//Hallani és felkutatni//
-Öh… értem. *Kicsit visszább veti a bizalmát a gnómtól hallott dolog, nem is tudta, hogy ilyenek is előfordulnak néha napján errefelé.*
-Mindig tanul valami újat az ember. *Mondja kedvesen mosolyogva, nem érzi úgy magát, hogy nagyon elálmosodna, így csak figyelmeztetésnek tekinti az elhangzottakat.*
-Mindent köszönök. *Int az öreg irányába, majd megvárja míg eltűnik a szeme elől. ~Egészen kedves volt, sőt nagyon is. ~ Most, hogy birtokába került gyakorlatilag a fogékonyság, amire annyira áhítozott, úgy dönt, hogy felkeresi azt a helyet, amiről annyit olvasott és hallott is már, ahol az elementáris mágia gyökerezik. A nélkül került egy kevés tűzmágia birtokába, hogy egyáltalán sejtette volna, hogy honnan is jön. Aleimord jegyzeteiből el tudott egy- két trükkös igét sajátítani, amivel egészen ügyesen tudta színesíteni a munkáját. Mindig elállt a szavuk a vendégeknek, mikor csak úgy, minden eszköz nélkül sikerült meggyújtania egy gyertyát. Tagadhatatlan, hogy nem kevés erőfeszítésébe került, mire azt a kis trükköt is elsajátította, volt egy idő, mikor arra gondolt, hogy benne egyáltalán nincs meg a fogékonyság, amely ehhez kellene. Viszont a kitartása meghozta a gyümölcsét, ám az előrehaladás nagyon keserves és lassú volt, sőt, egy ideje úgy érzi, hogy megrekedt, egy hatalmas gödör mélyén, amiből önerejéből nem tud kimászni. Viszont mikor meghallotta először, hogy létezik ilyen ital, amely ki tudná emeli, fel tudná ruházni ezzel a fogékonysággal, nem csak ideiglenesen, újra kigyúlt a remény. Ahogy pedig a gnóm mondta, valóban nem érez semmiféle különbséget egyelőre, sőt talán ez így is fog maradni élete hátralévő részében is, így neki kell fusson újra a tanulásnak, hogy megláthassa, mennyire is volt hasznos a megivott két ital. Így, miután pihentek egy keveset, előszed egy másik papírost a zsebéből, amelyre a toronyba vezető ösvény vonalait firkantotta le. Felül a lovára, majd miután megbizonyosodik róla, hogy a sárkánylégy is kirepdeste magát, megindulnak ismét a szántók irányába.*