// A szállítmány védelmében //
*Már-már a téma csakugyan kezd kimerülőben lenni, így aztán nem is buzdítják a másikat további felelésre. Abból úgy is volt pont elég. Talán még túl sok is. Egy másik helyzetben esetlegesen még helyet kapna a részletes kitárgyalás, viszont most az idő nem nyújt ezüst tálcán egy porszemnyi pluszt magából. Megállni pedig nem szándékozik. Ezt a lovag is észreveszi és idővel tesz is az ügy érdekében. Ami jelen helyzetben a szállítmány rohamos elcipelését takarja. Bár a lány csatlakozásának elfogadását látszatra még mindig nem tartja jó ötletnek, de végül mégis csak beadja a derekát. Az ezzel kapcsolatos döntése, hogy velük tarthat is azt mutatja, hogy a maszkos kellőképpen kiharcolta a plusz egy főt. A feltételek azonban Zsonorhát is eléggé meglepik. Ez talán azért lehet, mert legtöbbszőr olyan képet mutatnak róla, mit talán a kutyákról mondanak. Szerencsére a félvér csak a saját szemének hisz. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy mivel még nem adatott lehetősége kiismerni a lányt, így kiesik az a pont, hogy bármilyen véleménnyel is rendelkezzen. Ennél már csak akkor lepődik meg jobban, mikor az eddig emlegetett már előtte áll. S ez mellé még egy kérdést is szegez a vörösnek, ki nem igazán tudja eldönteni ezzel a másik szándékát. Kissé oldalra dönti a fejét, szemöldökét pedig felhúzza. Látszik rajta a váratlan kérdéstől való meglepettség, de úgy is tudta, hogy ez egyszer be fog következni előbb vagy utóbb. Most ez egy kicsit előbb érte, mint amire számított. De ugyan mikor, ha nem most? Az út közben úgy sem lesz rá lehetőségük. Így is jelentősen húzza már az idő a félvéreket.*
-Talán nem kéne? ~Persze, hogy emlékszem. Ki felejthetné el azt az estét? Főleg úgy, hogy tegnap történt. Ezt bizonyára jól tudja, mert nem hiszem, hogy ezzel a közelítéssel kicsit is megkérdőjelezné a tegnap történteket.~ *Az nem kérdés, hogy majdnem mindent fel tudna idézni a tegnapiból, még úgy is, hogy félig az álom rabja volt. Még most is tisztán emlékszik, mikor először meglátta a hollófekete haját, a törekvő tekintetét, nézését, mozdulatait, a csizmája ütközését az ajtóval. Még a különös akcentusát is, mit ebben az egy mondatban nem talál meg, de még mindig ott cseng a fülében. Nem sok lehetőségük van folytatni azt, amit elkezdtek, mert rögtön azután, hogy a lány beszélgetést kezdeményez, egyből közéjük iramodik a szőkeség. Elmondja, hogy hova foglaljanak helyet a kocsin, majd Ő maga is készülődésbe kezd.*
-Rendben van. Máris megyek. *Hiába nem mosolyog, hangja olyan nyugodt és lágy, mint aki nem tudná, hogy ezen az úton bármi és bárki közbejöhet. Pedig bizonyára ezzel van a legtisztábban. De ez most egy pillanatra nem is számít fontosnak.*
-Elfoglalom a helyem, mielőtt netán itt hagynának. *Mondja ki az utolsó szót Lilynek, majd engedelmeskedve a parancsnak felszáll a kocsira és bólint egyet a hajtónak. A többiek is hasonló képen tesznek. Zsonorha onnan elölről mindent jól lát. Nem is tagadhatja, hogy mennyire élvezi az ilyen utakat. Meg persze a menet figyelése közben el is tud lenni a maga saját kis gondolataiba.*
~Ha tényleg igaz az, amit a maszkos mondott, akkor jobb lesz meghúznia magát, amíg oda nem érünk. Már éppen elég az, hogy a szöszi kételkedik benne, nem kell még az is, hogy a szállítmány megérkezését akadályozza. De bárhogy is nézzük, nem hiszem, hogy ártani fog bárkinek, ha igen azt tegnap este is megtehette volna. Azért rajta fogom tartani a szemem. Biztos, ami biztos.~ *Jól el van magában. Az idő közepette pedig észre sem veszi, hogy már a szántóföldeken járnak.*