Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-22 20:44:27
Üzenet elküldve: 2012-11-22 20:44:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
- Igen! Ez a mi házunk. * Motyogja, aztán megrázza a fejét, mert ettől a ténytől kicsit kábult állapotban van, hogy itt született ebben a leromlott házban. Ahol nevelkedett kolostorban,és az igen messze van tőlük.
~ Sosem gondoltam volna, hogy volt egy otthonom, ahol megszülettem és ráadásul megöröklöm. ~ A gondolataiból Arae szavai rángatják ki mint egy madzagot. Ránéz szerelmére, majd a pillanat töredéke alatt sikerül felfognia végül, hogy milyen szép házat örökölt és ráadásul van egy csodálatos feleség jelöltje. Mosoly ül ki az arcára, és annyira feldobottnak kezdi érezni magát, hogy megöleli kedvesét, aztán a szép idomok felé szólal meg.*
- Szépek vagytok, és már el is képzeltem, hogy egy csöppséget odabújni hozzátok.* Nem mondja ki hangosan a szavakat, hanem úgy, hogy Arae tisztán hallja. Mikor a feldobottság érzése alább hagy, akkor felméri a házat, aztán összegzi a látottakat odabenn.*
- Fel kell újítanunk és berendeznünk a házat. A port ki kell takarítani, aztán a padlót és a többi famunkát kicserélni. * Ennyit mond párjának, majd a beszélgetés fonalát tovább gördíti.*
- Keressük meg azt a embert, és rendezzük le a házat. Azt hiszem, hogy nem munkás mézes hetekre gondoltál Édesem. Viszont ha elkészülünk, akkor csakis a miénk lesz. Nem fognak zavarni az emberek. S akkor nem kell visszafognod magad. * Vigyorog rá, közben megsimogatja a testét.Átkarolja a nőt, majd elindul egy vélt irányba. Út közben megtudakolja, hogy melyik házban lakik az illető. Mikor megérkeznek hozzá, akkor szívesen fogadja őket.*
- Kerüljetek nyugodtan beljebb és mindjárt hozom apád iratait. * Látszik rajta, hogy örül, hogy az a nagyszerű ház nem vész kárba.*
- Ha bármi szükségetek van, csak szóljatok.* Mondja az öregember, aki megélénkül a két fiatal láttán. Jön és megy, míg végül előkerülnek az igazi iratok. Átnyújtja Antasnak, amit finoman átvesz apja barátjától.*
- Köszönjük. Mindenképpen szólunk. Nem akarunk tovább zavarni. Kellemes estét! * Mikor távoznak a házból, akkor gondosan elrakja az iratot.*
- Szép egyetlenem, egyből nekilássuk a takarításnak? Meg kellene szerintem amin alhatunk. Pár vastagabb pokróc és a földön alszunk. Vagy hogy csináljuk? Mi legyen először? * Kíváncsi párja válaszára, hiszen az övék.*
- Igen! Ez a mi házunk. * Motyogja, aztán megrázza a fejét, mert ettől a ténytől kicsit kábult állapotban van, hogy itt született ebben a leromlott házban. Ahol nevelkedett kolostorban,és az igen messze van tőlük.
~ Sosem gondoltam volna, hogy volt egy otthonom, ahol megszülettem és ráadásul megöröklöm. ~ A gondolataiból Arae szavai rángatják ki mint egy madzagot. Ránéz szerelmére, majd a pillanat töredéke alatt sikerül felfognia végül, hogy milyen szép házat örökölt és ráadásul van egy csodálatos feleség jelöltje. Mosoly ül ki az arcára, és annyira feldobottnak kezdi érezni magát, hogy megöleli kedvesét, aztán a szép idomok felé szólal meg.*
- Szépek vagytok, és már el is képzeltem, hogy egy csöppséget odabújni hozzátok.* Nem mondja ki hangosan a szavakat, hanem úgy, hogy Arae tisztán hallja. Mikor a feldobottság érzése alább hagy, akkor felméri a házat, aztán összegzi a látottakat odabenn.*
- Fel kell újítanunk és berendeznünk a házat. A port ki kell takarítani, aztán a padlót és a többi famunkát kicserélni. * Ennyit mond párjának, majd a beszélgetés fonalát tovább gördíti.*
- Keressük meg azt a embert, és rendezzük le a házat. Azt hiszem, hogy nem munkás mézes hetekre gondoltál Édesem. Viszont ha elkészülünk, akkor csakis a miénk lesz. Nem fognak zavarni az emberek. S akkor nem kell visszafognod magad. * Vigyorog rá, közben megsimogatja a testét.Átkarolja a nőt, majd elindul egy vélt irányba. Út közben megtudakolja, hogy melyik házban lakik az illető. Mikor megérkeznek hozzá, akkor szívesen fogadja őket.*
- Kerüljetek nyugodtan beljebb és mindjárt hozom apád iratait. * Látszik rajta, hogy örül, hogy az a nagyszerű ház nem vész kárba.*
- Ha bármi szükségetek van, csak szóljatok.* Mondja az öregember, aki megélénkül a két fiatal láttán. Jön és megy, míg végül előkerülnek az igazi iratok. Átnyújtja Antasnak, amit finoman átvesz apja barátjától.*
- Köszönjük. Mindenképpen szólunk. Nem akarunk tovább zavarni. Kellemes estét! * Mikor távoznak a házból, akkor gondosan elrakja az iratot.*
- Szép egyetlenem, egyből nekilássuk a takarításnak? Meg kellene szerintem amin alhatunk. Pár vastagabb pokróc és a földön alszunk. Vagy hogy csináljuk? Mi legyen először? * Kíváncsi párja válaszára, hiszen az övék.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-22 19:27:08
Üzenet elküldve: 2012-11-22 19:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
//Holló csoport//
*Grauk hihetetlenül szerencsés. Hirtelen nem is egy, de három embert szerzett a kincskereső útjához. Valamint két elfet. Azért nem rossz teljesítmény ez néhány perc alatt... igaz, a kincskeresés mindenki fantáziáját megmozgatja, a kincs megtalálása viszont már más lapra tartozik. Ahhoz már komoly erőfeszítések kellenek, tényleges munka és további rengeteg szerencse.
De addig még rendezni kell bizonyos dolgokat.*
- Hmmm...
*Feleli Nio bocsánatkérésére sokatmondóan, majd megcsóválja a fejét.*
- Nos, rendben. Nem történt semmi baj. Legalábbis semmi nagy baj.
*Aztán inkább csak legyint. Valahol mélyen még nem tért napirendre a dolgok felett, de az idő majd megoldja ezt. Egyelőre úgy néz ki, nem haragszik a történtek miatt.*
- Ezek szerint mindhárman veled tartunk, Grauk Dargum. Nió, mi pedig akkor végül is megejtjük azt az erdei sétát, amiről beszéltünk.
*Mondja könnyedén. Aztán az íjas elf leányzó is csatlakozik hozzájuk. Illetve az utolsóként megérkező elf férfi is egyértelművé tette, hogy mik is a szándékai.
Mire idáig eljutnak azonban, alig egy-két tábortűz marad csak a Karavánpihenő főterén, és szinte minden utazó elvonult már aludni. Csak az ő kis társaságuk nem... pedig nekik se ártana, ha kincsvadászatra akarnak indulni másnap. Esetleg harmadnap, ha még vásárolgatni is akarnak.*
*A tábortűz körül megbékélt hangulat uralkodik, de sajnos a fénykörön kívül settenkedők tűnnek fel. Látó- és hallótávolságon kívül, majd elkezdenek rosszban sántikálni. Egészen pontosan fúvócsöveket készítenek elő, nyilakat preparálnak. Majd egyszerre felemelik a fegyvert, és jelzésre egyszerre tüzelnek.
Skryllae testvér először egy csípést érez a nyakán, majd egy másikat a felkarján. Odakap, de szúnyog helyett valami tollas nyilacskára talál. ~ Hoppá! ~ Gondolja, és még van annyi ideje, hogy felpattanjon, és körülnézzen... sajnos. A tűz bámulásából a sötétbe nézni erősen vakító, semmit és senkit nem vesz észre hirtelen. Ellenben a hirtelen mozgás felpezsdítette a vérét, így pedig az altató gyorsabban szívódik be, gyorsabban kezd hatni.*
- Ejnye...
*Dörmögi, ahogy összecsuklik. ~ Az altató és a mérgek a gyávák fegyve... ~ Idézi fel Nemman mester tanításai után, de nem tudja befejezni a gondolatot. És hosszú ideig ez volt az utolsó épkézláb gondolat, ami Skryllae fejében megfordult.*
*Amikor magához tér, úgy fáj a feje, mint talán még soha. Az sem javít a kedélyén, hogy nem tud megmozdulni. Mivel, mint azt igen hamar megállapította, valakik összekötözték... ráadásul Nió zsoldosával. Nió pedig Graukkal lett összekötözve. Az első gondolata az, hogy néhány lágyabb szívű rabló, vagy rámenősebb tolvaj áldozatai lettek. ~ Elég rossz tréfa. Nálam ugyan nem volt semmi elvehető. ~ Gondolja egy grimasszal. Aztán megköszörüli a torkát.*
- Ehh... hahó? Van még valaki ébren?
*És amíg a válaszra vár, jobb híján a különös alakzatba rakott fegyvereket tanulmányozza, hátha talál néhány árulkodó jelet.*
//Holló csoport//
*Grauk hihetetlenül szerencsés. Hirtelen nem is egy, de három embert szerzett a kincskereső útjához. Valamint két elfet. Azért nem rossz teljesítmény ez néhány perc alatt... igaz, a kincskeresés mindenki fantáziáját megmozgatja, a kincs megtalálása viszont már más lapra tartozik. Ahhoz már komoly erőfeszítések kellenek, tényleges munka és további rengeteg szerencse.
De addig még rendezni kell bizonyos dolgokat.*
- Hmmm...
*Feleli Nio bocsánatkérésére sokatmondóan, majd megcsóválja a fejét.*
- Nos, rendben. Nem történt semmi baj. Legalábbis semmi nagy baj.
*Aztán inkább csak legyint. Valahol mélyen még nem tért napirendre a dolgok felett, de az idő majd megoldja ezt. Egyelőre úgy néz ki, nem haragszik a történtek miatt.*
- Ezek szerint mindhárman veled tartunk, Grauk Dargum. Nió, mi pedig akkor végül is megejtjük azt az erdei sétát, amiről beszéltünk.
*Mondja könnyedén. Aztán az íjas elf leányzó is csatlakozik hozzájuk. Illetve az utolsóként megérkező elf férfi is egyértelművé tette, hogy mik is a szándékai.
Mire idáig eljutnak azonban, alig egy-két tábortűz marad csak a Karavánpihenő főterén, és szinte minden utazó elvonult már aludni. Csak az ő kis társaságuk nem... pedig nekik se ártana, ha kincsvadászatra akarnak indulni másnap. Esetleg harmadnap, ha még vásárolgatni is akarnak.*
*A tábortűz körül megbékélt hangulat uralkodik, de sajnos a fénykörön kívül settenkedők tűnnek fel. Látó- és hallótávolságon kívül, majd elkezdenek rosszban sántikálni. Egészen pontosan fúvócsöveket készítenek elő, nyilakat preparálnak. Majd egyszerre felemelik a fegyvert, és jelzésre egyszerre tüzelnek.
Skryllae testvér először egy csípést érez a nyakán, majd egy másikat a felkarján. Odakap, de szúnyog helyett valami tollas nyilacskára talál. ~ Hoppá! ~ Gondolja, és még van annyi ideje, hogy felpattanjon, és körülnézzen... sajnos. A tűz bámulásából a sötétbe nézni erősen vakító, semmit és senkit nem vesz észre hirtelen. Ellenben a hirtelen mozgás felpezsdítette a vérét, így pedig az altató gyorsabban szívódik be, gyorsabban kezd hatni.*
- Ejnye...
*Dörmögi, ahogy összecsuklik. ~ Az altató és a mérgek a gyávák fegyve... ~ Idézi fel Nemman mester tanításai után, de nem tudja befejezni a gondolatot. És hosszú ideig ez volt az utolsó épkézláb gondolat, ami Skryllae fejében megfordult.*
*Amikor magához tér, úgy fáj a feje, mint talán még soha. Az sem javít a kedélyén, hogy nem tud megmozdulni. Mivel, mint azt igen hamar megállapította, valakik összekötözték... ráadásul Nió zsoldosával. Nió pedig Graukkal lett összekötözve. Az első gondolata az, hogy néhány lágyabb szívű rabló, vagy rámenősebb tolvaj áldozatai lettek. ~ Elég rossz tréfa. Nálam ugyan nem volt semmi elvehető. ~ Gondolja egy grimasszal. Aztán megköszörüli a torkát.*
- Ehh... hahó? Van még valaki ébren?
*És amíg a válaszra vár, jobb híján a különös alakzatba rakott fegyvereket tanulmányozza, hátha talál néhány árulkodó jelet.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-22 00:58:04
Üzenet elküldve: 2012-11-22 00:58:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
* A Főtéren nyugalom honol, és egy lélek sem jár már erre. A tűz, ha nem tesz rá senki sem fát, akkor lassan kezd leégni és meleget is egyre kevésbé ad. Távol a tűztől a mély árnyékokban emberek jelennek meg, majd elővesznek mindannyian egy kis csövet, amibe betöltenek valami hegyes tárgyat, azonban előtte a hegyes tárgy végét belemártották egy fiolába. Mindegyik megfelelően becélozta a saját célpontját, majd mikor megkapják mindannyian a jelzést akkor lőnek. Mindenkit ott céloznak, ahol szabad az út a bőrhöz, hogy a altató szer hasson. Erős szer, ezért nehéz megsaccolni ki ébred fel a leghamarabb és ki a legkésőbb. Gyorsan cselekednek, mert sürgős a dolguk. Ha kiütöttétek magatokat, akkor mindenkihez odalépnek és megvizsgálják a felszereléseiteket.
//Holló csoport//
*Mikor végeztek akkor azért a biztonság kedvéért egy kötéllel összekötöznek benneteket. Grauk Niorival lesz összekötözve, míg Echnal Skryllaevel. Jó szorosan megkötöznek benneteket, egy kicsit sem kímélve. Ha ez nem lenne elég, akkor mindenki kap egyformán egy feliratot amire a következő van ráírva:
" Arthenior erdeje " Ha felébredtek fegyvereiteket előttetek van, ami fura az egészben, hogy mindegyik egy irányba áll. Skryllae fegyvere felfelé mutat, Grauké jobbra, Niorié szintén jobbra, míg Echnalé balra.
// Karvaly csoport //
* Titeket minden szó nélkül visznek tovább magukkal. A déli kapuig fuvaroznak el benneteket, ahol szépen bemártanak titeket. A fegyvereiteket elveszik, majd egy külön koszos és poros cellát kaptok. Ha felébredtek akkor arra lehettek figyelmesek, hogy egy undorító hájas városőr közelít felétek, kinek mindkét kezében egy-egy tányér,rajta egy szelet kenyér, hozzá szalonna és hagyma.
* A Főtéren nyugalom honol, és egy lélek sem jár már erre. A tűz, ha nem tesz rá senki sem fát, akkor lassan kezd leégni és meleget is egyre kevésbé ad. Távol a tűztől a mély árnyékokban emberek jelennek meg, majd elővesznek mindannyian egy kis csövet, amibe betöltenek valami hegyes tárgyat, azonban előtte a hegyes tárgy végét belemártották egy fiolába. Mindegyik megfelelően becélozta a saját célpontját, majd mikor megkapják mindannyian a jelzést akkor lőnek. Mindenkit ott céloznak, ahol szabad az út a bőrhöz, hogy a altató szer hasson. Erős szer, ezért nehéz megsaccolni ki ébred fel a leghamarabb és ki a legkésőbb. Gyorsan cselekednek, mert sürgős a dolguk. Ha kiütöttétek magatokat, akkor mindenkihez odalépnek és megvizsgálják a felszereléseiteket.
//Holló csoport//
*Mikor végeztek akkor azért a biztonság kedvéért egy kötéllel összekötöznek benneteket. Grauk Niorival lesz összekötözve, míg Echnal Skryllaevel. Jó szorosan megkötöznek benneteket, egy kicsit sem kímélve. Ha ez nem lenne elég, akkor mindenki kap egyformán egy feliratot amire a következő van ráírva:
" Arthenior erdeje " Ha felébredtek fegyvereiteket előttetek van, ami fura az egészben, hogy mindegyik egy irányba áll. Skryllae fegyvere felfelé mutat, Grauké jobbra, Niorié szintén jobbra, míg Echnalé balra.
// Karvaly csoport //
* Titeket minden szó nélkül visznek tovább magukkal. A déli kapuig fuvaroznak el benneteket, ahol szépen bemártanak titeket. A fegyvereiteket elveszik, majd egy külön koszos és poros cellát kaptok. Ha felébredtek akkor arra lehettek figyelmesek, hogy egy undorító hájas városőr közelít felétek, kinek mindkét kezében egy-egy tányér,rajta egy szelet kenyér, hozzá szalonna és hagyma.
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-21 17:39:08
Üzenet elküldve: 2012-11-21 17:39:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Kint várja, és figyeli kedvesét, ahogy felfedezi a házat. Ő inkább kinn vár, ha esetleg betöréssel gyanúsítanák meg őket, tudjon magyarázkodni. Néha körülnéz a téren, de valójában nem tűnt fel senkinek, hogy ők érdeklődést tanúsítanak a ház iránt. Már Antas jön kifelé, amikor egy öregember megindul feléjük. Arae Antas mellé lép, megfogja a kezét és kérdőn pillant rá, hogy vajon, mit akar tőlük a férfi. Mert az teljesen nyilvánvaló, hogy feléjük igyekszik... már amennyire ez megy neki. Antas viszont nem veszi akkor még észre a férfit, hanem inkább a házról áradozik, és a végén olyan mond, amitől minden más kirepül Arae fejéből.*
-Én pedig nagyon szívesen leszek a feleséged. *mosolyog rá és egy hosszú, és szerelmes csókot ad Antasnak. Éppen akkor ér oda a férfi, amikor abbahagyják a csókolózást, és elmondja, hogy kié is volt ez a ház. Arae tudja, hogy Antas családjáról beszélnek, úgyhogy - támogatásként - megfogja kedvese kezét. Az öreg még azt is megállapítja, hogy Antas mennyire hasonlít az édesapjára. Valahol itt telhetett be a pohár Antasnál, mert amint az öregember ott hagyja őket - a jó tanáccsal, hogy kit is kell keresni a ház ügyében -, Antasnak muszáj leülnie a ház lépcsőjére. Arae lehajol mellé és megsimítja az arcát.*
-Kedvesem! Jól vagy? *kérdezi aggódva* - Az az ember az apádról beszélt... ez... ez a ti házatok. *felnéz és most, hogy még ezt is tudja, még jobban tetszik neki az épület, mint eddig. Továbbra is aggódva figyeli, hogy Antas képes-e annyira összeszedni magát, hogy elrendezzék az ügyes-bajos dolgokat. Hiszen ezek szerint a ház tényleg az övék... és még csak fizetni sem kell érte. Antas családja ezek szerint itt élt. Vajon erről nem tudott a férfi, vagy csak nem akarta elárulni? Nagyon meglepettnek tűnik, így Arae arra a következtetésre jut, hogy valószínűleg Antas sem tudott róla.*
-El kellene rendeznünk ezt a dolgot. *említi meg óvatosan, és várja Antas reakcióját.*
*Kint várja, és figyeli kedvesét, ahogy felfedezi a házat. Ő inkább kinn vár, ha esetleg betöréssel gyanúsítanák meg őket, tudjon magyarázkodni. Néha körülnéz a téren, de valójában nem tűnt fel senkinek, hogy ők érdeklődést tanúsítanak a ház iránt. Már Antas jön kifelé, amikor egy öregember megindul feléjük. Arae Antas mellé lép, megfogja a kezét és kérdőn pillant rá, hogy vajon, mit akar tőlük a férfi. Mert az teljesen nyilvánvaló, hogy feléjük igyekszik... már amennyire ez megy neki. Antas viszont nem veszi akkor még észre a férfit, hanem inkább a házról áradozik, és a végén olyan mond, amitől minden más kirepül Arae fejéből.*
-Én pedig nagyon szívesen leszek a feleséged. *mosolyog rá és egy hosszú, és szerelmes csókot ad Antasnak. Éppen akkor ér oda a férfi, amikor abbahagyják a csókolózást, és elmondja, hogy kié is volt ez a ház. Arae tudja, hogy Antas családjáról beszélnek, úgyhogy - támogatásként - megfogja kedvese kezét. Az öreg még azt is megállapítja, hogy Antas mennyire hasonlít az édesapjára. Valahol itt telhetett be a pohár Antasnál, mert amint az öregember ott hagyja őket - a jó tanáccsal, hogy kit is kell keresni a ház ügyében -, Antasnak muszáj leülnie a ház lépcsőjére. Arae lehajol mellé és megsimítja az arcát.*
-Kedvesem! Jól vagy? *kérdezi aggódva* - Az az ember az apádról beszélt... ez... ez a ti házatok. *felnéz és most, hogy még ezt is tudja, még jobban tetszik neki az épület, mint eddig. Továbbra is aggódva figyeli, hogy Antas képes-e annyira összeszedni magát, hogy elrendezzék az ügyes-bajos dolgokat. Hiszen ezek szerint a ház tényleg az övék... és még csak fizetni sem kell érte. Antas családja ezek szerint itt élt. Vajon erről nem tudott a férfi, vagy csak nem akarta elárulni? Nagyon meglepettnek tűnik, így Arae arra a következtetésre jut, hogy valószínűleg Antas sem tudott róla.*
-El kellene rendeznünk ezt a dolgot. *említi meg óvatosan, és várja Antas reakcióját.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-20 18:09:33
Üzenet elküldve: 2012-11-20 18:09:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
* Mikor közelebb mennek, akkor a párja után benéz az ablakon. Bútorokat nem lát, azonban innen látja a helység méreteit rendesen, így kedvesének odasúgja.*
- Be kellene néznünk, hogy hány helység van és milyen a méreteik. Én legalábbis bemegyek. Ne aggódj, ha te nem jössz akkor vigyázok magamra.* Mosolyog a szeretett nőre, azzal készülődik is, hogy behatolhasson az üres épületbe. Meglepődik mikor be tud nyitni a házba, mert a zár régen nem működik. Behatolás nyomait lehet felfedezni, de ennyi nem rémiszti el a céljától. Belép az épületbe, ami egyből egy nagy szoba.
~ Milyen épület ez? ~ Tovább sétál a félhomályban, és még négy nagy szobát számol össze és egy kicsit. Kisétál a dohos és poros épületből, hogy kedvese karjaiba vesse magát.*
- Körülnéztem, s érdeklődni is fogunk e ház iránt. öt nagy szoba és egy kisebb. * Meséli el a látott dolgokat, közben kedvese tetszetős hátsóját megsimogatja kezével. Bal oldali keze megpihen a derekán, míg a jobb felkúszik a nő arcához és megsimogatja.*
- Én ebben a házban szeretnék veled élni, és felnevelni a gyerekeimet. Feleségül akarlak venni Arae. * Tudja nem ez a megfelelő pillanat, ám cseppet sem aggasztja, hogy a nő elfut előle. Pár kusza, kósza tincset elsimít a nő füle mögé, hogy utána forró csókkal hintse bársonyos érzéki ajkait. Az utcán egy öregember sétál el, aztán mikor meglátja a fiatal szerelmeseket kicsit elmosolyodik, sőt a következőket mondja.*
- Szép házikó! De nem lakja senki egy ideje. Bizonyos Valmurss kereskedőé volt. A nevére pontosan nem emlékszem. De állítólag a házat a fia örökli, s ez papíron le van írva. Hmm Rotadon Plesdanx-ot kell felkeresni. Sokan próbálták már a házat nála elkérni, vagy az eredeti iratot megkaparintani de senkinek sikerült. Ohh hogy hívják fiatalember? * Teszi fel a kérdést neki, amire elsőre nem válaszol, mert elindulnak az agykerekei, hogy vajon rátalált a múltjára? Vajon itt született.*
- Antas. Antas Valmurss. * Szól vissza izgatottan, közben az imádott nőbe kapaszkodik bele és erősen vonja testét magához. Kissé felkavaró neki ez az egész. Az öreg nagyokat pislog.*
- Valóban?! * Kerekednek el a szemei, aztán közelebb lépeget hozzájuk, és némi szemrevételezés után ennyit mondanak az öreg ajkak.*
- Igen, az arcod és az állad olyan mint az apádé volt. További jó sikert. * Elbotorkál a maga tempójában, közben teljesen elhagyja az erő és falfehér lesz.
~ Nem! Ez valami vicc? ~ Elereszti Araét és önkénytelenül is leül a lépcsőre. Nem tud megszólalni, mert hitetlenkedik.*
* Mikor közelebb mennek, akkor a párja után benéz az ablakon. Bútorokat nem lát, azonban innen látja a helység méreteit rendesen, így kedvesének odasúgja.*
- Be kellene néznünk, hogy hány helység van és milyen a méreteik. Én legalábbis bemegyek. Ne aggódj, ha te nem jössz akkor vigyázok magamra.* Mosolyog a szeretett nőre, azzal készülődik is, hogy behatolhasson az üres épületbe. Meglepődik mikor be tud nyitni a házba, mert a zár régen nem működik. Behatolás nyomait lehet felfedezni, de ennyi nem rémiszti el a céljától. Belép az épületbe, ami egyből egy nagy szoba.
~ Milyen épület ez? ~ Tovább sétál a félhomályban, és még négy nagy szobát számol össze és egy kicsit. Kisétál a dohos és poros épületből, hogy kedvese karjaiba vesse magát.*
- Körülnéztem, s érdeklődni is fogunk e ház iránt. öt nagy szoba és egy kisebb. * Meséli el a látott dolgokat, közben kedvese tetszetős hátsóját megsimogatja kezével. Bal oldali keze megpihen a derekán, míg a jobb felkúszik a nő arcához és megsimogatja.*
- Én ebben a házban szeretnék veled élni, és felnevelni a gyerekeimet. Feleségül akarlak venni Arae. * Tudja nem ez a megfelelő pillanat, ám cseppet sem aggasztja, hogy a nő elfut előle. Pár kusza, kósza tincset elsimít a nő füle mögé, hogy utána forró csókkal hintse bársonyos érzéki ajkait. Az utcán egy öregember sétál el, aztán mikor meglátja a fiatal szerelmeseket kicsit elmosolyodik, sőt a következőket mondja.*
- Szép házikó! De nem lakja senki egy ideje. Bizonyos Valmurss kereskedőé volt. A nevére pontosan nem emlékszem. De állítólag a házat a fia örökli, s ez papíron le van írva. Hmm Rotadon Plesdanx-ot kell felkeresni. Sokan próbálták már a házat nála elkérni, vagy az eredeti iratot megkaparintani de senkinek sikerült. Ohh hogy hívják fiatalember? * Teszi fel a kérdést neki, amire elsőre nem válaszol, mert elindulnak az agykerekei, hogy vajon rátalált a múltjára? Vajon itt született.*
- Antas. Antas Valmurss. * Szól vissza izgatottan, közben az imádott nőbe kapaszkodik bele és erősen vonja testét magához. Kissé felkavaró neki ez az egész. Az öreg nagyokat pislog.*
- Valóban?! * Kerekednek el a szemei, aztán közelebb lépeget hozzájuk, és némi szemrevételezés után ennyit mondanak az öreg ajkak.*
- Igen, az arcod és az állad olyan mint az apádé volt. További jó sikert. * Elbotorkál a maga tempójában, közben teljesen elhagyja az erő és falfehér lesz.
~ Nem! Ez valami vicc? ~ Elereszti Araét és önkénytelenül is leül a lépcsőre. Nem tud megszólalni, mert hitetlenkedik.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-20 17:36:19
Üzenet elküldve: 2012-11-20 17:36:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Srogwathd Kincsei//
* Niori 'barátai' nem mutatják ki nemtetszésüket a zsoldos felé, így talán nincs is bennük tüske. Ez mindenesetre jó hír, Arthenior megváltoztatta Echnált, s csak manapság tér vissza régi önmagához, ahhoz az emberhez aki válogatás nélkül gyilkolt, ha úgy hozta a sors. Jelen pillanatban lehet, hogy elég lenne a lány egy szava ahhoz, hogy a zsoldos kardja ne sújtson le az orkra, valamint a szerzetesre. Persze mindezen kár rágódni, nem úgy tűnik, hogy a harc bekövetkezik.
Tekintve, hogy most testőrködik, meg sem fordul a fejében, hogy leüljön. Az már csak erősíti ebben az elhatározásában, hogy kis védence is állva marad.
A társaság valamiféle kincsről beszélget. Echnal sok effajta históriát hallott már, s be kell látnia, hogy túl sok bír valós háttérrel. Éppen emiatt kerekedett fel, hogy olyan soknak utána járjon.
"Ám bármenynire is volt hihető a tálalás, a főétel elmaradt"
Echnal sosem talált semmiféle kincset, kivéve volt hitvesét, kit hasonló kalandozás ideje alatt lelt meg.
A tűz körül üldögélő személyek időközben cserélődnek. Vannak akik elmennek, megint mások érkeznek. Ám mindezek közül egy valaki az, aki mindeki figyelmét felkelti. Echnal sem tud csak úgy elsiklani, a sületlenségekkel dobálózó csuklyás férfi felett.
Az erdő hallattán, elhúzza a száját. Ha valóban ott van a kincs, akkor ott is marad. Már ha a Szellem is úgy akarja. Márpedig ahogy Echnal ismeri, az a lény igencsak sajátságos értékrend szerint ítéli meg az emberek létjogosultságát.
Mindenesetre a társaság nagy része úgy dönt, hogy felkeresi a mesés kincsekkel hitegető területeket. Ha a vezető nem látja szívesen Echnalt, Niori kénytelen lesz elküldeni a zsoldost, mert más esetben elég faramuci helyzet fog beállni.*
* Niori 'barátai' nem mutatják ki nemtetszésüket a zsoldos felé, így talán nincs is bennük tüske. Ez mindenesetre jó hír, Arthenior megváltoztatta Echnált, s csak manapság tér vissza régi önmagához, ahhoz az emberhez aki válogatás nélkül gyilkolt, ha úgy hozta a sors. Jelen pillanatban lehet, hogy elég lenne a lány egy szava ahhoz, hogy a zsoldos kardja ne sújtson le az orkra, valamint a szerzetesre. Persze mindezen kár rágódni, nem úgy tűnik, hogy a harc bekövetkezik.
Tekintve, hogy most testőrködik, meg sem fordul a fejében, hogy leüljön. Az már csak erősíti ebben az elhatározásában, hogy kis védence is állva marad.
A társaság valamiféle kincsről beszélget. Echnal sok effajta históriát hallott már, s be kell látnia, hogy túl sok bír valós háttérrel. Éppen emiatt kerekedett fel, hogy olyan soknak utána járjon.
"Ám bármenynire is volt hihető a tálalás, a főétel elmaradt"
Echnal sosem talált semmiféle kincset, kivéve volt hitvesét, kit hasonló kalandozás ideje alatt lelt meg.
A tűz körül üldögélő személyek időközben cserélődnek. Vannak akik elmennek, megint mások érkeznek. Ám mindezek közül egy valaki az, aki mindeki figyelmét felkelti. Echnal sem tud csak úgy elsiklani, a sületlenségekkel dobálózó csuklyás férfi felett.
Az erdő hallattán, elhúzza a száját. Ha valóban ott van a kincs, akkor ott is marad. Már ha a Szellem is úgy akarja. Márpedig ahogy Echnal ismeri, az a lény igencsak sajátságos értékrend szerint ítéli meg az emberek létjogosultságát.
Mindenesetre a társaság nagy része úgy dönt, hogy felkeresi a mesés kincsekkel hitegető területeket. Ha a vezető nem látja szívesen Echnalt, Niori kénytelen lesz elküldeni a zsoldost, mert más esetben elég faramuci helyzet fog beállni.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-19 22:52:41
Üzenet elküldve: 2012-11-19 22:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
* Kísérője szótlanul követi. Hallhatóan még csak nem is köszön. Ez persze nem jelenti azt, hogy a dolog nem törté meg. Mégis arra éppen elegendő, hogy gondolatai tovább szőjék a közelmúlt különösnek nevezhető szálit, mielőtt bizonyosságot kapna felől, hogy akiket keresnek valóban itt vannak, sőt ha minden igaz, csupán egy karnyújtásnyira a tűz túloldalán.*
- Hálásan köszönöm a segítséget.* Hajtja meg magát, az idegen a hang irányába, ám mielőtt még magukhoz a keresett személyekhez is eljutna, történik valami különös, számára mindenképp, hiszen a történet lejéről lemaradt, s még csak a könyvet sem láthatja az ork karmos mancsában, sőt afelől sem bizonyos hogy az a bizonyos borgőzős ’Látom érdekel titeket!’ menyiben szól neki… Skryllae ismerős hangja, na meg Grauké, valahogy most jobban leköti figyelmét.*
- Én is örvendek.* Biccent finoman bár magához képest még mindig komoran.* - Szép estét Grauk.* Viszonozza a lovag köszöntését is. Leülni egyelőre továbbra sem ül le. Bár biztos akadna még valahol szabad hely, ám egyelőre nem vág bele, hogy felkutassa. Amilyen szeszélyesek a Szellemek biztos, hogy a szeszszagú, karcos hangú idegenbe botlana, vagy valaki másba… bár ez előbbit hála kusza szavainak és szagának gond nélkül kikerülné… Kusza és zavaros szavak ezek, számára mindenképp s talán éppen ezért is hasonlítanak annyira a Nagymesterek szavaira, mik ép csak annyit segítenek az élet rejtelmeinek megértésében, mint ködös éjjelen egy pislogó gyertya fénye a tájékozódásban. Talán ez az, ami miatt Niori végül úgy érzi, lehet bennük valami. Valami több mint elsőre gondolná halandó. Ám ezen jellegű gondolatainak nem ad hangot. A jelen lévők közül talán csak Skryll értékelné azokat, hát inkább felel Grauk szavaira.
- Tudod, világot látok. * Jegyzi meg immáron szokottnak mondható derűjével.* - Másfelől idekeveredtem. De nem is bánom, így legalább megtarthatom a neked tett ígéretem és viszont. Sajnálom, hogy olyan hirtelen kellett távoznom, és igen ez Neked is szól Skryllae Testvér. *Abból, hogy a két férfi egy tűz körül egymás mellett ücsörög, arra következtet, társaságuk nincs egymás ellenére. Ez esetben, pedig miért ne folyathatnák mind együtt tovább, bár ezt valóban nem ő fogja eldönteni, hanem Grauk.
Ő a maga részéről örülne ha így alakulna, hiszen ha mind egy helyen vannak, mégiscsak könnyebben tudja követni a dolgokat, s hogy most akkor végül is ’ki kivel van’. Mert akad itt még néhány tisztázni való apróság, még ha mindehhez nem is feltétlen ez a legjobb pillanat. Ám néhány egyszerűbb gondolat összegzéseshez mindenképp.*
- Szóval, ha minden hiányosságom ellenére örömmel látsz, mindkettőnk, és az sem zavar, hogy esetleg az egyik Testvér is elkísér, akkor Szívesen Veled tarok, és persze, ha úgy alakul a többi jelenlévővel is. *Fogja egyik tenyerébe másik öklét is S hajtja mag magát, mindeninek aki a tűz körül ül.*
* Kísérője szótlanul követi. Hallhatóan még csak nem is köszön. Ez persze nem jelenti azt, hogy a dolog nem törté meg. Mégis arra éppen elegendő, hogy gondolatai tovább szőjék a közelmúlt különösnek nevezhető szálit, mielőtt bizonyosságot kapna felől, hogy akiket keresnek valóban itt vannak, sőt ha minden igaz, csupán egy karnyújtásnyira a tűz túloldalán.*
- Hálásan köszönöm a segítséget.* Hajtja meg magát, az idegen a hang irányába, ám mielőtt még magukhoz a keresett személyekhez is eljutna, történik valami különös, számára mindenképp, hiszen a történet lejéről lemaradt, s még csak a könyvet sem láthatja az ork karmos mancsában, sőt afelől sem bizonyos hogy az a bizonyos borgőzős ’Látom érdekel titeket!’ menyiben szól neki… Skryllae ismerős hangja, na meg Grauké, valahogy most jobban leköti figyelmét.*
- Én is örvendek.* Biccent finoman bár magához képest még mindig komoran.* - Szép estét Grauk.* Viszonozza a lovag köszöntését is. Leülni egyelőre továbbra sem ül le. Bár biztos akadna még valahol szabad hely, ám egyelőre nem vág bele, hogy felkutassa. Amilyen szeszélyesek a Szellemek biztos, hogy a szeszszagú, karcos hangú idegenbe botlana, vagy valaki másba… bár ez előbbit hála kusza szavainak és szagának gond nélkül kikerülné… Kusza és zavaros szavak ezek, számára mindenképp s talán éppen ezért is hasonlítanak annyira a Nagymesterek szavaira, mik ép csak annyit segítenek az élet rejtelmeinek megértésében, mint ködös éjjelen egy pislogó gyertya fénye a tájékozódásban. Talán ez az, ami miatt Niori végül úgy érzi, lehet bennük valami. Valami több mint elsőre gondolná halandó. Ám ezen jellegű gondolatainak nem ad hangot. A jelen lévők közül talán csak Skryll értékelné azokat, hát inkább felel Grauk szavaira.
- Tudod, világot látok. * Jegyzi meg immáron szokottnak mondható derűjével.* - Másfelől idekeveredtem. De nem is bánom, így legalább megtarthatom a neked tett ígéretem és viszont. Sajnálom, hogy olyan hirtelen kellett távoznom, és igen ez Neked is szól Skryllae Testvér. *Abból, hogy a két férfi egy tűz körül egymás mellett ücsörög, arra következtet, társaságuk nincs egymás ellenére. Ez esetben, pedig miért ne folyathatnák mind együtt tovább, bár ezt valóban nem ő fogja eldönteni, hanem Grauk.
Ő a maga részéről örülne ha így alakulna, hiszen ha mind egy helyen vannak, mégiscsak könnyebben tudja követni a dolgokat, s hogy most akkor végül is ’ki kivel van’. Mert akad itt még néhány tisztázni való apróság, még ha mindehhez nem is feltétlen ez a legjobb pillanat. Ám néhány egyszerűbb gondolat összegzéseshez mindenképp.*
- Szóval, ha minden hiányosságom ellenére örömmel látsz, mindkettőnk, és az sem zavar, hogy esetleg az egyik Testvér is elkísér, akkor Szívesen Veled tarok, és persze, ha úgy alakul a többi jelenlévővel is. *Fogja egyik tenyerébe másik öklét is S hajtja mag magát, mindeninek aki a tűz körül ül.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-19 20:14:02
Üzenet elküldve: 2012-11-19 20:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Még pár csók után elindulnak a takaros kis ház felé. Tényleg lakatlannak tűnik. Közelebb mennek, és benéznek az ablakon.*
-Nincs benn semmi bútor. Remélem tényleg nem használja senki. De kitől kell ezt megkérdeznünk?
*Körülnéz. Elég sokan nyüzsögnek a főtéren, de egyikük sem tűnik háztulajdonosnak. Tanácstalanul néz Antasra, hátha ő többet tud az ilyen dolgokról.*
~Bárcsak megszerezhetnénk ezt a házat. Pont megfelelő lenne nekünk. Itt elkezdhetnénk a közös életünket.~
*Megfogja párja kezét és várja az ötletet, hogy hova is menjenek.*
*Még pár csók után elindulnak a takaros kis ház felé. Tényleg lakatlannak tűnik. Közelebb mennek, és benéznek az ablakon.*
-Nincs benn semmi bútor. Remélem tényleg nem használja senki. De kitől kell ezt megkérdeznünk?
*Körülnéz. Elég sokan nyüzsögnek a főtéren, de egyikük sem tűnik háztulajdonosnak. Tanácstalanul néz Antasra, hátha ő többet tud az ilyen dolgokról.*
~Bárcsak megszerezhetnénk ezt a házat. Pont megfelelő lenne nekünk. Itt elkezdhetnénk a közös életünket.~
*Megfogja párja kezét és várja az ötletet, hogy hova is menjenek.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:08:46
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:08:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
* Már indulna, amikor párja visszahúzza őt. Kérdően fordul szembe vele, aztán meghallgatja a szavait és beleegyezően bólint.*
-Rendben, nézzük meg. A fogadó valóban drága és jó lenne ha ma találnánk magunknak egy házat. * Végére elmosolyodik, közben megsimogatja Are hátát és a kezei huncut módon a tetszetős hátsónál kötnek ki.*
- Nos akkor kedves hölgyem, akkor keressük meg a legotthonosabb lakot, hogy ott aludhassunk kettesben. * Jelenti ki fennkölten, közben hallgatja, hogy milyen elképzelése van kedvesének. Tetszik neki a másik ötlete, így kedvese hátsójába belemarkol finoman és közel húzza magához.*
- Akkor megbeszéltük, hogy fogunk mi működni. A végén kezdem azt érezni, hogy mi mindent meg tudunk csinálni. * Somolyog egyet, aztán egy hosszú csókot ad párjának, hogy ezzel dicsérje meg.*
- Elég pocsék nőcsábász lennék, ha csak egy nő érdekelne csak és sosem tudnék ráunni. Mert egyszerűen életrevaló nő. * Újabb nyelves puszit ad, majd elengedi szerelmét. Megfogja a kezét és válaszol a kérdésére.*
- Szóval akkor keressünk itt a főtéren egy házat, amiről utána megtudjuk, hogy mi a helyzet vele. * Válaszolja, aztán tekintete elkalandozik egy kicsit, majd megpillant egy házat, ami úgy néz ki, hogy egy ideje nem használ senki.*
- Nézd csak! Előttünk van egy ház!. Gyerünk nézzük meg és ha tényleg nem lakik ott senki, akkor esetleg intézkedhetnénk. * Kedvesét átkarolja és lassan megindulnak a célpont felé.*
* Már indulna, amikor párja visszahúzza őt. Kérdően fordul szembe vele, aztán meghallgatja a szavait és beleegyezően bólint.*
-Rendben, nézzük meg. A fogadó valóban drága és jó lenne ha ma találnánk magunknak egy házat. * Végére elmosolyodik, közben megsimogatja Are hátát és a kezei huncut módon a tetszetős hátsónál kötnek ki.*
- Nos akkor kedves hölgyem, akkor keressük meg a legotthonosabb lakot, hogy ott aludhassunk kettesben. * Jelenti ki fennkölten, közben hallgatja, hogy milyen elképzelése van kedvesének. Tetszik neki a másik ötlete, így kedvese hátsójába belemarkol finoman és közel húzza magához.*
- Akkor megbeszéltük, hogy fogunk mi működni. A végén kezdem azt érezni, hogy mi mindent meg tudunk csinálni. * Somolyog egyet, aztán egy hosszú csókot ad párjának, hogy ezzel dicsérje meg.*
- Elég pocsék nőcsábász lennék, ha csak egy nő érdekelne csak és sosem tudnék ráunni. Mert egyszerűen életrevaló nő. * Újabb nyelves puszit ad, majd elengedi szerelmét. Megfogja a kezét és válaszol a kérdésére.*
- Szóval akkor keressünk itt a főtéren egy házat, amiről utána megtudjuk, hogy mi a helyzet vele. * Válaszolja, aztán tekintete elkalandozik egy kicsit, majd megpillant egy házat, ami úgy néz ki, hogy egy ideje nem használ senki.*
- Nézd csak! Előttünk van egy ház!. Gyerünk nézzük meg és ha tényleg nem lakik ott senki, akkor esetleg intézkedhetnénk. * Kedvesét átkarolja és lassan megindulnak a célpont felé.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-17 19:58:55
Üzenet elküldve: 2012-11-17 19:58:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
-Legyen úgy, ahogy te mondod. A műhely és a ház is egyben. Jó lesz az úgy. Főleg, amíg kettesben vagyunk. *közelebb hajol és megcsókolja, majd mosolyogva gondol a kicsikre, akik egyszer majd boldoggá teszik a napjaikat. Mikor Antas elindul a térről az Őrtorony irányába, Arae visszahúzza.* - Nem nézzük meg? Őszintén szólva elég drága a fogadó ahhoz, hogy hosszú távon ott lakjunk.
*Megvárja Antas reakcióját, de azért utána gyorsan hozzáteszi.*
-De persze, ha te sétálni szeretnél, azt is megtehetjük. Csak szeretnék már biztos szállást és tetőt tudni a fejünk felett.
*A ruhatervezésre is van válasza. Bár nem érzi magát kifejezetten tehetségesnek az ötletek terén, de ha együtt van Antasszal, akkor talán megszállja az ihlet. És szeretne minden percet a szeretett férfival eltölteni.*
-Te tervezel, én pedig elmondanom a véleményemet. Utána pedig szépen lassan megtaníthatsz a munkásságod csínjára-bínjára. Nem szeretném, ha ne tudnék segíteni neked.
*Antas folytatja az ötletelést.*
-Csss. *teszi a szájára a mutatóujját és vigyorogva néz körbe.* - Ki tudja, ki mit hallgat a beszélgetésünkből? A végén még nem szabóként, hanem nőcsábászként válasz híressé a városban. Szóval csak halkan. *és hogy befogja a száját, hosszasan megcsókolja a férfit, és utána rámosolyog.*
-Szóval, mit is csinálunk most? *néz rá várakozóan.* - És merre is kell menni? *körülnéz. Hiába járta a városokat, és az erdőket az elmúlt években, a nagy falak és házak között nem mindig tud tökéletesen tájékozódni. A fogadóhoz még visszajutna, de nincs teljesen tisztában azzal, hogy az Antas általán említett Őrtorony merre is lehet.*
-Legyen úgy, ahogy te mondod. A műhely és a ház is egyben. Jó lesz az úgy. Főleg, amíg kettesben vagyunk. *közelebb hajol és megcsókolja, majd mosolyogva gondol a kicsikre, akik egyszer majd boldoggá teszik a napjaikat. Mikor Antas elindul a térről az Őrtorony irányába, Arae visszahúzza.* - Nem nézzük meg? Őszintén szólva elég drága a fogadó ahhoz, hogy hosszú távon ott lakjunk.
*Megvárja Antas reakcióját, de azért utána gyorsan hozzáteszi.*
-De persze, ha te sétálni szeretnél, azt is megtehetjük. Csak szeretnék már biztos szállást és tetőt tudni a fejünk felett.
*A ruhatervezésre is van válasza. Bár nem érzi magát kifejezetten tehetségesnek az ötletek terén, de ha együtt van Antasszal, akkor talán megszállja az ihlet. És szeretne minden percet a szeretett férfival eltölteni.*
-Te tervezel, én pedig elmondanom a véleményemet. Utána pedig szépen lassan megtaníthatsz a munkásságod csínjára-bínjára. Nem szeretném, ha ne tudnék segíteni neked.
*Antas folytatja az ötletelést.*
-Csss. *teszi a szájára a mutatóujját és vigyorogva néz körbe.* - Ki tudja, ki mit hallgat a beszélgetésünkből? A végén még nem szabóként, hanem nőcsábászként válasz híressé a városban. Szóval csak halkan. *és hogy befogja a száját, hosszasan megcsókolja a férfit, és utána rámosolyog.*
-Szóval, mit is csinálunk most? *néz rá várakozóan.* - És merre is kell menni? *körülnéz. Hiába járta a városokat, és az erdőket az elmúlt években, a nagy falak és házak között nem mindig tud tökéletesen tájékozódni. A fogadóhoz még visszajutna, de nincs teljesen tisztában azzal, hogy az Antas általán említett Őrtorony merre is lehet.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-17 07:43:17
Üzenet elküldve: 2012-11-17 07:43:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Srogwathd Kincsei//
* Engedélyt kap a leüléshez aztán csak falatozik és érdeklődve hallgatja a történetet. Eleinte csak a két férfi szavaira kell ügyelnie majd visszatér a kótyagos ork is aki furcsa szavakat mond majd szinte dühösen távozik. Érkeznek még páran akik csatlakoznak kicsiny társasághoz amihez talán engedélyt kap majd az elf leányzó is. Az utolsó érkező egy ideig hallgat figyelmesen majd felajánlja szolgálatait. Ewa egy kevéskét gondolkozik. Melyik utat is válassza. Mindig szeretett volna tanulni, megkeresni a mágia központját itt a Karavánpihenőben is, már ha létezik de ugyan akkor vonzza a kaland is. A veszély, az érdekesség és nem annyira az arany, bár természetesen az is jól jönne mert igen drágán adják a különleges tudást.
Végül dönt és amikor épp senki nem beszél a csapat vezetőjének keresi a szemkontaktusát. Graukra néz, halk és komoly hangon megszólal.
- Ewangel Nortsan vagyok a könnyű léptűek népéből. Gyermekkorom óta használom az íjat és járom az erdőket. Ha megengedi önökkel tartanék egy különleges kaland reményében.
Természetesen ha kérdezik még szívesen mesél pár dolgot magáról avagy beszerez mindent amit az ork fontosnak tart. Csendben várja a vezető válaszát. Engedélyét vagy visszautasítását. Közben még egyszer átgondolja az eseményeket, a részleteket amiket hallott és az utsításokat vagy inkább csak ajánlásokat. ~Artheniori erdőben lehet a kincs, ám az sincs kizárva, hogy Erdőmélyében.~*
* Engedélyt kap a leüléshez aztán csak falatozik és érdeklődve hallgatja a történetet. Eleinte csak a két férfi szavaira kell ügyelnie majd visszatér a kótyagos ork is aki furcsa szavakat mond majd szinte dühösen távozik. Érkeznek még páran akik csatlakoznak kicsiny társasághoz amihez talán engedélyt kap majd az elf leányzó is. Az utolsó érkező egy ideig hallgat figyelmesen majd felajánlja szolgálatait. Ewa egy kevéskét gondolkozik. Melyik utat is válassza. Mindig szeretett volna tanulni, megkeresni a mágia központját itt a Karavánpihenőben is, már ha létezik de ugyan akkor vonzza a kaland is. A veszély, az érdekesség és nem annyira az arany, bár természetesen az is jól jönne mert igen drágán adják a különleges tudást.
Végül dönt és amikor épp senki nem beszél a csapat vezetőjének keresi a szemkontaktusát. Graukra néz, halk és komoly hangon megszólal.
- Ewangel Nortsan vagyok a könnyű léptűek népéből. Gyermekkorom óta használom az íjat és járom az erdőket. Ha megengedi önökkel tartanék egy különleges kaland reményében.
Természetesen ha kérdezik még szívesen mesél pár dolgot magáról avagy beszerez mindent amit az ork fontosnak tart. Csendben várja a vezető válaszát. Engedélyét vagy visszautasítását. Közben még egyszer átgondolja az eseményeket, a részleteket amiket hallott és az utsításokat vagy inkább csak ajánlásokat. ~Artheniori erdőben lehet a kincs, ám az sincs kizárva, hogy Erdőmélyében.~*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-16 15:40:59
Üzenet elküldve: 2012-11-16 15:40:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
* Miközben maga elé bámul és nagy erőkkel gondolkozik veszi észre a mellette lévő elf nőt. Mivel nem ült ő a tűz körül így nem vette észre. Hiszen csak akkor ment oda amikor a kissé nagyon ittas és hablatyoló idegen olyan dologról kezdett el beszélni amik őt is érdekelték. Egy szórakozott bólintást azért kap az idegen hölgy. Ahogy az az elf férfi is aki csatlakozik hozzájuk. Teljesen magában gondolkozik. Azért Skryllae szavait felfogja. Erősen megvonja a vállát.*
- Ha nem hát nem. Nem erőszak a disznótor. Csak a disznónak.* Dörmögi maga elé majd felnéz. Ismerős illatot sodort felé a szél. És íme, orra nem csapta be most sem. Teli agyaras széles vigyort ereszt meg Niori felé. Még integet is... és felfogja, hogy ennek mennyire nincs értelme ezért felnevet majd erélyesebben megszólal.*
- Itt vagyunk a tűz körül Nió! Légy üdvözölve.* Zárja le ennyiben a dolgot egyenlőre. Ő döntött. Lehet, hogy nem sok esélye van egyedül de akkor is neki fog indulni a kalandnak. Pontosabban nem egyedül. Hiszen az elf egyből felajánlja a segítségét. Végigméri az idegen férfit. Szúrós tekintetével megpróbál szinte a másik veséjébe is belelátni. Majd ismét csak megvonja a vállát.*
- Felőlem. Több szem többet lát, több kar többet csap.* Mondja ki a véleményét. Hiszen az ilyen rengetegekben mindig tartani lehetett attól, hogy valami rájuk támad. Majd Nióra néz.*
- És te? Mit keresel erre. Mert én legalább tudom. Kalandozni indulok.* A vak szerzetes melletti harcos is kap egy bólintást üdvözlés képen de figyelmét inkább gondolatai foglalják le. Ketten már vannak. Itt az elf férfira néz.~ Igaz, hogy több felé kell elosztani a kincset de ha igazak a legendák akkor sokkal több érték van ott mint amennyi kettőnknek is elég lenne. Meg persze a dolgokat el is kell onnan hozni. És végül is nekem nem kell olyan sok.~ Kész számai vannak. Pár ezer aranyra lesz szüksége, hogy megvalósítsa a tervét: egy nagyobb épületegyüttest amit az otthonának nevezhet majd. És ha minden jól alakul akkor idővel mások is annak tekintik majd.*
* Miközben maga elé bámul és nagy erőkkel gondolkozik veszi észre a mellette lévő elf nőt. Mivel nem ült ő a tűz körül így nem vette észre. Hiszen csak akkor ment oda amikor a kissé nagyon ittas és hablatyoló idegen olyan dologról kezdett el beszélni amik őt is érdekelték. Egy szórakozott bólintást azért kap az idegen hölgy. Ahogy az az elf férfi is aki csatlakozik hozzájuk. Teljesen magában gondolkozik. Azért Skryllae szavait felfogja. Erősen megvonja a vállát.*
- Ha nem hát nem. Nem erőszak a disznótor. Csak a disznónak.* Dörmögi maga elé majd felnéz. Ismerős illatot sodort felé a szél. És íme, orra nem csapta be most sem. Teli agyaras széles vigyort ereszt meg Niori felé. Még integet is... és felfogja, hogy ennek mennyire nincs értelme ezért felnevet majd erélyesebben megszólal.*
- Itt vagyunk a tűz körül Nió! Légy üdvözölve.* Zárja le ennyiben a dolgot egyenlőre. Ő döntött. Lehet, hogy nem sok esélye van egyedül de akkor is neki fog indulni a kalandnak. Pontosabban nem egyedül. Hiszen az elf egyből felajánlja a segítségét. Végigméri az idegen férfit. Szúrós tekintetével megpróbál szinte a másik veséjébe is belelátni. Majd ismét csak megvonja a vállát.*
- Felőlem. Több szem többet lát, több kar többet csap.* Mondja ki a véleményét. Hiszen az ilyen rengetegekben mindig tartani lehetett attól, hogy valami rájuk támad. Majd Nióra néz.*
- És te? Mit keresel erre. Mert én legalább tudom. Kalandozni indulok.* A vak szerzetes melletti harcos is kap egy bólintást üdvözlés képen de figyelmét inkább gondolatai foglalják le. Ketten már vannak. Itt az elf férfira néz.~ Igaz, hogy több felé kell elosztani a kincset de ha igazak a legendák akkor sokkal több érték van ott mint amennyi kettőnknek is elég lenne. Meg persze a dolgokat el is kell onnan hozni. És végül is nekem nem kell olyan sok.~ Kész számai vannak. Pár ezer aranyra lesz szüksége, hogy megvalósítsa a tervét: egy nagyobb épületegyüttest amit az otthonának nevezhet majd. És ha minden jól alakul akkor idővel mások is annak tekintik majd.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-15 00:02:57
Üzenet elküldve: 2012-11-15 00:02:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
*Ezt eltévesztette. Szóval az ork egy lovag. Ilyesmit ugyan nem látott még, de hát ki ő, hogy megkérdőjelezze a másik szavait? Ha valaki ilyen magabiztosan állítja, hogy lovag, akkor biztos úgy van.*
- Elnézést. Legközelebb jobban figyelek.
*Mondja komolyan, és ezt be is fogja tartani. Az alkarfogáson kissé meglepődik, de viszonozza keményen. Amíg nem akarnak neki kezet csókolni mindenféle vélt vagy valós ájtatosság ürügyén, ő mindenféle üdvözlési formát egyaránt elfogad.
Közben történik egy bemutatkozás is, majd egy odébbcuccolás. A főtéren az éjszaka leszálltával kezd nagyon hideg lenni, célszerű átülni egy nagyobb tűz mellé. Így is tesznek, és előbb csak a tagjaikat melengetik a tűz körül, majd lassan egy beszélgetés is kibontakozik. Közben mellettük megüresedik egy hely, és egy íjas elf leányzó lép oda hozzájuk, hogy helyet foglaljon. A halk, udvarias kérdésre, a szakállas, most kissé "ütött-kopott", de még így is bizalomgerjesztő szerzetes rápillant, majd elmosolyodik.*
- Szép estét, kisasszony! Persze, természetesen, foglalj csak helyet!
*Mondja, és odébb is csusszan, hogy Ewangel kényelmesen helyet foglalhasson.
A beszélgetés aztán egészen furcsa irányt vesz a fekete csuklyás felbukkanásával. Utána önkéntelenül is megszólal, mire Grauk azonnal kijavítja. Erre már csak bólint. Ez is egy meglátás.
A kérdések hallatán előbb komolyan az orkra néz, majd biccent, végül hátraveti a fejét, és harsány hangon felnevet.*
- Vagy úgy... Ez jó! Ugyanakkor igaz. Valóban, eléggé ártalmatlannak tűnök... ráadásul egy szerzetes nem lehet kapzsi, nem segíthet a kincsekért és a pénzért. Ha így nézzük, valóban jó választás lennék. Miért bíznál meg bennem?
*Kérdi őszintén, bár még mindig kuncogva. Kár, hogy vissza kell utasítania az ajánlatot. Ő nem utazhat csak úgy kényére-kedvére, neki feladata van. Kötelessége van... meg kell találnia, és meg kell oltalmaznia Niót. És még ha meg is találja, nem viheti magával mindenféle veszélybe.*
- Köszönöm, de nekem meg kell találnom valakit. Vagy inkább két valakit.
*Mondja komolyabban. Aztán pislog egy nagyot. Mintha valami gonoszdi felsőbb hatalom keverné a kártyát. Nio és a titokzatos zsoldos felbukkannak a tűznél. Csak ők lehetnek. ~ Na, erre nem számítottam. ~ Gondolja, és a leányka szavai hallatán némán feltápászkodik, és végigméri a szökevényeket.*
- Szép estét nektek! Szívesen látunk titeket a tüzünknél.
*Mondja, és helyet mutat a tűz körül. Valahogy itt mindig van egy-két hely, ahová le lehet telepedni. Skryllae még állva végigméri a szerzetest és a harcost, majd biccent.*
- Örül a szívem, hogy ismét találkozunk, kicsi nővér. És örülök, hogy végre téged is láthatlak, szemtől szembe.
*Mondja kimérten, és ő is helyet foglal. Közben megint megcsappan a társaság, többen elmennek aludni. Érkezik viszont még egy elf. Skryllae testvér őt is tiszteletteljesen köszönti, és hellyel kínálja a tűz mellett. A csatlakozási szándékról viszont nem mond, és nem is mondhat semmit. Ez Grauk kalandja, az ő dolga, kit avat be, és kit nem.
Visszajön viszont a fekete csuklyás, aki inkább tűnik őrültnek, mint prófétának. Persze, a kettő nem zárja ki egymást. Bár egyre kevésbé van meggyőződve erről... Mindenesetre némán hallgatja a fekete csuklyás szavait és zagyválását, majd félrebiccentett fejjel figyeli, amint távozik. A fekete csuklyást csak az nem hallotta, aki nem akarta. Az utolsónak érkező elfre pillant.*
- Erről a lovagot kell megkérdezni, jómagam még nem tudom, útra kelek-e. Túl sok mindentől függ ez még... és túl sok mindenkitől.
A hozzászólás írója (Skryllae Dynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.15 00:27:20
*Ezt eltévesztette. Szóval az ork egy lovag. Ilyesmit ugyan nem látott még, de hát ki ő, hogy megkérdőjelezze a másik szavait? Ha valaki ilyen magabiztosan állítja, hogy lovag, akkor biztos úgy van.*
- Elnézést. Legközelebb jobban figyelek.
*Mondja komolyan, és ezt be is fogja tartani. Az alkarfogáson kissé meglepődik, de viszonozza keményen. Amíg nem akarnak neki kezet csókolni mindenféle vélt vagy valós ájtatosság ürügyén, ő mindenféle üdvözlési formát egyaránt elfogad.
Közben történik egy bemutatkozás is, majd egy odébbcuccolás. A főtéren az éjszaka leszálltával kezd nagyon hideg lenni, célszerű átülni egy nagyobb tűz mellé. Így is tesznek, és előbb csak a tagjaikat melengetik a tűz körül, majd lassan egy beszélgetés is kibontakozik. Közben mellettük megüresedik egy hely, és egy íjas elf leányzó lép oda hozzájuk, hogy helyet foglaljon. A halk, udvarias kérdésre, a szakállas, most kissé "ütött-kopott", de még így is bizalomgerjesztő szerzetes rápillant, majd elmosolyodik.*
- Szép estét, kisasszony! Persze, természetesen, foglalj csak helyet!
*Mondja, és odébb is csusszan, hogy Ewangel kényelmesen helyet foglalhasson.
A beszélgetés aztán egészen furcsa irányt vesz a fekete csuklyás felbukkanásával. Utána önkéntelenül is megszólal, mire Grauk azonnal kijavítja. Erre már csak bólint. Ez is egy meglátás.
A kérdések hallatán előbb komolyan az orkra néz, majd biccent, végül hátraveti a fejét, és harsány hangon felnevet.*
- Vagy úgy... Ez jó! Ugyanakkor igaz. Valóban, eléggé ártalmatlannak tűnök... ráadásul egy szerzetes nem lehet kapzsi, nem segíthet a kincsekért és a pénzért. Ha így nézzük, valóban jó választás lennék. Miért bíznál meg bennem?
*Kérdi őszintén, bár még mindig kuncogva. Kár, hogy vissza kell utasítania az ajánlatot. Ő nem utazhat csak úgy kényére-kedvére, neki feladata van. Kötelessége van... meg kell találnia, és meg kell oltalmaznia Niót. És még ha meg is találja, nem viheti magával mindenféle veszélybe.*
- Köszönöm, de nekem meg kell találnom valakit. Vagy inkább két valakit.
*Mondja komolyabban. Aztán pislog egy nagyot. Mintha valami gonoszdi felsőbb hatalom keverné a kártyát. Nio és a titokzatos zsoldos felbukkannak a tűznél. Csak ők lehetnek. ~ Na, erre nem számítottam. ~ Gondolja, és a leányka szavai hallatán némán feltápászkodik, és végigméri a szökevényeket.*
- Szép estét nektek! Szívesen látunk titeket a tüzünknél.
*Mondja, és helyet mutat a tűz körül. Valahogy itt mindig van egy-két hely, ahová le lehet telepedni. Skryllae még állva végigméri a szerzetest és a harcost, majd biccent.*
- Örül a szívem, hogy ismét találkozunk, kicsi nővér. És örülök, hogy végre téged is láthatlak, szemtől szembe.
*Mondja kimérten, és ő is helyet foglal. Közben megint megcsappan a társaság, többen elmennek aludni. Érkezik viszont még egy elf. Skryllae testvér őt is tiszteletteljesen köszönti, és hellyel kínálja a tűz mellett. A csatlakozási szándékról viszont nem mond, és nem is mondhat semmit. Ez Grauk kalandja, az ő dolga, kit avat be, és kit nem.
Visszajön viszont a fekete csuklyás, aki inkább tűnik őrültnek, mint prófétának. Persze, a kettő nem zárja ki egymást. Bár egyre kevésbé van meggyőződve erről... Mindenesetre némán hallgatja a fekete csuklyás szavait és zagyválását, majd félrebiccentett fejjel figyeli, amint távozik. A fekete csuklyást csak az nem hallotta, aki nem akarta. Az utolsónak érkező elfre pillant.*
- Erről a lovagot kell megkérdezni, jómagam még nem tudom, útra kelek-e. Túl sok mindentől függ ez még... és túl sok mindenkitől.
A hozzászólás írója (Skryllae Dynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.15 00:27:20
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-13 15:35:54
Üzenet elküldve: 2012-11-13 15:35:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
* Zöldsárkány fogadóból kiérve a főtér felé veszik az irányt. A finom reggeli után egy kellemes hosszú sétálás gondolata melengeti meg szívét. Párjával van, és jelenleg munkát keresnek. Együtt vannak, ami a legfontosabb számára. Mikor megékeznek a Főtérre, akkor kedvese elkezd beszélni, amit türelmesen végighallgat.*
-Valóban, itt lenne a legjobb helye.* Állapítja meg, és a szemével megvizsgálja a házakat. Hely után kutat. Eladó vagy bérelhető házat keres íriszeivel, azonban nem talál.*
- Szerintem a műhely és a ház lehet egybe. Nem vagyunk mi olyan sokan, hogy külön kellene választani a kettőt. Ez a véleményem, ám ha nagyon ragaszkodsz. * Megsimogatja közben a nő arcát, mikor szembefordul vele, majd egy hosszú szerelmes csókot ad ajkaira.*
- Nem olyan bonyolult. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. * Elengedi a nőt, majd megindul az Őrtorony felé.*
- Kellemes napunk van. Mit szólsz egy kellemes sétához? Amit estig elnyújtunk, majd este megvacsorázunk. * Veti fel az ötletet. Nem tudja, hogy a nő képes e lemondani az ételről és italról, hogy cserébe felfedezzék Hold karavánpihenő minden egyes részét.*
- De akár kis mozgás után visszamehetünk a szobánkba és tervezhetünk magunknak pár szép ruhát. * Neveti el magát, majd az estére gondol és gyorsan belesúgja a szavakat kedvese fülébe.*
-De akár szerelmeskedhetünk is.* Incselkedik a másikkal, mert finoman megcsiklandozza, már ha sikerül a művelete.*
* Zöldsárkány fogadóból kiérve a főtér felé veszik az irányt. A finom reggeli után egy kellemes hosszú sétálás gondolata melengeti meg szívét. Párjával van, és jelenleg munkát keresnek. Együtt vannak, ami a legfontosabb számára. Mikor megékeznek a Főtérre, akkor kedvese elkezd beszélni, amit türelmesen végighallgat.*
-Valóban, itt lenne a legjobb helye.* Állapítja meg, és a szemével megvizsgálja a házakat. Hely után kutat. Eladó vagy bérelhető házat keres íriszeivel, azonban nem talál.*
- Szerintem a műhely és a ház lehet egybe. Nem vagyunk mi olyan sokan, hogy külön kellene választani a kettőt. Ez a véleményem, ám ha nagyon ragaszkodsz. * Megsimogatja közben a nő arcát, mikor szembefordul vele, majd egy hosszú szerelmes csókot ad ajkaira.*
- Nem olyan bonyolult. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. * Elengedi a nőt, majd megindul az Őrtorony felé.*
- Kellemes napunk van. Mit szólsz egy kellemes sétához? Amit estig elnyújtunk, majd este megvacsorázunk. * Veti fel az ötletet. Nem tudja, hogy a nő képes e lemondani az ételről és italról, hogy cserébe felfedezzék Hold karavánpihenő minden egyes részét.*
- De akár kis mozgás után visszamehetünk a szobánkba és tervezhetünk magunknak pár szép ruhát. * Neveti el magát, majd az estére gondol és gyorsan belesúgja a szavakat kedvese fülébe.*
-De akár szerelmeskedhetünk is.* Incselkedik a másikkal, mert finoman megcsiklandozza, már ha sikerül a művelete.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-13 10:31:56
Üzenet elküldve: 2012-11-13 10:31:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
* Az esti sötétségben egy lágyan ropogó tűz ad némi támpontott a sátraktól elkülönülve a fáradt utazóknak, hogy fáradt és áthült végtagjaikat kényeztessék s lévén, hogy az elf is hozzájuk tartozik, nem vonakodik kivenni jussát a tűz keltette kellemes melegségből. Figyeli a többieket miközben arcát teljesen elfedi a kíváncsi tekintetek elől. Egyszerre csak egy sötét köppenyes alakra lesz figyelmes aki egyenesen a tüz körül gyülekező tásraság felé veszi írányát s közelebb érve erőteljese hangon köszönti a társaságot. Kamihira bólint egyett a köszönés viszonzására majd tovább halgatja a nem mindennapi alakot miután leül a tüz mellé. " Igen különös lett a légkör. Mennyi minden változik, ha egy sötét ruhás alak a fejére huzott csukjával jelenik meg a tömegben. " mosolyodik el " Habár ez érthető mind a két oldalról nézve. " jegyzi meg magában ahogy megpilllanatja az ujjait amivel kiveszi a könyvet köpenye alól. Nyugodtan ül tovább a helyén s hallgatja amit felolvas a könyvből, de teste készen áll a cselekvésre ha a helyzet úgy kívánja. A mesélés igen körülményesre sikerül s végeztével a könyv a földön landol s az alak sietve távozik. Kisebb moraly támad s valaki felveszi a könyvet. Az elf csukjája alól kémleli a törétséénéseket s füleit hegyezve halgatja amint két alak egymással beszélget. " Ez igen érdekes. Habár éppen indulni készültem ez talán még belefér. Elvégre lehet egyhelyre vezetnek utjaink. " jegyzi meg magában miközben feláll helyéről s könnyed és gyors léptekkel a páros oldalán terem. *
- Kellemes estét kívánok jó urak! * köszönti a társaságot határozott enyhén rekettes hangján.*
- Akaratlanúl is halottam az iménti beszélgetésüket s bátorkodtam megkérdezni, hogy csatalkaozhatok-e önökhöz ezen az úton? * hangja tiszteletel teli s kezeivel közben lehámozza fejéről a csukjáját, hogy kiléte világossá váljon a többiek előt is. Ha kérdést intéznek felé illedelmesen válaszol. Egy idősebb férfi szólal meg s erre Kamihira mosolygós arckifejezéssel fordul felé. " Igen az efféle mende - mondák az idő múlásával veszítik el hitelességüket, azonban ha valaki erre alapozik akkor talán lehet igaz is. " elmélkedik majd ahogy a többiek ő is visszatér a ropogó tűz közelébe s helyet foglal, figyelve arra, hogy ne foglaljon el nagy helyet. Egy teltebb ember szólal meg kisebb útba igazítást szólgáltatva miközben vacsoráját fogyasztja. Kamihira körbenézz s figyeli a jelenlévők arcvonásait, reakciót remélve leszűr ezekből valamit.*
* A jelenlévők közül páron a fáradtság felülkerekedik s elteszik magukat egy szebb nap reményében. A tűznél maradtak között az elf is helyett kapott, igaz szótlanásga nem igazán válik erénnyé így csak csendben hallgatja amit a többiek esetlegesen beszélnek s ha hozzá intéznek pár szót válaszol. A sötétben újfent feltünk a csuhás alak s különös vislekedésével magára vonja az elf figyelmét. " Lehetséges, hogy az elméje már igencsak bódúlt. " jegyzi meg magában, de tekintetét továbbra is rá szegezi. Arca rezzensételen miközben a lény tovább folytaja ellentmondó magyarázkodását. " Szerintem ezzel már elkésett. Nagy rá az esély, hogy az alkohol hatására viselkedett az első tallálkozáskor is így azonban a mostani magyarázata nem éppen győzött meg. " jegyzi meg magában rezzenéstelen arcal figyelve őt. Továbbra is össze vissza beszél, az elf nem tudja eldönteni, hogy azt akarja elérni, hogy ne induljanak el a keresésre netán éppen az ellenkezőjét. Minden esetre párat kortyol az italából miközben egyre messzebre kerül a társaságtól s a főtér neszei az ő távolodásával kezdenek megszünni. " Nem tudom most mi lesz, de jobb lesz elejét venni a dolgoknak. Habár engem maga a kincs kicsit sem foglalkoztatt a mögötte rejlő kaland már inkább felkelti érdeklődésem. " merend magában majd nagyobb levegőt vesz.*
- Nem tudom, hogy mennyire megbízható a szava, de az én érdeklődésemet felkeltette. Ha netán önökközül más is így van vele s úgy dönt elindul, megkérném rá, hogy szóljon, persze ha személyem nem lesz nyűg a számukra. * feleli lágy és kedves hangon s figyeli a társaságban lezajlodó történéseket s közben reméli, hogy nem marad egyedül az érdeklődássel.*
* Az esti sötétségben egy lágyan ropogó tűz ad némi támpontott a sátraktól elkülönülve a fáradt utazóknak, hogy fáradt és áthült végtagjaikat kényeztessék s lévén, hogy az elf is hozzájuk tartozik, nem vonakodik kivenni jussát a tűz keltette kellemes melegségből. Figyeli a többieket miközben arcát teljesen elfedi a kíváncsi tekintetek elől. Egyszerre csak egy sötét köppenyes alakra lesz figyelmes aki egyenesen a tüz körül gyülekező tásraság felé veszi írányát s közelebb érve erőteljese hangon köszönti a társaságot. Kamihira bólint egyett a köszönés viszonzására majd tovább halgatja a nem mindennapi alakot miután leül a tüz mellé. " Igen különös lett a légkör. Mennyi minden változik, ha egy sötét ruhás alak a fejére huzott csukjával jelenik meg a tömegben. " mosolyodik el " Habár ez érthető mind a két oldalról nézve. " jegyzi meg magában ahogy megpilllanatja az ujjait amivel kiveszi a könyvet köpenye alól. Nyugodtan ül tovább a helyén s hallgatja amit felolvas a könyvből, de teste készen áll a cselekvésre ha a helyzet úgy kívánja. A mesélés igen körülményesre sikerül s végeztével a könyv a földön landol s az alak sietve távozik. Kisebb moraly támad s valaki felveszi a könyvet. Az elf csukjája alól kémleli a törétséénéseket s füleit hegyezve halgatja amint két alak egymással beszélget. " Ez igen érdekes. Habár éppen indulni készültem ez talán még belefér. Elvégre lehet egyhelyre vezetnek utjaink. " jegyzi meg magában miközben feláll helyéről s könnyed és gyors léptekkel a páros oldalán terem. *
- Kellemes estét kívánok jó urak! * köszönti a társaságot határozott enyhén rekettes hangján.*
- Akaratlanúl is halottam az iménti beszélgetésüket s bátorkodtam megkérdezni, hogy csatalkaozhatok-e önökhöz ezen az úton? * hangja tiszteletel teli s kezeivel közben lehámozza fejéről a csukjáját, hogy kiléte világossá váljon a többiek előt is. Ha kérdést intéznek felé illedelmesen válaszol. Egy idősebb férfi szólal meg s erre Kamihira mosolygós arckifejezéssel fordul felé. " Igen az efféle mende - mondák az idő múlásával veszítik el hitelességüket, azonban ha valaki erre alapozik akkor talán lehet igaz is. " elmélkedik majd ahogy a többiek ő is visszatér a ropogó tűz közelébe s helyet foglal, figyelve arra, hogy ne foglaljon el nagy helyet. Egy teltebb ember szólal meg kisebb útba igazítást szólgáltatva miközben vacsoráját fogyasztja. Kamihira körbenézz s figyeli a jelenlévők arcvonásait, reakciót remélve leszűr ezekből valamit.*
* A jelenlévők közül páron a fáradtság felülkerekedik s elteszik magukat egy szebb nap reményében. A tűznél maradtak között az elf is helyett kapott, igaz szótlanásga nem igazán válik erénnyé így csak csendben hallgatja amit a többiek esetlegesen beszélnek s ha hozzá intéznek pár szót válaszol. A sötétben újfent feltünk a csuhás alak s különös vislekedésével magára vonja az elf figyelmét. " Lehetséges, hogy az elméje már igencsak bódúlt. " jegyzi meg magában, de tekintetét továbbra is rá szegezi. Arca rezzensételen miközben a lény tovább folytaja ellentmondó magyarázkodását. " Szerintem ezzel már elkésett. Nagy rá az esély, hogy az alkohol hatására viselkedett az első tallálkozáskor is így azonban a mostani magyarázata nem éppen győzött meg. " jegyzi meg magában rezzenéstelen arcal figyelve őt. Továbbra is össze vissza beszél, az elf nem tudja eldönteni, hogy azt akarja elérni, hogy ne induljanak el a keresésre netán éppen az ellenkezőjét. Minden esetre párat kortyol az italából miközben egyre messzebre kerül a társaságtól s a főtér neszei az ő távolodásával kezdenek megszünni. " Nem tudom most mi lesz, de jobb lesz elejét venni a dolgoknak. Habár engem maga a kincs kicsit sem foglalkoztatt a mögötte rejlő kaland már inkább felkelti érdeklődésem. " merend magában majd nagyobb levegőt vesz.*
- Nem tudom, hogy mennyire megbízható a szava, de az én érdeklődésemet felkeltette. Ha netán önökközül más is így van vele s úgy dönt elindul, megkérném rá, hogy szóljon, persze ha személyem nem lesz nyűg a számukra. * feleli lágy és kedves hangon s figyeli a társaságban lezajlodó történéseket s közben reméli, hogy nem marad egyedül az érdeklődássel.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-13 10:09:04
Üzenet elküldve: 2012-11-13 10:09:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
* Kamihira átszelve a külső területeket eléri a Főtér előtt tornyosuló kapuszakaszt. Már messziről megpillantja a egy erőd falához hasonló falerődítményt. " Remek hely az őrzésre. A falakról teljesen belátható a környék s így egy kósza madár sem tud észrevehetetlenül átrepülni. Egy támadást kivitelezni sem lenne egyszerű, a falak igen szilárdan állnak s kemény fa anyagból is készültek. " jegyzi meg ahogy szemléli az előtte egyre közelebb kúszó emberi alkotást. Léptei komoran kpopognak az úton ahogy áthalad a bejáraton. *
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-12 21:43:21
Üzenet elküldve: 2012-11-12 21:43:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
// Holló és Karvaly Csoportnak egyaránt //
* A vándorok nézik, hogy mit csináltok a könyvvel, majd közülük a legidősebb megszólal.*
- Jó vers és régen hallottam. Az egész csak egy legenda csupán, ezért nem hinném, hogy bármit is találtok a semmin kívül. Sokan mondták már, hogy voltak a kincseknél, de szerintem csak lódítanak.* Visszaül a helyére, aztán többen is érkeznek a barátságos tűzhöz, így helyet szorítanak mindenkinek.*
- Szerintem a nevezett személyek a tűznél vannak kisasszony. * Szólal meg egy kövér vándor, aki éppen a vacsorázik. Tíz perc múlva távoznak a saját sátraikba, hogy holnap korán keljenek. Marad a tűz, és ott a könyv, aminek a tartalma már elhangzott Grauk szájából. Nem telik el sok idő, mert az ismeretlen csuhás visszatér, ám erősen dülöngél és motyog hangosan.*
- Srogwathd te te átkozott ork fajankó! * Kiabálja teli torokból, majd amikor odaér hozzátok, akkor pislog párat.*
- Ti! * Szólít meg titeket, közben szemeivel végignéz mindenkin.*
- Látom érdekel titeket! Annyit mondok, hogy jobb ha nem indultok el, mert a kincs nem létezik. Én 20 évesen kezdtem el a keresést, aztán most vagyok 50 éves. Egy rozzant öreg ember. Átkozott jónak kell lenni, hogy meglelje valaki a kincset. Nyomorékká tett és cseppet sem szeretném megmutatni az arcom.* Tart egy kis szünetet, majd a finom pálinkájából iszik egy kortyot. Erősen gondolkozik, hogy mit mondhatna a nektek, majd végül az italtól csak megered a nyelve.*
- Artheniori erdőben lehet a kincs, ám az sincs kizárva, hogy Erdőmélyében. Fene se tudja már.* Újabb korty az italból, aztán a felnevet nagy hirtelen.*
- Vigyázzatok magatokra! * Tovább poroszkál, és közben meghúzza az üveg tartalmát. Hallani lehet, hogy átkozódik egy sort, majd végleg elcsendesül a Főtér.*
// Holló és Karvaly Csoportnak egyaránt //
* A vándorok nézik, hogy mit csináltok a könyvvel, majd közülük a legidősebb megszólal.*
- Jó vers és régen hallottam. Az egész csak egy legenda csupán, ezért nem hinném, hogy bármit is találtok a semmin kívül. Sokan mondták már, hogy voltak a kincseknél, de szerintem csak lódítanak.* Visszaül a helyére, aztán többen is érkeznek a barátságos tűzhöz, így helyet szorítanak mindenkinek.*
- Szerintem a nevezett személyek a tűznél vannak kisasszony. * Szólal meg egy kövér vándor, aki éppen a vacsorázik. Tíz perc múlva távoznak a saját sátraikba, hogy holnap korán keljenek. Marad a tűz, és ott a könyv, aminek a tartalma már elhangzott Grauk szájából. Nem telik el sok idő, mert az ismeretlen csuhás visszatér, ám erősen dülöngél és motyog hangosan.*
- Srogwathd te te átkozott ork fajankó! * Kiabálja teli torokból, majd amikor odaér hozzátok, akkor pislog párat.*
- Ti! * Szólít meg titeket, közben szemeivel végignéz mindenkin.*
- Látom érdekel titeket! Annyit mondok, hogy jobb ha nem indultok el, mert a kincs nem létezik. Én 20 évesen kezdtem el a keresést, aztán most vagyok 50 éves. Egy rozzant öreg ember. Átkozott jónak kell lenni, hogy meglelje valaki a kincset. Nyomorékká tett és cseppet sem szeretném megmutatni az arcom.* Tart egy kis szünetet, majd a finom pálinkájából iszik egy kortyot. Erősen gondolkozik, hogy mit mondhatna a nektek, majd végül az italtól csak megered a nyelve.*
- Artheniori erdőben lehet a kincs, ám az sincs kizárva, hogy Erdőmélyében. Fene se tudja már.* Újabb korty az italból, aztán a felnevet nagy hirtelen.*
- Vigyázzatok magatokra! * Tovább poroszkál, és közben meghúzza az üveg tartalmát. Hallani lehet, hogy átkozódik egy sort, majd végleg elcsendesül a Főtér.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:26:29
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:26:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*A kiadós reggeli után útnak indultak felderíteni a Hold karavánpihenőt. Az előző nap este érkeztek meg, így nem volt idejük körülnézni. Az első és legfontosabb dolguk a fogadó megkeresése volt. Fáradtak voltak, és éhesek, így egyáltalán nem néztek körül. Ezen a reggelen azonban az idő tökéletesen alkalmas arra, hogy munkát és hosszú távú szállást kerítsenek maguknak. A Zöldsárkány fogadóból kilépve a főtér felé veszik az irányt. Az a legbiztosabb kiindulópont, onnan valószínűleg mindent el tudnak érni, amit szeretnének.
Még a fogadóban megbeszélték a 'haditervet'. Antas majd az 'inasaként' mutatja be Arae-t, és megtanítja mesterségének minden csínjára-bínjára. A főtérre érve megállnak egy pillanatra és körülnéznek.*
-Szerintem itt lenne a legjobb helye egy szabóműhelynek. A kereskedők a hosszú, kimerítő útjuk után mindenképpen megállnak itt, és valószínűleg a főtérre is ellátogatnak. Az út közben pedig biztos elszakad, elhasználódik pár ruhájuk. Artheniorba érkezésük előtt, remélhetőleg szeretnének szebb ruhákat varratni maguknak. Mégsem jelenhetnek meg szakadtan a városban... úgy ki venne tőlük akármit is. Te mit gondolsz? *néz Antasra, akitől megerősítést vár, hogy helyes volt-e a gondolatmenete.*
-Ha pedig szereztünk egy műhelyt, utána már könnyebben tudunk igazodni a lakóhellyel ahhoz. Így lenne a legértelmesebb. Akár még a műhely felett is berendezkedhetnénk... persze ehhez az kell, hogy szükségük legyen szabóra.
*Összeráncolja a homlokát és úgy néz párjára.* - Kicsit bonyolult ez a dolog, nem?
*A kiadós reggeli után útnak indultak felderíteni a Hold karavánpihenőt. Az előző nap este érkeztek meg, így nem volt idejük körülnézni. Az első és legfontosabb dolguk a fogadó megkeresése volt. Fáradtak voltak, és éhesek, így egyáltalán nem néztek körül. Ezen a reggelen azonban az idő tökéletesen alkalmas arra, hogy munkát és hosszú távú szállást kerítsenek maguknak. A Zöldsárkány fogadóból kilépve a főtér felé veszik az irányt. Az a legbiztosabb kiindulópont, onnan valószínűleg mindent el tudnak érni, amit szeretnének.
Még a fogadóban megbeszélték a 'haditervet'. Antas majd az 'inasaként' mutatja be Arae-t, és megtanítja mesterségének minden csínjára-bínjára. A főtérre érve megállnak egy pillanatra és körülnéznek.*
-Szerintem itt lenne a legjobb helye egy szabóműhelynek. A kereskedők a hosszú, kimerítő útjuk után mindenképpen megállnak itt, és valószínűleg a főtérre is ellátogatnak. Az út közben pedig biztos elszakad, elhasználódik pár ruhájuk. Artheniorba érkezésük előtt, remélhetőleg szeretnének szebb ruhákat varratni maguknak. Mégsem jelenhetnek meg szakadtan a városban... úgy ki venne tőlük akármit is. Te mit gondolsz? *néz Antasra, akitől megerősítést vár, hogy helyes volt-e a gondolatmenete.*
-Ha pedig szereztünk egy műhelyt, utána már könnyebben tudunk igazodni a lakóhellyel ahhoz. Így lenne a legértelmesebb. Akár még a műhely felett is berendezkedhetnénk... persze ehhez az kell, hogy szükségük legyen szabóra.
*Összeráncolja a homlokát és úgy néz párjára.* - Kicsit bonyolult ez a dolog, nem?
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:22:31
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Srogwathd Kincsei//
* Echnal nem az a sértődékeny fajta, meg aztán a lánynak igaza is volt... Minek színlelné, hogy szíven ütötte a lány kirohanása?
A zsoldos elszánt léptekkel halad a lány mellett, ki most inkább csak árnyéka régi önmagának. Persze, lehet, hogy Echnal messzire ment, vagy csak oylan hangot ütött meg, mely nem volt szép csengésű a lány fülének. De ő mégis egy paraszt ember, nem nevelték jómodorra, meg aztán a türelme is véges.
"Főként ha harcról van szó. Ha meg kell esnie, hát történjen meg mihamarabb"
A tűzhöz közeledve megpillantja az őrszemet, ki a keresett személyekre mutat, majd eltűnik. Megszolgálta a pénzét, hisz az ork s a szerzetes valóban a tűznél foglal helyet, pár másik idegennel. A kettőtől még nem riadt meg, de ez már túlságosan nagy túlerő. Csak remélni tudja, hogy nem kerül harcra sor, bár a lány reakciójából ítélve, ezek ketten 'barátok'
Hagyja, hogy a lány menjen elől, elvégre őt ismerik is. Arcukból majd kikövetkezteti, hogy mi a szándékuk a továbbiakban. Mindenesetre kezét a kardján tartja, hátha használnia kell majd.
A lányka szavait követően az imént leírt kalandorokra néz, majd enyhén biccent feléjük.
Echnal nem tudja, hogy ezek ketten milyen szerepet fognak betöltnei Niori jövőjében, de ha a lánnyal tartanak, úgy a zsoldossal is osztozni fognak a vándorúton. Hisz, míg a nővérke által leírt személlyel nem számol el, addig a lány mellett kell maradnia.
"Ha már csinálom, hát csináljam jól"
Épp emiatt reméli, hogy nem fognak megorrolni rá, hisz még odáig is elment, hogy köszöntötte őket. Ám ha nekik a viszály a lételemük... ám legyen.*
* Echnal nem az a sértődékeny fajta, meg aztán a lánynak igaza is volt... Minek színlelné, hogy szíven ütötte a lány kirohanása?
A zsoldos elszánt léptekkel halad a lány mellett, ki most inkább csak árnyéka régi önmagának. Persze, lehet, hogy Echnal messzire ment, vagy csak oylan hangot ütött meg, mely nem volt szép csengésű a lány fülének. De ő mégis egy paraszt ember, nem nevelték jómodorra, meg aztán a türelme is véges.
"Főként ha harcról van szó. Ha meg kell esnie, hát történjen meg mihamarabb"
A tűzhöz közeledve megpillantja az őrszemet, ki a keresett személyekre mutat, majd eltűnik. Megszolgálta a pénzét, hisz az ork s a szerzetes valóban a tűznél foglal helyet, pár másik idegennel. A kettőtől még nem riadt meg, de ez már túlságosan nagy túlerő. Csak remélni tudja, hogy nem kerül harcra sor, bár a lány reakciójából ítélve, ezek ketten 'barátok'
Hagyja, hogy a lány menjen elől, elvégre őt ismerik is. Arcukból majd kikövetkezteti, hogy mi a szándékuk a továbbiakban. Mindenesetre kezét a kardján tartja, hátha használnia kell majd.
A lányka szavait követően az imént leírt kalandorokra néz, majd enyhén biccent feléjük.
Echnal nem tudja, hogy ezek ketten milyen szerepet fognak betöltnei Niori jövőjében, de ha a lánnyal tartanak, úgy a zsoldossal is osztozni fognak a vándorúton. Hisz, míg a nővérke által leírt személlyel nem számol el, addig a lány mellett kell maradnia.
"Ha már csinálom, hát csináljam jól"
Épp emiatt reméli, hogy nem fognak megorrolni rá, hisz még odáig is elment, hogy köszöntötte őket. Ám ha nekik a viszály a lételemük... ám legyen.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-10 16:25:56
Üzenet elküldve: 2012-11-10 16:25:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
*A hóka arc továbbra sem simul ki… valami nem stimmel. Ugyan nagyon úgy tűnik, hogy ez nem az a pillanat, mikor a mérleg nyelvével együtt minden a helyére billen… Vannak dolgok, amiket nem mi döntünk el, hogy mikor következnek be… Talán a kellemetlenség is várat még magára, amitől tart. Mély levegőt vesz. Sajnos odébb van még a bizonyos megvilágosodás, de már csak az is, mikor tisztán fogja látni a világ folyását.*
- Értem és kérlek, nézd el nekem iménti szavaim. Nem volt jogom számon kérni bármit is… Remélem nem bántottalak meg.* Finoman meg is hajol a máik felé, így igyekszik kifejezni, hogy az elhangzottak nem csak üres szavak. Etán már csak annyit mond csendesen, mielőtt kilépne a szobából, hogy:*
- Keressük meg őket…
*Némi gyaloglással és kérdezősködéssel később pedig maguk is megérkeznek a főtérre, ám a szinte mindig derűs lányka mosolya mintha elfelejtett volna visszatérni. Gondolataiba mélyedve csendesen poroszkál, botjának csengettyűje is csak ehhez mérten rezdül meg minden lépésénél. Kérdéseit is magába folytja. Különösebben a keresett személyek meghallására, észrevételére sem figyel, elvégre van mellette valaki, aki ezzel jelenleg jobban boldogul… Amint elég közel lesznek úgy is meghallja…
A tér sokkal csendesebb, nyugodtabb, mint mikor legutóbb itt jártak, így különösebben attól sem kell tartania, hogy bárkibe belegyalogol… bár, ezen a téren olykor csodákra képes… Az este hűvös, s fázós mozdulattal húzza össze köntösét. Hiába, a kétség nem épp az az érzés, ami belülről fűti a halandót, sőt… Az esti levegőben füst illata vegyül, s hamarosan már a tűz, s a körülötte csendben beszélők hangja is. Hosszú hallgatását ekkor töri meg a lányka.*
- Menjünk oda, hátha látták merre mentek… Ha meg nem legalább megeszünk egy kicsit.* Bár nem hiszi, hogy Echnalt különösebben megviselné a hideg, de még az álltok sem fáznak ha van olyan hely ahol meghúzhatják maguk, ők mijét ne tennék? Odaérve csendesen köszönti az egybegyűlteket. Megáll finoman meghatja magát.*
- Nyugodalmas, békés estét Önöknek. Talán tudnának Nekem segíteni. Egy szakállas ember férfit keresek, szerzetes és egy Ork lovagot. A közelmúltban esetleg nem látták őket? *Aki pedig hiányolja a bővebb személyleírást, vagy az értetlenkedne, hogy a keresett páros éppen ott ül a tűz túloldalán, elég, ha a lánykára pillant, csengettyűs botja, merev vörös tekintet egyből elárulja, nem jókedvében szórakozik a megfáradt utazókkal. Amúgy sem tűnik egy megveszekedett alaknak, aki egy jó ki kötekedés reményében zavarja a társaságot. Bár külleme nem épp mindennapi, nem tűnik veszedelmesnek. Ruházata, felszerelése arról mesél, a lány a magas hegyek egyik kolostorából érkezhetett.*
*A hóka arc továbbra sem simul ki… valami nem stimmel. Ugyan nagyon úgy tűnik, hogy ez nem az a pillanat, mikor a mérleg nyelvével együtt minden a helyére billen… Vannak dolgok, amiket nem mi döntünk el, hogy mikor következnek be… Talán a kellemetlenség is várat még magára, amitől tart. Mély levegőt vesz. Sajnos odébb van még a bizonyos megvilágosodás, de már csak az is, mikor tisztán fogja látni a világ folyását.*
- Értem és kérlek, nézd el nekem iménti szavaim. Nem volt jogom számon kérni bármit is… Remélem nem bántottalak meg.* Finoman meg is hajol a máik felé, így igyekszik kifejezni, hogy az elhangzottak nem csak üres szavak. Etán már csak annyit mond csendesen, mielőtt kilépne a szobából, hogy:*
- Keressük meg őket…
*Némi gyaloglással és kérdezősködéssel később pedig maguk is megérkeznek a főtérre, ám a szinte mindig derűs lányka mosolya mintha elfelejtett volna visszatérni. Gondolataiba mélyedve csendesen poroszkál, botjának csengettyűje is csak ehhez mérten rezdül meg minden lépésénél. Kérdéseit is magába folytja. Különösebben a keresett személyek meghallására, észrevételére sem figyel, elvégre van mellette valaki, aki ezzel jelenleg jobban boldogul… Amint elég közel lesznek úgy is meghallja…
A tér sokkal csendesebb, nyugodtabb, mint mikor legutóbb itt jártak, így különösebben attól sem kell tartania, hogy bárkibe belegyalogol… bár, ezen a téren olykor csodákra képes… Az este hűvös, s fázós mozdulattal húzza össze köntösét. Hiába, a kétség nem épp az az érzés, ami belülről fűti a halandót, sőt… Az esti levegőben füst illata vegyül, s hamarosan már a tűz, s a körülötte csendben beszélők hangja is. Hosszú hallgatását ekkor töri meg a lányka.*
- Menjünk oda, hátha látták merre mentek… Ha meg nem legalább megeszünk egy kicsit.* Bár nem hiszi, hogy Echnalt különösebben megviselné a hideg, de még az álltok sem fáznak ha van olyan hely ahol meghúzhatják maguk, ők mijét ne tennék? Odaérve csendesen köszönti az egybegyűlteket. Megáll finoman meghatja magát.*
- Nyugodalmas, békés estét Önöknek. Talán tudnának Nekem segíteni. Egy szakállas ember férfit keresek, szerzetes és egy Ork lovagot. A közelmúltban esetleg nem látták őket? *Aki pedig hiányolja a bővebb személyleírást, vagy az értetlenkedne, hogy a keresett páros éppen ott ül a tűz túloldalán, elég, ha a lánykára pillant, csengettyűs botja, merev vörös tekintet egyből elárulja, nem jókedvében szórakozik a megfáradt utazókkal. Amúgy sem tűnik egy megveszekedett alaknak, aki egy jó ki kötekedés reményében zavarja a társaságot. Bár külleme nem épp mindennapi, nem tűnik veszedelmesnek. Ruházata, felszerelése arról mesél, a lány a magas hegyek egyik kolostorából érkezhetett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835