Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 355 (7081. - 7100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-15 02:12:04
Üzenet elküldve: 2019-03-15 02:12:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thim//
- Mágiatanulás.
*Hümmög az elhangzottak felett. Számára ez egy nehezen megfogható bármi, sokkal inkább a materiális dolgokhoz szokott, de ettől függetlenül még érdekesnek találja. Ha Thimnek kedve akadna mesélni láthatja Nistaen, hogy kíváncsian pillant rá és nem csak azért, hogy vonásai vizsgálgassa.*
- Miért érdekel? Talán volt valaki a családodban?
*Tetszik neki a férfi elmés megjegyzése a címek örökléséről, meg is mosolyogja és nem veszi zokon ő, aki akár mondhatná, hogy nemes lenne, valójában csak egy vagyonosabb kereskedő. De nem sokban különbözik a kettő egymástól.*
- Igazán nagyon kedves tőled.
*Valójában nem volt nagy fáradtság neki, de bájosnak találja, hogy Thim szeretné, ha emlékezne rá és ez olyan megjegyzés, amire nem szívesen mondana bármit is, csak mosolyogva elrakja a lapokat.*
- Akkor indulhatunk.
- Mágiatanulás.
*Hümmög az elhangzottak felett. Számára ez egy nehezen megfogható bármi, sokkal inkább a materiális dolgokhoz szokott, de ettől függetlenül még érdekesnek találja. Ha Thimnek kedve akadna mesélni láthatja Nistaen, hogy kíváncsian pillant rá és nem csak azért, hogy vonásai vizsgálgassa.*
- Miért érdekel? Talán volt valaki a családodban?
*Tetszik neki a férfi elmés megjegyzése a címek örökléséről, meg is mosolyogja és nem veszi zokon ő, aki akár mondhatná, hogy nemes lenne, valójában csak egy vagyonosabb kereskedő. De nem sokban különbözik a kettő egymástól.*
- Igazán nagyon kedves tőled.
*Valójában nem volt nagy fáradtság neki, de bájosnak találja, hogy Thim szeretné, ha emlékezne rá és ez olyan megjegyzés, amire nem szívesen mondana bármit is, csak mosolyogva elrakja a lapokat.*
- Akkor indulhatunk.
7099. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-15 01:30:14
Üzenet elküldve: 2019-03-15 01:30:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
-Ir Anor divad vi menel ruin, ned i lû hen vi rîn le gerin. Le êl en-estel hilivren, ar morn i fuin pen êl hen. Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménység fénylõ csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.
*Dúdolja halkan saját nyelvén, miközben visszatér az erdőszéli tisztásra. Lihanechi dal, gyermekkorában sokat hallotta. Oly sok minden történt és oly sok mindent kell a háta mögött hagynia... Nem is tudná igazán, hol kezdje. A Fekete Nap, a gyászmenet, az oltár, az árvák, Daji... A várossal együtt ezeket a dolgokat is maga mögött hagyja, még ha nem is szándékozik az összeset elfeledni.*
-Sui glawar i dôl e chîth velui, sui glîr vain i glirnen minui, sui thilril bo nen luin en-aer falthol, le enni, ar nauthon, estel cuiol.
Mint édes ködbõl elõtûnõ napfény, mint elõször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
*Folytatja, majd hangja elcsuklik és térdre rogy. Térdre rogy a hantok mellett, mit nem is oly rég ők emeltek.*
-Bár nagyobb hatalmam lenne.
*Suttogja remegő hangon, majd megtörli szemét és feltápászkodik. Kéjes, halk kacaj, mit háta mögül hall hirtelen, meg is pördül, de nem áll mögötte senki. A tisztás üres, ahogy akkor is az volt, mikor megérkezett. És még is... Ez a hang valós, de a fejében szól.*
-Adj erőt Úrnőm, hogy folytathassam, mivel megbíztál. Nem hagylak cserben.
*Hajol le még egyszer, hogy homlokát érintse a hanthoz, mielőtt továbbmenne, hogy Pyctáék nyomára bukkanhasson.*
*Dúdolja halkan saját nyelvén, miközben visszatér az erdőszéli tisztásra. Lihanechi dal, gyermekkorában sokat hallotta. Oly sok minden történt és oly sok mindent kell a háta mögött hagynia... Nem is tudná igazán, hol kezdje. A Fekete Nap, a gyászmenet, az oltár, az árvák, Daji... A várossal együtt ezeket a dolgokat is maga mögött hagyja, még ha nem is szándékozik az összeset elfeledni.*
-Sui glawar i dôl e chîth velui, sui glîr vain i glirnen minui, sui thilril bo nen luin en-aer falthol, le enni, ar nauthon, estel cuiol.
Mint édes ködbõl elõtûnõ napfény, mint elõször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
*Folytatja, majd hangja elcsuklik és térdre rogy. Térdre rogy a hantok mellett, mit nem is oly rég ők emeltek.*
-Bár nagyobb hatalmam lenne.
*Suttogja remegő hangon, majd megtörli szemét és feltápászkodik. Kéjes, halk kacaj, mit háta mögül hall hirtelen, meg is pördül, de nem áll mögötte senki. A tisztás üres, ahogy akkor is az volt, mikor megérkezett. És még is... Ez a hang valós, de a fejében szól.*
-Adj erőt Úrnőm, hogy folytathassam, mivel megbíztál. Nem hagylak cserben.
*Hajol le még egyszer, hogy homlokát érintse a hanthoz, mielőtt továbbmenne, hogy Pyctáék nyomára bukkanhasson.*
7098. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-14 22:07:47
Üzenet elküldve: 2019-03-14 22:07:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
*Fekete lovon érkezik vissza a város szélére. Hosszú időt töltött távol, és legutóbb sem ment tovább a tisztásnál, most viszont feltett szándéka egészen hazáig menni. Már persze amennyiben a hazából, azaz a házból maradt valami, ugyanis a hozzá eljutott hírek alapján ez egyáltalán nem biztos. Azért reméli a legjobbakat, az ép házba rögtön páncélhacukás kedvest is képzel fejben. Ha nem lesz, azért az sem a világ vége, idővel majd fog magának egy másikat, esetleg rögtön kettőt. A tisztáson körülnézve viszont nem lát elrabolható menyecskét, úgyhogy rögtön tovább is lovagol a néhai Gazdagnegyed maradéka felé.*
7097. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-12 23:47:37
Üzenet elküldve: 2019-03-12 23:47:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nistae//
*Elhelyezkedik kényelmesen, olyan helyzetben, amit tud hosszú ideig tartani. Igyekszik nem mozogni, hogy minél könnyebb legyen Nistaénak a rajzolás. Megtenné ezt a semmiséget bárkinek, aki kéri, legyen az teljesen kezdő vagy vérprofi. Úgy látja, jelen esetben az utóbbival van dolga. Nistae nem sokat teketóriázik azon, hogy hogyan rajzoljon. Nincs homlok ráncolás, feszült gondolkodás. Laza mozdulatokat végez a papír felett és egészen vidámnak tűnik. Közben még arra is jut a figyelméből, hogy Thim foglalkozása felől érdeklődjön.*
- Most már elmondhatom, hogy ugyanúgy vagyok városi, mint természetközeli. A mágia tanulás hozott a városba.
*Felelet közben elgondolkozik, vajon éppen hol tart a lány, de azt el sem tudná képzelni, mennyire érdekes lehet egy részletgazdag fülcimpa. Ami azt illeti, ha csak a saját füle lenne egy rajzon, nem biztos, hogy felismerné, holott nagyon jellegzetes tud lenni egy fül. Merengéséből egy meglepő kérdés zökkenti ki.*
- Hogy nemes? Nem, egyáltalán nem. Bár a fehér bőrt épp úgy örököltem, mint egy nemes a címét. Kinek ez, kinek az jutott.
*Nistae végzett, és a precíz munkát oda is ajándékozná. Thim egészen elcsodálkozik, milyen pontos rajzok készültek róla. Nagy a kísértés, hogy tényleg elfogadja, végül mégsem teszi.*
- Szeretném, ha nálad maradna. Keményen megdolgoztál vele és így legalább mindig emlékezni fogsz rám. Az pedig megtiszteltetés egy tehetséges művésztől.
*Elhelyezkedik kényelmesen, olyan helyzetben, amit tud hosszú ideig tartani. Igyekszik nem mozogni, hogy minél könnyebb legyen Nistaénak a rajzolás. Megtenné ezt a semmiséget bárkinek, aki kéri, legyen az teljesen kezdő vagy vérprofi. Úgy látja, jelen esetben az utóbbival van dolga. Nistae nem sokat teketóriázik azon, hogy hogyan rajzoljon. Nincs homlok ráncolás, feszült gondolkodás. Laza mozdulatokat végez a papír felett és egészen vidámnak tűnik. Közben még arra is jut a figyelméből, hogy Thim foglalkozása felől érdeklődjön.*
- Most már elmondhatom, hogy ugyanúgy vagyok városi, mint természetközeli. A mágia tanulás hozott a városba.
*Felelet közben elgondolkozik, vajon éppen hol tart a lány, de azt el sem tudná képzelni, mennyire érdekes lehet egy részletgazdag fülcimpa. Ami azt illeti, ha csak a saját füle lenne egy rajzon, nem biztos, hogy felismerné, holott nagyon jellegzetes tud lenni egy fül. Merengéséből egy meglepő kérdés zökkenti ki.*
- Hogy nemes? Nem, egyáltalán nem. Bár a fehér bőrt épp úgy örököltem, mint egy nemes a címét. Kinek ez, kinek az jutott.
*Nistae végzett, és a precíz munkát oda is ajándékozná. Thim egészen elcsodálkozik, milyen pontos rajzok készültek róla. Nagy a kísértés, hogy tényleg elfogadja, végül mégsem teszi.*
- Szeretném, ha nálad maradna. Keményen megdolgoztál vele és így legalább mindig emlékezni fogsz rám. Az pedig megtiszteltetés egy tehetséges művésztől.
7096. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:18:58
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:18:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thim//
- Nekem mindenhogy jó. Légy természetes, mintha itt sem lennék.
*Fellelkesedik, hogy az elf férfi készséges. Pakolászásba is kezd, hogy megtalálja a számára legkényelmesebb helyzetet, majd a magas vörös elf arcának és részleteinek tanulmányozásával tölti el az idejét. Csak ezt követően kezd el rajzolgatni is, közben pedig sűrűn kapkodja fel a fejét. Mivel általában zavarba szoktak jönni az emberek, ha nézik őket, ezért úgy dönt elkezdi beszéltetni Thimet, hátha az segít feloldódni.*
- És te mivel foglalkoztál életed során? Inkább racionális alkatú városi vagy, vagy természetközeli, mint fajtársaid?
*Közben olykor ujjával törölget, kicsit igazgat. Először részleteket tanulmányoz, mint a férfi orrát, a hegyes fülét, szemét és szemöldökét, majd ajkait. Legvégén arcának alsó részét, a nyak ívével és a váll összetett vonalaival. Lapoz egyet és gyors vázlatot készít magáról a pózról. A kezekről és lábfejekről behatóbb, nagyobb rajzot készít, jobban el is réved bennük, mint a fülkagyló rétegei esetében. Tagadhatatlanul ezek a kedvenc részei, jobban rá is erősít az árnyékokra és élesebb határvonalakat készít. Újra lapoz, ezúttal az utolsó oldalra, hogy magát az egész jelentet megcsinálja. Ezúttal főleg a férfi haja van fókuszban, a ruhái csak elnagyoltan ábrázolva, ahogy az őt körülvevő tisztás tere is csak jelzésértékűen jelennek meg, hogy látható legyen nem a semmiben üldögél a férfi. Keze rutinosan és gyorsan mozdul, szinte mintha nem is gondolkodna, holott minden vonás mögött komoly megfontolás lakozik.
A papír viszont elfogyott.*
- Nemesnek tűnsz egyébként. Világos a bőröd, feltételezem nem dolgozol a földeken.
*Állapítja meg és meleg mosollyal pillant aranysárga szemeivel az elfre, miközben egy kis üvegcsét vesz elő, hogy azzal belocsolgassa a lapot. Ezt követően egy nagyon pici, de éles kést vesz elő, hogy kivágja azt a három rajzolt oldalt, ami Thimet ábrázolná. Átnyújtja neki.*
- Szeretnéd? Kicsit még hagyd száradni, mert a szén kenődik, ezért kell lekezelni. Köszönöm, hogy megtetted ezt nekem.
*Ha a férfi elfogadja, ha nem, lassan, ráérősen elkezd pakolgatni.*
- Sajnos elfogytak a lapjaim. Ezért el kéne mennem a piacra. Esetleg van kedved velem tartani, vagy napfürdőznél még?
- Nekem mindenhogy jó. Légy természetes, mintha itt sem lennék.
*Fellelkesedik, hogy az elf férfi készséges. Pakolászásba is kezd, hogy megtalálja a számára legkényelmesebb helyzetet, majd a magas vörös elf arcának és részleteinek tanulmányozásával tölti el az idejét. Csak ezt követően kezd el rajzolgatni is, közben pedig sűrűn kapkodja fel a fejét. Mivel általában zavarba szoktak jönni az emberek, ha nézik őket, ezért úgy dönt elkezdi beszéltetni Thimet, hátha az segít feloldódni.*
- És te mivel foglalkoztál életed során? Inkább racionális alkatú városi vagy, vagy természetközeli, mint fajtársaid?
*Közben olykor ujjával törölget, kicsit igazgat. Először részleteket tanulmányoz, mint a férfi orrát, a hegyes fülét, szemét és szemöldökét, majd ajkait. Legvégén arcának alsó részét, a nyak ívével és a váll összetett vonalaival. Lapoz egyet és gyors vázlatot készít magáról a pózról. A kezekről és lábfejekről behatóbb, nagyobb rajzot készít, jobban el is réved bennük, mint a fülkagyló rétegei esetében. Tagadhatatlanul ezek a kedvenc részei, jobban rá is erősít az árnyékokra és élesebb határvonalakat készít. Újra lapoz, ezúttal az utolsó oldalra, hogy magát az egész jelentet megcsinálja. Ezúttal főleg a férfi haja van fókuszban, a ruhái csak elnagyoltan ábrázolva, ahogy az őt körülvevő tisztás tere is csak jelzésértékűen jelennek meg, hogy látható legyen nem a semmiben üldögél a férfi. Keze rutinosan és gyorsan mozdul, szinte mintha nem is gondolkodna, holott minden vonás mögött komoly megfontolás lakozik.
A papír viszont elfogyott.*
- Nemesnek tűnsz egyébként. Világos a bőröd, feltételezem nem dolgozol a földeken.
*Állapítja meg és meleg mosollyal pillant aranysárga szemeivel az elfre, miközben egy kis üvegcsét vesz elő, hogy azzal belocsolgassa a lapot. Ezt követően egy nagyon pici, de éles kést vesz elő, hogy kivágja azt a három rajzolt oldalt, ami Thimet ábrázolná. Átnyújtja neki.*
- Szeretnéd? Kicsit még hagyd száradni, mert a szén kenődik, ezért kell lekezelni. Köszönöm, hogy megtetted ezt nekem.
*Ha a férfi elfogadja, ha nem, lassan, ráérősen elkezd pakolgatni.*
- Sajnos elfogytak a lapjaim. Ezért el kéne mennem a piacra. Esetleg van kedved velem tartani, vagy napfürdőznél még?
7095. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-09 10:48:28
Üzenet elküldve: 2019-03-09 10:48:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*Erdőmélyén elképzelhetetlennek tartotta volna egy kocsma vagy fogadó építését és nem csak amiatt, mert a hely szent és kiemelt figyelemben részesíti az Erdő Szíve, hanem azért is, mert veszélyesebb és kietlenebb helyet keresve sem találhattak volna egy ilyen intézménynek. Ám az Arthenior közeli erdők már sokkal alkalmasabbak és a csuhátlan csuhás is könnyíthet saját szabályain. Amellett, már nem szeretne túl sokáig vezér maradni. Persze vezér nélkül nem maradhat egy közösség, falu vagy város sem. De ezt a későbbiekre bízná. Az ünnepnapokon hozott kóstolóra viszont fel kell nevetnie.*
- Én tudod, hogy nem iszom, de a többieknek bármikor hozhatsz. *Csóválja meg a fejét mosolyogva. Ő maga ugyan sohasem ízlelt alkoholos italt, de ezt másoktól nem fogja elvárni.*
- Umon, ez már nem erőd lesz, hanem falu. Jobb esetben város, de nem lesz szükség arra, hogy mindenki értsen a fegyverhez vagy a harchoz. *Válaszol elgondolkodva. Annak idején Vadvédbe kellett a felkészült tagság, a mostani helyen már nem tart komolyabb atrocitásoktól sem kívülről, sem belülről. Persze szervezett őrségre biztosan szükség lesz.*
- Én arra gondoltam, hogy harcművész iskolát alapítok, ahol az arra kíváncsiak elsajátíthatnák a harc művészetének alapjait. Oda szívesen elvárlak majd, mint vendégoktatót. *Néz mosolyogva a bakon ülő másik szerzetesre. Elismeri a képességeit, van, amiben Umon jobb, mint az erdőmélyi elf.
A szántó után a tervezettnek megfelelően a tisztás felé fordulnak, majd lassan be is érnek az erdővel körülvett békés kis területre.
A kérdésre nem válaszol azonnal, de ez az elfeknél nem meglepő. Az időt teljesen másképpen érzékelik és értékelik, mint az emberek. A bús tölgyhöz vezeti Éjvihart, majd ruganyosan lepattanva a nyeregből lázán kipányvázza a hátast, míg maga a tölgy árnyékában megállva, kezeit a háta mögött összefűzve figyeli a távolban leterülő várost.*
- Alapvetően felszerelésért és alapanyagért megyünk az amoni piacra. *Kezd bele halkan, sóhajtva. Látszik, hogy a továbbiakhoz erőt gyűjt.*
- S ha már ott vagyunk, fel szeretném keresni persze Aenaet is. *Mondja ki határozottan.*
- Tudod, még mindig szeretem. Bár csúnyán váltunk el, nem gondolom, hogy bármi visszafordíthatatlan történt volna. Azóta sok minden történt, másképpen látom a dolgokat és valamennyire békésebb is lettem. Remélem, hogy ő sem érez még másképp. *Szavai halkan peregnek a tölgy árnyékában, érezni, hogy reménykedik. Hogy az erdőmélyi elf még mindig valóban szereti a topázszemű lányt.*
- Emellett még két dolog vezérelt a thargok földjére. Annak idején egy páncélt hagytam a thargok kovácsánál, hogy átalakítsa nekem, hogy egy elf is képes legyen harcolni benne. A másik pedig a velük szövetségben álló Szilánkok nagymesterével, Krestvirrel is szót kell váltanom. *Ezeket már visszafordulva, Umonra nézve mondja ki. Pillantása komoly és tiszta, nem felhőzik a korábbi téma emlékei.*
*Erdőmélyén elképzelhetetlennek tartotta volna egy kocsma vagy fogadó építését és nem csak amiatt, mert a hely szent és kiemelt figyelemben részesíti az Erdő Szíve, hanem azért is, mert veszélyesebb és kietlenebb helyet keresve sem találhattak volna egy ilyen intézménynek. Ám az Arthenior közeli erdők már sokkal alkalmasabbak és a csuhátlan csuhás is könnyíthet saját szabályain. Amellett, már nem szeretne túl sokáig vezér maradni. Persze vezér nélkül nem maradhat egy közösség, falu vagy város sem. De ezt a későbbiekre bízná. Az ünnepnapokon hozott kóstolóra viszont fel kell nevetnie.*
- Én tudod, hogy nem iszom, de a többieknek bármikor hozhatsz. *Csóválja meg a fejét mosolyogva. Ő maga ugyan sohasem ízlelt alkoholos italt, de ezt másoktól nem fogja elvárni.*
- Umon, ez már nem erőd lesz, hanem falu. Jobb esetben város, de nem lesz szükség arra, hogy mindenki értsen a fegyverhez vagy a harchoz. *Válaszol elgondolkodva. Annak idején Vadvédbe kellett a felkészült tagság, a mostani helyen már nem tart komolyabb atrocitásoktól sem kívülről, sem belülről. Persze szervezett őrségre biztosan szükség lesz.*
- Én arra gondoltam, hogy harcművész iskolát alapítok, ahol az arra kíváncsiak elsajátíthatnák a harc művészetének alapjait. Oda szívesen elvárlak majd, mint vendégoktatót. *Néz mosolyogva a bakon ülő másik szerzetesre. Elismeri a képességeit, van, amiben Umon jobb, mint az erdőmélyi elf.
A szántó után a tervezettnek megfelelően a tisztás felé fordulnak, majd lassan be is érnek az erdővel körülvett békés kis területre.
A kérdésre nem válaszol azonnal, de ez az elfeknél nem meglepő. Az időt teljesen másképpen érzékelik és értékelik, mint az emberek. A bús tölgyhöz vezeti Éjvihart, majd ruganyosan lepattanva a nyeregből lázán kipányvázza a hátast, míg maga a tölgy árnyékában megállva, kezeit a háta mögött összefűzve figyeli a távolban leterülő várost.*
- Alapvetően felszerelésért és alapanyagért megyünk az amoni piacra. *Kezd bele halkan, sóhajtva. Látszik, hogy a továbbiakhoz erőt gyűjt.*
- S ha már ott vagyunk, fel szeretném keresni persze Aenaet is. *Mondja ki határozottan.*
- Tudod, még mindig szeretem. Bár csúnyán váltunk el, nem gondolom, hogy bármi visszafordíthatatlan történt volna. Azóta sok minden történt, másképpen látom a dolgokat és valamennyire békésebb is lettem. Remélem, hogy ő sem érez még másképp. *Szavai halkan peregnek a tölgy árnyékában, érezni, hogy reménykedik. Hogy az erdőmélyi elf még mindig valóban szereti a topázszemű lányt.*
- Emellett még két dolog vezérelt a thargok földjére. Annak idején egy páncélt hagytam a thargok kovácsánál, hogy átalakítsa nekem, hogy egy elf is képes legyen harcolni benne. A másik pedig a velük szövetségben álló Szilánkok nagymesterével, Krestvirrel is szót kell váltanom. *Ezeket már visszafordulva, Umonra nézve mondja ki. Pillantása komoly és tiszta, nem felhőzik a korábbi téma emlékei.*
7094. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-08 23:27:54
Üzenet elküldve: 2019-03-08 23:27:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nistae//
*Vajon tényleg ijesztőnek tartaná önmagát, amikor elengedi a gyeplőt?*
- Most megfogtál! Ezt még nem gondoltam át.
*Később még biztosan elgondolkozik majd ezen, mert érdekes felvetés, ugyanakkor most figyelmesen hallgatja a tündérhölgyet. Megtudja a nevét és hogy kereskedő családból származik. Úgy érzi, Nistae büszke a nevére, talán joggal. Lehet egy sikeres, régmúltú kereskedő család áll mögötte. Valami azt súgja Thimnek, most bátran bízhat az első benyomásban és miért ne tenné? Amúgy sincs oka elvitatni senkitől, amit az állít önmagáról. Jöhetne bárhonnan, ezen a helyen számít a legkevésbé.*
- Örvendek, Nistae!
*Üdvözli. Egy kedves arcot és egy kellemes tekintetet lát maga előtt. A lány kezében rajzeszközök, melyek hamarosan szerepet kapnak. Thim meglepődik, mikor Nistae őt kéri fel modellnek, de úgy dönt, bátran fogja vállalni.
~ Ha valaki egyszerű, mindennapi témát keres, annak pont jó egy elf a fűben.~ Fogalmazódik meg benne.*
- Rendben van! Szívesen beállok a rajzodhoz. Hogyan lesz jó neked?
*"10 ujjas fésűvel" egy kicsit rendezettebbé teszi haját, mert Nistae kiemelte, hogy az fontos részlet lesz a rajzon. Azonban tudja, hogy a szél úgyis erőszakos fodrász, így ebbe nem fektet túl sok energiát.*
*Vajon tényleg ijesztőnek tartaná önmagát, amikor elengedi a gyeplőt?*
- Most megfogtál! Ezt még nem gondoltam át.
*Később még biztosan elgondolkozik majd ezen, mert érdekes felvetés, ugyanakkor most figyelmesen hallgatja a tündérhölgyet. Megtudja a nevét és hogy kereskedő családból származik. Úgy érzi, Nistae büszke a nevére, talán joggal. Lehet egy sikeres, régmúltú kereskedő család áll mögötte. Valami azt súgja Thimnek, most bátran bízhat az első benyomásban és miért ne tenné? Amúgy sincs oka elvitatni senkitől, amit az állít önmagáról. Jöhetne bárhonnan, ezen a helyen számít a legkevésbé.*
- Örvendek, Nistae!
*Üdvözli. Egy kedves arcot és egy kellemes tekintetet lát maga előtt. A lány kezében rajzeszközök, melyek hamarosan szerepet kapnak. Thim meglepődik, mikor Nistae őt kéri fel modellnek, de úgy dönt, bátran fogja vállalni.
~ Ha valaki egyszerű, mindennapi témát keres, annak pont jó egy elf a fűben.~ Fogalmazódik meg benne.*
- Rendben van! Szívesen beállok a rajzodhoz. Hogyan lesz jó neked?
*"10 ujjas fésűvel" egy kicsit rendezettebbé teszi haját, mert Nistae kiemelte, hogy az fontos részlet lesz a rajzon. Azonban tudja, hogy a szél úgyis erőszakos fodrász, így ebbe nem fektet túl sok energiát.*
7093. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-08 12:06:38
Üzenet elküldve: 2019-03-08 12:06:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*Umon is békésen nevetgél a hallottakra. Egyrészt örül, mert az elf semmi kivetnivalót nem lát a kocsma felépítésében, másrészt pedig azon, hogy valóban ellentétes dolgokat mond.*
- Hát... végtére is, akiben több személyiség lakozik. Vagy már csak egy? Áh... a fene sem tudja már. *Nevet fel kissé intenzívebben, de őszintén. Hiszi és tudja, hogy megtanulta kezelni ezt a dolgot, stigmáival együtt személyiségei, vagy legalábbis azok érzetei egyetlen ponttá halványultak, valójában talán egy normális ember, kissé szélsőséges érzéseit produkálja. Persze olykor akadhatnak ellentmondások, amint Pycta meg is tapasztalhatta az imént.*
- Tökéletes. *Bólint határozottan, majd folytatja a gondolatmenetet, hisz az elf rásrófol.* Természetesen ez nem azt jelenti, hogy én elzárkóznék a tábortól. Sőt. Alkalmanként szívesen vinnék kóstolót... tudom! *Emeli fel kezét.* Kizárólag ünnepnapokon. *Nevet.* Illetve segédkeznék az újoncok kiképzésében is. Ezen nem gondolkodtál még el? *Kérdezi kíváncsian.*
- Vadvédben Zara vett részt ebben, de rá már nem számíthatunk. Itt vagy te, korlátlan ismeretekkel, s melletted itt vagyok én is. Szerintem sokan lennének, kik igényt tartanának egy kis edzésre. Tudom, hogy nem feltétlenül racionális szempontból közelíted meg a dolgot, de talán anyagilag is megérné. Nem beszélve arról, hogy aki esetleg tanulna... azt el is kell szállásolni. Aki szállást kér, az már enne és inna is. Így kölcsönösen kisegíthetnénk egymást. *Kacsint az elfre.* vagy gondolkodtál már hasonlón? *Kérdezi. Míg Pycta válaszol, örömmel veszi tudomásul, hogy ismét a tisztásra mehet, hol korábban még két óriással, ha jól emlékszik egy tudóssal tanyáztak, s a forrongó város megkerülését tervezték. ~ Az istenekre, de régen is volt. ~ Sóhajt fel, s szinte észre sem veszi, hogy a szántóföldek sora lassan inkább fasorokká, s kis ligetté változik, a táj ismét elhaladt mellettük néma csendben, úgy, hogy fel sem tűnt számára.*
- Csak Aenae miatt szeretnél Amonra menni? *Kérdezi csendesen, mert tisztában van vele, hogy ez pont az a téma, amit nem neki kell feszegetnie, bár tapasztalatai szerint Pycta már túl van a dolgokon.* Vagy más terved is van? *Merengő tekintete közben ismét a táj felé fordul, s ha jól érzékeli, hamarosan feltárul előttük a kis kialakított virágos völgyszerű liget, mit a hideg évszak, s a lázadások kevéssé sínylettek meg. Bár azt is tapasztalja, hogy korábban, mintha ezer és ezre láb tapodta volna a tisztást.*
- Az a fa... az ott tökéletes! *Kiált fel egy terebélyes és bús tölgyre mutatva, kivételesen valódi örömet is érez.* Ott tudunk beszélgetni, meg egy kicsit tervezgetni. Csak egy fertályóra az egész. *Mondja csendesen immár.*
*Umon is békésen nevetgél a hallottakra. Egyrészt örül, mert az elf semmi kivetnivalót nem lát a kocsma felépítésében, másrészt pedig azon, hogy valóban ellentétes dolgokat mond.*
- Hát... végtére is, akiben több személyiség lakozik. Vagy már csak egy? Áh... a fene sem tudja már. *Nevet fel kissé intenzívebben, de őszintén. Hiszi és tudja, hogy megtanulta kezelni ezt a dolgot, stigmáival együtt személyiségei, vagy legalábbis azok érzetei egyetlen ponttá halványultak, valójában talán egy normális ember, kissé szélsőséges érzéseit produkálja. Persze olykor akadhatnak ellentmondások, amint Pycta meg is tapasztalhatta az imént.*
- Tökéletes. *Bólint határozottan, majd folytatja a gondolatmenetet, hisz az elf rásrófol.* Természetesen ez nem azt jelenti, hogy én elzárkóznék a tábortól. Sőt. Alkalmanként szívesen vinnék kóstolót... tudom! *Emeli fel kezét.* Kizárólag ünnepnapokon. *Nevet.* Illetve segédkeznék az újoncok kiképzésében is. Ezen nem gondolkodtál még el? *Kérdezi kíváncsian.*
- Vadvédben Zara vett részt ebben, de rá már nem számíthatunk. Itt vagy te, korlátlan ismeretekkel, s melletted itt vagyok én is. Szerintem sokan lennének, kik igényt tartanának egy kis edzésre. Tudom, hogy nem feltétlenül racionális szempontból közelíted meg a dolgot, de talán anyagilag is megérné. Nem beszélve arról, hogy aki esetleg tanulna... azt el is kell szállásolni. Aki szállást kér, az már enne és inna is. Így kölcsönösen kisegíthetnénk egymást. *Kacsint az elfre.* vagy gondolkodtál már hasonlón? *Kérdezi. Míg Pycta válaszol, örömmel veszi tudomásul, hogy ismét a tisztásra mehet, hol korábban még két óriással, ha jól emlékszik egy tudóssal tanyáztak, s a forrongó város megkerülését tervezték. ~ Az istenekre, de régen is volt. ~ Sóhajt fel, s szinte észre sem veszi, hogy a szántóföldek sora lassan inkább fasorokká, s kis ligetté változik, a táj ismét elhaladt mellettük néma csendben, úgy, hogy fel sem tűnt számára.*
- Csak Aenae miatt szeretnél Amonra menni? *Kérdezi csendesen, mert tisztában van vele, hogy ez pont az a téma, amit nem neki kell feszegetnie, bár tapasztalatai szerint Pycta már túl van a dolgokon.* Vagy más terved is van? *Merengő tekintete közben ismét a táj felé fordul, s ha jól érzékeli, hamarosan feltárul előttük a kis kialakított virágos völgyszerű liget, mit a hideg évszak, s a lázadások kevéssé sínylettek meg. Bár azt is tapasztalja, hogy korábban, mintha ezer és ezre láb tapodta volna a tisztást.*
- Az a fa... az ott tökéletes! *Kiált fel egy terebélyes és bús tölgyre mutatva, kivételesen valódi örömet is érez.* Ott tudunk beszélgetni, meg egy kicsit tervezgetni. Csak egy fertályóra az egész. *Mondja csendesen immár.*
7092. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:34:03
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:34:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//
-Csalogány.
*Visszhangozza a szót elmerengve egy pillanatra, majd ismét Latamira esik a pillantása.*
-Jó nagy dög. Hat árbóc.
*Könnyű észrevenni, ismeri is mindenki, ki néhány éjjelnél többet töltött a tengeren. Nem mintha ők valaha is a közelébe akartak volna menni bármelyik hajónak.*
-Idefelé láttam kifutni a Kikötőből.
*Jegyzi meg még, mielőtt a fiú is csatlakozna hozzájuk. Nem kérdi, hogy ott szolgált-e a leány, nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy nem kapitányként. Egy ilyen kapitánynak hamar híre menne a tengeren.
Pashthra szavaira csak hallgatagan mosolyog. Lopva Cha'yssra pillant, vajon milyen reakciót vállt ki belőle a fiú. Mindenesetre tetszik neki a legény, bár a feltétlen hűség, mit a vörös iránt tanusít, igen csak botor. Ha jobban belegondol viszont, őt is feltétlen hűség köti a wegtorenihez, ha más gyaníthatóan más okból is, mint a fehérloboncú fiút a lányhoz. Úgy zsoldos a fiú is, csak a zsoldja nem arany.*
-Kifizettél.
*Válaszol Cha'yssnak maga elé meredve. A tömör válaszban minden benne van.
A hajó szép lassan megáll, de mielőtt megkezdenék a kirakodást, Cha'yss felé fordul. Nem zavarja, ha hallják a többiek, elvégre valóban egy célért küzdenek immár.*
-Körbenézek, ha felértünk a városba. Meg kell tudnunk ezt-azt.
*Szól tömören és reméli, a wegtoreni érteni fogja. Ismerniük kell, kik a város vezetői, hatalmasai, na meg az őrei. Ha létezik a városi őrség valamilyen formában, hát be kell szivárognia közéjük. Ha nincs, hát felajánlkozik a szervezésre. Annál könnyebb megugrani azt a bizonyos létrát. Cha'yss-t pedig könnyen el tudná képzelni tanácsosként. E két hatalom pedig... De hosszú még a kötéltánc addig.*
-Ne aggódj semmi miatt.
*Ütögeti meg a férfi vállát, majd felkap egy ládát a földről, jelezvén, hogy készen állnak rakodni. Fordultában még hosszan elidőz a tekintete Latamien, alaposan végigmérve a vöröst. Sóhajt egy nagyot, majd öles léptekkel megindul lefelé a hajóról.*
//A folyón//
-Csalogány.
*Visszhangozza a szót elmerengve egy pillanatra, majd ismét Latamira esik a pillantása.*
-Jó nagy dög. Hat árbóc.
*Könnyű észrevenni, ismeri is mindenki, ki néhány éjjelnél többet töltött a tengeren. Nem mintha ők valaha is a közelébe akartak volna menni bármelyik hajónak.*
-Idefelé láttam kifutni a Kikötőből.
*Jegyzi meg még, mielőtt a fiú is csatlakozna hozzájuk. Nem kérdi, hogy ott szolgált-e a leány, nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy nem kapitányként. Egy ilyen kapitánynak hamar híre menne a tengeren.
Pashthra szavaira csak hallgatagan mosolyog. Lopva Cha'yssra pillant, vajon milyen reakciót vállt ki belőle a fiú. Mindenesetre tetszik neki a legény, bár a feltétlen hűség, mit a vörös iránt tanusít, igen csak botor. Ha jobban belegondol viszont, őt is feltétlen hűség köti a wegtorenihez, ha más gyaníthatóan más okból is, mint a fehérloboncú fiút a lányhoz. Úgy zsoldos a fiú is, csak a zsoldja nem arany.*
-Kifizettél.
*Válaszol Cha'yssnak maga elé meredve. A tömör válaszban minden benne van.
A hajó szép lassan megáll, de mielőtt megkezdenék a kirakodást, Cha'yss felé fordul. Nem zavarja, ha hallják a többiek, elvégre valóban egy célért küzdenek immár.*
-Körbenézek, ha felértünk a városba. Meg kell tudnunk ezt-azt.
*Szól tömören és reméli, a wegtoreni érteni fogja. Ismerniük kell, kik a város vezetői, hatalmasai, na meg az őrei. Ha létezik a városi őrség valamilyen formában, hát be kell szivárognia közéjük. Ha nincs, hát felajánlkozik a szervezésre. Annál könnyebb megugrani azt a bizonyos létrát. Cha'yss-t pedig könnyen el tudná képzelni tanácsosként. E két hatalom pedig... De hosszú még a kötéltánc addig.*
-Ne aggódj semmi miatt.
*Ütögeti meg a férfi vállát, majd felkap egy ládát a földről, jelezvén, hogy készen állnak rakodni. Fordultában még hosszan elidőz a tekintete Latamien, alaposan végigmérve a vöröst. Sóhajt egy nagyot, majd öles léptekkel megindul lefelé a hajóról.*
7091. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:22:06
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:22:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*A fáradalmas és hosszú séta után, végre elérkezik az erdőszéli tisztásra. A tisztás közepén egy magányos fa alá kuporodik, hogy pihenjen egy kicsit. Ahogy leül Hav rögtön elő is ugrik belső zsebéből. A kis nullum körbe rohangálja Voelkint, aki el is neveti magát az apró jószágon.
Amíg a fa tövében pihen, táskájából előveszi az ébenfa tönköt és újból szemügyre veszi a fekete faanyagot. Ha már úgy is csak a lábát pihenteti, a kezével elkezdi faragni a kemény fát. Tőrjével is csak meglehetősen kis darabokat nyes le a tönkből. Nem nagyon volt dolga korábban hasonló keménységű fával. Mivel anyag van elég, még akár három íjra is, először egy markolat kemény magját kezdi el faragni. Nincs túl nehéz dolga, ugyanis a markolat magja igencsak egyszerű forma. Fél óra elteltével be is fejezi. Messze nem tökéletes, nem is elég kicsi, úgyhogy csak alapnak felel meg. ~Egyelőre teljesen jó. Este a táborban majd tökéletesítem.~ Visszateszi a kivett tönköt és a kifaragott markolatot a táskájába, feláll és köpenyéről egy ügyes mozdulattal lerázza a forgácsot, mely ezúttal fekete.
Miközben faragott, fél szemét a körülötte futkározó nullumon tartotta, ami nem is ment messzebbre tőle. Magához hívja, majd mikor az odamegy hozzá, felveszi és indul is tovább. Késő délután van de ha igyekszik visszaér, mielőtt lenyugszik a nap.*
Amíg a fa tövében pihen, táskájából előveszi az ébenfa tönköt és újból szemügyre veszi a fekete faanyagot. Ha már úgy is csak a lábát pihenteti, a kezével elkezdi faragni a kemény fát. Tőrjével is csak meglehetősen kis darabokat nyes le a tönkből. Nem nagyon volt dolga korábban hasonló keménységű fával. Mivel anyag van elég, még akár három íjra is, először egy markolat kemény magját kezdi el faragni. Nincs túl nehéz dolga, ugyanis a markolat magja igencsak egyszerű forma. Fél óra elteltével be is fejezi. Messze nem tökéletes, nem is elég kicsi, úgyhogy csak alapnak felel meg. ~Egyelőre teljesen jó. Este a táborban majd tökéletesítem.~ Visszateszi a kivett tönköt és a kifaragott markolatot a táskájába, feláll és köpenyéről egy ügyes mozdulattal lerázza a forgácsot, mely ezúttal fekete.
Miközben faragott, fél szemét a körülötte futkározó nullumon tartotta, ami nem is ment messzebbre tőle. Magához hívja, majd mikor az odamegy hozzá, felveszi és indul is tovább. Késő délután van de ha igyekszik visszaér, mielőtt lenyugszik a nap.*
7090. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-07 22:51:25
Üzenet elküldve: 2019-03-07 22:51:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//
* A fiú úgy áll, a parancsra várva, mintha csak szoborból faragták volna. Rezzenéstelen, kifejezéstelen, még így is, hogy a hajó ringatózik a lába alatt. Amikor Denjaar int neki, akkor elrúgja magát, és megindul feléjük, csak Latamie parancsa késztetné maradásra, de szerencsére a nő is úgy gondolja, nincs azzal baj, ha az ifjú harcos csatlakozik hozzájuk. A hosszú hajú kérdésére természetesen magától is válaszol, nem fog minden utasítást szó szerint venni, az akkor beszélsz ha engedem parancsot különösen nem. *
- Pashthra. * Feleli, elhagyva a családnevét, mert nem tartja azt most fontosnak. Épp elég, hogy úgy tűnik zsoldosnak állt, ennyi közösködést se akart az apjával. Ezek után a családnevet már túlzásnak érezné. Ahogy a férfi ismerteti a terveket, Pashtra elhúzza a száját ugyan, de nem felel. Úgy tűnik, hogy dögkeselyűk közé került, pedig ez sosem szerepelt a tervei között. Viszont ha valamit elkezd, még ha nem is igazán tudja, hogy mi az, akkor is befejezi. Ennek megfelelően pedig pénzes szütyőjéhez nyúl, és leakasztja az oldaláról. A férfi szemébe néz, és egy laza mozdulattal felé dobja. Amennyiben az elkapja, és ha Cha'yss Cano Caldorcor megnézi, 500 aranyat talál benne.
*
- Ötszáz arany. Ha tényleg olyan jó vagy, csinálj belőle kétezret. Ezerötszázat várok vissza, ha többet csinálsz, a saját ötszázadon kívül a további nyereség a tiéd, ha bebukod, akkor bebuktam. Legalább meglátjuk, hogy értesz-e annyira a kereskedéshez, mint a beszédhez. * Villant rá egy nyájas mosolyt, pedig nagyon nem szokott így beszélni másokkal. Hiába, ez a változások napja. Nem néz Latamie felé, nem tudja, hogy mennyire lépte át ezzel az előre lefektetett határokat, de nem is érdekli. Ha részt akar venni ebben az egészben, akkor kissé önálló is kell legyen. * Ha megtérül a befektetésem, akkor veletek maradok. Ha nem látok vissza egy aranyat sem, akkor ti se fogtok engem. És a hűségem az övé * int a fejével a nő felé * bármilyen vitában, az ő pártját fogom. Ezt jobb előre tisztázni.
* Ezzel a srác letudta a beszélgetést, és már megy is a dolgára. Figyeli, hogy hogyan kell a kötelekkel bánni, és igyekszik ő is kivenni a részét a dologból. *
//A folyón//
* A fiú úgy áll, a parancsra várva, mintha csak szoborból faragták volna. Rezzenéstelen, kifejezéstelen, még így is, hogy a hajó ringatózik a lába alatt. Amikor Denjaar int neki, akkor elrúgja magát, és megindul feléjük, csak Latamie parancsa késztetné maradásra, de szerencsére a nő is úgy gondolja, nincs azzal baj, ha az ifjú harcos csatlakozik hozzájuk. A hosszú hajú kérdésére természetesen magától is válaszol, nem fog minden utasítást szó szerint venni, az akkor beszélsz ha engedem parancsot különösen nem. *
- Pashthra. * Feleli, elhagyva a családnevét, mert nem tartja azt most fontosnak. Épp elég, hogy úgy tűnik zsoldosnak állt, ennyi közösködést se akart az apjával. Ezek után a családnevet már túlzásnak érezné. Ahogy a férfi ismerteti a terveket, Pashtra elhúzza a száját ugyan, de nem felel. Úgy tűnik, hogy dögkeselyűk közé került, pedig ez sosem szerepelt a tervei között. Viszont ha valamit elkezd, még ha nem is igazán tudja, hogy mi az, akkor is befejezi. Ennek megfelelően pedig pénzes szütyőjéhez nyúl, és leakasztja az oldaláról. A férfi szemébe néz, és egy laza mozdulattal felé dobja. Amennyiben az elkapja, és ha Cha'yss Cano Caldorcor megnézi, 500 aranyat talál benne.
* - Ötszáz arany. Ha tényleg olyan jó vagy, csinálj belőle kétezret. Ezerötszázat várok vissza, ha többet csinálsz, a saját ötszázadon kívül a további nyereség a tiéd, ha bebukod, akkor bebuktam. Legalább meglátjuk, hogy értesz-e annyira a kereskedéshez, mint a beszédhez. * Villant rá egy nyájas mosolyt, pedig nagyon nem szokott így beszélni másokkal. Hiába, ez a változások napja. Nem néz Latamie felé, nem tudja, hogy mennyire lépte át ezzel az előre lefektetett határokat, de nem is érdekli. Ha részt akar venni ebben az egészben, akkor kissé önálló is kell legyen. * Ha megtérül a befektetésem, akkor veletek maradok. Ha nem látok vissza egy aranyat sem, akkor ti se fogtok engem. És a hűségem az övé * int a fejével a nő felé * bármilyen vitában, az ő pártját fogom. Ezt jobb előre tisztázni.
* Ezzel a srác letudta a beszélgetést, és már megy is a dolgára. Figyeli, hogy hogyan kell a kötelekkel bánni, és igyekszik ő is kivenni a részét a dologból. *
7089. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-07 22:28:33
Üzenet elküldve: 2019-03-07 22:28:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//
*Pashthra lelkesedése persze tetszik Latamie-nek. De még véletlenül sem mutatná ki, inkább húzza még a mézesmadzagot. Bár nem tartana sokból, s talán van olyan zuga annak a kis rakodótérnek is, ahol nem lennének szem előtt, de azért a lány még ha lazábban is veszi az élet néhány területének szereti megadni a módját. A spontaneitásnak is megvan a szépsége, de az elmúlt események kicsit lohasztottak a kedvén. Jobbnak látja, kikötés után elővenni a témát, egy jó ital, és egy jó dohány mellett. Igen. Arra volna leginkább szüksége. Pash pedig mindent megtesz, még dicsekszik is, hogy a nő kedvében járjon.
~Milyen édes.~
Nagyjából ennyivel elkönyveli új szerzeményének igyekvését, ami igazából hozzá képest kedvesnek is mondható gondolat, még ha olyan pimasz fejet is vág mellé.
A fedélzeten aztán nem zavartatja magát, de nem amiatt, hogy alárendeltnek tekinti a két férfit, csak tudni szeretné mielőbb azt, ami érdekli. Elképzelése szerint utána már állna is tovább.
Bár kíváncsi, nem olyan választ kap Denjaartól, amivel megelégedne. Emellett nyilvánvalóan szándékolt a csúsztatás, ami nincs a nő ínyére.*
- Hm. Értem. Nos, ismered a Csalogányt? *A Dokkoknál meglehetősen nehéz nem észrevenni, az impozáns hajót, mely minden alkalommal jobbnál jobb áruval árasztja el a kikötő megfelelő csatornáit. Amellett a Partalle név, nemigen mond az idegennek semmit, ezért Latamie ennél többet inkább nem is mond, sem Lerach kapitányról, sem a Csalogányról. Szépen átvezethetné a dolgot, hogy tisztázza, nem úgy van, ahogy sugalmazza, és a Csalogánynak ő csak amolyan keresztje. Erről árulkodhat mellkasán az a két szárny minta is, ami melegebb napokon a bőrpántok alól kilátszik.
Amikor mögé int a férfi, Latamie is hátra pillant, és bólint, hogy a fiú valóban közelebb jöhet. Vesz a tálról egy egy falatot, amit uzsonnaként hoztak elő, s azonnal szájába is dob belőle.
A fiú egyelőre olyan, mint egy fióka, de megfelelő közegben, Latamie szerint igencsak felülmúlhatja kortársait. Ilyen szép vonásokkal, és a páncél alatt rejtegetett adottságokkal. Már csak egy kis dörzsöltséget kellene magára szednie, egy cseppnyi aljasságot, simlit, de amíg olyan mafla őszinte, mint ahogyan észrevette, addig meglehetősen nagy rizikó is.
Nem szól bele, hogy megmondja a nevét, ha Pash azzal is az engedélyére várna, hát bólint, de azt azért nem várja el, hogy ennyit magától ne tegyen meg. Ellenkező esetben a határokról mindenképpen kell majd beszélniük.
Latamie a szónoklatba kezdő Chayssra emeli tengereket idéző szemét, de az egymás torkát mardosós megjegyzésre nem tudja nem elhúzni a száját. S igazság szerint ő legjobb tudása szerint tette eddig a dolgát, hát a stílusért pedig nem vállalt sosem felelősséget. *
- Tehát az erő lesz a feladatod. *Jegyzi meg Denjaar felé rezzenéstelen arccal, ami jelen esetben szokatlan módon, mellőzi a gunyorosságot. Tulajdonképpen csak ennyit akart tudni a nevén kívül. Esetleg uzsonnázni is szeretett volna, mielőtt az öregtől újra átveszi a kormányt.*
- Jelenleg maradok veletek. Egyelőre, túl sok aranyam van az üzletben, hogy csak úgy hátrahagyjam. *Már-már komor a megjegyzése, mielőtt az öreg felé fordul, hogy a kormányhoz érve átvegye a kormányt. Nyikhaj mintha megkedvelte volna a szófukar fiút az uzsonnakészítéskor, mert elég alaposan tanítgatja, és mondja neki, mikor melyik kötelet húzza-vonja, hogy a vitorlát annak rendje és módja szerint eresszék le, s hogy a lassuló hajót Latamienek könnyebb legyen a parthoz legközelebb navigálnia. A horgony is vízbe kerül, a hajó megáll, Latamie pedig kalapját szemébe húzva várakozik, hogy megkezdhessék a rakodást.*
//A folyón//
*Pashthra lelkesedése persze tetszik Latamie-nek. De még véletlenül sem mutatná ki, inkább húzza még a mézesmadzagot. Bár nem tartana sokból, s talán van olyan zuga annak a kis rakodótérnek is, ahol nem lennének szem előtt, de azért a lány még ha lazábban is veszi az élet néhány területének szereti megadni a módját. A spontaneitásnak is megvan a szépsége, de az elmúlt események kicsit lohasztottak a kedvén. Jobbnak látja, kikötés után elővenni a témát, egy jó ital, és egy jó dohány mellett. Igen. Arra volna leginkább szüksége. Pash pedig mindent megtesz, még dicsekszik is, hogy a nő kedvében járjon.
~Milyen édes.~
Nagyjából ennyivel elkönyveli új szerzeményének igyekvését, ami igazából hozzá képest kedvesnek is mondható gondolat, még ha olyan pimasz fejet is vág mellé.
A fedélzeten aztán nem zavartatja magát, de nem amiatt, hogy alárendeltnek tekinti a két férfit, csak tudni szeretné mielőbb azt, ami érdekli. Elképzelése szerint utána már állna is tovább.
Bár kíváncsi, nem olyan választ kap Denjaartól, amivel megelégedne. Emellett nyilvánvalóan szándékolt a csúsztatás, ami nincs a nő ínyére.*
- Hm. Értem. Nos, ismered a Csalogányt? *A Dokkoknál meglehetősen nehéz nem észrevenni, az impozáns hajót, mely minden alkalommal jobbnál jobb áruval árasztja el a kikötő megfelelő csatornáit. Amellett a Partalle név, nemigen mond az idegennek semmit, ezért Latamie ennél többet inkább nem is mond, sem Lerach kapitányról, sem a Csalogányról. Szépen átvezethetné a dolgot, hogy tisztázza, nem úgy van, ahogy sugalmazza, és a Csalogánynak ő csak amolyan keresztje. Erről árulkodhat mellkasán az a két szárny minta is, ami melegebb napokon a bőrpántok alól kilátszik.
Amikor mögé int a férfi, Latamie is hátra pillant, és bólint, hogy a fiú valóban közelebb jöhet. Vesz a tálról egy egy falatot, amit uzsonnaként hoztak elő, s azonnal szájába is dob belőle.
A fiú egyelőre olyan, mint egy fióka, de megfelelő közegben, Latamie szerint igencsak felülmúlhatja kortársait. Ilyen szép vonásokkal, és a páncél alatt rejtegetett adottságokkal. Már csak egy kis dörzsöltséget kellene magára szednie, egy cseppnyi aljasságot, simlit, de amíg olyan mafla őszinte, mint ahogyan észrevette, addig meglehetősen nagy rizikó is.
Nem szól bele, hogy megmondja a nevét, ha Pash azzal is az engedélyére várna, hát bólint, de azt azért nem várja el, hogy ennyit magától ne tegyen meg. Ellenkező esetben a határokról mindenképpen kell majd beszélniük.
Latamie a szónoklatba kezdő Chayssra emeli tengereket idéző szemét, de az egymás torkát mardosós megjegyzésre nem tudja nem elhúzni a száját. S igazság szerint ő legjobb tudása szerint tette eddig a dolgát, hát a stílusért pedig nem vállalt sosem felelősséget. *
- Tehát az erő lesz a feladatod. *Jegyzi meg Denjaar felé rezzenéstelen arccal, ami jelen esetben szokatlan módon, mellőzi a gunyorosságot. Tulajdonképpen csak ennyit akart tudni a nevén kívül. Esetleg uzsonnázni is szeretett volna, mielőtt az öregtől újra átveszi a kormányt.*
- Jelenleg maradok veletek. Egyelőre, túl sok aranyam van az üzletben, hogy csak úgy hátrahagyjam. *Már-már komor a megjegyzése, mielőtt az öreg felé fordul, hogy a kormányhoz érve átvegye a kormányt. Nyikhaj mintha megkedvelte volna a szófukar fiút az uzsonnakészítéskor, mert elég alaposan tanítgatja, és mondja neki, mikor melyik kötelet húzza-vonja, hogy a vitorlát annak rendje és módja szerint eresszék le, s hogy a lassuló hajót Latamienek könnyebb legyen a parthoz legközelebb navigálnia. A horgony is vízbe kerül, a hajó megáll, Latamie pedig kalapját szemébe húzva várakozik, hogy megkezdhessék a rakodást.*
7088. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-07 01:02:02
Üzenet elküldve: 2019-03-07 01:02:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thim//
*Nistaenek is elég adatik meg a modorosságból, tekintve azt, hogy kereskedő családból származik és ő maga is az lenne, így cseppet sem zavarja, ha valaki önmagáról megfeledkezve kicsit felszabadultabban viselkedik, illetve jól érzi magát. Érdekesnek találja az ő szemében borzasztó magas elf férfit, akinek gyönyörű hosszú, vörös haja van. Nistae is elfeledkezik magáról, ahogy távolról elkezdi vizsgálgatni a nyúlánk alak sziluettjét. Talán emiatt vagy sem, de ő maga úgy sejtve ezzel megzavarva a pihenőt felkelti annak érdeklődését.*
- Cseppet sem.
*Ejt meg egy meleg mosolyt és tovább tartja a szént a kezében, mintha csak türelmetlenül azt várná, hogy végre mikor érhet a kissé már koszos papírlaphoz.*
- Nincs azzal ugyan semmi probléma, ha kicsit önmagad lehetsz. Vagy te ijesztőnek tartanád magadat, amikor nem tartod teljes kontroll alatt a viselkedésedet?
*Kérdezi még inkább feltámadó kíváncsisággal és aranyló íriszeivel Estrothimet pásztázza és méri fel ezúttal közelebbről is.*
- Örvendek Estrothim. Én Nistae vagyok, az Awaesin kereskedő családból. *Mondták már, hogy elragadóan magas vagy és a hajad is gyönyörű?
Bár ez az elfekre tapasztalatai szerint igen jellemző, eddig mégsem tudta megunni és egyik kedvenc témájává vált.*
- Nem bánnád, ha megrajzolnálak? Nagyon karakteres az arcszerkezeted és ez a haj...
*Elégedetten felsóhajt.*
- Igazán izgalmas megjelenésed van.
*Nistaenek is elég adatik meg a modorosságból, tekintve azt, hogy kereskedő családból származik és ő maga is az lenne, így cseppet sem zavarja, ha valaki önmagáról megfeledkezve kicsit felszabadultabban viselkedik, illetve jól érzi magát. Érdekesnek találja az ő szemében borzasztó magas elf férfit, akinek gyönyörű hosszú, vörös haja van. Nistae is elfeledkezik magáról, ahogy távolról elkezdi vizsgálgatni a nyúlánk alak sziluettjét. Talán emiatt vagy sem, de ő maga úgy sejtve ezzel megzavarva a pihenőt felkelti annak érdeklődését.*
- Cseppet sem.
*Ejt meg egy meleg mosolyt és tovább tartja a szént a kezében, mintha csak türelmetlenül azt várná, hogy végre mikor érhet a kissé már koszos papírlaphoz.*
- Nincs azzal ugyan semmi probléma, ha kicsit önmagad lehetsz. Vagy te ijesztőnek tartanád magadat, amikor nem tartod teljes kontroll alatt a viselkedésedet?
*Kérdezi még inkább feltámadó kíváncsisággal és aranyló íriszeivel Estrothimet pásztázza és méri fel ezúttal közelebbről is.*
- Örvendek Estrothim. Én Nistae vagyok, az Awaesin kereskedő családból. *Mondták már, hogy elragadóan magas vagy és a hajad is gyönyörű?
Bár ez az elfekre tapasztalatai szerint igen jellemző, eddig mégsem tudta megunni és egyik kedvenc témájává vált.*
- Nem bánnád, ha megrajzolnálak? Nagyon karakteres az arcszerkezeted és ez a haj...
*Elégedetten felsóhajt.*
- Igazán izgalmas megjelenésed van.
7087. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-07 00:32:14
Üzenet elküldve: 2019-03-07 00:32:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nistae//
*Azt gondolván, hogy belátható távolságon belül egyedül van, nagyot ásít, és nem törődik semmiféle jó modorral. Hanyagul lerúgja cipőit, hogy lábujjal markolhassa a puha füvet. Előveszi kulacsát, amibe nem rég töltött friss patakvizet és úgy húzza meg, hogy a víz végig folyik az arcán. Nem törődik mindezzel, mert azt hiszi, hogy senki sem látja. Azonban téved! Egy hölgy, aki éppen erre jár, vakfoltjára esik és tanúja lehet szörnyű viselkedésének. Mikor észreveszi őt, kissé elszégyelli magát. Rögtön talpra áll.*
- Bocsáss meg, elfeledkeztem magamról! Remélem nem találsz ijesztőnek.
*Mialatt beszél, jobban megnézi, kivel áll szemben és egy bájos hölgyet lát maga előtt. Közelebb lép hozzá. Ha Társasága a hölgynek sincs ellenére, úgy folytatja még.*
- Egyébként Estrothim vagyok. Üdvözöllek!
*Azt gondolván, hogy belátható távolságon belül egyedül van, nagyot ásít, és nem törődik semmiféle jó modorral. Hanyagul lerúgja cipőit, hogy lábujjal markolhassa a puha füvet. Előveszi kulacsát, amibe nem rég töltött friss patakvizet és úgy húzza meg, hogy a víz végig folyik az arcán. Nem törődik mindezzel, mert azt hiszi, hogy senki sem látja. Azonban téved! Egy hölgy, aki éppen erre jár, vakfoltjára esik és tanúja lehet szörnyű viselkedésének. Mikor észreveszi őt, kissé elszégyelli magát. Rögtön talpra áll.*
- Bocsáss meg, elfeledkeztem magamról! Remélem nem találsz ijesztőnek.
*Mialatt beszél, jobban megnézi, kivel áll szemben és egy bájos hölgyet lát maga előtt. Közelebb lép hozzá. Ha Társasága a hölgynek sincs ellenére, úgy folytatja még.*
- Egyébként Estrothim vagyok. Üdvözöllek!
7086. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:07:18
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:07:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Csendesen tanulmányozgatja a tisztást már ki tudja mióta. Várja már a jó időt, a tavasznak azt az időszakát, amikor annyira kiszínesedik minden. Elemző tekintetét végül lehajtja, hogy a kezében tartott füzetébe rajzoljon. Elragadónak találja a kopasz fák kecses alakját és azt, hogy ennyire szabályosan helyezkednek el egymástól, mégis az ágak kellemesen szabálytalanná teszik az összképet. Még kicsit rádolgozik az árnyékokra, hogy elmélyítse azokat, majd hátrébb húzódva megszemléli. Hunyorog, hogy egységében jobban lássa és megint picit dolgozik rajta, ezúttal a részleteket megerősítve.
Elégedett. Úgy érzi igen jól sikerült a rajz, de a tisztás maga is önmagában elég szerencsés témaválasztás. Ami szomorúvá teszi, hogy könyvében már nincs több pár lapnál, így kénytelen lesz hamarosan újat beszerezni. Kelletlenül felsóhajt. Mindig olyan gyorsan betelnek tekintve azt, hogy mennyi időt képes szabadidejéből ezzel eltölteni. De még nem indul el a piac felé, semmi kedve, hiszen jól érzi itt magát. Helyette a tájat pásztázza hátha talál valakit, aki alkalmas lenne a fennmaradó pár oldal egyikének kitöltésére. Artheniorban egyébként is nagyon sokféle és érdekes szerzetek járkálnak, ezért úgy gondolja, hogy nem lesz nagyon nehéz dolga.*
*Csendesen tanulmányozgatja a tisztást már ki tudja mióta. Várja már a jó időt, a tavasznak azt az időszakát, amikor annyira kiszínesedik minden. Elemző tekintetét végül lehajtja, hogy a kezében tartott füzetébe rajzoljon. Elragadónak találja a kopasz fák kecses alakját és azt, hogy ennyire szabályosan helyezkednek el egymástól, mégis az ágak kellemesen szabálytalanná teszik az összképet. Még kicsit rádolgozik az árnyékokra, hogy elmélyítse azokat, majd hátrébb húzódva megszemléli. Hunyorog, hogy egységében jobban lássa és megint picit dolgozik rajta, ezúttal a részleteket megerősítve.
Elégedett. Úgy érzi igen jól sikerült a rajz, de a tisztás maga is önmagában elég szerencsés témaválasztás. Ami szomorúvá teszi, hogy könyvében már nincs több pár lapnál, így kénytelen lesz hamarosan újat beszerezni. Kelletlenül felsóhajt. Mindig olyan gyorsan betelnek tekintve azt, hogy mennyi időt képes szabadidejéből ezzel eltölteni. De még nem indul el a piac felé, semmi kedve, hiszen jól érzi itt magát. Helyette a tájat pásztázza hátha talál valakit, aki alkalmas lenne a fennmaradó pár oldal egyikének kitöltésére. Artheniorban egyébként is nagyon sokféle és érdekes szerzetek járkálnak, ezért úgy gondolja, hogy nem lesz nagyon nehéz dolga.*
7085. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:34:01
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:34:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú és mély utazás vette kezdetét az elmúlt percekben. Ébren járja azt az ösvényt, amire máskor álmaiban lép. Ezúttal a képek nem formálódnak groteszk alakokká és zavaros történésekké. Minden tiszta, egyértelmű. Csak azt látja, amivel érdemes foglalkoznia. Céljai mind a távol jövőbe mutatnak, a jelene szinte kilátástalan. Tudatalattija egyetlen kérdést harsog: hogyan és miért jutott idáig? A válasz túlságosan összetett. Egymástól független, apró események szövevénye vezetett idáig. Némelyikre volt ráhatása, míg a többire egyáltalán nem. A sűrű események sorozata, melyet "felelőssé" lehet tenni, egészen a kezdetekig, a gyerekkorig nyúlnak vissza. Felcsendülnek a régi emlékek Lihanechről, a húgáról, a szüleikről. Élesen jelenik meg az a nap, amikor eldöntötte, hogy Artheniorba jön. Ezt a napot sokkal nagyobb fordulópontnak élte meg, mint magát az indulás napját, vagy azt, amikor megérkezett. Pedig lenyűgözte őt Arthenior. A város akkor még teljes pompájában ragyogott, gyönyörű volt. Azóta sok rossz történt, de igyekezett mindig optimistán látni a dolgokat. Ezúttal is rájön, hogy a világ mégsem annyira borzalmas hely és Arthenior sem az. Találhat közeli célokat, például van barát, akit még meglátogathat, és ez nagyon nagy áldás. Arra jut, hogy talán ezzel is kéne kezdenie, ha majd úgy érzi, hogy itt már végzett.*
7084. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-05 22:28:12
Üzenet elküldve: 2019-03-05 22:28:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//
*Latamie hangja hasít a folyó csendjébe. Az igric fájdalmasan bosszús képpel fordul arrafelé, ahonnan a hang jött. Nem érti, miért kell egy ilyen csendes pillanatban ordibálni, bár azt sem tudja, mi a szokás egy hajó fedélzetén. A vörös szirén jól végzi a dolgát és ezzel meg is elégszik. Csak a hajókázásnak legyen már vége. Az már biztos, hogy nem hajóra született.
A kapitánnyá váló lány nem a kedvességéről tesz tanúbizonyságot, amikor megközelítve őket, cseppet sem udvarias felvezetéssel a közepébe vágva kérdez rá Denjaar feladatkörére. A zenész állja a pillantását, de meghagyja a választ a lándzsás férfinek, kíváncsi, mit fog válaszolni Latamienek. Sárga ragadozótekintete a két fél között jár fürkészőn. A bemutatkozás színpadiassága megmosolyogtatja, bár elismeri a lány érdemeit kapitányi feladatkörében.
Azt is látja, hogy távolabb megjelenik a kölyök is, felé fordítja tekintetét, kis ideig figyeli őt, próbálván kitalálni, mi az, amivel Latamie magához láncolta szerencsétlen ifjút. Látja a kölök szemében az elszántságot, a tettrekészséget, hogy bármikor nekik ugorjon a vörös egyetlen sóhajára.
Denjaar és Latamie farokméregetésébe nem szól bele, csak szótlanul figyeli őket, és a mögöttük álló ifjút, hátha elragadtatná magát, de kedvére valónak találja a civakodást. Addig sem az ő vérét szívják.
Amikor a wegtoreni harcos is észreveszi a fiút és gúnyosan meg is jegyzi, az igric kedvesnek szánt feddéssel néz fel rá.*
- Denjaar, kérlek. *Mosolyog, mert nem igazán akarná megfeddni újdonsült testőrét. Eljött a pillanat, hogy a szerepeknek és a helyeknek a nagy egészben ki kell derülni.
Denjaar közelebb inti a kölyköt, Cha'yss pedig mindvégig rajta tartja a szemét, ha az egyáltalán Latamie engedélye nélkül odalép hozzájuk. Bár reméli, hogy nem tartja a vörös ennyire sakkban.*
- Mi a neved? *Kérdi tőle az igric érdeklődve. Majd még mielőtt egymás torkának esnének előbb ő szólal fel.*
- Figyeljetek. *Emeli fel békítően a kezét.*
- Mi azért vagyunk itt, hogy együtt munkálkodjunk, ne egymás ellen. Ha előre akarunk haladni, akkor így is kell tennünk. Annak semmi értelme, hogy egymás torkát marjuk, mert ha ezt szeretnétek, akkor szívetek joga, de rám ne számítsatok. *Biztosítja mindhármukat.*
- Én azért vagyok itt, hogy megszedjem magam, hogy elérjek valamit, nem azért, hogy marakodjak veletek. Nincs is kedvem hozzá. Mindenkinek meg lesz a feladata, az enyém az üzlet, Lataminek, a hajó és a szállítás, Denjaarnak és ha te is benne vagy, a tiétek a védelem, a behajtás és az erő. Ebben megegyezhetünk? *Kérdi, de egyelőre még nem fejezte be.*
- A megsebzett város ezernyi lehetőséget kínál, csak okosnak kell lennünk és jó pozíciót harcolhatunk ki, jövedelmező pozíciót és az álmaitok valóra válhatnak. *Néz minden jelenlévő szemébe mélyen.
A távolban felfénylik a város és az előtte elterülő tisztás a kovácsműhely mögött, ahol talán ki is köthetnek.
A városban pedig ott várja őket a remény és a Kósza pinty, hogy bevegyék oda magukat és megkezdjék a valódi munkát.*
- Mi a válaszotok? *Húzza ki magát és néz a többiekre kérdőn, komoly választ és komoly hozzáállást vár, ez nem is kétséges. Most kell dönteni.*
//A folyón//
*Latamie hangja hasít a folyó csendjébe. Az igric fájdalmasan bosszús képpel fordul arrafelé, ahonnan a hang jött. Nem érti, miért kell egy ilyen csendes pillanatban ordibálni, bár azt sem tudja, mi a szokás egy hajó fedélzetén. A vörös szirén jól végzi a dolgát és ezzel meg is elégszik. Csak a hajókázásnak legyen már vége. Az már biztos, hogy nem hajóra született.
A kapitánnyá váló lány nem a kedvességéről tesz tanúbizonyságot, amikor megközelítve őket, cseppet sem udvarias felvezetéssel a közepébe vágva kérdez rá Denjaar feladatkörére. A zenész állja a pillantását, de meghagyja a választ a lándzsás férfinek, kíváncsi, mit fog válaszolni Latamienek. Sárga ragadozótekintete a két fél között jár fürkészőn. A bemutatkozás színpadiassága megmosolyogtatja, bár elismeri a lány érdemeit kapitányi feladatkörében.
Azt is látja, hogy távolabb megjelenik a kölyök is, felé fordítja tekintetét, kis ideig figyeli őt, próbálván kitalálni, mi az, amivel Latamie magához láncolta szerencsétlen ifjút. Látja a kölök szemében az elszántságot, a tettrekészséget, hogy bármikor nekik ugorjon a vörös egyetlen sóhajára.
Denjaar és Latamie farokméregetésébe nem szól bele, csak szótlanul figyeli őket, és a mögöttük álló ifjút, hátha elragadtatná magát, de kedvére valónak találja a civakodást. Addig sem az ő vérét szívják.
Amikor a wegtoreni harcos is észreveszi a fiút és gúnyosan meg is jegyzi, az igric kedvesnek szánt feddéssel néz fel rá.*
- Denjaar, kérlek. *Mosolyog, mert nem igazán akarná megfeddni újdonsült testőrét. Eljött a pillanat, hogy a szerepeknek és a helyeknek a nagy egészben ki kell derülni.
Denjaar közelebb inti a kölyköt, Cha'yss pedig mindvégig rajta tartja a szemét, ha az egyáltalán Latamie engedélye nélkül odalép hozzájuk. Bár reméli, hogy nem tartja a vörös ennyire sakkban.*
- Mi a neved? *Kérdi tőle az igric érdeklődve. Majd még mielőtt egymás torkának esnének előbb ő szólal fel.*
- Figyeljetek. *Emeli fel békítően a kezét.*
- Mi azért vagyunk itt, hogy együtt munkálkodjunk, ne egymás ellen. Ha előre akarunk haladni, akkor így is kell tennünk. Annak semmi értelme, hogy egymás torkát marjuk, mert ha ezt szeretnétek, akkor szívetek joga, de rám ne számítsatok. *Biztosítja mindhármukat.*
- Én azért vagyok itt, hogy megszedjem magam, hogy elérjek valamit, nem azért, hogy marakodjak veletek. Nincs is kedvem hozzá. Mindenkinek meg lesz a feladata, az enyém az üzlet, Lataminek, a hajó és a szállítás, Denjaarnak és ha te is benne vagy, a tiétek a védelem, a behajtás és az erő. Ebben megegyezhetünk? *Kérdi, de egyelőre még nem fejezte be.*
- A megsebzett város ezernyi lehetőséget kínál, csak okosnak kell lennünk és jó pozíciót harcolhatunk ki, jövedelmező pozíciót és az álmaitok valóra válhatnak. *Néz minden jelenlévő szemébe mélyen.
A távolban felfénylik a város és az előtte elterülő tisztás a kovácsműhely mögött, ahol talán ki is köthetnek.
A városban pedig ott várja őket a remény és a Kósza pinty, hogy bevegyék oda magukat és megkezdjék a valódi munkát.*
- Mi a válaszotok? *Húzza ki magát és néz a többiekre kérdőn, komoly választ és komoly hozzáállást vár, ez nem is kétséges. Most kell dönteni.*
7083. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-04 00:24:54
Üzenet elküldve: 2019-03-04 00:24:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás után//
//Natalayda//
- Azt gondolom, hogy aki szó nélkül pletykát elhisz, az nem érdemli meg a magyarázatot. *Ebben ugyanis biztos, hogy nem fog meddő vitába és idegenekhez intézett mentegetőzésbe kezdeni. Látta a levelet, tudja, hogy nélküle Alenia meghalt volna. Mégis rosszul esik neki, hogy valaki a templom felszabadítása után is még ezt az esetet köti a nevéhez. Nem azért lett Aleimord felesége, hogy részesüljön a vagyonból, mégis a köznép ezt hitte, már aki foglalkozott vele. Meglehetősen sérti, hogy így beszélnek vele, és egyre inkább bizsereg a bőre miatta. Sarkon kellene fordulni, még most. Faképnél hagyni ezt az erdei nomádot.*
- Pedig mindenki a templomról beszél. De ezek szerint arról nem tudsz. *Fájdalmas fintor kúszik arcára. Csámpás, akinek a sírhantjánál megállt itt a tisztáson, ebben a csatában esett el. A leghűbb négylábú, akit csak ismert.
Natalayda sértetten néz végig az elfen, s a metsző szavakat nem tudja félretenni. Önérzetesebb annál, mint hogy így tudjon tenni. Állát megemeli, szürkészöld szemei szigorúan szikráznak, aztán ízelítőt ad, milyen eszközei vannak, ha valóban ellene van valakinek. A dallam lassan kúszik fel torkán, és varázzsal itatva hullámzik az elf fülébe. Azt érezheti, hogy teste könnyű, és senki más nincs a tisztáson a nőn kívül. A dúdolás körbelengi, mint egy felhő, mégis béklyózza, nem tud mozdulni saját akaratából. Tehetetlen. Ha valaki mögé kerülne, elvághatná a torkát, minden gond nélkül. Ilyen persze nem történik, Natalayda nem gyilkol kedvtelésből. Önvédelemből és mások védelmében igen, de ez más lapra tartozik. Aztán a dallam abbamarad, a lány pedig komoran néz a férfira.*
- Ha ártani akartam volna, már nem élnél. *Azzal lassan hátrálni kezd, nem fordít hátat. Nem szeretné, hogy ha netán felbőszült a férfi, megbánja a dolgot. Hátrálva araszol a templom irányába, ahol meghúzta magát néhány napra. Nincs benne mélységes düh, vagy harag. Csalódottság inkább, hogy éppen, mikor már kellemetlenül hősként tekintenek rá a városban, a jelen eseményei miatt, egy múltbeli tettét hánytorgatják fel. Számított a pletykákra, még ha nem is valósak, akkor tudta is kezelni, de az az idő már elszállt. Azóta már más idők járnak.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.04 00:36:51
//Csillaghullás után//
//Natalayda//
- Azt gondolom, hogy aki szó nélkül pletykát elhisz, az nem érdemli meg a magyarázatot. *Ebben ugyanis biztos, hogy nem fog meddő vitába és idegenekhez intézett mentegetőzésbe kezdeni. Látta a levelet, tudja, hogy nélküle Alenia meghalt volna. Mégis rosszul esik neki, hogy valaki a templom felszabadítása után is még ezt az esetet köti a nevéhez. Nem azért lett Aleimord felesége, hogy részesüljön a vagyonból, mégis a köznép ezt hitte, már aki foglalkozott vele. Meglehetősen sérti, hogy így beszélnek vele, és egyre inkább bizsereg a bőre miatta. Sarkon kellene fordulni, még most. Faképnél hagyni ezt az erdei nomádot.*
- Pedig mindenki a templomról beszél. De ezek szerint arról nem tudsz. *Fájdalmas fintor kúszik arcára. Csámpás, akinek a sírhantjánál megállt itt a tisztáson, ebben a csatában esett el. A leghűbb négylábú, akit csak ismert.
Natalayda sértetten néz végig az elfen, s a metsző szavakat nem tudja félretenni. Önérzetesebb annál, mint hogy így tudjon tenni. Állát megemeli, szürkészöld szemei szigorúan szikráznak, aztán ízelítőt ad, milyen eszközei vannak, ha valóban ellene van valakinek. A dallam lassan kúszik fel torkán, és varázzsal itatva hullámzik az elf fülébe. Azt érezheti, hogy teste könnyű, és senki más nincs a tisztáson a nőn kívül. A dúdolás körbelengi, mint egy felhő, mégis béklyózza, nem tud mozdulni saját akaratából. Tehetetlen. Ha valaki mögé kerülne, elvághatná a torkát, minden gond nélkül. Ilyen persze nem történik, Natalayda nem gyilkol kedvtelésből. Önvédelemből és mások védelmében igen, de ez más lapra tartozik. Aztán a dallam abbamarad, a lány pedig komoran néz a férfira.*
- Ha ártani akartam volna, már nem élnél. *Azzal lassan hátrálni kezd, nem fordít hátat. Nem szeretné, hogy ha netán felbőszült a férfi, megbánja a dolgot. Hátrálva araszol a templom irányába, ahol meghúzta magát néhány napra. Nincs benne mélységes düh, vagy harag. Csalódottság inkább, hogy éppen, mikor már kellemetlenül hősként tekintenek rá a városban, a jelen eseményei miatt, egy múltbeli tettét hánytorgatják fel. Számított a pletykákra, még ha nem is valósak, akkor tudta is kezelni, de az az idő már elszállt. Azóta már más idők járnak.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.04 00:36:51
7082. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:23:15
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:23:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás után//
//Natalayda//
*A tehénkolompok vadul csörömpölnek, majd a süvítő szél is elkezdi járni a táncát. Yahartael és Natalayda, mint két párbajra kész lövész, úgy állnak egymással szemben a tisztásnál. Viszont a fegyverek és lövedékek helyett, kérdések és válaszok találják meg egymást.*
- Forró nyomon jársz, de még is csak a hidegben tapogatsz. Régebben azt gondoltam a pletykákról, hogy csak a törpék által kitalált gyermekmesék, viszont mostanra már úgy gondolom, hogy igaz történeteken alapuló népi hiedelmek, amelyeket jobb valamilyen szinten elhinni, és levonni a következtetéseket. *Az erdőben, ahol ő élt, meséltek neki egy nőről, aki a legmocskosabb volt mind közül. Több hírt is hallott róla, de lehetséges, hogy egyik sem igaz. Régebben mindenféle pletykák keringettek Natalaydaról, amit mára már többen el is felejtettek, de Yahartael nem tartozik ezen személyek körébe. Nem feltétlenül hiszi azt róla, hogy minden egyes pletyka igaz lenne, amit Natalaydaról mondottak egykoron, viszont jobb félni, mint megijedni.*
- Kívánni sohasem árt, de más kérdés, hogy ki is teszi ezt. Én személy szerint egy hazugnak a szavát meg se hallgatnám, de most kivélt teszek, mint láthatod. *Célozgat arra, hogy olyan pletykákat is hallott róla, mint a legnagyobb simlis a városban.*
- Tőrt rántottál rám, mintha olyan nagy veszélyt jelentenék rád, hogy ilyen dolgokhoz kell, hogy folyamodjál ellenem. Ebből rögtön csak azt tudtam levenni az imént, hogy elzárkózol mindenki elől, aki megpróbálna veled kialakítani valamilyen szintű kapcsolatot, de aztán lehet, hogy én voltam a csacsi, hogy megpróbáltam szót érteni veled. Most kövezz meg érte... *Jelenti ki Yahartael, hangja hangosan visszhangzik, az egyre üresedő tisztásban.*
//Csillaghullás után//
//Natalayda//
*A tehénkolompok vadul csörömpölnek, majd a süvítő szél is elkezdi járni a táncát. Yahartael és Natalayda, mint két párbajra kész lövész, úgy állnak egymással szemben a tisztásnál. Viszont a fegyverek és lövedékek helyett, kérdések és válaszok találják meg egymást.*
- Forró nyomon jársz, de még is csak a hidegben tapogatsz. Régebben azt gondoltam a pletykákról, hogy csak a törpék által kitalált gyermekmesék, viszont mostanra már úgy gondolom, hogy igaz történeteken alapuló népi hiedelmek, amelyeket jobb valamilyen szinten elhinni, és levonni a következtetéseket. *Az erdőben, ahol ő élt, meséltek neki egy nőről, aki a legmocskosabb volt mind közül. Több hírt is hallott róla, de lehetséges, hogy egyik sem igaz. Régebben mindenféle pletykák keringettek Natalaydaról, amit mára már többen el is felejtettek, de Yahartael nem tartozik ezen személyek körébe. Nem feltétlenül hiszi azt róla, hogy minden egyes pletyka igaz lenne, amit Natalaydaról mondottak egykoron, viszont jobb félni, mint megijedni.*
- Kívánni sohasem árt, de más kérdés, hogy ki is teszi ezt. Én személy szerint egy hazugnak a szavát meg se hallgatnám, de most kivélt teszek, mint láthatod. *Célozgat arra, hogy olyan pletykákat is hallott róla, mint a legnagyobb simlis a városban.*
- Tőrt rántottál rám, mintha olyan nagy veszélyt jelentenék rád, hogy ilyen dolgokhoz kell, hogy folyamodjál ellenem. Ebből rögtön csak azt tudtam levenni az imént, hogy elzárkózol mindenki elől, aki megpróbálna veled kialakítani valamilyen szintű kapcsolatot, de aztán lehet, hogy én voltam a csacsi, hogy megpróbáltam szót érteni veled. Most kövezz meg érte... *Jelenti ki Yahartael, hangja hangosan visszhangzik, az egyre üresedő tisztásban.*
7081. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-03-03 16:12:15
Üzenet elküldve: 2019-03-03 16:12:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csillaghullás után//
//Yahatael//
*A bizalmatlan pillantásba némi érdeklődés költözik. Ki ez a hosszúéletű, aki sosem beszélt vele, mégis mintha érzéketlennek könyvelné el.*
- Nem szoktam idegenekre bízni legbelső dolgaimat *jegyzi meg, mielőtt folytatja.* Különben nem értelek. Ismersz engem? Vagy csak a pletykákat hallottad?
*Őszintén kíváncsi rá. Mert a pletykák egy időben megkeserítették az életét, nem csodálkozna, ha már ránézésre beskatulyázták volna. Arról beszéltek a gazdagnegyedben a kisasszonyok, és a szolgálók, és ahogy végignéz az elfen, ezek szerint az erdőbe is eljuthatott. Bezzeg senki nem tudta az igazat. Az Alenia életébe kerülhetett volna, aztán pedig kitört a lázadás. Már senkit nem is érdekelt. Aztán az új pletykák felülírták az egészet, és ünnepeltté tették Artheniorban őt, és társait. Éppen ezért aztán valóban kíváncsi, az elf ha meg is ismerte, vajon melyik hír jutott el hozzá. Egyébként pedig ahogy végignéz a hosszúéletűn, ahogyan válaszol, és ahogy véleményt nyilvánít, nem tűnik ő sem jobbnak.*
- Én nem kívántam semmit. ~Talán kellett volna?~
*Leengedi a tőrt, tokjába csúsztatja, de azért résen van, ha mégis ártó szándék vezérelné a férfit, és nem csak beszélni szeretne.*
- Megjavul a kapcsolatunk? *húzódik fel a még mindig komor szemöldök.* Úgy tűnt, már elkönyveltél, ahogyan rám néztél, és ahogy nem mondom el belső titkaimat azonnal. Te mit mondanál magadról, hogy én ne így tegyek?
//Csillaghullás után//
//Yahatael//
*A bizalmatlan pillantásba némi érdeklődés költözik. Ki ez a hosszúéletű, aki sosem beszélt vele, mégis mintha érzéketlennek könyvelné el.*
- Nem szoktam idegenekre bízni legbelső dolgaimat *jegyzi meg, mielőtt folytatja.* Különben nem értelek. Ismersz engem? Vagy csak a pletykákat hallottad?
*Őszintén kíváncsi rá. Mert a pletykák egy időben megkeserítették az életét, nem csodálkozna, ha már ránézésre beskatulyázták volna. Arról beszéltek a gazdagnegyedben a kisasszonyok, és a szolgálók, és ahogy végignéz az elfen, ezek szerint az erdőbe is eljuthatott. Bezzeg senki nem tudta az igazat. Az Alenia életébe kerülhetett volna, aztán pedig kitört a lázadás. Már senkit nem is érdekelt. Aztán az új pletykák felülírták az egészet, és ünnepeltté tették Artheniorban őt, és társait. Éppen ezért aztán valóban kíváncsi, az elf ha meg is ismerte, vajon melyik hír jutott el hozzá. Egyébként pedig ahogy végignéz a hosszúéletűn, ahogyan válaszol, és ahogy véleményt nyilvánít, nem tűnik ő sem jobbnak.*
- Én nem kívántam semmit. ~Talán kellett volna?~
*Leengedi a tőrt, tokjába csúsztatja, de azért résen van, ha mégis ártó szándék vezérelné a férfit, és nem csak beszélni szeretne.*
- Megjavul a kapcsolatunk? *húzódik fel a még mindig komor szemöldök.* Úgy tűnt, már elkönyveltél, ahogyan rám néztél, és ahogy nem mondom el belső titkaimat azonnal. Te mit mondanál magadról, hogy én ne így tegyek?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916