Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 16:14:14
Üzenet elküldve: 2013-10-24 16:14:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Mivel tőlük viszonylag gyorsan megegyeztek, így valamilyen szinten hamar tud Allyn válaszolni a feltett kérdésre. Persze, nem csodálná, ha a férfi visszakérdezne, vagy valamit nem értene, de erre nem kerül sor. Furcsállja is kicsit, hiszen végül is nem kapott rendes választ, tegyük hozzá nincs is, mert Thary-val szinte lehetetlen megegyezni, így még kompromisszumot sem tudnak kötni. Pedig sokkal egyszerűbb lenne, ha bizonyos helyzetekben, Thaira másokban pedig Allyn uralkodna, de ezt eddig nem próbálták ki, s valószínűleg nem is fogják. Sose volt olyan, hogy valamiben, amit a másik csinált ne láttak volna hibát, s ennek igazi oka az, hogy teljesen máshogy vélekednek a világról, s amit az egyikük megtesz azt általában a másik semmi pénzért nem tenné meg. Persze folyamatosan vitáznak az úton, s leginkább Thaira nem hagyja annyiban a dolgot.*
~Mi az, hogy annyira zavar, mint engem az, hogy bajba keverlek? Te vagy itt a jó kislány téged mindig zavar, ha valakit megsértesz!~
*Pattog belső hangja ő, pedig nem tudja lenyugtatni.*
~Pontosan az amit mondtam, nyugodj meg! Te is tudod, hogy nem szeretem elmondani rólad a teljes igazságot.~
~De akkor is! Ha már ennyit tud ezt miért nem lehetett közölni?~
*Erősködik csillapíthatatlan lendülettel, mire Allyn még mindig szabadkozik, viszont miután már reménytelennek találja a helyzetet felhagy vele. Mikor elérik a tisztást, a gnóm mosolyogva veszi tudomásul, hogy izgatottan várják a varázslatot.*
- Csak rajta én nem fogok nevetni.. Sose biztos, hogy első nekifutásra mennek a dolgok.
*Mondja kedvesen a férfinak, utána pedig csillogó kíváncsi tekintettel figyeli, ahogy a varázslathoz szükséges mozdulatokat csinálja.*
~Nézzenek oda, milyen kifonomult tánc már ez. Ide-oda kalimpálunk a karjainkal, meg egy kicsit mozgatjuk a lábunk semmiség.~
*Jegyzi meg Thary nagy nevetve. Allyn pedig csak egy hosszú mondattal vet véget a beszédnek, hiszen a feszült figyelmet zavarja a beszéd.*
~Nem kalimpál, te ehhez nem értesz ez varázslat, amúgy meg nem hiszem, hogy megbírnád csinálni, nem ismered a szavakat, meg a mozdulatokat.~
*A továbbiakban nem szólnak semmit. Viszont mikor az erdő lassú hullámzásba kezd előttük, Allyn eltátja a száját.*
~Azt a.. Ezt meg, hogy.. Húha..~
- Ez.. Csodás..
*Jegyzi meg halkan, s szinte mozdulatlanul ülve a helyén. Többet nem is tud szólni, hiszen az ámulat nem hagyja őket szóhoz jutni. Még belső hangja is néma és teljes csodálattal figyeli a mutatványt, a kis Xini pedig, még hidegebb lett, mint általában. Allyn ezért kicsit be is takarja a köppenye sarkával, de ezen kívül meg se mozdul.*
*Mivel tőlük viszonylag gyorsan megegyeztek, így valamilyen szinten hamar tud Allyn válaszolni a feltett kérdésre. Persze, nem csodálná, ha a férfi visszakérdezne, vagy valamit nem értene, de erre nem kerül sor. Furcsállja is kicsit, hiszen végül is nem kapott rendes választ, tegyük hozzá nincs is, mert Thary-val szinte lehetetlen megegyezni, így még kompromisszumot sem tudnak kötni. Pedig sokkal egyszerűbb lenne, ha bizonyos helyzetekben, Thaira másokban pedig Allyn uralkodna, de ezt eddig nem próbálták ki, s valószínűleg nem is fogják. Sose volt olyan, hogy valamiben, amit a másik csinált ne láttak volna hibát, s ennek igazi oka az, hogy teljesen máshogy vélekednek a világról, s amit az egyikük megtesz azt általában a másik semmi pénzért nem tenné meg. Persze folyamatosan vitáznak az úton, s leginkább Thaira nem hagyja annyiban a dolgot.*
~Mi az, hogy annyira zavar, mint engem az, hogy bajba keverlek? Te vagy itt a jó kislány téged mindig zavar, ha valakit megsértesz!~
*Pattog belső hangja ő, pedig nem tudja lenyugtatni.*
~Pontosan az amit mondtam, nyugodj meg! Te is tudod, hogy nem szeretem elmondani rólad a teljes igazságot.~
~De akkor is! Ha már ennyit tud ezt miért nem lehetett közölni?~
*Erősködik csillapíthatatlan lendülettel, mire Allyn még mindig szabadkozik, viszont miután már reménytelennek találja a helyzetet felhagy vele. Mikor elérik a tisztást, a gnóm mosolyogva veszi tudomásul, hogy izgatottan várják a varázslatot.*
- Csak rajta én nem fogok nevetni.. Sose biztos, hogy első nekifutásra mennek a dolgok.
*Mondja kedvesen a férfinak, utána pedig csillogó kíváncsi tekintettel figyeli, ahogy a varázslathoz szükséges mozdulatokat csinálja.*
~Nézzenek oda, milyen kifonomult tánc már ez. Ide-oda kalimpálunk a karjainkal, meg egy kicsit mozgatjuk a lábunk semmiség.~
*Jegyzi meg Thary nagy nevetve. Allyn pedig csak egy hosszú mondattal vet véget a beszédnek, hiszen a feszült figyelmet zavarja a beszéd.*
~Nem kalimpál, te ehhez nem értesz ez varázslat, amúgy meg nem hiszem, hogy megbírnád csinálni, nem ismered a szavakat, meg a mozdulatokat.~
*A továbbiakban nem szólnak semmit. Viszont mikor az erdő lassú hullámzásba kezd előttük, Allyn eltátja a száját.*
~Azt a.. Ezt meg, hogy.. Húha..~
- Ez.. Csodás..
*Jegyzi meg halkan, s szinte mozdulatlanul ülve a helyén. Többet nem is tud szólni, hiszen az ámulat nem hagyja őket szóhoz jutni. Még belső hangja is néma és teljes csodálattal figyeli a mutatványt, a kis Xini pedig, még hidegebb lett, mint általában. Allyn ezért kicsit be is takarja a köppenye sarkával, de ezen kívül meg se mozdul.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 15:20:46
Üzenet elküldve: 2013-10-24 15:20:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil valóban nem aggódik azon, hogy Thaira magára hagyná, persze ő mindig igyekszik pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, és nem aggódni semmin. Ez talán előny, talán hátrány, majd a sors eldönti. Könnyen lehet, hogy mindössze halála előtt derül ki, ha hibát követett el, viszont ő még ennyire sem merül bele a témába. A botot viszont magával viszi, hogy Allynt megnyugtassa. A temetőben feltett kérdésére viszonylag hosszú ideig nem kap választ, viszont azt ő maga is sejti, hogy miért van ez, valamelyikük nyilván ellenzi a dolgot, de azt nem tudná megmondani, hogy vajon melyikük. Persze ezt az elméletet a később elhangzó szavak is alátámasztják, persze a kérdésére nem kap választ, de nem is szeretné tovább firtatni a dolgot, elvégre ehhez már nincs semmi köze. Az elhangzó információkra csak bólogat, persze ott forog a fejében a kérdés, miszerint miért nem egyeznek meg, hogy ki mikor irányít? Akkor nem kéne folyton elnyomni a másikat... Persze ő ehhez nem ért, így nem is teszi szóvá, mindössze bólogat, hiszen a fontos dolgokat megosztotta vele a lány. Majd kiérve a tisztásra úgy fest, hogy mind a ketten beleegyeznek abba, hogy Zrekil megkíséreljen végrehajtani egy varázslatot. A tekercs szerint ez volt a legkönnyebb, így reméli, hogy viszonylag gyorsan sikerülni fog neki (habár Napmágiánál sosem lehet tudni). Feláll, és megjegyzi:*
- Megpróbálkozhatok vele, habár nem állítom hogy sikerülni fog. Elvégre gyakorlás célzatával jöttem ide, életemben először használom ezeket a szavakat *és ez valóban így is van, abban az időben sem volt alkalma használni ezt a varázslatot, amire nem emlékszik. Újból kinyújtóztatja, majd meglengeti a karjait, ezután az egyik lábát enyhén hátracsúsztatja a füvön, majd a tekercsen rajzolt mozdulatokat elvégzi, miközben a benne foglalt szavakat ismétli. Ha sikerülne a varázslat, akkor a távolban lévő képét torzítaná el. Igyekszik a fákat erős hullámzásra késztetni, mintha csak iszonyú hőség uralkodna az erdőben (vagy kigyulladt volna). Ha sikerül a varázslat, akkor valószínűleg elégedetten fogja bámulni a távoli erdő ritmikus hullámzását, ha pedig nem, akkor vesz egy nagy levegőt, és felkészül, hogy újra próbálkozzon. Elvégre nem szégyen az, ha nem sikerül első próbálkozásra.*
A varázsló egy Délibáb nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására normál látótávolságú vidéken, ahol nincs túl sok zavaró tereptárgy (város, erdő kizárva), a távolban (minimum 500 lépés) a valóságtól eltérő látszatképet tud kelteni. A megtévesztés sikere a nézők intelligenciájával fordítottan arányos lehet.
- Megpróbálkozhatok vele, habár nem állítom hogy sikerülni fog. Elvégre gyakorlás célzatával jöttem ide, életemben először használom ezeket a szavakat *és ez valóban így is van, abban az időben sem volt alkalma használni ezt a varázslatot, amire nem emlékszik. Újból kinyújtóztatja, majd meglengeti a karjait, ezután az egyik lábát enyhén hátracsúsztatja a füvön, majd a tekercsen rajzolt mozdulatokat elvégzi, miközben a benne foglalt szavakat ismétli. Ha sikerülne a varázslat, akkor a távolban lévő képét torzítaná el. Igyekszik a fákat erős hullámzásra késztetni, mintha csak iszonyú hőség uralkodna az erdőben (vagy kigyulladt volna). Ha sikerül a varázslat, akkor valószínűleg elégedetten fogja bámulni a távoli erdő ritmikus hullámzását, ha pedig nem, akkor vesz egy nagy levegőt, és felkészül, hogy újra próbálkozzon. Elvégre nem szégyen az, ha nem sikerül első próbálkozásra.*
A varázsló egy Délibáb nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására normál látótávolságú vidéken, ahol nincs túl sok zavaró tereptárgy (város, erdő kizárva), a távolban (minimum 500 lépés) a valóságtól eltérő látszatképet tud kelteni. A megtévesztés sikere a nézők intelligenciájával fordítottan arányos lehet.
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 10:58:33
Üzenet elküldve: 2013-10-24 10:58:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Kicsit aggódik, hogy mi lesz, ha valami bajban Thary kerülne uralomra és a maga nem törődömségével ott hagyná a gnómot, ahol van. Mikor pedig az belegyezik a sétába mosolyogva áll fel. Majd az aggodalmára adot válasz hallatán elmosolyodik.*
- Hát, nem tudom Thary mire képes, de az biztos, hogy nem hagynám csak úgy lemenni. Viszont a bot kifejezetten jó ötlet.
~Azért abban igaza van, hogy nem hagynám csak úgy ott. Legfeljebb visszakísérném a temetőig és akkor hagynám ott.~
*Mondja belső hangja teljes nyugalommal. Ez Allyn-t már meg sem lepi így csak sóhajt egyet válasz képpen. Miután ezeket kimondta, s látta, hogy a férfi felvette a botot. Magabiztosan lépked utána, ki azon a kapun amelyiken jöttek. Ahogy a temetőn vágnak át -ami Allyn-t még mindig nyomasztó érzésekkel tölti el- Zrekil kérdez tőle. Először meglepődik, viszont nem sok ideje van erre, mikor Thary kiabál a fejében.*
~Ugye nem akarsz neki mindent elmondani rólunk, Allyn?~
*Hangjában a bizonytalan aggodalom fedezhető fel.*
~Miért is ne? Nem lenne jó ha valakinek elmondhatnád, hogy megyek az agyadra, ha valaki el tudná fogadni, hogy te és én mások vagyunk? Hányan hitték ezt el eddig?~
~Hát így nem is hangzik olyan rosszul! Tudod mit? Legyen, tálalj ki! És csak anyánk hitte el, hogy ketten vagyunk.~
*Miután pedig ezt megbeszélték, ami eltartott addig, amíg ki nem értek a temetőből. Allyn kedves hangon szólal meg.*
- Bocsáss meg, hogy eddig nem mondtam semmit, de az ilyeneket, akkor is meg kell beszélnünk, ha ritkán egyezünk meg, ami most sikerült. Szóval, arra vagy kíváncsi mitől függ, hogy Thaira uralkodik?.. Hát ez bonyolult.. Általában akkor vezet, ha valami miatt nagyon ideges leszek, vagy ha nagyon elfáradok és nem bírom elnyomni. Hiszen amíg az egyikünk van felszínen el kell nyomnia a másikat, erre utal az, hogy lusta ahhoz, hogy elnyomjon. Én ellenben nem vagyok lusta hozzá, hogy elnyomjam és ennek van, hogy kicsit sem örül.
~Mi az, hogy van? Sosem örülök neki.~
*Horkan fel Thary az állátás hallatán, persze Allyn most nem hagyja szó nélkül.*
~Az engem nem zavar, ez olyan mint, hogy téged sem zavar, hogy bajba keversz.~
*Hosszas vita kerekedik, ami eltart addig, amíg ki nem érnek a tisztásra. A gnóm leült, s kinyújtóztatta tagjait. Allyn pedig kicsit távolabb helyezi magát kényelembe, mint mikor Thary elmondta, kettőjük történetét, török ülésben. Jól esik neki a friss, tiszta levegő és a nap melege. S ezzel nincs egyedül, hiszen belső hangjának is jól esik mindez. Mikor a férfi megszólal, viszont lelkesen üvölti el magát a lány fejében.*
~Ez kérdés volt? Mutasd, mutasd.~
- Mi, mi! És Xini is, amint látom.
*Mondja az ölében pihenő gyíkra nézve, de nem sokáig foglalkozik vele, inkább Zrekil-re figyel.*
*Kicsit aggódik, hogy mi lesz, ha valami bajban Thary kerülne uralomra és a maga nem törődömségével ott hagyná a gnómot, ahol van. Mikor pedig az belegyezik a sétába mosolyogva áll fel. Majd az aggodalmára adot válasz hallatán elmosolyodik.*
- Hát, nem tudom Thary mire képes, de az biztos, hogy nem hagynám csak úgy lemenni. Viszont a bot kifejezetten jó ötlet.
~Azért abban igaza van, hogy nem hagynám csak úgy ott. Legfeljebb visszakísérném a temetőig és akkor hagynám ott.~
*Mondja belső hangja teljes nyugalommal. Ez Allyn-t már meg sem lepi így csak sóhajt egyet válasz képpen. Miután ezeket kimondta, s látta, hogy a férfi felvette a botot. Magabiztosan lépked utána, ki azon a kapun amelyiken jöttek. Ahogy a temetőn vágnak át -ami Allyn-t még mindig nyomasztó érzésekkel tölti el- Zrekil kérdez tőle. Először meglepődik, viszont nem sok ideje van erre, mikor Thary kiabál a fejében.*
~Ugye nem akarsz neki mindent elmondani rólunk, Allyn?~
*Hangjában a bizonytalan aggodalom fedezhető fel.*
~Miért is ne? Nem lenne jó ha valakinek elmondhatnád, hogy megyek az agyadra, ha valaki el tudná fogadni, hogy te és én mások vagyunk? Hányan hitték ezt el eddig?~
~Hát így nem is hangzik olyan rosszul! Tudod mit? Legyen, tálalj ki! És csak anyánk hitte el, hogy ketten vagyunk.~
*Miután pedig ezt megbeszélték, ami eltartott addig, amíg ki nem értek a temetőből. Allyn kedves hangon szólal meg.*
- Bocsáss meg, hogy eddig nem mondtam semmit, de az ilyeneket, akkor is meg kell beszélnünk, ha ritkán egyezünk meg, ami most sikerült. Szóval, arra vagy kíváncsi mitől függ, hogy Thaira uralkodik?.. Hát ez bonyolult.. Általában akkor vezet, ha valami miatt nagyon ideges leszek, vagy ha nagyon elfáradok és nem bírom elnyomni. Hiszen amíg az egyikünk van felszínen el kell nyomnia a másikat, erre utal az, hogy lusta ahhoz, hogy elnyomjon. Én ellenben nem vagyok lusta hozzá, hogy elnyomjam és ennek van, hogy kicsit sem örül.
~Mi az, hogy van? Sosem örülök neki.~
*Horkan fel Thary az állátás hallatán, persze Allyn most nem hagyja szó nélkül.*
~Az engem nem zavar, ez olyan mint, hogy téged sem zavar, hogy bajba keversz.~
*Hosszas vita kerekedik, ami eltart addig, amíg ki nem érnek a tisztásra. A gnóm leült, s kinyújtóztatta tagjait. Allyn pedig kicsit távolabb helyezi magát kényelembe, mint mikor Thary elmondta, kettőjük történetét, török ülésben. Jól esik neki a friss, tiszta levegő és a nap melege. S ezzel nincs egyedül, hiszen belső hangjának is jól esik mindez. Mikor a férfi megszólal, viszont lelkesen üvölti el magát a lány fejében.*
~Ez kérdés volt? Mutasd, mutasd.~
- Mi, mi! És Xini is, amint látom.
*Mondja az ölében pihenő gyíkra nézve, de nem sokáig foglalkozik vele, inkább Zrekil-re figyel.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-24 10:13:58
Üzenet elküldve: 2013-10-24 10:13:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Allyn szerint nem lehet baj belőle, ha szívnak egy kis friss levegőt. Ebben valóban van valami, hiszen a séta sosem árt, viszont azért a biztonság kedvéért el tervezi vinni a faágat is, ami botként funkcionált neki. A szavakra végül annyit válaszol:*
- Rendben, akkor teszünk egy sétát a tisztás felé. Megpróbálkozhatnék azzal a varázslattal is *majd a figyelmeztetésre mindössze annyit felel* Nos, én bízom benne, hogy Thaira sem hagyna a sorsomra. Viszont elviszem a botot is, hogy biztosan ne történhessen semmi váratlan. *fel is veszi a faágat nagyjából a szavakkal párhuzamosan, hogy Allyn lássa, komolyan gondolja, és valóban viszi a botot. Ugyanazt az ajtót célozza meg, amelyiken bejöttek, hiszen nem szeretné megkerülni az egész templomot, ha már úgyis a temetőn kell átvágjanak. Ha a lány is készen áll, a gnóm egyszerűen kisétál az ajtón, majd átvág a temetőn, és úgy fest, nem is nagyon szorul rá botra. Közben egy kérdést intéz Allynhoz:*
- És tulajdonképpen mitől függ az, hogy melyikőtök irányít? Mert Thaira említette, hogy lusta sokáig elnyomni téged, viszont azt még nem tudom, mitől függ, hogy ő kerül-e az irányításra, vagy nem *közben a temető után még egy hosszabb séta következik végig a folyóparton. Ez egy eléggé hosszú szakasz, ezt már megállapította, amikor először haladt itt végig (illetve amikor szerinte először), de ahogy apja is mondta mindig: minél többször jársz végig egy utat, annál rövidebb lesz. s igaza volt, kiskorában Zrekil még az utat a szántókig is sokkalta, aztán alig tíz év múlva már volt, hogy tucatszor oda-vissza futkosott a szántóföld és a ház között, csak hogy otthon is elintézzen néhány dolgot. Épp így a folyópart is egyre rövidebbnek fog majd látszani, és reményei szerint egyszer majd a tisztásra vezető út csak egy apró séta lesz, nem ilyen túra, mint ez. A tisztásra érve pedig már eléggé el van fáradva, így egyszerűbbnek találja, ha csak leül a fűbe, a faágat pedig maga mellé helyezi. Szépen fokozatosan kinyújtóztatja a lábait, majd a kezeit is, és örömmel veszi tudomásul, hogy már nem okoz neki olyan fájdalmat, mint reggel. Persze akkor meg voltak macskásodva az izmai az alvástól, de akkor is... ez csak a gyógyulás jele lehet. Miután kényelmesen elhelyezkedett, megkérdi:*
- Nos, ki akar látni egy varázslatot?
- Rendben, akkor teszünk egy sétát a tisztás felé. Megpróbálkozhatnék azzal a varázslattal is *majd a figyelmeztetésre mindössze annyit felel* Nos, én bízom benne, hogy Thaira sem hagyna a sorsomra. Viszont elviszem a botot is, hogy biztosan ne történhessen semmi váratlan. *fel is veszi a faágat nagyjából a szavakkal párhuzamosan, hogy Allyn lássa, komolyan gondolja, és valóban viszi a botot. Ugyanazt az ajtót célozza meg, amelyiken bejöttek, hiszen nem szeretné megkerülni az egész templomot, ha már úgyis a temetőn kell átvágjanak. Ha a lány is készen áll, a gnóm egyszerűen kisétál az ajtón, majd átvág a temetőn, és úgy fest, nem is nagyon szorul rá botra. Közben egy kérdést intéz Allynhoz:*
- És tulajdonképpen mitől függ az, hogy melyikőtök irányít? Mert Thaira említette, hogy lusta sokáig elnyomni téged, viszont azt még nem tudom, mitől függ, hogy ő kerül-e az irányításra, vagy nem *közben a temető után még egy hosszabb séta következik végig a folyóparton. Ez egy eléggé hosszú szakasz, ezt már megállapította, amikor először haladt itt végig (illetve amikor szerinte először), de ahogy apja is mondta mindig: minél többször jársz végig egy utat, annál rövidebb lesz. s igaza volt, kiskorában Zrekil még az utat a szántókig is sokkalta, aztán alig tíz év múlva már volt, hogy tucatszor oda-vissza futkosott a szántóföld és a ház között, csak hogy otthon is elintézzen néhány dolgot. Épp így a folyópart is egyre rövidebbnek fog majd látszani, és reményei szerint egyszer majd a tisztásra vezető út csak egy apró séta lesz, nem ilyen túra, mint ez. A tisztásra érve pedig már eléggé el van fáradva, így egyszerűbbnek találja, ha csak leül a fűbe, a faágat pedig maga mellé helyezi. Szépen fokozatosan kinyújtóztatja a lábait, majd a kezeit is, és örömmel veszi tudomásul, hogy már nem okoz neki olyan fájdalmat, mint reggel. Persze akkor meg voltak macskásodva az izmai az alvástól, de akkor is... ez csak a gyógyulás jele lehet. Miután kényelmesen elhelyezkedett, megkérdi:*
- Nos, ki akar látni egy varázslatot?
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-23 18:30:33
Üzenet elküldve: 2013-10-23 18:30:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Ahogy Lorthon fekszik a földön és a lábát vizsgálja észreveszi hogy, kicsit meg is dagadt. Megpróbálja a cipőjét lehúzni de, mivel nagyon megfájdul neki ököllel a földbe üt ami miatt a keze is megfájdult. Ekkor érkezik meg a szekér. Lorthon szerencsére nem hallja hogy, hova akarják őket vinni mert akkor bizonyára ellenkezne. Mivel nem szeretne segítséget ezért megpróbál önerőből felállni de, nem megy visszahuppan a földre és megint ököllel bele is üt.*
~Ha nyápic itt lenne ő már rég ellátott volna engem de, ezek nem érnek semmit.~
*Ahogy Lorthon fekszik a földön és a lábát vizsgálja észreveszi hogy, kicsit meg is dagadt. Megpróbálja a cipőjét lehúzni de, mivel nagyon megfájdul neki ököllel a földbe üt ami miatt a keze is megfájdult. Ekkor érkezik meg a szekér. Lorthon szerencsére nem hallja hogy, hova akarják őket vinni mert akkor bizonyára ellenkezne. Mivel nem szeretne segítséget ezért megpróbál önerőből felállni de, nem megy visszahuppan a földre és megint ököllel bele is üt.*
~Ha nyápic itt lenne ő már rég ellátott volna engem de, ezek nem érnek semmit.~
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-23 18:16:54
Üzenet elküldve: 2013-10-23 18:16:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A kovács teljesen belemélyül a hegy vizsgálatába, hogy azt se veszi észre amikor az őr megérkezik egy szekérrel. Valószínű, hogy a piacról hozta, mivel máshonnan ilyen gyorsan nem térhet vissza. Miután megáll odaszól Soternek.*
-Hölgyem lenne szíves megmutatni az irányt?*Arcán aggodalom ül, amit szinte képtelenné tesznek amúgy nagyon csak sunyinak tűnő vonásai. Mindeközben társai közül az egyik felpattan a szekérre a többi pedig nekiáll összegyűjteni a többi hegyet is. Ha lány felszáll akkor rohamtempóban megindulnak abba az irányba amerre a többieket hagyta. Mindeközben a sebesültek kínjai csak fokozódnak, Lorthon bokája elkezd feldagadni ami akár abból is adódhat, hogy még mindig elég érdekesen néz ki kifordulva. Az óriásnak se ártana, ha valaki sínbe tenné a térdeit, mert még nincs ellátva sőt azt se tudják eltörtek-e vagy csak valami kisebb kár keletkezett. Csak a tündér sebe jutott el odáig, hogy valamit kezdjenek vele, vagyis valamelyest kitisztítsák. Nem sok idő telik el amikorra megjelenik a szédítő sebességgel rohanó szekér mely épphogy megáll és nem csúszik túl. Az őrök lepattannak és nekilátnak megnézni a sebesüléseket, miközben a fejüket csóválják. Ezután az egyik odalép a lovaghoz és megszólal.*
-A barakkba kell vinni őket, ott van vajákos aki talán segíthet. Segítenél felrakni az óriást, ketten nem biztos, hogy fel tudjuk segíteni.*Ezután körülnéz, majd hangosan, szinte kiabálva szólal meg.*-Kérek mindenkit, hogy, ha a sebesülteket felsegítettük, akkor szálljatok fel, aki tud az jöhet lóval is, azokat úgy is jobb ha magunkkal visszük.*Ezután egy pillanatig még nézelődik, majd odafordul a társához.*-Te vidd az egyik lovat, és hozz valakit aki tud nyomolvasni, jó lenne kideríteni hova mentek a rablók.*Erre a társa odafut ahhoz a lóhoz, mellyel a két tündér érkezett, felpattan rá és elindul vágtatva visszafele arra amerről jöttek. Amikor odaér a kovácshoz ott megáll, és megszólal.*
-Ki tud itt nyomokat követni?*Eközben viszont nem figyel eléggé a lovára, mely szerint a bolond sapkája valamilyen nemű eledel lehet és ezt próbára is teszi egy harapással. A sapka a csengőivel együtt leesik a bolond fejéről, kivéve egy darab szövetet mely a ló szájában marad megrágás céljából. Az állat nem találja táplálkozás céljából ezért beleköpi az eredeti tulajdonos arcába. Aki reflexből fordult a ruhakóstoló irányába. Eme jelenet kissebb nevetés okoz az amúgy ideges társaság köreiben, akik feltehetőleg nem rajonganak Jesorattoért.*
*A kovács teljesen belemélyül a hegy vizsgálatába, hogy azt se veszi észre amikor az őr megérkezik egy szekérrel. Valószínű, hogy a piacról hozta, mivel máshonnan ilyen gyorsan nem térhet vissza. Miután megáll odaszól Soternek.*
-Hölgyem lenne szíves megmutatni az irányt?*Arcán aggodalom ül, amit szinte képtelenné tesznek amúgy nagyon csak sunyinak tűnő vonásai. Mindeközben társai közül az egyik felpattan a szekérre a többi pedig nekiáll összegyűjteni a többi hegyet is. Ha lány felszáll akkor rohamtempóban megindulnak abba az irányba amerre a többieket hagyta. Mindeközben a sebesültek kínjai csak fokozódnak, Lorthon bokája elkezd feldagadni ami akár abból is adódhat, hogy még mindig elég érdekesen néz ki kifordulva. Az óriásnak se ártana, ha valaki sínbe tenné a térdeit, mert még nincs ellátva sőt azt se tudják eltörtek-e vagy csak valami kisebb kár keletkezett. Csak a tündér sebe jutott el odáig, hogy valamit kezdjenek vele, vagyis valamelyest kitisztítsák. Nem sok idő telik el amikorra megjelenik a szédítő sebességgel rohanó szekér mely épphogy megáll és nem csúszik túl. Az őrök lepattannak és nekilátnak megnézni a sebesüléseket, miközben a fejüket csóválják. Ezután az egyik odalép a lovaghoz és megszólal.*
-A barakkba kell vinni őket, ott van vajákos aki talán segíthet. Segítenél felrakni az óriást, ketten nem biztos, hogy fel tudjuk segíteni.*Ezután körülnéz, majd hangosan, szinte kiabálva szólal meg.*-Kérek mindenkit, hogy, ha a sebesülteket felsegítettük, akkor szálljatok fel, aki tud az jöhet lóval is, azokat úgy is jobb ha magunkkal visszük.*Ezután egy pillanatig még nézelődik, majd odafordul a társához.*-Te vidd az egyik lovat, és hozz valakit aki tud nyomolvasni, jó lenne kideríteni hova mentek a rablók.*Erre a társa odafut ahhoz a lóhoz, mellyel a két tündér érkezett, felpattan rá és elindul vágtatva visszafele arra amerről jöttek. Amikor odaér a kovácshoz ott megáll, és megszólal.*
-Ki tud itt nyomokat követni?*Eközben viszont nem figyel eléggé a lovára, mely szerint a bolond sapkája valamilyen nemű eledel lehet és ezt próbára is teszi egy harapással. A sapka a csengőivel együtt leesik a bolond fejéről, kivéve egy darab szövetet mely a ló szájában marad megrágás céljából. Az állat nem találja táplálkozás céljából ezért beleköpi az eredeti tulajdonos arcába. Aki reflexből fordult a ruhakóstoló irányába. Eme jelenet kissebb nevetés okoz az amúgy ideges társaság köreiben, akik feltehetőleg nem rajonganak Jesorattoért.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-23 11:45:09
Üzenet elküldve: 2013-10-23 11:45:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
* Eroth, követi a tündér lány példáját és ő is leszáll a lóról. Körbe néz és megpróbálja fel mérni a helyzetüket, de az nem túl rózsás. Több komoly sérült is szerzettek, mondhatni teljes csődbe fulladt az üldözés. Nem sokáig bámészkodik, mikor észre veszi a lányt ahogy bizonytalanul áll, és sebeit próbálja tisztítani, egyből vissza fordul hozzá segíteni.*
- Héhéé, óvatosan ez nem valami kisebb karcolás, elsőnek is gyere üljünk le, nem hiányzik, hogy össze ess nekünk. Segítek kitisztítani, add ide kérlek a rongyodat és mutasd a sebet.
* Ha a tündér lány engedi neki, hogy segítsen leülnek a többiek közelébe egy kis füves területre ahol megpróbálják ellátni a lány sebeit.*
- Még nem volt időm bemutatkozni, Slarin Eroth vagyok, örvendek a szerencsének. Bár első találkozásra jobb helyzetet is eltudnék képzelni, de hát így alakult.
* Rövid bemutatkozás után, egy kicsit gondolkodóba esik amikor meglátja a lóba állt nyílvesszőt. Nem egy átlagos, íjból lőhették ki, szinte teljesen bele fúródott a ló koponyájába. Egy ideig még csöndben marad majd a lovag felé fordul aki épp a porbon ül és a karján támaszkodik.*
- Hé lovag, te jobban láthattad a fegyvert amiből lőttek, hogy nézet ki, mert nem úgy tűnik mint ha valami átlagos íjból lőttek volna ránk.
* Eroth, követi a tündér lány példáját és ő is leszáll a lóról. Körbe néz és megpróbálja fel mérni a helyzetüket, de az nem túl rózsás. Több komoly sérült is szerzettek, mondhatni teljes csődbe fulladt az üldözés. Nem sokáig bámészkodik, mikor észre veszi a lányt ahogy bizonytalanul áll, és sebeit próbálja tisztítani, egyből vissza fordul hozzá segíteni.*
- Héhéé, óvatosan ez nem valami kisebb karcolás, elsőnek is gyere üljünk le, nem hiányzik, hogy össze ess nekünk. Segítek kitisztítani, add ide kérlek a rongyodat és mutasd a sebet.
* Ha a tündér lány engedi neki, hogy segítsen leülnek a többiek közelébe egy kis füves területre ahol megpróbálják ellátni a lány sebeit.*
- Még nem volt időm bemutatkozni, Slarin Eroth vagyok, örvendek a szerencsének. Bár első találkozásra jobb helyzetet is eltudnék képzelni, de hát így alakult.
* Rövid bemutatkozás után, egy kicsit gondolkodóba esik amikor meglátja a lóba állt nyílvesszőt. Nem egy átlagos, íjból lőhették ki, szinte teljesen bele fúródott a ló koponyájába. Egy ideig még csöndben marad majd a lovag felé fordul aki épp a porbon ül és a karján támaszkodik.*
- Hé lovag, te jobban láthattad a fegyvert amiből lőttek, hogy nézet ki, mert nem úgy tűnik mint ha valami átlagos íjból lőttek volna ránk.
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-22 23:49:09
Üzenet elküldve: 2013-10-22 23:49:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Nehezen sikerül felállnia. Még mindig szédül egy kicsit, de már megtudja tartani egyensúlyát. Az arcában luktető fájdalmat sem érzi már annyira erősnek mint eddig ezért leveszi róla a kendőt. Igazából csak most szembesül vele milyen nagy sérülést is szerzett magának.* ~Valahogy fertőtleníteni kéne.~ *Elkezd kotorászni a táskájában majd előhúzza a kulacsát. A kendő fehéren maradt részeit jól átitatja vízzel és odanyomja a sebhez. Felordít s szinte rögtön el is húzza a kendőt, mert a víz rettenetesen csípi az arcát.* ~Nehogy már ennyit ne bírj ki!~ *Biztatja magát és újra odarakja a vizes kendőt az arcához. Most már kevésbé érzi fájdalmasnak ezért csak szisszen egyet és össze szorítja a fogát.*
*Nehezen sikerül felállnia. Még mindig szédül egy kicsit, de már megtudja tartani egyensúlyát. Az arcában luktető fájdalmat sem érzi már annyira erősnek mint eddig ezért leveszi róla a kendőt. Igazából csak most szembesül vele milyen nagy sérülést is szerzett magának.* ~Valahogy fertőtleníteni kéne.~ *Elkezd kotorászni a táskájában majd előhúzza a kulacsát. A kendő fehéren maradt részeit jól átitatja vízzel és odanyomja a sebhez. Felordít s szinte rögtön el is húzza a kendőt, mert a víz rettenetesen csípi az arcát.* ~Nehogy már ennyit ne bírj ki!~ *Biztatja magát és újra odarakja a vizes kendőt az arcához. Most már kevésbé érzi fájdalmasnak ezért csak szisszen egyet és össze szorítja a fogát.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-22 23:04:47
Üzenet elküldve: 2013-10-22 23:04:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Ianaként//
Szép lehetett *feleli a tündérnek kicsit álmodozó tekintettel.* Mi a városban laktunk, csak egy csatorna volt a közelben.
*Követi Nellarát a tisztás felé, és egyre inkább lenyúgözi a hely szépsége. Most egészen nyugodtnak és összeszedettnek érzi magát, már szinte teljesen elmúlt a piaci jelenet hatása. Mindig is szerette a virágokat, így most igyekszik úgy letelepedni, hogy a közelükben legyen, de ne tiporja el őket. Ruháját újra szétteríti, hadd száradjon a késő délutáni napsütésben.*
Te legalább nagyjából tudod, mit akarsz *von vállat. A mondat úgy hangzik, mintha az útjukat kereső lányok szokásos panaszát fejezné ki, titokban azonban valamivel többet jelent. Mert ugyan mit akarhat az, aki még csak nem is mindig van tudatában annak, ami körülötte történik?*
Szép lehetett *feleli a tündérnek kicsit álmodozó tekintettel.* Mi a városban laktunk, csak egy csatorna volt a közelben.
*Követi Nellarát a tisztás felé, és egyre inkább lenyúgözi a hely szépsége. Most egészen nyugodtnak és összeszedettnek érzi magát, már szinte teljesen elmúlt a piaci jelenet hatása. Mindig is szerette a virágokat, így most igyekszik úgy letelepedni, hogy a közelükben legyen, de ne tiporja el őket. Ruháját újra szétteríti, hadd száradjon a késő délutáni napsütésben.*
Te legalább nagyjából tudod, mit akarsz *von vállat. A mondat úgy hangzik, mintha az útjukat kereső lányok szokásos panaszát fejezné ki, titokban azonban valamivel többet jelent. Mert ugyan mit akarhat az, aki még csak nem is mindig van tudatában annak, ami körülötte történik?*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-22 14:36:39
Üzenet elküldve: 2013-10-22 14:36:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Jelenleg az üldözés megszakadt, s csekély értelmével nem nagyon talál okot a maradásra. De végignéz az egybegyűlteken és a tündérek aligha lesznek, majd a lovag segítségére, mikor meg kell emelni ezt a nagyra nőtt mamlaszt, aki a földön hentereg. Helmutban nem ébred gyűlölet az óriás iránt, őt sosem érdekelte ki milyen fajhoz tartozik, amíg nem beszél vele rondán vagy pofátlanul nem ugrik a lovára, mint a néma, addig még sajnálni is tudja.*
- Nem kapaszkodott rendessen, aztán Helmut véletlen lelökte...
*Rándítja meg a vállát a lovag kérdésére, majd ólmos léptekkel odébbáll és félrevezeti a lovat is, hogy hadd legelésszen kicsit míg várakoznak. Helmut is leheveredik a fűbe, s csak hébe-hóba pillant a társulat felé, amíg a szekér nem érkezik meg vagy valami más nem történik, addig elkezdi csokorba szedni a körülötte nyíló virágokat. Míg ezzel foglalatoskodik buta vigyor kúszik rusnya zöld arcára, amitől aztán egy nagyra nőtt gyermekre hasonlít. Meglehetősen komikus látvány lehet, de a külsőségek nem nagyon foglalkoztatják.*
A hozzászólás írója (Helmut a Dühöngő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.22 14:38:24
*Jelenleg az üldözés megszakadt, s csekély értelmével nem nagyon talál okot a maradásra. De végignéz az egybegyűlteken és a tündérek aligha lesznek, majd a lovag segítségére, mikor meg kell emelni ezt a nagyra nőtt mamlaszt, aki a földön hentereg. Helmutban nem ébred gyűlölet az óriás iránt, őt sosem érdekelte ki milyen fajhoz tartozik, amíg nem beszél vele rondán vagy pofátlanul nem ugrik a lovára, mint a néma, addig még sajnálni is tudja.*
- Nem kapaszkodott rendessen, aztán Helmut véletlen lelökte...
*Rándítja meg a vállát a lovag kérdésére, majd ólmos léptekkel odébbáll és félrevezeti a lovat is, hogy hadd legelésszen kicsit míg várakoznak. Helmut is leheveredik a fűbe, s csak hébe-hóba pillant a társulat felé, amíg a szekér nem érkezik meg vagy valami más nem történik, addig elkezdi csokorba szedni a körülötte nyíló virágokat. Míg ezzel foglalatoskodik buta vigyor kúszik rusnya zöld arcára, amitől aztán egy nagyra nőtt gyermekre hasonlít. Meglehetősen komikus látvány lehet, de a külsőségek nem nagyon foglalkoztatják.*
A hozzászólás írója (Helmut a Dühöngő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.22 14:38:24
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-21 17:22:45
Üzenet elküldve: 2013-10-21 17:22:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
* Miután az egyik férfi elment, hogy szekeret szerezzen Sayua a falnak dőlve szemléli a kis csoportot.*
~ Vajon ők is az ellopott fém miatt vannak itt?~
* Kérdezi magától. Ám nincs nagyon ideje eltöprengeni a kérdésen, mivel az egyik őr egy szokatlan tárgyat mutat a kovácsnak. Kíváncsian közelebb megy, és ha nem zavarják el a kotnyeleskedő lányt, akkor talán van alkalma alaposabban szemügyre venni a furcsa nyílhegyet. Ha nem, akkor csak a hallásásra hagyatkozhat, ám így is sikerül elég információt összeszednie.*
~ Érdekes.. Milyen szerkezet lehet, ha még ennek a kovácsnak is újdonság.~
* Miután az egyik férfi elment, hogy szekeret szerezzen Sayua a falnak dőlve szemléli a kis csoportot.*
~ Vajon ők is az ellopott fém miatt vannak itt?~
* Kérdezi magától. Ám nincs nagyon ideje eltöprengeni a kérdésen, mivel az egyik őr egy szokatlan tárgyat mutat a kovácsnak. Kíváncsian közelebb megy, és ha nem zavarják el a kotnyeleskedő lányt, akkor talán van alkalma alaposabban szemügyre venni a furcsa nyílhegyet. Ha nem, akkor csak a hallásásra hagyatkozhat, ám így is sikerül elég információt összeszednie.*
~ Érdekes.. Milyen szerkezet lehet, ha még ennek a kovácsnak is újdonság.~
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 20:51:01
Üzenet elküldve: 2013-10-20 20:51:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Nehezen viseli a tehetelenség érzését, ám nincs mit tenni. Két törött lábbal nem igen tud ugrálni. Csak nyögdécsel, és a fájdalom lassan elveszi az eszét. Már nem küzd a fájdalom érzése ellen, elfogadja azt. Kimerítette a nagy fájdalom. Csak fekszik a földön, és meredten bámul a szemben levő fára. Még sosem volt eltörve semmije. Nem tudta milyen is az. Ahogyan azt sem tudja, hogy mit fognak majd vele csinálni és hogy meg e gyógyul egyáltalán valaha. Kétségbe esetten zakatolnak agyában a gondolatok, mind szörnyűbb és szörnyűbb jövőképet festve. Hiába vannak többen, mindenki csak saját magával van elfoglalva. Forgatja szemeit a hangok irányába, szuszogása felgyorsul, mikor közeledik a lovag. Mikor amaz lehuppan mellé, Chadur nem szól, csak a fájdalomtól könnyes szemmel ránéz, és ha a lovag elég szemfüles, talán most először láthat rövid ismeretségük alatt az óriás szemében valami szimpátiát.*
*Nehezen viseli a tehetelenség érzését, ám nincs mit tenni. Két törött lábbal nem igen tud ugrálni. Csak nyögdécsel, és a fájdalom lassan elveszi az eszét. Már nem küzd a fájdalom érzése ellen, elfogadja azt. Kimerítette a nagy fájdalom. Csak fekszik a földön, és meredten bámul a szemben levő fára. Még sosem volt eltörve semmije. Nem tudta milyen is az. Ahogyan azt sem tudja, hogy mit fognak majd vele csinálni és hogy meg e gyógyul egyáltalán valaha. Kétségbe esetten zakatolnak agyában a gondolatok, mind szörnyűbb és szörnyűbb jövőképet festve. Hiába vannak többen, mindenki csak saját magával van elfoglalva. Forgatja szemeit a hangok irányába, szuszogása felgyorsul, mikor közeledik a lovag. Mikor amaz lehuppan mellé, Chadur nem szól, csak a fájdalomtól könnyes szemmel ránéz, és ha a lovag elég szemfüles, talán most először láthat rövid ismeretségük alatt az óriás szemében valami szimpátiát.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 19:18:36
Üzenet elküldve: 2013-10-20 19:18:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
*A nő szavain elmélkedik, miközben a selymes haját bámulja, de valami megzavarja. Egy hang. A nevét mondják. Kérdően néz fel, az egyik szemöldökét felhúzza, meri egy levelet dugnak az orra alá. Szó nélkül elveszi, és meg sem várva a hírhozó köszönését kibontja és már olvassa is. Az arcán huncut mosoly jelenik meg, miközben feláll, leporolja a ruháját. Nem nagyon érdekli a nő megbotlása, mi mást várna egy nőtől? Amúgy sem tervez vele hosszútávra, igaz, hogy megbámulta a gyönyörűségét, és egy kicsit elszórakozok vele, de túl fiatal még. Talán ha öt évvel idősebb lenne.*
- Örömömre szolgál, hogy elkísérhetem kisasszony.
*Gyűri a kabátja zsebébe a papírt, majd felkínálja a karját a nőnek.*
*A nő szavain elmélkedik, miközben a selymes haját bámulja, de valami megzavarja. Egy hang. A nevét mondják. Kérdően néz fel, az egyik szemöldökét felhúzza, meri egy levelet dugnak az orra alá. Szó nélkül elveszi, és meg sem várva a hírhozó köszönését kibontja és már olvassa is. Az arcán huncut mosoly jelenik meg, miközben feláll, leporolja a ruháját. Nem nagyon érdekli a nő megbotlása, mi mást várna egy nőtől? Amúgy sem tervez vele hosszútávra, igaz, hogy megbámulta a gyönyörűségét, és egy kicsit elszórakozok vele, de túl fiatal még. Talán ha öt évvel idősebb lenne.*
- Örömömre szolgál, hogy elkísérhetem kisasszony.
*Gyűri a kabátja zsebébe a papírt, majd felkínálja a karját a nőnek.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 17:35:10
Üzenet elküldve: 2013-10-20 17:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lénerd Ahlla//
*Látja a férfin, hogy nem kifejezetten akar beszélni a családjáról, és a bátyjáról. Ez kissé meglepi, de levonja belőle a következtetéseket.
Az első az, hogy nem firtatja, a második az, hogy ő sem lesz túl közlékeny. Nem kell felhajtást csinálni abból, hogy máguspalánta, nem is tudja, hogy a helyiek hogyan viszonyulnak az ilyesmihez, és mivel Lénerd, saját elmondása alapján a szorgalmas munka révén jutott ilyen magasra, nem biztos, hogy megértené az elme ragyogásának gyönyörét.
Gyakran a zsoldosok, harcos emberek, testőrök sem értik meg, mi olyan elképesztő ebben. Nem mérik fel a határtalanság lehetőségeit. Míg neki ez az élete. Határtalanság, szenvedély, varázslat. Romantikus szavak, bár elméje cseppet sem romantikus. Talán csak a szerelmes gondolatok terén, de inkább következetes, racionális, és számító, legalábbis szeret így gondolni magára.
Ezen megfontolásai alapján a következő választ adja a férfi által felvetett kérdésre.*
- Mint említettem, félig elárvult gyermek vagyok. Északról érkeztem, atyám nagybirtokos nemes. Testvérem nincs, magányosan nőttem fel. Nem is tudom, mit mesélhetnék. Nem nagyon voltak játszópajtásaim, sokat kellett tanulnom, egészen kicsi koromtól. Így volt a szokás otthon.
*Kissé tán sajnáltatja is magát, de nem érzi úgy, hogy ez helytelen lenne. A játszópajtásairól nem akar értekezni Ahlla úrra. Mind fiúk voltak, a játékaik vadak, melyekbe Sy külön élvezettel szállt be a Papa asztaláról eltulajdonított egy-egy tégellyel, fiolával, vagy éppenséggel zsákkal, melyben különleges por volt. Szerencsére az öreg mágusnak volt annyi esze, hogy ne tartson túl veszélyes kegyszereket a lánya által elérhető helyen, de mindig megfeledkezett egy-egy apróságról.
Így voltak idők, mikor nem lehetett belépni a tornyot övező ligetbe, mert a fák leveléről színes kövek hullottak alá, fájó sebeket, és apró sérüléseket okozva, mert Sy még valamely igét is elmormolt. Apja büntetésként hagyta, hogy a varázs a ligeten üljön, tudva-tudván, hogy Sy legkedvesebb játszótere a kis tölgyfás terület.
Éppen kezdene a beszélgetés kicsit megrekedni kettejük között, mikor egy alak lép a tisztásra. Sy meglepetten kapja fel a fejét, és figyeli az érkező férfit, főleg, hogy mióta itt vannak, nem igazán látott errefelé mozgást. Elegáns, ám kényelmes öltözet, amolyan lezser, a bőrnadrág, és a bele gyűrött, fehér ing, mely a várakozással ellentétben, illedelmesen be van gombolva. Bal fülében azonban aranykarika, hosszú, fekete haja oroszlánsörényszerűen keretezi a markáns arcot.
Sy meglepetése még nagyobb, mikor a borostás idegen fellépdel a dombon, és egy illedelmes mosollyal feléjük fordul.*
- Aetherae kisasszony, Ahlla úr - *felsőteste enyhén előre dől, egy könnyed, de udvarias meghajlás erejéig.* - Levelük érkezett!
*Sy szeme lelkesen villan az érkező felé. Kalandor jellemnek tűnik, lázadó, öltözéke, és modora is ezt sugallja. Bár fejében a baljós gondolat megfogan.*
~Ma érkeztem, és már a nevemet is tudják? Levél? Személyesen nekem?~
*Gyanakvó óvatossággal emeli el a kérges tenyérről a tekercset, ajkán kedves, kissé huncut, de úri női távolságtartással telt félmosoly uralkodik.*
- Én lennék, de mondja, kedves uram, honnan tudja a nevemet? Ördöngős praktika lenne tán?
- Tudom, mit tudnom kell - *válaszol sejtelmes, sármos mosollyal a férfi, és szemeit mosolygó rosszallással tölti el a kitérő válasz.
Fejét megcsóválja, majd csak ennyit mond.*
- Köszönöm! - *kissé modoros, kissé kimért, de még mindig benne van az a huncut él, ami eddig is sajátja volt.
A férfi ezzel Lénerd felé nyújtja a lezárt tekercset, majd ha a férfi elvette, meghajol, és még ennyit mond.*
- Javaslom, siessenek, az előadás hamarosan megkezdődik - *ezzel néhány lépéssel eltűnik a fák között, ahonnan érkezett.*
- Milyen előadás? - *teszi fel a nő hangosan az első kérdést, ami eszébe jut, aztán ráeszmél, hogy ez mennyire ostoba, és valóban nőies megjegyzés volt tőle, így zavartan elmosolyodik, bele is pirul a kis nyelvbotlásba. Kigöngyöli a pergament, és elolvassa a levelet.
Tekintete megelevenedik, ahogy végigfutja a sorokat, majd lelkesen fordul eddigi kísérőjéhez, arcán izgatottság uralkodik el.*
- Ugye elvisz, Ahlla úr? - *teszi fel a kérdést, zöld szemében gyermeki öröm ég.
Meg sem várja a választ, feláll, és gyors, ám mégis nőies, légies léptekkel a zsákja mellett terem, vállára kapja, és a tisztás szegélye felé indul, ahol a futár is eltűnt. Itt megáll, és várakozó, gyerekes türelmetlenséggel lélektükreiben, de egy érett nő elbűvölő mosolyával áll meg, magát kihúzva, két kézfejét összefogva maga előtt, benne a zsákkal.*
~Induljunk! Ott akarok lenni kezdésre!~ *gyötri a gondolat, egyre jobban, és reméli a férfi siet…*
*Látja a férfin, hogy nem kifejezetten akar beszélni a családjáról, és a bátyjáról. Ez kissé meglepi, de levonja belőle a következtetéseket.
Az első az, hogy nem firtatja, a második az, hogy ő sem lesz túl közlékeny. Nem kell felhajtást csinálni abból, hogy máguspalánta, nem is tudja, hogy a helyiek hogyan viszonyulnak az ilyesmihez, és mivel Lénerd, saját elmondása alapján a szorgalmas munka révén jutott ilyen magasra, nem biztos, hogy megértené az elme ragyogásának gyönyörét.
Gyakran a zsoldosok, harcos emberek, testőrök sem értik meg, mi olyan elképesztő ebben. Nem mérik fel a határtalanság lehetőségeit. Míg neki ez az élete. Határtalanság, szenvedély, varázslat. Romantikus szavak, bár elméje cseppet sem romantikus. Talán csak a szerelmes gondolatok terén, de inkább következetes, racionális, és számító, legalábbis szeret így gondolni magára.
Ezen megfontolásai alapján a következő választ adja a férfi által felvetett kérdésre.*
- Mint említettem, félig elárvult gyermek vagyok. Északról érkeztem, atyám nagybirtokos nemes. Testvérem nincs, magányosan nőttem fel. Nem is tudom, mit mesélhetnék. Nem nagyon voltak játszópajtásaim, sokat kellett tanulnom, egészen kicsi koromtól. Így volt a szokás otthon.
*Kissé tán sajnáltatja is magát, de nem érzi úgy, hogy ez helytelen lenne. A játszópajtásairól nem akar értekezni Ahlla úrra. Mind fiúk voltak, a játékaik vadak, melyekbe Sy külön élvezettel szállt be a Papa asztaláról eltulajdonított egy-egy tégellyel, fiolával, vagy éppenséggel zsákkal, melyben különleges por volt. Szerencsére az öreg mágusnak volt annyi esze, hogy ne tartson túl veszélyes kegyszereket a lánya által elérhető helyen, de mindig megfeledkezett egy-egy apróságról.
Így voltak idők, mikor nem lehetett belépni a tornyot övező ligetbe, mert a fák leveléről színes kövek hullottak alá, fájó sebeket, és apró sérüléseket okozva, mert Sy még valamely igét is elmormolt. Apja büntetésként hagyta, hogy a varázs a ligeten üljön, tudva-tudván, hogy Sy legkedvesebb játszótere a kis tölgyfás terület.
Éppen kezdene a beszélgetés kicsit megrekedni kettejük között, mikor egy alak lép a tisztásra. Sy meglepetten kapja fel a fejét, és figyeli az érkező férfit, főleg, hogy mióta itt vannak, nem igazán látott errefelé mozgást. Elegáns, ám kényelmes öltözet, amolyan lezser, a bőrnadrág, és a bele gyűrött, fehér ing, mely a várakozással ellentétben, illedelmesen be van gombolva. Bal fülében azonban aranykarika, hosszú, fekete haja oroszlánsörényszerűen keretezi a markáns arcot.
Sy meglepetése még nagyobb, mikor a borostás idegen fellépdel a dombon, és egy illedelmes mosollyal feléjük fordul.*
- Aetherae kisasszony, Ahlla úr - *felsőteste enyhén előre dől, egy könnyed, de udvarias meghajlás erejéig.* - Levelük érkezett!
*Sy szeme lelkesen villan az érkező felé. Kalandor jellemnek tűnik, lázadó, öltözéke, és modora is ezt sugallja. Bár fejében a baljós gondolat megfogan.*
~Ma érkeztem, és már a nevemet is tudják? Levél? Személyesen nekem?~
*Gyanakvó óvatossággal emeli el a kérges tenyérről a tekercset, ajkán kedves, kissé huncut, de úri női távolságtartással telt félmosoly uralkodik.*
- Én lennék, de mondja, kedves uram, honnan tudja a nevemet? Ördöngős praktika lenne tán?
- Tudom, mit tudnom kell - *válaszol sejtelmes, sármos mosollyal a férfi, és szemeit mosolygó rosszallással tölti el a kitérő válasz.
Fejét megcsóválja, majd csak ennyit mond.*
- Köszönöm! - *kissé modoros, kissé kimért, de még mindig benne van az a huncut él, ami eddig is sajátja volt.
A férfi ezzel Lénerd felé nyújtja a lezárt tekercset, majd ha a férfi elvette, meghajol, és még ennyit mond.*
- Javaslom, siessenek, az előadás hamarosan megkezdődik - *ezzel néhány lépéssel eltűnik a fák között, ahonnan érkezett.*
- Milyen előadás? - *teszi fel a nő hangosan az első kérdést, ami eszébe jut, aztán ráeszmél, hogy ez mennyire ostoba, és valóban nőies megjegyzés volt tőle, így zavartan elmosolyodik, bele is pirul a kis nyelvbotlásba. Kigöngyöli a pergament, és elolvassa a levelet.
Tekintete megelevenedik, ahogy végigfutja a sorokat, majd lelkesen fordul eddigi kísérőjéhez, arcán izgatottság uralkodik el.*
- Ugye elvisz, Ahlla úr? - *teszi fel a kérdést, zöld szemében gyermeki öröm ég.
Meg sem várja a választ, feláll, és gyors, ám mégis nőies, légies léptekkel a zsákja mellett terem, vállára kapja, és a tisztás szegélye felé indul, ahol a futár is eltűnt. Itt megáll, és várakozó, gyerekes türelmetlenséggel lélektükreiben, de egy érett nő elbűvölő mosolyával áll meg, magát kihúzva, két kézfejét összefogva maga előtt, benne a zsákkal.*
~Induljunk! Ott akarok lenni kezdésre!~ *gyötri a gondolat, egyre jobban, és reméli a férfi siet…*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 13:03:11
Üzenet elküldve: 2013-10-20 13:03:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Miután a városőrök végeztek a kovács kikérdezésével, Deron legnagyobb meglepetésére most a bolondhoz ésv hozzá fordulnak. Az elf várja a kérdéseiket, bár igazán nem tudja, hogy mégis miben tudna segíteni. Pont ő, aki aztán tényleg nem látott semmit. Ennek ellenére majd igyekszik együtt működni az általa gyűlölt városőrökkel. Már ha lesz miben. Válaszol a hülye kérdéseikre aztán hagyja őket a fenébe. Csak a lovasok térnének már vissza. Történjen már valami ami a tolvajt is érdekli. Bár nem valószínűsíti, de az is szóba jöhet, hogy a lovasok mostanra már halottak. Hát hiába, az élet kegyetlen másokkal is nem csak az elfel.
*Miután a városőrök végeztek a kovács kikérdezésével, Deron legnagyobb meglepetésére most a bolondhoz ésv hozzá fordulnak. Az elf várja a kérdéseiket, bár igazán nem tudja, hogy mégis miben tudna segíteni. Pont ő, aki aztán tényleg nem látott semmit. Ennek ellenére majd igyekszik együtt működni az általa gyűlölt városőrökkel. Már ha lesz miben. Válaszol a hülye kérdéseikre aztán hagyja őket a fenébe. Csak a lovasok térnének már vissza. Történjen már valami ami a tolvajt is érdekli. Bár nem valószínűsíti, de az is szóba jöhet, hogy a lovasok mostanra már halottak. Hát hiába, az élet kegyetlen másokkal is nem csak az elfel.
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 12:38:07
Üzenet elküldve: 2013-10-20 12:38:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Lorthon odébb kúszik a lótól. Miután ezt megtette megnézi a lábát. Nem tört el de, eléggé fáj.*
~Most inkább nem erőltetem meg. Várj csak te disznóképű ork féreg. Megkóstoltatom veled a pengémet. Régen csak azért mert megvágták Bivaly homlokát a saját hibájából vérengzést végeztünk abban a kikötőben. Ezért tudnátok mit kapnátok ha még élne a kapitány. Most egy ideig a munka is nehezemre fog esni. De koldulni pedig nem koldulhatok. Bár végül is halászni még így is tudok. De rég nem tartottam már botot a kezemben.~
*Lorthon odébb kúszik a lótól. Miután ezt megtette megnézi a lábát. Nem tört el de, eléggé fáj.*
~Most inkább nem erőltetem meg. Várj csak te disznóképű ork féreg. Megkóstoltatom veled a pengémet. Régen csak azért mert megvágták Bivaly homlokát a saját hibájából vérengzést végeztünk abban a kikötőben. Ezért tudnátok mit kapnátok ha még élne a kapitány. Most egy ideig a munka is nehezemre fog esni. De koldulni pedig nem koldulhatok. Bár végül is halászni még így is tudok. De rég nem tartottam már botot a kezemben.~
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:42:04
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Azért az hozzátartozik az életpályához, amit választott, hogy a saját irháját ne tartsa előbbre másokénál, de a felesleges öngyilkosságot sem méltatják pozitívan amennyire ő tudja. A jelenlegi helyzetük pedig kezd egyre jobban egy ilyesmi szituációra hasonlítani. Alig eredtek a szekér után máris súlyos sebesültekkel gyarapodtak, ráadásul az egyiket úgymond saját maguk okozták, bár egyelőre ennek a lovag nincs tudatában. Az ork hangjára kitisztul a feje, a düh elpárolog és kellemetlen érzéketlenség veszi át a hatalmat és az ellenállhatatlan vágy arra, hogy bemenjen az erdőbe és ezután remeteként tengesse a megmaradt napjait. Ez biztosan az az állapot, amikor az ember nem tudja már eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. A sokszor lenézett zsoldosokat most hirtelen irigyelni kezdi, azokban nem lenne meg ez a visszatartó erő és itt hagynák az egész szerencsétlen bagázst. Eddig még benne volt egy halvány reménysugár, hogy talán fejtágítással elérhet valamit, de ezt az ork szavai végleg kiölték belőle. Van itt két lány, az egyik fele akkora mint Helmut, akik fel nem tudja fogni miért úgy döntöttek, jobb lesz ha ők is portyára indulnak. Itt fekszik előtte az óriás saját melléfogásának gyümölcseként és amikor már rimánkodna, hogy itt befejeződjön a rémálom, kiderül, hogy az csak most kezdődik el. Lehet megtudná érteni a többiek motivációit, van annyira intelligens, de inkább egyszerűen nem akarja, a saját értékrendje felül kerekedik itt az empátián. Elvégre ő is csak a legjobbat akarja a másiknak, ezért is állt meg a lovával. Sayuában nem csalódott, jól megérezte, hogy a lány nem fogja meglehet egyedül folytatni a hajszát. Remélhetőleg az őrök, a kovács, vagy legyen bárki akihez fordul a lehető leggyorsabban fog a segítségükre sietni. Megállt a társ elestét látva, de az, hogy most mindenkihez odamenjen és a hogylétükről érdeklődjön, az az okítás ellehetetlenülésével párhuzamosan megszűnt. Egy pillantást vet a talán mostanra már feltápászkodott, de meglehet még mindig a földön fekvő Lorthonra, majd közömbös hangon fordul Helmuthoz.*
- Hát vele mi történt?
*Valószínűleg a válasszal nem sokat fog tudni kezdeni, de valami még pislákol benne, hogy legalább szóban, a törődés jelét túlzottan nem mutatva érdeklődjön. Enktrin fél arca hiányzik, de ez megint csak egy olyasvalami, amiért maximum ordítana vele mint a sakállal, de mivel ennek nem látja értelmét a továbbiakban inkább nem tesz fel semmilyen kérdést. Ott van az a tündérfiú majd az ellátja. Normális esetben félelmetesnek tartaná azt az érzést, ami eluralkodott rajta, de ilyen helyzetben egyszerűen nehéz máshogy gondolnia. Arról, hogy a sebesülteket miképpen lehetne ellátni, amíg értük nem jönnek, arról meg halvány gőze sincsen. Eszébe jut az ork, aki a rablók áldozatául még az óriás előtt zuhant a porba és hogy esetleg rá kellene nézni. Aztán rögtön hozzá is teszi, hogy nem kíváncsi a széttrancsírozott holtestére, elképzelhetetlennek tartja, hogy bárhogy túlélte volna a zsoldos, legyen akármilyen masszív. Meg aztán ha valami lehetetlen oknál fogva úgy döntenek a rablók, hogy visszajönnek, akkor az élőpajzsként használható – persze ezt ő nem engedné – orkon kívül aligha lenne más eszközük, esetleg a diplomácia – ha arra egyáltalán vevő a másik fél -, arra meg egyszerűen magán kívül nem bízná senkire a dolgot. Így aztán nem kezd el visszafele gyalogolni. A test megtartása, most különösen nehéz feladatnak bizonyul, a lábait fáradtnak érzi és mivel egy darabig úgy is itt lesznek…törökülésben huppan le a porba – ezen a ponton aligha érdekli a rászálló mocsok – az óriás mellé.*
*Azért az hozzátartozik az életpályához, amit választott, hogy a saját irháját ne tartsa előbbre másokénál, de a felesleges öngyilkosságot sem méltatják pozitívan amennyire ő tudja. A jelenlegi helyzetük pedig kezd egyre jobban egy ilyesmi szituációra hasonlítani. Alig eredtek a szekér után máris súlyos sebesültekkel gyarapodtak, ráadásul az egyiket úgymond saját maguk okozták, bár egyelőre ennek a lovag nincs tudatában. Az ork hangjára kitisztul a feje, a düh elpárolog és kellemetlen érzéketlenség veszi át a hatalmat és az ellenállhatatlan vágy arra, hogy bemenjen az erdőbe és ezután remeteként tengesse a megmaradt napjait. Ez biztosan az az állapot, amikor az ember nem tudja már eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. A sokszor lenézett zsoldosokat most hirtelen irigyelni kezdi, azokban nem lenne meg ez a visszatartó erő és itt hagynák az egész szerencsétlen bagázst. Eddig még benne volt egy halvány reménysugár, hogy talán fejtágítással elérhet valamit, de ezt az ork szavai végleg kiölték belőle. Van itt két lány, az egyik fele akkora mint Helmut, akik fel nem tudja fogni miért úgy döntöttek, jobb lesz ha ők is portyára indulnak. Itt fekszik előtte az óriás saját melléfogásának gyümölcseként és amikor már rimánkodna, hogy itt befejeződjön a rémálom, kiderül, hogy az csak most kezdődik el. Lehet megtudná érteni a többiek motivációit, van annyira intelligens, de inkább egyszerűen nem akarja, a saját értékrendje felül kerekedik itt az empátián. Elvégre ő is csak a legjobbat akarja a másiknak, ezért is állt meg a lovával. Sayuában nem csalódott, jól megérezte, hogy a lány nem fogja meglehet egyedül folytatni a hajszát. Remélhetőleg az őrök, a kovács, vagy legyen bárki akihez fordul a lehető leggyorsabban fog a segítségükre sietni. Megállt a társ elestét látva, de az, hogy most mindenkihez odamenjen és a hogylétükről érdeklődjön, az az okítás ellehetetlenülésével párhuzamosan megszűnt. Egy pillantást vet a talán mostanra már feltápászkodott, de meglehet még mindig a földön fekvő Lorthonra, majd közömbös hangon fordul Helmuthoz.*
- Hát vele mi történt?
*Valószínűleg a válasszal nem sokat fog tudni kezdeni, de valami még pislákol benne, hogy legalább szóban, a törődés jelét túlzottan nem mutatva érdeklődjön. Enktrin fél arca hiányzik, de ez megint csak egy olyasvalami, amiért maximum ordítana vele mint a sakállal, de mivel ennek nem látja értelmét a továbbiakban inkább nem tesz fel semmilyen kérdést. Ott van az a tündérfiú majd az ellátja. Normális esetben félelmetesnek tartaná azt az érzést, ami eluralkodott rajta, de ilyen helyzetben egyszerűen nehéz máshogy gondolnia. Arról, hogy a sebesülteket miképpen lehetne ellátni, amíg értük nem jönnek, arról meg halvány gőze sincsen. Eszébe jut az ork, aki a rablók áldozatául még az óriás előtt zuhant a porba és hogy esetleg rá kellene nézni. Aztán rögtön hozzá is teszi, hogy nem kíváncsi a széttrancsírozott holtestére, elképzelhetetlennek tartja, hogy bárhogy túlélte volna a zsoldos, legyen akármilyen masszív. Meg aztán ha valami lehetetlen oknál fogva úgy döntenek a rablók, hogy visszajönnek, akkor az élőpajzsként használható – persze ezt ő nem engedné – orkon kívül aligha lenne más eszközük, esetleg a diplomácia – ha arra egyáltalán vevő a másik fél -, arra meg egyszerűen magán kívül nem bízná senkire a dolgot. Így aztán nem kezd el visszafele gyalogolni. A test megtartása, most különösen nehéz feladatnak bizonyul, a lábait fáradtnak érzi és mivel egy darabig úgy is itt lesznek…törökülésben huppan le a porba – ezen a ponton aligha érdekli a rászálló mocsok – az óriás mellé.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 09:56:37
Üzenet elküldve: 2013-10-20 09:56:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Allyn nagy megkönnyebbüléssel veszi, hogy a gnóm nem kérdez többet a kereskedésre való hajlamáról, hiszen ilyen téma alatt Thary könnyebben uralomra tud kerülni, ami jelen helyzetben kicsit sem lenne előnyös.*
~Kicsinyíted itt a kereskedői tudományomat, ezt még visszakapod!~
~Tudom-tudom, keservesen meg fogom bánni és könyörögni fogok, hogy megbocsáss!~
*Taira egy pillanatra elhallgat, majd meglepett hangon kérdez vissza.*
~Honnan tudtad, hogy ezt akartam mondani?~
*Allyn csak vesz egy kis levegőt, s egykedvűen válaszol neki.*
~Mindig ezt mondod, kezd is kicsit unalmas lenni!~
*Belső hangja morog egy kicsit majd elhallgat megsértődött, hogy ő unalmas legyen, az Ally dolga nem az övé. Persze az uralmon lévő lány most nem figyel a duzzogásra annál inkább Zrekil-re, aki megint megszólal.*
- Azért, én nem.. nem vagyon, olyan okos, hogy mindenben segíteni tudjak.
*Mondja újra kicsit félénk hangon. Mire Thaira megint elkezd sipákolni fejében.*
~Még hogy nem vagy elég okos, persze mert én okosabb vagyok, de hogy fogom én elhitetni vele, hogy én vagyok a legokosabb, ha ilyen hülyeségeket mondasz?!~
~Thaira, állj le! Nem fogod vele elhitetni sehogy, mert nem kerülsz hatalomra! Képtelen leszel megkedvelni!~
*Utolsó mondatát pedig megtoldja fejében egy kárörvendő nevetéssel. Ám ekkor megint a férfira pillant, aki kicsit felszisszen, majd óvatosan feláll és egyensúlyozni kezd a bottal. Nem egyszerű az biztos. A lány arcán a sajnálat, lesz úrrá, s mikor a férfi elkezd lépkedni idegesen elkezdi rágni az ajkait.*
~Ne mond, hogy félted ezt, a senkiházit? Kellett neki verekedni, aki nem bírja ne csinálja!~
*Hallatszik Thaira csúfolódó hangja, mire Allyn mérgesen csattan fel.*
~Csak emlékeztetnélek aranyvirág, hogy legutóbb te is ott hagytál a pácban! Akkor nem volt ekkora a szád! Úgyhogy ajánlom, hogy maradj csendben!~
~Az nem fog menni!~
*Kuncog kajánul belső hangja, mire ő csak sóhajt egyet. Majd Allyn válaszol a férfi kérdésére, mire az fájdalmas hangon reagál.*
- Mindenkinek lehet nagyobb baja.. Szerintem pedig igen.. igen is volt már jobban.. Az a se a fején.. az nem, nem mindig volt ott.
*Kicsit zavarban, van ilyeneket nem szokott másoknak, mondani, de szinte tudja abból, ahogy a gnóm beszél, hogy igen is kicsit sincs jól, csak erősnek mutatja magát. Zrekil lassan halad, Allyn is lépne, mire Thary elordítja magát.*
~Kizárt! Nem követed! Érted?!~
~Mondtam már, hogy némulj meg, de igen is követem!~
*Kapja meg a szintén ordított választ az idegesítő hang. Lassan utána is megy. Persze, amilyen nehezen halad, nem lesz valami megterhelő követni. Szinte egy pillanat alatt terem mellette, s ideges pillantásokat vet rá, felkészülve arra, hogy ha bármi baj lesz segítsen neki. Viszont egyenlőre minden rendben megy, majd a gnóm a céltalan utazásra kérdez rá, s persze vele együtt a kereskedésre is.*
- Persze, hogy.. * kezdi el magabiztosan, majd hirtelen szája elé kapja a kezét* Akarom mondani.. lehet, hogy megnézem. Igazából, nem is nagyon akarok gazdag lenni.. csak.. csak a kíváncsiság hozott ide, meg a lábam.
*Nyögi ki végül megint kis félős hangján.*
~Pedig éppen kezdtem volna egy értelmes beszélgetést, te meg lenémítasz!~
*Zsörtölődik Thaira, hogy Allyn nem hagyta uralmon, hogy kifejtse tudását a keresedésről.*
~Persze hagytalak volna vezetni, aztán meg megint egyedül maradok, mi?~
*Kérdezi morcosan Ally, mire belső hangja megint vitatkozni kezd, s most ő sem hagy semmit szó nélkül, persze közben folyamatosan figyel a mellette bicegő Zrekil-re is.*
*Allyn nagy megkönnyebbüléssel veszi, hogy a gnóm nem kérdez többet a kereskedésre való hajlamáról, hiszen ilyen téma alatt Thary könnyebben uralomra tud kerülni, ami jelen helyzetben kicsit sem lenne előnyös.*
~Kicsinyíted itt a kereskedői tudományomat, ezt még visszakapod!~
~Tudom-tudom, keservesen meg fogom bánni és könyörögni fogok, hogy megbocsáss!~
*Taira egy pillanatra elhallgat, majd meglepett hangon kérdez vissza.*
~Honnan tudtad, hogy ezt akartam mondani?~
*Allyn csak vesz egy kis levegőt, s egykedvűen válaszol neki.*
~Mindig ezt mondod, kezd is kicsit unalmas lenni!~
*Belső hangja morog egy kicsit majd elhallgat megsértődött, hogy ő unalmas legyen, az Ally dolga nem az övé. Persze az uralmon lévő lány most nem figyel a duzzogásra annál inkább Zrekil-re, aki megint megszólal.*
- Azért, én nem.. nem vagyon, olyan okos, hogy mindenben segíteni tudjak.
*Mondja újra kicsit félénk hangon. Mire Thaira megint elkezd sipákolni fejében.*
~Még hogy nem vagy elég okos, persze mert én okosabb vagyok, de hogy fogom én elhitetni vele, hogy én vagyok a legokosabb, ha ilyen hülyeségeket mondasz?!~
~Thaira, állj le! Nem fogod vele elhitetni sehogy, mert nem kerülsz hatalomra! Képtelen leszel megkedvelni!~
*Utolsó mondatát pedig megtoldja fejében egy kárörvendő nevetéssel. Ám ekkor megint a férfira pillant, aki kicsit felszisszen, majd óvatosan feláll és egyensúlyozni kezd a bottal. Nem egyszerű az biztos. A lány arcán a sajnálat, lesz úrrá, s mikor a férfi elkezd lépkedni idegesen elkezdi rágni az ajkait.*
~Ne mond, hogy félted ezt, a senkiházit? Kellett neki verekedni, aki nem bírja ne csinálja!~
*Hallatszik Thaira csúfolódó hangja, mire Allyn mérgesen csattan fel.*
~Csak emlékeztetnélek aranyvirág, hogy legutóbb te is ott hagytál a pácban! Akkor nem volt ekkora a szád! Úgyhogy ajánlom, hogy maradj csendben!~
~Az nem fog menni!~
*Kuncog kajánul belső hangja, mire ő csak sóhajt egyet. Majd Allyn válaszol a férfi kérdésére, mire az fájdalmas hangon reagál.*
- Mindenkinek lehet nagyobb baja.. Szerintem pedig igen.. igen is volt már jobban.. Az a se a fején.. az nem, nem mindig volt ott.
*Kicsit zavarban, van ilyeneket nem szokott másoknak, mondani, de szinte tudja abból, ahogy a gnóm beszél, hogy igen is kicsit sincs jól, csak erősnek mutatja magát. Zrekil lassan halad, Allyn is lépne, mire Thary elordítja magát.*
~Kizárt! Nem követed! Érted?!~
~Mondtam már, hogy némulj meg, de igen is követem!~
*Kapja meg a szintén ordított választ az idegesítő hang. Lassan utána is megy. Persze, amilyen nehezen halad, nem lesz valami megterhelő követni. Szinte egy pillanat alatt terem mellette, s ideges pillantásokat vet rá, felkészülve arra, hogy ha bármi baj lesz segítsen neki. Viszont egyenlőre minden rendben megy, majd a gnóm a céltalan utazásra kérdez rá, s persze vele együtt a kereskedésre is.*
- Persze, hogy.. * kezdi el magabiztosan, majd hirtelen szája elé kapja a kezét* Akarom mondani.. lehet, hogy megnézem. Igazából, nem is nagyon akarok gazdag lenni.. csak.. csak a kíváncsiság hozott ide, meg a lábam.
*Nyögi ki végül megint kis félős hangján.*
~Pedig éppen kezdtem volna egy értelmes beszélgetést, te meg lenémítasz!~
*Zsörtölődik Thaira, hogy Allyn nem hagyta uralmon, hogy kifejtse tudását a keresedésről.*
~Persze hagytalak volna vezetni, aztán meg megint egyedül maradok, mi?~
*Kérdezi morcosan Ally, mire belső hangja megint vitatkozni kezd, s most ő sem hagy semmit szó nélkül, persze közben folyamatosan figyel a mellette bicegő Zrekil-re is.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 09:13:21
Üzenet elküldve: 2013-10-20 09:13:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Hát a gnóm hiszi is, meg nem is, amit Allyn mond, viszont nem szándékozik tovább firtatni a dolgot, elvégre úgy tűnik, a lány nem szívesen beszél róla. Az valahogy nem férkőzhet be a tudatába, hogy van olyan, amikor jobban megy neki a beszéd, hiszen amilyen rémült most is... Gyakorlatilag nincs egy egész mondat, amit megcsuklás nélkül végig tud mondani, ezek után hogyan tudna üzletelni? Majd egy képzeletbeli vállrándítással nyugtázza, hogy biztosan még tanonc, vagy ilyesmi.*
- Ugyan kérem, a társaság mindig jól jön. Amúgy is, ki tudja milyen lehetetlen helyzetekbe kerülök még... *ingatja meg kicsit a fejét, majd fel is szisszen, hiszen még ennyi mozgást sem engedhet meg magának. Legalábbis fejével egyelőre nem. A gyík miatt meg nem kell aggódni. Ha csak nem úgy ébredek, hogy az arcom előtt van, az elég ijesztő tud lenni *gondolja, majd enyhén megborzong, miközben nagyjából egyensúlyba hozza magát a bottal. Egy faág is jó lehet valamire, Zrekilnek szerencséje van, hogy valaki pont itt hagyta. Persze, nincsenek olyan messze az erdőtől, akár egy erősebb szélroham is elhozhatta ideáig, vagy csak valami vicces kedvű gyerek... kit tudja? De a gnómnak most rendkívül jól jön. Tesz néhány lépést előre, óvatosan emeli a lábait, majd jön a mélypont, amikor a botot kell előre helyeznie egy arasszal. Azonban egész jól megy neki a járás, már ha ezt annak lehet nevezni, és már ha az elkövetkezendő időben beszélhet járásról.*
- Ugyan, még hogy nagyobb baj... Sose voltam jobban! *bár az elég gyenge próbálkozás, hiszen még a hangján is érződik, hogy elég rosszul van. Mindenesetre ez valóban nem szegi kedvét most, hogy már nem gátolja semmi konkrét dolog a járásban. Szépen lassan meg is indul a folyópart irányába, miközben hátrapillant, hogy Allyn követi-e. Persze nem mintha nagyon nehéz lenne tartani a tempót, amit diktál, elvégre mindkét lábára erősen sántít, de ettől még igyekszik összeszedni magát. Majd figyelme visszatér az előző mondatok egyikéhez, miszerint a lánynak nincs is konkrét úticélja, ezért úgy dönt, hogy megkísérel egy kérdést:*
- És mi járatban itt, Artheniorban? Elvégre ide nem jön cél nélkül az ember. Gondolom itt is van piac, nyilván meg szeretne gazdagodni kicsit, ha már néha igazi kereskedőként viselkedik.
- Ugyan kérem, a társaság mindig jól jön. Amúgy is, ki tudja milyen lehetetlen helyzetekbe kerülök még... *ingatja meg kicsit a fejét, majd fel is szisszen, hiszen még ennyi mozgást sem engedhet meg magának. Legalábbis fejével egyelőre nem. A gyík miatt meg nem kell aggódni. Ha csak nem úgy ébredek, hogy az arcom előtt van, az elég ijesztő tud lenni *gondolja, majd enyhén megborzong, miközben nagyjából egyensúlyba hozza magát a bottal. Egy faág is jó lehet valamire, Zrekilnek szerencséje van, hogy valaki pont itt hagyta. Persze, nincsenek olyan messze az erdőtől, akár egy erősebb szélroham is elhozhatta ideáig, vagy csak valami vicces kedvű gyerek... kit tudja? De a gnómnak most rendkívül jól jön. Tesz néhány lépést előre, óvatosan emeli a lábait, majd jön a mélypont, amikor a botot kell előre helyeznie egy arasszal. Azonban egész jól megy neki a járás, már ha ezt annak lehet nevezni, és már ha az elkövetkezendő időben beszélhet járásról.*
- Ugyan, még hogy nagyobb baj... Sose voltam jobban! *bár az elég gyenge próbálkozás, hiszen még a hangján is érződik, hogy elég rosszul van. Mindenesetre ez valóban nem szegi kedvét most, hogy már nem gátolja semmi konkrét dolog a járásban. Szépen lassan meg is indul a folyópart irányába, miközben hátrapillant, hogy Allyn követi-e. Persze nem mintha nagyon nehéz lenne tartani a tempót, amit diktál, elvégre mindkét lábára erősen sántít, de ettől még igyekszik összeszedni magát. Majd figyelme visszatér az előző mondatok egyikéhez, miszerint a lánynak nincs is konkrét úticélja, ezért úgy dönt, hogy megkísérel egy kérdést:*
- És mi járatban itt, Artheniorban? Elvégre ide nem jön cél nélkül az ember. Gondolom itt is van piac, nyilván meg szeretne gazdagodni kicsit, ha már néha igazi kereskedőként viselkedik.
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-20 07:44:18
Üzenet elküldve: 2013-10-20 07:44:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Rá kell jönnie, hogy gnómnak igen is feltűnik, hogy nem lehet valaki csak ritkán valami. Viszont most muszáj lesz valami ostoba ürüggyel szolgálni, mert csak nem mondhatja azt hogy "Van a fejemben egy hang, aki nagyon is kereskedőként viselkedik, meg vagyok én, aki kicsit sem!" Egy biztos, ha ezt mondaná a férfi komplett idiótának nézné.*
~De hát te idióta is vagy! Nyugodtan mond csak el ki vagyok ne emészd magad!~
*Hallja fejében Thary szemtelenül csengő hangját, de most ő a főnök az lesz, amit ő akar.*
- Hát úgy lehet, hogy van olyan pillanat az életemben, hogy.. Tudja, hogy könnyebben megy a besz.. beszéd meg az alkudozás.
*Kicsit megint elszégyenli magát, de még mindig igazabb képet mutat magáról, mintha Thaira lenne hatalmon a teste felett. Majd a férfi megint megszólal, s elmagyarázza mit ért "rettenetes" alatt.*
~Visszaszívok mindent. Ez kész elmebeteg! Minek varázsolni, ha nem úgy rettenetes, hogy ijesztő, meg veszélyes! Idiótákkal vagyok körülvéve!~
*Panaszkodik Thary a férfi kifejtését hallva. Allyn pedig kicsit sem kedves hangon jegyzi meg neki.*
~Szerinte TE vagy idióta, mi pedig normálisak!~
*Thaira persze rögtön elkezd vitatkozni, hogy de igen is ő az ép elméjű, s körülötte mindenki más tébolyodott. Allyn ezekre az elgondolásokra rögtön vissza is vág, s ki tudja meddig vitatkozna belső hangjával, ha nem döntött volna úgy, hogy megkérdezi Zrekil-t vele tarthat-e. Legnagyobb meglepetésére a gnóm beleegyezik ajánlatába, mire eddig ijedt, megszeppent, bizonytalan arcán az öröm vonásai jelennek meg.*
~Ne, ne, ne már. Megint egy holt unalmas útnak nézek elébe! Előre szólok, hogy nem foglak nyugton hagyni!~
*Zsörtölődik Thaira, aki sose szerette mások társaságát és ez most sem változott semmit. Nincs ínyére, hogy Ally a gnómmal akar tartani, de nincs mit tenni, nem ő irányít.*
- Köszönöm, hogy megengedi, hogy magával tartsak!
*Nyögi ki hálálkodva Allyn. Majd mikor Xini megrohamozza Zrekil-t, s a lány visszafogja a gnóm ehhez is hozzáfűz egy mondatot.*
- Ennek örülök, de akkor sem szeretem, ha csak úgy neki ugrik valakinek, az illem, az illem.
*Hangja most kicsit magabiztosabb, hiszen jó részt Xini-nek szánta a mondatot. Majd kicsit furcsálló tekintettel figyeli, ahogy a férfi a bothoz, kúszik és rátámaszkodik.*
~Olyan, mint egy vergődő hal. Lehet, hogy még sem fogok annyira unatkozni.~
*Nevet Thary a gnóm mutatványát figyelve.*
~Hé, kicsit sem vicces. Láttad mekkora sebe van, így sokkal inkább veszélyes, mint vicces.~
*Hordja le újfent Allyn az idegesítő belső hangját. Lassan ő is feláll. Xini felmászik a vállára, s onnan figyeli az eseményeket. Miután a gnómnak sikerült felállnia rögtön kérdést is intéz Allyn-hoz.*
- Ha jól van, akkor természetesen mehetünk, de jobb óvatosnak lenni, nem lenne jó, ha nagyobb baja lenne.
*Mondja kicsit aggódó hangon, s ugyancsak ideges tekintettel.*
~Hogy lehetsz ilyen kedves? Undorító!~
*De most hiába kezd el hisztizni, Allyn túl erős így pedig esélye sincs arra, hogy bármit is tegyen.*
*Rá kell jönnie, hogy gnómnak igen is feltűnik, hogy nem lehet valaki csak ritkán valami. Viszont most muszáj lesz valami ostoba ürüggyel szolgálni, mert csak nem mondhatja azt hogy "Van a fejemben egy hang, aki nagyon is kereskedőként viselkedik, meg vagyok én, aki kicsit sem!" Egy biztos, ha ezt mondaná a férfi komplett idiótának nézné.*
~De hát te idióta is vagy! Nyugodtan mond csak el ki vagyok ne emészd magad!~
*Hallja fejében Thary szemtelenül csengő hangját, de most ő a főnök az lesz, amit ő akar.*
- Hát úgy lehet, hogy van olyan pillanat az életemben, hogy.. Tudja, hogy könnyebben megy a besz.. beszéd meg az alkudozás.
*Kicsit megint elszégyenli magát, de még mindig igazabb képet mutat magáról, mintha Thaira lenne hatalmon a teste felett. Majd a férfi megint megszólal, s elmagyarázza mit ért "rettenetes" alatt.*
~Visszaszívok mindent. Ez kész elmebeteg! Minek varázsolni, ha nem úgy rettenetes, hogy ijesztő, meg veszélyes! Idiótákkal vagyok körülvéve!~
*Panaszkodik Thary a férfi kifejtését hallva. Allyn pedig kicsit sem kedves hangon jegyzi meg neki.*
~Szerinte TE vagy idióta, mi pedig normálisak!~
*Thaira persze rögtön elkezd vitatkozni, hogy de igen is ő az ép elméjű, s körülötte mindenki más tébolyodott. Allyn ezekre az elgondolásokra rögtön vissza is vág, s ki tudja meddig vitatkozna belső hangjával, ha nem döntött volna úgy, hogy megkérdezi Zrekil-t vele tarthat-e. Legnagyobb meglepetésére a gnóm beleegyezik ajánlatába, mire eddig ijedt, megszeppent, bizonytalan arcán az öröm vonásai jelennek meg.*
~Ne, ne, ne már. Megint egy holt unalmas útnak nézek elébe! Előre szólok, hogy nem foglak nyugton hagyni!~
*Zsörtölődik Thaira, aki sose szerette mások társaságát és ez most sem változott semmit. Nincs ínyére, hogy Ally a gnómmal akar tartani, de nincs mit tenni, nem ő irányít.*
- Köszönöm, hogy megengedi, hogy magával tartsak!
*Nyögi ki hálálkodva Allyn. Majd mikor Xini megrohamozza Zrekil-t, s a lány visszafogja a gnóm ehhez is hozzáfűz egy mondatot.*
- Ennek örülök, de akkor sem szeretem, ha csak úgy neki ugrik valakinek, az illem, az illem.
*Hangja most kicsit magabiztosabb, hiszen jó részt Xini-nek szánta a mondatot. Majd kicsit furcsálló tekintettel figyeli, ahogy a férfi a bothoz, kúszik és rátámaszkodik.*
~Olyan, mint egy vergődő hal. Lehet, hogy még sem fogok annyira unatkozni.~
*Nevet Thary a gnóm mutatványát figyelve.*
~Hé, kicsit sem vicces. Láttad mekkora sebe van, így sokkal inkább veszélyes, mint vicces.~
*Hordja le újfent Allyn az idegesítő belső hangját. Lassan ő is feláll. Xini felmászik a vállára, s onnan figyeli az eseményeket. Miután a gnómnak sikerült felállnia rögtön kérdést is intéz Allyn-hoz.*
- Ha jól van, akkor természetesen mehetünk, de jobb óvatosnak lenni, nem lenne jó, ha nagyobb baja lenne.
*Mondja kicsit aggódó hangon, s ugyancsak ideges tekintettel.*
~Hogy lehetsz ilyen kedves? Undorító!~
*De most hiába kezd el hisztizni, Allyn túl erős így pedig esélye sincs arra, hogy bármit is tegyen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922