07:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Gyermetegen bólogat az elnyújtott kérdésre, a válaszra pedig csak megvonja a vállát.*
- Lehet.
*Ezt ő a megőrülésre válaszolja, nem pedig a felsőbb erőkre.*
- És az a Nylis...
*Elharapja a végét mert nem emlékszik.*
- Meg az a Lili... Felsőbb erők?
*Badarság, hiszen az egyetlen valódi felsőbb erő Erdő, de azért érdekli a másik gondolkodásmódja. Kérdésére persze rögtön választ is kap, mikor kiderül hogy legalább az egyikük egy félistennő.*
- És gondolod hogy felsőbb erők nem bánják hogy fákat bántasz?
*Megsimogatja szegény fát miközben felé is fordul, látszólag mélyebb érzelmek fűzik a növényhez mint a tövében ücsörgő emberhez.*
- Ő sosem bántott téged, egyikük sem. Ti meg kényetek kedvetek szerint irtjátok őket.
*Kissé elkalandoznak a gondolatai, de pár pillanat múlva elengedi a fát és visszafordul az ember felé.*
- Önzőek vagytok, ugyan milyen felsőbb erő lenne az, aki ilyen önző lényekkel foglalkozna? Csak mert valami bánt, még nem jogosít fel hogy te is bánts másokat. Tegyél jót valakivel, az hamarabb jobb kedvre derít, mintha egy fába vered a fejed. Mindig csak a saját bajotokkal törődtök, pedig a világ sokkal több nálatok.
*Gyermetegen bólogat az elnyújtott kérdésre, a válaszra pedig csak megvonja a vállát.*
- Lehet.
*Ezt ő a megőrülésre válaszolja, nem pedig a felsőbb erőkre.*
- És az a Nylis...
*Elharapja a végét mert nem emlékszik.*
- Meg az a Lili... Felsőbb erők?
*Badarság, hiszen az egyetlen valódi felsőbb erő Erdő, de azért érdekli a másik gondolkodásmódja. Kérdésére persze rögtön választ is kap, mikor kiderül hogy legalább az egyikük egy félistennő.*
- És gondolod hogy felsőbb erők nem bánják hogy fákat bántasz?
*Megsimogatja szegény fát miközben felé is fordul, látszólag mélyebb érzelmek fűzik a növényhez mint a tövében ücsörgő emberhez.*
- Ő sosem bántott téged, egyikük sem. Ti meg kényetek kedvetek szerint irtjátok őket.
*Kissé elkalandoznak a gondolatai, de pár pillanat múlva elengedi a fát és visszafordul az ember felé.*
- Önzőek vagytok, ugyan milyen felsőbb erő lenne az, aki ilyen önző lényekkel foglalkozna? Csak mert valami bánt, még nem jogosít fel hogy te is bánts másokat. Tegyél jót valakivel, az hamarabb jobb kedvre derít, mintha egy fába vered a fejed. Mindig csak a saját bajotokkal törődtök, pedig a világ sokkal több nálatok.
5137. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-17 02:13:13
Üzenet elküldve: 2017-04-17 02:13:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Úgy nagyjából sikerül megnyugodnia, ugyanakkor még mindig mardossa a bensőjét a gondolat, hogy valami nagyot mulasztott el. Hogy talán helytelenül tartja magát távol Lilithtől. Bízik benne, hogy a félistennő nem fogja tiszteletlenségnek venni. Vagy ha mégis, akkor a megfelelő büntetés kiszabása után megbocsájt neki. Függetlenül attól, hogy az halál-e... Nem! Ez már megint rossz irány. Egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy az elvei inkább húzzák a sötét oldalhoz, legalábbis ott nyilván elfogadottabb lenne az álláspontja, miszerint pusztán egy eszköz akar lenni... és megint! Nagyot sóhajt, megtapogatja az orrnyergét, és igyekszik inkább Nylisanira gondolni. A leggyönyörűbb jelenség, akit életében látott, és senki mást nem szeretne szolgálni, ebben biztos. Legalábbis most éppen határozott...*
- Hö? *tér vissza a valóságba, ezzel párhuzamosan a szemeit is kinyitja, majd egy újabb nyögés kíséretében konstatálja, hogy bal oldalt kicsit túlzottan lefolyt egy vércseppecske, és akadályozza a látásban. Kicsit feljebb csúszik, majd megtörli a szemeit. Így már lehetősége adódik szemrevételezni újdonsült beszélgetőtársát, egy tündért. Tündér?! Gyorsan körbepillant, de sehol nem látja jelét Batonak, így kicsit megnyugszik.*
- Hogy... kivel... beszéltem? *ismétli lassan a kérdést. Ha megölnék se tudná megmondani, hogy mikor beszélt, és mikor gondolkodott csendben, neki nem tűnt fel a kettő közti határ, nem volt abban az állapotban* Senkivel. Magamban. Bizonyára... megőrültem *vonja meg a vállát* De lehet... *vakarja meg a tarkóját, majd előrebillen* Néha egészen csodálatos dolgok történnek a világban. Lehet, hogy az általad kimondott szavakat meghallja egy felsőbb erő, így azok mihaszna önsajnálatból valódi fohászba csapnak át. Különleges alkalmak ezek, és már végképp lepkehálóval kell az olyan eseteket összefogdosni, mikor eme fohászok meghallgatásra találnak, de... a világon nagyon ritkán csodák történnek. Ebben az egészen valószínűtlen esetben, amire az esély annyi, minthogy egy warg kokettál neked, nos... ebben az esetben a szavaimat Nylisani félistennőhöz intéztem. A legcsodálatosabb jelenséghez a világon. De mint mondottam... *dől vissza a fának* valószínűleg csak őrült vagyok.
*Vagy ha az nem is, akkor legalább bolond. Mert hát van különbség. Neki pedig fontosak az ilyen apróságok, bár magáról sosem tudott még normális diagnózist felállítani ilyen téren.
~ Nyugalom, öreg harcos... mióta mutatsz te őszinte érzéseket a világ felé? Csak játszd a hülyét, mint mindig. Az őszinte érzéseket pedig tartogasd a felsőbbrendű erőknek. Mióta vagy idegbeteg? ~
Igazat kell adjon a kis hangnak, ideje visszavenni. Válságban az élete? Olyan válaszúthoz érkezik minden pillanatban, ahol lehetetlenség választani? Igen! De ettől még nem kell idegronccsá váljon. Meg kell nyugodnia. Kötelező.*
*Úgy nagyjából sikerül megnyugodnia, ugyanakkor még mindig mardossa a bensőjét a gondolat, hogy valami nagyot mulasztott el. Hogy talán helytelenül tartja magát távol Lilithtől. Bízik benne, hogy a félistennő nem fogja tiszteletlenségnek venni. Vagy ha mégis, akkor a megfelelő büntetés kiszabása után megbocsájt neki. Függetlenül attól, hogy az halál-e... Nem! Ez már megint rossz irány. Egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy az elvei inkább húzzák a sötét oldalhoz, legalábbis ott nyilván elfogadottabb lenne az álláspontja, miszerint pusztán egy eszköz akar lenni... és megint! Nagyot sóhajt, megtapogatja az orrnyergét, és igyekszik inkább Nylisanira gondolni. A leggyönyörűbb jelenség, akit életében látott, és senki mást nem szeretne szolgálni, ebben biztos. Legalábbis most éppen határozott...*
- Hö? *tér vissza a valóságba, ezzel párhuzamosan a szemeit is kinyitja, majd egy újabb nyögés kíséretében konstatálja, hogy bal oldalt kicsit túlzottan lefolyt egy vércseppecske, és akadályozza a látásban. Kicsit feljebb csúszik, majd megtörli a szemeit. Így már lehetősége adódik szemrevételezni újdonsült beszélgetőtársát, egy tündért. Tündér?! Gyorsan körbepillant, de sehol nem látja jelét Batonak, így kicsit megnyugszik.*
- Hogy... kivel... beszéltem? *ismétli lassan a kérdést. Ha megölnék se tudná megmondani, hogy mikor beszélt, és mikor gondolkodott csendben, neki nem tűnt fel a kettő közti határ, nem volt abban az állapotban* Senkivel. Magamban. Bizonyára... megőrültem *vonja meg a vállát* De lehet... *vakarja meg a tarkóját, majd előrebillen* Néha egészen csodálatos dolgok történnek a világban. Lehet, hogy az általad kimondott szavakat meghallja egy felsőbb erő, így azok mihaszna önsajnálatból valódi fohászba csapnak át. Különleges alkalmak ezek, és már végképp lepkehálóval kell az olyan eseteket összefogdosni, mikor eme fohászok meghallgatásra találnak, de... a világon nagyon ritkán csodák történnek. Ebben az egészen valószínűtlen esetben, amire az esély annyi, minthogy egy warg kokettál neked, nos... ebben az esetben a szavaimat Nylisani félistennőhöz intéztem. A legcsodálatosabb jelenséghez a világon. De mint mondottam... *dől vissza a fának* valószínűleg csak őrült vagyok.
*Vagy ha az nem is, akkor legalább bolond. Mert hát van különbség. Neki pedig fontosak az ilyen apróságok, bár magáról sosem tudott még normális diagnózist felállítani ilyen téren.
~ Nyugalom, öreg harcos... mióta mutatsz te őszinte érzéseket a világ felé? Csak játszd a hülyét, mint mindig. Az őszinte érzéseket pedig tartogasd a felsőbbrendű erőknek. Mióta vagy idegbeteg? ~
Igazat kell adjon a kis hangnak, ideje visszavenni. Válságban az élete? Olyan válaszúthoz érkezik minden pillanatban, ahol lehetetlenség választani? Igen! De ettől még nem kell idegronccsá váljon. Meg kell nyugodnia. Kötelező.*
5136. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-17 00:26:21
Üzenet elküldve: 2017-04-17 00:26:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Az egyik tisztást szegélyező fa alsó ágán ücsörög és lábait lógatva bambul bele a zöld rét fűtengerébe. Régen mindene megvolt. Családja, feladata, célja, értelme az életének, most pedig már mindent elvesztette. Mit kellene tennie? Mégis mit csináljon? Menjen haza és folytassa az ottani munkáját, annak tudatában hogy itt milyen borzalmak vannak? Egyszerűen felejtse el az egészet? Gondolataiból egy kiáltás zökkenti ki, méghozzá nem is messze, a szomszédos fa törzsénél üvöltözik egy különös külsejű fickó. Meg is kell hogy kapaszkodjon az ágba amin ül, úgy összerezzen a váratlan hangra, csak így a semmiből nem szoktak emberek kiabálni, pláne nem a fejüket a fákba verni. Azt persze tudja hogy ilyesmi nem árthat szegénynek, de akkor sem szép dolog. Nyakát nyújtogatva próbálja jobban megnézni magának az idegent, talán nem lenne tanácsos rögtön odapottyanni mellé, de amikor sorozatosan többször megismétli szegény ártatlan fa fejelgetését, akkor már igazán betelik a pohár. Már éppen lökné le magát amikor meglátja hogy a fickó elfekszik, ezért mégis marad odafent, és el is mosolyodik, így jár az aki erősebbnek gondolja magát a természetnél. Hallgatja ahogy a férfi elkezd magában beszélni, még nézelődik is kicsit, hátha meglátja hogy kihez, de nem hall és nem is lát senki mást a közelében. Végül csak elhallgat az idegen, Hás kíváncsiságát viszont nem hagyja nyugodni ez az egész, hát csak meglendül előre, és szárnyai segítségével szép finoman landol két lépéssel a szerzetes mellett.*
- Kihez beszélsz?
*Még körbe is pislog, de innen lentről sem látni többet. Egy mókus, egy pocok nem sok, annyi sincs a közelükben.*
*Az egyik tisztást szegélyező fa alsó ágán ücsörög és lábait lógatva bambul bele a zöld rét fűtengerébe. Régen mindene megvolt. Családja, feladata, célja, értelme az életének, most pedig már mindent elvesztette. Mit kellene tennie? Mégis mit csináljon? Menjen haza és folytassa az ottani munkáját, annak tudatában hogy itt milyen borzalmak vannak? Egyszerűen felejtse el az egészet? Gondolataiból egy kiáltás zökkenti ki, méghozzá nem is messze, a szomszédos fa törzsénél üvöltözik egy különös külsejű fickó. Meg is kell hogy kapaszkodjon az ágba amin ül, úgy összerezzen a váratlan hangra, csak így a semmiből nem szoktak emberek kiabálni, pláne nem a fejüket a fákba verni. Azt persze tudja hogy ilyesmi nem árthat szegénynek, de akkor sem szép dolog. Nyakát nyújtogatva próbálja jobban megnézni magának az idegent, talán nem lenne tanácsos rögtön odapottyanni mellé, de amikor sorozatosan többször megismétli szegény ártatlan fa fejelgetését, akkor már igazán betelik a pohár. Már éppen lökné le magát amikor meglátja hogy a fickó elfekszik, ezért mégis marad odafent, és el is mosolyodik, így jár az aki erősebbnek gondolja magát a természetnél. Hallgatja ahogy a férfi elkezd magában beszélni, még nézelődik is kicsit, hátha meglátja hogy kihez, de nem hall és nem is lát senki mást a közelében. Végül csak elhallgat az idegen, Hás kíváncsiságát viszont nem hagyja nyugodni ez az egész, hát csak meglendül előre, és szárnyai segítségével szép finoman landol két lépéssel a szerzetes mellett.*
- Kihez beszélsz?
*Még körbe is pislog, de innen lentről sem látni többet. Egy mókus, egy pocok nem sok, annyi sincs a közelükben.*
5135. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 23:51:55
Üzenet elküldve: 2017-04-16 23:51:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
*Elvergődik a tisztásig, és közben egyre csak kérdés körül forog az agya. Miért? Nem, nem elég pontos. Miért most? Talán csak karnyújtásnyira van Nylisanitól, és pont akkor megjelenik egy másik félistennő, ráadásul az ellentétes oldalról. És Lorewnél van valami, ami kell neki... Annyira egyszerű lett volna, annyira könnyű, hogy átadja a pengét, és az életét Lilithnek... Testét és lelkét, mindent a kezébe adhatott volna, és cserébe vállalja az örök kárhozatot. Örökké a félisten patás lába alatt feküdni...*
- Nem! *üvölti, majd megragadja az egyik fa törzsét, és odacsapja a fejét. Homloka koppan a fa törzsén, a fájdalom végigsuhan az egész testén, a világ egy pillanatra homályosabb lesz, aztán újra kitisztul. Ujjai görcsösen markolják a fát, de Lorew úgy érzi, ez még kevés. Még mindig szorítják a sötét oldal láncai, így újból lefejeli a faját. Aztán megint. Negyedszerre olyan erősen, hogy meg is szédül, és elesik a fűben.*
- Nem... *nyögi erőtlenül* Nem lehetek gyenge... nem... ki kell tartanom... de miért? Miért éppen most? *Egyre élesebb lesz a kép a szemei előtt, és szép lassan ülőhelyzetbe küzdi magát.* Miért, Nylisani? Miért? Próbára akarsz tenni? Mert sikerült... sikerült, eljöttem a fogadóból! Ellenálltam a kísértésnek! Legalább egyszer képes voltam erre... *halkul el a hangja, majd a fának támaszkodva talpra áll. Ekkor veszi észre az apró vörös foltot a törzsön, aminek hatására ösztönösen megtapogatja a homlokát, majd megnézi az ujjait. A végük enyhén vörös színben pompázik.*
- Vérzem... mert csak egy halandó vagyok. Egy gyenge halandó! És nem tudom, meddig bírom még ezt, én... túl gyenge vagyok ehhez... Én nem állhatok ellen Lilith akaratának örökké...
*Szépen lassan újra lerogy a földre, és hátát a fának dönti. A kezével megkíséreli letörölni a homlokáról a vért. Nem vészes a seb, de azért még vérezni fog egy darabig, ha csak enyhén is. Begyógyíthatná magának, de ez most a legkisebb gondja.*
- Nyugalom, csak nyugi... *szuszogja alig hallhatóan, csak úgy magának* Már vége. Vége. Ellenálltál a kísértésnek, kibírtad. Kibírtad, és közelebb kerültél Nylisanihoz... igen, biztosan...
*Persze ezek csak olyan naiv biztatószavak, amelyekkel az anya nyugtatná gyermekét, ha tudná, hogy fájdalmasabb az igazság. Nem bizonyos benne, hogy hisz-e magának, vagy nem, hogy egyáltalán Nylisani tudja-e, hogy ő a világon van, de... ez sem valószínű. Ennek ellenére nem törhet meg. Görcsösen kapaszkodnia kell abba a csekély fél percnyi emlékbe, amely neki jutott neki Eeyr félistenéből. Kapaszkodnia kell, és megnyugodni, lecsendesíteni a szívében tomboló vihart. Lehunyja a szemeit, és hagyja, hogy a tisztáson uralkodó szellő simogassa az arcát. Csak arra koncentrál, és az egyetlen emlékfoszlányára Nylisaniról. Jelenleg ennyivel kell beérje.*
- Nem! *üvölti, majd megragadja az egyik fa törzsét, és odacsapja a fejét. Homloka koppan a fa törzsén, a fájdalom végigsuhan az egész testén, a világ egy pillanatra homályosabb lesz, aztán újra kitisztul. Ujjai görcsösen markolják a fát, de Lorew úgy érzi, ez még kevés. Még mindig szorítják a sötét oldal láncai, így újból lefejeli a faját. Aztán megint. Negyedszerre olyan erősen, hogy meg is szédül, és elesik a fűben.*
- Nem... *nyögi erőtlenül* Nem lehetek gyenge... nem... ki kell tartanom... de miért? Miért éppen most? *Egyre élesebb lesz a kép a szemei előtt, és szép lassan ülőhelyzetbe küzdi magát.* Miért, Nylisani? Miért? Próbára akarsz tenni? Mert sikerült... sikerült, eljöttem a fogadóból! Ellenálltam a kísértésnek! Legalább egyszer képes voltam erre... *halkul el a hangja, majd a fának támaszkodva talpra áll. Ekkor veszi észre az apró vörös foltot a törzsön, aminek hatására ösztönösen megtapogatja a homlokát, majd megnézi az ujjait. A végük enyhén vörös színben pompázik.*
- Vérzem... mert csak egy halandó vagyok. Egy gyenge halandó! És nem tudom, meddig bírom még ezt, én... túl gyenge vagyok ehhez... Én nem állhatok ellen Lilith akaratának örökké...
*Szépen lassan újra lerogy a földre, és hátát a fának dönti. A kezével megkíséreli letörölni a homlokáról a vért. Nem vészes a seb, de azért még vérezni fog egy darabig, ha csak enyhén is. Begyógyíthatná magának, de ez most a legkisebb gondja.*
- Nyugalom, csak nyugi... *szuszogja alig hallhatóan, csak úgy magának* Már vége. Vége. Ellenálltál a kísértésnek, kibírtad. Kibírtad, és közelebb kerültél Nylisanihoz... igen, biztosan...
*Persze ezek csak olyan naiv biztatószavak, amelyekkel az anya nyugtatná gyermekét, ha tudná, hogy fájdalmasabb az igazság. Nem bizonyos benne, hogy hisz-e magának, vagy nem, hogy egyáltalán Nylisani tudja-e, hogy ő a világon van, de... ez sem valószínű. Ennek ellenére nem törhet meg. Görcsösen kapaszkodnia kell abba a csekély fél percnyi emlékbe, amely neki jutott neki Eeyr félistenéből. Kapaszkodnia kell, és megnyugodni, lecsendesíteni a szívében tomboló vihart. Lehunyja a szemeit, és hagyja, hogy a tisztáson uralkodó szellő simogassa az arcát. Csak arra koncentrál, és az egyetlen emlékfoszlányára Nylisaniról. Jelenleg ennyivel kell beérje.*
5134. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:25:37
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:25:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Hát, a férfi nem varázsolta fel magát, ellenben nagyon jól felmászott. Remek, nem mintha a kettő közül bármelyiket is végre tudná hajtani utána. A köpenybe csomagolás viszont nem egy rossz ötlet, csak az a probléma vele, hogy neki nincsen. Lenéz saját ruházatára, de még combközépig érő tunikája sem elég hosszú ahhoz, hogy hasmutogatás nélkül bármit csomagoljon bele: ráadásul a gyenge anyag biztosan megadná magát és leszakadna az egész. Na az kellene még, hogy ő az erdőből tépett ruhával térjen vissza, hát mit gondolnának róla?!*
- Jól van már. *Motyogja a noszogatásra és leteszi a követ a földre. Keresztbe vetett karokkal megszabadul tunikájától és kirázza azt. Ha a mágus nem ismerné valamennyire, úgy szikár tartásával, fehér ingben és kesztyűkben egy pillanatra valami városi bajvívónak lehetne nézni. Az imént látott módon csomót köt a ruha nyakrészére, majd beletéve a követ átveti a nyakán és felnéz a fára. Két tenyerét a törzsre teszi, fogást keresve rajta és ami ezután következik, az valószínűleg külsős szemmel nézve könnyfakasztó látvány lehet.
Megpróbálja először felhúzni magát, de aztán bokáival nem fog rá a törzsre és visszaesik. Néhány ilyen kísérlet után lábait is beveti, de inkább talpait, semmint lábélét, mintha sétálni próbálna felfelé. Utána térdeit igyekszik használni és ötödjére-hatodjára különösmód így fel is jut egy negyven-ötven centit, de aztán megcsúszik és egy hangos, fájdalmas puffanással a hátára esik. Kínjában felhördül, s utána csak kapkodja tüdejébe a kiszorult levegőt. Legalább a köve nem esett a gerince és a föld közé, ennyi szerencséje volt. Arcán látni, hogy fájdalomküszöbe valahol a moha- és a talajvíz között lehet, de az első néhány, nyafogó hang után makacsul összepréseli az ajkait és hasára fordulva feltápászkodik. ~ Rohadt fa. ~ Mordul fel gondolatban. Ha Taitos eközben bármikor is ki találná nevetni, az eddigre már egyszerűen nem jut el az alkimista agyáig: már-már riasztó kimértséggel és céltudatossággal néz fel a tölgyfára, aztán próbálkozik meg újra. És újra. És újra. Hacsak a férfi le nem állítja valahogy, akkor egy szót sem szól, csak egyre pontosabban és pontosabban másolja a vándor famászási módszerét, jóllehet a siker mértéke ezzel nem nő egyenes arányban. Valami hiányzik a technikájából, ráadásul az ereje sem elég ahhoz, hogy elbírja a testét. Közel sem. Erről ő viszont vagy nem hajlandó tudomást venni vagy nem fogja fel.*
//Taitos//
*Hát, a férfi nem varázsolta fel magát, ellenben nagyon jól felmászott. Remek, nem mintha a kettő közül bármelyiket is végre tudná hajtani utána. A köpenybe csomagolás viszont nem egy rossz ötlet, csak az a probléma vele, hogy neki nincsen. Lenéz saját ruházatára, de még combközépig érő tunikája sem elég hosszú ahhoz, hogy hasmutogatás nélkül bármit csomagoljon bele: ráadásul a gyenge anyag biztosan megadná magát és leszakadna az egész. Na az kellene még, hogy ő az erdőből tépett ruhával térjen vissza, hát mit gondolnának róla?!*
- Jól van már. *Motyogja a noszogatásra és leteszi a követ a földre. Keresztbe vetett karokkal megszabadul tunikájától és kirázza azt. Ha a mágus nem ismerné valamennyire, úgy szikár tartásával, fehér ingben és kesztyűkben egy pillanatra valami városi bajvívónak lehetne nézni. Az imént látott módon csomót köt a ruha nyakrészére, majd beletéve a követ átveti a nyakán és felnéz a fára. Két tenyerét a törzsre teszi, fogást keresve rajta és ami ezután következik, az valószínűleg külsős szemmel nézve könnyfakasztó látvány lehet.
Megpróbálja először felhúzni magát, de aztán bokáival nem fog rá a törzsre és visszaesik. Néhány ilyen kísérlet után lábait is beveti, de inkább talpait, semmint lábélét, mintha sétálni próbálna felfelé. Utána térdeit igyekszik használni és ötödjére-hatodjára különösmód így fel is jut egy negyven-ötven centit, de aztán megcsúszik és egy hangos, fájdalmas puffanással a hátára esik. Kínjában felhördül, s utána csak kapkodja tüdejébe a kiszorult levegőt. Legalább a köve nem esett a gerince és a föld közé, ennyi szerencséje volt. Arcán látni, hogy fájdalomküszöbe valahol a moha- és a talajvíz között lehet, de az első néhány, nyafogó hang után makacsul összepréseli az ajkait és hasára fordulva feltápászkodik. ~ Rohadt fa. ~ Mordul fel gondolatban. Ha Taitos eközben bármikor is ki találná nevetni, az eddigre már egyszerűen nem jut el az alkimista agyáig: már-már riasztó kimértséggel és céltudatossággal néz fel a tölgyfára, aztán próbálkozik meg újra. És újra. És újra. Hacsak a férfi le nem állítja valahogy, akkor egy szót sem szól, csak egyre pontosabban és pontosabban másolja a vándor famászási módszerét, jóllehet a siker mértéke ezzel nem nő egyenes arányban. Valami hiányzik a technikájából, ráadásul az ereje sem elég ahhoz, hogy elbírja a testét. Közel sem. Erről ő viszont vagy nem hajlandó tudomást venni vagy nem fogja fel.*
5133. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:35:18
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:35:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
//Remény az alkonyatban//
*A nap már majdnem teljesen lenyugodott, Nolie pedig sehol. Nori továbbra is az említett fa alatt ül, de már kezd belenyugodni, hogy ahogy arra számított, a kis tündér nem jön el. Soha többé nem látja. Elhatározza, hogy addig vár, amíg a nap teljesen el nem tűnik, és amint leszáll az éjszaka visszaindul a fogadóba... egyedül.
Vagy mégsem. Ahogy a folyó irányába figyel, egyszer csak megpillantja a kis fehérséget, ahogy minden erejét összeszedve rohan felé. Mint egy kisebb ágyúgolyó, úgy ugrik Nolie az ölébe. Nori bánata és csalódottsága ekkor egycsapásra megszűnik. Szorosan átöleli az ölébe pottyanó galambot. Izé... tündért. Úgy tűnik ez az éjszaka a mély érzelmek éjszakája Nori számára, hisz abban a pillanatban, ahogy magához ölelheti a lányt, néhány könnycsepp hagyja el a szemét, amik Nolie vállán landolnak.*
- Nem, nem haragszom, csak... *Nagyot sóhajt, úgy gondolja most már őszintén beszélhet arról, hogy mit gondolt délután.* Szinte biztos voltam benne, hogy nem jössz el. Nem bíztam benned. Azt hittem nincs semmi dolgod, csak elegánsan akarsz lerázni. De itt vagy!
*Ekkor lazít szorításán, mikor már biztos benne, hogy tényleg újra együtt vannak. Eltávolodik picit Nolietól és a szemébe néz.*
- Tényleg dolgod volt?
*Ezt azért még mindig nem hiszi el. Talán majd csak akkor, ha a lány elmeséli, merre járt. Igazából nem is olyan fontos, hisz itt van. Az, hogy izzadt és büdös a ruhája, egyáltalán nem zavarja Norit. Neki nem fontos, hogy mindig minden tiszta és makulátlan legyen. Meg persze nem is nagyon tudnának mit kezdeni most ezzel. A boltok már zárva vannak, nehezen tudnának másik ruhát szerezni neki.*
- Pihenj nyugodtan amennyit csak szeretnél!
*Mondja ki végül, miközben megnyugodva dől az öreg fának, ami a déli melegben árnyékot vetett nekik.*
//Remény az alkonyatban//
*A nap már majdnem teljesen lenyugodott, Nolie pedig sehol. Nori továbbra is az említett fa alatt ül, de már kezd belenyugodni, hogy ahogy arra számított, a kis tündér nem jön el. Soha többé nem látja. Elhatározza, hogy addig vár, amíg a nap teljesen el nem tűnik, és amint leszáll az éjszaka visszaindul a fogadóba... egyedül.
Vagy mégsem. Ahogy a folyó irányába figyel, egyszer csak megpillantja a kis fehérséget, ahogy minden erejét összeszedve rohan felé. Mint egy kisebb ágyúgolyó, úgy ugrik Nolie az ölébe. Nori bánata és csalódottsága ekkor egycsapásra megszűnik. Szorosan átöleli az ölébe pottyanó galambot. Izé... tündért. Úgy tűnik ez az éjszaka a mély érzelmek éjszakája Nori számára, hisz abban a pillanatban, ahogy magához ölelheti a lányt, néhány könnycsepp hagyja el a szemét, amik Nolie vállán landolnak.*
- Nem, nem haragszom, csak... *Nagyot sóhajt, úgy gondolja most már őszintén beszélhet arról, hogy mit gondolt délután.* Szinte biztos voltam benne, hogy nem jössz el. Nem bíztam benned. Azt hittem nincs semmi dolgod, csak elegánsan akarsz lerázni. De itt vagy!
*Ekkor lazít szorításán, mikor már biztos benne, hogy tényleg újra együtt vannak. Eltávolodik picit Nolietól és a szemébe néz.*
- Tényleg dolgod volt?
*Ezt azért még mindig nem hiszi el. Talán majd csak akkor, ha a lány elmeséli, merre járt. Igazából nem is olyan fontos, hisz itt van. Az, hogy izzadt és büdös a ruhája, egyáltalán nem zavarja Norit. Neki nem fontos, hogy mindig minden tiszta és makulátlan legyen. Meg persze nem is nagyon tudnának mit kezdeni most ezzel. A boltok már zárva vannak, nehezen tudnának másik ruhát szerezni neki.*
- Pihenj nyugodtan amennyit csak szeretnél!
*Mondja ki végül, miközben megnyugodva dől az öreg fának, ami a déli melegben árnyékot vetett nekik.*
5132. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:48:29
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:48:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Néző//
*A beszédek alatt a társaság elcsendesül, így Fibienne is. Türelmesen és figyelmesen hallgatja végig az összes felszólalót, noha a végére kezd unatkozni.*
~Ezek mind csak légbőlkapott ígéretek és unalmas vágyálmok.~
*Nem is olyan régen még hajlott volna az ilyen szavak reménykeltő dalára, de mára már nem tudják meghatni. Az a politika, amibe egy egyszerű városlakó is belátást nyerhet, nem több puszta szemfényvesztésnél. Annyira jó csupán, hogy a közemberek és társaik láthassák, amint őket is belevonva "döntenek" és "határoznak" néhány dologról, így aztán a háborgó lelkek is megnyugodnak.
Reménykedve pillant kis csoportjának többi tagja felé, hátha valaki együttérez vele és érdemben is véleményt tud nyilvánítani a látottakról és a hallottakról. Ha nem, úgy nincs jobb dolga, mint tovább figyelni a kampány, mérlegelnie egy vitában és érdeklődve odapillantani a főtanács asztalához, ahova a karakteres hadúr elvonult. Az asztalnál ülő társaság arca már most minden pillantást megér. Tekintete ekkor végig fut a többieken is. Szíve szerint szívesen váltana néhány szót a fiatal mágussal, aki... *
~Milyen furcsán néz arra a nőre!~
*Mintha ő lenne élete legszebb asszonya. Ha valaki így tud nézni egy nőre, az biztos hogy nagyon tud szeretni. Milyen érdekes, hogy ezen Fibienne még sohasem gondolkodott el.*
//Néző//
*A beszédek alatt a társaság elcsendesül, így Fibienne is. Türelmesen és figyelmesen hallgatja végig az összes felszólalót, noha a végére kezd unatkozni.*
~Ezek mind csak légbőlkapott ígéretek és unalmas vágyálmok.~
*Nem is olyan régen még hajlott volna az ilyen szavak reménykeltő dalára, de mára már nem tudják meghatni. Az a politika, amibe egy egyszerű városlakó is belátást nyerhet, nem több puszta szemfényvesztésnél. Annyira jó csupán, hogy a közemberek és társaik láthassák, amint őket is belevonva "döntenek" és "határoznak" néhány dologról, így aztán a háborgó lelkek is megnyugodnak.
Reménykedve pillant kis csoportjának többi tagja felé, hátha valaki együttérez vele és érdemben is véleményt tud nyilvánítani a látottakról és a hallottakról. Ha nem, úgy nincs jobb dolga, mint tovább figyelni a kampány, mérlegelnie egy vitában és érdeklődve odapillantani a főtanács asztalához, ahova a karakteres hadúr elvonult. Az asztalnál ülő társaság arca már most minden pillantást megér. Tekintete ekkor végig fut a többieken is. Szíve szerint szívesen váltana néhány szót a fiatal mágussal, aki... *
~Milyen furcsán néz arra a nőre!~
*Mintha ő lenne élete legszebb asszonya. Ha valaki így tud nézni egy nőre, az biztos hogy nagyon tud szeretni. Milyen érdekes, hogy ezen Fibienne még sohasem gondolkodott el.*
5131. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:45:13
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:45:13
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Néző//
//Taitos - Aktív képesség: Bárdzene//
*Énekel hát szépen halkan, közben a már amúgy is járó keze a legyezővel kicsit lassabban de végzi a munkáját, úgy néznek ki, mint valami gerlepár. A fiú, akit elvarázsol a csinos szőke nő jelenléte és függ minden szaván, na meg a beszélő kis fruska, akit le sem lehet lőni, mint aki jó kérdésre fejti ki véleményét. Nagy szerencse, hogy senki sincs a közelükben, hogy megzavarja őket, hacsak Worenth nem pillant félre az ötletelés közben és nem érzi úgy, hogy megzavarja őket. Myna addig húzza az időt, amíg lehet, ha már lebukott és tetézi is a bűneit, akkor hadd tartson sokáig, alig várja hogy megkezdődjön a vita, amit nem szakít félbe remélhetőleg Taitos, mert mikor már benne lesznek a témában a jelöltek, akkor viszont befogja a száját.*
-Javaslom beszéljük meg a dolgot. *Mosolyodik el kedvesen, ha nemlegest választ kap, akkor viszont menekülnie kell.*
//Néző//
//Taitos - Aktív képesség: Bárdzene//
*Énekel hát szépen halkan, közben a már amúgy is járó keze a legyezővel kicsit lassabban de végzi a munkáját, úgy néznek ki, mint valami gerlepár. A fiú, akit elvarázsol a csinos szőke nő jelenléte és függ minden szaván, na meg a beszélő kis fruska, akit le sem lehet lőni, mint aki jó kérdésre fejti ki véleményét. Nagy szerencse, hogy senki sincs a közelükben, hogy megzavarja őket, hacsak Worenth nem pillant félre az ötletelés közben és nem érzi úgy, hogy megzavarja őket. Myna addig húzza az időt, amíg lehet, ha már lebukott és tetézi is a bűneit, akkor hadd tartson sokáig, alig várja hogy megkezdődjön a vita, amit nem szakít félbe remélhetőleg Taitos, mert mikor már benne lesznek a témában a jelöltek, akkor viszont befogja a száját.*
-Javaslom beszéljük meg a dolgot. *Mosolyodik el kedvesen, ha nemlegest választ kap, akkor viszont menekülnie kell.*
5130. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:35:16
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:35:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Egyes csapat//
//Myna//
*Taitos már éppen elkezdené erővel és tettekkel megfogni tolvaját, mikor Myna hangja megcsapja fülét.*
~Hű, azta!~
*Kihuny szeméből a düh is egy pillanatra, sőt, azt is elfelejti most, hogy mihez is akart kezdeni, és szeme csak a nő ajkainak mozgását követi. Így bárki, aki rájuk néz azt láthatja, hogy a jelöltek egyes csapatának asztalától pár lépésre mindössze ketten állnak, egy feltűnően csinos lány, ki mond valamit, míg a másik Worenth testőre, Taitos, akinek tekintete Mynán csüng, egyik botja maga mögé van hajítva, száját kissé eltátja, arcára csodálattal vegyes döbbenet ül ki, szabad kezével pedig a lányét fogja, mintegy marasztalóan. Elsőre úgy tűnhet tetszik neki, amit hall. Persze tényleg tetszik a fiúnak, ennek nagyja azonban Myna különleges, már-már mágikus képességéből adódik.*
//Egyes csapat//
//Myna//
*Taitos már éppen elkezdené erővel és tettekkel megfogni tolvaját, mikor Myna hangja megcsapja fülét.*
~Hű, azta!~
*Kihuny szeméből a düh is egy pillanatra, sőt, azt is elfelejti most, hogy mihez is akart kezdeni, és szeme csak a nő ajkainak mozgását követi. Így bárki, aki rájuk néz azt láthatja, hogy a jelöltek egyes csapatának asztalától pár lépésre mindössze ketten állnak, egy feltűnően csinos lány, ki mond valamit, míg a másik Worenth testőre, Taitos, akinek tekintete Mynán csüng, egyik botja maga mögé van hajítva, száját kissé eltátja, arcára csodálattal vegyes döbbenet ül ki, szabad kezével pedig a lányét fogja, mintegy marasztalóan. Elsőre úgy tűnhet tetszik neki, amit hall. Persze tényleg tetszik a fiúnak, ennek nagyja azonban Myna különleges, már-már mágikus képességéből adódik.*
5129. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:27:28
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:27:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Néző//
//Taitos - Aktív képesség: Bárdzene//
*A kis ártatlan fecsegése nem tart sokáig, elbénázza a kezével a dolgot, lebukik és megfenyegeti a férfi. Gyorsan kapcsol Myna és mielőtt még bárkinek is szólhatna, nyer magának egy kis időt, hogy elrendezze a dolgait a menekülés előtt. Elkezd énekelni és egyből elnyeri a figyelmét áldozatának, így az nem szól senkinek, csak a szőke lány szemeit nézi átszellemülten hallgatva annak énekét. Nem túl hangos, épp elég ha Taitos hallja, így csak beszélgetőpartnereknek tűnnek. Sokáig nem szeretné fenntartani a helyzetet, csak addig, amíg elkezdenek majd vitázni a felek, azt már csak nem fogja megzavarni a kis mágusmester őket, hanem keres más megoldást, mint például átadja őt a városőrségnek.*
//Néző//
//Taitos - Aktív képesség: Bárdzene//
*A kis ártatlan fecsegése nem tart sokáig, elbénázza a kezével a dolgot, lebukik és megfenyegeti a férfi. Gyorsan kapcsol Myna és mielőtt még bárkinek is szólhatna, nyer magának egy kis időt, hogy elrendezze a dolgait a menekülés előtt. Elkezd énekelni és egyből elnyeri a figyelmét áldozatának, így az nem szól senkinek, csak a szőke lány szemeit nézi átszellemülten hallgatva annak énekét. Nem túl hangos, épp elég ha Taitos hallja, így csak beszélgetőpartnereknek tűnnek. Sokáig nem szeretné fenntartani a helyzetet, csak addig, amíg elkezdenek majd vitázni a felek, azt már csak nem fogja megzavarni a kis mágusmester őket, hanem keres más megoldást, mint például átadja őt a városőrségnek.*
5128. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:19:43
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:19:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Taitos lassan sétálgat, igyekszik maga elé engedni Ninot a mászásba is. Végül aztán látja, hogy ő még álldogál ott.*
~Jó ez jó szemléletetés lesz.~
*Azzal fogja is magát, és köpenyét kifordítván köt egy csomót, majd a rögtönzött batyuba beteszi a követ, és lám, máris mászhat fel a fára, ami akkora nehézséget az ő korában már és még nem okoz. Odafent kibontja a batyut, és kipróbálja, hogy tud-e még feljebb lépni. A fájdalmasat nyekkenő ágat végül megkíméli, és nyújtózva biggyeszti a követ egy elágazásba, majd lekiált.*
-Gyakorlás kérdése persze, de nem lehetetlen. Az még könnyű fa is.
*Jelenti ki.*
-No mi lesz uram?
*Kérdezi várakozón, és enyhén provokálva.*
~Most biztos megutál.~
*Bánkódik kicsit azon, hogy nem egy városi ficsúrt, hanem egy intelligens nőt sérteget igazából, aki városi ficsúrt játszik persze.*
//Nino//
*Taitos lassan sétálgat, igyekszik maga elé engedni Ninot a mászásba is. Végül aztán látja, hogy ő még álldogál ott.*
~Jó ez jó szemléletetés lesz.~
*Azzal fogja is magát, és köpenyét kifordítván köt egy csomót, majd a rögtönzött batyuba beteszi a követ, és lám, máris mászhat fel a fára, ami akkora nehézséget az ő korában már és még nem okoz. Odafent kibontja a batyut, és kipróbálja, hogy tud-e még feljebb lépni. A fájdalmasat nyekkenő ágat végül megkíméli, és nyújtózva biggyeszti a követ egy elágazásba, majd lekiált.*
-Gyakorlás kérdése persze, de nem lehetetlen. Az még könnyű fa is.
*Jelenti ki.*
-No mi lesz uram?
*Kérdezi várakozón, és enyhén provokálva.*
~Most biztos megutál.~
*Bánkódik kicsit azon, hogy nem egy városi ficsúrt, hanem egy intelligens nőt sérteget igazából, aki városi ficsúrt játszik persze.*
5127. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:43:19
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:43:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Ami amúgy nem lenne szép, na persze. De ki törődik a szépséggel, ha valakinek a túléléséről van szó? Olyankor csak egy számít, a cél és az bizony szentesít mindenféle eszközt. ~ Ő viszont úgy tűnik, máshogy vélekedik erről... ~ Nem is erőlteti inkább a témát, nem akarja teljesen elrettenteni a férfit magától. Sosem hitte volna, hogy agresszívabbnak tartaná magát egy férfinél, főleg nem egy kalandozónál, de hát ez már csak egy ilyen nap.*
- Hogy? *Hökken meg a különös kérésre, de két kezét kitartva átveszi a követ. Kicsit meg is indulnak alatta a csuklói, mert nem számított a súlyára, de szerencsére épp csak nem ejti el. Felkel és odasétál a tölgyfához, majd nagy levegőt véve, hosszan felsóhajt. Lenéz a tenyereire, majd fel a fára megint, de az csak nem lett semennyivel sem alacsonyabb ez idő alatt. Hogy ő felmászni nem fog, az egészen biztos, mert még enélkül a teher nélkül se menne neki. ~ Fogadjunk, ő fel fogja varázsolni magát oda... ~ Vagy csak majomként felkapaszkodik rá, azt is kinézi belőle. Kezeit leengedi, hogy kevésbé legyen fárasztó tartani a terhét, aztán nézi a vándort és vár. Egy része azt súgja neki, hogy ne adja fel, hanem próbálkozzon, mert ha a mágus végez a sajátjával, utána őt fogja nézni és röhög rajta... De büszkeségét ezúttal elnyomva inkább azt csinálja, mint tizensok évig eddig: figyel és tanul. Hátha hirtelen megtanul tőle fát mászni, de ha nem, legalább varázsolni látja. Az úgyse olyan mindennapos abban a közegben, ahol ő mozog.*
//Taitos//
*Ami amúgy nem lenne szép, na persze. De ki törődik a szépséggel, ha valakinek a túléléséről van szó? Olyankor csak egy számít, a cél és az bizony szentesít mindenféle eszközt. ~ Ő viszont úgy tűnik, máshogy vélekedik erről... ~ Nem is erőlteti inkább a témát, nem akarja teljesen elrettenteni a férfit magától. Sosem hitte volna, hogy agresszívabbnak tartaná magát egy férfinél, főleg nem egy kalandozónál, de hát ez már csak egy ilyen nap.*
- Hogy? *Hökken meg a különös kérésre, de két kezét kitartva átveszi a követ. Kicsit meg is indulnak alatta a csuklói, mert nem számított a súlyára, de szerencsére épp csak nem ejti el. Felkel és odasétál a tölgyfához, majd nagy levegőt véve, hosszan felsóhajt. Lenéz a tenyereire, majd fel a fára megint, de az csak nem lett semennyivel sem alacsonyabb ez idő alatt. Hogy ő felmászni nem fog, az egészen biztos, mert még enélkül a teher nélkül se menne neki. ~ Fogadjunk, ő fel fogja varázsolni magát oda... ~ Vagy csak majomként felkapaszkodik rá, azt is kinézi belőle. Kezeit leengedi, hogy kevésbé legyen fárasztó tartani a terhét, aztán nézi a vándort és vár. Egy része azt súgja neki, hogy ne adja fel, hanem próbálkozzon, mert ha a mágus végez a sajátjával, utána őt fogja nézni és röhög rajta... De büszkeségét ezúttal elnyomva inkább azt csinálja, mint tizensok évig eddig: figyel és tanul. Hátha hirtelen megtanul tőle fát mászni, de ha nem, legalább varázsolni látja. Az úgyse olyan mindennapos abban a közegben, ahol ő mozog.*
5126. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:28:51
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:28:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
//Remény az alkonyatban//
*Átrohant a temetőn, a folyópart mentén szalad. Késésben van, alig néhány perc múlva eltűnik a nap a horizonton, és még csak most hagyta el a templom területét. Nem akar késni, nem szabad. Lehet Nori el sem jön, de ha mégis, nem sértené meg azzal, hogy megvárakoztatja. Lehet nem fogja megvárni, és akkor hiába beszélték meg a találkozót. Szíve majd kiugrik, nehezen kapkodja a levegőt, szúr a tüdeje, de nem lassít. Elsuhan a folyó mellett, és végre eléri a tisztást. Ott van. A kis feketeség ott vár rá a fa alatt, ahol néhány órája összebújva élvezték a nyugalmat, és majdnem levadásztak egy kisállatot. Nem áll meg, még csak nem is lassít, szó szerint Nori karjaiba veti magát. Lerogy az ölébe, és lihegve bújik a puha bőrhöz. Egész testében reszket, torka teljesen kiszáradt, ruháját izzadtság áztatja.*
-Ne... haragudj... *Nyögi két levegővétel között.* Kicsit... megcsúsztam... a dolgommal. Sajnálom!
*Alig bír beszélni, de inkább megfullad, sem hogy ezt ne mondja el a lánynak. Percekig piheg a karjában, ha el nem löki magától, majd mikor már képes önerőből megtartani magát, mellé ül, hátát a fa törzsének veti. Kihalássza a kulacsot a táskájából, és nagyon húz belüle. Állán víz csöpög, nyakán vékony patakként folyik végig.*
-Kicsit pihenek, aztán, ha szeretnél, visszamehetünk a fogadóba. Csak nincs már ott a férfi.
*Fejét a másik vállára hajtja, és lehunyja a szemeit. Nem alszik el, habár rá férne egy kiadós pihenés, csak arra vár, hogy megynugodjon a légzése, és a lábából is elmúljon a sajgó fájdalom. Szinte már hozzászokott ehhez a megerőltetéshez, nem egyszer futott végkimerülésig, nem egyszer kergették éjszakákon át, de azért megviseli a kis testet. Ruhát is kéne cserélnie. Nincs másik, csak a melegebb, fekete szoknya és blúz, azokban megtikkadna ilyen időben. Meztelenül viszont nem akar szaladgálni még Nori előtt sem, ahhoz túl szégyenlős. Lehet, mielőtt kimossa a jelenlegit, el kéne ugrani a piactérre, hogy vegyen egy hasonlót. Az egyetlen gond, hogy ilyenkor már valószínűleg senki sincs kinn árulni. Az izzadt, büdös ruhát viszont nem akarja magán hagyni, akkor inkább bezárkózik a fürdőbe, míg meg nem szárad.*
//Remény az alkonyatban//
*Átrohant a temetőn, a folyópart mentén szalad. Késésben van, alig néhány perc múlva eltűnik a nap a horizonton, és még csak most hagyta el a templom területét. Nem akar késni, nem szabad. Lehet Nori el sem jön, de ha mégis, nem sértené meg azzal, hogy megvárakoztatja. Lehet nem fogja megvárni, és akkor hiába beszélték meg a találkozót. Szíve majd kiugrik, nehezen kapkodja a levegőt, szúr a tüdeje, de nem lassít. Elsuhan a folyó mellett, és végre eléri a tisztást. Ott van. A kis feketeség ott vár rá a fa alatt, ahol néhány órája összebújva élvezték a nyugalmat, és majdnem levadásztak egy kisállatot. Nem áll meg, még csak nem is lassít, szó szerint Nori karjaiba veti magát. Lerogy az ölébe, és lihegve bújik a puha bőrhöz. Egész testében reszket, torka teljesen kiszáradt, ruháját izzadtság áztatja.*
-Ne... haragudj... *Nyögi két levegővétel között.* Kicsit... megcsúsztam... a dolgommal. Sajnálom!
*Alig bír beszélni, de inkább megfullad, sem hogy ezt ne mondja el a lánynak. Percekig piheg a karjában, ha el nem löki magától, majd mikor már képes önerőből megtartani magát, mellé ül, hátát a fa törzsének veti. Kihalássza a kulacsot a táskájából, és nagyon húz belüle. Állán víz csöpög, nyakán vékony patakként folyik végig.*
-Kicsit pihenek, aztán, ha szeretnél, visszamehetünk a fogadóba. Csak nincs már ott a férfi.
*Fejét a másik vállára hajtja, és lehunyja a szemeit. Nem alszik el, habár rá férne egy kiadós pihenés, csak arra vár, hogy megynugodjon a légzése, és a lábából is elmúljon a sajgó fájdalom. Szinte már hozzászokott ehhez a megerőltetéshez, nem egyszer futott végkimerülésig, nem egyszer kergették éjszakákon át, de azért megviseli a kis testet. Ruhát is kéne cserélnie. Nincs másik, csak a melegebb, fekete szoknya és blúz, azokban megtikkadna ilyen időben. Meztelenül viszont nem akar szaladgálni még Nori előtt sem, ahhoz túl szégyenlős. Lehet, mielőtt kimossa a jelenlegit, el kéne ugrani a piactérre, hogy vegyen egy hasonlót. Az egyetlen gond, hogy ilyenkor már valószínűleg senki sincs kinn árulni. Az izzadt, büdös ruhát viszont nem akarja magán hagyni, akkor inkább bezárkózik a fürdőbe, míg meg nem szárad.*
5125. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:15:05
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Egyes csapat//
//Myna tolvajlás (védekezés) 14//
*Nos a szemkontaktus egy darabig még marad, sőt, Taitos még egy kis elhibázott simogatást is kap, úgy deréktájon, még a fekete varázsital és a pénz is megcsörren bele.*
~Hogy mi?!~
-Igen, igen, tudom, szeretnél vele lenni.
*Forgatja meg a szemét, aztán egy lépéssel közelebb lép.*
~Ennyire hülyének néz.~
*Hangja halkra vált.*
-Ne próbálj elszökni, ha félted az életed!
*Sziszegi kissé veszélyesebb fénnyel szemében, mint az előbb nyegle kisfiú álcája. Saját botját háta mögé lendíti, és igyekszik ráfogni Myna kezére, de nem tesz érte nagy erőfeszítést, hiszen a nézőkig visszajutásában több őr is akadályozhatja, nem csak Taitos.*
-Worenth mester, egy percre kérem, sürgős!
*Kiált fennhangon, fojtott indulattal.*
~Na ez jobb lesz, aztán majd még levágják a kezét is.~
*Röhög fel magában a leendő műsoron. Ennél előrébb viszont nem mer gondolkodni, hiszen, ha Myna szaladni kezd, akkor muszáj lesz valahogyan elkapnia, vagy elkapatnia, ha pedig marad, akkor még lehet egy kis mókázás a dologból.*
//Egyes csapat//
//Myna tolvajlás (védekezés) 14//
*Nos a szemkontaktus egy darabig még marad, sőt, Taitos még egy kis elhibázott simogatást is kap, úgy deréktájon, még a fekete varázsital és a pénz is megcsörren bele.*
~Hogy mi?!~
-Igen, igen, tudom, szeretnél vele lenni.
*Forgatja meg a szemét, aztán egy lépéssel közelebb lép.*
~Ennyire hülyének néz.~
*Hangja halkra vált.*
-Ne próbálj elszökni, ha félted az életed!
*Sziszegi kissé veszélyesebb fénnyel szemében, mint az előbb nyegle kisfiú álcája. Saját botját háta mögé lendíti, és igyekszik ráfogni Myna kezére, de nem tesz érte nagy erőfeszítést, hiszen a nézőkig visszajutásában több őr is akadályozhatja, nem csak Taitos.*
-Worenth mester, egy percre kérem, sürgős!
*Kiált fennhangon, fojtott indulattal.*
~Na ez jobb lesz, aztán majd még levágják a kezét is.~
*Röhög fel magában a leendő műsoron. Ennél előrébb viszont nem mer gondolkodni, hiszen, ha Myna szaladni kezd, akkor muszáj lesz valahogyan elkapnia, vagy elkapatnia, ha pedig marad, akkor még lehet egy kis mókázás a dologból.*
5124. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:36:15
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:36:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Néző//
//Taitos - Tolvajlás 2. lépés: javak megszerzése//
//4+6+2=12//
*Myna előveszi a könnyes kis megszeppent fejet és úgy néz a mágusra a hirtelen felszólalása miatt.*
-De én csak... én hát gondoltam, amíg nem kezdődik el a vita, addig idejöhetek beszélgetni kicsit. *Vázolja a helyzetet, nem lép le ő olyan hamar, a keze nem tűnik fel a mágusmesternek, hisz figyelme elég megosztott most, mint őr. Myna gyorsan Taitos erszénybe próbál nyúlni, hogy pár aranyat elcsenjen. Talán szerencséje van, na de ha nem jön össze, akkor is lesz pár magyarázata.*
-Jó, akkor majd a végén idejönnék vagy ha szünetet tartanak, fontos lenne Worenthel beszélnem, tudod sokat jelent nekem és szerintem kölcsönös a dolog... Persze jogos a korkülönbség, na de amikor megtalálod az igazit, az annyira nem érdekel. *Átszellemült kis szerelmes fruskaként beszél, ha sikerülne a lopás, akkor érthető is lenne, miért lép le olyan hamar, mert hát elküldték azért természetesen, de addig is mire oda jut, a sikeresség még kérdéses.*
A hozzászólás írója (Myna Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.16 15:57:12
//Néző//
//Taitos - Tolvajlás 2. lépés: javak megszerzése//
//4+6+2=12//
*Myna előveszi a könnyes kis megszeppent fejet és úgy néz a mágusra a hirtelen felszólalása miatt.*
-De én csak... én hát gondoltam, amíg nem kezdődik el a vita, addig idejöhetek beszélgetni kicsit. *Vázolja a helyzetet, nem lép le ő olyan hamar, a keze nem tűnik fel a mágusmesternek, hisz figyelme elég megosztott most, mint őr. Myna gyorsan Taitos erszénybe próbál nyúlni, hogy pár aranyat elcsenjen. Talán szerencséje van, na de ha nem jön össze, akkor is lesz pár magyarázata.*
-Jó, akkor majd a végén idejönnék vagy ha szünetet tartanak, fontos lenne Worenthel beszélnem, tudod sokat jelent nekem és szerintem kölcsönös a dolog... Persze jogos a korkülönbség, na de amikor megtalálod az igazit, az annyira nem érdekel. *Átszellemült kis szerelmes fruskaként beszél, ha sikerülne a lopás, akkor érthető is lenne, miért lép le olyan hamar, mert hát elküldték azért természetesen, de addig is mire oda jut, a sikeresség még kérdéses.*
A hozzászólás írója (Myna Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.16 15:57:12
5123. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:34:57
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:34:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Nos hát a válaszon legalább gondolkodik a lány.*
-A megnövetlen fák alatt is élnek dolgok.
*Mosolyodik el.*
-Sőt, gyakran ezek a kicsi fák csak kitartó kertészek életműveiből jöhetnek létre.
*A diófa kérdésén elmereng.*
-Ez pedig jogos, átsiklottam felette, ha jobban meggondolod, akkor ez azért is jó, mert azt mutatja, hogy a túlélésért van, aki olyan dolgokat tesz meg, ami amúgy nem lenne szép. Mégis, ha a fákra gondolunk, ők kerülik a felesleges erőszakot.
*Valahol Taitos is egy fa lehet. Emlékszik még az érzésre, ahogyan pár hónapja bosszúból bárkit kés alá vetett volna, mégis, most tudja, hogy nem lenne jó igazán ez az egész.*
~Többet viszont nem engedek ezeknek az erőknek.~
*Gondol a sok holtra.*
-Azt hiszem kezded látni a lényeget. Szóval, ha ez megvan jöhet is a következő téma.
*Oldalra dől, felsőteste teljesen eltűnik a magasacska szikláról, és egy kisebb nyögés után két darab almányi kővel tér vissza egyenesbe.*
-Látod ott azt a fát?
*Mutat egy alig három méter magas átlagos tölgyre, kissé vaskosabb ágakkal.*
-Juttasd fel a tetejére.
*Eleinte gondolkodott rajta, hogy az egész sziklát adja ki feladatul, de az lénygesen hosszadalmasabb lett volna.*
-Én addig felteszem az enyémet arra.
*Indul el komótosan egy nem sokkal nagyobb kissé kevésbé kedvező ágazatú fa tövéhez.*
//Nino//
*Nos hát a válaszon legalább gondolkodik a lány.*
-A megnövetlen fák alatt is élnek dolgok.
*Mosolyodik el.*
-Sőt, gyakran ezek a kicsi fák csak kitartó kertészek életműveiből jöhetnek létre.
*A diófa kérdésén elmereng.*
-Ez pedig jogos, átsiklottam felette, ha jobban meggondolod, akkor ez azért is jó, mert azt mutatja, hogy a túlélésért van, aki olyan dolgokat tesz meg, ami amúgy nem lenne szép. Mégis, ha a fákra gondolunk, ők kerülik a felesleges erőszakot.
*Valahol Taitos is egy fa lehet. Emlékszik még az érzésre, ahogyan pár hónapja bosszúból bárkit kés alá vetett volna, mégis, most tudja, hogy nem lenne jó igazán ez az egész.*
~Többet viszont nem engedek ezeknek az erőknek.~
*Gondol a sok holtra.*
-Azt hiszem kezded látni a lényeget. Szóval, ha ez megvan jöhet is a következő téma.
*Oldalra dől, felsőteste teljesen eltűnik a magasacska szikláról, és egy kisebb nyögés után két darab almányi kővel tér vissza egyenesbe.*
-Látod ott azt a fát?
*Mutat egy alig három méter magas átlagos tölgyre, kissé vaskosabb ágakkal.*
-Juttasd fel a tetejére.
*Eleinte gondolkodott rajta, hogy az egész sziklát adja ki feladatul, de az lénygesen hosszadalmasabb lett volna.*
-Én addig felteszem az enyémet arra.
*Indul el komótosan egy nem sokkal nagyobb kissé kevésbé kedvező ágazatú fa tövéhez.*
5122. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 14:55:26
Üzenet elküldve: 2017-04-16 14:55:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*A jelenség célját? Ez nagyon furcsa, idegen megközelítés. A jelenségeknek általában okát kell vizsgálni, hogy miért kezdődnek el történni, nem azért, hogy mi végett történnek meg. Van egyáltalán a levélnek célja az esésével vagy csak a vándorok az unalmas óráikban efféle elméletekkel szórakoztatnák magukat? Taitos arcát elnézve - már amennyire az ő gyér emberismerete ezt mondja - komolyan gondolja azt, amiről beszél, szóval nem csőbe akarja húzni. Mégis...*
- Biztos vagy te ebben? *Kérdez vissza, hangot adva kétségeinek.* Mert például van olyan fa, ami alatt nem nő meg semmi. *Ezt még apjától hallotta, hiszen világlátott kereskedőként ő is gyűjti az efféle ismereteket, még ha nem is tudatosan keresi őket.* A diófa, azt hiszem. Olyan levelet növeszt, ami ha elrohad a földön, kiöli a növényeket alatta. *Baljával megigazítja egyik első tincsét, kicsit rá is bandzsítva a művelet közben.* Szerintem a legtöbb fa, ha tehetné, úgy hullajtaná a leveleit, mint a... cserepeket. *Használja a férfi szójárását.* Ha nem nő a gyökere körül semmi, ő több vizet kap és nagyobbra nő. A diófa is ezért fejlődhet ki olyan nagyra, mert semmi sem húzza vissza.
*Valószínűleg a feladványnak az volt a célja, hogy az ő világlátását tesztelje a mágus és ebből kettő nagyon is nyilvánvaló: az egyik, hogy az alkimista szeret a kicsitől a nagy felé haladni, ha valaminek az elemzéséről van szó; másrészről arra, hogy kedvessége ellenére nagyon is az egyént helyezi központba, már-már elítélendő súllyal. Furcsa lehet ez az akár gonoszságba hajló önzőség, amiről beszél, mert közben olyan naivan, szinte ártatlanul néz a vándorra és várja a válaszát, mintha csak arról csevegnének, hogy tegnap többnyire inkább sütött a nap vagy az eső esett. Mégsem tűnik megjátszottnak a dolog, sem a szoborszerű arca, sem a mondandója, azt pedig már a másik is tudja róla, hogy nem valami jó színész. Csak ha a nemét kell eltitkolni - amúgy meg pocsékul hazudik.*
//Taitos//
*A jelenség célját? Ez nagyon furcsa, idegen megközelítés. A jelenségeknek általában okát kell vizsgálni, hogy miért kezdődnek el történni, nem azért, hogy mi végett történnek meg. Van egyáltalán a levélnek célja az esésével vagy csak a vándorok az unalmas óráikban efféle elméletekkel szórakoztatnák magukat? Taitos arcát elnézve - már amennyire az ő gyér emberismerete ezt mondja - komolyan gondolja azt, amiről beszél, szóval nem csőbe akarja húzni. Mégis...*
- Biztos vagy te ebben? *Kérdez vissza, hangot adva kétségeinek.* Mert például van olyan fa, ami alatt nem nő meg semmi. *Ezt még apjától hallotta, hiszen világlátott kereskedőként ő is gyűjti az efféle ismereteket, még ha nem is tudatosan keresi őket.* A diófa, azt hiszem. Olyan levelet növeszt, ami ha elrohad a földön, kiöli a növényeket alatta. *Baljával megigazítja egyik első tincsét, kicsit rá is bandzsítva a művelet közben.* Szerintem a legtöbb fa, ha tehetné, úgy hullajtaná a leveleit, mint a... cserepeket. *Használja a férfi szójárását.* Ha nem nő a gyökere körül semmi, ő több vizet kap és nagyobbra nő. A diófa is ezért fejlődhet ki olyan nagyra, mert semmi sem húzza vissza.
*Valószínűleg a feladványnak az volt a célja, hogy az ő világlátását tesztelje a mágus és ebből kettő nagyon is nyilvánvaló: az egyik, hogy az alkimista szeret a kicsitől a nagy felé haladni, ha valaminek az elemzéséről van szó; másrészről arra, hogy kedvessége ellenére nagyon is az egyént helyezi központba, már-már elítélendő súllyal. Furcsa lehet ez az akár gonoszságba hajló önzőség, amiről beszél, mert közben olyan naivan, szinte ártatlanul néz a vándorra és várja a válaszát, mintha csak arról csevegnének, hogy tegnap többnyire inkább sütött a nap vagy az eső esett. Mégsem tűnik megjátszottnak a dolog, sem a szoborszerű arca, sem a mondandója, azt pedig már a másik is tudja róla, hogy nem valami jó színész. Csak ha a nemét kell eltitkolni - amúgy meg pocsékul hazudik.*
5121. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-16 14:54:03
Üzenet elküldve: 2017-04-16 14:54:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Kampány//
//Egyes csapat//
//Myna//
*A csapat asztalától pár lépésre áll, mikor észrevesz valakit kiválni a nézők soraiból. Worenth "csak barátja" az.*
~A vén perverz.~
*Néz a hóhajú hátára, és az érkező nőhöz szól már most.*
-Myna kisasszony, ez a terület most csak a tanács jelenlegi és leendő tagjaié, meg az őrségüké. Kicsi később! Most Worenth mesternek sem alkalmas.
*Hadarja határozott hangon.*
~A szokásos. Kerek idomok, kelekótya belső.~
*Jut eszébe, hogy ezt bizony világosan hallhatta ő is, de hát van ez a fajta nő.*
-Nem alkalmas most, ha nem haragszik! Amint ennek vége, utána bármikor szívesen.
*Hullik le egy pillanatra a hivatalosság vasálarca Taitosról, és egy kedves mosolyt küld Myna felé.*
~Hát, ha nem is okos egyszer belefér... Vagy kétszer...~
*Persze nem veszi észre a köpenyzsebe, mert ugye az dagad néhány holmitól, felé haladó kezet, nem is figyel, leginkább fordulna már el, és fürkészné tovább a többieket, ugyanakkor nem tehet még így, kínosan ügyel a szemkontaktus tartására, hiszen ő most nagyon is munkában van, és nem hagyhatja, hogy holmi nőcskék elvonják figyelmét.*
~Majd ha elmegy megnézem.~
*Határoz mindezek ellenéren. Nem tudja meghazudtolni önmagát. Aztán csak vár, hogy a másik eltávolodjon tőle, közben kezét maga előtt a két mágusboton támasztja.*
//Egyes csapat//
//Myna//
*A csapat asztalától pár lépésre áll, mikor észrevesz valakit kiválni a nézők soraiból. Worenth "csak barátja" az.*
~A vén perverz.~
*Néz a hóhajú hátára, és az érkező nőhöz szól már most.*
-Myna kisasszony, ez a terület most csak a tanács jelenlegi és leendő tagjaié, meg az őrségüké. Kicsi később! Most Worenth mesternek sem alkalmas.
*Hadarja határozott hangon.*
~A szokásos. Kerek idomok, kelekótya belső.~
*Jut eszébe, hogy ezt bizony világosan hallhatta ő is, de hát van ez a fajta nő.*
-Nem alkalmas most, ha nem haragszik! Amint ennek vége, utána bármikor szívesen.
*Hullik le egy pillanatra a hivatalosság vasálarca Taitosról, és egy kedves mosolyt küld Myna felé.*
~Hát, ha nem is okos egyszer belefér... Vagy kétszer...~
*Persze nem veszi észre a köpenyzsebe, mert ugye az dagad néhány holmitól, felé haladó kezet, nem is figyel, leginkább fordulna már el, és fürkészné tovább a többieket, ugyanakkor nem tehet még így, kínosan ügyel a szemkontaktus tartására, hiszen ő most nagyon is munkában van, és nem hagyhatja, hogy holmi nőcskék elvonják figyelmét.*
~Majd ha elmegy megnézem.~
*Határoz mindezek ellenéren. Nem tudja meghazudtolni önmagát. Aztán csak vár, hogy a másik eltávolodjon tőle, közben kezét maga előtt a két mágusboton támasztja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922