Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 314 (6261. - 6280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-18 23:52:21
Üzenet elküldve: 2018-06-18 23:52:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
// (Nem) Úton Amonra //
*Intath nekilát a kezelésnek, talán túl kedvesen is, mint ahogy szükségszerű lenne, de Aleimord örül annak, hogy húga végre jó kezekben van. Nem pap próbálja gyógyítgatni, meg varázsitalt gurítanak le a torkán, hanem egy orvos vizsgálgatja.*
- Hagyd a Templomot, a többiek már elindultak!
*Mondja, majd reméli, hogy húga elindul vele, úgy dönt, elkiséri a lányokat a Tisztásig.
Előre, maga elé néz, kavarognak a fejében a gondolatok, amikre nem talál megoldást. Ám a Tisztáson azt kell észrevegye, hogy húga nem tartott velük, ahogy Luninari sem. Vagy elhagyta őket valahol út közben.*
- Csodás!
*Mordul fel, majd elköszön a többiektől, és morogva visszaindul a Templomkert felé.*
// (Nem) Úton Amonra //
*Intath nekilát a kezelésnek, talán túl kedvesen is, mint ahogy szükségszerű lenne, de Aleimord örül annak, hogy húga végre jó kezekben van. Nem pap próbálja gyógyítgatni, meg varázsitalt gurítanak le a torkán, hanem egy orvos vizsgálgatja.*
- Hagyd a Templomot, a többiek már elindultak!
*Mondja, majd reméli, hogy húga elindul vele, úgy dönt, elkiséri a lányokat a Tisztásig.
Előre, maga elé néz, kavarognak a fejében a gondolatok, amikre nem talál megoldást. Ám a Tisztáson azt kell észrevegye, hogy húga nem tartott velük, ahogy Luninari sem. Vagy elhagyta őket valahol út közben.*
- Csodás!
*Mordul fel, majd elköszön a többiektől, és morogva visszaindul a Templomkert felé.*
6279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-18 21:22:52
Üzenet elküldve: 2018-06-18 21:22:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Minden lelkesedése ellenére, amely egyébként bő fél óra után alábbhagyott, képtelen volt fogni magának egy halat, mivel az a pár vízi jószág, amelyik a felszínre merészkedett meglátva a feléjük suhanó botot jobbnak látták a folyó mélyebb részei felé evickélni. Aezmorin bágyadtak ül a folyó partján sikertelenségének mocsarában, közben ízletes halvacsoráról álmodozik, aztán eszébe jut, hogy az erszényébe pakolt bogyókat elfogyaszthatná, ha már halat nem sikerült fognia. A próba étek úgy tűnik nem hatott rá mérgezően, hiszen teljesen jól érzi magát, leszámítva az éhséget, így nekiáll szerény uzsonnájának, közben a vízbe dob egy bogyót, hátha valamelyik hal felmerészkedik érte, de sajnos a sodrás pillanatok alatt továbbviszi. ~ Ennyivel kevesebbet ehetsz! ~ korholja magát, majd a folyón túli erdőből hangokat vél hallani. Kíváncsiságát kielégítve felkerekedik, hogy belevesse magát a vadonba, amelynek a nevét nem tudja, bár valószínűleg az időközben ellopott térképein biztos fel volt tüntetve, mert nem csenevész kis erdőcskéről van szó, hanem igen terebélyesről.
Sokáig barangol, aztán a fák egyre inkább ritkulni kezdenek, majd távoli morajlás és a gnómnak nem tetsző hangok szűrődnek át az erdőn. Nem tudja eldönteni, hogy továbbmenjen, vagy sem, így lekuporodik az egyik fa tövében és hallgatózik. Egyébként is ideje pihennie egyet. Kicsit talán el is bóbiskol, mert arra ébred, hogy egy nyúl farkasszemet néz vele. Aezmorin meredten ül, egy ideig meg sem mer mozdulni, hátha a legkisebb neszre elillan a vacsorája, végül úgy dönt, hogy szemmel veréssel nem lesz képes levadászni, így botja után nyúl lassan, óvatosan, majd amennyire csak tudja meglendíti a fegyverét. Halk suhogás hallatszódik, majd tompa puffanás, ahogy botjának vége a földhöz vágódik. a nyúl pedig kereket old. ~ Na még csak azt kéne ~ pattan fel hirtelen és csak annyi időre néz vissza, hogy megállapítsa nem hagyott-e el semmit, aztán üldözőbe veszi a négylábú jószágot. A fák között a nyúl van nyerésben, ezért Aezmorin mindent megtesz, hogy a folyó felé terelje és lehet, hogy hálát kellene adnia az isteneknek, akikben egyébként nem hisz, mert a szürke nyúl fogja magát és abba az irányba menekül, amerre a gnóm azt szeretné. A szerencse azonban elpártol tőle, ugyanis az emlős talál magának egy gázlót, amin keresztül gyorsan átiparkodhat a folyón, és négy lábával igencsak vad hajszára kényszeríti a kétlábú üldözőjét. *
Sokáig barangol, aztán a fák egyre inkább ritkulni kezdenek, majd távoli morajlás és a gnómnak nem tetsző hangok szűrődnek át az erdőn. Nem tudja eldönteni, hogy továbbmenjen, vagy sem, így lekuporodik az egyik fa tövében és hallgatózik. Egyébként is ideje pihennie egyet. Kicsit talán el is bóbiskol, mert arra ébred, hogy egy nyúl farkasszemet néz vele. Aezmorin meredten ül, egy ideig meg sem mer mozdulni, hátha a legkisebb neszre elillan a vacsorája, végül úgy dönt, hogy szemmel veréssel nem lesz képes levadászni, így botja után nyúl lassan, óvatosan, majd amennyire csak tudja meglendíti a fegyverét. Halk suhogás hallatszódik, majd tompa puffanás, ahogy botjának vége a földhöz vágódik. a nyúl pedig kereket old. ~ Na még csak azt kéne ~ pattan fel hirtelen és csak annyi időre néz vissza, hogy megállapítsa nem hagyott-e el semmit, aztán üldözőbe veszi a négylábú jószágot. A fák között a nyúl van nyerésben, ezért Aezmorin mindent megtesz, hogy a folyó felé terelje és lehet, hogy hálát kellene adnia az isteneknek, akikben egyébként nem hisz, mert a szürke nyúl fogja magát és abba az irányba menekül, amerre a gnóm azt szeretné. A szerencse azonban elpártol tőle, ugyanis az emlős talál magának egy gázlót, amin keresztül gyorsan átiparkodhat a folyón, és négy lábával igencsak vad hajszára kényszeríti a kétlábú üldözőjét. *
6278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:18:58
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:18:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
//Lorew//
- Nem... nem kéred a teát? *Fordul hirtelen az ő Hadzsijához, mikor az láthatóan nem figyel rá, csak mormog magában.* Mire... mire várjak, nem értem?! *Hangja csendes és réveteg, mint, aki álomból ébred, holott a varázslat nem különösebben tűnik fel neki. Függetlenül attól, hogy Lorewnek mi érdekes és mi nem, bizony a lány talán csak egy kis bizsergést érez, de viselkedése bár szöges ellentéte a korábbiaknak, láthatóan nem a varázslat miatt változik meg.*
- Hisz... hiszen rád várok, már mióta. *Hajtja le fejét, s szemében apró könnyek csírái jelennek meg, hogy aztán végigszántsák arcát, persze néhány fennakad az arcát takaró fátylon.* Ha... ha nem akarsz, nem kell teát innod. *Vált hirtelen idegesebb mozdulatokra, s odavágja a teafőzőt a konyhaasztalhoz, csak úgy csattan.*
- Nem, nem kell már semmit csinálnod! *Rázza meg a fejét hirtelen erőteljesen, jobbra, balra, immár üres kezeit tördeli maga előtt, néha körmét rágja. Eddig nem látszott, de a nő körmei bizony nem szépek. Tövig vannak rágva. Úgy néz ki, a csodás olajfestmény, inkább lassan egy szürrealisztikus irkafirkává változik. Elhúzza száját, majd fejével az ajtó felé jelez.*
- Ha akarsz mehetsz. Menj... menj már! *Zokog fel hirtelen, s szeméből ömleni kezdenek a könnyek.*
- De ha te nem vagy, *csuklik el hangja* én mit sem érek. *Az egész egy pillanat alatt lezajlik, bár Lorew joggal érezheti, hogy egész életében azon a kis széken ült. Majd kezeibe temetve arcát berohan a leválasztott kis szobába. Az ajtó csapódása, kisebb szöszmötölés, talán az ágyra veti magát, majd síri csend. Ha lenne légy a szobában, zümmögését is meg lehetne hallani. A csendet csak néha szakítja meg egy-egy halk nyögés, tortyogás, mintha a zokogást folytatná.*
//Nyárelői karaván//
//A négylábúak asszonya//
//Vierstra//
*A színes láncrengeteg megcsörren nyakában, mikor néha bólint a nő szavaira. Minden bizonnyal világosan érti és tudja, mi az amire az újdonsült vevő vágyik. Legalábbis vigyorgó arca és dús szemöldöke erről árulkodik.*
- Mindig öröm, mikor egy ilyen csodálatosan szép hölgy a standomhoz vetődik. *Húzogatja fel, s le a szemöldökét, mintha valami eszméletlen szép bókot mondott volna. Megerősítésképpen még végig is méri a sötételfet, tokától, bokájáig. Ha nem vele szemben állna, valószínűleg elismerően csettintene is. De nem teszi, tudja, hogy nem illik. Vagy csak nincs kedve hozzá.*
- Kölyökkutya, farkas mindkettő kapható, a hangjukat talán hallhatod is. *Vigyorogva teszi kezét füléhez, s színpadias mozdulatokkal hallgatózik be a vagonba.* Vajon miféle csecsebecsék... *Hirtelen mérgesen morran fel, s a szekér mellett tébláboló asszonyra ordít.*
- Hallgattasd már el őket! Mit csinálsz már? Lusta némber! Nem lehet így beszélgetni! *Nemes egyszerűséggel oldalba rúgja, s a nő a vödröt elhajítva, zokogva rohan a szekér belsejébe. Csak sírdogáló, csitító pisszegését lehet hallani, s állatok előbb hangosabb, majd egyre csendesebb ugatását. Végül minden csendes lesz. A nő oldalát fogva megjelenik a szekér ajtajában, s könyörgő szemekkel tekint Vierstrára. Esdeklő tekintetéből egyetlen szó olvasható ki: ~ Segíts! ~ A férfi ebből nem lát semmit, szemeit a lányon legelteti, csak úgy mellékesen veti oda.*
- Jó asszony ez! *Biccent oda hevenyészetten.* De ti sötételfek tudjátok, mi a dörgés! *Röhög fel ordenáré módon.* Azt takarítsd fel, de rögtön! *Mutat a kiömlött vízre az asszony mellett.* És milyen színű négylábút szeretne kegyelmed? Olyat mutatok, amilyet csak akar! *Bólint cinkosan ismét Vierstra felé fordulva. Közben a nyárelői karaván saját életét éli, harsogó árusok, siető, néhol nézelődő emberek. Az illat változatlanul színes és tömény, akár egy csodálatos nap is lehetne ez a mai. Persze a karavánnak is megvannak a maguk titkai. Nem mindenkinek olyan csodás.*
//A fekete vagont kellett volna//
//Lorew//
- Nem... nem kéred a teát? *Fordul hirtelen az ő Hadzsijához, mikor az láthatóan nem figyel rá, csak mormog magában.* Mire... mire várjak, nem értem?! *Hangja csendes és réveteg, mint, aki álomból ébred, holott a varázslat nem különösebben tűnik fel neki. Függetlenül attól, hogy Lorewnek mi érdekes és mi nem, bizony a lány talán csak egy kis bizsergést érez, de viselkedése bár szöges ellentéte a korábbiaknak, láthatóan nem a varázslat miatt változik meg.*
- Hisz... hiszen rád várok, már mióta. *Hajtja le fejét, s szemében apró könnyek csírái jelennek meg, hogy aztán végigszántsák arcát, persze néhány fennakad az arcát takaró fátylon.* Ha... ha nem akarsz, nem kell teát innod. *Vált hirtelen idegesebb mozdulatokra, s odavágja a teafőzőt a konyhaasztalhoz, csak úgy csattan.*
- Nem, nem kell már semmit csinálnod! *Rázza meg a fejét hirtelen erőteljesen, jobbra, balra, immár üres kezeit tördeli maga előtt, néha körmét rágja. Eddig nem látszott, de a nő körmei bizony nem szépek. Tövig vannak rágva. Úgy néz ki, a csodás olajfestmény, inkább lassan egy szürrealisztikus irkafirkává változik. Elhúzza száját, majd fejével az ajtó felé jelez.*
- Ha akarsz mehetsz. Menj... menj már! *Zokog fel hirtelen, s szeméből ömleni kezdenek a könnyek.*
- De ha te nem vagy, *csuklik el hangja* én mit sem érek. *Az egész egy pillanat alatt lezajlik, bár Lorew joggal érezheti, hogy egész életében azon a kis széken ült. Majd kezeibe temetve arcát berohan a leválasztott kis szobába. Az ajtó csapódása, kisebb szöszmötölés, talán az ágyra veti magát, majd síri csend. Ha lenne légy a szobában, zümmögését is meg lehetne hallani. A csendet csak néha szakítja meg egy-egy halk nyögés, tortyogás, mintha a zokogást folytatná.*
//Nyárelői karaván//
//A négylábúak asszonya//
//Vierstra//
*A színes láncrengeteg megcsörren nyakában, mikor néha bólint a nő szavaira. Minden bizonnyal világosan érti és tudja, mi az amire az újdonsült vevő vágyik. Legalábbis vigyorgó arca és dús szemöldöke erről árulkodik.*
- Mindig öröm, mikor egy ilyen csodálatosan szép hölgy a standomhoz vetődik. *Húzogatja fel, s le a szemöldökét, mintha valami eszméletlen szép bókot mondott volna. Megerősítésképpen még végig is méri a sötételfet, tokától, bokájáig. Ha nem vele szemben állna, valószínűleg elismerően csettintene is. De nem teszi, tudja, hogy nem illik. Vagy csak nincs kedve hozzá.*
- Kölyökkutya, farkas mindkettő kapható, a hangjukat talán hallhatod is. *Vigyorogva teszi kezét füléhez, s színpadias mozdulatokkal hallgatózik be a vagonba.* Vajon miféle csecsebecsék... *Hirtelen mérgesen morran fel, s a szekér mellett tébláboló asszonyra ordít.*
- Hallgattasd már el őket! Mit csinálsz már? Lusta némber! Nem lehet így beszélgetni! *Nemes egyszerűséggel oldalba rúgja, s a nő a vödröt elhajítva, zokogva rohan a szekér belsejébe. Csak sírdogáló, csitító pisszegését lehet hallani, s állatok előbb hangosabb, majd egyre csendesebb ugatását. Végül minden csendes lesz. A nő oldalát fogva megjelenik a szekér ajtajában, s könyörgő szemekkel tekint Vierstrára. Esdeklő tekintetéből egyetlen szó olvasható ki: ~ Segíts! ~ A férfi ebből nem lát semmit, szemeit a lányon legelteti, csak úgy mellékesen veti oda.*
- Jó asszony ez! *Biccent oda hevenyészetten.* De ti sötételfek tudjátok, mi a dörgés! *Röhög fel ordenáré módon.* Azt takarítsd fel, de rögtön! *Mutat a kiömlött vízre az asszony mellett.* És milyen színű négylábút szeretne kegyelmed? Olyat mutatok, amilyet csak akar! *Bólint cinkosan ismét Vierstra felé fordulva. Közben a nyárelői karaván saját életét éli, harsogó árusok, siető, néhol nézelődő emberek. Az illat változatlanul színes és tömény, akár egy csodálatos nap is lehetne ez a mai. Persze a karavánnak is megvannak a maguk titkai. Nem mindenkinek olyan csodás.*
6277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-18 14:22:17
Üzenet elküldve: 2018-06-18 14:22:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
// Úton Amonra //
// Coralynde, Darenahr, Relael, Laurentitia //
* Sietősen indul a többiek után, hogy együtt vágjanak bele a feltehetőleg hosszú és fárasztó utazásnak. Még egyszer utoljára visszanéz a városra, vagy legalábbis arra, amennyi látszódik belőle és nagyot sóhajt. Lényegében nincs semmi kötődése, nem hagy senkit és semmit sem hátra, egymaga van mint a kisujja itt is, meg ott a városban is úgy lenne, mégis valahogy az a maradék komfortérzete is elszáll ahogy hátat fordít Arheniornak és felveszi a lépést a többiekkel.
A kérdésre, hogy volt -e valaki Amonon megrázza a fejét, jelezve, hogy sajnálatos módon ezen a téren nem tud segíteni a többieknek, de valami másban majd muszáj lesz, nem akar haszontalan lenni a társaságban.
Elmosolyodik Darenahr válaszán, szinpatikus neki, hogy a férfi nem él vissza a helyzettel és nem játssza meg a hős szerepét, hanem csak szerényen felel.*
- Én? - * zavartan kap arcához, rögvest el is pirulva * - Ne...ne tessen aggódni csupán egy ügyetlen pofont kaptam mert elejtettem néhány bort. Teljesen megérdemeltem. - * motyogja, félénk de kedves mosolyt küldve Relael felé.
Megvárja, hogy mindenki bemutatkozzon és a neveket jól meg is jegyzi, ebben elég ügyes szokott lenni, így most sem jelent neki gondot néhányat eszébe vésni, s utána úgy érzi, hogy habár nem kérdezték illendő neki is bemutatkozni. *
- Én Latlie vagyok. Cselédlány, ha bármiben a segítségükre lehetek szóljanak csak, sok mindenhez értek.
// Úton Amonra //
// Coralynde, Darenahr, Relael, Laurentitia //
* Sietősen indul a többiek után, hogy együtt vágjanak bele a feltehetőleg hosszú és fárasztó utazásnak. Még egyszer utoljára visszanéz a városra, vagy legalábbis arra, amennyi látszódik belőle és nagyot sóhajt. Lényegében nincs semmi kötődése, nem hagy senkit és semmit sem hátra, egymaga van mint a kisujja itt is, meg ott a városban is úgy lenne, mégis valahogy az a maradék komfortérzete is elszáll ahogy hátat fordít Arheniornak és felveszi a lépést a többiekkel.
A kérdésre, hogy volt -e valaki Amonon megrázza a fejét, jelezve, hogy sajnálatos módon ezen a téren nem tud segíteni a többieknek, de valami másban majd muszáj lesz, nem akar haszontalan lenni a társaságban.
Elmosolyodik Darenahr válaszán, szinpatikus neki, hogy a férfi nem él vissza a helyzettel és nem játssza meg a hős szerepét, hanem csak szerényen felel.*
- Én? - * zavartan kap arcához, rögvest el is pirulva * - Ne...ne tessen aggódni csupán egy ügyetlen pofont kaptam mert elejtettem néhány bort. Teljesen megérdemeltem. - * motyogja, félénk de kedves mosolyt küldve Relael felé.
Megvárja, hogy mindenki bemutatkozzon és a neveket jól meg is jegyzi, ebben elég ügyes szokott lenni, így most sem jelent neki gondot néhányat eszébe vésni, s utána úgy érzi, hogy habár nem kérdezték illendő neki is bemutatkozni. *
- Én Latlie vagyok. Cselédlány, ha bármiben a segítségükre lehetek szóljanak csak, sok mindenhez értek.
6276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 21:34:52
Üzenet elküldve: 2018-06-17 21:34:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
// Úton Amonra //
//Mindenki//
*Szerencsére úgy tűnik, nem mindenki ismeri egymást, így ő is bemutatkozik újból, miután meghallgatta, ki kicsoda*
- Én Laurentitia Sminderhen vagyok, de szólítsanak csak Launak! *mondja, ám itt el is akad, hiszen eddig még nem sikerült tisztáznia Aleimorddal, pontosan milyen pozícióban is dolgozna neki, így egyelőre nem tud semmi többet mondani, hogy ki ő és mivel is foglalkozna. Helyette inkább Rel kérdésére igyekszik válaszolni ő is*
- Igen, szerencsére ki tudtuk magyarázni magunkat, és nem történt nagyobb baj, mindenki épségben kijutott! *erősíti meg Darenahr szavait, majd a korábbi kérdésre is válaszol*
- Én sajnos még nem jártam ott... de hallottam már róla. A falu, ahonnan jöttem, néhanapján kereskedett az ottaniakkal. *bár ő maga nem mozdult ki korábban a falujából, ahhoz eleget hallott róla, hogy tudja, nagyjából jó irányba mennek. A pontos útvonalat azonban ő sem ismeri, így igencsak reménykedik benne, hogy azért van köztük valaki, aki nem csak hallomásból ismeri Amont, hanem tényleg járt is ott.*
- Amúgy miért is megyünk oda? *teszi fel bizonytalanul a kérdést, miközben kissé zavarban érzi magát, amiért kihagyta a megbeszélést és most fogalma sincs róla, mi a terv és mi történik majd velük.*
// Úton Amonra //
//Mindenki//
*Szerencsére úgy tűnik, nem mindenki ismeri egymást, így ő is bemutatkozik újból, miután meghallgatta, ki kicsoda*
- Én Laurentitia Sminderhen vagyok, de szólítsanak csak Launak! *mondja, ám itt el is akad, hiszen eddig még nem sikerült tisztáznia Aleimorddal, pontosan milyen pozícióban is dolgozna neki, így egyelőre nem tud semmi többet mondani, hogy ki ő és mivel is foglalkozna. Helyette inkább Rel kérdésére igyekszik válaszolni ő is*
- Igen, szerencsére ki tudtuk magyarázni magunkat, és nem történt nagyobb baj, mindenki épségben kijutott! *erősíti meg Darenahr szavait, majd a korábbi kérdésre is válaszol*
- Én sajnos még nem jártam ott... de hallottam már róla. A falu, ahonnan jöttem, néhanapján kereskedett az ottaniakkal. *bár ő maga nem mozdult ki korábban a falujából, ahhoz eleget hallott róla, hogy tudja, nagyjából jó irányba mennek. A pontos útvonalat azonban ő sem ismeri, így igencsak reménykedik benne, hogy azért van köztük valaki, aki nem csak hallomásból ismeri Amont, hanem tényleg járt is ott.*
- Amúgy miért is megyünk oda? *teszi fel bizonytalanul a kérdést, miközben kissé zavarban érzi magát, amiért kihagyta a megbeszélést és most fogalma sincs róla, mi a terv és mi történik majd velük.*
6275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 21:20:34
Üzenet elküldve: 2018-06-17 21:20:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
*Nem mondhatni, hogy nagyon élvezi a karaván forgatagát, és magában Cale-t átkozza, nem is kicsit. Ha annak a bolondnak nem kellett volna ez, meg az, akkor most nem kéne itt lenniük, nem kéne hagynia, hogy gyerekek rángassák, hogy az orra előtt sugdossanak, meg hogy úgy vigyorogjon rá valami félőrült, mintha most akarná az évezred legnagyobb átverését rásózni Vierre.
Persze, dönthetett volna úgy, hogy nem tart a hímmel a karavánba, de azért a természetes kíváncsiság hajtotta, ezért meg magát is átkozza. Hangosan azért nem kezd el mormogni, legföljebb mimikáján látható, hogy nagyon fortyog magában, de inkább igyekszik az előtte álló feladatra koncentrálni. Ha már kitalálta, hogy jó hosszútávú társ lenne egy eb, vagy valami négylábú, akkor ki fog tartani mellette, és igyekszik minél jobb üzletet nyélbe ütni.*
- 'Napot jó uram.
*Megpróbálja elővenni legszebb mosolyát, elengedi a gyerekek kezét, hogy csuklyáját is hátra hajtsa, lássa rajta az árus, hogy békés, kellemes vásárlói szándékkal érkezett. Bal kezét eztán kardjának markolatán pihentet, hogy ha valami rosszul sül el, készenlétben legyen, de testbeszéde úgy általában békességet sugall.*
- Valami szép kölyök kutya érdekelne. Vagy farkasféle. Inkább erdei vadászathoz, mint komolyabb harcokhoz, de ha olyannak is nevelhető, az sem baj. Minél kölykebb, annál jobb lenne. Tudna valami szépet ajánlani?
*Mosolya töretlen, talán már hónapok óta nem is mosolygott ilyen kedélyesen és szépen, mint most az árusnak. Természetesen ez is csak azért van, mert tényleg nem szeretne ráfaragni és valami csatakos, kiöregedett kutyával távozni.*
*Nem mondhatni, hogy nagyon élvezi a karaván forgatagát, és magában Cale-t átkozza, nem is kicsit. Ha annak a bolondnak nem kellett volna ez, meg az, akkor most nem kéne itt lenniük, nem kéne hagynia, hogy gyerekek rángassák, hogy az orra előtt sugdossanak, meg hogy úgy vigyorogjon rá valami félőrült, mintha most akarná az évezred legnagyobb átverését rásózni Vierre.
Persze, dönthetett volna úgy, hogy nem tart a hímmel a karavánba, de azért a természetes kíváncsiság hajtotta, ezért meg magát is átkozza. Hangosan azért nem kezd el mormogni, legföljebb mimikáján látható, hogy nagyon fortyog magában, de inkább igyekszik az előtte álló feladatra koncentrálni. Ha már kitalálta, hogy jó hosszútávú társ lenne egy eb, vagy valami négylábú, akkor ki fog tartani mellette, és igyekszik minél jobb üzletet nyélbe ütni.*
- 'Napot jó uram.
*Megpróbálja elővenni legszebb mosolyát, elengedi a gyerekek kezét, hogy csuklyáját is hátra hajtsa, lássa rajta az árus, hogy békés, kellemes vásárlói szándékkal érkezett. Bal kezét eztán kardjának markolatán pihentet, hogy ha valami rosszul sül el, készenlétben legyen, de testbeszéde úgy általában békességet sugall.*
- Valami szép kölyök kutya érdekelne. Vagy farkasféle. Inkább erdei vadászathoz, mint komolyabb harcokhoz, de ha olyannak is nevelhető, az sem baj. Minél kölykebb, annál jobb lenne. Tudna valami szépet ajánlani?
*Mosolya töretlen, talán már hónapok óta nem is mosolygott ilyen kedélyesen és szépen, mint most az árusnak. Természetesen ez is csak azért van, mert tényleg nem szeretne ráfaragni és valami csatakos, kiöregedett kutyával távozni.*
6274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:59:53
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:59:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
// Úton Amonra //
//Mindenki//
*Ahogy maguk mögött hagyják a várost, kissé megkönnyebbülten érzi magát, ám valamelyest feszeng is. Nem mintha a dúló városban nagyobb biztonságban lett volna, de azért mégis csak városban volt, ahol könnyebb például elrejtőzni, ha valami gáz lenne. Szótlanul, szinte osonva, továbbra is árnyékként követi Relét, néha bólogat, meg figyelget, de javarészt csak csendben van.*
- Én nem jártam ott. Amott. Amon?
*Szórakozottan válaszol a lánynak, kicsit még el is neveti magát a kitűzött cél nevén, mert annyira nem mennek neki ezek a nevek. Nagyjából mint Szárazkéve Elf úr. Figyelmesen hallgatja a városbéli eseményeket, már persze azt a részét, ami ezzel a csapattal történt. Szerencsésnek érzi magát, hogy megúszta anélkül, hogy valaki csúnyán elbánt volna vele, de ahogy körülpillázik társain, még mindig arra a következtetésre jut, hogy ő néz ki a legrosszabbul. Szinte csak távoli álomnak tűnik, hogy Relétől cipőt kap...*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.17 21:00:22
// Úton Amonra //
//Mindenki//
*Ahogy maguk mögött hagyják a várost, kissé megkönnyebbülten érzi magát, ám valamelyest feszeng is. Nem mintha a dúló városban nagyobb biztonságban lett volna, de azért mégis csak városban volt, ahol könnyebb például elrejtőzni, ha valami gáz lenne. Szótlanul, szinte osonva, továbbra is árnyékként követi Relét, néha bólogat, meg figyelget, de javarészt csak csendben van.*
- Én nem jártam ott. Amott. Amon?
*Szórakozottan válaszol a lánynak, kicsit még el is neveti magát a kitűzött cél nevén, mert annyira nem mennek neki ezek a nevek. Nagyjából mint Szárazkéve Elf úr. Figyelmesen hallgatja a városbéli eseményeket, már persze azt a részét, ami ezzel a csapattal történt. Szerencsésnek érzi magát, hogy megúszta anélkül, hogy valaki csúnyán elbánt volna vele, de ahogy körülpillázik társain, még mindig arra a következtetésre jut, hogy ő néz ki a legrosszabbul. Szinte csak távoli álomnak tűnik, hogy Relétől cipőt kap...*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.17 21:00:22
6273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:58:00
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:58:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
// Úton Amonra //
//Mindenki//
*Sikerült felzárkózzon a csoporthoz, és most a népes társaság mellett lépked. Nem szokott ennyi sétához, de rosszul venné ki magát, ha panaszkodni kezdene. Amúgy se ismeri a többieket, és az mégis milyen, ha egy nemes nem nemeseknek panaszkodik? Hát ki hallott már ilyet? Szóval szótlanul lépdel, karja lazán a díszes kard markolatánál pihen, és figyelmesen hallgatja a társaságot, minden információt szívesen hall. A kérdésre, hogy ki tudja az utat csak megrázza a fejét, miközben abban reménykedik, hogy lesz olyan, aki tudja az utat, mert ha senki, akkor elég nehézkes lesz az eljutás, illetve kétséges az is, hogy a csoporttal maradjon. Persze, ha nagyjából tudja valaki az utat, már az is több, mint amit Sam elmondhat. A beszélgetésben nem veszi ki a részét, hiszen nem neki szóltak a kérdések, de azért a válaszok érdeklik. A bemutatkozást viszont viszonozza a férfi felé, bár igazából mindenkinek szól amit mond.*
- Samonyr Talwakr, a város nemese, kereskedő és fogadós. *Mondja, bár ez nem igazán igaz, se a kereskedésben, se a fogadóban nem vette még ki a részét soha, de ezt ki lenne képes megmondani innen.* Bár lehet, hogy már egyik üzletre se tarthatok jogot. *Néz vissza a város irányába szomorúan. Nem örül neki, hogy apja hagyatéka lehetséges, hogy éppen lángok martaléka. *
// Úton Amonra //
//Mindenki//
*Sikerült felzárkózzon a csoporthoz, és most a népes társaság mellett lépked. Nem szokott ennyi sétához, de rosszul venné ki magát, ha panaszkodni kezdene. Amúgy se ismeri a többieket, és az mégis milyen, ha egy nemes nem nemeseknek panaszkodik? Hát ki hallott már ilyet? Szóval szótlanul lépdel, karja lazán a díszes kard markolatánál pihen, és figyelmesen hallgatja a társaságot, minden információt szívesen hall. A kérdésre, hogy ki tudja az utat csak megrázza a fejét, miközben abban reménykedik, hogy lesz olyan, aki tudja az utat, mert ha senki, akkor elég nehézkes lesz az eljutás, illetve kétséges az is, hogy a csoporttal maradjon. Persze, ha nagyjából tudja valaki az utat, már az is több, mint amit Sam elmondhat. A beszélgetésben nem veszi ki a részét, hiszen nem neki szóltak a kérdések, de azért a válaszok érdeklik. A bemutatkozást viszont viszonozza a férfi felé, bár igazából mindenkinek szól amit mond.*
- Samonyr Talwakr, a város nemese, kereskedő és fogadós. *Mondja, bár ez nem igazán igaz, se a kereskedésben, se a fogadóban nem vette még ki a részét soha, de ezt ki lenne képes megmondani innen.* Bár lehet, hogy már egyik üzletre se tarthatok jogot. *Néz vissza a város irányába szomorúan. Nem örül neki, hogy apja hagyatéka lehetséges, hogy éppen lángok martaléka. *
6272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:50:44
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:50:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Mindenki//
- Ugyan! A hölgynek is mondtam már, hogy igazán semmiség.
*Nincs hozzászokva, hogy neki hálálkodnak, főleg hogy most is csak a saját bőrét mentette legfőképp.*
- De örülök akkor, ha nem esett baja.
*Közben fél füllel hallja, hogy Aleimord nem tart velük Vashegy felé, hanem visszamegy a városba. Nagyokat néz, hogy most ezt komolyan gondolja-e, de mikor ráébred, hogy igen, ez nem vicc, csak legyint egyet.*
~Az eszetlenjét!~
*Közben csatlakoznak hozzájuk még páran, őket még nem ismeri.*
- Akikkel még nem találkoztam: A nevem Darenahr Vemriss, kereskedő vagyok. Ezek szerint innentől útitársak leszünk.
*Egy ideig csendben sétálnak, ami a feszült helyzet után nem is csoda. Kinek lenne ezek után értelmetlen dolgokról beszélgetni? Végül a lány, aki kiszökött a pincéből csak megszólal.*
- Nem, én nem jártam. Artheniorban sem ezelőtt, ez volt itt a második napom.
~És valószínűleg az utolsó.~
- Vártunk. Amikor pedig lejöttek, azt meséltük be nekik, hogy mi is fosztogatók vagyunk, csak itt ragadtunk, mert valaki bezárta a pinceajtót. Nem tudom, hogy elhitték-e, de jobban érdekelte őket a rablás, mint mi. Valójában csak baromi nagy szerencsénk volt.
//Mindenki//
- Ugyan! A hölgynek is mondtam már, hogy igazán semmiség.
*Nincs hozzászokva, hogy neki hálálkodnak, főleg hogy most is csak a saját bőrét mentette legfőképp.*
- De örülök akkor, ha nem esett baja.
*Közben fél füllel hallja, hogy Aleimord nem tart velük Vashegy felé, hanem visszamegy a városba. Nagyokat néz, hogy most ezt komolyan gondolja-e, de mikor ráébred, hogy igen, ez nem vicc, csak legyint egyet.*
~Az eszetlenjét!~
*Közben csatlakoznak hozzájuk még páran, őket még nem ismeri.*
- Akikkel még nem találkoztam: A nevem Darenahr Vemriss, kereskedő vagyok. Ezek szerint innentől útitársak leszünk.
*Egy ideig csendben sétálnak, ami a feszült helyzet után nem is csoda. Kinek lenne ezek után értelmetlen dolgokról beszélgetni? Végül a lány, aki kiszökött a pincéből csak megszólal.*
- Nem, én nem jártam. Artheniorban sem ezelőtt, ez volt itt a második napom.
~És valószínűleg az utolsó.~
- Vártunk. Amikor pedig lejöttek, azt meséltük be nekik, hogy mi is fosztogatók vagyunk, csak itt ragadtunk, mert valaki bezárta a pinceajtót. Nem tudom, hogy elhitték-e, de jobban érdekelte őket a rablás, mint mi. Valójában csak baromi nagy szerencsénk volt.
6271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:13:54
Üzenet elküldve: 2018-06-17 20:13:54
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
*Igen, nagyjából félúton úgy dönt, hogy túl nagy feneket kerített a hazugságnak, lehetett volna simán a "hosszú volt a sor". Ezzel a lánnyal láthatóan nincs rendben minden. Ami tulajdonképpen izgalmassá teszi a dolgot, reménykedett benne, hogy valami hasonlót fog ki. Az átok résznél már semmi kétség nem marad, feleslegesen erőltette meg a hazudozóizmát. Ráadásul a lány egy gyors törlésen esik át, ami az agyát illeti. Lorew, mint az elme mestere, gyorsan fel is állítja a legvalószínűbb diagnózist, beleőrült a szerelme elvesztésébe. De mit keres itt a karavánnal? Jó, legyen ez a legkisebb gond. Elsőként azt kéne kitalálni, valóban sérült-e az agya, vagy valami mágia hatása alatt áll. Esetleg ő a csali, akivel valaki kipecázza a mágusokat, vagy ilyenek...*
- Persze, tea, az jó lenne, várj egy kicsit...
*Gyorsan elmormol egy varázsigét, ami ha még ráadásul sikeres is lenne, akkor a lányról eltűnne minden mágia hatása. Ha a viselkedése változatlan, akkor csak bolond, és nem is izgalmas. Ha viszont történne bármi változás, akkor megkereshetné a bábmestert, ami már annál inkább izgalmas lenne. Persze akkor sem veszett fejsze nyele, ha a lány bolond, vannak ötletei, mint mindig. Bárcsak a kulcsokat ne dobta volna ki, akkor nem lenne olyan nehéz a távozás, miután végzett.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott és látott élőlényről eltűnik minden varázslat hatása, ami pillanatnyilag hat rá. Egy fény pont felhasználásával kizárólag a negatív hatású, egy sötétség pont felhasználásával pedig kizárólag a pozitív hatású mágiák semlegesíthetőek, pont használata nélkül minden semlegesítődik. Fény és sötétség pont együttes felhasználásával egy látott tárgyról tüntethető el minden mágia (áldás is), kivéve az oltárokról.
//A fekete vagont kellett volna//
*Igen, nagyjából félúton úgy dönt, hogy túl nagy feneket kerített a hazugságnak, lehetett volna simán a "hosszú volt a sor". Ezzel a lánnyal láthatóan nincs rendben minden. Ami tulajdonképpen izgalmassá teszi a dolgot, reménykedett benne, hogy valami hasonlót fog ki. Az átok résznél már semmi kétség nem marad, feleslegesen erőltette meg a hazudozóizmát. Ráadásul a lány egy gyors törlésen esik át, ami az agyát illeti. Lorew, mint az elme mestere, gyorsan fel is állítja a legvalószínűbb diagnózist, beleőrült a szerelme elvesztésébe. De mit keres itt a karavánnal? Jó, legyen ez a legkisebb gond. Elsőként azt kéne kitalálni, valóban sérült-e az agya, vagy valami mágia hatása alatt áll. Esetleg ő a csali, akivel valaki kipecázza a mágusokat, vagy ilyenek...*
- Persze, tea, az jó lenne, várj egy kicsit...
*Gyorsan elmormol egy varázsigét, ami ha még ráadásul sikeres is lenne, akkor a lányról eltűnne minden mágia hatása. Ha a viselkedése változatlan, akkor csak bolond, és nem is izgalmas. Ha viszont történne bármi változás, akkor megkereshetné a bábmestert, ami már annál inkább izgalmas lenne. Persze akkor sem veszett fejsze nyele, ha a lány bolond, vannak ötletei, mint mindig. Bárcsak a kulcsokat ne dobta volna ki, akkor nem lenne olyan nehéz a távozás, miután végzett.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott és látott élőlényről eltűnik minden varázslat hatása, ami pillanatnyilag hat rá. Egy fény pont felhasználásával kizárólag a negatív hatású, egy sötétség pont felhasználásával pedig kizárólag a pozitív hatású mágiák semlegesíthetőek, pont használata nélkül minden semlegesítődik. Fény és sötétség pont együttes felhasználásával egy látott tárgyról tüntethető el minden mágia (áldás is), kivéve az oltárokról.
6270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 19:50:17
Üzenet elküldve: 2018-06-17 19:50:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
//Lorew//
*A lány érdeklődő tekintete Lorewen függ, pillantásából látszik a szerelem és a féltés. Az ő Hadzsija hazatért végre, se ezt a pillanatot örökre szeretné megőrizni elméjében. Ami azt illeti a mese közben még vihogva ököllel, tiszta erőből csapkodja is saját homlokát, hogy aztán bizarr grimaszok kísérjék a csodálatos háborús történetet. Minden bizonnyal szó szerint az agyába kívánja vésni a dolgokat. A halállovas szónál elszörnyed, s két öklét szájába préseli a feszültségtől, szemeiben könnyek jelennek meg, még fel is sikkant egy pillanatra. Közben csak motyog:*
- Ó, Hadzsi, drága, drága, drága Hadzsim! *Siránkozza halkan, majd ismét izgatottan előrehajol, hogy tovább hallgassa.*
- ÁTOK?! ÁTOK?! AZ ÉN HADZSIMAT MEGÁTKOZTÁK?? *Velőtrázó sikoltásába bizony szorul erő, felpattan és az ülő Lorew körül kezd járkálni, mint egy eszelős, közben megnézi felülről, alulról is, még a szék alá is benéz, hátha az átkot le tudja valahogy kaparni róla. Aztán hirtelen leül és magában motyog egy kicsit, csak úgy az asztallapnak. Hirtelen, mintha elvágták volna ismét felnéz, szemében nyoma sincs az előbbi viselkedésnek, laza mozdulattal beleszív dohányába, s kuncogva eregeti ki a füstöt.*
- Hát hazatértél, Hadzsim, végre haza! Ez a te helyed. Itt a helyed, bizony. Itt ám bizony, csak mellettem, bizony. HÁHÁÁÁÁ! *Szemei kigúvadnak, pupillája kitágul, s iszonyatos hahotába kezd, szabad kezével az asztallapot csapkodja.* Itt ám, bizony... itt ám... itt bizony!!! Iiiitt, ííííítt!! *Jelenti ki, s mutatóujjával idegesen kopog az asztalon, jelezve, hogy itt. Egy pillanat, majd feláll, s a nyakában lévő kulcsokat egész egyszerűen kivágja az egyik apró ablakon az ajtó mellett.*
- Főzök teát. *Mondja sugárzó mosollyal.* A kedvencedet! *Apró csókot lehel tenyerébe, majd Lorew felé küldi, hosszú fújással, aztán markába vihog, bár a nevetés vége fuldokló gurgulázásba hajlik.*
//Nyárelői karaván//
//Salwar//
*Az árus mosolyogva vakargatja állát, miközben a férfi rögtönzött előadását hallgatja. Szemében látszik, hogy finom gondolatokat rejt-e tekintet, kérdés, hogy ez Salwar számára ez jó? Vagy talán rossz.*
- ez a csapodár. Kinek dala messze száll. Az árus élvezi, árgus szemmel figyeli, de mit szólna, ha közönsége nem az árus volna? Lenne inkább tömeg, ki hallgatja versedet? *A stand mögött álló figura felnevet, majd szórakozottan vakargatja meg tarkóját.*
- Régen verseltem már, elnézést kérek parlagiságomért, minden bizonnyal meg sem közelíti az ön tehetségét! Kössünk egy üzletet. Van, hogy is mondjam, egy bizonyos ügyfélköröm, kik élnek halnak az efféle muzsikáért, verselésért. *Elgondolkodva teszi karba a kezét, s méregeti Salwart.*
- Ha hajlandó nekem segíteni, én is segítek önnek, s nem csak húrt és inget biztosítok, a lehető legkedvezőbb áron. *Kacsint az árus, kérdés, hogy ez az üzleti ajánlat, vajon mindkét fél számára kifizetődő-e, vagy csak valami csel? Bár mindenben nem kell rejtett szavakat sejteni. Az is elképzelhető, hogy pont azt takarják, ami elhangzik.*
- Igen! Ti is ott lehettek. *Szól hátra hirtelen türelmetlenül, mert a két gyerek megjelenik mögötte és kaftánja szélét rángatják. A kijelentésre üdvrivalgásban törnek ki, majd elszaladnak.*
- Gyerekek. *Jelenti ki hosszas sóhajjal, de mosollyal ajkán.*
//A fekete vagont kellett volna//
//Lorew//
*A lány érdeklődő tekintete Lorewen függ, pillantásából látszik a szerelem és a féltés. Az ő Hadzsija hazatért végre, se ezt a pillanatot örökre szeretné megőrizni elméjében. Ami azt illeti a mese közben még vihogva ököllel, tiszta erőből csapkodja is saját homlokát, hogy aztán bizarr grimaszok kísérjék a csodálatos háborús történetet. Minden bizonnyal szó szerint az agyába kívánja vésni a dolgokat. A halállovas szónál elszörnyed, s két öklét szájába préseli a feszültségtől, szemeiben könnyek jelennek meg, még fel is sikkant egy pillanatra. Közben csak motyog:*
- Ó, Hadzsi, drága, drága, drága Hadzsim! *Siránkozza halkan, majd ismét izgatottan előrehajol, hogy tovább hallgassa.*
- ÁTOK?! ÁTOK?! AZ ÉN HADZSIMAT MEGÁTKOZTÁK?? *Velőtrázó sikoltásába bizony szorul erő, felpattan és az ülő Lorew körül kezd járkálni, mint egy eszelős, közben megnézi felülről, alulról is, még a szék alá is benéz, hátha az átkot le tudja valahogy kaparni róla. Aztán hirtelen leül és magában motyog egy kicsit, csak úgy az asztallapnak. Hirtelen, mintha elvágták volna ismét felnéz, szemében nyoma sincs az előbbi viselkedésnek, laza mozdulattal beleszív dohányába, s kuncogva eregeti ki a füstöt.*
- Hát hazatértél, Hadzsim, végre haza! Ez a te helyed. Itt a helyed, bizony. Itt ám bizony, csak mellettem, bizony. HÁHÁÁÁÁ! *Szemei kigúvadnak, pupillája kitágul, s iszonyatos hahotába kezd, szabad kezével az asztallapot csapkodja.* Itt ám, bizony... itt ám... itt bizony!!! Iiiitt, ííííítt!! *Jelenti ki, s mutatóujjával idegesen kopog az asztalon, jelezve, hogy itt. Egy pillanat, majd feláll, s a nyakában lévő kulcsokat egész egyszerűen kivágja az egyik apró ablakon az ajtó mellett.*
- Főzök teát. *Mondja sugárzó mosollyal.* A kedvencedet! *Apró csókot lehel tenyerébe, majd Lorew felé küldi, hosszú fújással, aztán markába vihog, bár a nevetés vége fuldokló gurgulázásba hajlik.*
//Nyárelői karaván//
//Salwar//
*Az árus mosolyogva vakargatja állát, miközben a férfi rögtönzött előadását hallgatja. Szemében látszik, hogy finom gondolatokat rejt-e tekintet, kérdés, hogy ez Salwar számára ez jó? Vagy talán rossz.*
- ez a csapodár. Kinek dala messze száll. Az árus élvezi, árgus szemmel figyeli, de mit szólna, ha közönsége nem az árus volna? Lenne inkább tömeg, ki hallgatja versedet? *A stand mögött álló figura felnevet, majd szórakozottan vakargatja meg tarkóját.*
- Régen verseltem már, elnézést kérek parlagiságomért, minden bizonnyal meg sem közelíti az ön tehetségét! Kössünk egy üzletet. Van, hogy is mondjam, egy bizonyos ügyfélköröm, kik élnek halnak az efféle muzsikáért, verselésért. *Elgondolkodva teszi karba a kezét, s méregeti Salwart.*
- Ha hajlandó nekem segíteni, én is segítek önnek, s nem csak húrt és inget biztosítok, a lehető legkedvezőbb áron. *Kacsint az árus, kérdés, hogy ez az üzleti ajánlat, vajon mindkét fél számára kifizetődő-e, vagy csak valami csel? Bár mindenben nem kell rejtett szavakat sejteni. Az is elképzelhető, hogy pont azt takarják, ami elhangzik.*
- Igen! Ti is ott lehettek. *Szól hátra hirtelen türelmetlenül, mert a két gyerek megjelenik mögötte és kaftánja szélét rángatják. A kijelentésre üdvrivalgásban törnek ki, majd elszaladnak.*
- Gyerekek. *Jelenti ki hosszas sóhajjal, de mosollyal ajkán.*
6269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 18:01:50
Üzenet elküldve: 2018-06-17 18:01:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
*A nő szavai továbbra sem hozzák el a várt megnyugvást Tizio számára, de bátyja számára sem. ~Hány sötét hajú lány lehet még Effyn kívül?! Ráadásul mindig párban járnak.~ Natalayda bemutatkozására újra biccent, és mivel a helyzet nem olyan, ezért egy kósza mosolyt sem szentel annak a gondolatnak, hogy ugyanazzal a kezével fogta meg a nőét, mint amivel az előbb a vizelésnél használt. Normális körülmények között megmosta volna a kezét a két dolog között, bizonyos körülmények tudatában még akkor is, ha fordított sorrendben történik.*
- Nem ellenőrizhetjük az összes spekulációt, de talán érdemes lehet megnézni.
*Pillant Briwalra, tudja, hogy nem mehetnek az összes nyom után, de egyelőre ez az egyetlen nyom, érdemes lehet ellenőrizni. Fivérétől egy beleegyező biccentést vár.*
- Nem kisasszony. Nem figyeltem, hogy ezekkel a házakkal mi van.
*Elfek sorsát ritkán követi nyomon, sőt egyáltalán nem, de ez pont az a körülmény, ami miatt nem csak vizelés után és kézcsók előtt mosna kezet, hanem fordítva is. Egy elfbaráttal áll szemben, ami nem is lenne baj, ha... ~Nem is fontos ez most, ha valóban Effyt látta.~ A közéjük toppanó félelfet rideg tekintettel és arckifejezéssel méri végig. Biccent a félelfnek, majd Briwalhoz fordul.*
- Ha elhagyta a várost, akkor a városon kívül kell keresgélnünk. Köszönjük. Akár mehetnénk is.
*Biccent újra Natalayda felé. Natalayda a Sayqeves házról akar tudni, a félelf meg válaszokat adhat neki, akkor rájuk nincs is szükség a továbbiakban és mehetnek a dolgukra. Tizio türelmetlen, főleg mikor a tulajdon húgának kísérete csak egy sovány lány.*
*A nő szavai továbbra sem hozzák el a várt megnyugvást Tizio számára, de bátyja számára sem. ~Hány sötét hajú lány lehet még Effyn kívül?! Ráadásul mindig párban járnak.~ Natalayda bemutatkozására újra biccent, és mivel a helyzet nem olyan, ezért egy kósza mosolyt sem szentel annak a gondolatnak, hogy ugyanazzal a kezével fogta meg a nőét, mint amivel az előbb a vizelésnél használt. Normális körülmények között megmosta volna a kezét a két dolog között, bizonyos körülmények tudatában még akkor is, ha fordított sorrendben történik.*
- Nem ellenőrizhetjük az összes spekulációt, de talán érdemes lehet megnézni.
*Pillant Briwalra, tudja, hogy nem mehetnek az összes nyom után, de egyelőre ez az egyetlen nyom, érdemes lehet ellenőrizni. Fivérétől egy beleegyező biccentést vár.*
- Nem kisasszony. Nem figyeltem, hogy ezekkel a házakkal mi van.
*Elfek sorsát ritkán követi nyomon, sőt egyáltalán nem, de ez pont az a körülmény, ami miatt nem csak vizelés után és kézcsók előtt mosna kezet, hanem fordítva is. Egy elfbaráttal áll szemben, ami nem is lenne baj, ha... ~Nem is fontos ez most, ha valóban Effyt látta.~ A közéjük toppanó félelfet rideg tekintettel és arckifejezéssel méri végig. Biccent a félelfnek, majd Briwalhoz fordul.*
- Ha elhagyta a várost, akkor a városon kívül kell keresgélnünk. Köszönjük. Akár mehetnénk is.
*Biccent újra Natalayda felé. Natalayda a Sayqeves házról akar tudni, a félelf meg válaszokat adhat neki, akkor rájuk nincs is szükség a továbbiakban és mehetnek a dolgukra. Tizio türelmetlen, főleg mikor a tulajdon húgának kísérete csak egy sovány lány.*
6268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 16:48:19
Üzenet elküldve: 2018-06-17 16:48:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
*Pont olyan pontos leírást ad, melyet csak nők, vagy kelme kereskedők tudnának adni. Amilyenre amúgy Tiz is képes lenne, ha nem hagyná meg eme kellemetlen feladatot rendre bátyjának. Valahogy ilyenkor sosem siet felülmúlni Briwalt.
Ő maga meg már nem taknyos kölyök, hogy mélységesen izgassa mit gondolnak róla mások, így nem kezd szabadkozni ismeretei miatt.
A bemutatásra csak biccent újfent a nő felé. Annak szavai épp úgy keltenek benne reményt, mint csalódottságot. Talán legalább húgáról kaptak hírt, atyja és fivérei viszont ezek szerint nem jutottak ki a tisztásra, emiatt elégedetlenül, dühösen rándul arca.*
-Köszönöm kisasszony, így is igen sokat segített.
*Pillant Tiziora, kérdőn, határozott javaslatokat már órák óta nem tett, ismerve öcsikéje gyengeségeit.*
-Talán jó nyom lehet.
*Vonja meg vállát.*
-Érdemes lenne utánanézni.
*Nem kéri, hogy menjen ő, nem ajánlja fel, hogy maga megy, döntsön csak Tiz aszerint, miként szeretne. A szőkeség kérdésére maga felelni nem tud.*
-Én már rég elhagytam a várost, a lázongások kezdetén.
*Pillant újra öccsére, ő lehetett az, ki az említett házak közelében járt nem is oly rég.
Végül a közéjük toppanó nő felel Natalayda kérdésére. Egy félvér. Drága ruhákban. De attól még félvér. Ellenérzéseit jól leplezve jutalmazza őt is egy barátságos mosollyal, biccentéssel, de inkább Tiz felé int, hiszen lenne mit megbeszélniük.*
-Ez is több a semminél. Mit gondolsz?
*Pont olyan pontos leírást ad, melyet csak nők, vagy kelme kereskedők tudnának adni. Amilyenre amúgy Tiz is képes lenne, ha nem hagyná meg eme kellemetlen feladatot rendre bátyjának. Valahogy ilyenkor sosem siet felülmúlni Briwalt.
Ő maga meg már nem taknyos kölyök, hogy mélységesen izgassa mit gondolnak róla mások, így nem kezd szabadkozni ismeretei miatt.
A bemutatásra csak biccent újfent a nő felé. Annak szavai épp úgy keltenek benne reményt, mint csalódottságot. Talán legalább húgáról kaptak hírt, atyja és fivérei viszont ezek szerint nem jutottak ki a tisztásra, emiatt elégedetlenül, dühösen rándul arca.*
-Köszönöm kisasszony, így is igen sokat segített.
*Pillant Tiziora, kérdőn, határozott javaslatokat már órák óta nem tett, ismerve öcsikéje gyengeségeit.*
-Talán jó nyom lehet.
*Vonja meg vállát.*
-Érdemes lenne utánanézni.
*Nem kéri, hogy menjen ő, nem ajánlja fel, hogy maga megy, döntsön csak Tiz aszerint, miként szeretne. A szőkeség kérdésére maga felelni nem tud.*
-Én már rég elhagytam a várost, a lázongások kezdetén.
*Pillant újra öccsére, ő lehetett az, ki az említett házak közelében járt nem is oly rég.
Végül a közéjük toppanó nő felel Natalayda kérdésére. Egy félvér. Drága ruhákban. De attól még félvér. Ellenérzéseit jól leplezve jutalmazza őt is egy barátságos mosollyal, biccentéssel, de inkább Tiz felé int, hiszen lenne mit megbeszélniük.*
-Ez is több a semminél. Mit gondolsz?
6267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 16:19:44
Üzenet elküldve: 2018-06-17 16:19:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
//Briwal, Tizio, Naty, Mey//
*Még nem döntötte el, szeretne-e csatlakozni a kis csapathoz, de egyelőre nem mutat érdeklődést. Fél füllel hallgatja a beszélgetést, de nem direkt, nem hallgatózik. Az már nem az ő hibája, hogy túl hangos az eszmecsere. A fa törzsének dőlve elmereng, mit kell majd elintéznie a városba visszaérve. Beszélnie kell a bátyjával mindenképp. Meddig maradhat, hol aludhat, miben kell segítenie a ház kerül... Már a gondolat is elborzasztja. Még hogy ő dolgozzon! Úri kisasszonynak nem illik a kezébe se fakanál, se seprűnyél. Ettől függetlenül valamit illik felajánlani a szállásért cserébe, és csak reménykedhet, hogy Hamrein nem fog élni a lehetőséggel. Aztán ruhák is kellenek, de még mennyi! Mindene elégett a házzal együtt, úgyhogy ha a piactér még áll, meg kell látogatnia. Cipők, sálak, kiegészítők - számolgatja az ujjain. Nem mintha piperkőc liba lenne, de szeret jól kinézni, ha már megengedheti magának, és éppen nem életveszélyes. A jelen állapotokat figyelembe véve nem lenne szerencsés túl csicsásan végiglibegni az utcákon.*
-Elnézést!
*Áll fel az árnyékból, megigazítja a hófehér, kissé gyűrött blúzt, és végigsimít a szoknyáján. Drága holmik, mutassanak is úgy.*
-Ebben azt hiszem, segíthetek. *Veszi elő bájos mosolyát.* Sonniamey Glovmoor. *Mutatkozik be mind a hármukhoz intézve szavait, kivételesen nem tart igényt a kézcsókra.* Ne haragudjanak, hogy csak így közbe szólok, de most érkeztem a gazdagnegyed felől, és volt alkalmam elhaladni a Sayqueves kúria mellett.
*Vajon miért érdekli annyira a kereskedő család a szöszkét? Minden bizonnyal szolgáló lehet, habár furcsa pletykák keringenek mostanában a családfőről. Szerető, feleség, féltékenykedés és vagyon... Elakad a gondolatmenet, meleg bambiszemeiben a megvilágosodás lángja lobban. Csak nem a beházasodott fruskához van szerencséje? Érdekes lenne.*
//Briwal, Tizio, Naty, Mey//
*Még nem döntötte el, szeretne-e csatlakozni a kis csapathoz, de egyelőre nem mutat érdeklődést. Fél füllel hallgatja a beszélgetést, de nem direkt, nem hallgatózik. Az már nem az ő hibája, hogy túl hangos az eszmecsere. A fa törzsének dőlve elmereng, mit kell majd elintéznie a városba visszaérve. Beszélnie kell a bátyjával mindenképp. Meddig maradhat, hol aludhat, miben kell segítenie a ház kerül... Már a gondolat is elborzasztja. Még hogy ő dolgozzon! Úri kisasszonynak nem illik a kezébe se fakanál, se seprűnyél. Ettől függetlenül valamit illik felajánlani a szállásért cserébe, és csak reménykedhet, hogy Hamrein nem fog élni a lehetőséggel. Aztán ruhák is kellenek, de még mennyi! Mindene elégett a házzal együtt, úgyhogy ha a piactér még áll, meg kell látogatnia. Cipők, sálak, kiegészítők - számolgatja az ujjain. Nem mintha piperkőc liba lenne, de szeret jól kinézni, ha már megengedheti magának, és éppen nem életveszélyes. A jelen állapotokat figyelembe véve nem lenne szerencsés túl csicsásan végiglibegni az utcákon.*
-Elnézést!
*Áll fel az árnyékból, megigazítja a hófehér, kissé gyűrött blúzt, és végigsimít a szoknyáján. Drága holmik, mutassanak is úgy.*
-Ebben azt hiszem, segíthetek. *Veszi elő bájos mosolyát.* Sonniamey Glovmoor. *Mutatkozik be mind a hármukhoz intézve szavait, kivételesen nem tart igényt a kézcsókra.* Ne haragudjanak, hogy csak így közbe szólok, de most érkeztem a gazdagnegyed felől, és volt alkalmam elhaladni a Sayqueves kúria mellett.
*Vajon miért érdekli annyira a kereskedő család a szöszkét? Minden bizonnyal szolgáló lehet, habár furcsa pletykák keringenek mostanában a családfőről. Szerető, feleség, féltékenykedés és vagyon... Elakad a gondolatmenet, meleg bambiszemeiben a megvilágosodás lángja lobban. Csak nem a beházasodott fruskához van szerencséje? Érdekes lenne.*
6266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 08:42:28
Üzenet elküldve: 2018-06-17 08:42:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Úton Amonra //
// Coralynde, Darenahr, Latlie, Laurentitia //
*Kedve lenne panaszkodni, de nem teszi. Legnagyobb problémája a kimerültség, megjelenése és az, hogy lábai már borzalmasan fájnak a cipő hiánya miatt. Eléggé hullámzó állapota, érzései hol felerősödnek, hol elcsitulnak, amikor viszont elkeseredik arra gondol, hogy mennyi minden várja őket Amon Ruadhon. Ez eltökéltté teszi, így csendben, méltósággal viseli a kellemetlen részleteket.*
- Járt már közületek valaki Amon Ruadhon?
*Teszi fel a kérdést, hogy a csendet megtörje és talán kicsit építse maguk között az ismeretséget, illetve a bizalmat. Ha már együtt kell megtenniük ezt az utat, nem árt egyik sem. Főleg Corát fürkészi, azt figyelve, hogy mennyire érzi jól magát, illetve mindenkire vet egy ösztökélő pillantást, hogy ne tartsák vissza magukat, és bátran kezdjenek el beszélni.*
~ Mert ha ott nem, akkor hol máshol? ~
- Ó kedvesem, piros az arcocskád. Mi történt? Csak nem bántottak?
*Szavait az alázatos szolgálólányhoz intézi, aki nem tudja, hogy bemutatkozott-e már, mert nem emlékszik az ő nevére sem. Valójában egyedül Aleimordét és a testvéréét jegyezte meg.*
- Egyébként
*Kezd bele ismét, ezúttal Laurentitiára és Darenahra néz.*
- Mi történt azután, hogy én kikerültem a képből? Hogy jutottatok ki? Van aki komolyabban megsérült?
// Úton Amonra //
// Coralynde, Darenahr, Latlie, Laurentitia //
*Kedve lenne panaszkodni, de nem teszi. Legnagyobb problémája a kimerültség, megjelenése és az, hogy lábai már borzalmasan fájnak a cipő hiánya miatt. Eléggé hullámzó állapota, érzései hol felerősödnek, hol elcsitulnak, amikor viszont elkeseredik arra gondol, hogy mennyi minden várja őket Amon Ruadhon. Ez eltökéltté teszi, így csendben, méltósággal viseli a kellemetlen részleteket.*
- Járt már közületek valaki Amon Ruadhon?
*Teszi fel a kérdést, hogy a csendet megtörje és talán kicsit építse maguk között az ismeretséget, illetve a bizalmat. Ha már együtt kell megtenniük ezt az utat, nem árt egyik sem. Főleg Corát fürkészi, azt figyelve, hogy mennyire érzi jól magát, illetve mindenkire vet egy ösztökélő pillantást, hogy ne tartsák vissza magukat, és bátran kezdjenek el beszélni.*
~ Mert ha ott nem, akkor hol máshol? ~
- Ó kedvesem, piros az arcocskád. Mi történt? Csak nem bántottak?
*Szavait az alázatos szolgálólányhoz intézi, aki nem tudja, hogy bemutatkozott-e már, mert nem emlékszik az ő nevére sem. Valójában egyedül Aleimordét és a testvéréét jegyezte meg.*
- Egyébként
*Kezd bele ismét, ezúttal Laurentitiára és Darenahra néz.*
- Mi történt azután, hogy én kikerültem a képből? Hogy jutottatok ki? Van aki komolyabban megsérült?
6265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 00:18:50
Üzenet elküldve: 2018-06-17 00:18:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
*A gyerek egyre türelmetlenebbnek tűnik, de Calenek szerencséje van, és mielőtt az elkerülhetetlen hiszti túlzott figyelmet vonna a sötételfre, és megannyi mérges tekintetet, ami bőrszínének hála talán nem lenne szerencsés, az árus lerendezi a gyereket. A sötételf hálásan sóhajt egyet, miközben a kölykök szétfutnak, és fellélegezve lép az árushoz.*
- Köszönöm. *Bólint hálásan, ahogy közelebb ér.* Az én fajtámnak szerencsés kerülnie a feltűnést és a balhét. *Köszönti, és illedelmesen végighallgatja az árus beszédét. Végül is, a kofárkodás is egy fajta előadói forma, művészet, ahol sokkal többet számít hogyan bánnak a szavakkal, mint az éneknél. Épp ezért nem szívesen szakítaná félbe. Természetesen a bárd figyeli a mozdulatokat, és felismeri a szakmabelit.*
- Természetesen a húr legyen bélből,
és a hangja jöjjön mélyből.
Ha az ára kedves, minősége megfelelő,
talán egy teljes készlet is rendelhető?
És ha már ily jót beszélünk, mondja
Ha a muzsikusnak jó a hangja,
De megjelenése csapnivaló,
Inget hol lel ez a... *Gondolkodva vakargatja az állát, ahogy hirtelen nem talál rímet az utolsó sorra, és közben kíváncsi tekintettel nézi az eladót, és a válaszát várja. Hiába, már tegnap este is bebizonyította, hogy a gyors alkotás és rímtalálás nem az erőssége, mégis, a gyakorlat teszi a művészt, és ha nem próbálkozna úton útszélen, akkor soha nem is válhatna jobbá.*
*A gyerek egyre türelmetlenebbnek tűnik, de Calenek szerencséje van, és mielőtt az elkerülhetetlen hiszti túlzott figyelmet vonna a sötételfre, és megannyi mérges tekintetet, ami bőrszínének hála talán nem lenne szerencsés, az árus lerendezi a gyereket. A sötételf hálásan sóhajt egyet, miközben a kölykök szétfutnak, és fellélegezve lép az árushoz.*
- Köszönöm. *Bólint hálásan, ahogy közelebb ér.* Az én fajtámnak szerencsés kerülnie a feltűnést és a balhét. *Köszönti, és illedelmesen végighallgatja az árus beszédét. Végül is, a kofárkodás is egy fajta előadói forma, művészet, ahol sokkal többet számít hogyan bánnak a szavakkal, mint az éneknél. Épp ezért nem szívesen szakítaná félbe. Természetesen a bárd figyeli a mozdulatokat, és felismeri a szakmabelit.*
- Természetesen a húr legyen bélből,
és a hangja jöjjön mélyből.
Ha az ára kedves, minősége megfelelő,
talán egy teljes készlet is rendelhető?
És ha már ily jót beszélünk, mondja
Ha a muzsikusnak jó a hangja,
De megjelenése csapnivaló,
Inget hol lel ez a... *Gondolkodva vakargatja az állát, ahogy hirtelen nem talál rímet az utolsó sorra, és közben kíváncsi tekintettel nézi az eladót, és a válaszát várja. Hiába, már tegnap este is bebizonyította, hogy a gyors alkotás és rímtalálás nem az erőssége, mégis, a gyakorlat teszi a művészt, és ha nem próbálkozna úton útszélen, akkor soha nem is válhatna jobbá.*
6264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-17 00:17:44
Üzenet elküldve: 2018-06-17 00:17:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Te dolgod. *intézi el ennyivel, hogy a lány jobban átsülve szereti a húst. Ez is egy olyan dolog, amin biztosan nem fognak összeveszni, az pedig már otthon is jól a fejébe lett verve, hogy az ő népükön kívül senki sem tudja igazán értékelni a jó ételeket és italokat. Ezen kívül pedig hát mindenki hülye a jóscsontok értelmezéséhez, vagy ahhoz, hogy meghallja a szellemek szavát, rosszabb harcos, mint ők, gyengébb náluk, és a többi, meg a többi.
Mindezek ellenére valahogy még is úgy áll a világ, hogy ők bolyonganak a mások által ismert földek szélének a szélén, olyanokat fosztogatva, akiknek több mindenük van, mint nekik, hasonló pedig talán olyan orkot is elgondolkodtatna néha, akibe nála több tekintélytisztelet szorult.
Úgy tűnik mindenesetre, hogy Neranie nem akad fent azon, hogy neki milyen nagyra törő tervei vannak, már ami a jövőt illeti, ettől pedig csak még jobban kedveli a lányt. Odahaza a többi nőstény egyszerűen csak nem hitt neki, hogy képes lenne hasonlóra, és kiröhögte, a hímek ellenben nem csak megvetették, hanem valószínűleg meg is verték volna azért, amiért náluk jobban kíváncsi az emberekre.*
- Hát, a durvaságot elviselem, azzal nincs olyan nagy gond. Sokszor jó, ha fáj. Az emberek hímjeiben a lányos arcukat szeretem. *horkan fel nevetésképpen, mindenesetre talán van valami, a szürkéskék szemekben, amiből látszik, hogy igazából megint nem viccel.*
- Jó, mondjuk túl sokat tényleg nem láttam közelről. *teszi hozzá, de csak magában fejezi be, és inkább érzésekkel, mint szavakkal a gondolatot, hogy valahol azért eléggé siralmas az, hogy egyszerre milyen sokat, mégis milyen keveset látott ebből az egész világból.
Azt, hogy a lány mennyire tapasztalt, és mennyire közelről ismeri a férfiakat, inkább nem erőlteti, mint témát. Egy akkora közösségben, ahonnan ő jött, elég nehéz is lett volna eltitkolni azt, hogy neki nem egy hímmel akadt már dolga, és hamarosan meg is verekszenek majd érte, hogy ki nyeri el véglegesen "kegyeit." Ha igaz, amit Neranie mond, neki alig, vagy egyáltalán nem voltak hasonló élményei, pontosan ezért nem is szeretné, ha felvágósnak tartaná, amiért neki lenne miről mesélni.
Szerencsére a félvér lány sem nagyon akad le itt, ami valahol érthető is, hiszen eddig szinte csak súlyosabb témákról beszélgettek egymás között. A hímek által nyújtott élvezetek pedig legyenek bármennyire is fontos részei az életnek, azért akad más is ezen kívül bőven, az első dolga pedig itt biztosan nem az lesz, hogy utánuk kezd el rohangálni, mint valami éretlen kis fruska, akinek még sohasem volt hímekkel dolga.*
- Igazad van. *ismeri aztán el kicsit talán bamba arccal a lány további szavaira, pedig éppen erősen gondolkodik, hogyan is önthetné pontosan szavakba azt, amit ő gondol.*
- Ha eljutok az igazi városig, biztosan eszembe is fog jutni valami. Lehet, hogy ez a tisztás már a város része, ahogyan Valea mondta, mégis sokkal jobban hasonlít azokra a helyekre, ahol eddig aludtam éjjel. Erről nem jut eszembe semmi. Csodálom, hogy az elfek meg a tündérek tudnak másra gondolni, mint fákra, ha folyton csak fák veszik őket körbe. *mondja, és ezúttal még csak fel sem horkan, hiszen ezúttal tényleg nem viccel, hanem komolyan nem érti ezt az egészet. És Neranie történetét és célját elhallgatva talán jobb is, hogy nem csak utána és közben, hanem előtte sem nevetett.
Ha zöld bőrrel is el tudna sápadni, akkor nyilván most ezt tenné annak hatására, amint a lány feleleveníti azt, ami minden bizonnyal életének talán legmegrázóbb emléke.
Furcsa elgondolni, hogy bár hordájukból az évek folyamán haltak meg elég sokan, ő azért mindig a fegyverek másik oldalán volt, még akkor is, ha a lány szülőfaluja elpusztításához nyilvánvalóan semmi köze nincs a világon. Barbárok voltak, nem orkok, de még, ha utóbbiak lettek is volna, abból kiindulva, hogy ő egyidős, vagy fiatalabb, mint Neranie, akkor sem lenne köze az egészhez, ha maga az apja vezette volna a rohamot amelynek a lány édesanyja is áldozata lett végül.*
- Szar, kegyetlen világ ez, azt hiszem. *húzza el a száját kelletlenül, mintha néhány jól sikerült lövéssel ne járult volna hozzá ő maga is az erőszak és a kegyetlenség terjedéséhez. Neranie nagyon nézi őt, ő pedig nem tudja, hogy mit képes kiolvasni kétszínű szemeiből, undora mégis nem éppen makulátlan múltja ellenére is teljesen őszinte.*
- Jobb kimaradni belőle szerintem, ahogy van. Bosszú, halál, vagy a múlt, ne érts félre, de engem ez egyáltalán nem érdekel. *harap le, és csócsál meg jó aprólékosan az előző mondat kimondása közben, egy inkább még nyers, mint középen véres falatot a húsból. (Hiába, mégiscsak méhes.) Mintha egyszer hallott volna valami olyasmit, hogy más népek között tele szájjal nem illik beszélni, mára ez ellenben már csak homályos emlék neki, ami most csak tudata peremének peremén merül fel, így gondolkodás nélkül megteszi. Nem csak éhes, kicsit mohó is majdnem egész napos séta után, az ital ráadásul közlékenyebbé teszi kicsit, mint azt indokolná a helyzet.
Mert, hogy a falat után rögtön a maradék borból is iszik egy jó nagy kortyot, talán többet is mint a felét, hogy érezzen is azért áldásos hatásából valamit. Elveszi Neranietól, de aztán a maradékot vissza is nyújtja neki, pontosabban letámasztja mellé, ezzel mintegy jelezve, hogy már nem kéri vissza. Súlyos témák ezek, talán nem árt kis mámorral enyhíteni azt a keserű ízt, amiket maguk után hagynak.*
- Nem akarok bosszút állni közülünk senkiért, és ölni sem, ha nem feltétlenül muszáj. Persze, az állatok nem számítanak, nem róluk beszélek. Ők kaja, meg ruha, azért vannak. Eddig meg biztos én is ölhettem már meg olyant, aki még a mai napig hiányzik valakinek. És közben közölünk is haltak meg olyanok, akiket még mindig bosszulni akar a családja. Nem kevesen pont a kikötőben, amit említettél. De nekem már most elegem van ebből. Nincs az a kemény hím világon, akinél ne lenne erősebb valaki. De csata közben egy másnak szánt nyílvessző is bármikor kicsinálhat, anélkül, hogy felfognád mi történt veled. Láttam már ilyet. *hallgat el eltűnődve bámulva a tűzbe, mintha azok a barátságos lángok néhány régi emlékét is képesek lennének elégetni.*
- Persze nem vagyok hülye. *teszi hozzá újabb hosszasabb gondolkodás után.*
- Tudom, hogy talán nagy hiba volt csak úgy elszökni otthonról, és olyan helyre jönni, ahol a legtöbben csak azért rühellni fognak, mert ork vagyok. *vallja be annak a "minden mindegy érzésnek köszönhetően, ami azzal párhuzamosan árad szét lelkében, ahogyan az ital okozta kellemes melegség, majd az azt követő bizsergés, mintha a gyomrából az egész testébe végig menne. Úgy tűnik, hogy nem csak finom bort sikerült otthonról lopnia, hanem meglehetősen erőset is.*
- Biztos kell majd még verekednem itt párszor. Vagy akár az életemért is harcolnom. De keresni a bajt nem akarom, még akkor sem, ha itt unatkozni fogok. Biztosan megtalál magától is. *osztja meg azt a sejtését, vagy inkább megérzését, amit akár a szellemek súgtak neki, akár a sajátja, szinte a bizonyosság erejével vágja fejbe.*
- Ha onnan akarsz kitörni, szerintem csináld, azt, amit én. Menj messze tőlük. Nem olyan kicsi ez a világ, és vannak olyan részei, ahol biztosan nem talál meg senki. Nem hiszem, hogy van más lehetőség. Persze ezt neked kell tudnod. De, hogy ez a célod, azt értem. Én sem véletlen vagyok itt. *bámul bele ismét a tűzbe.
Nagyon kíváncsi rá, hogy mit fog neki a félvér lány mondani. Az eddigiek alapján elégé kiszámíthatatlan, így nem lepődne meg rajta, hogyha az eddig átélt dolgokból, vagy mindabból, amiket most ő mondott neki, pont az ellenkező következtetéseket vonná le, mint ő.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Te dolgod. *intézi el ennyivel, hogy a lány jobban átsülve szereti a húst. Ez is egy olyan dolog, amin biztosan nem fognak összeveszni, az pedig már otthon is jól a fejébe lett verve, hogy az ő népükön kívül senki sem tudja igazán értékelni a jó ételeket és italokat. Ezen kívül pedig hát mindenki hülye a jóscsontok értelmezéséhez, vagy ahhoz, hogy meghallja a szellemek szavát, rosszabb harcos, mint ők, gyengébb náluk, és a többi, meg a többi.
Mindezek ellenére valahogy még is úgy áll a világ, hogy ők bolyonganak a mások által ismert földek szélének a szélén, olyanokat fosztogatva, akiknek több mindenük van, mint nekik, hasonló pedig talán olyan orkot is elgondolkodtatna néha, akibe nála több tekintélytisztelet szorult.
Úgy tűnik mindenesetre, hogy Neranie nem akad fent azon, hogy neki milyen nagyra törő tervei vannak, már ami a jövőt illeti, ettől pedig csak még jobban kedveli a lányt. Odahaza a többi nőstény egyszerűen csak nem hitt neki, hogy képes lenne hasonlóra, és kiröhögte, a hímek ellenben nem csak megvetették, hanem valószínűleg meg is verték volna azért, amiért náluk jobban kíváncsi az emberekre.*
- Hát, a durvaságot elviselem, azzal nincs olyan nagy gond. Sokszor jó, ha fáj. Az emberek hímjeiben a lányos arcukat szeretem. *horkan fel nevetésképpen, mindenesetre talán van valami, a szürkéskék szemekben, amiből látszik, hogy igazából megint nem viccel.*
- Jó, mondjuk túl sokat tényleg nem láttam közelről. *teszi hozzá, de csak magában fejezi be, és inkább érzésekkel, mint szavakkal a gondolatot, hogy valahol azért eléggé siralmas az, hogy egyszerre milyen sokat, mégis milyen keveset látott ebből az egész világból.
Azt, hogy a lány mennyire tapasztalt, és mennyire közelről ismeri a férfiakat, inkább nem erőlteti, mint témát. Egy akkora közösségben, ahonnan ő jött, elég nehéz is lett volna eltitkolni azt, hogy neki nem egy hímmel akadt már dolga, és hamarosan meg is verekszenek majd érte, hogy ki nyeri el véglegesen "kegyeit." Ha igaz, amit Neranie mond, neki alig, vagy egyáltalán nem voltak hasonló élményei, pontosan ezért nem is szeretné, ha felvágósnak tartaná, amiért neki lenne miről mesélni.
Szerencsére a félvér lány sem nagyon akad le itt, ami valahol érthető is, hiszen eddig szinte csak súlyosabb témákról beszélgettek egymás között. A hímek által nyújtott élvezetek pedig legyenek bármennyire is fontos részei az életnek, azért akad más is ezen kívül bőven, az első dolga pedig itt biztosan nem az lesz, hogy utánuk kezd el rohangálni, mint valami éretlen kis fruska, akinek még sohasem volt hímekkel dolga.*
- Igazad van. *ismeri aztán el kicsit talán bamba arccal a lány további szavaira, pedig éppen erősen gondolkodik, hogyan is önthetné pontosan szavakba azt, amit ő gondol.*
- Ha eljutok az igazi városig, biztosan eszembe is fog jutni valami. Lehet, hogy ez a tisztás már a város része, ahogyan Valea mondta, mégis sokkal jobban hasonlít azokra a helyekre, ahol eddig aludtam éjjel. Erről nem jut eszembe semmi. Csodálom, hogy az elfek meg a tündérek tudnak másra gondolni, mint fákra, ha folyton csak fák veszik őket körbe. *mondja, és ezúttal még csak fel sem horkan, hiszen ezúttal tényleg nem viccel, hanem komolyan nem érti ezt az egészet. És Neranie történetét és célját elhallgatva talán jobb is, hogy nem csak utána és közben, hanem előtte sem nevetett.
Ha zöld bőrrel is el tudna sápadni, akkor nyilván most ezt tenné annak hatására, amint a lány feleleveníti azt, ami minden bizonnyal életének talán legmegrázóbb emléke.
Furcsa elgondolni, hogy bár hordájukból az évek folyamán haltak meg elég sokan, ő azért mindig a fegyverek másik oldalán volt, még akkor is, ha a lány szülőfaluja elpusztításához nyilvánvalóan semmi köze nincs a világon. Barbárok voltak, nem orkok, de még, ha utóbbiak lettek is volna, abból kiindulva, hogy ő egyidős, vagy fiatalabb, mint Neranie, akkor sem lenne köze az egészhez, ha maga az apja vezette volna a rohamot amelynek a lány édesanyja is áldozata lett végül.*
- Szar, kegyetlen világ ez, azt hiszem. *húzza el a száját kelletlenül, mintha néhány jól sikerült lövéssel ne járult volna hozzá ő maga is az erőszak és a kegyetlenség terjedéséhez. Neranie nagyon nézi őt, ő pedig nem tudja, hogy mit képes kiolvasni kétszínű szemeiből, undora mégis nem éppen makulátlan múltja ellenére is teljesen őszinte.*
- Jobb kimaradni belőle szerintem, ahogy van. Bosszú, halál, vagy a múlt, ne érts félre, de engem ez egyáltalán nem érdekel. *harap le, és csócsál meg jó aprólékosan az előző mondat kimondása közben, egy inkább még nyers, mint középen véres falatot a húsból. (Hiába, mégiscsak méhes.) Mintha egyszer hallott volna valami olyasmit, hogy más népek között tele szájjal nem illik beszélni, mára ez ellenben már csak homályos emlék neki, ami most csak tudata peremének peremén merül fel, így gondolkodás nélkül megteszi. Nem csak éhes, kicsit mohó is majdnem egész napos séta után, az ital ráadásul közlékenyebbé teszi kicsit, mint azt indokolná a helyzet.
Mert, hogy a falat után rögtön a maradék borból is iszik egy jó nagy kortyot, talán többet is mint a felét, hogy érezzen is azért áldásos hatásából valamit. Elveszi Neranietól, de aztán a maradékot vissza is nyújtja neki, pontosabban letámasztja mellé, ezzel mintegy jelezve, hogy már nem kéri vissza. Súlyos témák ezek, talán nem árt kis mámorral enyhíteni azt a keserű ízt, amiket maguk után hagynak.*
- Nem akarok bosszút állni közülünk senkiért, és ölni sem, ha nem feltétlenül muszáj. Persze, az állatok nem számítanak, nem róluk beszélek. Ők kaja, meg ruha, azért vannak. Eddig meg biztos én is ölhettem már meg olyant, aki még a mai napig hiányzik valakinek. És közben közölünk is haltak meg olyanok, akiket még mindig bosszulni akar a családja. Nem kevesen pont a kikötőben, amit említettél. De nekem már most elegem van ebből. Nincs az a kemény hím világon, akinél ne lenne erősebb valaki. De csata közben egy másnak szánt nyílvessző is bármikor kicsinálhat, anélkül, hogy felfognád mi történt veled. Láttam már ilyet. *hallgat el eltűnődve bámulva a tűzbe, mintha azok a barátságos lángok néhány régi emlékét is képesek lennének elégetni.*
- Persze nem vagyok hülye. *teszi hozzá újabb hosszasabb gondolkodás után.*
- Tudom, hogy talán nagy hiba volt csak úgy elszökni otthonról, és olyan helyre jönni, ahol a legtöbben csak azért rühellni fognak, mert ork vagyok. *vallja be annak a "minden mindegy érzésnek köszönhetően, ami azzal párhuzamosan árad szét lelkében, ahogyan az ital okozta kellemes melegség, majd az azt követő bizsergés, mintha a gyomrából az egész testébe végig menne. Úgy tűnik, hogy nem csak finom bort sikerült otthonról lopnia, hanem meglehetősen erőset is.*
- Biztos kell majd még verekednem itt párszor. Vagy akár az életemért is harcolnom. De keresni a bajt nem akarom, még akkor sem, ha itt unatkozni fogok. Biztosan megtalál magától is. *osztja meg azt a sejtését, vagy inkább megérzését, amit akár a szellemek súgtak neki, akár a sajátja, szinte a bizonyosság erejével vágja fejbe.*
- Ha onnan akarsz kitörni, szerintem csináld, azt, amit én. Menj messze tőlük. Nem olyan kicsi ez a világ, és vannak olyan részei, ahol biztosan nem talál meg senki. Nem hiszem, hogy van más lehetőség. Persze ezt neked kell tudnod. De, hogy ez a célod, azt értem. Én sem véletlen vagyok itt. *bámul bele ismét a tűzbe.
Nagyon kíváncsi rá, hogy mit fog neki a félvér lány mondani. Az eddigiek alapján elégé kiszámíthatatlan, így nem lepődne meg rajta, hogyha az eddig átélt dolgokból, vagy mindabból, amiket most ő mondott neki, pont az ellenkező következtetéseket vonná le, mint ő.*
6263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-16 23:12:23
Üzenet elküldve: 2018-06-16 23:12:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy egyenlőség napja//
//Briwal, Tizio, Naty, May//
*Bájos arca komoly, s szürkészöld szemei az elé álló férfit figyelik, s próbálja beazonosítani az elhangzottak alapján, hátha rémlik neki valaki, akit Briwal keres. Csak az elhangzottak alapján kezd felszökni a szemöldöke, bár nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta a meglepetés. Ilyen pontos leírást talán még életében nem hallott. Szomorúan is biggyed a lány barackszín szája, félig csak amiatt, hogy olyan kompániát nem látott, ahol négy férfi két nő az említett korábbi leíráson bármelyikének megfelelt volna, félig pedig azért, amire a pontos leírás okaként asszociál. *
- Ha azt a két lányt láttam, akiket keresnek, négy férfi biztosan nem volt velük. Viszont az biztos, hogy két sötét hajú lány, ment abba az irányba, sötétbarna köpenyben volt az egyik, és inkább cselédként mehetett, a másik után… illetve ilyen brokátruha nem volt egyiken sem. Egyébként az emberek többsége kifelé halad a városból.
*Valójában olyan sokan haladtak át, mint egy vonulás, ki-ki egymás mellett, egymás mögött. Így azért cseppet sem biztos, hogy őket látta. *
- Bár elég régen volt már, ha ugyan ők voltak azok *egészíti ki mondandóját, aztán az előlépő, városi vészhelyzetben is pedánsnak tűnő férfira pillant, aki nem habozik, s ilyenkor is ad a modorra, s Natalayda régen rögződött mozdulattal nyújtja kezét, s finom térdhajtás, főhajtás után maga is bemutatkozik, felváltva pillantva mindkét férfi felé.*
- Üdvözlöm, Natalayda Mozecka… *Visszahúzza kezét, s halvány szomorú mosoly kúszik ajkaira.* Szívesen segítenék többet is, de olyan sokan haladtak itt át, hogy már ijesztő, és főleg nehezen követhető. Viszont, mint ahogy az említett lányok, a legtöbben arra tartanak. *mutat újra a városból kifelé vezető irányba.*
- Érthető, hogy aggódnak. Én éppen a csatározás előtt értem ki, de el tudom képzelni, hogy mi folyik a város azon részében.* jegyzi meg, s éppen Tiziora pillant a magyarázat közben, mikor az elpillant a válla fölött. Úgy hiszi, önkéntes testőre léphetett közelebb, ezért hátra sandít válla fölött. Csakhogy a testőr helyett egy fa tövében üldögélő lány tűnik fel neki. Mivel csak üldögél, és nem úgy tűnik, mint aki veszélyes, vagy olyan nagyon bajban van, ezért Natalayda visszarebbenti hűvös színű pillantását a két férfira.*
- Akkor önök egyenesen a gazdagnegyed felől jöttek, igaz? Esetleg... *egy pillanatnyi remény csillan* melyik irányból jöttek? Látták esetleg a Saqueves rezidenciát? Talán a Crayra házat? *összeszorul a torka, mert most először lehet esélye megtudni valamit Naiadáról. Korábban kézcsókra emelt kezét mellkasára simítja, ahogy várakozik a válaszra.*
//Briwal, Tizio, Naty, May//
*Bájos arca komoly, s szürkészöld szemei az elé álló férfit figyelik, s próbálja beazonosítani az elhangzottak alapján, hátha rémlik neki valaki, akit Briwal keres. Csak az elhangzottak alapján kezd felszökni a szemöldöke, bár nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta a meglepetés. Ilyen pontos leírást talán még életében nem hallott. Szomorúan is biggyed a lány barackszín szája, félig csak amiatt, hogy olyan kompániát nem látott, ahol négy férfi két nő az említett korábbi leíráson bármelyikének megfelelt volna, félig pedig azért, amire a pontos leírás okaként asszociál. *
- Ha azt a két lányt láttam, akiket keresnek, négy férfi biztosan nem volt velük. Viszont az biztos, hogy két sötét hajú lány, ment abba az irányba, sötétbarna köpenyben volt az egyik, és inkább cselédként mehetett, a másik után… illetve ilyen brokátruha nem volt egyiken sem. Egyébként az emberek többsége kifelé halad a városból.
*Valójában olyan sokan haladtak át, mint egy vonulás, ki-ki egymás mellett, egymás mögött. Így azért cseppet sem biztos, hogy őket látta. *
- Bár elég régen volt már, ha ugyan ők voltak azok *egészíti ki mondandóját, aztán az előlépő, városi vészhelyzetben is pedánsnak tűnő férfira pillant, aki nem habozik, s ilyenkor is ad a modorra, s Natalayda régen rögződött mozdulattal nyújtja kezét, s finom térdhajtás, főhajtás után maga is bemutatkozik, felváltva pillantva mindkét férfi felé.*
- Üdvözlöm, Natalayda Mozecka… *Visszahúzza kezét, s halvány szomorú mosoly kúszik ajkaira.* Szívesen segítenék többet is, de olyan sokan haladtak itt át, hogy már ijesztő, és főleg nehezen követhető. Viszont, mint ahogy az említett lányok, a legtöbben arra tartanak. *mutat újra a városból kifelé vezető irányba.*
- Érthető, hogy aggódnak. Én éppen a csatározás előtt értem ki, de el tudom képzelni, hogy mi folyik a város azon részében.* jegyzi meg, s éppen Tiziora pillant a magyarázat közben, mikor az elpillant a válla fölött. Úgy hiszi, önkéntes testőre léphetett közelebb, ezért hátra sandít válla fölött. Csakhogy a testőr helyett egy fa tövében üldögélő lány tűnik fel neki. Mivel csak üldögél, és nem úgy tűnik, mint aki veszélyes, vagy olyan nagyon bajban van, ezért Natalayda visszarebbenti hűvös színű pillantását a két férfira.*
- Akkor önök egyenesen a gazdagnegyed felől jöttek, igaz? Esetleg... *egy pillanatnyi remény csillan* melyik irányból jöttek? Látták esetleg a Saqueves rezidenciát? Talán a Crayra házat? *összeszorul a torka, mert most először lehet esélye megtudni valamit Naiadáról. Korábban kézcsókra emelt kezét mellkasára simítja, ahogy várakozik a válaszra.*
6262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-16 20:48:08
Üzenet elküldve: 2018-06-16 20:48:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
*A dolgok elképesztő, de annyira nem váratlan fordulatot vesznek. Mármint valami hasonlóra számított ugyan, de az kimerült annyiban, hogy összekeverték valakivel. Ez a helyzet is hasonlón alapszik, de... kicsit több. Amint a lány feltűnik, és készül karjaiba rohanni, Lorew már tudja, hogy itt nem pusztán egy egyszerű félreértésről, hanem egy fatális hibáról van szó. Főleg mert ott a fatál is. Ennél jobban már csak akkor kezd el csilingelni benne a vészjelző, mikor a lány nem a karjaiba rohan, hanem az ajtóhoz, és olyannyira bezárja azt, mint más lányok olyankor, mikor Lorew érzkezésétől tartanak.*
- Egyébként... nincs bajom a friss levegővel *jegyzi meg kissé zavartan, bár ez már lefutott meccs a nyolcvankettedik zár kattanása után. Eztán Lorew még mindig semmiféle ölelést, vagy ilyesmit nem kap, hát őszintén már kezdi bánni, hogy visszatért. Bár arról még fogalma sincs, hová. Tehát adott egy lány, akinek van egy szekere a karavánban, hogy várja Hadzsit. Ez felettéb gyanús. A legkézenfekvőbb ötlet, hogy ez egy színjáték, amit minden nap megkap valaki, megfekteti a lányt, majd amaz elcseni az erszényét, vagy ilyenek, bár... akkor reklamálók sora állt volna itt. Ez a valóság lenne? Noha hangosan sosem tiltakozott az ellen, hogy lehet a világon még egy olyan jóképű férfi, mint ő, azért belül mindig hitt ebben. És egyik csalódást követi a másik, a nője ráadásul dohányos. Remélhetőleg nem Khyr az. Nem, ő máshogy nézett ki... talán. Franc essen az arcokba! Nem mintha éppen látná a lány arcát, de így... És mit mondjon, hol késlekedett? Persze ha egy nő ilyet kérdez, a helyes válasz természetesen a "hosszú volt a sor az ékszerésznél", szigorúan leharapva róla az "amelyikkel szembeni kocsmában ittam" részt. De sajnos nem lehet tudni, mennyi ideje tűnt el szegény Hadzsi. Elég rég ahhoz, hogy az arca feeldésbe merüljön, de a lány még egész jó állapotban van, szóval annyira régen sem lehetett. A lecke bizony fel van adva! Természetesen a tisztességes megoldás, ha közli a lánnyal, hogy rossz férfire próbálja rávetni magát, és kitartást kíván neki, meg valami olyasmit mond, hogy Hadzsi úgyis fel fog tűnni. Így helyes.*
- Elég sok minden... *jegyzi meg, miközben elhelyezkedik a lány mellett* A háború.
*Tételezzük fel fejben, hogy Hadzsi legalább két-három éve eltűnt, nagyjából akkor volt a nagy háború élők és holtak között. Ami elég jó kifogás. Ha Hadzsi rendesen csinálta az eltűnést - és Lorew ebben bízik - Akkor legalább három éve odavan, ami tökéletes. Éppen a mágust magát a háború alatt lefoglalta az élőholt lánykák hajkurászása, de ettől Hadzsi még lehetett produktívabb.*
- Borzalmas csata volt a Grombarnál, az élőholtak hordái ostromoltak minket, de mi kitartottunk. Az ellenség sötét démonlovasai úgy mentek át a kardforgatóinkon, mint kés a vajon. A borzalmas hárpiák és lidércek hada pedig a tornyokban kántáló mágusainkat támadták, és ölték halomra. Minden elveszni látszott. A harc kétségkívül a vége felé járt már, mikor több sebből vérezve próbáltam az élőholtakat távoltartani a kaputól, de akkor megjelent ő. A Halállovas. Felém vágtatott, és suhintott a kardjával, védekezni sem volt esélyem, a legmélyebb démoni bugyrokból tört elő az a rém... Biztosra vettem, hogy meghalok. Aztán fogalmam sincs, mi történt utána. Sebesülten tértem magamhoz, jó messzire a Grombartól, ami addigra már elpusztult. Valószínűleg vesztettünk, amit a további történések is megerősítettek *nem fogja részletezi a hatalmas arcot az égen, az istenek világrengető csatáját, meg ilyeneket, mert nincs senki a világon, aki nem vak és süket, és nem tűnt fel neki.*
- De a legborzalmasabb számomra az átok volt, amit bizonyára a démon kardja okozott. Minden emlékemet elvesztettem a háború előttről, még csak azt sem tudom, ki voltam, mi volt a nevem. Az elmúlt években a világban barangoltam, próbáltam új életet kezdeni, de valahogy a szívem mindig egyre csak továbbterelt, mintha... folyamatosan terelgetne valahová. Mintha tartoznék valakihez... És két és fél év óta te vagy az első személy, aki felismert.
*És nem mond többet, nem kéri a lányt, hogy mondja meg neki, ki ő, és kicsoda Hadzsi, ha a sztorit benyelte, akkor úgyis el fogja. Ha alapból hazudott, és csak simán ki akarja rabolni Lorewet, vagy ilyenek, akkor meg kicsit talán úgy érzi majd, mint aki méhkasba nyúlt. Ha meg lebukik, mert Hadzsi mondjuk két hónapja tűnt el, akkor röhöghet, és mondhatja, hogy ő megpróbálta, ami szintén nem utolsó végkifejlet. Nem mellesleg épp új személyazonosságot keres, aminemű kínjának jót tehet a hadzsiság. És persze még azt sem zárta ki, hogy valami démonnőcivel van dolga, aki a lelkét akarja, akkor meg hülye lenne kihátrálni. Akárhogy is, ez kezd érdekessé válni. Rég volt már, hogy ilyen sokat hazudott ilyen folyékonyan.*
//A fekete vagont kellett volna//
*A dolgok elképesztő, de annyira nem váratlan fordulatot vesznek. Mármint valami hasonlóra számított ugyan, de az kimerült annyiban, hogy összekeverték valakivel. Ez a helyzet is hasonlón alapszik, de... kicsit több. Amint a lány feltűnik, és készül karjaiba rohanni, Lorew már tudja, hogy itt nem pusztán egy egyszerű félreértésről, hanem egy fatális hibáról van szó. Főleg mert ott a fatál is. Ennél jobban már csak akkor kezd el csilingelni benne a vészjelző, mikor a lány nem a karjaiba rohan, hanem az ajtóhoz, és olyannyira bezárja azt, mint más lányok olyankor, mikor Lorew érzkezésétől tartanak.*
- Egyébként... nincs bajom a friss levegővel *jegyzi meg kissé zavartan, bár ez már lefutott meccs a nyolcvankettedik zár kattanása után. Eztán Lorew még mindig semmiféle ölelést, vagy ilyesmit nem kap, hát őszintén már kezdi bánni, hogy visszatért. Bár arról még fogalma sincs, hová. Tehát adott egy lány, akinek van egy szekere a karavánban, hogy várja Hadzsit. Ez felettéb gyanús. A legkézenfekvőbb ötlet, hogy ez egy színjáték, amit minden nap megkap valaki, megfekteti a lányt, majd amaz elcseni az erszényét, vagy ilyenek, bár... akkor reklamálók sora állt volna itt. Ez a valóság lenne? Noha hangosan sosem tiltakozott az ellen, hogy lehet a világon még egy olyan jóképű férfi, mint ő, azért belül mindig hitt ebben. És egyik csalódást követi a másik, a nője ráadásul dohányos. Remélhetőleg nem Khyr az. Nem, ő máshogy nézett ki... talán. Franc essen az arcokba! Nem mintha éppen látná a lány arcát, de így... És mit mondjon, hol késlekedett? Persze ha egy nő ilyet kérdez, a helyes válasz természetesen a "hosszú volt a sor az ékszerésznél", szigorúan leharapva róla az "amelyikkel szembeni kocsmában ittam" részt. De sajnos nem lehet tudni, mennyi ideje tűnt el szegény Hadzsi. Elég rég ahhoz, hogy az arca feeldésbe merüljön, de a lány még egész jó állapotban van, szóval annyira régen sem lehetett. A lecke bizony fel van adva! Természetesen a tisztességes megoldás, ha közli a lánnyal, hogy rossz férfire próbálja rávetni magát, és kitartást kíván neki, meg valami olyasmit mond, hogy Hadzsi úgyis fel fog tűnni. Így helyes.*
- Elég sok minden... *jegyzi meg, miközben elhelyezkedik a lány mellett* A háború.
*Tételezzük fel fejben, hogy Hadzsi legalább két-három éve eltűnt, nagyjából akkor volt a nagy háború élők és holtak között. Ami elég jó kifogás. Ha Hadzsi rendesen csinálta az eltűnést - és Lorew ebben bízik - Akkor legalább három éve odavan, ami tökéletes. Éppen a mágust magát a háború alatt lefoglalta az élőholt lánykák hajkurászása, de ettől Hadzsi még lehetett produktívabb.*
- Borzalmas csata volt a Grombarnál, az élőholtak hordái ostromoltak minket, de mi kitartottunk. Az ellenség sötét démonlovasai úgy mentek át a kardforgatóinkon, mint kés a vajon. A borzalmas hárpiák és lidércek hada pedig a tornyokban kántáló mágusainkat támadták, és ölték halomra. Minden elveszni látszott. A harc kétségkívül a vége felé járt már, mikor több sebből vérezve próbáltam az élőholtakat távoltartani a kaputól, de akkor megjelent ő. A Halállovas. Felém vágtatott, és suhintott a kardjával, védekezni sem volt esélyem, a legmélyebb démoni bugyrokból tört elő az a rém... Biztosra vettem, hogy meghalok. Aztán fogalmam sincs, mi történt utána. Sebesülten tértem magamhoz, jó messzire a Grombartól, ami addigra már elpusztult. Valószínűleg vesztettünk, amit a további történések is megerősítettek *nem fogja részletezi a hatalmas arcot az égen, az istenek világrengető csatáját, meg ilyeneket, mert nincs senki a világon, aki nem vak és süket, és nem tűnt fel neki.*
- De a legborzalmasabb számomra az átok volt, amit bizonyára a démon kardja okozott. Minden emlékemet elvesztettem a háború előttről, még csak azt sem tudom, ki voltam, mi volt a nevem. Az elmúlt években a világban barangoltam, próbáltam új életet kezdeni, de valahogy a szívem mindig egyre csak továbbterelt, mintha... folyamatosan terelgetne valahová. Mintha tartoznék valakihez... És két és fél év óta te vagy az első személy, aki felismert.
*És nem mond többet, nem kéri a lányt, hogy mondja meg neki, ki ő, és kicsoda Hadzsi, ha a sztorit benyelte, akkor úgyis el fogja. Ha alapból hazudott, és csak simán ki akarja rabolni Lorewet, vagy ilyenek, akkor meg kicsit talán úgy érzi majd, mint aki méhkasba nyúlt. Ha meg lebukik, mert Hadzsi mondjuk két hónapja tűnt el, akkor röhöghet, és mondhatja, hogy ő megpróbálta, ami szintén nem utolsó végkifejlet. Nem mellesleg épp új személyazonosságot keres, aminemű kínjának jót tehet a hadzsiság. És persze még azt sem zárta ki, hogy valami démonnőcivel van dolga, aki a lelkét akarja, akkor meg hülye lenne kihátrálni. Akárhogy is, ez kezd érdekessé válni. Rég volt már, hogy ilyen sokat hazudott ilyen folyékonyan.*
6261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-16 19:52:17
Üzenet elküldve: 2018-06-16 19:52:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Oham felé//
//Halax//
*Gyönyörű ez a nap, sziporkázó napsütés, boldogan vásárló és csemegéző szerzetek mindenfelé, szinte idillnek mondható, ahonnan nem hiányozhat a távolban egyszerre síró, kacagó és visongó gyermekek zaja, a tömeg folyamatos beszélgetésének moraja, és persze az ollócsattogással közös nevezőt alkotó fuldokló olykor már-már elhaló ordítás, mi a mindenféleképpen az artheniori divatot követő langaléta fickótól származik. A figurát láthatóan leköti az olló csattogtatása és a saját ordibálása, így harmadik elemre már képtelen figyelni, hisz ebből általában csak az egyiket alkalmazza, azt is néma csendben. Így nem veszi észre az elé siető Halaxot, előbb jól elszáguld mellette, majd csattogó szandáljain fékezve, meghökkenve, zavart arccal áll meg a porban, hogy a férfi felé forduljon. Kezeit térdén támasztva liheg, mint aki csatából jön, de az ollót azért hirtelen felegyenesedve bőszen tartja maga előtt. A rázúdított mondattömegre előbb értelmesen néz, aztán szeme egyre inkább elkerekedik, majd álla is leesik, talán soha nem találja meg többé. Persze azért olykor még fenyegetve bök párat, de csak úgy tessék-lássék, a kedves hangulat kedvéért. Bőszen bólogat, hiszen ő egy értelmes fickónak tartja magát, elvégre üzletember, ki nem mellesleg fizetés nélkül hagyott távozni egy ügyfelet. Nagy koponya, válasza is ezt jelzi:*
- He? *Zavartan fogadja el a pénzt, s egy ideig bizony eltart, mire felfogja, hogy tulajdonképpen ezért futott idáig. Széles mosollyal fogadja a meghajlást, majd egy laza mozdulattal vágja zsebre az ollót.*
- Ugyan! Nem tesz semmit, előfordul. *Legyint immár boldogan, mintha nem köpte volna ki a tüdejét az imént. Az eddig figyelő emberek csoportja is lassan szétszéled, immár nincs látnivaló, a helyzet rendeződik. Egyesek sajnálkozva húzzák a szájukat, szívesen láttak volna egy kis viadalt, de talán majd máskor. Híres, neves piperkőc fodrászunk, már nevet is, s Halax felé bólintva indul vissza üzlete felé, közben azért még visszafordul a férfira nézve, s felnevet:*
- Úgy beszélsz, mint Oham mester! *Nevet.* Nagyon hosszan. A felét nem érteni, aztán gyakorlatilag mindenre igent mondasz. *Ismét legyint kezével, megvonja a vállát, majd a pénzt számolgatva fütyörészve indul tovább, mintha az iménti esemény meg sem történt volt.*
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
//Lorew//
*Személyiségéhez mérten Lorew óvatosan lopakodik befelé, szúrós szemét nem kerülheti el egyetlen apró részlet sem. Miközben önmagával hadakozik és múltjából merít erőt, az ajtó nem csukódik be mögötte, sőt a szekér másik világba sem zuhan, sem emelkedik. Tán ez furcsa lehet, vagy egész egyszerűen arról van szó, hogy ez bizony egy hatköznapi szekér, egy napsütötte hatköznapon, vagy hatvégén, a csuda sem tudja. Történetünk szempontjából ez olyannyira nem is lényeges. Kopogására sem reagál senki, bár, mintha apró kuncogást már hallani lehetne. Hogy túlvilági zuhanásának kezdetét elősegítse, még előzékenyen be is hajtja maga mögött az ajtót. Mintha valaki csak erre a pillanatra várt volna. Egy egyszerű történetben azonnal martalócok rontanának elő a hátsó szobából, gonosz tekintetű némber utasítására, hogy hősünket kirabolják, azonban ezúttal teljesen más történik. Ahogy Lorew beljebb lép, s megszemléli a kör alakú asztalon füstölgő valamit, hirtelen nyílik az ajtó, s fátyolba tekert arc jelenik meg, természetesen az altest is követi, egyébként meglehetősen groteszk és túlvilági jelenésről lenne szó. De micsoda altest?! Selymes és formás, kerek fenékkel, bő mellbőséggel, kellően izmosan, mintha agglegények álmaiból pattant volna elő, ezúttal már egy sűrűbb anyagú fátyol takarja, nem csak lábát, ahogy kinéz az arcát is. Csak dús szempillái és holdvilág szemei látszódnak, melyek boldogságban fürdenek:*
- Hadzsi! Hadzsi! Hát hazajöttél? Tudtam, hogy nem felejtesz el! *Kiáltja boldogan, majd látható örömmel elszalad "Hadzsi" mellett és bevágja az ajtót, kacagva bezárja, a mögötte lévő retesszel elreteszeli, azt lakatra zárja, majd egy láncon nyakába akasztja a kulcsokat. Visszasétál a körasztalhoz, a sarokülőn helyet foglal, lábait keresztbe teszi, majd a kis hengerelt növényszárat szájába biggyesztve, alaposan beleszív, hogy aztán mosolygó szája sarkából eressze ki huncutul a füstöt, persze a végébe belenevet, a maradék füst foszló felhőként távozik szájából:*
- Mit állsz már ott, te cukorborsó? Hát ülj már le és mesélj! Merre jártál, mit csináltál? *Mosolygó arca, hirtelen grimaszba torzul, az előbbi boldogság már a múlté, bár nem látszik a fátyoltól, hangjából adódóan ajkait vélhetően sírósan lebiggyeszti:*
- Meghasadt a szívem, Hadzsi! Úgy hiányoztál! *Aztán ismét felderül az arca, odaugrik, s vélhetően a kissé meglepett Lorew karját cibálva próbálja leültetni az asztalhoz.*
- Gyere már! Ülj hát le és mesélj, rögtön itt lesznek, akkor már nem lesz időnk! *Majd előrehajolva bő áldásának felső részét fedetlenül hagyva kezére támasztott állával várja a magyarázatot: Hadzsi, bizony hol késlekedett eddig?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.16 19:53:21
//Oham felé//
//Halax//
*Gyönyörű ez a nap, sziporkázó napsütés, boldogan vásárló és csemegéző szerzetek mindenfelé, szinte idillnek mondható, ahonnan nem hiányozhat a távolban egyszerre síró, kacagó és visongó gyermekek zaja, a tömeg folyamatos beszélgetésének moraja, és persze az ollócsattogással közös nevezőt alkotó fuldokló olykor már-már elhaló ordítás, mi a mindenféleképpen az artheniori divatot követő langaléta fickótól származik. A figurát láthatóan leköti az olló csattogtatása és a saját ordibálása, így harmadik elemre már képtelen figyelni, hisz ebből általában csak az egyiket alkalmazza, azt is néma csendben. Így nem veszi észre az elé siető Halaxot, előbb jól elszáguld mellette, majd csattogó szandáljain fékezve, meghökkenve, zavart arccal áll meg a porban, hogy a férfi felé forduljon. Kezeit térdén támasztva liheg, mint aki csatából jön, de az ollót azért hirtelen felegyenesedve bőszen tartja maga előtt. A rázúdított mondattömegre előbb értelmesen néz, aztán szeme egyre inkább elkerekedik, majd álla is leesik, talán soha nem találja meg többé. Persze azért olykor még fenyegetve bök párat, de csak úgy tessék-lássék, a kedves hangulat kedvéért. Bőszen bólogat, hiszen ő egy értelmes fickónak tartja magát, elvégre üzletember, ki nem mellesleg fizetés nélkül hagyott távozni egy ügyfelet. Nagy koponya, válasza is ezt jelzi:*
- He? *Zavartan fogadja el a pénzt, s egy ideig bizony eltart, mire felfogja, hogy tulajdonképpen ezért futott idáig. Széles mosollyal fogadja a meghajlást, majd egy laza mozdulattal vágja zsebre az ollót.*
- Ugyan! Nem tesz semmit, előfordul. *Legyint immár boldogan, mintha nem köpte volna ki a tüdejét az imént. Az eddig figyelő emberek csoportja is lassan szétszéled, immár nincs látnivaló, a helyzet rendeződik. Egyesek sajnálkozva húzzák a szájukat, szívesen láttak volna egy kis viadalt, de talán majd máskor. Híres, neves piperkőc fodrászunk, már nevet is, s Halax felé bólintva indul vissza üzlete felé, közben azért még visszafordul a férfira nézve, s felnevet:*
- Úgy beszélsz, mint Oham mester! *Nevet.* Nagyon hosszan. A felét nem érteni, aztán gyakorlatilag mindenre igent mondasz. *Ismét legyint kezével, megvonja a vállát, majd a pénzt számolgatva fütyörészve indul tovább, mintha az iménti esemény meg sem történt volt.*
//Nyárelői karaván//
//A fekete vagont kellett volna//
//Lorew//
*Személyiségéhez mérten Lorew óvatosan lopakodik befelé, szúrós szemét nem kerülheti el egyetlen apró részlet sem. Miközben önmagával hadakozik és múltjából merít erőt, az ajtó nem csukódik be mögötte, sőt a szekér másik világba sem zuhan, sem emelkedik. Tán ez furcsa lehet, vagy egész egyszerűen arról van szó, hogy ez bizony egy hatköznapi szekér, egy napsütötte hatköznapon, vagy hatvégén, a csuda sem tudja. Történetünk szempontjából ez olyannyira nem is lényeges. Kopogására sem reagál senki, bár, mintha apró kuncogást már hallani lehetne. Hogy túlvilági zuhanásának kezdetét elősegítse, még előzékenyen be is hajtja maga mögött az ajtót. Mintha valaki csak erre a pillanatra várt volna. Egy egyszerű történetben azonnal martalócok rontanának elő a hátsó szobából, gonosz tekintetű némber utasítására, hogy hősünket kirabolják, azonban ezúttal teljesen más történik. Ahogy Lorew beljebb lép, s megszemléli a kör alakú asztalon füstölgő valamit, hirtelen nyílik az ajtó, s fátyolba tekert arc jelenik meg, természetesen az altest is követi, egyébként meglehetősen groteszk és túlvilági jelenésről lenne szó. De micsoda altest?! Selymes és formás, kerek fenékkel, bő mellbőséggel, kellően izmosan, mintha agglegények álmaiból pattant volna elő, ezúttal már egy sűrűbb anyagú fátyol takarja, nem csak lábát, ahogy kinéz az arcát is. Csak dús szempillái és holdvilág szemei látszódnak, melyek boldogságban fürdenek:*
- Hadzsi! Hadzsi! Hát hazajöttél? Tudtam, hogy nem felejtesz el! *Kiáltja boldogan, majd látható örömmel elszalad "Hadzsi" mellett és bevágja az ajtót, kacagva bezárja, a mögötte lévő retesszel elreteszeli, azt lakatra zárja, majd egy láncon nyakába akasztja a kulcsokat. Visszasétál a körasztalhoz, a sarokülőn helyet foglal, lábait keresztbe teszi, majd a kis hengerelt növényszárat szájába biggyesztve, alaposan beleszív, hogy aztán mosolygó szája sarkából eressze ki huncutul a füstöt, persze a végébe belenevet, a maradék füst foszló felhőként távozik szájából:*
- Mit állsz már ott, te cukorborsó? Hát ülj már le és mesélj! Merre jártál, mit csináltál? *Mosolygó arca, hirtelen grimaszba torzul, az előbbi boldogság már a múlté, bár nem látszik a fátyoltól, hangjából adódóan ajkait vélhetően sírósan lebiggyeszti:*
- Meghasadt a szívem, Hadzsi! Úgy hiányoztál! *Aztán ismét felderül az arca, odaugrik, s vélhetően a kissé meglepett Lorew karját cibálva próbálja leültetni az asztalhoz.*
- Gyere már! Ülj hát le és mesélj, rögtön itt lesznek, akkor már nem lesz időnk! *Majd előrehajolva bő áldásának felső részét fedetlenül hagyva kezére támasztott állával várja a magyarázatot: Hadzsi, bizony hol késlekedett eddig?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.16 19:53:21
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916