Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-08 17:15:49
Üzenet elküldve: 2012-11-08 17:15:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Srogwathd Kincsei//
* Alig érkezett meg a Pihenőbe. Nem ismer senkit és semmit, csak azt tudja, hogy jó volna valami biztonságos helyen egy keveset pihenni. Hol is volna nagyobb biztonságban mint a tűz körül, hol már jócskán ülnek. Az elf lány most kimondottan hűvöshöz öltözött. Vastag nadrág, pulóver és csizma. Az előbbiek az erdő színeiben, a csizmáját pedig barna, vadkanbőrből készítette a nagyapja az utolsó születésnapján amit még otthon töltött. Vállán elf íj pihen, mellette egy tarisznya benne némi eleséggel és egy kis zacskó pénzzel.
Óvatosan lépdel közelebb és véletlenszerűen pont Grauk és Skryllae melletti üres helyet nézi ki magának.
- Megengedik? *kérdi kedves, halk hangon majd ha engedélyt kap leül melléjük. Elővesz egy kenyeret, némi felvágottat és zöldséget majd elkezd falatozni. Egyenlőre nem szól többet hozzájuk de óhatatlan is hallja miről beszélgetnek. Ennek tanújele abban van, hogy időnként érdeklődve néz hol az ork, hol a másik alak felé majd félve a rosszalló szavaktól ismét a tűz felé fordul.
Épp sikerül elcsípnie a versike avagy találós iromány sorait is, arca rezzenéstelen de tekintete a tűzbe mélyül elgondolkodva. Vajon mit jelenthet az írás? Természetesen az első pár sor nem okoz gondot az elfnek. Azok csak a búcsú hang nélküli szavai. Ez egy öreg esetleg haldokló ork végső üzenete lehet. Már csak az utolsó négy sort kellene megfejteni, de hát mi köze is van az elfnek az egészhez?*
* Alig érkezett meg a Pihenőbe. Nem ismer senkit és semmit, csak azt tudja, hogy jó volna valami biztonságos helyen egy keveset pihenni. Hol is volna nagyobb biztonságban mint a tűz körül, hol már jócskán ülnek. Az elf lány most kimondottan hűvöshöz öltözött. Vastag nadrág, pulóver és csizma. Az előbbiek az erdő színeiben, a csizmáját pedig barna, vadkanbőrből készítette a nagyapja az utolsó születésnapján amit még otthon töltött. Vállán elf íj pihen, mellette egy tarisznya benne némi eleséggel és egy kis zacskó pénzzel.
Óvatosan lépdel közelebb és véletlenszerűen pont Grauk és Skryllae melletti üres helyet nézi ki magának.
- Megengedik? *kérdi kedves, halk hangon majd ha engedélyt kap leül melléjük. Elővesz egy kenyeret, némi felvágottat és zöldséget majd elkezd falatozni. Egyenlőre nem szól többet hozzájuk de óhatatlan is hallja miről beszélgetnek. Ennek tanújele abban van, hogy időnként érdeklődve néz hol az ork, hol a másik alak felé majd félve a rosszalló szavaktól ismét a tűz felé fordul.
Épp sikerül elcsípnie a versike avagy találós iromány sorait is, arca rezzenéstelen de tekintete a tűzbe mélyül elgondolkodva. Vajon mit jelenthet az írás? Természetesen az első pár sor nem okoz gondot az elfnek. Azok csak a búcsú hang nélküli szavai. Ez egy öreg esetleg haldokló ork végső üzenete lehet. Már csak az utolsó négy sort kellene megfejteni, de hát mi köze is van az elfnek az egészhez?*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-07 20:45:28
Üzenet elküldve: 2012-11-07 20:45:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
* Csendesen majszolta az egyik frissen füstölt húsdarabot amikor valaki elé lépett. Így, hogy ült lehetősége volt bárkinek is árnyékot vetnie rá... de még így is elég magasnak kellett lennie. Annak aki megszólította annak azért sikerült. Felnéz, hogy kivel is van dolga. Nem kis meglepetésére azzal akinek intett. Akit látott Artheniorban.*
- A szellemek vezessenek szerzetes.* Ha már a másik találgat akkor ő is ezt teszi.*
- De nem harcos. Lovag.* Mondja mosolyogva. Szóval egy teli agyaras mosolyt ereszt meg a másik felé.*
- Én sem sejtettem, hogy ismerős arccal lesz dolgom ezen a környéken ahol semmi sem ismerős.* Bólogat hevesen az ork. Majd a férfi mellé telepszik és eszegetni kezd. Csendben étkeznek ők ketten. Egy ember és egy ork. Ha más lenne a szellemiségük amit képviselnek akkor ez nem így lehetne. Viszont egyikük sem volt épp standard figura így nem lehetett semmiféle probléma kettejük között. Majd ahogy a férfi bemutatkozik a hím is morran egy nagyot. Persze mielőtt megszólalna lenyeli azt a falatot ami a szájában van majd csak ezek után szólalt meg.*
- Az én nevem meg Grauk. Grauk Durgam.* Válaszol Skryllae-nek majd amikor amaz kezet nyújt neki akkor elfogadja azt és rendesen megrázza. Hát... szépen alkaron ragadta a másikat és megrázta azt. Amolyan orkosan. Amolyan harcoshoz méltón. És idő közben rájuk esteledik. A közelben tüzek fényei kelnek életre és majszolótársa úgy dönt, hogy csatlakozik az egyikhez. Ő megvonja a vállát.~ Hát miért ne... de leülni inkább nem ülök. Eleget ültem, állni akarok.~ Így hát a nyugalom és az orkság eleven szobraként a közelben, a tűz fénykörén kívül áll és figyeli a lángok körül üldögélők és beszélgetők mozzanatait. Majd egy újabb idegen csatlakozik a társasághoz és hamarosan egy történet kezd el a lángok között járni. Akaratlanul is felmorran. Hiszen pontosan ugyanezt a történetet ismerte és kutatta ki Artheniorban. Feszülten figyel és még a fények határvonalát is átlépi, hogy ne maradjon le semmiről így mutatva meg teljes valójában magát. Majd a mesemondó-vagy inkább próféta?-egy könyvet maga után hagyva elmegy az ork a kövön lévő könyvnek szenteli a figyelmét. Közelebb lép és a kezébe veszi azt.*
- Nem sajátságos. Inkább mint egy próféta kinyilatkoztatása.* Mondja el a maga véleményét majd megkapja a könyvet is.*
- Rég használtam az anyanyelvem... ez mellett meg ritka az írott ork szó. Remélem el fogok boldogulni vele.* Dörmögi maga elé de hangszíne és ereje miatt ezt is bárki tisztán hallhatta.*
Felfedem kincsemet
Engem az idő eltemet
Erdőben magányosan lakom
Rejtekhelyem helyét most adom
Keress veszélyes rengetegben
S aranyakat foghatsz kezedben
Wegteroni hegyvonulatokig tart
Kutass át ott minden avart
* Majd becsukja a könyvet. Ember ismerősére néz.*
- Én pont erre a kincsre vadászom. De van egy olyan érzésem, hogy egyedül nem leszek elég hozzá... de kiket vehetnék magam mellé? Már megbocsáss, de nem ismerlek annyira. Még ha úgy érzem meg is bízhatok benned... miért is tenném?* Nézett kérdőn a másikra de olyan cinkos mosollyal és tekintettel ami nem hagy kivetni valót maga után: ha Skryllae menni akar vele akkor ott a helye. Hiszen érzi, hogy rendes fazonnal van dolga. Talán a másik is tisztában van ezzel a dologgal. Nagyon úgy néz ki, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete lehet.*”By Macskajaj”
* Csendesen majszolta az egyik frissen füstölt húsdarabot amikor valaki elé lépett. Így, hogy ült lehetősége volt bárkinek is árnyékot vetnie rá... de még így is elég magasnak kellett lennie. Annak aki megszólította annak azért sikerült. Felnéz, hogy kivel is van dolga. Nem kis meglepetésére azzal akinek intett. Akit látott Artheniorban.*
- A szellemek vezessenek szerzetes.* Ha már a másik találgat akkor ő is ezt teszi.*
- De nem harcos. Lovag.* Mondja mosolyogva. Szóval egy teli agyaras mosolyt ereszt meg a másik felé.*
- Én sem sejtettem, hogy ismerős arccal lesz dolgom ezen a környéken ahol semmi sem ismerős.* Bólogat hevesen az ork. Majd a férfi mellé telepszik és eszegetni kezd. Csendben étkeznek ők ketten. Egy ember és egy ork. Ha más lenne a szellemiségük amit képviselnek akkor ez nem így lehetne. Viszont egyikük sem volt épp standard figura így nem lehetett semmiféle probléma kettejük között. Majd ahogy a férfi bemutatkozik a hím is morran egy nagyot. Persze mielőtt megszólalna lenyeli azt a falatot ami a szájában van majd csak ezek után szólalt meg.*
- Az én nevem meg Grauk. Grauk Durgam.* Válaszol Skryllae-nek majd amikor amaz kezet nyújt neki akkor elfogadja azt és rendesen megrázza. Hát... szépen alkaron ragadta a másikat és megrázta azt. Amolyan orkosan. Amolyan harcoshoz méltón. És idő közben rájuk esteledik. A közelben tüzek fényei kelnek életre és majszolótársa úgy dönt, hogy csatlakozik az egyikhez. Ő megvonja a vállát.~ Hát miért ne... de leülni inkább nem ülök. Eleget ültem, állni akarok.~ Így hát a nyugalom és az orkság eleven szobraként a közelben, a tűz fénykörén kívül áll és figyeli a lángok körül üldögélők és beszélgetők mozzanatait. Majd egy újabb idegen csatlakozik a társasághoz és hamarosan egy történet kezd el a lángok között járni. Akaratlanul is felmorran. Hiszen pontosan ugyanezt a történetet ismerte és kutatta ki Artheniorban. Feszülten figyel és még a fények határvonalát is átlépi, hogy ne maradjon le semmiről így mutatva meg teljes valójában magát. Majd a mesemondó-vagy inkább próféta?-egy könyvet maga után hagyva elmegy az ork a kövön lévő könyvnek szenteli a figyelmét. Közelebb lép és a kezébe veszi azt.*
- Nem sajátságos. Inkább mint egy próféta kinyilatkoztatása.* Mondja el a maga véleményét majd megkapja a könyvet is.*
- Rég használtam az anyanyelvem... ez mellett meg ritka az írott ork szó. Remélem el fogok boldogulni vele.* Dörmögi maga elé de hangszíne és ereje miatt ezt is bárki tisztán hallhatta.*
Felfedem kincsemet
Engem az idő eltemet
Erdőben magányosan lakom
Rejtekhelyem helyét most adom
Keress veszélyes rengetegben
S aranyakat foghatsz kezedben
Wegteroni hegyvonulatokig tart
Kutass át ott minden avart
* Majd becsukja a könyvet. Ember ismerősére néz.*
- Én pont erre a kincsre vadászom. De van egy olyan érzésem, hogy egyedül nem leszek elég hozzá... de kiket vehetnék magam mellé? Már megbocsáss, de nem ismerlek annyira. Még ha úgy érzem meg is bízhatok benned... miért is tenném?* Nézett kérdőn a másikra de olyan cinkos mosollyal és tekintettel ami nem hagy kivetni valót maga után: ha Skryllae menni akar vele akkor ott a helye. Hiszen érzi, hogy rendes fazonnal van dolga. Talán a másik is tisztában van ezzel a dologgal. Nagyon úgy néz ki, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete lehet.*”By Macskajaj”
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-06 13:29:37
Üzenet elküldve: 2012-11-06 13:29:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Végre megérkezett. El sem hitte volna mennyi macerával jár egy efféle utazás. Minden esetre szerencséje volt. Haramiákkal nem találkoztak, ezért hálát kell adnia a nap és fák urának. Leszáll a szekérről. Körbenéz. Hátizsákját a vállára kanyarítja, elköszön és megindul a kapu felé. Lassan lépked, minden egyes testrésze elmacskásodott a hosszú útban. Barna szemeit érdeklődve hordozza körbe a magas falakon. Eddig soha sem járt túl Arthenioron, őszintén szólva nem is feltételezte, hogy azt valaha is meg fogja tenni. Fejével biccent az egyik őr felé aki hasonlóval válaszol. Nem tűnik veszélyesnek az elf lány és ez így is van jól.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.06 18:05:30, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.06 18:05:30, a következő indokkal:
Jelpótlás.
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-06 00:34:09
Üzenet elküldve: 2012-11-06 00:34:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
*Nocsak! Egy ismerős arc. Ezt az orkot már látta valahol. Vagyis néhány napja látta, amikor Nio beleütközött, majd látta őket együtt a fogadóban is, beszélgetve. A férfi hamarabb vonult el aludni, akkor ült át ő a vak szerzeteslánykához. Most pedig mindketten itt vannak. ~ Véletlennek igen kézenfekvő volna. ~ Gondolja kételkedve, ám amikor a másik is felismeri, és int neki, elvigyorodik, és odasétál hozzá.*
- Szép napot, harcos!
*Köszönti vidáman, és öt ujjal végigszánt a szakállán.*
- Nem hittem volna, hogy azonnal egy ismerősbe botlok itten. No, nem mintha olyan sok ismerős lenne a világnak ezen a szegletén.
*Csóválja meg a fejét, és ő is letelepedik a félreeső szegletbe. Időközben már szerzett magának némi élelmiszert, és ha leülnek étkezni, természetesen megosztja azt az orkkal is. Mások talán meglepődnének ezen a nagy békés egyetértésen, de ezek ketten nem hétköznapi alakok, az is biztos.*
- Azt hiszem, még nem mutatkoztam be. Skryllae testvér vagyok.
*Mondja az étkezés egyik szünetében, és kezet nyújt a másiknak.
Időközben rájuk esteledik, célszerű lenne letelepedni az egyik tűz köré, amelyek hirtelen lobbannak fel a főtéren. Skryllae felszedelőzködik, és átül az egyik tűzhöz. Remélhetőleg az ork is követi.
Odaérve helyet kér a tűz körül ülőktől, majd letelepszik. Hamarosan bekapcsolódik a beszélgetésbe, és már épp kezdene mindenkivel összecimborálni, amikor megjelenik egy csuklyás. Utána érezhetően elcsendesedik mindenki. Ami nem baj, hiszen az idegen mesélni kezd. A gond csak az, hogy vagy a próféta beszél belőle, vagy az őrült. Esetleg mindkettő. A történet legalábbis homályos, zavaros és nyugtalanító. Majdnem olyan, mint egy jó példázat. Csak itt nincs több megoldás. Nincs választás. Nincs semmi biztos. Csak valami erős zavar... és félelem? Vagy kétely? Különös.
Amikor az idegen felpattan, és a könyvet otthagyva távozik, Skryllae megcsóválja a fejét.*
- Sajátságos.
*Közli egy jó perccel később, hiszen megadja a tiszteletet a másiknak. Ki tudja, kiféle-miféle lehetett. Előrehajol, és felveszi a könyvet. Kinyitja, és átlapozza.*
- Ezt... nem értem.
*Mondja kelletlenül. Hiába ismer több nyelvet és írást, ilyet még nem látott. Meg aztán... ősi ork írásbeliségről se nagyon hallott még. A mellette ülő Graukra pillant, és átnyújtja a könyvet.*
- Te ki tudsz belőle hámozni bármit is?
*Nocsak! Egy ismerős arc. Ezt az orkot már látta valahol. Vagyis néhány napja látta, amikor Nio beleütközött, majd látta őket együtt a fogadóban is, beszélgetve. A férfi hamarabb vonult el aludni, akkor ült át ő a vak szerzeteslánykához. Most pedig mindketten itt vannak. ~ Véletlennek igen kézenfekvő volna. ~ Gondolja kételkedve, ám amikor a másik is felismeri, és int neki, elvigyorodik, és odasétál hozzá.*
- Szép napot, harcos!
*Köszönti vidáman, és öt ujjal végigszánt a szakállán.*
- Nem hittem volna, hogy azonnal egy ismerősbe botlok itten. No, nem mintha olyan sok ismerős lenne a világnak ezen a szegletén.
*Csóválja meg a fejét, és ő is letelepedik a félreeső szegletbe. Időközben már szerzett magának némi élelmiszert, és ha leülnek étkezni, természetesen megosztja azt az orkkal is. Mások talán meglepődnének ezen a nagy békés egyetértésen, de ezek ketten nem hétköznapi alakok, az is biztos.*
- Azt hiszem, még nem mutatkoztam be. Skryllae testvér vagyok.
*Mondja az étkezés egyik szünetében, és kezet nyújt a másiknak.
Időközben rájuk esteledik, célszerű lenne letelepedni az egyik tűz köré, amelyek hirtelen lobbannak fel a főtéren. Skryllae felszedelőzködik, és átül az egyik tűzhöz. Remélhetőleg az ork is követi.
Odaérve helyet kér a tűz körül ülőktől, majd letelepszik. Hamarosan bekapcsolódik a beszélgetésbe, és már épp kezdene mindenkivel összecimborálni, amikor megjelenik egy csuklyás. Utána érezhetően elcsendesedik mindenki. Ami nem baj, hiszen az idegen mesélni kezd. A gond csak az, hogy vagy a próféta beszél belőle, vagy az őrült. Esetleg mindkettő. A történet legalábbis homályos, zavaros és nyugtalanító. Majdnem olyan, mint egy jó példázat. Csak itt nincs több megoldás. Nincs választás. Nincs semmi biztos. Csak valami erős zavar... és félelem? Vagy kétely? Különös.
Amikor az idegen felpattan, és a könyvet otthagyva távozik, Skryllae megcsóválja a fejét.*
- Sajátságos.
*Közli egy jó perccel később, hiszen megadja a tiszteletet a másiknak. Ki tudja, kiféle-miféle lehetett. Előrehajol, és felveszi a könyvet. Kinyitja, és átlapozza.*
- Ezt... nem értem.
*Mondja kelletlenül. Hiába ismer több nyelvet és írást, ilyet még nem látott. Meg aztán... ősi ork írásbeliségről se nagyon hallott még. A mellette ülő Graukra pillant, és átnyújtja a könyvet.*
- Te ki tudsz belőle hámozni bármit is?
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-05 23:11:41
Üzenet elküldve: 2012-11-05 23:11:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
*Este van. A Főtér zaját felváltja a csend, és a nyugalom. Négy embernek nem jutott hely a Sátraknál, ezért kénytelenek itt a szökőkútnál táborozni. Összeszokott társaság, így pillanatok alatt otthonossá varázsolják a helyet. Egy közös visszafogott tűz ropog, ahova hamarosan mindenki odaér, hogy megfáradt, fagyos testüket megmelegítsék. Egy darabig nem szólnak egymáshoz, majd ahogy a meleg kicsit átjárja belsőjüket, akkor egy nyurga férfi odaszól a többihez.*
-Azt hiszem jól haladunk. Megejthetnénk egy nagyobb pihenőt. Itt meghuzzuk magunkat, aztán továbbállunk. * Válasz nem érkezik, hanem mindannyian a saját világukba zárkoznak be. A nagy békességben észre sem veszik a közeledő magas alakot, aki sötét csuklyával fedi el az arcát. Járása kimért, és látszik, hogy célja a kisebb társaság. Mikor eléri majdnem a melegedő helyet, akkor már kinyitja száját.*
-Üdvözlet a Hold karavánpihenő utazóinak! *Hangja mély, és férfias.Megáll a tűz mellett, hogy fagyott tagjait érje a forróság. Íriszeivel felméri a tűznél ülőket, aztán illedelmesen folytatja.*
-Kaphatnék helyet jó urak? * A vándorok végigmérik a jövevényt, és kiváncsian próbálják meglesni az érkező arcát. Összenéznek, majd a legbátrabb utazó válaszol neki.*
-Sok ember megfér a tűzünknél. Tessék, foglaljon helyet. * Szavak után leül a földre, és cseppet sem érdekli, hogy piszkos lesz a ruhája.Némán hallgat mindenki, közben figyelik az idegen mozdulatait. A Kalandor, akit befogadtak hirtelen szóra nyitja ajkait.*
-Nagy a csend uraim, de semmi gond. Mesélek egy történetet, amit nemrég hallottam.* Csuhája alá nyúl, majd onnan egy könyvet vesz elő. Ork mancsaiban szertartáson fogja az olvasmányt, mint egy bibliát. Percek múlva nyitja ki az első oldalnál, azonban egy kicsit még vár a mese kezdésével. Érzi magán a kíváncsi tekinteteket.
"Ideje elkezdeni."Szól magában, és vesz egy nagyobb levegőt, hogy nyugodtan fújja ki.*
-Régen, ez a föld, amit talpatok tapos dédapámé volt, valamikor. Nagyobb úrt a vidéken senki sem ismert, de elfelejtették. Az idő, a múlás és a feledés nyerte meg a játszmát. Miért? * Szünet következik beszédében, közben látni lehet testtartásán, hogy vívódik belül. Kezével lapoz egy oldalt, és mikor visszanyerte nyugalmát, akkor folytatja.*
-Mikor a hold fényét adta a csillagoknak, és a Nagy Vadász fényét látni lehetett, akkor az hír járta a vidéket, hogy nagy harcos születik meg az éjszaka. Sírása fölébreszti a mélyen alvó sárkányokat, és elriasztja az óriásokat. A nép nyomorogni fog, s sokak ajkán fog zengeni a neve.Veszélyes erdőben született, ahol ő lesz a mindenható. Ott tanyázik nyáron, míg télen megbújik egy településen. Emberek élete fölött dönt, és kincseket gyűjt a maga kedvére.* Megáll újra, aztán egy sóhajtás után rövidre fogja beszédét.*
-Féljetek! Emlékezzetek! Tán nem tudjátok, de egyszer eljön megint. Megtörténik az, amit régen eldobtatok magatoktól. Keressétek vagy kereshetitek nyomát! Kincsei most is léteznek! * Pár másodpercre megnémul, közben szemeivel nézi a hatást.*
- Mi a bizonyíték? Ez a kötet! * Felpattan a helyéről, majd magasba emeli a művet.*
- Viszlát! * Dobja le a földre a könyvet, mert az életét megkeserítette. A csuhás ruhája alatt megannyi sérülést rejteget. Gyorsan és némán távozik. A vándorcsoport fel sem fogja mi történik. Az iromány a földön magányosan hever, és egy nyolcsoros ork vers lapul benne. Régi írás, és nehéz nyelvezet, amit csak egy ork érthet meg.
Felfedem kincsemet
Engem az idő eltemet
Erdőben magányosan lakom
Rejtekhelyem helyét most adom
Keress veszélyes rengetegben
S aranyakat foghatsz kezedben
Wegteroni hegyvonulatokig tart
Kutass át ott minden avart
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.05 23:35:41
*Este van. A Főtér zaját felváltja a csend, és a nyugalom. Négy embernek nem jutott hely a Sátraknál, ezért kénytelenek itt a szökőkútnál táborozni. Összeszokott társaság, így pillanatok alatt otthonossá varázsolják a helyet. Egy közös visszafogott tűz ropog, ahova hamarosan mindenki odaér, hogy megfáradt, fagyos testüket megmelegítsék. Egy darabig nem szólnak egymáshoz, majd ahogy a meleg kicsit átjárja belsőjüket, akkor egy nyurga férfi odaszól a többihez.*
-Azt hiszem jól haladunk. Megejthetnénk egy nagyobb pihenőt. Itt meghuzzuk magunkat, aztán továbbállunk. * Válasz nem érkezik, hanem mindannyian a saját világukba zárkoznak be. A nagy békességben észre sem veszik a közeledő magas alakot, aki sötét csuklyával fedi el az arcát. Járása kimért, és látszik, hogy célja a kisebb társaság. Mikor eléri majdnem a melegedő helyet, akkor már kinyitja száját.*
-Üdvözlet a Hold karavánpihenő utazóinak! *Hangja mély, és férfias.Megáll a tűz mellett, hogy fagyott tagjait érje a forróság. Íriszeivel felméri a tűznél ülőket, aztán illedelmesen folytatja.*
-Kaphatnék helyet jó urak? * A vándorok végigmérik a jövevényt, és kiváncsian próbálják meglesni az érkező arcát. Összenéznek, majd a legbátrabb utazó válaszol neki.*
-Sok ember megfér a tűzünknél. Tessék, foglaljon helyet. * Szavak után leül a földre, és cseppet sem érdekli, hogy piszkos lesz a ruhája.Némán hallgat mindenki, közben figyelik az idegen mozdulatait. A Kalandor, akit befogadtak hirtelen szóra nyitja ajkait.*
-Nagy a csend uraim, de semmi gond. Mesélek egy történetet, amit nemrég hallottam.* Csuhája alá nyúl, majd onnan egy könyvet vesz elő. Ork mancsaiban szertartáson fogja az olvasmányt, mint egy bibliát. Percek múlva nyitja ki az első oldalnál, azonban egy kicsit még vár a mese kezdésével. Érzi magán a kíváncsi tekinteteket.
"Ideje elkezdeni."Szól magában, és vesz egy nagyobb levegőt, hogy nyugodtan fújja ki.*
-Régen, ez a föld, amit talpatok tapos dédapámé volt, valamikor. Nagyobb úrt a vidéken senki sem ismert, de elfelejtették. Az idő, a múlás és a feledés nyerte meg a játszmát. Miért? * Szünet következik beszédében, közben látni lehet testtartásán, hogy vívódik belül. Kezével lapoz egy oldalt, és mikor visszanyerte nyugalmát, akkor folytatja.*
-Mikor a hold fényét adta a csillagoknak, és a Nagy Vadász fényét látni lehetett, akkor az hír járta a vidéket, hogy nagy harcos születik meg az éjszaka. Sírása fölébreszti a mélyen alvó sárkányokat, és elriasztja az óriásokat. A nép nyomorogni fog, s sokak ajkán fog zengeni a neve.Veszélyes erdőben született, ahol ő lesz a mindenható. Ott tanyázik nyáron, míg télen megbújik egy településen. Emberek élete fölött dönt, és kincseket gyűjt a maga kedvére.* Megáll újra, aztán egy sóhajtás után rövidre fogja beszédét.*
-Féljetek! Emlékezzetek! Tán nem tudjátok, de egyszer eljön megint. Megtörténik az, amit régen eldobtatok magatoktól. Keressétek vagy kereshetitek nyomát! Kincsei most is léteznek! * Pár másodpercre megnémul, közben szemeivel nézi a hatást.*
- Mi a bizonyíték? Ez a kötet! * Felpattan a helyéről, majd magasba emeli a művet.*
- Viszlát! * Dobja le a földre a könyvet, mert az életét megkeserítette. A csuhás ruhája alatt megannyi sérülést rejteget. Gyorsan és némán távozik. A vándorcsoport fel sem fogja mi történik. Az iromány a földön magányosan hever, és egy nyolcsoros ork vers lapul benne. Régi írás, és nehéz nyelvezet, amit csak egy ork érthet meg.
Felfedem kincsemet
Engem az idő eltemet
Erdőben magányosan lakom
Rejtekhelyem helyét most adom
Keress veszélyes rengetegben
S aranyakat foghatsz kezedben
Wegteroni hegyvonulatokig tart
Kutass át ott minden avart
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.05 23:35:41
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-05 22:32:06
Üzenet elküldve: 2012-11-05 22:32:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Sikeresen átjutva az őrökön már a Főtér felé veszi az irányt. Nem tudja pontosan miért de úgy dönt, hogy itt lenne értelme utánanézni a dolgoknak. Artheniorban több napot töltött a könyvtárban és rátalált egy érdekes legendára. Egy legendára ami ha a szellemek is vele vannak megfelelő pénzmaghoz fogja tudni juttatni. De előbb fel kell göngyölíteni a szálat. Bent a főtéren a szokásos látvány fogadja. Persze ez a tér jóval kisebb volt mint a másik város így az emberi forgalom is kevesebb. Viszont egy ismerős arcot észrevesz. Igaz, hogy nem sokat látta Artheniorban de megjegyezte akkor magának. Talán azért mert a ruházata nagyon is hasonló volt Nióéhoz. Int a szakállas idegennek majd keres magának egy nyugodtabb helyet. Ma még nem evett semmit így úgy érzi ideje lenne megreggelizni. Amint sikerül félrevonulnia elő is veszi a táskájából az úti elemózsiát. Rengeteg megmaradt belőle hiszen tudott a vadonban vadászni így nem kellett a készleteit fogyasztania. Viszont itt bent nem tud vadászni. Venni meg nem akar. Minek is vegyen ha van a zsákjában? Nyugodtan falatozni kezd miközben figyelmét megosztja az étel és a környezet figyelése között.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-05 22:15:46
Üzenet elküldve: 2012-11-05 22:15:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Az őrök a kapunál már hamar kiszúrhatták a közeledő alakot. Hiszen egy drabális méretekkel rendelkező ork hímről volt szó. Vértjén néha megcsillant a napfény ahogy a fegyverein is. Erősen bólogattak. Így már értették, hogy miért juthatott át könnyen... már ha tényleg könnyen jutott át. Mondjuk nem tudták elképzelni, hogy egy ekkora szörnyetegnek-mert szinte mindegyik úgy tekintett az orkra-bármilyen problémája lehetett az utazással. Az egyik őr megböki a könyökével a mellette álló társát.*
- Te! Bármilyen bandita is láthatta meg ezt a bestét biztos kétszer is meggondolta, hogy nekitámadjon.* A társa csak helyeslően bólogat a dologra. Majd teljes figyelmüket az érkezőre fordítják. Hiszen Grauk lassan de biztosan megérkezik a kapuhoz. Ott megáll, hogy az őrség ha akar kérdezhessen tőle. Kérdeznek is. A vezetőjük-egy tömött bajuszú őrmester-biztos tudatában annak, hogy több fegyveres társa is a közelében van kidüllesztett mellkassal lép az ork hím elé.*
- Mi dolgod a városban ork?* Kérdezi harciasan. Grauk akaratlanul is elvigyorodik. Az eredmény, hogy az őrmester inkább hátrább lép pár lépést az agyarastól.*
- Pár nappal ezelőtt indultam útnak Arthenior városából, hogy ideérjek. Az ok... az ok rám tartozik uraim. Viszont, hogy megnyugtassam a derék őr urakat lovagi becsület szavamat adom, hogy nem fogok bajt keverni.* Majd egy kis ezüst függőt vett elő a vértje vesz elő és meglengeti a férfiak előtt. A függőt valamikor a mesterétől kapta rajta pedig annak a lovagrendnek a jelképe volt rágravírozva. Szerencséje van mert elég híres volt a rend így ismerik az őrök a jelet. Viszont az őrmester felhorkant.*
- Meg persze! Biztos egy halottról vetted le!* Már folytatni akarta a tirádát de észrevette az ork elkomorodását.*
- Nem. A mesterem adta. Név szerint készült. Itt van a másik oldalán.* Mutatta a készséget. Mestere felkészült az ilyen eshetőségre így pár szavas „tájékoztatóval” is ellátta a jelet, hogy az ork bizony tényleg a rend egyik tagja. Elsőre csak hümmögni tudtak az őrök. Még nem találkoztak ork lovaggal. Jól megnézték maguknak mint valami kirakati állatot. De a végén csak elléptek az útjából és kissé megenyhült hangon szólalt meg újra a tiszt.*
- Hát akkor legyen üdvözölve városunkban.* Grauk biccent egy nagyot majd belép a városba. Végre valahára, ide is megérkezni látszott.*
- Te! Bármilyen bandita is láthatta meg ezt a bestét biztos kétszer is meggondolta, hogy nekitámadjon.* A társa csak helyeslően bólogat a dologra. Majd teljes figyelmüket az érkezőre fordítják. Hiszen Grauk lassan de biztosan megérkezik a kapuhoz. Ott megáll, hogy az őrség ha akar kérdezhessen tőle. Kérdeznek is. A vezetőjük-egy tömött bajuszú őrmester-biztos tudatában annak, hogy több fegyveres társa is a közelében van kidüllesztett mellkassal lép az ork hím elé.*
- Mi dolgod a városban ork?* Kérdezi harciasan. Grauk akaratlanul is elvigyorodik. Az eredmény, hogy az őrmester inkább hátrább lép pár lépést az agyarastól.*
- Pár nappal ezelőtt indultam útnak Arthenior városából, hogy ideérjek. Az ok... az ok rám tartozik uraim. Viszont, hogy megnyugtassam a derék őr urakat lovagi becsület szavamat adom, hogy nem fogok bajt keverni.* Majd egy kis ezüst függőt vett elő a vértje vesz elő és meglengeti a férfiak előtt. A függőt valamikor a mesterétől kapta rajta pedig annak a lovagrendnek a jelképe volt rágravírozva. Szerencséje van mert elég híres volt a rend így ismerik az őrök a jelet. Viszont az őrmester felhorkant.*
- Meg persze! Biztos egy halottról vetted le!* Már folytatni akarta a tirádát de észrevette az ork elkomorodását.*
- Nem. A mesterem adta. Név szerint készült. Itt van a másik oldalán.* Mutatta a készséget. Mestere felkészült az ilyen eshetőségre így pár szavas „tájékoztatóval” is ellátta a jelet, hogy az ork bizony tényleg a rend egyik tagja. Elsőre csak hümmögni tudtak az őrök. Még nem találkoztak ork lovaggal. Jól megnézték maguknak mint valami kirakati állatot. De a végén csak elléptek az útjából és kissé megenyhült hangon szólalt meg újra a tiszt.*
- Hát akkor legyen üdvözölve városunkban.* Grauk biccent egy nagyot majd belép a városba. Végre valahára, ide is megérkezni látszott.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-05 20:30:26
Üzenet elküldve: 2012-11-05 20:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Miután átjutott az őrségen, Skryllae már nem siet annyira. Illetve igen. Tudnia kell, véget ért-e az útja, vagy épp csak annyi ideje van, hogy megpihenjen. Ezért aztán azonnal útbaigazítást kér a Nyugati kapu felé, és el is indul arra. Lehet, hogy a nyüzsgő tömegben néhányan megnézik maguknak a kissé összevert szerzetest, de Skryllae testvérnek kisebb dolga is nagyobb annál, hogy ilyesmikkel törődjön. És ahogy nem a ruha teszi az embert, úgy a bőr sem teszi az embert. Mindenesetre a szerzetes egyenletes léptekkel ballag a Nyugati kapu irányába. Odaérve előbb bemutatkozik, megnyugtatván az őröket, hogy nem holmi gonosztevő ő, csak egy egyszerű szerzetes, aki egy társát keresi. Meg annak valami ismerősét. Aztán ad egy szűkszavú leírást Nióról és Echnalról, aztán megérdeklődi, hogy esetleg látták-e távozni őket. Nem úgy tűnik, mint akinek bármi titkolnivalója is lenne. És nem is hazudik. Szerencsére nemleges választ kap, úgyhogy elnavigáltatja magát az Északi kapuhoz, ahol szintén sor kerül egy hasonló kérdezősködésre. Ott is azt a választ kapja, hogy nem látták a két embert távozni. ~ Remek. Akkor itt vannak. És ha itt vannak, meg fogom találni őket. ~ Gondolja, miközben az Északi kaputól visszatér a főtérre...
Mielőtt azonban bármihez is kezdene, célszerű volna enni is valamit. Legutoljára néhány bogyón és makkon rágódott el, még reggel. Hiába, az élelme egy napja elfogyott. Szóval elsőnek valami péket vagy sütödét keres.*
Mielőtt azonban bármihez is kezdene, célszerű volna enni is valamit. Legutoljára néhány bogyón és makkon rágódott el, még reggel. Hiába, az élelme egy napja elfogyott. Szóval elsőnek valami péket vagy sütödét keres.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:39:49
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Napokkal később egy magányos utazó bukkan fel az úton. Arthenior felől érkezik, az egyszer biztos. Ezzel nem is lenne semmi probléma, csak éppen... gyalogosan? Az ember azt hinné, hogy ez egy veszélyes út. És ha valakinek nincs gyors lova vagy nincsenek társai, az jobban teszi, ha keres magának egy karavánt. És még így se biztos, hogy megússza ép bőrrel az utat.
A vadon veszélyes, a banditák és a vad törzsek, no meg persze a vadállatok bármikor rajtaüthetnek az utazókon. Erre most itt egy fickó, egyedül. Persze lehet, hogy többen voltak, de csak ő ért el idáig. Lehet egyetlen túlélő, menekülő. Ám ha így lenne, túl nyugodtan sétálna, és esze ágában sincs hátrafelé nézelődni. Mi több, a kezében tartott embermagas keményfa botot is inkább a vállára vetve hordja, mintsem hogy rendeltetésének megfelelően használná...*
*Amikor közelebb ér, az őrség láthatja, miféle szerzetet sodort erre a szél. Vagyis miféle szerzetest. Mert az érkező a hegyi szerzetesen hagyományos öltözékét viseli, és bár nem kopasz és csupaszképű, ugyanolyan időtlen nyugalommal sétál az úton, mintha csak az imamalmokat forgatná otthon.
Aztán még közelebb ér, és a figyelmes szemlélő rájöhet, hogy mégsem volt eseménytelen az útja. A bal szeme alatt egy sötétlila monokli éktelenkedik, és a mellkasán is több zúzódás látszik, valamint a bal felkarján egy gyógyulófélben levő karmolás. Ennek ellenére szinte derűsnek mondható. Elvégre ő a lábán távozott az összecsapások helyszínéről.*
*A kapuhoz érve, megáll, és meghajol az őrség felé. Torzonborz szakálla mögött mosolyra rándulnak az ajkai.*
- Szerencsés szép estét!
*Köszönti az őröket, majd türelmesen válaszolgat a kérdésekre, amelyek azt célozzák, hogy ki ő, és honnan vetődött erre. Elmond annyit, amennyit elmondhat, és amikor már épp továbbengednék, feltesz egy kérdést. Két lovasról, valami fickóról és egy vak kislányról.
Nos, eddig mosolyogtak elnézően az őrök. Most viszont elkomorulnak. Gyanakodva méregetik a szerzetest, majd kelletlenül kibökik, hogy igen, jártak erre. És hogy a férfi miféle medált villantott. Arra a kérdésre viszont, hogy távoztak-e innen, az itteni őrök nem tudnak válaszolni. ~ Mibe keveredtem már megint? ~ Csóválja meg a fejét, majd köszönetet mond az információkért.
Aztán felszegi a fejét, és büszke léptekkel besétál a Karavánpihenőbe.*
A vadon veszélyes, a banditák és a vad törzsek, no meg persze a vadállatok bármikor rajtaüthetnek az utazókon. Erre most itt egy fickó, egyedül. Persze lehet, hogy többen voltak, de csak ő ért el idáig. Lehet egyetlen túlélő, menekülő. Ám ha így lenne, túl nyugodtan sétálna, és esze ágában sincs hátrafelé nézelődni. Mi több, a kezében tartott embermagas keményfa botot is inkább a vállára vetve hordja, mintsem hogy rendeltetésének megfelelően használná...*
*Amikor közelebb ér, az őrség láthatja, miféle szerzetet sodort erre a szél. Vagyis miféle szerzetest. Mert az érkező a hegyi szerzetesen hagyományos öltözékét viseli, és bár nem kopasz és csupaszképű, ugyanolyan időtlen nyugalommal sétál az úton, mintha csak az imamalmokat forgatná otthon.
Aztán még közelebb ér, és a figyelmes szemlélő rájöhet, hogy mégsem volt eseménytelen az útja. A bal szeme alatt egy sötétlila monokli éktelenkedik, és a mellkasán is több zúzódás látszik, valamint a bal felkarján egy gyógyulófélben levő karmolás. Ennek ellenére szinte derűsnek mondható. Elvégre ő a lábán távozott az összecsapások helyszínéről.*
*A kapuhoz érve, megáll, és meghajol az őrség felé. Torzonborz szakálla mögött mosolyra rándulnak az ajkai.*
- Szerencsés szép estét!
*Köszönti az őröket, majd türelmesen válaszolgat a kérdésekre, amelyek azt célozzák, hogy ki ő, és honnan vetődött erre. Elmond annyit, amennyit elmondhat, és amikor már épp továbbengednék, feltesz egy kérdést. Két lovasról, valami fickóról és egy vak kislányról.
Nos, eddig mosolyogtak elnézően az őrök. Most viszont elkomorulnak. Gyanakodva méregetik a szerzetest, majd kelletlenül kibökik, hogy igen, jártak erre. És hogy a férfi miféle medált villantott. Arra a kérdésre viszont, hogy távoztak-e innen, az itteni őrök nem tudnak válaszolni. ~ Mibe keveredtem már megint? ~ Csóválja meg a fejét, majd köszönetet mond az információkért.
Aztán felszegi a fejét, és büszke léptekkel besétál a Karavánpihenőbe.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 23:15:49
Üzenet elküldve: 2012-11-04 23:15:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Az ígéretre nem mond semmit, csak feje biccenése jelzi, tudomásul vette. Egyszer talán még szaván fogja fogni a zsoldost. Amennyiben útjuk nem válik szét a közeljövőben, s nem sodorja őket messze egymástól.
- Igen. Érzem.* Vonásin pedig látszik, nem csak azért mondja, hogy egyetértsen vagy hogy ne érezze magát annyira másnak.
Új nap, új élet, új ígéretek. Sokakat segít a létezésben, egy jókor jó helyen megélt, hajnal vagy valami hasonló csoda. Azt mondják, semmi sem véletlen. Hogy az ember életében vannak olyan fordulatok, események, melyek elől nem futhat el, azok mindenképp megtörténnek vele. Mások szerint ez badarság… Mégis, Nió úgy érzi, hogy ez az éjjel sem véletlen alakult úgy ahogy, mint hagy a sem, hogy az elmúlt estén még két férfival hozta össze sorsa… Ám ahelyett, hogy ilyesmin elmélkedne inkább próbálja megélni a pillanatot, hiszen ez most nem a gondolatok ideje.*
- Fáradt? Talán, de azon egy kiadós meditálás is segítene. Tudod néhány óra átszellemült létezés, felérhet egy átlustálkodott nappal. * Majd némi hallgatás után folytatja.*
- Valószínűleg nem vagyok fáradtabb, mint te. De én most inkább zavart vagyok. Zsizsegnek a gondolatok a fejemben.* Azzal tesz néhány hessegető mozdulatot, mintha ennyi elég lenne.*
- Ezt ne csinálja mi? Elég bután nézhet ki…* Mosolyog ismét a másikra, hiszen, ha valamire, hát arra mindig van ereje.*
- No, szóval igen, néhány óra nyugalom jól jönne, hogy kicsit rendezzem a soraim. * Nem is beszélve öltözetéről, meg a sebről combján…*
- Igen. Érzem.* Vonásin pedig látszik, nem csak azért mondja, hogy egyetértsen vagy hogy ne érezze magát annyira másnak.
Új nap, új élet, új ígéretek. Sokakat segít a létezésben, egy jókor jó helyen megélt, hajnal vagy valami hasonló csoda. Azt mondják, semmi sem véletlen. Hogy az ember életében vannak olyan fordulatok, események, melyek elől nem futhat el, azok mindenképp megtörténnek vele. Mások szerint ez badarság… Mégis, Nió úgy érzi, hogy ez az éjjel sem véletlen alakult úgy ahogy, mint hagy a sem, hogy az elmúlt estén még két férfival hozta össze sorsa… Ám ahelyett, hogy ilyesmin elmélkedne inkább próbálja megélni a pillanatot, hiszen ez most nem a gondolatok ideje.*
- Fáradt? Talán, de azon egy kiadós meditálás is segítene. Tudod néhány óra átszellemült létezés, felérhet egy átlustálkodott nappal. * Majd némi hallgatás után folytatja.*
- Valószínűleg nem vagyok fáradtabb, mint te. De én most inkább zavart vagyok. Zsizsegnek a gondolatok a fejemben.* Azzal tesz néhány hessegető mozdulatot, mintha ennyi elég lenne.*
- Ezt ne csinálja mi? Elég bután nézhet ki…* Mosolyog ismét a másikra, hiszen, ha valamire, hát arra mindig van ereje.*
- No, szóval igen, néhány óra nyugalom jól jönne, hogy kicsit rendezzem a soraim. * Nem is beszélve öltözetéről, meg a sebről combján…*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 22:53:26
Üzenet elküldve: 2012-11-04 22:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Echnal visszahelyezi helyére a nagy értékű korongot, s úgy válaszol:*
- Egyszer talán el is mesélem.
* Habár nincs mit szégyellnie, az a küldetés mégsem alakult úgy ahogy tervezték.
"Elmenekültek, és azóta sem akadtunk a nyomukra"
Azok a sötét szárnyak sötét árnyakat vetettek, s Echnálban is sötét gondolatokat támaszt, mindig, mikor rájuk gondol. Ha visszatér a városba talán utána jár a dolognak. A városházába már amúgy is készülőben volt, a tanácsos meg tartozik neki.*
- Mi tagadás, igencsak mutatós.
* A helyzet már-már idili. A látvány, a játszadozó kutyák, egy szép lány Echnal mellett. Az ilyen alkalmakból igazán juthatott volna neki több, talán fog is még a jövőben. Miért keserítené magát azzal, hogy lehetetlen? Semmi sem az, ez tartja életben. Máskülönben önszántából vetett volna véget az életének, méghozzá az erdőben, azon a helyen ahol az Oroszlánfejes kompániával elkezdődött az Artheniori 'élete'.*
- Legjobb lesz, ha keresünk egy szállást és pihenünk egy keveset. Nyilván már fáradt vagy.
* Echnal azt nem fűzi hozzá, hogy ő aligha fog aludni. Elvégre akkor ki vigyázna Niorira?*
- Egyszer talán el is mesélem.
* Habár nincs mit szégyellnie, az a küldetés mégsem alakult úgy ahogy tervezték.
"Elmenekültek, és azóta sem akadtunk a nyomukra"
Azok a sötét szárnyak sötét árnyakat vetettek, s Echnálban is sötét gondolatokat támaszt, mindig, mikor rájuk gondol. Ha visszatér a városba talán utána jár a dolognak. A városházába már amúgy is készülőben volt, a tanácsos meg tartozik neki.*
- Mi tagadás, igencsak mutatós.
* A helyzet már-már idili. A látvány, a játszadozó kutyák, egy szép lány Echnal mellett. Az ilyen alkalmakból igazán juthatott volna neki több, talán fog is még a jövőben. Miért keserítené magát azzal, hogy lehetetlen? Semmi sem az, ez tartja életben. Máskülönben önszántából vetett volna véget az életének, méghozzá az erdőben, azon a helyen ahol az Oroszlánfejes kompániával elkezdődött az Artheniori 'élete'.*
- Legjobb lesz, ha keresünk egy szállást és pihenünk egy keveset. Nyilván már fáradt vagy.
* Echnal azt nem fűzi hozzá, hogy ő aligha fog aludni. Elvégre akkor ki vigyázna Niorira?*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 22:25:31
Üzenet elküldve: 2012-11-04 22:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Némileg meglepi ugyan, hogy nem pakolják ismét a pacika nyergébe, de talán jobb is így, még ha minden lépésnél érez is egy kis… Kellemetlenséget. A férfi neki indul, mögötte a lovak, mellette a Niori, a kutyák, meg? Valószínűleg már ők sem rohangálnak annyira veszettül minden felé… Igazán még botjáról is megfeledkezik… de az úton talán mégse érik akkora meglepések, hogy szüksége legyen rá. Hiába, kissé szétszórtabb az utóbbi időben, pedig az a bot, sok mindent egyszerűbbé tesz… Az emberek általában nem szeretik az várásaiktól eltérő dolgokat, és Niori nagyon is más, mit ahogy a legtöbben elképzelnek egy vak lánykát… *
- Szerény is vagy. Bármit is tettél nem tehette meg más helyetted. Hiába a jó hely, vagy társak… Neked is akarnod kellet.* Fűzi hozzá saját véleményét. Majd érkezik a medál, s már azon látszik, ahogy felé, nyúl, hogy mérhetetlen tisztelettel, teszi.*
- Köszönöm.* Egyik tenyerébe fogja a madarat, míg másik kezének ujjai finoman feltérképezik azt.*
- Egyszer szívesen meghallgatnám a történetet. * S talán szokatlan mozdulat lehet, mikor a tárgyat szívéhez szorítja, még ha csak néhány dobbanásnyi ideig is. Majd egy nyugodt mosollyal nyújtja vissza azt jogos tulajának. Eztán néhány percig csak csendesen ballag. Aztán csak megszólal újra.*
- Csodálatos a napfelkelte nem? Tényleg ez a nap egyik legszebb szakasza. Tudod ilyenkor a levegő is egészen más, ahogy minden… *Szívja mélyen tele tüdejét.*
- Hamarosan talán a sugarak melegét is érezni fogjuk. *Mert mondjon bármi bármit, ő akkor sem tartja magát különbnek a több embernél, vakságával inkább nekik kell megküzdeniük, mint neki magának. *
- Szerény is vagy. Bármit is tettél nem tehette meg más helyetted. Hiába a jó hely, vagy társak… Neked is akarnod kellet.* Fűzi hozzá saját véleményét. Majd érkezik a medál, s már azon látszik, ahogy felé, nyúl, hogy mérhetetlen tisztelettel, teszi.*
- Köszönöm.* Egyik tenyerébe fogja a madarat, míg másik kezének ujjai finoman feltérképezik azt.*
- Egyszer szívesen meghallgatnám a történetet. * S talán szokatlan mozdulat lehet, mikor a tárgyat szívéhez szorítja, még ha csak néhány dobbanásnyi ideig is. Majd egy nyugodt mosollyal nyújtja vissza azt jogos tulajának. Eztán néhány percig csak csendesen ballag. Aztán csak megszólal újra.*
- Csodálatos a napfelkelte nem? Tényleg ez a nap egyik legszebb szakasza. Tudod ilyenkor a levegő is egészen más, ahogy minden… *Szívja mélyen tele tüdejét.*
- Hamarosan talán a sugarak melegét is érezni fogjuk. *Mert mondjon bármi bármit, ő akkor sem tartja magát különbnek a több embernél, vakságával inkább nekik kell megküzdeniük, mint neki magának. *
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 21:55:49
Üzenet elküldve: 2012-11-04 21:55:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Semmi kedve ismét lóra ülni arra a rövid kis távolságra, meg a nap is látható már a láthatáron, s miért ne gyönyörködhetne benne egy keveset. A gondolat után rögtön lesüti szemét és elszégyelli magát, hisz a lány nem lehet társa ebben a szépséges látványban.
A kanca eddig is a csődörhöz volt kötve, így most csak azt kell kantárszáron vezetnie, hogy a másik kövesse. A lány kezeit nem akarja lefoglalni, hogy vizsgálhatná úgy meg a medált?*
- Igyekszik az ember * mondja a lánynak, miközbe leakasztja magáról a madár mintázatú aranyékszert. Sosem szerette ezeket a dolgokat, de ezt mintha kötelessége lenne hordania.*
- Inkább azt mondanám, hogy jókor voltam jó helyen. És nagyon jó társakkal voltam megáldva * azzal ujjaival végigsimítva a medálon felelevenednek benne a többiek: Chothal, Turrog, Silame.*
- Tessék * nyújtja át 'kincsét' a lányak.
Közben már hallani lehet a főtér morajló forgatagát.*
A kanca eddig is a csődörhöz volt kötve, így most csak azt kell kantárszáron vezetnie, hogy a másik kövesse. A lány kezeit nem akarja lefoglalni, hogy vizsgálhatná úgy meg a medált?*
- Igyekszik az ember * mondja a lánynak, miközbe leakasztja magáról a madár mintázatú aranyékszert. Sosem szerette ezeket a dolgokat, de ezt mintha kötelessége lenne hordania.*
- Inkább azt mondanám, hogy jókor voltam jó helyen. És nagyon jó társakkal voltam megáldva * azzal ujjaival végigsimítva a medálon felelevenednek benne a többiek: Chothal, Turrog, Silame.*
- Tessék * nyújtja át 'kincsét' a lányak.
Közben már hallani lehet a főtér morajló forgatagát.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 21:37:35
Üzenet elküldve: 2012-11-04 21:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
- Inkább csak az után iszom, hogy… Szóval az után.* Szögezi le. Elvégre ha a közelben nincsenek bokrok, ki tudja meddig kell még kibírja, hát minek tetézze még folyadékkal a dolgot? Nem mintha nem hinne a másiknak, de jobb biztosra menni, minthogy valami csúfság essék meg az ember leányával.
Érezvén, hogy megállnak, hogy a másik lepattan s, hogy más emberekkel beszélget, valahogy nem bír nyugton ülni. Lábát átemeli a ló gerince felett, s lehuppan. Nincs ebben semmi nehéz, lejönni bárhonnan könnyű, csak mindent el kell engedni és… de ez egy másik történet. S most egy másik problémával küszködik épp, hát közelebb somfordál, hogy ha szükséges kérlelő pofijával rásegítsen az ügymenetre.
Az, hogy valóban kissé szánalmas látványt nyújthat, valahogy nem tudatosul benne de lássuk csak be itt van egy pöttöm törékeny lány, zilált, elszakadt ruhában, kócosan, combján átvérezett kelmével S a férfi sem fest jobban. Mindennek fejébe a lányka mozdulatain nem csak a szükség, de a sok óra lovaglás is meglátszik, ám valahogy ez most nem annyira érdekli, különben meg, ő sosem látja magát, vagy bármijét röhejesnek, ahogy másokat sem.
Az elhangzó mondatok ellenben felkötik kíváncsiságát, miközben Echanl mögé szédeleg, és kikandikál háta mögül. Most valahogy az sem érdekli, hogy esetleg zavarja az, hogy kezét vállára ejti. A titokzatos tárgy hatását meg nem látja, csak inkább hallja, úgy pedig annyira azért nem hatásos.*
- Majd én is megnézhetem?* Kérdi miközben egyik lábáról másikra áll, ezzel egyszerre enyhítve a lovaglás, és a szükség hatásait… S valahogy az engedélynek most jobban megörül.*
- Remek, megtenné valamelyik ük, hogy odavezet? * Tarja ki karját, majd az ifjabbik őr miután néhányat integet a lányka arca előtt, vezetni kezdi. Egyelőre még szemmel láthatólag nem tudja min döbbent meg leginkább.
bele telik néhány percbe, mire a visszatérnek, ám ekkora már Niori szemmel láthatólag, nos, igen, megkönnyebbült. S tekintetébe ismét vissza telepszik az álmosság köde. *
- Hű hálásan köszönöm, életet mentettek…* Óvatoskodik vissza a lovak felé, onnan integet még vissza az őröknek, majd valamivel komolyabban fordul Echanal felé.*
- Szóval te valami hős vagy? * Kérdi bágyatag mosollyal képén.*
Érezvén, hogy megállnak, hogy a másik lepattan s, hogy más emberekkel beszélget, valahogy nem bír nyugton ülni. Lábát átemeli a ló gerince felett, s lehuppan. Nincs ebben semmi nehéz, lejönni bárhonnan könnyű, csak mindent el kell engedni és… de ez egy másik történet. S most egy másik problémával küszködik épp, hát közelebb somfordál, hogy ha szükséges kérlelő pofijával rásegítsen az ügymenetre.
Az, hogy valóban kissé szánalmas látványt nyújthat, valahogy nem tudatosul benne de lássuk csak be itt van egy pöttöm törékeny lány, zilált, elszakadt ruhában, kócosan, combján átvérezett kelmével S a férfi sem fest jobban. Mindennek fejébe a lányka mozdulatain nem csak a szükség, de a sok óra lovaglás is meglátszik, ám valahogy ez most nem annyira érdekli, különben meg, ő sosem látja magát, vagy bármijét röhejesnek, ahogy másokat sem.
Az elhangzó mondatok ellenben felkötik kíváncsiságát, miközben Echanl mögé szédeleg, és kikandikál háta mögül. Most valahogy az sem érdekli, hogy esetleg zavarja az, hogy kezét vállára ejti. A titokzatos tárgy hatását meg nem látja, csak inkább hallja, úgy pedig annyira azért nem hatásos.*
- Majd én is megnézhetem?* Kérdi miközben egyik lábáról másikra áll, ezzel egyszerre enyhítve a lovaglás, és a szükség hatásait… S valahogy az engedélynek most jobban megörül.*
- Remek, megtenné valamelyik ük, hogy odavezet? * Tarja ki karját, majd az ifjabbik őr miután néhányat integet a lányka arca előtt, vezetni kezdi. Egyelőre még szemmel láthatólag nem tudja min döbbent meg leginkább.
bele telik néhány percbe, mire a visszatérnek, ám ekkora már Niori szemmel láthatólag, nos, igen, megkönnyebbült. S tekintetébe ismét vissza telepszik az álmosság köde. *
- Hű hálásan köszönöm, életet mentettek…* Óvatoskodik vissza a lovak felé, onnan integet még vissza az őröknek, majd valamivel komolyabban fordul Echanal felé.*
- Szóval te valami hős vagy? * Kérdi bágyatag mosollyal képén.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 20:49:10
Üzenet elküldve: 2012-11-04 20:49:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
- Megihatod mindet, majd vételezünk eleget. A bokrokat illetően pedig... * néz körbe a távolban, majd megpillantja a helyőrséget * - Úgy hiszem nem kell alább adnod a megszokottnál.
A kis házikóhoz üget, hol az őrök hüvelyben tartott karddal, de gyanakvóan tekintenek az érkezőkre.
A férfi lepattan a lóról, majd a vélhető vezetőhöz lép:*
- A lány szeretné használni az illemhelyet.
- Sajnálom, szolgálati épületbe nem léphet be közember.
* Echnal nem szeretne rizikózni, így meg sem próbálja megvesztegetni az őrt. Egy rossz húzás, és még a tömlöcben végzi, mint... bármi. Az őrségből kinéz bármit.*
- Arthenior hálás lehet nekem * mutatja meg az arany medált, melyet a tanácsoshoz fűződő incidens után ajándékoztak neki a város vezetői * Kérlek, viszonozd a segítségem, csak egy perc az egész.
* Az őr szeme jól láthatóan elkerekedett, mikor meglátta a medált, pontosan tudja, hogy mi az. Szinte már hajlong is Echnal előtt, s úgy mondja:*
- Persze, mi sem természetesebb. Menjen csak.
- Köszönöm!
* A férfi visszasiet a lányhoz, ki egyedül nem biztos, hogy letudott szállni a lóról, s ha ez így is van segít neki lekászálódni, majd elkíséri az őrség házikójába.*
A kis házikóhoz üget, hol az őrök hüvelyben tartott karddal, de gyanakvóan tekintenek az érkezőkre.
A férfi lepattan a lóról, majd a vélhető vezetőhöz lép:*
- A lány szeretné használni az illemhelyet.
- Sajnálom, szolgálati épületbe nem léphet be közember.
* Echnal nem szeretne rizikózni, így meg sem próbálja megvesztegetni az őrt. Egy rossz húzás, és még a tömlöcben végzi, mint... bármi. Az őrségből kinéz bármit.*
- Arthenior hálás lehet nekem * mutatja meg az arany medált, melyet a tanácsoshoz fűződő incidens után ajándékoztak neki a város vezetői * Kérlek, viszonozd a segítségem, csak egy perc az egész.
* Az őr szeme jól láthatóan elkerekedett, mikor meglátta a medált, pontosan tudja, hogy mi az. Szinte már hajlong is Echnal előtt, s úgy mondja:*
- Persze, mi sem természetesebb. Menjen csak.
- Köszönöm!
* A férfi visszasiet a lányhoz, ki egyedül nem biztos, hogy letudott szállni a lóról, s ha ez így is van segít neki lekászálódni, majd elkíséri az őrség házikójába.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:01:38
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:01:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
* A Déli Kapu nem nyűgözi le, hanem arra kíváncsi, hogy ez a hely milyen lehetőségeket kínál. Nem szeretne visszamenni Artheniorba, ha nem muszáj. Elsőre neki is szemet szúr, hogy mennyi ember hagyja el a helyet. Kereskedők, vándorok és más szerencsét próbáló emberek.
" Itt akarok egy házat venni! " Kiált fel magában, mert valami belső érzés erre készteti, viszont ezt még át kell beszélnie a szeretett nővel.*
-Úgy, ahogy mondod. Itt vagyunk és nem tántoríthat el minket senki attól, hogy egy bőségeset vacsorázzunk, aztán a jó puha ágyban pihenjünk.* Mosolyog egy keveset az ötletre, aztán kedvesébe karol. Mégis megáll pár lépés után.*
- Kérdezzünk meg egy helyit, hogy merre találunk itt fogadót.* Ezzel párját megelőzve lép oda egy helyihez, hogy némi szóváltás után megtudjon némi információt. Az alaktól egy hangos köszönéssel búcsúzik el, hogy visszalépjen szerelméhez.*
- Arra kell menni a főtérhez, aztán van egy Sátras hely. A fogadó a túloldalán van. Szóval bírd ki. Ha szeretnéd, akkor a karjaimban foglak elvinni odáig.* Vigyorog egyet, közben kinyúl jobb kezével és belesimít kedvese arcába.*
-Sokat szeretnék enni, hogy egy jó hosszút pihenjek. Aztán meg tudom mit fogok csinálni. Megrajzolom a ruháid, amit el fogok készíteni neked, de csak később.* Szemében huncutság csillag, ami arról árulkodik, hogy a férfinak megvannak a saját tervei. Nem sokat gondolkozik, mert felkapja karjaiba a nőt, hogy úgy sétáljon el vele a Fogadóig.*
* A Déli Kapu nem nyűgözi le, hanem arra kíváncsi, hogy ez a hely milyen lehetőségeket kínál. Nem szeretne visszamenni Artheniorba, ha nem muszáj. Elsőre neki is szemet szúr, hogy mennyi ember hagyja el a helyet. Kereskedők, vándorok és más szerencsét próbáló emberek.
" Itt akarok egy házat venni! " Kiált fel magában, mert valami belső érzés erre készteti, viszont ezt még át kell beszélnie a szeretett nővel.*
-Úgy, ahogy mondod. Itt vagyunk és nem tántoríthat el minket senki attól, hogy egy bőségeset vacsorázzunk, aztán a jó puha ágyban pihenjünk.* Mosolyog egy keveset az ötletre, aztán kedvesébe karol. Mégis megáll pár lépés után.*
- Kérdezzünk meg egy helyit, hogy merre találunk itt fogadót.* Ezzel párját megelőzve lép oda egy helyihez, hogy némi szóváltás után megtudjon némi információt. Az alaktól egy hangos köszönéssel búcsúzik el, hogy visszalépjen szerelméhez.*
- Arra kell menni a főtérhez, aztán van egy Sátras hely. A fogadó a túloldalán van. Szóval bírd ki. Ha szeretnéd, akkor a karjaimban foglak elvinni odáig.* Vigyorog egyet, közben kinyúl jobb kezével és belesimít kedvese arcába.*
-Sokat szeretnék enni, hogy egy jó hosszút pihenjek. Aztán meg tudom mit fogok csinálni. Megrajzolom a ruháid, amit el fogok készíteni neked, de csak később.* Szemében huncutság csillag, ami arról árulkodik, hogy a férfinak megvannak a saját tervei. Nem sokat gondolkozik, mert felkapja karjaiba a nőt, hogy úgy sétáljon el vele a Fogadóig.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-04 11:33:06
Üzenet elküldve: 2012-11-04 11:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Szépen lassan közelednek a Hold karavánpihenő felé. Ahogy egyre jobban magasaodnak föléjük a védőbástyák és falak, úgy kezd sötétedni is. Antasnak igaza van. Pont elég élelmet hoztak, most már ideje lenne valami meleg ételt is magukhoz venniük. Így kicsit meggyorsítják lépteiket. Mindketten vágyódnak már egy puha ágyra és fedélre a fejük felett. A kapuban az őrök nem igazán törődnek velük. Hiszen ők csak egyszerű utazók, nem jelentenek veszélyt senkire. Belépnek a karavánpihenő területére és egy pillanatra megállnak, hogy felmérjék a helyzetet. Habár kezd esteledni, még mindig nagy a nyűzsgés-forgás itt. Mindenki átutazóban van, éppen ezért figyel minden portékájára, holmijára. Senki nem akar elhagyni semmit, és - igaz, nagyon kellemes helynek tűnik a Hold karavánpihenő - mégis mindenki, főleg a kereskedők - minél előbb szeretnék elhagyni a várost, hogy túladhassanak áruikon.*
-Megérkeztünk. *sóhajt fel Arae megkönnyebbülten.* - Keressük meg a fogadót és együnk vacsorára valamit. És vegyünk ki egy szobát. Kellemes lesz végre egy puha ágyban aludni.
*Várja Antas válaszát, és közben figyeli a körülöttük lévő embereket. Ők fel sem figyelnek rájuk. Arae arcára halvány mosoly ül ki.*
"Hát persze. Itt nem tudják, hogy mi egy szabóverseny győztesei vagyunk."
*Mosolyogva megfogja Antas kezét, és elindul arra, amerre a fogadót sejti. Arrafelé elég sok ember igyekszik. És hova máshova mennének ilyen helyen az emberek, mint a fogadóba, ahol meleg étel és finomabbnál finomabb italok várják őket.*
*Szépen lassan közelednek a Hold karavánpihenő felé. Ahogy egyre jobban magasaodnak föléjük a védőbástyák és falak, úgy kezd sötétedni is. Antasnak igaza van. Pont elég élelmet hoztak, most már ideje lenne valami meleg ételt is magukhoz venniük. Így kicsit meggyorsítják lépteiket. Mindketten vágyódnak már egy puha ágyra és fedélre a fejük felett. A kapuban az őrök nem igazán törődnek velük. Hiszen ők csak egyszerű utazók, nem jelentenek veszélyt senkire. Belépnek a karavánpihenő területére és egy pillanatra megállnak, hogy felmérjék a helyzetet. Habár kezd esteledni, még mindig nagy a nyűzsgés-forgás itt. Mindenki átutazóban van, éppen ezért figyel minden portékájára, holmijára. Senki nem akar elhagyni semmit, és - igaz, nagyon kellemes helynek tűnik a Hold karavánpihenő - mégis mindenki, főleg a kereskedők - minél előbb szeretnék elhagyni a várost, hogy túladhassanak áruikon.*
-Megérkeztünk. *sóhajt fel Arae megkönnyebbülten.* - Keressük meg a fogadót és együnk vacsorára valamit. És vegyünk ki egy szobát. Kellemes lesz végre egy puha ágyban aludni.
*Várja Antas válaszát, és közben figyeli a körülöttük lévő embereket. Ők fel sem figyelnek rájuk. Arae arcára halvány mosoly ül ki.*
"Hát persze. Itt nem tudják, hogy mi egy szabóverseny győztesei vagyunk."
*Mosolyogva megfogja Antas kezét, és elindul arra, amerre a fogadót sejti. Arrafelé elég sok ember igyekszik. És hova máshova mennének ilyen helyen az emberek, mint a fogadóba, ahol meleg étel és finomabbnál finomabb italok várják őket.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-10-08 17:57:45
Üzenet elküldve: 2012-10-08 17:57:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Nos, látni ma már valóban nem fogják, csak az irány változott, méghozzá az ellenkezőjére. Quae-nek mostanság elég meghatározó szokása lett szidni a sorsot bizonyos váratlan fordulatok miatt és most is ezt teszi. Bár ez esetben ez nem feltétlenül rossz.
A pletykákról ugyebár mindenki tudja, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan és messzire terjednek. A nőnek - annak ellenére, hogy mennyire messze jutott a partoktól és csak egyetlen napig tartózkodott a pihenőben - máris eljutott a fülébe, hogy mi folyik a Kikötőben. Bár néhány héttel ezelőtt Mordachhal már a nyomára akadtak egy szörnynek a barlangokban és amikor ott hagyták, szerencsétlen nem úgy festett, mint aki valaha is fel fog onnan kelni... Lehetséges, hogy tévedtek? Az is igaz, hogy a szóbeszédekben már több bestiáról van szó... Talán éppen anyucit tették el láb alól és most az elárvult, éhes porontyokkal kell szembe nézniük? Talán igaz, talán kitaláció az egész. De Quae szempontjából ez mindegy is, hiszen nem volt semmi terve a jövőre vonatkozóan, most pedig a sors megajándékozta egy újabb céllal, mi viheti előre.
Ezeket végiggondolván már lován ül, s vágtázva indul a kapu felé, rá se hederítve a dühösen tiltakozó strázsákra, félrelökve őket az útból.*
A pletykákról ugyebár mindenki tudja, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan és messzire terjednek. A nőnek - annak ellenére, hogy mennyire messze jutott a partoktól és csak egyetlen napig tartózkodott a pihenőben - máris eljutott a fülébe, hogy mi folyik a Kikötőben. Bár néhány héttel ezelőtt Mordachhal már a nyomára akadtak egy szörnynek a barlangokban és amikor ott hagyták, szerencsétlen nem úgy festett, mint aki valaha is fel fog onnan kelni... Lehetséges, hogy tévedtek? Az is igaz, hogy a szóbeszédekben már több bestiáról van szó... Talán éppen anyucit tették el láb alól és most az elárvult, éhes porontyokkal kell szembe nézniük? Talán igaz, talán kitaláció az egész. De Quae szempontjából ez mindegy is, hiszen nem volt semmi terve a jövőre vonatkozóan, most pedig a sors megajándékozta egy újabb céllal, mi viheti előre.
Ezeket végiggondolván már lován ül, s vágtázva indul a kapu felé, rá se hederítve a dühösen tiltakozó strázsákra, félrelökve őket az útból.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-10-07 16:27:53
Üzenet elküldve: 2012-10-07 16:27:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Itt valószínűleg nem ritka, hogy nyúzott utazó érkezzen a Déli kapuhoz, most is ez történik. Tempós lépésben érkezik a sötét páros, ló és lovas. Nem túl bizalomgerjesztők, egyrészt a fekete öltözet miatt sem, de főleg a nagy kard miatt, amit a nő a hátán árvetve hord, nomeg ott van az oldalán éles fokosa is. És még ki tudja milyen egyéb fegyvereket rejt a ruhája alatt.
Közelebb érve a kapuhoz, lassítanak, ismerve az itteni szokásokat. A sejtelem helyesnek is bizonyul - két őr strázsál ott, egyikük, mikor Quae odaér, elélép és megragadja a kantárt. A ló tiltakozva rángatja a fejét és a nő is hangot ad az érzésnek.*
- Segíthetek? Uram? *teszi hozzá az utolsó szót késve*
- Mi dolga erre? *hangzik el a kérdés mindenféle köszönés, udvariaskodás és töltelékszavak nélkül.
A nő megütközve vonja össze vékony szemöldökeit. Mióta működnek itt a dolgok így?*
- Mégis mióta köteles a fáradt utazó... mások orrára kötni a célját?
- Amióta a bajkeverőket úgy leckéztetjük meg, ahogy meg is érdemlik!
*Válaszolja hevesen, kárörvendőn vigyorogva a köpcös és felpillant a falra. Quae hátrafordul és felnéz, de abban a pillanatban azt kívánja, bár ne tette volna. Fejét lehajtja, leróva kegyeletét. Ki tudja hányan váltak igazságtalanság áldozatává. De megérti, hogy itt nem érdemes kötözködni. Az őr most kivárja a szótlanságot, kivételesen nem zavarja, tetszik neki, hogy ekkora hatást ért el a nőnél. A lemezpáncél nyikorog, mikor kezeit összefonja, még fölényesebb testtartást véve fel. A nő szótlanul felpillant, szemei hidegek.*
- Átutazóban. Holnap reggel már nem találnak itt. *Szavai élesek és perzselőek.*
- Még szép!
*Röhög fel az őr és rácsap a ló farára, mire az rémülten ugrik vágtába, megiramodva a főtér felé. Quae éppen hogy nyeregben tud maradni, de annyi ideje nem marad, hogy valami finomat vissza tudjon kiabálni, viszont, miközben azon igyekszik, hogy senki ne sérüljön meg az elszabadult patás miatt, még háta mögül hallja az olcsó tréfát.*
- Aztán nehogy baj legyen! Különben társulhatsz fel, a falra! *bárdolatlan, hangos röhögés hangzik fel* - Ja! És ma vacsorára lókolbászt eszünk!
*Visítva röhög fel a másik, magas őr, meglepően vékony hangon. De a fogadtatás ellenére kiderül, a Pihenőnek nem ők teszik ki az átlagos lakosságát. Egy férfi lép közbe, sikeresen megnyugtatva a lovat és lesegítve Quae-t a nyeregből. Az épsége után érdeklődik, mikor odalép egy középkorú nő is, együttérzően szólalva fel, de szigorú hangon szidva a városőrséget és megemlíti, hogy nem csak Quae-vel történt hasonló. A segítséget szűkszavúan megköszöni és a sátortábor felé indul. Még visszanéz és a fejébe vési a kettő arcát.*
Közelebb érve a kapuhoz, lassítanak, ismerve az itteni szokásokat. A sejtelem helyesnek is bizonyul - két őr strázsál ott, egyikük, mikor Quae odaér, elélép és megragadja a kantárt. A ló tiltakozva rángatja a fejét és a nő is hangot ad az érzésnek.*
- Segíthetek? Uram? *teszi hozzá az utolsó szót késve*
- Mi dolga erre? *hangzik el a kérdés mindenféle köszönés, udvariaskodás és töltelékszavak nélkül.
A nő megütközve vonja össze vékony szemöldökeit. Mióta működnek itt a dolgok így?*
- Mégis mióta köteles a fáradt utazó... mások orrára kötni a célját?
- Amióta a bajkeverőket úgy leckéztetjük meg, ahogy meg is érdemlik!
*Válaszolja hevesen, kárörvendőn vigyorogva a köpcös és felpillant a falra. Quae hátrafordul és felnéz, de abban a pillanatban azt kívánja, bár ne tette volna. Fejét lehajtja, leróva kegyeletét. Ki tudja hányan váltak igazságtalanság áldozatává. De megérti, hogy itt nem érdemes kötözködni. Az őr most kivárja a szótlanságot, kivételesen nem zavarja, tetszik neki, hogy ekkora hatást ért el a nőnél. A lemezpáncél nyikorog, mikor kezeit összefonja, még fölényesebb testtartást véve fel. A nő szótlanul felpillant, szemei hidegek.*
- Átutazóban. Holnap reggel már nem találnak itt. *Szavai élesek és perzselőek.*
- Még szép!
*Röhög fel az őr és rácsap a ló farára, mire az rémülten ugrik vágtába, megiramodva a főtér felé. Quae éppen hogy nyeregben tud maradni, de annyi ideje nem marad, hogy valami finomat vissza tudjon kiabálni, viszont, miközben azon igyekszik, hogy senki ne sérüljön meg az elszabadult patás miatt, még háta mögül hallja az olcsó tréfát.*
- Aztán nehogy baj legyen! Különben társulhatsz fel, a falra! *bárdolatlan, hangos röhögés hangzik fel* - Ja! És ma vacsorára lókolbászt eszünk!
*Visítva röhög fel a másik, magas őr, meglepően vékony hangon. De a fogadtatás ellenére kiderül, a Pihenőnek nem ők teszik ki az átlagos lakosságát. Egy férfi lép közbe, sikeresen megnyugtatva a lovat és lesegítve Quae-t a nyeregből. Az épsége után érdeklődik, mikor odalép egy középkorú nő is, együttérzően szólalva fel, de szigorú hangon szidva a városőrséget és megemlíti, hogy nem csak Quae-vel történt hasonló. A segítséget szűkszavúan megköszöni és a sátortábor felé indul. Még visszanéz és a fejébe vési a kettő arcát.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-09-16 22:39:47
Üzenet elküldve: 2012-09-16 22:39:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Eltölt néhány napot a karavánpihenőben, de úgy tűnik, nem a legjobb időpontban érkezett. Mostanában kevesen állnak meg itt, és ők inkább keresik a munkát, mint ajánlják. Beszélik azonban, hogy a kikötőben nagyobb a forgalom, és ha valaki ott nem is talál semmit, a hajókon távoli földekre utazhat, és ott próbálhat szerencsét... Caramnak pedig talán épp távoli tájakra van szüksége, hiszen épp azért hagyta el Artheniort, hogy új helyeket lásson, és felejtsen...
Kisétál a karavánpihenő déli kapuján, és az erdő felé veszi az irányt.*
Kisétál a karavánpihenő déli kapuján, és az erdő felé veszi az irányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835