Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 282 (5621. - 5640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-15 14:50:10
Üzenet elküldve: 2017-09-15 14:50:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kíváncsian tekint körbe a tisztás szélén, egy magas fának leplező lombjából.
Kik lehetnek itt most ilyen korai órában, hűvös reggelen a színek havának, nyolcadik napján.
~Ma willor van. Tegnap volt újhold.~
Állapítja meg, mintha valami jelentősége volna a mai dátumnak.
Ám ilyen korai órában aligha akad bárki, aki kimerészkedne dideregni a pázsitra. Bátorságot szív magába egy mély lélegzettel és gyors mozdulatokkal lehuppan a fa tövébe, majd pár lépést tesz a hely belseje felé.
Leül egy kivágott fa tönkjére és szemet behunyva légzőgyakorlatokat végez, fülelve minden neszre. Szereti ezeket a korai, frissítő egyedülléteket, talán azért is, mert közel érezheti magát a városhoz ahhoz a titokzatos rengeteghez, amelyet majd be kell barangolnia és megismernie. Sohasem merészkedik közelebb a tisztásnál, még gyermeki lelkében a magány és a tömegektől való tartózkodás megbékéltető gondolata él. Ebből a szempontból kicsit tökéletlen és nem is tudja, hogy képes lesz-e szakítani ezzel a dologgal. Mindezért is jár rendszeren az erdőszélre felejteni és új hasznos dolgokkal feltöltődni.*
Kik lehetnek itt most ilyen korai órában, hűvös reggelen a színek havának, nyolcadik napján.
~Ma willor van. Tegnap volt újhold.~
Állapítja meg, mintha valami jelentősége volna a mai dátumnak.
Ám ilyen korai órában aligha akad bárki, aki kimerészkedne dideregni a pázsitra. Bátorságot szív magába egy mély lélegzettel és gyors mozdulatokkal lehuppan a fa tövébe, majd pár lépést tesz a hely belseje felé.
Leül egy kivágott fa tönkjére és szemet behunyva légzőgyakorlatokat végez, fülelve minden neszre. Szereti ezeket a korai, frissítő egyedülléteket, talán azért is, mert közel érezheti magát a városhoz ahhoz a titokzatos rengeteghez, amelyet majd be kell barangolnia és megismernie. Sohasem merészkedik közelebb a tisztásnál, még gyermeki lelkében a magány és a tömegektől való tartózkodás megbékéltető gondolata él. Ebből a szempontból kicsit tökéletlen és nem is tudja, hogy képes lesz-e szakítani ezzel a dologgal. Mindezért is jár rendszeren az erdőszélre felejteni és új hasznos dolgokkal feltöltődni.*
5639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-15 11:07:33
Üzenet elküldve: 2017-09-15 11:07:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
*Noha Nairada szépen elmondja, hogy honnan is lehet ismerős a név, sajnos nincs vele beljebb az íjász.*
-Nem hallottam róla. *céloz az apjára.* -Nyilván összekeverem a nevet valakiével.
*Valaki olyanéval, akié elég ismerősen cseng és hasonlít ehhez a névhez. Ha agyonütnék sem tudná eme pillanatban megmondani, de talán majd később eszébe jut.
Daranel messze földön híres íjász, így neve valóban ismerős lehet a nőnek, igazából ez nem is lepné meg a férfit.*
-Az íjam az életem. *mondja úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.* -Enélkül senki vagyok.
*Hiszen az íj nemcsak a fegyvere, hanem a munkaeszköze is egyben. Ezzel ejt vadat, amit megsüt és megeszik.*
-Kedvelem az íjak minden formáját, kivéve a számszeríjat. Az nem az én stílusom.
*Daranel mozgékony, fürge vadász, a számszeríj pedig nem a legalkalmasabb fegyver akkor, ha űzni kell a vadat, vagy ha gyorsban le kell adni két lövést. A számszeríj lassú fegyver, ugyanakkor brutális átütőerővel rendelkezik, bár egy erős reflexíj, vagy akár egy hosszúíj sem sokkal marad el tőle.*
-Nyolc éves koromtól íjászkodom.
*Volt durván huszonöt éve, hogy tökélyre csiszolja technikáját, szóval volt ideje.*
-Régen szó szerint ott éltem, mivel az erdei elfek neveltek fel. Ma már kőház az otthonom és cseréptető van fejem felett, de sosem feledem a régi időket.
*Nairada olyat kérdez, ami régi emlékeket ébreszt fel benne.*
-Veszélyes, kegyetlen, és nem ad második esélyt. A vadonban minden egyes nap küzdelem és harc a túlélésért. Zsákmányt szerzel, vagy belőled lesz a zsákmány. Amit te felsorolsz még a jobbik eset... ha csak ennyi lenne... *legyint mosolyogva. Persze egy előkelő hölgynek már az is elegendő, amiket elmondott, hogy egy életre elmenjen kedve az egésztől.*
-A bogarak ellen bekenheted testedet sárral, a hidegtől megóv a tűz melege, az eső pedig megtörik a sűrű ágakból összetákolt tetőn. De a ragadozók ellen nem véd semmi, csupán az ösztön, hogy túléld!
*Kicsit talán hátborzongató és túlságosan zord kép ez, de nem is akarja elferdíteni a valóságot.*
-Persze Arthenior erdősége másabb. Kiismerhetőbbek az ösvények, sokan járják, forgalmas. Kivéve talán Erdőmélyét, ami tényleg veszélyes. Itt, ha elindulsz a tisztástól, keresztülhaladsz a szántóföldeken és eléred az erdőséget, azért bőven találhatsz kitaposott ösvényt és sétautat, túraútvonalat.
*Azért mondja mindezt, hogy mégse az legyen, hogy az erdő közelébe se merészkedjen még véletlenül sem.*
-Szóval amolyan unaloműző.
*Nem Nairada az első, akitől ezt a véleményt hallja az olvasásról.*
-Te is kereskedő vagy? *kanyarodik vissza oda, mikor Nairada az apjáról beszélt.*
//Drahunok nyomában//
*Noha Nairada szépen elmondja, hogy honnan is lehet ismerős a név, sajnos nincs vele beljebb az íjász.*
-Nem hallottam róla. *céloz az apjára.* -Nyilván összekeverem a nevet valakiével.
*Valaki olyanéval, akié elég ismerősen cseng és hasonlít ehhez a névhez. Ha agyonütnék sem tudná eme pillanatban megmondani, de talán majd később eszébe jut.
Daranel messze földön híres íjász, így neve valóban ismerős lehet a nőnek, igazából ez nem is lepné meg a férfit.*
-Az íjam az életem. *mondja úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.* -Enélkül senki vagyok.
*Hiszen az íj nemcsak a fegyvere, hanem a munkaeszköze is egyben. Ezzel ejt vadat, amit megsüt és megeszik.*
-Kedvelem az íjak minden formáját, kivéve a számszeríjat. Az nem az én stílusom.
*Daranel mozgékony, fürge vadász, a számszeríj pedig nem a legalkalmasabb fegyver akkor, ha űzni kell a vadat, vagy ha gyorsban le kell adni két lövést. A számszeríj lassú fegyver, ugyanakkor brutális átütőerővel rendelkezik, bár egy erős reflexíj, vagy akár egy hosszúíj sem sokkal marad el tőle.*
-Nyolc éves koromtól íjászkodom.
*Volt durván huszonöt éve, hogy tökélyre csiszolja technikáját, szóval volt ideje.*
-Régen szó szerint ott éltem, mivel az erdei elfek neveltek fel. Ma már kőház az otthonom és cseréptető van fejem felett, de sosem feledem a régi időket.
*Nairada olyat kérdez, ami régi emlékeket ébreszt fel benne.*
-Veszélyes, kegyetlen, és nem ad második esélyt. A vadonban minden egyes nap küzdelem és harc a túlélésért. Zsákmányt szerzel, vagy belőled lesz a zsákmány. Amit te felsorolsz még a jobbik eset... ha csak ennyi lenne... *legyint mosolyogva. Persze egy előkelő hölgynek már az is elegendő, amiket elmondott, hogy egy életre elmenjen kedve az egésztől.*
-A bogarak ellen bekenheted testedet sárral, a hidegtől megóv a tűz melege, az eső pedig megtörik a sűrű ágakból összetákolt tetőn. De a ragadozók ellen nem véd semmi, csupán az ösztön, hogy túléld!
*Kicsit talán hátborzongató és túlságosan zord kép ez, de nem is akarja elferdíteni a valóságot.*
-Persze Arthenior erdősége másabb. Kiismerhetőbbek az ösvények, sokan járják, forgalmas. Kivéve talán Erdőmélyét, ami tényleg veszélyes. Itt, ha elindulsz a tisztástól, keresztülhaladsz a szántóföldeken és eléred az erdőséget, azért bőven találhatsz kitaposott ösvényt és sétautat, túraútvonalat.
*Azért mondja mindezt, hogy mégse az legyen, hogy az erdő közelébe se merészkedjen még véletlenül sem.*
-Szóval amolyan unaloműző.
*Nem Nairada az első, akitől ezt a véleményt hallja az olvasásról.*
-Te is kereskedő vagy? *kanyarodik vissza oda, mikor Nairada az apjáról beszélt.*
5638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:34:01
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:34:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
- Meglehet, hogy hallottad már. *Hátradobja egy szemébe lógó tincsét, és megvonja a vállát.* Bár akkor már inkább a vezetéknevemet talán. Apám, Gaelin Cray'ra elég neves üzletembe. Különféle italokat gyártunk, és azzal kereskedünk. Sok ügyfelünk, megrendelőnk van a városban, és Lanawinszerte is. Így akár még hallhattad is a nevünk.
*A városban nem ismeretlen a család a sok-sok kiépített kapcsolat miatt. Na meg persze valóban elég jó italokat készítenek, hála a saját birtokaikon termelt gyümölcsöknek, és a jó beszállítóknak. Készítenek méregdrága borokat, amit csak az igazán tehetős nemesek engedhetnek meg maguknak, és olcsóbbakat is, amit akár a piacon is eladhat az egyszerűbb ember, ha megveszik tőlük. Mindenesetre elég jól menő üzlet.*
- Hát akkor így utólag is üdv, Daranel! *Mondja egy mosoly kíséretében. Valami rémlik neki is a névvel kapcsolatba, de nem tudná megmondani mitől. Találkozni még biztosan nem találkoztak.*
-Ah, hát akkor az íjászat nyilván elég közel áll hozzád, ha gyakorlatilag az erdőben élsz... Amúgy milyen? Mindig is érdekelt, hogyan lehet boldogulni idekint, de szerintem én egy napig sem maradnék életben. *Elneveti magát, majd beletörődően sóhajt egyet.* Meg a bogarak, hideg, eső... *Tiltakozóan megrázza a fejét, még csak bele sem szeretne gondolni, hogy kint kelljen élnie. Igaz, apja elf, így akár még valami köze is lehetne a vadonhoz, de már ő is nagyon régóta a városban él, talán már ott is született. Nai meg mióta az eszét tudja ahhoz van szokva, hogy cselédek rohangálnak körülötte, és lesik minden kívánságát.*
- Olvasni? Igen, szeretek, de inkább csak ilyenkor, ha nincs nagyon mit csinálnom.
//Drahunok nyomában//
- Meglehet, hogy hallottad már. *Hátradobja egy szemébe lógó tincsét, és megvonja a vállát.* Bár akkor már inkább a vezetéknevemet talán. Apám, Gaelin Cray'ra elég neves üzletembe. Különféle italokat gyártunk, és azzal kereskedünk. Sok ügyfelünk, megrendelőnk van a városban, és Lanawinszerte is. Így akár még hallhattad is a nevünk.
*A városban nem ismeretlen a család a sok-sok kiépített kapcsolat miatt. Na meg persze valóban elég jó italokat készítenek, hála a saját birtokaikon termelt gyümölcsöknek, és a jó beszállítóknak. Készítenek méregdrága borokat, amit csak az igazán tehetős nemesek engedhetnek meg maguknak, és olcsóbbakat is, amit akár a piacon is eladhat az egyszerűbb ember, ha megveszik tőlük. Mindenesetre elég jól menő üzlet.*
- Hát akkor így utólag is üdv, Daranel! *Mondja egy mosoly kíséretében. Valami rémlik neki is a névvel kapcsolatba, de nem tudná megmondani mitől. Találkozni még biztosan nem találkoztak.*
-Ah, hát akkor az íjászat nyilván elég közel áll hozzád, ha gyakorlatilag az erdőben élsz... Amúgy milyen? Mindig is érdekelt, hogyan lehet boldogulni idekint, de szerintem én egy napig sem maradnék életben. *Elneveti magát, majd beletörődően sóhajt egyet.* Meg a bogarak, hideg, eső... *Tiltakozóan megrázza a fejét, még csak bele sem szeretne gondolni, hogy kint kelljen élnie. Igaz, apja elf, így akár még valami köze is lehetne a vadonhoz, de már ő is nagyon régóta a városban él, talán már ott is született. Nai meg mióta az eszét tudja ahhoz van szokva, hogy cselédek rohangálnak körülötte, és lesik minden kívánságát.*
- Olvasni? Igen, szeretek, de inkább csak ilyenkor, ha nincs nagyon mit csinálnom.
5637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-14 09:41:45
Üzenet elküldve: 2017-09-14 09:41:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
-Persze, megértem. Még a tapasztaltabb vadászoknak is nehéz kézben tartani a dolgokat, ha Drahunokról van szó.
*Igazság szerint a vadászat semmilyen formáját nem nézi ki az előkelő hölgyből, így elhiszi, hogy az egyáltalán nem ért hozzá. A nemesek által felfogadott tanítók aligha a vadászat mesterségét tanítják, főleg ha hölgyekről van szó.*
-Talán edzésnek lenne jó, de arra meg vannak sokkal kevésbé veszélyes gyakorlatok. Akkor viszont hasznos lenne, ha teszem azt ég az erdő, és te tudsz egy biztonságos részt, ahová odatereled őket amíg el nem múlik a veszély. Persze ők ösztönösen tudják, hogy merre menjenek, de mégis... egy hirtelen kitörő katasztrofális tűzvész esetén lehet, hogy elveszítenék a tájékozódó képességüket.
*Ez persze csak egy nagy példa és feltételezés, semmi komoly. Másrészről kevés vadász van, ki Drahunok élete miatt kockára tenné a sajátját, hogy netán megég vagy füstmérgezésben összecsuklik és kileheli lelkét.
Terelgetésre egyébként is más kellene, mondjuk egy nagy bot. Egy nagyon nagy bot, valami csörgővel a tetején, ami olyan hangot bocsájt ki, amire "ráharapnak" a Drahunok és követik. Például egy fajtársuk hangját, hímét vagy nőstényét. Ezt amolyan megbűvölt terelőbottal lehetne megoldani.*
-Nairada... *ízlelgeti a nevet.* -Hallhattam már valahol a nevét? Csak mert elég ismerősen cseng...
*Fene tudja miért, talán csak összekeveri valakivel.*
-Zöldszarvas Kenan Daranel vagyok, de szólíts csak Daranelnek. *vált át tegeződésbe, ezzel mintegy megadván a lehetőséget.* -A Vashegyi Tharg törzs tagja vagyok, ott is élek. Az erdő számomra a második otthonom, részben ezért vagyok vadász. Örvendek a szerencsének! Szeretsz olvasni? *biccent a könyvre, amit Nairada szorongat kezében.*
//Drahunok nyomában//
-Persze, megértem. Még a tapasztaltabb vadászoknak is nehéz kézben tartani a dolgokat, ha Drahunokról van szó.
*Igazság szerint a vadászat semmilyen formáját nem nézi ki az előkelő hölgyből, így elhiszi, hogy az egyáltalán nem ért hozzá. A nemesek által felfogadott tanítók aligha a vadászat mesterségét tanítják, főleg ha hölgyekről van szó.*
-Talán edzésnek lenne jó, de arra meg vannak sokkal kevésbé veszélyes gyakorlatok. Akkor viszont hasznos lenne, ha teszem azt ég az erdő, és te tudsz egy biztonságos részt, ahová odatereled őket amíg el nem múlik a veszély. Persze ők ösztönösen tudják, hogy merre menjenek, de mégis... egy hirtelen kitörő katasztrofális tűzvész esetén lehet, hogy elveszítenék a tájékozódó képességüket.
*Ez persze csak egy nagy példa és feltételezés, semmi komoly. Másrészről kevés vadász van, ki Drahunok élete miatt kockára tenné a sajátját, hogy netán megég vagy füstmérgezésben összecsuklik és kileheli lelkét.
Terelgetésre egyébként is más kellene, mondjuk egy nagy bot. Egy nagyon nagy bot, valami csörgővel a tetején, ami olyan hangot bocsájt ki, amire "ráharapnak" a Drahunok és követik. Például egy fajtársuk hangját, hímét vagy nőstényét. Ezt amolyan megbűvölt terelőbottal lehetne megoldani.*
-Nairada... *ízlelgeti a nevet.* -Hallhattam már valahol a nevét? Csak mert elég ismerősen cseng...
*Fene tudja miért, talán csak összekeveri valakivel.*
-Zöldszarvas Kenan Daranel vagyok, de szólíts csak Daranelnek. *vált át tegeződésbe, ezzel mintegy megadván a lehetőséget.* -A Vashegyi Tharg törzs tagja vagyok, ott is élek. Az erdő számomra a második otthonom, részben ezért vagyok vadász. Örvendek a szerencsének! Szeretsz olvasni? *biccent a könyvre, amit Nairada szorongat kezében.*
5636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-13 23:07:10
Üzenet elküldve: 2017-09-13 23:07:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
*Figyelmesen hallgatja végig a férfit majd a történetére adott megállapításra csak bólogat.*
- Hát, valószínűleg azt kellett volna tennünk, de nem nagyon tudtuk akkor. Csak csak időtöltés képen űzi apám a vadászatot, én meg még annyira sem.
*Kicsit jobban megnézi a nyilát.*
~Valamiféle hosszú íj lehet...~
*A fegyverekhez nem igazán ért, forgatni sem nagyon tudja. Minek is kéne neki? Arra fizetik az őröket, nem? De azért felismerni felismeri, ha más nem, a méretéből. Erre még azért az is képes, aki nem jártas a témában.*
- Mondjuk logikus. Drahunok terelgetése az erdő egyik szegletéből a másikba elég furcsa hobbi lenne, na meg értelmetlen.
*Elmosolyodik a gondolatra, ahogy maga elé festi a jelenetet, hogy a hatalmas állatok után szaladgál a férfi íjjal terelgetve őket jobbra-balra.
A megjegyzésére, hogy ez a környék pont egy kis délutáni sétára alkalmas csak bólogat. Elvégre pont azért jött erre. Ilyen sem sűrűn szokott történni, ez most egy kivételes alkalom.*
- Nairada Cray'ra vagyok. *Kezdi a bemutatkozást, amiről meg is feledkezett ezidáig.* Itt lakom a városban, bár van, hogy sűrűn utazok egy-két dolog miatt. És ön kicsoda?
*Most, hogy kicsit jobban megnézi magának a férfit, egyértelművé válik számára, hogy egészen nagyot tévedett azzal kapcsolatban, hogy elf lenne. Pedig eddig szinte biztos volt benne: Íj, elf ruhák, na meg jó magas is mellé.*
//Drahunok nyomában//
*Figyelmesen hallgatja végig a férfit majd a történetére adott megállapításra csak bólogat.*
- Hát, valószínűleg azt kellett volna tennünk, de nem nagyon tudtuk akkor. Csak csak időtöltés képen űzi apám a vadászatot, én meg még annyira sem.
*Kicsit jobban megnézi a nyilát.*
~Valamiféle hosszú íj lehet...~
*A fegyverekhez nem igazán ért, forgatni sem nagyon tudja. Minek is kéne neki? Arra fizetik az őröket, nem? De azért felismerni felismeri, ha más nem, a méretéből. Erre még azért az is képes, aki nem jártas a témában.*
- Mondjuk logikus. Drahunok terelgetése az erdő egyik szegletéből a másikba elég furcsa hobbi lenne, na meg értelmetlen.
*Elmosolyodik a gondolatra, ahogy maga elé festi a jelenetet, hogy a hatalmas állatok után szaladgál a férfi íjjal terelgetve őket jobbra-balra.
A megjegyzésére, hogy ez a környék pont egy kis délutáni sétára alkalmas csak bólogat. Elvégre pont azért jött erre. Ilyen sem sűrűn szokott történni, ez most egy kivételes alkalom.*
- Nairada Cray'ra vagyok. *Kezdi a bemutatkozást, amiről meg is feledkezett ezidáig.* Itt lakom a városban, bár van, hogy sűrűn utazok egy-két dolog miatt. És ön kicsoda?
*Most, hogy kicsit jobban megnézi magának a férfit, egyértelművé válik számára, hogy egészen nagyot tévedett azzal kapcsolatban, hogy elf lenne. Pedig eddig szinte biztos volt benne: Íj, elf ruhák, na meg jó magas is mellé.*
5635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-13 21:34:46
Üzenet elküldve: 2017-09-13 21:34:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
*Izgalmasnak találja azt a vadászatot, amit a fekete hajú nő megemlít. Tulajdonképpen minden ilyen témára felkapja a fejét és kíváncsian hallgatja, miközben igyekszik maga elé képzelni az egész jelenetet.*
-Ha borjaik vannak, akkor még veszélyesebbek. Ráadásul méretükhöz mérten igen mozgékonyak, ami egyébként a legtöbb nagyvadra elmondható. Az sem jó megoldás, ha az emberek is elkezdenek körülöttük összevissza rohangálni, mert úgy még inkább megijednek. A lovakat is inkább jobb megpróbálni megnyugtatni, mert azok hajlamosak mindenen keresztül gázolni, amivel nagy zajt csapnak és felverik az erdő viszonylagos csendjét.
*Régóta figyeli már a Drahunok mindennapjait, csak ezt egyedül, magányosan végzi. Közben pedig a nyomaikat is tanulmányozza.*
-Egy ekkora állatot nehéz nem eltalálni. Csak ugye tudni kell, hogy hová kell lőni, mert elég masszív ahhoz, hogy bírja a nyilakat.
*Egy nagyobb szarvas sem terül el egyetlen nyílvesszőtől, ha például az oldalába kapja, és az közel sem egy Drahun alkat.*
-Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ritkán lövök mellé. Köszönöm, de szerencsém volt. Ha máshogy nem ment volna a megfékezésük, akkor olyan nyilat használtam volna, ami megüti őket, de nem fúródik beléjük. Nehéz szívvel, de megtettem volna. Hogy őszinte legyek nem szoktam őket terelgetni. Ez nagyjából a második alkalom, és most is azért, hogy ne okozzak vele bajt. Szóval nem szoktam ilyennel szórakozni.
*Megkönnyebbül, hogy a nő a folyó felől jött.*
-A folyópart és a tisztás remek párosítás egy kiadós sétához. Megtudhatnám a nevét? *kérdezi.* -Feltételezem a városban lakik, ha oda tart vissza. Helyi lakos, vagy átutazóban?
//Drahunok nyomában//
*Izgalmasnak találja azt a vadászatot, amit a fekete hajú nő megemlít. Tulajdonképpen minden ilyen témára felkapja a fejét és kíváncsian hallgatja, miközben igyekszik maga elé képzelni az egész jelenetet.*
-Ha borjaik vannak, akkor még veszélyesebbek. Ráadásul méretükhöz mérten igen mozgékonyak, ami egyébként a legtöbb nagyvadra elmondható. Az sem jó megoldás, ha az emberek is elkezdenek körülöttük összevissza rohangálni, mert úgy még inkább megijednek. A lovakat is inkább jobb megpróbálni megnyugtatni, mert azok hajlamosak mindenen keresztül gázolni, amivel nagy zajt csapnak és felverik az erdő viszonylagos csendjét.
*Régóta figyeli már a Drahunok mindennapjait, csak ezt egyedül, magányosan végzi. Közben pedig a nyomaikat is tanulmányozza.*
-Egy ekkora állatot nehéz nem eltalálni. Csak ugye tudni kell, hogy hová kell lőni, mert elég masszív ahhoz, hogy bírja a nyilakat.
*Egy nagyobb szarvas sem terül el egyetlen nyílvesszőtől, ha például az oldalába kapja, és az közel sem egy Drahun alkat.*
-Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ritkán lövök mellé. Köszönöm, de szerencsém volt. Ha máshogy nem ment volna a megfékezésük, akkor olyan nyilat használtam volna, ami megüti őket, de nem fúródik beléjük. Nehéz szívvel, de megtettem volna. Hogy őszinte legyek nem szoktam őket terelgetni. Ez nagyjából a második alkalom, és most is azért, hogy ne okozzak vele bajt. Szóval nem szoktam ilyennel szórakozni.
*Megkönnyebbül, hogy a nő a folyó felől jött.*
-A folyópart és a tisztás remek párosítás egy kiadós sétához. Megtudhatnám a nevét? *kérdezi.* -Feltételezem a városban lakik, ha oda tart vissza. Helyi lakos, vagy átutazóban?
5634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-13 19:11:31
Üzenet elküldve: 2017-09-13 19:11:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
*Látja, hogy meglepődött a férfi az érkezése miatt, így miközben felé tart, kedvesen elmosolyodik.
Igaz, a tisztáson nem nagyon van oka gallyaktól tartania, de a drága anyagot inkább óvja, nehogy a végén történjen vele valami. Ugyan meg tudná csináltatni, vagy venne másikat, de azért mégsem szívesen szakítani ki sötétkék, díszes ruháját. Mikor elindult, az persze meg sem fordult a fejében, hogy talán nem ebben kéne eljönnie.*
- Pár éve elkísértem az apámat egy vadászatra. Véletlen belefutottunk egy csapat Drahunba, a lovak megugrottak, és ettől a Drahunok is megijedtek. Úgyhogy szaladhatott az egész csapatunk, ki merre látott. Azóta tudom én is, hogy jobb őket nem zavarni.
*Nekik nem volt arra lehetőségük, hogy visszatereljék az erdőbe, de szerencsére messze történt a várostól, így attól nem kellett tartaniuk, mint az elf férfinak.*
- Igen, még jó, hogy nem szaladtak be a városba. Bevallom, először azt hittem, hogy csak ennyire mellé lőtt, de akkor gratulálok, hogy így meg tudta oldani a helyzetet! Biztosan nehéz ilyen hatalmas állatokat terelgetni.
*Kedvesen elmosolyodik, majd abba az irányba emeli ő is a tekintetét, amerre az állatok elmentek.*
- Nemrég érkeztem csak a part felől. Gondoltam mielőtt visszamegyek a városba, kicsit sétálok.
//Drahunok nyomában//
*Látja, hogy meglepődött a férfi az érkezése miatt, így miközben felé tart, kedvesen elmosolyodik.
Igaz, a tisztáson nem nagyon van oka gallyaktól tartania, de a drága anyagot inkább óvja, nehogy a végén történjen vele valami. Ugyan meg tudná csináltatni, vagy venne másikat, de azért mégsem szívesen szakítani ki sötétkék, díszes ruháját. Mikor elindult, az persze meg sem fordult a fejében, hogy talán nem ebben kéne eljönnie.*
- Pár éve elkísértem az apámat egy vadászatra. Véletlen belefutottunk egy csapat Drahunba, a lovak megugrottak, és ettől a Drahunok is megijedtek. Úgyhogy szaladhatott az egész csapatunk, ki merre látott. Azóta tudom én is, hogy jobb őket nem zavarni.
*Nekik nem volt arra lehetőségük, hogy visszatereljék az erdőbe, de szerencsére messze történt a várostól, így attól nem kellett tartaniuk, mint az elf férfinak.*
- Igen, még jó, hogy nem szaladtak be a városba. Bevallom, először azt hittem, hogy csak ennyire mellé lőtt, de akkor gratulálok, hogy így meg tudta oldani a helyzetet! Biztosan nehéz ilyen hatalmas állatokat terelgetni.
*Kedvesen elmosolyodik, majd abba az irányba emeli ő is a tekintetét, amerre az állatok elmentek.*
- Nemrég érkeztem csak a part felől. Gondoltam mielőtt visszamegyek a városba, kicsit sétálok.
5633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-13 09:13:46
Üzenet elküldve: 2017-09-13 09:13:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
*Addig nézi a két Drahunt, amíg el nem tűnnek a látómezejéből. Mivel a Drahunok mindenütt előfordulnak, így a szántóföldeken is simán keresztülmennek és talán le is nyugodnak.
Meglepi a hang, ugyanis azt hitte, hogy egyedül van, bár miközben ő a két állatot terelgette, addig bőven megérkezhetett bárki.*
-Igen, méghozzá kifejlett példányok.
*A gallyaktól itt talán nem kell tartania, mivel a tisztás környéke igen rendezett és nem olyan, mint a vadregényes erdőség, vagy a zord vadon.
Egy csinos, szemrevaló hölgy áll meg mellette, méghozzá az előkelőbb sorból való, legalábbis így első ránézésre ez jön le. Attól még, hogy tiszta szívéből szereti kedvesét még nem vak, és bizony el kell ismerni, hogy a hölgy igen szép. Daranel egyébként a szokásos szerelését viseli annyi különbséggel, hogy nadrágként most a vadásznadrágját viseli, ami annyiban különbözik a másiktól, hogy terepszínű. Sötétbarna, sötétzöld és némi krémszín keveréke.*
-Örültem is, mikor láttam, hogy nincs itt senki. A Drahunok szelíd teremtések, de én ostoba módon felzavartam őket, és olyankor a legveszélyesebbek.
*A következő kérdésre maga elé kapja mentegetőzve szabad kezét, mert ugye a másikban az íjat tartja.*
-Nem-nem. *csóválja meg fejét.* -Drahunokra nem vadászom soha. Egyrészről túl nagyok, másrészről meg túlságosan tisztelem őket. *mosolyog.* -Gyakran megfigyelem őket, követem nyomaikat, ám ezúttal túl közel kerültem és ez a két példány elszakadt a csordától. A nyilakkal csak azt akartam elérni, hogy megforduljanak, ezért is lőttem melléjük, ámbár elég közel ahhoz, hogy visszakozásra kényszerítsem őket. Remélem meglelik hamar a csordát. *néz el arrafelé, amerre a két Drahun távozott.* -Máshogy nem nagyon érdemes terelni őket, mert hát nem libák, mint azt látni is. *mosolyog ismét.* -Szerencsére elég intelligensek ahhoz, hogy felfogják a helyzetet.
*Elég sokat beszél ahhoz képest, hogy rövidke választ is adhatott volna a kérdésre.*
-Ön itt volt valahol a fák takarásában, vagy a folyópart felől érkezett? Mindent látott, vagy csak a végét?
//Drahunok nyomában//
*Addig nézi a két Drahunt, amíg el nem tűnnek a látómezejéből. Mivel a Drahunok mindenütt előfordulnak, így a szántóföldeken is simán keresztülmennek és talán le is nyugodnak.
Meglepi a hang, ugyanis azt hitte, hogy egyedül van, bár miközben ő a két állatot terelgette, addig bőven megérkezhetett bárki.*
-Igen, méghozzá kifejlett példányok.
*A gallyaktól itt talán nem kell tartania, mivel a tisztás környéke igen rendezett és nem olyan, mint a vadregényes erdőség, vagy a zord vadon.
Egy csinos, szemrevaló hölgy áll meg mellette, méghozzá az előkelőbb sorból való, legalábbis így első ránézésre ez jön le. Attól még, hogy tiszta szívéből szereti kedvesét még nem vak, és bizony el kell ismerni, hogy a hölgy igen szép. Daranel egyébként a szokásos szerelését viseli annyi különbséggel, hogy nadrágként most a vadásznadrágját viseli, ami annyiban különbözik a másiktól, hogy terepszínű. Sötétbarna, sötétzöld és némi krémszín keveréke.*
-Örültem is, mikor láttam, hogy nincs itt senki. A Drahunok szelíd teremtések, de én ostoba módon felzavartam őket, és olyankor a legveszélyesebbek.
*A következő kérdésre maga elé kapja mentegetőzve szabad kezét, mert ugye a másikban az íjat tartja.*
-Nem-nem. *csóválja meg fejét.* -Drahunokra nem vadászom soha. Egyrészről túl nagyok, másrészről meg túlságosan tisztelem őket. *mosolyog.* -Gyakran megfigyelem őket, követem nyomaikat, ám ezúttal túl közel kerültem és ez a két példány elszakadt a csordától. A nyilakkal csak azt akartam elérni, hogy megforduljanak, ezért is lőttem melléjük, ámbár elég közel ahhoz, hogy visszakozásra kényszerítsem őket. Remélem meglelik hamar a csordát. *néz el arrafelé, amerre a két Drahun távozott.* -Máshogy nem nagyon érdemes terelni őket, mert hát nem libák, mint azt látni is. *mosolyog ismét.* -Szerencsére elég intelligensek ahhoz, hogy felfogják a helyzetet.
*Elég sokat beszél ahhoz képest, hogy rövidke választ is adhatott volna a kérdésre.*
-Ön itt volt valahol a fák takarásában, vagy a folyópart felől érkezett? Mindent látott, vagy csak a végét?
5632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-12 19:45:55
Üzenet elküldve: 2017-09-12 19:45:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
*A folyópart felől közeledik a tisztásra, ahol egy kicsit pihenni volt. Szereti azt a helyet, ki tudja a zárni a külvilágot, ha csak pár órára is. Kezében egy könyv, a borító alapján egy kalandregény lehet.
Hirtelen valami zajt hall meg a tisztás felől. Szemöldökét összeráncolva keresi a hamg forrását, de persze nem kell sok idő, hogy meglássa a hatalmas állatokat. Ugyan továbbmegy a város felé, de jóval óvatosabban, figyelve, vajon merre indulnak meg. Nem lenne szerencsés, ha útjukban lenne. Valószínűleg biztos halál.
Szerencsére egy íjász eloszlatja az aggodalmát, és eltereli őket a másik irányba.*
- Drahunok? *Mondja a férfi felé közeledve, szoknyáját kicsit megemelve, nehogy beleakadjon valami gallyba, és kiszakadjon a drága anyag. Megáll mellette, míg a másik felszedi a nyilakat.*
- Le akartad őket?
//Drahunok nyomában//
*A folyópart felől közeledik a tisztásra, ahol egy kicsit pihenni volt. Szereti azt a helyet, ki tudja a zárni a külvilágot, ha csak pár órára is. Kezében egy könyv, a borító alapján egy kalandregény lehet.
Hirtelen valami zajt hall meg a tisztás felől. Szemöldökét összeráncolva keresi a hamg forrását, de persze nem kell sok idő, hogy meglássa a hatalmas állatokat. Ugyan továbbmegy a város felé, de jóval óvatosabban, figyelve, vajon merre indulnak meg. Nem lenne szerencsés, ha útjukban lenne. Valószínűleg biztos halál.
Szerencsére egy íjász eloszlatja az aggodalmát, és eltereli őket a másik irányba.*
- Drahunok? *Mondja a férfi felé közeledve, szoknyáját kicsit megemelve, nehogy beleakadjon valami gallyba, és kiszakadjon a drága anyag. Megáll mellette, míg a másik felszedi a nyilakat.*
- Le akartad őket?
5631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-12 17:42:27
Üzenet elküldve: 2017-09-12 17:42:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drahunok nyomában//
*Ha egy vadász összetalálkozik az erdőben egy Drahunnal, egyetlen szabály létezik. Ne zavard fel őket, különben eltaposnak! Hacsak nem döntenek úgy, hogy hátat fordítanak a vadásznak és elszelelnek. Utóbbi történt meg az erdőségeknél, ami igazából Daranel nagy szerencséje. Onnantól követi a nyomaikat, ami nem igazán nehéz feladat, lévén, hogy nagyok és a lábnyomuk is igen méretes. Na meg ahol áthaladnak, ott kisebbfajta pusztítást hagynak maguk után.
A tisztás némileg zsákutca, mivel onnantól legfeljebb a folyópart felé mehetnek, vagy visszafordulnak a szántóföldek felé és bevetik magukat újra az erdőbe. Daranel addig-addig stratégiázik, míg eléri, hogy a két Drahun visszaforduljon a tisztáson a szántóföldek felé. Ezt két kilőtt nyílvesszővel és a területük szűkítésével teszi meg. Igazság szerint elég kockázatos dolog, ámde a Drahunok békés lények.
Az íjász megkönnyebbül, mikor a két méretes, magas, tömzsi állat visszafordul. Ha valamilyen oknál fogva berombolnak a városba, akkor a vadász lelkén száradt volna, mivel ő zavarta fel őket az erdőben.
Mély levegőt vesz, majd odasétál és felveszi az egyik, majd a másik kilőtt nyílvesszőt, aztán visszateszi őket a hátán feszülő tegezbe a többi nyílvesszőhöz.*
//Drahunok nyomában//
*Ha egy vadász összetalálkozik az erdőben egy Drahunnal, egyetlen szabály létezik. Ne zavard fel őket, különben eltaposnak! Hacsak nem döntenek úgy, hogy hátat fordítanak a vadásznak és elszelelnek. Utóbbi történt meg az erdőségeknél, ami igazából Daranel nagy szerencséje. Onnantól követi a nyomaikat, ami nem igazán nehéz feladat, lévén, hogy nagyok és a lábnyomuk is igen méretes. Na meg ahol áthaladnak, ott kisebbfajta pusztítást hagynak maguk után.
A tisztás némileg zsákutca, mivel onnantól legfeljebb a folyópart felé mehetnek, vagy visszafordulnak a szántóföldek felé és bevetik magukat újra az erdőbe. Daranel addig-addig stratégiázik, míg eléri, hogy a két Drahun visszaforduljon a tisztáson a szántóföldek felé. Ezt két kilőtt nyílvesszővel és a területük szűkítésével teszi meg. Igazság szerint elég kockázatos dolog, ámde a Drahunok békés lények.
Az íjász megkönnyebbül, mikor a két méretes, magas, tömzsi állat visszafordul. Ha valamilyen oknál fogva berombolnak a városba, akkor a vadász lelkén száradt volna, mivel ő zavarta fel őket az erdőben.
Mély levegőt vesz, majd odasétál és felveszi az egyik, majd a másik kilőtt nyílvesszőt, aztán visszateszi őket a hátán feszülő tegezbe a többi nyílvesszőhöz.*
5630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:10:33
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:10:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie//
*Ez is egy nehéz nap volt. Először az eső tett neki keresztbe, amiben sikeresen elázott. Szerencsére az idős néni a faluban kisegítette. Ott megszáradhatott, pihenhetett, de megfázást így sem kerülhette el. Aztán a kikötőbe indulva találkozott Clionnal, és akkor még barátokként üdvözölték egymást újra. Örültek egymásnak, a város felé indultak, de itt a tisztáson néhány órával ezelőtt minden megváltozott.
Clion megőrült, eltaszította magától a feketeséget, mire ő féktelen haragra gerjedt és magára hagyta azzal a félelmet nem ismerő elf íjásszal, akivel már mindkettejüknek volt dolga ezelőtt. Azt hitte Clion meghalt, de legnagyobb meglepettségére megpillantotta a folyóparton, ráadásul az ő egyetlen Nolieja társaságában. Féltette Noliet, de végül ő rántotta magával a bajba azzal, hogy megtámadta az ismét feltűnő elfet. Ma viszont Nolie a hős. Ő az, aki mindkettejüket megmentette, mert neki köszönhetik, hogy sikerült elintézniük a hosszú fülűt, Nori kezéhez pedig újra vér tapad. Egy újabb élet szárad a lelkén. Micsoda nap volt... de vége, végre vége. Legalábbis a nehezének.*
- Persze, hisz nem felejtem el, hogy még mindig milyen jól végzed a munkád.
*Engedi el Nolie kezét, de persze a pénzt a markában hagyja, cserébe pedig megkapja az italokat, amire mindig szüksége van. Ma még ezeknek is hasznát vették, szóval Nolie tényleg büszke lehet magára.*
- Örülök, de tényleg vigyázz!
*Hangzanak el még egyszer az intelmek, de látja a kis fehér tündéren, hogy már menne, ezért nem is tartja fel tovább, csak mosolyogva integet neki, és figyeli, ahogy lassan eltávolodik tőle.*
~Vajon hogyan hálálhatnám meg neki a mait?~
*Töpreng egy ideig a tisztáson ácsorogva, majd egy elégedett mosoly kíséretében rájön a megoldásra. Az oltár, hát persze! És Nolie pont a szegénynegyedbe indult, ahol található az oltár. Talán most jött el az ideje, hogy megmutassa neki.
Csuklyáját a fejére húzza, és elindul befelé a városba. A tündérgyilkosság ügye talán már senkit nem izgat ennyire, így viszonylag biztonságban sétálhat már az utcákon.*
*Ez is egy nehéz nap volt. Először az eső tett neki keresztbe, amiben sikeresen elázott. Szerencsére az idős néni a faluban kisegítette. Ott megszáradhatott, pihenhetett, de megfázást így sem kerülhette el. Aztán a kikötőbe indulva találkozott Clionnal, és akkor még barátokként üdvözölték egymást újra. Örültek egymásnak, a város felé indultak, de itt a tisztáson néhány órával ezelőtt minden megváltozott.
Clion megőrült, eltaszította magától a feketeséget, mire ő féktelen haragra gerjedt és magára hagyta azzal a félelmet nem ismerő elf íjásszal, akivel már mindkettejüknek volt dolga ezelőtt. Azt hitte Clion meghalt, de legnagyobb meglepettségére megpillantotta a folyóparton, ráadásul az ő egyetlen Nolieja társaságában. Féltette Noliet, de végül ő rántotta magával a bajba azzal, hogy megtámadta az ismét feltűnő elfet. Ma viszont Nolie a hős. Ő az, aki mindkettejüket megmentette, mert neki köszönhetik, hogy sikerült elintézniük a hosszú fülűt, Nori kezéhez pedig újra vér tapad. Egy újabb élet szárad a lelkén. Micsoda nap volt... de vége, végre vége. Legalábbis a nehezének.*
- Persze, hisz nem felejtem el, hogy még mindig milyen jól végzed a munkád.
*Engedi el Nolie kezét, de persze a pénzt a markában hagyja, cserébe pedig megkapja az italokat, amire mindig szüksége van. Ma még ezeknek is hasznát vették, szóval Nolie tényleg büszke lehet magára.*
- Örülök, de tényleg vigyázz!
*Hangzanak el még egyszer az intelmek, de látja a kis fehér tündéren, hogy már menne, ezért nem is tartja fel tovább, csak mosolyogva integet neki, és figyeli, ahogy lassan eltávolodik tőle.*
~Vajon hogyan hálálhatnám meg neki a mait?~
*Töpreng egy ideig a tisztáson ácsorogva, majd egy elégedett mosoly kíséretében rájön a megoldásra. Az oltár, hát persze! És Nolie pont a szegénynegyedbe indult, ahol található az oltár. Talán most jött el az ideje, hogy megmutassa neki.
Csuklyáját a fejére húzza, és elindul befelé a városba. A tündérgyilkosság ügye talán már senkit nem izgat ennyire, így viszonylag biztonságban sétálhat már az utcákon.*
5629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-10 13:17:45
Üzenet elküldve: 2017-09-10 13:17:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Csendben, a háttérbe húzódva figyeli a jelenetet. Úgy viselkednek, mint a legjobb barátok, akik éppen örök ellenségekké nevezték ki magukat. Nem hiszi el, hogy ezek ketten nem fognak soha többet megbocsátani egymásnak, és ismét barátként tekinteni a másikra. Annyira jól kiegészíti egymást a két sötét jellem. De nem az ő feladata ezt eldönteni, csak sodródik az árral.*
-Én is örülök!
*Pillant zavartan a férfira, és mintha egy halovány, rózsás folt is megjelenne almácskáin. Talán a kikötő egyik legkegyetlenebb emberével áll szemben, aki üdvözölte őt, és képtelen nem belepirulni. A nagy adag aranyra, amit meg a kezébe nyom, csak elkerekedett szemekkel bámul.*
-Köszönöm!
*Ereszt el egy haloványka mosolyt a távozó felé, majd kettesben maradnak Norival. Nem is tudja, mit mondjon. Csak áll ott a kezeit tördelve, és azon aggódik, mi is lesz velük. Egy elmebeteg íjász támadott rájuk, aki valamiért nagyon is holtan akarta őket látni, és nem sokon múlt, hogy a hollós fickót meg is ölje az átkozott nyila. Szerencséjük volt, de... lehet tényleg nem lenne szabad velük találkoznia. Épp csak két percet töltött Rasdeher társaságában, teljesen ártatlanul, és máris bajba kerültek. Ha Nori nincs, lehet nem is veszik észre időben az íjászt a bokorálcájában.*
-Nekem? *Húzza fel a szemöldökét az újabb erszénnyi pénzt látva, majd eszébe jut, hogy hát persze, a szokásos varázsitalok. Nyúlna a pénz felé, de a lány megragadja a kezét.*
-Vigyázni fogok, ígérem!
*Mosolyodik el, majd a táskába nyúl az italokért: 3 Fakósárga varázsital Norileina Vylrien-nek.
3 Világosbarna varázsital Norileina Vylrien-nek. 2 Halványlila varázsital Norileina Vylrien-nek. 1 Világoskék varázsital Norileina Vylrien-nek. 2 Világoszöld varázsital Norileina Vylrien-nek. 1 Fehér varázsital Norileina Vylrien-nek.
Mindent átad, ami csak nála maradt, kivéve egyet. Nem biztos benne, hogy használni fogja még bármikor is, de ha igen, akkor nem árt, ha kéznél van.*
-Azt hiszem, ez volt minden. *Kotorászik még egy darabig a táskában, de semmi mást nem talál.* Akkor viszont... *Kezdi bizonytalanul.* Nekem mennem kéne. Sietős a dolgom, még sok mindent el kell intéznem. *Túl sokat is. Fejben sem bírja tartani, hova mikor kiért kell elmenni.* Még elmegyek a szegénynegyedbe kicsit, de aztán megyek is tovább kifelé a városból.
*Legalábbis ez a terv. Csak azért mondja el a feketeségnek, hogyha a következő pár órában keresné, akkor a szegénynegyed házai között minden bizonnyal ráakadna a bájos kis fehér foltra.*
-Szia!
*Int esetlen búcsút Norinak mosolyogva, és elindul visszafelé a folyópart mentén, hogy minél hamarabb a városba érhessen.*
*Csendben, a háttérbe húzódva figyeli a jelenetet. Úgy viselkednek, mint a legjobb barátok, akik éppen örök ellenségekké nevezték ki magukat. Nem hiszi el, hogy ezek ketten nem fognak soha többet megbocsátani egymásnak, és ismét barátként tekinteni a másikra. Annyira jól kiegészíti egymást a két sötét jellem. De nem az ő feladata ezt eldönteni, csak sodródik az árral.*
-Én is örülök!
*Pillant zavartan a férfira, és mintha egy halovány, rózsás folt is megjelenne almácskáin. Talán a kikötő egyik legkegyetlenebb emberével áll szemben, aki üdvözölte őt, és képtelen nem belepirulni. A nagy adag aranyra, amit meg a kezébe nyom, csak elkerekedett szemekkel bámul.*
-Köszönöm!
*Ereszt el egy haloványka mosolyt a távozó felé, majd kettesben maradnak Norival. Nem is tudja, mit mondjon. Csak áll ott a kezeit tördelve, és azon aggódik, mi is lesz velük. Egy elmebeteg íjász támadott rájuk, aki valamiért nagyon is holtan akarta őket látni, és nem sokon múlt, hogy a hollós fickót meg is ölje az átkozott nyila. Szerencséjük volt, de... lehet tényleg nem lenne szabad velük találkoznia. Épp csak két percet töltött Rasdeher társaságában, teljesen ártatlanul, és máris bajba kerültek. Ha Nori nincs, lehet nem is veszik észre időben az íjászt a bokorálcájában.*
-Nekem? *Húzza fel a szemöldökét az újabb erszénnyi pénzt látva, majd eszébe jut, hogy hát persze, a szokásos varázsitalok. Nyúlna a pénz felé, de a lány megragadja a kezét.*
-Vigyázni fogok, ígérem!
*Mosolyodik el, majd a táskába nyúl az italokért: 3 Fakósárga varázsital Norileina Vylrien-nek.
3 Világosbarna varázsital Norileina Vylrien-nek. 2 Halványlila varázsital Norileina Vylrien-nek. 1 Világoskék varázsital Norileina Vylrien-nek. 2 Világoszöld varázsital Norileina Vylrien-nek. 1 Fehér varázsital Norileina Vylrien-nek. Mindent átad, ami csak nála maradt, kivéve egyet. Nem biztos benne, hogy használni fogja még bármikor is, de ha igen, akkor nem árt, ha kéznél van.*
-Azt hiszem, ez volt minden. *Kotorászik még egy darabig a táskában, de semmi mást nem talál.* Akkor viszont... *Kezdi bizonytalanul.* Nekem mennem kéne. Sietős a dolgom, még sok mindent el kell intéznem. *Túl sokat is. Fejben sem bírja tartani, hova mikor kiért kell elmenni.* Még elmegyek a szegénynegyedbe kicsit, de aztán megyek is tovább kifelé a városból.
*Legalábbis ez a terv. Csak azért mondja el a feketeségnek, hogyha a következő pár órában keresné, akkor a szegénynegyed házai között minden bizonnyal ráakadna a bájos kis fehér foltra.*
-Szia!
*Int esetlen búcsút Norinak mosolyogva, és elindul visszafelé a folyópart mentén, hogy minél hamarabb a városba érhessen.*
5628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-09 14:52:38
Üzenet elküldve: 2017-09-09 14:52:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
*Csak mosolyog azon, hogy nem hagyott túl sok egyéb választási lehetőséget ReiDithnek, ahhoz, hogy ne tartson vele visszafelé a kúriába.*
-Az előbb akartál lelépni, szóval nem hagyhatom, hogy csak úgy megszabadulj tőlem! *Mondja rájátszott felettesi hangon, teljesen komolytalanul.*
-Kikapok a Matrónától és kitesz az utcára, muszáj jól mutatkoznom előtte. *Na persze nem állnak meg annyinál, hogy mi van ha koszos a ruha, jön egy kis ötletelés is, hogy osztozzon a hímmel egy ruhán. Szép elképzelés, erre inkább csak megindulna a kúria felé, hiszen arra gondolni is még mindig zavarba hozza Malriont, szóval inkább nem megy bele a dologba. Épp indulna is persze, ahogy tervezte, csak hát megölelik és úgy nehéz sétálni bármerre is.*
-Persze, na de mára van ruhám, szóval ha időben szólok, meglesz a másnapi is, induljunk, jó? *Ha szabadul az ölelésből, akkor kézen fogva meg is indul a kúriába Reivel.*
*Csak mosolyog azon, hogy nem hagyott túl sok egyéb választási lehetőséget ReiDithnek, ahhoz, hogy ne tartson vele visszafelé a kúriába.*
-Az előbb akartál lelépni, szóval nem hagyhatom, hogy csak úgy megszabadulj tőlem! *Mondja rájátszott felettesi hangon, teljesen komolytalanul.*
-Kikapok a Matrónától és kitesz az utcára, muszáj jól mutatkoznom előtte. *Na persze nem állnak meg annyinál, hogy mi van ha koszos a ruha, jön egy kis ötletelés is, hogy osztozzon a hímmel egy ruhán. Szép elképzelés, erre inkább csak megindulna a kúria felé, hiszen arra gondolni is még mindig zavarba hozza Malriont, szóval inkább nem megy bele a dologba. Épp indulna is persze, ahogy tervezte, csak hát megölelik és úgy nehéz sétálni bármerre is.*
-Persze, na de mára van ruhám, szóval ha időben szólok, meglesz a másnapi is, induljunk, jó? *Ha szabadul az ölelésből, akkor kézen fogva meg is indul a kúriába Reivel.*
5627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-08 13:55:45
Üzenet elküldve: 2017-09-08 13:55:45
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta vizet önteni a pohárba//
*Mire a városba jut, a nap már lemenőben, ez is emlékezteti rá, hogy egy nap is eltelt, mióta eljött a Sellőházból. Nem kellett volna alvással tölteni az éjszakát, azért jött ilyen lassan? Vagy pedig túlságosan is kiszolgálta a ló igényeit a sok pihenővel? A fogadóban hallott történetek alapján mások néhány óra alatt teszik meg az utat, akkor mégis ő vajon hol rontotta el? Sajnos a lovat kímélni kellett, hát továbbra is szüksége lesz még rá, de akkor vajon hol csippenthetett volna le az időből? Sebaj, így pont kapóra jön, hiszen alhat a Namos házban, aztán folytathatja az útját. És nem mellesleg leteheti a levelet is (vagy üzenetet) valami jól látható helyre, csak ezért nem kerülte inkább ki a várost, hanem nézett be. Kizárólag azért, hogy egy ügyes, és meglepően egyszerű trükkel a Rend minden kapacitását megpróbálhassa a Zöldzugba terelni. Egyébként csodát természetesen nem remél, mi több, pontosan tudja, hogy ez legfeljebb néhány tagot fog jelenteni, és nagy valószínűséggel gyengéket és képzetleneket, de ha kilóra van valami, az már jó.*
*Mire a városba jut, a nap már lemenőben, ez is emlékezteti rá, hogy egy nap is eltelt, mióta eljött a Sellőházból. Nem kellett volna alvással tölteni az éjszakát, azért jött ilyen lassan? Vagy pedig túlságosan is kiszolgálta a ló igényeit a sok pihenővel? A fogadóban hallott történetek alapján mások néhány óra alatt teszik meg az utat, akkor mégis ő vajon hol rontotta el? Sajnos a lovat kímélni kellett, hát továbbra is szüksége lesz még rá, de akkor vajon hol csippenthetett volna le az időből? Sebaj, így pont kapóra jön, hiszen alhat a Namos házban, aztán folytathatja az útját. És nem mellesleg leteheti a levelet is (vagy üzenetet) valami jól látható helyre, csak ezért nem kerülte inkább ki a várost, hanem nézett be. Kizárólag azért, hogy egy ügyes, és meglepően egyszerű trükkel a Rend minden kapacitását megpróbálhassa a Zöldzugba terelni. Egyébként csodát természetesen nem remél, mi több, pontosan tudja, hogy ez legfeljebb néhány tagot fog jelenteni, és nagy valószínűséggel gyengéket és képzetleneket, de ha kilóra van valami, az már jó.*
5626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-08 13:51:54
Üzenet elküldve: 2017-09-08 13:51:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az út hosszabbnak bizonyul, mint remélte, de a gebe már pihent annyit, hogy újra a nyergébe szálhasson. A hátas berzenkedik az orkfajzat súlya ellen, de kénytelen elviselni, hogy az ork újra felmászik a nyeregbe.
A folyópartot elhagyva egy tisztásra jut, amely kellemes nyugalommal terül el körülötte. Meditálni volna kedve, már ha tudna meditálni, de az efféle praktikák mindig is távol álltak tőle. A mágia, a vallás és a többi ostoba időpocsékolás számára röhögnivaló tettek. Aki élni akar, az nem istenek és más láthatatlan entitások mögé bújik, a valoódi erő a nyers vasban-acélban van, nem pedig szavakba oltott hatalomban.
Hegyeset köp a fűbe a gondolatra. Sohasem szívlelte a papokat, a hittel kifárkodó szerzeteseket, de a varázslókat se. Köpönyegforgató, csalfa kurafi az összes. Sohasem hagyta, hogy az effélék parancsoljanak felette, bár eleget tapasztalt ahhoz, hogy félje a praktikáikat. Lelkekkel garázdálkodó, láthatatlan erőkkel szövetkező ostoba mind. Bármelyik hitnél jobban véd egy acélpajzs és a nyivlesszőt se állította meg soha az ima.
A tisztás mögött, a távolban szántóföldek tűnnek fel, tisztességes rendben tartott gazdaságok, amelyek a városi bagázs igényeit hivatottak kielégíteni. Őket se érti az orkfajzat. Hogyan szentelheti valaki az életét a gazdálkodásnak? Kinek jó, ha a földet túrja egész évben. A nyáron esőért, a hidegben rövid télért rimánkodik a süket isteneknek, hogy aztán a termést a madarak zabálják fel vagy a jégeső verje el és korgó gyomorral bizakodjon a jövő évi termésben. Ostobák mind.
De majd az orkfajzat megmutatja, térdelni fog mind, vagy amelyik nem térdel az erős előtt, azt a lángok emésztik el a földeivel együtt.*
A folyópartot elhagyva egy tisztásra jut, amely kellemes nyugalommal terül el körülötte. Meditálni volna kedve, már ha tudna meditálni, de az efféle praktikák mindig is távol álltak tőle. A mágia, a vallás és a többi ostoba időpocsékolás számára röhögnivaló tettek. Aki élni akar, az nem istenek és más láthatatlan entitások mögé bújik, a valoódi erő a nyers vasban-acélban van, nem pedig szavakba oltott hatalomban.
Hegyeset köp a fűbe a gondolatra. Sohasem szívlelte a papokat, a hittel kifárkodó szerzeteseket, de a varázslókat se. Köpönyegforgató, csalfa kurafi az összes. Sohasem hagyta, hogy az effélék parancsoljanak felette, bár eleget tapasztalt ahhoz, hogy félje a praktikáikat. Lelkekkel garázdálkodó, láthatatlan erőkkel szövetkező ostoba mind. Bármelyik hitnél jobban véd egy acélpajzs és a nyivlesszőt se állította meg soha az ima.
A tisztás mögött, a távolban szántóföldek tűnnek fel, tisztességes rendben tartott gazdaságok, amelyek a városi bagázs igényeit hivatottak kielégíteni. Őket se érti az orkfajzat. Hogyan szentelheti valaki az életét a gazdálkodásnak? Kinek jó, ha a földet túrja egész évben. A nyáron esőért, a hidegben rövid télért rimánkodik a süket isteneknek, hogy aztán a termést a madarak zabálják fel vagy a jégeső verje el és korgó gyomorral bizakodjon a jövő évi termésben. Ostobák mind.
De majd az orkfajzat megmutatja, térdelni fog mind, vagy amelyik nem térdel az erős előtt, azt a lángok emésztik el a földeivel együtt.*
5625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-07 22:17:48
Üzenet elküldve: 2017-09-07 22:17:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie, Ras, Ysa//
*Igazából valakin le kellett vezetnie a megmaradt adrenalint és a felgyűlt feszültséget, erre pedig Clion megfelelő alany volt. Sikerült is megnyugodnia, Nolie pedig egy kedves ölelést kap hátulról. Tényleg nagyon hálás neki, nélküle mostanra már halott lehetne. Végül elhúzódik a kis fehér tündértől, a bemutatkozás további részét pedig rájuk hagyja.
Amíg a fiolában maradt varázsital maradékát iszogatja, hogy egy cseppje se menjen kárba, meglátja a lovat, és rajta a lányt, akivel Adakver együtt érkezett a tisztásra. Noriban itt ébred fel az a bűntudat, amit a tündér megölése után is elszenvedett. Most azonban sejti, mit tett tönkre azzal, hogy elvette az elf életét. Egy burjánzó kapcsolatot, egy lány életét, s jövőjét. A francba már! Adakver volt az, aki azon az estén a szegénynegyedben követte a tündért, aztán megölte a lovagot, és a tőle lopott lovon ül most a lány. Adakver volt, aki egy másik estén Clionra támadt, és azóta üldözi a kannibált. Ma pedig ő rohant fejjel a falnak, és kezdett egy olyan harcba, amiben végül elbukott.*
- Sajnálom, nem tehettünk mást. Az élet senkit nem kímél. Ha elővigyázatlan és megfontolatlan vagy, könnyen így végezheted. A legjobbakat kívánom neked.
*Egy teljesen másik Nori szólal meg. Nem, még mindig képtelen magával hordozni a terhet, mely egy élet kioltása után nehezedik rá, még akkor sem, ha ezzel másik két életet mentett meg. Az pedig csak még rosszabbul esik neki, hogy Clion a továbbiakban nem is figyel rá.
Annak viszont örül, hogy Nolie életkedve valamelyest helyreállt, és már lelkesen arról beszél, milyen ügyesen végezte ismét a munkáját.*
- Akkor ez azt hiszem ma is jár neked. *Ad oda Nolie Piwerd-nek 550 aranyat. Ahogy a kis tündér a pénzért nyúl, Nori megszorítja a kezeit, és komolyan a szemeibe néz.* Nem tudom, mikor találkozunk legközelebb, de arra kérlek, nagyon vigyázz magadra. Nagyon, de nagyon! Jó? *Mosolyodik el picit. Nolie nem maradhat sokáig, Clion pedig nem is törődik vele. Nem maradt más hátra, mint újra felkeresni Idyát, akiről nem tudja, milyen célokat szövöget vele, épp ezért fogalma sincs, mikor láthatja újra Noliet.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Igazából valakin le kellett vezetnie a megmaradt adrenalint és a felgyűlt feszültséget, erre pedig Clion megfelelő alany volt. Sikerült is megnyugodnia, Nolie pedig egy kedves ölelést kap hátulról. Tényleg nagyon hálás neki, nélküle mostanra már halott lehetne. Végül elhúzódik a kis fehér tündértől, a bemutatkozás további részét pedig rájuk hagyja.
Amíg a fiolában maradt varázsital maradékát iszogatja, hogy egy cseppje se menjen kárba, meglátja a lovat, és rajta a lányt, akivel Adakver együtt érkezett a tisztásra. Noriban itt ébred fel az a bűntudat, amit a tündér megölése után is elszenvedett. Most azonban sejti, mit tett tönkre azzal, hogy elvette az elf életét. Egy burjánzó kapcsolatot, egy lány életét, s jövőjét. A francba már! Adakver volt az, aki azon az estén a szegénynegyedben követte a tündért, aztán megölte a lovagot, és a tőle lopott lovon ül most a lány. Adakver volt, aki egy másik estén Clionra támadt, és azóta üldözi a kannibált. Ma pedig ő rohant fejjel a falnak, és kezdett egy olyan harcba, amiben végül elbukott.*
- Sajnálom, nem tehettünk mást. Az élet senkit nem kímél. Ha elővigyázatlan és megfontolatlan vagy, könnyen így végezheted. A legjobbakat kívánom neked.
*Egy teljesen másik Nori szólal meg. Nem, még mindig képtelen magával hordozni a terhet, mely egy élet kioltása után nehezedik rá, még akkor sem, ha ezzel másik két életet mentett meg. Az pedig csak még rosszabbul esik neki, hogy Clion a továbbiakban nem is figyel rá.
Annak viszont örül, hogy Nolie életkedve valamelyest helyreállt, és már lelkesen arról beszél, milyen ügyesen végezte ismét a munkáját.*
- Akkor ez azt hiszem ma is jár neked. *Ad oda Nolie Piwerd-nek 550 aranyat.
Ahogy a kis tündér a pénzért nyúl, Nori megszorítja a kezeit, és komolyan a szemeibe néz.* Nem tudom, mikor találkozunk legközelebb, de arra kérlek, nagyon vigyázz magadra. Nagyon, de nagyon! Jó? *Mosolyodik el picit. Nolie nem maradhat sokáig, Clion pedig nem is törődik vele. Nem maradt más hátra, mint újra felkeresni Idyát, akiről nem tudja, milyen célokat szövöget vele, épp ezért fogalma sincs, mikor láthatja újra Noliet.*Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
5624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-07 21:43:54
Üzenet elküldve: 2017-09-07 21:43:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie, Nori, Ysa//
*Hiába a gyötrő fájdalom, a mosoly visszatér kedvenc kannibálunk arcára, sőt amikor látja az elf hulláját még egy kis vörös pír is szegélyezi tenyérbemászó pofikáját. Valószínűleg a későbbiekben még vannak tervei Rasinak csodás ellenségével, kit holtan látni kész felüdülés.
Azonban nem sokáig örömködhet, hisz Nori még sincs annyira jó kedvében, mint azt először hitte. Bár a lánytól megszokhatta volna a kiismerhetetlen hangulatingadozásokat a mai napig nem tudta teljesen kiismerni. Most is kellemetlen meglepetésként éri a csattanós pofonok áradata, és olykor fájdalmasan bele is nyög, hiába kezd hozzászokni ahhoz, hogy egyfolytában kilyuggatják.*
-Azt hiszem ezt megérdemeltem.
*Nyögi még oda az ölelkező párocskának, mielőtt meginná a Nolietól kapott másik bájitalt. Mikor a sebe már szépen begyógyul általa, leporolja magát, és bár kissé fáradt, de végül is felkel a földről, hogy végre folytassa az útját. Azonban még mielőtt elindulna le kell tudnia a tartozását is.*
-A hollós bizony! Te meg akkor gondolom a "fehér tündér" vagy! Örülök a találkozásnak!
*Úgy tesz, mintha megemelné képzeletbeli kalapját, és ismét megvillantja enyhén sárgás fogsorát. Aztán nem tétovázik, Norira igyekszik nem figyelni, inkább a másikhoz fordul. Előkotor erszényéből 200 aranyat, és szó nélkül átadja Nolie Piwerdnek.*
-Azt hiszem ennyivel tartozom!
*Ezzel ő távozna is kedvenc idegesítő madarával a vállán. Nem akar további gondot okozni a hölgyeknek. Útközben azonban találkozik az Adakverrel utazó hölgyeménnyel is, kire egy részvétet nyilvánító vállvonással jelzi, hogy bizony az ura, vagy akármi is volt neki a hegyes fülű, halott.*
-Ha esetleg van kedved megbeszélni ezt a kis nézeteltérést ma éjszaka a Pegazusban megtalálsz!
*Böki csak úgy oda neki félvállról, majd otthagyja, mintha mi sem történt volna, és igyekszik elrejteni a hullát, mielőtt a nő megtalálja.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Hiába a gyötrő fájdalom, a mosoly visszatér kedvenc kannibálunk arcára, sőt amikor látja az elf hulláját még egy kis vörös pír is szegélyezi tenyérbemászó pofikáját. Valószínűleg a későbbiekben még vannak tervei Rasinak csodás ellenségével, kit holtan látni kész felüdülés.
Azonban nem sokáig örömködhet, hisz Nori még sincs annyira jó kedvében, mint azt először hitte. Bár a lánytól megszokhatta volna a kiismerhetetlen hangulatingadozásokat a mai napig nem tudta teljesen kiismerni. Most is kellemetlen meglepetésként éri a csattanós pofonok áradata, és olykor fájdalmasan bele is nyög, hiába kezd hozzászokni ahhoz, hogy egyfolytában kilyuggatják.*
-Azt hiszem ezt megérdemeltem.
*Nyögi még oda az ölelkező párocskának, mielőtt meginná a Nolietól kapott másik bájitalt. Mikor a sebe már szépen begyógyul általa, leporolja magát, és bár kissé fáradt, de végül is felkel a földről, hogy végre folytassa az útját. Azonban még mielőtt elindulna le kell tudnia a tartozását is.*
-A hollós bizony! Te meg akkor gondolom a "fehér tündér" vagy! Örülök a találkozásnak!
*Úgy tesz, mintha megemelné képzeletbeli kalapját, és ismét megvillantja enyhén sárgás fogsorát. Aztán nem tétovázik, Norira igyekszik nem figyelni, inkább a másikhoz fordul. Előkotor erszényéből 200 aranyat, és szó nélkül átadja Nolie Piwerdnek.*
-Azt hiszem ennyivel tartozom!
*Ezzel ő távozna is kedvenc idegesítő madarával a vállán. Nem akar további gondot okozni a hölgyeknek. Útközben azonban találkozik az Adakverrel utazó hölgyeménnyel is, kire egy részvétet nyilvánító vállvonással jelzi, hogy bizony az ura, vagy akármi is volt neki a hegyes fülű, halott.*
-Ha esetleg van kedved megbeszélni ezt a kis nézeteltérést ma éjszaka a Pegazusban megtalálsz!
*Böki csak úgy oda neki félvállról, majd otthagyja, mintha mi sem történt volna, és igyekszik elrejteni a hullát, mielőtt a nő megtalálja.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
5623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-07 18:31:36
Üzenet elküldve: 2017-09-07 18:31:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ras, Nori, Nolie//
*Ostobán cselekszik, ezt már akkor tudta, amikor ahelyett, hogy egyenesen a városba indult volna el, inkább Adakver után iramodott. Nem tudja, pontosan merre mehetett, legalább az egyik kardot magával vihette volna, mindenesetre ha megtalálja, megpróbálja rábeszélni, hogy jöjjön inkább vele. Teszi ezt azért, mert úgy érzi tartozik neki, ha már elhozta a városba, ráadásul jobban kedveli, mint az emberek többségét, akik többnyire teljesen hidegen hagyják. Az a hülye barlang ennyire puhánnyá tette volna?
Mindenesetre nem áll meg elmélkedni azon, hogy végtére is miért töri magát bárki miatt, nagy baja remélhetőleg nem származik belőle, meg végre talán egy jó dolgot cselekedhet az életében.
Legalább is cselekedne, ha megtalálná azt az idióta elfet.
Egy ideje már fel-alá lovagol a fák között, már épp azon van, hogy hagyja az egészet és inkább elindul a Pegazusba, mikor még gondol egyet és tesz egy utolsó kört a tisztás felé. Hátha Adakver időközben visszajött érte, vagy valami.
A fák közül kiügetve a tisztás szélén állítja meg Renegátot, abban a pillanatban, ahogy megpillantja az ismerős férfit, az ijesztő fekete lányt és az ismeretlen tündért. Mivel más nincs itt rajtuk kívül, ők is könnyedén felfigyelhetnek a rongyos ruhájú lovasra, aki feltűnő pillantásokkal, ridegen méregeti őket.
Nincs túl közel ugyan a csapathoz, de így is látja, hogy az elf ellenfele sérült, ez viszont egy kicsit sem nyugtatja meg. Biztos benne, hogy az útitársa se nézhet ki jobban.
Rasheder tekintetét keresi, s ha összenéznek, nem kérdez ugyan semmit, de a férfi érezheti, mire kíváncsi.
Bármiféle választ is kap, nem hagyja, hogy érzelmei kiüljenek az arcára, csak könnyedén, mintha igazából kicsit sem érdekelné a dolog, megsarkantyúzza Renegátot és elindul a folyópart felé.*
*Ostobán cselekszik, ezt már akkor tudta, amikor ahelyett, hogy egyenesen a városba indult volna el, inkább Adakver után iramodott. Nem tudja, pontosan merre mehetett, legalább az egyik kardot magával vihette volna, mindenesetre ha megtalálja, megpróbálja rábeszélni, hogy jöjjön inkább vele. Teszi ezt azért, mert úgy érzi tartozik neki, ha már elhozta a városba, ráadásul jobban kedveli, mint az emberek többségét, akik többnyire teljesen hidegen hagyják. Az a hülye barlang ennyire puhánnyá tette volna?
Mindenesetre nem áll meg elmélkedni azon, hogy végtére is miért töri magát bárki miatt, nagy baja remélhetőleg nem származik belőle, meg végre talán egy jó dolgot cselekedhet az életében.
Legalább is cselekedne, ha megtalálná azt az idióta elfet.
Egy ideje már fel-alá lovagol a fák között, már épp azon van, hogy hagyja az egészet és inkább elindul a Pegazusba, mikor még gondol egyet és tesz egy utolsó kört a tisztás felé. Hátha Adakver időközben visszajött érte, vagy valami.
A fák közül kiügetve a tisztás szélén állítja meg Renegátot, abban a pillanatban, ahogy megpillantja az ismerős férfit, az ijesztő fekete lányt és az ismeretlen tündért. Mivel más nincs itt rajtuk kívül, ők is könnyedén felfigyelhetnek a rongyos ruhájú lovasra, aki feltűnő pillantásokkal, ridegen méregeti őket.
Nincs túl közel ugyan a csapathoz, de így is látja, hogy az elf ellenfele sérült, ez viszont egy kicsit sem nyugtatja meg. Biztos benne, hogy az útitársa se nézhet ki jobban.
Rasheder tekintetét keresi, s ha összenéznek, nem kérdez ugyan semmit, de a férfi érezheti, mire kíváncsi.
Bármiféle választ is kap, nem hagyja, hogy érzelmei kiüljenek az arcára, csak könnyedén, mintha igazából kicsit sem érdekelné a dolog, megsarkantyúzza Renegátot és elindul a folyópart felé.*
5622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-07 18:01:14
Üzenet elküldve: 2017-09-07 18:01:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Ras, Nori//
*Maga sem hiszi el, hogy ilyen egyszerűen megölték az elfet. Az előbb még hadonászott a fegyverével, fenyegetett, most meg itt fekszik előtte holtan. De nincs ideje sokáig merengeni a történteken, Norival összeszedik a fiút, aki még a lila varázsital ellenére is gyenge és kába, és elindulnak a tisztás felé, minél messzebb a holttesttől. Ras kérdéseire nem válaszol, nem fog beleszólni a kettőjük dolgába. Fogalma sincs, honnan ismerik egymást, és mi történt köztük, de egyelőre örül, hogy mindhárman sértetlenül megúszták.*
-Egy köszönettel mindenképpen.
*Mondja szárazon. Kezd fáradni. Alig cipekedik, a férfi hóna alját is nehezen éri fel, így a feketeség vállán nyugszik a teher nagy része, de még ez is megviseli a vékony, törékeny lábacskáit. Nagyot sóhajt, mikor végre leteszik az egyik fa tövébe.
Alig van ideje hátra lépni, Nori már ugrik is, hogy két hatalmas pofont lekeverjen. Hangos csattanás, még a tündér arca is belesajdul. El is fordul, nem akarja látni, ahogy szegény, magatehetetlent cibálják, még ha meg is érdemli.*
-Meglehet.
*Mosolyodik el halványan, de még mindig a hátát mutatja a másik kettőnek, úgyhogy ha a lány ragaszkodik az öleléshez, kénytelen hátulról átkarolni.*
-Örülök, hogy túléltük!
*örül, hogy él, és most már szégyelli is azt a kósza gondolatot, hogy el akart szaladni. Ő volt az egyetlen, aki egyetlen mozdulattal képes volt ártalmatlanítani a támadójukat, de a gyávasága miatt majdnem meghaltak. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elszaladjon, és nem szabad megijednie csak azért, mert az egyik varázslata nem sikerült. Bárkivel előfordul, de végül ép bőrrel megúszták.*
-A hollós?
*Kérdez vissza a földön ülőre pillantva. Egy bénító méreg elég sokat kivesz a legjobb harcosokból is, ezt ő is tudja, mégsem képes elképzelni, hogy Rasdeher volt az, aki maga mellé akarta láncolni szegény Norit, mert azt hitte, tudja, mi a jó neki. Azt még a tündérke sem tudja, pedig szorgalmasan próbálkozik.*
-Nem maradhatok ám sokáig. *Mielőtt nagyon belemennének az ismerkedésbe.* Dolgom van a városon kívül. Viszont! *Emeli fel a hangját, majd belenyúl a kis táskába, és előhalássza a még nála lévő varázsitalokat.* Ezeket átadhatom, ha szeretnéd. Meg akár neked is, ha még mindig szükséged lenne valamire.
*Fordul a férfi felé, akinél már ott csücsül a lila és zöld italainak nagy része.*
*Maga sem hiszi el, hogy ilyen egyszerűen megölték az elfet. Az előbb még hadonászott a fegyverével, fenyegetett, most meg itt fekszik előtte holtan. De nincs ideje sokáig merengeni a történteken, Norival összeszedik a fiút, aki még a lila varázsital ellenére is gyenge és kába, és elindulnak a tisztás felé, minél messzebb a holttesttől. Ras kérdéseire nem válaszol, nem fog beleszólni a kettőjük dolgába. Fogalma sincs, honnan ismerik egymást, és mi történt köztük, de egyelőre örül, hogy mindhárman sértetlenül megúszták.*
-Egy köszönettel mindenképpen.
*Mondja szárazon. Kezd fáradni. Alig cipekedik, a férfi hóna alját is nehezen éri fel, így a feketeség vállán nyugszik a teher nagy része, de még ez is megviseli a vékony, törékeny lábacskáit. Nagyot sóhajt, mikor végre leteszik az egyik fa tövébe.
Alig van ideje hátra lépni, Nori már ugrik is, hogy két hatalmas pofont lekeverjen. Hangos csattanás, még a tündér arca is belesajdul. El is fordul, nem akarja látni, ahogy szegény, magatehetetlent cibálják, még ha meg is érdemli.*
-Meglehet.
*Mosolyodik el halványan, de még mindig a hátát mutatja a másik kettőnek, úgyhogy ha a lány ragaszkodik az öleléshez, kénytelen hátulról átkarolni.*
-Örülök, hogy túléltük!
*örül, hogy él, és most már szégyelli is azt a kósza gondolatot, hogy el akart szaladni. Ő volt az egyetlen, aki egyetlen mozdulattal képes volt ártalmatlanítani a támadójukat, de a gyávasága miatt majdnem meghaltak. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elszaladjon, és nem szabad megijednie csak azért, mert az egyik varázslata nem sikerült. Bárkivel előfordul, de végül ép bőrrel megúszták.*
-A hollós?
*Kérdez vissza a földön ülőre pillantva. Egy bénító méreg elég sokat kivesz a legjobb harcosokból is, ezt ő is tudja, mégsem képes elképzelni, hogy Rasdeher volt az, aki maga mellé akarta láncolni szegény Norit, mert azt hitte, tudja, mi a jó neki. Azt még a tündérke sem tudja, pedig szorgalmasan próbálkozik.*
-Nem maradhatok ám sokáig. *Mielőtt nagyon belemennének az ismerkedésbe.* Dolgom van a városon kívül. Viszont! *Emeli fel a hangját, majd belenyúl a kis táskába, és előhalássza a még nála lévő varázsitalokat.* Ezeket átadhatom, ha szeretnéd. Meg akár neked is, ha még mindig szükséged lenne valamire.
*Fordul a férfi felé, akinél már ott csücsül a lila és zöld italainak nagy része.*
5621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-07 16:26:04
Üzenet elküldve: 2017-09-07 16:26:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie, Ras//
*Clion érezheti, hogy Nori mennyire remeg, miközben a folyópartról a tisztásra vonszolja. Nem mond semmit, nem válaszol semmire, amíg ide nem érnek, nem akarja a megmaradt energiáját beszédre pocsékolni. A tisztásra érve leülteti a férfit az egyik fa tövébe, majd nagyot sóhajt, ám még mielőtt magyarázatot adna mind Nolienak, mind Clionnak, megissza az egyik nála lévő varázsitalt, hogy az előbb szerzett sérülései regenerálódjanak.*
- Ah, ez jól esett. Azt hiszem rá fogok szokni ezekre a löttyökre. Jobb, mint az alkohol.
*Állapítja meg a tényként egyáltalán nem kezelhető dolgot, majd üres tekintetekkel Rasdeher felé fordul, amiből már sejthető, hogy ebből baj lesz. Pár másodpercig csak nézi a kannibál meggyötört arcát, majd hirtelen pofon vágja, ám a férfi nem nyugodhat meg ennyivel, mert hamarosan érkezik a párja is a másik oldalról. Ezek után két kezével megragadva a ruháját emeli fel kicsit a földről Cliont, és mélyen a szemeibe néz.*
- Igenis gyűlöllek! Nehogy azt hidd, hogy a nyamvadt életed ér annyit, hogy az enyémet tegyem kockára érte, de Nolie melletted volt, és megígértem neki, hogy megvédem. Mindentől. A másik pedig az, hogy elvileg te akartál megvédeni engem, most pedig ott tartunk, hogy én mentettelek meg attól, hogy dögkeselyűk eledelévé válj. Gondolkozz el azon, hányszor hagytál már cserben engem, aztán mérlegeld a lehetőségeidet, kinek van több joga eltaszítani a másikat.
*Majdnem elbőgi magát. Egyfajta traumaként élte meg, hogy Clion pár órával ezelőtt itt, ugyanennél a fánál taszította el magától. Az egyetlen személy, akiben még bízott ebben a világban, akivel leélte a gyerekkorát, de csalódnia kellett benne. Ennyi év távlatából mit sem változott, ugyanúgy faképnél hagyta, mint régen.*
- Idd meg azt az italt amit Nolietól kaptál, ha nem akarsz hetekig szenvedni a sérüléseidtől.
*Szól még, majd egyszerűen elengedi Clion ruháját, és hagyja, hogy egyszerűen visszaessen a fenekére a férfi. Aztán Noleihoz fordul, mert tudja, hogy neki is magyarázatokkal tartozik a történtekért, na meg köszönettel, hatalmas köszönettel.*
- Megmentettél Nolie! Eszméletlenül büszke vagyok rád, nagyon ügyes voltál! *Öleli át a kis fehér tündért meglepően más hangulatban, mint ahogy az előbb Rasdeherrel viselkedett. Persze talán máshogy reagálna, ha az el nem sült mana lövedékről, és Nolie menekülést fontolgató terveiről tudna, de ezen információk nélkül csak hálával tud neki szolgálni.*
- Egyébként ő az az idióta Clion, aki szállást adott a kikötőben nekem. *Már csak így, egyszerű szállásadóként tekint rá a történtek után.* Te pedig gondolom már rájöttél, hogy Nolie az a fehér tündér, akiről annyi jót hallottál már tőlem.
*Fordul vissza Clion felé. A férfi persze akkor nem értette teljesen Nori zavaros eszmefuttatását, de Nolie megismerésével egy újabb kirakós kerülhet a helyére.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.07 16:27:43
*Clion érezheti, hogy Nori mennyire remeg, miközben a folyópartról a tisztásra vonszolja. Nem mond semmit, nem válaszol semmire, amíg ide nem érnek, nem akarja a megmaradt energiáját beszédre pocsékolni. A tisztásra érve leülteti a férfit az egyik fa tövébe, majd nagyot sóhajt, ám még mielőtt magyarázatot adna mind Nolienak, mind Clionnak, megissza az egyik nála lévő varázsitalt, hogy az előbb szerzett sérülései regenerálódjanak.*
- Ah, ez jól esett. Azt hiszem rá fogok szokni ezekre a löttyökre. Jobb, mint az alkohol.
*Állapítja meg a tényként egyáltalán nem kezelhető dolgot, majd üres tekintetekkel Rasdeher felé fordul, amiből már sejthető, hogy ebből baj lesz. Pár másodpercig csak nézi a kannibál meggyötört arcát, majd hirtelen pofon vágja, ám a férfi nem nyugodhat meg ennyivel, mert hamarosan érkezik a párja is a másik oldalról. Ezek után két kezével megragadva a ruháját emeli fel kicsit a földről Cliont, és mélyen a szemeibe néz.*
- Igenis gyűlöllek! Nehogy azt hidd, hogy a nyamvadt életed ér annyit, hogy az enyémet tegyem kockára érte, de Nolie melletted volt, és megígértem neki, hogy megvédem. Mindentől. A másik pedig az, hogy elvileg te akartál megvédeni engem, most pedig ott tartunk, hogy én mentettelek meg attól, hogy dögkeselyűk eledelévé válj. Gondolkozz el azon, hányszor hagytál már cserben engem, aztán mérlegeld a lehetőségeidet, kinek van több joga eltaszítani a másikat.
*Majdnem elbőgi magát. Egyfajta traumaként élte meg, hogy Clion pár órával ezelőtt itt, ugyanennél a fánál taszította el magától. Az egyetlen személy, akiben még bízott ebben a világban, akivel leélte a gyerekkorát, de csalódnia kellett benne. Ennyi év távlatából mit sem változott, ugyanúgy faképnél hagyta, mint régen.*
- Idd meg azt az italt amit Nolietól kaptál, ha nem akarsz hetekig szenvedni a sérüléseidtől.
*Szól még, majd egyszerűen elengedi Clion ruháját, és hagyja, hogy egyszerűen visszaessen a fenekére a férfi. Aztán Noleihoz fordul, mert tudja, hogy neki is magyarázatokkal tartozik a történtekért, na meg köszönettel, hatalmas köszönettel.*
- Megmentettél Nolie! Eszméletlenül büszke vagyok rád, nagyon ügyes voltál! *Öleli át a kis fehér tündért meglepően más hangulatban, mint ahogy az előbb Rasdeherrel viselkedett. Persze talán máshogy reagálna, ha az el nem sült mana lövedékről, és Nolie menekülést fontolgató terveiről tudna, de ezen információk nélkül csak hálával tud neki szolgálni.*
- Egyébként ő az az idióta Clion, aki szállást adott a kikötőben nekem. *Már csak így, egyszerű szállásadóként tekint rá a történtek után.* Te pedig gondolom már rájöttél, hogy Nolie az a fehér tündér, akiről annyi jót hallottál már tőlem.
*Fordul vissza Clion felé. A férfi persze akkor nem értette teljesen Nori zavaros eszmefuttatását, de Nolie megismerésével egy újabb kirakós kerülhet a helyére.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.07 16:27:43
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916