//Yero//
*Lehet nm fogynak el teljesen a kérdések, de egyszer mindent szóvá fognak tenni. Örömmel látja, hogy a férfi elveszi tőle a friss cipót. Mikor elkezdi majszolni, akkor elmosolyodik rajta a nem létező bajusza alatt. A társa olyannak fest, mint aki két napot éhezett volna. Ami saját magát illeti, igazán kicsiket harap a finomságból. A köszönöm szóra csak biccent neki, hogy szívesen máskor is ad neki táplálékot. Ő olyan helyen élt egy ideig, ahol minden bajtárs megosztotta a másikkal az élelmét és italát. Ez a nemes gesztust átvette, s elég gyakran alkalmazza ismerősi és baráti körében. Yero jelenleg ismerősi körébe tartozik, de talán idővel megváltozik ez a helyzet.*
- Őfelsége? Nincs magasabb rangom. Csupán nemes vagyok, emellett a matróna alá tartozom. Hűséggel kell őt szolgálnom életem végéig.* Ingatja meg a fejét Albun szavaira, mert nagyon sértette a fülét. Ezek után jól érzékeli, hogy nem akarja megosztani vele azt, amire éppenséggel kíváncsi. Kénytelen lemondani erről egy időre, csak azért, hogy egy másik témával hozakodjon elő. Ez a téma nem más, mint az éneklés tudománya.*
- Szerintem meg csak úgy mondod, hogy hallani akarsz.* Válaszol vissza azon nyomban. Kicsit sértett arcot vág, főleg mikor azt a bizonyos mosolyt látja, amit beszélgető partnere felé küld. Ég benne a vágy, hogy megmutassa neki, hogy az ő hangja ténylegesen szép, amolyan ' várj csak, majd én megmutatom' érzés tombol benne. A saját mérgelődése miatt nem veszi észre először, hogy megérkeztek a céljukhoz. Egyik pillanatról a másikra távozik belőle a méreg, hogy helyét tiszta kíváncsiság vegye át.*
- Később majd megmutatom, hogy milyen az ének tudományom, de akkor nem menekülhetsz el.* Jegyzi meg, aztán a főtéren megáll. Elnéz a lehetséges irányok felé, majd mikor sikerül döntenie magában, akkor a másik elé tárja a saját tervét.*
- Én arra megyek, ha van kedved velem jönni, akkor jössz. Ellenkező esetben sok szerencsét.* Hallatja hangját, s minden további nélkül fordul a mutatott útirány felé. Kíváncsi, hogy ott mit fog találni. Mivel nem sokat tartózkodik karavánpihenőben, akkor mindenképpen ki kell használnia a lehetőséget, hogy futólag megismerkedjen a hellyel.*
- Jah, majdnem elfelejtettem elmondani. Én megszállok itt egy vagy két napot, csak aztán indulok vissza.* Ossza meg a tervének utolsó porcikáit. Nem úgy néz ki különben, mint ha a legjobb puszi pajtások lennének. Ha komoly összezördülésbe keverednének, akkor mégis csak ismerik egymást. Az már más kérdés, hogy szívesen segítenének egymásnak?*