Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 481 (9601. - 9620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:05:02
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:05:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*A Tanács kérésének eleget téve, Naesala mindenféle őrségi jelvényt mellőzve indul meg hosszú útjára, annak ellenére, hogy vakarózik ettől az egésztől. Egészen eddig azt hitte, megérzései már teljes apátiába süllyedtek az elmúlt hónapokban, most mégis egyértelműen jelzik az elf részére, hogy valami igazán rossz fog történni. Persze az is lehet, hogy csak a történetben felmerülő babonás baromságoktól fázik. Valahogy mágiaszerűséget sejtet az események mögött, s hát ha valamit igazán előszeretettel hangoztat az az, mennyire átkozottul gyűlöli a varázslatokat. A művelőiket szintúgy, leszámítva persze azt az egyetlen tharg mágust, akivel egyszer alaposan beborozott a városban. Annak csak a kecskéje volt utálatos.
Jobbik eset, ha a parasztok csak egymást ijesztgetik ostoba népi hiedelmekkel. Nem biztos, hogy rendet tudna vágni közöttük, téveszmékkel harcolni olyan, mint széllel szemben hugyozni, de talán talál egy-két értelmesebb jobbágyot, aki kisegíti majd ebben. Ez még persze odébb van, először rá kell jönnie, mi is nyugtalanítja a helyieket.
Gyalogszerrel indult neki, a jó öreg Görényt most nem hozta magával, úgy érezte túl nagy feltűnést keltene. Mire odaér még ki kell találnia valami mesét arról, hogy egyáltalán mit keres ott. Elvégre a parancs alapján ő most nem az őrség nevében jár el, nem vetheti be a jól megszokott hivatali autoritását, más módszerekhez lesz kénytelen folyamodni. Mindenesetre még van egy kis ideje morfondírozni ezen.*
*A Tanács kérésének eleget téve, Naesala mindenféle őrségi jelvényt mellőzve indul meg hosszú útjára, annak ellenére, hogy vakarózik ettől az egésztől. Egészen eddig azt hitte, megérzései már teljes apátiába süllyedtek az elmúlt hónapokban, most mégis egyértelműen jelzik az elf részére, hogy valami igazán rossz fog történni. Persze az is lehet, hogy csak a történetben felmerülő babonás baromságoktól fázik. Valahogy mágiaszerűséget sejtet az események mögött, s hát ha valamit igazán előszeretettel hangoztat az az, mennyire átkozottul gyűlöli a varázslatokat. A művelőiket szintúgy, leszámítva persze azt az egyetlen tharg mágust, akivel egyszer alaposan beborozott a városban. Annak csak a kecskéje volt utálatos.
Jobbik eset, ha a parasztok csak egymást ijesztgetik ostoba népi hiedelmekkel. Nem biztos, hogy rendet tudna vágni közöttük, téveszmékkel harcolni olyan, mint széllel szemben hugyozni, de talán talál egy-két értelmesebb jobbágyot, aki kisegíti majd ebben. Ez még persze odébb van, először rá kell jönnie, mi is nyugtalanítja a helyieket.
Gyalogszerrel indult neki, a jó öreg Görényt most nem hozta magával, úgy érezte túl nagy feltűnést keltene. Mire odaér még ki kell találnia valami mesét arról, hogy egyáltalán mit keres ott. Elvégre a parancs alapján ő most nem az őrség nevében jár el, nem vetheti be a jól megszokott hivatali autoritását, más módszerekhez lesz kénytelen folyamodni. Mindenesetre még van egy kis ideje morfondírozni ezen.*
9619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 11:35:42
Üzenet elküldve: 2024-06-17 11:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban nem olyan biztos, hogy tetszik neki ez a mostani Merlana. Ez a sok érzelem mindig azt eredményezi nála, hogy felhúzzon maga elé egy védőbástyát, pont úgy, mint amikor az érzelmek hiányától fél. Lényegében szereti, ha valami üres, de egyértelmű. Az nem zavarja össze. De ha egyáltalán nem érdekelné a másik, már rég itt sem lenne. Nem az a fajta, aki helyzetekben marad, hogyha nem akar. A hallottakon még el is gondolkodik. Ő ugyan nem lopott, csak szíveket azért, hogy legyen hol laknia és mit ennie, de az is olyan képlékeny volt, mintha csak pénzt tulajdonított volna el. Sajnos elmeállapota szólt közbe, nem pedig a kitartása.*
- Mondjuk ezekkel a dolgokkal nem függök össze. Attól még lehetek neked, hogy lopsz, vagy épp kurválkodsz. Akkor nem, ha nem tetszek annak, aki finanszírozza az életed. Az tény. Szóval máskor jobban gondold át, hogy hová viszel.
*Vonja meg a vállát. Nem kéne ebből ekkora ügyet keríteni. Neki nem kell bizonygatni semmit, úgyis a saját szemének hisz.*
- Az istenekre, a legtöbbünknek nem volt szép gyerekkora Merlana. Ez van. Keveredj ki belőle, ha akarsz, ha pedig nem, akkor dagonyázz az önsajnálatban. *Tudja, hogy ez fájhatott, mert tapasztalta ő is a saját bőrén azt, amit most mesél a nő. Neki is más lenne az élete, de már nem változtathat rajta. * - Folyamatosan arról beszélek, hogy nehéz lesz. Ettől nehéz. Nekem kurvára mindegy, mi a célod, vagy mi nem az. Csak csináld úgy, hogy közben ne akarj belehalni. Annak van értelme. Ennek a hisztinek nincs. *Tévedés, hogy kötné az ebet a karóhoz. Ő azt tudja, hogy kiválasztott a másik egy utat magának, amit végig akar vinni ő pedig szívesen segít. Na de, hogy a saját útjában is azt keresse, hogy miért rossz, az már neki is sok.* - Felőlem Arthenior legügyesebb köcsögöse is lehetnél, ha ahhoz lenne érzéked, de te nem az akarsz lenni. Abban is épp úgy veled lennék. A szüleid pedig nem. Nem változtathatsz ezen.
* Mintha semmi nem lenne jó, amit mondd, ezért nem is akar tovább mondani semmit. A kérdésre még mondjuk érdekli a válasz, akkor is, ha még képes ebbe is belefűzni sanyarú sorsát.*
- Hát akkor legyél egy kicsit rosszul, hogy utána jobban legyél. Tényleg rajtad múlik.
*Nem tudja mire vágyik igazán, most viszonylag jól elvan leszámítva a semmittevést, mégis az első gondolatát mondja ki.*
- Szeretnék olyan viszonzott szerelmet, tudod, mint a mesékben. Aki elfogad úgy, ahogy szerinted te. Mondjuk jobban örülnék, ha farka lenne.
*Ezzel most tán azt is elárulta, hogy akit hajnalban a szerelmének nevezett, igazából még nem olyan helyet foglal el a szívében, na meg nem is férfi.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban nem olyan biztos, hogy tetszik neki ez a mostani Merlana. Ez a sok érzelem mindig azt eredményezi nála, hogy felhúzzon maga elé egy védőbástyát, pont úgy, mint amikor az érzelmek hiányától fél. Lényegében szereti, ha valami üres, de egyértelmű. Az nem zavarja össze. De ha egyáltalán nem érdekelné a másik, már rég itt sem lenne. Nem az a fajta, aki helyzetekben marad, hogyha nem akar. A hallottakon még el is gondolkodik. Ő ugyan nem lopott, csak szíveket azért, hogy legyen hol laknia és mit ennie, de az is olyan képlékeny volt, mintha csak pénzt tulajdonított volna el. Sajnos elmeállapota szólt közbe, nem pedig a kitartása.*
- Mondjuk ezekkel a dolgokkal nem függök össze. Attól még lehetek neked, hogy lopsz, vagy épp kurválkodsz. Akkor nem, ha nem tetszek annak, aki finanszírozza az életed. Az tény. Szóval máskor jobban gondold át, hogy hová viszel.
*Vonja meg a vállát. Nem kéne ebből ekkora ügyet keríteni. Neki nem kell bizonygatni semmit, úgyis a saját szemének hisz.*
- Az istenekre, a legtöbbünknek nem volt szép gyerekkora Merlana. Ez van. Keveredj ki belőle, ha akarsz, ha pedig nem, akkor dagonyázz az önsajnálatban. *Tudja, hogy ez fájhatott, mert tapasztalta ő is a saját bőrén azt, amit most mesél a nő. Neki is más lenne az élete, de már nem változtathat rajta. * - Folyamatosan arról beszélek, hogy nehéz lesz. Ettől nehéz. Nekem kurvára mindegy, mi a célod, vagy mi nem az. Csak csináld úgy, hogy közben ne akarj belehalni. Annak van értelme. Ennek a hisztinek nincs. *Tévedés, hogy kötné az ebet a karóhoz. Ő azt tudja, hogy kiválasztott a másik egy utat magának, amit végig akar vinni ő pedig szívesen segít. Na de, hogy a saját útjában is azt keresse, hogy miért rossz, az már neki is sok.* - Felőlem Arthenior legügyesebb köcsögöse is lehetnél, ha ahhoz lenne érzéked, de te nem az akarsz lenni. Abban is épp úgy veled lennék. A szüleid pedig nem. Nem változtathatsz ezen.
* Mintha semmi nem lenne jó, amit mondd, ezért nem is akar tovább mondani semmit. A kérdésre még mondjuk érdekli a válasz, akkor is, ha még képes ebbe is belefűzni sanyarú sorsát.*
- Hát akkor legyél egy kicsit rosszul, hogy utána jobban legyél. Tényleg rajtad múlik.
*Nem tudja mire vágyik igazán, most viszonylag jól elvan leszámítva a semmittevést, mégis az első gondolatát mondja ki.*
- Szeretnék olyan viszonzott szerelmet, tudod, mint a mesékben. Aki elfogad úgy, ahogy szerinted te. Mondjuk jobban örülnék, ha farka lenne.
*Ezzel most tán azt is elárulta, hogy akit hajnalban a szerelmének nevezett, igazából még nem olyan helyet foglal el a szívében, na meg nem is férfi.*
9618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:48:05
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira most egy kicsit megismerheti a gondosan felépített álarc mögött meghúzódó igazi Merlaná-t. Azt a lányt, akinek szavai mögött nem feltétlenül van igazi logika, merthogy most nem az esze, hanem a szíve vezérli, azt pedig mind tudjuk, hogy az érzelmek közt összefüggéseket találni olykor lehetetlen.*
- Azért, mert attól, hogy roppant idegesítő vagy néha, legalább nem unalmas. Sokkal jobb a hülyeségeid miatt csikorgatni a fogam, mint lopni, csalni, hazudni azért, hogy ehessek, aztán könyörögni, hogy alhassak valahol, majd másnap kezdeni elölről az egész átkozott mókuskereket. *Válaszolja őszintén, aztán tovább hallgatja a lányt, aki megint csak ugyanoda lyukad ki. Fókuszáljon a céljaira, mert az a fontos, és attól lesz jó neki. Merlana számára kezd gyanússá válni, hogy miért köti Nelira ennyire az ebet a karóhoz.*
- Attól, hogy eljátszom magamnak, hogy jobb lett, még nem változik meg valójában az életem. Akkor lehetne más, ha visszamehetnék az időben, és könyöröghetnék a szüleimnek, hogy szeressenek, ne pedig kidobjanak az utcára.
*Persze, pontosan tudja, hogy erre már nem fog soha sor kerülni. Nem mondhatja el sem anyjának, sem apjának, hogy mennyire haragszik rájuk, amiért mindent elcsesztek, de ettől függetlenül végtelenül szereti, illetve szeretné őket, ha lenne rá alkalma.
A következő kérdésen talán hosszan el kéne gondolkodnia, de ehelyett, ahogy elhangzik, rögtön rá is vág egy választ, illetve egy kérdést.*
- Én? Vagy az, aki a kitalált történetben a főszereplő? Nem mindegy. Ha igazi választ akarsz hallani, akkor gondtalanságra. Annak pedig az egyik legjobb megoldása a pénz. Pénzzel mindent meg lehet oldani, ezt bizonyítja… Morthimer is.
*Most esik le neki, hogy tanára otthonában már elkotyogta Orthus nevét Nelirá-nak, úgyhogy most már mindegy, rosszabb már nem lesz attól, ha kimondja még egyszer.*
- És te, Nelira? Mire vágysz? *Kérdez vissza gyorsan, hogy ne Orthus kerüljön a beszélgetés középpontjába.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira most egy kicsit megismerheti a gondosan felépített álarc mögött meghúzódó igazi Merlaná-t. Azt a lányt, akinek szavai mögött nem feltétlenül van igazi logika, merthogy most nem az esze, hanem a szíve vezérli, azt pedig mind tudjuk, hogy az érzelmek közt összefüggéseket találni olykor lehetetlen.*
- Azért, mert attól, hogy roppant idegesítő vagy néha, legalább nem unalmas. Sokkal jobb a hülyeségeid miatt csikorgatni a fogam, mint lopni, csalni, hazudni azért, hogy ehessek, aztán könyörögni, hogy alhassak valahol, majd másnap kezdeni elölről az egész átkozott mókuskereket. *Válaszolja őszintén, aztán tovább hallgatja a lányt, aki megint csak ugyanoda lyukad ki. Fókuszáljon a céljaira, mert az a fontos, és attól lesz jó neki. Merlana számára kezd gyanússá válni, hogy miért köti Nelira ennyire az ebet a karóhoz.*
- Attól, hogy eljátszom magamnak, hogy jobb lett, még nem változik meg valójában az életem. Akkor lehetne más, ha visszamehetnék az időben, és könyöröghetnék a szüleimnek, hogy szeressenek, ne pedig kidobjanak az utcára.
*Persze, pontosan tudja, hogy erre már nem fog soha sor kerülni. Nem mondhatja el sem anyjának, sem apjának, hogy mennyire haragszik rájuk, amiért mindent elcsesztek, de ettől függetlenül végtelenül szereti, illetve szeretné őket, ha lenne rá alkalma.
A következő kérdésen talán hosszan el kéne gondolkodnia, de ehelyett, ahogy elhangzik, rögtön rá is vág egy választ, illetve egy kérdést.*
- Én? Vagy az, aki a kitalált történetben a főszereplő? Nem mindegy. Ha igazi választ akarsz hallani, akkor gondtalanságra. Annak pedig az egyik legjobb megoldása a pénz. Pénzzel mindent meg lehet oldani, ezt bizonyítja… Morthimer is.
*Most esik le neki, hogy tanára otthonában már elkotyogta Orthus nevét Nelirá-nak, úgyhogy most már mindegy, rosszabb már nem lesz attól, ha kimondja még egyszer.*
- És te, Nelira? Mire vágysz? *Kérdez vissza gyorsan, hogy ne Orthus kerüljön a beszélgetés középpontjába.*
9617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:28:30
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:28:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már-már addig süppedt a saját gondolataiban, hogy teljes nyugalomra tett szert. Még nagyjából azzal is kibékült mostanra, hogy Merlanát vissza sem eszi a fene ide mellé, de nem is lenne baj. Van mit átgondolnia, de erre nem Nelira akarta felhívni a figyelmet igazából. Azért annyira nem jó barátnő. Belőle hiányzik az igazi gondoskodás, elmélyülés. Persze vannak időszakai, amikor fellángol, amikor nem tudja tovább nézni a szerettei maguk által választott sorsát, vagy hanyatlását, esetleg szenvedését, de többnyire saját magával van elfoglalva és ezen nem is kíván változtatni. Mások nem érnek annyit, hogy miattuk csiszolódjon. Ezt az élet sokszor bizonyította. Talán Merlana más, de nem tud feltételek nélkül hinni abban, amit mond neki. Abban meg főleg, amit a hirtelen érkezése okán rázúdított úgy, hogy arra sem volt ideje hogy levegőt vegyen közben.*
- Hát de Merlana bazmeg'... *Kezdi nőies nyitánnyal, mikor szóhoz jut.* - Éppen te akartál elvinni, hogy belém neveljenek egy kis illemet, miért mondod, hogy bearanyozom az életed? Ugyan már... *Forgatja meg a szemeit, de nem mérgesen, most kettejük közül ő az, aki a szóhasználat ellenére igenis nyugodt és csak hagyja, hogy hadd tombolja ki magát a nő.*
- Az élet szar, igen. Azért találtad ki magadnak ezt a szerepet és célt, hogy ne legyen az. Vagy legalább tűrhető legyen. Ezért ne felejtsd el, hogy hol a fókusz. Az éltet. Nem én. Én úgyis itt vagyok, ha nem vetted volna észre. És az, hogy nem hiszem el, hogy te is itt maradsz, hát hadd legyen meg a jogom hozzá. Ettől függetlenül még örülök, hogy vagy nekem.
*Szavai még mindig ijesztően nyugodtak ahhoz képest, hogy ilyenkor hogyan szokott viselkedni. Tán a hely aurája, tán az, hogy kezdi elfogadni, hogy valaki jelenleg van az életében, aki őt választotta. De csak jelenleg. Az épp oly fontos. Ha ez meginog benne, még mindig nem tud felelősséget vállalni, ő szólt előre. Azért kár lenne azért a nyakért.*
- Mire vágysz egészen pontosan?
*Kérdez rá, mert ez az, amire nem biztos, hogy ő maga tudna válaszolni. Kíváncsi, hogy a nő tud-e, s abban is biztos, hogy érti, hogy nem a világsikerre gondol jelen helyzetben.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már-már addig süppedt a saját gondolataiban, hogy teljes nyugalomra tett szert. Még nagyjából azzal is kibékült mostanra, hogy Merlanát vissza sem eszi a fene ide mellé, de nem is lenne baj. Van mit átgondolnia, de erre nem Nelira akarta felhívni a figyelmet igazából. Azért annyira nem jó barátnő. Belőle hiányzik az igazi gondoskodás, elmélyülés. Persze vannak időszakai, amikor fellángol, amikor nem tudja tovább nézni a szerettei maguk által választott sorsát, vagy hanyatlását, esetleg szenvedését, de többnyire saját magával van elfoglalva és ezen nem is kíván változtatni. Mások nem érnek annyit, hogy miattuk csiszolódjon. Ezt az élet sokszor bizonyította. Talán Merlana más, de nem tud feltételek nélkül hinni abban, amit mond neki. Abban meg főleg, amit a hirtelen érkezése okán rázúdított úgy, hogy arra sem volt ideje hogy levegőt vegyen közben.*
- Hát de Merlana bazmeg'... *Kezdi nőies nyitánnyal, mikor szóhoz jut.* - Éppen te akartál elvinni, hogy belém neveljenek egy kis illemet, miért mondod, hogy bearanyozom az életed? Ugyan már... *Forgatja meg a szemeit, de nem mérgesen, most kettejük közül ő az, aki a szóhasználat ellenére igenis nyugodt és csak hagyja, hogy hadd tombolja ki magát a nő.*
- Az élet szar, igen. Azért találtad ki magadnak ezt a szerepet és célt, hogy ne legyen az. Vagy legalább tűrhető legyen. Ezért ne felejtsd el, hogy hol a fókusz. Az éltet. Nem én. Én úgyis itt vagyok, ha nem vetted volna észre. És az, hogy nem hiszem el, hogy te is itt maradsz, hát hadd legyen meg a jogom hozzá. Ettől függetlenül még örülök, hogy vagy nekem.
*Szavai még mindig ijesztően nyugodtak ahhoz képest, hogy ilyenkor hogyan szokott viselkedni. Tán a hely aurája, tán az, hogy kezdi elfogadni, hogy valaki jelenleg van az életében, aki őt választotta. De csak jelenleg. Az épp oly fontos. Ha ez meginog benne, még mindig nem tud felelősséget vállalni, ő szólt előre. Azért kár lenne azért a nyakért.*
- Mire vágysz egészen pontosan?
*Kérdez rá, mert ez az, amire nem biztos, hogy ő maga tudna válaszolni. Kíváncsi, hogy a nő tud-e, s abban is biztos, hogy érti, hogy nem a világsikerre gondol jelen helyzetben.*
9616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 09:44:02
Üzenet elküldve: 2024-06-17 09:44:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután távozik Ilartha otthonából, első útja nem a tisztásra vezet, hanem vissza a Pegazusba, egészen pontosan az ágya melletti kis komódhoz, hogy elővehesse belőle a finom wegtoreni rumot, és lehúzzon belőle mindjárt két kupicával annak reményében, hogy a hirtelen alkohollöket majd helyrebillenti a kusza gondolatait, de hiú ábrándnak bizonyul. Egyedül a testét sikerül hirtelen akaratlanul is megbillentenie vele, úgyhogy le kell ülnie egy pár másodpercre.
Miután összeszedte magát, bezárja a szoba ajtaját és végre elindul Nelira után a megbeszélt helyre.
A lány utolsó szavai folyamatosan visszhangzanak a fejében, de csupán az jut eszébe róla, hogy neki is van egy olyan oldala, amit még nem ismer a másik. Az az oldala, amelyik nem reménykedik már semmiben, és egyáltalán nem bánná azt sem, ha például Nelira tőre által érné utol a végzet. Ez az az énje, ami már többször is majdnem Sa'Tereth karmai közé taszította őt.
A tisztásra megérkezve nem kell sokáig keresnie barátnőjét, hamar megpillantja a szőke hajzuhatagot pontosan amellett a fa mellett, ahol legutóbb másodszor botlottak „véletlenül” egymásba. Merlana nem köszön, sőt, egy szót sem szól először, csak fogja magát, lehuppan a lány mellé a földre, és miután kicsit sem elegánsan sikerül megigazgatnia szoknyáját a feneke alatt, először az égre, majd Nelirá-ra szegezi a tekintetét.*
- Tudod mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy te tényleg nem hiszed el, hogy nem foglak elhagyni. Hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Azért, mert leszarom, ha egy napon majd elvágod a torkom. Nekem az is csak áldás lesz. Utána majd a pokolból meg is köszönöm neked, hogy addig szerettél, és bearanyoztad az életem. Mindig szerepet játszunk, Nelira, pont azért, hogy megfeleljünk másoknak, amitől te annyira irtózol. Van azonban még egy tényező. Magunkkal is ugyanilyen szerepet játszva próbáljuk elhitetni, hogy az élet szép. Nem, kurvára nem az. Éppen ezért nem bánom, ha hamar véget ér, de ha azt mondom, hogy abban a rövid időben téged akarlak, akkor az úgy van.
*Lehet itt papolni magasztos célokról, felső tízezerről, színészi és énekes karrierről, de a vége úgyis ugyanaz lesz, egy koporsó a föld alatt, ahol a gyönyörű testedből majd csak egy rakás virág marad. Éppen ezért ingott meg már annyiszor Merlaná-ban mindenféle elhatározása, és került közel most is ahhoz, hogy újra tanácstalanná váljon.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután távozik Ilartha otthonából, első útja nem a tisztásra vezet, hanem vissza a Pegazusba, egészen pontosan az ágya melletti kis komódhoz, hogy elővehesse belőle a finom wegtoreni rumot, és lehúzzon belőle mindjárt két kupicával annak reményében, hogy a hirtelen alkohollöket majd helyrebillenti a kusza gondolatait, de hiú ábrándnak bizonyul. Egyedül a testét sikerül hirtelen akaratlanul is megbillentenie vele, úgyhogy le kell ülnie egy pár másodpercre.
Miután összeszedte magát, bezárja a szoba ajtaját és végre elindul Nelira után a megbeszélt helyre.
A lány utolsó szavai folyamatosan visszhangzanak a fejében, de csupán az jut eszébe róla, hogy neki is van egy olyan oldala, amit még nem ismer a másik. Az az oldala, amelyik nem reménykedik már semmiben, és egyáltalán nem bánná azt sem, ha például Nelira tőre által érné utol a végzet. Ez az az énje, ami már többször is majdnem Sa'Tereth karmai közé taszította őt.
A tisztásra megérkezve nem kell sokáig keresnie barátnőjét, hamar megpillantja a szőke hajzuhatagot pontosan amellett a fa mellett, ahol legutóbb másodszor botlottak „véletlenül” egymásba. Merlana nem köszön, sőt, egy szót sem szól először, csak fogja magát, lehuppan a lány mellé a földre, és miután kicsit sem elegánsan sikerül megigazgatnia szoknyáját a feneke alatt, először az égre, majd Nelirá-ra szegezi a tekintetét.*
- Tudod mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy te tényleg nem hiszed el, hogy nem foglak elhagyni. Hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Azért, mert leszarom, ha egy napon majd elvágod a torkom. Nekem az is csak áldás lesz. Utána majd a pokolból meg is köszönöm neked, hogy addig szerettél, és bearanyoztad az életem. Mindig szerepet játszunk, Nelira, pont azért, hogy megfeleljünk másoknak, amitől te annyira irtózol. Van azonban még egy tényező. Magunkkal is ugyanilyen szerepet játszva próbáljuk elhitetni, hogy az élet szép. Nem, kurvára nem az. Éppen ezért nem bánom, ha hamar véget ér, de ha azt mondom, hogy abban a rövid időben téged akarlak, akkor az úgy van.
*Lehet itt papolni magasztos célokról, felső tízezerről, színészi és énekes karrierről, de a vége úgyis ugyanaz lesz, egy koporsó a föld alatt, ahol a gyönyörű testedből majd csak egy rakás virág marad. Éppen ezért ingott meg már annyiszor Merlaná-ban mindenféle elhatározása, és került közel most is ahhoz, hogy újra tanácstalanná váljon.*
9615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-16 17:49:07
Üzenet elküldve: 2024-06-16 17:49:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyáltalán nem érti a másikat. Talán azért nem, mert képtelen elfogadni, hogy valaki nem látja azt, amit ő tud. Igazából magát könyvelte el olyannak amilyennek és hű is marad hozzá, hiszen ez a gondolat vele van gyerekkora óta. Kizökkentené, ha hirtelen elkezdene másnak hinni. Ha számba vehetné azt, hogy lehet ő másmilyen. Hogy van, akit tényleg nem bántana. Persze nem érez késztetést sem rá, s ennyit még nem is tett érte senki. Majd talán egyszer elfogadja. Mielőtt indulna, egy mondat viszont ostobábban hangzik, mint bármi, amit eddig tudott, vagy gondolt. Mégis hogyan lehetne ő annyira fontos, hogy jövőt adjanak fel érte? Az lehetetlen, annyit nem hogy ő, hanem senki sem ér meg.*
- Édesem de, akarnak. Akartak már sokan, de csak addig, amíg meg nem ismerték azt az oldalamat, amit remélem, te sosem fogsz. Majd akkor elhiszem neked. De kérni sosem kérném tőled.
*Valójában ez lehet a gond. Mindig addig kellett, míg nem szól bele a kapcsolatokba az az icipici tény, hogy Nelira nemnormális. Bár jókora szeleteket láthatott már belőle Merlana, s ennek hatására megenyhülnek a vonásai és egy mosolyt küld felé, csak nem kommentálja min vigyorodott el.
Szokásához híven elindul, s a tisztás felé veszi az irányt. A legjobb hely a gondolkodásra. Szépen süt a nap, feltölti és még csak emberek sincsenek körötte. Azért reméli Merlana eljön, itt sokkal nagyobb értelme van annak, hogy beszélgessenek. Szívesen mesél is, ha arról van szó, eddig csak csepegtetett információkat az életéről.
Pontosan annak a fának a tövébe ül le, mint ahol utoljára találkoztak ezen a helyen. Akkor még tele volt vágyakozással, éppen szerelméhez indult. Most nincs hová indulni, de talán itt az ideje neki is számot vetni, na meg mérlegelni, ha már ezt kívánja meg barátnőjétől. Elég volt a céltalan lézengésből, mert semerre nem halad. A tanulmányai jószerivel kudarcba fulladtak, érdeklődés hiányában mindig elmaradt a fejtágítás. Már jobban van. Talán az a kis feketeség sem fogja teljesen szétzilálni a világát.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyáltalán nem érti a másikat. Talán azért nem, mert képtelen elfogadni, hogy valaki nem látja azt, amit ő tud. Igazából magát könyvelte el olyannak amilyennek és hű is marad hozzá, hiszen ez a gondolat vele van gyerekkora óta. Kizökkentené, ha hirtelen elkezdene másnak hinni. Ha számba vehetné azt, hogy lehet ő másmilyen. Hogy van, akit tényleg nem bántana. Persze nem érez késztetést sem rá, s ennyit még nem is tett érte senki. Majd talán egyszer elfogadja. Mielőtt indulna, egy mondat viszont ostobábban hangzik, mint bármi, amit eddig tudott, vagy gondolt. Mégis hogyan lehetne ő annyira fontos, hogy jövőt adjanak fel érte? Az lehetetlen, annyit nem hogy ő, hanem senki sem ér meg.*
- Édesem de, akarnak. Akartak már sokan, de csak addig, amíg meg nem ismerték azt az oldalamat, amit remélem, te sosem fogsz. Majd akkor elhiszem neked. De kérni sosem kérném tőled.
*Valójában ez lehet a gond. Mindig addig kellett, míg nem szól bele a kapcsolatokba az az icipici tény, hogy Nelira nemnormális. Bár jókora szeleteket láthatott már belőle Merlana, s ennek hatására megenyhülnek a vonásai és egy mosolyt küld felé, csak nem kommentálja min vigyorodott el.
Szokásához híven elindul, s a tisztás felé veszi az irányt. A legjobb hely a gondolkodásra. Szépen süt a nap, feltölti és még csak emberek sincsenek körötte. Azért reméli Merlana eljön, itt sokkal nagyobb értelme van annak, hogy beszélgessenek. Szívesen mesél is, ha arról van szó, eddig csak csepegtetett információkat az életéről.
Pontosan annak a fának a tövébe ül le, mint ahol utoljára találkoztak ezen a helyen. Akkor még tele volt vágyakozással, éppen szerelméhez indult. Most nincs hová indulni, de talán itt az ideje neki is számot vetni, na meg mérlegelni, ha már ezt kívánja meg barátnőjétől. Elég volt a céltalan lézengésből, mert semerre nem halad. A tanulmányai jószerivel kudarcba fulladtak, érdeklődés hiányában mindig elmaradt a fejtágítás. Már jobban van. Talán az a kis feketeség sem fogja teljesen szétzilálni a világát.*
9614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-15 13:06:31
Üzenet elküldve: 2024-06-15 13:06:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az is vagyok. Ő mindenféle vérkötelék nélkül is a bátyám, bááár… ha arra van szükség, azt is megoldhatjuk. Mármint a vérköteléket. *Vigyorog gonosz játékossággal Rasdeher-re. Mondjuk továbbra sincs jó emléke a véresküvel kapcsolatban, amiért a legutóbbi alkalommal elrontotta. Talán pont ezért akarja még egyszer megpróbálni, mert képtelen beletörődni abba, hogy nem sikerült.
Mikor látszólag már majdnem sikerül meggyőznie Rovéná-t a rémálmokról, akkor lelkesen bólogatni kezd, mert talán tényleg lesz lehetősége használni az erejét.*
- Igen, akard! Minden álomban ott van a valóság is, mert valóság nélkül nincsenek álmok. Ha jól értem, akkor neked most pont ez a valóság hiányzik, de én tudok neked csinálni álmokat. Most, hogy rémálmok lesznek, ehh, hát istenem, nem a világvége… *Legyint egyet a karjával, de ekkor Clion határozottan szól bele a beszélgetésükbe, és jelenti ki, hogy bizony nem kérnek a segítségéből. Mindig ezt csinálja. Akármikor jót akarna cselekedni, akkor a férfi megtiltja neki. Most tényleg csak azért, mert Sa'Tereth-től való a hatalma? Szörnyű.*
- Ahj, ünneprontó vagy! *Csóválja is a fejét nem tetszően, így most kénytelen lesz kitalálni egy másik ötletet, amivel segíthet a párosnak. Mivel állandóan Mai-n jár az esze, nem csoda, hogy ő az első, aki most is eszébe jut. A róla szóló történettel sikerül megint összezavarnia Rovéná-t, ami miatt a madaras már megint ki akarja őt nyírni a tekintetével, pedig most az igazat mondta. Mondjuk az előbb is. Miért baj, ha valaki az igazat mondja?*
~Hazudik neki… nem is azt mondtam, hogy nem találkozom vele. Vagyis… pont ő mondta, hogy ha mégis találkozom, akkor jobb lesz, ha elvágom a torkát… Hümpf… Ki ez a nő, Clion, hogy nem mered előtte felvállalni önmagad? Tönkretesz a szerelem?~
*Legszívesebben hangosan kimondaná ezeket a gondolatokat is, de nem akarja, hogy Clion igaziból is meg akarja őt ölni, úgyhogy inkább hallgat, s csak az arcára ragadó huncut vigyorból lehet arra következtetni, hogy mi is jár a fejében.*
- Na, jól van, akkor elviszlek hozzá titeket. *Így van ürügye találkozni Mai-val. Ez a terv még jobb is, mint dalt íratni neki.*
- Amúgy Clion, előre szólok, hogy sikítófrászt fog kapni Éjféltől, én meg majd csak jót nevetek rajta, oké? *Kuncog halkan, ahogy eszébe jut, mennyire fel lehetett idegesíteni Mai-t a madár témával. Meg is érdemelné, hogy a fejére tegye Éjfélt azok után, hogy magára hagyta őt a főtéren.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az is vagyok. Ő mindenféle vérkötelék nélkül is a bátyám, bááár… ha arra van szükség, azt is megoldhatjuk. Mármint a vérköteléket. *Vigyorog gonosz játékossággal Rasdeher-re. Mondjuk továbbra sincs jó emléke a véresküvel kapcsolatban, amiért a legutóbbi alkalommal elrontotta. Talán pont ezért akarja még egyszer megpróbálni, mert képtelen beletörődni abba, hogy nem sikerült.
Mikor látszólag már majdnem sikerül meggyőznie Rovéná-t a rémálmokról, akkor lelkesen bólogatni kezd, mert talán tényleg lesz lehetősége használni az erejét.*
- Igen, akard! Minden álomban ott van a valóság is, mert valóság nélkül nincsenek álmok. Ha jól értem, akkor neked most pont ez a valóság hiányzik, de én tudok neked csinálni álmokat. Most, hogy rémálmok lesznek, ehh, hát istenem, nem a világvége… *Legyint egyet a karjával, de ekkor Clion határozottan szól bele a beszélgetésükbe, és jelenti ki, hogy bizony nem kérnek a segítségéből. Mindig ezt csinálja. Akármikor jót akarna cselekedni, akkor a férfi megtiltja neki. Most tényleg csak azért, mert Sa'Tereth-től való a hatalma? Szörnyű.*
- Ahj, ünneprontó vagy! *Csóválja is a fejét nem tetszően, így most kénytelen lesz kitalálni egy másik ötletet, amivel segíthet a párosnak. Mivel állandóan Mai-n jár az esze, nem csoda, hogy ő az első, aki most is eszébe jut. A róla szóló történettel sikerül megint összezavarnia Rovéná-t, ami miatt a madaras már megint ki akarja őt nyírni a tekintetével, pedig most az igazat mondta. Mondjuk az előbb is. Miért baj, ha valaki az igazat mondja?*
~Hazudik neki… nem is azt mondtam, hogy nem találkozom vele. Vagyis… pont ő mondta, hogy ha mégis találkozom, akkor jobb lesz, ha elvágom a torkát… Hümpf… Ki ez a nő, Clion, hogy nem mered előtte felvállalni önmagad? Tönkretesz a szerelem?~
*Legszívesebben hangosan kimondaná ezeket a gondolatokat is, de nem akarja, hogy Clion igaziból is meg akarja őt ölni, úgyhogy inkább hallgat, s csak az arcára ragadó huncut vigyorból lehet arra következtetni, hogy mi is jár a fejében.*
- Na, jól van, akkor elviszlek hozzá titeket. *Így van ürügye találkozni Mai-val. Ez a terv még jobb is, mint dalt íratni neki.*
- Amúgy Clion, előre szólok, hogy sikítófrászt fog kapni Éjféltől, én meg majd csak jót nevetek rajta, oké? *Kuncog halkan, ahogy eszébe jut, mennyire fel lehetett idegesíteni Mai-t a madár témával. Meg is érdemelné, hogy a fejére tegye Éjfélt azok után, hogy magára hagyta őt a főtéren.*
9613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-14 22:26:11
Üzenet elküldve: 2024-06-14 22:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Ő és Éjfél köteléke az elmúlt évek során túlnőtt egy egyszerű ember-állat kapcsolaton. A sorsuk akár egy elszakíthatatlan lánc bilincseli őket egymáshoz. Ras megtanult a madár fejével gondolkodni, míg a holló saját szabadságát rendelte alá a férfi akaratának. De sajnos ennek a szokatlan kapocsnak is megvannak a maga korlátai. Pedig ha egy időre a szárnyas bőrébe bújhatna, és annak fekete gyöngyszemeivel látná saját lényét, akkor talán észrevenné azt, amit a körülötte lévők mindannyian. Az üdvözlésének színpadias voltát.
De mit tehet a kannibál, ha kedvességet csak a mutatványosok sátra felé hömpölygő tömeg szélén állva látott, mikor a pódium mester nyájas vigyorral köszöntött minden egyes nézőt? Az egész egy színjáték volt, mely a gondtalanul hahotázó közönségnek szólt. Mégis, az a sármos mosoly elvarázsolta a suhanc Rasdehert, és annak egy olcsó utánzata a mai napig gyakran telepszik az arcára.
Nori leírása Rasról meglepően pontosnak bizonyul, ezért nem is érzi, hogy bármit hozzá kellene fűznie. Viszont arra, hogy egy tuskó, kérdőn felvonja a szemöldökét. Legutóbb éppen a lány volt az, aki a lehető legmegalázóbb módon viselkedett vele, és ő mégis elnézte neki az egészet. Szóval ki is a tuskó?*
- Nincs szükségünk a boszorkányságodra, Nori!
*Párja szavaiban ott rejtőzik a bizonytalanság. Így Ras helyette is határozottan válaszol a rémálmok kérdésére, s gondolatban a kimondott szavakat kiegészíti válogatott szitkokkal is. Beleborzong, ahogy elképzeli, hogy a feketeség Sa'Tereth ocsmány mágiáját használná az ő drága Rovénáján. Ha ez valaha is megtörténne, azt sosem bocsájtaná meg Norinak. S mindketten tudják, hogy mi mindenre képes Ras akkor, ha a bosszú hajtja.
Ellenben amit ezután Nori mond, felkelti az érdeklődését. Emlékszik az említett lányra, habár a nevét, ha a másik mondta is, nem tudta megjegyezni. Valamiféle nemesi csitri, akit kilöktek otthonról. Elsőre nem tűnt úgy, hogy Nori sokáig megmarad mellette.*
- Norinak szokása eltúlozni a dolgokat. Korábban beszéltünk arról, hogy nem találkozik vele többet. Most arra akart utalni, hogy meggondolta magát.
*Újra magyarázkodnia kell Rovénának fogadott húga miatt. Nem élvezi ezt a helyzetet. Ismételten szúrós pillantással jutalmazza barátját, kinek megint elszaladt a nyelve. Ras legszívesebben megragadná, és úgy tömné vissza a szájába azt, hogy egy darabig ne tudjon semmi hülyeséget mondani.*
- Egyébként is a Pegazusba tartottunk. Ha még ott találjuk, akkor egy próbát megérhet!
*Nem teljesen bízik meg Nori ítélőképességében, de amikor rápillant a csillogó szemű Rovénára, nem képes azzal letörni a hirtelen jött lelkesedését, hogy nemet mond Norinak. Legfeljebb futnak egy felesleges kört. A mai nap már úgysem tervezte megváltani a világot.*
- Szóval velünk tarthatnál!
*Ő és Éjfél köteléke az elmúlt évek során túlnőtt egy egyszerű ember-állat kapcsolaton. A sorsuk akár egy elszakíthatatlan lánc bilincseli őket egymáshoz. Ras megtanult a madár fejével gondolkodni, míg a holló saját szabadságát rendelte alá a férfi akaratának. De sajnos ennek a szokatlan kapocsnak is megvannak a maga korlátai. Pedig ha egy időre a szárnyas bőrébe bújhatna, és annak fekete gyöngyszemeivel látná saját lényét, akkor talán észrevenné azt, amit a körülötte lévők mindannyian. Az üdvözlésének színpadias voltát.
De mit tehet a kannibál, ha kedvességet csak a mutatványosok sátra felé hömpölygő tömeg szélén állva látott, mikor a pódium mester nyájas vigyorral köszöntött minden egyes nézőt? Az egész egy színjáték volt, mely a gondtalanul hahotázó közönségnek szólt. Mégis, az a sármos mosoly elvarázsolta a suhanc Rasdehert, és annak egy olcsó utánzata a mai napig gyakran telepszik az arcára.
Nori leírása Rasról meglepően pontosnak bizonyul, ezért nem is érzi, hogy bármit hozzá kellene fűznie. Viszont arra, hogy egy tuskó, kérdőn felvonja a szemöldökét. Legutóbb éppen a lány volt az, aki a lehető legmegalázóbb módon viselkedett vele, és ő mégis elnézte neki az egészet. Szóval ki is a tuskó?*
- Nincs szükségünk a boszorkányságodra, Nori!
*Párja szavaiban ott rejtőzik a bizonytalanság. Így Ras helyette is határozottan válaszol a rémálmok kérdésére, s gondolatban a kimondott szavakat kiegészíti válogatott szitkokkal is. Beleborzong, ahogy elképzeli, hogy a feketeség Sa'Tereth ocsmány mágiáját használná az ő drága Rovénáján. Ha ez valaha is megtörténne, azt sosem bocsájtaná meg Norinak. S mindketten tudják, hogy mi mindenre képes Ras akkor, ha a bosszú hajtja.
Ellenben amit ezután Nori mond, felkelti az érdeklődését. Emlékszik az említett lányra, habár a nevét, ha a másik mondta is, nem tudta megjegyezni. Valamiféle nemesi csitri, akit kilöktek otthonról. Elsőre nem tűnt úgy, hogy Nori sokáig megmarad mellette.*
- Norinak szokása eltúlozni a dolgokat. Korábban beszéltünk arról, hogy nem találkozik vele többet. Most arra akart utalni, hogy meggondolta magát.
*Újra magyarázkodnia kell Rovénának fogadott húga miatt. Nem élvezi ezt a helyzetet. Ismételten szúrós pillantással jutalmazza barátját, kinek megint elszaladt a nyelve. Ras legszívesebben megragadná, és úgy tömné vissza a szájába azt, hogy egy darabig ne tudjon semmi hülyeséget mondani.*
- Egyébként is a Pegazusba tartottunk. Ha még ott találjuk, akkor egy próbát megérhet!
*Nem teljesen bízik meg Nori ítélőképességében, de amikor rápillant a csillogó szemű Rovénára, nem képes azzal letörni a hirtelen jött lelkesedését, hogy nemet mond Norinak. Legfeljebb futnak egy felesleges kört. A mai nap már úgysem tervezte megváltani a világot.*
- Szóval velünk tarthatnál!
9612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-13 21:08:21
Üzenet elküldve: 2024-06-13 21:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Örömmel fogadja a férfi gyengéd cirógatását. Maga sem tudja az okát, de Rasdeher érintése valahogy képes lecsendesíteni a lelkében dúló viharokat. Emlékeinek hiányában van valami zavarba ejtő abban, ahogy ez az idegen alak képes hatni rá. ~Hisz valójában nem idegen.~ Ahogy ezt újra tudatosítja magában, hangyányit bizakodóbban tekint a váratlan találkozásra is. Sokat azonban nincs ideje agyalni az egészen, mivel a beszélgetés tovább rohan körülötte. Érdeklődve figyel minden elhangzó szóra, miközben mélybarna tekintete oda-vissza jár a jelenlévőkön. Norileinának bizonyára igaza van Rastival kapcsolatban. Noha ebben a pillanatban még Rovéna sem tudja, mivel vívta ki a férfi szerelmét, ha ez csak múló szeszély lenne a tengerszemű részéről, valószínűleg réges rég magára hagyta volna.*
- Óh, akkor tényleg olyan, mintha a kishúga lennél! Volt egy ilyen gondolatom abból, ahogy rád nézett. *fordul a feketeség felé most már lelkesebben, amikor úgy sejti, Rasdeher segítségével sikerült rájönnie, ki is a jövevény. Sokkal könnyebb úgy, hogy fikarcnyival jobban érti a szituációt. Némiképp gyanakvása is alábbhagy, így az akvamarinok engesztelő pillantását már sokkal megértőbben viszonozza, mint korábban. Egyébként is belátta már, hogy nem tarthatja örökké magában szánalmas állapotát, különben örökre benne ragad. Ugyan párja mézes-mázos bemutatkozását, amivel a törpét üdvözli, képtelen hová tenni, igyekszik elhessegetni feltámadó ellenérzéseit. Ras hozzá mindig kedvesen és becézgetve szól, ezen fellépésében mégis van valami furcsa, noha az igazságot mondja. Inkább próbál nem törődni az egésszel, Nori ötlete jobban megragadja a figyelmét. Néhány perce még nem reménykedett abban, hogy ez a különös lány a segítségére lehet, most azonban valósággal felcsillanának a szemei, ha egy cseppet jobban tudná követni szavait.*
- Rémálmokat? Azokat nem szeretnék, azt hiszem. Vagy igen? Ami a fejemben van, az már most is egy rémálom. *válasza közben tényleg eltűnődik a lehetőségen. Még azt sem tudja, hogy homályba vesző múltjával miféle rémálmai lehetnének. A legkétségbeejtőbb, ami eszébe jut az, hogy végleg ebben az állapotban ragad. Ha a rémálmok segítenek is bármiben, azt nem tudja eldönteni, neki hogyan válnának hasznára. Ezen helyzetében azonban meglehet, hogy ettől sem riadna vissza. Nori további szavai azonban megakasztják töprengésében. Szemöldökei megemelkednek, és talán ajkai is szétnyílnak, miközben megkísérli felfogni az elhangzottakat.*
- Megölni a kedves lányt? *kérdez vissza meglepetten.* Szerintem teljesen összezavarodtam! *ujjaival sűrű tincsei közé túr. Feladja, hogy megértse ezt a történetet, vagy bármire értelmes magyarázatot találjon, amit az imént hallott. Abban sem biztos, hogy a másik komolyan beszél. Igyekszik kiszűrni a lényeges részeket a szövevényesnek tűnő históriából.*
- Talán tényleg segíthet! Ha képes lehet rá, akkor mindenképp meg kell keresnünk, Rasti! *tekint fel izgatottan a kékeszöld szemekbe.* Épp szállást keresni készültünk. Ha szerencsénk van, talán még ott találjuk!
*Ha lenne bármi sejtése arról, hogy merre van a fogadó, vagy pontosan kit keresnek, úgy lőne ki a Pegazus irányába, mint az ágyúgolyó. Így azonban csak türelmetlenül toporog, mint lovak a csatasorban. Mivel már nincs mit lepleznie a többiek előtt, meg sem próbál úgy tenni, mintha nem sietne sehová.*
*Örömmel fogadja a férfi gyengéd cirógatását. Maga sem tudja az okát, de Rasdeher érintése valahogy képes lecsendesíteni a lelkében dúló viharokat. Emlékeinek hiányában van valami zavarba ejtő abban, ahogy ez az idegen alak képes hatni rá. ~Hisz valójában nem idegen.~ Ahogy ezt újra tudatosítja magában, hangyányit bizakodóbban tekint a váratlan találkozásra is. Sokat azonban nincs ideje agyalni az egészen, mivel a beszélgetés tovább rohan körülötte. Érdeklődve figyel minden elhangzó szóra, miközben mélybarna tekintete oda-vissza jár a jelenlévőkön. Norileinának bizonyára igaza van Rastival kapcsolatban. Noha ebben a pillanatban még Rovéna sem tudja, mivel vívta ki a férfi szerelmét, ha ez csak múló szeszély lenne a tengerszemű részéről, valószínűleg réges rég magára hagyta volna.*
- Óh, akkor tényleg olyan, mintha a kishúga lennél! Volt egy ilyen gondolatom abból, ahogy rád nézett. *fordul a feketeség felé most már lelkesebben, amikor úgy sejti, Rasdeher segítségével sikerült rájönnie, ki is a jövevény. Sokkal könnyebb úgy, hogy fikarcnyival jobban érti a szituációt. Némiképp gyanakvása is alábbhagy, így az akvamarinok engesztelő pillantását már sokkal megértőbben viszonozza, mint korábban. Egyébként is belátta már, hogy nem tarthatja örökké magában szánalmas állapotát, különben örökre benne ragad. Ugyan párja mézes-mázos bemutatkozását, amivel a törpét üdvözli, képtelen hová tenni, igyekszik elhessegetni feltámadó ellenérzéseit. Ras hozzá mindig kedvesen és becézgetve szól, ezen fellépésében mégis van valami furcsa, noha az igazságot mondja. Inkább próbál nem törődni az egésszel, Nori ötlete jobban megragadja a figyelmét. Néhány perce még nem reménykedett abban, hogy ez a különös lány a segítségére lehet, most azonban valósággal felcsillanának a szemei, ha egy cseppet jobban tudná követni szavait.*
- Rémálmokat? Azokat nem szeretnék, azt hiszem. Vagy igen? Ami a fejemben van, az már most is egy rémálom. *válasza közben tényleg eltűnődik a lehetőségen. Még azt sem tudja, hogy homályba vesző múltjával miféle rémálmai lehetnének. A legkétségbeejtőbb, ami eszébe jut az, hogy végleg ebben az állapotban ragad. Ha a rémálmok segítenek is bármiben, azt nem tudja eldönteni, neki hogyan válnának hasznára. Ezen helyzetében azonban meglehet, hogy ettől sem riadna vissza. Nori további szavai azonban megakasztják töprengésében. Szemöldökei megemelkednek, és talán ajkai is szétnyílnak, miközben megkísérli felfogni az elhangzottakat.*
- Megölni a kedves lányt? *kérdez vissza meglepetten.* Szerintem teljesen összezavarodtam! *ujjaival sűrű tincsei közé túr. Feladja, hogy megértse ezt a történetet, vagy bármire értelmes magyarázatot találjon, amit az imént hallott. Abban sem biztos, hogy a másik komolyan beszél. Igyekszik kiszűrni a lényeges részeket a szövevényesnek tűnő históriából.*
- Talán tényleg segíthet! Ha képes lehet rá, akkor mindenképp meg kell keresnünk, Rasti! *tekint fel izgatottan a kékeszöld szemekbe.* Épp szállást keresni készültünk. Ha szerencsénk van, talán még ott találjuk!
*Ha lenne bármi sejtése arról, hogy merre van a fogadó, vagy pontosan kit keresnek, úgy lőne ki a Pegazus irányába, mint az ágyúgolyó. Így azonban csak türelmetlenül toporog, mint lovak a csatasorban. Mivel már nincs mit lepleznie a többiek előtt, meg sem próbál úgy tenni, mintha nem sietne sehová.*
9611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-08 13:27:31
Üzenet elküldve: 2024-06-08 13:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Meglehetősen szúrós pillantásokat szórva kapja a fejét Vesla irányába. Nagyon nem tetszik neki ugyanis, amit hall, hiába a törpe minden jószándékú igyekezete.*
- Én láttam, amit láttam. *Részegség, hallucinációk ide vagy oda, tisztán emlékszik arra a pillanatra, ahogy a mogorva alak csuklyája alól kivillanó szempárban meglátta őt, a sötétség istenét magát. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő volt. Most már csak meg kell tudnia, mit jelent az a talány, ami a feladata támpontjaként szolgál, és ki az a király, akinek bűnbocsánatát el kell érnie a Patkányoknál.
Tekintetét visszafordítja Clion és társa irányába, mikor bemutatkoznak Veslá-nak, és magában jót nevet azon, ahogy barátja próbálja játszani a jófiút. Elég bénán csinálja, azt meg kell hagyni. Ami pedig Rovénát illeti, nos, sokszor az ő emlékei is elég kuszák, tudván, hogy az elméje tele van rejtett folyosókkal, kijárat nélküli labirintusokkal, olyan ajtókkal, melyek sokszor még saját maga előtt is zárva vannak, de azt nem tudná elfelejteni, hogy Clion milyen sokat és milyen őszinte boldogsággal az arcán beszélt erről a nőről.*
- Ne aggódj, tényleg csak jókat mesélt rólad! Azt hiszem, te vagy az egyetlen nő a világon rajtam kívül, akit tényleg szeret. Nem tudom, hogy érted el nála, de szerencsésnek érezheted magad. Clion egy tuskó, de ha megszeret, akkor még eltaszítani sem tudod magadtól.
*Ezúttal semmi hátsó szándéka nincs, pusztán ösztönből szól néhány jó szót a madaras érdekében, hisz tényleg ezt érzi vele kapcsolatban. Mikor összevesztek, ő megpróbált mindent, hogy örökre száműzze az életéből a férfit, de nemrég kiderült, hogy még akkor is érte küzdött, mikor már úgy tűnt, hogy a kapcsolatuk megmentésére már nincs remény.
A téma közben a lényegre terelődik. Először Rovéna árulja el, hogy miatta jöttek a városba, majd Rasdeher részletezi is az indokot.*
- Hmm… ~Egy orvos, aki ért az emlékekhez. Valaki, aki vissza tudja hozni őket. Olyasvalaki, aki… aki…~ *Gondolataiban elcsuklik a hangja, ahogy hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy lenne valaki, akihez el tudná vinni a párost, ha nem tett volna tönkre maga körül mindent már megint. Kezei megremegnek, néhány rövid másodpercig a füvet bámulja, de összeszedi magát, és végül így szól.*
- Talán tudok segíteni. Mármint én nem, hacsak nem rémálmokon keresztül akarod újra látni az emlékeid… *pillant Rovénára.* …de ismerek valakit, aki igen. Clion! Emlékszel a lányra, akiről legutóbb meséltem neked? Nem öltem meg, nem érdemli meg. Nagyon kedves és okos is. Ért az emberi elme működéséhez. Azt hiszem, hogy az én problémámat is azonnal megértette, mikor meséltem neki a hangokról a fejemben. A baj csak az, hogy nem biztos, hogy valaha is újra látni akar engem. Elkísértem a… ah, mindegy! *Nem fogja elmesélni az egész történetet, az túl hosszú lenne.* Szóval, bántottam őt, és megharagudott rám. Azt mondta, nem akar többet velem lenni. Én viszont megkedveltem, és szeretnék kibékülni vele. Ezért is kértem fel Veslát, hogy írjon neki egy dalt a nevemben, hátha az segít. Ha minden igaz, még mindig a városban van, de nem tudom, hogy hol. Legutoljára a főtéren találkoztam vele. A Pegazus fogadóban szállt meg. Ott volt a közös szobánk is. Ha őt megkeresnénk, biztos vagyok benne, hogy tudna segíteni Rovéná-nak.
*Nem csak a segítőkészsége hajtja, hanem a saját érdeke is. Megragadja a kínálkozó alkalmat, és az első adandó lehetőséget, a megfelelő ürügyet arra, hogy újra láthassa Mai-t. Ha Rovéna problémája lesz az indok, hogy találkozzanak, akkor talán lesz alkalma neki is néhány szót beszélni a fél-elf lánnyal, szóval reméli, hogy Clion-éknak tetszeni fog az ötlete.*
*Meglehetősen szúrós pillantásokat szórva kapja a fejét Vesla irányába. Nagyon nem tetszik neki ugyanis, amit hall, hiába a törpe minden jószándékú igyekezete.*
- Én láttam, amit láttam. *Részegség, hallucinációk ide vagy oda, tisztán emlékszik arra a pillanatra, ahogy a mogorva alak csuklyája alól kivillanó szempárban meglátta őt, a sötétség istenét magát. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő volt. Most már csak meg kell tudnia, mit jelent az a talány, ami a feladata támpontjaként szolgál, és ki az a király, akinek bűnbocsánatát el kell érnie a Patkányoknál.
Tekintetét visszafordítja Clion és társa irányába, mikor bemutatkoznak Veslá-nak, és magában jót nevet azon, ahogy barátja próbálja játszani a jófiút. Elég bénán csinálja, azt meg kell hagyni. Ami pedig Rovénát illeti, nos, sokszor az ő emlékei is elég kuszák, tudván, hogy az elméje tele van rejtett folyosókkal, kijárat nélküli labirintusokkal, olyan ajtókkal, melyek sokszor még saját maga előtt is zárva vannak, de azt nem tudná elfelejteni, hogy Clion milyen sokat és milyen őszinte boldogsággal az arcán beszélt erről a nőről.*
- Ne aggódj, tényleg csak jókat mesélt rólad! Azt hiszem, te vagy az egyetlen nő a világon rajtam kívül, akit tényleg szeret. Nem tudom, hogy érted el nála, de szerencsésnek érezheted magad. Clion egy tuskó, de ha megszeret, akkor még eltaszítani sem tudod magadtól.
*Ezúttal semmi hátsó szándéka nincs, pusztán ösztönből szól néhány jó szót a madaras érdekében, hisz tényleg ezt érzi vele kapcsolatban. Mikor összevesztek, ő megpróbált mindent, hogy örökre száműzze az életéből a férfit, de nemrég kiderült, hogy még akkor is érte küzdött, mikor már úgy tűnt, hogy a kapcsolatuk megmentésére már nincs remény.
A téma közben a lényegre terelődik. Először Rovéna árulja el, hogy miatta jöttek a városba, majd Rasdeher részletezi is az indokot.*
- Hmm… ~Egy orvos, aki ért az emlékekhez. Valaki, aki vissza tudja hozni őket. Olyasvalaki, aki… aki…~ *Gondolataiban elcsuklik a hangja, ahogy hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy lenne valaki, akihez el tudná vinni a párost, ha nem tett volna tönkre maga körül mindent már megint. Kezei megremegnek, néhány rövid másodpercig a füvet bámulja, de összeszedi magát, és végül így szól.*
- Talán tudok segíteni. Mármint én nem, hacsak nem rémálmokon keresztül akarod újra látni az emlékeid… *pillant Rovénára.* …de ismerek valakit, aki igen. Clion! Emlékszel a lányra, akiről legutóbb meséltem neked? Nem öltem meg, nem érdemli meg. Nagyon kedves és okos is. Ért az emberi elme működéséhez. Azt hiszem, hogy az én problémámat is azonnal megértette, mikor meséltem neki a hangokról a fejemben. A baj csak az, hogy nem biztos, hogy valaha is újra látni akar engem. Elkísértem a… ah, mindegy! *Nem fogja elmesélni az egész történetet, az túl hosszú lenne.* Szóval, bántottam őt, és megharagudott rám. Azt mondta, nem akar többet velem lenni. Én viszont megkedveltem, és szeretnék kibékülni vele. Ezért is kértem fel Veslát, hogy írjon neki egy dalt a nevemben, hátha az segít. Ha minden igaz, még mindig a városban van, de nem tudom, hogy hol. Legutoljára a főtéren találkoztam vele. A Pegazus fogadóban szállt meg. Ott volt a közös szobánk is. Ha őt megkeresnénk, biztos vagyok benne, hogy tudna segíteni Rovéná-nak.
*Nem csak a segítőkészsége hajtja, hanem a saját érdeke is. Megragadja a kínálkozó alkalmat, és az első adandó lehetőséget, a megfelelő ürügyet arra, hogy újra láthassa Mai-t. Ha Rovéna problémája lesz az indok, hogy találkozzanak, akkor talán lesz alkalma neki is néhány szót beszélni a fél-elf lánnyal, szóval reméli, hogy Clion-éknak tetszeni fog az ötlete.*
9610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:35:25
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:35:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
- Csak csupa jót mondtam rólad, Virágszálam!
*Kézfejével úgy nyúl Rovéna arca felé, ahogy mások a félénk kisállatok felé szoktak, hogy megsimogassák. Ő is csak egy apró érintéssel akarja elaltatni a lány kételyeit, és biztosítani a támogatásáról. De mindeközben fél attól, hogy korábbi viselkedésével sikerült máris bizonytalanságot ültetnie párja szívébe. Emiatt az óvatossága.*
- Egyébként ő itt Norileina! Gyakorlatilag együtt nőttünk fel.
*A részletekkel inkább nem fárasztaná most Rovénát. Úgy dönt, elég ennyi, s reméli, hogy Nori nem rondít ismét bele a terveibe. Bár, ahogy rásandít a feketeségre, hamiskás örömmel a szívében nyugtázza, hogy az előbbi sokatmondó tekintete hatásosnak bizonyul. Nori türelmesen megvárja a monológját, és nem jártatja feleslegesen azt a lepcses pofáját. Milyen jó lett volna, ha viszontlátásuk is így veszi kezdetét!*
- Óh, szóval egy trubadúr! Micsoda véletlen! Örvendek a találkozásnak, történetek mesélője!
*Teljesen együtt tud érezni most Rovénával. Úgy hiányzott ez a találkozás nekik, mint egy szekér szar. Szemei előbb felmérik Vesla méreteit, majd újra Norira vándorolnak. Vagy inkább két szekér szar. De ha már így alakult, miért is ne próbálná a legjobbat kihozni a helyzetből? Hisz neki muszáj a legkilátástalanabb pillanatokban is a lehetőségeket keresni. Végül is, ez is egy lehetőség. Rovéna után még mindig Nori az a személy, akiben valamelyest, talán kissé túl naivan is, de képes megbízni.
Így hát úgy dönt, hogy a legjobb oldalát fogja mutatni a bárdnak, s felölti azt az álarcot, amelyet mindig is a nagyközönségnek szánt, s mosollyal az arcán viszonozza Ves felajánlott kézfogását. A nevét most már felesleges lenne elhallgatnia, hisz ha Norival van, akkor többet tudhat róla, mint amennyit kellene. Ha pedig hazudna a dalnoknak, az pedig átlátna a szitán, rögtön tönkretenné a megbízhatóság álcáját.*
- Rasdeher vagyok, egyszerű bérkard. Ő pedig itt Rovéna, szintén dalnok… volt.
*Az utolsó szó fájdalmasan csusszan ki az ajkai közül, és nyomban egy lemondó sóhaj követi. Ő is érzi, hogy szavai akár az apró tűszúrások, úgy kínozhatják most Rovéna ártatlan lelkét. De jelenleg szándékosan játszik rá egy csöppnyi együttérzés kicsikarására. Mennyivel egyszerűbben menne ez az egész, ha Rovéna a régi önmaga lenne. Egy huncut összepillantás nélkül tudná, hogy mit kell tennie.
Sa'Tereth nevének az említésre ugyan megrándul az arca, de nem fűz hozzá semmit. A paranoiája még mindig ott bujkál valahol elzárva a tudatában, de amíg van egy jól meghatározott cél, amibe belekapaszkodhat, talán el tudja nyomni egy időre. Azért erről a történetről még hallani akar a későbbiekben, ha Norival négyszemközt lesznek.*
- Hogy pontosabbak legyünk, egy orvost keresünk. Egy olyasfélét, aki képes akár elvesztett emlékeket is visszahozni.
*Bocsánatkérően Rovénára pillant. ~Mindent meg kell próbálnunk, Madárkám!~ Közvetíti tekintete a kimondatlan szavakat.*
- Rovéna elvesztette az emlékeit, és segítségre van szükségünk. Így sajnos láthatja, hogy el kell utasítanom az ajánlatát, Vesla. Nem maradhatunk, mert mielőbb találnunk kell valakit, aki helyrehozza a kedvesemet!
- Csak csupa jót mondtam rólad, Virágszálam!
*Kézfejével úgy nyúl Rovéna arca felé, ahogy mások a félénk kisállatok felé szoktak, hogy megsimogassák. Ő is csak egy apró érintéssel akarja elaltatni a lány kételyeit, és biztosítani a támogatásáról. De mindeközben fél attól, hogy korábbi viselkedésével sikerült máris bizonytalanságot ültetnie párja szívébe. Emiatt az óvatossága.*
- Egyébként ő itt Norileina! Gyakorlatilag együtt nőttünk fel.
*A részletekkel inkább nem fárasztaná most Rovénát. Úgy dönt, elég ennyi, s reméli, hogy Nori nem rondít ismét bele a terveibe. Bár, ahogy rásandít a feketeségre, hamiskás örömmel a szívében nyugtázza, hogy az előbbi sokatmondó tekintete hatásosnak bizonyul. Nori türelmesen megvárja a monológját, és nem jártatja feleslegesen azt a lepcses pofáját. Milyen jó lett volna, ha viszontlátásuk is így veszi kezdetét!*
- Óh, szóval egy trubadúr! Micsoda véletlen! Örvendek a találkozásnak, történetek mesélője!
*Teljesen együtt tud érezni most Rovénával. Úgy hiányzott ez a találkozás nekik, mint egy szekér szar. Szemei előbb felmérik Vesla méreteit, majd újra Norira vándorolnak. Vagy inkább két szekér szar. De ha már így alakult, miért is ne próbálná a legjobbat kihozni a helyzetből? Hisz neki muszáj a legkilátástalanabb pillanatokban is a lehetőségeket keresni. Végül is, ez is egy lehetőség. Rovéna után még mindig Nori az a személy, akiben valamelyest, talán kissé túl naivan is, de képes megbízni.
Így hát úgy dönt, hogy a legjobb oldalát fogja mutatni a bárdnak, s felölti azt az álarcot, amelyet mindig is a nagyközönségnek szánt, s mosollyal az arcán viszonozza Ves felajánlott kézfogását. A nevét most már felesleges lenne elhallgatnia, hisz ha Norival van, akkor többet tudhat róla, mint amennyit kellene. Ha pedig hazudna a dalnoknak, az pedig átlátna a szitán, rögtön tönkretenné a megbízhatóság álcáját.*
- Rasdeher vagyok, egyszerű bérkard. Ő pedig itt Rovéna, szintén dalnok… volt.
*Az utolsó szó fájdalmasan csusszan ki az ajkai közül, és nyomban egy lemondó sóhaj követi. Ő is érzi, hogy szavai akár az apró tűszúrások, úgy kínozhatják most Rovéna ártatlan lelkét. De jelenleg szándékosan játszik rá egy csöppnyi együttérzés kicsikarására. Mennyivel egyszerűbben menne ez az egész, ha Rovéna a régi önmaga lenne. Egy huncut összepillantás nélkül tudná, hogy mit kell tennie.
Sa'Tereth nevének az említésre ugyan megrándul az arca, de nem fűz hozzá semmit. A paranoiája még mindig ott bujkál valahol elzárva a tudatában, de amíg van egy jól meghatározott cél, amibe belekapaszkodhat, talán el tudja nyomni egy időre. Azért erről a történetről még hallani akar a későbbiekben, ha Norival négyszemközt lesznek.*
- Hogy pontosabbak legyünk, egy orvost keresünk. Egy olyasfélét, aki képes akár elvesztett emlékeket is visszahozni.
*Bocsánatkérően Rovénára pillant. ~Mindent meg kell próbálnunk, Madárkám!~ Közvetíti tekintete a kimondatlan szavakat.*
- Rovéna elvesztette az emlékeit, és segítségre van szükségünk. Így sajnos láthatja, hogy el kell utasítanom az ajánlatát, Vesla. Nem maradhatunk, mert mielőbb találnunk kell valakit, aki helyrehozza a kedvesemet!
9609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-04 21:32:06
Üzenet elküldve: 2024-06-04 21:32:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A feketeség megjelenése látszólag Rasdehert sem villanyozza fel. Ha nem is tűnik kifejezetten haragosnak, éppen csak megjelenő mosolya hamarosan már nem lelhető fel az arcán. Első ízben lehetetlen eldönteni, hogy a hollóhajú feltűnése mindig hasonló reakciót vált ki a férfiból, vagy csak a jelenlegi helyzet miatt tűnik úgy, hogy nem igazán örül a találkozásnak. Ha az este folyamán emlékei nem hagyták volna újfent cserben Rovénát, most lenne némi kapaszkodója arról, ki is ez a Nori. Így azonban meddő kísérlet kiürült elméjében kutatni eme név után. Amikor rájön, hogy ösztönös próbálkozása a lány nevének felismerésére mennyire hiábavaló, ismét késztetés ébred benne arra, hogy olyan messzire rohanjon ebből az egész helyzetből, ahol már nem érik el a kilátástalanság lelkébe maró karmai. Nem a váratlan találkozás az, amiből ennyire szökni szeretne, sokkal inkább a sivár, emlékek nélküli tudatállapot, amelyből már-már kétségbeesetten szeretne kitörni. Talán nem is létezhet sötétebb börtön a saját elménknél. A férfi cinkos pillantását ugyan viszonozza, de ez nem nyomja el teljesen a kétségeit. Akkor lehetne ez igazán őszinte, ha nem csak egy beszámolóra emlékezne, hanem a tényleges eseményre is. Nori meglepett arckifejezése az első dolog talán, ami olyan kérdéseket ébreszt benne, melyek nem a gyanakvó bizalmatlanságot táplálják.*
- Egek! Miket meséltél rólam a… barátodnak Rasti? *kissé elakad a barát szónál, lévén még mindig nem egyértelmű számára, hogy valójában kivel futottak össze. Közben pillantása ide-oda jár a két sötét jelenség között. Akkor sincs ez másképp, amikor végighallgatja a férfi rövid szerelmi kalandjáról szóló történetet. Meglehet, hogy az elhangzottakban nem is találna semmi igazán furcsát, ha nem csípné el a tengerszín szemek Norira tévedő, súlyos pillantását. Előfordulhat, hogy ezzel csak a további félreértéseket szeretné párja elkerülni, a gyanú árnyéka mégis átsuhan Rovéna szívén. Végighallgatja az elfes történetet, de egyelőre inkább nem fűz hozzá semmit. Még egy értő bólintással sem nyugtázza a dolgot. Valahogy nem tetszik neki, ahogy ez a két sötét vészmadár pislog egymásra, ám meglehet, hogy csak elveszett múltja miatt vált ennyire gyanakvóvá. Lélektükreit inkább az újabb érkezőre fordítja. Korábbi reményeire úgy borul a törpe terjengős bemutatkozása, mint egy szekér trágya. Az a Rovéna, akit Ras olyannyira viszont szeretne látni, bizonyára szívesen fogadná a szabad szájú nőszemélyt, talán rögvest dalra is fakasztaná, miközben a pogácsákat majszolgatná. A jelenleginek azonban úgy hiányzott még egy ismeretlen dumagyáros, mint egy újabb adag szar a nyakába. Belátja ugyan, hogy ez a nő egy fokkal összeszedettebbnek tűnik, mint a megbízójának nevezett, feltűnésének mégsem tud felhőtlen örömmel adózni. Amíg a meredek esti beszámolót hallgatják, vet egy segélykérő pillantást a kékeszöld íriszekbe.*
- Nos, valójában miattam vagyunk itt. *válaszolja meg Nori kérdését, noha csak részben. Ha rajta múlna, talán többet nem is árulna el. A kocsmai beszámoló után a hollóhajú lány olyannak tűnik, aki legfőképp súlyosbítani tud minden helyzeten. Ugyan az övét már nehéz lenne tovább rontani.*
- Keresek valakit. *toldja meg egy lemondó sóhajjal.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A feketeség megjelenése látszólag Rasdehert sem villanyozza fel. Ha nem is tűnik kifejezetten haragosnak, éppen csak megjelenő mosolya hamarosan már nem lelhető fel az arcán. Első ízben lehetetlen eldönteni, hogy a hollóhajú feltűnése mindig hasonló reakciót vált ki a férfiból, vagy csak a jelenlegi helyzet miatt tűnik úgy, hogy nem igazán örül a találkozásnak. Ha az este folyamán emlékei nem hagyták volna újfent cserben Rovénát, most lenne némi kapaszkodója arról, ki is ez a Nori. Így azonban meddő kísérlet kiürült elméjében kutatni eme név után. Amikor rájön, hogy ösztönös próbálkozása a lány nevének felismerésére mennyire hiábavaló, ismét késztetés ébred benne arra, hogy olyan messzire rohanjon ebből az egész helyzetből, ahol már nem érik el a kilátástalanság lelkébe maró karmai. Nem a váratlan találkozás az, amiből ennyire szökni szeretne, sokkal inkább a sivár, emlékek nélküli tudatállapot, amelyből már-már kétségbeesetten szeretne kitörni. Talán nem is létezhet sötétebb börtön a saját elménknél. A férfi cinkos pillantását ugyan viszonozza, de ez nem nyomja el teljesen a kétségeit. Akkor lehetne ez igazán őszinte, ha nem csak egy beszámolóra emlékezne, hanem a tényleges eseményre is. Nori meglepett arckifejezése az első dolog talán, ami olyan kérdéseket ébreszt benne, melyek nem a gyanakvó bizalmatlanságot táplálják.*
- Egek! Miket meséltél rólam a… barátodnak Rasti? *kissé elakad a barát szónál, lévén még mindig nem egyértelmű számára, hogy valójában kivel futottak össze. Közben pillantása ide-oda jár a két sötét jelenség között. Akkor sincs ez másképp, amikor végighallgatja a férfi rövid szerelmi kalandjáról szóló történetet. Meglehet, hogy az elhangzottakban nem is találna semmi igazán furcsát, ha nem csípné el a tengerszín szemek Norira tévedő, súlyos pillantását. Előfordulhat, hogy ezzel csak a további félreértéseket szeretné párja elkerülni, a gyanú árnyéka mégis átsuhan Rovéna szívén. Végighallgatja az elfes történetet, de egyelőre inkább nem fűz hozzá semmit. Még egy értő bólintással sem nyugtázza a dolgot. Valahogy nem tetszik neki, ahogy ez a két sötét vészmadár pislog egymásra, ám meglehet, hogy csak elveszett múltja miatt vált ennyire gyanakvóvá. Lélektükreit inkább az újabb érkezőre fordítja. Korábbi reményeire úgy borul a törpe terjengős bemutatkozása, mint egy szekér trágya. Az a Rovéna, akit Ras olyannyira viszont szeretne látni, bizonyára szívesen fogadná a szabad szájú nőszemélyt, talán rögvest dalra is fakasztaná, miközben a pogácsákat majszolgatná. A jelenleginek azonban úgy hiányzott még egy ismeretlen dumagyáros, mint egy újabb adag szar a nyakába. Belátja ugyan, hogy ez a nő egy fokkal összeszedettebbnek tűnik, mint a megbízójának nevezett, feltűnésének mégsem tud felhőtlen örömmel adózni. Amíg a meredek esti beszámolót hallgatják, vet egy segélykérő pillantást a kékeszöld íriszekbe.*
- Nos, valójában miattam vagyunk itt. *válaszolja meg Nori kérdését, noha csak részben. Ha rajta múlna, talán többet nem is árulna el. A kocsmai beszámoló után a hollóhajú lány olyannak tűnik, aki legfőképp súlyosbítani tud minden helyzeten. Ugyan az övét már nehéz lenne tovább rontani.*
- Keresek valakit. *toldja meg egy lemondó sóhajjal.*
9608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-03 22:57:35
Üzenet elküldve: 2024-06-03 22:57:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Részemről az öröm! *egészíti ki Nori felkonferáló szavait, majd kacsóját nyújtja felfelé egy kézfogásra.*
- Sa'Tereth a faszom! Nem volt az több egy kéjenc disznónál. Mondtam már Norileina, ne törd rajta a fejed. *legyint és rosszallóan ráncolja homlokát, ahogy visszaemlékezik az óriások emberi megfelelőjére. Számára legalábbis egy benga állat, ez biztos.* Csak árbócpolírozót keresett éjszakára, te meg könnyű prédának tűntél. Biztos ő is tudta, hogy ha tisztán látod a valódi, hús-vér alakját, akkor biztosan elhajtod a bús picsába. Mert hát meg kell hagyni, hogy egyéni ízlésemet tekintve engem nem hoz lázba, ha a fickónak a fél pofázmánya végig fel van vágva.
*Ennyire emlékezett. Arra a jellegzetes hegre és persze az alapvetően mogorva vonásokra, melyek az ő szemszögéből cseppet sem tették vonzóvá a férfit.*
- Partnerek volnánk, ami azt illeti. Ő a jelenlegi megbízóm.
*Részleteket nem árul el, mert tisztességes és hű a megbízóhoz, akárkije is legyen az új arc a lánynak. Egy ennyire személyes költemény kulisszatitkai nem tartoznak másra. A furcsa, kiismerhetetlen légkört oldani próbálandó, válla felett hüvelykujjával a fűzfa irányába mutat.*
- Nem csatlakoztok? Van tepertős pogácsánk is.
*Neki ilyen alkalmakkor prioritást élvezne a tepertős pogácsa, ugyanakkor nem áll módjában megítélni, miféle véleménnyel vannak róla az utazók. Bár a Clion névre hallgató férfi hangyányit morcos, komoly típusnak látszik, a vele érkezett hölgy pedig nem ontja magából a szavakat, Vesla mégis szeret ismeretségeket kötni, s egyszer majd, ki tudja, még jól jöhet egy-egy ilyen kapcsolat széles e kontinensen.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Részemről az öröm! *egészíti ki Nori felkonferáló szavait, majd kacsóját nyújtja felfelé egy kézfogásra.*
- Sa'Tereth a faszom! Nem volt az több egy kéjenc disznónál. Mondtam már Norileina, ne törd rajta a fejed. *legyint és rosszallóan ráncolja homlokát, ahogy visszaemlékezik az óriások emberi megfelelőjére. Számára legalábbis egy benga állat, ez biztos.* Csak árbócpolírozót keresett éjszakára, te meg könnyű prédának tűntél. Biztos ő is tudta, hogy ha tisztán látod a valódi, hús-vér alakját, akkor biztosan elhajtod a bús picsába. Mert hát meg kell hagyni, hogy egyéni ízlésemet tekintve engem nem hoz lázba, ha a fickónak a fél pofázmánya végig fel van vágva.
*Ennyire emlékezett. Arra a jellegzetes hegre és persze az alapvetően mogorva vonásokra, melyek az ő szemszögéből cseppet sem tették vonzóvá a férfit.*
- Partnerek volnánk, ami azt illeti. Ő a jelenlegi megbízóm.
*Részleteket nem árul el, mert tisztességes és hű a megbízóhoz, akárkije is legyen az új arc a lánynak. Egy ennyire személyes költemény kulisszatitkai nem tartoznak másra. A furcsa, kiismerhetetlen légkört oldani próbálandó, válla felett hüvelykujjával a fűzfa irányába mutat.*
- Nem csatlakoztok? Van tepertős pogácsánk is.
*Neki ilyen alkalmakkor prioritást élvezne a tepertős pogácsa, ugyanakkor nem áll módjában megítélni, miféle véleménnyel vannak róla az utazók. Bár a Clion névre hallgató férfi hangyányit morcos, komoly típusnak látszik, a vele érkezett hölgy pedig nem ontja magából a szavakat, Vesla mégis szeret ismeretségeket kötni, s egyszer majd, ki tudja, még jól jöhet egy-egy ilyen kapcsolat széles e kontinensen.*
9607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 19:46:21
Üzenet elküldve: 2024-06-02 19:46:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Valóban egyfajta csőlátás telepszik rá, mikor megpillantja a férfit a távolban, és a „Clion!” felkiáltás sem törpe útitársának szól. Ez Veslának abból is feltűnhet, hogy Nori meg sem áll, az útjába kerülő faágakon átbukdácsolva, de legalább a képzeletében magabiztosan lépked, míg oda nem ér a pároshoz.
Ahhoz egyébként kicseszett jól ért, hogy mindig a legrosszabbkor legyen pont ott, ahol Rasdeher is van, és rögtön olyan vizekre evezzen a megszólalásaival, ahová nem kéne. Ez most sincs másképp. Kicsit sem gondol bele abba, hogy mennyi mindent tesz tönkre azzal, hogy felemlegeti Taniát, bár valószínű, hogy a férfi ezt ott rontotta el, hogy egyáltalán megemlítette a róla szóló történetet a feketeségnek.*
- Á, mindent értek… Úgy, ahogy én is mindig meg szoktalak találni… Várj! Rovéna? Rovéna! *Szája is tátva marad, mikor meghallja a nevet, és még egyszer, most már tüzetesen megnézi magának a nőszemélyt. Többször hallott már róla Cliontól, de még soha nem látta. Amennyire gyogyós volt sokszor a férfi, néha még azt is feltételezte, hogy Rovéna csak egy kitalált barát, de ezek szerint mégsem, merthogy ez a nő eléggé hús-vérnek tűnik jelen pillanatban.
Eközben Nori meglepettsége miatti szótlansága esélyt ad arra a kannibálnak, hogy megpróbálja megmagyarázni kedvesének azt, amit kedvenc kishúga épp ártatlanul tönkre próbált tenni. Azt a szúrós tekintetet, amit ő kap cserébe, már egész jól ismeri. Szerencse, hogy ért is belőle, és pontosan tudja, hogy ez azt jelenti, jobb, ha nem kérdez többet. Nem is szól bele a magyarázatba, csak akkor beszél újra, mikor kérdezik, s közben hátrapillant Veslára.*
- Nos, ő Vesla. Trubadúr, bárd, dalnok, meg őszintén már nem emlékszem rá, mi mindent mondott, mikor bemutatkozott, de ő az, aki megvédett engem a démonoktól a fogadóban tegnap este. Baszki, annyira berúgtam, hogy tényleg felmásztak az alvilágból. Fekete szárnyaik voltak, árnyékszerű testük, és lassan lebegve mászkáltak az asztalok között. Sa'Tereth maga is megjelent. Oh!
*Ekkor eszébe jut az a különös férfi, aki pár perccel Vesla előtt ült oda az asztalához, furcsa dolgokat mondott neki a sötét isten nevében valamiféle királyról, majd amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan távozott is.*
- Ha már itt tartunk, valami fontosat kell majd tőled kérdeznem, Clion, de négyszemközt. Most inkább azt mondd el, hogy ti mit kerestek itt!? Ritkán jársz a városban… *Ez tény, és azt is tudja, hogy minden alkalommal elég konkrét oka is van annak, ha madaras kollégája tiszteletét teszi Artheniorban, ő pedig természetesen kíváncsi a részletekre.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Valóban egyfajta csőlátás telepszik rá, mikor megpillantja a férfit a távolban, és a „Clion!” felkiáltás sem törpe útitársának szól. Ez Veslának abból is feltűnhet, hogy Nori meg sem áll, az útjába kerülő faágakon átbukdácsolva, de legalább a képzeletében magabiztosan lépked, míg oda nem ér a pároshoz.
Ahhoz egyébként kicseszett jól ért, hogy mindig a legrosszabbkor legyen pont ott, ahol Rasdeher is van, és rögtön olyan vizekre evezzen a megszólalásaival, ahová nem kéne. Ez most sincs másképp. Kicsit sem gondol bele abba, hogy mennyi mindent tesz tönkre azzal, hogy felemlegeti Taniát, bár valószínű, hogy a férfi ezt ott rontotta el, hogy egyáltalán megemlítette a róla szóló történetet a feketeségnek.*
- Á, mindent értek… Úgy, ahogy én is mindig meg szoktalak találni… Várj! Rovéna? Rovéna! *Szája is tátva marad, mikor meghallja a nevet, és még egyszer, most már tüzetesen megnézi magának a nőszemélyt. Többször hallott már róla Cliontól, de még soha nem látta. Amennyire gyogyós volt sokszor a férfi, néha még azt is feltételezte, hogy Rovéna csak egy kitalált barát, de ezek szerint mégsem, merthogy ez a nő eléggé hús-vérnek tűnik jelen pillanatban.
Eközben Nori meglepettsége miatti szótlansága esélyt ad arra a kannibálnak, hogy megpróbálja megmagyarázni kedvesének azt, amit kedvenc kishúga épp ártatlanul tönkre próbált tenni. Azt a szúrós tekintetet, amit ő kap cserébe, már egész jól ismeri. Szerencse, hogy ért is belőle, és pontosan tudja, hogy ez azt jelenti, jobb, ha nem kérdez többet. Nem is szól bele a magyarázatba, csak akkor beszél újra, mikor kérdezik, s közben hátrapillant Veslára.*
- Nos, ő Vesla. Trubadúr, bárd, dalnok, meg őszintén már nem emlékszem rá, mi mindent mondott, mikor bemutatkozott, de ő az, aki megvédett engem a démonoktól a fogadóban tegnap este. Baszki, annyira berúgtam, hogy tényleg felmásztak az alvilágból. Fekete szárnyaik voltak, árnyékszerű testük, és lassan lebegve mászkáltak az asztalok között. Sa'Tereth maga is megjelent. Oh!
*Ekkor eszébe jut az a különös férfi, aki pár perccel Vesla előtt ült oda az asztalához, furcsa dolgokat mondott neki a sötét isten nevében valamiféle királyról, majd amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan távozott is.*
- Ha már itt tartunk, valami fontosat kell majd tőled kérdeznem, Clion, de négyszemközt. Most inkább azt mondd el, hogy ti mit kerestek itt!? Ritkán jársz a városban… *Ez tény, és azt is tudja, hogy minden alkalommal elég konkrét oka is van annak, ha madaras kollégája tiszteletét teszi Artheniorban, ő pedig természetesen kíváncsi a részletekre.*
9606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 18:24:41
Üzenet elküldve: 2024-06-02 18:24:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Ha valami nem hiányzott neki, az a feléjük botladozó fekete vadóc, kinek hangjától azonnal hasogatni kezd a feje. Na nem azért, mert annyira elviselhetetlen orgánummal áldotta meg a sors barátját. Sokkal inkább az azonnal megjelenő, borús képzettársítások miatt, amelyek kopogtatás nélkül rúgják rá szorgosan munkálkodó tudatára az ajtót.
Jobbja azonnal rászorul a markolatgombra. A szája szélén csücsülő mosolyráncok egyről a kettőre úgy felszívódnak, mintha sosem léteztek volna. ~Bazd meg, Nori! Miért pont most?~ Lopva Rovénára pillant, ki minden bizonnyal a közeledő alakot mustrálja. Miatta lepleznie kell a valódi érzéseit, és valahogy el kell érnie azt is, hogy Nori se kotyogjon túl sokat. Az utóbbi tűnik a nagyobb falatnak, pláne hogy fáradtságából fakadó hűvös hangulata miatt, épp az imént, majdnem Rovénát is sikerült megbántania. Mi lesz, ha Nori belekezd a szokásos “noriskodásba”?
Megmasszírozza vöröslő szemgolyóit, és tele szívja a tüdejét levegővel. Máshogy nem fogja tudni megőrizni a nyugalmát, csak ha kellően felkészül erre a nem várt találkozásra. Még két kacifántos lépés, s a feketeség már ott is terem előttük, hogy azonnal megforgassa mocskos tőrét a szívében.*
- Neked is szia, Nori!
*Hangjában nyoma sincs a viszontlátás örömének, habár normális körülmények között bármikor szívesen látja fogadott húgát. Kár, hogy nekik mindig akkor kell találkozniuk, amikor minden kurvára el van cseszve.*
- Sokkal inkább ő talált engem!
*Sandít cinkosan Rovénára. Már kétszer mesélte el neki a történetet, a véres részeket szándékosan kifelejtve, szóval reméli, hogy emlékszik még az elmondottakra. Ha nem, akkor még a mai nap folyamán szívesen újra felidézi az eseményeket. Az átélt kínok ellenére életének legkedvesebb emlékei ahhoz a naphoz kapcsolódnak.*
- Ő Rovéna. Már meséltem róla.
*A Tania név először nem mond neki semmit, s csak a homlokát ráncolva, kérdőn pislog a lányra. Meg kell erőltetnie magát, hogy eszébe jusson az eset a hegyes fülű nősténnyel. Akkoriban nem volt éppen önmaga. Igazából miután magára hagyta abban a rég üres raktárépületben, el is feledkezett a létezéséről. ~Bazd meg, Nori!~ Ras fejében csak ez visszhangzik. Legszívesebben most ugyanazt tenné vele is, mint Taniával.*
- Amikor először elvesztetted az emlékeidet egy jó időre eltűntél. Azt hittem, hogy magamra hagytál, és eléggé… magam alatt voltam. Volt egy apró kalandom egy elffel. De hamar rájöttem, hogy nincs szükségem másra, csakis rád. Szerencsére ezután újra egymásra találtunk.
*Fordul egy pillanatra Rovénához, hogy minél hamarabb le tudják zárni ezt a témát, s közben ellentmondást nem tűrő, szúrós pillantásokat vet Norira is. Reméli megérti, hogy most jobb lesz, ha kussol, különben hamar magára fogja haragítani a kannibált.
Az apró termetűről, aki Nori nyomában jár éppenséggel tudomást vesz, de nem szentel neki különösebb figyelmet azon kívül, hogy figyel arra, hogy semmi olyat ne mondjon, ami bajba keverné őket.*
- Ő a legújabb barátod?
*Bök fejével a törpe irányába.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Ha valami nem hiányzott neki, az a feléjük botladozó fekete vadóc, kinek hangjától azonnal hasogatni kezd a feje. Na nem azért, mert annyira elviselhetetlen orgánummal áldotta meg a sors barátját. Sokkal inkább az azonnal megjelenő, borús képzettársítások miatt, amelyek kopogtatás nélkül rúgják rá szorgosan munkálkodó tudatára az ajtót.
Jobbja azonnal rászorul a markolatgombra. A szája szélén csücsülő mosolyráncok egyről a kettőre úgy felszívódnak, mintha sosem léteztek volna. ~Bazd meg, Nori! Miért pont most?~ Lopva Rovénára pillant, ki minden bizonnyal a közeledő alakot mustrálja. Miatta lepleznie kell a valódi érzéseit, és valahogy el kell érnie azt is, hogy Nori se kotyogjon túl sokat. Az utóbbi tűnik a nagyobb falatnak, pláne hogy fáradtságából fakadó hűvös hangulata miatt, épp az imént, majdnem Rovénát is sikerült megbántania. Mi lesz, ha Nori belekezd a szokásos “noriskodásba”?
Megmasszírozza vöröslő szemgolyóit, és tele szívja a tüdejét levegővel. Máshogy nem fogja tudni megőrizni a nyugalmát, csak ha kellően felkészül erre a nem várt találkozásra. Még két kacifántos lépés, s a feketeség már ott is terem előttük, hogy azonnal megforgassa mocskos tőrét a szívében.*
- Neked is szia, Nori!
*Hangjában nyoma sincs a viszontlátás örömének, habár normális körülmények között bármikor szívesen látja fogadott húgát. Kár, hogy nekik mindig akkor kell találkozniuk, amikor minden kurvára el van cseszve.*
- Sokkal inkább ő talált engem!
*Sandít cinkosan Rovénára. Már kétszer mesélte el neki a történetet, a véres részeket szándékosan kifelejtve, szóval reméli, hogy emlékszik még az elmondottakra. Ha nem, akkor még a mai nap folyamán szívesen újra felidézi az eseményeket. Az átélt kínok ellenére életének legkedvesebb emlékei ahhoz a naphoz kapcsolódnak.*
- Ő Rovéna. Már meséltem róla.
*A Tania név először nem mond neki semmit, s csak a homlokát ráncolva, kérdőn pislog a lányra. Meg kell erőltetnie magát, hogy eszébe jusson az eset a hegyes fülű nősténnyel. Akkoriban nem volt éppen önmaga. Igazából miután magára hagyta abban a rég üres raktárépületben, el is feledkezett a létezéséről. ~Bazd meg, Nori!~ Ras fejében csak ez visszhangzik. Legszívesebben most ugyanazt tenné vele is, mint Taniával.*
- Amikor először elvesztetted az emlékeidet egy jó időre eltűntél. Azt hittem, hogy magamra hagytál, és eléggé… magam alatt voltam. Volt egy apró kalandom egy elffel. De hamar rájöttem, hogy nincs szükségem másra, csakis rád. Szerencsére ezután újra egymásra találtunk.
*Fordul egy pillanatra Rovénához, hogy minél hamarabb le tudják zárni ezt a témát, s közben ellentmondást nem tűrő, szúrós pillantásokat vet Norira is. Reméli megérti, hogy most jobb lesz, ha kussol, különben hamar magára fogja haragítani a kannibált.
Az apró termetűről, aki Nori nyomában jár éppenséggel tudomást vesz, de nem szentel neki különösebb figyelmet azon kívül, hogy figyel arra, hogy semmi olyat ne mondjon, ami bajba keverné őket.*
- Ő a legújabb barátod?
*Bök fejével a törpe irányába.*
9605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 14:42:54
Üzenet elküldve: 2024-06-02 14:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Amint tekintete újra összefonódik Rasdeherével, kicsit olyan benyomása támad, hogy ez nem csak számára hoz enyhülést. Feszélyező volt mindeddig kerülgeti a férfi tengerzöldjeit. Hirtelen abban is elbizonytalanodik, hogy a másiknak így kényelmesebb lett volna, a befelé fordult Rovéna, és néma kérdéseinek társaságában. Mert azt talán Ras is sejti, hogy ámbár felhagyott a kérdések záporoztatásával, ez pusztán annyit jelent, hogy magába fojtotta őket, s nem azt, hogy bármire meglelte a választ. Ugyan nem tudja biztosan megmondani, miért érzi úgy, hogy a férfi is megkönnyebbül, amint újra beszédbe elegyednek. Talán a válasza közben újra megjelenő mosoly az, aminek hatására egyúttal a nő szívéről is visszább húzódnak a nyomasztó árnyak. A lassanként formát öltő tervek hallatán pedig új lelkesedés költözik belé, ami ki is ül az arcára. Szüksége van most erre az iránymutatásra, hisz Rasdeher nélkül talán órákat is bóklászhatna a város utcáin, mire egyáltalán szálláshelyet találna magának. Egyedül jelenleg elindulni is kihívás lett volna számára az ismeretlenné vált világban.*
- A megismerkedés jól hangzik! *mosolyodik el, miközben szemeibe visszaköltözik a kíváncsi csillogás.* Persze a többi is. Vegyél meg mindent, amire csak szükséged van. Vagy szükségetek van… *pillant a férfi vállán bóbiskoló Éjfélre, bár nem igazán tudja, mit vásárolhat a piacon egy holló tulajdonosa a madarának. Ahogy azt sem igazán képes eldönteni, saját magának mit kellene vásárolnia. Az ő ruhái rendben vannak, de talán a beígért beszélgetés közben megfogalmazódik benne néhány ötlet. Legkésőbb a piacon, a kínálatot látva biztosan rájön, mi mindenben szenved hiányt. Néhány pillanatig mosolyogva figyeli a láthatóan álmos, el-elszenderedő madarat, majd szemeit visszavezeti az akvamarinokra. Épp ismét szóra nyitja ajkait, amikor valaki Rasdeher nevét kiáltja a közelükben. Kíváncsian fordul a hang irányába, majd meglepetten pislogva nézi végig, ahogy az idegen nő ügyetlenül eléjük botladozik. Csendben hallgatja a számonkérő faggatózást, miközben azon gondolkozik, ki lehet az ismeretlen, s mégis honnan szalajtották. Ebben az öltözékben eltévelyedettebbnek tűnik ezen a tisztáson, mint maga Rovéna. Más esetben egészen úgy festhetne ebben a sok sötét ruhadarabban, mint Rasdeher lány megfelelője. Akár testvérek is lehetnének, de a nevetségesen alakuló belépő után nehéz volna meglelni benne azt az ominózusságot, ami a férfit jellemzi. Számonkérő szóáradata ugyanúgy lehet az elhanyagolt kishúg, egy régi szerető, vagy kétes szándékú régi ismerős kíváncsiskodása. Mivel Rovénának fogalma sincs, hova illessze az elhangzottakat, egyelőre nem szavaz nekik túl sok bizalmat. Ha emlékezne bármire, talán tudna egy-két dolgot erről a Taniaról, vagy arra is lenne ötlete, hogy ki lehet a hozzájuk vetődő, ránézésre nagyjából vele egykorú nő. Nagy, barna őzszemei érdeklődve viszonozzák a lány kíváncsi pillantását, válasszal azonban nem szolgálnak. Ostoba ötlet lenne közölni egy vadidegennel, hogy semmire nem emlékszik. Enélkül is elég kiszolgáltatott ebben az állapotban. Éppen ezért szeretné hinni, hogy a furcsa szavak inkább a jövevény megbízhatatlanságáról árulkodnak, sem mint egyetlen támaszának hazug szándékairól. Ahelyett, hogy túlagyalná a dolgot, megakad az egyik különös kérdésen. Felpillant a tengerzöld lélektükrökbe, és kuncogva megismétli a hallottakat.*
- Találtál, Rasti? *nevetésében nincs rosszallás, elvégre jelenleg majdnem olyan elveszett, mint egy megárvult kisállat. Ha a férfi beszámolója igaz, akkor azonban sokkal inkább ő az, aki annak idején Rasdehert “találta”, még ha erre mindeddig nem is gondolt így.*
- Ismernem kellene ezt a történetet? *tudakolja a tengerszeműtől, a sok jót nem ígérő Tania incidens hallatán. Úgy gondolja, Rasdeher anélkül is érteni fogja a kérdést, hogy elárulná vele saját emlékeinek hiányát. Egyelőre még bízik abban, hogy a különös ismeretlen megjelenése sem terveiket, sem a frissen újraformálódó kapcsolatuk bizalmát nem fogja felborítani. Mindez csak Rasdeheren múlik. Szeme sarkából még megpillant egy alacsonyabb alakot, aki mintha szintén feléjük tartana, követve a lány korábbi útvonalát. Reméli, hogy téved, és az illető egyszerűen elhalad hármasuk mellett. Legszívesebben a hollóhajúról sem venne tudomást, és most inkább egyszerűen faképnél hagyná, ha a nő kérdései nem kavarták volna még jobban össze a fejében uralkodó káoszt.*
*Amint tekintete újra összefonódik Rasdeherével, kicsit olyan benyomása támad, hogy ez nem csak számára hoz enyhülést. Feszélyező volt mindeddig kerülgeti a férfi tengerzöldjeit. Hirtelen abban is elbizonytalanodik, hogy a másiknak így kényelmesebb lett volna, a befelé fordult Rovéna, és néma kérdéseinek társaságában. Mert azt talán Ras is sejti, hogy ámbár felhagyott a kérdések záporoztatásával, ez pusztán annyit jelent, hogy magába fojtotta őket, s nem azt, hogy bármire meglelte a választ. Ugyan nem tudja biztosan megmondani, miért érzi úgy, hogy a férfi is megkönnyebbül, amint újra beszédbe elegyednek. Talán a válasza közben újra megjelenő mosoly az, aminek hatására egyúttal a nő szívéről is visszább húzódnak a nyomasztó árnyak. A lassanként formát öltő tervek hallatán pedig új lelkesedés költözik belé, ami ki is ül az arcára. Szüksége van most erre az iránymutatásra, hisz Rasdeher nélkül talán órákat is bóklászhatna a város utcáin, mire egyáltalán szálláshelyet találna magának. Egyedül jelenleg elindulni is kihívás lett volna számára az ismeretlenné vált világban.*
- A megismerkedés jól hangzik! *mosolyodik el, miközben szemeibe visszaköltözik a kíváncsi csillogás.* Persze a többi is. Vegyél meg mindent, amire csak szükséged van. Vagy szükségetek van… *pillant a férfi vállán bóbiskoló Éjfélre, bár nem igazán tudja, mit vásárolhat a piacon egy holló tulajdonosa a madarának. Ahogy azt sem igazán képes eldönteni, saját magának mit kellene vásárolnia. Az ő ruhái rendben vannak, de talán a beígért beszélgetés közben megfogalmazódik benne néhány ötlet. Legkésőbb a piacon, a kínálatot látva biztosan rájön, mi mindenben szenved hiányt. Néhány pillanatig mosolyogva figyeli a láthatóan álmos, el-elszenderedő madarat, majd szemeit visszavezeti az akvamarinokra. Épp ismét szóra nyitja ajkait, amikor valaki Rasdeher nevét kiáltja a közelükben. Kíváncsian fordul a hang irányába, majd meglepetten pislogva nézi végig, ahogy az idegen nő ügyetlenül eléjük botladozik. Csendben hallgatja a számonkérő faggatózást, miközben azon gondolkozik, ki lehet az ismeretlen, s mégis honnan szalajtották. Ebben az öltözékben eltévelyedettebbnek tűnik ezen a tisztáson, mint maga Rovéna. Más esetben egészen úgy festhetne ebben a sok sötét ruhadarabban, mint Rasdeher lány megfelelője. Akár testvérek is lehetnének, de a nevetségesen alakuló belépő után nehéz volna meglelni benne azt az ominózusságot, ami a férfit jellemzi. Számonkérő szóáradata ugyanúgy lehet az elhanyagolt kishúg, egy régi szerető, vagy kétes szándékú régi ismerős kíváncsiskodása. Mivel Rovénának fogalma sincs, hova illessze az elhangzottakat, egyelőre nem szavaz nekik túl sok bizalmat. Ha emlékezne bármire, talán tudna egy-két dolgot erről a Taniaról, vagy arra is lenne ötlete, hogy ki lehet a hozzájuk vetődő, ránézésre nagyjából vele egykorú nő. Nagy, barna őzszemei érdeklődve viszonozzák a lány kíváncsi pillantását, válasszal azonban nem szolgálnak. Ostoba ötlet lenne közölni egy vadidegennel, hogy semmire nem emlékszik. Enélkül is elég kiszolgáltatott ebben az állapotban. Éppen ezért szeretné hinni, hogy a furcsa szavak inkább a jövevény megbízhatatlanságáról árulkodnak, sem mint egyetlen támaszának hazug szándékairól. Ahelyett, hogy túlagyalná a dolgot, megakad az egyik különös kérdésen. Felpillant a tengerzöld lélektükrökbe, és kuncogva megismétli a hallottakat.*
- Találtál, Rasti? *nevetésében nincs rosszallás, elvégre jelenleg majdnem olyan elveszett, mint egy megárvult kisállat. Ha a férfi beszámolója igaz, akkor azonban sokkal inkább ő az, aki annak idején Rasdehert “találta”, még ha erre mindeddig nem is gondolt így.*
- Ismernem kellene ezt a történetet? *tudakolja a tengerszeműtől, a sok jót nem ígérő Tania incidens hallatán. Úgy gondolja, Rasdeher anélkül is érteni fogja a kérdést, hogy elárulná vele saját emlékeinek hiányát. Egyelőre még bízik abban, hogy a különös ismeretlen megjelenése sem terveiket, sem a frissen újraformálódó kapcsolatuk bizalmát nem fogja felborítani. Mindez csak Rasdeheren múlik. Szeme sarkából még megpillant egy alacsonyabb alakot, aki mintha szintén feléjük tartana, követve a lány korábbi útvonalát. Reméli, hogy téved, és az illető egyszerűen elhalad hármasuk mellett. Legszívesebben a hollóhajúról sem venne tudomást, és most inkább egyszerűen faképnél hagyná, ha a nő kérdései nem kavarták volna még jobban össze a fejében uralkodó káoszt.*
9604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 00:27:34
Üzenet elküldve: 2024-06-02 00:27:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív és egy kicsit A dallamok sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Hát, egyet már ismersz. *fordítja felé kerek kobakját a zömök nőszemély. A szép időben a hőmérséklet jócskán felmelegedett, ezért leveti kabátját, arra fekteti becses hangszerét.*
- Mindenesetre köszönöm. *vigyorog a dicsérő szavak hallatán, hát még, mikor megtudja, hogy a többi finomságra jogot formálhat.* Áh, remek, remek!
*Két darabot meg is kaparint, a hátramaradó triót gondosan betakarja a rovarok elől, s míg Norileina után trappol, azt a kettőt el is tünteti pár harapásra. Nem siet, kissé le is marad, hisz a feketeség humoros járása következtében nem diktál kifejezetten gyors iramot.*
- Clion? *kérdez vissza, nem sejtve, hogy a lány már nem hozzá beszél, ő ugyanis még nem látja a távolabb elhaladókat. Valójában azután sem, hogy partnere úgymond nekiiramodik azokon a hálátlan sarkakon, amelyet már nem hagyhat hahotázás nélkül, de csak diszkréten, persze...
Csak sejtheti, hogy Nori valami vagy valaki fontosat lát vagy vél látni, elvégre kissé bogaras a leányzó. Ha azonban neki fontos, hát miért is ne követné komótosabb és minden kétséget kizáróan biztosabb léptekkel. S lám, valóban van ott valaki. Nem is egyedül, ráadásul. Kíváncsisága közelebb hajtja, de a meghitt találkozást nem rontja el közvetlenül elébük furakodással, hanem pár lépésre megpihen. A hallottak alapján amúgy is valamiféle dráma lesz ez, miután az "az a terved vele" elhangzik. Megérzésére hagyatkozva, ámbár sokat nem lát a férfias arcból, ez az alak valamiféle különös sármmal felvértezett nőcsábász lehet, aki elszédíti a hölgyeket, majd kihasználja őket csak a hajnal derengésében hang nélkül kicsusszan az ágyukból, s többé nem jő vissza. Ugyan tapasztalatai szerint nem minden személy tükrözi az első benyomás kritikáját, ha ezen megérzése beigazolódna, úgy Nori-nak akárije legyen, nem kedvelné a fickót. Az ő Kvinton-ja legalább megmaradt mellette, csak hát kiállhatatlan egy pöcs volt a szentem ezen egyetlen erényét leszámítva. Nem is, mert a fene jó ujjai, mármint a lanton, az már két erény, hogy esne bele tomporral egy kosár bogáncsba...*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 00:29:12
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Hát, egyet már ismersz. *fordítja felé kerek kobakját a zömök nőszemély. A szép időben a hőmérséklet jócskán felmelegedett, ezért leveti kabátját, arra fekteti becses hangszerét.*
- Mindenesetre köszönöm. *vigyorog a dicsérő szavak hallatán, hát még, mikor megtudja, hogy a többi finomságra jogot formálhat.* Áh, remek, remek!
*Két darabot meg is kaparint, a hátramaradó triót gondosan betakarja a rovarok elől, s míg Norileina után trappol, azt a kettőt el is tünteti pár harapásra. Nem siet, kissé le is marad, hisz a feketeség humoros járása következtében nem diktál kifejezetten gyors iramot.*
- Clion? *kérdez vissza, nem sejtve, hogy a lány már nem hozzá beszél, ő ugyanis még nem látja a távolabb elhaladókat. Valójában azután sem, hogy partnere úgymond nekiiramodik azokon a hálátlan sarkakon, amelyet már nem hagyhat hahotázás nélkül, de csak diszkréten, persze...
Csak sejtheti, hogy Nori valami vagy valaki fontosat lát vagy vél látni, elvégre kissé bogaras a leányzó. Ha azonban neki fontos, hát miért is ne követné komótosabb és minden kétséget kizáróan biztosabb léptekkel. S lám, valóban van ott valaki. Nem is egyedül, ráadásul. Kíváncsisága közelebb hajtja, de a meghitt találkozást nem rontja el közvetlenül elébük furakodással, hanem pár lépésre megpihen. A hallottak alapján amúgy is valamiféle dráma lesz ez, miután az "az a terved vele" elhangzik. Megérzésére hagyatkozva, ámbár sokat nem lát a férfias arcból, ez az alak valamiféle különös sármmal felvértezett nőcsábász lehet, aki elszédíti a hölgyeket, majd kihasználja őket csak a hajnal derengésében hang nélkül kicsusszan az ágyukból, s többé nem jő vissza. Ugyan tapasztalatai szerint nem minden személy tükrözi az első benyomás kritikáját, ha ezen megérzése beigazolódna, úgy Nori-nak akárije legyen, nem kedvelné a fickót. Az ő Kvinton-ja legalább megmaradt mellette, csak hát kiállhatatlan egy pöcs volt a szentem ezen egyetlen erényét leszámítva. Nem is, mert a fene jó ujjai, mármint a lanton, az már két erény, hogy esne bele tomporral egy kosár bogáncsba...*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 00:29:12
9603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-01 16:07:22
Üzenet elküldve: 2024-06-01 16:07:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív és egy kicsit A dallamok sohase tiszták//
*Sejtette, hogy Veslának is tetszeni fog a tisztás. Ez pont egy olyan hely, ahol egy hozzá hasonló zenészt el tud képzelni, ahogy a város zajától elbújva jóleső magányában dolgozik legújabb szerzeményein. A fűzfa lombjai mögött elbújva pedig tényleg el lehet rejtőzni az egész világ elől. Éppen emiatt választja Nori is ezt a helyet a reggelihez. Miután mindketten a fa oltalmazó rejtekében találják magukat, a lány helyet foglal, és ahogy Vesla, ő is elkezdi az ételt majszolni.
Neki nincs olyan végtelen bendője, mint egy törpének, ezért a Vándorok Eledele mellett ő csak két pogácsát fogyaszt el, miközben társasága magyarázatát és később az előadását hallgatja.*
- Nem ismerem őt, de azt hiszem, ez nem csoda. Én senkit nem ismerek, főleg nem muzsikusokat.
*Többet nem szól, csak eszik, meg néha furcsa fejeket vág, ahogy próbálja értelmezni a dal mondandóját. Olyanokon gondolkozik, hogy most akkor a férfi ellopta a lányt a pisztrángtól? A családok közötti perpatvart, a szerelmi szálak kibogozását pedig nem is próbálja megérteni, mert az annyira kacifántos, hogy az ő képzelőerejét többszörösen is meghaladja. Azt nem csodálja, hogy bunyóba torkollik a történet, mert az emberek mindig mindenen összevesznek. A végét pedig már képtelen értelmezni, így inkább igyekszik csak a zenét és Vesla szép hangját élvezni, míg nem végez teljesen az étkezéssel.*
- Hát ez… érdekes volt, bár bevallom, néhol eléggé össsze-visszának tűnt a történet, de hát nem is vagyok túl műértő, vagy mi… Mindenesetre szépen zenélsz még mindig. A többi pogácsát megeheted. Én most megyek, megmosom a kezem a folyóban. Jössz te is?
*Akár pozitív a válasz, akár nem, ő feláll, és előbújik az Álomfűz rejtekéből, hogy elinduljon a folyó irányába. Ahogy a fák között lépked, beszédet hall, de egyelőre nem tűnik fel neki, hogy az egyik hang akár ismerős is lehetne, csak akkor, mikor távolról megpillantja a szürke csuklyás fazont, vállán a jól ismert szárnyassal.*
- Clion? Clion! *Mikor megbizonyosodik róla, hogy barátját látja, annyira megörül neki, hogy ha Vesla a sarkában van, akkor róla megfeledkezve, lépteit megszaporázva közeledik a férfi felé. No, meg a cipője sarkairól is megfeledkezik. Nem elég, hogy így is nehezen jár bennük a fűben, most még meg is botlik egy faágban. Kész szerencse, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, és nem hason csúszva mutatkozik be Rasdeher-nek és társának. Az a botladozás, amit elkövet még így is elég nevetségesen festhet kívülről.*
- Clion! Mit keresel te itt?! *Kérdezi, miután sikerült összeszednie magát. Addigra minden bizonnyal a másik páros is észrevehette őket. Nori sejtelmesen néz végig madaras barátja útitársán. Ugyan a Rovéna nevet már többször is hallotta, de egy pillanatra sem gondol bele abba, hogy esetleg ő lehet a kannibál örök szerelme, így hát valamelyest számonkérő hangnemben kezd faggatózni.*
- Ő kicsoda, és miért van veled? Találtad? Az a terved vele, mint Taniával? Gondolom ezt vele még nem közölted… *Néz kíváncsian a lány szemeibe. Fogalma sincs semmiről, így magát teljesen ártatlannak gondolva kérdez olyanokat, amit valószínűleg most nagyon nem kellene.*
*Sejtette, hogy Veslának is tetszeni fog a tisztás. Ez pont egy olyan hely, ahol egy hozzá hasonló zenészt el tud képzelni, ahogy a város zajától elbújva jóleső magányában dolgozik legújabb szerzeményein. A fűzfa lombjai mögött elbújva pedig tényleg el lehet rejtőzni az egész világ elől. Éppen emiatt választja Nori is ezt a helyet a reggelihez. Miután mindketten a fa oltalmazó rejtekében találják magukat, a lány helyet foglal, és ahogy Vesla, ő is elkezdi az ételt majszolni.
Neki nincs olyan végtelen bendője, mint egy törpének, ezért a Vándorok Eledele mellett ő csak két pogácsát fogyaszt el, miközben társasága magyarázatát és később az előadását hallgatja.*
- Nem ismerem őt, de azt hiszem, ez nem csoda. Én senkit nem ismerek, főleg nem muzsikusokat.
*Többet nem szól, csak eszik, meg néha furcsa fejeket vág, ahogy próbálja értelmezni a dal mondandóját. Olyanokon gondolkozik, hogy most akkor a férfi ellopta a lányt a pisztrángtól? A családok közötti perpatvart, a szerelmi szálak kibogozását pedig nem is próbálja megérteni, mert az annyira kacifántos, hogy az ő képzelőerejét többszörösen is meghaladja. Azt nem csodálja, hogy bunyóba torkollik a történet, mert az emberek mindig mindenen összevesznek. A végét pedig már képtelen értelmezni, így inkább igyekszik csak a zenét és Vesla szép hangját élvezni, míg nem végez teljesen az étkezéssel.*
- Hát ez… érdekes volt, bár bevallom, néhol eléggé össsze-visszának tűnt a történet, de hát nem is vagyok túl műértő, vagy mi… Mindenesetre szépen zenélsz még mindig. A többi pogácsát megeheted. Én most megyek, megmosom a kezem a folyóban. Jössz te is?
*Akár pozitív a válasz, akár nem, ő feláll, és előbújik az Álomfűz rejtekéből, hogy elinduljon a folyó irányába. Ahogy a fák között lépked, beszédet hall, de egyelőre nem tűnik fel neki, hogy az egyik hang akár ismerős is lehetne, csak akkor, mikor távolról megpillantja a szürke csuklyás fazont, vállán a jól ismert szárnyassal.*
- Clion? Clion! *Mikor megbizonyosodik róla, hogy barátját látja, annyira megörül neki, hogy ha Vesla a sarkában van, akkor róla megfeledkezve, lépteit megszaporázva közeledik a férfi felé. No, meg a cipője sarkairól is megfeledkezik. Nem elég, hogy így is nehezen jár bennük a fűben, most még meg is botlik egy faágban. Kész szerencse, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, és nem hason csúszva mutatkozik be Rasdeher-nek és társának. Az a botladozás, amit elkövet még így is elég nevetségesen festhet kívülről.*
- Clion! Mit keresel te itt?! *Kérdezi, miután sikerült összeszednie magát. Addigra minden bizonnyal a másik páros is észrevehette őket. Nori sejtelmesen néz végig madaras barátja útitársán. Ugyan a Rovéna nevet már többször is hallotta, de egy pillanatra sem gondol bele abba, hogy esetleg ő lehet a kannibál örök szerelme, így hát valamelyest számonkérő hangnemben kezd faggatózni.*
- Ő kicsoda, és miért van veled? Találtad? Az a terved vele, mint Taniával? Gondolom ezt vele még nem közölted… *Néz kíváncsian a lány szemeibe. Fogalma sincs semmiről, így magát teljesen ártatlannak gondolva kérdez olyanokat, amit valószínűleg most nagyon nem kellene.*
9602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-01 01:50:35
Üzenet elküldve: 2024-06-01 01:50:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
- Csak nézz rám, kisanyám! Ezt a formás testet rendszeresen kell etetni! *paskolja meg önnön fenekét a törpe kacagva, s rövid lábait szorgalmasan helyezi egymás után, ahogy Norileina mellett baktat. Élvezettel nézelődik, megfigyeli a város azon szegleteinek történéseit, amelyek mellett elhaladnak. Amint kőházak elmaradoznak mögöttük, a természet felszabadítóan más birodalmába cseppennek.*
- A mindenségit! Tényleg kellemes… *vigyorog szélesen a pufók pofi, majd hűen döcög a leány nyomában. Még sohasem látott efféle növényeket, lenyűgözi a mesés látványuk és a tulajdonságok, amelyekről partnere beszél. Óhatatlan vágyat érez, hogy mindenképp eleget tegyen a javaslatnak és megérintsen egy fagyöngyöt… de nemrég ébredt, így nem kívánkozik hamarjában vissza az álmok mezejére.*
- Majd később, feltétlenül.
*Óvatosan vág át a gondoskodón lenyúló fűzágak függönyén, majd lehuppan a kényelmes pázsitra, előkészítve a kis batyu tartalmát a csemegézéshez. Elpusztítja az egyik adag Vándorok eledelét, a pogácsákból pedig egyelőre hármat. A többi sorsát társnőjére hagyja, noha titkon reménykedik, hogy a pogácsákból azért még legalább kettőt hagy neki, mert igen jól sikerültek. A reggelitől immár fellelkesülve a kezébe veszi lantját és pengetni kezd. Nem éppen veszett dallam, inkább illik ilyenhez hasonló csendes, idilli környezetbe.*
- Ezt még a megboldogult Riksem Woardd írta. Nagy forma volt az a fickó. *Említi meg az eredeti szerzőt, amellyel az általa kedvelt, ám nem általa keletkezett alkotások íróit tiszteli meg… Ellenben más, magukat lealacsonyító pojácákkal, akik mások költeményeivel tetszelegnek, mintha sajátjuk volna.*
Kristály patak a völgyben, csendben folydogál,
Történt itt egy s más, nem is rég, ősi nagy viszály.
Pisztráng lesi alant az aranyhajú lányt,
Ki mosni jő a szoknyát, a lepedőt meg mást…
*Ahogy tovább énekel, megjelenik a műben egy barna fiatalember is, aki sokkal nagyobb érdeklődést mutat a leány iránt, mint a pisztráng, sőt, ez az érdeklődés kölcsönösnek mutatkozik. Ők két régóta ellenségeskedő elf család sarjai, akik a névtelen völgy névtelen patakjának két partján laknak. Talán éppen azon volt a vita, hogy kinek a földjén van a patak, vagy tán valamelyik családfő a másik jószágára, netalántán asszonyára ácsingózott, ezt már maguk az aktuális családfők sem tudják, csak úgy-amúgy megörökölték ezt a viaskodást felmenőiktől. A két fiatal azonban nem akarja követni ezt a szokást, sokkal inkább intim békekötésbe elegyednek, melyet többször is megejtenek a találkozást követő hatokban. Aztán egyszer a lány édesatyja gyanút fog és követi, miként a fiút is a maga apja. A két családfő felpaprikázva egymásnak esik a patakban, melyet nem kimondottan edzett fizikumukra hivatkozva a szerző felettébb komikusan tár a hallgatóság elé. Időközben a két rokonság apraja-nagyja is kisereglett a patak egy-egy partjára, s hevesen biztatják őket. Végül kimerülésig dulakodnak, amely említett testi állapotukból fakadóan hamarabb bekövetkezik, mint gondolnánk, s a két fiatal őszinte érzéseit szavakba öntve jobb belátásra bírja őket. A két család megbékélésének jelképeként egy kis hidat építenek a patakon, valamint, hogy egyikük büszkesége se sérüljön, a fiatalok esküvőjét az egyik oldalon, míg a lakodalmat a másikon tartják.
A voltaképp szórakoztató, mégis tanulságosnak szánt köznépi eposzt hűen adja elő Vesla, közben oda-oda sandít partnerére.*
- Csak nézz rám, kisanyám! Ezt a formás testet rendszeresen kell etetni! *paskolja meg önnön fenekét a törpe kacagva, s rövid lábait szorgalmasan helyezi egymás után, ahogy Norileina mellett baktat. Élvezettel nézelődik, megfigyeli a város azon szegleteinek történéseit, amelyek mellett elhaladnak. Amint kőházak elmaradoznak mögöttük, a természet felszabadítóan más birodalmába cseppennek.*
- A mindenségit! Tényleg kellemes… *vigyorog szélesen a pufók pofi, majd hűen döcög a leány nyomában. Még sohasem látott efféle növényeket, lenyűgözi a mesés látványuk és a tulajdonságok, amelyekről partnere beszél. Óhatatlan vágyat érez, hogy mindenképp eleget tegyen a javaslatnak és megérintsen egy fagyöngyöt… de nemrég ébredt, így nem kívánkozik hamarjában vissza az álmok mezejére.*
- Majd később, feltétlenül.
*Óvatosan vág át a gondoskodón lenyúló fűzágak függönyén, majd lehuppan a kényelmes pázsitra, előkészítve a kis batyu tartalmát a csemegézéshez. Elpusztítja az egyik adag Vándorok eledelét, a pogácsákból pedig egyelőre hármat. A többi sorsát társnőjére hagyja, noha titkon reménykedik, hogy a pogácsákból azért még legalább kettőt hagy neki, mert igen jól sikerültek. A reggelitől immár fellelkesülve a kezébe veszi lantját és pengetni kezd. Nem éppen veszett dallam, inkább illik ilyenhez hasonló csendes, idilli környezetbe.*
- Ezt még a megboldogult Riksem Woardd írta. Nagy forma volt az a fickó. *Említi meg az eredeti szerzőt, amellyel az általa kedvelt, ám nem általa keletkezett alkotások íróit tiszteli meg… Ellenben más, magukat lealacsonyító pojácákkal, akik mások költeményeivel tetszelegnek, mintha sajátjuk volna.*
Kristály patak a völgyben, csendben folydogál,
Történt itt egy s más, nem is rég, ősi nagy viszály.
Pisztráng lesi alant az aranyhajú lányt,
Ki mosni jő a szoknyát, a lepedőt meg mást…
*Ahogy tovább énekel, megjelenik a műben egy barna fiatalember is, aki sokkal nagyobb érdeklődést mutat a leány iránt, mint a pisztráng, sőt, ez az érdeklődés kölcsönösnek mutatkozik. Ők két régóta ellenségeskedő elf család sarjai, akik a névtelen völgy névtelen patakjának két partján laknak. Talán éppen azon volt a vita, hogy kinek a földjén van a patak, vagy tán valamelyik családfő a másik jószágára, netalántán asszonyára ácsingózott, ezt már maguk az aktuális családfők sem tudják, csak úgy-amúgy megörökölték ezt a viaskodást felmenőiktől. A két fiatal azonban nem akarja követni ezt a szokást, sokkal inkább intim békekötésbe elegyednek, melyet többször is megejtenek a találkozást követő hatokban. Aztán egyszer a lány édesatyja gyanút fog és követi, miként a fiút is a maga apja. A két családfő felpaprikázva egymásnak esik a patakban, melyet nem kimondottan edzett fizikumukra hivatkozva a szerző felettébb komikusan tár a hallgatóság elé. Időközben a két rokonság apraja-nagyja is kisereglett a patak egy-egy partjára, s hevesen biztatják őket. Végül kimerülésig dulakodnak, amely említett testi állapotukból fakadóan hamarabb bekövetkezik, mint gondolnánk, s a két fiatal őszinte érzéseit szavakba öntve jobb belátásra bírja őket. A két család megbékélésének jelképeként egy kis hidat építenek a patakon, valamint, hogy egyikük büszkesége se sérüljön, a fiatalok esküvőjét az egyik oldalon, míg a lakodalmat a másikon tartják.
A voltaképp szórakoztató, mégis tanulságosnak szánt köznépi eposzt hűen adja elő Vesla, közben oda-oda sandít partnerére.*
9601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:00:55
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:00:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
*Úgy tűnik teljesen félreértette Rovéna kérdését, s a másik ködös magyarázata sem viszi közelebb ahhoz, hogy rájöjjön, mire kíváncsi ténylegesen. Ha ez nem lenne elég, a finom kacsó visszakozó mozdulata arra engedi következtetni, hogy a távolságtartása túlságosan egyértelmű. Ráadásul nem pont azt az eredményt éri el vele, mire előzetesen számított. Ő csak teret akart hagyni párjának ezekben a kusza pillanatokban. De egyelőre ezzel a hűvös céltudatossággal csak eltaszítja magától.
Első, zsigeri reakciójával megragadná a távolodó csuklót, és Rové egész testét magához szorítaná. De okulván a tegnap este történtekből, ez nem tűnik a legbölcsebb döntésnek. Mi van, ha hevessége a visszájára fordul? Így viszont, mielőtt még sikerül kitalálnia valami vállalható tervet a kételyek eloszlatására, addigra kis madárkája láthatóan továbblép, és lábait szaporán szedve, folytatja útjukat a városba.
Ras mondani akar neki valamit. Valamit, amivel kiengesztelheti, megnyugtathatja, s a kettejük között feszülő távolság ellenére kicsit jobban megérteti magát Rovénával. De a szavak nem állnak össze egy mondattá, s végül hamarabb érik el Arthenior határát, minthogy bármi értelmeset fel tudna böfögni.
Természetesen ilyenkor Éjfél sem hajlandó kinyitni a csőrét. Helyette álmosan bóbiskol a vállán, s alig van tudatában annak, hogy mi is történik körötte.
A férfi csak a folyón átkelve veszi észre, hogy egészen idáig idegesen babrálta a jobbján csüngő fegyverének a markolatát. Ez olyannyira megszokásává vált az utóbbi időben, amikor valamin erősen gondolkodik, hogy már a markolattüske köré tekert bőrcsíkok is itt-ott megkoptak a kényszercselekvés hatására. Ezért, amint tudatosul benne a dolog, kezét lomhán a markolatgombra helyezi.*
- Arra gondoltam, hogy előbb szállást kellene keresnünk. Ha az megvan, és ki tudjuk nyújtani valahol a lábunkat, akkor utána megnézhetnénk magunknak a várost. Hallottam róla, hogy a Kikötővel ellentétben itt elég sok minden változott. Az lesz a legjobb, ha egyelőre csak óvatosan kérdezősködünk, hátha találunk egy kapaszkodót, amin a napokban el tudunk indulni.
*A benne fortyogó feszültség megáll a gyarapodásban, amikor az őzike szemek elkapják az ő megfáradt íriszeit, és a lány végre megtöri a csendet. Úgy kellett ez most neki, mint a sivatagban egy korty víz.*
- Mondjuk megnézhetnénk magunknak a piacot is. Annál nem sok jobb helyet tudok az információszerzésre. Másrészt pedig a legutóbbi munkánkból is maradt még egy kis költőpénz.
*Kisimult mosollyal az arcán paskolja meg az övére akasztott erszényt. Az erdőben nem igazán kellett csökkentenie a súlyán, így itt lenne az ideje, hogy megszabaduljon az efféle terhektől.*
- Jó lenne lecserélni ezeket a szakadt göncöket is.
*A mosolya komikus fintorba fordul, amikor végignéz saját öltözetén. Nem csoda, hogy a lány korábban megrémült tőle. Még mindig egy őrült koldusnak néz ki. Ha információkat szeretne, ahhoz megfelelő, magabiztosságot sugárzó öltözet is dukál. Különben úgy jár, mint a Varjúban a csapossal.*
- De majd meglátjuk. Ha szeretnéd, kettesben is eltölthetjük ennek a napnak a maradékát, hogy jobban megismerhess engem.
*Úgy tűnik teljesen félreértette Rovéna kérdését, s a másik ködös magyarázata sem viszi közelebb ahhoz, hogy rájöjjön, mire kíváncsi ténylegesen. Ha ez nem lenne elég, a finom kacsó visszakozó mozdulata arra engedi következtetni, hogy a távolságtartása túlságosan egyértelmű. Ráadásul nem pont azt az eredményt éri el vele, mire előzetesen számított. Ő csak teret akart hagyni párjának ezekben a kusza pillanatokban. De egyelőre ezzel a hűvös céltudatossággal csak eltaszítja magától.
Első, zsigeri reakciójával megragadná a távolodó csuklót, és Rové egész testét magához szorítaná. De okulván a tegnap este történtekből, ez nem tűnik a legbölcsebb döntésnek. Mi van, ha hevessége a visszájára fordul? Így viszont, mielőtt még sikerül kitalálnia valami vállalható tervet a kételyek eloszlatására, addigra kis madárkája láthatóan továbblép, és lábait szaporán szedve, folytatja útjukat a városba.
Ras mondani akar neki valamit. Valamit, amivel kiengesztelheti, megnyugtathatja, s a kettejük között feszülő távolság ellenére kicsit jobban megérteti magát Rovénával. De a szavak nem állnak össze egy mondattá, s végül hamarabb érik el Arthenior határát, minthogy bármi értelmeset fel tudna böfögni.
Természetesen ilyenkor Éjfél sem hajlandó kinyitni a csőrét. Helyette álmosan bóbiskol a vállán, s alig van tudatában annak, hogy mi is történik körötte.
A férfi csak a folyón átkelve veszi észre, hogy egészen idáig idegesen babrálta a jobbján csüngő fegyverének a markolatát. Ez olyannyira megszokásává vált az utóbbi időben, amikor valamin erősen gondolkodik, hogy már a markolattüske köré tekert bőrcsíkok is itt-ott megkoptak a kényszercselekvés hatására. Ezért, amint tudatosul benne a dolog, kezét lomhán a markolatgombra helyezi.*
- Arra gondoltam, hogy előbb szállást kellene keresnünk. Ha az megvan, és ki tudjuk nyújtani valahol a lábunkat, akkor utána megnézhetnénk magunknak a várost. Hallottam róla, hogy a Kikötővel ellentétben itt elég sok minden változott. Az lesz a legjobb, ha egyelőre csak óvatosan kérdezősködünk, hátha találunk egy kapaszkodót, amin a napokban el tudunk indulni.
*A benne fortyogó feszültség megáll a gyarapodásban, amikor az őzike szemek elkapják az ő megfáradt íriszeit, és a lány végre megtöri a csendet. Úgy kellett ez most neki, mint a sivatagban egy korty víz.*
- Mondjuk megnézhetnénk magunknak a piacot is. Annál nem sok jobb helyet tudok az információszerzésre. Másrészt pedig a legutóbbi munkánkból is maradt még egy kis költőpénz.
*Kisimult mosollyal az arcán paskolja meg az övére akasztott erszényt. Az erdőben nem igazán kellett csökkentenie a súlyán, így itt lenne az ideje, hogy megszabaduljon az efféle terhektől.*
- Jó lenne lecserélni ezeket a szakadt göncöket is.
*A mosolya komikus fintorba fordul, amikor végignéz saját öltözetén. Nem csoda, hogy a lány korábban megrémült tőle. Még mindig egy őrült koldusnak néz ki. Ha információkat szeretne, ahhoz megfelelő, magabiztosságot sugárzó öltözet is dukál. Különben úgy jár, mint a Varjúban a csapossal.*
- De majd meglátjuk. Ha szeretnéd, kettesben is eltölthetjük ennek a napnak a maradékát, hogy jobban megismerhess engem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9777-9796