// Riana Sidel //
*Hiába kapja meg az elutasító választ, Mordachnak akkor sem igazán tetszik ez az egész, ezért mintha meg sem hallotta volna a hölgy szavait, úgy lépkednek tovább mellette. Közben a Vörös kételkedő arccal megvakarja a fejét, miközben egyre csak a loholó szőkeséget figyeli, ki majdnem megfullad a felé szálló portól! Mordach egy halovány, szinte láthatatlan félmosolyra húzza ajkait, hiszen minden normális ember, ki ártatlanul van bajban, elfogadná a segítségét egy ilyen kényes helyzetben. A Vörösben ugyan felmerülhetne a gondolat, hogy esetleg ez a szépség tolvaj, s épp valami zsákmánnyal menekül, csak a folyamat balul sült el, s most az üldöző valójában a tisztességes polgár. Egy halovány másodpercre ugyan keresztül fut rajta, viszont neki nem az a feladata, hogy ítélkezzen, ezért sem tágít a hölgy mellől. Mikor a másik hátrapillant, a helyzet igen egyértelművé válik, itt bizony a férfi egy üldözés kellős közepébe csöppent!
Egy pillanatra ő maga is hátranéz, s valóban, az idegen közeledik - ha Mordach jobban figyelne, akkor már nagyjából ki tudná venni az alakot, ám most inkább a szőkeségre szegezi vissza tekintetét, ki úgy látszik, hogy meggondolta magát.*
- Ez a beszéd!
*Jegyzi meg a levegőbe a Vörös egy félmosollyal, majd megállnak a lóval, hogy a hölgyemény is feltudjon szállni - Mordach karját nyújtja neki, eközben pedig kíváncsiságát előtérbe helyezve újra, immáron sokadszorra is maga mögé néz. A felismerés hatására viszont hamar levarázsolódik arcáról a mosoly, s a düh enyhe jelét mutatva fúj egyet, miközben homlokát kezdi ráncolni.*
- Akkor úgy vélem, hogy balszerencsés ismeretségre tett szert. *mondja komolyan* Mégis hogy akadt össze ezzel a féreggel? *hangjából egyértelművé válik, hogy bizony ismeri az illetőt, nagyon is jól* Azt hiszem, hogy túlságosan is kicsi a világ... Nekem is volt már hozzá szerencsém még régebben, s nem gondoltam volna, hogy ezt még újra látom!
*Jegyzi meg enyhe undorral, majd látva, hogy a közös ellenség egyre csak közeledik, igen gyors vágtába kezdenek bele, ezzel hatalmas előnyre tesznek szert, hiszen bár percen belül már el is érik a karaván határát.*
- Itt talán jobban el lehet vegyülni, mintha tovább haladnánk, elvégre bármikor bérelhet egy lovat a főtér mellett, nem igaz?
*Azzal leszáll az állatról, s az egyik kerítéssel körbevett hely felé vezeti, ami amolyan megőrzőként szolgál. A vándort, ki a patásokat őrzi, ismeri már Mordach, hiszen utazása során többször találkozott vele a pihenőnél, így biztos benne, hogy lovát nem adja ki más kezébe. Fél perc alatt elrendez mindent, majd visszasiet a hölgyeményhez.*
- Úgy vélem, térjünk be a fogadóba. *s már indul is afelé* Előtte viszont, ha már elhoztam... Talán annyit "megérdemlek", hogy elárulja nékem, hogy mégis honnan ismeri ezt patkányt? *ekkor felé fordul, s kacsint egyet* Mert hogy az ismeretség nem éppen tisztességes, az biztos!
*Jegyzi meg célzóan, mikor is tudatosul benne, hogy ha a hölgy kétes ügyek miatt keveredett össze azzal a férfivel, akkor egyértelmű lesz, hogy ha Mordach is ismeri, akkor ő maga is hasonló dolgok miatt akadt vele össze.*