//Otthonkeresés//
- Sajnálom, hogy így alakult. *válaszolja őszinte részvéttel a hangjában. Bizony, ő is tudja, milyen, amikor nincs meg a szikra valakivel, és csak hálás lehet, hogy már azelőtt rájött erre, mielőtt valaki elvette vagy teherbe ejtette volna* De azért még szorítok, hátha sikerül mégis kibékülnötök! *teszi hozzá bátorítólag, hisz úgy véli, ha másért nem, legalább a gyerek miatt érdemes lenne még egyszer megpróbálniuk a dolgot*
- Ezt örömmel hallom! *mosolyodik el, mikor Seles már jobban érzi magát, és a ló felé fordítja figyelmét, bár csak pár simogatással tud szolgálni*
- Sajnálom, de nincs nálam semmi! *ismeri be szomorú mosollyal az állatnak, hiszen úgy sietett az indulással, nem hozott magával semmit*
- Ő pedig itt Uraság, megbízható társ, ha szállításról van szó, legyen az személy vagy teher. *ismerteti mosolyogva saját hátasának előnyös tulajdonságait*
- Ugyan, nem lennél a terhünkre! Sok helyünk van még, az egyik szoba pedig épp ma ürült ki. *jut eszébe Aleimord távozása, bár kétségtelen, ha maradt volna, Selesnek akkor is jutott volna szabad szoba* Nemrég vettünk egy hatalmas házat a város közelében. Egy kellemes kis otthon a fák között, ahol mindenki igazán kedves és segítőkész. Mit szólsz? Van kedved legalább ma este nálunk aludni? *győzködi a lányt, hogy töltse náluk az éjszakát, remélhetőleg sikerrel. Már csak az lehet kérdéses, kibírja-e addig az utat lóháton, de reméli, terhessége ellenére is képes meg egy kis utazásra*
- Gondoltam, jót tenne egy kis pihenő... *jegyzi meg bizonytalanul, bár halvány mosolyt csal arcára a lány hirtelen támadt tettrekészsége* De ha jól vagy, akkor örülnék, ha meg tudnád mutatni az utat! *ismétli meg kérését, és Urasággal a nyomában ő is megindul Seles után, lelkesen hallva, hogy a lány esetleg még a vásárlásban is a segítségére lehet*
- Ó, netán gyógyítással is foglalkozol? *érdeklődik, bízva benne, hogy az új ismerőssel együtt talán egy orvossal is sikerült gazdagodnia az elmúlt pár percben.*