*Szokásos békés mosolyával figyeli, mit művel a vadász a farkassal, majd meglepődöttség ül ki fiatal, ránctalan arcára, melyen nem mutatkozik a kor. De rögvest halk, kedves nevetésben tör ki.*
- Sok jelzővel illettek már életem során, de tán furának még nem neveztek, kedves Lahmar *mondja vidámabban és közvetlenebb stílusban, bár nemes hangja most sem tágít, ajkai finoman ejtik ki a szavakat.*
- Ha ez megnyugvásodra szolgál, mágiát sem űztem, csupán kitértem egy kellemes, reggeli sétára, gyönyörködni a természet páratlan alkotásában *válaszolja meg végül ittlétének valós okát, miközben elpillant a folyó felé. Szemeiben öröm lapul meg, és egy pillanatra megint lehunyja őket, hogy kiélvezze a korai órák kellemesen hűvös szellőjét, ami finoman kap bele szőke tincseibe, akár a fák leveleibe vagy a föld zöldjébe.
Viszont a férfi hangja kizökkenti a pillanatnyi ámulatból, és zöldes tekintetét újfent beszélgetőpartnerére veti. Sokszor ül mosoly az arcán, de most mindhiába, ha el akarná hagyni, akkor sem engednék Wynn megjegyzései, mik neki inkább tréfásak, mint gúnyosak. Ám ő sem iróniából somolyog, inkább csak azért, hiszen önnön magát képtelen lenne vadásznak vagy effélének elképzelni.*
- Szép címek ezek, de inkább meghagynám az igazán hozzáértő férfiaknak, hisz hazámban a nőknek nem szokása a vadak elejtése, és úgy vélem az emberek közt sem így illő *feleli kedvesen, de közben kíváncsian figyeli tovább, hogy miket ügyködik Lahmar a farkassal. Ilyen kenőcsöt még nem látott, így szívesen tanul róla. Vagy inkább tanul a férfitól, mikre és hogyan kell használni, bár nem hinné, hogy az illatok alapján valaha el tudná készíteni. Bár otthonában jószerivel szükség se lenne rá, elvégre a tündéknek megvannak a maguk gyógymódjai.
Éppen ezért el is hagyja e gondolatokat, és átadja tudatát Wynn bemutatkozásának. Csöndesen, ámde figyelmesen és mosolyogva hallgatja, ahogy büszkén beszél a vadász, és olykor elismerően, egyben meglepődötten felhúzza szemöldökeit.*
- Sok emberrel akadt már társalgásom, de ily hosszas és büszkélkedni való életről ritkán akadt tudomásom *mondja elismerően, minekután a férfi is kérdez egy-két dolgot. Többnyire jobban szeret hallgatni másokat, de ha kell, szívéllyel válaszol is.*
- Inkább átutazónak mondanám magam, bár már egy ideje, hogy Arthenior varázslatos városába sodort az utam. Mindig akad valami új, ami lenyűgöz, így egyhamar nem tervezem a távozást. *meséli csöndesen, de még mindig kitartóan mosolyogva. Nem is kell nagyon erőlködnie, hiszen újfent vidámságra bírja az a tény, hogy már sokadik alkalommal feltételezik, hogy férjet keres vagy épp már férjezett. Persze tudja, hogy a köznép az ő korában már urat tudhat maga mellett, de ő szabadszellemű, és kíváncsi. Úgy véli, ha eljön az ideje, akkor eljön, de sem előbb, sem később ne történjen.*
- Utamat pedig az érdeklődés táplálja más népek iránt. Hazám távoli, és népem elzárkózott a külvilágtól. Ám engem érdekelnek a különböző fajok, kultúrák, és szeretném, ha egykor ismét visszatérhetnénk a bujdosás homályából. De talán még az én életemen is túl fog tenni, mire ez beteljesül. *meséli nyugodtan, közben pedig leguggol a vízhez, és ujjbegyeivel lassan végigsimít a felszínén. Gyakorta tesz így víz közelben, hiszen számára sokat mondanak a tavak, folyók.*
- És Te, Lahmar? Mi cél vezeti napjaid, ha szabad érdeklődöm eziránt? *érdeklődik újfent, hiszen mindenre nyitott, éppúgy egy egyszerű vadász életére is, bár az, hogy egyszerű, nem teljesen igaz, elvégre Wynn elmondása alapján kitűnik a többiek közül, így tán nem is olyan hétköznapi ember.*