//Vásári menet//
*Pirtianesi gyökerek kötik össze két útitársát, a messzi, északi város elképzelt ridegsége egy kicsit meglegyinti a lelkét. Óhatatlanul eszébe jutnak saját gyökerei is, azok melegsége enyhíti a kellemetlen érzést a szívében, de hamar engedi újra elsüllyedni az emlékeket a mélybe, mielőtt még fájdalmat okoznának. A Wrexan által a családjáról elmondottakra empatikus arccal felel.*
- Részvétem. Így még inkább örülök, hogy új életet kezdtél nálunk.
*Mosolyog szerény jóindulattal. Talán nem túl tapintatos, hogy hamarosan nevetni kezd, de Wrexan ártatlan nyugtalansága a félreértés miatt egyszerűen megcsiklandozza a nevetőizmait. Bólogat arra, hogy Vyl dallal képes hatni a hallgatóságára. A rokonszenv megkérdőjelezésére viszont felel is.*
- Ha egy lány önként bemegy egy fiú szobájába, az már jelent valamit.
*Igyekszik uralkodni magán, hogy mosollyá szelídítse derűjét.*
- Mondott valamit?
*Rey támogatásával megvilágítják a boszorkányság hátterét, s úgy tűnik, többé-kevésbé elérik céljukat. Szeretne azért légy lenni a falon, mikor legközelebb találkoznak egymással. A szabadban evés kapcsán kiderül, hogy ezt Wrexan közelebbről nem is ismeri.*
- Értem. Nos, az a jó, hogy nem kell hozzá különösebben semmi, csak jó társaság és néhány finom falat. Remélem, lesz még alkalmad megtapasztalni, milyen kellemes tud lenni az ilyesmi olyannal, aki a szívednek kedves. Egészen más élmény, mint egy zsúfolt, hangos mulatóban, vagy otthon az étkezőben enni. Persze… azért a természetet is szeretni kell valamennyire, mivel megvan a maga kényelmetlensége.
*A pihenő után úgy érzi, mintha elfújták volna a fáradtságát. Egy kis ideig tán hallgatnak, tele hassal jólesik az ilyesmi, s Cassy közben felidézi emlékeit, miközben elhagyják a számára még ismerős terep határát.*
- Volt errefelé egy mulatság a nyáron. Hallottatok róla?
*Hozza szóba, hátha a következő alkalommal volna kedvük nekik is eljönni. Már ha nem voltak.*
- A tündérek szervezték itt a földeken. Egy sziruposan édes, rózsaszínű italt lehetett kapni, tündérpuncsként emlegették. Nagyon trükkös elegy volt, mindenféle varázslattal ruházott fel mindenkit néhány órára, aki belekortyolt.
*Kuncog egy emléken.*
- Voltak versenyszámok is. Az egyik egy színdarab volt, a résztvevőknek hirtelen kellett kigondolniuk, mit játszanak, és egymástól vették át a szót, amikor jelzett nekik a bíró. Igen humorosra vették a darabot, sok tapsot kaptak. Volt akadályverseny is, arról viszont már csak meséltek nekem. Na meg negyvenesezni is lehetett.
*Közben elérik a város határát, és a korábbi csüggesztő várakozásai szertefoszlanak, újraéled benne az újdonság izgalma. A kikötőben ritkán mozdulhat ki, hiszen nem túl biztonságos, ezért a nyüzsgő tömeg, a tekergő utcák, a rombolásban megmaradt vagy újjászületett épületek bűvölete ereszkedik rá.*
- Te jó ég, mindjárt megérkezünk!
*Eszmél rá, hogy sokkal közelebb van a város, mint gondolta. A tisztás, melyen áthaladnak, ugyan mesterkélt, de mit se zavarja ez, hiszen jó ideje a művi szépség fellegvárában él. Attól még lehet értékelni, csak mert valaki energiát fordított rá, hogy éppen olyan legyen, amilyennek elgondolta.*
- Lehet, hogy ez lesz a kedvenc helyem Artheniorban, de ha a többi is ilyen szép...
*Járatja tekintetét a színes virágokon, lehajol, és ujja finoman megsimítja szirmaikat. Aztán sietve felzárkózik társaihoz.*
- Bocsánat! Elkalandoztam.