//Északi portya//
*Az este még szükségszerűen besegít a sátorállításba, aztán meglehet hasonló mókát eszelt ki Wald is, de egyelőre csak utalgatások történtek erről. Mindenesetre senkit nem hagynak hátra, sem egyedül, és ezt tudatosítják is az aggodalmaskodó Akheelben.*
-Senkit nem hagyunk hátra. *Még az ötleten is kuncog magában. De a nyugodt étkezés, majd álom ígérete jó hatással van rokonára is, mert a korábban elég mogorva és morgós férfi most felderült. Amit nem is bán Harr, sőt.*
-Pontosan ezért. De még pirkadat előtt indulunk. Szaporázva jócskán napnyugta után, de odaérhetünk. *Válaszolja meg a feltett kérdést, és "fekteti le" a tervet is egyúttal, szinte gondolatolvasóként cselekedve, Wald szájaként. Egy elnézést kérő pillantással él is irányába, hogy helyette emelkedett szóra.*
~Talán ennyi azért belefér!~ *Reméli magában, majd dologra fel, hiszen nyakukon az est, s korán kell kelni!*
-Talán, mert mindenki másban jó. De abban nagyon. *Vigyorog még a lányra. De valóban belekóstolna néha más "szakmákba" is, bár kétli ne sajátját választaná és érezné igazán hozzá illőnek, hiszen épp ezért lett az, ami.*
-Van máshoz érzéked úgy igazán? *Méri végig a leányzót, majd lopva és pajkosan néz Waldra, a másik férfiúra köztük. Bizonyára érti a célzást.* Mondjuk volna ötletem. *Vigyorogja mellé.
Egyszóval gyorsan és gond nélkül telik az idő békében, mígnem nyugovóra nem térnek. És azt minél hamarabb meg is ejtik.*
//Északi portya - indulás vissza! //
*Még javában hortyog Karavánpihenő, csak az őrség tagjai virrasztanak, mikor ők szedik a sátorfájukat. No nem szó szerint, a sátrat hátrahagyják, hiszen nem övék, s cipekedni sem kívánnak. Tulajdonképpen a maguk módján hálásak a vendégszerető ingyenes kölcsönzésnek. Lovat szerszámoz, az esti maradék húst majszolja reggelire, felszerelést igazít, rendezget. Mindez nem tart soká, begyakorolt mozdulat mind, hozzászokott már az évek alatt, hiába ifjonti kora.*
-Nyergelj, fordulj! *Válaszolja vezetőjének, ki ellenőrzi a többieket is, majd kiadja az indulási parancsot. Egy búcsúpillantás a sötétbe burkolózó tábornak, egy az őrtorony sötétlő tömegének, majd Pejkó véknyát "kocogtatja" meg lábával. Az okos hátas bizony ért a szép szóból, és felbuzdulva Waldran sebes kezdésétől maga is megugrik.*
~Irány Arthenior!~