//Assa Nides//
*Örül, hogy Assa beleegyezett a szoba ötletébe, annak gondolatnak meg még inkább örül, hogy ezek szerint akkor most már egy puha párnára fogja majd álomra hajtani a fejét.*
- Ha meg akarod majd várni a napot, elmehetek majd előre, és egy két ágyas szobát kiveszek, aztán majd ha elfáradtál feljössz. *Mosolyog rá. Ma még nem érintette a bőrét napfény, így egész szelíd hangulatban van, ami valószínűleg ki is hallatszik most a bársonyos hangjából. Ritkán vannak mostanában jobb napjai, de úgy tűnik lassan ideje visszaköszönniük ezeknek az időszakainak. Ezért is megférhetetlen mellette általában, mert ritkán alkalmazza a mélységi nőstények leggyakrabban bevált módszerét, a csábítást. Vagyis dehogyisnem alkalmazza, viszont csak és kizárólag hímeken. Feleslegesen nem látja értelmét, hogy játssza az eszét miközben belül valójában legszívesebben felkoncolná azt akire olyan bájosan mosolyog. Egyszerűbb az illető szemébe mondania, annak meg ha van egy cseppnyi esze is, hát távol tartja magát tőle a későbbiekben, és már meg is spórolt magának egy halom fáradalmat ahelyett, hogy bájolgott volna neki még néhány sort.
A meglátására kapott heves tiltakozást hallva jót kuncog.* ~Szegénykém hogy megijedt! Pedig tényleg a tőlem telhető legfinomabban avattam be ebbe az apróságba.~
- Jaj, ne ijedj meg! Csak a mi szemszögünkből meséltem. *Csitítgatja szelíd hangon, meleg mosollyal. Lassan már kezdi megsajnálni szegény felszíni lánykát, akit láthatóan elég rossz útitárssal hozott össze a sors általa. Tényleg nem az volt a célja, hogy a tündérkére a frászt hozza, bár látszólag inkább elszomorodott. Kicsit értetlenül dönti oldalra a fejét ahogy elnézi az arcát.* ~Tényleg furcsák a felszíniek, rengeteg furcsa érzésekkel.~ *Ismét elkuncogja magát, ahogy Assa az után érdeklődik, hogy vajon ő személy szerint a saját maga által felvázolt megjegyzését követné-e. Pedig úgy emlékszik az erdei úton, mikor már rendesen bemutatkozott pont szó volt a testvér öl testvért felálláson.*
- Hm... *Gondolkozik el egy pillanatra a válaszon, teljesen tárgyilagosan átgondolva a dolgokat mindenféle érzelem nélkül.* Azt hiszem nem teljesen pontos a kérdés megfogalmazása. *Emeli fel nyomatékul a mutatóujját, csalafintán mosolyogva. *Mármint meg tudnám-e ölni őket elméleti szinten, hogy meg akarom tenni, vagy hogy képes lennék-e rá, hogy meg is öljem őket? *Még így se teljesen biztos, hogy Assa érti-e mire céloz az elmélet-gyakorlat felállással, ezért rögtön fojtatja is.* Hát elméleti szinten, ha van rá indítékom, ami jelenesetben valószínűleg az lenne, hogy én akarnám az első lánygyermek helyét betölteni és majd átvenni anyánk után az irányítást, akkor igen, ha ez lenne a célom valószínűleg megpróbálnám megölni őket. Az meg, hogy gyakorlatban ezt meg tudnám-e tenni...hát erre már nehezebb választ adnom, mivel két nővérem van, tehát mindkettőt meg kellene hozzá ölnöm, és köszönöm de én még élni akarok, szóval nem vívnám ki magam ellen a nővéreim haragját ha nem muszáj. *Végig mosolyogva magyaráz, mintha a világ legtermészetesebb dolgait vitatnák meg, de hát neki ez az is.* A családi idill nagyon ritka jelenség, és olyannyira törékeny, hogy a legkisebb szellő tönkreteheti. Én személy szerint szeretem a nővéreimet, és nem vágyom a trónra, ezért ők is bizalmasabbak és szelídebbek velem. De nagyon nagy veszélyforrásnak számítok a városukban, így elég lenne csak egy óvatlan lépés a részemről ami azt sugallná a nővéreimnek, hogy igényt tartok a trónra, és valószínűleg vagy az elején sarokba szorítanának kérdőre vonni, vagy már azonnal meg is ölnének. *Vonja meg végül a vállát, végignyújtózva a pokrócon. Most, hogy kicsit az otthoniakról is mesélt, még inkább érzi derűsebbnek a hangulatát, még ha a felszíni lány számára a mondandója nem is tűnt annak.*
- Emlékszel, meséltem, hogy volt egy harmadik nővérem is. Na őt pont nem sokkal a születésem előtt gyilkolta meg a testvérem, hogy átvehesse a helyét. *Erről emlékszik is, hogy esett szó az erdei út során miután sikerrel megölte a két banditát, de jelen helyzetben jobbnak látta feleleveníteni, csak hogy személyes példát is tudjon felhozni. De nem lehet ellene tenni, az ő társadalmukban mindenki saját magáért harcol, és nem mások érdekéért. Az a fajta szeretet amiről meg Assa beszél, olyan meg csak nagyon NAGYON ritkán alakul ki náluk. De végül is úgy mondván tényleg szereti a testvéreit, így meg tudja "nagyjából" érteni a tündérlány érzéseit és gondolatait a testvérszeretetről, ám van néhány egyéb olyan érzés, érzelem amit ha akarna sem tudna magában hova tenni.*