Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 484 (9661. - 9680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-30 11:41:38
Üzenet elküldve: 2024-07-30 11:41:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*A gyerekkori emlékek keserűsége még a nyelvén ül. Vagy csak az éhség epéje az? Nem tudja eldönteni. Mély levegőt vesz ismét, hátha feloldódik benne a feszültség, nem szeretné Mai-ra zúdítani azt. Hiszen a nő semmit sem tett ellene, ő nem az apja, nem kényszeríti semmire. Az ajánlat, amit tőle kapott ha nem is önzetlen, de kölcsönösen előnyös volt valószínűleg.
Aprót biccent ahogy Mai kiejti a nevét, mintegy megerősítésképp, majd iménti borongós gondolatait szinte teljesen el is feledve, meglepve húzza fel a szemöldökét.*
- Árvaházi gyermekek? *-kérdez vissza-* Hol.. hol van itt árvaház?
*Természetesen a városra érti, nem az erdőre. Az utcákon tett felfedezőútjai során egyszer sem látott árvaházat.*
- Persze, egy tűzrakóhely nem nagy dolog. Szívesen kiépítek egyet, ha megvan a helye. *-bólint.
A városban eltöltött hónapok, a picivel több mint egy év, ez a tolvajkodással ügyetlenkedés, padláson kucorgás nem kérgesítette még meg. Pontosan tudja, hogy mennyire lehet örülni a legapróbb dolgoknak is.
A tűz melegének.
Egy tál otthon-ízű ételnek.
Az egymás között halkan megosztott történeteknek.
És azt is tudja, hogy valakinek, akinek nincs se anyja, se apja, aki csak úgy kallódik az életben, annak ezek az egyszerű dolgok is a világot magát tudják jelenteni.
Jól tudja ezt.
Azóta, hogy elveszítette az édesanyját, nagyon is jól tudja ezt.*
//Második szál//
*A gyerekkori emlékek keserűsége még a nyelvén ül. Vagy csak az éhség epéje az? Nem tudja eldönteni. Mély levegőt vesz ismét, hátha feloldódik benne a feszültség, nem szeretné Mai-ra zúdítani azt. Hiszen a nő semmit sem tett ellene, ő nem az apja, nem kényszeríti semmire. Az ajánlat, amit tőle kapott ha nem is önzetlen, de kölcsönösen előnyös volt valószínűleg.
Aprót biccent ahogy Mai kiejti a nevét, mintegy megerősítésképp, majd iménti borongós gondolatait szinte teljesen el is feledve, meglepve húzza fel a szemöldökét.*
- Árvaházi gyermekek? *-kérdez vissza-* Hol.. hol van itt árvaház?
*Természetesen a városra érti, nem az erdőre. Az utcákon tett felfedezőútjai során egyszer sem látott árvaházat.*
- Persze, egy tűzrakóhely nem nagy dolog. Szívesen kiépítek egyet, ha megvan a helye. *-bólint.
A városban eltöltött hónapok, a picivel több mint egy év, ez a tolvajkodással ügyetlenkedés, padláson kucorgás nem kérgesítette még meg. Pontosan tudja, hogy mennyire lehet örülni a legapróbb dolgoknak is.
A tűz melegének.
Egy tál otthon-ízű ételnek.
Az egymás között halkan megosztott történeteknek.
És azt is tudja, hogy valakinek, akinek nincs se anyja, se apja, aki csak úgy kallódik az életben, annak ezek az egyszerű dolgok is a világot magát tudják jelenteni.
Jól tudja ezt.
Azóta, hogy elveszítette az édesanyját, nagyon is jól tudja ezt.*
9679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-30 10:45:09
Üzenet elküldve: 2024-07-30 10:45:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*A gyermekkorban elszenvedett károkat ő is pontosan ismeri, ő is érzi, ámbár mások szerint neki sokkal könnyebb volt egy nemesi kúriában elszenvedni mindezt. Azért ezzel tudna vitatkozni, ha akarna, de nem tenné, hiszen rajta csak képzeletbeli övcsatok csattantak, vagy inkább lehetetlenül szűkre húzva a szíjat fojtogatták a szemek, ahogy néztek rá. Humoros az élettől, hogy pont így méricskélt másokat is, csak kevésbé láttatva azt. Legbelül érezte csupán. Megvető gondolatok, felsőbbrendűség. Dac. Nehezen kopott ki, és még most sem teljesen. Arthenior-ban viszont ennek ritkán esett bárki is áldozatául, sokkal nyitottabbá vált, ami elengedhetetlen ahhoz, amit útjául választott magának. Talán ez is közrejátszik, hogy nem ítélkezően áll a másik félhez, hanem megkeresi benne a hasznosságot. Aztán minden alakul majd úgy, ahogyan alakulnia kell.
A szemöldöke megemelkedik, ahogy tényszerűen közli, hogy tud dolgozni. Neki éppen ennyi kell, de azért végig hallgatja a felsorolást, próbálja belőle kivenni azt, amire szüksége lehet most, vagy a későbbiekben. Még emészti a hallottakat, így a bemutatkozás mellett dönt, pedig már eldöntötte, hogy szeretné, ha munkába állna a férfi. Ha lehet, akár most. A kéz nem indul meg felé, amiért kifejezetten hálás. Nem szereti a formaságokat, mert túl sokszor volt benne része. Az a kéz csak akkor nyúljon irányába, ha valóban akar, ne azért, mert az illem így diktálja. Többre tartja az ilyet, bármi is legyen a titulusa.*
- Szóval Alaver. Nem túl nagy feladat, de az árvaházi gyermekek rendkívül örülnének egy tűzrakóhelynek. Mit gondol, meg tudja oldani? Aztán későbbiekben is lehet szükségünk a szakértelmére, de kezdjük először ennyivel.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.30 12:06:28
//Második szál//
*A gyermekkorban elszenvedett károkat ő is pontosan ismeri, ő is érzi, ámbár mások szerint neki sokkal könnyebb volt egy nemesi kúriában elszenvedni mindezt. Azért ezzel tudna vitatkozni, ha akarna, de nem tenné, hiszen rajta csak képzeletbeli övcsatok csattantak, vagy inkább lehetetlenül szűkre húzva a szíjat fojtogatták a szemek, ahogy néztek rá. Humoros az élettől, hogy pont így méricskélt másokat is, csak kevésbé láttatva azt. Legbelül érezte csupán. Megvető gondolatok, felsőbbrendűség. Dac. Nehezen kopott ki, és még most sem teljesen. Arthenior-ban viszont ennek ritkán esett bárki is áldozatául, sokkal nyitottabbá vált, ami elengedhetetlen ahhoz, amit útjául választott magának. Talán ez is közrejátszik, hogy nem ítélkezően áll a másik félhez, hanem megkeresi benne a hasznosságot. Aztán minden alakul majd úgy, ahogyan alakulnia kell.
A szemöldöke megemelkedik, ahogy tényszerűen közli, hogy tud dolgozni. Neki éppen ennyi kell, de azért végig hallgatja a felsorolást, próbálja belőle kivenni azt, amire szüksége lehet most, vagy a későbbiekben. Még emészti a hallottakat, így a bemutatkozás mellett dönt, pedig már eldöntötte, hogy szeretné, ha munkába állna a férfi. Ha lehet, akár most. A kéz nem indul meg felé, amiért kifejezetten hálás. Nem szereti a formaságokat, mert túl sokszor volt benne része. Az a kéz csak akkor nyúljon irányába, ha valóban akar, ne azért, mert az illem így diktálja. Többre tartja az ilyet, bármi is legyen a titulusa.*
- Szóval Alaver. Nem túl nagy feladat, de az árvaházi gyermekek rendkívül örülnének egy tűzrakóhelynek. Mit gondol, meg tudja oldani? Aztán későbbiekben is lehet szükségünk a szakértelmére, de kezdjük először ennyivel.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.30 12:06:28
9678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-29 20:40:33
Üzenet elküldve: 2024-07-29 20:40:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Tisztességes, két kezi munka. Az apja is mindig ezt mondta, pontosan ugyanezekkel a szavakkal. "Majd én megtanítalak rá, hogy mi a tisztességes, két kezi munka", majd végigvert rajta az övével. Ha szerencséje volt, nem a csatos végével.
Tisztességes, két kezi munka.*
- Tudok dolgozni. *-válaszolja a torkába szorult gombóc mögül. Most még a nő nevetésének és mosolyainak hamissága se érdekli.-* Megtanítottak rá gyerekkoromban. Mire lenne szükség? Jószágot gondozni? Levágni? Kertet ásni, ugart törni? Tököt vagy kukoricát termesztene? Egyszerűbb ácsmunkát kell csinálni? Megtanítottak minderre.. vagy húsz évig csináltam is.
*Lényegében majdnem egész életében, onnantól, hogy tudta terelni a libákat, munka volt osztva rá. Pontosan ez elől menekült a városba.
Szusszan egyet, hogy megszabaduljon a szegycsontja mögé szorult keserűségtől, majd jobb-rosszabb mosolyt erőltet magára.*
- Alaver. Raanus. *-jobb keze megmozdul, mintha a nő felé akarná nyújtani, de még mindig az az öt lépés távolság van kettejük között, beszélgetésük kezdete óta. Valahogy úgy érzi a mindkettejük arcán fel-feltűnő hamis mosolyokból, hogy a távolság nem csak fizikailag van jelen. Az idő, persze, minden távolságot le tud talán rövidíteni. Előbb vagy utóbb.-* Enyém a megtiszteltetés.
//Második szál//
*Tisztességes, két kezi munka. Az apja is mindig ezt mondta, pontosan ugyanezekkel a szavakkal. "Majd én megtanítalak rá, hogy mi a tisztességes, két kezi munka", majd végigvert rajta az övével. Ha szerencséje volt, nem a csatos végével.
Tisztességes, két kezi munka.*
- Tudok dolgozni. *-válaszolja a torkába szorult gombóc mögül. Most még a nő nevetésének és mosolyainak hamissága se érdekli.-* Megtanítottak rá gyerekkoromban. Mire lenne szükség? Jószágot gondozni? Levágni? Kertet ásni, ugart törni? Tököt vagy kukoricát termesztene? Egyszerűbb ácsmunkát kell csinálni? Megtanítottak minderre.. vagy húsz évig csináltam is.
*Lényegében majdnem egész életében, onnantól, hogy tudta terelni a libákat, munka volt osztva rá. Pontosan ez elől menekült a városba.
Szusszan egyet, hogy megszabaduljon a szegycsontja mögé szorult keserűségtől, majd jobb-rosszabb mosolyt erőltet magára.*
- Alaver. Raanus. *-jobb keze megmozdul, mintha a nő felé akarná nyújtani, de még mindig az az öt lépés távolság van kettejük között, beszélgetésük kezdete óta. Valahogy úgy érzi a mindkettejük arcán fel-feltűnő hamis mosolyokból, hogy a távolság nem csak fizikailag van jelen. Az idő, persze, minden távolságot le tud talán rövidíteni. Előbb vagy utóbb.-* Enyém a megtiszteltetés.
9677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-29 20:01:52
Üzenet elküldve: 2024-07-29 20:01:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Először csak bólint egyet, hogy "igen". Megismételte az ajánlatát, tehát eljutott a tudatáig. Nem azonnal kérte ki magának és még csak nem is tűnik úgy, mintha annyira ódzkodna a lehetőségtől. De azért nem olyan kedves ő, hogy ismeretleneknek ajánlgasson pénzt és ételt, van még mit megtudni a másikról, hogy egyáltalán tényleg komolyan gondolja azt, amit ajánlott neki. Persze ötletnek kiváló, de nem látott mást a férfiből eddig, mint zavart. Viszont segített neki az ezüstcsörgő tényével, így az esélyt meg kell kapnia. Az tán mindenkinek jár. Minden rezdülését igyekszik megfigyelni, hiszen egy-egy mozdulat is sokat sejtet. Megbízhatóságot keres, de nem titkokat kíván rábízni, mindössze egy kis kétkezi munkát, tehát ahhoz mér mindent. Képes-e rá és nem-e viszi el az eszközeiket az éj leple alatt a házból.
A viccen tudna nevetni akár, ha értené. Ő sem buta, viszont nem akar szembesülni olyasmivel, amivel ma nem foglalkozhat. Egy megjátszott nevetés azért felcsendül a torkából, majd megrázza a fejét. *
- Tisztességes kétkezi munkát. De még a nevét sem tudom, sem pedig, hogy miben jártas. A gyógynövények hasznosak, a gombák ismerete is, de nem gyűjtögetőt keresek, hanem aki tud dolgozni. Tud dolgozni?
*Mosolyodik el, a tőle telhető legkellemesebb módon. Ugyan mesterkélt, de már hűlt helyét láttatja, nem most szeretne elbukni. Minden mozdulata érdeklődő, s bár szavai már átfordította a helyzetet arra, hogy nem is ő kínált állást, hanem a másik kért tőle, ettől még éppen az az ártatlanság áll a férfi előtt, akinek nehéz lenne nemet mondani, legyen bármennyire is résen.
Az első lépést viszont megteszi, úgyis szereti a nevét hallatni. *
- Én Mai Faensa vagyok, örülök, hogy megismertem.
*Távol álljon tőle az örömködés, de még hasznára is válhat a másik. Ő pedig az övére. Talán nem együtt fogják kutatni az élet értelmét, de a rezidencián túlzottan is sok haszna lehet, ki ő hogy ebben meggátolja? Aztán akár még meg is lepheti. *
//Második szál//
*Először csak bólint egyet, hogy "igen". Megismételte az ajánlatát, tehát eljutott a tudatáig. Nem azonnal kérte ki magának és még csak nem is tűnik úgy, mintha annyira ódzkodna a lehetőségtől. De azért nem olyan kedves ő, hogy ismeretleneknek ajánlgasson pénzt és ételt, van még mit megtudni a másikról, hogy egyáltalán tényleg komolyan gondolja azt, amit ajánlott neki. Persze ötletnek kiváló, de nem látott mást a férfiből eddig, mint zavart. Viszont segített neki az ezüstcsörgő tényével, így az esélyt meg kell kapnia. Az tán mindenkinek jár. Minden rezdülését igyekszik megfigyelni, hiszen egy-egy mozdulat is sokat sejtet. Megbízhatóságot keres, de nem titkokat kíván rábízni, mindössze egy kis kétkezi munkát, tehát ahhoz mér mindent. Képes-e rá és nem-e viszi el az eszközeiket az éj leple alatt a házból.
A viccen tudna nevetni akár, ha értené. Ő sem buta, viszont nem akar szembesülni olyasmivel, amivel ma nem foglalkozhat. Egy megjátszott nevetés azért felcsendül a torkából, majd megrázza a fejét. *
- Tisztességes kétkezi munkát. De még a nevét sem tudom, sem pedig, hogy miben jártas. A gyógynövények hasznosak, a gombák ismerete is, de nem gyűjtögetőt keresek, hanem aki tud dolgozni. Tud dolgozni?
*Mosolyodik el, a tőle telhető legkellemesebb módon. Ugyan mesterkélt, de már hűlt helyét láttatja, nem most szeretne elbukni. Minden mozdulata érdeklődő, s bár szavai már átfordította a helyzetet arra, hogy nem is ő kínált állást, hanem a másik kért tőle, ettől még éppen az az ártatlanság áll a férfi előtt, akinek nehéz lenne nemet mondani, legyen bármennyire is résen.
Az első lépést viszont megteszi, úgyis szereti a nevét hallatni. *
- Én Mai Faensa vagyok, örülök, hogy megismertem.
*Távol álljon tőle az örömködés, de még hasznára is válhat a másik. Ő pedig az övére. Talán nem együtt fogják kutatni az élet értelmét, de a rezidencián túlzottan is sok haszna lehet, ki ő hogy ebben meggátolja? Aztán akár még meg is lepheti. *
9676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-29 13:36:16
Üzenet elküldve: 2024-07-29 13:36:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Egyszer minden döntés értelmet nyer, tűnjön bármennyire megalapozatlannak vagy értelmetlennek. Mi vezette végtére ide, a Tisztásra? A sors? A végzet? A karma? Az égiek akarata?
A fülei ismét felveszik immár szokásos vörös árnyalatukat ahogyan a nő ismét végigmustrálja, ezúttal úgy, mintha csak valami haszonállat lenne.*
- Étel és érmék? *-hümment. Természetesen érti, hogy mire gondol a nő. Hiszen tényleg nem buta. Jó eséllyel munkát ajánlott neki, hiszen a való életben így működnek a dolgok. Éhes vagy, fázol? Akkor dolgozz meg a betevő falatért, és a tetőért a fejed fölött! Az élet kemény. És nem érdekli, hogy ki mit szeretne.*
- De kisasszony, *-húzza ki magát, egészen icipicit emlékeztetve testtartásával és hanghordozásával a nőre-* én nem vagyok ám olyan legény!
*Nem bír magával és a pof.. szájával. Felnevet, legyint, vállai felveszik szokásos állásukat.*
- Ha nem valami nagyon setét üzletet javasol, kisasszony, legalábbis meghallgatom, hogy mit ajánl. *-mondja aztán komoly hangon. Ölni nem ölne meg senkit, de ha arról van szó, hogy suttyomban meg kell fejni egy fogadó borkészletét, abban éppen benne van. De ha őszinte akar lenni magához, nagyon is jól tudja, hogy nem ilyen ajánlatot fog kapni, és nem is olyat, amire viccelődve utalt. Pedig, egye fene, ez utóbbiban talán még benne is lenne a nő kedvéért.
Van, amikor az ember büszkén, megfeszített vállal és felemelt állal tud nézni a világba: kihívóan, elégedetten, magabiztosan. És van, amikor leszegett fejjel, behúzott nyakkal áll: szégyenben, megalázkodva. A kettőt nem sok választja el egymástól. A kettőt korgó gyomra választja el egymástól.
És ha arról van szó, hogy enyhítse korgó gyomra kínjait, akár ideig-óráig hajlandó is lenne félre tenni azt a fogadalmát, hogy bizony nem fog kétkezi munkát végezni. Hiszen akár a sors, a végzet, a karma vagy az égiek akarata által botlott bele ebbe a nőbe, az nagyon is jól ráérzett, hogy neki mire van szüksége. És az ilyen lehetőségeket dőreség lenne elpazarolni.*
9675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-29 12:31:45
Üzenet elküldve: 2024-07-29 12:31:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Egyszer mindig minden törött, vagy értelmetlennek tűnő darabka összeáll egy egésszé. Megzavarták a délelőttjét, de milyen jól tették. A másiknak úgy tűnik pontosan arra van szüksége, amit ő adni tud, ha nem is hosszútávon, de minden segítség jól jöhet. És az sem utolsó, hogy végre ő járul hozzá az árvaházi dolgok alakulásához, nem csak fejben, hanem tettek formájában is. Az ötlete maga szerint a lehető legjobb ötlet, amit csak kitalálhatott. Mindenki nyer és még a vérhas sem viszi el áldozatát, mert nem fagyönggyel eteti meg, hanem rendes étellel. Munkáért cserébe persze.*
- Ez esetben tudok segíteni. Már, ha szeretne egy jót enni és kapni egy kis aranyat is.
*Méri végig még egyszer, most már teljesen más szemmel nézve rá. Csak az a fontos, hogy amit kigondolt, azt el tudja-e végezni. Látszólag el, de a beleegyezése sem ártana hozzá, pedig igazából az egész nem kérdés, hanem állítás. Neki fog dolgozni. Na meg persze a gyerekekért, akik kifejezetten örülni fognak ha a tűz körül nézhetik, hogyan is készül a vacsorájuk.
Érdeklődve figyeli a másik szavait és felsejlő tudását. Némileg ért ő is a füvekhez, de cseppet sem annyira, mint az elméhez. Ez egy jó pont, hogy megszilárdítsa benne a gondolatot, hogy akár a gyermekek közelébe is merheti engedni. Jobbára ártalmatlannak tűnik, és még segítőszándék is van benne.*
- Hm, köszönöm uram, azt hiszem kipróbálom.
*Tűnődik el, de sokkal fontosabb dolguk is akad most ennél. Repesve várja a másik válaszát, csak utána árulkodna arról, hogy mi is lesz a feladata. *
//Második szál//
*Egyszer mindig minden törött, vagy értelmetlennek tűnő darabka összeáll egy egésszé. Megzavarták a délelőttjét, de milyen jól tették. A másiknak úgy tűnik pontosan arra van szüksége, amit ő adni tud, ha nem is hosszútávon, de minden segítség jól jöhet. És az sem utolsó, hogy végre ő járul hozzá az árvaházi dolgok alakulásához, nem csak fejben, hanem tettek formájában is. Az ötlete maga szerint a lehető legjobb ötlet, amit csak kitalálhatott. Mindenki nyer és még a vérhas sem viszi el áldozatát, mert nem fagyönggyel eteti meg, hanem rendes étellel. Munkáért cserébe persze.*
- Ez esetben tudok segíteni. Már, ha szeretne egy jót enni és kapni egy kis aranyat is.
*Méri végig még egyszer, most már teljesen más szemmel nézve rá. Csak az a fontos, hogy amit kigondolt, azt el tudja-e végezni. Látszólag el, de a beleegyezése sem ártana hozzá, pedig igazából az egész nem kérdés, hanem állítás. Neki fog dolgozni. Na meg persze a gyerekekért, akik kifejezetten örülni fognak ha a tűz körül nézhetik, hogyan is készül a vacsorájuk.
Érdeklődve figyeli a másik szavait és felsejlő tudását. Némileg ért ő is a füvekhez, de cseppet sem annyira, mint az elméhez. Ez egy jó pont, hogy megszilárdítsa benne a gondolatot, hogy akár a gyermekek közelébe is merheti engedni. Jobbára ártalmatlannak tűnik, és még segítőszándék is van benne.*
- Hm, köszönöm uram, azt hiszem kipróbálom.
*Tűnődik el, de sokkal fontosabb dolguk is akad most ennél. Repesve várja a másik válaszát, csak utána árulkodna arról, hogy mi is lesz a feladata. *
9674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-28 21:00:35
Üzenet elküldve: 2024-07-28 21:00:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Kissé beleharap a szája szélébe. Azok a kék szemek tényleg sokat látnak.*
- Aha, a fogadók, *-mondja halkan-* azok csak egy ideig hiteleznek. És úgy is megtalálja valaki az embert, hogy leverje a tartozást. Fizetni tényleg nem tudok néha.
*Megvonja a vállát. A sajgó bordák begyógyulnak. A büszkeség nem.
Látja a gyanakvást a nő szemében, és pontosan tudja, hogy az minek szól. Ha tehetné, akkor szívesen megnyugtatná őt, hogy eszében sincs rátámadni. Persze ezzel elárulná magát bizonyos értelemben. Szerencsére a nő következő mondata kimenti a helyzetből.*
- Ezüstcsörgő. *-mondja, jóformán gondolkodás nélkül-* Csináljon kegyed főzetet a virágjából. Nyugtató hatású. Nem álmodik majd rosszat.
*Félszegen megvonja a vállát. Van annak valami előnye, ha az ember tanyán nő fel, és az anyja a környék javasasszonya.*
- Régebben voltak rossz álmaim nekem is. Sokszor kaptam ilyet. *-elmosolyodik-* Tegyen bele egy kis mézet, ha szereti. Finomabb lesz tőle.
*Bal lábáról a jobbra helyezi a testsúlyát, kezd elmacskásodni a lába az egy helyen állástól.*
//Második szál//
*Kissé beleharap a szája szélébe. Azok a kék szemek tényleg sokat látnak.*
- Aha, a fogadók, *-mondja halkan-* azok csak egy ideig hiteleznek. És úgy is megtalálja valaki az embert, hogy leverje a tartozást. Fizetni tényleg nem tudok néha.
*Megvonja a vállát. A sajgó bordák begyógyulnak. A büszkeség nem.
Látja a gyanakvást a nő szemében, és pontosan tudja, hogy az minek szól. Ha tehetné, akkor szívesen megnyugtatná őt, hogy eszében sincs rátámadni. Persze ezzel elárulná magát bizonyos értelemben. Szerencsére a nő következő mondata kimenti a helyzetből.*
- Ezüstcsörgő. *-mondja, jóformán gondolkodás nélkül-* Csináljon kegyed főzetet a virágjából. Nyugtató hatású. Nem álmodik majd rosszat.
*Félszegen megvonja a vállát. Van annak valami előnye, ha az ember tanyán nő fel, és az anyja a környék javasasszonya.*
- Régebben voltak rossz álmaim nekem is. Sokszor kaptam ilyet. *-elmosolyodik-* Tegyen bele egy kis mézet, ha szereti. Finomabb lesz tőle.
*Bal lábáról a jobbra helyezi a testsúlyát, kezd elmacskásodni a lába az egy helyen állástól.*
9673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:51:21
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:51:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Együgyűnek cseppet sem gondolná a férfit, de nem minden belépő sikeres. És Mai azokkal a jégkékekkel, na meg a nemességtől kölcsönvett szokásaival egészen könnyen járatja a bolondját másokkal, vagy hiteti el velük, amit akar. Persze ritkán kerül erre sor, amióta ebbe a városba költözött, nem is volt rá szükség. Nem mondaná, hogy hiányzik neki, hogy újra az a kiállhatatlan nőszemély legyen, aki akkor, aki dacolt mindennel, amit neki szántak, de egy pár pillanatra mégis jó bele visszaereszkedni. Nori biztos jót nevetne, miután pislog egy sort, hogy ez is ott rejtőzik benne. De ideje befejezni, hiszen semmit nem ártott neki a másik, na meg nem is az a kérőjelölt, akivel kötelezték szóba állni.
Az orra valóban tud jó magasan lenni, de ezt nem veszi észre, a másik reakciója az, ami tán kissé felhívja rá a figyelmét.
Sokkal inkább elkezdte érdekelni, hogy mit is keres erre a másik és neki mi haszna lehetne valakiből, aki csak úgy egyszerűen leszólította és még csak nem is akar tőle semmit.*
- Makkot enni? A gombát megértem, na de van erre jó néhány fogadó. Vagy aranyak híján van talán?
*Tekintete egyszerre érdeklődő és gyanakvó. Gyanakvó, mert nála csörög néhány és nem feltétlenül tudja megvédeni magát, érdeklődő pedig azért, mert ha a szükség akkora úr, hogy makkot etetne egy emberrel, akkor munka kéne neki. Azt pedig tudna adni bőven.*
- Hogy mások is álmodnak-e rémeket. Vagy csak az én kiváltságom.
*Nem érdekli, hogy ezzel árulkodik, mert nincs benne semmi. De ha munka nem is kell az új beszélgetőtársának, még mesélhet arról, hogy őt is nyugtalan álmok gyötrik és akkor megnyugszik, hogy nincs egyedül. Sőt, még ki is faggathatja, ami szintén jó kutatási alap. Minden érdekli. Ha az útjába küldte az élet, akkor felhasználja.*
//Második szál//
*Együgyűnek cseppet sem gondolná a férfit, de nem minden belépő sikeres. És Mai azokkal a jégkékekkel, na meg a nemességtől kölcsönvett szokásaival egészen könnyen járatja a bolondját másokkal, vagy hiteti el velük, amit akar. Persze ritkán kerül erre sor, amióta ebbe a városba költözött, nem is volt rá szükség. Nem mondaná, hogy hiányzik neki, hogy újra az a kiállhatatlan nőszemély legyen, aki akkor, aki dacolt mindennel, amit neki szántak, de egy pár pillanatra mégis jó bele visszaereszkedni. Nori biztos jót nevetne, miután pislog egy sort, hogy ez is ott rejtőzik benne. De ideje befejezni, hiszen semmit nem ártott neki a másik, na meg nem is az a kérőjelölt, akivel kötelezték szóba állni.
Az orra valóban tud jó magasan lenni, de ezt nem veszi észre, a másik reakciója az, ami tán kissé felhívja rá a figyelmét.
Sokkal inkább elkezdte érdekelni, hogy mit is keres erre a másik és neki mi haszna lehetne valakiből, aki csak úgy egyszerűen leszólította és még csak nem is akar tőle semmit.*
- Makkot enni? A gombát megértem, na de van erre jó néhány fogadó. Vagy aranyak híján van talán?
*Tekintete egyszerre érdeklődő és gyanakvó. Gyanakvó, mert nála csörög néhány és nem feltétlenül tudja megvédeni magát, érdeklődő pedig azért, mert ha a szükség akkora úr, hogy makkot etetne egy emberrel, akkor munka kéne neki. Azt pedig tudna adni bőven.*
- Hogy mások is álmodnak-e rémeket. Vagy csak az én kiváltságom.
*Nem érdekli, hogy ezzel árulkodik, mert nincs benne semmi. De ha munka nem is kell az új beszélgetőtársának, még mesélhet arról, hogy őt is nyugtalan álmok gyötrik és akkor megnyugszik, hogy nincs egyedül. Sőt, még ki is faggathatja, ami szintén jó kutatási alap. Minden érdekli. Ha az útjába küldte az élet, akkor felhasználja.*
9672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-28 16:20:37
Üzenet elküldve: 2024-07-28 16:20:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Ahogy a nő a zsákra pislant majd vissza rá, megállapítja, hogy annak tulajdonképpen szép szemei vannak. Kicsit hidegek, mint egy tó vize kora tavasszal, de szépek.*
- Eh, a gombákat legalább ismerem. *-vágja rá kissé talán büszkén, s így el sem kerülvén a nyelvbotlást. De az lehet, hogy fel sem tűnik a nőnek, és ha észre is veszi, nem is biztos, hogy hirtelen rájön, mire gondolhatott Alaver.-* Tudom, hogy melyik ehető, hogy melyiktől fáj az ember hasa egy napig, és hogy melyik az, amitől másnap már nem kel fel.
*Bár elsőre talán úgy látszik, de amúgy nem együgyű. Az igaz: sosem járt iskolába, viszont mindig is kíváncsi volt, így ami tudást csak lehetett, azt magába szívta. Még olvasni és betűt vetni is megtanult, egy vándordeáknak köszönhetően.
Viszont a nő következő szavain megütközik kicsit. Elnézést kérni? Ki-en-gesz-tel-ni?! Jobb szemöldöke egy igazán aprót rándul. Nahát! Elsőre nem is hitte volna hogy az ennyire fenn hordja az orrát. Elmosolyodik, már-már bocsánatkérőn.*
- Ne aggódjon kisasszony, *-mondja, s közben magában olyan jól szórakozik, hogy átmenetileg még az éhségről is elfeledkezik-* én sem így szoktam elnézést kérni.
*A nő kérdésére megint csak nem tudja, hogy hazudjon-e, vagy az igazat mondja. De ha az előbb is a valóságot osztotta meg vele, akkor talán az lenne a legjobb, ha ezt folytatná. Ki tudja, mennyire mélyen látnak át rajta azok a kék szemek?*
- A gombákból és a makkból *-sóhajt egy aprót-* vacsorát főztem volna. A gomba finom tud lenni, de a makk keserű mint a fene. De éhes ember nem válogat.
*Az utolsó mondatot szinte már csak az orra alatt dünnyögi, fülei vöröse ismét zavaráról árulkodnak.*
- Na és kegyed, *-próbálja egy kérdéssel elterelni magáról a figyelmet-* mit kívánt megtudni ezektől a bogyóktól, és mások álmairól?
//Második szál//
*Ahogy a nő a zsákra pislant majd vissza rá, megállapítja, hogy annak tulajdonképpen szép szemei vannak. Kicsit hidegek, mint egy tó vize kora tavasszal, de szépek.*
- Eh, a gombákat legalább ismerem. *-vágja rá kissé talán büszkén, s így el sem kerülvén a nyelvbotlást. De az lehet, hogy fel sem tűnik a nőnek, és ha észre is veszi, nem is biztos, hogy hirtelen rájön, mire gondolhatott Alaver.-* Tudom, hogy melyik ehető, hogy melyiktől fáj az ember hasa egy napig, és hogy melyik az, amitől másnap már nem kel fel.
*Bár elsőre talán úgy látszik, de amúgy nem együgyű. Az igaz: sosem járt iskolába, viszont mindig is kíváncsi volt, így ami tudást csak lehetett, azt magába szívta. Még olvasni és betűt vetni is megtanult, egy vándordeáknak köszönhetően.
Viszont a nő következő szavain megütközik kicsit. Elnézést kérni? Ki-en-gesz-tel-ni?! Jobb szemöldöke egy igazán aprót rándul. Nahát! Elsőre nem is hitte volna hogy az ennyire fenn hordja az orrát. Elmosolyodik, már-már bocsánatkérőn.*
- Ne aggódjon kisasszony, *-mondja, s közben magában olyan jól szórakozik, hogy átmenetileg még az éhségről is elfeledkezik-* én sem így szoktam elnézést kérni.
*A nő kérdésére megint csak nem tudja, hogy hazudjon-e, vagy az igazat mondja. De ha az előbb is a valóságot osztotta meg vele, akkor talán az lenne a legjobb, ha ezt folytatná. Ki tudja, mennyire mélyen látnak át rajta azok a kék szemek?*
- A gombákból és a makkból *-sóhajt egy aprót-* vacsorát főztem volna. A gomba finom tud lenni, de a makk keserű mint a fene. De éhes ember nem válogat.
*Az utolsó mondatot szinte már csak az orra alatt dünnyögi, fülei vöröse ismét zavaráról árulkodnak.*
- Na és kegyed, *-próbálja egy kérdéssel elterelni magáról a figyelmet-* mit kívánt megtudni ezektől a bogyóktól, és mások álmairól?
9671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-28 09:46:34
Üzenet elküldve: 2024-07-28 09:46:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Ellenszenve, ami pusztán annak köszönhető, hogy megzavarták a kíváncsiságának kielégítésében, na meg kudarcba fullasztották az újonnan jött terve kivitelezését már nincs jelen. Ha nem talál jót és hasznosat az egyik oldalon, majd keres a másikon. Ha pedig az sem sikeres, hamar találna egy harmadik falat is, amit megpróbálhat ledönteni, már ha ahhoz van kedve. Egyébként akár el is köszönhetne és távozhatna, de még nem gondolkodik erről. A jégkékek a kis zsákra vetülnek, amik alátámasztják, hogy valamivel azt tényleg megakarta tölteni a férfi. És nem hiszi, hogy a derengően fehér fagyöngyökkel, hiszen jószerivel hozzá sem mer érni. Eztán visszaemeli a másik érdekesen álló szemeibe. Nem zavarja össze, nem olyan fából faragták. Egyáltalán fel sem tűnhet hát, hogy észrevette. Pedig természetesen igen.*
- Azokkal a gombákkal érdemes vigyázni, némelyek egészen gyilkosak. Nem úgy, mint ezek a gyöngyök itt. *Ez már nem próbálkozás, csak úgy kimondta. Ha meg nem is eszi senki, legalább a hatását megtekinthetné a férfi, de nem tudhatja, hogy mennyire utálja a mágiát. Csodás beszélgetési alap lehetne pedig, mert bár mágus dinasztiából való és kötelezték annak gyakorlására, s nem bevallottam helyenként hasznosnak is bizonyult, még mindig nem mondhatja róla, hogy megkedvelte. De okokat fejteni és más nézőpontokat látni az számára mindig üdítő. Viszont egy lapos pillantással illeti a szavakat, amikkel a tudományt és érdekességet igyekszik csúfolni a gunyoros megjegyzéssel. Nem veszi magára, nem őt sérti.*
- Nos, nem így szoktak elnézést kérni, ha megzavartak valakit, de annyi baj legyen. Kiengesztelhet, ha most már szóval tart, szabad a délelőttöm. Mit kezdene azokkal a makkokkal és gombákkal? *Egyáltalán nem érdekli, de az igen, hogy mihez érthet a másik. Talán elkezdhet kiderülni, na meg a hasznosság kérdése is.*
//Második szál//
*Ellenszenve, ami pusztán annak köszönhető, hogy megzavarták a kíváncsiságának kielégítésében, na meg kudarcba fullasztották az újonnan jött terve kivitelezését már nincs jelen. Ha nem talál jót és hasznosat az egyik oldalon, majd keres a másikon. Ha pedig az sem sikeres, hamar találna egy harmadik falat is, amit megpróbálhat ledönteni, már ha ahhoz van kedve. Egyébként akár el is köszönhetne és távozhatna, de még nem gondolkodik erről. A jégkékek a kis zsákra vetülnek, amik alátámasztják, hogy valamivel azt tényleg megakarta tölteni a férfi. És nem hiszi, hogy a derengően fehér fagyöngyökkel, hiszen jószerivel hozzá sem mer érni. Eztán visszaemeli a másik érdekesen álló szemeibe. Nem zavarja össze, nem olyan fából faragták. Egyáltalán fel sem tűnhet hát, hogy észrevette. Pedig természetesen igen.*
- Azokkal a gombákkal érdemes vigyázni, némelyek egészen gyilkosak. Nem úgy, mint ezek a gyöngyök itt. *Ez már nem próbálkozás, csak úgy kimondta. Ha meg nem is eszi senki, legalább a hatását megtekinthetné a férfi, de nem tudhatja, hogy mennyire utálja a mágiát. Csodás beszélgetési alap lehetne pedig, mert bár mágus dinasztiából való és kötelezték annak gyakorlására, s nem bevallottam helyenként hasznosnak is bizonyult, még mindig nem mondhatja róla, hogy megkedvelte. De okokat fejteni és más nézőpontokat látni az számára mindig üdítő. Viszont egy lapos pillantással illeti a szavakat, amikkel a tudományt és érdekességet igyekszik csúfolni a gunyoros megjegyzéssel. Nem veszi magára, nem őt sérti.*
- Nos, nem így szoktak elnézést kérni, ha megzavartak valakit, de annyi baj legyen. Kiengesztelhet, ha most már szóval tart, szabad a délelőttöm. Mit kezdene azokkal a makkokkal és gombákkal? *Egyáltalán nem érdekli, de az igen, hogy mihez érthet a másik. Talán elkezdhet kiderülni, na meg a hasznosság kérdése is.*
9670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:51:38
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:51:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Látja a nő arckifejezésének változását, olyan, mintha egy felhő árnyéka suhanna el a nap előtt. Nem teljesen biztos abban, hogy mi olyat mondhatott amivel felbosszanthatta a másikat, de hát a nőkhöz alapvetően vajmi keveset ért amúgy is, nemhogy azokhoz, akiket nem is ismer.
Fejét kissé a nő felé fordítva hallgatja a szavait, majd amikor megérti hogy miről van szó, vállai egy pillanatra megfeszülnek. Megpróbálja nem úgy elkapni a kezét a bogyótól, mintha az a pokol tüzével égne.
Mágia! Utálja a mágiát.
Természetesen nem kerüli el a figyelmét az elejtett megjegyzés sem az elmulasztott érdekességekről, és ezúttal már bizonyos benne, hogy tényleg nem kéne itt lennie, hogy zavar, hogy valószínűleg a fenébe kívánják.
A mosolya lassan elhalványul. Felhő-árny a nap előtt.
Mintha véletlenül tenné, fél lépésnyi távot csempész maga és a fa közé. Maga és a nő közé.*
- Nos, én, *-szólal meg, és egy pillanatra elgondolkozik, hogy mit hazudjon-* makkot és gombákat keresek.
*Végül úgy dönt, hogy az igazat mondja. Mit számít? Valószínűleg soha többet nem fogja látni a nőt. Hiszen érzi a levegőben lógó apró bosszúságot, és tudja, hogy ez mit jelent. Épp annyira van itt szükség rá, mint madárfészekben a mángorlóra. Szavait igazolandó kissé megpöccinti az öve alá tuszkolt zsákot.*
- Bár tudom, ez nem olyan tudományos és érdekes dolog, mint amivel kegyed foglalkozott éppen, mikor megzavartam.
*Bal szájzugában újra megjelenik egy halvány, kissé gunyoros és talán csúfondáros mosolytöredék.*
//Második szál//
*Látja a nő arckifejezésének változását, olyan, mintha egy felhő árnyéka suhanna el a nap előtt. Nem teljesen biztos abban, hogy mi olyat mondhatott amivel felbosszanthatta a másikat, de hát a nőkhöz alapvetően vajmi keveset ért amúgy is, nemhogy azokhoz, akiket nem is ismer.
Fejét kissé a nő felé fordítva hallgatja a szavait, majd amikor megérti hogy miről van szó, vállai egy pillanatra megfeszülnek. Megpróbálja nem úgy elkapni a kezét a bogyótól, mintha az a pokol tüzével égne.
Mágia! Utálja a mágiát.
Természetesen nem kerüli el a figyelmét az elejtett megjegyzés sem az elmulasztott érdekességekről, és ezúttal már bizonyos benne, hogy tényleg nem kéne itt lennie, hogy zavar, hogy valószínűleg a fenébe kívánják.
A mosolya lassan elhalványul. Felhő-árny a nap előtt.
Mintha véletlenül tenné, fél lépésnyi távot csempész maga és a fa közé. Maga és a nő közé.*
- Nos, én, *-szólal meg, és egy pillanatra elgondolkozik, hogy mit hazudjon-* makkot és gombákat keresek.
*Végül úgy dönt, hogy az igazat mondja. Mit számít? Valószínűleg soha többet nem fogja látni a nőt. Hiszen érzi a levegőben lógó apró bosszúságot, és tudja, hogy ez mit jelent. Épp annyira van itt szükség rá, mint madárfészekben a mángorlóra. Szavait igazolandó kissé megpöccinti az öve alá tuszkolt zsákot.*
- Bár tudom, ez nem olyan tudományos és érdekes dolog, mint amivel kegyed foglalkozott éppen, mikor megzavartam.
*Bal szájzugában újra megjelenik egy halvány, kissé gunyoros és talán csúfondáros mosolytöredék.*
9669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:14:54
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:14:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Csak azért nem untatja a másik, miközben átadja magát az illatoknak, amiket kitudja tényleg érez-e, mert nagyon szeretné már azt a bizonyos végkifejletet. Neki aztán teljesen mindegy, hogy mit érez közben, savanyú-e avagy kesernyés, hogy aztán elviszi-e a vérhas. Nem ismeri a másikat. De remek kutatási alap lenne és még csak nem is ő rongálja meg a természet és a mágia keverte fát. Teljesen jó üzletnek tűnik, amiben ő csak nyerhet, a másik meg eszik egy jót, vagy... nos, járulékos veszteség. Ugyan alapvetően a lehető legtávolabb áll tőle az, hogy bárkit bántson, vagy csak gondoljon ilyesmire, de rettentően kíváncsi. Viszont nem annyira, hogy maga tegye ugyanezt meg. Őt még várják a gyerekek.
A szavak viszont végleg elűzik a képet, hogy valaha meg fog történni a képzelgése, és jut valamire a felsejlett kutatásból, de nem fog belerokkanni. Nagyot sóhajt; ha nem, hát nem. De fel nem adja, ki tudja ki lehet az, aki majd egyszer ezt megteszi?*
- Távol álljon tőlem, mit gondol? *Veszi fel a merev arckifejezését, mintha rendkívül sértő lenne a feltételezés is. De aztán újra enyhül, úgysem tudja behúzni a csőbe. Rengeteget kell még tanulnia. Talán ha a nyakláncán függő medál helyett az lógna rajta, kérni sem kellene, de ilyesfajta dolgokhoz még nem tudja, hogy folyamodhat egyáltalán. Talán egyszer...*
- Na jó, csak egy ártatlan viccnek szántam. *Vágja ki magát a helyzet komolyságából, hiszen arra senki más nem gondolna talán rajta kívül, hogy ebből akár baj is lehetett volna.*
- Érintse csak meg. Mások álmait fogja látni. Biztosan vannak köztük érdekesek, olyanok, amiket félbeszakítottam maga miatt.
*Persze már nem gondolja teljesen komolyan, mutatja ezt a mosolya is.*
- De nem tudok többet, azért jöttem, hogy kiderítsem.
*Tekint felfelé gondolkodóan, de úgy tűnik sokkal többre ma már nem fog jutni. Így tekintetét visszaemeli az idegenre. Nem kívánt ma beszédbe elegyedni senkivel, de ha már így hozta az élet, akkor hát legyen. Úgyis kellenek az árvaházhoz erős kezű emberek, hátha jó valamire a másik, ha már kísérleti alanynak nem az.*
- Mit keres itt valójában?
//Második szál//
*Csak azért nem untatja a másik, miközben átadja magát az illatoknak, amiket kitudja tényleg érez-e, mert nagyon szeretné már azt a bizonyos végkifejletet. Neki aztán teljesen mindegy, hogy mit érez közben, savanyú-e avagy kesernyés, hogy aztán elviszi-e a vérhas. Nem ismeri a másikat. De remek kutatási alap lenne és még csak nem is ő rongálja meg a természet és a mágia keverte fát. Teljesen jó üzletnek tűnik, amiben ő csak nyerhet, a másik meg eszik egy jót, vagy... nos, járulékos veszteség. Ugyan alapvetően a lehető legtávolabb áll tőle az, hogy bárkit bántson, vagy csak gondoljon ilyesmire, de rettentően kíváncsi. Viszont nem annyira, hogy maga tegye ugyanezt meg. Őt még várják a gyerekek.
A szavak viszont végleg elűzik a képet, hogy valaha meg fog történni a képzelgése, és jut valamire a felsejlett kutatásból, de nem fog belerokkanni. Nagyot sóhajt; ha nem, hát nem. De fel nem adja, ki tudja ki lehet az, aki majd egyszer ezt megteszi?*
- Távol álljon tőlem, mit gondol? *Veszi fel a merev arckifejezését, mintha rendkívül sértő lenne a feltételezés is. De aztán újra enyhül, úgysem tudja behúzni a csőbe. Rengeteget kell még tanulnia. Talán ha a nyakláncán függő medál helyett az lógna rajta, kérni sem kellene, de ilyesfajta dolgokhoz még nem tudja, hogy folyamodhat egyáltalán. Talán egyszer...*
- Na jó, csak egy ártatlan viccnek szántam. *Vágja ki magát a helyzet komolyságából, hiszen arra senki más nem gondolna talán rajta kívül, hogy ebből akár baj is lehetett volna.*
- Érintse csak meg. Mások álmait fogja látni. Biztosan vannak köztük érdekesek, olyanok, amiket félbeszakítottam maga miatt.
*Persze már nem gondolja teljesen komolyan, mutatja ezt a mosolya is.*
- De nem tudok többet, azért jöttem, hogy kiderítsem.
*Tekint felfelé gondolkodóan, de úgy tűnik sokkal többre ma már nem fog jutni. Így tekintetét visszaemeli az idegenre. Nem kívánt ma beszédbe elegyedni senkivel, de ha már így hozta az élet, akkor hát legyen. Úgyis kellenek az árvaházhoz erős kezű emberek, hátha jó valamire a másik, ha már kísérleti alanynak nem az.*
- Mit keres itt valójában?
9668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 11:11:40
Üzenet elküldve: 2024-07-26 11:11:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*A fűzfán termő bogyók illata egészen kitölti az orrát. Bár nem tudja, hogy ez hogy lehet: mindegyiket másmilyennek érzi. És nem is egészen illat az, vagyis nem csak illat. Kissé úgy érzi magát, mint mikor olyan dolgot szagol, ami a gyerekkorához köthető. Például az almáspite – elég csak egy aprót szippantania a frissen sült finomság aromájából, máris a szülői ház konyhájában érzi magát, mintha a kis lócán ülne, amiről akkor még le sem ért a lába, és az anyját nézi, ahogy az a tűzhely előtt tesz-vesz. Vagy a fenyő illata. A fenyőről mindig az apja jut az eszébe, meg a téli esték hangulata. Na, ilyenek ezek a bogyók is. Az egyiket édes fahéjnak érzi, a másikat kormos ízű őszi esőnek egy barlang szájában ülve, egy harmadiktól úgy érzi, mintha hosszú, langyos fűben futna mezítláb, egy negyedik, nehézkesen édes fura illatról meg.. nos, azt hagyjuk, hogy arról az illatról mi jut az eszébe. Ami a legfurább – ezek a dolgok sosem történtek meg vele, ezek az emlékek nem a sajátjai. De hogy honnan jönnek akkor..?
Az éhség lesz az. Igen, más nem lehet. Biztos csak hallucinál.
Hiszen valószínűleg az éhség az, ami miatt gondolatai is lassabban vánszorognak a szokottnál, ami miatt szája olyan szavakat és úgy formál, ahogy amúgy sosem tenné. De ez ellen jelenleg nem tud mit tenni. Már így is térdig áll abban a gödörben, amit maga alatt ásott. Ha szerencséje van, az a gödör tovább nem mélyül majd.*
- Nem lehet /annyira/ rossz? *-nyomja meg kissé a szót, és felvont szemöldökkel néz a nőre. Csak most jön rá, hogy valami gyanús itt, valami olyan, aminek már rég meg kellett volna ráznia a fejében a kis vészcsengőket, ha nem épp három napja evett volna utoljára.-* Kegyed a bolondját járatja velem!?
*Ez nem is annyira kérdés, mint megállapítás. Lehet, hogy most teljességgel tökkelütöttnek néz ki, de tulajdonképpen a legkevésbé sem az. Még ha ezt nehéz is elhinni.*
- Mik ezek tulajdonképpen? *-kérdezi, újra a kis bogyókra nézve. Felemeli jobbját, mutatóujja alig fél sóhajtásra áll meg a legközelebbitől, még nem érinti meg.-* Kegyed biztos tudja?
//Második szál//
*A fűzfán termő bogyók illata egészen kitölti az orrát. Bár nem tudja, hogy ez hogy lehet: mindegyiket másmilyennek érzi. És nem is egészen illat az, vagyis nem csak illat. Kissé úgy érzi magát, mint mikor olyan dolgot szagol, ami a gyerekkorához köthető. Például az almáspite – elég csak egy aprót szippantania a frissen sült finomság aromájából, máris a szülői ház konyhájában érzi magát, mintha a kis lócán ülne, amiről akkor még le sem ért a lába, és az anyját nézi, ahogy az a tűzhely előtt tesz-vesz. Vagy a fenyő illata. A fenyőről mindig az apja jut az eszébe, meg a téli esték hangulata. Na, ilyenek ezek a bogyók is. Az egyiket édes fahéjnak érzi, a másikat kormos ízű őszi esőnek egy barlang szájában ülve, egy harmadiktól úgy érzi, mintha hosszú, langyos fűben futna mezítláb, egy negyedik, nehézkesen édes fura illatról meg.. nos, azt hagyjuk, hogy arról az illatról mi jut az eszébe. Ami a legfurább – ezek a dolgok sosem történtek meg vele, ezek az emlékek nem a sajátjai. De hogy honnan jönnek akkor..?
Az éhség lesz az. Igen, más nem lehet. Biztos csak hallucinál.
Hiszen valószínűleg az éhség az, ami miatt gondolatai is lassabban vánszorognak a szokottnál, ami miatt szája olyan szavakat és úgy formál, ahogy amúgy sosem tenné. De ez ellen jelenleg nem tud mit tenni. Már így is térdig áll abban a gödörben, amit maga alatt ásott. Ha szerencséje van, az a gödör tovább nem mélyül majd.*
- Nem lehet /annyira/ rossz? *-nyomja meg kissé a szót, és felvont szemöldökkel néz a nőre. Csak most jön rá, hogy valami gyanús itt, valami olyan, aminek már rég meg kellett volna ráznia a fejében a kis vészcsengőket, ha nem épp három napja evett volna utoljára.-* Kegyed a bolondját járatja velem!?
*Ez nem is annyira kérdés, mint megállapítás. Lehet, hogy most teljességgel tökkelütöttnek néz ki, de tulajdonképpen a legkevésbé sem az. Még ha ezt nehéz is elhinni.*
- Mik ezek tulajdonképpen? *-kérdezi, újra a kis bogyókra nézve. Felemeli jobbját, mutatóujja alig fél sóhajtásra áll meg a legközelebbitől, még nem érinti meg.-* Kegyed biztos tudja?
9667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:38:15
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:38:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Kedves lenne a gondolat, ha tudná, hogy a másik azt hiszi aképpen mér végig rajta a kék szemekkel, hogy megnézze milyen vágású is. Cseppet sem érdekli, nincs ideje ilyesmin gondolkozni. Talán, ha megvillantana valamit, amiből sejthetővé válik, hogy az esze sokkal több, mint az átlagnak, vagy van valami kifejezett különlegessége, akkor hosszabban is méricskélné, de nem látszik, hogy ebből valami is bekövetkezne. A szavai még tovább űzik az amúgy meg sem fogant gondolatokat. A tekintete ugyan sugározza a kedvességet, de azért ráfagy a megindult mosoly, ahogy próbálkozik kisétálni a magának készített csapdából a másik. Ha lehet, ez egyre rosszabb, de talán emiatt kezdi el némileg szórakoztatni a jelenléte. *
- Micsoda megállapítás. *Enged végre teret a jobb kedvnek, ami kis is ül rá. Nagyon szívesen bonyolítaná tovább a dolgokat, hogy a másik alatt valóban megnyílhasson a föld, de letette azt a nemesi szórakozását, hogy minden egyes kérőjével a bolondot járassa, hogy a végén elmenjen a kedvük az egésztől. Ez nem ugyanaz a helyzet, de végre visszaköszönt, legalább fejben, hogy még mindig remekül menne neki.
A következő szavakon immáron nevetni is tudna, de mégsem teszi. Elássa a másik saját magát, nem kell ide ő. De legalább szórakoztató. Ilyen lehet zavarban lenni? Az elméje már kapcsolja össze a mozdulatokat, helyzetet a szavakkal és máris próbálja felmérni, hogy mi is zajlik a másikban. Persze nem telt el sok idő az igazi következtetésekhez. De elméjét nem tudja leállítani. Azt sem, hogy nagyon szeretne még ettől is komikusabb helyzetet generálni, na meg új tudásra szert tenni. *
- Szerintem szabad, csak nyugodtan. *Mutat a gyöngyök felé, amit nemrégiben engedett el, a férfi pedig szagolgatja, vagy az ég tudja mit művel. Ő csak figyeli a jelenetet szótlan, néha biccentve egyet és már alig bírja kivárni, hogy tépjen le egyet és egye már meg. Még a gyomrát is hallotta korogni, mi tartja vissza? Talán, ha gyorsan történne, nem látná az álmot, ahogy hozzáér. De kezd lemondani erről az egész kísérletről, amikor rájön a másik az igazságra.*
- Csak akkor tudjuk meg, ha megkóstolja. Olyan szépek, nem lehet annyira rossz.
//Második szál//
*Kedves lenne a gondolat, ha tudná, hogy a másik azt hiszi aképpen mér végig rajta a kék szemekkel, hogy megnézze milyen vágású is. Cseppet sem érdekli, nincs ideje ilyesmin gondolkozni. Talán, ha megvillantana valamit, amiből sejthetővé válik, hogy az esze sokkal több, mint az átlagnak, vagy van valami kifejezett különlegessége, akkor hosszabban is méricskélné, de nem látszik, hogy ebből valami is bekövetkezne. A szavai még tovább űzik az amúgy meg sem fogant gondolatokat. A tekintete ugyan sugározza a kedvességet, de azért ráfagy a megindult mosoly, ahogy próbálkozik kisétálni a magának készített csapdából a másik. Ha lehet, ez egyre rosszabb, de talán emiatt kezdi el némileg szórakoztatni a jelenléte. *
- Micsoda megállapítás. *Enged végre teret a jobb kedvnek, ami kis is ül rá. Nagyon szívesen bonyolítaná tovább a dolgokat, hogy a másik alatt valóban megnyílhasson a föld, de letette azt a nemesi szórakozását, hogy minden egyes kérőjével a bolondot járassa, hogy a végén elmenjen a kedvük az egésztől. Ez nem ugyanaz a helyzet, de végre visszaköszönt, legalább fejben, hogy még mindig remekül menne neki.
A következő szavakon immáron nevetni is tudna, de mégsem teszi. Elássa a másik saját magát, nem kell ide ő. De legalább szórakoztató. Ilyen lehet zavarban lenni? Az elméje már kapcsolja össze a mozdulatokat, helyzetet a szavakkal és máris próbálja felmérni, hogy mi is zajlik a másikban. Persze nem telt el sok idő az igazi következtetésekhez. De elméjét nem tudja leállítani. Azt sem, hogy nagyon szeretne még ettől is komikusabb helyzetet generálni, na meg új tudásra szert tenni. *
- Szerintem szabad, csak nyugodtan. *Mutat a gyöngyök felé, amit nemrégiben engedett el, a férfi pedig szagolgatja, vagy az ég tudja mit művel. Ő csak figyeli a jelenetet szótlan, néha biccentve egyet és már alig bírja kivárni, hogy tépjen le egyet és egye már meg. Még a gyomrát is hallotta korogni, mi tartja vissza? Talán, ha gyorsan történne, nem látná az álmot, ahogy hozzáér. De kezd lemondani erről az egész kísérletről, amikor rájön a másik az igazságra.*
- Csak akkor tudjuk meg, ha megkóstolja. Olyan szépek, nem lehet annyira rossz.
9666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:41:48
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:41:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Finom borzongást érez a tarkójánál, ahogy a nő végigméri. Mint a legtöbb férfiú, néha ő is szereti azt hinni magáról, hogy csuda jó vágású figura; persze valójában tudja, hogy nagy jóindulattal is csak átlagos, vagy inkább az alatti. De ezen sosem problémázott. A nő tekintetétől ezért kicsit zavarba jön, ezt palástolni próbálja egy ráérősnek látszó mozdulattal, amivel hátrasöpri homlokából tincseit.*
- Nem is tudom. *-válaszolja, az apró félmosoly még mindig szája sarkában ül.-* Hiszen a városban mindenfélét hallani. Én meg csak így ideállítottam.. és én férfi vagyok, kegyed meg.. egy nő..
*Ennél csak akkor mondhatott volna nagyobb idiótaságot, ha arról kezd beszélni, hogy a malacok gyöngyökkel álmodnak. Érzi, hogy füle vörösre gyúl zavarában.*
- Óóó! Én azt hittem, hogy kegyed éppen szed belőle. Mármint.. nem leselkedtem, csak.. *-őszintén azt kívánja, hogy nyíljon meg alatta a föld. Lesüti a szemét, zavarát ezúttal azzal próbálja leplezni, hogy kis szövetzsákját az öve alá gyűri.-* Megkóstolni? Szabad olyat?
*Gyomra ezt a pillanatot választja, hogy megkorduljon. Ó, ez az áruló test!
Közelebb lép a fához, arra odafigyel, hogy udvarias távolságot tartson a nőtől. Végül is amilyen teljesítményt nyújtott eddig társalgás terén, az sem lenne meglepő, ha az kupán vágná egy husánggal. Nem nyúl egyelőre az aprócska gyümölcshöz, de azt látja rajta, hogy az nem szilva. Annál kisebb.*
- Fahéj illatú! *-mosolyodik el szélesen-* Emez meg.. de fura! Ennek meg éppen olyan az illata, mint.. mint az esőnek egy késő őszi éjszakán..
*Zavartan húzódik hátra.*
- Ezek nem is szilvák.. ugye?
//Második szál//
*Finom borzongást érez a tarkójánál, ahogy a nő végigméri. Mint a legtöbb férfiú, néha ő is szereti azt hinni magáról, hogy csuda jó vágású figura; persze valójában tudja, hogy nagy jóindulattal is csak átlagos, vagy inkább az alatti. De ezen sosem problémázott. A nő tekintetétől ezért kicsit zavarba jön, ezt palástolni próbálja egy ráérősnek látszó mozdulattal, amivel hátrasöpri homlokából tincseit.*
- Nem is tudom. *-válaszolja, az apró félmosoly még mindig szája sarkában ül.-* Hiszen a városban mindenfélét hallani. Én meg csak így ideállítottam.. és én férfi vagyok, kegyed meg.. egy nő..
*Ennél csak akkor mondhatott volna nagyobb idiótaságot, ha arról kezd beszélni, hogy a malacok gyöngyökkel álmodnak. Érzi, hogy füle vörösre gyúl zavarában.*
- Óóó! Én azt hittem, hogy kegyed éppen szed belőle. Mármint.. nem leselkedtem, csak.. *-őszintén azt kívánja, hogy nyíljon meg alatta a föld. Lesüti a szemét, zavarát ezúttal azzal próbálja leplezni, hogy kis szövetzsákját az öve alá gyűri.-* Megkóstolni? Szabad olyat?
*Gyomra ezt a pillanatot választja, hogy megkorduljon. Ó, ez az áruló test!
Közelebb lép a fához, arra odafigyel, hogy udvarias távolságot tartson a nőtől. Végül is amilyen teljesítményt nyújtott eddig társalgás terén, az sem lenne meglepő, ha az kupán vágná egy husánggal. Nem nyúl egyelőre az aprócska gyümölcshöz, de azt látja rajta, hogy az nem szilva. Annál kisebb.*
- Fahéj illatú! *-mosolyodik el szélesen-* Emez meg.. de fura! Ennek meg éppen olyan az illata, mint.. mint az esőnek egy késő őszi éjszakán..
*Zavartan húzódik hátra.*
- Ezek nem is szilvák.. ugye?
9665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:02:50
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:02:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Ha a férfi valami miatt láthat is a finom arcának általában kedves ívétől eltérő vonásokat, az csak azért van, mert engedi neki. Nem volt ez mindig így, de az esetek legnagyobb hányadában tudja mire és hogyan kell reagálni, s ahhoz hogyan kell fessen. De ez a szabad délelőttje, ez az ő ideje és éppen titkon remélte, hogy egy szép álomnak rémség lesz a vége, ne csak ő szenvedjen minden éjjel, hanem más is. Persze ezt még mindig nem vallaná be magának. Mert ha szemtől szemben lenne az álom tulajdonosával, akkor nem érezne ilyet, akkor az egyfolytában elemző elméje próbálna dűlőre jutni azzal, hogy mi is lehet a háttérben. De ma még a gondolatainak is szabad délelőttöt kívánt adni. Megzavarták. De amilyen gyorsan jött az ellenszenv, úgy is párolog el, amikor a másik szól. Nem túl feltűnően, de végigméri. Csak ahogy az első találkozásnál szokták a másikat. Még szemeinek állásán sem időzik el hosszabban, mintha észre sem vette volna. Sosem tenné meg mással azt, hogy egy pillantása miatt rosszul érezze magát a közelében, főleg nem ilyenért. Az hogy benne mi foglal el helyet, az pedig csakis az övé. Az nem jut ki.*
- Miért jut eszébe egyáltalán, hogy ilyet képzelegnék? *Biccenti kissé oldalra a fejét az érdeklődés jelét mutatva. Elvégre ilyennek nem kellene kipattanni egy elméből sem, ha csak nem gondolt rá, vagy ami rosszabb, ha vele tették meg egykor. De nem tart tőle. Sajnos a veszélyes alakoktól sem tart, amíg csúnyát nem bukik, addig hiszi, hogy szavaival előbb győzne, mint pengével.*
- Nem tudom, nem az enyém, csak tűnődtem, hogy milyen szép... megkóstolja? *Az arcára most széles mosoly húzódik, őszintén kíváncsi lenne rá, hogy mi történik, ha valaki leszakajtana róla egy gyöngyöt és még meg is kóstolná, a valószínűleg szörnyű ízű termést. Ezt sem tudta neki elmesélni Nori. Valószínű fa sóhaja és az örökre homályba vesző álom enyhe bűntudatot keltene benne, egészen addig, míg le nem vezeti magában, hogy ez csak kutatás. Az mindent megenged. Nincs az a gyümölcs, az az állat, netán emberélet, aminek kioltására ne lehetne mentség a tudomány.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 21:05:11
//Második szál//
*Ha a férfi valami miatt láthat is a finom arcának általában kedves ívétől eltérő vonásokat, az csak azért van, mert engedi neki. Nem volt ez mindig így, de az esetek legnagyobb hányadában tudja mire és hogyan kell reagálni, s ahhoz hogyan kell fessen. De ez a szabad délelőttje, ez az ő ideje és éppen titkon remélte, hogy egy szép álomnak rémség lesz a vége, ne csak ő szenvedjen minden éjjel, hanem más is. Persze ezt még mindig nem vallaná be magának. Mert ha szemtől szemben lenne az álom tulajdonosával, akkor nem érezne ilyet, akkor az egyfolytában elemző elméje próbálna dűlőre jutni azzal, hogy mi is lehet a háttérben. De ma még a gondolatainak is szabad délelőttöt kívánt adni. Megzavarták. De amilyen gyorsan jött az ellenszenv, úgy is párolog el, amikor a másik szól. Nem túl feltűnően, de végigméri. Csak ahogy az első találkozásnál szokták a másikat. Még szemeinek állásán sem időzik el hosszabban, mintha észre sem vette volna. Sosem tenné meg mással azt, hogy egy pillantása miatt rosszul érezze magát a közelében, főleg nem ilyenért. Az hogy benne mi foglal el helyet, az pedig csakis az övé. Az nem jut ki.*
- Miért jut eszébe egyáltalán, hogy ilyet képzelegnék? *Biccenti kissé oldalra a fejét az érdeklődés jelét mutatva. Elvégre ilyennek nem kellene kipattanni egy elméből sem, ha csak nem gondolt rá, vagy ami rosszabb, ha vele tették meg egykor. De nem tart tőle. Sajnos a veszélyes alakoktól sem tart, amíg csúnyát nem bukik, addig hiszi, hogy szavaival előbb győzne, mint pengével.*
- Nem tudom, nem az enyém, csak tűnődtem, hogy milyen szép... megkóstolja? *Az arcára most széles mosoly húzódik, őszintén kíváncsi lenne rá, hogy mi történik, ha valaki leszakajtana róla egy gyöngyöt és még meg is kóstolná, a valószínűleg szörnyű ízű termést. Ezt sem tudta neki elmesélni Nori. Valószínű fa sóhaja és az örökre homályba vesző álom enyhe bűntudatot keltene benne, egészen addig, míg le nem vezeti magában, hogy ez csak kutatás. Az mindent megenged. Nincs az a gyümölcs, az az állat, netán emberélet, aminek kioltására ne lehetne mentség a tudomány.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 21:05:11
9664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:16:51
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:16:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Igazából maga sem tudja, hogy milyen reakcióra számít a köszöntésére. Talán nem is nagyon számít semmire. Tekintete gyorsan rebben, mint egy szitakötő a tűző napon, ahogy pár pillantással felméri a nőt amíg az megfordul.
Ez most nem a férfi tekintete, ez a tolvajé. De nem mozdul meg.
Inkább a nő arcára fókuszál amikor az láthatóvá válik számára, és egy pillanatig hangosabban szívja be a levegőt. Ha tolvajnak amúgy csapnivaló is, annyi emberismerete van, hogy megértse az arckifejezéseket, a szemöldök apró rándulásait, a tekintet mögött megbúvó felhőt, a vállak apró feszülését. Talán hiba volt ide jönnie, és megzavarnia a nőt.
Látja azt is, hogy szinte küzdenie kell a másiknak azzal, hogy arcára kedvesebb kifejezést öltsön, és érzi, ahogy állkapcsában finoman megfeszül egy izom.*
- Én.. *-szólal meg tétován, kezében megmoccan a háló, majd vállat von, és kissé megrázza a fejét.-* Én csak nem akartam kegyedre ijeszteni. Hogy nehogy azt higyje, hogy kirabolni akarom, vagy netán még rosszabbat.
*Szavai nyomán mosoly jelenik meg a szájzugaiban; őszinte mosoly, nem fenyegető, nem gunyoros. Fürkészőn nézi a nő arcát és tekintetét, amitől az akár kényelmetlenül is érezheti magát - hiszen Alaver kancsal, így amaz akár úgy is érezheti, hogy egyszerre néznek a szemébe, és valahová a jobb válla fölé.*
-Ez.. Ez a kegyed szilvafája? *-kérdezi-* Sosem láttam még ilyen szilvát. Finom?
//Második szál//
*Igazából maga sem tudja, hogy milyen reakcióra számít a köszöntésére. Talán nem is nagyon számít semmire. Tekintete gyorsan rebben, mint egy szitakötő a tűző napon, ahogy pár pillantással felméri a nőt amíg az megfordul.
Ez most nem a férfi tekintete, ez a tolvajé. De nem mozdul meg.
Inkább a nő arcára fókuszál amikor az láthatóvá válik számára, és egy pillanatig hangosabban szívja be a levegőt. Ha tolvajnak amúgy csapnivaló is, annyi emberismerete van, hogy megértse az arckifejezéseket, a szemöldök apró rándulásait, a tekintet mögött megbúvó felhőt, a vállak apró feszülését. Talán hiba volt ide jönnie, és megzavarnia a nőt.
Látja azt is, hogy szinte küzdenie kell a másiknak azzal, hogy arcára kedvesebb kifejezést öltsön, és érzi, ahogy állkapcsában finoman megfeszül egy izom.*
- Én.. *-szólal meg tétován, kezében megmoccan a háló, majd vállat von, és kissé megrázza a fejét.-* Én csak nem akartam kegyedre ijeszteni. Hogy nehogy azt higyje, hogy kirabolni akarom, vagy netán még rosszabbat.
*Szavai nyomán mosoly jelenik meg a szájzugaiban; őszinte mosoly, nem fenyegető, nem gunyoros. Fürkészőn nézi a nő arcát és tekintetét, amitől az akár kényelmetlenül is érezheti magát - hiszen Alaver kancsal, így amaz akár úgy is érezheti, hogy egyszerre néznek a szemébe, és valahová a jobb válla fölé.*
-Ez.. Ez a kegyed szilvafája? *-kérdezi-* Sosem láttam még ilyen szilvát. Finom?
9663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 16:36:08
Üzenet elküldve: 2024-07-25 16:36:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Szinte észre sem veszi, hogy már nincs takarásban, hiszen, ha hozzászólnának ott bent, a lombok leple alatt meg sem hallaná. Hátát érik a fűzfa ágai, finoman simítják végig, de az álom, ami neki rajzolódik most ki, teljesen kivonja még így is a világból. Az egész varázslatos, pedig mennyire is utálta a mágiát. Talán még kicsit most is, de a kényszer nagy úr, ő pedig kiveszi belőle, mint mindenből a legjobbat.
A kép érdekes, s talán butaság volt azt feltételezni róla, hogy nem fog tudni testet társítani hozzá, mert tud. Látja azt is, mint ő saját magát, amikor a szokásos rémségei veszik át az ébrenlét helyett az uralmat. De ez szép álom. Nem felszínes, amit annyira végtelenül megvet. Hiszen abban nőtt fel.
Furcsán hat az idilli környezetben megélt illúzió, s akaratlan emel tükröt saját maga elé. Az övéi mindig rémisztőek, most sem múltak el, de talán nem minden éjjel küzd már vele. Létezik hát ilyen is. Bárcsak egyszer úgy ébredhetne, ahogyan az kelhetett fel, akiben ez megfogant. De koránt sincs vége, még alakulhat rosszul. Nem ennek szurkol, de valahol belül mégis örülne, ha nem csak ő küzdene rémálmokkal. Sok ideje viszont nincs rá, mert egy hang töri meg az ismeretlen vizsgálatából, s leplezetlenül morcosan fordul meg, miközben elengedi a derengő fagyöngyöt. Egy férfit lát, füleit nézve ember, tőle pedig talán két fejjel is magasabb, ami cseppet sem nehéz. Ráadásul kétszer akkora, pedig nem egy monstrum, de ez is egy olyan fok, amit nem nehéz megugrania senkinek, már ha Mai-t nézzük. Ő kapott csak ilyen csinos, ámbár apró testet, aminek kifejezetten örül is, de azért elismeri a nagyságot. Kivéve most, amikor nem a saját, de más álmából ébresztették fel. Viszont az illemet tanítja, így nem árt neki is gyakorolni. Arcára húzódik néhány kellemesebb vonás, majd halk, de mégis kissé gyanakvó hanggal köszön vissza.*
- Üdvözöllek. *Utánozza, hiszen mi mást mondjon? Jó napot nem kívánna, az lehet, már nem jön össze. Na de nem ilyen szörnyű természet ő, vesz is egy mélyebb levegőt, hogy a maradék ellenszenvét is elűzze, nem tett az a férfi semmi rosszat. Talán nem is fog. A tőre viszont nincs nála, nem mintha tudná használni...* - Segíthetek valamiben?
//Második szál//
*Szinte észre sem veszi, hogy már nincs takarásban, hiszen, ha hozzászólnának ott bent, a lombok leple alatt meg sem hallaná. Hátát érik a fűzfa ágai, finoman simítják végig, de az álom, ami neki rajzolódik most ki, teljesen kivonja még így is a világból. Az egész varázslatos, pedig mennyire is utálta a mágiát. Talán még kicsit most is, de a kényszer nagy úr, ő pedig kiveszi belőle, mint mindenből a legjobbat.
A kép érdekes, s talán butaság volt azt feltételezni róla, hogy nem fog tudni testet társítani hozzá, mert tud. Látja azt is, mint ő saját magát, amikor a szokásos rémségei veszik át az ébrenlét helyett az uralmat. De ez szép álom. Nem felszínes, amit annyira végtelenül megvet. Hiszen abban nőtt fel.
Furcsán hat az idilli környezetben megélt illúzió, s akaratlan emel tükröt saját maga elé. Az övéi mindig rémisztőek, most sem múltak el, de talán nem minden éjjel küzd már vele. Létezik hát ilyen is. Bárcsak egyszer úgy ébredhetne, ahogyan az kelhetett fel, akiben ez megfogant. De koránt sincs vége, még alakulhat rosszul. Nem ennek szurkol, de valahol belül mégis örülne, ha nem csak ő küzdene rémálmokkal. Sok ideje viszont nincs rá, mert egy hang töri meg az ismeretlen vizsgálatából, s leplezetlenül morcosan fordul meg, miközben elengedi a derengő fagyöngyöt. Egy férfit lát, füleit nézve ember, tőle pedig talán két fejjel is magasabb, ami cseppet sem nehéz. Ráadásul kétszer akkora, pedig nem egy monstrum, de ez is egy olyan fok, amit nem nehéz megugrania senkinek, már ha Mai-t nézzük. Ő kapott csak ilyen csinos, ámbár apró testet, aminek kifejezetten örül is, de azért elismeri a nagyságot. Kivéve most, amikor nem a saját, de más álmából ébresztették fel. Viszont az illemet tanítja, így nem árt neki is gyakorolni. Arcára húzódik néhány kellemesebb vonás, majd halk, de mégis kissé gyanakvó hanggal köszön vissza.*
- Üdvözöllek. *Utánozza, hiszen mi mást mondjon? Jó napot nem kívánna, az lehet, már nem jön össze. Na de nem ilyen szörnyű természet ő, vesz is egy mélyebb levegőt, hogy a maradék ellenszenvét is elűzze, nem tett az a férfi semmi rosszat. Talán nem is fog. A tőre viszont nincs nála, nem mintha tudná használni...* - Segíthetek valamiben?
9662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 13:57:56
Üzenet elküldve: 2024-07-25 13:57:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki Rém//
*A Pegazusból indult el erre az útra, ahol aznap már másodjára hallott arról, hogy valami jár a Szántóföldeken, valami lúdvérc, ami sorra ragadja el a gazdák jószágját. Mivel maga is a Szántóföldeken megbúvó egyik tanya udvarán futkározott mezítláb amikor még kis csimasz volt, úgy érezte, hogy mindenképpen a saját szemével kell látnia, hogy mi történik. És persze az arany is motiválta. Igen, talán leginkább az arany motiválta.
Így hát léptei a Pegazus ajtajától elébb a Piactérre vezették, ott átlavírozott a kofák asztalai és a portékák között, majd az Erdőszéli tisztás irányában elhagyja a várost.*
*A Pegazusból indult el erre az útra, ahol aznap már másodjára hallott arról, hogy valami jár a Szántóföldeken, valami lúdvérc, ami sorra ragadja el a gazdák jószágját. Mivel maga is a Szántóföldeken megbúvó egyik tanya udvarán futkározott mezítláb amikor még kis csimasz volt, úgy érezte, hogy mindenképpen a saját szemével kell látnia, hogy mi történik. És persze az arany is motiválta. Igen, talán leginkább az arany motiválta.
Így hát léptei a Pegazus ajtajától elébb a Piactérre vezették, ott átlavírozott a kofák asztalai és a portékák között, majd az Erdőszéli tisztás irányában elhagyja a várost.*
9661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:52:03
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:52:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Van, amikor az ember büszkén, megfeszített vállal és felemelt állal tud nézni a világba: kihívóan, elégedetten, magabiztosan. És van, amikor leszegett fejjel, behúzott nyakkal áll: szégyenben, megalázkodva. A kettőt nem sok választja el egymástól. A kettőt korgó gyomra választja el egymástól.
A zsebmetszés nem egyszerű, a piaci kofák pedig iszonyú nagyokat tudnak odasózni, ha ügyetlen az ember fia. Márpedig ő, legyünk őszinték, nem a legügyesebb. Még akkor sem, ha szereti így előadni magát. A városban van lehetőség munkára is, becsületes munkára; de ha csak arra gondol, hogy valaki más lovát csutakolja, ökölbe szorul a keze. Hogyisne! Hiszen ha ilyesmit akarna csinálni, el se kellett volna jönnie a szülei tanyájáról. Ott aztán annyiszor csutakolhatta volna le Ábrándot és Violettát, hogy a kefe a tenyeréhez nőtt volna már.
Így hát marad a harmadik út – a behúzott nyak útja, a megalázkodás útja, a szegények útja.
Magában halkan dohogva rugdossa az avart. A Tisztás szélétől kicsit beljebb halad, a fák alatt, kezében egy laza szövésű vászon szütyővel; útvonala szépen követi a Tisztás egyébként gyönyörű ívét. Makkot keres és gombát, hullott gyümölcsöt, valamit, amit meg tudna enni este, hogy végre ne kétrét görnyedve szorítsa homlokát a padlódeszkáknak alvás helyett.
Persze semmit sem talál. Ezek nem tölgyfák.
Amikor a patak csobogása megüti a fülét, egy pillanatra megáll, majd vállat von és újra elindul, immár a víz irányába. Ha makkot és gombát nem is talál, a patak partján hátha sikerül hálóvarsát vagy bokorszákot improvizálnia a zsákjából. Kis szerencsével talán valami hal bele is úszik. Azt a halat aztán el tudná cserélni a piacon egynegyed mérő babra vagy lencsére, abból meg már tudna főzni magának levest, csak szednie kell hozzá vad fokhagymát, turbolyát, vagy hasonlót.
Tervek.. tervek azok vannak.
De aztán a tervek, szokásukhoz híven keréktörést kapnak, és ott akadnak el, ahol találta őket. Hiszen hogy is menne halcsapdát vetni a patakra, amikor nézőközönsége is lenne?! Mert hát lenne, a saját szemével látja, ott áll, az alatt a nagy fűz alatt, és valami szilvát fogdos. A fenébe is – szilvák! De fűzön?! Összevonja a szemöldökét. Sosem járt még a városnak ezen a részén, pletykákat sem hallott a helyről -akkor nem is jött volna ki makkért és gombáért-, fogalma sincs, hogy mióta teremnek szilvák a fűzfán. De ezt meg kell néznie!
Kissé módosít útvonalán, már nem a patak felé tart, hanem a fűzfa irányába. Ahogy közeledik, egyre jobban azokat a fura gyümölcsöket bámulja. Sosem látott még csak hasonlót sem! Az apja persze biztos megpróbálna pálinkát főzni belőle. Az apja mindenből pálinkát próbált főzni, ami az udvarban volt. Egyszer még a mókusokból is.*
- Üdvözöllek! *-szólal meg kissé bizonytalanul a fűzfától jó négy lépésnyire megállva. Nem szándéka megzavarni a fura gyümölcsöt fogdosó nőt.*
//Második szál//
*Van, amikor az ember büszkén, megfeszített vállal és felemelt állal tud nézni a világba: kihívóan, elégedetten, magabiztosan. És van, amikor leszegett fejjel, behúzott nyakkal áll: szégyenben, megalázkodva. A kettőt nem sok választja el egymástól. A kettőt korgó gyomra választja el egymástól.
A zsebmetszés nem egyszerű, a piaci kofák pedig iszonyú nagyokat tudnak odasózni, ha ügyetlen az ember fia. Márpedig ő, legyünk őszinték, nem a legügyesebb. Még akkor sem, ha szereti így előadni magát. A városban van lehetőség munkára is, becsületes munkára; de ha csak arra gondol, hogy valaki más lovát csutakolja, ökölbe szorul a keze. Hogyisne! Hiszen ha ilyesmit akarna csinálni, el se kellett volna jönnie a szülei tanyájáról. Ott aztán annyiszor csutakolhatta volna le Ábrándot és Violettát, hogy a kefe a tenyeréhez nőtt volna már.
Így hát marad a harmadik út – a behúzott nyak útja, a megalázkodás útja, a szegények útja.
Magában halkan dohogva rugdossa az avart. A Tisztás szélétől kicsit beljebb halad, a fák alatt, kezében egy laza szövésű vászon szütyővel; útvonala szépen követi a Tisztás egyébként gyönyörű ívét. Makkot keres és gombát, hullott gyümölcsöt, valamit, amit meg tudna enni este, hogy végre ne kétrét görnyedve szorítsa homlokát a padlódeszkáknak alvás helyett.
Persze semmit sem talál. Ezek nem tölgyfák.
Amikor a patak csobogása megüti a fülét, egy pillanatra megáll, majd vállat von és újra elindul, immár a víz irányába. Ha makkot és gombát nem is talál, a patak partján hátha sikerül hálóvarsát vagy bokorszákot improvizálnia a zsákjából. Kis szerencsével talán valami hal bele is úszik. Azt a halat aztán el tudná cserélni a piacon egynegyed mérő babra vagy lencsére, abból meg már tudna főzni magának levest, csak szednie kell hozzá vad fokhagymát, turbolyát, vagy hasonlót.
Tervek.. tervek azok vannak.
De aztán a tervek, szokásukhoz híven keréktörést kapnak, és ott akadnak el, ahol találta őket. Hiszen hogy is menne halcsapdát vetni a patakra, amikor nézőközönsége is lenne?! Mert hát lenne, a saját szemével látja, ott áll, az alatt a nagy fűz alatt, és valami szilvát fogdos. A fenébe is – szilvák! De fűzön?! Összevonja a szemöldökét. Sosem járt még a városnak ezen a részén, pletykákat sem hallott a helyről -akkor nem is jött volna ki makkért és gombáért-, fogalma sincs, hogy mióta teremnek szilvák a fűzfán. De ezt meg kell néznie!
Kissé módosít útvonalán, már nem a patak felé tart, hanem a fűzfa irányába. Ahogy közeledik, egyre jobban azokat a fura gyümölcsöket bámulja. Sosem látott még csak hasonlót sem! Az apja persze biztos megpróbálna pálinkát főzni belőle. Az apja mindenből pálinkát próbált főzni, ami az udvarban volt. Egyszer még a mókusokból is.*
- Üdvözöllek! *-szólal meg kissé bizonytalanul a fűzfától jó négy lépésnyire megállva. Nem szándéka megzavarni a fura gyümölcsöt fogdosó nőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916