Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-25 10:14:06
Üzenet elküldve: 2015-01-25 10:14:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ruetha, Etara//
*Etara válaszára oldalra néz, és látja, csalódott a madara miatt. Ekkor a lány kezet nyújt felé. Ez igen váratlanul éri Vothot, ugyan találkozott már barátságos népekkel, de kezet még senki nem nyújtott felé. Nem is volt ork szokás, de ezt még az emberek közt jól megismerte, így a rövid döbbenet után viszonozza. Igyekszik úgy tartani a kezét, hogy ne legyen az senkinek kellemetlen, de nem igazán sikerül neki és Etara keze csuklóig eltűnik az övében.*
-Vothug vagyok. Sziasztok.
*Bemutatkozása közben Ruethával is igyekszik felvenni a kontaktust, de ő csak néz maga elé. Kisvártatva meglepő szavak hagyják el a száját.*
~No fene~
*Miután végighallgatta rövid, homályos de érezhetően keserű történetét, ennyit mond, próbálva oldani a feszültséget:*
-Ugyan-ugyan. Volt már aki csak megpillantott és kardot rántott rám. Ahhoz képest még barátságos voltál.
*Halkan nevet az orra alatt. Etara kérdésére Ruetha dalban válaszol. Jó hallgatóság módjára megtapsolja az előadást, de amikor neki szegezi a következő kérdését, kicsit megszeppen, lévén nem számított arra, hogy Ruetha a társaságában szeretné tölteni az estét.*
-Mhm, egy tál forró étel jól esne. Talán egy korsó mézsör is, de hogy tudok-e valami helyet? Fél napja azt sem tudtam, hogy van itt egy város- falu- akármi.
*Etara válaszára oldalra néz, és látja, csalódott a madara miatt. Ekkor a lány kezet nyújt felé. Ez igen váratlanul éri Vothot, ugyan találkozott már barátságos népekkel, de kezet még senki nem nyújtott felé. Nem is volt ork szokás, de ezt még az emberek közt jól megismerte, így a rövid döbbenet után viszonozza. Igyekszik úgy tartani a kezét, hogy ne legyen az senkinek kellemetlen, de nem igazán sikerül neki és Etara keze csuklóig eltűnik az övében.*
-Vothug vagyok. Sziasztok.
*Bemutatkozása közben Ruethával is igyekszik felvenni a kontaktust, de ő csak néz maga elé. Kisvártatva meglepő szavak hagyják el a száját.*
~No fene~
*Miután végighallgatta rövid, homályos de érezhetően keserű történetét, ennyit mond, próbálva oldani a feszültséget:*
-Ugyan-ugyan. Volt már aki csak megpillantott és kardot rántott rám. Ahhoz képest még barátságos voltál.
*Halkan nevet az orra alatt. Etara kérdésére Ruetha dalban válaszol. Jó hallgatóság módjára megtapsolja az előadást, de amikor neki szegezi a következő kérdését, kicsit megszeppen, lévén nem számított arra, hogy Ruetha a társaságában szeretné tölteni az estét.*
-Mhm, egy tál forró étel jól esne. Talán egy korsó mézsör is, de hogy tudok-e valami helyet? Fél napja azt sem tudtam, hogy van itt egy város- falu- akármi.
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-24 23:39:34
Üzenet elküldve: 2015-01-24 23:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vothug, Etara//
~Nyugi Ruetha, nyugi. Ez nem ugyan azaz ork, nyugi.~ *Nyugtatgatja magát, elvégre nem lehet ennyire előítéletes.*
- Bo-bo-b-b-b. *Nagyon nehezen megy ez, az tény. Már-már makogásnak tűnhet.* - Bocsánat! *Mondja kicsit erőteljesebben.* - Bocsánat. *Szól még egyszer, de most már sokkal lágyabban. Majd utána az orkra néz, hogy hallotta-e ezen nehéz szavakat, illetve hogy reagál rá.*
- Nem volt szép tőlem. *Elhúzza szája szélét. Legbelül még mindig fáj a szó, amit imént mondott "bocsánat".*
- Tudja, volt egy nagyon rossz tapasztalatom, de hagyjuk is. *Kezet azért nem nyújt. Amennyiben az ork kezet nyújtana azt mondja hogy: * - Azért ott még nem tartunk.
*Mindenesetre, előveszi hangszerét és a gnómra néz.*
- Igazából, van több mint két hetem és ez alatt azt csinálok amit akarok. *Megpendíti hangszerét és énekben folytatja.*
"Szabad mint a madár
száll az égen, s dalol
az égben és arra gondol,
miért ilyen szép a határ.
Egyszer leszállt egy faágra
s el énekelte, mit most én
szabad vagyok mint az ég
szabad mint a szél
szállok jobba, szállok balra
nincs határ, csak a fény!"
*Mikor befejezi, leteszi hangszerét és normális hangon folytatja.* - Ebből következik, hogy nincs programom estére. Esetleg ehetnénk valamit. *Ekkor a férfira néz.* - Ahogy látom, magára is ráférne egy jó adag meleg étel, és talán *Ekkor meg köszörüli torkát.* - valami ital. Esetleg tud egy jó helyet itt?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.25 09:18:44, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
~Nyugi Ruetha, nyugi. Ez nem ugyan azaz ork, nyugi.~ *Nyugtatgatja magát, elvégre nem lehet ennyire előítéletes.*
- Bo-bo-b-b-b. *Nagyon nehezen megy ez, az tény. Már-már makogásnak tűnhet.* - Bocsánat! *Mondja kicsit erőteljesebben.* - Bocsánat. *Szól még egyszer, de most már sokkal lágyabban. Majd utána az orkra néz, hogy hallotta-e ezen nehéz szavakat, illetve hogy reagál rá.*
- Nem volt szép tőlem. *Elhúzza szája szélét. Legbelül még mindig fáj a szó, amit imént mondott "bocsánat".*
- Tudja, volt egy nagyon rossz tapasztalatom, de hagyjuk is. *Kezet azért nem nyújt. Amennyiben az ork kezet nyújtana azt mondja hogy: * - Azért ott még nem tartunk.
*Mindenesetre, előveszi hangszerét és a gnómra néz.*
- Igazából, van több mint két hetem és ez alatt azt csinálok amit akarok. *Megpendíti hangszerét és énekben folytatja.*
"Szabad mint a madár
száll az égen, s dalol
az égben és arra gondol,
miért ilyen szép a határ.
Egyszer leszállt egy faágra
s el énekelte, mit most én
szabad vagyok mint az ég
szabad mint a szél
szállok jobba, szállok balra
nincs határ, csak a fény!"
*Mikor befejezi, leteszi hangszerét és normális hangon folytatja.* - Ebből következik, hogy nincs programom estére. Esetleg ehetnénk valamit. *Ekkor a férfira néz.* - Ahogy látom, magára is ráférne egy jó adag meleg étel, és talán *Ekkor meg köszörüli torkát.* - valami ital. Esetleg tud egy jó helyet itt?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.25 09:18:44, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-24 22:28:37
Üzenet elküldve: 2015-01-24 22:28:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Ruetha, Vothug//
-Attól tartok, hogy a városainkban egy kicsit… szűkösen éreznéd magad. *Jegyzi meg ahogy végignéz a lányon.* De persze szívesen látnak, ha egyszer arra tévedsz. *A népe valóban igen vendégszerető, különösen, ha az a bizonyos vendég nem viselkedik utolsó paraszt módjára. Bár Ruetha orkokkal szembeni ellenszenve elárul valamicskét a jelleméről, amíg a gnómokat nem kezdi el hangosan szidni, addig nem kell a haragjukkal számolnia. Átnyújtja a kulacsát a nem túl jó bőrben lévő orknak, ami valóban furcsán fest a kezében. Ruetha persze folytatja az előző negatív szóáradatot, de Etara igyekszik meg sem hallani azt. Azért annyira nem ismeri az orkot, hogy konfliktust vállaljon az érdekében. Amíg a többiek a vitatkozással, illetve a hümmögéssel vannak elfoglalva, odamegy a kicsit távolabb kipányvázott szamárhoz, és megkínálja az almacsutkával, amit ő nagy örömmel el is ropogtat. Amikor visszatér, átveszi a kulacsát, és igyekszik válaszolni a férfi kérdésére.*
-Most járok itt életemben először *rázza a fejét* szóval nem igazán tudom. De valami fogadónak biztosan lennie kell errefelé. Ami azt illeti, én nagyon tudnék értékelni egy normális ágyat. *Az utolsó mondatot inkább csak magának mondja, de egy jó fülű illető azért könnyedén meghallhatja. Éppen azon van, hogy közelebbről is megcsodálja a baglyot, amikor az elrepül. A csalódottsága az arcára van írva, évekkel fiatalabbnak mutatva őt a tényleges koránál.*
-De amilyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Etara vagyok. *Nyújt kezet az orknak. Ez a helyzet megint elég komikus lehet, lévén a leányzó csak 120 centiméter magas.*
-És Ruetha, neked mi a terved az estére? *Kérdezi, nehogy a másik lány úgy érezze, kihagytk a társalgásból.*
-Attól tartok, hogy a városainkban egy kicsit… szűkösen éreznéd magad. *Jegyzi meg ahogy végignéz a lányon.* De persze szívesen látnak, ha egyszer arra tévedsz. *A népe valóban igen vendégszerető, különösen, ha az a bizonyos vendég nem viselkedik utolsó paraszt módjára. Bár Ruetha orkokkal szembeni ellenszenve elárul valamicskét a jelleméről, amíg a gnómokat nem kezdi el hangosan szidni, addig nem kell a haragjukkal számolnia. Átnyújtja a kulacsát a nem túl jó bőrben lévő orknak, ami valóban furcsán fest a kezében. Ruetha persze folytatja az előző negatív szóáradatot, de Etara igyekszik meg sem hallani azt. Azért annyira nem ismeri az orkot, hogy konfliktust vállaljon az érdekében. Amíg a többiek a vitatkozással, illetve a hümmögéssel vannak elfoglalva, odamegy a kicsit távolabb kipányvázott szamárhoz, és megkínálja az almacsutkával, amit ő nagy örömmel el is ropogtat. Amikor visszatér, átveszi a kulacsát, és igyekszik válaszolni a férfi kérdésére.*
-Most járok itt életemben először *rázza a fejét* szóval nem igazán tudom. De valami fogadónak biztosan lennie kell errefelé. Ami azt illeti, én nagyon tudnék értékelni egy normális ágyat. *Az utolsó mondatot inkább csak magának mondja, de egy jó fülű illető azért könnyedén meghallhatja. Éppen azon van, hogy közelebbről is megcsodálja a baglyot, amikor az elrepül. A csalódottsága az arcára van írva, évekkel fiatalabbnak mutatva őt a tényleges koránál.*
-De amilyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Etara vagyok. *Nyújt kezet az orknak. Ez a helyzet megint elég komikus lehet, lévén a leányzó csak 120 centiméter magas.*
-És Ruetha, neked mi a terved az estére? *Kérdezi, nehogy a másik lány úgy érezze, kihagytk a társalgásból.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-19 17:49:48
Üzenet elküldve: 2015-01-19 17:49:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amíg a szállítmányozók összepakolnak és sátort bontanak Agloril még egyszer megnézi magának a főteret és megnyergeli a lovát. A főtér természetesen semmit sem változott. Csupán az emberek lettek jóval többen. Sok ismerős arcot lát akikkel a napokban találkozott. Ott van például a kocsis segédje is aki valószínűleg a lovakért igyekszik. Agloril nem is vár tovább felpattan a padról, ahol eddig ült, majd a fiú után iramodik. Mire behozna már a lovakhoz is értek. A sajátját is látja és már ott is van mellette. Felteríti rá a pokrócot és felhelyezi a nyerget is. Jól meghúzza a szíjakat, hogy erősen tartsanak. Ez után felül a lóra és visszavágtat a főtérre. Már hiányzott neki a hátas. Mikor visszaér a főtérre már várja a kocsis, hiszen ők is majdnem készek csak a lovakra várnak. A fiú Agloril után pár perccel érkezik és felcsatolja a lovakat, majd felpattan a szekérre és a kocsis is mellé ül. Jeleznek egymásnak, hogy lehet indulni és más át is értek a kapun. Lassan elkezdték maguk mögött hagyni a várost.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-18 17:40:25
Üzenet elküldve: 2015-01-18 17:40:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Hónapok sokasága váltakozott, mióta utoljára Arthenior kőlapjait csókolták talpai, s amióta útnak eredt, hogy a szörnyvadászatot illető kíváncsiságát kielégítvén, illetve a semmittevés nyomasztó terhét levetvén segítsen a mocsár révészének felderíteni holmi rettenetes létformát. Ám, ahogy korábban sejthető volt, pusztán Alron képzelete torzította elképzelhetetlen formákba a köddel ölelkezett láp derengő árnyait, s igazából semerre nem fészkelte be magát éji iszonyat.
Ha szokása volna bosszankodó gondolatokat hagyni az elméjében megtelepedni, a felesleges utazás okán bizony lenne mit mérgelődnie, minekután viszont nem erénye a zsörtölődés, inkább a jövő lehetőségeivel tölti meg a néma szavak világát, noha azok sem túl derűsek. Már egy ideje leáldozott benne a dicső remények csillaga, a várakozás izgatottsága helyett keserű, nyomasztó félelmek vertek éket bensőjében, hogy hanyatlásra késztessék az éjnek eme tündöklő ékkövét, kitartása azonban mit sem halványodott... Úgy érzi, netán egy kellemes ismerős bizalmas szavaira volna szüksége, egy kis felüdülésre a végeláthatatlan kálváriában, hogy ismét erővel s bizakodással teljék meg a lelke. Igen, bizonyosan megtörné a világ szürkeségét, az egyedüli ilyen személy pedig valószínűleg még mindég Artheniorban állomásozik, legalábbis mélységes reménye, hogy ekképpen legyen, máskülönben félő, nem fog tudni kikeveredni sorsának árnyakkal ölelkezett karmaiból.
Addig is másból lesz kénytelen táplálkozni a lelke, s mint éltének e csekély szakaszában mindég, ezúttal is a természetben keresi megnyugvását. A legelső derengő fényesség pedig meg is érkezik Azúr formájában, ki Thilgor földjéről való távozása óta bizony hű társaként szolgál útjain, noha legutóbb az ő ösztöneit is megérintette a hanyatló világ fenyegetése, s jó időre nyoma veszett.
Ám épp jókor került meg, ugyanis a Levegő városába tartó utazásához ezúttal nem talált maga mellé kíséretet, egyedül pedig, gyalog szerrel bizonyosan halálra ítéltetett volna. Így hát, búcsút intve a karavánpihenő jól ismert közegének, nyeregbe száll, s neki iramodik a jó néhány napot felkaroló útnak.*
Ha szokása volna bosszankodó gondolatokat hagyni az elméjében megtelepedni, a felesleges utazás okán bizony lenne mit mérgelődnie, minekután viszont nem erénye a zsörtölődés, inkább a jövő lehetőségeivel tölti meg a néma szavak világát, noha azok sem túl derűsek. Már egy ideje leáldozott benne a dicső remények csillaga, a várakozás izgatottsága helyett keserű, nyomasztó félelmek vertek éket bensőjében, hogy hanyatlásra késztessék az éjnek eme tündöklő ékkövét, kitartása azonban mit sem halványodott... Úgy érzi, netán egy kellemes ismerős bizalmas szavaira volna szüksége, egy kis felüdülésre a végeláthatatlan kálváriában, hogy ismét erővel s bizakodással teljék meg a lelke. Igen, bizonyosan megtörné a világ szürkeségét, az egyedüli ilyen személy pedig valószínűleg még mindég Artheniorban állomásozik, legalábbis mélységes reménye, hogy ekképpen legyen, máskülönben félő, nem fog tudni kikeveredni sorsának árnyakkal ölelkezett karmaiból.
Addig is másból lesz kénytelen táplálkozni a lelke, s mint éltének e csekély szakaszában mindég, ezúttal is a természetben keresi megnyugvását. A legelső derengő fényesség pedig meg is érkezik Azúr formájában, ki Thilgor földjéről való távozása óta bizony hű társaként szolgál útjain, noha legutóbb az ő ösztöneit is megérintette a hanyatló világ fenyegetése, s jó időre nyoma veszett.
Ám épp jókor került meg, ugyanis a Levegő városába tartó utazásához ezúttal nem talált maga mellé kíséretet, egyedül pedig, gyalog szerrel bizonyosan halálra ítéltetett volna. Így hát, búcsút intve a karavánpihenő jól ismert közegének, nyeregbe száll, s neki iramodik a jó néhány napot felkaroló útnak.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-14 13:46:57
Üzenet elküldve: 2015-01-14 13:46:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*Kimegy a többek után a Sátrakhoz, majd végig sétálnak egészen a Főtérig. Remélhetőleg, társai követik. Közben társalognak mindenféléről.*
- Szerintem, pontosan oda kéne mennünk, ahol a támadás volt. Lehet, a még mindig ott vannak, persze ennek valószínűsége kicsi. Esetleg kereshetnénk valakit, aki arra lakik, vagy járt talán tud egy két információ morzsával szolgálni. *Közben, lépkednek előre, az öreg felül, ha minden igaz a lóra, amire Torra rásegíti értsed: felrakja rá.* - Jól ül? Majd lovaguram figyel magára, nehogy leessen.
*Közben egyre népesebb részre érkeznek, Torra szó szerint utat rombol előttük, hogy ne kelljen tolongani.*
- Hölgyem amit mondtam: "mestereknél alhat", eredetileg úgy szól, hogy: "A mestereknél, alhatunk, de most nem!". Ez általában úgy mondják, hogy: "Majd holtunkban alhatunk". *Egy pillanatra elhallgat, mikor egy nagyobb orkot tessékel arrább, aki nem szándékozott arrébb állni.* - Nálunk, a mesterek tisztelete nagyon fontos és úgy tartjuk, hogy aki meghal az felkerül a Tigris Mesterhez, rendünk alapítójához. *Miközben beszél, egyre nagyobb tömeg lesz, de Torra méreteinek köszönhetően, átlátja a tömeget, illetve feje fölött, így nem tévednek el.* -Ong mester, az én mesterem is onnan figyel rám és segíti utamat. *Érzi, hogy elég lesz a dologból, így nem folytatja azt.*
- Maguknál is biztos van valami hit, ősök tisztelete. Ez pont olyan. Leköteleznének, ha maguk is mesélnének valamit erről. *Lassan a tér végéhez közelednek, már ha vele tartanak a többiek.*
*Kimegy a többek után a Sátrakhoz, majd végig sétálnak egészen a Főtérig. Remélhetőleg, társai követik. Közben társalognak mindenféléről.*
- Szerintem, pontosan oda kéne mennünk, ahol a támadás volt. Lehet, a még mindig ott vannak, persze ennek valószínűsége kicsi. Esetleg kereshetnénk valakit, aki arra lakik, vagy járt talán tud egy két információ morzsával szolgálni. *Közben, lépkednek előre, az öreg felül, ha minden igaz a lóra, amire Torra rásegíti értsed: felrakja rá.* - Jól ül? Majd lovaguram figyel magára, nehogy leessen.
*Közben egyre népesebb részre érkeznek, Torra szó szerint utat rombol előttük, hogy ne kelljen tolongani.*
- Hölgyem amit mondtam: "mestereknél alhat", eredetileg úgy szól, hogy: "A mestereknél, alhatunk, de most nem!". Ez általában úgy mondják, hogy: "Majd holtunkban alhatunk". *Egy pillanatra elhallgat, mikor egy nagyobb orkot tessékel arrább, aki nem szándékozott arrébb állni.* - Nálunk, a mesterek tisztelete nagyon fontos és úgy tartjuk, hogy aki meghal az felkerül a Tigris Mesterhez, rendünk alapítójához. *Miközben beszél, egyre nagyobb tömeg lesz, de Torra méreteinek köszönhetően, átlátja a tömeget, illetve feje fölött, így nem tévednek el.* -Ong mester, az én mesterem is onnan figyel rám és segíti utamat. *Érzi, hogy elég lesz a dologból, így nem folytatja azt.*
- Maguknál is biztos van valami hit, ősök tisztelete. Ez pont olyan. Leköteleznének, ha maguk is mesélnének valamit erről. *Lassan a tér végéhez közelednek, már ha vele tartanak a többiek.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-11 19:26:36
Üzenet elküldve: 2015-01-11 19:26:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
-Köszönöm kishölgy.
*Mondja, majd három ujja közé fogja a szokatlanul kicsi kulacsot, de igyekszik gyorsan túllépni a méretre vonatkozó gondolaton, és szája fölé emeli azt. Miután a kulacsot szárazra facsarja, visszanéz a lányra, és egy félmosollyal vállrándítás társaságában ennyit nyög, mintegy válaszként a felvetésre:*
-Hm.
*Ahogy a mogorvább nő felé fordul, és meglehetősen nyomatékosan elkezdi az orkot kioktatni, az figyelmen kívül hagyja, maga elé néz, és látványosan forgatja a szemgolyóját. Megnyugodván, hogy véget ért a parádé, megnyújtóztatja a hátát, ami a hónapok óta tartó hepe-hupás földön alvástól igen hangosan fejezi ki nemtetszését; a nő megint csak felé fordul, és egy epés megjegyzéssel folytatja. Voth összeszorítja az állkapcsát, Etarára néz egy pillanatig frusztráltan, majd egy nagyot sóhajt és átnyújtja a kulacsot, amit korábban kapott. A haragos lány csak nem hagyja abba, de a szavai már úgy suhannak el az ork fülei mellett, mintha csak a legmélyebb álmában érték volna őt utol.*
-Éhen halok. Mennyire vagy jártas a környéken?
*Miközben a választ, és titkon a másik lány várható, a figyelem teljes hiánya okozta kitörését várja, az ujjára veszi a madarát és ennyit mond:*
-Te is menj, egyél valamit.
*Ekkor egy, az orkhoz képest elegáns, amúgy darabos és a legkevésbé sem látványos mozdulattal elereszteti a baglyot, aki másodpercekkel később hangtalanul eltűnik a fák közt.*
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.11 19:28:40
*Mondja, majd három ujja közé fogja a szokatlanul kicsi kulacsot, de igyekszik gyorsan túllépni a méretre vonatkozó gondolaton, és szája fölé emeli azt. Miután a kulacsot szárazra facsarja, visszanéz a lányra, és egy félmosollyal vállrándítás társaságában ennyit nyög, mintegy válaszként a felvetésre:*
-Hm.
*Ahogy a mogorvább nő felé fordul, és meglehetősen nyomatékosan elkezdi az orkot kioktatni, az figyelmen kívül hagyja, maga elé néz, és látványosan forgatja a szemgolyóját. Megnyugodván, hogy véget ért a parádé, megnyújtóztatja a hátát, ami a hónapok óta tartó hepe-hupás földön alvástól igen hangosan fejezi ki nemtetszését; a nő megint csak felé fordul, és egy epés megjegyzéssel folytatja. Voth összeszorítja az állkapcsát, Etarára néz egy pillanatig frusztráltan, majd egy nagyot sóhajt és átnyújtja a kulacsot, amit korábban kapott. A haragos lány csak nem hagyja abba, de a szavai már úgy suhannak el az ork fülei mellett, mintha csak a legmélyebb álmában érték volna őt utol.*
-Éhen halok. Mennyire vagy jártas a környéken?
*Miközben a választ, és titkon a másik lány várható, a figyelem teljes hiánya okozta kitörését várja, az ujjára veszi a madarát és ennyit mond:*
-Te is menj, egyél valamit.
*Ekkor egy, az orkhoz képest elegáns, amúgy darabos és a legkevésbé sem látványos mozdulattal elereszteti a baglyot, aki másodpercekkel később hangtalanul eltűnik a fák közt.*
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.11 19:28:40
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-11 17:27:00
Üzenet elküldve: 2015-01-11 17:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vothug, Etara//
- Érdekes amit mondasz. Majd egyszer elvihetnél az egyik városotokba. *Ekkor kicsit szelídebbre veszi a figurát.* -Tudod én nem sok helyen jártam életem során, kevés mindent láttam. Ezért is akartam világot látni. Nagybátyám nem akart elengedni, mondja még bajom eshet. *Elgondolkozva éppen az orkra téved tekintete.* -Lehet igaza van. Például az orkokról is mesélt pár dolgot, igaz nem tudom mennyire van igaza. *Esze ágában sincs elárulni, hogy igazából nagyon is világ látott lány ő. Mindössze arról van szó, hogy legutóbb kisebb galibát okozott a kiruccanásával. Arról nem is beszélve, hogy legutóbb egy orkkal került össze és nem kis gondot okozott nagybátyjának. Nem véletlen, hogy ennyire utálja őket.*
- Jó Uram! *Az "uram" szót alaposan megnyomva.* -Nem gondolja, hogy ha nem bírja az italt, nem kéne annyit inni? ~Ekkor teremtés és nem bírja az italt? Nevetséges!~*Gondolja magában, majd a lányra néz, majd a szamárra és végül a bagolyra.*
- Csodálkoznék, ha ez a bagoly egy évnél idősebb lenne, lefogadom elfogyasztott már párat belőlük az évek folyamán. *Itt természetesen az elfogyasztani szót, maximálisan szó szerint értette.*
- Továbbá, azt sem értem, hogy mit keres maga itt. Elvégre, maga fajtája nem ide való. *Mondja nem kis cinikussággal szavaiban. Mondjuk nem szeretné, ha verekedésig fokozódna a dolog, úgy hogy tőre mellől elveszi kezét, hogy még véletlenül se érezze fenyegetésnek.*
- Érdekes amit mondasz. Majd egyszer elvihetnél az egyik városotokba. *Ekkor kicsit szelídebbre veszi a figurát.* -Tudod én nem sok helyen jártam életem során, kevés mindent láttam. Ezért is akartam világot látni. Nagybátyám nem akart elengedni, mondja még bajom eshet. *Elgondolkozva éppen az orkra téved tekintete.* -Lehet igaza van. Például az orkokról is mesélt pár dolgot, igaz nem tudom mennyire van igaza. *Esze ágában sincs elárulni, hogy igazából nagyon is világ látott lány ő. Mindössze arról van szó, hogy legutóbb kisebb galibát okozott a kiruccanásával. Arról nem is beszélve, hogy legutóbb egy orkkal került össze és nem kis gondot okozott nagybátyjának. Nem véletlen, hogy ennyire utálja őket.*
- Jó Uram! *Az "uram" szót alaposan megnyomva.* -Nem gondolja, hogy ha nem bírja az italt, nem kéne annyit inni? ~Ekkor teremtés és nem bírja az italt? Nevetséges!~*Gondolja magában, majd a lányra néz, majd a szamárra és végül a bagolyra.*
- Csodálkoznék, ha ez a bagoly egy évnél idősebb lenne, lefogadom elfogyasztott már párat belőlük az évek folyamán. *Itt természetesen az elfogyasztani szót, maximálisan szó szerint értette.*
- Továbbá, azt sem értem, hogy mit keres maga itt. Elvégre, maga fajtája nem ide való. *Mondja nem kis cinikussággal szavaiban. Mondjuk nem szeretné, ha verekedésig fokozódna a dolog, úgy hogy tőre mellől elveszi kezét, hogy még véletlenül se érezze fenyegetésnek.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-11 17:07:31
Üzenet elküldve: 2015-01-11 17:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Ruetha, Vothug//
*Végre nekiláthat a vacsorájának, és miközben az almáját harapdálja, meghallgatja Ruetha mondandóját. A lakóhelyére vonatkozó információkra csak bólogat, mivel nem ismerős a környéken. Éppen azt fontolgatja, hogy megnyílik egy kicsit - bár a szülei figyelmeztették, hogy ne tegye - és elárulja, honnét jött, mikor fény derül a lány teljes tudatlanságára a gnómok tárgykörében. Érzi, hogy ismét elönti a harag, de egyelőre igyekszik visszatartani az újabb dühkitörését. ~Valóban butának tűnsz.~ Morog magában.*
- A népem városai valóban nem túl népszerűek az emberek körében. *Bólint, és próbál barátságosan viselkedni, hiszen még semmi sértő nem hangzott el.* Nagyobb városokban esetleg találkozhatsz velünk. *Teszi még hozzá, majd az ork felé fordul, akire Ruetha igencsak mérgesen néz. Etara a maga részéről senkit sem gyűlöl kizárólag a származása miatt, így kedvesen mosolyogva nyújtja át a kulacsát.*
- Tessék, igyál, amennyi jól esik, nekem van még. *A kulacsot viszont gnóm-méretűre tervezték, így elég mókásan festhet a majd' két méteres ork kezében.*
- Szokás kérdése lehet... *Válaszol a kérdésre, bár gyanítja, hogy fölöslegesen. Majd visszatér az almájához, és érdeklődve veszi szemügyre a baglyot, ami a férfi vállán trónol. Ha Ruetha továbbra is levegőnek nézi a harmadik társukat, akkor bizony kínos estének néznek elébe. ~Én ugyan nem fogom erőltetni a beszélgetést.~ Az első alma csutkáját maga mellé helyezi a kút párkányára, és hozzálát a másodikhoz, miközben a téren zajló sürgés-forgást figyeli.*
*Végre nekiláthat a vacsorájának, és miközben az almáját harapdálja, meghallgatja Ruetha mondandóját. A lakóhelyére vonatkozó információkra csak bólogat, mivel nem ismerős a környéken. Éppen azt fontolgatja, hogy megnyílik egy kicsit - bár a szülei figyelmeztették, hogy ne tegye - és elárulja, honnét jött, mikor fény derül a lány teljes tudatlanságára a gnómok tárgykörében. Érzi, hogy ismét elönti a harag, de egyelőre igyekszik visszatartani az újabb dühkitörését. ~Valóban butának tűnsz.~ Morog magában.*
- A népem városai valóban nem túl népszerűek az emberek körében. *Bólint, és próbál barátságosan viselkedni, hiszen még semmi sértő nem hangzott el.* Nagyobb városokban esetleg találkozhatsz velünk. *Teszi még hozzá, majd az ork felé fordul, akire Ruetha igencsak mérgesen néz. Etara a maga részéről senkit sem gyűlöl kizárólag a származása miatt, így kedvesen mosolyogva nyújtja át a kulacsát.*
- Tessék, igyál, amennyi jól esik, nekem van még. *A kulacsot viszont gnóm-méretűre tervezték, így elég mókásan festhet a majd' két méteres ork kezében.*
- Szokás kérdése lehet... *Válaszol a kérdésre, bár gyanítja, hogy fölöslegesen. Majd visszatér az almájához, és érdeklődve veszi szemügyre a baglyot, ami a férfi vállán trónol. Ha Ruetha továbbra is levegőnek nézi a harmadik társukat, akkor bizony kínos estének néznek elébe. ~Én ugyan nem fogom erőltetni a beszélgetést.~ Az első alma csutkáját maga mellé helyezi a kút párkányára, és hozzálát a másodikhoz, miközben a téren zajló sürgés-forgást figyeli.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-09 19:25:41
Üzenet elküldve: 2015-01-09 19:25:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Etara, Ruetha//
*Ahogy ül az ember nő mellett, érzi sugárzó ellenségességét, de a másodpercekkel ezelőtti ajánlatnak nem tud ellenállni, így végül átnéz Ruetha feje fölött, és megkeresi a gnóm tekintetét.*
-Egy kis víz nagyon jól esne, köszönöm.
~Nagy levegő-kifúj-nagy levegő-kifúj.~
-Hogy bírnak egyesek minden nap szekérre szállni és ép gyomorral célba érni?
*Egy egyszerű mozdulattal úgy a jobb kezébe fogta a közte és a nők között trónoló baglyot, mintha csak egy korsót markolt volna meg, és áttette őt a másik vállára, aki válaszként karmával megvakarta a fülét, felborzolva az amúgy sem rendezett tollazatát, és értetlenül nézett a szamárra. Az ork eközben újra felkutatta jótevőjét és próbált nem tudomást venni a nőről, aki úgy fordít neki hátat, mintha Voth nem is létezne.*
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 19:28:53
*Ahogy ül az ember nő mellett, érzi sugárzó ellenségességét, de a másodpercekkel ezelőtti ajánlatnak nem tud ellenállni, így végül átnéz Ruetha feje fölött, és megkeresi a gnóm tekintetét.*
-Egy kis víz nagyon jól esne, köszönöm.
~Nagy levegő-kifúj-nagy levegő-kifúj.~
-Hogy bírnak egyesek minden nap szekérre szállni és ép gyomorral célba érni?
*Egy egyszerű mozdulattal úgy a jobb kezébe fogta a közte és a nők között trónoló baglyot, mintha csak egy korsót markolt volna meg, és áttette őt a másik vállára, aki válaszként karmával megvakarta a fülét, felborzolva az amúgy sem rendezett tollazatát, és értetlenül nézett a szamárra. Az ork eközben újra felkutatta jótevőjét és próbált nem tudomást venni a nőről, aki úgy fordít neki hátat, mintha Voth nem is létezne.*
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 19:28:53
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:50:57
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vothug, Etara//
-Nagybátyámnál lakon innen úgy két napi szekérútra, egy kis városban. Kis porfészek, de én szeretem. *Végig nézi, ahogy merénylője végre normális tápot kap és elereszt egy mosolyt is.*
- Őszinte leszek, még nem láttam olyan szerzetet mint te, nem akarok butának látszani, de az vagyok. Mondjuk olyat. *Biccent fejével az érkező illetőre.* -Már láttam! *Ez kicsit ingerültebben teszi hozzá.*
- Szerintem már nem szomjas. *Köszörüli meg torkát és oda sem néz arra a valakire. ~Őrök ilyenkor sehol? Csak ÚGY beengednek egy orkot? Felháborító!~ Körbenéz és látja, vannak itt őrök, sőt látják is az illetőt, de nem reagálnak. ~Változik a világ.~ Megpróbál, nem negatívan hozzá állni a férfihoz, de nem szól hozzá. Látványosan elfordítja fejét, tőle. Ujjával biztos, ami biztos a tőre nyelét megérinti, hogy ha kell használja, bár az is igaz, nem úgy tűnik, hogy ez az egyed harcképes lenne.*
-Nagybátyámnál lakon innen úgy két napi szekérútra, egy kis városban. Kis porfészek, de én szeretem. *Végig nézi, ahogy merénylője végre normális tápot kap és elereszt egy mosolyt is.*
- Őszinte leszek, még nem láttam olyan szerzetet mint te, nem akarok butának látszani, de az vagyok. Mondjuk olyat. *Biccent fejével az érkező illetőre.* -Már láttam! *Ez kicsit ingerültebben teszi hozzá.*
- Szerintem már nem szomjas. *Köszörüli meg torkát és oda sem néz arra a valakire. ~Őrök ilyenkor sehol? Csak ÚGY beengednek egy orkot? Felháborító!~ Körbenéz és látja, vannak itt őrök, sőt látják is az illetőt, de nem reagálnak. ~Változik a világ.~ Megpróbál, nem negatívan hozzá állni a férfihoz, de nem szól hozzá. Látványosan elfordítja fejét, tőle. Ujjával biztos, ami biztos a tőre nyelét megérinti, hogy ha kell használja, bár az is igaz, nem úgy tűnik, hogy ez az egyed harcképes lenne.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:05:47
Üzenet elküldve: 2015-01-08 21:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Ruetha, Vothug//
*Holdsajt akciójának nem várt következményei lesznek, ugyanis a dalolászó leányzó hirtelen szakmát váltani látszik - akrobatamutatványokat ad elő, és a tőrét is előrántja. Sőt, még arra is marad energiája, hogy a tekintetével villámokat szórjon. Igazán figyelemre méltó. ~Ha sokáig hadonászol, még megsebesítesz valakit~ morog magában Etara, de a kiabálás hallatán ő sem marad nyugodt. Egy Mobesivel senki sem állhat le csak úgy ordibálni egy nyilvános helyen.*
- Talán ha nem ugrabugrálnál össze meg vissza, akkor nem veszélyeztetnéd a hallgatóságod épségét. *Vág vissza hasonlóan emelt hangnemben.* Mintha legalább is egy gyilkos szabadult volna el a téren... *Teszi még hozzá valamivel halkabban. A kiabálással ki is adta a mérgét, szóval, ha a lány nem gerjeszti a vitát, akkor a továbbiakban képes lesz normális emberként - bocsánat, gnómként - viselkedni. Viszont nem hajlandó egynél többször bocsánatot kérni, de Holdsajt szemlátomást megteszi helyette: az orrát a lány kezéhez nyomja, majd amikor megkapja a simogatását, boldogan beleszuszog a tenyerébe. Ezalatt Etarának bőven van ideje megtalálni az abrakos tarisznyát.*
- Gyere, te haszontalan, itt a vacsora *húzza a szamár fejére a tarisznya fülét. Holdsajt elmerül a rágcsálásban és ropogtatásban, így végre nyugodtan be tud mutatkozni.*
- Etara vagyok, örvendek. Holdsajtot pedig már ismered. *Egy halvány mosollyal is megtoldja a bemutatkozást, majd feltornássza magát a szökőkút párkányára, és hozzálát az egyik almájához.*
- És merre van az az otthon, ha szabad kérdeznem? * Próbál udvarias csevegést kezdeményezni. Időközben a közelükbe ér, vagyis inkább támolyog egy két méter magas ork, aki egyáltalán nincs jó bőrben.*
- Tudok segíteni? *Kérdezi két harapás között.* Kérsz esetleg egy kis vizet?
*Holdsajt akciójának nem várt következményei lesznek, ugyanis a dalolászó leányzó hirtelen szakmát váltani látszik - akrobatamutatványokat ad elő, és a tőrét is előrántja. Sőt, még arra is marad energiája, hogy a tekintetével villámokat szórjon. Igazán figyelemre méltó. ~Ha sokáig hadonászol, még megsebesítesz valakit~ morog magában Etara, de a kiabálás hallatán ő sem marad nyugodt. Egy Mobesivel senki sem állhat le csak úgy ordibálni egy nyilvános helyen.*
- Talán ha nem ugrabugrálnál össze meg vissza, akkor nem veszélyeztetnéd a hallgatóságod épségét. *Vág vissza hasonlóan emelt hangnemben.* Mintha legalább is egy gyilkos szabadult volna el a téren... *Teszi még hozzá valamivel halkabban. A kiabálással ki is adta a mérgét, szóval, ha a lány nem gerjeszti a vitát, akkor a továbbiakban képes lesz normális emberként - bocsánat, gnómként - viselkedni. Viszont nem hajlandó egynél többször bocsánatot kérni, de Holdsajt szemlátomást megteszi helyette: az orrát a lány kezéhez nyomja, majd amikor megkapja a simogatását, boldogan beleszuszog a tenyerébe. Ezalatt Etarának bőven van ideje megtalálni az abrakos tarisznyát.*
- Gyere, te haszontalan, itt a vacsora *húzza a szamár fejére a tarisznya fülét. Holdsajt elmerül a rágcsálásban és ropogtatásban, így végre nyugodtan be tud mutatkozni.*
- Etara vagyok, örvendek. Holdsajtot pedig már ismered. *Egy halvány mosollyal is megtoldja a bemutatkozást, majd feltornássza magát a szökőkút párkányára, és hozzálát az egyik almájához.*
- És merre van az az otthon, ha szabad kérdeznem? * Próbál udvarias csevegést kezdeményezni. Időközben a közelükbe ér, vagyis inkább támolyog egy két méter magas ork, aki egyáltalán nincs jó bőrben.*
- Tudok segíteni? *Kérdezi két harapás között.* Kérsz esetleg egy kis vizet?
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:33:35
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:33:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy kezd lassulni a világ körülötte, végre tudomást is vesz arról, hogy mi zajlik a főtéren. Felnéz végre a földről, és halk nevetgélést hall, de nem igazán vesz róla tudomást. A következő pillanatban, mikor a botjára támaszkodva próbálta visszanyerni méltóságát, látta, hogy a tömeg feloszlik a tér közepén, megvilágítva egy nyíl egyenes utat a tér közepén álló szökőkútig. Ahogy felegyenesedett, botját jobb kezében felemelte a földről, és határozottan hozzáverte a macskakövezett talajhoz, mintegy rászólván arra, „ne mozogj már”. A szökőkút felé határozottan, szapora léptekkel elindul, de jól láthatóan szédeleg. A 10 méteres út felénél megáll egy pihenőre, kiegyenesíti újra hátát, megmakacsolja magát.*
~Embereld már meg magad Voth, erősebb vagy te ennél.~
*Mostanra már a baglya is elhelyezkedett a bal vállán, és Voth odafordul hozzá.*
-Nem volt ám szép, ugye tudod?
*A madár elfordítja a fejét, mint aki nem érti mit beszél az ork.*
-Mhm.
*Újra célba veszi a szökőkutat, tudomást sem véve arról, hogy két nő már igénybe vette azt. Kevésbé ugyan, de még mindig kóvályogva tovább indul felé. Ahogy további fennakadás nélkül elér a kúthoz, ledobná magát a legközelebbi peremére, ami nagy meglepetésére foglalt volt. Ránéz a lányra.*
-Hmph.
*Egy hosszú másodperc után arrébb lép, és mélyen a száraz szökőkút aljába néz.*
-Hmph.
*A csalódások után úgy dönt, hogy biztosra megy, és inkább leül ahol van, mielőtt még álltó helyében összecsuklik a térde. A kút pereme aligha elég széles a termetéhez, de így is több mint a semmi.*
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 17:34:18
~Embereld már meg magad Voth, erősebb vagy te ennél.~
*Mostanra már a baglya is elhelyezkedett a bal vállán, és Voth odafordul hozzá.*
-Nem volt ám szép, ugye tudod?
*A madár elfordítja a fejét, mint aki nem érti mit beszél az ork.*
-Mhm.
*Újra célba veszi a szökőkutat, tudomást sem véve arról, hogy két nő már igénybe vette azt. Kevésbé ugyan, de még mindig kóvályogva tovább indul felé. Ahogy további fennakadás nélkül elér a kúthoz, ledobná magát a legközelebbi peremére, ami nagy meglepetésére foglalt volt. Ránéz a lányra.*
-Hmph.
*Egy hosszú másodperc után arrébb lép, és mélyen a száraz szökőkút aljába néz.*
-Hmph.
*A csalódások után úgy dönt, hogy biztosra megy, és inkább leül ahol van, mielőtt még álltó helyében összecsuklik a térde. A kút pereme aligha elég széles a termetéhez, de így is több mint a semmi.*
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 17:34:18
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-07 00:00:36
Üzenet elküldve: 2015-01-07 00:00:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vothug, Etara//
*Egyre jobban érzi magát és látja jó páran meg is állnak körülötte és nézik őt. ~Ez az, gyertek csak, gyertek!~ Szereti ha sokan vannak, könnyebben talál prédát magának, kicsit olyan mint egy pók ami mézcseppet himbál maga előtt. Ki is szemeli magának, agy egyik fiatal legényt, aki láthatóan nem csak a zenéjét szeretné szeretni. Az ilyeneket keresi, őket a legegyszerűbb becserkészni. Ekkor olyan történik ami még nem szerepelt a történelem könyvekben, megzavarja őt egy szamár vagy valami hasonló!*
- Mi a? *Érzi, hogy valami nedves van a nyakán és az hagyján de liheg is. Ösztönösen, előre vetődik egy bukfenccel és előrántja tőrét. Hallja, hogy egykori csodálói, most nevetnek rajta. Keresi a fiút akit kiszemelt magának, de már sehol nem látja. Ekkor mérgesen az állat gazdájára néz.*
- Nem tudom mire volt ez jó, de! *Ekkor visszafogja magát, mert olyat akart mondani, amit megbánt volna később. Ekkor jobbra egy négykézláb mászkáló emberszerű valamire lesz figyelmes aminek a vállára, vagy nem tudja igazán megállapítani mire egy madár száll. Ekkor elszakad a cérna nála.*
- Nem tudom hova keveredtem, de egyre inkább állatkertnek tűnik. Jó lenne, ha visszafognád az állatodat mert, most elmentek! *Mutat körbe és arca teljesen elvörösödik, de egy kis dallam jut az eszébe. ~Dúúdáá dááádidúú~ Vagy valami hasonló, amire teljesen megnyugszik.*
- Ne vegyed sértésnek, de igazán figyelhetnél rá jobban. *Ekkor kicsit csalódottal leül a szökőkútra.
Oda tartja fejét az állat, amire nem tud nemet mondani.* -Azért alapvetően te elég aranyos vagy. *Majd megsimogatja.*
- Elnézést kérek a kirohanásomért, de nem minden napos, hogy valaki a hajamat egye. Ha ezt elmesélem otthon, biztos vidám perceket okoz majd. *Kezet nyújt a lánynak.* -Egyébként Ruetha Milont vagyok, de hívj csak Ruenak. Te ki vagy, ha szabad megkérdeznem?
*Egyre jobban érzi magát és látja jó páran meg is állnak körülötte és nézik őt. ~Ez az, gyertek csak, gyertek!~ Szereti ha sokan vannak, könnyebben talál prédát magának, kicsit olyan mint egy pók ami mézcseppet himbál maga előtt. Ki is szemeli magának, agy egyik fiatal legényt, aki láthatóan nem csak a zenéjét szeretné szeretni. Az ilyeneket keresi, őket a legegyszerűbb becserkészni. Ekkor olyan történik ami még nem szerepelt a történelem könyvekben, megzavarja őt egy szamár vagy valami hasonló!*
- Mi a? *Érzi, hogy valami nedves van a nyakán és az hagyján de liheg is. Ösztönösen, előre vetődik egy bukfenccel és előrántja tőrét. Hallja, hogy egykori csodálói, most nevetnek rajta. Keresi a fiút akit kiszemelt magának, de már sehol nem látja. Ekkor mérgesen az állat gazdájára néz.*
- Nem tudom mire volt ez jó, de! *Ekkor visszafogja magát, mert olyat akart mondani, amit megbánt volna később. Ekkor jobbra egy négykézláb mászkáló emberszerű valamire lesz figyelmes aminek a vállára, vagy nem tudja igazán megállapítani mire egy madár száll. Ekkor elszakad a cérna nála.*
- Nem tudom hova keveredtem, de egyre inkább állatkertnek tűnik. Jó lenne, ha visszafognád az állatodat mert, most elmentek! *Mutat körbe és arca teljesen elvörösödik, de egy kis dallam jut az eszébe. ~Dúúdáá dááádidúú~ Vagy valami hasonló, amire teljesen megnyugszik.*
- Ne vegyed sértésnek, de igazán figyelhetnél rá jobban. *Ekkor kicsit csalódottal leül a szökőkútra.
Oda tartja fejét az állat, amire nem tud nemet mondani.* -Azért alapvetően te elég aranyos vagy. *Majd megsimogatja.*
- Elnézést kérek a kirohanásomért, de nem minden napos, hogy valaki a hajamat egye. Ha ezt elmesélem otthon, biztos vidám perceket okoz majd. *Kezet nyújt a lánynak.* -Egyébként Ruetha Milont vagyok, de hívj csak Ruenak. Te ki vagy, ha szabad megkérdeznem?
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:01:05
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:01:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Ruetha, Vothug//
*A főtérre csendben, és alig észrevehetően egy szamár poroszkál be, rajta egy fekete, csuklyás köpenyt, fekete nadrágot és puha bőrcsizmát viselő alacsony alakkal. Etara sóhajtva lekászálódik az álla hátáról, és pihenőhely után néz. ~Azért lehetett volna annyi eszem, hogy leszállás előtt nézelődöm~ morog magában, ugyanis a 120 centiméterével nem sok mindent lát az utazók hátán kívül. Végül aztán észreveszi a szökőkutat, és a szamarat kantáron vezetve elindul felé. Mikor odaér, megkönnyebbülten hajol le, hogy tenyerét a vízbe merítse, de mozdulata a felénél abbamarad, ugyanis a szökőkút kiszáradás miatt szemmel láthatóan másnap reggelig beszüntette működését.*
- Hogy a kénkőszagú fene essen belé. *Kedvenc szitokszavai talán a kelleténél kicsit hangosabban hagyják el a száját, de ezzel legalább levezeti a mérge nagy részét. A nyeregtáskájából egy kulacsot és néhány almát vesz elő, és már majdnem nekilátna a vacsorázáshoz, mikor észreveszi, hogy a szamár a közelben zenélő lány nyakára lógó haját kezdi el kóstolgatni.*
- Ne, Holdsajt! *kiáltja, és odarohan a lányhoz.* Elnézést kérek, hosszú utat tettünk meg, és ha fáradt, kezelhetetlen lesz. *Mentegetőzik, és határozottan odébb tereli a szamarat, majd az abrakos tarisznya után kezd kotorászni a nyeregtáskában.*
*A főtérre csendben, és alig észrevehetően egy szamár poroszkál be, rajta egy fekete, csuklyás köpenyt, fekete nadrágot és puha bőrcsizmát viselő alacsony alakkal. Etara sóhajtva lekászálódik az álla hátáról, és pihenőhely után néz. ~Azért lehetett volna annyi eszem, hogy leszállás előtt nézelődöm~ morog magában, ugyanis a 120 centiméterével nem sok mindent lát az utazók hátán kívül. Végül aztán észreveszi a szökőkutat, és a szamarat kantáron vezetve elindul felé. Mikor odaér, megkönnyebbülten hajol le, hogy tenyerét a vízbe merítse, de mozdulata a felénél abbamarad, ugyanis a szökőkút kiszáradás miatt szemmel láthatóan másnap reggelig beszüntette működését.*
- Hogy a kénkőszagú fene essen belé. *Kedvenc szitokszavai talán a kelleténél kicsit hangosabban hagyják el a száját, de ezzel legalább levezeti a mérge nagy részét. A nyeregtáskájából egy kulacsot és néhány almát vesz elő, és már majdnem nekilátna a vacsorázáshoz, mikor észreveszi, hogy a szamár a közelben zenélő lány nyakára lógó haját kezdi el kóstolgatni.*
- Ne, Holdsajt! *kiáltja, és odarohan a lányhoz.* Elnézést kérek, hosszú utat tettünk meg, és ha fáradt, kezelhetetlen lesz. *Mentegetőzik, és határozottan odébb tereli a szamarat, majd az abrakos tarisznya után kezd kotorászni a nyeregtáskában.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-06 19:31:41
Üzenet elküldve: 2015-01-06 19:31:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy a szekér a pihenő főtere felé halad, Voth már készülődik a leszállásra, madarát repülésre ösztönzi, összeszedi a holmiját a szekér hátuljából, és ugrásra készül. Meglepetésére a szekér megáll, és nem kell tovább tetéznie amúgy is súlyos émelygését. Ledobja magát a szekérről, és négykézláb a földet magához öleli. A törp hátrasétál, vállára teszi a széles tenyerét, és ennyit kérdez:*
-Jól leszel?
*Voth morog egyet.*
-Jól, kösz. Mivel tartozom?
*- hörög az orra alá*
-Ugyan.
*A törp néhány lépéssel a helyéhez került, felszállt, és tovább indult az útjára. Voth utána intett volna, de nem akarta elengedni a homokot, amibe makacsul kapaszkodott, mióta leugrott a szekérről. Baját tetézvén megjön a madara is, aki szokásos helyét keresve az ork tarkóján talált letelepedni.*
-Jól leszel?
*Voth morog egyet.*
-Jól, kösz. Mivel tartozom?
*- hörög az orra alá*
-Ugyan.
*A törp néhány lépéssel a helyéhez került, felszállt, és tovább indult az útjára. Voth utána intett volna, de nem akarta elengedni a homokot, amibe makacsul kapaszkodott, mióta leugrott a szekérről. Baját tetézvén megjön a madara is, aki szokásos helyét keresve az ork tarkóján talált letelepedni.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-06 14:52:54
Üzenet elküldve: 2015-01-06 14:52:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy kocsi gördül be a városkapun.*
- Köszönöm, hogy elhoztál. *Néz a lány fel a bakon ülő férfira. A bakon egy ember ül, aki a fiatal évei végén járhat, lent a lány aki még bőven fiatal éveit tapossa. Látni rajtuk van valami kettejük között.*
- Jövőhéten gyere értem kérlek. * A férfi láthatóan mérges és csak legyint és szó nélkül megfordítja szekerét és pár pillanattal később itt sincs. ~Miért kell felkapnia a vizet?~ Nem mérgelődik ezen inkább gyors léptekkel elindul a főtéren lévő kúthoz. Körbenéz, majd leveszi táskáját és előveszi hangszerét.*
~ Akkor lehet adakozni, egy szegény kis leánynak. ~
*Gondolja és belekezd a zenélésbe, egy köz ismert nótára kezd rá és még énekel is hozzá. Van tapasztalata ebbe, szóval nem csinálja rosszul.*
- Köszönöm, hogy elhoztál. *Néz a lány fel a bakon ülő férfira. A bakon egy ember ül, aki a fiatal évei végén járhat, lent a lány aki még bőven fiatal éveit tapossa. Látni rajtuk van valami kettejük között.*
- Jövőhéten gyere értem kérlek. * A férfi láthatóan mérges és csak legyint és szó nélkül megfordítja szekerét és pár pillanattal később itt sincs. ~Miért kell felkapnia a vizet?~ Nem mérgelődik ezen inkább gyors léptekkel elindul a főtéren lévő kúthoz. Körbenéz, majd leveszi táskáját és előveszi hangszerét.*
~ Akkor lehet adakozni, egy szegény kis leánynak. ~
*Gondolja és belekezd a zenélésbe, egy köz ismert nótára kezd rá és még énekel is hozzá. Van tapasztalata ebbe, szóval nem csinálja rosszul.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-04 16:49:30
Üzenet elküldve: 2015-01-04 16:49:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Yra L'Aeron, Torra Polden//
*Először észre sem veszi, hogy újdonsült ismerőséről szinte lepattan az imént szem elől vesztett hölgy. Aztán csak néz rá kérdőn, amint az óriástól bocsánatot kér.* ~Nohát micsoda véletlen. Csak nem a fél-elf lány az?~
-Jól van Yra kisasszony? Én elbújni? Hisz úgy villognék az árnyékban mint a csillagok éjjel. *Elneveti magát. Kissé zavarban van, pedig nem szokása. Talán a lány váratlan mondata okán, talán a kis félmosoly miatt, mely ott bújik a szája sarkán. Visszanéz Torrára, aztán ismét Yrára.*
-Nos akkor mehetünk? Részemről nincs akadálya egy jó falatozásnak, és közben talán megtudhatnánk egyet s mást egymásról.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 21:01:14, a következő indokkal:
OOC egyeztetést üzenetben intézzük, nem az IC fórumon, világidegen szó használata
*Először észre sem veszi, hogy újdonsült ismerőséről szinte lepattan az imént szem elől vesztett hölgy. Aztán csak néz rá kérdőn, amint az óriástól bocsánatot kér.* ~Nohát micsoda véletlen. Csak nem a fél-elf lány az?~
-Jól van Yra kisasszony? Én elbújni? Hisz úgy villognék az árnyékban mint a csillagok éjjel. *Elneveti magát. Kissé zavarban van, pedig nem szokása. Talán a lány váratlan mondata okán, talán a kis félmosoly miatt, mely ott bújik a szája sarkán. Visszanéz Torrára, aztán ismét Yrára.*
-Nos akkor mehetünk? Részemről nincs akadálya egy jó falatozásnak, és közben talán megtudhatnánk egyet s mást egymásról.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 21:01:14, a következő indokkal:
OOC egyeztetést üzenetben intézzük, nem az IC fórumon, világidegen szó használata
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-04 13:48:22
Üzenet elküldve: 2015-01-04 13:48:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
//Than Bental Aganor, Torra Polden//
*Yra egyáltalán nem figyel a körülötte nyüzsgő emberekre (és egyéb szerzetekre). Figyelmét jelenleg épp egy csapat rigóféle köti le a figyelmét. A madarak a szökőkút körül ugrabugrálnak, két kölyök pedig kacagva próbálja elkapni őket. A fél-elf elmosolyodik a látványon.*
~A gyerkőcök abból csinálnak játékot, ami épp a szemük elé kerül...~
*A gondolatra eszébe jut, hogy talán inkább neki is előrefele kéne figyelnie, de ekkor már késő. A tömegben valaki egy picit meglöki, mire Yra nekiesik az épp előtte állónak. Ilyenkor általában az történik, hogy mindkét résztvevő felborul, most azonban (mint azt a fél-elf meglepődve konstatálja), egész egyszerűen visszapattan, és a földön találja magát. Ennyit a nőies bájról, a büszkeségéről már nem is beszélve. Kissé morcosan néz fel, aztán még feljebb, aztán még feljebb, míg végül megtalálja áldozata/merénylője arcát. Hátracsuklott fejjel, meghökkenve bámul az óriásra, még arról is megfeledkezik, hogy éppen a tér közepén csücsül. Pár másodperc döbbenet után végül sikerül nagy nehezen összeszednie magát. Enyhén ironikusan elmosolyodik.*
-Elnézést kérek. Alapvetően fel akartam dönteni valakit, de úgy látom, nem sikerült eltalálnom a súlycsoportomat. Egyébként ha már így alakult: a nevem Yra L'aeron, de annak nem nagyon örülök, hogy a földön kötöttem ki.
*Gyors mozdulattal felpattan és leporolja a ruháját. Nem mintha ettól tisztább lenne, de így szokás. Ekkor veszi észre a lovagot.*
-És Ön? Rám akar ijeszteni, azért bújt meg az árnyékban?
*Kérdezi kedves mosollyal. A másik eldöntheti, hogy ezt sértésnek szánta-e, vagy csak egyszerűen nincs ki mind a négy kereke, bár alapvetően egyszerű ugratás a kérdés.*
*Yra egyáltalán nem figyel a körülötte nyüzsgő emberekre (és egyéb szerzetekre). Figyelmét jelenleg épp egy csapat rigóféle köti le a figyelmét. A madarak a szökőkút körül ugrabugrálnak, két kölyök pedig kacagva próbálja elkapni őket. A fél-elf elmosolyodik a látványon.*
~A gyerkőcök abból csinálnak játékot, ami épp a szemük elé kerül...~
*A gondolatra eszébe jut, hogy talán inkább neki is előrefele kéne figyelnie, de ekkor már késő. A tömegben valaki egy picit meglöki, mire Yra nekiesik az épp előtte állónak. Ilyenkor általában az történik, hogy mindkét résztvevő felborul, most azonban (mint azt a fél-elf meglepődve konstatálja), egész egyszerűen visszapattan, és a földön találja magát. Ennyit a nőies bájról, a büszkeségéről már nem is beszélve. Kissé morcosan néz fel, aztán még feljebb, aztán még feljebb, míg végül megtalálja áldozata/merénylője arcát. Hátracsuklott fejjel, meghökkenve bámul az óriásra, még arról is megfeledkezik, hogy éppen a tér közepén csücsül. Pár másodperc döbbenet után végül sikerül nagy nehezen összeszednie magát. Enyhén ironikusan elmosolyodik.*
-Elnézést kérek. Alapvetően fel akartam dönteni valakit, de úgy látom, nem sikerült eltalálnom a súlycsoportomat. Egyébként ha már így alakult: a nevem Yra L'aeron, de annak nem nagyon örülök, hogy a földön kötöttem ki.
*Gyors mozdulattal felpattan és leporolja a ruháját. Nem mintha ettól tisztább lenne, de így szokás. Ekkor veszi észre a lovagot.*
-És Ön? Rám akar ijeszteni, azért bújt meg az árnyékban?
*Kérdezi kedves mosollyal. A másik eldöntheti, hogy ezt sértésnek szánta-e, vagy csak egyszerűen nincs ki mind a négy kereke, bár alapvetően egyszerű ugratás a kérdés.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-04 12:12:33
Üzenet elküldve: 2015-01-04 12:12:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yra L'Aeron, Than Bental Aganor//
*A kézrázást kövezően, elmosolyodik.*
- Értem uram. Arra van egy fogadó. *Mutat a tömeg feje fölött az útra. Nem tudja, ezt a férfi mennyire látja.* - Én eredetileg nem oda tartottam, de magával tartok, én is hosszú útról jövök.
* Az úr kérdésére nem felel egyből "És ön... Miféle szerzetes?" hiszen, lelkére kötötték, ne áruljon el túl sokat.*
- Vándorló szerzetes, éppen tanulmányi úton vagyok. Rendem a Homok-tigris rend, nem tudom hallott-e róla. *Ekkor elindul a fogadó felé, utat törve maga előtt.* - Ilyen szép páncélt, ilyet még nem láttam, de nem túl nehéz? *Kérdi érdeklődve, közben látja, hogy társa kissé beakadt a tömegben, kinyújtja kezét és segíteni akart neki. Lassan oda érnek a fogadóhoz, a népsűrűség csökken és egyre gyorsabban haladhatnak, éppen ideje már kezdte idegesíteni a dolog.*
*A kézrázást kövezően, elmosolyodik.*
- Értem uram. Arra van egy fogadó. *Mutat a tömeg feje fölött az útra. Nem tudja, ezt a férfi mennyire látja.* - Én eredetileg nem oda tartottam, de magával tartok, én is hosszú útról jövök.
* Az úr kérdésére nem felel egyből "És ön... Miféle szerzetes?" hiszen, lelkére kötötték, ne áruljon el túl sokat.*
- Vándorló szerzetes, éppen tanulmányi úton vagyok. Rendem a Homok-tigris rend, nem tudom hallott-e róla. *Ekkor elindul a fogadó felé, utat törve maga előtt.* - Ilyen szép páncélt, ilyet még nem láttam, de nem túl nehéz? *Kérdi érdeklődve, közben látja, hogy társa kissé beakadt a tömegben, kinyújtja kezét és segíteni akart neki. Lassan oda érnek a fogadóhoz, a népsűrűség csökken és egyre gyorsabban haladhatnak, éppen ideje már kezdte idegesíteni a dolog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835