//Második szál//
//Csillaghullás//
//Natalayda//
*Amikor a lány tőrét emeli rá, akkor egy kicsit meghátrál tőle, mint potenciális veszélytől, de nem azért, mert annyira ráijesztett volna, hanem sokkal inkább azért, mert látja a tekintetében, hogy tényleges lelki sérelmekkel él már hosszabb ideje, és egy ilyen személy mindig is kiszámíthatatlan marad, még akkor is, ha az a valaki a barátod. Észleli, hogy egy kissé visszahúzza a tőrjét, ezáltal ijedtsége sem lehet már akkora, mint amekkora volt. Meg is szólal még az előtt, mielőtt az indulatok mezeiről a tettek mezeire lépnénk.*
- Settenkedek? Igaz, hogy szándékomban állt meglepni téged, de nem azért, hogy megijesszelek, hanem inkább azért, hogy felvidítsalak vele, mert ahogy láttalak az előbb itt magad állva, azon gondolkodtam, hogy biztos örülnél annak, ha valakivel megoszthatod az érzéseidet, de lehet, hogy tévedtem. *Megmagyarázó választ ad Yah, remélvén, hogy ezzel a félreértések is megmagyarázódnak.*
- Ilyen merészen dobálod? Nem is gondoltál arra, hogy mi van akkor, ha felrobbanunk a kétbalkezességednek köszönhetően? *Nem holtszándéka ezzel megsérteni őt, csak egy kicsit piszkálni szeretné, amiért elejtette a szilánkdarabját. Amúgy meg ki tudja? Tényleg felrobbanhatott volna.*
- Látom, hogy a többiek példáját követvén, ezzel igazat adva nekem is, eldöntötted azt, hogy összerakod a szilánkdarabodat az enyémmel, aminek nagyon örülök, de bevallom az őszintét, hogy fogalmam sincs, hogy mi fog történni, ha... *Yahartael Shanyrria és Natalayda Mozecka összeérintik a szilánkdarabjaikat, majd várják azt, hogy történjen az, aminek történnie kell.*