//Hás//
*Lorew természetesen nem kétli, hogy a fák tudnának kommunikálni egymással, és azt sem, hogy létezhet olyan lény, aki megfejti a nyelvüket. Csak még mindig a "miért kéne ez érdekelje?" kategória. Mint mikor a lelkek megmentéséről papoltak neki, az is nagyjából ilyen volt. Elhiszi, hogy létezik a lélek, és meg lehet menteni a halál után, de ha a halandók évezredeken át pazarolták a sajátjaikat, akkor ez egy jól bevált dolog, amin kár lenne változtatni.*
- Szabadidőmben szívesen meghallgatnám *nyújtóztatja ki a kezeit* Sajnos ilyennel most nem rendelkezem. Mi több, rájöttem, hogy kevesebb időm van hátra, mint valaha gondoltam.
*Persze tisztában lehetett volna vele, hogy ilyen könnyen meginog, de azért mégis más első kézből tapasztalni a vágyat, hogy alárendelje magát Lilith akaratának, mint elképzelni. Nagyon hamar méltóvá kell válnia a Nylisanival való találkozásra, és megtudnia, hogy lehetséges-e olyan esküt tennie, melyet maga a kín őriz, mert ellenkező esetben csekély remény marad számára, hogy bármit is tehessen növénylányért. Ellenben a tündér kérdése meglepi, hirtelen milyen fogékony lett a témára... Nagy nehezen felegyenesedik, majd dobbant egyet a lábával. Ha bejön a mutatvány, akkor megjegyezheti szórakozottan:*
- Úgy hallom közeledik... *majd néhány másodperc hatásszünet után hozzáteheti* Ja nem, mert én is csak egy nyomorult halandó vagyok néhány mágikus trükkel a tarsolyomban.
*Leporolja magát, majd belefog a mesébe.*
- Egy ideje én magam is kutatom már a nyomát, és nekem elhiheted, minden követ megmozgattam. A templomnál is jártam már néhányszor, de a városi nyelvek most újult erővel kezdtek pletykálni arról a helyről, szóval úgy döntöttem, talán elmegyek oda újból. Muszáj megpróbálnom, mert ha nem akadok rá a nyomára hamarosan, akkor azt hiszem, már soha nem is fogok... Igen, el kell mennem még egyszer... és könyörögni, hogy csak annyi időre fogadjon el, amíg megtisztel a jelenlétével... legalább... egyszer... *közben egyre erőtlenebb lesz a hangja, végül pedig már csak maga elé dörmög, miközben hátával a fának dől.*
- És végre tudom, miért szeretném megtalálni. Eddig nem volt semmi konkrét célom, talán ezért is nem tisztelt meg a jelenlétével. De most már tudom... esküt szeretnék tenni neki. Megszeghetetlent.
*Tekintete a távolba mered, már-már olyan, mintha legalábbis transzban lenne. Meg is rázza a fejét, mintha csak fel akarna ébredni, majd megkérdezi:*
- Esetleg szeretnél velem jönni? Sosem árt egy társ, főleg egy tündér. Kifejezetten jól bánok velük, azt hiszem eddig egy sem halt meg miattam, és majdnem is csak néhány... Bár Learon szerint a tündéreket nem szabad veszélyes helyekre vinni, mert gyakorlatilag attól is meghalnak, ha az ember csúnyán néz rájuk, de hát... mi veszélyes van a templomban, nemde? Azt mondom, menjünk együtt. Lehetnél a legújabb Syss, vagy az új Nily. Inkább előbbi.
*Úgy fest, sikerült levetkőznie az előbbi komor állapotot, de legalábbis feltette a vidámság és a hülyeség álarcát. Ki tudhatja, mi a valóság?*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.