//Második szál//
*Csak ugrál tekintete a lány szemei és fintorai között. ~ Megijesztettem... ~ Sápad el, pedig az istenek atyjára, soha nem állt szándékában. Elfelejtette, hogy nem gyakori látvány, hogy fákról hatalmas alakok ereszkednek le a sötét tisztásra, kandeláberek kereszttüzében, némán. Mostanában mindig így csinálta, igaz, soha nem valakihez ereszkedett, csak úgy.*
- Héj... bocsánat... nem akartam, tényleg... *Emeli egyik kezét egy pillanatra, majd visszahanyatlik oldala mellé komoly arccal, ami csak akkor derül fel, mikor megengedik, hogy maradjon. Felemeli ujját, s az esti égboltra tekint.*
- Visszakísérlek... *Motyogja.* Várj! *Kezét felemeli, s szétnyitja, mintha azt várná, hogy valami rárepül, s sokáig nem is kell várnia, körkörös alakzatban, spirálban ereszkedik lefelé a csillag. A csillag, mit tulajdonképpen Krestvirtől kapott. Nem tudja, hogy érti-e, amit mondd, de egyetlen szót suttog neki.*
- Hozzá... *Persze, a hatás kedvéért egy picit közelebb is lép, s a sötét, már rögtön nem oly sötét, mint korábban, mintha, több gyertya fénye gyúlna fel, ahogy körbelengi őket.*
- A tiéd is, ő tudja! *Biccent a csillag felé, ami játékos köröket ír le, fényvilágba gyújtva a köröttük lévő területet.*
- Így már jobb, Krestvir? *Mosolyog a lányra, s szemükben a csillag fénye tükröződhet vissza lágyan.* Nem szereted a tömeget? *Kérdezi, amint esetleg elkezdenek sétálni, s szórakozottan, a maga izgága módján tekintget körbe.* Igazából magam sem. *Vonja meg gyorsan a vállát, mielőtt a lány válaszolhatna.* Végtére is erdei lény vagyok, vagy mifene... *Nevet fel gyengén és röviden.* Ezért érkezem mindig a fáról. Hogyha látsz egy nagy csirkét az ágon, az tuti én vagyok, most már tudod. *Fintorog egyet, pont úgy, ahogyan az imént Krestvirtől látta, jóllehet nem szándékosan.*
- Igazából... *cseveg tovább* valójában nincs hol laknom, s mégis minden az otthonom. *Mutat körbe az erdei fák ágai közé.* Van, mikor galambok is mellém ülnek, de elég unalmas társaság meg kell hagyni... folyton csak krúúú-krúú, meg rúúú... én meg vakarom a fejem, hogy akkor most mi van?! *Látványosan utánozza őket, még kezét is szája elé kulcsolja, s úgy ad ki galambhangokat, aztán a lányra pillant, viccelni próbált, hogy oldja a feszültséget.*