//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
- Valóban. Az elfek, akikhez viszont szerencsém volt korábban, megközelítőleg sem voltak kifinomultak.
*Majdnem azt is mondja, hogy intelligensek, ugyanakkor rádöbben, hogy az esetleg a banditák szintjére való lezüllés nem jelenti ennek a képességnek elvesztését. Főleg azért, mert azon csekélyke idő alatt tapasztalta, hogy mennyire körmönfontak is tudnak lenni a saját érdekeik érvényesítése érdekében.*
- Á, értem.
*Magában megállapítja, hogy Gwaandril mintha kicsit felengedett volna. Kezdeti arrogáns viselkedése valamelyest enyhült. Karheia azt is érdekesnek találja, hogy bár az elf jócskán felfuvalkodottnak tűnik, ennek ellenére kifejezetten gyengéd és óvatos. Szokatlan a számára, érintések terén, a durvaságot, vadságot szokta meg. Nyilván nem a bántó értelemben, sokkal inkább egy gesztus milyenségére gondolva. Ha kezet fognának, biztosan merőben másképp tenné ezt Gwaandril, mint mondjuk egykoron férje tette, aki szerette, és vigyázott rá, de mégiscsak egy barbár volt.*
- Igen, náluk.
*Kicsit félve pillant az elfre, mert még mindig nem tudja, hogy milyen megítélése van itt a thargoknak. Nem is nagyon volt dolga ilyen sok fajjal, és szokással, amik elengedhetetlenül konfliktusokat szülnek idővel.*
- Szerintem Synmira több mint alkalmas erre.
*Szólal fel lelkesen, és barátian Gwaandrilra mosolyog.*
- Taitos és Krestvir mester is fantasztikus, barátságos, türelmes emberek, ami igencsak ösztönző tud lenni egy ilyen nehéz tudományban.
*Igaz Krestvir amellett, hogy szimpatikus a számára, kicsit szokatlan is stílusában. A sóhajt nem érti, látszik is arcán a zavartság, hogy esetleg rosszat kérdezett, mert Karheia nem szeret vájkálni, főleg nem esetleges kellemetlen témákban.*
- Ez remekül hangzik. Ezer Levél Hona.
*Ízlelgeti a kifejezést, és arcára ki is ül számára, hogy mennyire tetszetős a hangzása, meg a vélt jelentése.*
- Mit kíván ez pontosan jelenteni? Vagy csak egyszerű utalás az erdőségekre?