Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:15:27
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:15:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*Giselli csak részben érti az alkut a két férfi között. Valóban nemes, és valóban volt már része intrikában, de ő maga soha nem űzte, hiszen inkább tudósféle, mint áskálódó, törtető valaki. Nincs is olyan kifinomult érzéke hozzá, mint amilyenről éppen Goer tesz tanúbizonyságot. Mondhatjuk úgy is, hogy inkább töltötte a napjait a könyvtárban, vagy a kastélyparkban egy padon, olvasgatva, minthogy nyilvánosan kellesse magát a férfiak előtt, mint a wegtoreni nemesi kör más, eladósorban lévő lányai.
Azt leveszi a beszélgetésből, hogy halálosan megfenyegeti Goert a fickó, de, hogy emellett szolgálatait ajánlja fel, azt már nem látja át.*
-Köszönöm hát, Sir Goer.
*Köszöni meg ezúttal most már a nevet is hozzáfűzve, apró mosollyal ajkain, mely aztán hamar le is hervad, ahogy választ kap a kérdésére is, mely válasz mélységesen megdöbbenti.*
-Ó, jaj!
*Kapja kezét szájához, belesápad a hírbe. Hát lehet ezt bármi módon is kárpótolni? Nem ér annyit az a nyavalyás kocsikerék. No persze, ott a jó öreg kocsis, akiért viszont szintén kezd már aggódni. Goer pedig a parasztfiú felé fordul, hogy neki is megköszönje a segítséget, és a helyt állást. Gisellisandra is odafordul, és várja a kölyök válaszát.*
-Vígy magaddal Uram, és taníts.
*Egyszerű a válasz. A fiatal nő tekintete most a fiúról visszasiklik Goer arcára. Vajon miként is dönt a lovag?*
//Nyílt//
*Giselli csak részben érti az alkut a két férfi között. Valóban nemes, és valóban volt már része intrikában, de ő maga soha nem űzte, hiszen inkább tudósféle, mint áskálódó, törtető valaki. Nincs is olyan kifinomult érzéke hozzá, mint amilyenről éppen Goer tesz tanúbizonyságot. Mondhatjuk úgy is, hogy inkább töltötte a napjait a könyvtárban, vagy a kastélyparkban egy padon, olvasgatva, minthogy nyilvánosan kellesse magát a férfiak előtt, mint a wegtoreni nemesi kör más, eladósorban lévő lányai.
Azt leveszi a beszélgetésből, hogy halálosan megfenyegeti Goert a fickó, de, hogy emellett szolgálatait ajánlja fel, azt már nem látja át.*
-Köszönöm hát, Sir Goer.
*Köszöni meg ezúttal most már a nevet is hozzáfűzve, apró mosollyal ajkain, mely aztán hamar le is hervad, ahogy választ kap a kérdésére is, mely válasz mélységesen megdöbbenti.*
-Ó, jaj!
*Kapja kezét szájához, belesápad a hírbe. Hát lehet ezt bármi módon is kárpótolni? Nem ér annyit az a nyavalyás kocsikerék. No persze, ott a jó öreg kocsis, akiért viszont szintén kezd már aggódni. Goer pedig a parasztfiú felé fordul, hogy neki is megköszönje a segítséget, és a helyt állást. Gisellisandra is odafordul, és várja a kölyök válaszát.*
-Vígy magaddal Uram, és taníts.
*Egyszerű a válasz. A fiatal nő tekintete most a fiúról visszasiklik Goer arcára. Vajon miként is dönt a lovag?*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-11 23:49:01
Üzenet elküldve: 2015-08-11 23:49:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*Ahogy a zsoldos felemeli a kezét, Goer súlyos kényszert érez, hogy hátraforduljon. Természetesen, nem követi el ezt a hibát, mégis úgy érzi, hogy valaki oson a háta mögött, és a nagyhangú, részeg férfi azért ilyen nyugodt, mert biztosra veszi, hogy a társai ott osonnak Goer háta mögött, és a következő pillanatban egy váratlan tőr a lovag hátába mentesíti a kellemetlen közbelépéstől.
Végül a visszatartott lélegzett lassan kislisszol Goer ajka közül. Másodpercek telnek el, a nemes hölgy hátralép, az agresszor pedig lenyugodott. A karavánpihenő őrei tovább kérődznek magukban, unott pillantásokkal fürkészve a környezetüket. Egy biztos: nem lopták magukat a lovag szívébe.
A csavargó álszent hangtónusára Goer ajka megrezzen. Oldalt fordítja a férfit, majd eltaszítja magától, nagyot lökve a másik vállán. Amikor az megfordul, társai – három másik, haramia-szerű kinézetű, zsoldos-forma egyén – már felsorakoztak az első mellé. Egy fiatal, még szinte gyermek-ember, egy elf íjász nyugodt, szürke szemekkel, valamint egy hasonlóan részeg, kopasz, ápolatlan szakállt viselő fickó. Az elf felajzott íjat visel, ujjai lágy játékot játszanak a csípőjére erősített tegezből előmeredő nyílvesszők tollazatán, a kopasz pedig vigyorogva markolássza csatabárdját.
Cimborái közelében a vezér már sokkal magabiztosabbnak tűnik. A sunyi vigyor megvető, zord acsargássá változik, de felemelt kézzel megálljt int embereinek. Túl sok a városőr.
Odvas fogaira halál-forma vicsort rajzol mosolya.*
-Azzal tisztában vagy, hogy ezt még megbánod.*Nem kérdez, kijelent.
Goer leengedi a bal kezében tartott tőrt, jobbját pedig egykedvűen kardja markolatára csúsztatja. A bőrrel tekert markolat hűséges szeretőként simul ujjai alá. Elege van ebből az egészből.*
-Halni jöttetek e helyre?
*És igen. A kérdés megszüli a szükséges bizonytalanságot. Az elf íjász szeme nem rezzen, de a csatabárdos komoran két marokra fogja a fegyverét, míg a vezér és a fiatal fiú szükségesnek érzi meglazítani fegyverüket a hüvelyben. Szemmel láthatóan mind tisztában vannak vele, hogy egy szemtől szembeni harc Goer ellen valamelyikük, vagy talán többedmaguk életébe kerülne, és nem nagyon akaródzik nekik kockáztatni. A lovag határozott fellépése is megteszi a magáét, és a vezér tűnődve végigméri.
Aztán elvigyorodik.*
-Achar, a Sakál. Jegyezd meg ezt a nevet, lovag!
-Talán egy nap Achar fogai tépik fel a torkomat?
-Meglehet*biccent a zsoldosvezér.* De a sakál óvatos állat, sir. Sokszor inkább kísér egy veszélyes ragadozót, mint hogy szembeszegüljön vele.
-Míg a becsületességet hírből sem ismeri.
*Achar töredezett fogú mosolyt villant.*
-Ez az alku része.
*Azzal megfordul, és kíséretét maga után intve a távozás mezejére lép.
Goer csak ekkor fordul vissza a leány felé, aki talán mit sem fogott fel az egész társalgásból. Bár, nemesen született, az intrika talán épp annyira a vérében van, mint Goernek, így tisztában lehet vele, hogy miközben Achar megfenyegette Goert, egyben a szolgálatait is felajánlotta.
Amikor a leány közelebb lép, és bemutatkozik, Goer a hüvelyébe csúsztatja a tőrt, majd aláfogva a felé nyújtott kéznek, kézháttal felfelé fordítja, és előre hajolva csókol lehel rá. Immár Gisellisandra számára is egyértelmű lehet, hogy megmentője nemes vérű; Goer ajka nem érinti a finom bőrt, ujjai is épp csak leheletnyit. A csók valahol a kézhát felett, a levegőben sóhajtja magát Gisell bőrére.*
-Sir Goer vagyok, a Mardar-ház harmadszülött fia*mutatkozik be udvariasan.
Fagyott, kiismerhetetlen arcán aztán kelletlen rándulás fut végig, amikor Ovar felől érdeklődik a leány. A csend túl hosszúra nyúlik, és a hazugság, mint eleddig sosem, most sem érkezik megváltó könnyedséggel. Az igazság szavai pedig fájdalmasan forgatják meg a tőrt a szívben.*
-Egy gyermek került a paták alá. De aggódnia nem kell, hölgyem. Sikerült békés mederbe terelnem a gyász hangulatát, s ez úton kérem elnézését, amiért távol maradtam kegyedtől.
*Csak most pillant oldalra a még mindig a ló zabláját markoló Ostra.*
-Neked pedig hálával tartozom, ifjú! Kérj bármit, s ha módomban áll, megadom.
//Nyílt//
*Ahogy a zsoldos felemeli a kezét, Goer súlyos kényszert érez, hogy hátraforduljon. Természetesen, nem követi el ezt a hibát, mégis úgy érzi, hogy valaki oson a háta mögött, és a nagyhangú, részeg férfi azért ilyen nyugodt, mert biztosra veszi, hogy a társai ott osonnak Goer háta mögött, és a következő pillanatban egy váratlan tőr a lovag hátába mentesíti a kellemetlen közbelépéstől.
Végül a visszatartott lélegzett lassan kislisszol Goer ajka közül. Másodpercek telnek el, a nemes hölgy hátralép, az agresszor pedig lenyugodott. A karavánpihenő őrei tovább kérődznek magukban, unott pillantásokkal fürkészve a környezetüket. Egy biztos: nem lopták magukat a lovag szívébe.
A csavargó álszent hangtónusára Goer ajka megrezzen. Oldalt fordítja a férfit, majd eltaszítja magától, nagyot lökve a másik vállán. Amikor az megfordul, társai – három másik, haramia-szerű kinézetű, zsoldos-forma egyén – már felsorakoztak az első mellé. Egy fiatal, még szinte gyermek-ember, egy elf íjász nyugodt, szürke szemekkel, valamint egy hasonlóan részeg, kopasz, ápolatlan szakállt viselő fickó. Az elf felajzott íjat visel, ujjai lágy játékot játszanak a csípőjére erősített tegezből előmeredő nyílvesszők tollazatán, a kopasz pedig vigyorogva markolássza csatabárdját.
Cimborái közelében a vezér már sokkal magabiztosabbnak tűnik. A sunyi vigyor megvető, zord acsargássá változik, de felemelt kézzel megálljt int embereinek. Túl sok a városőr.
Odvas fogaira halál-forma vicsort rajzol mosolya.*
-Azzal tisztában vagy, hogy ezt még megbánod.*Nem kérdez, kijelent.
Goer leengedi a bal kezében tartott tőrt, jobbját pedig egykedvűen kardja markolatára csúsztatja. A bőrrel tekert markolat hűséges szeretőként simul ujjai alá. Elege van ebből az egészből.*
-Halni jöttetek e helyre?
*És igen. A kérdés megszüli a szükséges bizonytalanságot. Az elf íjász szeme nem rezzen, de a csatabárdos komoran két marokra fogja a fegyverét, míg a vezér és a fiatal fiú szükségesnek érzi meglazítani fegyverüket a hüvelyben. Szemmel láthatóan mind tisztában vannak vele, hogy egy szemtől szembeni harc Goer ellen valamelyikük, vagy talán többedmaguk életébe kerülne, és nem nagyon akaródzik nekik kockáztatni. A lovag határozott fellépése is megteszi a magáét, és a vezér tűnődve végigméri.
Aztán elvigyorodik.*
-Achar, a Sakál. Jegyezd meg ezt a nevet, lovag!
-Talán egy nap Achar fogai tépik fel a torkomat?
-Meglehet*biccent a zsoldosvezér.* De a sakál óvatos állat, sir. Sokszor inkább kísér egy veszélyes ragadozót, mint hogy szembeszegüljön vele.
-Míg a becsületességet hírből sem ismeri.
*Achar töredezett fogú mosolyt villant.*
-Ez az alku része.
*Azzal megfordul, és kíséretét maga után intve a távozás mezejére lép.
Goer csak ekkor fordul vissza a leány felé, aki talán mit sem fogott fel az egész társalgásból. Bár, nemesen született, az intrika talán épp annyira a vérében van, mint Goernek, így tisztában lehet vele, hogy miközben Achar megfenyegette Goert, egyben a szolgálatait is felajánlotta.
Amikor a leány közelebb lép, és bemutatkozik, Goer a hüvelyébe csúsztatja a tőrt, majd aláfogva a felé nyújtott kéznek, kézháttal felfelé fordítja, és előre hajolva csókol lehel rá. Immár Gisellisandra számára is egyértelmű lehet, hogy megmentője nemes vérű; Goer ajka nem érinti a finom bőrt, ujjai is épp csak leheletnyit. A csók valahol a kézhát felett, a levegőben sóhajtja magát Gisell bőrére.*
-Sir Goer vagyok, a Mardar-ház harmadszülött fia*mutatkozik be udvariasan.
Fagyott, kiismerhetetlen arcán aztán kelletlen rándulás fut végig, amikor Ovar felől érdeklődik a leány. A csend túl hosszúra nyúlik, és a hazugság, mint eleddig sosem, most sem érkezik megváltó könnyedséggel. Az igazság szavai pedig fájdalmasan forgatják meg a tőrt a szívben.*
-Egy gyermek került a paták alá. De aggódnia nem kell, hölgyem. Sikerült békés mederbe terelnem a gyász hangulatát, s ez úton kérem elnézését, amiért távol maradtam kegyedtől.
*Csak most pillant oldalra a még mindig a ló zabláját markoló Ostra.*
-Neked pedig hálával tartozom, ifjú! Kérj bármit, s ha módomban áll, megadom.
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-11 16:31:36
Üzenet elküldve: 2015-08-11 16:31:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ahlaren és Goer//
//Nyílt//
*Giselli számára az a néhány pillanat, vagy talán egy perc is, évezredeknek tűnik. Ennyi ideig kényszerül belélegezni a borgőzös leheletet, az áporodott izzadtságszagot, és érinteni a koszos ruhát az ismeretlen férfin. Ennyi időre van szüksége megmentőjének, hogy tőrt rántson, s megragadja a támadót. A fickó nem sokat ugrál. A penge hűvöse lehűti forró vérét. Egyetlen szajha sem ér annyit, hogy vérét vegyék érte.*
-Még hogy nemeshölgy.
*Löki el magától, s tartja fel kissé mind a két karját. Van elég szajha a sátortáborban. Olyan is akad közöttük, aki egy vacsoráért, vagy pohár italért elégíti ki egy férfi mocskos vágyait. Minek ezért arcoskodni?*
-Miért nem mondtad cimbi, hogy a tiéd a nő?
*Megenyhült, barátságos tónus, ahogy lopva hátrapislant. Tenyereit széttárja, de karját nem engedi le, azok még mindig vállmagasságban vannak.*
-Látod, elengedtem.
*Rázza meg kicsit azt a vállát, melyet Goer ujjai fognak satuba.
Giselli közben hátra is lép, hogy kartávon kívülre kerüljön a fickótól. Tekintete hálásan fordul Goer felé.*
-Köszönöm Uram.
*Szavai, ahogy tekintete is, őszinte hálát sugároznak. Megkönnyebbül is. Talán most már nem lesz gond, minden a helyére kerül.
Ha Goer engedi, akkor a fickó sunyi vigyort varázsolva a képére, indul vissza a cimboráihoz. Lopott tekintete nem ígér semmi jót a jövőre nézve. Lehet, a két vándor nemesnek jobb, ha nem a sátortáborban, de nem is a karavánpihenőben töltik az éjszakát, hanem minél hamarabb elhagyják e helyet.
De addig még sok minden történhet.
Amennyiben a fickó távozhat mellőlük, mert Goer elengedte, akkor a fiatal nő a lovaghoz lép.*
-Köszönöm. *Mondja el még egyszer, majd kezét nyújtja.* Gisellisandra il Caalgen, Wegtorenből. Kinek fejezhetem ki hálámat a megmentésemért?
*Teszi még hozzá kérdését, majd még egyet, ha a férfi bemutatkozott.*
-Mi történt ott?
*Ugyanis Giselli nem látta, nem érzékelte a balesetet.*
//Nyílt//
*Giselli számára az a néhány pillanat, vagy talán egy perc is, évezredeknek tűnik. Ennyi ideig kényszerül belélegezni a borgőzös leheletet, az áporodott izzadtságszagot, és érinteni a koszos ruhát az ismeretlen férfin. Ennyi időre van szüksége megmentőjének, hogy tőrt rántson, s megragadja a támadót. A fickó nem sokat ugrál. A penge hűvöse lehűti forró vérét. Egyetlen szajha sem ér annyit, hogy vérét vegyék érte.*
-Még hogy nemeshölgy.
*Löki el magától, s tartja fel kissé mind a két karját. Van elég szajha a sátortáborban. Olyan is akad közöttük, aki egy vacsoráért, vagy pohár italért elégíti ki egy férfi mocskos vágyait. Minek ezért arcoskodni?*
-Miért nem mondtad cimbi, hogy a tiéd a nő?
*Megenyhült, barátságos tónus, ahogy lopva hátrapislant. Tenyereit széttárja, de karját nem engedi le, azok még mindig vállmagasságban vannak.*
-Látod, elengedtem.
*Rázza meg kicsit azt a vállát, melyet Goer ujjai fognak satuba.
Giselli közben hátra is lép, hogy kartávon kívülre kerüljön a fickótól. Tekintete hálásan fordul Goer felé.*
-Köszönöm Uram.
*Szavai, ahogy tekintete is, őszinte hálát sugároznak. Megkönnyebbül is. Talán most már nem lesz gond, minden a helyére kerül.
Ha Goer engedi, akkor a fickó sunyi vigyort varázsolva a képére, indul vissza a cimboráihoz. Lopott tekintete nem ígér semmi jót a jövőre nézve. Lehet, a két vándor nemesnek jobb, ha nem a sátortáborban, de nem is a karavánpihenőben töltik az éjszakát, hanem minél hamarabb elhagyják e helyet.
De addig még sok minden történhet.
Amennyiben a fickó távozhat mellőlük, mert Goer elengedte, akkor a fiatal nő a lovaghoz lép.*
-Köszönöm. *Mondja el még egyszer, majd kezét nyújtja.* Gisellisandra il Caalgen, Wegtorenből. Kinek fejezhetem ki hálámat a megmentésemért?
*Teszi még hozzá kérdését, majd még egyet, ha a férfi bemutatkozott.*
-Mi történt ott?
*Ugyanis Giselli nem látta, nem érzékelte a balesetet.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-11 15:07:34
Üzenet elküldve: 2015-08-11 15:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A főtérre érve nagy levegőt vesz. Nagyjából átjutott minden olyan ponton a városban, ahol bele köthettek volna. Ha igaz az általános hiedelem az efféle városkákról, még ha az egy karavánpihenő is, akkor itt egy kicsivel rugalmasabbak a strázsák és nem harapják le az ember fejét, ha az csúnyán néz.
Hogy megpihenjen leül, a szökőkút kávájára, ahonnan egy kevéske hűvös levegő száll fel a benne lévő víz miatt. Kellemes itt egy kicsit megpihenni. Leteszi a pityókákat is a kezéből melyeket eddig a karján cipelt, majd hátradől a karjaira támaszkodva. Arcát a nap melegébe tartva.
Egy szekeret kell fognia csupán, mely elviszi a városig. Mi sem könnyebb feladat ennél, mondjuk egy rendes embernek, ki rendesen is néz ki. Korántsem olyan egyszerű ilyen szakadtasan, szegényesen. Van az a pénz, mondaná a bölcs simlis. A nőstény kotorászni kezd szoknyája alatt, hogy megnézze van e nála valamennyi, s talál is egy vékonyka erszényt. Kibontja, s számolgatni kezdi. Először tizenötöt számlál, másodszorra ez az összeg felmegy negyvenre, harmadjára már csak huszonhét a kezében tartott pénz. Hiába, a számolás sosem volt erőssége. Negyedjére és ötödjére is más összeg jön ki, ezért inkább hagyja a fenébe. Visszaejti az érméket és zsebébe tömi az erszénykét.
~Próba, szerencse.~
Feláll a káváról és elindul a sorakozó szekerek irányába. Első célpontja egy szőke, hosszú hajú, borostás férfi. Egyértelmű undor ül ki az arcára, ahogy meglátja a nőt maga felé közeledni. Természetesen meg sem hallgatja mit akar, azonnal elzavarja a környezetéből. A Hitvány morog és felé köp, majd eltűnik a szeme elől. Jobbnak látja így, különben megölné, s az most nem a járható út.
Még két embert és egy gnómot kérdez meg. Az utóbbi megengedi, hogy hátul foglalja el a helyét. “ Csak igyekezz, mert azonnal indulunk, és kussolj. ” És a Hitvány kussol is. Ha tudná, nem lepődne meg, hogy ez ugyanaz a szekér, mint ami a bárdot vette fel az erdei úton.
A gnóm a lovak közé csap és a kormos, két másik girhes emberrel, s egy tagbaszakadt orkkal együtt elhagyja a pihenőt. A kapunál a szekért vezető gnóm elintézi őket, annyival, hogy ők a segítség a rakodáshoz.
A kedvesség és jóság néha nagyon furcsa formákban mutatkozik meg.*
Hogy megpihenjen leül, a szökőkút kávájára, ahonnan egy kevéske hűvös levegő száll fel a benne lévő víz miatt. Kellemes itt egy kicsit megpihenni. Leteszi a pityókákat is a kezéből melyeket eddig a karján cipelt, majd hátradől a karjaira támaszkodva. Arcát a nap melegébe tartva.
Egy szekeret kell fognia csupán, mely elviszi a városig. Mi sem könnyebb feladat ennél, mondjuk egy rendes embernek, ki rendesen is néz ki. Korántsem olyan egyszerű ilyen szakadtasan, szegényesen. Van az a pénz, mondaná a bölcs simlis. A nőstény kotorászni kezd szoknyája alatt, hogy megnézze van e nála valamennyi, s talál is egy vékonyka erszényt. Kibontja, s számolgatni kezdi. Először tizenötöt számlál, másodszorra ez az összeg felmegy negyvenre, harmadjára már csak huszonhét a kezében tartott pénz. Hiába, a számolás sosem volt erőssége. Negyedjére és ötödjére is más összeg jön ki, ezért inkább hagyja a fenébe. Visszaejti az érméket és zsebébe tömi az erszénykét.
~Próba, szerencse.~
Feláll a káváról és elindul a sorakozó szekerek irányába. Első célpontja egy szőke, hosszú hajú, borostás férfi. Egyértelmű undor ül ki az arcára, ahogy meglátja a nőt maga felé közeledni. Természetesen meg sem hallgatja mit akar, azonnal elzavarja a környezetéből. A Hitvány morog és felé köp, majd eltűnik a szeme elől. Jobbnak látja így, különben megölné, s az most nem a járható út.
Még két embert és egy gnómot kérdez meg. Az utóbbi megengedi, hogy hátul foglalja el a helyét. “ Csak igyekezz, mert azonnal indulunk, és kussolj. ” És a Hitvány kussol is. Ha tudná, nem lepődne meg, hogy ez ugyanaz a szekér, mint ami a bárdot vette fel az erdei úton.
A gnóm a lovak közé csap és a kormos, két másik girhes emberrel, s egy tagbaszakadt orkkal együtt elhagyja a pihenőt. A kapunál a szekért vezető gnóm elintézi őket, annyival, hogy ők a segítség a rakodáshoz.
A kedvesség és jóság néha nagyon furcsa formákban mutatkozik meg.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-10 18:21:04
Üzenet elküldve: 2015-08-10 18:21:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren, Gisellisandra//
//Nyílt//
//+16//
*Ahogy Goer közelebb lép, tekintete ösztönösen követi azt a mozdulatot, amit korábban a lókupec csinált, és körbepillant.
Elsősorban azt kutatja a szürke szempár, hogy van-e a közelben városőr, aki közbelépne. Az önbíráskodást a legritkább esetben tolerálják, és a kóbor lovag tapasztalata is azt mutatja, hogy általában akkor bukkannak fel a rend őrei, amikor valaki a földön fekszik, másvalaki pedig felette áll véres pengével. Ez általában elég rosszul veszi ki magát; kérdezni ilyen helyzetben pedig a legritkább esetben szoktak.
Másodsorban pedig a fickó társait kutatja szűk metszésű szemével. A hasonló, koszos csavargók, akik zsoldosoknak nevezik magukat, általában csak akkor bátrak, ha többedmagukkal vannak. Vagy ha félig öntudatlanra itták magukat. Ha pedig a kettő párosul, az eredmény katasztrofális lehet, és meglehetősen sokszor fordul vérfürdőbe.
Goernek nincs kedve vérfürdőt rendezni. Ha a zsoldos többedmagával van, hiába jó kardforgató a lovag, egy több ember elleni harc a vérébe, vagy akár az életébe kerülhet. Főleg úgy, hogy láncinge, pajzsa, sisakja a nyeregkápára erősítve, olajos rongyokba tekerve lóg. Két fegyvere a jobb oldalán lógó tőr, és a bal oldalán csüngő kard.
Mindezen gondolatok ellenére megtorpanás nélkül lép közelebb; másoknak talán forrófejűnek, meggondolatlannak tűnhet, holott óráknak tűnő percekkel ezelőtt épp ő volt az, aki az elf íjásznőnek a higgadtsággal szemben az indulatosság hátrányait ecsetelte. A valóságban azonban teljesen letisztult elmével, megfontolt nyugalommal lép a borízű hang tulajdonosa mögé.
Acél súrlódik bőrön, ahogy bal kezével elővonja tőrét. A fickó ahhoz is felelőtlenre itta magát, hogy megforduljon – csak a válla felett köpi hátra a szavakat. A villanó penge láttán a közelben tébláboló tömeg rögvest hátrálni kezd, és ha semmi sem akadályozza meg benne a lovagot, akkor a zsoldos mögé lépve, bal kezében lévő pengéjének hegyét tarkójához illeszti. Nem látja, hogy a másik visel-e láncinget, vagy bármi más acélruhát, ezért jobbjával ráfog a támadó vállára, hogy ne tudjon kifordulni a fegyver elől. Más talán hátulról átölelve a fickót, elölről a torkához illesztené a pengét, de ott van Gisellisandra, és egy véletlen, rossz mozdulat nem a megfelelő személy vérét veheti.
Goer amiatt nem érzi rosszul magát, hogy hátulról támadott. Korábbi szavaival jelezte ott létét, az, hogy a fickó nem fordult meg, saját ostobasága. Azt pedig a zsoldos nem tudhatja, hogy „támadója” nem fogja hátulról átdöfni az agyát.*
-Túl sokat ihattál, cimbi, ha nem látod, hogy nem egy szajhát, hanem egy nemes hölgyet szorongatsz. Engedd el, és cserébe megtarthatod az életedet. Szajházd le még egyszer, és faragok neked egy hátulsó szemet a tarkódra!
*A hangja továbbra is csendes morajlás, alig kivehető szélzúgás a tömeg viharában. Jobbjának acélos ujjai, persze csak ha sikerül megragadnia a részeg zsoldost, a vállába mélyednek, nyomatékot adva szavainak. Vagy legalább azt megtudja, hogy visel-e valami vasruhát a férfi a rongyos köpeny alatt.
Kicsit távolabb közben Ost és Zoda ide-oda rángatja a kantárt. A parasztfiú unja meg előbb – bal ökle meglendül, és a tolvaj a földre kerül. A rókaképű elég bölcs ahhoz, hogy ne rántson fegyvert ennyi ember előtt, főleg, hogy többen látták az összeszólalkozást. Ha Ost véletlenül szerezne egy szúrást vesére, azonnal őt gyanúsítanák.*
-Cseszd meg, parasztgyerek!*köpi ki a fogát egy adag vérrel a tolvaj, és négykézláb megpróbál eliszkolni. Ost utánaröhög.*
-Coki, he! Ez mán kijárt!*kék szeme viszont a kialakuló bonyodalmat figyeli a főtér közepén.*
A hozzászólás írója (Goer Mardar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 18:22:44
//Nyílt//
//+16//
*Ahogy Goer közelebb lép, tekintete ösztönösen követi azt a mozdulatot, amit korábban a lókupec csinált, és körbepillant.
Elsősorban azt kutatja a szürke szempár, hogy van-e a közelben városőr, aki közbelépne. Az önbíráskodást a legritkább esetben tolerálják, és a kóbor lovag tapasztalata is azt mutatja, hogy általában akkor bukkannak fel a rend őrei, amikor valaki a földön fekszik, másvalaki pedig felette áll véres pengével. Ez általában elég rosszul veszi ki magát; kérdezni ilyen helyzetben pedig a legritkább esetben szoktak.
Másodsorban pedig a fickó társait kutatja szűk metszésű szemével. A hasonló, koszos csavargók, akik zsoldosoknak nevezik magukat, általában csak akkor bátrak, ha többedmagukkal vannak. Vagy ha félig öntudatlanra itták magukat. Ha pedig a kettő párosul, az eredmény katasztrofális lehet, és meglehetősen sokszor fordul vérfürdőbe.
Goernek nincs kedve vérfürdőt rendezni. Ha a zsoldos többedmagával van, hiába jó kardforgató a lovag, egy több ember elleni harc a vérébe, vagy akár az életébe kerülhet. Főleg úgy, hogy láncinge, pajzsa, sisakja a nyeregkápára erősítve, olajos rongyokba tekerve lóg. Két fegyvere a jobb oldalán lógó tőr, és a bal oldalán csüngő kard.
Mindezen gondolatok ellenére megtorpanás nélkül lép közelebb; másoknak talán forrófejűnek, meggondolatlannak tűnhet, holott óráknak tűnő percekkel ezelőtt épp ő volt az, aki az elf íjásznőnek a higgadtsággal szemben az indulatosság hátrányait ecsetelte. A valóságban azonban teljesen letisztult elmével, megfontolt nyugalommal lép a borízű hang tulajdonosa mögé.
Acél súrlódik bőrön, ahogy bal kezével elővonja tőrét. A fickó ahhoz is felelőtlenre itta magát, hogy megforduljon – csak a válla felett köpi hátra a szavakat. A villanó penge láttán a közelben tébláboló tömeg rögvest hátrálni kezd, és ha semmi sem akadályozza meg benne a lovagot, akkor a zsoldos mögé lépve, bal kezében lévő pengéjének hegyét tarkójához illeszti. Nem látja, hogy a másik visel-e láncinget, vagy bármi más acélruhát, ezért jobbjával ráfog a támadó vállára, hogy ne tudjon kifordulni a fegyver elől. Más talán hátulról átölelve a fickót, elölről a torkához illesztené a pengét, de ott van Gisellisandra, és egy véletlen, rossz mozdulat nem a megfelelő személy vérét veheti.
Goer amiatt nem érzi rosszul magát, hogy hátulról támadott. Korábbi szavaival jelezte ott létét, az, hogy a fickó nem fordult meg, saját ostobasága. Azt pedig a zsoldos nem tudhatja, hogy „támadója” nem fogja hátulról átdöfni az agyát.*
-Túl sokat ihattál, cimbi, ha nem látod, hogy nem egy szajhát, hanem egy nemes hölgyet szorongatsz. Engedd el, és cserébe megtarthatod az életedet. Szajházd le még egyszer, és faragok neked egy hátulsó szemet a tarkódra!
*A hangja továbbra is csendes morajlás, alig kivehető szélzúgás a tömeg viharában. Jobbjának acélos ujjai, persze csak ha sikerül megragadnia a részeg zsoldost, a vállába mélyednek, nyomatékot adva szavainak. Vagy legalább azt megtudja, hogy visel-e valami vasruhát a férfi a rongyos köpeny alatt.
Kicsit távolabb közben Ost és Zoda ide-oda rángatja a kantárt. A parasztfiú unja meg előbb – bal ökle meglendül, és a tolvaj a földre kerül. A rókaképű elég bölcs ahhoz, hogy ne rántson fegyvert ennyi ember előtt, főleg, hogy többen látták az összeszólalkozást. Ha Ost véletlenül szerezne egy szúrást vesére, azonnal őt gyanúsítanák.*
-Cseszd meg, parasztgyerek!*köpi ki a fogát egy adag vérrel a tolvaj, és négykézláb megpróbál eliszkolni. Ost utánaröhög.*
-Coki, he! Ez mán kijárt!*kék szeme viszont a kialakuló bonyodalmat figyeli a főtér közepén.*
A hozzászólás írója (Goer Mardar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 18:22:44
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-10 14:37:10
Üzenet elküldve: 2015-08-10 14:37:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ahlaren és Goer//
//Nyílt//
-Engedjen el, kérem.
*Fordul riadtan arra. Csuklóját a rókaképű helyett, egy másik rossz arcú fickó tartja fogva. Az imént még ott röhögött a cimborákkal, otromba megjegyzésekkel bombázva az ifjú nőt. Jó fejjel magasabb a lánynál, hosszú, zsíros és gubancos haja a vállára lóg, ápolatlan szakáll és bajusz takarja arcát. Ruhája a csavargó zsoldosok megszokott öltözéke, szedett-vedett.
A fickó megjelenésére még a rókaképű is elhúzódik kissé, bár a ló kantárát nem engedi el. Szemmel láthatóan emezt nem a hátas érdekli, hanem az asszonyszemély. Ennek máris tanújelét adja.*
-Nálam is leróhatod a kárpótlást.
*Rántja maga felé Gisellit. Nem képes ellenállni. A lendülettől előre lép, szinte rápréselődve a bűzös leheletű, ápolatlan fickó mellkasára. Mögötte a rókaképű elvigyorodik, és szinte azonnal kihasználja a lehetőséget, hogy a lóval együtt elsétáljon. Ebben a korábbi parasztlegény akadályozza meg, aki szintén elmarkolja a kantárt. Nem szól egy szót sem, épp csak visszatartja a távozni készülőt.
Közben egy erőszakos kar fonódik az égszínkék selyemmel fedett derékra, és mohó száj próbál csókot lopni. Giselli támaszt lel a mellkason, és igyekszik távol tartani magától az erőszakoskodót. Nem szól, nem kiabál, csak küzd némán, de segítsége nem akad.
Vagy mégis.
A fickó háta mögött ugyanis ebben a pillanatban szólal meg Goer hangja, mintegy félbeszakítva az újabb kibontakozó eseményt.*
-Kopj le cimbi. A szajha az enyém.
*Köpi hátra agresszíven a szavait, oda sem pillantva, csak a nőt tartva ölelve még mindig, mintha már megvásárolt tulajdona lenne, aki felett csak és kizárólagosan ő egyedül rendelkezhet.*
//Nyílt//
-Engedjen el, kérem.
*Fordul riadtan arra. Csuklóját a rókaképű helyett, egy másik rossz arcú fickó tartja fogva. Az imént még ott röhögött a cimborákkal, otromba megjegyzésekkel bombázva az ifjú nőt. Jó fejjel magasabb a lánynál, hosszú, zsíros és gubancos haja a vállára lóg, ápolatlan szakáll és bajusz takarja arcát. Ruhája a csavargó zsoldosok megszokott öltözéke, szedett-vedett.
A fickó megjelenésére még a rókaképű is elhúzódik kissé, bár a ló kantárát nem engedi el. Szemmel láthatóan emezt nem a hátas érdekli, hanem az asszonyszemély. Ennek máris tanújelét adja.*
-Nálam is leróhatod a kárpótlást.
*Rántja maga felé Gisellit. Nem képes ellenállni. A lendülettől előre lép, szinte rápréselődve a bűzös leheletű, ápolatlan fickó mellkasára. Mögötte a rókaképű elvigyorodik, és szinte azonnal kihasználja a lehetőséget, hogy a lóval együtt elsétáljon. Ebben a korábbi parasztlegény akadályozza meg, aki szintén elmarkolja a kantárt. Nem szól egy szót sem, épp csak visszatartja a távozni készülőt.
Közben egy erőszakos kar fonódik az égszínkék selyemmel fedett derékra, és mohó száj próbál csókot lopni. Giselli támaszt lel a mellkason, és igyekszik távol tartani magától az erőszakoskodót. Nem szól, nem kiabál, csak küzd némán, de segítsége nem akad.
Vagy mégis.
A fickó háta mögött ugyanis ebben a pillanatban szólal meg Goer hangja, mintegy félbeszakítva az újabb kibontakozó eseményt.*
-Kopj le cimbi. A szajha az enyém.
*Köpi hátra agresszíven a szavait, oda sem pillantva, csak a nőt tartva ölelve még mindig, mintha már megvásárolt tulajdona lenne, aki felett csak és kizárólagosan ő egyedül rendelkezhet.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-10 05:11:54
Üzenet elküldve: 2015-08-10 05:11:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren, Gisellisandra//
//Nyílt//
-Jöjjön, Mana asszony*a csuhás felsegíti a vörösre sírt szemű asszonyt a földről, és gyanakvó pillantásokat vet Goerre.
Közben valaki egy pokrócot terít a szerencsétlenül járt gyermekre.
Az asszony megnyalja kicserepesedett száját.*
-Lovag? Az én Simeonomból?
-Ha őt választja.
-Simeon már tizenegy esztendős*hallatja ismét a hangját a pap.* Olivar jobb választás lenne, ha…*elharapja a mondatot, mire az asszony felé kapja a fejét.*
-Ha? Gond van, atyám?
*A pap kelletlen képet vág.*
-Ha hinni akarsz ennek az embernek, hogy viszont látod a fiadat, Mana asszony. Meglehet, Ovar mellett Olivart is végleg elveszíted. Semmi sem garantálja, hogy ez az ember igazat mond.
-A papnak igaza van*biccent egykedvűen Goer, meglepve ezzel nem csak Mana asszonyt, de magát a csuhást is. Az ismét furcsállva végig méri.*
-Nem is tagadod? Hogy talán sosem látja újra a fiát?
-Kóbor lovag vagyok, csuhás! Az életem nem veszélytelen. Pusztán lovagi becsületszavamat adhatom, hogy mindent megteszek azért, hogy Olivar egy nap páncélban, karddal az oldalán térhessen haza.
*Az asszony rövid tűnődés után belekapaszkodik a pap karjába.*
-Bár Simeonnak van munkája, de hét… *felzokog* …hat éhes szájat kell etetnünk! De még a hat is sok, atyám! Óóó… vannak vidékek, ahol az anyák eladják a gyermekeiket, hogy megkíméljék őket az éhenhalástól! Miért lenne baj, ha én elfogadnám ennek a lovagnak a… segítségét?
-Mármint a bocsánatkérését?*zsörtölődik a pap, tekintete a letakart kis testre téved. Goer szinte hallja a gondolatait: „igaz, Ovarnak már mindegy.”
Végül a csuhás megvonja keshedt vállait.*
-Ebbe én nem szólhatok bele, asszony! A férjeddel kell megvitatnod.
-Igaz!*kap a szón Mana asszonyság.* Simeon tudni fogja, mi a helyes megoldás!
-És hol találom hites uradat, jóasszony? *kérdi a lovag.*
-Öt mérföldre lakunk egy tanyán, jó uram, napnyugatnak*az asszony hangja immár alázatos.* Talán ha pár nap múltán arra vezetne utad…
-Úgy lesz!*biccent Goer, aztán az erszényéért nyúl. Kisebb vagyon cserél gazdát, amikor 50aranyat átszámol Mana asszony (Mesélő (Jandra)) bugyellárisába.
* -A költségekre.
*Miután ezt elrendezte, kötőféken vezetve Szürke Szelet, visszafelé indul a ritkásabbá váló tömegben. Először még útba ejti a lókupecet, és visszakéri a kardját, miközben megveregeti a kanca nyakát.*
-Remek ló ez, uram*biccent oda a kövér férfinak, aki csillogó szemmel nyújtja át a kardot.*
-Hát, ha valaki ért hozzá! Ilyet én még nem láttam*csóválja a fejét a kupec.* Mindenki csak állt, szájtátva, egyedül maga volt az, aki tett is valamit.
-Kár, hogy egy ártatlan gyermek életébe került.
*A lókupec bizalmaskodón közelebb hajol.*
-Emiatt ne aggódjon. Talán még jót is tett a kis Ovarral. Simeon gazda meglehetősen szereti a bort… és sokszor inkább italra költi a pénzt, semmint ételre. Sokszor elveri Mana asszonyt is, mivel amikor részegen megmássza, nem emlékszik rá. Aztán meg van győződve róla, hogy a felesége a legnagyobb szajha a környéken, hogy így potyogtatja magából a kölyköket.
-Hmm…*konstatálja a történetet a lovag. Így már érthető, miért ment ilyen könnyen a dolog.
Ekkor hallja meg a durva röhögést a háta mögül, és megfordulva követi a lókupec érdeklődő tekintetét. A nemes leány, akit megmentett, ismét szorult helyzetbe került. Goer összevonja a szemöldökét.*
-Ennyire nem tisztelik erre a nemes vért?
-Tán máshol máshogy van?*kérdez vissza a kupec a vállát vonogatva.*
-Ott, ahonnan én jövök, a pórnép a szemünkbe sem mer nézni.
-Hja, kérem… nevelés kérdése.
-Minden bizonnyal. Ha megbocsát… *biccent Goer, és Gisellisandra, valamint a körülötte összegyűlt kis társaság felé veszi a lépteit. Menet közben bal kezét kardjra markolatára helyezi, és meglazítja a hüvelyben.
A lókupec ezt látva bólint egyet.*
-Nyilván itt is nevelni akar *azzal oldalra sandít a közelben álló városőrök felé, hogy ők vajon mikor óhajtanak beleavatkozni a dologba. Azonban úgy fest, a hőség rajtuk is elhintette a tunyaság magvait, és amíg nem villan acél, s nem folyik vér, nem akarnak közbelépni.
Gisellisandra pedig láthatja, ahogy vállig érő fekete hajú megmentője közeledik. A vörös hajú tolvajfiú mindebből nem sokat vehet észre, hiszen háttal áll neki, de a lány szemügyre veheti a férfit, aki lovon nem tűnt ekkorának. A körszakállas, acélszürke szemű, szűk szemrésű idegen robosztus, vállas alak, termetre két méter közeli lehet, mégis könnyedén, magabiztosan mozog.
Hamarosan elég közel ér ahhoz, hogy hallassa a hangját.*
-Valami gond van?
*A lovag hangja hűvös és csendes; fenyegető, pusztító morajlás, amely ijesztőbb, mintha megragadva a tolvaj vállát egy brutális parasztlengővel indított volna.*
//Nyílt//
-Jöjjön, Mana asszony*a csuhás felsegíti a vörösre sírt szemű asszonyt a földről, és gyanakvó pillantásokat vet Goerre.
Közben valaki egy pokrócot terít a szerencsétlenül járt gyermekre.
Az asszony megnyalja kicserepesedett száját.*
-Lovag? Az én Simeonomból?
-Ha őt választja.
-Simeon már tizenegy esztendős*hallatja ismét a hangját a pap.* Olivar jobb választás lenne, ha…*elharapja a mondatot, mire az asszony felé kapja a fejét.*
-Ha? Gond van, atyám?
*A pap kelletlen képet vág.*
-Ha hinni akarsz ennek az embernek, hogy viszont látod a fiadat, Mana asszony. Meglehet, Ovar mellett Olivart is végleg elveszíted. Semmi sem garantálja, hogy ez az ember igazat mond.
-A papnak igaza van*biccent egykedvűen Goer, meglepve ezzel nem csak Mana asszonyt, de magát a csuhást is. Az ismét furcsállva végig méri.*
-Nem is tagadod? Hogy talán sosem látja újra a fiát?
-Kóbor lovag vagyok, csuhás! Az életem nem veszélytelen. Pusztán lovagi becsületszavamat adhatom, hogy mindent megteszek azért, hogy Olivar egy nap páncélban, karddal az oldalán térhessen haza.
*Az asszony rövid tűnődés után belekapaszkodik a pap karjába.*
-Bár Simeonnak van munkája, de hét… *felzokog* …hat éhes szájat kell etetnünk! De még a hat is sok, atyám! Óóó… vannak vidékek, ahol az anyák eladják a gyermekeiket, hogy megkíméljék őket az éhenhalástól! Miért lenne baj, ha én elfogadnám ennek a lovagnak a… segítségét?
-Mármint a bocsánatkérését?*zsörtölődik a pap, tekintete a letakart kis testre téved. Goer szinte hallja a gondolatait: „igaz, Ovarnak már mindegy.”
Végül a csuhás megvonja keshedt vállait.*
-Ebbe én nem szólhatok bele, asszony! A férjeddel kell megvitatnod.
-Igaz!*kap a szón Mana asszonyság.* Simeon tudni fogja, mi a helyes megoldás!
-És hol találom hites uradat, jóasszony? *kérdi a lovag.*
-Öt mérföldre lakunk egy tanyán, jó uram, napnyugatnak*az asszony hangja immár alázatos.* Talán ha pár nap múltán arra vezetne utad…
-Úgy lesz!*biccent Goer, aztán az erszényéért nyúl. Kisebb vagyon cserél gazdát, amikor 50aranyat átszámol Mana asszony (Mesélő (Jandra)) bugyellárisába.
* -A költségekre.*Miután ezt elrendezte, kötőféken vezetve Szürke Szelet, visszafelé indul a ritkásabbá váló tömegben. Először még útba ejti a lókupecet, és visszakéri a kardját, miközben megveregeti a kanca nyakát.*
-Remek ló ez, uram*biccent oda a kövér férfinak, aki csillogó szemmel nyújtja át a kardot.*
-Hát, ha valaki ért hozzá! Ilyet én még nem láttam*csóválja a fejét a kupec.* Mindenki csak állt, szájtátva, egyedül maga volt az, aki tett is valamit.
-Kár, hogy egy ártatlan gyermek életébe került.
*A lókupec bizalmaskodón közelebb hajol.*
-Emiatt ne aggódjon. Talán még jót is tett a kis Ovarral. Simeon gazda meglehetősen szereti a bort… és sokszor inkább italra költi a pénzt, semmint ételre. Sokszor elveri Mana asszonyt is, mivel amikor részegen megmássza, nem emlékszik rá. Aztán meg van győződve róla, hogy a felesége a legnagyobb szajha a környéken, hogy így potyogtatja magából a kölyköket.
-Hmm…*konstatálja a történetet a lovag. Így már érthető, miért ment ilyen könnyen a dolog.
Ekkor hallja meg a durva röhögést a háta mögül, és megfordulva követi a lókupec érdeklődő tekintetét. A nemes leány, akit megmentett, ismét szorult helyzetbe került. Goer összevonja a szemöldökét.*
-Ennyire nem tisztelik erre a nemes vért?
-Tán máshol máshogy van?*kérdez vissza a kupec a vállát vonogatva.*
-Ott, ahonnan én jövök, a pórnép a szemünkbe sem mer nézni.
-Hja, kérem… nevelés kérdése.
-Minden bizonnyal. Ha megbocsát… *biccent Goer, és Gisellisandra, valamint a körülötte összegyűlt kis társaság felé veszi a lépteit. Menet közben bal kezét kardjra markolatára helyezi, és meglazítja a hüvelyben.
A lókupec ezt látva bólint egyet.*
-Nyilván itt is nevelni akar *azzal oldalra sandít a közelben álló városőrök felé, hogy ők vajon mikor óhajtanak beleavatkozni a dologba. Azonban úgy fest, a hőség rajtuk is elhintette a tunyaság magvait, és amíg nem villan acél, s nem folyik vér, nem akarnak közbelépni.
Gisellisandra pedig láthatja, ahogy vállig érő fekete hajú megmentője közeledik. A vörös hajú tolvajfiú mindebből nem sokat vehet észre, hiszen háttal áll neki, de a lány szemügyre veheti a férfit, aki lovon nem tűnt ekkorának. A körszakállas, acélszürke szemű, szűk szemrésű idegen robosztus, vállas alak, termetre két méter közeli lehet, mégis könnyedén, magabiztosan mozog.
Hamarosan elég közel ér ahhoz, hogy hallassa a hangját.*
-Valami gond van?
*A lovag hangja hűvös és csendes; fenyegető, pusztító morajlás, amely ijesztőbb, mintha megragadva a tolvaj vállát egy brutális parasztlengővel indított volna.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-09 17:41:05
Üzenet elküldve: 2015-08-09 17:41:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*És csak megérkezett végre, koszosan, porosan, izzadtan, józanul, de jelentősebb sérülések nélkül vészelve át az utat. Konkrét terve még most sincs, így az őrök kérdéseire is csak azt a félhazugságot préselte ki magából, mit útitársainak adott be: Apját keresi. És hozzá a magára maradt árvák kétségbeesett, reménykedő pillantását, jó hosszasan húzva, terjengősre szabva Halax megjelenésének finomított verzióját. Persze nem látták, de legalább őt beljebb bocsátják.
A Főtér egész más, mint Artheniorban, a nyüzsgés adott, de egészen más a jellege, lényegesen tetszetősebb, így zsebre dugott kézzel, érdeklődve bámészkodva, arcán elégedett kis vigyorral kezd felfedező körútba a sokaságban.*
A Főtér egész más, mint Artheniorban, a nyüzsgés adott, de egészen más a jellege, lényegesen tetszetősebb, így zsebre dugott kézzel, érdeklődve bámészkodva, arcán elégedett kis vigyorral kezd felfedező körútba a sokaságban.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:34:11
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:34:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ahlaren és Goer//
//Nyílt//
*És a műsornak még koránt sincs vége. A száguldás lóháton, csupán a felvezető volt, a színi előadás első felvonása, első színe. A cselekmény kicsúcsosodik, és most jön a keveredés, amely majd aztán valamikor egy végkifejletben érik össze. De az még odébb van.
Gisellisandra gyomrát ideges riadalom rántja görcsbe. Nem a bűzös lehelet okozza ezt, sokkal inkább a rókaképű megjelenése. Ösztönösen lép egyet közelebb a hátashoz, mely ím már némileg megnyugodva áll. Némileg, hiszen a körülötte hullámzó, mormogó tömeg kellően zavarja ahhoz, hogy orrlyukai kitáguljanak, s hosszakat szippantva a levegőből, nagyokat fújtasson. Izmai még remegnek az iménti vágtától, csak épp az elfojtott idegességtől.
A hátralépő lány háta így végül oldalról nyomódik az állat hasához, keze még fogja a kantárat. Ujjai fölött kerül rá a vörös hajú fickó marka, de hiába is szól bele a másik, a nagyszájú továbbra sem engedi a kötőféket.*
-Kérem... engedjenek tovább...
*Reménytelenül gyenge próbálkozás. Hangja alig jut el a közelben állókhoz, talán még a kakaskodók sem hallják.
Ruhája valóban kissé zilált, vállain elcsúszott, de ennél többet nem enged láttatni, bár az anyag a karcsú test vonalait követi, még akkor is, ha deréktól lefelé, a bokák körül véget érő szoknyarész, kellően bő. Tekintete most a köré verődött tömegben az ismeretlen megmentőt keresi, aki megállította a lovat. Közben füleit elérik a férfiak trágár ajánlatai, s ezektől, ha lehet, csak még inkább kellemetlenül érzi magát.
Akaratlan volt az egész baleset. Senkit nem szándékozott bajba sodorni, legkevésbé magát. S csak a jó ég tudja, mi történik, ha Goer nem állítja meg a lovat.
Közben a vörös, kit a másik Zodának szólított, erőszakosabbá válik. A markolt szíjat maga felé rántja, s mivel Giselli most ebbe kapaszkodik, vele együtt a lányt is. Akaratlanul lép előre párat a lendülettől, egyenesen a vörös kölyök mellkasára érkezve. Ösztönből támasztja ki magát, megakadályozandó a teljes érintkezést, de a helyzet most már eléggé kényelmetlenné válik a számára. Ujjai közben engedik a szárat, így a hátas szabad prédává válik az ismeretlen számára.*
-A lovam...
*Fordulna is vissza, de egy kéz fonódik csuklójára.*
-Ne olyan gyorsan szivi.
//Nyílt//
*És a műsornak még koránt sincs vége. A száguldás lóháton, csupán a felvezető volt, a színi előadás első felvonása, első színe. A cselekmény kicsúcsosodik, és most jön a keveredés, amely majd aztán valamikor egy végkifejletben érik össze. De az még odébb van.
Gisellisandra gyomrát ideges riadalom rántja görcsbe. Nem a bűzös lehelet okozza ezt, sokkal inkább a rókaképű megjelenése. Ösztönösen lép egyet közelebb a hátashoz, mely ím már némileg megnyugodva áll. Némileg, hiszen a körülötte hullámzó, mormogó tömeg kellően zavarja ahhoz, hogy orrlyukai kitáguljanak, s hosszakat szippantva a levegőből, nagyokat fújtasson. Izmai még remegnek az iménti vágtától, csak épp az elfojtott idegességtől.
A hátralépő lány háta így végül oldalról nyomódik az állat hasához, keze még fogja a kantárat. Ujjai fölött kerül rá a vörös hajú fickó marka, de hiába is szól bele a másik, a nagyszájú továbbra sem engedi a kötőféket.*
-Kérem... engedjenek tovább...
*Reménytelenül gyenge próbálkozás. Hangja alig jut el a közelben állókhoz, talán még a kakaskodók sem hallják.
Ruhája valóban kissé zilált, vállain elcsúszott, de ennél többet nem enged láttatni, bár az anyag a karcsú test vonalait követi, még akkor is, ha deréktól lefelé, a bokák körül véget érő szoknyarész, kellően bő. Tekintete most a köré verődött tömegben az ismeretlen megmentőt keresi, aki megállította a lovat. Közben füleit elérik a férfiak trágár ajánlatai, s ezektől, ha lehet, csak még inkább kellemetlenül érzi magát.
Akaratlan volt az egész baleset. Senkit nem szándékozott bajba sodorni, legkevésbé magát. S csak a jó ég tudja, mi történik, ha Goer nem állítja meg a lovat.
Közben a vörös, kit a másik Zodának szólított, erőszakosabbá válik. A markolt szíjat maga felé rántja, s mivel Giselli most ebbe kapaszkodik, vele együtt a lányt is. Akaratlanul lép előre párat a lendülettől, egyenesen a vörös kölyök mellkasára érkezve. Ösztönből támasztja ki magát, megakadályozandó a teljes érintkezést, de a helyzet most már eléggé kényelmetlenné válik a számára. Ujjai közben engedik a szárat, így a hátas szabad prédává válik az ismeretlen számára.*
-A lovam...
*Fordulna is vissza, de egy kéz fonódik csuklójára.*
-Ne olyan gyorsan szivi.
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-09 00:57:52
Üzenet elküldve: 2015-08-09 00:57:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren, Gisellisandra//
//Nyílt//
-Minden rendbe` van, naccsád? *egyszerű arc, bamba, barna szempár úszik be Gisellisandra látóterébe, ahogy az őt lóról lesegítő parasztfiú aggódva belepislog a kisasszony ábrázatába. Málé száján bizonytalan vigyor tetszeleg, odvas, szuvas fogai közül hagyma és olcsó lőre szaga terjeng elő. Csapzott, szőkésbarna haja félhosszúra hagyva, gubancosan omlik szelíden bárgyú vonásai elé, ahogy görnyedt tartással, alázatosan várakozik.
És közben be nem áll a szája.*
-Nem akartam én megfogdosni, no, de hát aszondta a fickó, szeggyem le a lúrúl. Amúgy cíp állat… hajjaj, mit meg nem adna jó apám egy ilyenért, he!
-Ez már csak kolbásznak lesz jó, instállom! *siklik közelebb egy rókaképű, vörös hajú, talán tizenöt tavaszt látott fiatalember. Fürge, ravaszdi szempár kutakodik a nemesen született vonásain, majd lejjebb siklik, hátha a meggyűrődött ruha láttatni enged ezt-azt.* Most jövök amonnan. Szegény Simeon gazda legkisebb fia került a ló alá. Hanem ha megengedi, kisasszony, ezt megfogom. Még megint elszalad! *markol rá a ló „kantárjára”.
A parasztfiú rosszalló pillantást vet a közbepofátlankodóra.*
-Mán megin` itten vagy, Zoda? Nem eltakarodsz, de rögvest? Mielőtt a kezedhe` ragad a lúnak a madzagja…
*A ravaszdi képű fiatal erre csak vihogni kezd.*
-Mondtam már neked, Ost: ha már szép nem vagy, hülye ne legyél. Soha nem tudtad rám bizonyítani, hogy lopok… *elvigyorodott.* Mármint, hogy lopnék!
-Még egy szó, osztán megnízzük, melyőnk lecc a szebbik!*tekergette meg az Ostnak nevezett parasztfiú bikanyakát. Jelképesen még a vállizmait is megmozgatta.
Közben a tömeg körbevette a hármast; néhány jobb képű zsoldos trágár ajánlatokkal bombázza a nemeslányt, míg jobb érzésű, de a női nemnél kevésbé sikeres, otrombább társaik tockosokkal próbálják kordában tartani a helyzetet. Most, hogy a közvetlen veszély elhárult, többen is próbálnak Gisellisandra kegyeibe férkőzni, miközben valós megmentője eltűnik a tömegben.
Igaz, szavát adta, hogy visszatér.*
*A lovag eközben visszalovagol oda, ahol szintén összetömörül a tömeg. Az egyik bazári oszlopnak támasztva egy vékony, egyszálbél, kecskeszakállas, varázslóforma egyén kókadozik, az oldalát szorongatva. Goer könnyen kisakkozza, hogy őt sodorta el Szürke Széllel.
A kisfiú már csúnyább látványt mutat.
Alig négy éves, szőke tincseit rozsdaszínű festi a vér. A meggyötört, lópaták által összezúzott aprócska test mellett egy tarka szoknyás asszony zokog, egy arra tévedt pap pedig éppen feladja az utolsó kenetet, amellyel útjára bocsátja a kifacsarodott testű gyermeket. Meglehet, feleslegesen, hiszen zsongó, csendes szavai immár csak egy porhüvelyhez szólnak.
Az aprócska test hasi részén véres a ruha, a szakadozott posztóingecske alól szürke, sikamlós kígyókként tekeregnek elő a felrepedt hasfalból kilógó belszervek. Szörnyű bűz terjeng, s a kis kör, amellyel a tragédia helyszínét a kíváncsiskodók körbevették, tovább bővül Goer megérkezésekor. Szívébe fájdalom mar, látva az apró testet, a besüppedt mellkast, a megroppant koponyát, a semmibe révedő búzakék szempárt. A gyermeki arc ártatlan nyugalommal mered a fehér égboltra.
Egy úr nem szállna le a lováról. Goer megteszi, és szólnia sem kell, azonnal odalép egy fiatal fiú, hogy néhány ezüst fejében megőrizze a férfinak a hátast.
Sűrű, fenyegető csend borul rájuk. Csak az asszony zokogása hallatszik.
Aztán, ahogy tisztul füléből a vér dobolása, rájön, hogy nem is sűrű csend veszi körbe, hanem halk mormogás. Innen-onnan elcsíp egy-két szót, s a felé vetett kíváncsi, haragos, szomorú vagy elismerő pillantásokból nem nehéz kiszűrnie, hogy róla van szó.*
-Baleset volt!
-Igen, a nőt mentette.
-Hát inkább dobta volna le azt a szajhát a lova!
-Szerintem direkt gázolták le.
-Mindenkinek megvan az erszénye? Lehet, hogy ez egy új trükk!
-Ne legyetek ostobák! Ha a lovag nem állítja meg…
-Honnan tudod, hogy lovag? Inkább csavargónak nézem.
-Hja, mer` osztán egy csavargó így lovagol, he?
-Szegény kis Simeon!
-Ez nem Simeon! Az a legidősebb. Ez a legkisebb volt, Ovar.
*Goer ezt a pillanatot választja, megunva a dolgot. Felemelt kezekkel belép a körbe, és az acélszürke szempár nyugodtan körbesiklik a tömegen.*
-Elég, jóemberek! Tettemet vállalom, s bűnösségem tagadhatatlan *nem gondolkodik, csuklóból felvállalja, hogy ő gázolta le a gyereket, és nem a hölgy, akit megmentett.* A nevem Sir Goer, a Mardar-házból.
*Mivel a tömeg elcsendesül, immár a zokogásából felpillantó fehérnépre pillant. Valaha talán szép lehetett a harminc év körüli nő, de az anyaság rajtahagyta bélyegét; táskás szemek, ráncos arc, foltokban őszülő, kendő alól előbukó barna haj.
A lovag lassan közelebb lép; nem akarja megriasztani a gyászoló szülőt. Választékos modora elég ahhoz, hogy felismerje benne a közember a nemesen születettet, s a rangjával járó tisztelet hullámai nyaldossák körbe. Bár senki sem ismeri őt, magabiztos fellépése, és hogy nem próbálja kimagyarázni a helyzetet, elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy mindenki rá figyeljen.*
-Jóasszony, nem ismerem e vidék szokásjogát, de óhajod szerint, ha úgy kívánod, e város bírósága előtt megfelelek vétlen tettemért. Ha így lesz, csak szólnod kell*hajtja meg a fejét a nő felé, majd körbepillant*, de ez esetben minden jelenlévőt tanúnak szólítok, aki látta az esetet!
*Szinte másodpercről másodpercre ritkulni kezd a tömeg. Mindenki tisztában van vele, mi az eredménye annak, ha egy közember perbe fog egy nemesen születettet.
Goer acélszürke írisze visszatér a gyermeke holtteste mellett térdeplő, elkerekedett szemű, szólni képtelen asszonyra.
Csendesebben folytatja.*
-Fiadat nem adhatom vissza neked, asszonyom, de talán kárpótolhatlak. Ha megengeded.
-Kárpótolni? *Goer majdnem elfelejtkezett a vándor barátról, aki a gyermek feje mellett térdelve útjára bocsátotta a kis halottat.* Mégis, hogy képzeled ezt, jó lovag? Ez az asszony elveszítette a fiát. Talán megajándékozod egy fattyúval?
-Természetesen nem*válaszolja hűvösen a lovag. A pap modora középső bátyját, Anarchirt juttatja eszébe.* Úgy értettem, hogy magam fizetem a gyermek örök nyugalomra való helyezését, s ezen kívül felajánlok ötven aranyat kárpótlás gyanánt…
*A pap a tisztátalanság jelét veti maga elé a levegőbe.*
-Távozz, szentségtelen lélek! Arannyal akarod megváltani egy fiú el sem kezdődött életét!?
-…valamint*emeli fel Goer a hangját*, ahogy kivettem mások szavaiból, nem ő volt az egyetlen gyermek.
-Hat testvér fogja siratni az ifjú Ovart.
-Úgy hát ebből egyet magam mellé veszek, apródnak, később fegyverhordozónak. Ha jól szolgál, tizenhat éves korára visszatérhet. Lovagként.
*Azon kevesek, akik még ott tartózkodnak a közelükben, erre súlyosan befogják a szájukat. Már az ötven arany is királyi fizetség – a gyászoló anya számára talán nem - , de azzal mindenki tisztában van, hogy amit Goer felajánlott, az szinte elérhetetlen a család számára. Generációk teltek, és még fognak eltelni, mire valakire rákacsint egy olyan szerencsecsillag, mint Goer Mardar Simeon családjára. Parasztként semmi lehetősége nincs a kitörésre, csak tovább művelni a földet, esetleg elmenni zsoldosnak, ha van érzéke a pengékhez. Az azonban, hogy egy parasztfiúból lovag váljék, s ezáltal előnyös házasságot köthet magasabb rangúakkal, már igencsak elgondolkodtató…*
//Nyílt//
-Minden rendbe` van, naccsád? *egyszerű arc, bamba, barna szempár úszik be Gisellisandra látóterébe, ahogy az őt lóról lesegítő parasztfiú aggódva belepislog a kisasszony ábrázatába. Málé száján bizonytalan vigyor tetszeleg, odvas, szuvas fogai közül hagyma és olcsó lőre szaga terjeng elő. Csapzott, szőkésbarna haja félhosszúra hagyva, gubancosan omlik szelíden bárgyú vonásai elé, ahogy görnyedt tartással, alázatosan várakozik.
És közben be nem áll a szája.*
-Nem akartam én megfogdosni, no, de hát aszondta a fickó, szeggyem le a lúrúl. Amúgy cíp állat… hajjaj, mit meg nem adna jó apám egy ilyenért, he!
-Ez már csak kolbásznak lesz jó, instállom! *siklik közelebb egy rókaképű, vörös hajú, talán tizenöt tavaszt látott fiatalember. Fürge, ravaszdi szempár kutakodik a nemesen született vonásain, majd lejjebb siklik, hátha a meggyűrődött ruha láttatni enged ezt-azt.* Most jövök amonnan. Szegény Simeon gazda legkisebb fia került a ló alá. Hanem ha megengedi, kisasszony, ezt megfogom. Még megint elszalad! *markol rá a ló „kantárjára”.
A parasztfiú rosszalló pillantást vet a közbepofátlankodóra.*
-Mán megin` itten vagy, Zoda? Nem eltakarodsz, de rögvest? Mielőtt a kezedhe` ragad a lúnak a madzagja…
*A ravaszdi képű fiatal erre csak vihogni kezd.*
-Mondtam már neked, Ost: ha már szép nem vagy, hülye ne legyél. Soha nem tudtad rám bizonyítani, hogy lopok… *elvigyorodott.* Mármint, hogy lopnék!
-Még egy szó, osztán megnízzük, melyőnk lecc a szebbik!*tekergette meg az Ostnak nevezett parasztfiú bikanyakát. Jelképesen még a vállizmait is megmozgatta.
Közben a tömeg körbevette a hármast; néhány jobb képű zsoldos trágár ajánlatokkal bombázza a nemeslányt, míg jobb érzésű, de a női nemnél kevésbé sikeres, otrombább társaik tockosokkal próbálják kordában tartani a helyzetet. Most, hogy a közvetlen veszély elhárult, többen is próbálnak Gisellisandra kegyeibe férkőzni, miközben valós megmentője eltűnik a tömegben.
Igaz, szavát adta, hogy visszatér.*
*A lovag eközben visszalovagol oda, ahol szintén összetömörül a tömeg. Az egyik bazári oszlopnak támasztva egy vékony, egyszálbél, kecskeszakállas, varázslóforma egyén kókadozik, az oldalát szorongatva. Goer könnyen kisakkozza, hogy őt sodorta el Szürke Széllel.
A kisfiú már csúnyább látványt mutat.
Alig négy éves, szőke tincseit rozsdaszínű festi a vér. A meggyötört, lópaták által összezúzott aprócska test mellett egy tarka szoknyás asszony zokog, egy arra tévedt pap pedig éppen feladja az utolsó kenetet, amellyel útjára bocsátja a kifacsarodott testű gyermeket. Meglehet, feleslegesen, hiszen zsongó, csendes szavai immár csak egy porhüvelyhez szólnak.
Az aprócska test hasi részén véres a ruha, a szakadozott posztóingecske alól szürke, sikamlós kígyókként tekeregnek elő a felrepedt hasfalból kilógó belszervek. Szörnyű bűz terjeng, s a kis kör, amellyel a tragédia helyszínét a kíváncsiskodók körbevették, tovább bővül Goer megérkezésekor. Szívébe fájdalom mar, látva az apró testet, a besüppedt mellkast, a megroppant koponyát, a semmibe révedő búzakék szempárt. A gyermeki arc ártatlan nyugalommal mered a fehér égboltra.
Egy úr nem szállna le a lováról. Goer megteszi, és szólnia sem kell, azonnal odalép egy fiatal fiú, hogy néhány ezüst fejében megőrizze a férfinak a hátast.
Sűrű, fenyegető csend borul rájuk. Csak az asszony zokogása hallatszik.
Aztán, ahogy tisztul füléből a vér dobolása, rájön, hogy nem is sűrű csend veszi körbe, hanem halk mormogás. Innen-onnan elcsíp egy-két szót, s a felé vetett kíváncsi, haragos, szomorú vagy elismerő pillantásokból nem nehéz kiszűrnie, hogy róla van szó.*
-Baleset volt!
-Igen, a nőt mentette.
-Hát inkább dobta volna le azt a szajhát a lova!
-Szerintem direkt gázolták le.
-Mindenkinek megvan az erszénye? Lehet, hogy ez egy új trükk!
-Ne legyetek ostobák! Ha a lovag nem állítja meg…
-Honnan tudod, hogy lovag? Inkább csavargónak nézem.
-Hja, mer` osztán egy csavargó így lovagol, he?
-Szegény kis Simeon!
-Ez nem Simeon! Az a legidősebb. Ez a legkisebb volt, Ovar.
*Goer ezt a pillanatot választja, megunva a dolgot. Felemelt kezekkel belép a körbe, és az acélszürke szempár nyugodtan körbesiklik a tömegen.*
-Elég, jóemberek! Tettemet vállalom, s bűnösségem tagadhatatlan *nem gondolkodik, csuklóból felvállalja, hogy ő gázolta le a gyereket, és nem a hölgy, akit megmentett.* A nevem Sir Goer, a Mardar-házból.
*Mivel a tömeg elcsendesül, immár a zokogásából felpillantó fehérnépre pillant. Valaha talán szép lehetett a harminc év körüli nő, de az anyaság rajtahagyta bélyegét; táskás szemek, ráncos arc, foltokban őszülő, kendő alól előbukó barna haj.
A lovag lassan közelebb lép; nem akarja megriasztani a gyászoló szülőt. Választékos modora elég ahhoz, hogy felismerje benne a közember a nemesen születettet, s a rangjával járó tisztelet hullámai nyaldossák körbe. Bár senki sem ismeri őt, magabiztos fellépése, és hogy nem próbálja kimagyarázni a helyzetet, elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy mindenki rá figyeljen.*
-Jóasszony, nem ismerem e vidék szokásjogát, de óhajod szerint, ha úgy kívánod, e város bírósága előtt megfelelek vétlen tettemért. Ha így lesz, csak szólnod kell*hajtja meg a fejét a nő felé, majd körbepillant*, de ez esetben minden jelenlévőt tanúnak szólítok, aki látta az esetet!
*Szinte másodpercről másodpercre ritkulni kezd a tömeg. Mindenki tisztában van vele, mi az eredménye annak, ha egy közember perbe fog egy nemesen születettet.
Goer acélszürke írisze visszatér a gyermeke holtteste mellett térdeplő, elkerekedett szemű, szólni képtelen asszonyra.
Csendesebben folytatja.*
-Fiadat nem adhatom vissza neked, asszonyom, de talán kárpótolhatlak. Ha megengeded.
-Kárpótolni? *Goer majdnem elfelejtkezett a vándor barátról, aki a gyermek feje mellett térdelve útjára bocsátotta a kis halottat.* Mégis, hogy képzeled ezt, jó lovag? Ez az asszony elveszítette a fiát. Talán megajándékozod egy fattyúval?
-Természetesen nem*válaszolja hűvösen a lovag. A pap modora középső bátyját, Anarchirt juttatja eszébe.* Úgy értettem, hogy magam fizetem a gyermek örök nyugalomra való helyezését, s ezen kívül felajánlok ötven aranyat kárpótlás gyanánt…
*A pap a tisztátalanság jelét veti maga elé a levegőbe.*
-Távozz, szentségtelen lélek! Arannyal akarod megváltani egy fiú el sem kezdődött életét!?
-…valamint*emeli fel Goer a hangját*, ahogy kivettem mások szavaiból, nem ő volt az egyetlen gyermek.
-Hat testvér fogja siratni az ifjú Ovart.
-Úgy hát ebből egyet magam mellé veszek, apródnak, később fegyverhordozónak. Ha jól szolgál, tizenhat éves korára visszatérhet. Lovagként.
*Azon kevesek, akik még ott tartózkodnak a közelükben, erre súlyosan befogják a szájukat. Már az ötven arany is királyi fizetség – a gyászoló anya számára talán nem - , de azzal mindenki tisztában van, hogy amit Goer felajánlott, az szinte elérhetetlen a család számára. Generációk teltek, és még fognak eltelni, mire valakire rákacsint egy olyan szerencsecsillag, mint Goer Mardar Simeon családjára. Parasztként semmi lehetősége nincs a kitörésre, csak tovább művelni a földet, esetleg elmenni zsoldosnak, ha van érzéke a pengékhez. Az azonban, hogy egy parasztfiúból lovag váljék, s ezáltal előnyös házasságot köthet magasabb rangúakkal, már igencsak elgondolkodtató…*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:06:23
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:06:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ahlaren és Goer//
//Nyílt//
*Van az a pillanat, amelyben elveszíti már tájékozódását, megszűnik körülötte a világ, a kép összefolyik. Egyetlen elmosódott freskóvá olvad, s nem marad más, csak a monoton rázkódás, hason, keresztben. Halk nyüszögő hangok buknak ki a torkából, mint az ijedt kiskutyának, aki nem találja az anyját. A pillanatok egyetlen időfolyammá sűrűsödnek, s oly gyorsan röppennek tova, hogy nincs ideje megélni őket.
Hatalmas valami közelít a látószögéből, már amennyit lát a szétbomló hajból. Valaki sikít is a közelben, a félelem szaga maróan csípős. Rántást érez, valami súrlódik, arca hozzányomódik valamihez. Nem tudja, hogy Goer combja az. Csoda, hogy a feje nem került be a két ló teste közé. Talán épp a férfi lába az, mely megakadályozza ezt. Végül az őrült vágta lassulni kezd, elszelídül, s megállnak.
Mintha belemerevednének az idő egy pillanatába. Zihál, levegő után kapkod. Valahonnan megnyugtató hang szólal, s egy másik felel is rá, de jó pár szívdobbanásnyi időre szükség van, hogy felfogja, neki beszélnek. Érzi, ahogy kezek fognak rá csípőjére, s lefelé húzzák a ló hátáról. Kezére még mindig rá van tekerődve a kantár, s bizony vállának, karjának nem tett jót Goer manővere, amellyel a rohanást megállította. De azért nem tört ki, talán kicsit meghúzódott. Nem fog belehalni.
Talpa földet ér, s ekkor kényszerű segítője ereszti is. Giselli kissé bizonytalanul áll a talpán, ösztönösen keresve kapaszkodót. Félkézzel söpri hátra az arcát fedő hajtakarót, végre láthat. A tömeg összeverődik, közelebb húzódik. Hátrébb kiabálás, itt néma kérdés a tekintetekben.*
-Kösz... köszönöm.
*Nyögi ki riadtan, s mivel érzékeli a rosszallást maga körül, ösztönösen is a lő felé lép egyet, mintha a gyönyörű jószág lenne védelmezője. Tekintete pedig megmentőjét keresi a tömegben.*
//Nyílt//
*Van az a pillanat, amelyben elveszíti már tájékozódását, megszűnik körülötte a világ, a kép összefolyik. Egyetlen elmosódott freskóvá olvad, s nem marad más, csak a monoton rázkódás, hason, keresztben. Halk nyüszögő hangok buknak ki a torkából, mint az ijedt kiskutyának, aki nem találja az anyját. A pillanatok egyetlen időfolyammá sűrűsödnek, s oly gyorsan röppennek tova, hogy nincs ideje megélni őket.
Hatalmas valami közelít a látószögéből, már amennyit lát a szétbomló hajból. Valaki sikít is a közelben, a félelem szaga maróan csípős. Rántást érez, valami súrlódik, arca hozzányomódik valamihez. Nem tudja, hogy Goer combja az. Csoda, hogy a feje nem került be a két ló teste közé. Talán épp a férfi lába az, mely megakadályozza ezt. Végül az őrült vágta lassulni kezd, elszelídül, s megállnak.
Mintha belemerevednének az idő egy pillanatába. Zihál, levegő után kapkod. Valahonnan megnyugtató hang szólal, s egy másik felel is rá, de jó pár szívdobbanásnyi időre szükség van, hogy felfogja, neki beszélnek. Érzi, ahogy kezek fognak rá csípőjére, s lefelé húzzák a ló hátáról. Kezére még mindig rá van tekerődve a kantár, s bizony vállának, karjának nem tett jót Goer manővere, amellyel a rohanást megállította. De azért nem tört ki, talán kicsit meghúzódott. Nem fog belehalni.
Talpa földet ér, s ekkor kényszerű segítője ereszti is. Giselli kissé bizonytalanul áll a talpán, ösztönösen keresve kapaszkodót. Félkézzel söpri hátra az arcát fedő hajtakarót, végre láthat. A tömeg összeverődik, közelebb húzódik. Hátrébb kiabálás, itt néma kérdés a tekintetekben.*
-Kösz... köszönöm.
*Nyögi ki riadtan, s mivel érzékeli a rosszallást maga körül, ösztönösen is a lő felé lép egyet, mintha a gyönyörű jószág lenne védelmezője. Tekintete pedig megmentőjét keresi a tömegben.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:17:30
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:17:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren, Gisellisandra//
//Nyílt//
~Szürke Szél!~
*Másnak talán nevethetnékje támadna, ha tudná, hogy a frissen szerzett kancát gondolatban a lovag elnevezi. Az almásderes villámgyors, könnyű futású állat, noha érezhetően betöretlen. Egy tapasztalatlan lovas talán nem is tudna a hátán maradni, Goert azonban hatéves kora óta oktatták arra, hogy kell kantár nélkül, pusztán lábával irányítani a pónit. Ahogy idősödött, a pónit rendes hátasló, majd csatamén váltotta fel, az üres kezeket pedig pajzs és kard.
Könnyedén vágtat.
Persze, hátasa nincs betanítva arra, hogy parancsszavaknak engedelmeskedjen, miként kígyómarta csataménje, Szikla tette, így a lovag vágta közben jobb híján a sörényébe kapaszkodik. Az acélszürke szempár nyugodtan pihen az előtte vágtató, egyre közeledő karcsú alakon, s e pillanatban olyan nyugalom vesz rajta erőt, amelyet csak azok érthetnek meg, akik letették a lovagi esküt, s vállukon megpihent a kard hegye. Mikor kimondta a szavakat, életét a gyengék és rászorulók védelmének szentelte, s fogadalma alól csak a halál mentheti fel.
Bele sem gondol, milyen furán festhet az almásderes hátán. Vagy Ahlaren, vagy bárki más szemében. Ha zsoldos, árus, vagy kereskedő lenne, talán ő is félrehúzódott volna, esetleg hasát fogja éktelen röhögtében a szerencsétlenül járt leányon, vagy fejest ugrik a kútba…
De Goer lovag.
Amikor a lány lova megfordul, Goer azonnal megrántja Szürke Szél sörényét. A kanca fájdalmasan nyerít, de rögtön lefékez, engedelmeskedve a hátrahúzó erőnek, majd amikor észleli a felé robogó hatalmas igavonót, toporgó léptekkel hátrálni kezd. Goer halk szitkokkal, combjának irányításával fordítja oldalra, majd ismét vágtába ugrasztja…
…épp, amikor a fekete igavonó melléjük ér.
A két ló egymás mellett rohan.
Ez már túl sok az összezsúfolódott tömegnek; sokan nem tudnak időben kitérni. Goer érzi, ahogy Szürke Szél mellkasának csapódik valami – fájdalmas kiáltás, csontropogás, ahogy egy lassan mozduló valakit oldalra sodor a kanca. Ahogy az igavonó rögtönzött kantárja után nyúl, szeme sarkából szalmaszőke hajzatot lát, és egy pillanatra elkerekedett, búzakék szempár bámul rá.
Túl alacsonyan ahhoz, hogy felnőtt legyen.
Női sikoly, asszonyi, az igavonó kitérne oldalra, izmos teste Goer Széljének oldalához tapad, s miközben a lovag karja a két állat közé szorul, a fekete mén botlik kettőt. A szőke gyermekfej elmarad mögöttük, a rémült pillantás a múlt ködébe vész, avagy a fájdalom mossa ki Goer emlékei közül. Úgy érzi, porhanyósra roppan az alkarja, és a külvilág megszűnik létezni, ahogy ujjai fájdalmas ordítás keretében megragadják az igavonó zabláját.
Jobb keze azonnal hátrarántja saját kancáját, lassítva a futását. A két ló eltávolodik egymástól, maga a lovag csak azon csodálkozik, amikor szürke szeme rávetül az ujjai között szorongatott kezdetleges kantárra. Szinte biztosra vette, hogy eltört a karja, de ha így is van, ujjai görcsbe álltak, és nem engedik a lány lovának gyeplőszárát. Szürke Szél egyre lassul, és ahogy lassul, Goer szép lassan lefékezi a fekete mént is.
Aztán állnak.
A lovag keskeny ajka a körszakáll rejtekében fájdalmasan összeszorul, acélszürke szeme előre mered. Kapott súlyosabb sebeket is Magasbércen, amikor gyakorlópengével püfölték egymást a bátyjaival.
Nem is a fájdalom miatt remeg meg teste.
Az udvariasság azt követelné, hogy segítsen a lánynak leszállni a nyeregből, esetleg megkérdezze, jól van-e. Ő mégis egy közelben álló, tenyeres-talpas parasztlegénynek int.*
-Gyere ide!
*Amaz azonnal ugrik, így Goer a fickónak veti a fekete mén zabláját.*
-Segíts a hölgynek!
-Osztán mibe’, nagy`ram?
-Leszállni a lóról, tökfilkó!
-Há` ha egyedű főszátt rá, bizton megy a legyüvet is! *De azért tiszteletteljesen fejet hajt, és miközben biztosan tartja a lovag, mellé lép.* - Na gyűjjék, naccsád! Hanem a fijjút aztat csúnyán legázolták.
-Hamarosan visszatérek, hölgyem *hangzik valahonnan Giselli feje fölül a komor, csendes hang.*
//Nyílt//
~Szürke Szél!~
*Másnak talán nevethetnékje támadna, ha tudná, hogy a frissen szerzett kancát gondolatban a lovag elnevezi. Az almásderes villámgyors, könnyű futású állat, noha érezhetően betöretlen. Egy tapasztalatlan lovas talán nem is tudna a hátán maradni, Goert azonban hatéves kora óta oktatták arra, hogy kell kantár nélkül, pusztán lábával irányítani a pónit. Ahogy idősödött, a pónit rendes hátasló, majd csatamén váltotta fel, az üres kezeket pedig pajzs és kard.
Könnyedén vágtat.
Persze, hátasa nincs betanítva arra, hogy parancsszavaknak engedelmeskedjen, miként kígyómarta csataménje, Szikla tette, így a lovag vágta közben jobb híján a sörényébe kapaszkodik. Az acélszürke szempár nyugodtan pihen az előtte vágtató, egyre közeledő karcsú alakon, s e pillanatban olyan nyugalom vesz rajta erőt, amelyet csak azok érthetnek meg, akik letették a lovagi esküt, s vállukon megpihent a kard hegye. Mikor kimondta a szavakat, életét a gyengék és rászorulók védelmének szentelte, s fogadalma alól csak a halál mentheti fel.
Bele sem gondol, milyen furán festhet az almásderes hátán. Vagy Ahlaren, vagy bárki más szemében. Ha zsoldos, árus, vagy kereskedő lenne, talán ő is félrehúzódott volna, esetleg hasát fogja éktelen röhögtében a szerencsétlenül járt leányon, vagy fejest ugrik a kútba…
De Goer lovag.
Amikor a lány lova megfordul, Goer azonnal megrántja Szürke Szél sörényét. A kanca fájdalmasan nyerít, de rögtön lefékez, engedelmeskedve a hátrahúzó erőnek, majd amikor észleli a felé robogó hatalmas igavonót, toporgó léptekkel hátrálni kezd. Goer halk szitkokkal, combjának irányításával fordítja oldalra, majd ismét vágtába ugrasztja…
…épp, amikor a fekete igavonó melléjük ér.
A két ló egymás mellett rohan.
Ez már túl sok az összezsúfolódott tömegnek; sokan nem tudnak időben kitérni. Goer érzi, ahogy Szürke Szél mellkasának csapódik valami – fájdalmas kiáltás, csontropogás, ahogy egy lassan mozduló valakit oldalra sodor a kanca. Ahogy az igavonó rögtönzött kantárja után nyúl, szeme sarkából szalmaszőke hajzatot lát, és egy pillanatra elkerekedett, búzakék szempár bámul rá.
Túl alacsonyan ahhoz, hogy felnőtt legyen.
Női sikoly, asszonyi, az igavonó kitérne oldalra, izmos teste Goer Széljének oldalához tapad, s miközben a lovag karja a két állat közé szorul, a fekete mén botlik kettőt. A szőke gyermekfej elmarad mögöttük, a rémült pillantás a múlt ködébe vész, avagy a fájdalom mossa ki Goer emlékei közül. Úgy érzi, porhanyósra roppan az alkarja, és a külvilág megszűnik létezni, ahogy ujjai fájdalmas ordítás keretében megragadják az igavonó zabláját.
Jobb keze azonnal hátrarántja saját kancáját, lassítva a futását. A két ló eltávolodik egymástól, maga a lovag csak azon csodálkozik, amikor szürke szeme rávetül az ujjai között szorongatott kezdetleges kantárra. Szinte biztosra vette, hogy eltört a karja, de ha így is van, ujjai görcsbe álltak, és nem engedik a lány lovának gyeplőszárát. Szürke Szél egyre lassul, és ahogy lassul, Goer szép lassan lefékezi a fekete mént is.
Aztán állnak.
A lovag keskeny ajka a körszakáll rejtekében fájdalmasan összeszorul, acélszürke szeme előre mered. Kapott súlyosabb sebeket is Magasbércen, amikor gyakorlópengével püfölték egymást a bátyjaival.
Nem is a fájdalom miatt remeg meg teste.
Az udvariasság azt követelné, hogy segítsen a lánynak leszállni a nyeregből, esetleg megkérdezze, jól van-e. Ő mégis egy közelben álló, tenyeres-talpas parasztlegénynek int.*
-Gyere ide!
*Amaz azonnal ugrik, így Goer a fickónak veti a fekete mén zabláját.*
-Segíts a hölgynek!
-Osztán mibe’, nagy`ram?
-Leszállni a lóról, tökfilkó!
-Há` ha egyedű főszátt rá, bizton megy a legyüvet is! *De azért tiszteletteljesen fejet hajt, és miközben biztosan tartja a lovag, mellé lép.* - Na gyűjjék, naccsád! Hanem a fijjút aztat csúnyán legázolták.
-Hamarosan visszatérek, hölgyem *hangzik valahonnan Giselli feje fölül a komor, csendes hang.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:45:25
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:45:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ahlaren és Goer//
//Nyílt//
*Mikor kényszerből felült a csodás kinézetű, hatalmas állat hátára, koránt sem gondolta, hogy ilyen szörnyűségben lesz része.
Békésen kocogó hintója A wegtoreni út felől kanyarodott a karavánpihenő irányába, hiszen más út nem lévén, Artheniort csak erre felé érheti el. A kocsis öreg szolga, aki már évtizedek óta áll a család szolgálatában, hűséges és megbízható. Épp csak már nincs ereje teljében. Még sem ez okozta a gondot, hanem a dűlő út, esőtől felázott, és karavánok által széttaposott talaja. Valamelyik huppanó aljában nagyobb szikla bújik meg, s a kocsi kereke ezen fennakadva megcsúszik, majd mint aki jól végezte dolgát, oldalra fordul, s letörve a tengelyről, az árok partjára fekszik. A kocsi meg óriásit zuttyanva dől meg szintén, s csak azért nem borul fel azonnal, mert a két méretes ló, mely vontatja, megtartja a súlyát. Az öreg azonban a bakról lepottyanva, lábát töri.
Mire Giselli kimászik a megdőlt hintóból, addigra a jó szolga, halk siránkozással adja hírül fájdalmát. És természetesen épp senki nem jár arra, aki segíthetne. Némi tépelődés után más megoldást nem találva, végül kifogja az egyik lovat a kocsi elől, saját szép, de tapasztalatlan kezeivel, s nagy nehezen felmászik a hátára, majd megindul a karavánpihenő felé, hogy megtéve a talán két mérföldes utat, majd segítséget szerezzen. Kádárt vagy bognárt, aki ért a kerék megjavításához a helyszínen, esetleg van készen, és fel is tudja tenni. Gyógyítót, aki ellátná az öreg szolgát, és talán néhány erős embert is, aki a megdőlt kocsit fel tudná emelni.
Nincs is gond, elindul nyugodtan, ügetésre biztatva a jószágot, ám mielőtt elérné a városka szélét, a hátas lábai előtt kígyó szisszen fel. Az állat megugrik, és...
...és innen már ismert a történet.
A főtéren úgy spriccelnek szét a lézengők és várakozók, mint legyek a döghúsról, ha nagyobb vadász érkezik a maradványokhoz. Senki sem akar segíteni, vagy nem mernek belépni a ló elé, közelébe. Így aztán a tébolyodott vágta tovább fokozódik, most már a város belseje irányába. Nem sokáig.
Míg Goer azzal van elfoglalva, hogy lovat szerezzen maga alá, addig a hósörényű fekete paripa gondol egyet, s egy szikrákat hányó fékezés után megpördül, és irányt váltva ím már szembe nyargal a férfi által irányított kancával.
Giselli rémülten sikolt fel újra, görcsös kapaszkodása rettegő hánykolódásba csap át. Már maga sem tudja merre is van a fent, a lent, az előre és a hátra. Zötyögés közben oldalra csúszik, így keresztbe fordul a lovon. Haja teljesen kibomlik, lábai egy oldalon kalimpálnak, próbálva az egyensúlyt tartani. Egyik keze elengedni kényszerül a kantárt, majd támaszt lel a verejtékes szőrzeten, a másikon csuklónál csavarodik rá a kötőfék szára. Ha most leesne, semmi kétség, a ló magával rántaná, elengedni nem tudná, s vélhetően magatehetetlensége okán a paták alatt végezné be ifjú életét.*
-Seg...! Segíts...! Segíts...!
*Szakad fel belőle az újabb rémület.*
//Nyílt//
*Mikor kényszerből felült a csodás kinézetű, hatalmas állat hátára, koránt sem gondolta, hogy ilyen szörnyűségben lesz része.
Békésen kocogó hintója A wegtoreni út felől kanyarodott a karavánpihenő irányába, hiszen más út nem lévén, Artheniort csak erre felé érheti el. A kocsis öreg szolga, aki már évtizedek óta áll a család szolgálatában, hűséges és megbízható. Épp csak már nincs ereje teljében. Még sem ez okozta a gondot, hanem a dűlő út, esőtől felázott, és karavánok által széttaposott talaja. Valamelyik huppanó aljában nagyobb szikla bújik meg, s a kocsi kereke ezen fennakadva megcsúszik, majd mint aki jól végezte dolgát, oldalra fordul, s letörve a tengelyről, az árok partjára fekszik. A kocsi meg óriásit zuttyanva dől meg szintén, s csak azért nem borul fel azonnal, mert a két méretes ló, mely vontatja, megtartja a súlyát. Az öreg azonban a bakról lepottyanva, lábát töri.
Mire Giselli kimászik a megdőlt hintóból, addigra a jó szolga, halk siránkozással adja hírül fájdalmát. És természetesen épp senki nem jár arra, aki segíthetne. Némi tépelődés után más megoldást nem találva, végül kifogja az egyik lovat a kocsi elől, saját szép, de tapasztalatlan kezeivel, s nagy nehezen felmászik a hátára, majd megindul a karavánpihenő felé, hogy megtéve a talán két mérföldes utat, majd segítséget szerezzen. Kádárt vagy bognárt, aki ért a kerék megjavításához a helyszínen, esetleg van készen, és fel is tudja tenni. Gyógyítót, aki ellátná az öreg szolgát, és talán néhány erős embert is, aki a megdőlt kocsit fel tudná emelni.
Nincs is gond, elindul nyugodtan, ügetésre biztatva a jószágot, ám mielőtt elérné a városka szélét, a hátas lábai előtt kígyó szisszen fel. Az állat megugrik, és...
...és innen már ismert a történet.
A főtéren úgy spriccelnek szét a lézengők és várakozók, mint legyek a döghúsról, ha nagyobb vadász érkezik a maradványokhoz. Senki sem akar segíteni, vagy nem mernek belépni a ló elé, közelébe. Így aztán a tébolyodott vágta tovább fokozódik, most már a város belseje irányába. Nem sokáig.
Míg Goer azzal van elfoglalva, hogy lovat szerezzen maga alá, addig a hósörényű fekete paripa gondol egyet, s egy szikrákat hányó fékezés után megpördül, és irányt váltva ím már szembe nyargal a férfi által irányított kancával.
Giselli rémülten sikolt fel újra, görcsös kapaszkodása rettegő hánykolódásba csap át. Már maga sem tudja merre is van a fent, a lent, az előre és a hátra. Zötyögés közben oldalra csúszik, így keresztbe fordul a lovon. Haja teljesen kibomlik, lábai egy oldalon kalimpálnak, próbálva az egyensúlyt tartani. Egyik keze elengedni kényszerül a kantárt, majd támaszt lel a verejtékes szőrzeten, a másikon csuklónál csavarodik rá a kötőfék szára. Ha most leesne, semmi kétség, a ló magával rántaná, elengedni nem tudná, s vélhetően magatehetetlensége okán a paták alatt végezné be ifjú életét.*
-Seg...! Segíts...! Segíts...!
*Szakad fel belőle az újabb rémület.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-08 09:50:31
Üzenet elküldve: 2015-08-08 09:50:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren, Gisellisandra//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mielőtt váratlan ajánlatára választ kaphatna, a téren eddig nyugodtan, hangosan vitatkozó utazók és helyiek, árusok és alkuszok, fegyveresek és kereskedők tömege felbolydulni látszik. Rémült kiáltások törnek a szinte fehéren izzó égbolt felé, hangos patacsattogás riaszt fel néhány tétován keringő galambot a főtér közepén álló kút mellől, ahol Goer és Ahlaren beszélgetnek.
A lovag a riadalom okát keresve, homlokát ráncolva fordul meg. Ilyenkor, amikor összevonja busa szemöldökét, három mély bőrredő jelenik meg a magas, széles homlokon, és szinte éveket öregít rajta. Aztán, meglátva a felé rohanó hatalmas lovat, ezúttal összevont szemöldökei eltávolodnak egymástól, felcsúsznak az említett homlok legtetejére, és a javarészt szűk szemrés kitágul a döbbenettől.
Hát, nem mindennapi látvány tárul elé, az biztos.
Aki csak teheti, kitér a megvadult ló és lovasa útjából. Van, akinek másképp már nem sikerül, csak kerge bakugrással, halált megvető vállon át bucskázással, s tőlük nem messze az a fiatal fiú, akit a vörös harcosnő elcsípett egy kérdés erejéig, rémülten szökken a szökőkútba. Gyakorlatilag szabad folyosó nyílik a bámulatosan szép, noha lomhának, nagydarabnak tetsző igavonó és akaratlan lovasa között Goerig és az elf íjásznőig.
Mert, hogy a ló nem csatamén, az a lovag számára egyértelmű. De még csak nem is hátas.
Ahogy lovasa is eléggé „akaratlannak” tűnik kék selyemruhájában, s még így messziről sem úgy fest, mintha szándékosan rendezne ámokfutást.
Arra senki sem veszi a fáradtságot, hogy megakadályozandó a katasztrófát, a ló útjába vesse magát és megpróbálja megállítani.
Ami azt illeti, Goer sem. A megrémült ló vagy elkerülné, vagy egyszerűen legázolná, mint az érett búzakalászt. Meglehet, hogy kiválóan idomított, és csak egy úton átszaladó patkány hozta rá a rémületet, csakhogy Goer Mardar nem az az ember, aki kockáztat: idomított a ló, vagy sem.
Ehelyett bal kézzel leemeli a válláról a több kilós nyeregtáskát, és könnyedén a szökőkút peremére helyezi.*
-Vigyázz rá! Rögtön jövök!
*Mielőtt Ahlaren válaszolhatna – reméli, az elf íjásznő van annyira fürge, hogy elkerüli a feléjük vágtató lovat – Goer oldalra fordul, és a lókupec felé veszi az irányt, akivel korábban szemezett. Ezúttal nem vánszorog, és nem is finomkodik; hatalmas teste könnyed, gyors futólépésben viszi előre, s ahol nem takarodnak gyorsan az útjából, ott egy-két lökéssel, taszítással vívja ki magának a szükséges helyet, mindegy, hogy paraszt, vagy zsoldos kerül az útjába. A látványosság kellőképpen leköti mindenki figyelmét ahhoz, hogy egy-két megrovó mordulásnál, női felmenőt emlegető káromkodásnál többet ne kapjon.
Pillanatokon belül odaér a lókupechez, és gyors szemrevételezést követően a legszélre kikötött, almásderes kanca mellé lép. A lovag kezében tőr villan, s bár az izmos lábú, gyors kétéves fogait villogtatva tolatni próbál, ezzel csak azt éri el, hogy a kötél, amely a karám fájához rögzíti, megfeszül. Goer bal kezével megragadja a zablát, a jobbal pedig gyors mozdulattal elmetszi a kötelet. A következő pillanatban ruganyos mozdulattal lendül fel a szintén riadt kanca hátára.
Az egész – a kúttól idáig – nem vesz igénybe többet fél percnél.
Persze, a lókupec résen van.*
-Hé! * üvölt rá a kövér kereskedő, és botját lengetve felé indul. Szemében félelem, de úgy fest, nem hagyja veszni áruját, és hajlandó szembeszállni a vele körülbelül egy súlyú, de izmosabb, karcsúbb, és a fegyverforgatásban minden bizonnyal jártasabb „lótolvajjal”.* Az az én lovam! Fizesd ki, vagy szállj le róla! Mit képzelsz magadról, ki az isten fingja vagy te!?
-Sir Goer Mardar *válaszolja megszokásból a lovag.
Nem meglepő, de a név semmit sem mond a kereskedőnek, aki már mellette toporog, és az elvágott madzag után kapkod. Botjával kettőt is rásóz a táncoló paripa hátán ülő lovag combjára.*
-Azt is leszarom, ha a szerencse istene vagy! Miféle lovag az ilyen? Tolvaj! Tolvaaaj! Tolv…
*Vinnyogását mintha elvágták volna; a kupec elengedi a kanca zablájáról lógó kötelet, amikor acél villan a szeme előtt. Goer ugyanis elrakja a tőrt, és a következő mozdulattal széles pengéjű, másfélkezes hosszúkardját vonja elő.
De csak azért, hogy a meghátráló, kövér férfi lába elé dobja.*
-Fogd!*veti oda foghegyről.* Megér vagy kilencven aranyat, de amikor visszahozom a lovadat, visszaadd ám!
*Az almásderes kanca közben oldalra táncol, a fejével bólogat – próbál szabadulni a hátán ülő embertől. Csakhogy Goer jó lovas, combjának szorításával kényszeríti akaratát az állatra, és az rögtön megérzi, hogy nem jó kekeckedni a rajta ülővel.
Se kengyel, se nyereg, se kantár. Amikor ennek ellenére Goer ciccegni kezd a nyelvével, és sarkát az állat véknyába vágja, az azonnal vágtába ugrik. A körülöttük tömörülő emberek megsejthették, hogy mi következik, mert félrehúzódnak az útjából, és az átizzadt inget és poros bőrnadrágot viselő, körszakállas, hosszú hajú, „csavargó-forma” idegen a ló nyakára hajolva, lehetőségeihez képest segítve a kanca futását elszáguld a megbokrosodott igásló után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 11:24:28, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mielőtt váratlan ajánlatára választ kaphatna, a téren eddig nyugodtan, hangosan vitatkozó utazók és helyiek, árusok és alkuszok, fegyveresek és kereskedők tömege felbolydulni látszik. Rémült kiáltások törnek a szinte fehéren izzó égbolt felé, hangos patacsattogás riaszt fel néhány tétován keringő galambot a főtér közepén álló kút mellől, ahol Goer és Ahlaren beszélgetnek.
A lovag a riadalom okát keresve, homlokát ráncolva fordul meg. Ilyenkor, amikor összevonja busa szemöldökét, három mély bőrredő jelenik meg a magas, széles homlokon, és szinte éveket öregít rajta. Aztán, meglátva a felé rohanó hatalmas lovat, ezúttal összevont szemöldökei eltávolodnak egymástól, felcsúsznak az említett homlok legtetejére, és a javarészt szűk szemrés kitágul a döbbenettől.
Hát, nem mindennapi látvány tárul elé, az biztos.
Aki csak teheti, kitér a megvadult ló és lovasa útjából. Van, akinek másképp már nem sikerül, csak kerge bakugrással, halált megvető vállon át bucskázással, s tőlük nem messze az a fiatal fiú, akit a vörös harcosnő elcsípett egy kérdés erejéig, rémülten szökken a szökőkútba. Gyakorlatilag szabad folyosó nyílik a bámulatosan szép, noha lomhának, nagydarabnak tetsző igavonó és akaratlan lovasa között Goerig és az elf íjásznőig.
Mert, hogy a ló nem csatamén, az a lovag számára egyértelmű. De még csak nem is hátas.
Ahogy lovasa is eléggé „akaratlannak” tűnik kék selyemruhájában, s még így messziről sem úgy fest, mintha szándékosan rendezne ámokfutást.
Arra senki sem veszi a fáradtságot, hogy megakadályozandó a katasztrófát, a ló útjába vesse magát és megpróbálja megállítani.
Ami azt illeti, Goer sem. A megrémült ló vagy elkerülné, vagy egyszerűen legázolná, mint az érett búzakalászt. Meglehet, hogy kiválóan idomított, és csak egy úton átszaladó patkány hozta rá a rémületet, csakhogy Goer Mardar nem az az ember, aki kockáztat: idomított a ló, vagy sem.
Ehelyett bal kézzel leemeli a válláról a több kilós nyeregtáskát, és könnyedén a szökőkút peremére helyezi.*
-Vigyázz rá! Rögtön jövök!
*Mielőtt Ahlaren válaszolhatna – reméli, az elf íjásznő van annyira fürge, hogy elkerüli a feléjük vágtató lovat – Goer oldalra fordul, és a lókupec felé veszi az irányt, akivel korábban szemezett. Ezúttal nem vánszorog, és nem is finomkodik; hatalmas teste könnyed, gyors futólépésben viszi előre, s ahol nem takarodnak gyorsan az útjából, ott egy-két lökéssel, taszítással vívja ki magának a szükséges helyet, mindegy, hogy paraszt, vagy zsoldos kerül az útjába. A látványosság kellőképpen leköti mindenki figyelmét ahhoz, hogy egy-két megrovó mordulásnál, női felmenőt emlegető káromkodásnál többet ne kapjon.
Pillanatokon belül odaér a lókupechez, és gyors szemrevételezést követően a legszélre kikötött, almásderes kanca mellé lép. A lovag kezében tőr villan, s bár az izmos lábú, gyors kétéves fogait villogtatva tolatni próbál, ezzel csak azt éri el, hogy a kötél, amely a karám fájához rögzíti, megfeszül. Goer bal kezével megragadja a zablát, a jobbal pedig gyors mozdulattal elmetszi a kötelet. A következő pillanatban ruganyos mozdulattal lendül fel a szintén riadt kanca hátára.
Az egész – a kúttól idáig – nem vesz igénybe többet fél percnél.
Persze, a lókupec résen van.*
-Hé! * üvölt rá a kövér kereskedő, és botját lengetve felé indul. Szemében félelem, de úgy fest, nem hagyja veszni áruját, és hajlandó szembeszállni a vele körülbelül egy súlyú, de izmosabb, karcsúbb, és a fegyverforgatásban minden bizonnyal jártasabb „lótolvajjal”.* Az az én lovam! Fizesd ki, vagy szállj le róla! Mit képzelsz magadról, ki az isten fingja vagy te!?
-Sir Goer Mardar *válaszolja megszokásból a lovag.
Nem meglepő, de a név semmit sem mond a kereskedőnek, aki már mellette toporog, és az elvágott madzag után kapkod. Botjával kettőt is rásóz a táncoló paripa hátán ülő lovag combjára.*
-Azt is leszarom, ha a szerencse istene vagy! Miféle lovag az ilyen? Tolvaj! Tolvaaaj! Tolv…
*Vinnyogását mintha elvágták volna; a kupec elengedi a kanca zablájáról lógó kötelet, amikor acél villan a szeme előtt. Goer ugyanis elrakja a tőrt, és a következő mozdulattal széles pengéjű, másfélkezes hosszúkardját vonja elő.
De csak azért, hogy a meghátráló, kövér férfi lába elé dobja.*
-Fogd!*veti oda foghegyről.* Megér vagy kilencven aranyat, de amikor visszahozom a lovadat, visszaadd ám!
*Az almásderes kanca közben oldalra táncol, a fejével bólogat – próbál szabadulni a hátán ülő embertől. Csakhogy Goer jó lovas, combjának szorításával kényszeríti akaratát az állatra, és az rögtön megérzi, hogy nem jó kekeckedni a rajta ülővel.
Se kengyel, se nyereg, se kantár. Amikor ennek ellenére Goer ciccegni kezd a nyelvével, és sarkát az állat véknyába vágja, az azonnal vágtába ugrik. A körülöttük tömörülő emberek megsejthették, hogy mi következik, mert félrehúzódnak az útjából, és az átizzadt inget és poros bőrnadrágot viselő, körszakállas, hosszú hajú, „csavargó-forma” idegen a ló nyakára hajolva, lehetőségeihez képest segítve a kanca futását elszáguld a megbokrosodott igásló után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 11:24:28, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-07 17:01:36
Üzenet elküldve: 2015-08-07 17:01:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ahlaren és Goer//
//Nyílt//
*Hold Karavánpihenő főtere általában csendes a maga nyüzsgő mivoltában. A sátrak közelsége, ahol az ide érkezők zsivajognak, közel van, és olykor néhány hangosabb kurjantás idehallik. Mégis, mondhatni csendes a hely. Főleg, ha leszámítjuk az érkező karavánok zaját, az utazók zsongását. Mindennapi.
S ha olykor történik is valami, annak elég nagy zajjal kell megesnie ahhoz, hogy mindenki odafigyeljen.
Fojtott, és rémült kiáltás hasítja át a zajt. Lópata érces csendülése, hangos nyihogás. Néhányan már félre is ugranak, nehogy a megvadult hátas eltiporja őket.*
-Fogja meg!
*Harsan egy kiáltás a közelből, de senki nem oly botor, hogy a méretes jószág elé ugorjon. A paripa hollófekete, és fényes szőrű. Hófehér sörénye és farka csak úgy lobog a menetszélben, ahogy a bokáit ölelő fehér bokasörény is. A hátán nincs nyereg, csak egy rémült nő. Égszínkék selyem ruhája együtt lobog a ló sörényével, gesztenye tincsei kibomlanak a rázkódástól. Fehér csipke kendője, mely a nap hevétől védte idáig, karjaira csúszott már hátra, csoda, ha nem veszíti el. Kétségbeesetten, elfehéredő ujjakkal markolja a kantárt, melyről a figyelmes szemlélő azonnal megállapíthatja, hogy nem lovaglásra, mint inkább kocsi elé befogott állatra szánták.
Újabb sikoltás hallatszik, s ezúttal látható már, hogy a fiatal nő ajkáról szakad fel a rémület. Az állat a hátsó két lábára áll, a lány feneke a ló tomporára csúszik. Az ujjak még inkább belemarkolnak a kantárba, az utas próbálja fenn tartani magát. A nehéz paták visszacsapódnak a kövezetre, a hátas megiramodik. A lány előre bukva fekszik el az állat hátán, már nem kell sok, hogy elveszítse maradék egyensúlyát, és erejét, s leessen.
A gyönyörű paripa egyenesen a két beszélgető, Ahlaren és Goer felé száguld.*
//Nyílt//
*Hold Karavánpihenő főtere általában csendes a maga nyüzsgő mivoltában. A sátrak közelsége, ahol az ide érkezők zsivajognak, közel van, és olykor néhány hangosabb kurjantás idehallik. Mégis, mondhatni csendes a hely. Főleg, ha leszámítjuk az érkező karavánok zaját, az utazók zsongását. Mindennapi.
S ha olykor történik is valami, annak elég nagy zajjal kell megesnie ahhoz, hogy mindenki odafigyeljen.
Fojtott, és rémült kiáltás hasítja át a zajt. Lópata érces csendülése, hangos nyihogás. Néhányan már félre is ugranak, nehogy a megvadult hátas eltiporja őket.*
-Fogja meg!
*Harsan egy kiáltás a közelből, de senki nem oly botor, hogy a méretes jószág elé ugorjon. A paripa hollófekete, és fényes szőrű. Hófehér sörénye és farka csak úgy lobog a menetszélben, ahogy a bokáit ölelő fehér bokasörény is. A hátán nincs nyereg, csak egy rémült nő. Égszínkék selyem ruhája együtt lobog a ló sörényével, gesztenye tincsei kibomlanak a rázkódástól. Fehér csipke kendője, mely a nap hevétől védte idáig, karjaira csúszott már hátra, csoda, ha nem veszíti el. Kétségbeesetten, elfehéredő ujjakkal markolja a kantárt, melyről a figyelmes szemlélő azonnal megállapíthatja, hogy nem lovaglásra, mint inkább kocsi elé befogott állatra szánták.
Újabb sikoltás hallatszik, s ezúttal látható már, hogy a fiatal nő ajkáról szakad fel a rémület. Az állat a hátsó két lábára áll, a lány feneke a ló tomporára csúszik. Az ujjak még inkább belemarkolnak a kantárba, az utas próbálja fenn tartani magát. A nehéz paták visszacsapódnak a kövezetre, a hátas megiramodik. A lány előre bukva fekszik el az állat hátán, már nem kell sok, hogy elveszítse maradék egyensúlyát, és erejét, s leessen.
A gyönyörű paripa egyenesen a két beszélgető, Ahlaren és Goer felé száguld.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-05 16:54:29
Üzenet elküldve: 2015-08-05 16:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A lantos, a mágus és a csibész//
*Előadják maguknak a műsort, és meg is tapsolják magukat – kívülállók számára legalábbis valahogy így tűnhet. A lányka pedig az elismerésre dicsérettel válaszol.*
- És a főattrakcióra még nem is került sor, gyönyörűm! *Kacsint egyet a lány felé, de nem mond többet, hátha felkelti ennyivel a lány érdeklődését. Meg, mert hiszen korábban már bemutatkozott.*
- Én csak magamban kóborlom mostanában. De amúgy tényleg egy vándorcirkuszból szalajtottak.
*Ami előtte volt, az már nem ilyen vidám, így egyelőre nem rontja vele a levegőt. Aztán úgy tűnik, mindenki benne van a fogadós mulatozásban, így csak hogy kimondva legyen, így szól:*
- Nos, mire várunk? Induljunk!
*Előadják maguknak a műsort, és meg is tapsolják magukat – kívülállók számára legalábbis valahogy így tűnhet. A lányka pedig az elismerésre dicsérettel válaszol.*
- És a főattrakcióra még nem is került sor, gyönyörűm! *Kacsint egyet a lány felé, de nem mond többet, hátha felkelti ennyivel a lány érdeklődését. Meg, mert hiszen korábban már bemutatkozott.*
- Én csak magamban kóborlom mostanában. De amúgy tényleg egy vándorcirkuszból szalajtottak.
*Ami előtte volt, az már nem ilyen vidám, így egyelőre nem rontja vele a levegőt. Aztán úgy tűnik, mindenki benne van a fogadós mulatozásban, így csak hogy kimondva legyen, így szól:*
- Nos, mire várunk? Induljunk!
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-05 11:40:08
Üzenet elküldve: 2015-08-05 11:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A lantos, a mágus és a Csibész//
*Mikor megdicsérik a táncát, pontosabban a bárd mond rá egy-két kellemes szót, akkor elpirul egy picit, és ismét felveszi a "cuki-pózt" - vállait felhúzza, kezeit összekulcsolja maga előtt, és pislog.*
- Jaj, kedves tőled. De te játszottál olyan szépen azon a hangszeren. És te, Taitos, ügyesen szövöd a szavakat. *Dicséri meg a mágust is. Természetesen szívesen tart a másik kettővel, szinte biztos, hogy nem lesz sok dolga, és hogy több ingyen itallal is meg lesz jutalmazva ajka és torka. Lesz mivel leöblíteni az utazás fáradalmait. Így hát az ötlet kifejezetten tetszik neki. Bár tapsikolni nem fog most, se ugrándozni, de azért tudomására adja a másik kettőnek.*
- Szívesen megiszom veletek egy-két italt, és szedem a pénzt a fogadóban is. *Vigyorodik el, hisz utóbbi ismét arról fog szólni, hogy a másik kettő zenél, ő pedig elrakja szépen magának a pénzt. Amíg nem teszik szóvá, addig nincs baj, de meglepődne, ha megtörténne ilyesmi.*
*Mikor megdicsérik a táncát, pontosabban a bárd mond rá egy-két kellemes szót, akkor elpirul egy picit, és ismét felveszi a "cuki-pózt" - vállait felhúzza, kezeit összekulcsolja maga előtt, és pislog.*
- Jaj, kedves tőled. De te játszottál olyan szépen azon a hangszeren. És te, Taitos, ügyesen szövöd a szavakat. *Dicséri meg a mágust is. Természetesen szívesen tart a másik kettővel, szinte biztos, hogy nem lesz sok dolga, és hogy több ingyen itallal is meg lesz jutalmazva ajka és torka. Lesz mivel leöblíteni az utazás fáradalmait. Így hát az ötlet kifejezetten tetszik neki. Bár tapsikolni nem fog most, se ugrándozni, de azért tudomására adja a másik kettőnek.*
- Szívesen megiszom veletek egy-két italt, és szedem a pénzt a fogadóban is. *Vigyorodik el, hisz utóbbi ismét arról fog szólni, hogy a másik kettő zenél, ő pedig elrakja szépen magának a pénzt. Amíg nem teszik szóvá, addig nincs baj, de meglepődne, ha megtörténne ilyesmi.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-05 07:53:20
Üzenet elküldve: 2015-08-05 07:53:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A lantos, a mágus, és a Csibész//
*Szerencsére az előadás sikeres volt, és tetszett a lánynak, olyannyira, hogy a vándorimát már sikerült is megtanítania nekik.*
-Hát, most írtam, de ez egy régi történet.
*Vallja be az igazat két társának.*
-Menjünk a fogadóba, de csak meséljetek magatokról, kíváncsi vagyok mi szél hoz erre ilyen különleges embereket.
*Mert ugyebár Taitos teljesen embernek gondol mindenkit, még az elfeket is annak kezeli legtöbbször, hisz szinte mindegy kiről van szó, nem a név, hanem a tettek számítanak.*
-Akkor mehetünk?
*Kérdezi megerősítés képpen, és elkapja a kis Csibész derekát.*
*Szerencsére az előadás sikeres volt, és tetszett a lánynak, olyannyira, hogy a vándorimát már sikerült is megtanítania nekik.*
-Hát, most írtam, de ez egy régi történet.
*Vallja be az igazat két társának.*
-Menjünk a fogadóba, de csak meséljetek magatokról, kíváncsi vagyok mi szél hoz erre ilyen különleges embereket.
*Mert ugyebár Taitos teljesen embernek gondol mindenkit, még az elfeket is annak kezeli legtöbbször, hisz szinte mindegy kiről van szó, nem a név, hanem a tettek számítanak.*
-Akkor mehetünk?
*Kérdezi megerősítés képpen, és elkapja a kis Csibész derekát.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:14:42
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:14:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A lantos, a mágus, és a csibész//
*Tehát mégsem kell a gyaloglásra is külön figyelmet fordítani. így csak nyúzza a húrokat, dam-dum-dani-dum, miközben a mágus a dalát szavalja. Egészen eredeti szöveg, nem tudja hogy ezt a mágus maga találta ki, avagy tanulta valahonnan, illetve ha az előbbi, akkor vajon most találta ki? Az utolsó refréngajdolásba már ő is beszáll, látván hogy rajta kívül már mindenki énekel.*
- Hehe, nem rossz, nem rossz! Te írtad? *Száll be a tapsba ő is. Egyértelműen Taitosé az érdem. A táncoslány után másodikként, akit alig tudott szemmel követni a forgolódásában.* Ezt még gyakorlással sem csináltuk volna ilyen szépen. Akár együttest is alakíthatnánk. A lantos, a mágus, meg a csibész! *Ez utóbbi mondatot már színpadi bemutató felhangon mondja, s még tust is penget hozzá, hogy danodanádenádim.*
- Valóban, egy műsor a fogadóban megdobná ott a hangulatot. De csak úgy, ha te táncolsz hozzá, csibevadász!
*Még ha nem is tud ténylegesen táncolni a lány, az amit az előbb csinált itt körülöttük, az bőven elég lenne. Egy kis szerencsével talán még akciósan is kapnak italt, ha jó a műsor, de ha nem, hát úgyis Taitos azt mondta, hogy állja a költségeket, egy körre legalábbis biztosan. Meg annyi pénze most neki is van, amivel mindhármójukat leitathatná, (de több már nem) viszont ezzel a műsort szabotálná. A jó előadó titka pedig, hogy mindig ő iszik a legkevesebbet. És persze hogy ez senkinek ne tűnjön fel. Közben visszaerősíti a hátára a lantját.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 23:17:03
*Tehát mégsem kell a gyaloglásra is külön figyelmet fordítani. így csak nyúzza a húrokat, dam-dum-dani-dum, miközben a mágus a dalát szavalja. Egészen eredeti szöveg, nem tudja hogy ezt a mágus maga találta ki, avagy tanulta valahonnan, illetve ha az előbbi, akkor vajon most találta ki? Az utolsó refréngajdolásba már ő is beszáll, látván hogy rajta kívül már mindenki énekel.*
- Hehe, nem rossz, nem rossz! Te írtad? *Száll be a tapsba ő is. Egyértelműen Taitosé az érdem. A táncoslány után másodikként, akit alig tudott szemmel követni a forgolódásában.* Ezt még gyakorlással sem csináltuk volna ilyen szépen. Akár együttest is alakíthatnánk. A lantos, a mágus, meg a csibész! *Ez utóbbi mondatot már színpadi bemutató felhangon mondja, s még tust is penget hozzá, hogy danodanádenádim.*
- Valóban, egy műsor a fogadóban megdobná ott a hangulatot. De csak úgy, ha te táncolsz hozzá, csibevadász!
*Még ha nem is tud ténylegesen táncolni a lány, az amit az előbb csinált itt körülöttük, az bőven elég lenne. Egy kis szerencsével talán még akciósan is kapnak italt, ha jó a műsor, de ha nem, hát úgyis Taitos azt mondta, hogy állja a költségeket, egy körre legalábbis biztosan. Meg annyi pénze most neki is van, amivel mindhármójukat leitathatná, (de több már nem) viszont ezzel a műsort szabotálná. A jó előadó titka pedig, hogy mindig ő iszik a legkevesebbet. És persze hogy ez senkinek ne tűnjön fel. Közben visszaerősíti a hátára a lantját.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 23:17:03
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:35:09
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren Slnik//
//Nyílt//
*A mosoly lehervad a lovag ajkáról, s az acélszürke szempár mint egy befagyott tó fényes tükre, hűvös nyugalommal csillog. Bal kezével elutasítja a felé nyújtott 5aranyat, nem fogadva el Ahlaren Slniktől., miközben túlságosan is nyilvánvalóan hagyja figyelmen kívül az elf bocsánatkérését amiatt, hogy letegezte.*
-Nem fogadhatom el, Ahlaren. Szavaim mit sem bizonyítanak, nem, hogy atyám igazát. Pusztán neveltetésemet szemrevételeztettem.
*Ahlaren kastélyban szolgált, így furcsa a számára, hogy a lány könnyedén megfeledkezve a köztük lévő rangbéli különbségen, letegezte a nála feljebb valót. Hiszen akár a Magasbércen is szolgálhatott volna, mint íjász. Meglehet, hogy ezen a földön Goer sem egyéb egy kóbor lovagnál, veleszületett Mardar-büszkesége azonban eléggé felemeli az orrát ahhoz, hogy egynémely kérdésekben ne ismerjen irgalmat. A lány nem csak, hogy nem férfi, de még csak nem is lovag, főleg nem arisztokrata.
Lévén udvarban nevelkedett, s azzal is tisztában van, hogy e földet taposva maga sem magasabb rangú a másiknál, udvariasan figyelmen kívül hagyja a sértéssel felérő tegezést. Talán majd idővel hozzászokik, ha az utolsó konyháscseléd is letegezi.*
~Meglehet, idővel magam is azok közé tartozom majd, akik minden sértésre kardot rántanak.~ - *tűnődik.
Fennhangon azonban csak ennyit mond:*
-Artheniorra gondolsz? Azt hallottam, szép hely, de az út odáig veszélyes *Goer körbeveti pillantását, és előbb a lókupecet veszi szemügyre, amellyel már szemezett ideérkezésekor, majd azt a karavánt, amelyből a vörös hajú harcosnő távozott. Hogy véglegesen, vagy átmenetileg, azt a lovag nem tudja, de mikor beszélni kezd, a szürke szempár már a karaván vezetőjét kutatja.*
-Van egy javaslatom. Mint látod, én lovag vagyok, bár ló nélkül. Értek a fegyverforgatáshoz, és feltételezem, te sem dísznek hordod magadnál az íjadat.*Ő észre sem veszi, hogy tegezi az íjászt; számára természetes, s jobb helyeken a lánynak kéne megtisztelve éreznie magát, hogy Goer a nevén szólította.*
-Csatlakozzunk egy karavánhoz, amely Artheniorba tart. Többen nagyobb biztonságban leszünk, bár az útonállóknak is nagyobb a csábítás, hiszen nagyobb a zsákmány. Mit gondolsz? *pillant az elfre.*
//Nyílt//
*A mosoly lehervad a lovag ajkáról, s az acélszürke szempár mint egy befagyott tó fényes tükre, hűvös nyugalommal csillog. Bal kezével elutasítja a felé nyújtott 5aranyat, nem fogadva el Ahlaren Slniktől.
, miközben túlságosan is nyilvánvalóan hagyja figyelmen kívül az elf bocsánatkérését amiatt, hogy letegezte.*-Nem fogadhatom el, Ahlaren. Szavaim mit sem bizonyítanak, nem, hogy atyám igazát. Pusztán neveltetésemet szemrevételeztettem.
*Ahlaren kastélyban szolgált, így furcsa a számára, hogy a lány könnyedén megfeledkezve a köztük lévő rangbéli különbségen, letegezte a nála feljebb valót. Hiszen akár a Magasbércen is szolgálhatott volna, mint íjász. Meglehet, hogy ezen a földön Goer sem egyéb egy kóbor lovagnál, veleszületett Mardar-büszkesége azonban eléggé felemeli az orrát ahhoz, hogy egynémely kérdésekben ne ismerjen irgalmat. A lány nem csak, hogy nem férfi, de még csak nem is lovag, főleg nem arisztokrata.
Lévén udvarban nevelkedett, s azzal is tisztában van, hogy e földet taposva maga sem magasabb rangú a másiknál, udvariasan figyelmen kívül hagyja a sértéssel felérő tegezést. Talán majd idővel hozzászokik, ha az utolsó konyháscseléd is letegezi.*
~Meglehet, idővel magam is azok közé tartozom majd, akik minden sértésre kardot rántanak.~ - *tűnődik.
Fennhangon azonban csak ennyit mond:*
-Artheniorra gondolsz? Azt hallottam, szép hely, de az út odáig veszélyes *Goer körbeveti pillantását, és előbb a lókupecet veszi szemügyre, amellyel már szemezett ideérkezésekor, majd azt a karavánt, amelyből a vörös hajú harcosnő távozott. Hogy véglegesen, vagy átmenetileg, azt a lovag nem tudja, de mikor beszélni kezd, a szürke szempár már a karaván vezetőjét kutatja.*
-Van egy javaslatom. Mint látod, én lovag vagyok, bár ló nélkül. Értek a fegyverforgatáshoz, és feltételezem, te sem dísznek hordod magadnál az íjadat.*Ő észre sem veszi, hogy tegezi az íjászt; számára természetes, s jobb helyeken a lánynak kéne megtisztelve éreznie magát, hogy Goer a nevén szólította.*
-Csatlakozzunk egy karavánhoz, amely Artheniorba tart. Többen nagyobb biztonságban leszünk, bár az útonállóknak is nagyobb a csábítás, hiszen nagyobb a zsákmány. Mit gondolsz? *pillant az elfre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835