//Quoven//
*Kézcsók. Olyan furcsa ez a számára. Elég ritkán találkozik ilyesmivel. Persze, azért tudja, hogy mi fán terem az etikett. Ettől függetlenül kellően elpirul, és még azt is elfelejti, hogy meg akarta épp kérdezni, hogy tulajdonképpen honnan is indult a másik, ha ennyire nagyon eltévedt?*
-Nekem szerencsém volt, megismerkedtem egy kedves kereskedő házaspárral, és ők felvettek az egyik szekerükre. Végül is, nem kellett gyalogolnom.
*Jegyzi meg azért.*
-A várost én sem ismerem, de ha nem bánja, csatlakoznék, amíg nem találunk egy rendes szállásnak való helyet.
*Ajánlkozik. Persze, ha a másiknak terhes lesz, akkor legfeljebb közli majd ezt vele. Aztán végül Quoven mégiscsak rákérdez arra, amit remélt, hogy nem fog megkérdezni. Nimue pedig pár pillanatig csak hallgat, majd egy nagyobb sóhajt követően belefog.*
-Nem indultak jól a dolgaim Artheniorban. Nem régen hagytam csak el szüleim házát, hogy megtapasztaljam az életet. A városba érve próbáltam szállást és munkát keresni. Kaptam is egy jónak tűnő lehetőséget, de amikor másnap megpróbálkoztam vele, hát elég nagy csalódás ért. Aki felajánlotta a munkát, még azt is letagadta, hogy ismerne. Szóval. *Sóhaj.* Teleszaladt a cipőm, és hanyatt-homlok elrohantam Atrheniorból. Végül némi bolyongás után megérkeztem ide. Persze, hogy itt mihez kezdek, azt nem tudom ám.
*Fejezi be végül mosolyogva, mert ugyan elképzelései vannak, de hogy abból mit sikerül majd megvalósítani, az már megint egy más kérdés.*