//Kampány//
//Jelöltek//
//Kettes csapat//
*Társa meglepően tájékozottnak tűnik, ő nem tudta volna a tolvajt Worenthez kapcsolni, de ez újabb előny a számukra, hiszen minden ami a többieknek rossz, az nekik jó. Worenth persze rögtön reagál is, hogy a hölgy a kísérője és nem a bizalmasa, de ezzel minden menekülési útvonaltól elvágja magát. Nem túl bizalomgerjesztő ha egy Nagytanácstagot tolvajok kísérgetek, bizonyára meglesz róla a véleménye néhány polgárnak, sőt talán a tanácstagoknak is. Nem kizárt hogy rögtön vén kéjencnek gondolák, akit könnyedén az ujja köré csavar egy szép fiatal lány. Legalább próbálja terelni a szót, kibújni a helyzet súlya alól, visszafordítani mindenki figyelmét a jelenetről a vitára, ám ez koránt sem ilyen egyszerű. A népet általában sokkal jobban érdekli a botrány, mint bármi más, így könnyen lehet hogy Nestar szavai egyszerűen elmennek a többség füle mellett. Valószínűleg nyaknyújtogatva próbálnak elnézni a tömeg felett, hogy láthassák mi folyik a tolvaj körül. Biztos ami biztos, Ryrros tesz rá még egy lapáttal, egyértelműsítve, hogy a hölgyet bizony a nagytanácsosi asztalhoz engedték Worenth könnyelműsége miatt, ami nem kis dolog. Mi van ha épp nem tolvaj, hanem merénylő lett volna, aki mondjuk mérget cseppent az egyik tag italába? Qeron egyelőre türelmesen, békésen, nyugodtan vár a sorára.*
*Noha ez az egész kampány meglehetősen máshogy került megrendezésre, mint ahogy gondolta volna, az ellenfelei az elvárásainak megfelelően viselkednek. Amatőrként. Annak, aki a városi politika közepében nőtt fel, egyszerűen nem lehetnek ellenfelei azok, akiknek az égvilágon semmilyen kapcsolatuk nem volt eddig ezzel a közeggel. Abban nem kételkedik, hogy saját területükön kimagasló szaktekintélyek, abban sem hogy a szándékaik nemesek, még egyet is ért egy-két dologgal abból, amit eddig elmondtak a felszólalásaik alkalmával, de hogy a politikához nem értenek, az rögtön egyértelművé vált. És valószínűleg nem csak neki tűnik ez fel, hanem a tanácstagoknak is, noha talán az ő elvárásaikat már eléggé lehúzta a Thargokkal való kényszerű egyezkedés.*
*Nestar mondatainak többségéből talán még a tanácstagok is nehezen értik ki a lényeget, de hogy az egyszerű polgárok számára idegen nyelvezetben beszél, az biztos. Még aki esetleg figyelt is a szavaira a tolvaj miatt kialakuló zsibongásban, az is valószínűleg feladta a próbálkozást az első két nyakatekert mondata után. Qeron és Ryrros magabiztos nyugodtsággal viselkednek, még ha meg is ejtettek egy-két könnyed tréfát a másik csapat ellen, ezzel szemben Nestar komornak és sértődékenynek hat. Qeron nem támad, Qeron megcáfol, megmagyaráz, és kiforgat. Ügyel rá hogy szavain ne lehessen fogást találni, és a másik csapat ellen fordítja azt amit ők mondanak, ezzel hiteltelenítve, ellehetetlenítve őket. Hogy kinek van igaza? Egyáltalán nem számít. Feladatot kaptak, megmondták, hogy mi mellett kell érvelniük, innentől kezdve saját meggyőződésükre senki nem kíváncsi. A tanács saját magába választ tagokat, azért, hogy a saját dolgát könnyítse. A látottak alapján vajon rábíznák-e Nestarra, hogy mint politikai küldött képviselje a város érdekét bárkivel szemben is, ha az első igazságtalanságra, az elő szúrásra megsértődik? El mernék-e küldeni őt, hogy mondjuk a Thargokkal tárgyaljon, ha azt gondolják hogy a mondatai felét a „barbárok” majd úgysem értik? Mire lenne jó a tanácsnak egy olyan valaki, aki látszólag elég könnyen kijön a sodrából? Egy olyan valaki, aki még ebben a helyzetben is nyíltan becsmérli a nagytanács és a főtanács hozzáállását? Amit a gombákról mond, az is teljes sületlenség. Ennyi erővel engedjük az útszéli koldust nemeseket gyógyítani, ha saját bevallása szerint ért hozzá. Ha gondatlanságával megöli az adott nemest, rendben, utána megkapja méltó büntetését, de a nemes szerettei ettől még elvesztették egy családtagjukat. Ennyi erővel bízzuk egy hadsereg étkeztetését akárkire, aki azt mondja, hogy jól főz. Ha véletlenül megmérgezi az egész hadtestet, és gyengélkedésük miatt elveszítik a háborút... Nos, persze, a szakács sem éli túl, megkapja a büntetését, de ettől még a nemzetet legyalulják. Nem veszélyeztethetnek tömegeket azzal a könnyelműséggel, hogy tudásuk megítélését az egyének lelkiismeretére, a következményektől való félelmükre bízzák.*
*Nem szólal fel, nem próbál a tolvajlási botrány miatt kialakult nézői zsibongásba belebeszélni. Nem csak a tanácsot, a népet is meg kell nyernie, az pedig csak akkor lehetséges, ha rá figyelnek. De bizonyára a nagytanács köreiben is összesúgnak páran Worenth érintettségét kibeszélni, így talán ők sem szentelik minden figyelmüket annak, amit közben a mágusmester csapattársai és Ryrros mond. Valahol már talán azzal is nyer, hogy egyáltalán érdekli a tömeg és a tanácstagok figyelme, megsértve érzett ellenfeleivel ellentétben, akik abban a hitben próbálnak meg beszélni, hogy a népet és a tanácsot jobban érdekli a mondandójuk, mint az, ahogyan egy tolvajt elfognak és elvezetnek. Nyilván saját közegükben megbecsült és tisztelt szakemberek, akikre mindig figyelnek ha mondanak valamit, ezért fel sem merül bennük hogy a polgárokat valami más jobban érdekelheti. Ennek ellenére Ryrros azért megpróbálja felvenni a kesztyűt, Qeron pedig készséggel át is engedi a helyét. Szerencsére Ryrros is, ahogy Qeron, figyel rá, hogy ne sértse nyíltan a másik csapatot, minden ez irányú célzás kérdésekben vagy tréfákban bújik meg. Elismerik érdemeiket, ahol el lehet, nem csak felháborodva mocskolják a másikat. Kétséges hogy a tömeg most már jobban figyel-e, de a félvér legalább a nép nyelvén, egyszerűen beszél. Qeron pedig, noha úgy tesz mintha nem is hallaná a háttérbe szoruló politikai vitát és az őröknek meg a tolvajnak szentelné minden figyelmét, magában boldogan konstatálja, hogy szerencsésen osztották a lapjait, amikor vele került egy csapatba.*
*Lorew válasza, noha önnön valójában tartalmaz igazságokat, mégis túlságosan érthetetlenül kezdődik. Hogy ő és Ryrros támadtak volna? Meglehetősen burkoltan, más mögé elrejtve talán igen. Hogy ez az alanyoknak feltűnt? Ez még nem is olyan meglepő. De hogy az egyszerű nép tudatosan felfogta volna a tréfák és viccek mögött bújó utalásokat? Erősen kétséges. Qeron kicsit úgy érzi magát, mint a tanár az iskolában, amikor a gyermekek ellen vesz részt egy játékban. A nebulók egy-egy viszonylatban talán jól közelítik meg a problémát, de az esetek többségében egyszerűen nem látják még az összképet. Worenth még talán menthet valamit a helyzeten, ha ő is hajlandó lesz felszólalni, bár így hogy a tolvajt már saját maga ismerte el kísérőjének, meglehet jobban teszi ha hagyja hogy eltereljék róla a figyelmet. A szerzetes rögtön egy összefoglalással kezd, ami bár nem helytálló, nem tud mit kezdeni vele. Nem fog leállni velük azon civakodni ki mit hogyan értett, a népre és a tanácsra bízza a dolgot, azt pedig ismételten nem tartja túl szerencsésnek, hogy Lorew kijelenti: szerinte nem létezik józanész a világon. Ezt az egyszerű emberek is megértik, vagy inkább félre értik, gyakorlatilag lehülyézi őket, kimondja, hogy nincs meg a józan eszük, nemhogy a népnek, de a vezetőknek sem. Nem érti hogy a teljes szabályozottság világában miért ne lehetne valami szabad, miért csak a tilos és kötelező létezhet, de ezt sem áll neki boncolgatni amíg a tolvaj ügyével nem végeznek. A szerzetesnek azzal is sikerül lejáratnia magát, hogy látszólag belezavarodott az elhangzottakba. Qeron egészen pontosan azt mondta az imént, hogy ha a szabályok, törvények elavultak, nem rugalmasan kell őket kezelni, hanem változtatni kell rajtuk, és hogy a fejlődés szükségszerű. Tette ezt érthető szavakkal, ilyen egyszerűen és röviden. Ezzel szemben Lorew most azt állítja, hogy Qeron véglegesen és visszavonhatatlanul húzna meg határokat. Az ő burkolt utalásaikhoz képest ez nyílt rágalom.*
*Lorew végül egy kérdéssel zár, és bár Qeron bizony titkon figyelt mindenre ami elhangzott, tekintetével inkább a tolvaj körül kialakult helyzetet szemlélte eddig.*
- Hogyan?
*Fordul udvariasan a szerzetes felé mikor Myna már őrizetbe került.*
- Elnézéseteket kérem uraim, a tolvajra figyeltem.
*Folytatná, de Taitos felszólalása kizökkenti.*
~Mélységi?~
*Meglepetten pillant körbe, az emelvényeken ugyanis öt embernek látszó férfi álldogál. Tény és való hogy a lehetőségek közül Ryrros tűnik a leginkább lehetséges célpontnak, a szavak is rá utalnának, de igencsak fakó lenne sötételfnek. Rettentően ritkák az olyan félvérek akiknek egyik felmenője nem elf, hanem sötételf, olyannyira hogy néhányan talán a létezésükről sem tudnak, Ryrros pedig még félvérekhez képest is inkább emberszerű, így Qeronban fel sem merült, hogy más fajból származna. Kissé sápatag, kissé különös, de annyiféle ember szaladgál Lanawin világában, hogy ilyen apró különlegességeken Qeron nem akad fenn. Érzi ám a burkolt célzást Taitos szavaiban, valamivel frappánsabb visszavágás mint amivel a vitapartnerei eddig elő tudtak állni, de úgy érzi, hogy Taitos ezzel igencsak mellélő. Feltételezhetjük hogy a kampányban résztvevők nem csak úgy bemondásra, szűrés és ellenőrzés nélkül kapták meg a lehetőséget. Ha pedig a Nagytnanács, ne adja Eeyr még esetleg a Főtanács is utánajárt a jelentkezőknek, akkor Taitos ezen célzásával az ő megítélésüket becsmérli.*
*Mivel nem őt szólították meg és látszólag Taitos nem is szeretne ennél többet szerepelni, nem reagálja le a hallottakat, inkább másfelé fordítja figyelmét.*
- Hölgyek és Urak! Engedjétek meg, hogy megragadjam a kínálkozó alkalmat, és elismeréssel adózzak városunk éber őreinek!
*Fordul megint a nép felé, feltartott tenyerét pedig a tolvajt elkísérő őrök felé emeli.*
- Egy újabb fenyegetéstől szabadították meg Artheniort, méghozzá olyantól, aki már egy Nagytanácstag bizalmába férkőzött! Azt hiszem mindenki nevében beszélek, amikor megköszönöm kitartó munkájukat! Creton Helwy Főtanácsos úr kiválóan vezeti őket, igazán büszke is lehet az embereire! A nyári forróságban, a téli fagyban is fáradhatatlanul az utcákat róják, hogy a mi biztonságunkra ügyeljenek! Köszönjük hát meg a városőrség derekasan szolgáló tagjainak,
*Fordul immár teljes testével az osztag felé.*
- hogy nap mint nap életüket kockáztatják a nép békéjéért!
*Véleményét nem rest tettekkel is kimutatni, tapsolni kezd, ezzel valószínűleg egy tapslavinát elindítva. Rögtönzött társa, Ryrros is bizonyára mellé áll az ügyben, remélhetőleg a nép is követi a példájukat, ha pedig már néhányan csinálják, akkor úgyis mindenki csatlakozik.*
*Nem viszi túlzásba, csak amennyire tisztelettel illendő, aztán persze abba is hagyja a maga részéről és megvárja, amíg ismét magáénak tudhatja az összegyűltek figyelmét.*
- De folytassuk hát, amiért mindnyájan itt vagyunk.
*Vet egy kérdő pillantást Elvanduil nagytanácsos felé, és amennyiben bármilyen módon jelzi, hogy egyetért, úgy ismét a másik csapat felé fordul.*
- Ne haragudjatok uraim, hallottam ugyan, hogy a történtek ellenére folytattátok a vitát, de attól tartok a figyelmem a polgárok biztonsága és a városőrség példás munkája kötötte le. Jól hallottam, hogy félreértettem volna a vita lényegét? Hogy nem a kiosztott szemlélet mellett kellene érvelnünk, csupán a kompromisszum a cél? Ha a feladat annyi, hogy kompromisszumra jussunk, akkor máris készséggel egyetértek mindennel, amit a másik csapat mondott, a kompromisszum így megszületett.
*Ismét a szervezőre pillant, hogy rábólintson az eredményre, vagy valamiféle magyarázatot adjon, hogy pontosan mit is várnak tőlük. Ha tényleg csak arra van szükség, hogy megszülessen az egyetértés, akkor felesleges az időt húzni érvekkel, csak bólogatni kell, ennek pedig nem sok értelme lenne. Ezért feltételezte, hogy inkább meg kellene győznie mindenkit a saját „igazáról”, vagyis annak a helyességéről, amit feladatul kaptak. Ha tényleg a saját véleményét kellene mindenkinek kifejteni, annak lenne értelme, hiszen mindenkinek érdekében állna védeni a saját igazát, abból a tanácstagok is és a nézők is megtudhatnák, kikkel állnak szemben, de két kiadott témában dűlőre jutni? Az egyik mond valamit, bármit, a másik beleegyezik, és készen is vannak. Nincs tétje az egésznek, hiszen nem a saját véleményükről, a saját meglátásaikról beszélnek. Nem arról kellene legalábbis, ragaszkodniuk kellene ahhoz az alapvető állásponthoz amit feladatként kaptak, ezzel szemben „ellenfelei” mintha tényleg saját gondolataikat próbálnák előtérbe helyezni. Hogy nem feladatuk, hanem egyéni meglátásuk szerint mi lenne a megfelelő út. Ezt így értelmetlen tovább húzni, főleg hogy már elérte amit el akart érni. Egyáltalán nem számított ebben az egészben maga a téma, a jelöltek jelleme és viselkedése, stílusa a lényeg, ő pedig úgy érzi, sikeresen kihozta a másik csapatot a sodrából, sikeresen rávilágított, hogy nincs se türelmük, se érzékük, se tiszteletük a politikához. Nem tisztelik se a polgárokat, se a tanácstagokat, ami még önmagában nem is feltétlenül lenne gond, ha nem nyíltan mondanák ki.*