//Svir, Yerougha//
*Komolyan fontolóra veszi dolgot. A szemében lakó fekete színű golyó elgondolkodva vándorol az ég felé.*
- Végül is úrnőkre és cselédlányokra így vagy úgy nézni, igazán nem jelent problémát. Legfeljebb az, hogy kitaláljam melyik is az úrnő és melyik a cselédlány.
*Fekete tekintete végül visszavándorol a kiinduló pontba, úgy dönt valahogy majd csak kiigazodik ezen, ha arra kerül sor.*
- A hideg nézéssel nem lesz gond, ami a goromba idegenekre való nézést illeti, abban eddig is elég jól teljesítettem.
*Ami a hősködést illeti és a hadakozást, hát nem vágyik éppen rá és még az sem hozza meg igazán a kedvét, amikor a nagyúr láthatóvá teszi fegyverét. Ha valaki jobbnak bizonyulna nála, akkor nem lenne olyan bolond, hogy kiálljon vele és meghaljon még, ha ezt természetesnek találó hősök oldalán harcol, akkor sem. Sőt akkor még kevésbé, mert akkor van aki ezt a munkát elvégezze helyette, rá akkor már semmi szükség. Inkább jobb ezt elkerülni. Előfordulhat persze, hogy nincs más választása, mint az összetűzés mert mások ragaszkodnak hozzá, akkor meg amint lehet elinal és nem kockáztat. Úgy dönt végül, hogy erre nem sok az esély, legfeljebb valamivel több, mint ha egyedül menne tovább, de hát valamiért fizetnek is. Ahogy Yerugha utolsó szavai is elhangzanak, a szája magától görbül felfelé.*
- Nem vagyok éppen hős alkat ezt be kell ismernem, de ha nagyságot reprezentáló útitársat keres az úr, akkor nyilvánvalóan jó személyhez fordult.
*Mosolyognia kell ettől a gondolattól, végül is magassága tényleg jó fegyvernek bizonyult már nem egy esetben és ez olyan fegyver amit nem is kell élezni. A munka, úgy összességében, (persze elosztva a nagy szavak esetleg túlzó súlyával) nem hangzik rosszul.*
- Hát, részemről rendben van a dolog.
*Mondja végül beleegyezve az ajánlatba és még bólint is egyet, hogy megerősítse részéről az állás betöltve, de magában azért meghagyja a gyors távozás esélyét, ha a dolgok rosszra fordulnának.*