//Ris Daghaal//
*Szerencsére Ris nem kezd el faggatózni, meg hosszasan sajnálkozni azon, amit talán úgyis sejtett, csak meg akart bizonyosodni róla, legalábbis a lánynak van egy ilyen sejtése, hogy Arja árva, nem ismeri a családját. Ő már megszokta ezt. Természetes számára, hogy egyedül kell boldogulnia minden helyzetben. Nyilván emiatt is lett ennyire életrevaló. Így csak megkönnyebbülten bólint a rövid, szabadkozó makogásra, és gyorsan át is lép a nevek kérdésére.*
- Hát, kösz! *mosolyodik el a nemtűnszszürkének dicséretre. Emlékszik, Pashtra volt az, aki mellett először döbbent rá maga is erre. Hogy már nem az a legfontosabb, hogy életben maradjon. Hogy valahogy meg tudja védeni magát. Hogy már figyelnek rá. Hogy valaki. ~Nem egy utcakölyök, aki senkinek se hiányzik.~*
- Tízévesen, hidd el, nem így volt. *ingatja a fejét.*
- Ó! *bámul Risre aztán, mint ha csak most látná először, mikor az apjáról ejt szót.*
- Egy lovag? *lepődik meg.*
- Volt? Él? Ismered? *kérdezi meg kíváncsian. ~Hát ez a magyarázat. Fattyú a kölyök. Az ábrázata se parasztra vall.~*
- Szép terv, jó terv. *kacag fel aztán, mert amiről Ris büszkén nyilatkozik, az bizony nehéz dió. De kihallja az elszánt bizonyosságot is, és nem a bizonykodást a hangjából.*
- Még az is lehet, hogy sikerül. *teszi hozzá komolyan. Kinézi belőle.*
- És tudsz is vele bánni? *kérdezi meg aztán a széles pengére pillantva, ami Ris állítása szerint az apjáé volt.*
- Na és hogy akarod kezdeni? A nyomdokaiba lépést! *évődik kicsit, pedig egy jó páncél beszerzése nem is tűnik olyan rossz kezdetnek.*
- Afféle. *hagyja jóvá aztán a vándort.*
- Hamar megtanultam életben maradni. *csak ennyit válaszol a veszélyesség kérdésére. Már megtanulta, hogy annak, aki sose élt az utcán, ne ragozza túl a dolgot.*
- Ha nem így lenne, még most is a folyóban úsznál. Szürke Arjáról meg senki se hallott volna. *húzza fanyar mosolyra a száját. Sokfele járt, igen, de sehol sincs otthona. Még a Kereskedőházbeli szobáját tudta annak nevezni eddig leginkább.*
- Igen, sokfele. *bólint hát, de többet egyelőre nem fűz hozzá.*