//Második szál//
*Tisztában van azzal, hogy Aztyan hege rosszabb, mint az övé. Érthető, ha a férfinek akadnak rémálmai még most is. Morinak régen voltak, és inkább bűntudat okozta őket, mintsem a heg keletkezésének az emléke.*
- Az ilyen hegekkel ez mindig így van. Mélyebbre nyúlik, mint az gondolnánk. *teszi hozzá halkan Aztyan szavaihoz. A felvetésre elmosolyodik, ahogy átgondolja a hallottakat.*
- Azt hiszem, ebben igazad van. *nem pont így értette, de Aztyan meglátása is helyesnek bizonyul. Azon meg sem lepődik, hogy újabb témában szintén egyetértenek. A változás és a fejlődés kérdésén.*
- Igen a múltunk meghatároz, de nem szabad hagyni, a jelent is befolyásolja. Nem jó, ha beleragadunk, és ott kesergünk a régmúlton. * Találkozik tekintetük, ismét hasonlóságra bukkan ott. Meglepő lehetne, de ezek után már nem az. Túl sok közös pontot fedeztek már fel, így az lenne megdöbbentő, hogy ha valamiben nem egyeznének. Bár ez szinte csoda lenne, ha mindenben egyetértéssel bólogatnának egymás felé. Az talán lenne olyan komikus helyzet, amire akaratlanul is elmosolyodik.
Jól esik számára, hogy Aztyan, hogy bátorítja a varázsitalokkal való elmélyülésében, hogy bátran kezdjen hozzá. Mert még a Wegtoreni Kalmár is támogatja, és segítséget nyújt. Egyáltalán nem gondolt ilyen mértékben a kalmárra, hogy így is kiélvezze a kereskedőház nyújtotta előnyöket.*
- Különös érzés, hogy ezt mondod. De nagyon köszönöm, és alkalomadtán élni fogok vele. *mondja, bár hogy mikor lesz ehhez majd bátorsága az egy jó kérdés. Valahogy ehhez mindig napokig erőt gyűjtött, és a végén aztán még se merte megkérdezni. Már nem itt a Kalmárban, hanem máshol.
Aztyan a kérdésére érdekes választ ad. Mindenre gondolt, de erre pont nem. Bár az hogy most nyitottak kovácsműhelyt, az árulkodhatott volna valamiről. Azonban mégsem ilyesmire tippelt volna, ha kellett volna.*
- Ez igazán eltér az eredeti foglalkozásodtól. De szerintem biztos menni fog, ha ennyire érdekel. *mondja kedvesen.*
- Ha szükséged lenne támogatásra, akkor szívesen teszem. *mondja, majd mosolyogva hozzáteszi.*
- Bár mondjuk, nem tudom kovácsolásban miben tudlak majd támogatni, de azért ha van valami nyugodtan szólj, rendben? *kérdezi, hangjában hallani, hogy szeretné viszonozni Aztyan kedvességét. Azonban némi humor is vegyülhet bele, hiszen a kovácsolás igazán messze van Moritól, így nem igen hiszi, hogy tudná támogatni, segíteni a férfit ebbe az elhatározásában. Hacsak nem hogy finomat főz neki, hogy legyen ereje mindehhez. Mert Mori szerint a kovács szakma igen fárasztó és megerőltető lehet. Persze aztán lehet nem is igaz erre, mindenesetre külső szemlélőként annak tűnik.*