Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 486 (9701. - 9720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:12:19
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:12:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy gondolta, ezek a démonok még egy egész szép menekülési lehetőséget adhatnak neki. Jobb ha a fejében tartja ezt, később még jól jöhet. Egy elégedett mosoly húzódik arcára.*
-Csak akkor, ha nem áldozol fel! Üzlet?
*Válaszolja még az úton.
A fához érve, alaposan megszemléli annak logó leveleit, és az azon logó kis gyöngyöket. Fejében képzeli el mégis miképpen mutathat a fa számára ilyesmiket. Kezeit felemeli és már épphogy hozzáérne egyhez, amikor Rien ajánlata megdermeszti a kezét.*
-Már csak az kéne, az életem egy véget nem érő rémálom! Sa'tereth valami hasznosat is tanít neked, vagy csak azt, hogy embereket kínozz?
*Kérdezi hangjában erős szarkasztikával. Megérti, hogy vannak érdekes célok amik fontosak egyes isteneknek. De ha azt akarják, hogy imádják őket, amit csak a hívőktől kapnak meg, és ezek rögvest csak áldozzák egymást mindenféle úton módon. Az olyan mintha a paraszt az arany tojás tojó tyúkjának a nyakát vágná el, mert épp húslevest akart enni a délután.
Valóban még nem biztos ebben Lazz, Riennek hány arca is van, vagy ezek csupán csak érzelmi viharok amikben amiatt szenved mert olyan élete volt amilyen. Egy valami azonban biztos, a repedések egy festményen, épp úgy a darabjai a képnek, legyen bármennyi is azon.*
-Remek, mert én meg a tompa fűlűeket. Jól meg leszünk.
*Kacag fel szarkasztikusan. Tény, nem kedveli azokat, mire igazán megtudná ismerni a másikat, az már majdnem aggastyánnak minősül.
Át is lép a fűzfa takaró levelei között, és meglepődve tapasztalja, hogy tényleg semmilyen hangot nem hall odakintről, még a szél fújását sem érzékeli, pusztán a lány mozgása, ahogy helyezkedik a fűben töri meg a csendet. Ő maga is követi Rien példáját, egy pici távolságot hagyva a másiktól, leül előbb a fűbe, egyelőre nem dől le, így jobban érzi magát, hogy ő ülő pozícióban van. Rien szavaira először összegyűri homlokát, és felhúzza szemöldökét. Próbál értelmet nyerni annak szavaiból.*
-Nos igen róla, úgy mindent is. A tanításai alapján amit egyszer olvastam régen, apám könyvespolcán de már a felére sem emlékszem. De mit jelent ez? A világ ugyan az marad, amiatt mert sötét van.
*Nem is érti miféle badarságról beszél a másik. Ha elfújja a gyertyát a sötétben, majd újra meggyújtja azt a szobája ugyan úgy fog kinézni.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy gondolta, ezek a démonok még egy egész szép menekülési lehetőséget adhatnak neki. Jobb ha a fejében tartja ezt, később még jól jöhet. Egy elégedett mosoly húzódik arcára.*
-Csak akkor, ha nem áldozol fel! Üzlet?
*Válaszolja még az úton.
A fához érve, alaposan megszemléli annak logó leveleit, és az azon logó kis gyöngyöket. Fejében képzeli el mégis miképpen mutathat a fa számára ilyesmiket. Kezeit felemeli és már épphogy hozzáérne egyhez, amikor Rien ajánlata megdermeszti a kezét.*
-Már csak az kéne, az életem egy véget nem érő rémálom! Sa'tereth valami hasznosat is tanít neked, vagy csak azt, hogy embereket kínozz?
*Kérdezi hangjában erős szarkasztikával. Megérti, hogy vannak érdekes célok amik fontosak egyes isteneknek. De ha azt akarják, hogy imádják őket, amit csak a hívőktől kapnak meg, és ezek rögvest csak áldozzák egymást mindenféle úton módon. Az olyan mintha a paraszt az arany tojás tojó tyúkjának a nyakát vágná el, mert épp húslevest akart enni a délután.
Valóban még nem biztos ebben Lazz, Riennek hány arca is van, vagy ezek csupán csak érzelmi viharok amikben amiatt szenved mert olyan élete volt amilyen. Egy valami azonban biztos, a repedések egy festményen, épp úgy a darabjai a képnek, legyen bármennyi is azon.*
-Remek, mert én meg a tompa fűlűeket. Jól meg leszünk.
*Kacag fel szarkasztikusan. Tény, nem kedveli azokat, mire igazán megtudná ismerni a másikat, az már majdnem aggastyánnak minősül.
Át is lép a fűzfa takaró levelei között, és meglepődve tapasztalja, hogy tényleg semmilyen hangot nem hall odakintről, még a szél fújását sem érzékeli, pusztán a lány mozgása, ahogy helyezkedik a fűben töri meg a csendet. Ő maga is követi Rien példáját, egy pici távolságot hagyva a másiktól, leül előbb a fűbe, egyelőre nem dől le, így jobban érzi magát, hogy ő ülő pozícióban van. Rien szavaira először összegyűri homlokát, és felhúzza szemöldökét. Próbál értelmet nyerni annak szavaiból.*
-Nos igen róla, úgy mindent is. A tanításai alapján amit egyszer olvastam régen, apám könyvespolcán de már a felére sem emlékszem. De mit jelent ez? A világ ugyan az marad, amiatt mert sötét van.
*Nem is érti miféle badarságról beszél a másik. Ha elfújja a gyertyát a sötétben, majd újra meggyújtja azt a szobája ugyan úgy fog kinézni.*
9719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:37:18
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:37:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ne hívd vissza őket, vagy védj meg tőlük! *Hát, amíg démonokkal riogatja szerencsétlen lányt, addig valószínűleg nem sok lehetősége lesz olajra lépni a férfinek. Talán, ha magára akarja hagyni, akkor nem kéne egy gyermeki lelket olyasmivel ijesztgetni, ami miatt tuti biztos, hogy nem akar majd egyedül maradni.
Így kötnek ki végül a tisztáson, és nem sokkal később az előtt a bizonyos Álomfűz előtt, amit Rien már a temetőben is említett.*
- Álmok. Nem tudom, milyenek. Mások álmai, szóval gondolom jók is, rosszak is, de ha szeretnél rémálmot látni, azt a fa nélkül is tudok mutatni neked. Sa'Tereth megtanította, hogy kell.
*Tesz ismét önzetlen ajánlatot, és érdekes módon mellé újra megemlíti a sötétség urának nevét. Ha csak ebben az állapotában látta volna Lazz a lányt, akkor talán még furcsán kontrasztos is lehetne, hogy egy ilyen tündéri lány miért beszél az Arctalanról, de hát volt szerencséje látni a valódi arcát is. Illetve egy másikat. Azt, hogy melyik a valódi, talán még ő maga sem tudná megmondani.
Lazz azokkal a gondolatokkal nem jár messze az igazságtól, hogy szerencsétlen kis feketével valóban kiszúrt az egész élet, nem csak bizonyos személyek, de annál talán egy kicsit mélyebbre kell ásnia egy rossz apa-lánya kapcsolatnál, hogy akár csak a valódi igazság felszínét kapargathassa.*
- Persze, hogy csak aludni. *Csattan fel, mikor meghallja a szabadkozást a másiktól.* Nem akarom, hogy megdugj. Le is vágnám a micsodádat. Már csak azért is, mert gyűlölöm a férfiakat.
*Fenyegeti meg ismét egy olyan „kapsz egy pofont, ha hozzám nyúlsz” típusú mondat komolyságával a hangszínében, aztán már el is tűnik az Álomfűz lombjai között.
Mire Lazz is átverekedi magát a levélfüggönyön, Rien már az eddig a hátán pihenő kardját pakolja le maga mellé, hogy utána ő is hanyatt dobhassa magát a fűben. A feltett kérdésre már onnan felpislogva válaszol.*
- Miről? Sa'Tereth-ről? Nem tudom, mit akarsz tudni róla? Nem véletlenül szereti ő sem a sötétet. Tudod, miért jó a sötétség? Azért, mert sötétben a világnak csak a fele látszik, a többit elképzelheted magadnak. Érted?
*Sokkal mélyebb mondanivaló van e szavak mögött, mint azt talán elsőre gondolni lehetne. A feketeség így, a sötétségbe menekülve próbál egy új, képzeletbeli világot felépíteni magának azért, hogy megváltoztassa azt a valóságot, amiben megannyiszor csalódott már. Persze, ez az egész nem csak egy játék, az elméje ugyanezt teszi azzal, hogy szilánkokra töri szét önmagát. Új személyiségekkel, új szemléletmóddal új valóságokat segít létrehozni a lánynak, ő pedig ezt mind-mind Sa'Tereth-től kapott segítségként fogja fel. Vagy talán valóban a sötétség istene az, aki behálózta őt?*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ne hívd vissza őket, vagy védj meg tőlük! *Hát, amíg démonokkal riogatja szerencsétlen lányt, addig valószínűleg nem sok lehetősége lesz olajra lépni a férfinek. Talán, ha magára akarja hagyni, akkor nem kéne egy gyermeki lelket olyasmivel ijesztgetni, ami miatt tuti biztos, hogy nem akar majd egyedül maradni.
Így kötnek ki végül a tisztáson, és nem sokkal később az előtt a bizonyos Álomfűz előtt, amit Rien már a temetőben is említett.*
- Álmok. Nem tudom, milyenek. Mások álmai, szóval gondolom jók is, rosszak is, de ha szeretnél rémálmot látni, azt a fa nélkül is tudok mutatni neked. Sa'Tereth megtanította, hogy kell.
*Tesz ismét önzetlen ajánlatot, és érdekes módon mellé újra megemlíti a sötétség urának nevét. Ha csak ebben az állapotában látta volna Lazz a lányt, akkor talán még furcsán kontrasztos is lehetne, hogy egy ilyen tündéri lány miért beszél az Arctalanról, de hát volt szerencséje látni a valódi arcát is. Illetve egy másikat. Azt, hogy melyik a valódi, talán még ő maga sem tudná megmondani.
Lazz azokkal a gondolatokkal nem jár messze az igazságtól, hogy szerencsétlen kis feketével valóban kiszúrt az egész élet, nem csak bizonyos személyek, de annál talán egy kicsit mélyebbre kell ásnia egy rossz apa-lánya kapcsolatnál, hogy akár csak a valódi igazság felszínét kapargathassa.*
- Persze, hogy csak aludni. *Csattan fel, mikor meghallja a szabadkozást a másiktól.* Nem akarom, hogy megdugj. Le is vágnám a micsodádat. Már csak azért is, mert gyűlölöm a férfiakat.
*Fenyegeti meg ismét egy olyan „kapsz egy pofont, ha hozzám nyúlsz” típusú mondat komolyságával a hangszínében, aztán már el is tűnik az Álomfűz lombjai között.
Mire Lazz is átverekedi magát a levélfüggönyön, Rien már az eddig a hátán pihenő kardját pakolja le maga mellé, hogy utána ő is hanyatt dobhassa magát a fűben. A feltett kérdésre már onnan felpislogva válaszol.*
- Miről? Sa'Tereth-ről? Nem tudom, mit akarsz tudni róla? Nem véletlenül szereti ő sem a sötétet. Tudod, miért jó a sötétség? Azért, mert sötétben a világnak csak a fele látszik, a többit elképzelheted magadnak. Érted?
*Sokkal mélyebb mondanivaló van e szavak mögött, mint azt talán elsőre gondolni lehetne. A feketeség így, a sötétségbe menekülve próbál egy új, képzeletbeli világot felépíteni magának azért, hogy megváltoztassa azt a valóságot, amiben megannyiszor csalódott már. Persze, ez az egész nem csak egy játék, az elméje ugyanezt teszi azzal, hogy szilánkokra töri szét önmagát. Új személyiségekkel, új szemléletmóddal új valóságokat segít létrehozni a lánynak, ő pedig ezt mind-mind Sa'Tereth-től kapott segítségként fogja fel. Vagy talán valóban a sötétség istene az, aki behálózta őt?*
9718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:19:57
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:19:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Átjáróban//
*Jó pár napja már, hogy megérkezett a városba. Egyre jobban ismeri meg, és figyeli ki a helyiek szokásait. Látja, hogy kétlábú és kétlábú között biza van különbség, van akinek több, van akinek kevesebb, sőt nincs is vasrúdja amivel szúrni vágni tud. Azonban van egy különös csoport akik csapatban járnak mint a farkasok. Azok dorgálják meg azokat, akik hasonlóan járnak el mint Cilia. Mert hát bizony azt is volt alkalma megfigyelni, hogy azok a a nagyszájú "kerekerdők" (vagy hogy is hívják magukat) akik az ételt adják oda sárga karikáért, azok ehhez a csapathoz mennek szólni, hogy kapják el azt a szerencsétlen aki elvett az asztalukról valamit, a sárga karika odaadása nélkül. Nos, eddig sikerült ezek elől meglógnia, egyszer vagy kétszer. Be tudott bújni egy romos részre, vagy épp a háztetőkre felmászva azokat lerázni, amíg azok Derest kergették. Meg vannak már a kis trükkjei amit eddig sikeresen alkalmazni tudott. Kérdés meddig tart ki a szerencséje. Sőt azt is megfigyelte, azok akik hasonlóan cselednek mint Ő, eltakarják arcukat valami ronggyal. Nos ő maga is beszerzett egyet, amit a lomok között talált, azóta mint egy sál hordja azt nyakába kötve.
De a mai nap nyugodt, kora reggel amíg kevesebben járták a piacot, és a "kerekerdők"... Nem is, kereskedők, csak tudná, hogy ezek mi a fenét keresnek annyit, hisz minden az orrok előtt van amire egy kétlábúnak szüksége van. Vagy lehet pont azért ők a kereskedők mert másoknak keresik meg ezeket? Nem is fontos, ami a lényeg, hogy képes volt elemelni magának egy szép darab körtét, amit reggeli gyanánt már elmajszolt a polgárnegyedben lévő kis búvóhelyén. Sőt Deresnek sem volt rest, egy szép darab szárított hús elcsenni, amit már jó ízűen bemajszolt a vén jószág.
Mivel a reggeli kis akció elég izgalom volt számára, a tisztásra gyakran kijárkál, hogy itt az égen elmenő felhőket tudja bámulni, illetve Deressel tudjon fogócskázni. De most annyian vannak, hogy inkább a tisztástól távolabb a fák között bujkálva tölti idejét. A kedves hű társára néz, aki fáradtan kullog utána a reggeli rohangálás után. Úgy dönt, leheveredik egy fa tövében, ami mélyebben helyezkedik el a fák között, majd magához hívva Derest megpaskolva a mellette lévő füves talajt jelzi a jószágnak heveredjen mellé. Amint az mellé fekszik, kedvesen cirógatva annak fejét és hátát altatja ott a jószágot, sőt még egy elméje mélyén lévő kis dalocskát dúdol annak. Nem tudja honnan, vagy kitől hallotta, de ismerős dallam számára ami kedves a szívének.*
*Jó pár napja már, hogy megérkezett a városba. Egyre jobban ismeri meg, és figyeli ki a helyiek szokásait. Látja, hogy kétlábú és kétlábú között biza van különbség, van akinek több, van akinek kevesebb, sőt nincs is vasrúdja amivel szúrni vágni tud. Azonban van egy különös csoport akik csapatban járnak mint a farkasok. Azok dorgálják meg azokat, akik hasonlóan járnak el mint Cilia. Mert hát bizony azt is volt alkalma megfigyelni, hogy azok a a nagyszájú "kerekerdők" (vagy hogy is hívják magukat) akik az ételt adják oda sárga karikáért, azok ehhez a csapathoz mennek szólni, hogy kapják el azt a szerencsétlen aki elvett az asztalukról valamit, a sárga karika odaadása nélkül. Nos, eddig sikerült ezek elől meglógnia, egyszer vagy kétszer. Be tudott bújni egy romos részre, vagy épp a háztetőkre felmászva azokat lerázni, amíg azok Derest kergették. Meg vannak már a kis trükkjei amit eddig sikeresen alkalmazni tudott. Kérdés meddig tart ki a szerencséje. Sőt azt is megfigyelte, azok akik hasonlóan cselednek mint Ő, eltakarják arcukat valami ronggyal. Nos ő maga is beszerzett egyet, amit a lomok között talált, azóta mint egy sál hordja azt nyakába kötve.
De a mai nap nyugodt, kora reggel amíg kevesebben járták a piacot, és a "kerekerdők"... Nem is, kereskedők, csak tudná, hogy ezek mi a fenét keresnek annyit, hisz minden az orrok előtt van amire egy kétlábúnak szüksége van. Vagy lehet pont azért ők a kereskedők mert másoknak keresik meg ezeket? Nem is fontos, ami a lényeg, hogy képes volt elemelni magának egy szép darab körtét, amit reggeli gyanánt már elmajszolt a polgárnegyedben lévő kis búvóhelyén. Sőt Deresnek sem volt rest, egy szép darab szárított hús elcsenni, amit már jó ízűen bemajszolt a vén jószág.
Mivel a reggeli kis akció elég izgalom volt számára, a tisztásra gyakran kijárkál, hogy itt az égen elmenő felhőket tudja bámulni, illetve Deressel tudjon fogócskázni. De most annyian vannak, hogy inkább a tisztástól távolabb a fák között bujkálva tölti idejét. A kedves hű társára néz, aki fáradtan kullog utána a reggeli rohangálás után. Úgy dönt, leheveredik egy fa tövében, ami mélyebben helyezkedik el a fák között, majd magához hívva Derest megpaskolva a mellette lévő füves talajt jelzi a jószágnak heveredjen mellé. Amint az mellé fekszik, kedvesen cirógatva annak fejét és hátát altatja ott a jószágot, sőt még egy elméje mélyén lévő kis dalocskát dúdol annak. Nem tudja honnan, vagy kitől hallotta, de ismerős dallam számára ami kedves a szívének.*
9717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 16:02:52
Üzenet elküldve: 2024-08-27 16:02:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apjának még fizetnie kell azokért a tettekért amiket ellene elkövetett. Túl könnyű és egyszerű lenne elvágni a torkát, majd oda vetni a kiéheztetett malacok elé, hogy azok bepuszilják őt mint valami déli ínyencséget. Az ajánlatra egy pillanatra kikerekedik a szeme, majd egy csalafinta félmosollyal válaszol.*
-És akkor ki kísérne el téged a tisztásra? Vagy egyedül maradnál a démonokkal? Mert visszahívhatom őket szívesen, ha akarod.
*Néz rá szemöldökét táncoltatva gonoszan. Na persze ez a mosoly is hamar lerohad az arcáról a másik húrcibálása miatt.
Miután sikerül kifújnia magát, és a kérdésére is választ kap, végig néz a tisztáson. Derékra tett kézzel, elégedetten látja, hogy rajtuk kívül biza senki más nem járjál erre jelenleg. Csend és béke pont amire szüksége van. Bár a csend hamar megtörik miután a kérdésére több mint egy választ, sőt mi több mint egy kisgyereket kellene hallgatnia akinek be nem áll a szája az izgatottságtól. Azt se tudja hirtelen merre figyeljen részeg feje. Bár a loholás kissé kijózanította, de még messze van attól, hogy a lányból kettőt lásson a három helyett. Már ha pedig a lány tudna, hogy abból biza egy is sok. És Lazziarnek még ötlete sincs arról, hogy mennyi rejtőzik abban a kis fekete kobakban.*
-Szóval az lenne, álmok azt mondod? Na és a jobbik vagy a rosszabbik fajta?
*Teszi fel most ő a kérdést miközben próbál a lányka mögött haladni, ne maradjon le. Szemei azonban azt nézik mikor lenne a megfelelő alkalom arra, hogy fogja és köddé váljon. De sajnos erre egyelőre esélye sincs, a lányka túlbuzgó viselkedése esélyt sem ad a szökés lehetőségére. Az csak pörög forog, mesél, mutogat. Nem is érti, a tompa fülűek még az elfeknél is lassabban komolyodnak meg? Vagy csak ezzel az egy egyeddel szúrtak ki az istenek ennyire? Vagy a drága édesapa akiről mesélt, adott egy rosszul irányzott pofont, hogy valamit arrébb helyezett annak kobakjában, és ez lett az eredménye.*
-Csábító az ajánlat, ameddig csak alvásról van szó, tudod az alkohol nem tesz jót nekem, és nem szeretnélek kiábrándítani.
*Kacag fel saját állapotán, de érezhető, hogy inkább csak viccnek szánja. Szemrevaló a lányka, de nem szeretné valami aktus közepén elveszteni életét mert amaz, a szívébe döf egy tőrt. Nincs sok ideje ezen gondolkodni, a leány elkezd az ég irányába mutogatni szomorkásán.*
-Bizony, mutatós kis darab, kitől kaptad?
*Mondja, miközben sejtése sincs melyiket néznie, csak úgy csípőből rávágja a dicséretet, pont mint egy gyermeknél aki izgatottan mutatja fel a kukoricacsőből készült babáját*
-Sa'tereth?
*Gondolkodik el egy pillanatra, hallott már az istenségről és a tanairól, de egy követővel sem találkozott még személyesen akivel hosszabban eltudott volna beszélgetni erről. Mivel pont nem volt hozzá türelme évekkel ezelőtt. De a név most valamiért csábítóbban hat a kelleténél. Már emelné is tekintetét a gondolkodásból a nőre, de az már el is tűnt a fák szomorkásan logó lombjai között.*
-Hé várj!
*Emeli fel karját, hogy a lány után nyúljon, de az már köddé vált szeme előtt. Gyorsan bele hasít a lombkoronába, és széthúzva azt lép be annak takarásába. Sietősen de óvatosan lépked előre.*
-Mit tudsz nekem róla elmondani?
*Kíváncsi arra mégis mit tudhat a nő.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apjának még fizetnie kell azokért a tettekért amiket ellene elkövetett. Túl könnyű és egyszerű lenne elvágni a torkát, majd oda vetni a kiéheztetett malacok elé, hogy azok bepuszilják őt mint valami déli ínyencséget. Az ajánlatra egy pillanatra kikerekedik a szeme, majd egy csalafinta félmosollyal válaszol.*
-És akkor ki kísérne el téged a tisztásra? Vagy egyedül maradnál a démonokkal? Mert visszahívhatom őket szívesen, ha akarod.
*Néz rá szemöldökét táncoltatva gonoszan. Na persze ez a mosoly is hamar lerohad az arcáról a másik húrcibálása miatt.
Miután sikerül kifújnia magát, és a kérdésére is választ kap, végig néz a tisztáson. Derékra tett kézzel, elégedetten látja, hogy rajtuk kívül biza senki más nem járjál erre jelenleg. Csend és béke pont amire szüksége van. Bár a csend hamar megtörik miután a kérdésére több mint egy választ, sőt mi több mint egy kisgyereket kellene hallgatnia akinek be nem áll a szája az izgatottságtól. Azt se tudja hirtelen merre figyeljen részeg feje. Bár a loholás kissé kijózanította, de még messze van attól, hogy a lányból kettőt lásson a három helyett. Már ha pedig a lány tudna, hogy abból biza egy is sok. És Lazziarnek még ötlete sincs arról, hogy mennyi rejtőzik abban a kis fekete kobakban.*
-Szóval az lenne, álmok azt mondod? Na és a jobbik vagy a rosszabbik fajta?
*Teszi fel most ő a kérdést miközben próbál a lányka mögött haladni, ne maradjon le. Szemei azonban azt nézik mikor lenne a megfelelő alkalom arra, hogy fogja és köddé váljon. De sajnos erre egyelőre esélye sincs, a lányka túlbuzgó viselkedése esélyt sem ad a szökés lehetőségére. Az csak pörög forog, mesél, mutogat. Nem is érti, a tompa fülűek még az elfeknél is lassabban komolyodnak meg? Vagy csak ezzel az egy egyeddel szúrtak ki az istenek ennyire? Vagy a drága édesapa akiről mesélt, adott egy rosszul irányzott pofont, hogy valamit arrébb helyezett annak kobakjában, és ez lett az eredménye.*
-Csábító az ajánlat, ameddig csak alvásról van szó, tudod az alkohol nem tesz jót nekem, és nem szeretnélek kiábrándítani.
*Kacag fel saját állapotán, de érezhető, hogy inkább csak viccnek szánja. Szemrevaló a lányka, de nem szeretné valami aktus közepén elveszteni életét mert amaz, a szívébe döf egy tőrt. Nincs sok ideje ezen gondolkodni, a leány elkezd az ég irányába mutogatni szomorkásán.*
-Bizony, mutatós kis darab, kitől kaptad?
*Mondja, miközben sejtése sincs melyiket néznie, csak úgy csípőből rávágja a dicséretet, pont mint egy gyermeknél aki izgatottan mutatja fel a kukoricacsőből készült babáját*
-Sa'tereth?
*Gondolkodik el egy pillanatra, hallott már az istenségről és a tanairól, de egy követővel sem találkozott még személyesen akivel hosszabban eltudott volna beszélgetni erről. Mivel pont nem volt hozzá türelme évekkel ezelőtt. De a név most valamiért csábítóbban hat a kelleténél. Már emelné is tekintetét a gondolkodásból a nőre, de az már el is tűnt a fák szomorkásan logó lombjai között.*
-Hé várj!
*Emeli fel karját, hogy a lány után nyúljon, de az már köddé vált szeme előtt. Gyorsan bele hasít a lombkoronába, és széthúzva azt lép be annak takarásába. Sietősen de óvatosan lépked előre.*
-Mit tudsz nekem róla elmondani?
*Kíváncsi arra mégis mit tudhat a nő.*
9716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:53:52
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:53:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Derk magabiztosan fogja a kezében a kis állatkát. Bár amaz egyelőre még ellenkezik a férfi fogdosása ellen. Lehetséges, hogy nem lesznek barátok közeljövőben. Sötétbarnáival követi Alesian minden mozdulatát. A varázsitalos üveg hamar kiürül és kíváncsian figyeli, hogy miként, és milyen gyorsan működik. *
- Ez megmagyarázná, hogy miért láttam néhány megvadult állatot az utam során. Biztos rátették a mancsuk valamilyen varázsitalra. Mi is volt az, amelyik megvadít? Fekete! Asszem' .
* A tündér kinyújtott kezét figyeli, de aztán rájön, hogy az állatot akarja végre a karjaiban tartani. Ám legyen. Derk átnyújtja, hogy ezúttal végleg a tündér kezeiben legyen. Kisebb megkönnyebbüléssel tölti el a tudat, hogy most már nem fogja megharapni a kis teremtmény. Az arany hallatán megindul az egyik szemöldöke. *
- Ugyan mit szeretnél meghálálni? * Kicsit elgondolkodik. * Ami azt illeti, tudok ennél jobbat. Tudod… * Kis szünetet tart * keresem a helyemet a világban. Néhány dologra már rájöttem, hogy béna vagyok. Arra gondoltam adhatnál egy kis útbaigazítást.
* Látszólag Alesian nem egy közülük a látottak alapján, de ez nem azt jelenti, hogy megbízik az apró tündérben. Inkább körbetáncolja a témát, mintsem kikotyogná titkait már az első találkozásuk alkalmából. *
* Derk magabiztosan fogja a kezében a kis állatkát. Bár amaz egyelőre még ellenkezik a férfi fogdosása ellen. Lehetséges, hogy nem lesznek barátok közeljövőben. Sötétbarnáival követi Alesian minden mozdulatát. A varázsitalos üveg hamar kiürül és kíváncsian figyeli, hogy miként, és milyen gyorsan működik. *
- Ez megmagyarázná, hogy miért láttam néhány megvadult állatot az utam során. Biztos rátették a mancsuk valamilyen varázsitalra. Mi is volt az, amelyik megvadít? Fekete! Asszem' .
* A tündér kinyújtott kezét figyeli, de aztán rájön, hogy az állatot akarja végre a karjaiban tartani. Ám legyen. Derk átnyújtja, hogy ezúttal végleg a tündér kezeiben legyen. Kisebb megkönnyebbüléssel tölti el a tudat, hogy most már nem fogja megharapni a kis teremtmény. Az arany hallatán megindul az egyik szemöldöke. *
- Ugyan mit szeretnél meghálálni? * Kicsit elgondolkodik. * Ami azt illeti, tudok ennél jobbat. Tudod… * Kis szünetet tart * keresem a helyemet a világban. Néhány dologra már rájöttem, hogy béna vagyok. Arra gondoltam adhatnál egy kis útbaigazítást.
* Látszólag Alesian nem egy közülük a látottak alapján, de ez nem azt jelenti, hogy megbízik az apró tündérben. Inkább körbetáncolja a témát, mintsem kikotyogná titkait már az első találkozásuk alkalmából. *
9715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-26 21:09:46
Üzenet elküldve: 2024-08-26 21:09:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Na ugye, győzelemtől elégedett vigyor húzódik játékosan mosolygós arcára, mikor sikerül egész könnyedén megértetni Lazz-el, hogy apucinak jobb hat lábbal a föld alá temetve, mint az élők között. Ezért nem is próbálkozik azzal, hogy visszahozza őt az élők sorába, pedig Sa'Tereth segítségével talán még akadnának is rá módszerei.
Arra azonban egy másfajta mosolyt ejt meg, mikor a férfi visszautasítja az ajánlatát, hogy az ő édesapját is helyezzék olyan mélyre.*
- Pedig akkor őt áldozhatnánk fel helyetted. *Ezúttal egyáltalán nem tűnnek fenyegetően komolynak a szavai, még el is neveti a végét, így egyértelmű, hogy csak viccel, de látni akarja a másik milyen szerencsétlen képet vág. Csak úgy játékból…
Aztán megunja, hogy nem haladnak, szóval elkezdi húzni maga után Lazz-t, aki talán csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy nem esik hasra párszor, de végül egyben a tisztásra érnek.*
- Jól van, jól van, ne nyafogj már! Igen, örülök. Látod, nem is volt olyan vészes, és egyébként is, ha gyorsabban jövünk, előbb érünk ide, és előbb liheghetsz így kipurcanva. Szóval szívesen!
*A másik keze közben már kicsúszott a markából, de nincs is rá szüksége többé. Nem érdekli, hogy meddig szenved még Lazz, ő elkezd a folyó irányába lépkedni, remélve, hogy a férfi követi őt. Ha igen, akkor az Álomfűzt megközelítve már távolról rá is mutat a többi közül kimagasodó, különleges fára.*
- Ott! Az! A fénylő gömbökbe álmok vannak zárva, de van egy sokkal, sokkal jobb része is a fának. *Mikor már a fűz előtt állnak, Nori felemeli a fejét, mintha csak a tetejét keresné, és ismét elmosolyodik.*
- Ha bemászunk alá, és elbújunk, akkor ő tényleg elrejt minket a világ elől. Nem hallják, hogy ott vagyunk bent, és mi sem tudjuk, hogy mi történik idekint. Mit szólnál, ha itt aludnánk alatta?
*Nem lép még át a levélfüggönyön, mert igazából nem is a fa tetejét kereste, hanem az eget bámulta, hisz már fent vannak, és fényesen ragyognak a csillagok.*
- Nézd! Az ott az én csillagom. Kaptam. *Picit szomorúan biggyeszti le az ajkait, hisz tudja, hogy akitől kapta, vele már nem fogják megmászni a világ tetejét.*
- Menjünk be… mesélek majd neked Sa'Tereth-ről… *Mondja úgy, hogy nem is kérdezték, és most már a leveleket félretolva be is megy a fa alá.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Na ugye, győzelemtől elégedett vigyor húzódik játékosan mosolygós arcára, mikor sikerül egész könnyedén megértetni Lazz-el, hogy apucinak jobb hat lábbal a föld alá temetve, mint az élők között. Ezért nem is próbálkozik azzal, hogy visszahozza őt az élők sorába, pedig Sa'Tereth segítségével talán még akadnának is rá módszerei.
Arra azonban egy másfajta mosolyt ejt meg, mikor a férfi visszautasítja az ajánlatát, hogy az ő édesapját is helyezzék olyan mélyre.*
- Pedig akkor őt áldozhatnánk fel helyetted. *Ezúttal egyáltalán nem tűnnek fenyegetően komolynak a szavai, még el is neveti a végét, így egyértelmű, hogy csak viccel, de látni akarja a másik milyen szerencsétlen képet vág. Csak úgy játékból…
Aztán megunja, hogy nem haladnak, szóval elkezdi húzni maga után Lazz-t, aki talán csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy nem esik hasra párszor, de végül egyben a tisztásra érnek.*
- Jól van, jól van, ne nyafogj már! Igen, örülök. Látod, nem is volt olyan vészes, és egyébként is, ha gyorsabban jövünk, előbb érünk ide, és előbb liheghetsz így kipurcanva. Szóval szívesen!
*A másik keze közben már kicsúszott a markából, de nincs is rá szüksége többé. Nem érdekli, hogy meddig szenved még Lazz, ő elkezd a folyó irányába lépkedni, remélve, hogy a férfi követi őt. Ha igen, akkor az Álomfűzt megközelítve már távolról rá is mutat a többi közül kimagasodó, különleges fára.*
- Ott! Az! A fénylő gömbökbe álmok vannak zárva, de van egy sokkal, sokkal jobb része is a fának. *Mikor már a fűz előtt állnak, Nori felemeli a fejét, mintha csak a tetejét keresné, és ismét elmosolyodik.*
- Ha bemászunk alá, és elbújunk, akkor ő tényleg elrejt minket a világ elől. Nem hallják, hogy ott vagyunk bent, és mi sem tudjuk, hogy mi történik idekint. Mit szólnál, ha itt aludnánk alatta?
*Nem lép még át a levélfüggönyön, mert igazából nem is a fa tetejét kereste, hanem az eget bámulta, hisz már fent vannak, és fényesen ragyognak a csillagok.*
- Nézd! Az ott az én csillagom. Kaptam. *Picit szomorúan biggyeszti le az ajkait, hisz tudja, hogy akitől kapta, vele már nem fogják megmászni a világ tetejét.*
- Menjünk be… mesélek majd neked Sa'Tereth-ről… *Mondja úgy, hogy nem is kérdezték, és most már a leveleket félretolva be is megy a fa alá.*
9714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:24:31
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:24:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar közepén járhatnak. ÉS mint tudni illik a vihar szemében, mindig nagy a csönd, a szélcsend. Talán ha ügyesek és gyorsan mozognak megúszhatják ezt a vihart ami körülöttük forog, vagy épp ami a nőben dúl. Talán Lazziar képes visszatartani azokat a démonokat, csak addig amíg képes elválni a nőtől és saját útjára térni. Tán megússza ezt kis találkozást épp bőrrel.*
-Oh... Ez esetben megértem. Akkor jobb ha a föld alatt van. Azok biza jól tudnak hallgatni. Csak azt.
*Kuncog fel orra alatt. Micsoda frappáns megállapítás. Bár igaz ő maga is sokszor panaszolta el édesanyjának, vagyis annak sírjánál a gondjait. Megérti a nőt, hisz ebben egy cipőben járnak.*
-Áhhh dehogy... Bár megmondom őszintén kecsegtető az ajánlat de nem ér annyit az öreg... Emellett ki tudja valaha látom majd...
*Vonja meg vállát, tán kicsit szomorkásan. Bármennyire is haragszik édesapjára, magának nem tud hazudni, hogy vágyik annak elismerésére, szeretetére. Ő maga nehézkesen lépked, mint lábai mint feje húzzák le azt majdnem, hogy kétszeres súllyal mint ami. Kicsit irigyli a másik könnyelmű játékos cikázását amit előtte leművel.*
-Tudja a fene, csak futólag jártam a tisztás szélén, de ha te mondod biztos úgy van.
*Vonja meg vállát, kicsit flegmán. Neki már az is elég, ha a tisztásra érnek és szépen letud terülni a nedves fűben, hogy végre kijózanodjon. Mit érdekli őt némi álom, az egyedüli ami érdekli az a sajátja, amit remélhetőleg nem valami rémség lesz mint általában.*
-HÉhéhééé.. Ne olyan gyorsan.. mert .. Várjáá máá!!
*Mondja fennhangon, miközben a nő úgy ráncigálja őt át a városon mint valami rongybabát. Lábait kapkodja, ahogy csak bírja nagyokat szuszogva, és vagy azzal küszködve, hogy a nagy sietésben és loholásban bent tartsa azt amit az utóbbi néhány órában megivott.*
//Tisztás//
*Kicsit marakodva mint két testvér, érkezhetnek meg végre a tisztás szélére. Lazziar végre erőt véve magának visszaszerzi karja szabadságát, amit egyből lerogyasztott testtartással a térdeire helyez, hogy kifújja magát.*
-Huu...pffuu... Rendben... Na most már örülsz? Ide értünk...
*Szólal meg levegőért kapkodva. Majd amint kifújta magát, kihúzza magát, kicsit jobban hátrahajolva egy félhold alakot felvéve, nagy levegőt vesz.*
-Na... Miféle fáról beszéltél az előbb?
*Tudja jól, még nincs kint a vízből. Szóval jobb, ha lefoglalja a nőt, amíg amaz rá nem un.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar közepén járhatnak. ÉS mint tudni illik a vihar szemében, mindig nagy a csönd, a szélcsend. Talán ha ügyesek és gyorsan mozognak megúszhatják ezt a vihart ami körülöttük forog, vagy épp ami a nőben dúl. Talán Lazziar képes visszatartani azokat a démonokat, csak addig amíg képes elválni a nőtől és saját útjára térni. Tán megússza ezt kis találkozást épp bőrrel.*
-Oh... Ez esetben megértem. Akkor jobb ha a föld alatt van. Azok biza jól tudnak hallgatni. Csak azt.
*Kuncog fel orra alatt. Micsoda frappáns megállapítás. Bár igaz ő maga is sokszor panaszolta el édesanyjának, vagyis annak sírjánál a gondjait. Megérti a nőt, hisz ebben egy cipőben járnak.*
-Áhhh dehogy... Bár megmondom őszintén kecsegtető az ajánlat de nem ér annyit az öreg... Emellett ki tudja valaha látom majd...
*Vonja meg vállát, tán kicsit szomorkásan. Bármennyire is haragszik édesapjára, magának nem tud hazudni, hogy vágyik annak elismerésére, szeretetére. Ő maga nehézkesen lépked, mint lábai mint feje húzzák le azt majdnem, hogy kétszeres súllyal mint ami. Kicsit irigyli a másik könnyelmű játékos cikázását amit előtte leművel.*
-Tudja a fene, csak futólag jártam a tisztás szélén, de ha te mondod biztos úgy van.
*Vonja meg vállát, kicsit flegmán. Neki már az is elég, ha a tisztásra érnek és szépen letud terülni a nedves fűben, hogy végre kijózanodjon. Mit érdekli őt némi álom, az egyedüli ami érdekli az a sajátja, amit remélhetőleg nem valami rémség lesz mint általában.*
-HÉhéhééé.. Ne olyan gyorsan.. mert .. Várjáá máá!!
*Mondja fennhangon, miközben a nő úgy ráncigálja őt át a városon mint valami rongybabát. Lábait kapkodja, ahogy csak bírja nagyokat szuszogva, és vagy azzal küszködve, hogy a nagy sietésben és loholásban bent tartsa azt amit az utóbbi néhány órában megivott.*
//Tisztás//
*Kicsit marakodva mint két testvér, érkezhetnek meg végre a tisztás szélére. Lazziar végre erőt véve magának visszaszerzi karja szabadságát, amit egyből lerogyasztott testtartással a térdeire helyez, hogy kifújja magát.*
-Huu...pffuu... Rendben... Na most már örülsz? Ide értünk...
*Szólal meg levegőért kapkodva. Majd amint kifújta magát, kihúzza magát, kicsit jobban hátrahajolva egy félhold alakot felvéve, nagy levegőt vesz.*
-Na... Miféle fáról beszéltél az előbb?
*Tudja jól, még nincs kint a vízből. Szóval jobb, ha lefoglalja a nőt, amíg amaz rá nem un.*
9713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:04:11
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:04:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Sikerült rávennie a férfit, hogy fogja meg az állatkát, amíg ő beadja neki a varázsitalt. Amint sikerült Derknek jól megfognia a mosómedvét, akkor Alesian 1 Világoszöld varázsitalt bead
neki. A kisebb sérülések ezáltal igen gyorsan be kéne, hogy gyógyuljon. Akkor már az állat is sokkal nyugodtabb lesz.*
- Hatnak rájuk, már több alkalommal láttam ilyet.* Mondja neki miközben előkaparja táskájából az emlegetett italt.*
- Huh!*Szusszan egyet.* Most már átveszem, biztos, ami biztos.* Nyújtja a kezét az állatért. Őt biztos nem fogja bántani. Ha lehet, akkor átveszi az állatott és elkezdi simogatni. Akárhogy is legyen meg kell, hogy köszönje a férfi segítségét.*
- Köszönöm a segítségét! Esetleg meghonorálhatom néhány arannyal?* Nem sajnálna tőle pár aranyat. Közben az állatkán agyal, mert egyre inkább szeretné megtartani. Ahogy Látta Derest Szikrával, érezte, hogy neki is kéne egy ilyen hű társ az életébe. Most pedig itt van az alkalom, Teysus tálcán kínálja neki a lehetőséget, csak ki kell nyúlnia érte.*
* Sikerült rávennie a férfit, hogy fogja meg az állatkát, amíg ő beadja neki a varázsitalt. Amint sikerült Derknek jól megfognia a mosómedvét, akkor Alesian 1 Világoszöld varázsitalt bead
neki. A kisebb sérülések ezáltal igen gyorsan be kéne, hogy gyógyuljon. Akkor már az állat is sokkal nyugodtabb lesz.*- Hatnak rájuk, már több alkalommal láttam ilyet.* Mondja neki miközben előkaparja táskájából az emlegetett italt.*
- Huh!*Szusszan egyet.* Most már átveszem, biztos, ami biztos.* Nyújtja a kezét az állatért. Őt biztos nem fogja bántani. Ha lehet, akkor átveszi az állatott és elkezdi simogatni. Akárhogy is legyen meg kell, hogy köszönje a férfi segítségét.*
- Köszönöm a segítségét! Esetleg meghonorálhatom néhány arannyal?* Nem sajnálna tőle pár aranyat. Közben az állatkán agyal, mert egyre inkább szeretné megtartani. Ahogy Látta Derest Szikrával, érezte, hogy neki is kéne egy ilyen hű társ az életébe. Most pedig itt van az alkalom, Teysus tálcán kínálja neki a lehetőséget, csak ki kell nyúlnia érte.*
9712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:47:40
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:47:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Közelebbről megvizsgálva az apróbb teremtményt egyértelvűvé válik, hogy mi is az valójában. Ahogyan Derk próbálja megvizsgálni, rá kell jönnie, hogy baromira nem ért az állatokhoz. Szerencséjére Alesian jártasabbnak tűnik a témában, mint ő. A tündér szavain meglepődik. *
~ Ha nem harap meg akkor fogd te! Két kezed van! ~
- Rendben.
* Hogy mit kéne mondania és, hogy mit mond, az egy kicsikét különbözik. Derk átveszi a kis mosómedvét. Először majdnem odakap az ujjához, aminek hatására Derk visszahúzza a kezét. Másodjára gyorsabban nyúl érte és veszi át. Derk bólogat az instrukciókra. Elég hasznosan jön ez most. Na, nem mintha, ha megharapná, akkor nagy kárt okozna benne, de azért jobb a semmilyen sérülés, mint más a kicsi. *
- Nem is tudtam, hogy a varázsitalok hatnak az állatokra.
* Nem mintha ez a tudás eddig kellett volna az életében. De talán a jövőben ez az információ hasznosnak is bizonyulhat. *
* Közelebbről megvizsgálva az apróbb teremtményt egyértelvűvé válik, hogy mi is az valójában. Ahogyan Derk próbálja megvizsgálni, rá kell jönnie, hogy baromira nem ért az állatokhoz. Szerencséjére Alesian jártasabbnak tűnik a témában, mint ő. A tündér szavain meglepődik. *
~ Ha nem harap meg akkor fogd te! Két kezed van! ~
- Rendben.
* Hogy mit kéne mondania és, hogy mit mond, az egy kicsikét különbözik. Derk átveszi a kis mosómedvét. Először majdnem odakap az ujjához, aminek hatására Derk visszahúzza a kezét. Másodjára gyorsabban nyúl érte és veszi át. Derk bólogat az instrukciókra. Elég hasznosan jön ez most. Na, nem mintha, ha megharapná, akkor nagy kárt okozna benne, de azért jobb a semmilyen sérülés, mint más a kicsi. *
- Nem is tudtam, hogy a varázsitalok hatnak az állatokra.
* Nem mintha ez a tudás eddig kellett volna az életében. De talán a jövőben ez az információ hasznosnak is bizonyulhat. *
9711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-25 09:49:03
Üzenet elküldve: 2024-08-25 09:49:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Nem igazából figyel rá, hogy mit csinál a nő. Azt a pár percet, amit a fűz vizsgálatával tölt az elf kihasználja arra, hogy elrakja az íját a kezéből, és megigazítsa közben a tegezre szíjazott kabátját is. Ha nem álltak volna meg most, akkor is lehet, hogy közelebb a városhoz, valamelyik utcán előbb vagy utóbb megtette volna, de jobb így, hogy nem emberek között kell bajlódnia vele. Már előre tudja, hogy utálni fogja a piacteret, most mégsem az idegesség az, ami elsődleges érzelemként jelentkezik, inkább a csendes elfogadása a helyzetnek. Talán a tisztás teszi, ahol a természet nyugalma még kézzel foghatóbb, mint majd a házak között lesz. Ahol még hallja a szelet, a folyót valahol lejjebb a fák között. Sosem nézte meg igazán a pontos kör alakú rétet magának, pedig akárhányszor erre járt, vonzotta a pillantását. Sosem talált mégsem időt arra, hogy bejárja. Ha befele jött, azért nem, mert minél előbb túl akart esni a dolgain, ha elfele ment, akkor pedig azért nem, mert minél előbb haza akart már csak érni. Most azonban a hosszúéletű kényszerkitérőre ítélte, s így van ideje körbenézni, miközben a keze a szíjakat ellenőrzi újra a földre fektetett tegezén. Hogy a nő közben beszél, csak félfüllel hallgatja, egyedül a mágia emlegetése éri el azt a küszöböt, hogy reagáljon rá; elgondolkozva vonja össze a szemöldökét a hallatán. Egy ismeretlen növény miért lenne mágia, nem érti, de nem kérdez. Nem ért ezekhez a dolgokhoz, és most nincs abban az állapotban, hogy igazán tanulni akarjon. Ha nem is ideges, a szeme mégis folyamatosan pásztázza a környezetet, a tisztás mellett futó utat, és ezt a figyelmet részben szüli maga a kíváncsiság csupán. A fák felett kibukó házak tetejét nézi, amikor a megszokott neszek közé egy furcsa hang keveredik. Mintha a szél maga sóhajtott volna.. Reflexszerűen fordul nő felé az ismeretlen a hangra. Látja még a kezéből kiejtett gyöngy formájú termést, de nem köti össze a dolgokat. Nem is tudná, hiszen nem is érti, miről beszélt mindeddig a másik. Ahogy mindent, úgy a félreértést is vagy igazából, vagy sehogyan sem teszi. De veszélyt ezúttal sem lát.*
- Fogok.
*Feleli végül a szavakra. Ha bolondság jeleit fedezné fel rajta, azt nagy valószínűséggel szóban sem palástolná. Vagy egyszerűen csak otthagyná a hosszúéletűt, bár ez utóbbi módszer eddig sosem vált be vele kapcsolatban. Akárhányszor azt hitte utoljára látja, annyiszor cáfolt rá a sors.
A fűben fekvő tegezéért nyúl, megemelkedve húzza át azt a vállán. Újra csak a tisztást figyeli maguk körül, amíg összefogja az oldalsó szíjat a többivel a mellkasa előtt. Érzi magán közben ismét az arany szemeket, de nem siet a mozdulataival. Nem rohan sehova, de nem is odázza a dolgokat. Egyszerűen csak a maga idejében van. Mint egy halálra ítélt, aki elfogadta a sorsát, legyen az a városi piac tere.*
- Visszafele még megnézheted, ha akarod.
*Igazítja meg a vállán megszokásból a tegez súlyát, a fejével intve az út felé. Továbbra is a tájat fürkésző tekintettel fordul el a nőtől, hogy továbbinduljon.*
*Nem igazából figyel rá, hogy mit csinál a nő. Azt a pár percet, amit a fűz vizsgálatával tölt az elf kihasználja arra, hogy elrakja az íját a kezéből, és megigazítsa közben a tegezre szíjazott kabátját is. Ha nem álltak volna meg most, akkor is lehet, hogy közelebb a városhoz, valamelyik utcán előbb vagy utóbb megtette volna, de jobb így, hogy nem emberek között kell bajlódnia vele. Már előre tudja, hogy utálni fogja a piacteret, most mégsem az idegesség az, ami elsődleges érzelemként jelentkezik, inkább a csendes elfogadása a helyzetnek. Talán a tisztás teszi, ahol a természet nyugalma még kézzel foghatóbb, mint majd a házak között lesz. Ahol még hallja a szelet, a folyót valahol lejjebb a fák között. Sosem nézte meg igazán a pontos kör alakú rétet magának, pedig akárhányszor erre járt, vonzotta a pillantását. Sosem talált mégsem időt arra, hogy bejárja. Ha befele jött, azért nem, mert minél előbb túl akart esni a dolgain, ha elfele ment, akkor pedig azért nem, mert minél előbb haza akart már csak érni. Most azonban a hosszúéletű kényszerkitérőre ítélte, s így van ideje körbenézni, miközben a keze a szíjakat ellenőrzi újra a földre fektetett tegezén. Hogy a nő közben beszél, csak félfüllel hallgatja, egyedül a mágia emlegetése éri el azt a küszöböt, hogy reagáljon rá; elgondolkozva vonja össze a szemöldökét a hallatán. Egy ismeretlen növény miért lenne mágia, nem érti, de nem kérdez. Nem ért ezekhez a dolgokhoz, és most nincs abban az állapotban, hogy igazán tanulni akarjon. Ha nem is ideges, a szeme mégis folyamatosan pásztázza a környezetet, a tisztás mellett futó utat, és ezt a figyelmet részben szüli maga a kíváncsiság csupán. A fák felett kibukó házak tetejét nézi, amikor a megszokott neszek közé egy furcsa hang keveredik. Mintha a szél maga sóhajtott volna.. Reflexszerűen fordul nő felé az ismeretlen a hangra. Látja még a kezéből kiejtett gyöngy formájú termést, de nem köti össze a dolgokat. Nem is tudná, hiszen nem is érti, miről beszélt mindeddig a másik. Ahogy mindent, úgy a félreértést is vagy igazából, vagy sehogyan sem teszi. De veszélyt ezúttal sem lát.*
- Fogok.
*Feleli végül a szavakra. Ha bolondság jeleit fedezné fel rajta, azt nagy valószínűséggel szóban sem palástolná. Vagy egyszerűen csak otthagyná a hosszúéletűt, bár ez utóbbi módszer eddig sosem vált be vele kapcsolatban. Akárhányszor azt hitte utoljára látja, annyiszor cáfolt rá a sors.
A fűben fekvő tegezéért nyúl, megemelkedve húzza át azt a vállán. Újra csak a tisztást figyeli maguk körül, amíg összefogja az oldalsó szíjat a többivel a mellkasa előtt. Érzi magán közben ismét az arany szemeket, de nem siet a mozdulataival. Nem rohan sehova, de nem is odázza a dolgokat. Egyszerűen csak a maga idejében van. Mint egy halálra ítélt, aki elfogadta a sorsát, legyen az a városi piac tere.*
- Visszafele még megnézheted, ha akarod.
*Igazítja meg a vállán megszokásból a tegez súlyát, a fejével intve az út felé. Továbbra is a tájat fürkésző tekintettel fordul el a nőtől, hogy továbbinduljon.*
9710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:41:01
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:41:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
// Mosómedve //
* Baráti csevelyüket, amibe már kezdtek éppen rendesen bele melegedni a kutya ugatás szakítja félbe. Aztán a tündér elszalad, és látja, hogy mi is folyik itt. Valami kóbor kutya próbál kicsinálni egy jelenleg alig felismerhető lényt. Szerencséje van, mert Derk is követi, így a tündér ráhárítja a feladatott, hogy kergesse el az ebet. A nagy melák úgy tűnik, hogy sikerrel is jár. A nagy termet ilyenkor igazán előnyös. Alesiannak biztos nehezebb dolga lett volna, mivel valószínűleg rá se bagózott volna a kutya. Most, hogy a kutya elmenekült a tündér az áldozatra pillant, ami nem más, mint egy fiatal mosómedve, ami a bozótos felé sántikál. A bundája vértől és nyáltól csapzott. Alesian megpróbálja alkalmazni rajta a tanultakat, mert szándékában áll megvizsgálni a szerencsétlenül járt állatott. Egyébként azért van annyi önérzete a kis teremtésnek, hogy morogjon felé, amikor megközelíti. Így most egy darabig nem fogja bántani a tündért, feltéve, ha ő sem bántja. Oda szökken hozzá és, ha minden jól megy, akkor óvatosan megfogja. Próbálja megvizsgálni. Ahogy az várható, a bőre valóban ki lett lyuggatva helyenként.*
- Segítene egy kicsit? Engem nem fog bántani, ezért szeretnék beadni neki egy varázsitalt a sebeire. Szeretném, ha addig megfogná nekem, de vigyázzon! Azt nem tudom garantálni, hogy magával szemben nem lesz agresszív. Addig tartom, amíg megfogja.* Ha segít neki a férfi, akkor ellátja instrukciókkal, mint például, hogy vigyázzon éles karmokra és fogakra. Hogyan tartsa a jószág fejét és egyebek. Nem számít nagy ellenállásra, mert le lehet gyengülve már eléggé a kis állatka, de Sa'Tereth nem alszik.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés //
// Mosómedve //
* Baráti csevelyüket, amibe már kezdtek éppen rendesen bele melegedni a kutya ugatás szakítja félbe. Aztán a tündér elszalad, és látja, hogy mi is folyik itt. Valami kóbor kutya próbál kicsinálni egy jelenleg alig felismerhető lényt. Szerencséje van, mert Derk is követi, így a tündér ráhárítja a feladatott, hogy kergesse el az ebet. A nagy melák úgy tűnik, hogy sikerrel is jár. A nagy termet ilyenkor igazán előnyös. Alesiannak biztos nehezebb dolga lett volna, mivel valószínűleg rá se bagózott volna a kutya. Most, hogy a kutya elmenekült a tündér az áldozatra pillant, ami nem más, mint egy fiatal mosómedve, ami a bozótos felé sántikál. A bundája vértől és nyáltól csapzott. Alesian megpróbálja alkalmazni rajta a tanultakat, mert szándékában áll megvizsgálni a szerencsétlenül járt állatott. Egyébként azért van annyi önérzete a kis teremtésnek, hogy morogjon felé, amikor megközelíti. Így most egy darabig nem fogja bántani a tündért, feltéve, ha ő sem bántja. Oda szökken hozzá és, ha minden jól megy, akkor óvatosan megfogja. Próbálja megvizsgálni. Ahogy az várható, a bőre valóban ki lett lyuggatva helyenként.*
- Segítene egy kicsit? Engem nem fog bántani, ezért szeretnék beadni neki egy varázsitalt a sebeire. Szeretném, ha addig megfogná nekem, de vigyázzon! Azt nem tudom garantálni, hogy magával szemben nem lesz agresszív. Addig tartom, amíg megfogja.* Ha segít neki a férfi, akkor ellátja instrukciókkal, mint például, hogy vigyázzon éles karmokra és fogakra. Hogyan tartsa a jószág fejét és egyebek. Nem számít nagy ellenállásra, mert le lehet gyengülve már eléggé a kis állatka, de Sa'Tereth nem alszik.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés //
9709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:10:50
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:10:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Hamar űzi el a fűz látványa azt a belülről kopogtató méltatlankodást, amit a város közeledte eredményez. Lehet, hogy fel sem tűnt volna a lombok rejtekében furcsán fehérlő fagyöngyök sokasága, ha annyira be szeretne már érni annak közepére. Általában nem ragadja el a figyelmét holmi mindenki által ismert fa, de jobb, hogy érezte, hogy közeledni kell. Valahogy túl rendezett, túlságosan csalogató. Egy egészen apró tüskét kihúz belőle, hogy van, amit észrevett, akkor is, ha ez a korai órákban nem történt meg. Tehát még mindig éber és nem butult el a kikötői szürkeségben.
A lomb szinte kizárja a külvilágot, kizárja a zajt, s mintha kicsit elbújtatná, pedig éppen nem akar láthatatlan lenni.
Kezét úgy rázza maga előtt a furcsa vízió hatására, mintha valóban megégett volna a bőre. A másik pedig csendesen foglalkozik a fegyverével, ahelyett, hogy elmagyarázná, hogy mi ez. Mert ha félreértik egymást, akkor általában egészen félreértik. Ő azt látja, hogy azért ilyen békés, mert pontosan tudja mi történik, ha hozzáérnek. Felkészíthette volna. De igazából egy szemernyit sem dühíti a dolog. *
- Nem. Így nem. Ez mágia? Mi más...
*Forgatja a szemeit, majd így, hogy már felkészült, ismét hozzáér egy gömbhöz, s mellőzi is a feltörő káromkodást, el sem ugrik, mikor ismét képeket küld neki a termés. Álom lehet. Az a békés zuhanás, amibe belemerülve és átérezve csak az az ijesztő, mikor hirtelen véget ér és egy rándulással riad fel az álmodó. Nagyjából ez is történik. Az arca még mindig nem mutat túl sokat, de az az őszinte érdeklődés mégis feltűnő. A másik kezébe akarja adni, kíváncsi megfeszülnek-e egyáltalán az izmai, ha végignézi. Int a fejével, hogy jöjjön közelebb, majd amint letépi, újra látni véli a képeket, szemei kissé elkerekednek, amikor ráébred, hogy mit is csinált.*
-Ó... *Mintha sóhajtott volna a természet. Pedig csak egy fagyöngy. Kártékony. Élősködő. Senkinek nem hiányzik, mégis mintha fájt volna körötte mindennek. Neki rettentően sok mára a megmagyarázhatatlanból. Behunyja a szemét és ahelyett, hogy a másiknak adná, ami már úgyis kimúlt, a mozdulat közben inkább kiejti a markából. *
- Kezdek megbolondulni? Szólj, ha a jeleit látod.
*Rázza meg a fejét. Nem tudhatja igazából, hogy minden, amit eddig tapasztalt ezen a napon azt a másik is. De reméli. Semmi kedve leugrani a szirtről, ha kezdene hanyatlani benne a józanság. Márpedig akkor az lesz. Viszont még mindig nem dühös, de már nem is lelkes. Visszaalakult csupán a megszokott állapotába. Mindentől eltekintve nyugodt. Csak a másikat nézi, hogy hogyan tovább? Innen azért szívesen továbbállna inkább. De az utat ő ismeri.*
*Hamar űzi el a fűz látványa azt a belülről kopogtató méltatlankodást, amit a város közeledte eredményez. Lehet, hogy fel sem tűnt volna a lombok rejtekében furcsán fehérlő fagyöngyök sokasága, ha annyira be szeretne már érni annak közepére. Általában nem ragadja el a figyelmét holmi mindenki által ismert fa, de jobb, hogy érezte, hogy közeledni kell. Valahogy túl rendezett, túlságosan csalogató. Egy egészen apró tüskét kihúz belőle, hogy van, amit észrevett, akkor is, ha ez a korai órákban nem történt meg. Tehát még mindig éber és nem butult el a kikötői szürkeségben.
A lomb szinte kizárja a külvilágot, kizárja a zajt, s mintha kicsit elbújtatná, pedig éppen nem akar láthatatlan lenni.
Kezét úgy rázza maga előtt a furcsa vízió hatására, mintha valóban megégett volna a bőre. A másik pedig csendesen foglalkozik a fegyverével, ahelyett, hogy elmagyarázná, hogy mi ez. Mert ha félreértik egymást, akkor általában egészen félreértik. Ő azt látja, hogy azért ilyen békés, mert pontosan tudja mi történik, ha hozzáérnek. Felkészíthette volna. De igazából egy szemernyit sem dühíti a dolog. *
- Nem. Így nem. Ez mágia? Mi más...
*Forgatja a szemeit, majd így, hogy már felkészült, ismét hozzáér egy gömbhöz, s mellőzi is a feltörő káromkodást, el sem ugrik, mikor ismét képeket küld neki a termés. Álom lehet. Az a békés zuhanás, amibe belemerülve és átérezve csak az az ijesztő, mikor hirtelen véget ér és egy rándulással riad fel az álmodó. Nagyjából ez is történik. Az arca még mindig nem mutat túl sokat, de az az őszinte érdeklődés mégis feltűnő. A másik kezébe akarja adni, kíváncsi megfeszülnek-e egyáltalán az izmai, ha végignézi. Int a fejével, hogy jöjjön közelebb, majd amint letépi, újra látni véli a képeket, szemei kissé elkerekednek, amikor ráébred, hogy mit is csinált.*
-Ó... *Mintha sóhajtott volna a természet. Pedig csak egy fagyöngy. Kártékony. Élősködő. Senkinek nem hiányzik, mégis mintha fájt volna körötte mindennek. Neki rettentően sok mára a megmagyarázhatatlanból. Behunyja a szemét és ahelyett, hogy a másiknak adná, ami már úgyis kimúlt, a mozdulat közben inkább kiejti a markából. *
- Kezdek megbolondulni? Szólj, ha a jeleit látod.
*Rázza meg a fejét. Nem tudhatja igazából, hogy minden, amit eddig tapasztalt ezen a napon azt a másik is. De reméli. Semmi kedve leugrani a szirtről, ha kezdene hanyatlani benne a józanság. Márpedig akkor az lesz. Viszont még mindig nem dühös, de már nem is lelkes. Visszaalakult csupán a megszokott állapotába. Mindentől eltekintve nyugodt. Csak a másikat nézi, hogy hogyan tovább? Innen azért szívesen továbbállna inkább. De az utat ő ismeri.*
9708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:18:38
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:18:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Megvan az a képessége, hogy ne szóljon, ha nincs mit mondania. Nem érzi szükségét hanggal kitölteni az erdő neszei uralta világot maga körül ezúttal sem, még úgy sem, hogy most nem egyedül van. A szokásos egykedvűségébe burkolózva halad a fák közötti ösvényeken. Mostanra egészen elmúlt a korábbi feszültség a mozdulataiból is. Elfelejtette, elterelte, nem érdekli – nyugodt. Nyugodt a tempója, nem lassú, de nem is rohan, nyugodt a légzése, nyugodtan veszi tudomásul azt is, hogy Arthenior felé megy, a nyomában a hosszúéletűvel, akit korábban még akár haza is küldött volna, most mégis annak festékeit tűzte ki célul önmagának is. A piacot. Egyedül a másik váratlanul, szinte a semmiből érkező kérdése zökkenti ki a céltudatos lépteit. A város felé vezető földút látványa lehet, ami kimozdítja a korábbi szótlanságából az elfet. Talán ekkor tudatosítja, hova tartanak. De követi. Követte. Érzelemmentes marad az arca, amivel a nő felé fordul, de nem kerüli el a figyelmét annak megfeszülő állkapcsa. Idegen a rossz érzés, ami a gyomrára ül a láttán. Egy pillanatnyi szünetet hagy csupán a válasz előtt:*
- Korán van.
*Feleli végül, visszafordulva inkább előre. Korán volt, amikor találkoztak. De nincs kétsége afelől, hogy Artheniorban estig tudnak festéket venni. Hogy hol, abban nem biztos. Sosem keresett effélét. De a kikötőhöz képest biztosan több esélyük van itt arra, hogy találjanak. Csak mennek, és aztán jönnek is vissza, minél gyorsabban. Hogy a gondolatai mikor tértek át a többesszámra, nem tudná megmondani. Azt sem, hogy áttértek.
Szűkül a tüdő, s a gerinc mellé feszülnek az izmok, mintha küzdeni lenne készen a test, ahogyan fokozatosan közelednek a városhoz. Minden idegszálával tiltakozik a saját akarata ellen, amit maga sem tudja, mi hajt. Miért hajtja egyáltalán.. De hajtja. Töretlenek a léptei, amik a piac felé vezetik, régen nem azért, hogy leckét tanítson a másiknak, ha akart is ilyesmit igazából egyáltalán. Azonban ismét csak a nő hangja állítja meg, alighogy a város széli tisztásra érnek. Megtorpan a furcsának ható, lelkes szavakra, felemelve a fejét, hogy a forrásukat kutassa a réten, mintha mégis veszélyt várna. A tekintetével követi csupán a fűz felé induló hosszúéletűt, amikor rájön, mit tart annyira érdekesnek. Nem lép utána egyből, egyedül a szemét feledi annak alakján. Akaratlanul enyhül a pillantása a kíváncsi mozdulatok láttán. Előre fordul a város felé. Lesz még hol festéket vennie, ha meg is állnak itt egy darabon. Körbenéz újra a réten, mielőtt maga is a nő után lépne, ám csak félszemmel figyeli őt, miközben a tegezéért nyúl, hogy kicsatolja a szíját, a fűbe fektetve közben az íját maga mellett. A káromkodásra szótlan pillant csak fel a másikra, mielőtt a földre eresztené a tegezét is a válláról.*
- Nem ismered?
*Kérdezi nyugodtan, leguggolva a földre. Nem az álmokra érti, hiszen ő sem próbálta még, s annyit nem is jár a városban, hogy hallott volna az Álomfűzről. De félreérti a helyzetet, úgy gondolja a nő azért lehet ennyire lelkes és meglepett, mert talált egy növényt, amit nem ismer. Az még a férfit is meglepné, miután látta a füzetét. Visszafordul a tegezéhez; az íjáért nyúlva kezdi felszíjazni rá a fegyvert.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.23 21:36:59
*Megvan az a képessége, hogy ne szóljon, ha nincs mit mondania. Nem érzi szükségét hanggal kitölteni az erdő neszei uralta világot maga körül ezúttal sem, még úgy sem, hogy most nem egyedül van. A szokásos egykedvűségébe burkolózva halad a fák közötti ösvényeken. Mostanra egészen elmúlt a korábbi feszültség a mozdulataiból is. Elfelejtette, elterelte, nem érdekli – nyugodt. Nyugodt a tempója, nem lassú, de nem is rohan, nyugodt a légzése, nyugodtan veszi tudomásul azt is, hogy Arthenior felé megy, a nyomában a hosszúéletűvel, akit korábban még akár haza is küldött volna, most mégis annak festékeit tűzte ki célul önmagának is. A piacot. Egyedül a másik váratlanul, szinte a semmiből érkező kérdése zökkenti ki a céltudatos lépteit. A város felé vezető földút látványa lehet, ami kimozdítja a korábbi szótlanságából az elfet. Talán ekkor tudatosítja, hova tartanak. De követi. Követte. Érzelemmentes marad az arca, amivel a nő felé fordul, de nem kerüli el a figyelmét annak megfeszülő állkapcsa. Idegen a rossz érzés, ami a gyomrára ül a láttán. Egy pillanatnyi szünetet hagy csupán a válasz előtt:*
- Korán van.
*Feleli végül, visszafordulva inkább előre. Korán volt, amikor találkoztak. De nincs kétsége afelől, hogy Artheniorban estig tudnak festéket venni. Hogy hol, abban nem biztos. Sosem keresett effélét. De a kikötőhöz képest biztosan több esélyük van itt arra, hogy találjanak. Csak mennek, és aztán jönnek is vissza, minél gyorsabban. Hogy a gondolatai mikor tértek át a többesszámra, nem tudná megmondani. Azt sem, hogy áttértek.
Szűkül a tüdő, s a gerinc mellé feszülnek az izmok, mintha küzdeni lenne készen a test, ahogyan fokozatosan közelednek a városhoz. Minden idegszálával tiltakozik a saját akarata ellen, amit maga sem tudja, mi hajt. Miért hajtja egyáltalán.. De hajtja. Töretlenek a léptei, amik a piac felé vezetik, régen nem azért, hogy leckét tanítson a másiknak, ha akart is ilyesmit igazából egyáltalán. Azonban ismét csak a nő hangja állítja meg, alighogy a város széli tisztásra érnek. Megtorpan a furcsának ható, lelkes szavakra, felemelve a fejét, hogy a forrásukat kutassa a réten, mintha mégis veszélyt várna. A tekintetével követi csupán a fűz felé induló hosszúéletűt, amikor rájön, mit tart annyira érdekesnek. Nem lép utána egyből, egyedül a szemét feledi annak alakján. Akaratlanul enyhül a pillantása a kíváncsi mozdulatok láttán. Előre fordul a város felé. Lesz még hol festéket vennie, ha meg is állnak itt egy darabon. Körbenéz újra a réten, mielőtt maga is a nő után lépne, ám csak félszemmel figyeli őt, miközben a tegezéért nyúl, hogy kicsatolja a szíját, a fűbe fektetve közben az íját maga mellett. A káromkodásra szótlan pillant csak fel a másikra, mielőtt a földre eresztené a tegezét is a válláról.*
- Nem ismered?
*Kérdezi nyugodtan, leguggolva a földre. Nem az álmokra érti, hiszen ő sem próbálta még, s annyit nem is jár a városban, hogy hallott volna az Álomfűzről. De félreérti a helyzetet, úgy gondolja a nő azért lehet ennyire lelkes és meglepett, mert talált egy növényt, amit nem ismer. Az még a férfit is meglepné, miután látta a füzetét. Visszafordul a tegezéhez; az íjáért nyúlva kezdi felszíjazni rá a fegyvert.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.23 21:36:59
9707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:55:44
Üzenet elküldve: 2024-08-23 18:55:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kutya. Akkor az nem farkas. Bár már elmúlt belőle a késztetés, hogy megint valami veszélybe sodorja magát, csak hogy elterelje a gondolatot arról, ami tényleg kínzó, de a felismerése a dolognak mégis egy laposabb pillantást eredményez. Szerencsére ennyiben meg is áll. Nem ma fog először farkast látni. És ezek szerint véget ért a nyomolvasás a másik szemein keresztül. Bólint egyet, csak azért, hogy ha már a rezdüléseit nélkülözni kell, akkor az jelentsen valamit, azt, hogy megértette.
A gondolatai nem futnak sokkal tovább, csak lassan peregnek. Valójában tényleg megválaszolt vele mindent a félvér, de mégsem kell egyértelműnek lennie, hogy tényleg vele megy a városba. Ha nem menne most vele, ha nem arra vinné a lábukat, ami már sejteti, hogy nem a kunyhóhoz igyekeznek vissza, akkor elindulna a kikötőbe. Most nem olyan terhes erre gondolni, de a másik eshetőségre sem.
Város. Amikor közelítenek a szélesebb földúthoz, akkor tudatosul igazán. Csak egy pillanatra inog meg, mikor már elkerülhetetlen rálépnie. Talán ekkor is néz először igazán Kyr-re, kiszakadva az erdőben hagyott átszellemült állapotából.*
- Mire odaérünk lesz még hol festéket vennem?
*Csak egy ártatlan kérdés. Hogy megéri-e. Vagy készüljön fel egy fogadó még fájdalmasabb, szorító négy fala közé. Biztos, hogy nem. Alszik az utcán. Vagy nem alszik. Túl sok lelket képzel oda. Először feszül meg a fák igazi takarásából kilépve az állkapcsa. Ha szenvedni akarja látni a másik, hát valószínűleg fogja. Ő akarta. Ha valamiből tanulni fog a hosszúéletű, az az, hogy puszta terelésből ne akarjon a még rosszabba menni. Nagyot nyel, mielőtt elindulhatnának igazán.
Nem biztos, hogy most beszélgetni akar. A legtöbb esetben szereti hallani azt a ritkán hallott hangot ami a másiktól származik, de most beleereszkedik a természetbe... még egy kicsit. Mert nemsokára vége annak a sétának, amit kívánt magának.
A tisztást meglátva még nem olyan rossz a helyzet. Egész szép kezdet, már ha valóban azon túl található a város. De egy valami ragadja el a figyelmét, miközben át kell vágni a smaradszín füvön és az egy furcsa növény. Illetve fa. Hagyja magát vezetni a másik által, mert ezeket a terepeket ő ismeri. Ha valamiféle bizalmat jelent ez, akkor azt megkapta. Nem gondolná, hogy eltévednének, esélyt sem lát a rossz irányra, de most akármit is akar, neki azt meg kell nézni.*
- Azt! Azt nézzük meg!
*Hogy a hangjába keveredett pontosan az a lelkesedés, ami akkor volt, mikor az íjat ajzhatta, vagy amikor a sziklaszirtről eléjük táródó kilátást mutatta meg, az nem tűnik fel neki. Még nem szenved. Most nagyon is akar valamit.*
- Mi a... *Lép közelebb, mikor felsejlik neki, hogy az a fehéren derengő fagyöngy teljesen ismeretlen számára. Érezte, hogy ez nem csak egy fűz. Azt miért is nézte volna meg? Egy pillanatig csak áll, csípőjére teszi egyik kezét, tőle szokatlanul és most nem csak a fejével, hanem derekával is enyhén oldalra dől. Vizsgál. Meg akarja érinteni. Vagy vinni belőle, meg kell tudnia mi az, ilyet még az ő kis füzete sem rejt. Olyan pedig nincs. Az általa ismert világból legalábbis. Közelebb lép, a keze finoman érinti meg a sejtelmes termést. Ahogy ráfonódik azonnal látni vél valamit. Valamit, ami nem az övé. Ami még a reggel látottak sebeit is feltéphetné, de a képek, amik a másodperc töredéke alatt pörögnek le előtte, azok mások. Kellemesek. De erre nem volt felkészülve. Olyan hirtelen kapja el a kezét, mintha kandallóba nyúlt volna.*
- A kurva anyád!
*Néz elképedve a másikra, majd megrázza a fejét. Nem, nem neki szólt, ezt remélhetőleg ő is tudja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kutya. Akkor az nem farkas. Bár már elmúlt belőle a késztetés, hogy megint valami veszélybe sodorja magát, csak hogy elterelje a gondolatot arról, ami tényleg kínzó, de a felismerése a dolognak mégis egy laposabb pillantást eredményez. Szerencsére ennyiben meg is áll. Nem ma fog először farkast látni. És ezek szerint véget ért a nyomolvasás a másik szemein keresztül. Bólint egyet, csak azért, hogy ha már a rezdüléseit nélkülözni kell, akkor az jelentsen valamit, azt, hogy megértette.
A gondolatai nem futnak sokkal tovább, csak lassan peregnek. Valójában tényleg megválaszolt vele mindent a félvér, de mégsem kell egyértelműnek lennie, hogy tényleg vele megy a városba. Ha nem menne most vele, ha nem arra vinné a lábukat, ami már sejteti, hogy nem a kunyhóhoz igyekeznek vissza, akkor elindulna a kikötőbe. Most nem olyan terhes erre gondolni, de a másik eshetőségre sem.
Város. Amikor közelítenek a szélesebb földúthoz, akkor tudatosul igazán. Csak egy pillanatra inog meg, mikor már elkerülhetetlen rálépnie. Talán ekkor is néz először igazán Kyr-re, kiszakadva az erdőben hagyott átszellemült állapotából.*
- Mire odaérünk lesz még hol festéket vennem?
*Csak egy ártatlan kérdés. Hogy megéri-e. Vagy készüljön fel egy fogadó még fájdalmasabb, szorító négy fala közé. Biztos, hogy nem. Alszik az utcán. Vagy nem alszik. Túl sok lelket képzel oda. Először feszül meg a fák igazi takarásából kilépve az állkapcsa. Ha szenvedni akarja látni a másik, hát valószínűleg fogja. Ő akarta. Ha valamiből tanulni fog a hosszúéletű, az az, hogy puszta terelésből ne akarjon a még rosszabba menni. Nagyot nyel, mielőtt elindulhatnának igazán.
Nem biztos, hogy most beszélgetni akar. A legtöbb esetben szereti hallani azt a ritkán hallott hangot ami a másiktól származik, de most beleereszkedik a természetbe... még egy kicsit. Mert nemsokára vége annak a sétának, amit kívánt magának.
A tisztást meglátva még nem olyan rossz a helyzet. Egész szép kezdet, már ha valóban azon túl található a város. De egy valami ragadja el a figyelmét, miközben át kell vágni a smaradszín füvön és az egy furcsa növény. Illetve fa. Hagyja magát vezetni a másik által, mert ezeket a terepeket ő ismeri. Ha valamiféle bizalmat jelent ez, akkor azt megkapta. Nem gondolná, hogy eltévednének, esélyt sem lát a rossz irányra, de most akármit is akar, neki azt meg kell nézni.*
- Azt! Azt nézzük meg!
*Hogy a hangjába keveredett pontosan az a lelkesedés, ami akkor volt, mikor az íjat ajzhatta, vagy amikor a sziklaszirtről eléjük táródó kilátást mutatta meg, az nem tűnik fel neki. Még nem szenved. Most nagyon is akar valamit.*
- Mi a... *Lép közelebb, mikor felsejlik neki, hogy az a fehéren derengő fagyöngy teljesen ismeretlen számára. Érezte, hogy ez nem csak egy fűz. Azt miért is nézte volna meg? Egy pillanatig csak áll, csípőjére teszi egyik kezét, tőle szokatlanul és most nem csak a fejével, hanem derekával is enyhén oldalra dől. Vizsgál. Meg akarja érinteni. Vagy vinni belőle, meg kell tudnia mi az, ilyet még az ő kis füzete sem rejt. Olyan pedig nincs. Az általa ismert világból legalábbis. Közelebb lép, a keze finoman érinti meg a sejtelmes termést. Ahogy ráfonódik azonnal látni vél valamit. Valamit, ami nem az övé. Ami még a reggel látottak sebeit is feltéphetné, de a képek, amik a másodperc töredéke alatt pörögnek le előtte, azok mások. Kellemesek. De erre nem volt felkészülve. Olyan hirtelen kapja el a kezét, mintha kandallóba nyúlt volna.*
- A kurva anyád!
*Néz elképedve a másikra, majd megrázza a fejét. Nem, nem neki szólt, ezt remélhetőleg ő is tudja.*
9706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 17:46:36
Üzenet elküldve: 2024-08-23 17:46:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Szerencséjére Alesian nem kérdőjelezi, hogy miért bámulja a kiálló füleit. Persze az is lehet, hogy csak nem tűnt fel neki, elvégre a férfi olyan gyengén dobálja a hazugságokat, hogy azt nehezen lehet nem azzal foglalkozni. A csavargó lenne a legkézenfekvőbb válasz a jelenlegi életképéhez. Természetesen a hajléktalan után! Mit vétett, hogy ezt kapta, azt nem tudja.
Közben Alesian megosztja vele a bárdi tapasztalatait. Derk mosolyra húzza a száját. Elvégre sikerült elterelnie a témát saját magáról, aminek ő nagyon örül. És persze el is teszi a fejében az információt, hogy mégis mikor kell menni ilyen helyekre. *
- Azt meghiszem!
* Szavaiban elismerést lehet felfedezni. Bár Derk elhiszi, hogy a nők kedvelik a tündért, nem biztos, hogy ugyan azzal a példával állnának elő. A vörösnél kezd csak beindulni a beszélgetés. Derk elkezdi dörzsölni a szakállát és már várja is a szaftos részleteket, mire a tündér elfordul. Eleinte nem érti, és úgy gondolja, hogy csak az ő idegeit szeretné tesztelni, mire amaz eliszkol. Ezt Derk csak kikerekedett szemekkel figyeli. *
~ Most mi van? ~
* Csak egy kicsivel később hallja meg az ugatást. A tündér után szalad. Kíváncsi, hogy mégis mi ez a felfordulás. Na meg, ha ez egy veszett dög, akkor még a tündérnek is neki mehet. Oda is ér és eleinte a tündér mellett próbálja kideríteni, hogy mégis mi a fenét csinál a kutya. Szemei nem a legjobbak, ezért is csak valami apróbbat lát, hogy mit, arról fogalma sincs. A tündér kérésére kizökken a bambulásból és akcióba lendül. *
- Máris!
* Közelebb lép és minden egyes lépésével dobbant a padlón. Ha por lenne, még azt is felverik a léptei. *
- Mit képzelsz? * Szólal meg erőteljesen * Eriggy' vissza a gazdádhoz! Mit mondtam?
* Eleinte még Derket is megugatja egyszer-kétszer, de amint látja, hogy a férfi nem hátrál, ha nem is egyből, de meggondolja magát. Fülei leereszti, farkát behúzza a lábai közé és eliszkol. Ekkor Derk közelebb lép, hogy megnézze mivel harcolt a kutya. *
* Szerencséjére Alesian nem kérdőjelezi, hogy miért bámulja a kiálló füleit. Persze az is lehet, hogy csak nem tűnt fel neki, elvégre a férfi olyan gyengén dobálja a hazugságokat, hogy azt nehezen lehet nem azzal foglalkozni. A csavargó lenne a legkézenfekvőbb válasz a jelenlegi életképéhez. Természetesen a hajléktalan után! Mit vétett, hogy ezt kapta, azt nem tudja.
Közben Alesian megosztja vele a bárdi tapasztalatait. Derk mosolyra húzza a száját. Elvégre sikerült elterelnie a témát saját magáról, aminek ő nagyon örül. És persze el is teszi a fejében az információt, hogy mégis mikor kell menni ilyen helyekre. *
- Azt meghiszem!
* Szavaiban elismerést lehet felfedezni. Bár Derk elhiszi, hogy a nők kedvelik a tündért, nem biztos, hogy ugyan azzal a példával állnának elő. A vörösnél kezd csak beindulni a beszélgetés. Derk elkezdi dörzsölni a szakállát és már várja is a szaftos részleteket, mire a tündér elfordul. Eleinte nem érti, és úgy gondolja, hogy csak az ő idegeit szeretné tesztelni, mire amaz eliszkol. Ezt Derk csak kikerekedett szemekkel figyeli. *
~ Most mi van? ~
* Csak egy kicsivel később hallja meg az ugatást. A tündér után szalad. Kíváncsi, hogy mégis mi ez a felfordulás. Na meg, ha ez egy veszett dög, akkor még a tündérnek is neki mehet. Oda is ér és eleinte a tündér mellett próbálja kideríteni, hogy mégis mi a fenét csinál a kutya. Szemei nem a legjobbak, ezért is csak valami apróbbat lát, hogy mit, arról fogalma sincs. A tündér kérésére kizökken a bambulásból és akcióba lendül. *
- Máris!
* Közelebb lép és minden egyes lépésével dobbant a padlón. Ha por lenne, még azt is felverik a léptei. *
- Mit képzelsz? * Szólal meg erőteljesen * Eriggy' vissza a gazdádhoz! Mit mondtam?
* Eleinte még Derket is megugatja egyszer-kétszer, de amint látja, hogy a férfi nem hátrál, ha nem is egyből, de meggondolja magát. Fülei leereszti, farkát behúzza a lábai közé és eliszkol. Ekkor Derk közelebb lép, hogy megnézze mivel harcolt a kutya. *
9705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 15:41:48
Üzenet elküldve: 2024-08-23 15:41:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Mintha a férfi kissé elidőzne a tündér arcán, legalábbis Alesian számára ez jön le és nem az, hogy milyen a füle. Mondjuk a nők figyelmének jobban örül, kik sokszor imádják az ennivalóan édes kis pofikáját. A férfiak nem képezik az érdeklődési körét, még ha jóképű, akkor se. A hirtelen jött találkozás vége az lesz, hogy a komédiás bemutatkozik, majd visszakérdez, hogy megtudjon valamit az őt meglepő idegenről is. A bemutatkozásra a tündér gyanakvóan megemeli a szemöldék.*
~ Helyi utazó? ~* Maga ez a két szó is elég furcsának tűnik, így együtt, a gondolkozó szünet meg csak még inkább gyanússá teszi.*
~ Akarod mondani csavargó. ~* Fűzi hozzá magában, de nem feltétlen ítéli el emiatt a másikat. Ránézésre nem tűnik olyannak, mint aki mindenképpen ártani akarna egy maga fajta tündérnek, hiszen megtehette volna már, amikor furulyázott is, így némi bizalmat fektet irányába. A kínos csend bekövetkezik, bár Alesian ezt nem érzékeli, mert fejében ez idő alatt rakja kategorizálja be a Derket.*
- Még elég korán van, majd ha megelevenedik a piac, de leginkább esténként érdemes dalolni. A lányok is akkor a legelevenebbek, most még söprögetnek, de nekem elhiteted, hogy szeretik a magamfajtákat.* Mosolyodik el sejtelmesen. Ha lányokról kell beszélni, abban mindig partner, most is azon van, hogy belevágjon egy jó kis storyba.*
- Úgy két napja futottam össze egy tüzes kis vörössel. Teysusra, ha tudnád...* Folytatná, ha a tisztás csendjét nem törné meg valami kutyának az ugatása. A tündér abba az irányba fordul, amerről hallani sejti a hangot. Az ugatást, hamarosan dühös csaholás, morgás és vonyítás hangja váltja fel. Annyira nem lehet messze tőlük. Nem kell tudósnak lenni, hogy kitalálja még akár egy átlag ember is, hogy mi folyik ott. Valami kutya egy másik állattal viaskodik. Alesian történetesen szereti az állatokat, szóval sarkon fordul és futva indul meg a helyszín felé. Rövid kis lábaival azért ez nem olyan egyszerű, kicsit piheg is, mire odaér, ahol az esemény zajlik. Valóban egy kutya verekedik valamilyen kisebb testű lénnyel, bár a verekedés erős túlzásnak tűnik, nagyjából egyoldalú harcnak tűnik. Azon lesz, hogy szétválassza őket valahogy, ha netán Derk követte, akkor egyértelműen neki adná a feladatott.*
- Gyorsan! Zavarja el azt a kutyát!* Reméli, hogy az a nagy termet elég lesz neki hozzá. Mivel egy nagyjából németjuhász méretű kóbor kutyáról van szó, ez talán fog menni neki.*
* Mintha a férfi kissé elidőzne a tündér arcán, legalábbis Alesian számára ez jön le és nem az, hogy milyen a füle. Mondjuk a nők figyelmének jobban örül, kik sokszor imádják az ennivalóan édes kis pofikáját. A férfiak nem képezik az érdeklődési körét, még ha jóképű, akkor se. A hirtelen jött találkozás vége az lesz, hogy a komédiás bemutatkozik, majd visszakérdez, hogy megtudjon valamit az őt meglepő idegenről is. A bemutatkozásra a tündér gyanakvóan megemeli a szemöldék.*
~ Helyi utazó? ~* Maga ez a két szó is elég furcsának tűnik, így együtt, a gondolkozó szünet meg csak még inkább gyanússá teszi.*
~ Akarod mondani csavargó. ~* Fűzi hozzá magában, de nem feltétlen ítéli el emiatt a másikat. Ránézésre nem tűnik olyannak, mint aki mindenképpen ártani akarna egy maga fajta tündérnek, hiszen megtehette volna már, amikor furulyázott is, így némi bizalmat fektet irányába. A kínos csend bekövetkezik, bár Alesian ezt nem érzékeli, mert fejében ez idő alatt rakja kategorizálja be a Derket.*
- Még elég korán van, majd ha megelevenedik a piac, de leginkább esténként érdemes dalolni. A lányok is akkor a legelevenebbek, most még söprögetnek, de nekem elhiteted, hogy szeretik a magamfajtákat.* Mosolyodik el sejtelmesen. Ha lányokról kell beszélni, abban mindig partner, most is azon van, hogy belevágjon egy jó kis storyba.*
- Úgy két napja futottam össze egy tüzes kis vörössel. Teysusra, ha tudnád...* Folytatná, ha a tisztás csendjét nem törné meg valami kutyának az ugatása. A tündér abba az irányba fordul, amerről hallani sejti a hangot. Az ugatást, hamarosan dühös csaholás, morgás és vonyítás hangja váltja fel. Annyira nem lehet messze tőlük. Nem kell tudósnak lenni, hogy kitalálja még akár egy átlag ember is, hogy mi folyik ott. Valami kutya egy másik állattal viaskodik. Alesian történetesen szereti az állatokat, szóval sarkon fordul és futva indul meg a helyszín felé. Rövid kis lábaival azért ez nem olyan egyszerű, kicsit piheg is, mire odaér, ahol az esemény zajlik. Valóban egy kutya verekedik valamilyen kisebb testű lénnyel, bár a verekedés erős túlzásnak tűnik, nagyjából egyoldalú harcnak tűnik. Azon lesz, hogy szétválassza őket valahogy, ha netán Derk követte, akkor egyértelműen neki adná a feladatott.*
- Gyorsan! Zavarja el azt a kutyát!* Reméli, hogy az a nagy termet elég lesz neki hozzá. Mivel egy nagyjából németjuhász méretű kóbor kutyáról van szó, ez talán fog menni neki.*
9704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 11:00:27
Üzenet elküldve: 2024-08-23 11:00:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Olybá tűnik, hogy Derk –még ha akaratlanul is– de sikeresen kiugrassza a bőréből a tündért. A hirtelen mozdulatok következtében Derk is megfeszül egy kicsit ijedtében. Erre nem számított. Bár ha megkérdeznék, hogy mégis mire gondolt, mikor valaki háta mögé settenkedve elkezd tapsolni, valószínűleg nem tudna előrukkolni megfelelő válasszal. *
~ Komédiás? Mutatványos? ~
* Ennek hallatán végigméri a tündért. Derk úgy gondolja, hogy ha van is valami, amit mutogathat azok a kiálló fülei. Egy kicsit talán hosszabb ideig ragad a tekintete a fülein, mint ami megengedett. Hamar ki is kerül a bambulásából a kérdés miatt. *
- Ó, igen! * Kezét a szája elé teszi, majd megköszörüli torkát * Derk Derrallo, helyi…~ Na most legyél okos Derk, mert „helyi hülyén” kívül sokat nem mondhatsz. ~ utazó!
* Ennél bizonytalanabban nem is mondhatta volna. Még a vak is hallhatja, hogy Derk nem mond igazat. Bár neki ez fel sem tűnik. Szerinte jól elterelte a szót. E válasz után nem szól, hátha a másiknak van mondandója, ha nem, és emiatt kínos csend húzódik eléjük, akkor megpróbálja eloszlatni. *
- És mond, hogy hogy dalnok létedre ilyen messze vagy a várostól? Én azt hittem a legtöbbetek a fogadókban üti el az idejét különféle dalokat költve, lopva, előadva. Na meg persze a lányok elcsábításával, ha érted mire gondolok.
* Enyhe mosoly húzódik az arcán és kacsint a tündér felé. Az igazat megvallva, fogalma sincs, hogy mit csinálnak az ilyen teremtmények. Csak ismétli, amit hall itt-ott. *
* Olybá tűnik, hogy Derk –még ha akaratlanul is– de sikeresen kiugrassza a bőréből a tündért. A hirtelen mozdulatok következtében Derk is megfeszül egy kicsit ijedtében. Erre nem számított. Bár ha megkérdeznék, hogy mégis mire gondolt, mikor valaki háta mögé settenkedve elkezd tapsolni, valószínűleg nem tudna előrukkolni megfelelő válasszal. *
~ Komédiás? Mutatványos? ~
* Ennek hallatán végigméri a tündért. Derk úgy gondolja, hogy ha van is valami, amit mutogathat azok a kiálló fülei. Egy kicsit talán hosszabb ideig ragad a tekintete a fülein, mint ami megengedett. Hamar ki is kerül a bambulásából a kérdés miatt. *
- Ó, igen! * Kezét a szája elé teszi, majd megköszörüli torkát * Derk Derrallo, helyi…~ Na most legyél okos Derk, mert „helyi hülyén” kívül sokat nem mondhatsz. ~ utazó!
* Ennél bizonytalanabban nem is mondhatta volna. Még a vak is hallhatja, hogy Derk nem mond igazat. Bár neki ez fel sem tűnik. Szerinte jól elterelte a szót. E válasz után nem szól, hátha a másiknak van mondandója, ha nem, és emiatt kínos csend húzódik eléjük, akkor megpróbálja eloszlatni. *
- És mond, hogy hogy dalnok létedre ilyen messze vagy a várostól? Én azt hittem a legtöbbetek a fogadókban üti el az idejét különféle dalokat költve, lopva, előadva. Na meg persze a lányok elcsábításával, ha érted mire gondolok.
* Enyhe mosoly húzódik az arcán és kacsint a tündér felé. Az igazat megvallva, fogalma sincs, hogy mit csinálnak az ilyen teremtmények. Csak ismétli, amit hall itt-ott. *
9703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-23 10:20:32
Üzenet elküldve: 2024-08-23 10:20:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Alesian nem veszi észre a közelgő idegent, aminek több oka is van. Az egyik, hogy háttal van neki, a másik meg, hogy annyira belemerül a furulya játékba, hogy mondhatni a külvilág zajai eltompulnak körülötte. Ez egyébként nem éppen egészséges dolog a maga fajtának, mert hát a tündér az egy elég gyámoltalan egy faj. Szerencséje van, legalábbis úgy tűnik, mert az érkező férfi nem ront rá, hanem végig hallgatja a számot. A tapsra szegény tündér úgy megijed, hogy majd kiugrik a bőréből. Rögvest talpra is szökken és riadtan méri végig az idegent. Főleg a fegyverek érdeklik, de mivel nem lát nála semmi agresszív cselekedetre utalót, ezért kicsit megnyugszik.*
- Köszönöm!* Hajol meg enyhén.* Szoktam is. Tökvirág Alesian dalnok, komédiás és mutatványos szolgálatára.* Hajol meg ismét enyhén. Újfent végig méri a férfit, de most már jobban megnézi magának. Panaszra nem lehet oka Derknek, mivel mondhatni az szép fiús alkat, ami után biztosan bomlanak a nők. A tündér leginkább a férfi magasságát irigyli. Az ilyen magas alakokra mindig is így tekint, bár lehet inkább amolyan gyűlölet féle, mert sokszor a magasak letapossák a kicsiket.*
- Önben kit tisztelhetek?* Kérdezi kíváncsian az eddig ismeretlen egyéntől.*
* Alesian nem veszi észre a közelgő idegent, aminek több oka is van. Az egyik, hogy háttal van neki, a másik meg, hogy annyira belemerül a furulya játékba, hogy mondhatni a külvilág zajai eltompulnak körülötte. Ez egyébként nem éppen egészséges dolog a maga fajtának, mert hát a tündér az egy elég gyámoltalan egy faj. Szerencséje van, legalábbis úgy tűnik, mert az érkező férfi nem ront rá, hanem végig hallgatja a számot. A tapsra szegény tündér úgy megijed, hogy majd kiugrik a bőréből. Rögvest talpra is szökken és riadtan méri végig az idegent. Főleg a fegyverek érdeklik, de mivel nem lát nála semmi agresszív cselekedetre utalót, ezért kicsit megnyugszik.*
- Köszönöm!* Hajol meg enyhén.* Szoktam is. Tökvirág Alesian dalnok, komédiás és mutatványos szolgálatára.* Hajol meg ismét enyhén. Újfent végig méri a férfit, de most már jobban megnézi magának. Panaszra nem lehet oka Derknek, mivel mondhatni az szép fiús alkat, ami után biztosan bomlanak a nők. A tündér leginkább a férfi magasságát irigyli. Az ilyen magas alakokra mindig is így tekint, bár lehet inkább amolyan gyűlölet féle, mert sokszor a magasak letapossák a kicsiket.*
- Önben kit tisztelhetek?* Kérdezi kíváncsian az eddig ismeretlen egyéntől.*
9702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-22 11:05:33
Üzenet elküldve: 2024-08-22 11:05:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Derket rémálmok gyötrik. Álmaiban arctalan alakokat vél felfedezni, akik a világ végéig is üldöznék. Gyakran álmodik ilyeneket, és eddig minden álma ugyanúgy végződött. Az elkapás pillanatában, mintha kilőnék az ágyból, úgy ugrik szinte talpra, kezében már fogja is a kardot miközben sebesen próbálja felmérni a terepet. Amint lenyugszik, kezével megtörli homlokát. Szinte folyik róla az izzadtság. Kinyújtóztatja elaludt végtagjait. Jó néhány ropogás követi a mozdulatait és még egy nagy ásítást is elenged. Felszereléseit összeszedve elindul a közeli partra. *
~ Azt hiszem erre. ~
* Ha emlékei nem csalnak, –márpedig megesik– akkor jó irányba tart. Meg is pillantja a távolban csordogáló folyót. Kicsit nagyobb tempót vesz fel, hogy hamarabb odaérjen. Amint mellé ért lehajol és néhány határozott mozdulattal megmossa benne az arcát. A hideg víz jól felébreszti Derket, aki elégedetten sóhajt egyet. *
- Ez kellett
*Lefekszik a folyó mellé, hogy az eget bámulhassa. Főleg azon gondolkodik, hogy mit tudna csinálni. Ekkor hallja meg a furulya dallamát. Felugrik, majd lassan elkezd a hang irányába sétálni. Ahogy felfele sétál, az egyre hangosodó dallamból arra következtet, hogy jó irányba ment és nem tévedt el mint legutóbb.
Néhány perc múlva megpillantja a távolban épp furulyázó tündért. Tőle egy jó pár lépésre megáll és hallgatja a zenéjét. Derket nyugtatja a dallam, mintha soha nem lett volna semmi baja az égegyadta világon. Megvárja, míg befejezi, és csak utána szólal meg, vagy ha előbb veszi észre és emiatt hagyja abba. *
- Csodálatos! * Megtapsolja a tündért * Ezért pénzt is kérhetnél, hogy mások is hallgassák.
* Derk egy igazi műkedvelő. Szereti a komolyabb hangvételű előadásokat, de azért nem veti meg az utolsó lebujban lévőket is. Csak azok más pontozásokon mennek keresztül. *
* Derket rémálmok gyötrik. Álmaiban arctalan alakokat vél felfedezni, akik a világ végéig is üldöznék. Gyakran álmodik ilyeneket, és eddig minden álma ugyanúgy végződött. Az elkapás pillanatában, mintha kilőnék az ágyból, úgy ugrik szinte talpra, kezében már fogja is a kardot miközben sebesen próbálja felmérni a terepet. Amint lenyugszik, kezével megtörli homlokát. Szinte folyik róla az izzadtság. Kinyújtóztatja elaludt végtagjait. Jó néhány ropogás követi a mozdulatait és még egy nagy ásítást is elenged. Felszereléseit összeszedve elindul a közeli partra. *
~ Azt hiszem erre. ~
* Ha emlékei nem csalnak, –márpedig megesik– akkor jó irányba tart. Meg is pillantja a távolban csordogáló folyót. Kicsit nagyobb tempót vesz fel, hogy hamarabb odaérjen. Amint mellé ért lehajol és néhány határozott mozdulattal megmossa benne az arcát. A hideg víz jól felébreszti Derket, aki elégedetten sóhajt egyet. *
- Ez kellett
*Lefekszik a folyó mellé, hogy az eget bámulhassa. Főleg azon gondolkodik, hogy mit tudna csinálni. Ekkor hallja meg a furulya dallamát. Felugrik, majd lassan elkezd a hang irányába sétálni. Ahogy felfele sétál, az egyre hangosodó dallamból arra következtet, hogy jó irányba ment és nem tévedt el mint legutóbb.
Néhány perc múlva megpillantja a távolban épp furulyázó tündért. Tőle egy jó pár lépésre megáll és hallgatja a zenéjét. Derket nyugtatja a dallam, mintha soha nem lett volna semmi baja az égegyadta világon. Megvárja, míg befejezi, és csak utána szólal meg, vagy ha előbb veszi észre és emiatt hagyja abba. *
- Csodálatos! * Megtapsolja a tündért * Ezért pénzt is kérhetnél, hogy mások is hallgassák.
* Derk egy igazi műkedvelő. Szereti a komolyabb hangvételű előadásokat, de azért nem veti meg az utolsó lebujban lévőket is. Csak azok más pontozásokon mennek keresztül. *
9701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:14:37
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:14:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Alesian az éjszakát a Pegazusban tölti, de szokásától eltérően reggel már talpon van. A mindennapos teendők után a tisztás felé indul. Ki akarja szellőztetni a bortól enyhén kótyagos fejét. A fű még harmatos, ezért igyekszik kerülni a magas füvet, mert nem szeretne vizes lenni. Egyelőre céltalanul bolyong, aminek az eredménye, hogy a folyóparton köt ki. Egy napfényesebb részen le is telepedik, ha már ide került. Egy darabig nézelődik, majd előveszi a furulyáját és egy vidám dallamot kezd el játszani rajta, mely valószínűleg eljut a tisztás környező részeihez is.*
*Alesian az éjszakát a Pegazusban tölti, de szokásától eltérően reggel már talpon van. A mindennapos teendők után a tisztás felé indul. Ki akarja szellőztetni a bortól enyhén kótyagos fejét. A fű még harmatos, ezért igyekszik kerülni a magas füvet, mert nem szeretne vizes lenni. Egyelőre céltalanul bolyong, aminek az eredménye, hogy a folyóparton köt ki. Egy napfényesebb részen le is telepedik, ha már ide került. Egy darabig nézelődik, majd előveszi a furulyáját és egy vidám dallamot kezd el játszani rajta, mely valószínűleg eljut a tisztás környező részeihez is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916