Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Raenruil Revanion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/820_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-03-15 18:41:04
Üzenet elküldve: 2015-03-15 18:41:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Raenruil//
*Mikor végre leveszik a nyársat a tűz fölül, elakad Reinal hangja. Kezei azért megállás nélkül csak pengetnek tovább, ám szájában összecsordul a nyál. Végül egy alsó combot odadobnak neki, s ezért a húrok is elcsendesednek. Szinte rágás nélkül nyeli a falatokat, mert már rég nem jutott egy falathoz sem. Italt azonban senki sem kínál neki, így azt maga kell, megszerezze. egy pillanatig elgondolkozik a tűz fényében sütkérező kis hordócska boron, aztán elveti az ötletet.* ~Ezek a fickók most adtak a vacsorájukból. És nem is kértek érte semmit. Majd legközelebb. Inkább elmegyek a Zöldsárkányba. Az őrök szerint az a legjobb helyi fogadó.~ *Megakad fürkésző szeme egy magas alakon, fekete-vörös-aranyszín ruhában. Tartása inkább kalandoré, vagy harcosé, mint mágus-, vagy tolvajszerzeté. Pillanatra egymás szemébe néznek, de Reinal nem tulajdonít jelentőséget az ügynek. Tudtával nem lett fejvadászok célpontja. Lassan feláll, s elindul a Sátrak kerület felé. Azért még hátraszól válla felett.*
-Megbocsássanak az urak, de származásom nem engedi meg, hogy szabad ég alatt töltsem éjszakám, ha jobb lehetőség is adódik a közelben.
A hozzászólás írója (Reinal Aganor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.15 18:44:40
*Mikor végre leveszik a nyársat a tűz fölül, elakad Reinal hangja. Kezei azért megállás nélkül csak pengetnek tovább, ám szájában összecsordul a nyál. Végül egy alsó combot odadobnak neki, s ezért a húrok is elcsendesednek. Szinte rágás nélkül nyeli a falatokat, mert már rég nem jutott egy falathoz sem. Italt azonban senki sem kínál neki, így azt maga kell, megszerezze. egy pillanatig elgondolkozik a tűz fényében sütkérező kis hordócska boron, aztán elveti az ötletet.* ~Ezek a fickók most adtak a vacsorájukból. És nem is kértek érte semmit. Majd legközelebb. Inkább elmegyek a Zöldsárkányba. Az őrök szerint az a legjobb helyi fogadó.~ *Megakad fürkésző szeme egy magas alakon, fekete-vörös-aranyszín ruhában. Tartása inkább kalandoré, vagy harcosé, mint mágus-, vagy tolvajszerzeté. Pillanatra egymás szemébe néznek, de Reinal nem tulajdonít jelentőséget az ügynek. Tudtával nem lett fejvadászok célpontja. Lassan feláll, s elindul a Sátrak kerület felé. Azért még hátraszól válla felett.*
-Megbocsássanak az urak, de származásom nem engedi meg, hogy szabad ég alatt töltsem éjszakám, ha jobb lehetőség is adódik a közelben.
A hozzászólás írója (Reinal Aganor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.15 18:44:40
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-03-15 17:39:28
Üzenet elküldve: 2015-03-15 17:39:28
ÚJ
![>Raenruil Revanion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/820_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú vándorlás után végre megérkezik a város főterére. Úgy dönt ma már nem keresi fel az informátorát, inkább pihen egyet, hisz oly régóta van úton. Ekkor különös muzsika üti meg a fülét. Látja, hogy egy idegen a tábortűz mellett énekel. A dal szépsége szívéhez szól, leheveredik hát, és hallgatja a dalnokot.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-03-15 08:45:27
Üzenet elküldve: 2015-03-15 08:45:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Visszatérve a főtérre, a kavargó tömegben gnómot, elfeket, és megannyi embert lát maga körül. Ég a tábortűz, valami hús sül rajta éppen. Az őrök lazábban viselkednek, meglátszik rajtuk, hogy itt nem olyan szigorú a szolgálat.
Maga is előveszi kulacsát, s meghúzza a vörösbort. Gondol egyet, és odaül a tűz körül heverészők körébe. Előveszi lantját s ismét rákezd pengetni hangszerét.
Dalol is hozzá:*
-Az vagyok mivé szíved vágyik,
csillagfényes éjszakákon.
Az, mivé szép álmod válik,
fénypontok ülnek a fákon.
S minden kis csillag terád ragyog le,
míg szemed csillan, s főd rám hajtod le...
*Így énekel, s kíséri azt, remélve érte majd jó falatot kap.*
Maga is előveszi kulacsát, s meghúzza a vörösbort. Gondol egyet, és odaül a tűz körül heverészők körébe. Előveszi lantját s ismét rákezd pengetni hangszerét.
Dalol is hozzá:*
-Az vagyok mivé szíved vágyik,
csillagfényes éjszakákon.
Az, mivé szép álmod válik,
fénypontok ülnek a fákon.
S minden kis csillag terád ragyog le,
míg szemed csillan, s főd rám hajtod le...
*Így énekel, s kíséri azt, remélve érte majd jó falatot kap.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-03-09 16:26:33
Üzenet elküldve: 2015-03-09 16:26:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Egy kisebb csapat szekér érkezik a pihenőbe, a vén karavánúton. Hetek óta úton vannak, még ha nem is egyhuzamban, de a lovak fáradtak és az emberek is nyugtalanok. Egy lélegzetként sóhajtanak fel, amikor elérik a főtér kapuját, megkönnyebbülnek, hogy végre igazi ágyban alhatnak, fedéllel a fejük felett ma éjjel. A sokszínű sokaság között utazik egy magas elf asszonyság. Huszadik éve járja már ezeket az utakat, de mindeddig nem merészkedett a pihenőn túl délre. Az ellátmányok, áruk szállításával kereste napi betevőjét. Ma viszont, elérkezett a napja a búcsúnak.
Nem különösebben kedvelte azokat az embereket és ők sem kedvelték őt. Annak ellenére, hogy számtalanszor hárította el a ragadozókat a közelükből, vér és verejték nélkül. Nem bánja, hogy lelép és sorsukra hagyja őket. Valószínűleg az állatok már nem fogják zavarni a menetet, legalábbis a vének nem.
Amint a szekerük átesik a rutin vizsgálaton és leparkol a főtér egy félreeső oldalán, Iluq leugrik a keményülésről. Kinyújtóztatja macskásodott végtagjait, majd azon nyomban egy másik szekér után kutat, amely délnek tart. Akárhogy unja is az ülést, ekkora utat nem tesz meg gyalog. Borzalmasan hosszú idő lenne. Megállapodik egy fickóval abban, hogyha segít felpakolni a ládákat a szekerére, akkor fizetségül elviszi egy darabon. Artheniorba szállít, addig el tudja vinni, ami a nőnek több mint megfelelő. Miután felpakolták a különféle áruk sokaságát elindulnak. Öten, három férfi és két nő.*
Nem különösebben kedvelte azokat az embereket és ők sem kedvelték őt. Annak ellenére, hogy számtalanszor hárította el a ragadozókat a közelükből, vér és verejték nélkül. Nem bánja, hogy lelép és sorsukra hagyja őket. Valószínűleg az állatok már nem fogják zavarni a menetet, legalábbis a vének nem.
Amint a szekerük átesik a rutin vizsgálaton és leparkol a főtér egy félreeső oldalán, Iluq leugrik a keményülésről. Kinyújtóztatja macskásodott végtagjait, majd azon nyomban egy másik szekér után kutat, amely délnek tart. Akárhogy unja is az ülést, ekkora utat nem tesz meg gyalog. Borzalmasan hosszú idő lenne. Megállapodik egy fickóval abban, hogyha segít felpakolni a ládákat a szekerére, akkor fizetségül elviszi egy darabon. Artheniorba szállít, addig el tudja vinni, ami a nőnek több mint megfelelő. Miután felpakolták a különféle áruk sokaságát elindulnak. Öten, három férfi és két nő.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-03-03 21:17:48
Üzenet elküldve: 2015-03-03 21:17:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Lassan, de biztosan a kis alak, a nagy gwuffon beérkezik a karavánpihenő főterére.
Ide érkezve meghúzza a kantárt, s az éneklést is abbahagyja, csupán halk dúdolás az, mi hallatszik.
Néhány őr érdeklődve figyeli az alakot, majd két páncélos nehezen oda is csörtet a gnómhoz, bizonyára úti céljáról és egyebekről érdeklődni.
Viszont az öreg csak szeme sarkából látja őket, s nem is nagyon érdekli őt az a két vasruhás - ameddigre odaérnek hozzá rég végigszemléli a panorámát. Mögötte a poros út, előtte a sátortenger, kicsit jobbra a szentély, a másik irányban pedig egy a karavánpihenő legtöbb részétől jóval magasabban lévő Őrtorony.
A főtéren egy szökőkút is ontja a vizet, mely nagyobb látványosságnak tűnik, mint a szentély, vagy a sátrak kavalkádja. Néhány utazó éppen most tölti fel kulacsát, de már mennek is vissza a maguk kis tűzrakóhelyükhöz, nehogy odaégjen a szalonna, vagy bármi más, amit sütnek.
Mélyet szippant a finom szagokkal átitatott levegőből, aztán halk nyögéssel leugrik hátasáról. Gyengéden megpaskolja a hátát, de a kantárt még mindig fogja, nehogy elkóboroljon és megegye mások elől a főztöket. Persze hamarosan ennivalóra is számíthat, hiszen hosszú utat tett meg, ezt már csak megérdemli ezek után. *
- Szép napot, Uraim! * Kiált a két őr felé, miközben a nyeregtáskából próbálja előkeríteni a már jó ideje üres kulacsot.
Azok valamiféle hümmögéssel le is tudják a köszönést dolgát, de egyből a lényegre térnek. *
- Mi járatban erre, öreg? * A kulacs megvan, így egy pillanatra felnéz a kettőre, majd át is megy az állat túlsó oldalára, s megtölti a kulacsot. *
- Utazgatok erre-arra, most épp ide fújt a szél. Vagy inkább hozott ez a jószág. * Időközben ismét a gwuff őrökhöz közelebbi oldalára ér, s a "jószág" szónál rá is helyezi kezét az állatra.
Némi tanakodás után továbbra sem vesznek észre semmi különöset a látszólag nem az eszükről híres őrök, úgyhogy ezzel le is tudták a beszélgetést is.
Azért félúton visszafelé - a visszafelé természetesen jó közel található az egyik szalonnát sütögető "magányos" páncélos őrkinézetű emberhez - hátrafordul az egyik, s annyival toldja meg az iménti csevegést. *
- Maradhat, ameddig akar, szállás van. * Mutat a sátrak felé. *
- Csak az Északnyugati kaput lehetőleg kerülje. Kimenni nem nehéz, de visszajönni annál inkább! * Azzal megy is tovább. Vár még pár másodpercet a gnóm, hátha eszükbe jut még egyéb is, de mivel nem, így elindul az őrtorony felé, hátha valami fontosabbat is megtudhat némelyik őrtől. A gwuffra nem ül fel, csak vezeti, úgysincs olyan messze a torony - ameddigre felülne rá, addigra már oda is ér gyalog.
Persze az állatot továbbra is vezeti. *
- Nemsokára ehetsz, amit akarsz, csak várj még egy kicsit. * Nyugtatgatja az állatot, habár az nem nagyon akarja már tovább tűrni a koplalást. Pedig pár percig még kénytelen lesz. *
Ide érkezve meghúzza a kantárt, s az éneklést is abbahagyja, csupán halk dúdolás az, mi hallatszik.
Néhány őr érdeklődve figyeli az alakot, majd két páncélos nehezen oda is csörtet a gnómhoz, bizonyára úti céljáról és egyebekről érdeklődni.
Viszont az öreg csak szeme sarkából látja őket, s nem is nagyon érdekli őt az a két vasruhás - ameddigre odaérnek hozzá rég végigszemléli a panorámát. Mögötte a poros út, előtte a sátortenger, kicsit jobbra a szentély, a másik irányban pedig egy a karavánpihenő legtöbb részétől jóval magasabban lévő Őrtorony.
A főtéren egy szökőkút is ontja a vizet, mely nagyobb látványosságnak tűnik, mint a szentély, vagy a sátrak kavalkádja. Néhány utazó éppen most tölti fel kulacsát, de már mennek is vissza a maguk kis tűzrakóhelyükhöz, nehogy odaégjen a szalonna, vagy bármi más, amit sütnek.
Mélyet szippant a finom szagokkal átitatott levegőből, aztán halk nyögéssel leugrik hátasáról. Gyengéden megpaskolja a hátát, de a kantárt még mindig fogja, nehogy elkóboroljon és megegye mások elől a főztöket. Persze hamarosan ennivalóra is számíthat, hiszen hosszú utat tett meg, ezt már csak megérdemli ezek után. *
- Szép napot, Uraim! * Kiált a két őr felé, miközben a nyeregtáskából próbálja előkeríteni a már jó ideje üres kulacsot.
Azok valamiféle hümmögéssel le is tudják a köszönést dolgát, de egyből a lényegre térnek. *
- Mi járatban erre, öreg? * A kulacs megvan, így egy pillanatra felnéz a kettőre, majd át is megy az állat túlsó oldalára, s megtölti a kulacsot. *
- Utazgatok erre-arra, most épp ide fújt a szél. Vagy inkább hozott ez a jószág. * Időközben ismét a gwuff őrökhöz közelebbi oldalára ér, s a "jószág" szónál rá is helyezi kezét az állatra.
Némi tanakodás után továbbra sem vesznek észre semmi különöset a látszólag nem az eszükről híres őrök, úgyhogy ezzel le is tudták a beszélgetést is.
Azért félúton visszafelé - a visszafelé természetesen jó közel található az egyik szalonnát sütögető "magányos" páncélos őrkinézetű emberhez - hátrafordul az egyik, s annyival toldja meg az iménti csevegést. *
- Maradhat, ameddig akar, szállás van. * Mutat a sátrak felé. *
- Csak az Északnyugati kaput lehetőleg kerülje. Kimenni nem nehéz, de visszajönni annál inkább! * Azzal megy is tovább. Vár még pár másodpercet a gnóm, hátha eszükbe jut még egyéb is, de mivel nem, így elindul az őrtorony felé, hátha valami fontosabbat is megtudhat némelyik őrtől. A gwuffra nem ül fel, csak vezeti, úgysincs olyan messze a torony - ameddigre felülne rá, addigra már oda is ér gyalog.
Persze az állatot továbbra is vezeti. *
- Nemsokára ehetsz, amit akarsz, csak várj még egy kicsit. * Nyugtatgatja az állatot, habár az nem nagyon akarja már tovább tűrni a koplalást. Pedig pár percig még kénytelen lesz. *
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-28 17:52:05
Üzenet elküldve: 2015-02-28 17:52:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Úgy döntött, hogy nyakába veszi a várost, felkeres néhány ismerős helyet és megpróbál majd munkát keresni, meg egy mentort, akivel és akitől tanulhat. Igen, a városban csak jobb lesz most már. Meg a nagy büdös francokat. Elf, mindig is utálta a városokat, legfeljebb falvakban érzi jól magát, de hát. Valahol keresnie kell valakit, aki segít neki ebben-abban. Ilyen alakot pedig leginkább a városban találni. Vagyis inkább itt könnyebb valamivel. Erdőben már jóval nehezebben menne. Úgyhogy újonnan vásárolt lovával elindul a város felé és út közben majd kitalálja, hogy merre menjen tovább. *
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-27 21:12:49
Üzenet elküldve: 2015-02-27 21:12:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Csavaros találmány //
*Kicsit kínosan érzi magát, hogy ilyen trükkhöz kellett folyamodnia, de a szükség sokszor törvényt bont. Igyekszik nem törődni a bámészkodókkal és a lehetséges sugdolózással sem. Csak átadja a virágot a férfinek. Kiereszti a szájából a szárát, majd a vizes kezeit kicsit arrébb rázza le, hogy ne rögtön a sátor előtt vizezzen össze mindent. Néhányszor a nadrágjába törli a kezeket. A férfi közben ki is húzza az alkatrészeket, megkönnyebbül, hogy megvannak még.*
- Sokáig tartott, de a lényeg, hogy egyben vagyok.
*Neveti el magát, kezét a szája elé téve. Aztán átveszi a zsákot a férfitől. Nem ellenőriz le minden darabot, hogy megvan e, hiszen az árus nem olyannak látszik, mint aki átejtené. Meg amúgy sem lenne rá oka, hiszen nem hoz neki hasznot, a lány nem fizetett a cuccokért, legalábbis nem arannyal. Talán neki is jobb, ha megszabadul egy kevés szeméttől. Hajlongások közepette hátrál kifelé a sátortól, többször is megköszöni, hogy ilyen kedves és türelmes volt vele, majd ő is búcsút int és folytatja útját a...
~Temető, puszta, főtér...~
... a füves puszták felé, hogy megkerülve a temetőt, ahova nem lép be megint, visszaérjen a ~banditákhoz~ Romtáborba.
Nagyon rossz érzés foglya el, amikor arra gondol, hogy megint át kell verekednie magát azokon a népeken. Ők nem udvariasak, nem úgy mint itt a környéken mindenki más. Gorombák, és ami még rosszabb szörnyen gonoszak is. Mégis a keserű félelemhez vegyül egyfajta édes bizsergés is. Sohasem tapasztalt még ilyet, hogy ismeretlen embereknek segítsen, ráadásul ilyen nagy utat tegyen meg a kedvükért. Ez kellemes érzés, csaknem annyira, hogy az aggodalmat is kiűzi belőle. Örömére szolgált megismerni kedves embereket. Visszafordul, s mielőtt eltűnne int egyet a fegyver árusnak, majd a puszták felé vezet az útja, hogy visszajuthasson a táborba.*
*Kicsit kínosan érzi magát, hogy ilyen trükkhöz kellett folyamodnia, de a szükség sokszor törvényt bont. Igyekszik nem törődni a bámészkodókkal és a lehetséges sugdolózással sem. Csak átadja a virágot a férfinek. Kiereszti a szájából a szárát, majd a vizes kezeit kicsit arrébb rázza le, hogy ne rögtön a sátor előtt vizezzen össze mindent. Néhányszor a nadrágjába törli a kezeket. A férfi közben ki is húzza az alkatrészeket, megkönnyebbül, hogy megvannak még.*
- Sokáig tartott, de a lényeg, hogy egyben vagyok.
*Neveti el magát, kezét a szája elé téve. Aztán átveszi a zsákot a férfitől. Nem ellenőriz le minden darabot, hogy megvan e, hiszen az árus nem olyannak látszik, mint aki átejtené. Meg amúgy sem lenne rá oka, hiszen nem hoz neki hasznot, a lány nem fizetett a cuccokért, legalábbis nem arannyal. Talán neki is jobb, ha megszabadul egy kevés szeméttől. Hajlongások közepette hátrál kifelé a sátortól, többször is megköszöni, hogy ilyen kedves és türelmes volt vele, majd ő is búcsút int és folytatja útját a...
~Temető, puszta, főtér...~
... a füves puszták felé, hogy megkerülve a temetőt, ahova nem lép be megint, visszaérjen a ~banditákhoz~ Romtáborba.
Nagyon rossz érzés foglya el, amikor arra gondol, hogy megint át kell verekednie magát azokon a népeken. Ők nem udvariasak, nem úgy mint itt a környéken mindenki más. Gorombák, és ami még rosszabb szörnyen gonoszak is. Mégis a keserű félelemhez vegyül egyfajta édes bizsergés is. Sohasem tapasztalt még ilyet, hogy ismeretlen embereknek segítsen, ráadásul ilyen nagy utat tegyen meg a kedvükért. Ez kellemes érzés, csaknem annyira, hogy az aggodalmat is kiűzi belőle. Örömére szolgált megismerni kedves embereket. Visszafordul, s mielőtt eltűnne int egyet a fegyver árusnak, majd a puszták felé vezet az útja, hogy visszajuthasson a táborba.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-27 12:48:43
Üzenet elküldve: 2015-02-27 12:48:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
// Csavaros találmány //
*Egy-két őr, akik épp a közelben strázsálnak, kissé furcsán pislognak Gyssa produkciójára, ám már annyi mindent láttak az itteni átutazóktól, hogy nem különösebben törődnek a furcsa szerzettel.
Éppúgy az árus sem, legalábbis addig, míg meg nem hallja a háta mögül a furcsa, nyüszögő hangot. Meggyőződése, hogy már megint egy kóbor eb akarja elkunyerálni a reggelire valóját, így egy csöppet talán vehemensen fordul meg, hogy elzavarja a feltételezett jószágot, amikor viszont megpillantja a tegnapi kis gnómot, megilletődés ül ki az arcára. Persze a kezdeni értetlenkedés hamar átcsap mosolyba az ábrázatán.*
- Öröm téged újra látni! Már attól tartottam, bajod esett az út közben. Micsoda megkönnyebbülés! *Magyarázza derűsen, láthatóan már is szebbé varázsolta a napját a Tűzgyújtó.* S látom a virágot is elhoztad, igazán köszönöm a fáradalmat. Na, gyere, én is elhoztam a tegnap kiválasztott holmijaidat. *Mondja, majd int egyet, és a sátrába kíséri a lánykát, pontosabban elé, hiszen nem tart sok időbe kihúznia a zsákot, amiben a mindenféle maradékok gyűltek össze.*
- Tessék. Akkor, ahogy megállapodtunk, fizetned nem kell, cserébe a pityókáért. *Jegyzi meg, és amennyiben átadja neki a leányzó az említett növényt, úgy azt vízbe teszi a sátrában, hogy estig még kibírja. S ha Gyssának nincs több kérdése hozzá, esetleg olyasféle mondandója, melyre válaszolnia volna szükséges a férfinek, elköszön a gnóm leányzótól.*
*Egy-két őr, akik épp a közelben strázsálnak, kissé furcsán pislognak Gyssa produkciójára, ám már annyi mindent láttak az itteni átutazóktól, hogy nem különösebben törődnek a furcsa szerzettel.
Éppúgy az árus sem, legalábbis addig, míg meg nem hallja a háta mögül a furcsa, nyüszögő hangot. Meggyőződése, hogy már megint egy kóbor eb akarja elkunyerálni a reggelire valóját, így egy csöppet talán vehemensen fordul meg, hogy elzavarja a feltételezett jószágot, amikor viszont megpillantja a tegnapi kis gnómot, megilletődés ül ki az arcára. Persze a kezdeni értetlenkedés hamar átcsap mosolyba az ábrázatán.*
- Öröm téged újra látni! Már attól tartottam, bajod esett az út közben. Micsoda megkönnyebbülés! *Magyarázza derűsen, láthatóan már is szebbé varázsolta a napját a Tűzgyújtó.* S látom a virágot is elhoztad, igazán köszönöm a fáradalmat. Na, gyere, én is elhoztam a tegnap kiválasztott holmijaidat. *Mondja, majd int egyet, és a sátrába kíséri a lánykát, pontosabban elé, hiszen nem tart sok időbe kihúznia a zsákot, amiben a mindenféle maradékok gyűltek össze.*
- Tessék. Akkor, ahogy megállapodtunk, fizetned nem kell, cserébe a pityókáért. *Jegyzi meg, és amennyiben átadja neki a leányzó az említett növényt, úgy azt vízbe teszi a sátrában, hogy estig még kibírja. S ha Gyssának nincs több kérdése hozzá, esetleg olyasféle mondandója, melyre válaszolnia volna szükséges a férfinek, elköszön a gnóm leányzótól.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:36:15
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:36:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Csavaros találmány //
*Szerencsére az őrök hamar letudják és útjára engedik. A szusszanás után újra neki iramodik, lefékez, hogy körül tekintsen. Jeges, kék szemei az ismerős arcot keresik. Hamar meg is találja, éppen az áruját rakja ki az asztalára. Mielőtt színe elé járulna, ellenőrzi a virágot a zsebében. Kicsit kókadt már, de a gyökere még megvan és Gyssa őszintén reméli, hogy még használható állapotban van. Összeszorítja fogait és elfordul, mégsem viheti oda ilyen állapotban. Oda szalad a kúthoz, hogy megmerítse a növényt a vízben. Tenyereiben, féltve, tartva a nem túl kis virágot a kútba engedi azt, majd ha elég vizet megfogott a kezében, akkor kiemeli. Az viszont szüntelenül ki akar bucskázni a kezéből, ezért hirtelen ötlettől vezérelve lágyan az ajkai közé veszi a virág szárát, így lógatja a tenyerében tartott vízbe a gyökerét.*
~Éledj, éledj egy kicsit fel…~
*Elindul óvatosan tipegve apró lábaival a kofa sátora felé. Nézi az embert és a virágot is, majd mikor odaér, nem tud ráköszönni az emberre. Nem biztos, hogy így észreveszi, ezért olyan kis nyöszörgős hangokat ad ki, mint egy csapdába esett vakarék korcs.*
- Nnm-Nynm…
*Szerencsére az őrök hamar letudják és útjára engedik. A szusszanás után újra neki iramodik, lefékez, hogy körül tekintsen. Jeges, kék szemei az ismerős arcot keresik. Hamar meg is találja, éppen az áruját rakja ki az asztalára. Mielőtt színe elé járulna, ellenőrzi a virágot a zsebében. Kicsit kókadt már, de a gyökere még megvan és Gyssa őszintén reméli, hogy még használható állapotban van. Összeszorítja fogait és elfordul, mégsem viheti oda ilyen állapotban. Oda szalad a kúthoz, hogy megmerítse a növényt a vízben. Tenyereiben, féltve, tartva a nem túl kis virágot a kútba engedi azt, majd ha elég vizet megfogott a kezében, akkor kiemeli. Az viszont szüntelenül ki akar bucskázni a kezéből, ezért hirtelen ötlettől vezérelve lágyan az ajkai közé veszi a virág szárát, így lógatja a tenyerében tartott vízbe a gyökerét.*
~Éledj, éledj egy kicsit fel…~
*Elindul óvatosan tipegve apró lábaival a kofa sátora felé. Nézi az embert és a virágot is, majd mikor odaér, nem tud ráköszönni az emberre. Nem biztos, hogy így észreveszi, ezért olyan kis nyöszörgős hangokat ad ki, mint egy csapdába esett vakarék korcs.*
- Nnm-Nynm…
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-25 19:33:56
Üzenet elküldve: 2015-02-25 19:33:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
// Csavaros találmány //
*Az őrök elvégzik a rutin ellenőrzést, de mivel nem most látják először a gnóm lányt, úgy könnyedén tovább engedik a főtér még csak ébredező mivoltára. Itt-ott már lézengenek az emberek, kereskedők a karavánjaikkal, néhányan pedig már ki is állították a portékájukat, hátha szerencsével járnak ezen korai időpontban is. Azonban akadnak, akik még csak most hurcolkodnak ki a helyszínre, köztük van a Gyssát megbízó fegyverárus is. Épp egy nagy, vastag ponyvába csavart pengekészletet visz az asztala felé, hogy majd közszemlére tehesse őket, a tegnap nála hagyott, kiválogatott limlomok viszont már ott nyugszanak az asztal mögötti apróbb sátorban.
A férfi mindenesetre még nem veszi észre a Tűzgyújtót, lefoglalja a reggeli kapkodás, hogy időre mindent szépen elrendezhessen, ugyanis a csúszás miatt lemaradni egy esetleges vásárlóról olyan dolog, amint nem engedhet meg magának.*
*Az őrök elvégzik a rutin ellenőrzést, de mivel nem most látják először a gnóm lányt, úgy könnyedén tovább engedik a főtér még csak ébredező mivoltára. Itt-ott már lézengenek az emberek, kereskedők a karavánjaikkal, néhányan pedig már ki is állították a portékájukat, hátha szerencsével járnak ezen korai időpontban is. Azonban akadnak, akik még csak most hurcolkodnak ki a helyszínre, köztük van a Gyssát megbízó fegyverárus is. Épp egy nagy, vastag ponyvába csavart pengekészletet visz az asztala felé, hogy majd közszemlére tehesse őket, a tegnap nála hagyott, kiválogatott limlomok viszont már ott nyugszanak az asztal mögötti apróbb sátorban.
A férfi mindenesetre még nem veszi észre a Tűzgyújtót, lefoglalja a reggeli kapkodás, hogy időre mindent szépen elrendezhessen, ugyanis a csúszás miatt lemaradni egy esetleges vásárlóról olyan dolog, amint nem engedhet meg magának.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-25 17:59:03
Üzenet elküldve: 2015-02-25 17:59:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Csavaros találmány //
*Szerencsére nem a tegnap éjjeli férfit kellett megint háborgatnia a sátor leadásával. Megkönnyebbülten adja át a holmit, majd kicsit összeszorul a szíve, amikor azt a másik férfi vizsgálgatni kezdi. Nem ejtett rajta semmi sérülést, legalábbis nem emlékszik, hogy tett volna ilyet, ha meg valaki más ejtette, akkor is a nyakába varrják a kárt és akkor mi lesz? De szerencsére a ponyva, a szék és az asztalka is jó állapotban van. Elköszön, nem akarja fel tartani, egyébként is dolga van neki is, a férfinak is.
A legközelebbi utat választja a főtérre. Csendesen poroszkál a földúton, a fáklya kormos vége a lábszárának alját csapkodja. Siet, mindenképpen sietnie kell, Ugonhoz is az árushoz is, pontosabban annak gyermekéhez. Egy mese jut eszébe erről, amikor kiskakas rohangál vízért pitykének, csak aztán nehogy úgy járjon, mint pityke.
Az út utolsó részét már lihegve teszi meg. Kénytelen megállni a karavánpihenő kapujában, egy szusszanásra. Közben azon gondolkozik, vajon az árus kinn van e. Korán van még? Vagy már nincs olyan korán? Combjaira támasztja kezeit és előre dőlve liheg, nyelve is kilóg. Ránéz a kapuőrökre, ha akarnak, valamit kérdezzenek, ha nem akkor engedjék útjára.*
*Szerencsére nem a tegnap éjjeli férfit kellett megint háborgatnia a sátor leadásával. Megkönnyebbülten adja át a holmit, majd kicsit összeszorul a szíve, amikor azt a másik férfi vizsgálgatni kezdi. Nem ejtett rajta semmi sérülést, legalábbis nem emlékszik, hogy tett volna ilyet, ha meg valaki más ejtette, akkor is a nyakába varrják a kárt és akkor mi lesz? De szerencsére a ponyva, a szék és az asztalka is jó állapotban van. Elköszön, nem akarja fel tartani, egyébként is dolga van neki is, a férfinak is.
A legközelebbi utat választja a főtérre. Csendesen poroszkál a földúton, a fáklya kormos vége a lábszárának alját csapkodja. Siet, mindenképpen sietnie kell, Ugonhoz is az árushoz is, pontosabban annak gyermekéhez. Egy mese jut eszébe erről, amikor kiskakas rohangál vízért pitykének, csak aztán nehogy úgy járjon, mint pityke.
Az út utolsó részét már lihegve teszi meg. Kénytelen megállni a karavánpihenő kapujában, egy szusszanásra. Közben azon gondolkozik, vajon az árus kinn van e. Korán van még? Vagy már nincs olyan korán? Combjaira támasztja kezeit és előre dőlve liheg, nyelve is kilóg. Ránéz a kapuőrökre, ha akarnak, valamit kérdezzenek, ha nem akkor engedjék útjára.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-16 10:47:26
Üzenet elküldve: 2015-02-16 10:47:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loq, Mort//
*A Kölyök megindul a hölgyemény után. A pénz az pénz, és jelenleg egyikük sem teng túl az aranyban, így hát van egy okuk meglátogatni a drágalátos bátyust. Yaralnak még pezseg a vére, jó régen verekedett utoljára, akkor is csak azért, mert legutolsó áldozata nem akart azonnal meghalni, így szükség volt egy kis üldözésre.
A nő közben kérdezi őket, aminek a bérgyilkos nem örül, bár ez minden bizonnyal szakmai ártalom lesz.*
- Nos, az egy hosszú történet...
*Mondja kitérő válaszként, hiszen gondolja, hogy az orknak nem áll szándékában felfedni eredeti céljukat. Olyat csak a bolondok tennének.
Furcsa kéréssel áll elő a hölgyemény, a Kölyök társára sandít, kíváncsi, hogy neki mi a véleménye.*
- Lehet róla szó.
*Semmi biztosat nem akar mondani, ki tudja, hogy kicsoda a kedves uraság...*
*A Kölyök megindul a hölgyemény után. A pénz az pénz, és jelenleg egyikük sem teng túl az aranyban, így hát van egy okuk meglátogatni a drágalátos bátyust. Yaralnak még pezseg a vére, jó régen verekedett utoljára, akkor is csak azért, mert legutolsó áldozata nem akart azonnal meghalni, így szükség volt egy kis üldözésre.
A nő közben kérdezi őket, aminek a bérgyilkos nem örül, bár ez minden bizonnyal szakmai ártalom lesz.*
- Nos, az egy hosszú történet...
*Mondja kitérő válaszként, hiszen gondolja, hogy az orknak nem áll szándékában felfedni eredeti céljukat. Olyat csak a bolondok tennének.
Furcsa kéréssel áll elő a hölgyemény, a Kölyök társára sandít, kíváncsi, hogy neki mi a véleménye.*
- Lehet róla szó.
*Semmi biztosat nem akar mondani, ki tudja, hogy kicsoda a kedves uraság...*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-09 23:45:26
Üzenet elküldve: 2015-02-09 23:45:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Ezüst boszorkány //
-Megérkeztünk.
*Pattan le lováról a főtéren, hogy maga mellett vezetve hátasát jusson át a forgatagon. Annyira izgatott, egyszerűen el sem hiszi, hogy végre valahára ideért. Nem lett volna olyan hosszú az út ha akad társasága, akkor bizonyára gyorsabban peregtek volna a napok, nem izgult volna azon, hogy eltéved, vagy bármi ilyesmi történik vele...
Alig várja, hogy pihenjen és feltöltse készleteit, de annyira nagy a kísértés, hogy a szentély felé tegyen még is egy kis kitérőt inkább. Annyira kíváncsi már és olyan rég óta vár és az sem érdekli, hogy korog a gyomra.*
-Gyere, azt hiszem erre kell mennünk.
*Fordítja lovát a szentély felé.*
-Megérkeztünk.
*Pattan le lováról a főtéren, hogy maga mellett vezetve hátasát jusson át a forgatagon. Annyira izgatott, egyszerűen el sem hiszi, hogy végre valahára ideért. Nem lett volna olyan hosszú az út ha akad társasága, akkor bizonyára gyorsabban peregtek volna a napok, nem izgult volna azon, hogy eltéved, vagy bármi ilyesmi történik vele...
Alig várja, hogy pihenjen és feltöltse készleteit, de annyira nagy a kísértés, hogy a szentély felé tegyen még is egy kis kitérőt inkább. Annyira kíváncsi már és olyan rég óta vár és az sem érdekli, hogy korog a gyomra.*
-Gyere, azt hiszem erre kell mennünk.
*Fordítja lovát a szentély felé.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-04 15:10:46
Üzenet elküldve: 2015-02-04 15:10:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
// Csavaros találmány - beszerzőút //
*A növény kinézete iránti érdeklődés megnyugtatja az árust, hiszen ez nem jelent mást, mint hogy végre talált valakit, aki kihúzza a csávából. Hálálkodóan néz Gyssára, majd így felel:*
- Igazán hálás vagyok. Cserébe visszatértedkor még választhatsz valamit az áruból. *Ajánlkozik fel alázatosan, s csak eztán tér a lényegre.* Nos, a mocsári pityókát ne a vízben keresd, de a jó vizes talajt azonban kedveli. Virága zöldessárga, tányérszerű. Az nem igazán tesz jót az egészségnek, a gyökere lesz a fontos. Többet nem tudok róla mondani, nem egy jellegzetes növény, ám nem is tart sokáig megtalálni, hiszen elég gyakori. *Magyarázza, igyekezve minden kis részletre kitérni, nehogy feleslegesen küldje el a gnóm leányt, aki aztán valami gyommal térne vissza.*
- A mocsár északnyugatra helyezkedik. Ha átverekeded magad az árusokon és egyéb népeken, ott lesz a kapu, amit őrök vigyáznak. Visszafelé alapos vizsgálatra számíts, de úgy vélem, ebből nem lehet gond. Utána, ha tartod az irányt, meg fogod lelni a mocsarat. Ha szerencséd van, még a révész is ott leledzik, tőle kaphatsz segítséget, ha jó kedvében van. Addig a holmit hagyd itt, nekem is biztonság, neked is kényelem. *Pillant a kiválogatott darabkákra, majd odébb állva, az asztala mögött kínál fel biztos helyet az árunak.*
*A növény kinézete iránti érdeklődés megnyugtatja az árust, hiszen ez nem jelent mást, mint hogy végre talált valakit, aki kihúzza a csávából. Hálálkodóan néz Gyssára, majd így felel:*
- Igazán hálás vagyok. Cserébe visszatértedkor még választhatsz valamit az áruból. *Ajánlkozik fel alázatosan, s csak eztán tér a lényegre.* Nos, a mocsári pityókát ne a vízben keresd, de a jó vizes talajt azonban kedveli. Virága zöldessárga, tányérszerű. Az nem igazán tesz jót az egészségnek, a gyökere lesz a fontos. Többet nem tudok róla mondani, nem egy jellegzetes növény, ám nem is tart sokáig megtalálni, hiszen elég gyakori. *Magyarázza, igyekezve minden kis részletre kitérni, nehogy feleslegesen küldje el a gnóm leányt, aki aztán valami gyommal térne vissza.*
- A mocsár északnyugatra helyezkedik. Ha átverekeded magad az árusokon és egyéb népeken, ott lesz a kapu, amit őrök vigyáznak. Visszafelé alapos vizsgálatra számíts, de úgy vélem, ebből nem lehet gond. Utána, ha tartod az irányt, meg fogod lelni a mocsarat. Ha szerencséd van, még a révész is ott leledzik, tőle kaphatsz segítséget, ha jó kedvében van. Addig a holmit hagyd itt, nekem is biztonság, neked is kényelem. *Pillant a kiválogatott darabkákra, majd odébb állva, az asztala mögött kínál fel biztos helyet az árunak.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-04 13:19:02
Üzenet elküldve: 2015-02-04 13:19:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Csavaros találmány - beszerzőút //
*A kérés a legrosszabbkor érkezik. Nincs ideje egyik helyről a másikra botorkálni, hogy ott valami növényt kutasson fel egy fickónak, akit nem is ismer. Legszívesebben kimagyarázná magát, de ameddig beszélne, addig megjárhatja az utat is. Sehogy sem jó ez így. Nem hagyhatja csak úgy faképnél. Mi van, ha az a gyermek meghal, mert önző módon, csak a saját céljait tartja szem előtt? Nem, ezt nem teheti. Nem tudna elszámolni a lelkiismeretével. Na meg, ahogy a napból látja, Ugon már lassan készülődik a bejárathoz. Sóhajt egyet, de nem úgy, hogy a férfi meglássa.*
- Segítek. Hogy néz ki az a növény?
*Azzal mosolyogva, de bánatos szemmel fordul oda. Szinte minden fontos holmiját a táborban hagyta. Ugon meg, ahogy mondta nem sűrűn jön ki a viskójából. Ha nem ér oda időben gondolhatja, hogy a lányt biztos elragadta a Csonttemető és soha többé nem dugja ki az orrát. Hogy, fog bejutni? Belopózni nem fog megint, mert akkor tényleg megölik. Meg kéne kérnie a banditákat, hogy ugyan már, engedjék, be, hiszen ismerik. Ja, persze ő volt az a kis szerzet, aki pár órája egy lyukon surrant be. Ez biztos beválna.*
- Merre van a mocsár?
*Hangzik a következő aggodalmas kérdés. Szóval, hogy is állunk? Itt fogja hagyni a holmikat, mert miért is vinné magával? Az emberünk nem olyan ostoba, hogy fizetség nélkül csak ideadja, előbb a növény aztán a cucc. Ki tudja, merre van az a mocsár, ha előbbre akkor jó, mert csak egyszer kell elmennie a temető mellett, ez lekicsinyíti az ott meghalás esélyét, akkor maximum a mocsárban halhat meg. De ha a mocsár visszafelé van a tábor irányába – esélyes mivel ott a tó -, akkor teheti meg a halálos utat oda-vissza, sokszor. Ha nem eszi meg valami nagy hal a bestia a mocsárban, akkor megöli a temető, ha az sem akkor a banditák. Kecsegtet a helyzet.*
- Pityókát mondott? Milyen kedves neve van.
*A kérés a legrosszabbkor érkezik. Nincs ideje egyik helyről a másikra botorkálni, hogy ott valami növényt kutasson fel egy fickónak, akit nem is ismer. Legszívesebben kimagyarázná magát, de ameddig beszélne, addig megjárhatja az utat is. Sehogy sem jó ez így. Nem hagyhatja csak úgy faképnél. Mi van, ha az a gyermek meghal, mert önző módon, csak a saját céljait tartja szem előtt? Nem, ezt nem teheti. Nem tudna elszámolni a lelkiismeretével. Na meg, ahogy a napból látja, Ugon már lassan készülődik a bejárathoz. Sóhajt egyet, de nem úgy, hogy a férfi meglássa.*
- Segítek. Hogy néz ki az a növény?
*Azzal mosolyogva, de bánatos szemmel fordul oda. Szinte minden fontos holmiját a táborban hagyta. Ugon meg, ahogy mondta nem sűrűn jön ki a viskójából. Ha nem ér oda időben gondolhatja, hogy a lányt biztos elragadta a Csonttemető és soha többé nem dugja ki az orrát. Hogy, fog bejutni? Belopózni nem fog megint, mert akkor tényleg megölik. Meg kéne kérnie a banditákat, hogy ugyan már, engedjék, be, hiszen ismerik. Ja, persze ő volt az a kis szerzet, aki pár órája egy lyukon surrant be. Ez biztos beválna.*
- Merre van a mocsár?
*Hangzik a következő aggodalmas kérdés. Szóval, hogy is állunk? Itt fogja hagyni a holmikat, mert miért is vinné magával? Az emberünk nem olyan ostoba, hogy fizetség nélkül csak ideadja, előbb a növény aztán a cucc. Ki tudja, merre van az a mocsár, ha előbbre akkor jó, mert csak egyszer kell elmennie a temető mellett, ez lekicsinyíti az ott meghalás esélyét, akkor maximum a mocsárban halhat meg. De ha a mocsár visszafelé van a tábor irányába – esélyes mivel ott a tó -, akkor teheti meg a halálos utat oda-vissza, sokszor. Ha nem eszi meg valami nagy hal a bestia a mocsárban, akkor megöli a temető, ha az sem akkor a banditák. Kecsegtet a helyzet.*
- Pityókát mondott? Milyen kedves neve van.
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-03 19:29:55
Üzenet elküldve: 2015-02-03 19:29:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
// Csavaros találmány - beszerzőút //
*A főtéren csakugyan megannyi különböző áru, és kereskedő megtalálható, a cél pedig ugyanaz; minél hamarabb rásózni valakire a holmikat, és derűs mosollyal zárni a napot jó néhány csengő arany birtokában. Persze akadnak, akik nem üvöltöznek szakadatlanul, hanem szakértelmüket sugározva a külvilág felé csendben, precízen igazgatják a portékájukat, ilyen a fegyverárus is. Épp egy tőrt tisztogat, amikor megérkezik hozzá a pöttöm vásárló.
Gyssa ötlete kifizetődőnek bizonyul, ugyanis a férfi valóban rendelkezik bizonyos anyagokkal, melyeket előzékenyen bocsát megszemlélésre, majd pedig válogatásra.
Eltelik egy kis időbe, mire a gnóm minden szükséges alkatrészt kiválaszt, az ár pedig ötven aranyban szabatik meg.
A kofa arcán azonban holmi zavarodottság ül, tűnődik, töpreng, amint a kezében tartott érméket figyeli, aztán – mielőtt még olajra léphetne a leány (Tűzgyújtó Gyssa) -, elkapja a karjánál, és visszanyomja a kezébe az 50 aranyat.
*
- Nem kell a pénzed, kisasszony, látom, úgyis hasznodra lesz még, nekem pedig van elég. Hanem egy apró szívességre kérnélek meg cserébe. *Kezd bele az árus, és ha a Tűzgyújtó nem hagyja azonnal faképnél, úgy folytatja. Persze, ha ismét a kezébe nyomja az ötven aranyat, a férfi sem fog tovább erőlködni, nehogy aztán portéka és fizetség nélkül maradjon.*
- Tudod, egész nap itt kell lennem, vigyázni az árut, pénzt keresni, odahaza viszont van egy beteg gyermekem. Szüksége volna egy gyógynövényre, nekem viszont nincs időm elmenni érte, és vásárolni sem lehet csak úgy. Mocsári pityóka a neve, a gyökere az igazán hasznos, és mint a neve is mutatja, mocsaras vidéken kell keresni. Történetesen akad a környéken. Megtennéd hát, kisasszony, hogy szedsz nekem belőle az áruért cserébe? Igazán jövedelmező ajánlat mindkettőnk számára. *Magyarázza a kofa, remélve, hogy nem hagyják cserben.*
*A főtéren csakugyan megannyi különböző áru, és kereskedő megtalálható, a cél pedig ugyanaz; minél hamarabb rásózni valakire a holmikat, és derűs mosollyal zárni a napot jó néhány csengő arany birtokában. Persze akadnak, akik nem üvöltöznek szakadatlanul, hanem szakértelmüket sugározva a külvilág felé csendben, precízen igazgatják a portékájukat, ilyen a fegyverárus is. Épp egy tőrt tisztogat, amikor megérkezik hozzá a pöttöm vásárló.
Gyssa ötlete kifizetődőnek bizonyul, ugyanis a férfi valóban rendelkezik bizonyos anyagokkal, melyeket előzékenyen bocsát megszemlélésre, majd pedig válogatásra.
Eltelik egy kis időbe, mire a gnóm minden szükséges alkatrészt kiválaszt, az ár pedig ötven aranyban szabatik meg.
A kofa arcán azonban holmi zavarodottság ül, tűnődik, töpreng, amint a kezében tartott érméket figyeli, aztán – mielőtt még olajra léphetne a leány (Tűzgyújtó Gyssa) -, elkapja a karjánál, és visszanyomja a kezébe az 50 aranyat.
*- Nem kell a pénzed, kisasszony, látom, úgyis hasznodra lesz még, nekem pedig van elég. Hanem egy apró szívességre kérnélek meg cserébe. *Kezd bele az árus, és ha a Tűzgyújtó nem hagyja azonnal faképnél, úgy folytatja. Persze, ha ismét a kezébe nyomja az ötven aranyat, a férfi sem fog tovább erőlködni, nehogy aztán portéka és fizetség nélkül maradjon.*
- Tudod, egész nap itt kell lennem, vigyázni az árut, pénzt keresni, odahaza viszont van egy beteg gyermekem. Szüksége volna egy gyógynövényre, nekem viszont nincs időm elmenni érte, és vásárolni sem lehet csak úgy. Mocsári pityóka a neve, a gyökere az igazán hasznos, és mint a neve is mutatja, mocsaras vidéken kell keresni. Történetesen akad a környéken. Megtennéd hát, kisasszony, hogy szedsz nekem belőle az áruért cserébe? Igazán jövedelmező ajánlat mindkettőnk számára. *Magyarázza a kofa, remélve, hogy nem hagyják cserben.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-02-02 14:25:59
Üzenet elküldve: 2015-02-02 14:25:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Csavaros találmány - beszerzőút //
*Talán a fele idejét elpazarolta a poroszkálással, most aztán kapkodnia kell. Remélhetőleg megvárja a férfi, ha egy pár percet késik. Nem gondolta, hogy az út ilyen hosszú lesz, feltételezi, hogy Ugon azért adott neki három órát, hogy elintézze a dolgait, mert nem volt tisztában vele, hogy a lábai fele akkorák, mint egy átlagos emberé. Nem sok idő marad elmélkedésre, úgyhogy mindjárt át is lépi a határvonalat.
Őrök mindkét oldalt. Ez megnyugtató, itt vigyáznak az emberre, vagy jelen esetben a gnómra, ha támadás fenyegetné. Udvariasan megemeli a kalapját a feltűnően vizslató őrök előtt és kínosan mosolyog. Minden különösebb gond nélkül átengedik, legalább nem pazarolják az idejét.
A főtér szép, tágas és nyüzsgő. Tábortüzek, faragott rönkök, és ami a legfontosabb portékáikat kínáló árusok. Nagyon helyes. Gyssa ugyan nem ért annyira az alkudozáshoz, de ez nem tántorítja le, muszáj találnia alkatrészeket a fegyver megalkotásához. Futó pillantással nézi végig a holmikat, nagyrészt élelem, kacat, dísztárgy, fegyver. Talán a fegyvereknél szerencséje lehet. Oda is lépked egy vassal körbeölelt kofához.*
- Napokat.
*Megbiccenti a kalapját. A kofa egy nagydarab embernek kinéző lény. Szőrös és látszik rajta, hogy szereti a hasát, ám az egyszerű vért azt is sejteti, hogy harcolni is tud. A férfi is köszönti a kis termetet.*
- Mi járatban egy gnóm egy ilyen helyen? Talán kereskedő?
*Mindenkinek ez az első benyomása, ha meglátja? Annyi sok itt a gnómkereskedő?*
- Csak vásárolok. Erős vasra lenne szükségem. Hulladékot szeretnék, tudja, régi törött kardok, markolat darabok. Ilyesmi.
- Érdekes kérés, de persze van félre maradt vasam és acél is lehet közte, ha ezt akarja, válogasson.
*Azzal egy zsáknyi csörgő holmit tesz a lány elé a fickó. Gyssa azonnal beleveti magát a cuccok közé, persze vigyázva, kardél is lehet odabent, ami nem vág, az szúr. Kiválogat tíz, húsz aztán harminc darabot, ami hasznos lehet a további munkálatok során. Amint ezzel végzett még kér egy vászonzsákot, amibe bele tehetné. A zsák és a maradékok ára így 50 aranyra rúg, amit Gyssa át is ad a kofának (Mesélő (Ara)). Egyetlen szó nélkül, hisz a fegyver, amit készít, belőle ennek legalább a százszorosát fogja érni, neki meg pláne, hisz az eszmei érték megfizethetetlen.
Azzal lezárja a vásárlást néhány kedves szóval. Nem tud sokat beszélni, arra hivatkozik, hogy sietnie kell, de legközelebb megoszthatnának egy finom teát. Azzal a zsákmányával el is hagyja a főteret, vissza a Romtábor felé. Ahogy kiér, az őrök látóteréből szaladni kezd, hogy minél hamarabb visszaérjen, nem akar kint rekedni, mert a banditákon átvágni biztosan nem fog, még egyszer.*
*Talán a fele idejét elpazarolta a poroszkálással, most aztán kapkodnia kell. Remélhetőleg megvárja a férfi, ha egy pár percet késik. Nem gondolta, hogy az út ilyen hosszú lesz, feltételezi, hogy Ugon azért adott neki három órát, hogy elintézze a dolgait, mert nem volt tisztában vele, hogy a lábai fele akkorák, mint egy átlagos emberé. Nem sok idő marad elmélkedésre, úgyhogy mindjárt át is lépi a határvonalat.
Őrök mindkét oldalt. Ez megnyugtató, itt vigyáznak az emberre, vagy jelen esetben a gnómra, ha támadás fenyegetné. Udvariasan megemeli a kalapját a feltűnően vizslató őrök előtt és kínosan mosolyog. Minden különösebb gond nélkül átengedik, legalább nem pazarolják az idejét.
A főtér szép, tágas és nyüzsgő. Tábortüzek, faragott rönkök, és ami a legfontosabb portékáikat kínáló árusok. Nagyon helyes. Gyssa ugyan nem ért annyira az alkudozáshoz, de ez nem tántorítja le, muszáj találnia alkatrészeket a fegyver megalkotásához. Futó pillantással nézi végig a holmikat, nagyrészt élelem, kacat, dísztárgy, fegyver. Talán a fegyvereknél szerencséje lehet. Oda is lépked egy vassal körbeölelt kofához.*
- Napokat.
*Megbiccenti a kalapját. A kofa egy nagydarab embernek kinéző lény. Szőrös és látszik rajta, hogy szereti a hasát, ám az egyszerű vért azt is sejteti, hogy harcolni is tud. A férfi is köszönti a kis termetet.*
- Mi járatban egy gnóm egy ilyen helyen? Talán kereskedő?
*Mindenkinek ez az első benyomása, ha meglátja? Annyi sok itt a gnómkereskedő?*
- Csak vásárolok. Erős vasra lenne szükségem. Hulladékot szeretnék, tudja, régi törött kardok, markolat darabok. Ilyesmi.
- Érdekes kérés, de persze van félre maradt vasam és acél is lehet közte, ha ezt akarja, válogasson.
*Azzal egy zsáknyi csörgő holmit tesz a lány elé a fickó. Gyssa azonnal beleveti magát a cuccok közé, persze vigyázva, kardél is lehet odabent, ami nem vág, az szúr. Kiválogat tíz, húsz aztán harminc darabot, ami hasznos lehet a további munkálatok során. Amint ezzel végzett még kér egy vászonzsákot, amibe bele tehetné. A zsák és a maradékok ára így 50 aranyra rúg, amit Gyssa át is ad a kofának (Mesélő (Ara)).
Egyetlen szó nélkül, hisz a fegyver, amit készít, belőle ennek legalább a százszorosát fogja érni, neki meg pláne, hisz az eszmei érték megfizethetetlen.Azzal lezárja a vásárlást néhány kedves szóval. Nem tud sokat beszélni, arra hivatkozik, hogy sietnie kell, de legközelebb megoszthatnának egy finom teát. Azzal a zsákmányával el is hagyja a főteret, vissza a Romtábor felé. Ahogy kiér, az őrök látóteréből szaladni kezd, hogy minél hamarabb visszaérjen, nem akar kint rekedni, mert a banditákon átvágni biztosan nem fog, még egyszer.*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-30 09:34:08
Üzenet elküldve: 2015-01-30 09:34:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú idő telt el, míg magányosan töltötte a napokat. Valahogy elkeveredtek egymástól Quovennel. Egy darabig még fel-feltűnt a férfi a szentélyben, vagy a sátorvárosban. De idejüket mind a ketten tanulással töltötték. Aztán a másik végleg eltűnt egy napon, nem látta többet.
Végül maga is úgy döntött, hogy képtelen tovább itt maradni a karavánpihenőben. Vágyott vissza Artheniorba, hiszen az ottani erdők voltak az otthona. No meg a szüleit is szerette volna már meglátogatni, ahhoz pedig vissza kell utaznia. Nehezen szánta rá magát, mivel az ide út kissé körülményesre sikeredett, de aztán végül úgy döntött, hogy útra kel.
Így aztán egy szép reggelen összeszedi a holmiját, feladja a sátrát, amelyben idáig éldegélt, majd batyuját a vállára veti, s nekiindul.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.30 20:53:47, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
Végül maga is úgy döntött, hogy képtelen tovább itt maradni a karavánpihenőben. Vágyott vissza Artheniorba, hiszen az ottani erdők voltak az otthona. No meg a szüleit is szerette volna már meglátogatni, ahhoz pedig vissza kell utaznia. Nehezen szánta rá magát, mivel az ide út kissé körülményesre sikeredett, de aztán végül úgy döntött, hogy útra kel.
Így aztán egy szép reggelen összeszedi a holmiját, feladja a sátrát, amelyben idáig éldegélt, majd batyuját a vállára veti, s nekiindul.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.30 20:53:47, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-30 07:32:04
Üzenet elküldve: 2015-01-30 07:32:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Yaral, Loq //
*A hölgy végül egy széles és megnyugodott mosollyal megindul hát "haza", ami nem éppen a pihenőben van. Talán ezért is szerette volna, ha elkísérik, hiszen odakint nincsenek őrök sem, akik megvédhetnék egy esetleges támadástól.*
- Mi járatban vannak amúgy erre? Még sosem láttam magukat itt ezelőtt. Átutazóban talán?
*Kérdezősködik a hölgyemény, miközben sietősre veszi, s gyorsan suhan át a pihenőn, egészen a főtérig.*
- A pihenőtől nem messze van a kunyhónk, nagyjából öt perc még innen gyalog.
*Adja le a helyzetjelentést, átcikázva az őrök között, akik feltűnően kezdik bámulni a hölgyet, ám gyorsan elkapják róla a tekintetüket.*
- Nem tudom, mennyire szabad ilyet kérnem, de... Nem félemlítenék meg egy kicsit a bátyám? Talán ha azt hinné, hogy testőreim vannak, kicsit visszavenne a hazudozásból, és a csapdába csalásomból.
*Pillant hátra reménykedve, kissé dideregve az esti fagy végett.*
*A hölgy végül egy széles és megnyugodott mosollyal megindul hát "haza", ami nem éppen a pihenőben van. Talán ezért is szerette volna, ha elkísérik, hiszen odakint nincsenek őrök sem, akik megvédhetnék egy esetleges támadástól.*
- Mi járatban vannak amúgy erre? Még sosem láttam magukat itt ezelőtt. Átutazóban talán?
*Kérdezősködik a hölgyemény, miközben sietősre veszi, s gyorsan suhan át a pihenőn, egészen a főtérig.*
- A pihenőtől nem messze van a kunyhónk, nagyjából öt perc még innen gyalog.
*Adja le a helyzetjelentést, átcikázva az őrök között, akik feltűnően kezdik bámulni a hölgyet, ám gyorsan elkapják róla a tekintetüket.*
- Nem tudom, mennyire szabad ilyet kérnem, de... Nem félemlítenék meg egy kicsit a bátyám? Talán ha azt hinné, hogy testőreim vannak, kicsit visszavenne a hazudozásból, és a csapdába csalásomból.
*Pillant hátra reménykedve, kissé dideregve az esti fagy végett.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-01-27 00:11:27
Üzenet elküldve: 2015-01-27 00:11:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Ruetha, Vothug//
*Úgy tűnik, vannak még csodák: Ruetha békejobbot nyújt az orknak, sajnos nem szó szerint. A magyarázatának fényében persze egy kicsit érthetőbb a viszolygása, de azért nem viszi túlzásba a dolgokat. ~Volt egy rossz élményem - ugyan, ilyet bárki mondhat. Ráadásul egyáltalán nem is mentség.~ Morog magában Etara, de igyekszik, hogy az arcán ne látszódjon a rosszallása.*
- Igen, ez az alma nekem is kevés volt. *Bólogat a lány. Úgy tűnik, mindannyian egyvalamit akarnak: meleg ételt, de azt szemlátomást egyikük sem tudja, hol keressék.*
- Tudom már! *Csillan fel Etara szeme, és gyorsan a kipányvázott Holdsajthoz siet. Hosszasan turkál a nyeregtáskában, majd diadalmasan előhúz egy, még gnóm-mértékkel mérve is kicsi könyvet.*
- Ez az *dörmögi az orra alatt* de vajon hol is lehet? *Kérdezi, leginkább magától, miközben visszatér a többiekhez, és lázas lapozgatásba kezd. Nagyjából két perc bősz keresés után felpillant.*
- Az útikalauzom azt írja, hogy a sátorhelyen túl van egy kis fogadó. *Közli a többiekkel a hírt.* Egyébként pedig a Hold karavánpihenőben vagyunk. *Teszi még hozzá, Vothugnak címezve.* A sátrakhoz pedig gondolom az az út vezet. *Mutat a széles csapásra. Már megint átkapcsolt okostojás-üzemmódba, de ez fel sem tűnik neki, az meg különösen nem, ha a társait ez esetleg kínosan érinti.*
*Úgy tűnik, vannak még csodák: Ruetha békejobbot nyújt az orknak, sajnos nem szó szerint. A magyarázatának fényében persze egy kicsit érthetőbb a viszolygása, de azért nem viszi túlzásba a dolgokat. ~Volt egy rossz élményem - ugyan, ilyet bárki mondhat. Ráadásul egyáltalán nem is mentség.~ Morog magában Etara, de igyekszik, hogy az arcán ne látszódjon a rosszallása.*
- Igen, ez az alma nekem is kevés volt. *Bólogat a lány. Úgy tűnik, mindannyian egyvalamit akarnak: meleg ételt, de azt szemlátomást egyikük sem tudja, hol keressék.*
- Tudom már! *Csillan fel Etara szeme, és gyorsan a kipányvázott Holdsajthoz siet. Hosszasan turkál a nyeregtáskában, majd diadalmasan előhúz egy, még gnóm-mértékkel mérve is kicsi könyvet.*
- Ez az *dörmögi az orra alatt* de vajon hol is lehet? *Kérdezi, leginkább magától, miközben visszatér a többiekhez, és lázas lapozgatásba kezd. Nagyjából két perc bősz keresés után felpillant.*
- Az útikalauzom azt írja, hogy a sátorhelyen túl van egy kis fogadó. *Közli a többiekkel a hírt.* Egyébként pedig a Hold karavánpihenőben vagyunk. *Teszi még hozzá, Vothugnak címezve.* A sátrakhoz pedig gondolom az az út vezet. *Mutat a széles csapásra. Már megint átkapcsolt okostojás-üzemmódba, de ez fel sem tűnik neki, az meg különösen nem, ha a társait ez esetleg kínosan érinti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835