//Kampány//
//Jelöltek//
//Egyes csapat//
*Nestar szavaiban van valami, amit már Worenth egy körrel ezelőtt is megemlített.*
-Számomra is meglepő, hiszen így a játék még mindig kiegyenlítetlen. Ezért is fogok nagyobb teret hagyni számotokra.
*Nagyjából úgy, mint az előzőekben.
Végül csak felcsendülnek az ékes szavak, amiket Qeron ont magából. Természetesen figyelemmel követi attól függetlenül, hogy az előző körben levonta a következtetéseket a nemesről. Új kör, új lehetőségek és talán egy új oldal.*
~Hmmm... egész jó.~
-Köszönjük Qeron úrnak a szép beszédet. *lép a hangosító tölcsérhez, megköszörüli a torkát és belekezd.*
-A háborús időszakot minden esetben mindkét fél megsínyli, ez tény! De mi történik akkor, ha kiváló harcos, vagy történetesen mágus az, aki egyben stratéga és politikus is? Ilyenkor akkor is ő áll seregei élére, ha csupán egyetlen csatáról van szó! Ne felejtsük el, hogy a háború noha több csatából áll, de nem mindegy, hogy egyes csatában mennyire ritkítjuk meg az ellenséges vonalakat. Ha elég nagy sebet ütünk, azzal gyökeresen változtathatunk a háború végkimenetelén.
*Itt kivár ő is egy kicsit, tekintetét körbehordozza a tanácsosokon és a nézőközönségen.*
-Egy vérbeli vezér nem teszi előbbre saját életét az embereinél! Ráadásul egy felelősségteljes vezető még a csata előtt meg tudja nevezni azt az illetőt, aki adott esetben átveszi a helyét, ezzel kiküszöbölve az űrt, ami keletkezhet. A jó vezetésben nem sokáig marad űr, mivel a veszteség a háború esetén bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Hiszen akár meg is ölhetik a stratégát álmában, vagy meg is mérgezhetik... számos módja akad a kiiktatásnak.
*Ismét tart egy kis szünetet.*
-Két példával szeretnék előállni. Amikor Kagan Thargodar összefogta csapatait, hű szövetségeseit és a Grombarhoz vonult, hogy levágja az ellenség fejét, vajon hogy vette volna ki magát, ha nem ő áll a seregek élére? Hiszen köztudott, hogy kiváló stratéga és vérbeli harcos, így úgy vélem, hogy el is várták volna tőle, hogy a harctéren bizonyítson. Vagy itt vagyok én magam, aki a mágusok élére álltam a háborús időszakban. Nem szeretném fényezni magam, de aki egy kicsit is naprakész Lanawin világában az tudja, hogy az egyik legnagyobb hatalommal rendelkező mágus én vagyok. Innentől fogva kötelességemnek érezném, hogy ne az elefántcsonttoronyban lapuljak és várjak, hanem az élre álljak és vezessek. Mert tudom, hogy ezt várnák el tőle! Hiszen azon politikusok és tanácstagok, akik a fronton ütőképesek, azoknak a fronton van a helye és kétlem, hogy az emberek, a nép ne ezt várná el! Hogy miért? Azért, hogy jelenlétükkel bátorságot tápláljanak a harcosok szívébe. Hogy jelenlétükkel felfokozzák a harci kedvüket és támaszt nyújtsanak. Talán káosz lenne a vezető halálhíre, de ne áltassuk magunkat... egy csatában nyilván benne van vastagon a pakliban a vezető halálhíre. Szerintem ha e miatt összeesik a vezetés, akkor az a vezetés nem is igazi vezetés. Én azt mondom, hogy háborús időkben el lehet bújni a pergamenek mögé és agyalni, de jobb, ha ténylegesen, a nép számára láthatóan cselekszünk!
*Ezzel vissza is lép a hangosító tölcsértől. Ennyit szeretett volna mondani. Reméli, hogy akadnak olyan fülek, ahová eljutnak szavai.*