//Második szál//
//Csillaghullás//
*A tisztáson összegyűlt tömeget átszlalomozva, az ott basáskodó törpéktől jóval messzebb kerülvén: Yah elindul a saját útjára, egy olyan útra, amely reményei szerint a szilánkjaira hullott csillagdarabok megtalálásáról fog szólni. Alig találni már valamit, oly sokan fogják a kezükben lévő, már megtalált szilánkdarabjaikat. Yah olyan területeken próbál keresgélni, ahol nincs nagy nyüzsgés, ugyan is abban reménykedik, hogy még van valamennyi esély arra, hogy az ilyen nem sűrűen látogatott zugokban, ott pompázzék egy szilánkdarab. Mint egy Djh'Ibouk az áldozatát, úgy keresi Yah a szilánkdarabokat a tisztásnál, amelyeket, ha egyszer a kezében tart, akkor azt senkinek sem fogja megengedni, hogy elvegyék tőle, ha kell akkor akár még a tisztáson összegyűlt tömeggel is megmérkőzne, de nem mintha bármi esélye is lenne egy tömeggel szemben és azért annyira még ő nem őrült meg, mint itt egyes orkok, hogy ha szükségeltetik, akkor akár még képesek lennének lemészárolni azokat is, akiket a tisztáson látnak, hogy keresgélnek a szilánkdarabok után, de őket sem kell félteni, sőt némelyikük még veszélyesebb is, mint egy ork. Öngyilkosság lenne az orkok részéről bármi butaságot is csinálni, annyi szent.*
- Jobb lesz, ha minél előbb találok valamit, mert ha így haladok, akkor nem, hogy szilánkot nem fogok találni, de egy pofás nyílvesszőt a két szemem közé: az biztos... ha túl messzire megyek a tömegtől. Ki tudja, hogy ki mire képes egy szilánkdarabért... Na igen. Az orkok biztos, hogy legyilkolnák a fél tömeget egyetlen egy szilánkdarabért cserébe, hogy aztán kérkedni tudjanak egymásnak a''Nézd most már nekem is van.'' szöveggel. Nem mintha bármi esélyük is lenne velem szemben: Én vagyok az erdei remete: Yahartael Shanyrria. Előttem nincsenek akadályok... Na jó. Leszámítva azt, hogy a törpék bármikor képesek elátkozni, de ha egyszer a kezem közé kapom azt, amelyik nekem címezgeti a jókívánságait, az biztos, hogy nem fogja megélni a holnapot. *Morgolódik a törpék átkai miatt és most azon kattog, hogy nem-e azért nem talál egyetlen egy szilánkdarabot sem a környéken, mert a törpék megint nagy sikerrel, de elátkozták őt.*
*A távolból böhömteli kiáltásokra, és örömteli lármázásokra lesz figyelmes. Biztosan újabb szilánkdarabot találtak, de szerencsétlenségére ő még nem azon szerencsések közé tartozik. Vagy mégis? Amikor elpillant a zajforrás felőli hangzavarokra, akkor a szeme sarkából, mint egy villámlás, bevillan egy erősen és igen szépen fénylő, nagy darab, fekete színű matéria, ami mi más lehetne, mint egy szilánkdarab. Körülnéz, óvatosan odasétál, majd mintha leejtett volna valamit, egyik lábával letérdel és egy hirtelen mozdulattal felveszi a szilánkot. Nem forró, nem is meleg. Sokkal inkább már kihűlt. Egy gyors pillantással felméri közelebbről is a kezében lévő szilánkdarabot, majd újra körülnézvén elteszi a bőrből készült batyujába.*
~Mi a... Ilyen nincs.~ *El se hiszi, amit lát. Az első szilánkdarabját találta meg, amit gyorsan el is rakott annak okából, hogy nem bízik a tömegben, így ezáltal nem is volt nagyon lehetősége szemügyre venni azt, hogy miféle tulajdonságokkal is rendelkezhet. *
*Őrült nevetésbe kezd, mint ahogyan ezt már megszokhattuk tőle.*
- Ha... haha ... HA ... MU HA HA HA HA HA HA. Hát így állnak a dolog?. Törpék? Törpék átka? Mik ezek nekem, kinek sorsa az, hogy megváltoztassa a világot. Megteszem, ha Eeyr ezt az utat választotta nekem, akkor én elfogadom. Ezekkel a kezemben a világ a tenyeremben van. *Úgy mondja el a győzelmi monológját, mint ha tudni vélné azt, hogy pontosan mire is valóak vagy lesznek jók, ezek a szilánkdarabok, viszont azért van egy pár elképzelése, hogy miket is lehet kezdeni ilyen mágikus erővel rendelkező matériákkal. Az egyik barátja, aki igen jártas az efféle dolgokban, régebben rengeteget mesélt neki a mágikus erővel rendelkező matériákról, még egy könyvet is adott neki, amiben pontosan leírják, hogy miket is lehet kezdeni a mágikus matériákkal, ha egyszer a kezed ügyébe kerül egy. Viszont csillagról és annak szilánkdarabjairól egyik könyvben sem lehet olvasni és semmilyen történetben sem lehet hallani, esetleg csak legendákat, amikről tudjuk, hogy sokak számára csak a törpék által kitalált mesék, amelyeket épeszű lényeknek nem szabad elhinnie, mert népet butító hazugság. Aztán lehet, hogy a törpék mégsem olyan simlisek, mint ahogyan azt híresztelik róluk, de amikor ital kerül a kezükbe, akkor viszont tényleg menekülj a közelükből, ha nem akarod azt, hogy az egész napodat hazugságokkal töltsék meg, mint ahogyan a kocsmáros a sörös kupát tölti a törpék kielégíthetetlen örömére.*
~Ahogy látom a többiek próbálgatják összeérinteni a szilánkjaikat, gondolom, hogy valamilyen reakciót várnak a dologtól, de úgy látszik, hogy sikertelenül. Ha azt vesszük figyelembe, hogy többfajta színnel rendelkező szilánkdarabok vannak a kezekben, akkor ennek biztosra veszem, hogy valamilyen oka kell, hogy legyen? Mert nem hiszem, hogy a véletlen műve lenne. De, ha így van és tényleg egymás mellé kell illeszteni a szilánkokat, akkor miért nem történek semmi sem? Hát persze... A színek. Mindegyik színnek meg kell, hogy legyen a párja. Akkor ennek tudatában már csak annyit kellene tennem, hogy megtalálom ennek a szilánkdarabnak a párját, de ehhez viszont kellenek azok, akiknek másfajta színű szilánkdarabjaik vannak. Akkor gondolom most keresnem kell egy olyant, akinek nem fekete színű szilánkdarabja van, mint nekem... ~ *A szilánkot óvatosan kiveszi a batyujából, majd úgy tartja a jobb kezében azt, hogy sétálása közben látható legyen mindenki számára.*