Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:51:22
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:51:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Végre megérkezett. A hosszú napok emléke kísérteni fogja még egy darabig, és akármennyire nem szívleli mások társaságát, nekiáll hogy valami kényelmes szállást, ételt és italt keressen. Nem járt még erre, tűnődik egy darabig merre is induljon el. Meg kell hogy kérdezzen egy őrt a lehetőségeiről, a kiszemelt szerencsére sokkal rendesebben viszonyul a vándor idegenhez mint azt remélni merte. A segítséget megköszönve a sátrak felé indul meg, az ingyenes szállás mindig kecsegtető lehetőségeket rejt. A felállítással úgysem lesz gondja, kifejezetten nagy gyakorlattal rendelkezik ezen a téren.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 07:57:19
Üzenet elküldve: 2015-06-21 07:57:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
*Őszintén szánja a szolgát, ám egyebet maga sem tud mondani, csak biztató szavakat, melyek tán egy kis lelkierőt nyújtanak.*
-Ne emészd magad! Nem születik mindenki harcosnak, s bátorságod így még nyilvánvalóbb, hogy elkísérted uradat, testőrök nélkül, egy oly veszélyes küldetésre, melyen magad is könnyen eleshettél volna. Kenyéradódnak bizalmasra volt szüksége, kiben megbízhat. Barátra, s ezt benned lelte meg. Légy hát büszke magadra hisz Ő igazán sokra becsült téged. S nem is hiába, hiszen mellette maradtál a végsőkig. Esküvel fogadom hát kisember, hogy elviszem ezt a csomagot Kergainak a Manwyr ház fiának, akár életem árán is. Nem is időzöm sokat.
*Két kezében tartva a küldeményt, Bental fordul is, és Sachra néz.*
-Ne késlekedjünk hát! Várnak a "szamarak".
*Még visszatekint a szolgára.*
-Mostmár megleszel, ugye? Mi a te neved? Urad hogy szólított?
*Türelmesen vár a gyászoló szavaira, míg a délelőtti égi fények csillogva játszanak páncélzatán.*
~Bár úton volnék már! Folytatnám a társalgást eme drága hölggyel. Nagyon kíváncsi vagyok rá. De mindent a maga idején, Bental.~
*Őszintén szánja a szolgát, ám egyebet maga sem tud mondani, csak biztató szavakat, melyek tán egy kis lelkierőt nyújtanak.*
-Ne emészd magad! Nem születik mindenki harcosnak, s bátorságod így még nyilvánvalóbb, hogy elkísérted uradat, testőrök nélkül, egy oly veszélyes küldetésre, melyen magad is könnyen eleshettél volna. Kenyéradódnak bizalmasra volt szüksége, kiben megbízhat. Barátra, s ezt benned lelte meg. Légy hát büszke magadra hisz Ő igazán sokra becsült téged. S nem is hiába, hiszen mellette maradtál a végsőkig. Esküvel fogadom hát kisember, hogy elviszem ezt a csomagot Kergainak a Manwyr ház fiának, akár életem árán is. Nem is időzöm sokat.
*Két kezében tartva a küldeményt, Bental fordul is, és Sachra néz.*
-Ne késlekedjünk hát! Várnak a "szamarak".
*Még visszatekint a szolgára.*
-Mostmár megleszel, ugye? Mi a te neved? Urad hogy szólított?
*Türelmesen vár a gyászoló szavaira, míg a délelőtti égi fények csillogva játszanak páncélzatán.*
~Bár úton volnék már! Folytatnám a társalgást eme drága hölggyel. Nagyon kíváncsi vagyok rá. De mindent a maga idején, Bental.~
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-18 16:44:13
Üzenet elküldve: 2015-06-18 16:44:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Visszalépve a főtérre ugyanaz a látvány fogadja, mint néhány perccel ezelőtt. A nap talán nem sokall ezelőtt delelhetett, legalábbis ezt mutatja a forróság és a fényes égitest helyzete. Nem valami kellemes ilyenkor a szabadban tartózkodni, így lépeit szaporázza a fogadó felé. Az egyetlen dolog, amiért hálás a vérvonalának, az az, hogy megtanulhatott olvasni. Igaz, néha szótagolva, néha nehézkesen, de a betűket szavakká alakítani az emberek közt is nagy tudásra utal, hát még egy égimeszelőnél. Ahogy elhaladt a fogadó mellet, jól a fejébe véste a nevét, ha esetleg visszatérne, és úgy tűnik, helyesen cselekedett, mivel tényleg visszatér oda. Visszagondolva felesleges volt megjegyezni a nevet, mivel csak egy fogadó van, meg valami börtönszerű, rácsos ablakú építmény, aminek kicsi az esélye, hogy fogadó lenne.
Lábai a sátrak felé viszik, azonban mielőtt még leléphetne a főtérről, vele szemben jön az a kedves kis négyes, akik közül az egyikkel harcolt az imént az őrtorony előtt. Egy gúnyos kacajjal köszöntik az általuk "Béna Óriásnak" nevezett Rhubart, hátba veregetik, némelyik erősebben a kelleténél, heccelik, és minden áron kötekednek vele. Elég kis távolságra vannak már attól, hogy eldurranjon az agya. De nem fog. Találkozott már ilyen egyénekkel, az ilyenek azok, akiket elhagyott a szajha anyjuk, mert nem volt pénze arra, hogy eltartsák őket. És most a szeretethiányuk ilyen dolgokban vetődik ki.
Csak sajnálni tudja őket, és az őt hergelő bagázsból kilépvén szótlanul magukra hagyja őket.*
Lábai a sátrak felé viszik, azonban mielőtt még leléphetne a főtérről, vele szemben jön az a kedves kis négyes, akik közül az egyikkel harcolt az imént az őrtorony előtt. Egy gúnyos kacajjal köszöntik az általuk "Béna Óriásnak" nevezett Rhubart, hátba veregetik, némelyik erősebben a kelleténél, heccelik, és minden áron kötekednek vele. Elég kis távolságra vannak már attól, hogy eldurranjon az agya. De nem fog. Találkozott már ilyen egyénekkel, az ilyenek azok, akiket elhagyott a szajha anyjuk, mert nem volt pénze arra, hogy eltartsák őket. És most a szeretethiányuk ilyen dolgokban vetődik ki.
Csak sajnálni tudja őket, és az őt hergelő bagázsból kilépvén szótlanul magukra hagyja őket.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:30:46
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:30:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Futárszolgálat//
*A test ernyedten fekszik, s a szolga is csak halkan tud sopánkodni. Az ura kezében lévő csomagot óvatosan szedi ki a rámarkolt ujjak közül, s remegő kezekkel nyújtja át a lovagnak, ki oly tisztelettudóan bánik a halotta. Halkan szipog, egy két könnye is kicsordul szemeinek sarkából. Ha átveszik a csomagot, utána is csak kezét tördeli, nem tudván, hogy mit tegyen most. Vagyis tudja, de, oly fájdalmas neki. S ez a belülről jövő mélységes fájdalom kiül az arcára. Tekintete borússá válik. Szemeit a lovag szemeibe függeszti, s szinte el sem akarja engedni. A másik alak, az elf lány csak áll mellette, nem tud mit hozzájuk szólni, tán nem is baj. Remegő, halk hangon szólal meg.*
- Az uram fiam, Kergai. Az… A Gazdagnegyedben van egy kisebb kúriájuk. Nem nagy, a többitől kisebb, nem az a család központja, de a legidősebb fia ott él. A házat könnyű felismerni, a többitől szokatlanul két tornya van, s mind a kettőt kékre festették. *Szipogja halkan, miközben elkezdi a halott testet elrendezni. Egy tiszta kendőt vesz elő, h azzal mossa le a még nem száradt vért ura arcáról, kezéről. Némán csóválja meg a fejét.*
- Nem tudom. Én… nem tudom, ki akart ártani az uramnak. Hiszen ő oly kegyes volt mindig hozzánk. *Kezdenek el potyogni könnyei.* - De én kérleltem, hogy ne jöjjön el egyedül, hogy hozzon magával kíséretet, hiszen olyan veszélyes egy környék ez, de ő ragaszkodott ehhez. Nem akart mást, csak engem, de én meg… én… én… *Szipogja, s kezének hátával törli le orrát, majd könnyeit is.* - Én nem tudtam megvédeni őt, én nem vagyok harcos.
*Ám a következő percekben nem tud megszólalni. Csak szipog, s próbálja minden erejét összeszedni, hogy tudjon válaszolni a szolgálatkész lovagnak. De sok mindent ő sem tud, ez el is árulja, hogy szemei oda vissza járnak halott ura testén, miközben gondolkozik, s erőt gyűjt magának.*
- Egy… férfival találkozott itt. Oda még én sem mehettem be. Nem engedtek be, nekem kint kellett válni. Amikor kijött, már nála volt, ez a csomag. Nem kérdeztem, hogy mi ez, csak azt tudom, hogy el akarta jutatni a fiához. Ő megfizeti maguknak a szolgálatot! *Néz könyörgően a férfira, majd felemelve fejét a lányra. Újra csak némán bólint előbb, mielőtt megszólalna, s lehajtja fejét.*
- Én nem mehetek. Nekem haza kell jutatnom uram testét. Keresnem kell karavánost, akit meg tudok fizetni. S napokig tartana az út. El kell jutnom a Föld városába, hogy… hogy… végső nyughelye legyen. *Szól halkan.*- De úgy tudom, hogy innen a legegyszerűbb út, ha a karavánpihenőn keresztül haladnak tova a város felé.
*Tekint fel a két félre, akik felajánlották szolgálataikat, hogy elviszik a kis csomagot, mely nem nagy feladat.*
*A test ernyedten fekszik, s a szolga is csak halkan tud sopánkodni. Az ura kezében lévő csomagot óvatosan szedi ki a rámarkolt ujjak közül, s remegő kezekkel nyújtja át a lovagnak, ki oly tisztelettudóan bánik a halotta. Halkan szipog, egy két könnye is kicsordul szemeinek sarkából. Ha átveszik a csomagot, utána is csak kezét tördeli, nem tudván, hogy mit tegyen most. Vagyis tudja, de, oly fájdalmas neki. S ez a belülről jövő mélységes fájdalom kiül az arcára. Tekintete borússá válik. Szemeit a lovag szemeibe függeszti, s szinte el sem akarja engedni. A másik alak, az elf lány csak áll mellette, nem tud mit hozzájuk szólni, tán nem is baj. Remegő, halk hangon szólal meg.*
- Az uram fiam, Kergai. Az… A Gazdagnegyedben van egy kisebb kúriájuk. Nem nagy, a többitől kisebb, nem az a család központja, de a legidősebb fia ott él. A házat könnyű felismerni, a többitől szokatlanul két tornya van, s mind a kettőt kékre festették. *Szipogja halkan, miközben elkezdi a halott testet elrendezni. Egy tiszta kendőt vesz elő, h azzal mossa le a még nem száradt vért ura arcáról, kezéről. Némán csóválja meg a fejét.*
- Nem tudom. Én… nem tudom, ki akart ártani az uramnak. Hiszen ő oly kegyes volt mindig hozzánk. *Kezdenek el potyogni könnyei.* - De én kérleltem, hogy ne jöjjön el egyedül, hogy hozzon magával kíséretet, hiszen olyan veszélyes egy környék ez, de ő ragaszkodott ehhez. Nem akart mást, csak engem, de én meg… én… én… *Szipogja, s kezének hátával törli le orrát, majd könnyeit is.* - Én nem tudtam megvédeni őt, én nem vagyok harcos.
*Ám a következő percekben nem tud megszólalni. Csak szipog, s próbálja minden erejét összeszedni, hogy tudjon válaszolni a szolgálatkész lovagnak. De sok mindent ő sem tud, ez el is árulja, hogy szemei oda vissza járnak halott ura testén, miközben gondolkozik, s erőt gyűjt magának.*
- Egy… férfival találkozott itt. Oda még én sem mehettem be. Nem engedtek be, nekem kint kellett válni. Amikor kijött, már nála volt, ez a csomag. Nem kérdeztem, hogy mi ez, csak azt tudom, hogy el akarta jutatni a fiához. Ő megfizeti maguknak a szolgálatot! *Néz könyörgően a férfira, majd felemelve fejét a lányra. Újra csak némán bólint előbb, mielőtt megszólalna, s lehajtja fejét.*
- Én nem mehetek. Nekem haza kell jutatnom uram testét. Keresnem kell karavánost, akit meg tudok fizetni. S napokig tartana az út. El kell jutnom a Föld városába, hogy… hogy… végső nyughelye legyen. *Szól halkan.*- De úgy tudom, hogy innen a legegyszerűbb út, ha a karavánpihenőn keresztül haladnak tova a város felé.
*Tekint fel a két félre, akik felajánlották szolgálataikat, hogy elviszik a kis csomagot, mely nem nagy feladat.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-14 13:27:59
Üzenet elküldve: 2015-06-14 13:27:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Gurenbar, épphogy keresztül jut az őrök vizslatásán, egy emberektől (és más fajúaktól) hemzsegő térre kerül. Nem foglalkozik az itt összegyűltekkel, sem magával a hellyel, csak gyorsan át vonszolja rajtuk tekintetét. ~ Semmi érdemleges. Úgy sem leszek itt sokat. ~ Majd felpillant az égre; a nap már túljutott a derekán. ~ Délután van. ~ Lágy szellő borzolja testét, ahogy keresztülhatol különös ruházatán.
Másokat elkerülve siet tovább egy csendesebb, lehetőleg nem zsúfolt hely felé, ahol kicsit lepihenhet és gyakorolhat. Nem érdekli, hogy megnézik e maguknak vagy sem, már megszokta. Az úton egy mellette elhaladó szekérről egy fiú megdobálta, mert szerinte szörnyszemei vannak. ~ Ennyit az emberekről. ~ Majd útbaigazítást kérve az egyik őrtől, elindul az Őrtorony felé.
Hirtelen megtorpan, s egy kavics repül el az arca előtt. Ha tovább lép, talál. Nem fordul a dobás irányába, a szeme sarkából látja, hogy egy bokor mögül érkezett. Mélyet szippant a friss levegőből, majd lassan kifújja, megigazítja ruháját és tovább halad. *
- Csak mert máshogy nézek ki, mint ti? Nevetséges. Ostobák. * Halkan dünnyög, hogy csak ő hallhassa. És halad tovább az Őrtoronyhoz vezető úton. *
A hozzászólás írója (Otodeki Gurenbar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.14 13:29:28
Másokat elkerülve siet tovább egy csendesebb, lehetőleg nem zsúfolt hely felé, ahol kicsit lepihenhet és gyakorolhat. Nem érdekli, hogy megnézik e maguknak vagy sem, már megszokta. Az úton egy mellette elhaladó szekérről egy fiú megdobálta, mert szerinte szörnyszemei vannak. ~ Ennyit az emberekről. ~ Majd útbaigazítást kérve az egyik őrtől, elindul az Őrtorony felé.
Hirtelen megtorpan, s egy kavics repül el az arca előtt. Ha tovább lép, talál. Nem fordul a dobás irányába, a szeme sarkából látja, hogy egy bokor mögül érkezett. Mélyet szippant a friss levegőből, majd lassan kifújja, megigazítja ruháját és tovább halad. *
- Csak mert máshogy nézek ki, mint ti? Nevetséges. Ostobák. * Halkan dünnyög, hogy csak ő hallhassa. És halad tovább az Őrtoronyhoz vezető úton. *
A hozzászólás írója (Otodeki Gurenbar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.14 13:29:28
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-14 10:16:41
Üzenet elküldve: 2015-06-14 10:16:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
*Megdöbbenve áll a halott test előtt. Valahol nagyon mélyen érezte, hogy a gyógynövényeivel nem fog sokra menni, de most, hogy már csak egy utolsó kívánság maradt, az igazság súlya oly nehezen ül le vállára, s egyben mellkasára.
A csendet, ami talán csak Sachnál létezik, Bental szakít meg, s amit mond, azon a lány elgondolkozik.* ~Tudja, hogy mit kell tenni. Nem mintha nem lett volna világos a férfi utolsó kívánsága, de kevesen mernék felvállalni a felelősséget, hogy teljesítsenek egy akaratot. Például ilyen Saray... ~
* Miközben e gondolatokat szövi fejében, Bental rátekint, szemében bú tükröződik.* ~Na vajon miért? Nem is tudom...~
*Miután a lovag magában elbúcsúztatja a halottat, legalábbis Sach erre gondol, Bental a szolgát kezdi kérdezgetni. Az elf lány még nem szól hozzá, vár még, s csendben hallgat. Mind azért, mert nem óhajtja megzavarni a lovagot, s mind azért, mert Bental feltett kérdései egyeznek az ő elképzelésével. Így hát némán lép közelebb a két férfihez, jelezve, hogy figyel. Elméje még mindig nem tisztult meg teljesen a megdöbbenéstől, ami valljuk be, ebben a helyzetben hátrány, de valószínűleg ez nem fog sokáig így maradni.*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.14 10:18:43
*Megdöbbenve áll a halott test előtt. Valahol nagyon mélyen érezte, hogy a gyógynövényeivel nem fog sokra menni, de most, hogy már csak egy utolsó kívánság maradt, az igazság súlya oly nehezen ül le vállára, s egyben mellkasára.
A csendet, ami talán csak Sachnál létezik, Bental szakít meg, s amit mond, azon a lány elgondolkozik.* ~Tudja, hogy mit kell tenni. Nem mintha nem lett volna világos a férfi utolsó kívánsága, de kevesen mernék felvállalni a felelősséget, hogy teljesítsenek egy akaratot. Például ilyen Saray... ~
* Miközben e gondolatokat szövi fejében, Bental rátekint, szemében bú tükröződik.* ~Na vajon miért? Nem is tudom...~
*Miután a lovag magában elbúcsúztatja a halottat, legalábbis Sach erre gondol, Bental a szolgát kezdi kérdezgetni. Az elf lány még nem szól hozzá, vár még, s csendben hallgat. Mind azért, mert nem óhajtja megzavarni a lovagot, s mind azért, mert Bental feltett kérdései egyeznek az ő elképzelésével. Így hát némán lép közelebb a két férfihez, jelezve, hogy figyel. Elméje még mindig nem tisztult meg teljesen a megdöbbenéstől, ami valljuk be, ebben a helyzetben hátrány, de valószínűleg ez nem fog sokáig így maradni.*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.14 10:18:43
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-13 09:52:45
Üzenet elküldve: 2015-06-13 09:52:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
*Türelmesen hallgatja a nehézkesen előbukkanó kérést, és mikor a szerencsétlenül járt sebesült jelentőségteljesen a csomagra tekint, Bental lassan közelebb lép. Egészen lassan, nehogy fenyegetőnek tűnjön viselkedése, hallva, s látva, hogy a nemes vért köhög fel, önkéntelenül is megugrik szemöldöke.*
~Arthenior. Oda tartunk mi is. Csupán egy csomag, és egy utolsó kívánság. Nyugodjon békében!~
*Ha a halott szeme félárbocon maradt, úgy féltérdre rogy, s lassan teljesen lezárja. Két kézzel nyúl, a lehető leg tisztelettudóbban a fontos küldemény után.*
-Egy haldokló utolsó kérése szent! Magamhoz veszem hát ezt, bármi légyen, s szavamra, felkeresem jogos tulajdonosát. Manwyr házának legidősebb fiú sarját, bármi légyen is teljes neve.
*Bús pillantást vet Sachra. Még egy jó emberrel kevesebb van ezen a kegyetlen világon. Még egy asszonynak, még két szülőnek, és ki tudja hány gyermeknek, unokának van oka siratót dalolni.*
-Végső akarata még nem veszett ügy.
*Visszafordul a szolga felé.*
-Mondd a nevet! Ker...? És kinek érdeke, hogy ne érjen célt a csomag? Mindent amit tudsz, s ami fontos lehet. Persze velünk tarthatsz, ha jónak látod.
*Türelmesen vár, hogy kap-e valami információ morzsát legalább, vagy mindenre az események forgatagában kell rájöjjön. Közben halványan átfut fején a gondolat, hogy tán sosem lesz kevéske szabadideje, hogy szeresse az életet. Hiszen mikor is cselekedne, ha nem akkor mikor valaki bajba jut? És valaki mindig bajba jut. Sötét korokat élünk. Persze azért figyel a válaszra, és Sachra is.*
*Türelmesen hallgatja a nehézkesen előbukkanó kérést, és mikor a szerencsétlenül járt sebesült jelentőségteljesen a csomagra tekint, Bental lassan közelebb lép. Egészen lassan, nehogy fenyegetőnek tűnjön viselkedése, hallva, s látva, hogy a nemes vért köhög fel, önkéntelenül is megugrik szemöldöke.*
~Arthenior. Oda tartunk mi is. Csupán egy csomag, és egy utolsó kívánság. Nyugodjon békében!~
*Ha a halott szeme félárbocon maradt, úgy féltérdre rogy, s lassan teljesen lezárja. Két kézzel nyúl, a lehető leg tisztelettudóbban a fontos küldemény után.*
-Egy haldokló utolsó kérése szent! Magamhoz veszem hát ezt, bármi légyen, s szavamra, felkeresem jogos tulajdonosát. Manwyr házának legidősebb fiú sarját, bármi légyen is teljes neve.
*Bús pillantást vet Sachra. Még egy jó emberrel kevesebb van ezen a kegyetlen világon. Még egy asszonynak, még két szülőnek, és ki tudja hány gyermeknek, unokának van oka siratót dalolni.*
-Végső akarata még nem veszett ügy.
*Visszafordul a szolga felé.*
-Mondd a nevet! Ker...? És kinek érdeke, hogy ne érjen célt a csomag? Mindent amit tudsz, s ami fontos lehet. Persze velünk tarthatsz, ha jónak látod.
*Türelmesen vár, hogy kap-e valami információ morzsát legalább, vagy mindenre az események forgatagában kell rájöjjön. Közben halványan átfut fején a gondolat, hogy tán sosem lesz kevéske szabadideje, hogy szeresse az életet. Hiszen mikor is cselekedne, ha nem akkor mikor valaki bajba jut? És valaki mindig bajba jut. Sötét korokat élünk. Persze azért figyel a válaszra, és Sachra is.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-12 15:37:54
Üzenet elküldve: 2015-06-12 15:37:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Futárszolgálat//
*A földön fekvő férfi nehezen lélegzik már. Szolgája kissé megemeli fejét, hogy köhögjön. Az szája elé tett kendőn jól látszanak a vércseppek. Ajkai szegletébe is, hiába próbálják letörölni. A lovag szavaira, csak hálásan bólint egyet.*
- Az Aganor család? Lovag? *Ismétli a szavakat, újabb köhögésroham kerítve hatalmába.* - A sors küldte magát… magukat… *Helyesbíti ki magát, ahogy felpillant a mellette álló leányzóra. A kis csomagot továbbra is szorosan tartva magára. Egyre halványuló pillantását rászegezi, de nincs már sok ideje, akadozó légzése is erre utal. Így inkább a lovagra tekint újra.*
- Kérem… Nincs kit megkérnem. A szolgám… sajnos nem tudja az utolsó kívánságomat végrehajtani. Ő… nem harcos. *Ejti ki szavait nehézkesen. Majd erőtlenül emeli fel kezét, melyben a csomag van.*
- Ezt… feltétlenül el kell jutnia a fiamhoz. Art… Art… *De mondatát nem tudja befejezni. Most az eddigiekhez képest is hosszabb köhögés vesz úrrá a férfin. Fejét lehajtva szolgája által a szájához emelt kendőbe köhög. Szemeit szorosan zárja le. Mire nagy nehezen túljut ezen, újra Bentalra pillant.*
- Artheniorba. Ezt, kérem… Vigyék el neki. Nagyon fontos. Az… élete… az élete múlik rajta.
*Néz esdeklően a lovagra, majd pedig Sachra. Felváltva nézi őket, miközben ujjai közül lassan csordul ki a bíbor testnedve, apró tócsát generálva maga köré ezzel. Nincs ideje azzal törődnie, hogy megbízhat-e a két emberben. Nincs már ereje hozzá.*
- A Gazdagnegyedbe találják ők. *Köhög fel újra egy adag vért, türelmesen várva, hogy elmúljon, s újra tudja folytatni.*
- Manwyr… Manwyr család legidősebb sarja. Ker… *Ám, mielőtt ki tudná fia nevét ejteni, egy újabb köhögő roham után, szemei hirtelen válnak üvegessé. A nehézkes légzés, s a krahácsolása is abbamarad. Csend telepszik a reggelre. A sebét tartó keze lassan ernyed el, s esik le maga mellé, a vértócsába. Megmutatva, hogy milyen mély vágás található a hasán. Csoda, hogy egyáltalán eddig túlélte, s hogy ennyit tudott beszélni is.*
*A földön fekvő férfi nehezen lélegzik már. Szolgája kissé megemeli fejét, hogy köhögjön. Az szája elé tett kendőn jól látszanak a vércseppek. Ajkai szegletébe is, hiába próbálják letörölni. A lovag szavaira, csak hálásan bólint egyet.*
- Az Aganor család? Lovag? *Ismétli a szavakat, újabb köhögésroham kerítve hatalmába.* - A sors küldte magát… magukat… *Helyesbíti ki magát, ahogy felpillant a mellette álló leányzóra. A kis csomagot továbbra is szorosan tartva magára. Egyre halványuló pillantását rászegezi, de nincs már sok ideje, akadozó légzése is erre utal. Így inkább a lovagra tekint újra.*
- Kérem… Nincs kit megkérnem. A szolgám… sajnos nem tudja az utolsó kívánságomat végrehajtani. Ő… nem harcos. *Ejti ki szavait nehézkesen. Majd erőtlenül emeli fel kezét, melyben a csomag van.*
- Ezt… feltétlenül el kell jutnia a fiamhoz. Art… Art… *De mondatát nem tudja befejezni. Most az eddigiekhez képest is hosszabb köhögés vesz úrrá a férfin. Fejét lehajtva szolgája által a szájához emelt kendőbe köhög. Szemeit szorosan zárja le. Mire nagy nehezen túljut ezen, újra Bentalra pillant.*
- Artheniorba. Ezt, kérem… Vigyék el neki. Nagyon fontos. Az… élete… az élete múlik rajta.
*Néz esdeklően a lovagra, majd pedig Sachra. Felváltva nézi őket, miközben ujjai közül lassan csordul ki a bíbor testnedve, apró tócsát generálva maga köré ezzel. Nincs ideje azzal törődnie, hogy megbízhat-e a két emberben. Nincs már ereje hozzá.*
- A Gazdagnegyedbe találják ők. *Köhög fel újra egy adag vért, türelmesen várva, hogy elmúljon, s újra tudja folytatni.*
- Manwyr… Manwyr család legidősebb sarja. Ker… *Ám, mielőtt ki tudná fia nevét ejteni, egy újabb köhögő roham után, szemei hirtelen válnak üvegessé. A nehézkes légzés, s a krahácsolása is abbamarad. Csend telepszik a reggelre. A sebét tartó keze lassan ernyed el, s esik le maga mellé, a vértócsába. Megmutatva, hogy milyen mély vágás található a hasán. Csoda, hogy egyáltalán eddig túlélte, s hogy ennyit tudott beszélni is.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-10 18:00:49
Üzenet elküldve: 2015-06-10 18:00:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
*Egy bódéhoz érnek, ahol a lány számára nem várt helyzet alakult ki: a pult mögött egy férfi fekszik, kézfejét hasára szorítja, ami alatt komolyabb seb tátong.
Sach egy ideig elborzadva néz, majd elrendezi arcvonásait - és persze gondolatait-, majd jobban körülnéz. Nem biztos benn, hogy tudna segíteni, még annak ellenére sem, hogy ért egy kicsit a sebkötözéshez. Ilyen nagy sérülésekhez nem elég egy kendő, legalábbis a lány szerint, tapasztalat, s eszköz sem ártana.* ~Talán a közeli szentélyben segíthetnek, ha más megoldás nem marad.~
*Miközben ezen gondolkodik, beletúr táskájába valami hasznosat keresve. Talál egy kötéshez alkalmas kendőt, illetve egy üvegben több Észak reménye nevezetű növényt, amellett pedig még néhány gyógynövényt: Vízi Ryhsa, de az kis sebekre való, illetve Keresztes Ulsgát, ami szintén másra való, de talán szba kerülhetnek később. Ezek az említésre méltóbbak, amik talán segíthetnek. Egyelőre még nem tervezi használni.
A lány hallja, hogy a férfi, aki hívta őket, tiszteli, becsüli és szereti urát.* ~Biztos megijedhetett.~
*Majd ahogy a sebet figyeli, felfedezi az úr kezében heverő tasakot.* ~Igen görcsösen szorítja. Valószínűleg nem üres.~ *Morfondírozik, de úgy dönt, hogy előbb jobb lenne segíteni, aztán kérdezősködni.
Bental azonnal kézbe veszi a dolgokat, s leguggol az idegen mellé. Sach végig a közelben tartózkodik, s figyeli az eseményeket, illetve a lovagot, máskor a sebesültet.
Közbeszólni még nem szeretne, eddig a lovag ugyanúgy cselekedett, ahogy azt Sach is tette volna, ő is vár a válaszra.*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.10 18:01:43
*Egy bódéhoz érnek, ahol a lány számára nem várt helyzet alakult ki: a pult mögött egy férfi fekszik, kézfejét hasára szorítja, ami alatt komolyabb seb tátong.
Sach egy ideig elborzadva néz, majd elrendezi arcvonásait - és persze gondolatait-, majd jobban körülnéz. Nem biztos benn, hogy tudna segíteni, még annak ellenére sem, hogy ért egy kicsit a sebkötözéshez. Ilyen nagy sérülésekhez nem elég egy kendő, legalábbis a lány szerint, tapasztalat, s eszköz sem ártana.* ~Talán a közeli szentélyben segíthetnek, ha más megoldás nem marad.~
*Miközben ezen gondolkodik, beletúr táskájába valami hasznosat keresve. Talál egy kötéshez alkalmas kendőt, illetve egy üvegben több Észak reménye nevezetű növényt, amellett pedig még néhány gyógynövényt: Vízi Ryhsa, de az kis sebekre való, illetve Keresztes Ulsgát, ami szintén másra való, de talán szba kerülhetnek később. Ezek az említésre méltóbbak, amik talán segíthetnek. Egyelőre még nem tervezi használni.
A lány hallja, hogy a férfi, aki hívta őket, tiszteli, becsüli és szereti urát.* ~Biztos megijedhetett.~
*Majd ahogy a sebet figyeli, felfedezi az úr kezében heverő tasakot.* ~Igen görcsösen szorítja. Valószínűleg nem üres.~ *Morfondírozik, de úgy dönt, hogy előbb jobb lenne segíteni, aztán kérdezősködni.
Bental azonnal kézbe veszi a dolgokat, s leguggol az idegen mellé. Sach végig a közelben tartózkodik, s figyeli az eseményeket, illetve a lovagot, máskor a sebesültet.
Közbeszólni még nem szeretne, eddig a lovag ugyanúgy cselekedett, ahogy azt Sach is tette volna, ő is vár a válaszra.*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.10 18:01:43
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-08 18:03:18
Üzenet elküldve: 2015-06-08 18:03:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
*Kemény acélmarkában gyöngéden fogva a lány kezét, Bental sietősen halad át egészen a főtérig, és ott ahol megpillantja a bódét, teljesen lelassul. Hercegi származása nem követelné meg, a tiszteletadást, ám hogy szolgája ily szeretettel csitítgatja az urat, azt tükrözi, hogy a gazda jól bánt alattvalójával, aki megszerette. S ez a vonása kivívja a lovag megbecsülését is. Már is rengeteget megtudott a segítségre szorulóról, pedig még meg sem szólította, nem is látta. Lassan, fejét lehajtva lép egész közel, ám nem követi el a modortalanságot, hogy felfedje a szenvedőt. Majd az megkéri szolgáját, ha itt az ideje.*
~Nem tudom mit várnak tőlem. Lovag vagyok, nem pap, és nem is füves ember. Addig tudtam volna megoltalmazni, míg épségben volt. Tudniuk kell, hogy nem veszek részt bosszúmészárlásokban. Az a zsoldosok dolga.~
*Megköszörüli torkát, és halkan, de tisztán hallhatóan kezd bele.*
-Jó uram! Than Bental vagyok, az Aganor ház sarja. Vándorlovag. Szolgád szaladt értem, s társamért, hogy oltalmunkat kérje, ám rémületében, s sietségében nem fogalmazta meg tisztán, miben is számítasz reánk. Kérlek hát, világosítsd meg, miért állok most előtted?
*Mondandóját befejezvén Honira tekint, ha lemaradt volna pár lépést, most álljon mellé. Hallgat, várva, hogy választ kap a miértre.*
*Kemény acélmarkában gyöngéden fogva a lány kezét, Bental sietősen halad át egészen a főtérig, és ott ahol megpillantja a bódét, teljesen lelassul. Hercegi származása nem követelné meg, a tiszteletadást, ám hogy szolgája ily szeretettel csitítgatja az urat, azt tükrözi, hogy a gazda jól bánt alattvalójával, aki megszerette. S ez a vonása kivívja a lovag megbecsülését is. Már is rengeteget megtudott a segítségre szorulóról, pedig még meg sem szólította, nem is látta. Lassan, fejét lehajtva lép egész közel, ám nem követi el a modortalanságot, hogy felfedje a szenvedőt. Majd az megkéri szolgáját, ha itt az ideje.*
~Nem tudom mit várnak tőlem. Lovag vagyok, nem pap, és nem is füves ember. Addig tudtam volna megoltalmazni, míg épségben volt. Tudniuk kell, hogy nem veszek részt bosszúmészárlásokban. Az a zsoldosok dolga.~
*Megköszörüli torkát, és halkan, de tisztán hallhatóan kezd bele.*
-Jó uram! Than Bental vagyok, az Aganor ház sarja. Vándorlovag. Szolgád szaladt értem, s társamért, hogy oltalmunkat kérje, ám rémületében, s sietségében nem fogalmazta meg tisztán, miben is számítasz reánk. Kérlek hát, világosítsd meg, miért állok most előtted?
*Mondandóját befejezvén Honira tekint, ha lemaradt volna pár lépést, most álljon mellé. Hallgat, várva, hogy választ kap a miértre.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-06 21:37:39
Üzenet elküldve: 2015-06-06 21:37:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Awiros//
*Nem lepődik meg az elf a cselekedetére. Úgy látszik igen gyakori dolga lehet nőkkel. Csak sajnos abban téved a másik, hogy ő utcalány. Máskor, máshol talán lehetne annak nevezni, de most nem az. Most szórakozik, és nem dolgozik.*
*A férfi kérdésére rövid választ ad.*
-Attól függ, mennyire szemtelen. Ha nagyon, akkor megbocsátok.
*Mikor megérinti a férfi karját, egy hirtelen mozdulattal annak karjai közt találja magát. Aztán annak meleg lélegzetét érzi a nyakán, s szinte el is engedné magát, mikor fülét megüti a szökőkút hangja, így jőve rá, hogy nincsenek zárt helyen. Így értékelni sem tudja a férfi "támadását", és inkább a karok közül kibontakozva körülnéz, megjátszott gondolkodással harap ajkába. Természetesen amint meglátja, rögtön tudja merrefelé akar menni. A sátrak nagyon sok mindent takarnak... Mindenesetre többet, mintha itt a téren ugranának egymásnak. Így elindul a sátrak felé, s hátranézve csalogatja a férfit.*
-Na gyere tigris, nézzük mit tudsz!
*Ha nem is kell hátraszólnia, hanem a férfi ott jön mellette akkor belekarol, és lejátsza magában mi mindent lehet csinálni egy sikátorban...*
*Nem lepődik meg az elf a cselekedetére. Úgy látszik igen gyakori dolga lehet nőkkel. Csak sajnos abban téved a másik, hogy ő utcalány. Máskor, máshol talán lehetne annak nevezni, de most nem az. Most szórakozik, és nem dolgozik.*
*A férfi kérdésére rövid választ ad.*
-Attól függ, mennyire szemtelen. Ha nagyon, akkor megbocsátok.
*Mikor megérinti a férfi karját, egy hirtelen mozdulattal annak karjai közt találja magát. Aztán annak meleg lélegzetét érzi a nyakán, s szinte el is engedné magát, mikor fülét megüti a szökőkút hangja, így jőve rá, hogy nincsenek zárt helyen. Így értékelni sem tudja a férfi "támadását", és inkább a karok közül kibontakozva körülnéz, megjátszott gondolkodással harap ajkába. Természetesen amint meglátja, rögtön tudja merrefelé akar menni. A sátrak nagyon sok mindent takarnak... Mindenesetre többet, mintha itt a téren ugranának egymásnak. Így elindul a sátrak felé, s hátranézve csalogatja a férfit.*
-Na gyere tigris, nézzük mit tudsz!
*Ha nem is kell hátraszólnia, hanem a férfi ott jön mellette akkor belekarol, és lejátsza magában mi mindent lehet csinálni egy sikátorban...*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-06 21:16:08
Üzenet elküldve: 2015-06-06 21:16:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Imyr Lyzin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A leányzó, csodák csodájára mosolyogva visszafordul. Másak ezt talán nem tennék meg, szóval nem kérdés: utcalánnyal van dolga. Ez nem zavarja, hisz az élményből ez semmit nem vesz el.*
-Ha meg tudsz bocsájtani egy szemtelen férfinak, hát tedd meg!
*Feleli a lánynak, miközben amaz sokat sejtetően közeledik. Mikor az ujjával végigsimít rajta, jobbjával gyorsan elkapja a csuklóját, ölébe vonja, és lágyan harapdálni kezdi a nyakát. Nem sokáig, de igen érzékien csinálja, látszik, hogy van gyakorlata benne. És most? Beletúr a lány hajába, majd így szól:*
-Mutasd az utat, s én követlek bárhová!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.06 22:20:16, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; helyesírás.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A leányzó, csodák csodájára mosolyogva visszafordul. Másak ezt talán nem tennék meg, szóval nem kérdés: utcalánnyal van dolga. Ez nem zavarja, hisz az élményből ez semmit nem vesz el.*
-Ha meg tudsz bocsájtani egy szemtelen férfinak, hát tedd meg!
*Feleli a lánynak, miközben amaz sokat sejtetően közeledik. Mikor az ujjával végigsimít rajta, jobbjával gyorsan elkapja a csuklóját, ölébe vonja, és lágyan harapdálni kezdi a nyakát. Nem sokáig, de igen érzékien csinálja, látszik, hogy van gyakorlata benne. És most? Beletúr a lány hajába, majd így szól:*
-Mutasd az utat, s én követlek bárhová!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.06 22:20:16, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; helyesírás.
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-04 20:07:37
Üzenet elküldve: 2015-06-04 20:07:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Awiros Fodarhnell//
*A víz igazán frissítő. Épp elmerülne a víz gyönyörében, mikor észreveszi hogy figyelik. Szint láthatatlanul oldalra pillant és egy férfit lát meg. ~Elf. És úgy tűnik nem túl szemérmes.~ Ha nem ő lenne, talán megsértődne a férfi tekintetén, de hát ő, ő. Nem zavarja a férfi figyelme, sőt élvezi. Annyira hogy már a vízre nem is figyel. Kíváncsi hogy a férfi mer-e kezdeményezni, mert anélkül nehezen tudna bármit csinálni. Így hirtelenjében elindul, a fogadó felé, mikor hangot hall. Tehát nem nyuszi a férfi.*
*Csak remélni tudta hogy a férfi megszólal, hisz akkor hamarabb kezdődhetnek a dolgok. Meg sem lepődik a megszólításon, a "Szépségem" szót elégszer hallotta. Bár rendszerint fizető "vevő"-k szokták ezt használni, nem tulajdonít neki nagyobb szerepet.*
-Megbocsássak? *Szép lassan fordul meg, fölvéve csábító mosolyát, és kissé döntött fejjel néz a férfire. Előveszi búgó hangját és folytatja.* Nem is tudom... Megérdemled? *Ekkor szépen lassan megindul a férfi felé, és mikor odaér felnéz rá, megérinti a másik karját, és ujját szépen lassan végighúzza rajta.* Sietnék? Ha akarod lehetek lassabb... *Ekkor érezhetően lelassítja ujját, és várja a férfi reakcióját akibe eddig remélhetőleg belefojtotta a szót.*
*A víz igazán frissítő. Épp elmerülne a víz gyönyörében, mikor észreveszi hogy figyelik. Szint láthatatlanul oldalra pillant és egy férfit lát meg. ~Elf. És úgy tűnik nem túl szemérmes.~ Ha nem ő lenne, talán megsértődne a férfi tekintetén, de hát ő, ő. Nem zavarja a férfi figyelme, sőt élvezi. Annyira hogy már a vízre nem is figyel. Kíváncsi hogy a férfi mer-e kezdeményezni, mert anélkül nehezen tudna bármit csinálni. Így hirtelenjében elindul, a fogadó felé, mikor hangot hall. Tehát nem nyuszi a férfi.*
*Csak remélni tudta hogy a férfi megszólal, hisz akkor hamarabb kezdődhetnek a dolgok. Meg sem lepődik a megszólításon, a "Szépségem" szót elégszer hallotta. Bár rendszerint fizető "vevő"-k szokták ezt használni, nem tulajdonít neki nagyobb szerepet.*
-Megbocsássak? *Szép lassan fordul meg, fölvéve csábító mosolyát, és kissé döntött fejjel néz a férfire. Előveszi búgó hangját és folytatja.* Nem is tudom... Megérdemled? *Ekkor szépen lassan megindul a férfi felé, és mikor odaér felnéz rá, megérinti a másik karját, és ujját szépen lassan végighúzza rajta.* Sietnék? Ha akarod lehetek lassabb... *Ekkor érezhetően lelassítja ujját, és várja a férfi reakcióját akibe eddig remélhetőleg belefojtotta a szót.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-04 19:54:20
Üzenet elküldve: 2015-06-04 19:54:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Imyr Lyzin//
*Lassacskán elhagyja az őrtornyot, és megérkezik a főtérre. Itt sincsen valami hatalmas tömeg, de sokkal többen vannak jelen, mint a toronynál, vagy a kapunál. Leszáll lováról, és gyalog vezeti tovább. Ami szemet szúr neki a főtéren, az a szökőkút. Nem is tétovázik sokat, egyből elindul felé. A lova nagyokat kortyol a vízből és ő maga sem tétovázik sokat. Leül a szélére és tömlője tartalmát kiönti a földre, hisz rendesen beleposhadt már a hosszú út során. A másik tömlőjében aranyszínű elfbor található, de azt valami különleges alkalomra szánja. Telemeríti tömlőjét a kútban és mohón inni kezd. Hirtelen egy leányzó jelenik meg a kútnál. Awiros szemügyre veszi, de nem szól semmit. *
~Igazán csinos teremtés... ~
*Közben gondolatban már levetkőztette a leányzót, de még mindig nem szólal meg. Próbálja megsaccolni korát. Arra rájött, hogy nem "tiszta" elf. Az elfeket könnyen megtudja különböztetni a fattyaktól. Ez cseppet sem zavarja, hisz a külső jobban számít. Számtalanszor volt már nőkkel, de őt semmiképp nem nevezné nőnek. Körülbelül húsz lehet, amitől még kívánatosabb. Awiros legalább kétszer idősebb nála, de ezt úgysem tudná megállapítani, hiszen az elfeknél nem nagyon látszik meg a kor.
Közben befejezi az ivászatot, de tömlőjét ismét csak feltölti, mert ki tudja mikor lesz rá szükség.
A nő távozik, elég sietősen. Awiros jól, tisztán hallhatóan utána kiált: *
-Megbocsáss, szépségem! Hová ilyen sietősen?
*Lassacskán elhagyja az őrtornyot, és megérkezik a főtérre. Itt sincsen valami hatalmas tömeg, de sokkal többen vannak jelen, mint a toronynál, vagy a kapunál. Leszáll lováról, és gyalog vezeti tovább. Ami szemet szúr neki a főtéren, az a szökőkút. Nem is tétovázik sokat, egyből elindul felé. A lova nagyokat kortyol a vízből és ő maga sem tétovázik sokat. Leül a szélére és tömlője tartalmát kiönti a földre, hisz rendesen beleposhadt már a hosszú út során. A másik tömlőjében aranyszínű elfbor található, de azt valami különleges alkalomra szánja. Telemeríti tömlőjét a kútban és mohón inni kezd. Hirtelen egy leányzó jelenik meg a kútnál. Awiros szemügyre veszi, de nem szól semmit. *
~Igazán csinos teremtés... ~
*Közben gondolatban már levetkőztette a leányzót, de még mindig nem szólal meg. Próbálja megsaccolni korát. Arra rájött, hogy nem "tiszta" elf. Az elfeket könnyen megtudja különböztetni a fattyaktól. Ez cseppet sem zavarja, hisz a külső jobban számít. Számtalanszor volt már nőkkel, de őt semmiképp nem nevezné nőnek. Körülbelül húsz lehet, amitől még kívánatosabb. Awiros legalább kétszer idősebb nála, de ezt úgysem tudná megállapítani, hiszen az elfeknél nem nagyon látszik meg a kor.
Közben befejezi az ivászatot, de tömlőjét ismét csak feltölti, mert ki tudja mikor lesz rá szükség.
A nő távozik, elég sietősen. Awiros jól, tisztán hallhatóan utána kiált: *
-Megbocsáss, szépségem! Hová ilyen sietősen?
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-04 19:03:20
Üzenet elküldve: 2015-06-04 19:03:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Awiros Fodarhnell//
*Nemrég jött el idáig a karavánpihenőhöz. Tulajdonképpen nem jött hanem egy kereskedő kocsiján utazott, egyáltalán nem unatkozva. Megnyalja szája szélét az emlékre gondolva. De hát az csak egy kis munka volt utazásért. De most valami másért jött erre. Szórakozni. Észrevette már hogy Arthenior területén sokkal inkább rögzött nemesurak keresik fel, akikkel semmit nem szórakozik, viszont rendesen fizetnek. Most is van egy kis arany az erszényében, úgyhogy most szórakozhat kedvére. Akár egyszerre 2 embert is fölszedhet... ~Jó móka lehetne... De talán jöhetne elf. Vagy egy másik fél-elf. Vagy... Hmmm. Más inkább nem. Nem akarom hogy közöm legyen orkokhoz, óriásokhoz, és szerintem elég visszataszítóak a gnómok. A törpék meg törpék.~ Tündérekre nem is gondol, azok túl jóságosak hogy egy kis szórakozásban részt vegyenek. Elvannak ők a kakaóikkal.*
*A téren körülnézve nincs túl sok lélek, viszont a kútnál nem lát senkit. Mindig is kedvelte ezt a kutat. Az illata olyan vad, természetes, íze a folyók ízét idézi. Bár utóbbit nem kedveli, attól még értékeli a víz természetességét. Most egyenesen odamegy a kúthoz, és megmossa az arcát. Amennyiben nem zavarják meg, talán elindul a fogadó irányába, hátha ott talál valakit.*
*Nemrég jött el idáig a karavánpihenőhöz. Tulajdonképpen nem jött hanem egy kereskedő kocsiján utazott, egyáltalán nem unatkozva. Megnyalja szája szélét az emlékre gondolva. De hát az csak egy kis munka volt utazásért. De most valami másért jött erre. Szórakozni. Észrevette már hogy Arthenior területén sokkal inkább rögzött nemesurak keresik fel, akikkel semmit nem szórakozik, viszont rendesen fizetnek. Most is van egy kis arany az erszényében, úgyhogy most szórakozhat kedvére. Akár egyszerre 2 embert is fölszedhet... ~Jó móka lehetne... De talán jöhetne elf. Vagy egy másik fél-elf. Vagy... Hmmm. Más inkább nem. Nem akarom hogy közöm legyen orkokhoz, óriásokhoz, és szerintem elég visszataszítóak a gnómok. A törpék meg törpék.~ Tündérekre nem is gondol, azok túl jóságosak hogy egy kis szórakozásban részt vegyenek. Elvannak ők a kakaóikkal.*
*A téren körülnézve nincs túl sok lélek, viszont a kútnál nem lát senkit. Mindig is kedvelte ezt a kutat. Az illata olyan vad, természetes, íze a folyók ízét idézi. Bár utóbbit nem kedveli, attól még értékeli a víz természetességét. Most egyenesen odamegy a kúthoz, és megmossa az arcát. Amennyiben nem zavarják meg, talán elindul a fogadó irányába, hátha ott talál valakit.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-02 09:01:04
Üzenet elküldve: 2015-06-02 09:01:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A Zöldsárkányból a sátrakat is elhagyva egészen a főtérig futott, ahol most lihegve, kimerülve áll meg.*
~Mihez kezdjek magammal? Mihez kezdjek egyedül? Miért kellett mindennek elromlania?~
*Nitta elkeseredett és a helyzetében semmi jót nem lát. Magára van újra, mint nyolc éve már annyiszor.*
~Sokan azt mondanák, nem tudom megbecsülni magam. De nem vagyok ám ostoba! Kötöttem volna magam valaki olyan mellé, aki talán cimborája a tatám gyilkosának? Még ha nem is tudta, mi történt... Egy nap arra kellett volna rájönnöm, hogy egy asztalhoz kerülök azzal, ki jó pénzért elmetszette a torkát. Azt nem! Azt már nem! Jobb ez így. Majd csak összeakadok valakivel, olyannal, akinél ilyentől nem kell tartanom. Olyannal, aki nem várja, hogy évek elteltével is első szóra feküdjek mellé, hanem inkább nékem ajánlja a kényelmesebb helyet. Nem akkora ügy egy kis lovagiasság, egy egyszerű földművestől is kitelhet, és sokszor a nemesektől sem. De nem vagyok rongy. Nem kell eleve lemondanom arról, hogy valakinek egyszer majd valóban fontos legyek.~
*Amíg Nitta ezt végiggondolja addig ki is lihegi magát, majd útnak indul a csillagos ég alatt.*
~Mihez kezdjek magammal? Mihez kezdjek egyedül? Miért kellett mindennek elromlania?~
*Nitta elkeseredett és a helyzetében semmi jót nem lát. Magára van újra, mint nyolc éve már annyiszor.*
~Sokan azt mondanák, nem tudom megbecsülni magam. De nem vagyok ám ostoba! Kötöttem volna magam valaki olyan mellé, aki talán cimborája a tatám gyilkosának? Még ha nem is tudta, mi történt... Egy nap arra kellett volna rájönnöm, hogy egy asztalhoz kerülök azzal, ki jó pénzért elmetszette a torkát. Azt nem! Azt már nem! Jobb ez így. Majd csak összeakadok valakivel, olyannal, akinél ilyentől nem kell tartanom. Olyannal, aki nem várja, hogy évek elteltével is első szóra feküdjek mellé, hanem inkább nékem ajánlja a kényelmesebb helyet. Nem akkora ügy egy kis lovagiasság, egy egyszerű földművestől is kitelhet, és sokszor a nemesektől sem. De nem vagyok rongy. Nem kell eleve lemondanom arról, hogy valakinek egyszer majd valóban fontos legyek.~
*Amíg Nitta ezt végiggondolja addig ki is lihegi magát, majd útnak indul a csillagos ég alatt.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-05-31 22:38:08
Üzenet elküldve: 2015-05-31 22:38:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Futárszolgálat//
*A két alak úgy tűnik, hogy jobban el van foglalva egymással, mint az őszülő hajú férfival, aki rendíthetetlenül halad előre. Mikor már megbizonyosodott róla, hogy követik, lépteit felgyorsítja. Meglehet, hogy egyre gyorsuló lépteit nem tudják követni, s lemaradnak, annyira mégsem távolodik el, hogy néptelen utakon ne lehessen követni.
A Főtér irányába halad, viszont egy ponton megáll. Nem megy el teljsen az Őrtoronyig, csak annak közelében marad. Az egyik kereskedőbódénak használt tákolmány mellett tűnik el.
A két utazó, csak annyit láthatnak, hogy egy csizmás láb lóg ki a bódé mellől. A takarásból pedig halk nyöszörgés hallható, hasonló halk sopánkodással. A Főtér üres a korai hajnali órában, még nem érkeztek meg az árusok, s úgy tűnik, hogy az őrök is váltják egymást, s nincsenek itt jelenleg.*
- Jaj uram, kérem, tartson még ki. Nemsokára segítenek, csak tartson ki.
*Hallatszik az ide vezető alak erőtlen hangja.*
- Kro...Kro...Krog..al. Kik ők?
*Hallatszik a szakadozó, fájdalmas köhögésektől kísért hang. Egy ősz hajú férfi fekszik ott, ugyanolyan köpenyt visel, mint a másik, ám ennek széleit aranyszegély dísziti. Teljesen fehér haja egykor szorosan kontyba volt kötve, de most szanaszét terül szét a macskakövön. Egyik kezével a hasát fogja, ujjai közül vér szivárog. Másik kezében egy kisebb csomagot ölel szívéhez szorosan, nem engedve el. Ujjain több arany, ékkövekkel ékített gyűrű látható.*
*A két alak úgy tűnik, hogy jobban el van foglalva egymással, mint az őszülő hajú férfival, aki rendíthetetlenül halad előre. Mikor már megbizonyosodott róla, hogy követik, lépteit felgyorsítja. Meglehet, hogy egyre gyorsuló lépteit nem tudják követni, s lemaradnak, annyira mégsem távolodik el, hogy néptelen utakon ne lehessen követni.
A Főtér irányába halad, viszont egy ponton megáll. Nem megy el teljsen az Őrtoronyig, csak annak közelében marad. Az egyik kereskedőbódénak használt tákolmány mellett tűnik el.
A két utazó, csak annyit láthatnak, hogy egy csizmás láb lóg ki a bódé mellől. A takarásból pedig halk nyöszörgés hallható, hasonló halk sopánkodással. A Főtér üres a korai hajnali órában, még nem érkeztek meg az árusok, s úgy tűnik, hogy az őrök is váltják egymást, s nincsenek itt jelenleg.*
- Jaj uram, kérem, tartson még ki. Nemsokára segítenek, csak tartson ki.
*Hallatszik az ide vezető alak erőtlen hangja.*
- Kro...Kro...Krog..al. Kik ők?
*Hallatszik a szakadozó, fájdalmas köhögésektől kísért hang. Egy ősz hajú férfi fekszik ott, ugyanolyan köpenyt visel, mint a másik, ám ennek széleit aranyszegély dísziti. Teljesen fehér haja egykor szorosan kontyba volt kötve, de most szanaszét terül szét a macskakövön. Egyik kezével a hasát fogja, ujjai közül vér szivárog. Másik kezében egy kisebb csomagot ölel szívéhez szorosan, nem engedve el. Ujjain több arany, ékkövekkel ékített gyűrű látható.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-05-29 17:37:03
Üzenet elküldve: 2015-05-29 17:37:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A hajnal első sugarai átfurakodnak a sátor rühe-rongyos anyagán. Szemei szinte rögtön kipattannak. Egy újabb nap. A minap a szomszéd lánynak segített felállítani a sátrat, ám azon nyomban nyugovóra is tért. Sokáig forgolódott a tücskök ciripelését hallgatva, s hamar elhatározásra jutott. Megteszi. Ma megteszi.
~Elindulok.~
Jelenti ki magabiztosan. Gyorsan feltápászkodik – a lehetőségekhez mérve a sátorba. Gyorsan magára kapja gönceit, s már lép is ki a sátorból. A nap még csak a horizontot súrolja, kevesen vannak még fent. Ám a Zöldsárkányból hallani még az elmúlt este italozásának utolsó hangjait. Egy meleg mosoly kúszik arcára, ahogy lassan Ezredeshez lép.*
- Azért hiányozni fog.
*Tekint barna hátasára, aki szintúgy most kezd el ébredezni, a lány puha kezeinek érintése végett.*
- Elmegyünk, jó? Végre lemegyünk Délre. Ide később is vissza fogunk majd térni. Ki tudja, talán társaságba.
*Kevés holmiját, ami egy farkas prém, átveti Ezredes hátán, majd követi ő is. Nem használ nyerget, a miatt rengeteget vitatkozott drága húgával. No meg édesanyjával is. Ám így jóval gyorsabban erősödtek meg lábizmai, igaz nagyobb fájdalom kíséretében is. De a fájdalom számukra csak egy olyan kihívás, amit büszkén küzdenek le. Testvérei szintjét tán sose fogja elérni, atyjuk nem olyan neveltetést szánt nekik. Ki tudja, talán nem hitte el, hogy képesek lennének túlélni. Számukra inkább másfajta neveltetést képzelt el. Nem ültek otthon és varrogattak, és olvasgattak egész nap, mint ahogy más család tette a környékükön. Keményen megdolgoztak minden nap, a háztartás tagjaival együtt. Gyerekkorától kezdve nem volt számára szégyen a munka, sose felejtette el, hogy honnan is származik. Izmai lassan erősödtek meg, lassabban mint fivéreié.
Kilépve a sátrak útvesztőjétől búcsút vesz az őrtől. Bár előtte még egy gyors útbaigazítást kér tőle, hogy mégis merre lenne ildomos elindulnia.
Ezt megköszönve rúg Ezredes oldalába, s indul el vágtába a felkelő nap fényében.*
~Elindulok.~
Jelenti ki magabiztosan. Gyorsan feltápászkodik – a lehetőségekhez mérve a sátorba. Gyorsan magára kapja gönceit, s már lép is ki a sátorból. A nap még csak a horizontot súrolja, kevesen vannak még fent. Ám a Zöldsárkányból hallani még az elmúlt este italozásának utolsó hangjait. Egy meleg mosoly kúszik arcára, ahogy lassan Ezredeshez lép.*
- Azért hiányozni fog.
*Tekint barna hátasára, aki szintúgy most kezd el ébredezni, a lány puha kezeinek érintése végett.*
- Elmegyünk, jó? Végre lemegyünk Délre. Ide később is vissza fogunk majd térni. Ki tudja, talán társaságba.
*Kevés holmiját, ami egy farkas prém, átveti Ezredes hátán, majd követi ő is. Nem használ nyerget, a miatt rengeteget vitatkozott drága húgával. No meg édesanyjával is. Ám így jóval gyorsabban erősödtek meg lábizmai, igaz nagyobb fájdalom kíséretében is. De a fájdalom számukra csak egy olyan kihívás, amit büszkén küzdenek le. Testvérei szintjét tán sose fogja elérni, atyjuk nem olyan neveltetést szánt nekik. Ki tudja, talán nem hitte el, hogy képesek lennének túlélni. Számukra inkább másfajta neveltetést képzelt el. Nem ültek otthon és varrogattak, és olvasgattak egész nap, mint ahogy más család tette a környékükön. Keményen megdolgoztak minden nap, a háztartás tagjaival együtt. Gyerekkorától kezdve nem volt számára szégyen a munka, sose felejtette el, hogy honnan is származik. Izmai lassan erősödtek meg, lassabban mint fivéreié.
Kilépve a sátrak útvesztőjétől búcsút vesz az őrtől. Bár előtte még egy gyors útbaigazítást kér tőle, hogy mégis merre lenne ildomos elindulnia.
Ezt megköszönve rúg Ezredes oldalába, s indul el vágtába a felkelő nap fényében.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-05-10 07:28:21
Üzenet elküldve: 2015-05-10 07:28:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Ébredő erő - látomás //
* Viharfelhők gyülekeznek az égen. Thuzdag fülébe farkasüvöltést sodor a szél. Bár nem tudja hogyan, de a pusztában áll, s messze tőle a távolban néhány farkas vonyít az égre. A Romlott tétova léptekkel indul meg, az orkán erejű szél tolja maga előtt. *
~ Valami készülőben van fiam, készen kell állnod. ~
* Hallja meg apja érces hangját, ahogy közeledik a fakasokhoz, de el nem éri őket. Apró szúrást érez a vállában, s mikor odapillant, egy holló röppen fel a válláról, egyenesen a falka felé tartva. A vajákos maga is megindul, fut az erősödő szélben, ám megbotlik, s elhasal a földön. Mikor felpillant, maga előtt látja a hollót, amint egy behorpadt sisakon ül, s az orkot bámulja. *
~ Mi a kórság ez? ~
* Merül fel benne a kérdés, de ekkor a madár éles hangon felrikolt, és Thuzdag felébred. *
- Hogy kerültem én ide? -
* Néz körül megrökönyödve az ork, mert nem csak álmodta, hogy a pusztában van, tényleg ott hasal, egyedül a földön. Vér szivárog a szájából, mert ahogy elesett, alaposan megütötte magát. Felállás közben veszi észre azt a méretes követ, amiben megbotlott. A kőnek ijesztően sisak formája van. *
- Na jó. Talán ideje lenne, hogy utána nézzek a dolgoknak. -
* Határozza el magát Thuzdag, s elszánt arccal indul vissza a pihenő felé. *
* Viharfelhők gyülekeznek az égen. Thuzdag fülébe farkasüvöltést sodor a szél. Bár nem tudja hogyan, de a pusztában áll, s messze tőle a távolban néhány farkas vonyít az égre. A Romlott tétova léptekkel indul meg, az orkán erejű szél tolja maga előtt. *
~ Valami készülőben van fiam, készen kell állnod. ~
* Hallja meg apja érces hangját, ahogy közeledik a fakasokhoz, de el nem éri őket. Apró szúrást érez a vállában, s mikor odapillant, egy holló röppen fel a válláról, egyenesen a falka felé tartva. A vajákos maga is megindul, fut az erősödő szélben, ám megbotlik, s elhasal a földön. Mikor felpillant, maga előtt látja a hollót, amint egy behorpadt sisakon ül, s az orkot bámulja. *
~ Mi a kórság ez? ~
* Merül fel benne a kérdés, de ekkor a madár éles hangon felrikolt, és Thuzdag felébred. *
- Hogy kerültem én ide? -
* Néz körül megrökönyödve az ork, mert nem csak álmodta, hogy a pusztában van, tényleg ott hasal, egyedül a földön. Vér szivárog a szájából, mert ahogy elesett, alaposan megütötte magát. Felállás közben veszi észre azt a méretes követ, amiben megbotlott. A kőnek ijesztően sisak formája van. *
- Na jó. Talán ideje lenne, hogy utána nézzek a dolgoknak. -
* Határozza el magát Thuzdag, s elszánt arccal indul vissza a pihenő felé. *
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-05-08 12:15:54
Üzenet elküldve: 2015-05-08 12:15:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy új kezdet //
* Thuzdag immár kipihenten, s jóllakottan indul meg a karavánpihenő felé. A fekete köpeny a vállára terítve, a csuklya az arcába húzva. Szeméről laswannkezd visszahúzódni a duzzanat, aminek igazán örül. Ez már itt őrzött terület, ami abból is látszik, hogy amint a pihenő bejáratához közeledik, két jól megtermett és felszerelt katona lép elé. *
- Megállj idegen! Ki vagy, s mi dolgod erre? -
* Szólítja meg az egyik, s igyekszik a csuklya alá lesni. A Romlott kaján mosollyal a képén tolja hátra a szövetet, s engedi látni az arcát, fürödve a vele szemben állók megrökönyödésében. *
- Csak egy utazó, aki megállna itt, hogy aztán tovább mehessen. -
* A Romlott nem bírja megállni, hogy egy kis kételyt ne ébresszen, hát hozzáteszi. *
- Azonban azokért a balgákért, akiknek nem tetszik a képem, s ezt szóvá is teszik, nem kezeskesem. -
* Hangja nyugodt, csak tekintete villan egyet, ahogy hagyja köpenyét szétnyílni, láttatva fegyvereit. *
- Csak kerüld a bajt, az ilyeneket meg bízd csak ide. Akkor nem kerülsz te se bajba. -
* Feleli az őr, miután félre állt az ork útjából. *
- Itt megpihenhetsz, ehetsz, s bármikor távozhatsz. Mi figyelünk. -
* Teszi hozzá a másik is. Thuzdag elégedetten trappol be a pihenőbe, s keres magának egy nyugodt zugot. A napot azzal tölti, hogy beszédbe elegyedik a belső őrséggel, s tájékozódik a környékről. Alkonyatra már körvonalazódik is benne egy terv. *
* Thuzdag immár kipihenten, s jóllakottan indul meg a karavánpihenő felé. A fekete köpeny a vállára terítve, a csuklya az arcába húzva. Szeméről laswannkezd visszahúzódni a duzzanat, aminek igazán örül. Ez már itt őrzött terület, ami abból is látszik, hogy amint a pihenő bejáratához közeledik, két jól megtermett és felszerelt katona lép elé. *
- Megállj idegen! Ki vagy, s mi dolgod erre? -
* Szólítja meg az egyik, s igyekszik a csuklya alá lesni. A Romlott kaján mosollyal a képén tolja hátra a szövetet, s engedi látni az arcát, fürödve a vele szemben állók megrökönyödésében. *
- Csak egy utazó, aki megállna itt, hogy aztán tovább mehessen. -
* A Romlott nem bírja megállni, hogy egy kis kételyt ne ébresszen, hát hozzáteszi. *
- Azonban azokért a balgákért, akiknek nem tetszik a képem, s ezt szóvá is teszik, nem kezeskesem. -
* Hangja nyugodt, csak tekintete villan egyet, ahogy hagyja köpenyét szétnyílni, láttatva fegyvereit. *
- Csak kerüld a bajt, az ilyeneket meg bízd csak ide. Akkor nem kerülsz te se bajba. -
* Feleli az őr, miután félre állt az ork útjából. *
- Itt megpihenhetsz, ehetsz, s bármikor távozhatsz. Mi figyelünk. -
* Teszi hozzá a másik is. Thuzdag elégedetten trappol be a pihenőbe, s keres magának egy nyugodt zugot. A napot azzal tölti, hogy beszédbe elegyedik a belső őrséggel, s tájékozódik a környékről. Alkonyatra már körvonalazódik is benne egy terv. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835