//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Holdfényburok 2. kör//
//Mana: 18//
*Némi megkönnyebbülést érez, ahogy közeledik a háló felé, és a másik lány nem akadályozza ebben, ugyanakkor kissé úgy érzi, hogy talán nagy lehetőséget szalasztott el azzal, hogy ő maga sem támadott idefent. Talán izgalmas is lett volna már a levegőben harcolni egymással, viszont igyekszik gyorsan meggyőzni magát arról, hogy ezen kívül más nemigen szól e mellett a lehetőség mellett.
Az előző forduló, ha valamire gyakorlatban is megtanította, az volt, amit eddig már elméletben is tudott, hogy bizonyos helyzetekben a saját varázslatai is a mágus ellen fordulhatnak.
Akkor még azt hitte, hogy az a legbizonytalanabb pálya valamennyi közül, most azonban csak levegővel maga körül, alatt és felett egy kissé átértékeli korábbi ítéletét, hiszen még repedező jégtáblák, alattuk a folyóval is sokkal szilárdabb talaj, mint a semmi amiben éppen siklik és lebeg, alatta a hálóval, amit még nem ért el. Ha ott sem tudta teljesen pontosan kiszámítani, hogy választott varázslatának milyen hatása lehet, talán jobb is, ha nem még bizonytalanabb helyzetben kezd el kísérletezni.
Különben is lefoglalja, hogy ki kell találnia, amit senki nem mondott el neki, hogy sárkányát hogyan irányíthatja. Nem mintha az nem menne magától lefelé, mégis, ha más nem, akkor legalább a részleges irányításnak az illúzióját szeretné megtartani, már csak azért is, mert talán nem lenne szerencsés, ha Maydeleine közvetlen közelében érkezne le.
Ezt ugyan próbálja elkerülni, de mivel eleve csak óvatos mozdulatokkal mer kísérletezni, gyanítja, hogy végül úgy is szerencse dolga lesz majd, hogy ki ér le előbb és egyáltalán hová.
Azonban közben az idő is telik, és tudja jól, hogy előbb-utóbb újra varázsolnia kell. Maydeleineal ellentétben nem mer kockáztatni. Ha most nem csinál semmit, a következő varázslata pedig nem sikerül, máris veszített, így bár talán már unalmas tőle, de mivel jelenleg nem talál jobbat a döntőre benevezettek közül, ismét a védőkerubit hívja magához, remélve, hogy meg is jelenik, mint eddig mindig.
Ennek a varázslatnak egyik előnye a sok közül, hogy kezeit, amelyekre most szüksége van a kapaszkodáshoz, nem kell használnia hozzá, elég beszélnie, hátránya viszont, hogy még mindig nem teljesen tudja, hogy pontosan mi az amiben az általa megidézett lény megsegíti, és mi az, amiben nem.
Annyira viszont már ismeri ezüst színű védőangyalát, hogy pontosan tudja, legjobb esetben is kérheti, nem utasíthatja, ugyanakkor viszont, ha bajba kerül hálót érés közben, vagy még idefent, akkor meg fogja segíteni őt, arra pedig úgy véli, hogy lehet szüksége lesz majd.
Ha pedig a másik lány előbb ér le nála és előbb tud varázsolni ellene valamit, talán még valamennyire attól is megóvja, végtére is veszélyt jelent rá. Utóbbira azért nem venne mérget, de jobb megpróbálni, mint nem.
Mindenesetre mindez már akkor fog kiderülni, ha lent lesz. Amennyire képes rá, próbál óvatosan érkezni, és mielőbb kiszállni a sárkányból, ha pedig mégsem sikerülne, akkor is minél hamarabb két lábra állni, és a lehető leggyorsabban felmérni a helyzetét, remélve, hogy a holdfényburok és a kerubi együtt legalább Maydeleine első támadástól megóvják majd vagy ha más nem, utóbbi legalább segít majd neki abban, hogy amennyire a háló rugalmassága engedi ismét szilárd talajon álljon.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.