// Mordokhai //
- Ez a beszéd!
*Mondja lelkesen, bár igazából nem is számított másféle válaszra társától. Legalábbis ha magából indul ki, s ahogy megismerte, nem éppen olyan, aki ellent mondana egy ilyen remeknek ígérkező kalandra.*
- Igen, van eredmény, bár nem úgy indultak a dolgok, ahogy kellettek volna. Igen sok embert sikerült toboroznom, és egy nagyobb találkozó is összejött volna, csak épp közbeszólt pár vad. Pontosabban kettő. Behemót. Akik éppen kis behemótot akartak csinálni, miközben feldúlták az egész erdőt, és nagy valószínűséggel elriasztották a többieket. Mindössze négyen mentünk utánuk, de az ütközet esélytelen lett volna számunkra sajnos. *legyint egyet gúnyosan* Úgyhogy tovább indultunk a találkozó hely felé, ám közben találtunk egy ősrégi tornyot, s mivel senkivel sem futottunk össze útközben, no meg ránk esteledett, ezért ott húztuk meg magunkat. Aztán kiderült, hogy valami fekete mágus lakhelyére bukkantunk rá, emberbőrrel, csontokkal, és minden jóval. Viszont... *sejtelmesen elmosolyodik* Az a hely tökéletes lenne a rendnek. Távolabb van a várostól, remekül védhető, csak egy kicsit ki kell pofozni. Majd meg is mutathatom, ha érdekel, főleg, mert találtunk ott egy iránytűt, ami pontosan arra vezet, így eltévedni sem tudunk. *előveszi a szerkezetet, majd odatolja Mordokhainak* Lényegében ennyi. Pár csapatot már elküldtem vadászatra, úgyhogy szépen alakulgatunk.
*Hadarja el a dolgot, hiszen ha minden egyes dolgot részletesen elmesélne, lemenne a nap is! Tény, hogy a külön töltött idő nagy részét lényegében utazás vette el, hiszen az elmeséltek csupán a tegnap - pontosabban a mai - napon történtek.*
- Baráti összecsapás? Hmm... *színpadiasan megvakarja állát, mintha gondolkodna, ám hamar kacagásban tör ki* Majd ha valami vadat keresünk ott a hegyekben, összecsaphatunk! Úgyis odaözönlene az összes!
*A kacagás nem igazán marad abba, s őszintén szólva Mordach nem is akarja befejezni. Már a bent levők furán is néznek rájuk, úgyhogy a férfi felpattan, s megindul a kijárat felé.*
- Mellesleg épp jókor jöttél te is, hiszen mióta elváltunk, most vagyok itt először, pár órája érkeztem csupán. Ez előtt a pusztát s az erdőt jártam. Viszont... Dolgom nincs, úgyhogy akár most azonnal el is indulhatnánk Arthenior felé!
*Mondja lelkesen, persze az út hosszú, s majd a városban meg kell pihenniük, s némi élelmet felszerelni az útra, elvégre a felszereléseket a szigeten fogják letenni.*
- A városban majd egy hölggyel van még megbeszélni valóm a rend végett, oda is velem tarthatnál, elvégre mi vagyunk az értelmi szerzők, nem igaz? *mosolyodik el, ahogy kilép az ajtón, s megindul lova felé* Igazán intelligens a hölgyemény, nagyon kitartónak is tűnik, csak mikor elváltunk, még nem volt biztos a dolgában. *mondja biccentve* Hogy mi hír errefelé? Honnan tudnám én azt? *kacag fel* Hát hol jártál az elmúlt időkben, hogy ennyire nem vagy képben? Mondjuk én is kérdezgettem felőled, de senki nem látott sehol.
*Pillant vissza sejtelmesen, mikor megérkezik lovához, akire fel is pattan, s ha Mordokhai sem ellenkezik, megindul a főtérre, ahol nem is áll szándékában időzni.*