//Fény és Árnyék - Fény//
*Silame követi a többieket egyenesen a tisztásra. Nem tudja miért lepődik meg, de mégis megtörténik, mikor látja itt is a kavicsokat, makkokat és egyéb, dobálásra alkalmas dolgokat a földön. Ahogy szétnéz, látja, hogy itt sokkal nagyobb mennyiségben szóródtak szét.
"Tehát vagy tovább dobáltak, vagy többen voltak. De biztos, hogy ez is a nalákok műve. Ki ijesztette meg őket? Vagyis kik? És mi ez az egész?" kérdi magától, mert nem valószínű, hogy bárki is tudna rá válaszolni. A nyomokat figyeli. Van, amelyik visszafelé vezet. Azt nyilvánvaló, hogy nem kellene követni, elvégre azt követték idáig.*
- A nalákok biztosan tudnak valamit. Itt hamarabb jártak, utána mehettek át a másik részre. Az erdőbe. Viszont... valaminek nagyon meg kellett, hogy ijessze őket. Valaminek, ami rémisztőbb egy dühöngő, fára mászó orknál, aki karddal hadonászik. *mondja tárgyilagosan. A többi nyomot figyeli. A székeket, a fűsávot, majd a lábnyomokat, amik eltűnnek.
Fogalma sincs, hogy ez hogy lehetséges. Eddig nem hallott olyanról, hogy nyomok hirtelen eltűntek. Még annak is, ha eltünteti valaki, nyoma van. Söprés, vagy egyéb, keresztező léptek, de itt nincs semmi.*
- A halott csak egy áldozat. Bár... biztos, hogy köze volt az ügyhöz, tekintve, hogy itt vannak a nyomai. Ideges lehetett a jelenlévők miatt. Máskülönben nem járkált volna oda-vissza. A többiek viszont... Miért lenne ideges egy vagyonos, nagy hatalmú férfi, nők társaságában? *vetül fel benne egy újabb kérdés.
Hirtelen megfordul vele a világ. Elméje próbálja feldolgozni az információkat, melyek annyira hasonlítanak valamihez.
"Nők, eltűnt nyom, halott férfi, ijedt nalákok. Apám... eltűnt lábnyom, szárnyak... Ne!" kiált magában. Csak egyszer látott ilyet. Egyszer, de az azóta is kísérti. Egyik keze a másikon lévő kötésre téved. Dermedten bámul maga elé, zaklatottan veszi a levegőt, s elméjére kezd rátelepedni a vörös köd. Remeg, egész teste remeg a nap emlékétől. A lény képétől, mi sebet ejtett rajta, mielőtt elmenekült. Mi véget vetett apja életének a szeme láttára.*
- A halott... Tegye le! *kiáltja idegesen. Amint a földön lesz, odasiet és vizsgálni kezdi. Sebeket keres, nyomokat, ami segíthet. Bár inkább csak egy dologra koncentrál. Nyak körüli sebekre, esetleg harapásokra. Reméli, hogy nincs igaza.*