//Előre - zárás//
//Szárnyasok és négylábúak//
*Hogy elrablós bácsika? Eddig meg sem fordult ilyesmi a fejében, de miután megfordul sem ijed meg különösebben a másiktól. Egy dühös medve azért sokkal rosszabb lett volna. A kastély említésénél még fel is csillan a szeme, hiszen eléggé varázslatosan hangzik, hogy valaki ott lakjon, aki nem királykisasszony. Az előtte álló férfit pedig akárhogyan is nézi, nem tűnik annak.
Észleli, hogy a másik hátrálni kezd a görény láttán, emiatt kissé csalódik is benne. Mindenesetre a lány „igaz valójának” előbbi sikeres felismerése mellett ez a csalódottság még mindig eltörpül, így a tündér továbbra is nagy reményeket fűz Frädhez. Ezek a remények beigazolódni látszanak, mikor megérkezik a felajánlás, hogy esetleg el is juthat a szóban forgó kastélyba, sőt, még akár oda is költözhet. Micsoda kaland lenne! Mekkora előrelépésnek számítana ez ahhoz képest, hogy alig egy nappal korábban céltalanul ücsörgött a hullámtörők tövében, és a sirályokra morgolódott.
Az időközben befutó Lyndryát megnyugtatja, semmi baja nem esett. Még körbe is fordul, hogy látszódjon, mindene ép és egészséges.
Ezután boldogan szemléli a bemutatkozást, míg belé nem hasít a felismerés, hogy ha ő a kastélyba megy, akkor a kis őzikétől el kell köszönnie. Ettől elszomorodik. Az elején ugyan nem volt zökkenőmentes kettejük találkozása, de utána kicsit jobban megismerte őt, és át is éltek együtt pár dolgot, kezdve például kettejük otthagyásával, át az együtt töltött éjszakán, egészen a közös vándorlásig. Mostanra már egészen megkedvelte a vörös hajú nőt. Ugyanakkor fiatal kora ellenére több évnyi vándorút áll mögötte, amely során megtanulta, az életben a legtöbb találkozás búcsúzással is együtt jár. Ebben segítségére volt O'baa is, aki arra tanította Vannát, hogy a világot a természet folytonos változásán keresztül szemlélje, majd mikor eljött az ideje, a saját búcsújával is hozzájárult a leckéhez.
A mérleg nyelvét végül az billenti át benne, hogy Frädricuson mintha egy kis nyugtalanságot észlelne, mint aki indulni készül éppen. Úgy érzi, ha nem dönt úgy hamarosan, vele tart, akkor elszalasztja a lehetőséget. Pedig ezzel a lehetőséggel szemben nagyon jó előérzete van. Most, vagy soha.*
- Lyn. *Lép társához szinte bűnbánó arccal.* Nekem most fontos dolgom van. Ezért kérlek ne haragudj, de én szeretnék tőled elköszönni. Remélem megérted. *Ezután – ha a másik hagyja – sután, de szeretetteljesen átöleli őt fél karral, miközben fél karjában továbbra is a görényt tartja. Ha ölelkeznek, akkor halkan, hogy csak ketten hallják, ha nem ölelkeznek, akkor pedig úgy, hogy Lyndrya mindenképp hallja, így szól.* Te vagy az igazi Arany hölgy. *Enélkül a mondat nélkül semmiképp sem szeretett volna elválni a másiktól.* Még találkozunk. *~ Ha úgy kell történnie. ~ teszi hozzá magában.
Ezután, ha Frädricusnak is megfelel, útnak indul, ezúttal a férfi társaságában. Lyndryát maga mögött hagyja a tisztás közelében, így azzal a tudattal integet távozás közben, hogy a nő majd bizonyára látni fogja azt a szépséget, amiért erre az útra tértek. Úgy érzi, ez a döntés egy fontos változást hoz majd életébe, és ez így is van rendjén.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.02 18:46:39