Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 337 (6721. - 6740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6740. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-08 01:58:30
Üzenet elküldve: 2019-01-08 01:58:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta mint a hó//
- Ez igaz. Mind igaz.
*Ismeri el ahogy a gnóm férfi felsorakoztatja lassan az érveket amellett, hogy miért is kéne óvatosnak lennie. Véleménye szerint Vasborda nagyon okosakat mond, semmi olyat, amit ugyan ne tudna esetleg ő is, de mind olyat, ami nem fordult meg a fejében. Mindenki magából indul ki ugyebár.*
- Ó jaj! Nem nem, nem fázom én.
*Természetesen elutasítja a kedves ajánlatot és füllent is, hiszen fázik, de ez a jó fajta, talán elnézhető aprócska hazugság. Azért az mégis elgondolkodtatja, hogy fel kéne vegye, hogy eltakarja, főleg azok után, amiket Vasborda mondott neki. Csak elbizonytalanodik, de azért erősebb benne a félelem, hogy valami bántódása esik.*
- Biztos? Nem szeretném ha megfázna.
*Ez így is van, és csupán akkor fogadja el a leplet, ha Vasborda megnyugtatja arról, hogy nem lesz beteg miatta. Azt nagyon a szívére venné. Meglepődve látja a látszat és a valóság közötti különbséget, ami csupán megerősíti benne azt az elképzelését, hogy nem szabad elsőre mélyen megítélni mást. Persze ő is következtetéseket szokott levonni, úgy ahogy minden gyarló humanoid, mégis úgy véli mindenkinek jár egy esély. Van aki pedig többet is kiérdemel.*
- Nagyon szépen köszönöm!
*Teszi hozzá őszinte hálával és ekkor még nem is számolva bele a galamb szakszerű ellátását. Megkönnyebbülten felsóhajt az első megállapítás hallatán, majd az utasításnak eleget téve megfogja a madarat addig, amíg az szükséges. Magában megállapítja, hogy Vasborda szíve tele van jósággal, hogy még a nadrágját is tönkreteszi egy madárka és Cerlyna kedvéért. A lány el is határozza, hogy vagy varr neki másikat, vagy vesz a piacon egyet. Ezt bizony makacsul eltökéli magában, közben persze nem mulasztja el kíváncsi tekintetével figyelemmel kísérni a folyamatot. Kicsit el is fogja a hányinger, meg a hideg borzalom, ahogy látja a kissé kiálló csont mozgását és az állat kínját. Gyomra mellett szíve is összeszorul, ez arcára is kiül, de tudja, hogy a gyógyulás nem könnyű folyamat.*
- Elképesztő!
*Csodálja mély rajongással a végeredményt, ami véleménye szerint nagyon szép munka, persze ő annyira nem is ért az orvosláshoz, de laikus tekintete ezt mondatja vele. Nagyon örül, ez látható is. Át is veszi a kis állatot és kabátja alá rejti. Talán testének melegével kibírja egy darabig.*
- Rendben, megjegyeztem és így is lesz. Nagyon szépen köszönöm.
*Ha nem lenne szégyenlős talán puszit is adna, de ölelést mindenképpen, viszont Cerlyna nagyon szégyenlős, ezért ez nem történik meg.*
- Állatokkal is foglalkozik? Vagy ennyire hasonlóak az emberek és az állatok?
*Bár kétli, hogy egy törött kezet éppen olyan módon kell ellátni, mint a galamb törött szárnyát.*
- Hogy szólíthatom egyébként a bácsit? Én Cerlyna vagyok, de a Lyna tökéletesen megfelel.
- Ez igaz. Mind igaz.
*Ismeri el ahogy a gnóm férfi felsorakoztatja lassan az érveket amellett, hogy miért is kéne óvatosnak lennie. Véleménye szerint Vasborda nagyon okosakat mond, semmi olyat, amit ugyan ne tudna esetleg ő is, de mind olyat, ami nem fordult meg a fejében. Mindenki magából indul ki ugyebár.*
- Ó jaj! Nem nem, nem fázom én.
*Természetesen elutasítja a kedves ajánlatot és füllent is, hiszen fázik, de ez a jó fajta, talán elnézhető aprócska hazugság. Azért az mégis elgondolkodtatja, hogy fel kéne vegye, hogy eltakarja, főleg azok után, amiket Vasborda mondott neki. Csak elbizonytalanodik, de azért erősebb benne a félelem, hogy valami bántódása esik.*
- Biztos? Nem szeretném ha megfázna.
*Ez így is van, és csupán akkor fogadja el a leplet, ha Vasborda megnyugtatja arról, hogy nem lesz beteg miatta. Azt nagyon a szívére venné. Meglepődve látja a látszat és a valóság közötti különbséget, ami csupán megerősíti benne azt az elképzelését, hogy nem szabad elsőre mélyen megítélni mást. Persze ő is következtetéseket szokott levonni, úgy ahogy minden gyarló humanoid, mégis úgy véli mindenkinek jár egy esély. Van aki pedig többet is kiérdemel.*
- Nagyon szépen köszönöm!
*Teszi hozzá őszinte hálával és ekkor még nem is számolva bele a galamb szakszerű ellátását. Megkönnyebbülten felsóhajt az első megállapítás hallatán, majd az utasításnak eleget téve megfogja a madarat addig, amíg az szükséges. Magában megállapítja, hogy Vasborda szíve tele van jósággal, hogy még a nadrágját is tönkreteszi egy madárka és Cerlyna kedvéért. A lány el is határozza, hogy vagy varr neki másikat, vagy vesz a piacon egyet. Ezt bizony makacsul eltökéli magában, közben persze nem mulasztja el kíváncsi tekintetével figyelemmel kísérni a folyamatot. Kicsit el is fogja a hányinger, meg a hideg borzalom, ahogy látja a kissé kiálló csont mozgását és az állat kínját. Gyomra mellett szíve is összeszorul, ez arcára is kiül, de tudja, hogy a gyógyulás nem könnyű folyamat.*
- Elképesztő!
*Csodálja mély rajongással a végeredményt, ami véleménye szerint nagyon szép munka, persze ő annyira nem is ért az orvosláshoz, de laikus tekintete ezt mondatja vele. Nagyon örül, ez látható is. Át is veszi a kis állatot és kabátja alá rejti. Talán testének melegével kibírja egy darabig.*
- Rendben, megjegyeztem és így is lesz. Nagyon szépen köszönöm.
*Ha nem lenne szégyenlős talán puszit is adna, de ölelést mindenképpen, viszont Cerlyna nagyon szégyenlős, ezért ez nem történik meg.*
- Állatokkal is foglalkozik? Vagy ennyire hasonlóak az emberek és az állatok?
*Bár kétli, hogy egy törött kezet éppen olyan módon kell ellátni, mint a galamb törött szárnyát.*
- Hogy szólíthatom egyébként a bácsit? Én Cerlyna vagyok, de a Lyna tökéletesen megfelel.
6739. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-07 23:33:44
Üzenet elküldve: 2019-01-07 23:33:44
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
//A nulladik beteg//
*Xotara még mindig ott áll a tömeg szélén. Passzív jelenléte továbbra se tűnhetett fel senkinek. Már mindkét kezét a fejére szorítja, melyben a nyomás zsibongva tovább erősödik. Szemeit görcsösen összeszorítja. Mondhatni megszűnik számára a külvilág. Nem látja, mi történik körülötte, térdre roskadva előre görnyed. Folyamatos sípoló hangot hall, ami szintén egyre erősödik, olyan fejfájást keltve, mintha acélpengék hasítanák szét minden gondolatát, ezzel teret engedve elfeledett emlékeinek. Képek, érzések, hangok, illatok ezernyi kuszasága egyszerre tódul elméjébe és fonódik össze minden újra egy szövevényes egészé, hogy Árnytörő hősnőnk ismét az lehessen aki. A fülcsengés és a nyomás fokozódik, egészen addig a pontig, amíg vissza nem nyeri minden emlékét, a legborzalmasabbtól egészen a legkellemesebbig. Ahogy ez megtörténik, mintha a gátrepesztő árt, egy zsilippel hirtelen elzárták volna. A sípolás elcsendesül, a fejfájás elenyészik. Árnytörő Xotara mindenkire és mindenre emlékszik, ami eddig a pillanatig történt vele. A külvilágot lassan újra érzékeli. A talajt a lábszárai alatt. A tiszta levegőt, ami átjárja tüdejét. A hangokat, amik azt kérdik, hogy mi lelte, és a kezeket, amik a kabátjánál húzkodják.*
- Nem vagyok jól… de… ~ én vagyok ~.
*Xotara felkel. Körbepillantva és felfogva, hogy tömeg veszi körül, megfagy ereiben a vér.*
~ Nyugi kislány… ha eddig nem lincseltek meg… és nincs a közelben egy bitófa se… koncentrálj, koncentrálj, emlékszel!?És most csapj a lecsóba! ~
*Megrázza a fejét, és az előtte zajló eseményeken futtatja végig a szemeit. Nem érti mi folyik a tisztáson.*
~ Pycta… az a véres kékvérű spiné… Quantall… ~
*Több alak is hever a földön. Vannak közöttük sérültek, dulakodók, eszméletlenek. És vannak, akik a hármas felé tartanak. Xotara nem látja át a káoszt, túl sok mindenről maradt le. Nem érti ki kivel van, és kiharcol kivel, meg egyáltalán meg különben is, szóval most igazából halvány lila gőze sincs, hogy mit csináljon, és amikor ilyen helyzetbe kerül, hát számára a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodna, az erőszakhoz. El is kezdi felmérni, hogy kit és hogyan kéne leütni, vagy kigáncsolni, de egyszerűen nem látja át a helyzetet, de tudja, hogy valamit tennie kell, mert ez így nem maradhat. Xotara nem ránt továbbra se fegyvert, persze átvillan az agyán, hogy sorban lenyilaz minden idegent, akit csak lát a tisztáson, és akkor legalább azoknak nem esik baja, akiket ismer, de most is elveti ezt a dolgot, mert az erőszak csak erőszakot szül, és nem akarja többiek bőrét is vásárra vinni.
Aztán, hirtelen támad egy ötlete, amivel talán talányosan és szelíden oszlathatja el a tömeget.*
~ Megvan! ~
*Nem tudja mi lesz belőle, tényleg nem, csak mint egy örökmozgónál meglöki az első golyót, láncreakciót generálva, mert ennyit meg kell tennie. Veszteni valója nincsen. Kezeinek két ujját a szájához tartva elfüttyenti magát, hogy magára vonja a figyelmet, majd egy pár lépéssel elsétál a tömegtől. Csak azért bír megszólalni, mert nem lát se vasvillát, se fáklyát, se más lincselős fegyverzetet a népnél. Xotara hangján, ebből a félelemből, nem érezhető semmi, mély női orgánuma tisztán és erősen cseng, mert koncentrál.*
- Hé! Itt mindenki meg van húzatva! Nem ölje már itt senki se egymást! Bolondok! A szegénynegyedben segélyt osztanak mindenkinek! Melegételt, tiszta ruhát, gyógyszert!
*Elhallgat, de reméli, hogy ha fergeteges pocsék karizmája nem is hatott lehengerlően a népre, de egy ilyen hír hallatán, talán csak szétszéled a népáradat, hogy utána nézzenek a dolognak. Amit persze Xotara most talált ki, hogy blöffölve leszerelje, és elejét vegye a további borzalmaknak. Ha oszlik a tömeg, ha nem, akkor is odamegy a többiekhez, és fajtársához lépve, így szól: *
- Öhm… Ahoj! Megvagytok?
*Köszön, és teszi fel az ostoba kérdést, de hát egy ilyen helyzetben minden kérdés, és szóbeli megnyilvánulás, annak hatna, szóval tök mindegy, mit mond.*
- Mit segítsek?
*Nem szokta ezt megkérdezni, de most még is megteszi, mert hát úgy érzi, most meg kell kérdeznie. Zavartan, de belátón néz végig Pyctán, Natalaydán, Quantallon, és azon, akin a mágus éppen hókuszpókuszol, majd a tömeget fürkészi, hogy oszlik-e. A sötételf lány érzi, hogy rossz hatással van rá az ember tömeg, és ez fordítva is igaz, sőt túlontúl rossz kölcsönhatással vannak egymásra. Elnézi sérültet és a két vádló társát.* ~ Mindig ez a vége, valaki mindig megsérül és sokan mások is, mert mindig ez van, harc, viszály, félreértés, akarva-akaratlanul is. ~
*Xotara kabátjából elővesz egy zöld gyógyitalt, ha Quantall nem járna sikerrel, de kötve hiszi, hogy a sötételf varázslata ne hatna, de a mágusnak még jól jöhet a gyógyital.*
- Aztán, menjünk innen… mindenkinek jobb lesz, ha elkerüljük az ember tömeget.
*Nem magyarázza meg, hogy mit ért ez alatt pontosan, mert a tények magukért beszélnek, ami pedig nem megy, nem megy. Vannak, akik a legjobbat hozzák ki egymásból és vannak, akik ellenkezőleg, erről nem tehet senki, csak így van és kész. Az ellentétek vonzzák egymást, a másik véglet viszont taszítja. Ennyi. Xotara elfogadja ezt a helyzetet, és totál tuti biztos benne, hogy így van, és ebben rejlik a béke forrása. A jobb kezét merné rá tenni.*
//A nulladik beteg//
*Xotara még mindig ott áll a tömeg szélén. Passzív jelenléte továbbra se tűnhetett fel senkinek. Már mindkét kezét a fejére szorítja, melyben a nyomás zsibongva tovább erősödik. Szemeit görcsösen összeszorítja. Mondhatni megszűnik számára a külvilág. Nem látja, mi történik körülötte, térdre roskadva előre görnyed. Folyamatos sípoló hangot hall, ami szintén egyre erősödik, olyan fejfájást keltve, mintha acélpengék hasítanák szét minden gondolatát, ezzel teret engedve elfeledett emlékeinek. Képek, érzések, hangok, illatok ezernyi kuszasága egyszerre tódul elméjébe és fonódik össze minden újra egy szövevényes egészé, hogy Árnytörő hősnőnk ismét az lehessen aki. A fülcsengés és a nyomás fokozódik, egészen addig a pontig, amíg vissza nem nyeri minden emlékét, a legborzalmasabbtól egészen a legkellemesebbig. Ahogy ez megtörténik, mintha a gátrepesztő árt, egy zsilippel hirtelen elzárták volna. A sípolás elcsendesül, a fejfájás elenyészik. Árnytörő Xotara mindenkire és mindenre emlékszik, ami eddig a pillanatig történt vele. A külvilágot lassan újra érzékeli. A talajt a lábszárai alatt. A tiszta levegőt, ami átjárja tüdejét. A hangokat, amik azt kérdik, hogy mi lelte, és a kezeket, amik a kabátjánál húzkodják.*
- Nem vagyok jól… de… ~ én vagyok ~.
*Xotara felkel. Körbepillantva és felfogva, hogy tömeg veszi körül, megfagy ereiben a vér.*
~ Nyugi kislány… ha eddig nem lincseltek meg… és nincs a közelben egy bitófa se… koncentrálj, koncentrálj, emlékszel!?És most csapj a lecsóba! ~
*Megrázza a fejét, és az előtte zajló eseményeken futtatja végig a szemeit. Nem érti mi folyik a tisztáson.*
~ Pycta… az a véres kékvérű spiné… Quantall… ~
*Több alak is hever a földön. Vannak közöttük sérültek, dulakodók, eszméletlenek. És vannak, akik a hármas felé tartanak. Xotara nem látja át a káoszt, túl sok mindenről maradt le. Nem érti ki kivel van, és kiharcol kivel, meg egyáltalán meg különben is, szóval most igazából halvány lila gőze sincs, hogy mit csináljon, és amikor ilyen helyzetbe kerül, hát számára a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodna, az erőszakhoz. El is kezdi felmérni, hogy kit és hogyan kéne leütni, vagy kigáncsolni, de egyszerűen nem látja át a helyzetet, de tudja, hogy valamit tennie kell, mert ez így nem maradhat. Xotara nem ránt továbbra se fegyvert, persze átvillan az agyán, hogy sorban lenyilaz minden idegent, akit csak lát a tisztáson, és akkor legalább azoknak nem esik baja, akiket ismer, de most is elveti ezt a dolgot, mert az erőszak csak erőszakot szül, és nem akarja többiek bőrét is vásárra vinni.
Aztán, hirtelen támad egy ötlete, amivel talán talányosan és szelíden oszlathatja el a tömeget.*
~ Megvan! ~
*Nem tudja mi lesz belőle, tényleg nem, csak mint egy örökmozgónál meglöki az első golyót, láncreakciót generálva, mert ennyit meg kell tennie. Veszteni valója nincsen. Kezeinek két ujját a szájához tartva elfüttyenti magát, hogy magára vonja a figyelmet, majd egy pár lépéssel elsétál a tömegtől. Csak azért bír megszólalni, mert nem lát se vasvillát, se fáklyát, se más lincselős fegyverzetet a népnél. Xotara hangján, ebből a félelemből, nem érezhető semmi, mély női orgánuma tisztán és erősen cseng, mert koncentrál.*
- Hé! Itt mindenki meg van húzatva! Nem ölje már itt senki se egymást! Bolondok! A szegénynegyedben segélyt osztanak mindenkinek! Melegételt, tiszta ruhát, gyógyszert!
*Elhallgat, de reméli, hogy ha fergeteges pocsék karizmája nem is hatott lehengerlően a népre, de egy ilyen hír hallatán, talán csak szétszéled a népáradat, hogy utána nézzenek a dolognak. Amit persze Xotara most talált ki, hogy blöffölve leszerelje, és elejét vegye a további borzalmaknak. Ha oszlik a tömeg, ha nem, akkor is odamegy a többiekhez, és fajtársához lépve, így szól: *
- Öhm… Ahoj! Megvagytok?
*Köszön, és teszi fel az ostoba kérdést, de hát egy ilyen helyzetben minden kérdés, és szóbeli megnyilvánulás, annak hatna, szóval tök mindegy, mit mond.*
- Mit segítsek?
*Nem szokta ezt megkérdezni, de most még is megteszi, mert hát úgy érzi, most meg kell kérdeznie. Zavartan, de belátón néz végig Pyctán, Natalaydán, Quantallon, és azon, akin a mágus éppen hókuszpókuszol, majd a tömeget fürkészi, hogy oszlik-e. A sötételf lány érzi, hogy rossz hatással van rá az ember tömeg, és ez fordítva is igaz, sőt túlontúl rossz kölcsönhatással vannak egymásra. Elnézi sérültet és a két vádló társát.* ~ Mindig ez a vége, valaki mindig megsérül és sokan mások is, mert mindig ez van, harc, viszály, félreértés, akarva-akaratlanul is. ~
*Xotara kabátjából elővesz egy zöld gyógyitalt, ha Quantall nem járna sikerrel, de kötve hiszi, hogy a sötételf varázslata ne hatna, de a mágusnak még jól jöhet a gyógyital.*
- Aztán, menjünk innen… mindenkinek jobb lesz, ha elkerüljük az ember tömeget.
*Nem magyarázza meg, hogy mit ért ez alatt pontosan, mert a tények magukért beszélnek, ami pedig nem megy, nem megy. Vannak, akik a legjobbat hozzák ki egymásból és vannak, akik ellenkezőleg, erről nem tehet senki, csak így van és kész. Az ellentétek vonzzák egymást, a másik véglet viszont taszítja. Ennyi. Xotara elfogadja ezt a helyzetet, és totál tuti biztos benne, hogy így van, és ebben rejlik a béke forrása. A jobb kezét merné rá tenni.*
6738. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-07 21:18:58
Üzenet elküldve: 2019-01-07 21:18:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
//A nulladik beteg//
*A felismerés megállítja a mozdulatot, s az időben kapcsoló erdőmélyi elf megtorpan a támadónak vélt városi előtt, ha megragadta a vállát, elengedi, ha pedig nem történt kontaktus, úgy csak hátralép, de ugyanúgy az ismeretlen szőke embernő és Quantall előtt marad, elállva az őrületből eszmélő emberek útját.
Most békél meg csak igazán lelkében, hogy nem ölt meg senkit, s bár lehet, hogy hosszú idő alatt gyógyuló sérüléseket osztott, életet nem vett el ezektől a megszállt városiaktól. Az irbiszt pedig nem hibáztathatja senki, az ő törvényei a Fákban Lakóé, Eeyré, aki vádolni meri, annak az elffel kell szembenéznie.
Kezét megállítóan emeli a két eszmélő városi felé, ahogy visszaköti a kendőt az arca elé, haragoszöld pillantása pedig a mozduló Quantall felé siklik, aki a megsebzett, élet és halál között lévő, korábbi őrült sebét igyekszik meggyógyítani. A törődött pillantású szőke nőt is megnézi magának, ha jól emlékszik, még a piacon csatlakozott hozzájuk.*
- Megmarad? *Kérdi, hangja tompán szól a kendő alól, a harcban kibomlott ezüst hajtincseit táncra kéri a viharos szél.*
- Xauzur! *Kiáltja az erdő felé, amerre az irbisz távozott, s ha megjelenik a nagymacska, őrként maguk mellé állítja. Ha pedig nem érkezik, fél szemmel a két városit figyeli maga mögött, ahogy letérdel Quantall mellé és hátizsákjából előkotor pár zöld bájitalt.*
- Ne mozduljatok, vagy végetek. *Villannak a méregzöld szemek a két ember felé mögöttük, s ha az irbisz őrt áll mellettük, akkor fordul újra a mélységi mágushoz, bár nem áll szándékában bántani már egyiküket sem. Ha ilyesmi történne, azonnal leállítaná Xauzurt.*
- Ha szükségét érzed, ezeket használhatjuk. *Mutat fel pár üvegcsét, egy köztük sötétebb zöld, mint a másik három. Tudja, hogy ezeket gyógyításra szánták.
Ha így felfedezheti a fekete göböket, akkor óvatosan közelebb hajolva megvizsgálja őket, majd a megmaradt két másik felé fordul.*
- Mutassátok a nyakatokat és a csípőtöket! *Utasítja azt a kettőt, s ha engedelmeskednek, akkor megnézi, rajtuk is láthatóak-e hasonló elváltozások.*
- Neked nincs szükséged valamelyikre? *Kérdi halkan a varázslót, amikor visszafordul felé, hisz korábban komoly sebet kapott ő maga is.*
- Mik lehetnek ezek a jegyek? *Kérdi aztán, majd maga is a nyaka felé nyúl, hogy ellenőrizze, rajta vannak-e olyan göbök. Bármennyire is szerzetes, elfként irtózik a testi defektusoktól, hiába ez a vérében van.
Ahogy vizsgálódik, talán rálel a mellkasát beszövő tetoválásra. Megnézi az alakját, a kiterjedését, haragoszöld szemeiben félelem és értetlenség csillan, ahogy felnéz a mélységire.*
- Ez mi lehet? És mikor...
//A nulladik beteg//
*A felismerés megállítja a mozdulatot, s az időben kapcsoló erdőmélyi elf megtorpan a támadónak vélt városi előtt, ha megragadta a vállát, elengedi, ha pedig nem történt kontaktus, úgy csak hátralép, de ugyanúgy az ismeretlen szőke embernő és Quantall előtt marad, elállva az őrületből eszmélő emberek útját.
Most békél meg csak igazán lelkében, hogy nem ölt meg senkit, s bár lehet, hogy hosszú idő alatt gyógyuló sérüléseket osztott, életet nem vett el ezektől a megszállt városiaktól. Az irbiszt pedig nem hibáztathatja senki, az ő törvényei a Fákban Lakóé, Eeyré, aki vádolni meri, annak az elffel kell szembenéznie.
Kezét megállítóan emeli a két eszmélő városi felé, ahogy visszaköti a kendőt az arca elé, haragoszöld pillantása pedig a mozduló Quantall felé siklik, aki a megsebzett, élet és halál között lévő, korábbi őrült sebét igyekszik meggyógyítani. A törődött pillantású szőke nőt is megnézi magának, ha jól emlékszik, még a piacon csatlakozott hozzájuk.*
- Megmarad? *Kérdi, hangja tompán szól a kendő alól, a harcban kibomlott ezüst hajtincseit táncra kéri a viharos szél.*
- Xauzur! *Kiáltja az erdő felé, amerre az irbisz távozott, s ha megjelenik a nagymacska, őrként maguk mellé állítja. Ha pedig nem érkezik, fél szemmel a két városit figyeli maga mögött, ahogy letérdel Quantall mellé és hátizsákjából előkotor pár zöld bájitalt.*
- Ne mozduljatok, vagy végetek. *Villannak a méregzöld szemek a két ember felé mögöttük, s ha az irbisz őrt áll mellettük, akkor fordul újra a mélységi mágushoz, bár nem áll szándékában bántani már egyiküket sem. Ha ilyesmi történne, azonnal leállítaná Xauzurt.*
- Ha szükségét érzed, ezeket használhatjuk. *Mutat fel pár üvegcsét, egy köztük sötétebb zöld, mint a másik három. Tudja, hogy ezeket gyógyításra szánták.
Ha így felfedezheti a fekete göböket, akkor óvatosan közelebb hajolva megvizsgálja őket, majd a megmaradt két másik felé fordul.*
- Mutassátok a nyakatokat és a csípőtöket! *Utasítja azt a kettőt, s ha engedelmeskednek, akkor megnézi, rajtuk is láthatóak-e hasonló elváltozások.*
- Neked nincs szükséged valamelyikre? *Kérdi halkan a varázslót, amikor visszafordul felé, hisz korábban komoly sebet kapott ő maga is.*
- Mik lehetnek ezek a jegyek? *Kérdi aztán, majd maga is a nyaka felé nyúl, hogy ellenőrizze, rajta vannak-e olyan göbök. Bármennyire is szerzetes, elfként irtózik a testi defektusoktól, hiába ez a vérében van.
Ahogy vizsgálódik, talán rálel a mellkasát beszövő tetoválásra. Megnézi az alakját, a kiterjedését, haragoszöld szemeiben félelem és értetlenség csillan, ahogy felnéz a mélységire.*
- Ez mi lehet? És mikor...
6737. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-07 18:11:13
Üzenet elküldve: 2019-01-07 18:11:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
//A nulladik beteg//
*Pycta villámgyorsan közeledik, de az eddig támadó feleknek arcára kérdés van írva, melyet természetesen felismerhet. Furcsa lehet a számon kérő hangnem mindenkinek, hiszen ezidáig a habzó szájú őrült közeledés, közvetlenül Syoud ámokfutását megelőzően nagyon is nyilvánvaló volt. Viszont a jelenleg tapasztalt modor szöges ellentéte a korábbiaknak, így támadását még időben meg tudja fékezni, ütésváltás már nem történik. A négy segítő is lazít fogásán, hiszen valamiért már alant sem fickándozik az a kettő. A helyzet jóformán csendesül, s Quantall is érzi magában az erőt, mely lassan eltelíti. Onnan kapott tán segítséget, ahonnan nem is számított rá, bár megköszönni sem tudja, a könyv azóta mélyen hallgat, s nem is mozdul. Akadálytalanul léphet oda a földön talán utolsókat rúgó, hörgő és vérző emberhez, s az utolsó utáni pillanatban segít rajta. A férfi mellkasán halvány derengés izzik fel, s kisebb rángások járják át, hörgése enyhül, szemei tisztulnak, de beszélni nem tud. Láthatóan fájdalmai is múlnak, bár mozdulni nem mer. Azonban Quantall mást is tapasztalhat. Az eddig nem látszódó fekete göböket a férfi nyakán és kivillanó csípőtájékon, melyeken a varázs egyelőre nem segít, más típusú sérülésről lehet szó.
A csapat tehát ismét összeállhat, a kedélyek lenyugszanak más egyéb nem történik, csak a két ember néz vádlón.*
//A nulladik beteg//
*Pycta villámgyorsan közeledik, de az eddig támadó feleknek arcára kérdés van írva, melyet természetesen felismerhet. Furcsa lehet a számon kérő hangnem mindenkinek, hiszen ezidáig a habzó szájú őrült közeledés, közvetlenül Syoud ámokfutását megelőzően nagyon is nyilvánvaló volt. Viszont a jelenleg tapasztalt modor szöges ellentéte a korábbiaknak, így támadását még időben meg tudja fékezni, ütésváltás már nem történik. A négy segítő is lazít fogásán, hiszen valamiért már alant sem fickándozik az a kettő. A helyzet jóformán csendesül, s Quantall is érzi magában az erőt, mely lassan eltelíti. Onnan kapott tán segítséget, ahonnan nem is számított rá, bár megköszönni sem tudja, a könyv azóta mélyen hallgat, s nem is mozdul. Akadálytalanul léphet oda a földön talán utolsókat rúgó, hörgő és vérző emberhez, s az utolsó utáni pillanatban segít rajta. A férfi mellkasán halvány derengés izzik fel, s kisebb rángások járják át, hörgése enyhül, szemei tisztulnak, de beszélni nem tud. Láthatóan fájdalmai is múlnak, bár mozdulni nem mer. Azonban Quantall mást is tapasztalhat. Az eddig nem látszódó fekete göböket a férfi nyakán és kivillanó csípőtájékon, melyeken a varázs egyelőre nem segít, más típusú sérülésről lehet szó.
A csapat tehát ismét összeállhat, a kedélyek lenyugszanak más egyéb nem történik, csak a két ember néz vádlón.*
6736. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-06 16:02:33
Üzenet elküldve: 2019-01-06 16:02:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Hátrál. Nem akart senkit leszúrni, de azt sem akarta, hogy Quantall közelébe jöjjön bárki, aki a tehetetlen mágust bánthatja. Bármi áron.
Mire kikerül ebből a mély hullámból, a szőke elf őfeléje tart, a két idegen pedig, mint ha nem habzó szájjal közeledtek volna ezelőtt, kérdést intéznek hozzá. Natalayda pedig nem tud mit mondani, így nem is válaszol. Egyetlen ami ezúttal kimenti, az a hang, ami még erőtlen, de mégis szól, akinek gyengesége még érződik, de tettre kész. Quantall gyógyítaná az általa ledöfött férfit, ő pedig készségesen áll félre, hogy odaengedje, de követi is egyúttal.
Nem szeretné tőrét többször használni, de lelke mélyén tudja, hogy gondolkodás nélkül megteszi, ha bárki is támadóan lép fel. azon túl, nincsenek olyan pusztakezes fogásai, mint az ezüst hajú elfnek.
Kicsit megijed önmagától. Hol van ő egy gyógyító vízmágushoz, két késelés után? Nagyon félrekormányozta az élet, amikor az a jóképű lovag a karjaiba ájult a piactéren. Talán, ha ő nem tűnik fel, vagy el, minden másként alakul.
El kellene fogadnia az, aminek született. Mindenkinek könnyebb lenne.
A kusza gondolatai közben engedi Quantallt tevékenykedni, de nem távolodik el tőle.*
*Hátrál. Nem akart senkit leszúrni, de azt sem akarta, hogy Quantall közelébe jöjjön bárki, aki a tehetetlen mágust bánthatja. Bármi áron.
Mire kikerül ebből a mély hullámból, a szőke elf őfeléje tart, a két idegen pedig, mint ha nem habzó szájjal közeledtek volna ezelőtt, kérdést intéznek hozzá. Natalayda pedig nem tud mit mondani, így nem is válaszol. Egyetlen ami ezúttal kimenti, az a hang, ami még erőtlen, de mégis szól, akinek gyengesége még érződik, de tettre kész. Quantall gyógyítaná az általa ledöfött férfit, ő pedig készségesen áll félre, hogy odaengedje, de követi is egyúttal.
Nem szeretné tőrét többször használni, de lelke mélyén tudja, hogy gondolkodás nélkül megteszi, ha bárki is támadóan lép fel. azon túl, nincsenek olyan pusztakezes fogásai, mint az ezüst hajú elfnek.
Kicsit megijed önmagától. Hol van ő egy gyógyító vízmágushoz, két késelés után? Nagyon félrekormányozta az élet, amikor az a jóképű lovag a karjaiba ájult a piactéren. Talán, ha ő nem tűnik fel, vagy el, minden másként alakul.
El kellene fogadnia az, aminek született. Mindenkinek könnyebb lenne.
A kusza gondolatai közben engedi Quantallt tevékenykedni, de nem távolodik el tőle.*
6735. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-06 15:01:54
Üzenet elküldve: 2019-01-06 15:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Öt hosszú fül//
-Hmmm... Ez érdekes Dromel azt hittem nem tartózkodtam transzban, olyan hosszú ideig.
*Meglepetten nézz társára.*
-Végül is lényegtelen. Úgy érzem segítettem magamon most elég volt ez a rövidnek hitt meditáció.
*Nyújtózik egy nagyot. Dereka, háta és a nyaka is hangos ropogó hangot hallat.*
-Igen jól hallottad erdőmélye. Furcsa név, de találó. Az egy hatalmas fákkal körülölelt erdőség. Ott születettem egy kis elf közösségben. Nagy druidák leszármazottja vagyok.
*Ráver a mellére, de nem bírja vissza tartani nevetését hangos kacagás közben meséli tovább történetét.*
-Sajnos én egy levelet sem tudok megmozdítani a természet erejével.
-Pár hete vagyok a városba nem igazán akarok messze elmenni. Viszont segíteni akarok a többi embernek némi arany fejében segítek a nyilaimmal. Mondhatni megélhetési kalandor akarok lenni. Neked mi célod van a városban hosszú fülű barátom?
*Törökülésben helyet foglal a hátizsákján, hogy ne legyen tiszta vizes a nadrágja. Elkezdi megtömni a pipáját meggyújtja és füsttel telíti a levegőt. Megvakarja összeforró fülét. Viszket néha a gyógyuló bőr. Nyugodtan pöfékel tovább. *
-Hmmm... Ez érdekes Dromel azt hittem nem tartózkodtam transzban, olyan hosszú ideig.
*Meglepetten nézz társára.*
-Végül is lényegtelen. Úgy érzem segítettem magamon most elég volt ez a rövidnek hitt meditáció.
*Nyújtózik egy nagyot. Dereka, háta és a nyaka is hangos ropogó hangot hallat.*
-Igen jól hallottad erdőmélye. Furcsa név, de találó. Az egy hatalmas fákkal körülölelt erdőség. Ott születettem egy kis elf közösségben. Nagy druidák leszármazottja vagyok.
*Ráver a mellére, de nem bírja vissza tartani nevetését hangos kacagás közben meséli tovább történetét.*
-Sajnos én egy levelet sem tudok megmozdítani a természet erejével.
-Pár hete vagyok a városba nem igazán akarok messze elmenni. Viszont segíteni akarok a többi embernek némi arany fejében segítek a nyilaimmal. Mondhatni megélhetési kalandor akarok lenni. Neked mi célod van a városban hosszú fülű barátom?
*Törökülésben helyet foglal a hátizsákján, hogy ne legyen tiszta vizes a nadrágja. Elkezdi megtömni a pipáját meggyújtja és füsttel telíti a levegőt. Megvakarja összeforró fülét. Viszket néha a gyógyuló bőr. Nyugodtan pöfékel tovább. *
6734. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-06 11:16:22
Üzenet elküldve: 2019-01-06 11:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*Quantall elfáradt. Élete egyik legkimerítőbb napján van túl. A vashegyről utazott ide, jelen volt a gazdagnegyedi zavargásoknál, aztán a templomba ment és csatlakozott a menethez ahol eddig szinte csak harcolt és mindene fáj és nem bírja tovább. Jól esik neki végre elengednie magát. Hogy nem fáj semmi és nem kell aggódnia sem mert elragadja a jóleső sötétség. Szívesen így is maradna. Először ki is akarja szűrni, azt a kellemetlen hangot. De csak nem hagyja magát és érzi, hogy a táskájában is van valami mozgás. Majd fény és mintha visszatérne belé az élet. Fáradtan motyogja maga elé.*
-Te vagy az? A látnok?
*Még a nevét se tudja szegény embernek. Ahogy, azt sem, hogy mi történt vele. Csak annyit, hogy a lelkét egy kőbe zárta, de erről egy félistennő se tudott semmit. A mélységinek ha a testébe vissza is tért az élet a feje még kába a sok történéstől. Így is kel fel a földről és motyog maga elé.*
-Bárcsak mondanál konkrétumokat.
*Ami érdekes, hogy tud mozogni. A hátát majd valakivel meg kéne nézetnie azért, de ez érdekes. A helyzetet látva fáradtan megpróbál előlépni.*
-Elég vér folyt. Lépjetek hátra a sérülttől.*Ezt a barátainak mondja akik rájuk támadtak.*Megpróbálom meggyógyítani.
*Majd ha hagyják a szenvedő mellkasára teszi a kezét és motyog.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Quantall elfáradt. Élete egyik legkimerítőbb napján van túl. A vashegyről utazott ide, jelen volt a gazdagnegyedi zavargásoknál, aztán a templomba ment és csatlakozott a menethez ahol eddig szinte csak harcolt és mindene fáj és nem bírja tovább. Jól esik neki végre elengednie magát. Hogy nem fáj semmi és nem kell aggódnia sem mert elragadja a jóleső sötétség. Szívesen így is maradna. Először ki is akarja szűrni, azt a kellemetlen hangot. De csak nem hagyja magát és érzi, hogy a táskájában is van valami mozgás. Majd fény és mintha visszatérne belé az élet. Fáradtan motyogja maga elé.*
-Te vagy az? A látnok?
*Még a nevét se tudja szegény embernek. Ahogy, azt sem, hogy mi történt vele. Csak annyit, hogy a lelkét egy kőbe zárta, de erről egy félistennő se tudott semmit. A mélységinek ha a testébe vissza is tért az élet a feje még kába a sok történéstől. Így is kel fel a földről és motyog maga elé.*
-Bárcsak mondanál konkrétumokat.
*Ami érdekes, hogy tud mozogni. A hátát majd valakivel meg kéne nézetnie azért, de ez érdekes. A helyzetet látva fáradtan megpróbál előlépni.*
-Elég vér folyt. Lépjetek hátra a sérülttől.*Ezt a barátainak mondja akik rájuk támadtak.*Megpróbálom meggyógyítani.
*Majd ha hagyják a szenvedő mellkasára teszi a kezét és motyog.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
6733. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:40:33
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta mint a hó//
- Maradj is az, mert ez egy veszélyes világ, tíí híí. Főleg a szépeknek rejt csupa veszélyt. * Csóválja meg vigyorogva a fejét, mintha csak egy jó viccet mondott volna. *
- A lázadásnak vége, de rend még nincs a fejekbe! Mit gondolsz, ha nincsenek városőrök, csak úgy megmarad a rend? Nem marad meg, nem nem. Akkor minek tartanánk őröket, nem igaz, tíí híí? Most azt hiszik bármit megtehetnek, mert ki vonná őket felelősségre. Én biztos nem, és szerintem te se, tíí híí. Ráadásul itt ez a ragály... ha egy anya azt látja, hogy a gyerekének segítség kell, bármire képes, tíí híí. Ez igaz az apákra és a szerelmesekre is, aztán ott vannak, akik csak a saját érdeküket nézik, tíí híí. * Vigyorogva nézi, ahogy a lány elpirul, látszik rajta, hogy még ártatlan, mint a fejére hulló hó. Rhalkumn ismét körbepillant, ráharap az ajkára, majd hirtelen lerántja magáról a leplet. *
- Vedd fel, tíí híí! Megvéd a hótól, és melegen tart. És eltakarja a szép arcod és hajad is. * Ajánlja fel. Ha Lyna elveszi, akkor meglepődve láthatja, hogy a köpeny csak kívülről koszos, belül olyan tiszta, mint a nemesi ruhák. Így, hogy lekerült róla a lepel, már a gnómon viselt fegyvereket is megnézheti magának, illetve Rhalkumn is kihúzza magát, és nem tűnik púposnak se tovább. Az arcáról eltűnik a mosoly, és fáradt tekintet jelenik meg rajta. Mielőtt a madárkáért nyúlna, a ruhája alól egy átlátszó folyadékkal teli üveget húz elő, nagyot kortyol belőle, és visszarejti. *
- Na nézzük. * Nyújtja a kezét, és ha a lány átteszi a madarat, akkor óvatosan vizsgálni kezdi annak a szárnyát. Erőtlenül ugyan, de az állat meg-megmozdítja, mire a gnóm fellélegez. *
- Menthető. * Jelenti ki, majd megnézi a mellkasát is a madárnak, és Lyna láthatja, hogy elégedetlenül húzza el a száját. * Régóta nem evett szegény. * Teszi még hozzá, majd szemből is szemügyre veszi a madarat, annak szemét nézve. *
- Jól van, betegségnek nincs nyoma... hmm... Fogd meg kérlek. * Adja vissza a lánynak, és előveszi a lándzsáját, amivel egy gyors mozdulattal csíkot vág a nadrágja aljából. Megnézi, és mivel elég erősnek ítéli meg, ezért ismét elégedetten bólint.*
- Kérem vissza. * Nyúl az állatért, majd ügyes és gyengéd mozdulatokkal bekötözi az állatot. A szárnyak alatt, a test körül futtatja körbe először a vásznat, majd a sérült szárnyhoz nyúl, és visszanyomja a csontot a helyére, mire a madár csapdosni kezd a még ép szárnyával, de Rhalkumn nem foglalkozik vele. Rászorítja a kötést, persze ügyelve arra, hogy a madár testét ne szorítsa, és köt rá egy csomót. Ez után a madárka is abbahagyja a csapkodást. *
- Egy-két hónapig hagyd rajta. Rendszeresen etetni kell, és melegen tartani, ez nagyon fontos. Szerintem hord a ruhád alatt, vagy ruhába bugyolálva. Rendszeresen adj neki inni is, ha a kezedből nem akar inni, akkor egy vizes ruhát óvatosan tegyél a csőrébe, abból csepeg neki elég. Ha két hónap múlva még mindig lóg a szárnya, akkor sajnos nem forrt be rendesen a csont.
- Maradj is az, mert ez egy veszélyes világ, tíí híí. Főleg a szépeknek rejt csupa veszélyt. * Csóválja meg vigyorogva a fejét, mintha csak egy jó viccet mondott volna. *
- A lázadásnak vége, de rend még nincs a fejekbe! Mit gondolsz, ha nincsenek városőrök, csak úgy megmarad a rend? Nem marad meg, nem nem. Akkor minek tartanánk őröket, nem igaz, tíí híí? Most azt hiszik bármit megtehetnek, mert ki vonná őket felelősségre. Én biztos nem, és szerintem te se, tíí híí. Ráadásul itt ez a ragály... ha egy anya azt látja, hogy a gyerekének segítség kell, bármire képes, tíí híí. Ez igaz az apákra és a szerelmesekre is, aztán ott vannak, akik csak a saját érdeküket nézik, tíí híí. * Vigyorogva nézi, ahogy a lány elpirul, látszik rajta, hogy még ártatlan, mint a fejére hulló hó. Rhalkumn ismét körbepillant, ráharap az ajkára, majd hirtelen lerántja magáról a leplet. *
- Vedd fel, tíí híí! Megvéd a hótól, és melegen tart. És eltakarja a szép arcod és hajad is. * Ajánlja fel. Ha Lyna elveszi, akkor meglepődve láthatja, hogy a köpeny csak kívülről koszos, belül olyan tiszta, mint a nemesi ruhák. Így, hogy lekerült róla a lepel, már a gnómon viselt fegyvereket is megnézheti magának, illetve Rhalkumn is kihúzza magát, és nem tűnik púposnak se tovább. Az arcáról eltűnik a mosoly, és fáradt tekintet jelenik meg rajta. Mielőtt a madárkáért nyúlna, a ruhája alól egy átlátszó folyadékkal teli üveget húz elő, nagyot kortyol belőle, és visszarejti. *
- Na nézzük. * Nyújtja a kezét, és ha a lány átteszi a madarat, akkor óvatosan vizsgálni kezdi annak a szárnyát. Erőtlenül ugyan, de az állat meg-megmozdítja, mire a gnóm fellélegez. *
- Menthető. * Jelenti ki, majd megnézi a mellkasát is a madárnak, és Lyna láthatja, hogy elégedetlenül húzza el a száját. * Régóta nem evett szegény. * Teszi még hozzá, majd szemből is szemügyre veszi a madarat, annak szemét nézve. *
- Jól van, betegségnek nincs nyoma... hmm... Fogd meg kérlek. * Adja vissza a lánynak, és előveszi a lándzsáját, amivel egy gyors mozdulattal csíkot vág a nadrágja aljából. Megnézi, és mivel elég erősnek ítéli meg, ezért ismét elégedetten bólint.*
- Kérem vissza. * Nyúl az állatért, majd ügyes és gyengéd mozdulatokkal bekötözi az állatot. A szárnyak alatt, a test körül futtatja körbe először a vásznat, majd a sérült szárnyhoz nyúl, és visszanyomja a csontot a helyére, mire a madár csapdosni kezd a még ép szárnyával, de Rhalkumn nem foglalkozik vele. Rászorítja a kötést, persze ügyelve arra, hogy a madár testét ne szorítsa, és köt rá egy csomót. Ez után a madárka is abbahagyja a csapkodást. *
- Egy-két hónapig hagyd rajta. Rendszeresen etetni kell, és melegen tartani, ez nagyon fontos. Szerintem hord a ruhád alatt, vagy ruhába bugyolálva. Rendszeresen adj neki inni is, ha a kezedből nem akar inni, akkor egy vizes ruhát óvatosan tegyél a csőrébe, abból csepeg neki elég. Ha két hónap múlva még mindig lóg a szárnya, akkor sajnos nem forrt be rendesen a csont.
6732. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:08:56
Üzenet elküldve: 2019-01-06 01:08:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta mint a hó//
*Örül az észrevételeknek és a jó tanácsoknak is, igazán hasznosnak érzi őket.*
- Rendben, akkor ijedős maradok.
*Biccentve tökéli el magát, bár kissé furcsának hat ez így kimondva.*
- De hát már vége a lázadásnak, nem?
*Kérdez vissza, hiszen ő úgy tudja. Persze azt ő sem gondolja, hogy visszaállt volna Arthenior a régebbi állapotába, bár az jó eséllyel nem fog soha megtörténni. Ez kicsit szomorú is számára. Alkalma van megfigyelni az öregnek tűnő gnómot, de sokat nem lát belőle, amit igen, az viszont érdekes és szomorú egyszerre. A kötés miatt azt gondolja, hogy a bácsi meg van sérülve. Rákérdezni nem mer, ez már annál jóval személyesebbnek tűnik a számára.*
- Jaj, a betegségről sajnos hallottam. Nagyon szomorú.
*Arcán meg is jelenik az előbb említett érzés, szája széle lefelé kanyarodik.*
- Ezek nagyon hasznos tanácsok, meg fogom fogadni őket.
*Tényleg oda fog figyelni, mert nyilván nem szeretne megbetegedni, főleg mert általa mások is megbetegedhetnek. Elismeri magában, hogy a bácsi nagyon okos lehet, illetve szerinte az is.*
- Jaj!
*Pironkodva hajtja le fejét és rejti el arcát kabátjának gallérjában. A bókoktól minden alkalommal zavarba tud jönni.*
- A szép emberekkel is sok rossz történik gondolom. Ők jóval feltűnőbbek.
*Elmélázva emésztgeti ezt a gondolatot.*
- Megkívánni? Bevonszolnak?
*Kérdez vissza elkerekedett szemekkel és vörös arca még vörösebbé válik. Ez különösen olyan téma a számára, amitől kellemetlenül érzi magát.*
- De kedves a bácsitól, hogy vigyáz rám, nagyon szépen köszönöm.
*Az fel sem merül benne, hogy esetleg a gnóm ezt érdekből tenné, hiszen Lyna sem érdekből segít. Ha megteheti és alkalma van rá, akkor nem is tudna elvárni cserébe semmit.*
- Jaj de jó! Az orvoslás nagyon szép szakma, engem is érdekel a gyógyítás. *A bácsi nagyon szép dolgot csinál nap mint nap és nagyon okos is.
Szemeiben őszinte imádat és rajongás csillog. Nincs is szerinte csodálatosabbak a világon, mint az orvosok, akik energiáikat nem sajnálva igyekeznek mindent megtenni másokért. Ő is szeretne betegeken és kétségbeesetteken segíteni.*
- Oh, megsérült, meg eléggé kihűlt, de nem tudom mi történhetett vele. Az út szélén találtam.
*Lassan és nagyon óvatosan zsebébe nyúl, hogy elővegye a félholt, erőtlen állatot.*
- A bácsi tudna rajta segíteni? Nagyon hálás lennék érte.
*Letörtsége rögtön el is illan, hiszen itt van Rhalkumn, aki egy remek orvosnak tűnik és ő biztosan még a halálból is vissza tud hozni másokat. Olyanokról is hallott és még mindig elfogja a borzongás, ha ebbe belegondol.*
*Örül az észrevételeknek és a jó tanácsoknak is, igazán hasznosnak érzi őket.*
- Rendben, akkor ijedős maradok.
*Biccentve tökéli el magát, bár kissé furcsának hat ez így kimondva.*
- De hát már vége a lázadásnak, nem?
*Kérdez vissza, hiszen ő úgy tudja. Persze azt ő sem gondolja, hogy visszaállt volna Arthenior a régebbi állapotába, bár az jó eséllyel nem fog soha megtörténni. Ez kicsit szomorú is számára. Alkalma van megfigyelni az öregnek tűnő gnómot, de sokat nem lát belőle, amit igen, az viszont érdekes és szomorú egyszerre. A kötés miatt azt gondolja, hogy a bácsi meg van sérülve. Rákérdezni nem mer, ez már annál jóval személyesebbnek tűnik a számára.*
- Jaj, a betegségről sajnos hallottam. Nagyon szomorú.
*Arcán meg is jelenik az előbb említett érzés, szája széle lefelé kanyarodik.*
- Ezek nagyon hasznos tanácsok, meg fogom fogadni őket.
*Tényleg oda fog figyelni, mert nyilván nem szeretne megbetegedni, főleg mert általa mások is megbetegedhetnek. Elismeri magában, hogy a bácsi nagyon okos lehet, illetve szerinte az is.*
- Jaj!
*Pironkodva hajtja le fejét és rejti el arcát kabátjának gallérjában. A bókoktól minden alkalommal zavarba tud jönni.*
- A szép emberekkel is sok rossz történik gondolom. Ők jóval feltűnőbbek.
*Elmélázva emésztgeti ezt a gondolatot.*
- Megkívánni? Bevonszolnak?
*Kérdez vissza elkerekedett szemekkel és vörös arca még vörösebbé válik. Ez különösen olyan téma a számára, amitől kellemetlenül érzi magát.*
- De kedves a bácsitól, hogy vigyáz rám, nagyon szépen köszönöm.
*Az fel sem merül benne, hogy esetleg a gnóm ezt érdekből tenné, hiszen Lyna sem érdekből segít. Ha megteheti és alkalma van rá, akkor nem is tudna elvárni cserébe semmit.*
- Jaj de jó! Az orvoslás nagyon szép szakma, engem is érdekel a gyógyítás. *A bácsi nagyon szép dolgot csinál nap mint nap és nagyon okos is.
Szemeiben őszinte imádat és rajongás csillog. Nincs is szerinte csodálatosabbak a világon, mint az orvosok, akik energiáikat nem sajnálva igyekeznek mindent megtenni másokért. Ő is szeretne betegeken és kétségbeesetteken segíteni.*
- Oh, megsérült, meg eléggé kihűlt, de nem tudom mi történhetett vele. Az út szélén találtam.
*Lassan és nagyon óvatosan zsebébe nyúl, hogy elővegye a félholt, erőtlen állatot.*
- A bácsi tudna rajta segíteni? Nagyon hálás lennék érte.
*Letörtsége rögtön el is illan, hiszen itt van Rhalkumn, aki egy remek orvosnak tűnik és ő biztosan még a halálból is vissza tud hozni másokat. Olyanokról is hallott és még mindig elfogja a borzongás, ha ebbe belegondol.*
6731. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-06 00:52:43
Üzenet elküldve: 2019-01-06 00:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Biccent a férfi válaszára és leold övéről1 Sötétzöld varázsitalt, amit aztán átnyújt Laor Vylnisnak.
.*
- Ez jót fog tenni - * szomorú mosollyal biztatja Laort, ami a mostani hangulatában a maximum, amit nyújtani tud.
Ezután elindul a kicsi kordé és egy ideig csend borul rájuk. Már a tisztáson járnak mikor Laor újból hozzá szól. Kicsit hallgat, aztán halkan felsóhajt. *
- Talán ha jobban érveltem volna velünk lenne most is - * ebben érzi magát hibásnak, mert akkor még nem volt harc, akkor még nem volt baj, akkor még talán valahogy segíthetett volna azoknak is, akiknek a harc folyamán nem tudott, elvégre nem azon az oldalon állt. *
- Örülnék ha létre tudnék hozni egy olyan helyet ami békés lenne a sok zordság közepette. Még ha csak egy aprócska kunyhónyi helyet is - * elmosolyodik a botor álomra, ám kissé keserűen, mert ebben a pillanatban úgy érzi, ettől a vágyálomtól olyan távol van, mint amennyire még soha nem volt. *
//Kovácsnézőben//
* Biccent a férfi válaszára és leold övéről1 Sötétzöld varázsitalt, amit aztán átnyújt Laor Vylnisnak.
.*- Ez jót fog tenni - * szomorú mosollyal biztatja Laort, ami a mostani hangulatában a maximum, amit nyújtani tud.
Ezután elindul a kicsi kordé és egy ideig csend borul rájuk. Már a tisztáson járnak mikor Laor újból hozzá szól. Kicsit hallgat, aztán halkan felsóhajt. *
- Talán ha jobban érveltem volna velünk lenne most is - * ebben érzi magát hibásnak, mert akkor még nem volt harc, akkor még nem volt baj, akkor még talán valahogy segíthetett volna azoknak is, akiknek a harc folyamán nem tudott, elvégre nem azon az oldalon állt. *
- Örülnék ha létre tudnék hozni egy olyan helyet ami békés lenne a sok zordság közepette. Még ha csak egy aprócska kunyhónyi helyet is - * elmosolyodik a botor álomra, ám kissé keserűen, mert ebben a pillanatban úgy érzi, ettől a vágyálomtól olyan távol van, mint amennyire még soha nem volt. *
6730. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:37:45
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:37:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Az erdőmélyi elfet, régen, még egy másik életben a pimasz szélhez hasonlították, amelyik táncra kéri a kabátok és ruhák szegélyét, összekuszálja a nyitott ablak alatt asztalon hagyott pergameneket és tekercseket. Aztán mestere viharhoz hasonlította, mostanra pedig, tavaszi széllé lágyult, ám ha kell - s mint a mellékelt ábra is mutatja, kell - akkor képes számumként tépni szét, ami az útjába kerül.
Így a fákat szaggató szelet barátjaként üdvözli, az ő vérét felkorbácsolja, jó érzéssel tölti el, bár meglehet, hogy ezt a szelet Sa'Tereth kutyái keltik.
Hála az Erdő Szívének, Xauzur megérti mit kér tőle barátja, így elhagyja a csatateret. Erdőmély szerzetese szomorúan cselekszi ezt meg, de amint a helyzet engedi, újra maga mellé hívja az irbiszt.
A kiáltásnak viszont ára van, a csuhátlan csuhás alkarvédői újabb karcokkal gazdagodnak, amikor a kövek csattannak rajta, de sérülést nem szenved. Az ütése viszont talál, ökle alatt érzi a bordák reccsenését.
A feltápászkodó és az álló ellenfelekkel nem kell törődnie, mert az odaérő szövetséges városiak lefogják őket, ő maga így az ismeretlen szőke nőre támadó kettős felé robbanhat. Két-három öles lépés és máris ott teremhet, onnan már látszik a szőke nő véres keze, talán a támadók arcáról leolvasható bizonytalanság.
A Quantall fölé kúszó ember nő és a támadók közé ékelődne, tartása nem hagy kétséget afelől, hogy ha kell, komoly eszközökkel veszi elejét, hogy bántsák a varázslót védelmező ismeretlen szövetségest, de a szavakat nem hallja a körülöttük tomboló vihartól.
Az elsőnek belekapaszkodna a vállába-ruhájába és máris söpri-söpörné ki a lábát jobbra, balra húzva a megmarkolt vállat, hogy a földre vigye, ezzel akadályozva őt a támadásban.
De talán érzékeli az akarat hiányát, a támadási szándék nem létét (az évtizedek alatt ezt is megtanulta felismerni), így nem viszi a földre, ha időben sikerül észlelnie vagy a szőke nő nem állítja meg. Más esetben véghezviszi a földre-vitelt és támad a másikra, akinél már éreznie kell, hogy nem az az őrült támadó, mint akik eddig az életüket és küldetésüket veszélyeztették.
Ha így lesz, megtorpan a mozdulatban, jeleket, szándékot keres, s ha nem tapasztal ilyet, felhagy a támadással és hátralép a földön heverő Quantall és a szőke nő felé védelmezőn.*
*Az erdőmélyi elfet, régen, még egy másik életben a pimasz szélhez hasonlították, amelyik táncra kéri a kabátok és ruhák szegélyét, összekuszálja a nyitott ablak alatt asztalon hagyott pergameneket és tekercseket. Aztán mestere viharhoz hasonlította, mostanra pedig, tavaszi széllé lágyult, ám ha kell - s mint a mellékelt ábra is mutatja, kell - akkor képes számumként tépni szét, ami az útjába kerül.
Így a fákat szaggató szelet barátjaként üdvözli, az ő vérét felkorbácsolja, jó érzéssel tölti el, bár meglehet, hogy ezt a szelet Sa'Tereth kutyái keltik.
Hála az Erdő Szívének, Xauzur megérti mit kér tőle barátja, így elhagyja a csatateret. Erdőmély szerzetese szomorúan cselekszi ezt meg, de amint a helyzet engedi, újra maga mellé hívja az irbiszt.
A kiáltásnak viszont ára van, a csuhátlan csuhás alkarvédői újabb karcokkal gazdagodnak, amikor a kövek csattannak rajta, de sérülést nem szenved. Az ütése viszont talál, ökle alatt érzi a bordák reccsenését.
A feltápászkodó és az álló ellenfelekkel nem kell törődnie, mert az odaérő szövetséges városiak lefogják őket, ő maga így az ismeretlen szőke nőre támadó kettős felé robbanhat. Két-három öles lépés és máris ott teremhet, onnan már látszik a szőke nő véres keze, talán a támadók arcáról leolvasható bizonytalanság.
A Quantall fölé kúszó ember nő és a támadók közé ékelődne, tartása nem hagy kétséget afelől, hogy ha kell, komoly eszközökkel veszi elejét, hogy bántsák a varázslót védelmező ismeretlen szövetségest, de a szavakat nem hallja a körülöttük tomboló vihartól.
Az elsőnek belekapaszkodna a vállába-ruhájába és máris söpri-söpörné ki a lábát jobbra, balra húzva a megmarkolt vállat, hogy a földre vigye, ezzel akadályozva őt a támadásban.
De talán érzékeli az akarat hiányát, a támadási szándék nem létét (az évtizedek alatt ezt is megtanulta felismerni), így nem viszi a földre, ha időben sikerül észlelnie vagy a szőke nő nem állítja meg. Más esetben véghezviszi a földre-vitelt és támad a másikra, akinél már éreznie kell, hogy nem az az őrült támadó, mint akik eddig az életüket és küldetésüket veszélyeztették.
Ha így lesz, megtorpan a mozdulatban, jeleket, szándékot keres, s ha nem tapasztal ilyet, felhagy a támadással és hátralép a földön heverő Quantall és a szőke nő felé védelmezőn.*
6729. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-05 00:00:42
Üzenet elküldve: 2019-01-05 00:00:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
*Úgy hajladoznak a fák ágai, mintha a szél tövestől akarná kicsavarni őket. Néha alábbhagy egy pillanatra, de csak azért, hogy lendületet vegyen, s újult erővel csapjon le a már hőfödte tájra. A tisztáson harcolók megérezhetik haragját, s fagyos fogait is, bár a mozdulatok még nem lassulnak, a fedetlen fő és az ujjak érezhetik a csípést, mit produkál. Persze van ettől nagyobb gondjuk is.*
//Pycta//
*Az előző látványos mozdulatsor sikerrel zárul. Lehetett volna ettől nagyobb is, de mindenféleképpen haladásnak könyvelhető el. Azonban egy pillanatra sem állhat meg, bár minden apró mozdulat és koncentráció újabb erőmorzsát vesz ki belőle. Ez egyelőre még nem érezteti hatását, hajtja az adrenalin és az elhivatottság, így első dolga a szerencsétlenek figyelmeztetése, miközben karjait maga elé kapja. Az irbisz füle éles, még a hóviharban is, azonnal felkapja fejét az ismerős hangra, s némi értetlen mordulás után láthatóan vissza-visszanézve somfordál el. A segítségnek érkező négyes láthatóan észre sem veszi, hogy mekkora veszélyben volt, csak mélán tekintenek körbe a szóra, amit nem is igazán ismernek, nem erdőből valók. Nagyjából a felkiáltással egy időben erőteljes fémes csattanás rázza fel őket a kábulatból, amint a kődarab az elf alkarvédőjén csattan. Ha fából lett volna, minimum megreped, azonban így, függetlenül attól, hogy a mozdulatok kivitelezése valószínűleg nehézkesebb egy gyengébb szerzetnek, más nem történik. Persze fájdalmasnak fájdalmas, azonban sérülést semmit nem okoz, ahogyan a folytatást sem akasztja meg, az ember inkább magától kínál fel tökéletes célpont területet, hisz nem harcosról, csupán egy őrültnek tűnő szegényről van szó. Mondani sem kell, hogy a csapott félkörös kis ívben rögtön betalál.*
- Pfohh... *Szalad ki a levegő az ember száján, talán ez az első szó, mi elhagyja az acsarkodáson kívül. Baljós reccsenés kíséri, hány hány borda törik el nem tudni, de az arcára ülő fájdalom, mindent elárul, ahogyan lassú dőlése is a föld felé. Vele már biztosan nem lesz több gond, ahogyan a kisöpört lábú is fetreng még a földön. Az elrúgott harmadik már feltápászkodna, melyben a meglökött ember is segíti, azonban ekkorra már odaér a négy segítő is, kik, a szinte még magukhoz sem tért kettőt lefogják, majd rátérdelnek.*
- Menj csak, ezt intézzük! *Kiáltanak Pyctának elszántan. Így Pycta gondtalanul a még fennmaradó kettő felé indulhat, kik Natalaydára rontanak.*
//Quantall//
*Hideg a föld, de Quantall nem érzi. Oly távolinak tűnik minden, nem hall csatazajt, de még a szél fúvása sem zavarja. Az ő arca nem pirosodik a fagytól, inkább tovább mélyül a színe. Gondolatok nem kínozzák, inkább afféle nyugalomnak nevezhető az állapot, mint egy hosszú vándorút után az első fogadó a kietlen pusztán. Csendes, hívogató és kedves.*
- Kelj... *Egyetlen szó csak először, mélán és tompán, mintha csak egy gödörből szólna.* Kelj... *Ismétlődik meg hirtelen a hang, mit már jobban hall, s mintha az a valaki erőteljesebben próbálkozna. Olybá tűnik, mintha mozgást érezne batyujában, vagy szütyőjében, mintha egy apró nyúl próbálkozna töretlen kibújni onnan.*
- Kelj fel, Quantall!!! *Hirtelen a mozgás alábbhagy, s rubintvörös, majd kék színben játszó fényfolt tűnik fel pont ott, ahol egy bizonyos könyvet tárol. Mást is érez a mélységi, mert teste erőre kap, s a fájdalma megszűnik, szemei még csukva ugyan, mert kecsegtető a pihenés, de egyáltalán nem érzi magát fáradtnak, sőt meggyőződése, hogy sebe behegedt.*
- Még nincs vége, neked nincs! *Hangzik fel a könyv.* Segítettem, most indulj, szükség van rád! *A villódzás lassan megszűnik egy apró mozdulat után, s a könyv tárolóhelye ismét megnyugszik. Quantall azonnal felkelhet és, ha úgy gondolja társai, vagy más segítségére siethet. Sebe meggyógyult, s mikor felkel frissnek és kipihentnek érzi magát, készen áll bármire, mi eztán jöhet.*
//Natalayda//
*Friss vér önti el kezeit, a hófehér, itt-ott bepiszkolódott fehér bőr most vörös színben pompázik. Terjed a havon is, de nem ez a legszörnyűbb. Ahogy hátrafelé indul meg, tántorogva és szédelegve, tettének súlya alatt, még hallhatja a férfi zokogva síró üvöltését. Az ágyéksérülés borzasztó dolog, de nem okoz azonnal halált. Apránként folyatja el az éltető nedvet a testből, izzó fájdalmat okozva, még sokáig fog tartani, míg a férfi kiszenved. Nagyon sokáig. Eljut Quantalig, ugyanis a másik két épen maradt támadója, mintha bizonytalannak látszódna, csak kábán merednek társukra, majd egymásra. Egyetlen kérdés hirtelen felhangzik egyikük szájából.*
- Miért tetted? Hisz beteg? *S vádlón néznek Natalaydára, mintha fel sem tűnne nekik, hogy az imént még őrülten támadták a lányt. A megiramodó Pycta azonban ezt nem hallja, s gyakorlatilag egy pillanat alatt odaér már, hogy támadjon, bár a másik kettő nem készül erre. Senki nincs, ki szóljon neki, hogy változás állt be.*
*Úgy hajladoznak a fák ágai, mintha a szél tövestől akarná kicsavarni őket. Néha alábbhagy egy pillanatra, de csak azért, hogy lendületet vegyen, s újult erővel csapjon le a már hőfödte tájra. A tisztáson harcolók megérezhetik haragját, s fagyos fogait is, bár a mozdulatok még nem lassulnak, a fedetlen fő és az ujjak érezhetik a csípést, mit produkál. Persze van ettől nagyobb gondjuk is.*
//Pycta//
*Az előző látványos mozdulatsor sikerrel zárul. Lehetett volna ettől nagyobb is, de mindenféleképpen haladásnak könyvelhető el. Azonban egy pillanatra sem állhat meg, bár minden apró mozdulat és koncentráció újabb erőmorzsát vesz ki belőle. Ez egyelőre még nem érezteti hatását, hajtja az adrenalin és az elhivatottság, így első dolga a szerencsétlenek figyelmeztetése, miközben karjait maga elé kapja. Az irbisz füle éles, még a hóviharban is, azonnal felkapja fejét az ismerős hangra, s némi értetlen mordulás után láthatóan vissza-visszanézve somfordál el. A segítségnek érkező négyes láthatóan észre sem veszi, hogy mekkora veszélyben volt, csak mélán tekintenek körbe a szóra, amit nem is igazán ismernek, nem erdőből valók. Nagyjából a felkiáltással egy időben erőteljes fémes csattanás rázza fel őket a kábulatból, amint a kődarab az elf alkarvédőjén csattan. Ha fából lett volna, minimum megreped, azonban így, függetlenül attól, hogy a mozdulatok kivitelezése valószínűleg nehézkesebb egy gyengébb szerzetnek, más nem történik. Persze fájdalmasnak fájdalmas, azonban sérülést semmit nem okoz, ahogyan a folytatást sem akasztja meg, az ember inkább magától kínál fel tökéletes célpont területet, hisz nem harcosról, csupán egy őrültnek tűnő szegényről van szó. Mondani sem kell, hogy a csapott félkörös kis ívben rögtön betalál.*
- Pfohh... *Szalad ki a levegő az ember száján, talán ez az első szó, mi elhagyja az acsarkodáson kívül. Baljós reccsenés kíséri, hány hány borda törik el nem tudni, de az arcára ülő fájdalom, mindent elárul, ahogyan lassú dőlése is a föld felé. Vele már biztosan nem lesz több gond, ahogyan a kisöpört lábú is fetreng még a földön. Az elrúgott harmadik már feltápászkodna, melyben a meglökött ember is segíti, azonban ekkorra már odaér a négy segítő is, kik, a szinte még magukhoz sem tért kettőt lefogják, majd rátérdelnek.*
- Menj csak, ezt intézzük! *Kiáltanak Pyctának elszántan. Így Pycta gondtalanul a még fennmaradó kettő felé indulhat, kik Natalaydára rontanak.*
//Quantall//
*Hideg a föld, de Quantall nem érzi. Oly távolinak tűnik minden, nem hall csatazajt, de még a szél fúvása sem zavarja. Az ő arca nem pirosodik a fagytól, inkább tovább mélyül a színe. Gondolatok nem kínozzák, inkább afféle nyugalomnak nevezhető az állapot, mint egy hosszú vándorút után az első fogadó a kietlen pusztán. Csendes, hívogató és kedves.*
- Kelj... *Egyetlen szó csak először, mélán és tompán, mintha csak egy gödörből szólna.* Kelj... *Ismétlődik meg hirtelen a hang, mit már jobban hall, s mintha az a valaki erőteljesebben próbálkozna. Olybá tűnik, mintha mozgást érezne batyujában, vagy szütyőjében, mintha egy apró nyúl próbálkozna töretlen kibújni onnan.*
- Kelj fel, Quantall!!! *Hirtelen a mozgás alábbhagy, s rubintvörös, majd kék színben játszó fényfolt tűnik fel pont ott, ahol egy bizonyos könyvet tárol. Mást is érez a mélységi, mert teste erőre kap, s a fájdalma megszűnik, szemei még csukva ugyan, mert kecsegtető a pihenés, de egyáltalán nem érzi magát fáradtnak, sőt meggyőződése, hogy sebe behegedt.*
- Még nincs vége, neked nincs! *Hangzik fel a könyv.* Segítettem, most indulj, szükség van rád! *A villódzás lassan megszűnik egy apró mozdulat után, s a könyv tárolóhelye ismét megnyugszik. Quantall azonnal felkelhet és, ha úgy gondolja társai, vagy más segítségére siethet. Sebe meggyógyult, s mikor felkel frissnek és kipihentnek érzi magát, készen áll bármire, mi eztán jöhet.*
//Natalayda//
*Friss vér önti el kezeit, a hófehér, itt-ott bepiszkolódott fehér bőr most vörös színben pompázik. Terjed a havon is, de nem ez a legszörnyűbb. Ahogy hátrafelé indul meg, tántorogva és szédelegve, tettének súlya alatt, még hallhatja a férfi zokogva síró üvöltését. Az ágyéksérülés borzasztó dolog, de nem okoz azonnal halált. Apránként folyatja el az éltető nedvet a testből, izzó fájdalmat okozva, még sokáig fog tartani, míg a férfi kiszenved. Nagyon sokáig. Eljut Quantalig, ugyanis a másik két épen maradt támadója, mintha bizonytalannak látszódna, csak kábán merednek társukra, majd egymásra. Egyetlen kérdés hirtelen felhangzik egyikük szájából.*
- Miért tetted? Hisz beteg? *S vádlón néznek Natalaydára, mintha fel sem tűnne nekik, hogy az imént még őrülten támadták a lányt. A megiramodó Pycta azonban ezt nem hallja, s gyakorlatilag egy pillanat alatt odaér már, hogy támadjon, bár a másik kettő nem készül erre. Senki nincs, ki szóljon neki, hogy változás állt be.*
6728. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-04 00:04:44
Üzenet elküldve: 2019-01-04 00:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta mint a hó//
- Tíí híí, ijedős a kislány, mi? * Csóválja meg a fejét vidáman, nem tűnik úgy, mintha sajnálná, hogy megijesztette Lynát. * Elmondom neked aranyom, jó dolog az, jó biza, tíí híí. Azt jelenti, hogy vannak harctéri reflexeid. Reagálsz, ha valami baj van, reagálsz biza, tíí híí, nem állsz mint egy bárányka. Légy mindig ijedős, tíí híí!
* Baráti jó tanácsnak tűnhet, legalábbis Rhalkumn annak szánja ezeket a szavakat. Viszont a hangerőből vissza vesz, már nem rezegteti a városban a Pegazus ablakát a hangtartománya. *
- Sületlen bolond, tíí híí! Mindig van okod félni! * Legyint az öreg, és körbe is néz a tisztáson, mintha csak támadókat keresne. * Mindig légy éber, tíí híí! De most különösen. Fellázadtak a népek, eljött a forradalom, tíí híí!
* Ahogy ezt mondja, egészen a magasba dobja a karjait, látszik rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet. A pokróc kicsit hátra csúszik, és Lyna szemügyre veheti a férfi arcát, a koponyájából nem sokat lát, mert be van kötve a helye, bár a kikandikáló haj hiánya arról árulkodhat, hogy kopasz. Gyorsan visszahúzza magára a leplet, és ijedt szemmel tekint körbe. Amikor megbizonyosodik róla, hogy azóta se támadna senki, visszafordul a lányhoz. *
- Az emberek egymást ölik, ne tévesszen meg a jelző, mindenféle fajok támadnak most mindenkire. Betegség is van, szörnyű betegség, valami ocsmány kórság, ne nagyon közösködj másokkal. A vízből se igyál, csak ha kiforráztad előtte, és kerüld a tömegeket. * Hadarja most először komor hangon, szeme vadul cikázik miközben beszél, majd ahogy befejezte ismét vigyor kerül az arcára. *
- De egy ilyen szép lánykát még a bajok is elkerülnek, tíí híí! Főleg amíg itt vagyok. Veszélyes időket élünk, nem szabad csak úgy egyedül sétálni. Nem tudhatod, hogy ki kíván meg, és vonszol be a sikátorba, tíí híí! Bevonszolnak biza, láttam ilyet az előbb is. Hiányoznak a városőrök, tíí híí.
* A marka megremeg, ahogy a pénz belekerül, és kissé reszketeg módon húzza vissza a köpeny alá. *
- Nagyon rendes lány vagy te, tíí híí. Nem haragszom, nem bizony! Köszönöm, angyalom. A kezem azért tiszta, mert orvos vagyok. Tudom ám, hogy mi minden kerül egy ember kezére, nem győzöm mosni az enyémet, tíí híí. Mossad te is jó sokat, és akkor a betegségek felét elkerülheted, el biza, tíí híí. * Legyint, és körbenéz a tisztáson ismét, majd Lyna tekintetébe fúrja a sajátját, boldogan sugárzó tekintet ez. * A pénzzel is vigyázz, sok mocskos kéz fogdossa meg azt, evés előtt mindig moss kezet, és akkor is, ha fizettél, tíí híí. A kis barátodnak mi a baja?
* Int a galamb felé a ruha alól, és érdeklődve húzódik közelebb. *
- Tíí híí, ijedős a kislány, mi? * Csóválja meg a fejét vidáman, nem tűnik úgy, mintha sajnálná, hogy megijesztette Lynát. * Elmondom neked aranyom, jó dolog az, jó biza, tíí híí. Azt jelenti, hogy vannak harctéri reflexeid. Reagálsz, ha valami baj van, reagálsz biza, tíí híí, nem állsz mint egy bárányka. Légy mindig ijedős, tíí híí!
* Baráti jó tanácsnak tűnhet, legalábbis Rhalkumn annak szánja ezeket a szavakat. Viszont a hangerőből vissza vesz, már nem rezegteti a városban a Pegazus ablakát a hangtartománya. *
- Sületlen bolond, tíí híí! Mindig van okod félni! * Legyint az öreg, és körbe is néz a tisztáson, mintha csak támadókat keresne. * Mindig légy éber, tíí híí! De most különösen. Fellázadtak a népek, eljött a forradalom, tíí híí!
* Ahogy ezt mondja, egészen a magasba dobja a karjait, látszik rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet. A pokróc kicsit hátra csúszik, és Lyna szemügyre veheti a férfi arcát, a koponyájából nem sokat lát, mert be van kötve a helye, bár a kikandikáló haj hiánya arról árulkodhat, hogy kopasz. Gyorsan visszahúzza magára a leplet, és ijedt szemmel tekint körbe. Amikor megbizonyosodik róla, hogy azóta se támadna senki, visszafordul a lányhoz. *
- Az emberek egymást ölik, ne tévesszen meg a jelző, mindenféle fajok támadnak most mindenkire. Betegség is van, szörnyű betegség, valami ocsmány kórság, ne nagyon közösködj másokkal. A vízből se igyál, csak ha kiforráztad előtte, és kerüld a tömegeket. * Hadarja most először komor hangon, szeme vadul cikázik miközben beszél, majd ahogy befejezte ismét vigyor kerül az arcára. *
- De egy ilyen szép lánykát még a bajok is elkerülnek, tíí híí! Főleg amíg itt vagyok. Veszélyes időket élünk, nem szabad csak úgy egyedül sétálni. Nem tudhatod, hogy ki kíván meg, és vonszol be a sikátorba, tíí híí! Bevonszolnak biza, láttam ilyet az előbb is. Hiányoznak a városőrök, tíí híí.
* A marka megremeg, ahogy a pénz belekerül, és kissé reszketeg módon húzza vissza a köpeny alá. *
- Nagyon rendes lány vagy te, tíí híí. Nem haragszom, nem bizony! Köszönöm, angyalom. A kezem azért tiszta, mert orvos vagyok. Tudom ám, hogy mi minden kerül egy ember kezére, nem győzöm mosni az enyémet, tíí híí. Mossad te is jó sokat, és akkor a betegségek felét elkerülheted, el biza, tíí híí. * Legyint, és körbenéz a tisztáson ismét, majd Lyna tekintetébe fúrja a sajátját, boldogan sugárzó tekintet ez. * A pénzzel is vigyázz, sok mocskos kéz fogdossa meg azt, evés előtt mindig moss kezet, és akkor is, ha fizettél, tíí híí. A kis barátodnak mi a baja?
* Int a galamb felé a ruha alól, és érdeklődve húzódik közelebb. *
6727. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-03 23:43:13
Üzenet elküldve: 2019-01-03 23:43:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta mint a hó//
*Kicsit összerezzen, túlságosan elmereng a gondolataiban és a galambbal való beszélgetés közben, ezért az elf férfi csapaton kívül nem veszi észre az érkező gnómot. Meglepettsége látszik rajta, de ez hamar el is tűnik. Nem fél, talán kéne, de a nem túl biztató látvány inkább együttérzést kelt benne. A bácsi szegénynek tűnik, meg annak is mondja magát, Lyna pedig hisz neki.*
- Jaj bácsi, meg tetszett ijeszteni! Ne tessék csak úgy kiabálni, kérem!
*Szólal meg kissé pironkodva. Furcsa neki a gnóm, eléggé szokatlan a nevetése, persze ezt a világért nem tenné szóvá, hiszen azzal megbánthatná. Érzi a furcsa illatot is, ami egyébként bántja nyálkahártyáját, mégis gondosan ügyel arra, hogy ne húzza el száját.*
- Kicsit kijöttem gondolkodni a friss levegőre. Tetszik a város, mikor hullik a hó. Veszélyt eddig nem láttam. Tényleg van okom félni?
*Kérdezi, kíváncsi tekintetét a férfira függesztve, láthatóan mély érdeklődéssel fordulva hozzá. Ha hazugság is lenne, elhinné neki, hiszen miért akarna bárki olyan ártani neki, aki óva inti a veszélyektől?*
- Biztonságban?
*Kérdez vissza még kíváncsibban.*
- De a bácsi miért vigyázna rám?
*Azért ez még neki is kissé szokatlan, hiszen végtére is nem ismerik egymást, miért akarna bárki vigyázni rá?*
- Én elhiszem.
*Biccentve teszi hozzá.*
- Olyan tapasztaltnak tűnik a bácsi.
*Meg kissé leharcoltnak, így hihető is, hogy látott jócskán harcokat. Bár ami a kezeit illeti koldushoz képest nagyon tiszták. Meggondolatlanul ezt szóvá is teszi, de közben már nyúl az oldalán lévő tarisznyájához, miután a sérült és erőtlen galambot visszateszi túlméretezett kabátjának túlméretezett zsebébe.*
- Milyen szép tiszta a bácsi keze. Biztos nem beteg gyakran. A tisztaság fontos dolog. Meg a tisztelet is, igaza van ám a bácsinak.
* Közben már sikerült is elővennie 10 aranyat, amit kicsit sem sajnálva kedvesen nyújt oda Vasborda Rhalkumn-nak. *
- Remélem nem haragszik a bácsi, többet is adnék, de sajnos nincs sok és nekem is kell.
*De mindent meg is tesz, hogy ne haragudjanak rá, hiszen olyan szelíden mosolyog, ráadásul őszinte szeretettel. Persze nem önös érdek lapul emögött, csupán ilyen lenne ő.*
*Kicsit összerezzen, túlságosan elmereng a gondolataiban és a galambbal való beszélgetés közben, ezért az elf férfi csapaton kívül nem veszi észre az érkező gnómot. Meglepettsége látszik rajta, de ez hamar el is tűnik. Nem fél, talán kéne, de a nem túl biztató látvány inkább együttérzést kelt benne. A bácsi szegénynek tűnik, meg annak is mondja magát, Lyna pedig hisz neki.*
- Jaj bácsi, meg tetszett ijeszteni! Ne tessék csak úgy kiabálni, kérem!
*Szólal meg kissé pironkodva. Furcsa neki a gnóm, eléggé szokatlan a nevetése, persze ezt a világért nem tenné szóvá, hiszen azzal megbánthatná. Érzi a furcsa illatot is, ami egyébként bántja nyálkahártyáját, mégis gondosan ügyel arra, hogy ne húzza el száját.*
- Kicsit kijöttem gondolkodni a friss levegőre. Tetszik a város, mikor hullik a hó. Veszélyt eddig nem láttam. Tényleg van okom félni?
*Kérdezi, kíváncsi tekintetét a férfira függesztve, láthatóan mély érdeklődéssel fordulva hozzá. Ha hazugság is lenne, elhinné neki, hiszen miért akarna bárki olyan ártani neki, aki óva inti a veszélyektől?*
- Biztonságban?
*Kérdez vissza még kíváncsibban.*
- De a bácsi miért vigyázna rám?
*Azért ez még neki is kissé szokatlan, hiszen végtére is nem ismerik egymást, miért akarna bárki vigyázni rá?*
- Én elhiszem.
*Biccentve teszi hozzá.*
- Olyan tapasztaltnak tűnik a bácsi.
*Meg kissé leharcoltnak, így hihető is, hogy látott jócskán harcokat. Bár ami a kezeit illeti koldushoz képest nagyon tiszták. Meggondolatlanul ezt szóvá is teszi, de közben már nyúl az oldalán lévő tarisznyájához, miután a sérült és erőtlen galambot visszateszi túlméretezett kabátjának túlméretezett zsebébe.*
- Milyen szép tiszta a bácsi keze. Biztos nem beteg gyakran. A tisztaság fontos dolog. Meg a tisztelet is, igaza van ám a bácsinak.
* Közben már sikerült is elővennie 10 aranyat, amit kicsit sem sajnálva kedvesen nyújt oda Vasborda Rhalkumn-nak.
*- Remélem nem haragszik a bácsi, többet is adnék, de sajnos nincs sok és nekem is kell.
*De mindent meg is tesz, hogy ne haragudjanak rá, hiszen olyan szelíden mosolyog, ráadásul őszinte szeretettel. Persze nem önös érdek lapul emögött, csupán ilyen lenne ő.*
6726. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-03 21:16:14
Üzenet elküldve: 2019-01-03 21:16:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Natalayda bár nem úgy tervezi, de nem olyan gyakorlott harcos, aki ki tudná számítani a véletlent is. Így arra sem számol, hogy a közelebb eső habzó szájú népség úgy mozdul, hogy hamarabb éri a felfelé bökő mozdulat. Az egykori szépség szeme is elkerekedik a meglepetéstől, hisz nem egészen így tervezte. Vérben mártózott kezét maga elé kapja. Mint ha lassítanák az élet képeit, úgy tántorodik ő is hátra. Újabb lanawini vére tapad a kezéhez. Quantallt védené, segítené az ügyét, de nem akar gyilkolni, másképp pedig ezek szerint nem megy, vagy csak ő nem tud arany középutat találni.
Nem gép, hogy a következőre ugorjon, mit sem törődve az egésszel. Ha közben nem sodorják el, valószínűleg friss vérben áztatott kezeire mered.
Kiáltás rázza ki ebből az állapotból. Ismeretlen szó hasít a levegőbe. Csak az azt követőkből érzi, mert tudatosan nem rakja össze, hogy az egy név lehet. A helyzeten nem segít, de ha nem ragadják el, lassú léptekkel kezd hátrálni Quantallig. Nem célzott hátrálás, nem tudja, hogy a fiú elájult, csak abból a káoszból szeretne kikerülni.*
*Natalayda bár nem úgy tervezi, de nem olyan gyakorlott harcos, aki ki tudná számítani a véletlent is. Így arra sem számol, hogy a közelebb eső habzó szájú népség úgy mozdul, hogy hamarabb éri a felfelé bökő mozdulat. Az egykori szépség szeme is elkerekedik a meglepetéstől, hisz nem egészen így tervezte. Vérben mártózott kezét maga elé kapja. Mint ha lassítanák az élet képeit, úgy tántorodik ő is hátra. Újabb lanawini vére tapad a kezéhez. Quantallt védené, segítené az ügyét, de nem akar gyilkolni, másképp pedig ezek szerint nem megy, vagy csak ő nem tud arany középutat találni.
Nem gép, hogy a következőre ugorjon, mit sem törődve az egésszel. Ha közben nem sodorják el, valószínűleg friss vérben áztatott kezeire mered.
Kiáltás rázza ki ebből az állapotból. Ismeretlen szó hasít a levegőbe. Csak az azt követőkből érzi, mert tudatosan nem rakja össze, hogy az egy név lehet. A helyzeten nem segít, de ha nem ragadják el, lassú léptekkel kezd hátrálni Quantallig. Nem célzott hátrálás, nem tudja, hogy a fiú elájult, csak abból a káoszból szeretne kikerülni.*
6725. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-03 20:09:43
Üzenet elküldve: 2019-01-03 20:09:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Meglehetősen gyászos hangulatban indulnak el a kovácsműhelytől. Pashra talán nem ragad át ennyire ez a lelkiállapot, talán azért, mert ő kicsit távolabb lovagol a kordétól. Ririt viszont nagyon megviselték a történtek. A fele ennyi idős Laor talán még fel is képelné, mondván, ugyan mire számított, amikor a thargok mellé szegődött? Hogy az élet csupa móka és kacagás, és neki csak annyi dolga lesz, hogy illatszereket kevergessen? Egy alkimista hatalmas segítség lehet a fegyverforgatónak a csodálatos kevercseivel, és eközben bizony olyasmit is látnia kell, amihez egyébként semmi kedve nem lenne. De hát már nem az a fiatal kölyök.*
- Azt hiszem, az jó lesz. *mondja a sötétzöld italra kicsit bizonytalanul. Tulajdonképpen semmit nem tud ezekről a szerekről. Annak idején nem osztogattak ilyesmit a hétköznapi fegyvereseknek, nekik be kellett érniük a felcserek tudásával. Ha jobban belegondol, csak egyszer élt ilyesmivel. Valamikor rég, élet és halál között cipelték be a Vaskorsóba, és egy göndör hajú, szeplős tündér ilyesmivel rángatta vissza az életbe. Ez az emlék sem deríti jobb kedvre. Hiszen ő él, és Lea halott.*
- Magad ne vádold, ezt mi rontottuk el. *szólal meg már a tisztáson* Én és az a nyakas kovácsmester.
*A tündérre sandít és egy kicsit elmosolyodik.*
- Ha mindenki olyan lenne, mint te, ez egy nagyon békés világ lenne. ~És nagyon unalmas.~
*De inkább nem ragozza tovább. Ririn látszik, hogy legszívesebben elbújna valahova mindenki elől, valószínű, hogy nem vágyik a cseverészésre. Laor is inkább az igást nógatja, szeretne mielőbb kikeveredni a városból. Kyrion eltűnésén pedig nem mereng sokat. Ez a félelf ilyen. Szegény Szilánkok!*
//Kovácsnézőben//
*Meglehetősen gyászos hangulatban indulnak el a kovácsműhelytől. Pashra talán nem ragad át ennyire ez a lelkiállapot, talán azért, mert ő kicsit távolabb lovagol a kordétól. Ririt viszont nagyon megviselték a történtek. A fele ennyi idős Laor talán még fel is képelné, mondván, ugyan mire számított, amikor a thargok mellé szegődött? Hogy az élet csupa móka és kacagás, és neki csak annyi dolga lesz, hogy illatszereket kevergessen? Egy alkimista hatalmas segítség lehet a fegyverforgatónak a csodálatos kevercseivel, és eközben bizony olyasmit is látnia kell, amihez egyébként semmi kedve nem lenne. De hát már nem az a fiatal kölyök.*
- Azt hiszem, az jó lesz. *mondja a sötétzöld italra kicsit bizonytalanul. Tulajdonképpen semmit nem tud ezekről a szerekről. Annak idején nem osztogattak ilyesmit a hétköznapi fegyvereseknek, nekik be kellett érniük a felcserek tudásával. Ha jobban belegondol, csak egyszer élt ilyesmivel. Valamikor rég, élet és halál között cipelték be a Vaskorsóba, és egy göndör hajú, szeplős tündér ilyesmivel rángatta vissza az életbe. Ez az emlék sem deríti jobb kedvre. Hiszen ő él, és Lea halott.*
- Magad ne vádold, ezt mi rontottuk el. *szólal meg már a tisztáson* Én és az a nyakas kovácsmester.
*A tündérre sandít és egy kicsit elmosolyodik.*
- Ha mindenki olyan lenne, mint te, ez egy nagyon békés világ lenne. ~És nagyon unalmas.~
*De inkább nem ragozza tovább. Ririn látszik, hogy legszívesebben elbújna valahova mindenki elől, valószínű, hogy nem vágyik a cseverészésre. Laor is inkább az igást nógatja, szeretne mielőbb kikeveredni a városból. Kyrion eltűnésén pedig nem mereng sokat. Ez a félelf ilyen. Szegény Szilánkok!*
6724. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:40:29
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:40:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta mint a hó//
- Tíí híí! * töri meg a csendet egy nevetés, ahogy egy koszos, reszketeg alak jelenik meg a tisztáson. Mozgása lassú, és kimért, igyekszik a lehető legkevesebb erőfeszítéssel a lehető legnagyobb távot megtenni. A fejére húzott lepellel védekezik a hóesés ellen, talán köpeny lehetett régen, de biztos, hogy nem gnómokra szabták. Szélei rojtosak, fodrosak, normális férfi a lovára se terítené lópokrócnak. *
- Tíí híí! Meg ne fázz, kislány! * Kiabál Lynára, amikor meglátja, és kissé gyorsabban indul meg felé. Fura, mintha az egyik lábára sántítana, és ha a lány nem szalad el, engedi, hogy közel érjen, akkor erős gyógyszeres illet csaphatja meg, amikor a gnóm beszélni kezd. *
- Mit keresel itt a hóesésben egyedül, kislány? Nem tudod, hogy veszélyes hely a város? * Csóválja a fejét, és felkuncog. * Tíí híí. De ne félj, én nem bántalak. Tíí híí, dehogy bántalak. Mellettem biztonságban leszel. Nem látszik, de láttam már sok harcot, tíí híí, bizony. Nincs egy kis apród egy haldokló öregembernek? Tíí híí, kenyérre kell.
* Ahogy ezt mondja, a lepel alól egy meglepően tiszta markot tart Lyna felé, reménykedve, hogy néhány aranyérme üti a markát. Szeme hamiskásan csillog, ahogy felpillant a lányra. *
- Tíí híí, ne sajnáld egy öregtől. Amúgy is tisztelni kell az öregeket, nem igaz, tíí híí?
- Tíí híí! * töri meg a csendet egy nevetés, ahogy egy koszos, reszketeg alak jelenik meg a tisztáson. Mozgása lassú, és kimért, igyekszik a lehető legkevesebb erőfeszítéssel a lehető legnagyobb távot megtenni. A fejére húzott lepellel védekezik a hóesés ellen, talán köpeny lehetett régen, de biztos, hogy nem gnómokra szabták. Szélei rojtosak, fodrosak, normális férfi a lovára se terítené lópokrócnak. *
- Tíí híí! Meg ne fázz, kislány! * Kiabál Lynára, amikor meglátja, és kissé gyorsabban indul meg felé. Fura, mintha az egyik lábára sántítana, és ha a lány nem szalad el, engedi, hogy közel érjen, akkor erős gyógyszeres illet csaphatja meg, amikor a gnóm beszélni kezd. *
- Mit keresel itt a hóesésben egyedül, kislány? Nem tudod, hogy veszélyes hely a város? * Csóválja a fejét, és felkuncog. * Tíí híí. De ne félj, én nem bántalak. Tíí híí, dehogy bántalak. Mellettem biztonságban leszel. Nem látszik, de láttam már sok harcot, tíí híí, bizony. Nincs egy kis apród egy haldokló öregembernek? Tíí híí, kenyérre kell.
* Ahogy ezt mondja, a lepel alól egy meglepően tiszta markot tart Lyna felé, reménykedve, hogy néhány aranyérme üti a markát. Szeme hamiskásan csillog, ahogy felpillant a lányra. *
- Tíí híí, ne sajnáld egy öregtől. Amúgy is tisztelni kell az öregeket, nem igaz, tíí híí?
6723. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-03 14:54:05
Üzenet elküldve: 2019-01-03 14:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Laor kérdésére felemeli fejét, először csak bambán bámul a férfira, vonásai most különösen gyermekiek, jobban, mint valaha, pedig a tündér aztán mindigis jóval fiatalabbnak tűnt a koránál. Kell egy kis idő míg felfogja a kérdést, majd lenéz a sebre *
- Sötétzöld elég lesz?- * súgja a kérdést.
Miután elrendezték a sebet és begyógyult csak aztán fogadja csak el a feléje nyújtott kezeket és száll fel a kordéra. Kapucnia kicsit lecsúszik fejéről, ám hamar visszaigazítja. Nem, most nem akar senkivel sem értekezni, tréfálkozni, nem akar mosolyogni, nem érzi helyénvalónak azok után, hogy a két derék legény odabenn fekszik, soha többé nem nevetve egy jóízűt valami ocsmány tréfán.
Ezután nem beszél senkivel, ha nem szólítják meg, csak kicsiny kezeit nézi, ami ugyan nem veres, mégis úgy érzi, hogy a kovácsok vérétől nedves, s mindig az is marad, akárhányszor fog kezet mosni meleg vízben. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 14:55:48
//Kovácsnézőben//
* Laor kérdésére felemeli fejét, először csak bambán bámul a férfira, vonásai most különösen gyermekiek, jobban, mint valaha, pedig a tündér aztán mindigis jóval fiatalabbnak tűnt a koránál. Kell egy kis idő míg felfogja a kérdést, majd lenéz a sebre *
- Sötétzöld elég lesz?- * súgja a kérdést.
Miután elrendezték a sebet és begyógyult csak aztán fogadja csak el a feléje nyújtott kezeket és száll fel a kordéra. Kapucnia kicsit lecsúszik fejéről, ám hamar visszaigazítja. Nem, most nem akar senkivel sem értekezni, tréfálkozni, nem akar mosolyogni, nem érzi helyénvalónak azok után, hogy a két derék legény odabenn fekszik, soha többé nem nevetve egy jóízűt valami ocsmány tréfán.
Ezután nem beszél senkivel, ha nem szólítják meg, csak kicsiny kezeit nézi, ami ugyan nem veres, mégis úgy érzi, hogy a kovácsok vérétől nedves, s mindig az is marad, akárhányszor fog kezet mosni meleg vízben. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 14:55:48
6722. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-03 02:36:54
Üzenet elküldve: 2019-01-03 02:36:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*Quantall mint szokta most is mások érdekét tartotta fontosabbnak a sajátjánál. Mivel pedig nem orvos és nem is volt soha ilyen sérülése amit mivel nem lát nem is tudja normálisan eldönteni, hogy mennyire mozoghat. Így a heveskedésének az eredménye az lesz, hogy újult erővel támad fel benne a fájdalom és ez most sok is neki. Érzi ahogy az általa kívánt energiákat nem sikerül úgy létrehozni ahogy akarta és az elméjében felhalmozott energia amit használni akart kifolyik. Ez az utolsó dolog amit érzékel mert az újabb fájdalomhullámok hatására legyűri a sötétség és elájul.*
*Quantall mint szokta most is mások érdekét tartotta fontosabbnak a sajátjánál. Mivel pedig nem orvos és nem is volt soha ilyen sérülése amit mivel nem lát nem is tudja normálisan eldönteni, hogy mennyire mozoghat. Így a heveskedésének az eredménye az lesz, hogy újult erővel támad fel benne a fájdalom és ez most sok is neki. Érzi ahogy az általa kívánt energiákat nem sikerül úgy létrehozni ahogy akarta és az elméjében felhalmozott energia amit használni akart kifolyik. Ez az utolsó dolog amit érzékel mert az újabb fájdalomhullámok hatására legyűri a sötétség és elájul.*
6721. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:29:58
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Gépiesnek tűnőn cselekszik, minden mozdulata és cselekvése előre eltervezettnek és tökéletesnek hat, egyetlen felesleges részlet sincs benne, mintha rugóra járnak.
Az első rúgása földre dönti ellenfelét, a másodikat pedig társai elé penderíti, de nem éri el a kívánt hatást. A harmadik túl messze van egyelőre a cselekvéshez, de így legalább jutott neki pár szabad pillanat, hogy fellélegezhessen és dönthessen.
A figyelmeztető kiáltásra odafordul és máris újabb ellenféllel nézhet szembe, aki kövekkel felfegyverezve igyekszik az életére törni. Mögötte viszont megpillantja az irbiszt, aki vadállat lévén bizonyosan nem tudja megkülönböztetni az erdőmélyi elf ellenségeit és szövetségeseit, ebben a helyzetben mindenkire veszélyes lehet, a csuhátlan csuhást kivéve.
A döntésen nem is kell gondolkodnia, most, hogy visszakapta érzéseit és nem védi lelkét az Erdő Szívének jégpáncélja, az élet a legfontosabb számára.
Mindkét kezét-alkarját felkapja arca elé, hogy védje a rázúduló csapástól, amelyet minden bizonnyal a kőkemény ököltől kell majd elszenvednie, miközben kiereszti a hangját.*
- XAUZUR! EL INNEN! *ordítja, remélve, hogy az irbisz érteni fogja. Bár eddig is értette minden kérését, bizonyosan nem most fogja cserbenhagyni.
Nem csak legendásan tud támadni, de védekezni is, ráadásul a csuha ujjai alatt alkarvédők rejteznek, ha sikerül azzal felfognia az ütést, akkor nem kaphat akkora ütést. Ha pedig a teste más részeit éri támadás, akkor legendás fájdalomtűrésére kell hagyatkoznia.
A kiáltás és a védekezés talán nem veszi el minden szegmentumát, hisz egyszerre is végre tudja hajtani, s ha pedig eltalálták vagy sikerült védenie, akkor újra támadásba lendül.
Az ütésre emelt kéz alatt indít ütést jobbal, csípőjével szerezve erőt annak, összeszorított ökle alulról, ívben csapódna a köves támadó bordáit célozva, azzal a nem titkolt céllal, hogy eltörjön belőlük párat. Az így szerzett sérülésbe nem hal bele, de a törött bordák fájdalma és mozgást akadályozó hatása miatt talán már ezzel az őrülttel sem kell számolni tovább.
Ha van ideje körbenézni, látja, hogy az őt figyelmeztető ember, a négyes feléjük tartó csoportja, őket segíti, így velük nem törődik. Megpördülve pedig talán látja, ahogy az ismeretlen szőke nő előtt összeesik egy támadó, de körülötte maradtak még legalább hárman.
Ha tud, akkor feléjük iramodik, bár nem biztos, hogy időben be tud avatkozni.*
*Gépiesnek tűnőn cselekszik, minden mozdulata és cselekvése előre eltervezettnek és tökéletesnek hat, egyetlen felesleges részlet sincs benne, mintha rugóra járnak.
Az első rúgása földre dönti ellenfelét, a másodikat pedig társai elé penderíti, de nem éri el a kívánt hatást. A harmadik túl messze van egyelőre a cselekvéshez, de így legalább jutott neki pár szabad pillanat, hogy fellélegezhessen és dönthessen.
A figyelmeztető kiáltásra odafordul és máris újabb ellenféllel nézhet szembe, aki kövekkel felfegyverezve igyekszik az életére törni. Mögötte viszont megpillantja az irbiszt, aki vadállat lévén bizonyosan nem tudja megkülönböztetni az erdőmélyi elf ellenségeit és szövetségeseit, ebben a helyzetben mindenkire veszélyes lehet, a csuhátlan csuhást kivéve.
A döntésen nem is kell gondolkodnia, most, hogy visszakapta érzéseit és nem védi lelkét az Erdő Szívének jégpáncélja, az élet a legfontosabb számára.
Mindkét kezét-alkarját felkapja arca elé, hogy védje a rázúduló csapástól, amelyet minden bizonnyal a kőkemény ököltől kell majd elszenvednie, miközben kiereszti a hangját.*
- XAUZUR! EL INNEN! *ordítja, remélve, hogy az irbisz érteni fogja. Bár eddig is értette minden kérését, bizonyosan nem most fogja cserbenhagyni.
Nem csak legendásan tud támadni, de védekezni is, ráadásul a csuha ujjai alatt alkarvédők rejteznek, ha sikerül azzal felfognia az ütést, akkor nem kaphat akkora ütést. Ha pedig a teste más részeit éri támadás, akkor legendás fájdalomtűrésére kell hagyatkoznia.
A kiáltás és a védekezés talán nem veszi el minden szegmentumát, hisz egyszerre is végre tudja hajtani, s ha pedig eltalálták vagy sikerült védenie, akkor újra támadásba lendül.
Az ütésre emelt kéz alatt indít ütést jobbal, csípőjével szerezve erőt annak, összeszorított ökle alulról, ívben csapódna a köves támadó bordáit célozva, azzal a nem titkolt céllal, hogy eltörjön belőlük párat. Az így szerzett sérülésbe nem hal bele, de a törött bordák fájdalma és mozgást akadályozó hatása miatt talán már ezzel az őrülttel sem kell számolni tovább.
Ha van ideje körbenézni, látja, hogy az őt figyelmeztető ember, a négyes feléjük tartó csoportja, őket segíti, így velük nem törődik. Megpördülve pedig talán látja, ahogy az ismeretlen szőke nő előtt összeesik egy támadó, de körülötte maradtak még legalább hárman.
Ha tud, akkor feléjük iramodik, bár nem biztos, hogy időben be tud avatkozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916