Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 499 (9961. - 9980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9980. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 18:54:53
Üzenet elküldve: 2025-03-15 18:54:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
//Gyorsaság próba: sikeres//
*Mai, mintha a falnak beszélnie. Hiába kérleli őt, nem hallgat rá, és főleg nem áll meg. Nem, amikor már ilyen közel vannak. Nehezen ugyan, de végül csak sikerül a helyes irányba terelnie szerencsétlen Árnyékot, aki meg aztán tényleg nem tehet semmiről. Minden erejét feláldozta azért, hogy a gazdáját minél hamarabb eljuttassa a céljához, de neki is vannak határai. A tisztást még elérik, de az állat ott megmakacsolja magát, és csak Nori gyorsaságán múlik, hogy le tud ugrani róla, még mielőtt a ló amúgy is ledobná magáról. A fekete paripa ezt követően nyerítve ágaskodik két lábra. Elég ijesztő látvány úgy, hogy nem ül rajta.*
- Jól van! Jól van! Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani… *Tétovázva újra közelebb lép Árnyékhoz, és gyengéden megsimogatja a sörényét, hogy megnyugtassa. Szerencsére az istállóban már felszedett annyi tudást, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie, de persze attól még ő tehet arról, hogy így felbőszítette.*
- És te se… Nem akartam bajt, csak… muszáj volt sietnünk. *Bűnbánóan néz Maira is, mert biztosan őt is megijesztette.*
~Nem küzdhetsz ellene…~ *Már azt hitte, hogy a hangokat is elfelejtheti, de úgy tűnik mégsem. A teste szinte megfagy, ahogy újra meghallja, az eddig is az arcán lévő rémület pedig még erőteljesebbé válik.*
- Mai, nem vagyok jól. *Mondja, mert most már ő is érzi, hogy segítségre van szüksége.* Megölelsz, kérlek? Úgy, ahogy legutóbb. Hátha az segít… *Lép közel a félvér lányhoz, és bizonytalanul pislogva keresi a védelmet a kékjeiben.*
//Gyorsaság próba: sikeres//
*Mai, mintha a falnak beszélnie. Hiába kérleli őt, nem hallgat rá, és főleg nem áll meg. Nem, amikor már ilyen közel vannak. Nehezen ugyan, de végül csak sikerül a helyes irányba terelnie szerencsétlen Árnyékot, aki meg aztán tényleg nem tehet semmiről. Minden erejét feláldozta azért, hogy a gazdáját minél hamarabb eljuttassa a céljához, de neki is vannak határai. A tisztást még elérik, de az állat ott megmakacsolja magát, és csak Nori gyorsaságán múlik, hogy le tud ugrani róla, még mielőtt a ló amúgy is ledobná magáról. A fekete paripa ezt követően nyerítve ágaskodik két lábra. Elég ijesztő látvány úgy, hogy nem ül rajta.*
- Jól van! Jól van! Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani… *Tétovázva újra közelebb lép Árnyékhoz, és gyengéden megsimogatja a sörényét, hogy megnyugtassa. Szerencsére az istállóban már felszedett annyi tudást, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie, de persze attól még ő tehet arról, hogy így felbőszítette.*
- És te se… Nem akartam bajt, csak… muszáj volt sietnünk. *Bűnbánóan néz Maira is, mert biztosan őt is megijesztette.*
~Nem küzdhetsz ellene…~ *Már azt hitte, hogy a hangokat is elfelejtheti, de úgy tűnik mégsem. A teste szinte megfagy, ahogy újra meghallja, az eddig is az arcán lévő rémület pedig még erőteljesebbé válik.*
- Mai, nem vagyok jól. *Mondja, mert most már ő is érzi, hogy segítségre van szüksége.* Megölelsz, kérlek? Úgy, ahogy legutóbb. Hátha az segít… *Lép közel a félvér lányhoz, és bizonytalanul pislogva keresi a védelmet a kékjeiben.*
9979. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:51:24
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:51:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Azért káromkodásért sem kell messzire menni. Először Rellan nagy lelkesen rákezd, de mikor meghallja, hogy a részeg férfinak mik csúsznak ki kínjában a száján, elhallgat, hogy izgatottan szívja magába az új, eddig sosem hallott kifejezéseket.*
~ A fiúk a házba' majd megnézhetik magukat, ha legközelebb a bütykömre lépnek. ~ *Vihog magában, mikor úgy tűnik, a bácsi nem halt meg, és még ahhoz is van levegője, hogy agonizáljon.* ~ Ha meg megkérdezik, tudom-e, mit jelent, azt hazudom, hogy tudom, csak nem árulom el. Hehe! ~
*A látszat ellenére nem akar a fickóból csúfot űzni, csak nagyon megkönnyebbül és felvidul, amiért nem lett nagy baja. Az utcai gyerekeknek soha nem hisznek el semmit, még a végén ő lett volna a bűnbak. Még lehet, hogy ebből a pácból Mai se tudta volna kimenteni. Ez tehát megoldódott, az előbb Bátor Rellan lovag megmentett valakit a biztos haláltól.
Erre a férfi azt kérdezi, hogy ki szabadította őt rá. Tény, hogy az öt éves kisfiú ezen még soha nem gondolkodott azelőtt. Kicsit meg is szeppen, hogy most meg itt a sok izgalomra leckéztetik abból, amit még meg se tanult Mai óráin, de nem akar butának se mutatkozni ennyi hősiesség után. Van valami szobor, amiről sokan beszéltek is az árvaházban, főleg a fiúk az idomairól, mert hogy amúgy lány volt a megformált alak.*
- Izé… Eyííír? *Kérdezi óvatosan, és reméli, hogy jól ejtette ki, és nem haragszik meg rá a másik emiatt is.* Én amúgy Rellan vagyok. És te? *Veszi csevegőre a dolgot, mintha csak most barátkoztak volna össze, és nem öntötte volna nyakon vízzel beszélgetőpartnerét. Amikor az ülő magzatpózba helyezkedik, a fiút arra emlékezteti, mikor megverték őt a nagyobb, gonosz fiúk. Akkor nagyon örült volna neki, ha valaki kedves vele, ezért úgy dönt, ő is pont ezt fogja most tenni az idegennel. Az üveget a fűbe dobja jó messzire, egy bokor ágára akasztja az elázott sapkát, és közelebb lép az alakhoz, hogy pici praclijával esetlenül megveregesse az alacsonyan lévő vállat.*
- Naaa, nem kell sírni. Ez csak víz volt, eskü.
*Szikra barátjának is ezt mondta a minap az árvaházban, amikor belepisilt egy vázába, de ez most teljesen más, most őszinte.*
*Azért káromkodásért sem kell messzire menni. Először Rellan nagy lelkesen rákezd, de mikor meghallja, hogy a részeg férfinak mik csúsznak ki kínjában a száján, elhallgat, hogy izgatottan szívja magába az új, eddig sosem hallott kifejezéseket.*
~ A fiúk a házba' majd megnézhetik magukat, ha legközelebb a bütykömre lépnek. ~ *Vihog magában, mikor úgy tűnik, a bácsi nem halt meg, és még ahhoz is van levegője, hogy agonizáljon.* ~ Ha meg megkérdezik, tudom-e, mit jelent, azt hazudom, hogy tudom, csak nem árulom el. Hehe! ~
*A látszat ellenére nem akar a fickóból csúfot űzni, csak nagyon megkönnyebbül és felvidul, amiért nem lett nagy baja. Az utcai gyerekeknek soha nem hisznek el semmit, még a végén ő lett volna a bűnbak. Még lehet, hogy ebből a pácból Mai se tudta volna kimenteni. Ez tehát megoldódott, az előbb Bátor Rellan lovag megmentett valakit a biztos haláltól.
Erre a férfi azt kérdezi, hogy ki szabadította őt rá. Tény, hogy az öt éves kisfiú ezen még soha nem gondolkodott azelőtt. Kicsit meg is szeppen, hogy most meg itt a sok izgalomra leckéztetik abból, amit még meg se tanult Mai óráin, de nem akar butának se mutatkozni ennyi hősiesség után. Van valami szobor, amiről sokan beszéltek is az árvaházban, főleg a fiúk az idomairól, mert hogy amúgy lány volt a megformált alak.*
- Izé… Eyííír? *Kérdezi óvatosan, és reméli, hogy jól ejtette ki, és nem haragszik meg rá a másik emiatt is.* Én amúgy Rellan vagyok. És te? *Veszi csevegőre a dolgot, mintha csak most barátkoztak volna össze, és nem öntötte volna nyakon vízzel beszélgetőpartnerét. Amikor az ülő magzatpózba helyezkedik, a fiút arra emlékezteti, mikor megverték őt a nagyobb, gonosz fiúk. Akkor nagyon örült volna neki, ha valaki kedves vele, ezért úgy dönt, ő is pont ezt fogja most tenni az idegennel. Az üveget a fűbe dobja jó messzire, egy bokor ágára akasztja az elázott sapkát, és közelebb lép az alakhoz, hogy pici praclijával esetlenül megveregesse az alacsonyan lévő vállat.*
- Naaa, nem kell sírni. Ez csak víz volt, eskü.
*Szikra barátjának is ezt mondta a minap az árvaházban, amikor belepisilt egy vázába, de ez most teljesen más, most őszinte.*
9978. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 10:22:31
Üzenet elküldve: 2025-03-15 10:22:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Összébb húzódik a szemöldöke a kisfiú válasza hallatán. Mai.*
~Hát a tegnapi?~
*Ha ilyen jól megy a gyereknek, hogy naponta vált feleséget, akkor nem is csodálja, hogy nem gazdag. Az arany, amit elé dob sem lehet több, mint egy ebéd vagy vacsora ára, hogy kisegítse vele a hitvestársak utánpótlását, de nincs több, amit adhatna. Józanabbul belegondolva, talán nem is volna jó ötlet többet adni egy ekkora totyogósnak, de nem jut el addig, hogy ebbe belegondoljon.
Nem vár köszönetet sem az erszényért, menne az útjára, hogy az hova vezet, a vízbe, vagy amellé, talán át rajta, maga sem igazán tudja még. El. Az üveg a kezében, minden mást maga mögött hagy, ahogy elindul a part felé, elengedve a füle mellett a gyerek felhangzó óbégatását. Hogy mit akar, nem is érdekli, elég feladatot jelent a lépteire figyelnie. A lába elé meredve keresi az egyensúlyát, már éppen attól is türelmetlenné válna, hogy a saját testével kell viaskodnia, amikor megérzi hátulról a váratlanul hátulról az övébe kapaszkodó kis kezeket. Dühösen morran a szemtelenségre, egyetlen pillanatra engedve el a föld biztosnak tartott képét a tekintetével, mielőtt megérezné, hogy az a maga biztonságával egészében elveszik a lába alól. Megcsúszik a csizmatalpa, s az övével a nadrágja ugyan a helyén marad, de maga úgy borul hanyatt a hirtelen ráakaszkodó súlytól, hogy tompítani sincs ideje az esést, nemhogy vigyázni rá, hogy az ebadta kölke hol van eközben.
A kisfiúéi mellé csakhamar egyéb szitokszavak is társulnak, idegenül sisteregnek az itteni vízszagú, naptól halovány fényű levegőben. Egyenetlen a part, hideg nyirkos a háta alatt, és sikerült a legszerencsétlenebb módon egy kőre esnie, ha a gyerek oldalra is menekül előle. Érzi az ujjai közül kiemelt üveget, nem küzd érte, a torkában ég még a csípős utóíz, ahogy a könyökére támaszkodva feltolja magát a nedves földön. Bosszúsak az arcára költözött vonások, aprót rándul a szája széle a rátörő émelygő szédüléstől. Oldalt fordul. Az kéne még… Élesen fröccsen a szemébe a kis sapkányi víz. Belesápad a haragba az akció pimaszságára. Nem mozdul azonnal, hogy megtörölje az arcát, a homlokára tapadt tincseket, lehajtva a fejét fújtat egy sort, szorosan összezárva a száját. Hogy szólni fog-e vagy hányni, nem biztos benne, de végül csak egyetlen elcsigázott hang fut ki az ajkai mögül a kuncogás hallatán. Legyőzötten engedi a mellkasára a fejét.
Lassan felülve húzza magához a lábait, fél kézzel túrva hátra közben az összevizezett haját. A térdeire támasztva a könyökét hajtja le a fejét, mint a tengeribetegek, nem engedve a tincseket az ujjai alól.*
- Ki szabadított rám? *kérdezi halkan felnyögve, anélkül, hogy felnézne. Mit csinált, hogy pont ezt a kis görcs képében kísértő rossz szellemet érdemli..? A tarkójára csúsznak az ujjai. A beállt izmokon hűvösen futnak végig a vízcseppek maradékai.* - Mit akarsz tőlem..?
*Összébb húzódik a szemöldöke a kisfiú válasza hallatán. Mai.*
~Hát a tegnapi?~
*Ha ilyen jól megy a gyereknek, hogy naponta vált feleséget, akkor nem is csodálja, hogy nem gazdag. Az arany, amit elé dob sem lehet több, mint egy ebéd vagy vacsora ára, hogy kisegítse vele a hitvestársak utánpótlását, de nincs több, amit adhatna. Józanabbul belegondolva, talán nem is volna jó ötlet többet adni egy ekkora totyogósnak, de nem jut el addig, hogy ebbe belegondoljon.
Nem vár köszönetet sem az erszényért, menne az útjára, hogy az hova vezet, a vízbe, vagy amellé, talán át rajta, maga sem igazán tudja még. El. Az üveg a kezében, minden mást maga mögött hagy, ahogy elindul a part felé, elengedve a füle mellett a gyerek felhangzó óbégatását. Hogy mit akar, nem is érdekli, elég feladatot jelent a lépteire figyelnie. A lába elé meredve keresi az egyensúlyát, már éppen attól is türelmetlenné válna, hogy a saját testével kell viaskodnia, amikor megérzi hátulról a váratlanul hátulról az övébe kapaszkodó kis kezeket. Dühösen morran a szemtelenségre, egyetlen pillanatra engedve el a föld biztosnak tartott képét a tekintetével, mielőtt megérezné, hogy az a maga biztonságával egészében elveszik a lába alól. Megcsúszik a csizmatalpa, s az övével a nadrágja ugyan a helyén marad, de maga úgy borul hanyatt a hirtelen ráakaszkodó súlytól, hogy tompítani sincs ideje az esést, nemhogy vigyázni rá, hogy az ebadta kölke hol van eközben.
A kisfiúéi mellé csakhamar egyéb szitokszavak is társulnak, idegenül sisteregnek az itteni vízszagú, naptól halovány fényű levegőben. Egyenetlen a part, hideg nyirkos a háta alatt, és sikerült a legszerencsétlenebb módon egy kőre esnie, ha a gyerek oldalra is menekül előle. Érzi az ujjai közül kiemelt üveget, nem küzd érte, a torkában ég még a csípős utóíz, ahogy a könyökére támaszkodva feltolja magát a nedves földön. Bosszúsak az arcára költözött vonások, aprót rándul a szája széle a rátörő émelygő szédüléstől. Oldalt fordul. Az kéne még… Élesen fröccsen a szemébe a kis sapkányi víz. Belesápad a haragba az akció pimaszságára. Nem mozdul azonnal, hogy megtörölje az arcát, a homlokára tapadt tincseket, lehajtva a fejét fújtat egy sort, szorosan összezárva a száját. Hogy szólni fog-e vagy hányni, nem biztos benne, de végül csak egyetlen elcsigázott hang fut ki az ajkai mögül a kuncogás hallatán. Legyőzötten engedi a mellkasára a fejét.
Lassan felülve húzza magához a lábait, fél kézzel túrva hátra közben az összevizezett haját. A térdeire támasztva a könyökét hajtja le a fejét, mint a tengeribetegek, nem engedve a tincseket az ujjai alól.*
- Ki szabadított rám? *kérdezi halkan felnyögve, anélkül, hogy felnézne. Mit csinált, hogy pont ezt a kis görcs képében kísértő rossz szellemet érdemli..? A tarkójára csúsznak az ujjai. A beállt izmokon hűvösen futnak végig a vízcseppek maradékai.* - Mit akarsz tőlem..?
9977. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-13 21:21:09
Üzenet elküldve: 2025-03-13 21:21:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Rellan néha elgondolkodik ezekkel az ivós bácsikkal kapcsolatban, hogy mit néznek pontosan, amikor egy pontra bambulnak. A kisfiúnak nagyon erős a képzelete, és szeret belefeledkezni a saját történeteibe - rendszeresen képzeli magát például hős lovagnak és kaszabol elképzelt ellenségeket a levegőben bottal. Először azt hiszi az idegenről is, hogy valami álomvilágban jár épp, valami nagyon lassú fajtában, ahol csak úgy történnek a dolgok, amíg ő a fa tövében üldögél és nézi. Teljesen meglepi azzal, hogy egyáltalán válaszol a feltett kérdésére, még ha nem is tetszik neki, amit hall.*
- Há' nem vagyok valami gazdag igazából. *Von vállat csalódott arccal, belátva a tényeket.* Mai sem azé' szeret engem gondolom. Így hívják. *Teszi hozzá, csak hogy ez a vadidegen férfi feltétlenül ismerje a csodálata tárgyát. Nem mintha azt tudná, ő, Rellan, kicsoda, de a Mai sokkal fontosabb a fiú szemében, mint hogy erre az apróságra odafigyeljen most, főleg, hogy pénzes erszények potyognak elé.*
- Ó! *Egyből, az utcáról szedett ösztönöktől vezérelve ugrik is érte, nyúl be a nedves fűszálak közé, hogy felmarkolja a zsákot. Jócskán zörög, meg kell hagyni. Megköszönni csak ezután vagy fél minutával jut eszébe.* Izé. Köszömszépe'.
*Hogy a bácsinak van-e saját felesége, az nem derül ki, mert feltápászkodik, lassan, mintha ezer meg egy éves lenne, mint az Amsodius bácsi a piacon, aki két botot használ, úgy botorkál még a latrinára is. Azt nem tudni, mire készülhet, indul az mindenfelé, amerre csak emberileg lehetséges, de végül az egyetlen rossz irányba, a folyó felé viszi a lába. Az öt éves kisfiú nem sokat tud a házasságról, de nem olyan dolognak tűnik a nagy víz, amibe olyan jó dolog beleborulni, még akkor sem, ha fáj a szívünk egy lányért. Ennyit azért nem érnek azok.*
- Bácsi? Hahóóó! Ne tessék odamenni!! *Kezd kiabálni, majd ha ez önmagában nem elég, hogy megállítsa, szó szerint belecsimpaszkodik a férfi gatyájába hátulról, még azt is kockáztatva, hogy lerántja róla a ruhadarabot, csak hogy visszahúzza, vagy legalább azt elérje, hogy ne a vízbe, hanem hátra, amellé essen. Azt nehéz lenne megmondani, mennyit segít a helyzeten a fiú, de ha a férfi felborult, elkapni már nyilván nem a kis védnöke fogja. Próbál a földön úgy oldalra perdülni, hogy az órmótlan test ne egyenesen rá essen, hanem inkább a fűbe.*
- Azt a rohadt büdös... *Ejt meg egy hosszú (igen, ennél jóval hosszabb) káromkodást, amelyből a szavak jó részét még ő maga sem ismeri, de ezt sose vallaná be az árvaház fiú tagjainak, és még Maitól sem merné megkérdezni. Most mit kezdjen vele? Hagyja itt? Még azt fogják hinni, hogy ő dobálta meg valami kővel, aztán kidőlt. Elviszik valami börtönbe az árvaházból, vagy tudja a fene. A kisfiú tétován rágja a szája szélét, toporog az alak felett, gondolkodik. Mit tenne most a bátor és erős Rellan lovag?
Hirtelen eszébe jut, hogy az ivónál mit szokott lépni ilyenkor a tulajdonos bácsi. Lenyúl az üvegért, és ha kell, erővel elveszi az alaktól, és amíg az próbálja összekapni magát, lekapja a kis sapkáját. Úgyis jön már a jó idő, nem is kellett neki igazán. Aztán a folyópartra lép, megmeri a sapkát vízzel, és egy lendületes mozdulattal jól nyakon löttyenti a férfit jéghideg vízzel.*
- Záróra! *Kiált rá harsányan. Imádja ezt a szót. Ez valami szokás lehet ilyen ivós helyeken, hogy a "záróra" öntik a vödör vizet, talán hogy ő zárjon be utána. Vagy valami ilyesmi. Rellan nem sok szót ismer. De ha sikerül kivitelezni a tervet, kicsit kuncog, mert azért viccesen mutathat a férfi csatakosan. Aztán ki tudja, haszna van-e, vagy megint megpróbál beleborulni a vízbe. Örökké nem cibálhatja, nem ér rá, valahogy csak ki kéne találnia, hogyan lehet elvenni Mait.*
*Rellan néha elgondolkodik ezekkel az ivós bácsikkal kapcsolatban, hogy mit néznek pontosan, amikor egy pontra bambulnak. A kisfiúnak nagyon erős a képzelete, és szeret belefeledkezni a saját történeteibe - rendszeresen képzeli magát például hős lovagnak és kaszabol elképzelt ellenségeket a levegőben bottal. Először azt hiszi az idegenről is, hogy valami álomvilágban jár épp, valami nagyon lassú fajtában, ahol csak úgy történnek a dolgok, amíg ő a fa tövében üldögél és nézi. Teljesen meglepi azzal, hogy egyáltalán válaszol a feltett kérdésére, még ha nem is tetszik neki, amit hall.*
- Há' nem vagyok valami gazdag igazából. *Von vállat csalódott arccal, belátva a tényeket.* Mai sem azé' szeret engem gondolom. Így hívják. *Teszi hozzá, csak hogy ez a vadidegen férfi feltétlenül ismerje a csodálata tárgyát. Nem mintha azt tudná, ő, Rellan, kicsoda, de a Mai sokkal fontosabb a fiú szemében, mint hogy erre az apróságra odafigyeljen most, főleg, hogy pénzes erszények potyognak elé.*
- Ó! *Egyből, az utcáról szedett ösztönöktől vezérelve ugrik is érte, nyúl be a nedves fűszálak közé, hogy felmarkolja a zsákot. Jócskán zörög, meg kell hagyni. Megköszönni csak ezután vagy fél minutával jut eszébe.* Izé. Köszömszépe'.
*Hogy a bácsinak van-e saját felesége, az nem derül ki, mert feltápászkodik, lassan, mintha ezer meg egy éves lenne, mint az Amsodius bácsi a piacon, aki két botot használ, úgy botorkál még a latrinára is. Azt nem tudni, mire készülhet, indul az mindenfelé, amerre csak emberileg lehetséges, de végül az egyetlen rossz irányba, a folyó felé viszi a lába. Az öt éves kisfiú nem sokat tud a házasságról, de nem olyan dolognak tűnik a nagy víz, amibe olyan jó dolog beleborulni, még akkor sem, ha fáj a szívünk egy lányért. Ennyit azért nem érnek azok.*
- Bácsi? Hahóóó! Ne tessék odamenni!! *Kezd kiabálni, majd ha ez önmagában nem elég, hogy megállítsa, szó szerint belecsimpaszkodik a férfi gatyájába hátulról, még azt is kockáztatva, hogy lerántja róla a ruhadarabot, csak hogy visszahúzza, vagy legalább azt elérje, hogy ne a vízbe, hanem hátra, amellé essen. Azt nehéz lenne megmondani, mennyit segít a helyzeten a fiú, de ha a férfi felborult, elkapni már nyilván nem a kis védnöke fogja. Próbál a földön úgy oldalra perdülni, hogy az órmótlan test ne egyenesen rá essen, hanem inkább a fűbe.*
- Azt a rohadt büdös... *Ejt meg egy hosszú (igen, ennél jóval hosszabb) káromkodást, amelyből a szavak jó részét még ő maga sem ismeri, de ezt sose vallaná be az árvaház fiú tagjainak, és még Maitól sem merné megkérdezni. Most mit kezdjen vele? Hagyja itt? Még azt fogják hinni, hogy ő dobálta meg valami kővel, aztán kidőlt. Elviszik valami börtönbe az árvaházból, vagy tudja a fene. A kisfiú tétován rágja a szája szélét, toporog az alak felett, gondolkodik. Mit tenne most a bátor és erős Rellan lovag?
Hirtelen eszébe jut, hogy az ivónál mit szokott lépni ilyenkor a tulajdonos bácsi. Lenyúl az üvegért, és ha kell, erővel elveszi az alaktól, és amíg az próbálja összekapni magát, lekapja a kis sapkáját. Úgyis jön már a jó idő, nem is kellett neki igazán. Aztán a folyópartra lép, megmeri a sapkát vízzel, és egy lendületes mozdulattal jól nyakon löttyenti a férfit jéghideg vízzel.*
- Záróra! *Kiált rá harsányan. Imádja ezt a szót. Ez valami szokás lehet ilyen ivós helyeken, hogy a "záróra" öntik a vödör vizet, talán hogy ő zárjon be utána. Vagy valami ilyesmi. Rellan nem sok szót ismer. De ha sikerül kivitelezni a tervet, kicsit kuncog, mert azért viccesen mutathat a férfi csatakosan. Aztán ki tudja, haszna van-e, vagy megint megpróbál beleborulni a vízbe. Örökké nem cibálhatja, nem ér rá, valahogy csak ki kéne találnia, hogyan lehet elvenni Mait.*
9976. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-12 08:39:52
Üzenet elküldve: 2025-03-12 08:39:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Belefeledkezve a gondolataiba figyeli egy ponton a fövény földjét. Mintha így könnyebben megértené, amit válaszként hall a magyarázatára, bár hogy abból mennyi jut el valójában a füléig nem tudni. Iszik, aztán csak mered maga elé, egyedül a gyerek mozdulatára emeli meg újra a fejét, ahogyan az elővesz néhány aprópénzt, s a tenyerében felé mutatja. Lepillantva a fiú arcáról a kis kezek között aránytalanul nagynak érzett aranyakat nézi kifejezéstelenül *
- Nem.
*Feleli a kérdésre egyszerű tényként, anélkül, hogy bármiféle érzelem költözne a hangjába. Nem elég. Oldalt mozdul ültében, a szabad jobbjával nyúl hátra az övéhez. Ügyetlenek az ujjak, de ismerős a mozdulat, ahogy leoldja az apró bőrerszényt róla. Ami maradt benne, nem sok, 36 arany, Andorellan Sellewennar elé dobja.
Inkább a földre, mintsem direkten felé, mert a pontos célzás ezúttal biztosan nem lenne az erőssége, s megütni nem akarja vele, akármennyire is megcsappant a tarsoly súlya a piac után.*
- Inkább vacsorázni vidd el..
*Egy pillanatra élesednek a gondolatok, amikor is biztos benne, hogy ez csak valami gyerekjáték lehet, de ha a lány is ilyen csenevész, mint az előtte álló fiú, akkor nem gyűrű kell neki, hanem valami étel.
Behunyva a szemét húzza magához a térdeit, rátámasztva a karját. Felnyúl az orrnyergéhez, rászorítva a csontra. Az újabb kíváncsi kérdésre elfelhősül egy pillanatra a homloka, ahogy emlékek villannak, rosszkedvűen mozdul, hogy felálljon inkább, ha ez nem is megy olyan magától értetődően, mint máskor. Hogy lehet, hogy a teste érzi az italt, az elméje mégsem látszik lassulni..? Talpon marad, bár megfontoltabbak a léptek, ahogy kikerülve a gyereket a víz felé indul, mint általában, úgy tűnik a világ mozog körülötte. Összevonva a szemöldökét mered maga elé a földre, mert ha felnéz a hullámzó vízfelszínre, akkor biztosan nem fogja tudni megkülönböztetni azt a szilárd talajtól. A kezéből nem engedné az üveg nyakát, a dolgait ahogy vannak úgy hagyja maga mögött, amíg elér a folyó széléig, egy pillanatnyi egyensúlyvesztést követően egy laposabb kő mellett zuhanva vissza a földre. Ennél lejjebb úgysem mehet.. Félreállítva az ital maradékát nyúl a csizmájáért.*
*Belefeledkezve a gondolataiba figyeli egy ponton a fövény földjét. Mintha így könnyebben megértené, amit válaszként hall a magyarázatára, bár hogy abból mennyi jut el valójában a füléig nem tudni. Iszik, aztán csak mered maga elé, egyedül a gyerek mozdulatára emeli meg újra a fejét, ahogyan az elővesz néhány aprópénzt, s a tenyerében felé mutatja. Lepillantva a fiú arcáról a kis kezek között aránytalanul nagynak érzett aranyakat nézi kifejezéstelenül *
- Nem.
*Feleli a kérdésre egyszerű tényként, anélkül, hogy bármiféle érzelem költözne a hangjába. Nem elég. Oldalt mozdul ültében, a szabad jobbjával nyúl hátra az övéhez. Ügyetlenek az ujjak, de ismerős a mozdulat, ahogy leoldja az apró bőrerszényt róla. Ami maradt benne, nem sok, 36 arany, Andorellan Sellewennar elé dobja.
Inkább a földre, mintsem direkten felé, mert a pontos célzás ezúttal biztosan nem lenne az erőssége, s megütni nem akarja vele, akármennyire is megcsappant a tarsoly súlya a piac után.*- Inkább vacsorázni vidd el..
*Egy pillanatra élesednek a gondolatok, amikor is biztos benne, hogy ez csak valami gyerekjáték lehet, de ha a lány is ilyen csenevész, mint az előtte álló fiú, akkor nem gyűrű kell neki, hanem valami étel.
Behunyva a szemét húzza magához a térdeit, rátámasztva a karját. Felnyúl az orrnyergéhez, rászorítva a csontra. Az újabb kíváncsi kérdésre elfelhősül egy pillanatra a homloka, ahogy emlékek villannak, rosszkedvűen mozdul, hogy felálljon inkább, ha ez nem is megy olyan magától értetődően, mint máskor. Hogy lehet, hogy a teste érzi az italt, az elméje mégsem látszik lassulni..? Talpon marad, bár megfontoltabbak a léptek, ahogy kikerülve a gyereket a víz felé indul, mint általában, úgy tűnik a világ mozog körülötte. Összevonva a szemöldökét mered maga elé a földre, mert ha felnéz a hullámzó vízfelszínre, akkor biztosan nem fogja tudni megkülönböztetni azt a szilárd talajtól. A kezéből nem engedné az üveg nyakát, a dolgait ahogy vannak úgy hagyja maga mögött, amíg elér a folyó széléig, egy pillanatnyi egyensúlyvesztést követően egy laposabb kő mellett zuhanva vissza a földre. Ennél lejjebb úgysem mehet.. Félreállítva az ital maradékát nyúl a csizmájáért.*
9975. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:28:20
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:28:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*A bácsi sokat ihatott abból a flaskából, mert nagyon bambul, és lassan mozog. Rellan már legszívesebben hagyná is ott, ahol van, úgyse tudna rajta segíteni. Az ilyenek általában másnap sopánkodnak, hogy milyen rossz volt a sok ital, hogy fáj a fejük, hánynak egy sort, aztán este megint felbukkannak ugyanannál az ivónál, és kezdik az egészet elölről. Ha egyszer elkezdte az ember, nem igazán lehet abbahagyni, neki így mondták az öregek. Először meg is lepődik a válaszon, mert a fickó azt akarja, hogy... elkérje a Mai kezét?*
~ De hát neki is kell a keze! ~ *Véli bölcsen a fiú. Sok feleséget látott már, akinek volt keze, Aleniának meg hiányzik az egyik karja, mégsem házas. Ne mondja már neki a bácsi, hogy ez így működik. Aztán megvilágosul, hogy ez valami bugyuta szófordulat, talán igaz se, csak ő van túlságosan elázva, hogy értelmesen fogalmazzon, mert a folytatásnak egészen van értelme.*
- Há' jószágom az van, mert van egy szamaram végül is. *Töpreng el fennhangon. Az ujját is beveti a lehetőségek megszámlálásához.* Földet tudok neki vinni, ha az kell, szoktam lapátolni a szamarat, dobhatok földet is vele valami vederbe. Az aranyat meg nem csodálom, mer' azom van legkevésbé. De monnyuk pár van nálam. *Mondja, és előkapja a régi szajrét, a piacon összekunyerált néhány tallérját. Megáll a bácsitól aránylag messze, mert azért azt nem kockáztatná, hogy kivegye a kezéből. A tenyerén mutatja a garasokat.*
- Ez elég? Mer' még nem tudok számolni naon. *Kérdezi. A szíve vadul dobog, hogy mi lesz a válasz, sok múlik most ezen. Pár röpke pillanatra még arról is megfeledkezik, hogy nem is tudja, ki Mai apukája, és hol van. Egyáltalán van neki? Mi van, ha ő is árva? Soha nem kérdezte meg erről, pedig ha a felesége lesz, ezt is kellene tudni róla. Most örülne neki, ha megtanult volna írni, hogy ezt a sok fontos dolgot felírhassa. De azért azt el kell ismerni, nagy szakértő ez a becsiccsentett bácsi.*
- Amúúúúúgy.... abácsinak is van felesége? *Kíváncsiskodik.* Mer' nagy szakértőnek teccik lenni a bácsi.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.10 20:29:44
*A bácsi sokat ihatott abból a flaskából, mert nagyon bambul, és lassan mozog. Rellan már legszívesebben hagyná is ott, ahol van, úgyse tudna rajta segíteni. Az ilyenek általában másnap sopánkodnak, hogy milyen rossz volt a sok ital, hogy fáj a fejük, hánynak egy sort, aztán este megint felbukkannak ugyanannál az ivónál, és kezdik az egészet elölről. Ha egyszer elkezdte az ember, nem igazán lehet abbahagyni, neki így mondták az öregek. Először meg is lepődik a válaszon, mert a fickó azt akarja, hogy... elkérje a Mai kezét?*
~ De hát neki is kell a keze! ~ *Véli bölcsen a fiú. Sok feleséget látott már, akinek volt keze, Aleniának meg hiányzik az egyik karja, mégsem házas. Ne mondja már neki a bácsi, hogy ez így működik. Aztán megvilágosul, hogy ez valami bugyuta szófordulat, talán igaz se, csak ő van túlságosan elázva, hogy értelmesen fogalmazzon, mert a folytatásnak egészen van értelme.*
- Há' jószágom az van, mert van egy szamaram végül is. *Töpreng el fennhangon. Az ujját is beveti a lehetőségek megszámlálásához.* Földet tudok neki vinni, ha az kell, szoktam lapátolni a szamarat, dobhatok földet is vele valami vederbe. Az aranyat meg nem csodálom, mer' azom van legkevésbé. De monnyuk pár van nálam. *Mondja, és előkapja a régi szajrét, a piacon összekunyerált néhány tallérját. Megáll a bácsitól aránylag messze, mert azért azt nem kockáztatná, hogy kivegye a kezéből. A tenyerén mutatja a garasokat.*
- Ez elég? Mer' még nem tudok számolni naon. *Kérdezi. A szíve vadul dobog, hogy mi lesz a válasz, sok múlik most ezen. Pár röpke pillanatra még arról is megfeledkezik, hogy nem is tudja, ki Mai apukája, és hol van. Egyáltalán van neki? Mi van, ha ő is árva? Soha nem kérdezte meg erről, pedig ha a felesége lesz, ezt is kellene tudni róla. Most örülne neki, ha megtanult volna írni, hogy ezt a sok fontos dolgot felírhassa. De azért azt el kell ismerni, nagy szakértő ez a becsiccsentett bácsi.*
- Amúúúúúgy.... abácsinak is van felesége? *Kíváncsiskodik.* Mer' nagy szakértőnek teccik lenni a bácsi.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.10 20:29:44
9974. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-06 15:46:32
Üzenet elküldve: 2025-03-06 15:46:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Túl közeli még mindig a világ, a folyó, a madarak, a szél hűvöse, hiába fogy gyorsan a piacon vett italos üveg tartalma. Ha lassulnak is a gondolatok csak mintha mocsárba ragadnának, nem szűnnek meg, hiába fojtja őket könyörtelenül a nyelőcsövét égető szeszbe. Nem elég erős, vagy nem elég, lángokban áll a szája, ha kiköpne lehet tényleg felgyulladnának a kidőlt fa törzse mellett felgyűlt száraz levelek.
Lehajtva a fejét hunyja le a szemét, maga mellé engedve újra az ital maradékát. Alig éri a nap, alig melegít, mégsem kell a kabát, nem érzi a hideget, mintha egy takaró alatt izzadna, fáradtan engedi a mellkasára az állát. Aludni kellene, amíg besötétedik, mert képtelen elviselni most a napvilágot..
Nem figyel a hullámok zaja mögött elvesző könnyű kis léptekre a parton, lassúak a reflexek is, ahogy a lábán kis híján átzuhanó valami felé mordul halkan. Idegenül mozdul félre a világ, ahogyan oldalt emeli rá a fejét, késve úszik a helyére a látvány. Élesen csillog a vízen a visszavert fény, bántja a szemét, ahogy a gyerek felé fordul. Ha hallja is annak szavait nem reagál rájuk, hol hallotta már, hogy mit szeretnek a lányok.. Frusztráltan vonódik összébb a szemöldöke.*
~Feleségül..?~
- El kell kérni tőle a kezét. *Válaszolja egy rövid szünet után.* - Az apjától először. Meg kell egyezni az apjával..
*Hogy a közös nyelv ismeretében alapból, vagy csak az alkoholtól csúsznak el a szavai, a jelentésük, nem tudni, ha tisztán is beszél, nyugodtan, csak olyan komolyan, mint bármikor máskor. Feszült figyelemben mélyül el egy ránc a két szemöldöke között; lehajtja a fejét, úgy bámulja tovább a földet a gyerek lábai előtt, de mintha annak felszíne alá nézne. Alig éri a nap, mégis forrónak érzi a szelet a bőrén, száraznak, nehéz illatoktól súlyosnak.* - Hogy jószágot kér, vagy földet, de az arany a legtisztességesebb..
*Hogy egy ötéves forma kisfiú áll előtte, aki a házasságról kérdezi, nem zavarja. Tompa súlyként szorul a bordák köré a honvágy levegőtlen prése. A sírás fojtogatja vagy az erős ital, már nem gondol mögé, csak a keze mozdul, a szájához emelve az üveget.*
*Túl közeli még mindig a világ, a folyó, a madarak, a szél hűvöse, hiába fogy gyorsan a piacon vett italos üveg tartalma. Ha lassulnak is a gondolatok csak mintha mocsárba ragadnának, nem szűnnek meg, hiába fojtja őket könyörtelenül a nyelőcsövét égető szeszbe. Nem elég erős, vagy nem elég, lángokban áll a szája, ha kiköpne lehet tényleg felgyulladnának a kidőlt fa törzse mellett felgyűlt száraz levelek.
Lehajtva a fejét hunyja le a szemét, maga mellé engedve újra az ital maradékát. Alig éri a nap, alig melegít, mégsem kell a kabát, nem érzi a hideget, mintha egy takaró alatt izzadna, fáradtan engedi a mellkasára az állát. Aludni kellene, amíg besötétedik, mert képtelen elviselni most a napvilágot..
Nem figyel a hullámok zaja mögött elvesző könnyű kis léptekre a parton, lassúak a reflexek is, ahogy a lábán kis híján átzuhanó valami felé mordul halkan. Idegenül mozdul félre a világ, ahogyan oldalt emeli rá a fejét, késve úszik a helyére a látvány. Élesen csillog a vízen a visszavert fény, bántja a szemét, ahogy a gyerek felé fordul. Ha hallja is annak szavait nem reagál rájuk, hol hallotta már, hogy mit szeretnek a lányok.. Frusztráltan vonódik összébb a szemöldöke.*
~Feleségül..?~
- El kell kérni tőle a kezét. *Válaszolja egy rövid szünet után.* - Az apjától először. Meg kell egyezni az apjával..
*Hogy a közös nyelv ismeretében alapból, vagy csak az alkoholtól csúsznak el a szavai, a jelentésük, nem tudni, ha tisztán is beszél, nyugodtan, csak olyan komolyan, mint bármikor máskor. Feszült figyelemben mélyül el egy ránc a két szemöldöke között; lehajtja a fejét, úgy bámulja tovább a földet a gyerek lábai előtt, de mintha annak felszíne alá nézne. Alig éri a nap, mégis forrónak érzi a szelet a bőrén, száraznak, nehéz illatoktól súlyosnak.* - Hogy jószágot kér, vagy földet, de az arany a legtisztességesebb..
*Hogy egy ötéves forma kisfiú áll előtte, aki a házasságról kérdezi, nem zavarja. Tompa súlyként szorul a bordák köré a honvágy levegőtlen prése. A sírás fojtogatja vagy az erős ital, már nem gondol mögé, csak a keze mozdul, a szájához emelve az üveget.*
9973. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-04 22:05:11
Üzenet elküldve: 2025-03-04 22:05:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*A kisfiú addig csámborog tanácstalanul, hogy végül a tisztásra viszi az lába. Itt nem sokat időzött annak idején, bár tudta ő mindig is, hol van - egy gyerkőc számára kevés érdekességgel kecsegtet egy ilyen környék, főleg akkor, ha nincs is igazán társasága, barátai, akikkel labdázhatna vagy birkózhatna. Az egyetlen dolog, amit szeret itt csinálni, az a kődobálás, de abban sem volt túl jó, amikor legutóbb próbálta.*
~ Azért most is megpróbálom, hátha. ~ *Találja ki. Már közelebb van a hathoz, mint az öthöz, még az is lehet, hogy egyik nap arra kel, hogy tud kacsázni. Bárhogy is, ez nem az a nap: a lapos kis kavics perdül egyet, és hangosan belecsobban a vízbe, a kisfiú pedig felmordul.*
- Na miiindegy. *A nadrágjába törli földes kezét, bár a nevelők már ezerszer megkérték arra, hogy ne tegye. Tanácstalan. Menjen vissza? De hát valamit muszáj csinálnia, hogy Mai vele foglalkozzon. És nem, nincs türelme addig várni, amíg megtanul Maitól olvasni, és végre kiderítheti a könyvespolcról, amit tudni akar. Ez sürgős!
Annyira leköti a gondolkodás, hogy szinte orra bukik egy bácsi lábában, aki épp egy fa tövében ül. Először meg is ijed, azt hiszi, hogy baj lesz belőle, megverik, de aztán visszaemlékszik, hogyan kell kedvesen bánni az utcán a bácsikkal-nénikkel, hogy kenyeret adjanak neki. Megköszörüli a torkát, és a lehető legilledelmesebben azt mondja:*
- Bocsánatotkérek. *Aztán csak nézi az alakot. Óvodás szemmel nem úgy néz ki, mint aki meg akarná verni, sőt... Elég kába is szegény. Már-már azt hiszi, beteg, amíg meg nem pillantja a kezében az üveget. Akkor összeáll a kép, sok ilyet látott már. Tőlük nem érdemes félni, még ha meg is akarják csapkodni, egyszerűen elslisszol a lábuk között, és felborulnak.*
- Óvatosan tessék inni, mer' a lányok nem szeretik. *Mondja neki, nagylelkűen megosztva vele ezt a fontos információt, mintegy megfizetve a férfit ért kellemetlenségért. Már épp indulna tovább, mikor hirtelen összeáll neki a kép. Lehet, hogy ez a bácsi is ugyanolyan, mint a többi iszogatós, és tudna neki adni pár tanácsot! Óvatosan közelebb lép, lábával egy követ piszkálva, és szerényen felteszi a kérdést, ami a leginkább nyomasztja:*
- Teccik tudni, hogy kell... így izé... feleségül venni valakit?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.04 22:05:33
*A kisfiú addig csámborog tanácstalanul, hogy végül a tisztásra viszi az lába. Itt nem sokat időzött annak idején, bár tudta ő mindig is, hol van - egy gyerkőc számára kevés érdekességgel kecsegtet egy ilyen környék, főleg akkor, ha nincs is igazán társasága, barátai, akikkel labdázhatna vagy birkózhatna. Az egyetlen dolog, amit szeret itt csinálni, az a kődobálás, de abban sem volt túl jó, amikor legutóbb próbálta.*
~ Azért most is megpróbálom, hátha. ~ *Találja ki. Már közelebb van a hathoz, mint az öthöz, még az is lehet, hogy egyik nap arra kel, hogy tud kacsázni. Bárhogy is, ez nem az a nap: a lapos kis kavics perdül egyet, és hangosan belecsobban a vízbe, a kisfiú pedig felmordul.*
- Na miiindegy. *A nadrágjába törli földes kezét, bár a nevelők már ezerszer megkérték arra, hogy ne tegye. Tanácstalan. Menjen vissza? De hát valamit muszáj csinálnia, hogy Mai vele foglalkozzon. És nem, nincs türelme addig várni, amíg megtanul Maitól olvasni, és végre kiderítheti a könyvespolcról, amit tudni akar. Ez sürgős!
Annyira leköti a gondolkodás, hogy szinte orra bukik egy bácsi lábában, aki épp egy fa tövében ül. Először meg is ijed, azt hiszi, hogy baj lesz belőle, megverik, de aztán visszaemlékszik, hogyan kell kedvesen bánni az utcán a bácsikkal-nénikkel, hogy kenyeret adjanak neki. Megköszörüli a torkát, és a lehető legilledelmesebben azt mondja:*
- Bocsánatotkérek. *Aztán csak nézi az alakot. Óvodás szemmel nem úgy néz ki, mint aki meg akarná verni, sőt... Elég kába is szegény. Már-már azt hiszi, beteg, amíg meg nem pillantja a kezében az üveget. Akkor összeáll a kép, sok ilyet látott már. Tőlük nem érdemes félni, még ha meg is akarják csapkodni, egyszerűen elslisszol a lábuk között, és felborulnak.*
- Óvatosan tessék inni, mer' a lányok nem szeretik. *Mondja neki, nagylelkűen megosztva vele ezt a fontos információt, mintegy megfizetve a férfit ért kellemetlenségért. Már épp indulna tovább, mikor hirtelen összeáll neki a kép. Lehet, hogy ez a bácsi is ugyanolyan, mint a többi iszogatós, és tudna neki adni pár tanácsot! Óvatosan közelebb lép, lábával egy követ piszkálva, és szerényen felteszi a kérdést, ami a leginkább nyomasztja:*
- Teccik tudni, hogy kell... így izé... feleségül venni valakit?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.04 22:05:33
9972. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-04 16:38:01
Üzenet elküldve: 2025-03-04 16:38:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Ahogy válaszol a lány, már el is könyveli, hogy mire kiérnek a piacról, el is fogja felejteni, amit mondani akar. Talán jobb is, ha nem firtatja, hiszen tudja jól, hogy nem másban kéne a válaszait keresni, hanem saját magában. Ő is elmélyed, csendessé válik, már az a piros ruha sem izgatja a fantáziáját. Úgysem veheti meg ma, úgyhogy akár figyelhet is arra, ami körülötte zajlik. De nem történik más, csak a csend és a szótlan út ami majd a tisztásig tart anélkül, hogy bármelyikük megtörné. Nem bánja. Csak ne bántaná annyira az, hogy el kell mennie a városból. Nem szólt Grael-nek, de valamiért úgy gondolja ez hiba volt, még ha a megállapodásban nem is volt szó olyasmiről, hogy minden lépését meg kell vele osztania. Elvégre az egész egy játék, ami arra szolgál, hogy ne kelljen idejekorán meghalnia a feketeség által, akiből most ismét ki sem tudná nézni, hogy ártana neki. Mégis oda igyekeznek, ahol majd túl élénk lesz az az emlék, hogy márpedig megtörténhet.
Meglepődik, mikor Nori felé kell újra fordítania a tekintetét, aki mégsem felejtette el, hogy vár tőle néhány mondatot. Amit kap, az viszont cseppet sem olyan, ami hasznára lenne. A lány vívódásait már ismeri, ezért is védi annyira attól az impulzustól, ami akkor érné, ha megtudná, hogy hogyan érte utol az apját a halál. Persze a saját bőrét is félti, de sokszor erősebb az az érzés, hogy a másik nem tudna ezzel megküzdeni. Talán eljön az az idő, amikor már nem kell erre gondolni sem, amikor át tudnak erről beszélgetni egy éjszakát különösebb kiakadások, vagy átkok nélkül, de most még nem jött el az ideje. Még ketten sérülnének benne és az sehová nem vezetne.*
- Értem, amit mondasz, csak… tudod, ha valaki kedvel, akkor attól is éreznéd, hogy élsz, mert ad valamit, ami jó. A jó sem volt mindig az életed része, ugyanúgy hatást kellene gyakorolnia rád. Mint a lakásod. *Mosolyodik el szelíden.* - Az egy ajándék, abból is születtek érzéseid, nem? És tudod belőle, hogy itt vagyok neked. *Már amikor kimondja összeszorul a szíve, mert nem biztos, hogy ez mindig így lesz.* - Ellenben, ha jól elláttam volna a bajod, akkor fájt volna pár napig, de aztán vége. Vagy megmarad a harag. *Fel kell nevessen, mert azt mind a ketten tudják, hogy ő arra nem volna képes, de nem csak a lelke miatt, hanem mert ereje sincs hozzá.* - Nem volna jobb, ha szeretetet kapnál tőle? *Nem is hasonlít a két helyzet. Míg Nori-ék valami furcsa párzási rituálé közepette küzdöttek meg egymással, addig Grael azért bántotta mert… nem is tudja, hogy miért. Nem volt szükséges. De a jelenlegi helyzet fényében igencsak zavarja és nem tud mit kezdeni vele. Még akkor is, ha sok minden megváltozott azóta. Akkor is képes volt rá. És aki egyszer képes… felsóhajt és inkább vágtába kezd, miután megbeszélték.*
*Ahogy válaszol a lány, már el is könyveli, hogy mire kiérnek a piacról, el is fogja felejteni, amit mondani akar. Talán jobb is, ha nem firtatja, hiszen tudja jól, hogy nem másban kéne a válaszait keresni, hanem saját magában. Ő is elmélyed, csendessé válik, már az a piros ruha sem izgatja a fantáziáját. Úgysem veheti meg ma, úgyhogy akár figyelhet is arra, ami körülötte zajlik. De nem történik más, csak a csend és a szótlan út ami majd a tisztásig tart anélkül, hogy bármelyikük megtörné. Nem bánja. Csak ne bántaná annyira az, hogy el kell mennie a városból. Nem szólt Grael-nek, de valamiért úgy gondolja ez hiba volt, még ha a megállapodásban nem is volt szó olyasmiről, hogy minden lépését meg kell vele osztania. Elvégre az egész egy játék, ami arra szolgál, hogy ne kelljen idejekorán meghalnia a feketeség által, akiből most ismét ki sem tudná nézni, hogy ártana neki. Mégis oda igyekeznek, ahol majd túl élénk lesz az az emlék, hogy márpedig megtörténhet.
Meglepődik, mikor Nori felé kell újra fordítania a tekintetét, aki mégsem felejtette el, hogy vár tőle néhány mondatot. Amit kap, az viszont cseppet sem olyan, ami hasznára lenne. A lány vívódásait már ismeri, ezért is védi annyira attól az impulzustól, ami akkor érné, ha megtudná, hogy hogyan érte utol az apját a halál. Persze a saját bőrét is félti, de sokszor erősebb az az érzés, hogy a másik nem tudna ezzel megküzdeni. Talán eljön az az idő, amikor már nem kell erre gondolni sem, amikor át tudnak erről beszélgetni egy éjszakát különösebb kiakadások, vagy átkok nélkül, de most még nem jött el az ideje. Még ketten sérülnének benne és az sehová nem vezetne.*
- Értem, amit mondasz, csak… tudod, ha valaki kedvel, akkor attól is éreznéd, hogy élsz, mert ad valamit, ami jó. A jó sem volt mindig az életed része, ugyanúgy hatást kellene gyakorolnia rád. Mint a lakásod. *Mosolyodik el szelíden.* - Az egy ajándék, abból is születtek érzéseid, nem? És tudod belőle, hogy itt vagyok neked. *Már amikor kimondja összeszorul a szíve, mert nem biztos, hogy ez mindig így lesz.* - Ellenben, ha jól elláttam volna a bajod, akkor fájt volna pár napig, de aztán vége. Vagy megmarad a harag. *Fel kell nevessen, mert azt mind a ketten tudják, hogy ő arra nem volna képes, de nem csak a lelke miatt, hanem mert ereje sincs hozzá.* - Nem volna jobb, ha szeretetet kapnál tőle? *Nem is hasonlít a két helyzet. Míg Nori-ék valami furcsa párzási rituálé közepette küzdöttek meg egymással, addig Grael azért bántotta mert… nem is tudja, hogy miért. Nem volt szükséges. De a jelenlegi helyzet fényében igencsak zavarja és nem tud mit kezdeni vele. Még akkor is, ha sok minden megváltozott azóta. Akkor is képes volt rá. És aki egyszer képes… felsóhajt és inkább vágtába kezd, miután megbeszélték.*
9971. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-03 18:10:55
Üzenet elküldve: 2025-03-03 18:10:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Az élet néha meglepő fordulatokra képes. A város védelmet nyújtó határain belül nem kell attól tartania, hogy bármelyik pillanatban az életére törhetnek, de az érzések attól még ugyanazok maradnak. A félelem is pont ugyanolyan, mint máskor. Akkor is, ha most a jeges kékek azért néznek rá csúnyán, mert megbántotta barátnőjét az új kedvesével kapcsolatban, meg akkor is, ha azt érzi, hogy a végtelen sötétségben ragadva, magányosan nyeli őt el az örökkévalóság. Lényegében teljesen mindegy, hogy a piacra igyekvő fél-elftől vagy egy igazi démontól fél, az érzést már jól ismeri, és ezért is érti meg legbelül, hogy valamit nagyon rosszul csinált.*
- A vérének is romantikusan szép színe van. *Válaszolja motyogva a romantikára, s közben halványan mosolyog, de aztán tátva marad a szája, mikor meghallja Mai váratlan kérdését. A szó beléfagy, talán még a korábbi jéglándzsák hatása…*
- Emm… jussunk ki ebből az istenekverte tömegből, aztán válaszolok erre, jó? *Megrázza a fejét, és közben, mintha a komolyság nyomai jelennének meg a feketeség arcán, ami azonban hamar a homályba is vész, ahogy belefeledkezik a vásárlásba. A piacot nem sokkal később maguk mögött hagyják, de az ígért válasz nem érkezik a feketére rúzsozott kis ajkak közül. Akkor sem, mikor elérik az istállót, és aközben sem, míg Nori ügyesen felnyergeli Árnyékot, amit az utóbbi időben tanult meg, hogyan kell. Kénytelen volt, mert munkája során nem egy állatot kellett már így „felöltöztetnie”. A lány továbbra is csendes, egy szót sem szól, még akkor sem, mikor már az erdőszéli tisztás hűvös szellője keresztezi útjukat, miközben lovaik hátán ülve, lépésben utaznak. Nori felkapja a fejét, mikor egy baljós, károgó hangot hallató madár repül el felettük. Varjú lehet, vagy valami olyasmi. A feketeség esküdni merne, hogy még az ezüstös szeme is megcsillan az állatnak, ahogy fentről őket bámulja. Aztán csak tovaszáll…*
- Szóval, amit kérdeztél… *Állítja meg Árnyékot. Nem felejtette el, hogy mit ígért, de azt sem árulja el, hogy miért váratta ilyen sokáig Mai-t.*
- A rövid válaszom az, hogy nem, nem zavar. Tudod miért? Azért, mert a fájdalom egy olyan érzés, ami mindig ugyanúgy jelzi, hogy élek. Boldog nem lehettem sokáig, azt nem éreztem, a szomorúságot, mivel állandó volt, pedig megszoktam. Fájdalmat viszont nem mindig érzek, így az bármikor meg tud lepni. Olyan erős érzés, hogy… hogy jól esik. Igen, érzem tőle, hogy élek. Élni pedig jó, nem igaz? Szóval nem, nem zavar, hogy bántott, sőt, hálás vagyok érte. *Kuncog játékosan, ahogy újra a kékeket keresi, hátha most melegebbnek látszanak egy jégcsapnál.*
- Menjünk! *Mondja végül, és a gyeplővel egyet csapva megindítja Árnyékot, hogy végül maguk mögött hagyhassák Arthenior-t egy rövid időre.*
*Az élet néha meglepő fordulatokra képes. A város védelmet nyújtó határain belül nem kell attól tartania, hogy bármelyik pillanatban az életére törhetnek, de az érzések attól még ugyanazok maradnak. A félelem is pont ugyanolyan, mint máskor. Akkor is, ha most a jeges kékek azért néznek rá csúnyán, mert megbántotta barátnőjét az új kedvesével kapcsolatban, meg akkor is, ha azt érzi, hogy a végtelen sötétségben ragadva, magányosan nyeli őt el az örökkévalóság. Lényegében teljesen mindegy, hogy a piacra igyekvő fél-elftől vagy egy igazi démontól fél, az érzést már jól ismeri, és ezért is érti meg legbelül, hogy valamit nagyon rosszul csinált.*
- A vérének is romantikusan szép színe van. *Válaszolja motyogva a romantikára, s közben halványan mosolyog, de aztán tátva marad a szája, mikor meghallja Mai váratlan kérdését. A szó beléfagy, talán még a korábbi jéglándzsák hatása…*
- Emm… jussunk ki ebből az istenekverte tömegből, aztán válaszolok erre, jó? *Megrázza a fejét, és közben, mintha a komolyság nyomai jelennének meg a feketeség arcán, ami azonban hamar a homályba is vész, ahogy belefeledkezik a vásárlásba. A piacot nem sokkal később maguk mögött hagyják, de az ígért válasz nem érkezik a feketére rúzsozott kis ajkak közül. Akkor sem, mikor elérik az istállót, és aközben sem, míg Nori ügyesen felnyergeli Árnyékot, amit az utóbbi időben tanult meg, hogyan kell. Kénytelen volt, mert munkája során nem egy állatot kellett már így „felöltöztetnie”. A lány továbbra is csendes, egy szót sem szól, még akkor sem, mikor már az erdőszéli tisztás hűvös szellője keresztezi útjukat, miközben lovaik hátán ülve, lépésben utaznak. Nori felkapja a fejét, mikor egy baljós, károgó hangot hallató madár repül el felettük. Varjú lehet, vagy valami olyasmi. A feketeség esküdni merne, hogy még az ezüstös szeme is megcsillan az állatnak, ahogy fentről őket bámulja. Aztán csak tovaszáll…*
- Szóval, amit kérdeztél… *Állítja meg Árnyékot. Nem felejtette el, hogy mit ígért, de azt sem árulja el, hogy miért váratta ilyen sokáig Mai-t.*
- A rövid válaszom az, hogy nem, nem zavar. Tudod miért? Azért, mert a fájdalom egy olyan érzés, ami mindig ugyanúgy jelzi, hogy élek. Boldog nem lehettem sokáig, azt nem éreztem, a szomorúságot, mivel állandó volt, pedig megszoktam. Fájdalmat viszont nem mindig érzek, így az bármikor meg tud lepni. Olyan erős érzés, hogy… hogy jól esik. Igen, érzem tőle, hogy élek. Élni pedig jó, nem igaz? Szóval nem, nem zavar, hogy bántott, sőt, hálás vagyok érte. *Kuncog játékosan, ahogy újra a kékeket keresi, hátha most melegebbnek látszanak egy jégcsapnál.*
- Menjünk! *Mondja végül, és a gyeplővel egyet csapva megindítja Árnyékot, hogy végül maguk mögött hagyhassák Arthenior-t egy rövid időre.*
9970. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:44:55
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:44:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Már látja is, a láthatáron ki is rajzolódik már a város körvonala, ahogy a szántóföldeket átszeli. A nap már lassan átbukik a horizonton, az eget így gyönyörű vörösbe burkolva. Mennyire másabb így a táj, amikor tegnap erre járt, a sötétség burkolt mindent, most pedig ismét a sötétség fog eluralkodni a tájon, de még amaz küzd ellene, bár ez elkerülhetetlen.
Mire beér ugyanarra a tisztásra, ahol a kis túrája elindult, már jócskán lebukott a nap. Sötétség honol az egész városon ismét.
Jobb is így, azóta sem szereti a tömeget, és szerencsére eddig sem volt szem előtt. Nagyot nyel, amikor meglátja a kis dombocskát, ez is csak arra emlékezteti mire van szüksége, mi az amit most meg kell tennie. Grael. El kell jutnia hozzá.*
*Már látja is, a láthatáron ki is rajzolódik már a város körvonala, ahogy a szántóföldeket átszeli. A nap már lassan átbukik a horizonton, az eget így gyönyörű vörösbe burkolva. Mennyire másabb így a táj, amikor tegnap erre járt, a sötétség burkolt mindent, most pedig ismét a sötétség fog eluralkodni a tájon, de még amaz küzd ellene, bár ez elkerülhetetlen.
Mire beér ugyanarra a tisztásra, ahol a kis túrája elindult, már jócskán lebukott a nap. Sötétség honol az egész városon ismét.
Jobb is így, azóta sem szereti a tömeget, és szerencsére eddig sem volt szem előtt. Nagyot nyel, amikor meglátja a kis dombocskát, ez is csak arra emlékezteti mire van szüksége, mi az amit most meg kell tennie. Grael. El kell jutnia hozzá.*
9969. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:38:46
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:38:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Talán ezen az útvonalon lesz a legegyszerűbb elhaladni. El is felejtette már, milyen szép és nyugodt is a város esténként. A csend, amit csak a fáklyák lobogó hangja és az esetleges éjjeli furcsán viselkedő kétlábúak hangjai törnek csak meg. Mindig is viccesnek találta őket, ahogy úgy járnak mint a kígyók, és a beszédük is legalább olyan zavaros mint egy három éves gyermeké. A sok futástól egy picit elfáradt, úgy hogy elhatározza, megül azon a dombon ahol Trylnorral találkozott először. Vissza is gondol azokra a szép emlékekre. Leül, a dombocskán, a fű a hidegen hat még a feneke alatt, az idő még csípős de nem zavarja. Deres is megül mellette lihegve.*
-Maradj csak, pihenj. Majd utána megyünk.
*Szemeit felemeli az égre, gyönyörű tiszta az égbolt, a csillagok és a holdak ragyogják be. Azért is ilyen hűvös. Mégis annyira gyönyörű.
Amint úgy érzi, lábai eléggé kipihenték magukat, tovább is indul. Még messze az út amit meg kell tennie.*
*Talán ezen az útvonalon lesz a legegyszerűbb elhaladni. El is felejtette már, milyen szép és nyugodt is a város esténként. A csend, amit csak a fáklyák lobogó hangja és az esetleges éjjeli furcsán viselkedő kétlábúak hangjai törnek csak meg. Mindig is viccesnek találta őket, ahogy úgy járnak mint a kígyók, és a beszédük is legalább olyan zavaros mint egy három éves gyermeké. A sok futástól egy picit elfáradt, úgy hogy elhatározza, megül azon a dombon ahol Trylnorral találkozott először. Vissza is gondol azokra a szép emlékekre. Leül, a dombocskán, a fű a hidegen hat még a feneke alatt, az idő még csípős de nem zavarja. Deres is megül mellette lihegve.*
-Maradj csak, pihenj. Majd utána megyünk.
*Szemeit felemeli az égre, gyönyörű tiszta az égbolt, a csillagok és a holdak ragyogják be. Azért is ilyen hűvös. Mégis annyira gyönyörű.
Amint úgy érzi, lábai eléggé kipihenték magukat, tovább is indul. Még messze az út amit meg kell tennie.*
9968. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:49:25
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:49:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Csendes a folyópart, alig-alig töri meg madarak csicsergése a napközbeni nyugalmát. A telet lassan maguk mögött hagyva egyre többször hallani őket, de még nincs tavasz, erőtlen a nap fénye is, ha fehéren csillogva játszik is a hullámok tetején. Hűvös a feltámadó szél; a földön hever mellette a sötét kabát a fövenyen, valamivel feljebb a fák mellett, ahova behúzódott. Kihalt a tisztás a háta mögött, ugyanolyan üres, mint amikor jött, mégis az árnyak takarását keresi, a part fölé kinyúló ágak adta viszonylagos védelmet a feje felett.
Mozdulatlanságba kövülve áll az idő. Ingujjban ül egy kidőlt fa szélesen terpeszkedő gyökérzete közelében. A hajába túr a szél, bágyadtan melegíti a nap az inget a hátán. Törökülésben bámulja az előtte heverő, hajlított pengéjű fekete tőrt. Félig üres a baljában tartott italos üveg, éles pontként villog a levelek alatt beeső fények között. Középületről szökött szobornak lehetne nézni, ha nem venne olykor levegőt, s emelkedne vele a válla. Ha fázik is, nem mutatja, a könyékig hanyagul feltűrt ing alatt nem látszik lúdbőr, hogy árulója legyen.
Csípősen izzik a torkán az ital, az utolsó korty, amit megivott idefele jövet, mielőtt elzuhant volna a földön, félredobva magáról a kabátot, a tőrt, a tegeze s rajta az íja is ott fekszik valahol a törzs mellett, a zsákjával együtt. Maga elé meredve figyeli a kést, a ki tudja mióta egy helyben álló tűt a markolatában. Ég a szeme, alig hunyja le pislogni, kivehetetlen az érzelem az összevont, sötét szemöldök mögött. Hogy az egészet visszahajítsa a vízbe, nincsen messze tőle, hogy maga is utána menjen a hideg sodrásba. Megmagyarázhatatlan a bizonytalanság, ami körülveszi, riasztja a tudat, hogy napvilágnál kint legyen, hogy bárki lássa, hogy haza induljon, haza – irányítás nélkül csapódnak a gondolatai a part magányában. Száraz a szája. Sápadtan mered a késre. Egyetlen mozdulattal emeli újra az üveget. Ismeri ezt az utat. Íztelen, csak mar, nem is kér tőle egyebet, csak fojtsa meg azt, amivel nem tud megbirkózni.*
*Csendes a folyópart, alig-alig töri meg madarak csicsergése a napközbeni nyugalmát. A telet lassan maguk mögött hagyva egyre többször hallani őket, de még nincs tavasz, erőtlen a nap fénye is, ha fehéren csillogva játszik is a hullámok tetején. Hűvös a feltámadó szél; a földön hever mellette a sötét kabát a fövenyen, valamivel feljebb a fák mellett, ahova behúzódott. Kihalt a tisztás a háta mögött, ugyanolyan üres, mint amikor jött, mégis az árnyak takarását keresi, a part fölé kinyúló ágak adta viszonylagos védelmet a feje felett.
Mozdulatlanságba kövülve áll az idő. Ingujjban ül egy kidőlt fa szélesen terpeszkedő gyökérzete közelében. A hajába túr a szél, bágyadtan melegíti a nap az inget a hátán. Törökülésben bámulja az előtte heverő, hajlított pengéjű fekete tőrt. Félig üres a baljában tartott italos üveg, éles pontként villog a levelek alatt beeső fények között. Középületről szökött szobornak lehetne nézni, ha nem venne olykor levegőt, s emelkedne vele a válla. Ha fázik is, nem mutatja, a könyékig hanyagul feltűrt ing alatt nem látszik lúdbőr, hogy árulója legyen.
Csípősen izzik a torkán az ital, az utolsó korty, amit megivott idefele jövet, mielőtt elzuhant volna a földön, félredobva magáról a kabátot, a tőrt, a tegeze s rajta az íja is ott fekszik valahol a törzs mellett, a zsákjával együtt. Maga elé meredve figyeli a kést, a ki tudja mióta egy helyben álló tűt a markolatában. Ég a szeme, alig hunyja le pislogni, kivehetetlen az érzelem az összevont, sötét szemöldök mögött. Hogy az egészet visszahajítsa a vízbe, nincsen messze tőle, hogy maga is utána menjen a hideg sodrásba. Megmagyarázhatatlan a bizonytalanság, ami körülveszi, riasztja a tudat, hogy napvilágnál kint legyen, hogy bárki lássa, hogy haza induljon, haza – irányítás nélkül csapódnak a gondolatai a part magányában. Száraz a szája. Sápadtan mered a késre. Egyetlen mozdulattal emeli újra az üveget. Ismeri ezt az utat. Íztelen, csak mar, nem is kér tőle egyebet, csak fojtsa meg azt, amivel nem tud megbirkózni.*
9967. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:24:57
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:24:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Rengeteg dolog történik vele mostanában. Minden jó úton halad ahhoz, hogy a Wegtoren-be való utazáson felkészülten, minden arthenior-i szükséges szálat elvarrva vehessen részt. Még azt kell valahogy elintéznie, hogy Nelira gyereke jó helyen legyen. Természetesen a megoldás egyértelmű, de nem állíthat oda az árvaházba csak úgy, ugyanis az igazgatónőjével személyes ügye is akad. Ma is legalább háromszor küldte el melegebb éghajlatra a nőt, amiért a segítségéért cserébe egy hosszú irományt vár tőle a céljairól, azok okáról. Ezt nem is lehet megfogalmazni. Legalábbis ezt gondolja minden egyes kiszenvedett sor után, de az igazság az, hogy nem halad vele rosszul.
Pihenőre azonban szükség van, mielőtt kifolynak a szép kék szemei, vagy begyullad a csuklója a rengeteg körmöléstől. Estefelé jár már, de még nem sötétedik, pont ideális az idő, hogy friss levegőt szívjon, és sétáljon egy kicsit, mielőtt még egyszer nekiül az írásnak lefekvés előtt.
A tisztás nyugodt és csendes, a szél pedig pont annyira csíp, amennyire még jól is esik neki. Nincsen semmi célja, tényleg csak kiszellőztetni a fejét, de ha már itt van, akkor ellátogat az Álomfűzhöz. Különleges, mágikus fa ez, melyről sokat olvasott, de a gyöngyeit nem meri megérinteni. Gyönyörű, törékeny ékszereknek tartja őket, melyekre vigyázni kell, nem tönkretenni. Úgyhogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon gyönyörködik a fában, miközben tudatosan próbálja megtisztítani a gondolatait mindentől, amire már nincs szüksége. Reméli, hogy a kezdődő fejfájása is megszűnik majd tőle, vagy ha nem is ettől, akkor a kellemes, télies levegőtől.*
Pihenőre azonban szükség van, mielőtt kifolynak a szép kék szemei, vagy begyullad a csuklója a rengeteg körmöléstől. Estefelé jár már, de még nem sötétedik, pont ideális az idő, hogy friss levegőt szívjon, és sétáljon egy kicsit, mielőtt még egyszer nekiül az írásnak lefekvés előtt.
A tisztás nyugodt és csendes, a szél pedig pont annyira csíp, amennyire még jól is esik neki. Nincsen semmi célja, tényleg csak kiszellőztetni a fejét, de ha már itt van, akkor ellátogat az Álomfűzhöz. Különleges, mágikus fa ez, melyről sokat olvasott, de a gyöngyeit nem meri megérinteni. Gyönyörű, törékeny ékszereknek tartja őket, melyekre vigyázni kell, nem tönkretenni. Úgyhogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon gyönyörködik a fában, miközben tudatosan próbálja megtisztítani a gondolatait mindentől, amire már nincs szüksége. Reméli, hogy a kezdődő fejfájása is megszűnik majd tőle, vagy ha nem is ettől, akkor a kellemes, télies levegőtől.*
9966. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-01 14:47:22
Üzenet elküldve: 2025-03-01 14:47:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Dolgosra nem száll véletlen szerencse//
*Hidegen éri az arcát a levegő hűvöse, az álláról csepeg vissza a víz a folyóba, ahogy fölé hajolva belemeríti a kulacsát. Röpke pillanat, amíg beleveszik a part menti csendbe, mielőtt belevetné magát a város zajába, ha utóbbit újra csak kényszerből teszi is. A szájához emelve a megtöltött tömlőt iszik egy kortyot, visszatámasztva a térdére a kezét. A hullámokon megtörő fényeket nézi, semmi kedve mozdulni onnan, a folyó, a part mellől. Nem vonzza a város, sohasem teszi, most mégis a szokásosnál is sötétebbnek érzi a világot maga körül. Nem vágyja a központi, napvilágos teret, az ezerféle torok hangzavarától hangos utcákat, de ezúttal a kis lak hátrahagyott magányát sem, ahol minden mintha direkt csak arra emlékeztetné, amitől szabadulna. Nincs egy nyugodt pont..
Borús a mozdulat, amivel lepillantva visszazárja a kulacsot, s az övéhez nyúl, hogy a helyére akassza. A vízfodrok sorát egy közelebb megtörő villanás vonja közben oldalra a figyelmét. Nem kell sok, hogy a sekélyesben megtalálja a szeme az iszapba vesző furcsa csillogás forrását. Felemelkedve lép odébb.
Vizes lesz a kabátujja, a csizmája a part menti puha fövenybe süpped, ahogy gondolat nélkül lenyúl érte a víz alá. Ráfonódnak az ujjai a sárba süllyedt ismeretlen testre, váratlanul ismerős a fogása, a súlya, ha a rárakódott hordalék húzza is, nehezen tűnik elő a formája, mert sötét, sötéten ül rajta az iszap is.. Mint akit megégettek hajítja el a felszín alól előbukó tőrt. Megbillenve esik hátra a lendülettől, maga mögött keresve támaszt a kezével a földön, ahogy a lábai előtt a laza talajba áll a kés. Nyirkosan folyik még rajta a sár, de nem lehet összetéveszteni mással azt az ívet, ha még annyi változata létezik is.. Elsápadva mered a folyóból kihalászott wegtoreni tőrre. Fekete, mint az éjszaka. Mint az ártó szellemek, akik gunyoros játékot űznek vele. Kiszárad a szája. Nincs egy biztos pont, egyetlen hely, egyetlen egy se..*
*Hidegen éri az arcát a levegő hűvöse, az álláról csepeg vissza a víz a folyóba, ahogy fölé hajolva belemeríti a kulacsát. Röpke pillanat, amíg beleveszik a part menti csendbe, mielőtt belevetné magát a város zajába, ha utóbbit újra csak kényszerből teszi is. A szájához emelve a megtöltött tömlőt iszik egy kortyot, visszatámasztva a térdére a kezét. A hullámokon megtörő fényeket nézi, semmi kedve mozdulni onnan, a folyó, a part mellől. Nem vonzza a város, sohasem teszi, most mégis a szokásosnál is sötétebbnek érzi a világot maga körül. Nem vágyja a központi, napvilágos teret, az ezerféle torok hangzavarától hangos utcákat, de ezúttal a kis lak hátrahagyott magányát sem, ahol minden mintha direkt csak arra emlékeztetné, amitől szabadulna. Nincs egy nyugodt pont..
Borús a mozdulat, amivel lepillantva visszazárja a kulacsot, s az övéhez nyúl, hogy a helyére akassza. A vízfodrok sorát egy közelebb megtörő villanás vonja közben oldalra a figyelmét. Nem kell sok, hogy a sekélyesben megtalálja a szeme az iszapba vesző furcsa csillogás forrását. Felemelkedve lép odébb.
Vizes lesz a kabátujja, a csizmája a part menti puha fövenybe süpped, ahogy gondolat nélkül lenyúl érte a víz alá. Ráfonódnak az ujjai a sárba süllyedt ismeretlen testre, váratlanul ismerős a fogása, a súlya, ha a rárakódott hordalék húzza is, nehezen tűnik elő a formája, mert sötét, sötéten ül rajta az iszap is.. Mint akit megégettek hajítja el a felszín alól előbukó tőrt. Megbillenve esik hátra a lendülettől, maga mögött keresve támaszt a kezével a földön, ahogy a lábai előtt a laza talajba áll a kés. Nyirkosan folyik még rajta a sár, de nem lehet összetéveszteni mással azt az ívet, ha még annyi változata létezik is.. Elsápadva mered a folyóból kihalászott wegtoreni tőrre. Fekete, mint az éjszaka. Mint az ártó szellemek, akik gunyoros játékot űznek vele. Kiszárad a szája. Nincs egy biztos pont, egyetlen hely, egyetlen egy se..*
9965. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-28 19:23:13
Üzenet elküldve: 2025-02-28 19:23:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Dolgosra nem száll véletlen szerencse//
*Hűvös szellő tépi a sötét kabátot, melynek gazdája kimért léptekkel tart a folyópart felé. A napkorong magasan jár, fénysugarai táncot lejtenek a sebes vizű folyó hullámain. A fiatal férfi megmossa ábrázatát az egyébként tiszta, ám hideg vízben, ám mielőtt felegyenesedne, szeme sarkából még elkap egy csillanást a sekély mederben. Az iszapban rejlik valami. Elég könyökig nyúlni a vízbe, ha ki akarja szabadítani a rejtélyes tárgyat. Súlyra acél, ám vaskos iszap fedi. Egy ideje már itt lehet, valószínűleg a folyó sodorta idáig. Ha Kyr megmossa, úgy egy fekete acéllal megáldott tőrt vehet szemügyre. Rozsdának nyoma sincs, s pengéje sem csorbult meg. Markolata nem különbözik a penge anyagától, ám fekete színén kívül egyéb különlegessége is akad; a markolata egy aprócska iránytűt foglal magába, pontosan a közepén. Különös darab, azt meg kell hagyni, de mindenképp értékesnek látszik. Hogy Kyr mit kezd vele, az rajta áll. Egy dolog biztos; csavargásai során szerzett ismereteit Lanawin földjéről immáron egy iránytű is megfejeli.*
*Hűvös szellő tépi a sötét kabátot, melynek gazdája kimért léptekkel tart a folyópart felé. A napkorong magasan jár, fénysugarai táncot lejtenek a sebes vizű folyó hullámain. A fiatal férfi megmossa ábrázatát az egyébként tiszta, ám hideg vízben, ám mielőtt felegyenesedne, szeme sarkából még elkap egy csillanást a sekély mederben. Az iszapban rejlik valami. Elég könyökig nyúlni a vízbe, ha ki akarja szabadítani a rejtélyes tárgyat. Súlyra acél, ám vaskos iszap fedi. Egy ideje már itt lehet, valószínűleg a folyó sodorta idáig. Ha Kyr megmossa, úgy egy fekete acéllal megáldott tőrt vehet szemügyre. Rozsdának nyoma sincs, s pengéje sem csorbult meg. Markolata nem különbözik a penge anyagától, ám fekete színén kívül egyéb különlegessége is akad; a markolata egy aprócska iránytűt foglal magába, pontosan a közepén. Különös darab, azt meg kell hagyni, de mindenképp értékesnek látszik. Hogy Kyr mit kezd vele, az rajta áll. Egy dolog biztos; csavargásai során szerzett ismereteit Lanawin földjéről immáron egy iránytű is megfejeli.*
9964. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-23 17:15:06
Üzenet elküldve: 2025-02-23 17:15:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Kitérő nélkül viszik a lábai a város felé vezető úton. Alig dereng még valami halovány, mélyvörös pír az ég alján a földek felett, vajmi kevés hozzá, hogy reggelnek, hajnalnak, vagy akárcsak virradatnak lehessen tekinteni, mégis komor vonásokra talál a látvány a kifejezéstelen arcon. A nyitva hagyott kabátja szélébe kap a szél, sötéten csapja félre a teste mellett az anyagot. Sivár a vidék, szándékoltan tartja magát távol a tanyák, falvak, emberek árnyaitól. Olykor a kitaposott útról is letér, a szántók még kopár földjein kerülve, ha felsejlik egy szekér, ló, paraszt fekete alakja a távolban. Élesen surrog a csizmáján a fent hagyott száraz tarló maradéka. Ellenállás nélkül húz keresztül a néma tájon a szél.
Idomtalan formák a várost jelző házak, csípős a levegő, füst szagát érzi benne. Gondolat nélkül fordul le az egyenes útról tisztásnál, s vág át a part felé. Hogy a piacon már kint vannak az árusok afelől kétsége sincs, mégis a hűvös vizű folyó mellé guggol először. Megmerítve a kezét mossa meg benne az arcát. Szúrja a hideg a bőrét. Vizes ujjakkal túr a hajába, a víz felett úszó szürke párába bámulva egy másodpercre, mielőtt hátranyúlna az övén lógó kulacsáért.*
Idomtalan formák a várost jelző házak, csípős a levegő, füst szagát érzi benne. Gondolat nélkül fordul le az egyenes útról tisztásnál, s vág át a part felé. Hogy a piacon már kint vannak az árusok afelől kétsége sincs, mégis a hűvös vizű folyó mellé guggol először. Megmerítve a kezét mossa meg benne az arcát. Szúrja a hideg a bőrét. Vizes ujjakkal túr a hajába, a víz felett úszó szürke párába bámulva egy másodpercre, mielőtt hátranyúlna az övén lógó kulacsáért.*
9963. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-21 20:29:16
Üzenet elküldve: 2025-02-21 20:29:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*A testmozgás gyakran mellőzött elfoglaltság a tudósok körében, a hatása mégis vitathatatlan. Ha majdnem kómába bódítja magát az elf lánya altató füvekkel, nincs is jobb ellenszer, mint a reggeli csípős levegő. Már percek óta a tisztáson ácsorog a lova társaságában, és beszívja-kifújja, beszívja-kifújja. Annyira ügyesen gyakorol, hogy meggyőzte magát, ez roppant hasznos elfoglaltság, és még véletlenül sem kifogás arra, hogy semmi kedve egy ló hátára ülni, széttörni a fenekét, és visszatérni oda, ahova már réges-rég ideje lett volna. Legény többször is megkísérli megtörni a mondvacsinált idillt, először csak próbál a kantártól lehajolni, hogy megrágcsálja a régi szottyadt füvet, sikertelenül, majd rángatja egy kicsit Dorát.*
- Ló, maradj! Ez most fontos. *Közli a lány. Még mindig valami bódultság lehet úrrá rajta, mert meggyőződése, hogy éles fülével hallja a földet, ahogy arról is, hogy nagyon kellemes a hangja. Már-már úgy van vele, hogy az örökkévalóságig el tudna szunyókálni itt, amikor tíz perc után Legény azzal viszi be a kegyelemdöfést, hogy mellé pakol egy kupaccal, és vádlón néz. Dora, aki még mindig lehunyt szemmel elmélkedik, mérgesen pillant fel rá.*
- Ha megmerényelnek engem, az utolsó kívánságom az lesz, hogy süssenek belőled kolbászt. *Morog rá. Mint az állatok többsége, Legény is szeretettel adózik azért, mert beszél hozzá, főleg, mert fogalma sincs, hogy Dora utálja az állatokat. Hát még ha fel kell rájuk ülni! Az a legrosszabb.*
- A narancstetves… *Jön rá a problémára, és már kezdődik is a szokásos játék. Elvezeti a lovat az első fatönkig, és onnan ügyeskedi fel magát.*
- Erős, független nő vagyok. *Vonja maga elé a szavakat, mint egy páncélt. Persze ez nagy büdös semmit se ér, ha bajba kerül. Úgy dönt, inkább lova gyorsaságában, na meg persze éles elf érzékeiben bízik, amik ma mintha a szokottnál is kiválóbban működnének. Lehet, hogy azért, mert hatok óta először megmosdott?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.21 20:30:54
*A testmozgás gyakran mellőzött elfoglaltság a tudósok körében, a hatása mégis vitathatatlan. Ha majdnem kómába bódítja magát az elf lánya altató füvekkel, nincs is jobb ellenszer, mint a reggeli csípős levegő. Már percek óta a tisztáson ácsorog a lova társaságában, és beszívja-kifújja, beszívja-kifújja. Annyira ügyesen gyakorol, hogy meggyőzte magát, ez roppant hasznos elfoglaltság, és még véletlenül sem kifogás arra, hogy semmi kedve egy ló hátára ülni, széttörni a fenekét, és visszatérni oda, ahova már réges-rég ideje lett volna. Legény többször is megkísérli megtörni a mondvacsinált idillt, először csak próbál a kantártól lehajolni, hogy megrágcsálja a régi szottyadt füvet, sikertelenül, majd rángatja egy kicsit Dorát.*
- Ló, maradj! Ez most fontos. *Közli a lány. Még mindig valami bódultság lehet úrrá rajta, mert meggyőződése, hogy éles fülével hallja a földet, ahogy arról is, hogy nagyon kellemes a hangja. Már-már úgy van vele, hogy az örökkévalóságig el tudna szunyókálni itt, amikor tíz perc után Legény azzal viszi be a kegyelemdöfést, hogy mellé pakol egy kupaccal, és vádlón néz. Dora, aki még mindig lehunyt szemmel elmélkedik, mérgesen pillant fel rá.*
- Ha megmerényelnek engem, az utolsó kívánságom az lesz, hogy süssenek belőled kolbászt. *Morog rá. Mint az állatok többsége, Legény is szeretettel adózik azért, mert beszél hozzá, főleg, mert fogalma sincs, hogy Dora utálja az állatokat. Hát még ha fel kell rájuk ülni! Az a legrosszabb.*
- A narancstetves… *Jön rá a problémára, és már kezdődik is a szokásos játék. Elvezeti a lovat az első fatönkig, és onnan ügyeskedi fel magát.*
- Erős, független nő vagyok. *Vonja maga elé a szavakat, mint egy páncélt. Persze ez nagy büdös semmit se ér, ha bajba kerül. Úgy dönt, inkább lova gyorsaságában, na meg persze éles elf érzékeiben bízik, amik ma mintha a szokottnál is kiválóbban működnének. Lehet, hogy azért, mert hatok óta először megmosdott?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.21 20:30:54
9962. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-15 23:07:22
Üzenet elküldve: 2025-02-15 23:07:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Igyekszik ugyan kellő figyelmet szentelni megjelenésének, ám a hideg levegő miatt kénytelen csipkedni magát. Egy átlag polgár számára aligha tűnne fel bármi tökéletlenség, Relael viszont nem teljesen elégedett, mely tovább fokozza egyébként is csípős hangulatát.
Mire leérkezik mindent rendben talál, ezért erre aligha lehet panasza, tekintete mégis úgy fürkészi Haldrian munkáját, mintha szándékosan hibát keresne. Némaságát időnként egy-egy teátrális sóhajjal tör meg, majd vacogva húzza össze magát. Hiába a prémkabát, de az éjszakai hideg megviselte. A gondolatát is utálja, hogy esetleg megfázott.*
- Kastélyban?
*A képtelen kérdés akaratlanul is megmosolyogtatja, s ha már mosolya megjelent orcáján, akkor hagyja is ott megállapodni.*
- Jaj de csacska vagy Haldrian. Artheniorban nincsenek kastélyok, arra nincs elég hely. A városok jellemzően zsúfoltak. Még a nagy, impozáns épületek sem olyan lenyűgözőek, mint a város határán fekvőek.
*Megkönnyebbül a város épületeinek ködös sziluettjét látva, s egyben idegessé is válik. Artheniorhoz igen sok rossz emlék köti.*
- Mármint bordély?
*Kérdez vissza és lelassítja lovát, majd megtorpanásra készteti, ezt követően pedig lemászik a nyeregből.*
- Nincsen.
*Feleli, s közben megigazítja a kantárszárat, hogy kényelmesebben vezethesse a névtelen állatot.*
- Örömlányok persze akadnak. A szegények az utcán intézik igényeiket, a nemesekhez viszont házhoz mentek ezek a lányok. Vagy fiúk. Ha nem is házhoz mentek a feleségek miatt, akkor is egy megbeszélt helyszínre vonultak el. Még a város fénykorában voltak olyan "titkos" intézmények, melyek kifejezetten a vagyonosok szórakoztatására alakultak. Nem volt szabad ki és bejárás, mint a fogadókban, s amolyan tagsági díjat is fizetni kellett a diszkrécióért cserébe.
*Fel sem tűnik számára, hogy milyen könnyedén avatja be a fattyút a nemesség aprócska titkaiba, melyet a pórnép legfeljebb sejthetett.*
- A Pegazus fogadóba megyünk elsőként, hogy rendbe szedhessem magamat. így nem mutatkozhatok mások előtt.
*Irritáltságát a vak is láthatja, s Haldrian is jobban teszi, ha nem firtatja Relael külsejének állapotát.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.15 23:09:18
*Igyekszik ugyan kellő figyelmet szentelni megjelenésének, ám a hideg levegő miatt kénytelen csipkedni magát. Egy átlag polgár számára aligha tűnne fel bármi tökéletlenség, Relael viszont nem teljesen elégedett, mely tovább fokozza egyébként is csípős hangulatát.
Mire leérkezik mindent rendben talál, ezért erre aligha lehet panasza, tekintete mégis úgy fürkészi Haldrian munkáját, mintha szándékosan hibát keresne. Némaságát időnként egy-egy teátrális sóhajjal tör meg, majd vacogva húzza össze magát. Hiába a prémkabát, de az éjszakai hideg megviselte. A gondolatát is utálja, hogy esetleg megfázott.*
- Kastélyban?
*A képtelen kérdés akaratlanul is megmosolyogtatja, s ha már mosolya megjelent orcáján, akkor hagyja is ott megállapodni.*
- Jaj de csacska vagy Haldrian. Artheniorban nincsenek kastélyok, arra nincs elég hely. A városok jellemzően zsúfoltak. Még a nagy, impozáns épületek sem olyan lenyűgözőek, mint a város határán fekvőek.
*Megkönnyebbül a város épületeinek ködös sziluettjét látva, s egyben idegessé is válik. Artheniorhoz igen sok rossz emlék köti.*
- Mármint bordély?
*Kérdez vissza és lelassítja lovát, majd megtorpanásra készteti, ezt követően pedig lemászik a nyeregből.*
- Nincsen.
*Feleli, s közben megigazítja a kantárszárat, hogy kényelmesebben vezethesse a névtelen állatot.*
- Örömlányok persze akadnak. A szegények az utcán intézik igényeiket, a nemesekhez viszont házhoz mentek ezek a lányok. Vagy fiúk. Ha nem is házhoz mentek a feleségek miatt, akkor is egy megbeszélt helyszínre vonultak el. Még a város fénykorában voltak olyan "titkos" intézmények, melyek kifejezetten a vagyonosok szórakoztatására alakultak. Nem volt szabad ki és bejárás, mint a fogadókban, s amolyan tagsági díjat is fizetni kellett a diszkrécióért cserébe.
*Fel sem tűnik számára, hogy milyen könnyedén avatja be a fattyút a nemesség aprócska titkaiba, melyet a pórnép legfeljebb sejthetett.*
- A Pegazus fogadóba megyünk elsőként, hogy rendbe szedhessem magamat. így nem mutatkozhatok mások előtt.
*Irritáltságát a vak is láthatja, s Haldrian is jobban teszi, ha nem firtatja Relael külsejének állapotát.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.15 23:09:18
9961. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:57:12
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:57:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Elég volt, a fenében is a várossal és a benne lévőkkel. Nem hitte volna, hogy ismét tele lesz a cipője de megtörtént. Kulcsra zárta a lakást, mélyre eldugta azt. Majd valamikor hazatéved. De egyelőre most nem akarja látni a várost. Valami módot kell találnia arra, hogy a benne lévő érzelmi kavalkádot hátra hagyja, vagy megoldja. És mi másba ha nem alkoholba lehet az ilyesmit fojtani. Úgy hallotta a kikötőben pont ilyesfajta kocsmák és lányok vannak. Ideje megnéznie ezt a helyet magának sokkalta jobban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9975-9994