//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dak felhőtlen beszélgetése, s a csapat hangos, ordenáré röhögése hallik, miközben Ephemia és Navarentine homlokán vélhetően erőltejes gyöngyözésnek indulnak az izzadságcseppek. Hatalmas a tét. Ha lebuknak, vélhetően sokkal inkább gúzsba kötik őket, s talán nem lesz olyan erőteljes, az "épségben hozzátok őket" utalás, mit a csuklyás kapott, bár kétségkívül eddig udvariasnak tűnt. Dakon látszik, hogy kissé kényszeredett a röhögése, s bár a két lány nem ismeri annyira, ezt hangjából kihallhatják, ahogyan azt is, hogy fél. Igazság szerint, talán ez életének első igazi hőstette, mit valaha is megkockáztatott. Világéletében egyszerű volt, parancsokat követett, bármik is legyenek azok, valójában azonban bántani, talán soha sem bántott senkit, azt mindig elkerülte. Ártatlan szívű, miképp sorsa mostoha volt hozzá, ő úgy erősödött meg ebben. Magyarázatot most sem tudna adni arra, hogy miért csatlakozott, de igaz, azt már megválaszolta, hogy miért nem tud kiszakadni ebből. Talán most sikerül, talán most van remény! Hisz ígéretet kapott, s már látja maga előtt, amint Ephemiának kedveskedve egy mezei virágcsokorral, kilovagolnak mindketten a birtokokon, hogy megnézzék a gyümölcsös idei termését. Navarentinet is meglátogatná, hogy friss barackot szedjen neki, aztán szégyenlősen hajtsa meg magát távoztakor. Mindezt persze borzasztóan távoli még... nagyon távoli. Köhögés kapja el, s igyekszik nem hátratekinteni.*
- Fránya por... de majd este leöblítjük! *Hallik ismét egy tódítás, kezd kifogyni a szavakból, de hátranézni nem mer.
Mindeközben Ephemia lábaival már végez, s ahogy laposan körbetekint, azt láthatja, hogy senki sem figyel feléjük. A sor eleje kissé előrébb haladt már, nem sietnek, de nem is néznek hátra, hisz gyakran fordul elő, hogy valakinek meg kell állnia, hogy dolgát végezze, talán ezt gyanítják most is. Ahogy Navarentine a késért nyúl, némi bizonytalanság lesz úrrá mindkét lányon, s nem sok híja van, hogy azt elejtsék, kudarcra ítélve ezzel az akciót, s magát Dakot is vélhetően. Mikor Navarentine, a lábait fogva tartó kötelet kezdi vágni nagy sebességgel, hirtelen:*
- Hé! Hát azok meg?! *Hátulról hangzik fel a kiáltás.*
- Semmi, semmi, hová megyünk este? *Dak hangja, hallhatóan rémült és ideges.*
- Kussolj és húzz arrébb, ezek megszöknek!!! Hééé!! Mit csi... *Aztán tompa puffanás és csend. Az üvöltöző férfi mellkasából, egy kard áll ki, mi mélyen beleszaladt közvetlen közelről, s másik végét pedig Dak fogja, kimeredt szemekkel, hangosan lihegve. Beáll a csend, mit hirtelen egy másik, leszúrt férfi mellett lovagló tör meg.*
- A kurva anyád... ÁLLJATOK MEEG! *Kiált előre, s kezd vágtába a lányok felé. Dak ekkor ébred, s torka szakadtából kezd üvölteni, már úgy is mindegy.*
- MOOOOOST! MOOOOOST! JOBBRA BE AZ ERDŐBE!! *Azonnal fordul lovával, s, ha a lányok nem sarkallták még vágtára lovukat, hát az előreágtató lovának farát taszítja meg sajátjával, majd, ha kell, a lányok lovának farára is rápaskol.*
- GYÍÍÍÍÍ! INDULJATOOK! Megyek én is! *Megvárja, míg megindulnak, aztán hatalmas patadobogás és nyihogás közepette vágtat utánuk. A sor elejének még eltart egy darabig mire feleszmélnek, bár a csuklyás rettentő gyorsan reagál, s íjat kap le a hátáról.*
- Utánuk! *Kiáltja el magát, s maga is megindul. Az erdős rész sűrű, de nem annyira, hogy lóval ne lehessen közlekedni, bár így is nehéz dola van Ephinek és Navának. Arcukba ágak csapódnak, lovaik minduntalan, egy-egy nagyobb fatönknél automatikusan ugranak, s kapaszkodniuk kell. Dak nem sokkal lemaradva mögöttük, folyamatosan irányít:*
- Tovább, tovább! Ne nézzetek hátra!!! Most kanyar jobbra! Most kanyar balra! Egyenesen tovább! Maradjatok az erdőben! *Nyilak kezdenek fejük mellett elhúzni, s sorban az elhagyott fatörzsekbe csapódnak, vagy érintetlen hullanak le lovaik mellett.*