Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:48:50
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:48:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* A fárasztó út végén, amit gyalogszerrel kellett megtenni, Syessiss legszívesebben ott ahol éppen áll elfeküdne és addig fel sem kelne, míg teljesen ki nem piheni magát.
Az ellenőrzésen gyorsan túlesik, és Coinleachet követve, elindul a szentélybe, vagy hova. Ott legalább kényelmes körülmények közt pihenhet. *
- És most mihez fogunk kezdeni?
* Böki ki a kérdést, amit eddig nem nagyon akart feltenni. Már előre retteg a választól, hiszen innen még csak vissza se nagyon tudna menni, ha esetleg itt hagynák. Az ittenieket kezdi el kíváncsian vizslatnim s akarva-akaratlanul, de hozzásimul Coinleach karjához, oldalához. Semmiképpen sem akar elkeveredni a tömegben. *
* A fárasztó út végén, amit gyalogszerrel kellett megtenni, Syessiss legszívesebben ott ahol éppen áll elfeküdne és addig fel sem kelne, míg teljesen ki nem piheni magát.
Az ellenőrzésen gyorsan túlesik, és Coinleachet követve, elindul a szentélybe, vagy hova. Ott legalább kényelmes körülmények közt pihenhet. *
- És most mihez fogunk kezdeni?
* Böki ki a kérdést, amit eddig nem nagyon akart feltenni. Már előre retteg a választól, hiszen innen még csak vissza se nagyon tudna menni, ha esetleg itt hagynák. Az ittenieket kezdi el kíváncsian vizslatnim s akarva-akaratlanul, de hozzásimul Coinleach karjához, oldalához. Semmiképpen sem akar elkeveredni a tömegben. *
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-07 20:39:59
Üzenet elküldve: 2015-09-07 20:39:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Az őrök különös érdeklődését Bato nem igazán tudja mire vélni, még csak nem is szekérrel jöttek.*
~Nem számít, biztosan rutinvizsgálat.~
*Jegyzi meg magában, mikor az őrök arra kérik, hogy mutassa meg mi rejtőzik a ruhájának fodrai alatt. Ezt a kérésüket azonban gyorsan visszavonták, mikor rájöttek, hogy a "semmi" alatt a szerzetes nem csak csempészárura gondolt. Kedélyes tekintettel engedték tovább a négyest. Bato a főtér nyüzsgésére nem számítva jegyzi meg magában:*
~Ez már szinte városi forgalom. Arthenior főtere nem volt ilyen zsúfolt.~
*Az őrök különös érdeklődését Bato nem igazán tudja mire vélni, még csak nem is szekérrel jöttek.*
~Nem számít, biztosan rutinvizsgálat.~
*Jegyzi meg magában, mikor az őrök arra kérik, hogy mutassa meg mi rejtőzik a ruhájának fodrai alatt. Ezt a kérésüket azonban gyorsan visszavonták, mikor rájöttek, hogy a "semmi" alatt a szerzetes nem csak csempészárura gondolt. Kedélyes tekintettel engedték tovább a négyest. Bato a főtér nyüzsgésére nem számítva jegyzi meg magában:*
~Ez már szinte városi forgalom. Arthenior főtere nem volt ilyen zsúfolt.~
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-07 14:10:51
Üzenet elküldve: 2015-09-07 14:10:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Már magasan jár a nap, mire a négy utazó 3 nap után, szekerezéssel és gyalogolva felváltva végre eléri a karavánpihenő főterét. Gyorsan túljutnak az őrök ellenőrzésén, hiszen semmilyen illegális áru nincs náluk.
Coinleach egyenesen a tér közepén álló szökőkúthoz indul. Bár vize nem olyan tiszta, mint Artheniorban, de a délelőtti gyaloglás után pont tökéletes lesz szomjoltásra.*
- Hát végre megérkeztünk, barátaim. Tudom, hogy megterhelő volt az út, éppen ezért első utam most a szentélybe vezet. Ha szeretnétek, tartsatok velem, és együtt adhatunk hálát azért, hogy megérkeztünk.
*Már magasan jár a nap, mire a négy utazó 3 nap után, szekerezéssel és gyalogolva felváltva végre eléri a karavánpihenő főterét. Gyorsan túljutnak az őrök ellenőrzésén, hiszen semmilyen illegális áru nincs náluk.
Coinleach egyenesen a tér közepén álló szökőkúthoz indul. Bár vize nem olyan tiszta, mint Artheniorban, de a délelőtti gyaloglás után pont tökéletes lesz szomjoltásra.*
- Hát végre megérkeztünk, barátaim. Tudom, hogy megterhelő volt az út, éppen ezért első utam most a szentélybe vezet. Ha szeretnétek, tartsatok velem, és együtt adhatunk hálát azért, hogy megérkeztünk.
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-06 18:36:28
Üzenet elküldve: 2015-09-06 18:36:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
~Mondjak neki ellent? Dehát próbáltam. Annyiszor próbáltam, fölöslegesen.~
-Nem lehet neki ellentmondani. Ha elzavarom is, visszatér.
*Hirtelen kikapja a levéből a levelet, még ösztönösen utánanyúl, de hagyja, hagy vigye. Megnézi, ki tudja, mit olvas bele s mit nem.*
-Valaki más levele. El akartam vinni a társának; mikor megtaláltam, már a halálán volt.
*Felkel, fél lépést tesz felé*
-Reggel, mikor elindultam tegnap, kiutat láttam ebből, de nem reméltem, hogy te leszel ez a kiút. Most pedig itt vagyunk és az egyetlen valaki, akiben eddig bízhattam az egyetlen valakibe köt bele, akiben bízni mernék...
*Lehajtja a fejét, vár egy darabig, magában próbálja rendezni a helyzetet, s ahogy látja Fekete Ezüstöt elsétálni újból, valamiképpen erőt vesz magán és utána indul hamar.
Utolérve felzárkózik mellé a gyűrött levelet próbálva kissé összehajtogatni, majd pár méter után halvány mosollyal az arcán felnéz rá.*
-Igazad van. Eszek a rántottából, bármilyen is legyen! Ezt pedig... *meglapogatja a ruhái közé gyűrt levelet* elviszem, ha már eddig eljutottam.
*Vesz egy nagyobb levegőt, kifújja majd, újból ránéz.*
-Nélküled pedig nem akarok visszamenni a mocsárba. Bármit is akarjon a továbbiakban, ennyit igazán megérdemlek; Ezekkel együtt kell tudnia együtt élni.
~Hiszen én is annyi mindent megtettem érte. Miatta éltem olyan hosszan a mocsárba; miatta majdnem megöltük Fekete Ezüstöt is, pedig ő igazán nem érdemli meg. Remélem figyelsz rám! Ha még egyszer keresztbe teszel nekem, én állok bosszút rajtad!~
*Innentől nem marad le, Fekete Ezüst mellett sétál*
~Mondjak neki ellent? Dehát próbáltam. Annyiszor próbáltam, fölöslegesen.~
-Nem lehet neki ellentmondani. Ha elzavarom is, visszatér.
*Hirtelen kikapja a levéből a levelet, még ösztönösen utánanyúl, de hagyja, hagy vigye. Megnézi, ki tudja, mit olvas bele s mit nem.*
-Valaki más levele. El akartam vinni a társának; mikor megtaláltam, már a halálán volt.
*Felkel, fél lépést tesz felé*
-Reggel, mikor elindultam tegnap, kiutat láttam ebből, de nem reméltem, hogy te leszel ez a kiút. Most pedig itt vagyunk és az egyetlen valaki, akiben eddig bízhattam az egyetlen valakibe köt bele, akiben bízni mernék...
*Lehajtja a fejét, vár egy darabig, magában próbálja rendezni a helyzetet, s ahogy látja Fekete Ezüstöt elsétálni újból, valamiképpen erőt vesz magán és utána indul hamar.
Utolérve felzárkózik mellé a gyűrött levelet próbálva kissé összehajtogatni, majd pár méter után halvány mosollyal az arcán felnéz rá.*
-Igazad van. Eszek a rántottából, bármilyen is legyen! Ezt pedig... *meglapogatja a ruhái közé gyűrt levelet* elviszem, ha már eddig eljutottam.
*Vesz egy nagyobb levegőt, kifújja majd, újból ránéz.*
-Nélküled pedig nem akarok visszamenni a mocsárba. Bármit is akarjon a továbbiakban, ennyit igazán megérdemlek; Ezekkel együtt kell tudnia együtt élni.
~Hiszen én is annyi mindent megtettem érte. Miatta éltem olyan hosszan a mocsárba; miatta majdnem megöltük Fekete Ezüstöt is, pedig ő igazán nem érdemli meg. Remélem figyelsz rám! Ha még egyszer keresztbe teszel nekem, én állok bosszút rajtad!~
*Innentől nem marad le, Fekete Ezüst mellett sétál*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-04 14:16:17
Üzenet elküldve: 2015-09-04 14:16:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
*Meglepődik, amikor látja tévedett; ez Gulch, nem pedig a barátja.*
- Szedd össze magad! *Mondja határozottan.* Mondj neki ellent! Nem ő az úr! Ez itt a te tested, a te lelked! Ő csak valaki, aki téged használ! Ne menj vissza a mocsárba, ha ennyire nem szereted! Hidd el, simán meglennél idekint is. Nem olyan szörnyű, mint ahogyan azt Ő mondja. *Kiveszi a kezéből a levelet.* Mégis miért nem vinnéd el? Hiszen ezért indultál el, nem? *Kérdezi, és sietve hozzáteszi:* mellesleg enned kell abból a rántottából! *Nagyon reméli, hogy ezzel kellőképpen meggyőzte, a levelet olvasatlanul visszaadja neki, és elindul, szépen lassan.* ~Mi volt ez a sírás? Nem szokott így kirohanni... Vajon utánam jön?~ *Gondolkozik, de aztán inkább a tájat nézi, nem tudja, mi várhat még rá.*
*Meglepődik, amikor látja tévedett; ez Gulch, nem pedig a barátja.*
- Szedd össze magad! *Mondja határozottan.* Mondj neki ellent! Nem ő az úr! Ez itt a te tested, a te lelked! Ő csak valaki, aki téged használ! Ne menj vissza a mocsárba, ha ennyire nem szereted! Hidd el, simán meglennél idekint is. Nem olyan szörnyű, mint ahogyan azt Ő mondja. *Kiveszi a kezéből a levelet.* Mégis miért nem vinnéd el? Hiszen ezért indultál el, nem? *Kérdezi, és sietve hozzáteszi:* mellesleg enned kell abból a rántottából! *Nagyon reméli, hogy ezzel kellőképpen meggyőzte, a levelet olvasatlanul visszaadja neki, és elindul, szépen lassan.* ~Mi volt ez a sírás? Nem szokott így kirohanni... Vajon utánam jön?~ *Gondolkozik, de aztán inkább a tájat nézi, nem tudja, mi várhat még rá.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-04 00:18:51
Üzenet elküldve: 2015-09-04 00:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
*Egy ideig nem érti, miről beszél. Aztán megijed, mikor azt mondja, hogy engedje el őt a hang élni, nem teljesen tudja, hogy akarja-e ezt, vagy rossz lenne-e neki. Ahogy hallja, hogy "Gulch a barátom", nagyon meglepődik. Egyrészt mert nem mutatkozott be, másrészt mert nem számított erre...hogy Fekete Ezüst szembeszálljon a Hanggal őérte. Nem is tudja hirtelen hova tenni magában. Már szólalna be, de úgy előtör az egész a lányból, hogy nem akarja megszakítani, csak néz fel rá. Aztán mikor fordulna, hogy elmenjen, utána szól, lejjebb eresztve a levelet.*
-Éreztem, hogy mondott valami rosszat neked. Fekete Ezüst... tényleg barátok vagyunk? Nem akarom, hogy elrontsa. Tudom, hogy valamit tett, látom rajtad egész reggeltől. Én nem akarom, hogy ilyeneket csináljon. Nem akarlak elveszteni miatta. Őt el se tudnám veszteni sehogyse... de téged el lehet.
*Leszegi a fejét, érzi, hogy hasogat, tudja, hogy a Hang akarja bántani, hogy ne tudjon figyelni.*
-Nem kell elvinnem a levelet...
*Vallja be fájdalomtól ráncos homlokkal.*
-Egyedül vagyok, Fekete Ezüst. Egy hanggal beszélgetek a fejemben, amióta az eszemet tudom. Senki nem csinál ilyet.
*Elkezd könnyezni, de észre se veszi*
-Nem tudom, hogy kerültem oda, csak ott voltam mindig. Nem akarok visszamenni. Félek, hogy soha többet ki se jövök, ha egyszer újra visszakerülök vele. Álmomban azt hazudta, hogy csak álmodtam, hogy eljöttünk, hogy sose léteztél. Nem akarom, hogy igaza legyen. Egyedül elfelejtem, hogy voltál, ellopja az emlékedet és sose lesz nekem más, csak a hang a fejemben.
*Fájdalmában a hajába túr, elkezd elvörösödni a feje.*
-Tudod milyen a mocsár este?
*Ránéz, gyülekeznek a további könnycseppek a szemében.*
-Halott... mindenki halott... végignézek a ködön és hallom, ahogy halnak meg a növények lassan a sok tetem levében. K..kimegyek és sétálok köztük. Néha nem is én, néha ő sétál a lábaimon. Beszélünk hozzájuk, mert hangokat akarunk hallani, mert félünk. De nem a mocsártól félünk, egymástól félünk. Magunktól félünk.
*Szipog egyet.*
-Nagyon üres ott lenni. Néha kiabálok, hátha meghallanak, de csak ő válaszol, vagy a némaság.
*Váratlanul éri az egész. Nem beszélt még a mocsárról senkinek. Magának se szokta bevallani, de félt. Oly rég óta, olyan erősen, egyre növekedett benne a félelem. Ki kellett, hogy mozduljon, hogy belássa ezt. Éreznie kellett, milyen más is lehet a világ, nem csak hallania egy Hang meséiből.*
*Egy ideig nem érti, miről beszél. Aztán megijed, mikor azt mondja, hogy engedje el őt a hang élni, nem teljesen tudja, hogy akarja-e ezt, vagy rossz lenne-e neki. Ahogy hallja, hogy "Gulch a barátom", nagyon meglepődik. Egyrészt mert nem mutatkozott be, másrészt mert nem számított erre...hogy Fekete Ezüst szembeszálljon a Hanggal őérte. Nem is tudja hirtelen hova tenni magában. Már szólalna be, de úgy előtör az egész a lányból, hogy nem akarja megszakítani, csak néz fel rá. Aztán mikor fordulna, hogy elmenjen, utána szól, lejjebb eresztve a levelet.*
-Éreztem, hogy mondott valami rosszat neked. Fekete Ezüst... tényleg barátok vagyunk? Nem akarom, hogy elrontsa. Tudom, hogy valamit tett, látom rajtad egész reggeltől. Én nem akarom, hogy ilyeneket csináljon. Nem akarlak elveszteni miatta. Őt el se tudnám veszteni sehogyse... de téged el lehet.
*Leszegi a fejét, érzi, hogy hasogat, tudja, hogy a Hang akarja bántani, hogy ne tudjon figyelni.*
-Nem kell elvinnem a levelet...
*Vallja be fájdalomtól ráncos homlokkal.*
-Egyedül vagyok, Fekete Ezüst. Egy hanggal beszélgetek a fejemben, amióta az eszemet tudom. Senki nem csinál ilyet.
*Elkezd könnyezni, de észre se veszi*
-Nem tudom, hogy kerültem oda, csak ott voltam mindig. Nem akarok visszamenni. Félek, hogy soha többet ki se jövök, ha egyszer újra visszakerülök vele. Álmomban azt hazudta, hogy csak álmodtam, hogy eljöttünk, hogy sose léteztél. Nem akarom, hogy igaza legyen. Egyedül elfelejtem, hogy voltál, ellopja az emlékedet és sose lesz nekem más, csak a hang a fejemben.
*Fájdalmában a hajába túr, elkezd elvörösödni a feje.*
-Tudod milyen a mocsár este?
*Ránéz, gyülekeznek a további könnycseppek a szemében.*
-Halott... mindenki halott... végignézek a ködön és hallom, ahogy halnak meg a növények lassan a sok tetem levében. K..kimegyek és sétálok köztük. Néha nem is én, néha ő sétál a lábaimon. Beszélünk hozzájuk, mert hangokat akarunk hallani, mert félünk. De nem a mocsártól félünk, egymástól félünk. Magunktól félünk.
*Szipog egyet.*
-Nagyon üres ott lenni. Néha kiabálok, hátha meghallanak, de csak ő válaszol, vagy a némaság.
*Váratlanul éri az egész. Nem beszélt még a mocsárról senkinek. Magának se szokta bevallani, de félt. Oly rég óta, olyan erősen, egyre növekedett benne a félelem. Ki kellett, hogy mozduljon, hogy belássa ezt. Éreznie kellett, milyen más is lehet a világ, nem csak hallania egy Hang meséiből.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:26:54
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:26:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
*Hosszú ideig sétálnak így, a lány érzi Gulch szúrós tekintetét magán. Még mindig éhes, de nem pazarolhat.
Lassan a furcsa érzés és az ütemes léptek megszűnnek. Hátrapillant, és látja, hogy Gulch letért az útról, és összekuporodva olvas valamit. Felsóhajt és közel megy hozzá.*
- Csaknem megint előjöttél? *Kérdezi, mert azt hiszi, a barátja van itt.* Figyelj, ha hátráltatni akarsz minket, hogy ne jussunk el, én esküszöm... *Motyogja, de aztán máshogy közelíti inkább meg.* Figyelj. Gulchnak el kell vinnie azt a levelet, nekem pedig dolgom van. Attól, hogy itt vagyok, jönnöd kell! Engedd végre el őt, hagyd már élni! *Morogja.* Gulch a barátom, ahogy neked is. Ha ezzel nem tudsz együtt élni, szólj, és itt sem vagyok! Ha viszont hajlandó vagy elfogadni, hogy nem csak te vagy már jelen az életében, engedd el, és küld utánam. Én sietek. Gondolom ti is. *Mondja, és a levél felé bök. Ezután elindul, ha jön, ha nem, ő bizony megy tovább. Elege van már a férfi barátjából, kezdi unni, hogy állandóan elakarja őt zavarni.* ~Ám legyen! aztán majd magyarázd meg neki te, hová is lettem!~
*Hosszú ideig sétálnak így, a lány érzi Gulch szúrós tekintetét magán. Még mindig éhes, de nem pazarolhat.
Lassan a furcsa érzés és az ütemes léptek megszűnnek. Hátrapillant, és látja, hogy Gulch letért az útról, és összekuporodva olvas valamit. Felsóhajt és közel megy hozzá.*
- Csaknem megint előjöttél? *Kérdezi, mert azt hiszi, a barátja van itt.* Figyelj, ha hátráltatni akarsz minket, hogy ne jussunk el, én esküszöm... *Motyogja, de aztán máshogy közelíti inkább meg.* Figyelj. Gulchnak el kell vinnie azt a levelet, nekem pedig dolgom van. Attól, hogy itt vagyok, jönnöd kell! Engedd végre el őt, hagyd már élni! *Morogja.* Gulch a barátom, ahogy neked is. Ha ezzel nem tudsz együtt élni, szólj, és itt sem vagyok! Ha viszont hajlandó vagy elfogadni, hogy nem csak te vagy már jelen az életében, engedd el, és küld utánam. Én sietek. Gondolom ti is. *Mondja, és a levél felé bök. Ezután elindul, ha jön, ha nem, ő bizony megy tovább. Elege van már a férfi barátjából, kezdi unni, hogy állandóan elakarja őt zavarni.* ~Ám legyen! aztán majd magyarázd meg neki te, hová is lettem!~
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:10:58
Üzenet elküldve: 2015-09-03 23:10:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
~Mit mondtál neki?!~
~Megnyugtattam, hogy jól voltunk az éjjel. Elmondtam, hogy az éjjel az enyém.~
~De most olyan feszült! Te nem érzed?~
~Nem. Menj már, még lemaradsz, nézd hogy siet!~
*Gulch csöndben követi Fekete Ezüstöt, és egészen zavarodott, nem érti mi történt, de biztos benne, hogy a Hang hazudik neki és megbántotta a lányt valamivel. Hosszan sattyog teljes csöndben, mint az előző napi út elején, de úgy érzi, hogy valami nagyon nem jó. Hiszen tegnap ott volt az a rezgés, meg még szeretet is, most meg távolság van, a lány pedig kevésbé szereti, mint az elején, pedig az se volt valami túlzás.
Már szólalna meg, mikor szinte lehordva rászól, hogy ne menjen vissza a térre. Elbátortalanodik.*
~Mit tettél?!~
*Néma csönd, semmi válasz*
~Ne csináld ezt! Már tudom, hogy tettél valamit!~
*Érzi, hogy ott figyeli, de nem mond semmit. Elkeseredett kezd lenni.*
~Vajon miért csinálja ezt? Megijedt tőlem az éjszaka. Túl sokat beszéltem talán... vagy most, hogy láttam az arcát, haragos, hogy tudom, milyen? De olyan békésnek tűnt...~
*Látja, hogy hirtelen, mérgesen kezdi enni a kenyeret is, érzi, hogy ez rossz jel. Nem szokott enni, legalábbis nem így. Végül hosszú csendes utazás és sok belső viaskodás után inkább megáll. Nézi egy ideig távolodni Fekete Ezüstöt, majd úgy érzi, valami rossz. Vele van a hiba. Neki csak a Hang juthat, sose tudhatja legyőzni, az egyetlen, aki megkedvelte is elmegy, mert átverték. Lassan elsétál kicsit az útból és némán leül a földre magába roskadva.*
-Ostoba levél...
*Előkeresi a köpenyéből, mostanra meg is van rendesen gyűrve. Kihajtogatja és csak nézi a betűket.*
-Miattad kezdtem szeretni. Nem való ez nekem. A kinti világban van, de nekem a mocsárban a helyem. Miattad elfelejtettem.
*Csak zavartan ül, nem is akar szólni. Elrontotta. Bízott a hangban, és azt hitte, találhat barátokat, akikkel beszélhet.*
~Mit mondtál neki?!~
~Megnyugtattam, hogy jól voltunk az éjjel. Elmondtam, hogy az éjjel az enyém.~
~De most olyan feszült! Te nem érzed?~
~Nem. Menj már, még lemaradsz, nézd hogy siet!~
*Gulch csöndben követi Fekete Ezüstöt, és egészen zavarodott, nem érti mi történt, de biztos benne, hogy a Hang hazudik neki és megbántotta a lányt valamivel. Hosszan sattyog teljes csöndben, mint az előző napi út elején, de úgy érzi, hogy valami nagyon nem jó. Hiszen tegnap ott volt az a rezgés, meg még szeretet is, most meg távolság van, a lány pedig kevésbé szereti, mint az elején, pedig az se volt valami túlzás.
Már szólalna meg, mikor szinte lehordva rászól, hogy ne menjen vissza a térre. Elbátortalanodik.*
~Mit tettél?!~
*Néma csönd, semmi válasz*
~Ne csináld ezt! Már tudom, hogy tettél valamit!~
*Érzi, hogy ott figyeli, de nem mond semmit. Elkeseredett kezd lenni.*
~Vajon miért csinálja ezt? Megijedt tőlem az éjszaka. Túl sokat beszéltem talán... vagy most, hogy láttam az arcát, haragos, hogy tudom, milyen? De olyan békésnek tűnt...~
*Látja, hogy hirtelen, mérgesen kezdi enni a kenyeret is, érzi, hogy ez rossz jel. Nem szokott enni, legalábbis nem így. Végül hosszú csendes utazás és sok belső viaskodás után inkább megáll. Nézi egy ideig távolodni Fekete Ezüstöt, majd úgy érzi, valami rossz. Vele van a hiba. Neki csak a Hang juthat, sose tudhatja legyőzni, az egyetlen, aki megkedvelte is elmegy, mert átverték. Lassan elsétál kicsit az útból és némán leül a földre magába roskadva.*
-Ostoba levél...
*Előkeresi a köpenyéből, mostanra meg is van rendesen gyűrve. Kihajtogatja és csak nézi a betűket.*
-Miattad kezdtem szeretni. Nem való ez nekem. A kinti világban van, de nekem a mocsárban a helyem. Miattad elfelejtettem.
*Csak zavartan ül, nem is akar szólni. Elrontotta. Bízott a hangban, és azt hitte, találhat barátokat, akikkel beszélhet.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 22:20:09
Üzenet elküldve: 2015-09-03 22:20:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
- Persze-persze. Mindent elmondott. *Motyogja, de közben nem néz fel rá. Még mindig dühös, leginkább amiatt, amit a szemről mondott.* Nagyon finom volt az a valami, kösz. A maradékot eltettem, későbbre még jó lesz. *Mondja, és szedni kezdi a lábát, hogy gyorsabban haladjanak. Annyira megölné, megfojtaná, de nem lehet, mert akkor Gulch is belehalna.
Csuklyáját mélyen arcába húzza, hogy a férfi ne is lássa a dühödt lángokat a szemében. Elakarja neki mondani, amit a barátja mondott, de nem teheti. Részben igaza van, összetörhetné a szívét. Vagy a barátját utálná meg, vagy Annoronát. Rá nézve egyik sem jó. A lányt valahogy nem is érdekli már, de ezt idegesen arra fogja, hogy nemrég az a tuskó az ő testét használta.* ~Persze, túl szép volt, hogy igaz legyen. Vajon akkor Gulchot öleltem, vagy azt a férget?~ *Halkan felmorog a gondolatra, de a vége elfojtva némul el.* Innentől egyre messzebb megyünk. Már ne menj vissza a főtérre. *Közli szárazon. Még mindig nem néz fel rá. Egyre csak tempózik, mintha így akarna kiheverni a történteket. A nap már fent van, de még nem lehet dél. Ha ilyen tempóban haladnak, körülbelül egy-két nap és újra elfáradnak, feltételezi, bár fogalma sincs, melyikük mennyit bír. Annorona hasa hangosan felmorog, mire ő dühösen felmordul.* Remek. Még ez is. *Belenyúl a zsebébe, és az egyik kenyeret félbetépi, úgy próbálja elrágcsálni. Már nem olyan finom puha, mint az első napokban lehetett, de az étel az étel, szükség van rá.
Alig pár harapással ki is végzi, és ezután csak némán halad tovább, ki tudja meddig. Elmerül mindennemű gondolatban, a tájban, emlékekben...*
- Persze-persze. Mindent elmondott. *Motyogja, de közben nem néz fel rá. Még mindig dühös, leginkább amiatt, amit a szemről mondott.* Nagyon finom volt az a valami, kösz. A maradékot eltettem, későbbre még jó lesz. *Mondja, és szedni kezdi a lábát, hogy gyorsabban haladjanak. Annyira megölné, megfojtaná, de nem lehet, mert akkor Gulch is belehalna.
Csuklyáját mélyen arcába húzza, hogy a férfi ne is lássa a dühödt lángokat a szemében. Elakarja neki mondani, amit a barátja mondott, de nem teheti. Részben igaza van, összetörhetné a szívét. Vagy a barátját utálná meg, vagy Annoronát. Rá nézve egyik sem jó. A lányt valahogy nem is érdekli már, de ezt idegesen arra fogja, hogy nemrég az a tuskó az ő testét használta.* ~Persze, túl szép volt, hogy igaz legyen. Vajon akkor Gulchot öleltem, vagy azt a férget?~ *Halkan felmorog a gondolatra, de a vége elfojtva némul el.* Innentől egyre messzebb megyünk. Már ne menj vissza a főtérre. *Közli szárazon. Még mindig nem néz fel rá. Egyre csak tempózik, mintha így akarna kiheverni a történteket. A nap már fent van, de még nem lehet dél. Ha ilyen tempóban haladnak, körülbelül egy-két nap és újra elfáradnak, feltételezi, bár fogalma sincs, melyikük mennyit bír. Annorona hasa hangosan felmorog, mire ő dühösen felmordul.* Remek. Még ez is. *Belenyúl a zsebébe, és az egyik kenyeret félbetépi, úgy próbálja elrágcsálni. Már nem olyan finom puha, mint az első napokban lehetett, de az étel az étel, szükség van rá.
Alig pár harapással ki is végzi, és ezután csak némán halad tovább, ki tudja meddig. Elmerül mindennemű gondolatban, a tájban, emlékekben...*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 22:00:39
Üzenet elküldve: 2015-09-03 22:00:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
-Nincs?! *kérdi cinikusan hátrébb húzva kissé a fejét*
-Pedig oly sokat húzkodtam már ki az ujjaival. Úgy kérlelt, hogy ne tegyem, el akart fordulni, de én megedzettem.
*Élvezi, ahogy a lányban nő a feszültség. Kezét bekészíti a derekára kötött késhez, de látszólag csak az övébe kapaszkodik, ami tartja. Érzi, hogy elpattanhat valamilyen fonál, amit roppantmód élvezne, és várja titkon, hogy élvezhesse, ahogy a lány rázkódik a kezei közt a hasába szúrt kés okozta kíntól. Még magyarázat is volna Gulch felé, hisz rátámadna.*
"Szeretem őt, de téged gyűlöllek."
*Vigyora csak szélesedik, s ördögi mód nyugodt hangon válaszol.*
-Hogy mit teszek, ha elmondod neki? Épp az ellenkezőjét fogom neki mondani. Képzeld csak el, hogy összetörne a szíve... hát melyikünk akarna ilyet tenni? *Kérdezi ártatlan hangon.*
~Mit meg nem teszek egy kis erszény illúzióért?! Heh, de legalább Gulch nyugodtan alhat majd.~
~Gulch...Gulch, itt vagy még?~
~Persze-persze, visszajöhetek már? Még ébredezik? Ugye örült a szedernek?~
*Leereszkedő hangon* ~Nem, megpiszkálta és otthagyta.~ *Megjátszott fájdalommal* ~Sajnálom barátom, nem értékelte az erőfeszítésedet.~
~Ugyan, a lényeg, hogy nem bántott az éjszaka. Ezek szerint szeret, nem?~
~Egyelőre még, Gulch. Nehogy elrontsd nekem valami botorsággal. Hogy találunk úgy vissza a mocsárba, ha itthagy?~
*Gulchban még motoszkál a félelem, hogy egyedül marad újból az öreg cimborájával, és elveszti ezt a kedves újat, de igyekszik nem mutatni kifelé. Körülnéz, mikor újból visszatér, látja, hogy Fekete Ezüst előrébb van, hátat fordítva az úton.*
-Óh, közben elindultunk? Bocsánat, a barátom... azt mondta, mondani akar valamit. Remélem... elmondta, amit akart.
*Mondja mit sem sejtve. Óvatosan próbálja kémlelni közben Fekete Ezüstöt, vajon mi látszik majd rajta abból, amit a Hang mondhatott, bizakodva, hogy valamival próbálta erősíteni azt az elillanni látszó szeretetet, amiről beszélt.*
-Nincs?! *kérdi cinikusan hátrébb húzva kissé a fejét*
-Pedig oly sokat húzkodtam már ki az ujjaival. Úgy kérlelt, hogy ne tegyem, el akart fordulni, de én megedzettem.
*Élvezi, ahogy a lányban nő a feszültség. Kezét bekészíti a derekára kötött késhez, de látszólag csak az övébe kapaszkodik, ami tartja. Érzi, hogy elpattanhat valamilyen fonál, amit roppantmód élvezne, és várja titkon, hogy élvezhesse, ahogy a lány rázkódik a kezei közt a hasába szúrt kés okozta kíntól. Még magyarázat is volna Gulch felé, hisz rátámadna.*
"Szeretem őt, de téged gyűlöllek."
*Vigyora csak szélesedik, s ördögi mód nyugodt hangon válaszol.*
-Hogy mit teszek, ha elmondod neki? Épp az ellenkezőjét fogom neki mondani. Képzeld csak el, hogy összetörne a szíve... hát melyikünk akarna ilyet tenni? *Kérdezi ártatlan hangon.*
~Mit meg nem teszek egy kis erszény illúzióért?! Heh, de legalább Gulch nyugodtan alhat majd.~
~Gulch...Gulch, itt vagy még?~
~Persze-persze, visszajöhetek már? Még ébredezik? Ugye örült a szedernek?~
*Leereszkedő hangon* ~Nem, megpiszkálta és otthagyta.~ *Megjátszott fájdalommal* ~Sajnálom barátom, nem értékelte az erőfeszítésedet.~
~Ugyan, a lényeg, hogy nem bántott az éjszaka. Ezek szerint szeret, nem?~
~Egyelőre még, Gulch. Nehogy elrontsd nekem valami botorsággal. Hogy találunk úgy vissza a mocsárba, ha itthagy?~
*Gulchban még motoszkál a félelem, hogy egyedül marad újból az öreg cimborájával, és elveszti ezt a kedves újat, de igyekszik nem mutatni kifelé. Körülnéz, mikor újból visszatér, látja, hogy Fekete Ezüst előrébb van, hátat fordítva az úton.*
-Óh, közben elindultunk? Bocsánat, a barátom... azt mondta, mondani akar valamit. Remélem... elmondta, amit akart.
*Mondja mit sem sejtve. Óvatosan próbálja kémlelni közben Fekete Ezüstöt, vajon mi látszik majd rajta abból, amit a Hang mondhatott, bizakodva, hogy valamival próbálta erősíteni azt az elillanni látszó szeretetet, amiről beszélt.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:40:47
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
*A lány dühösen vicsorog, amikor a láncról és a fogakról kezd hadoválni.*
- Az ebadta! *Préseli fogai közül, és a férfi felé fordul. Valami más benne, szinte nem is ő az. Amikor saját magáról kezd beszélni, mint külső személy, Annorona két dologra is rájön; a nevére, és arra, hogy végre van egy pillanata, amikor nem a férfi van itt, hanem a barátja.*
- És mit teszel, ha elmondom neki? *Kérdezi fenyegető ábrázattal.* Egyáltalán mit képzeltél, hogy csak úgy megnézed, ahogyan játszom? Tudom, hogy te vagy az, ne is tagadd! *Felé mutat az ujjával, mintha csak számon akarná kérni.* És mit gondolsz, hogy csak úgy hozzám vágod, milyen elveszíteni a szemet? Fogalmad sincs róla! Ahogy Gulch-nak sincs! *Morogja, és fenyegetően közelebb lép hozzá.* Tegnap éjjel... Aludtatok. Én majdnem megtettem. *Suttogja, egyenesen a fülébe.* Szerintem te pontosan tudod, milyen érzés. Hiszen megakartál engem ölni! De Gulch az én barátom is, nem fogom hagyni, hogy elvedd tőlem! *Mondja, és távolabb lé tőle.* Szeretem őt, de téged gyűlöllek! Ezt jól vésd az eszedbe. *Mondja, és elhajt mellette. Ha jön, jön, ha nem, egyedül megy. Úgyis kezdi úgy érezni, ez nem az ő világa, hiszen az éjjel majdnem megtámadta őt...*
*A lány dühösen vicsorog, amikor a láncról és a fogakról kezd hadoválni.*
- Az ebadta! *Préseli fogai közül, és a férfi felé fordul. Valami más benne, szinte nem is ő az. Amikor saját magáról kezd beszélni, mint külső személy, Annorona két dologra is rájön; a nevére, és arra, hogy végre van egy pillanata, amikor nem a férfi van itt, hanem a barátja.*
- És mit teszel, ha elmondom neki? *Kérdezi fenyegető ábrázattal.* Egyáltalán mit képzeltél, hogy csak úgy megnézed, ahogyan játszom? Tudom, hogy te vagy az, ne is tagadd! *Felé mutat az ujjával, mintha csak számon akarná kérni.* És mit gondolsz, hogy csak úgy hozzám vágod, milyen elveszíteni a szemet? Fogalmad sincs róla! Ahogy Gulch-nak sincs! *Morogja, és fenyegetően közelebb lép hozzá.* Tegnap éjjel... Aludtatok. Én majdnem megtettem. *Suttogja, egyenesen a fülébe.* Szerintem te pontosan tudod, milyen érzés. Hiszen megakartál engem ölni! De Gulch az én barátom is, nem fogom hagyni, hogy elvedd tőlem! *Mondja, és távolabb lé tőle.* Szeretem őt, de téged gyűlöllek! Ezt jól vésd az eszedbe. *Mondja, és elhajt mellette. Ha jön, jön, ha nem, egyedül megy. Úgyis kezdi úgy érezni, ez nem az ő világa, hiszen az éjjel majdnem megtámadta őt...*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:21:16
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:21:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
*Végre felébred! Nézelődik, ő is vizsgálja, hol is lehet. Ahogy felé néz, Gulch rámosolyog és felhúzza a lábát, megtámaszkodva a gyökéren, mint valami ülő varangy.*
-Jól aludtál?
*Kérdi meg ártatlanul, majd mikor látja, hogy Fekete Ezüst előszedi a véres tőrt a tokjából, érzi, ahogy a Hang szinte félrelöki őt, reagálni sincs ideje, csak két nagyobbat pislogni.*
~Csak egy kicsit leszek itt, nyugodj meg, utána visszaengedlek.~
*Ragadozószerűen rávigyorog a lányra, mikor mérgesen megkérdezi, visszament-e.*
-Gulch minden nap a mocsárban ébred. Fogadd el.
*Tudta, hogy felfigyel majd a névre, és hogy ha elég figyelmes, leesik majd az is, hogy most vele beszél. Utána figyeli, mit csinál. Szöszmötöl a hajjal, iszik, elpazarolja a bogyókat. Ez a lány a szárazarcúak ocsmány világából jön, nem a természetből, már tudja. Aki idekint él, tudja, hogy ilyen helyzetben mennyit lehet pazarolni és mennyit nem. De elnézi neki. Ő most barát. Gulch barátja. Meg kell nevelni, hogy az is maradjon.
Rezzenéstelen vigyorral figyeli, s nem válaszol, mikor indulásra noszogtatja.*
-A fogak... nagyon érzékenyek. Ha a lánc véletlenül beléjük akad, párat elkezd kirángatni a húsból, csak növeli a fájdalmat, ahogy megpróbálja elrángatni az arcát.
*Leugrik a gyökérről, és higgadt mosollyal elnézve a lány mellett elkezd elsétálni mellette.*
-A szemek elvesztésétől is szoktak félni. Főleg, ha közben vágod föl a hasfaluk. Csak nyugodtan kell csinálni; jobban összezavarodnak, ha nem értik. De ezt a részt érzed te is.
*Megáll a vödörnél, felveszi egy kézbe a maradék vízzel, mindössze pár lépésnyire ácsorogva a lánytól, majd lassan ránéz, továbbra is halványan mosolyogva. Látni szeretné, ahogy az arcára fagy az ábrázata.*
-Nem, nem tudja. Csak mi ketten tudjuk.
*Ezt egyenest a szemébe nézve mondja, majd elindul tovább, és ahogy elhalad mellette, követi a tekintetét.*
-És ez így is marad.
*Ezt kifejezetten fenyegető hangsúllyal mondja. Tudja jól, hogy Gulch mást lát a lányban, mint ő és nem akarja érezni, amit ő fog, mikor megtudja, hogy mennyire más, mint aminek hiszi. Még nem adja vissza a hangot Gulchnak, hiszen tudja, hogy a lány még mondhat valamit ezzel kapcsolatban óvatlanul, és kitekerni se akarná a nyakát. Szintén érzések, meg magyarázkodás, kellemetlen macera volna utána otthon kikezelnie magukat az egészből.*
*Végre felébred! Nézelődik, ő is vizsgálja, hol is lehet. Ahogy felé néz, Gulch rámosolyog és felhúzza a lábát, megtámaszkodva a gyökéren, mint valami ülő varangy.*
-Jól aludtál?
*Kérdi meg ártatlanul, majd mikor látja, hogy Fekete Ezüst előszedi a véres tőrt a tokjából, érzi, ahogy a Hang szinte félrelöki őt, reagálni sincs ideje, csak két nagyobbat pislogni.*
~Csak egy kicsit leszek itt, nyugodj meg, utána visszaengedlek.~
*Ragadozószerűen rávigyorog a lányra, mikor mérgesen megkérdezi, visszament-e.*
-Gulch minden nap a mocsárban ébred. Fogadd el.
*Tudta, hogy felfigyel majd a névre, és hogy ha elég figyelmes, leesik majd az is, hogy most vele beszél. Utána figyeli, mit csinál. Szöszmötöl a hajjal, iszik, elpazarolja a bogyókat. Ez a lány a szárazarcúak ocsmány világából jön, nem a természetből, már tudja. Aki idekint él, tudja, hogy ilyen helyzetben mennyit lehet pazarolni és mennyit nem. De elnézi neki. Ő most barát. Gulch barátja. Meg kell nevelni, hogy az is maradjon.
Rezzenéstelen vigyorral figyeli, s nem válaszol, mikor indulásra noszogtatja.*
-A fogak... nagyon érzékenyek. Ha a lánc véletlenül beléjük akad, párat elkezd kirángatni a húsból, csak növeli a fájdalmat, ahogy megpróbálja elrángatni az arcát.
*Leugrik a gyökérről, és higgadt mosollyal elnézve a lány mellett elkezd elsétálni mellette.*
-A szemek elvesztésétől is szoktak félni. Főleg, ha közben vágod föl a hasfaluk. Csak nyugodtan kell csinálni; jobban összezavarodnak, ha nem értik. De ezt a részt érzed te is.
*Megáll a vödörnél, felveszi egy kézbe a maradék vízzel, mindössze pár lépésnyire ácsorogva a lánytól, majd lassan ránéz, továbbra is halványan mosolyogva. Látni szeretné, ahogy az arcára fagy az ábrázata.*
-Nem, nem tudja. Csak mi ketten tudjuk.
*Ezt egyenest a szemébe nézve mondja, majd elindul tovább, és ahogy elhalad mellette, követi a tekintetét.*
-És ez így is marad.
*Ezt kifejezetten fenyegető hangsúllyal mondja. Tudja jól, hogy Gulch mást lát a lányban, mint ő és nem akarja érezni, amit ő fog, mikor megtudja, hogy mennyire más, mint aminek hiszi. Még nem adja vissza a hangot Gulchnak, hiszen tudja, hogy a lány még mondhat valamit ezzel kapcsolatban óvatlanul, és kitekerni se akarná a nyakát. Szintén érzések, meg magyarázkodás, kellemetlen macera volna utána otthon kikezelnie magukat az egészből.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 20:52:32
Üzenet elküldve: 2015-09-03 20:52:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
*Annorona lassan magához tér, fogalma sincsen, mit is álmodhatott. Még mindig körbeöleli a lábait, úgy néz maga elé, a fűre. Felidézi az éjszakai emlékeket, és eszébe jut szépen lassan minden. A lány, annak az apja, meg a férfi, akire majdnem rátámadott. Rájön, miért is szokott egyedül járni, miért nincs vele senki.
Mert veszéllyel van rájuk. És ha szereti őket, csak nehezebb a dolga, mert ha megöli, akkor egy része megkönnyebbül, de egy másik összetör. Nem lett volna szabad, nem kellett volna...
Behunyja a szemét, így próbálja csitítani magát. Valami furcsát érez, mint amikor figyelik. Balra fordítja szemét, de nem lát semmit, csak a távolban az utat. Már eltűnt a hulla, ahogyan az apja is.* ~Vajon mi történt?~ *Jobbra húzza szemét, a férfi ott ül, és őt nézi. Hirtelen kellemetlenül kezdi érezni magát.* ~Mégis mióta figyel? Mi van már?~ *Gondolja, és elfordítja a fejét. Még mindig nem tudja megemészteni azt, ami történt. Óvatosan a tőrért nyúl, és kiveszi a lepel alól. Alvadt vér fedi az egykor fényes pengét, a lány sietve teszi vissza a helyére, és a hajába túr. A szőke tincs szeme elé kerül, játszani kezd vele, lassan felidézi a vele eltöltött játékot. Egy ember... A sötételfek nem igazán szeretik őket. Bár Annorona félvér, mind az anyja, mind a mostohacsaládja "fajtiszta" sötételfek voltak, bár az igazi apja rejtély.
Mivel megfogadta, követi ennek a népnek a szokásait, az emberekkel nem igazán szimpatizál. Eszébe jut, hogy nem is tudja, a férfi mi, és ettől összerezzen. Emberi vonásai vannak, de talán még elf is lehet... Viszont, a sötét nép azokat egyenesen gyűlöli.
Megpillantja a vizet és a bogyókat. Elgondolkodik, mégis honnan szerezte a vödröt, majd kissé túl dühösen megkérdezi:*
- Te visszamentél? Mégis... Minden nap visszafogsz oda menni? Ez egy hetes út lesz! Semmi értelme, ha visszajársz! Ha honvágyad van, egyáltalán... ~minek jöttél?~ *Fejezi be magában a mondatot, de aztán rájön, hogy ez a víz itt az övé, neki hozta. Kissé elszégyelli magát, és a kezébe vesz egy bogyót. Méregetni kezdi, de valahogy nem bírja a szájába venni.* ~Mi vagyok én? Valami rágcsáló?~ *Két ujja között összenyomja, a vöröses lé lefolyik ujjain. Rémülten dobja el, kezén mintha vér lenne.* ~Nem, nem. Le kell nyugodnom...~ *Gondolja, és sietve lenyalja az ujjait. Mikor újra megnézi azokat, már tiszták, és hófehérek. A vödörért nyúl, és az ölébe veszi. Elkezd gondolkodni, mennyi ideig mennek még, és miből mennyi maradt.
Hat kenyér, egy vödör víz, és ezek a bogyók.
Iszik pár kortyot, de éppen csak annyit, hogy a következő időkben kibírja az egész napi szárazságot. Visszateszi, és a bogyókat a lepel egy másik zsebébe teszi, oda, ahol amikor majd feláll, előtte lesznek, így megóvva őket a szétnyomódástól. Megdörgöli egyik kezével arcának a felét, szemét dörzsöli, hogy a maradék álmosságot is kiűzze belőle. Ezután feláll, és a kezébe fogja a vödröt, benne a vízzel.*
- Induljunk. Most sokáig nem állunk meg, így is sok időt elpazaroltunk, és még a felénél sem tartunk. *Mondja, és vár a férfire.*
*Annorona lassan magához tér, fogalma sincsen, mit is álmodhatott. Még mindig körbeöleli a lábait, úgy néz maga elé, a fűre. Felidézi az éjszakai emlékeket, és eszébe jut szépen lassan minden. A lány, annak az apja, meg a férfi, akire majdnem rátámadott. Rájön, miért is szokott egyedül járni, miért nincs vele senki.
Mert veszéllyel van rájuk. És ha szereti őket, csak nehezebb a dolga, mert ha megöli, akkor egy része megkönnyebbül, de egy másik összetör. Nem lett volna szabad, nem kellett volna...
Behunyja a szemét, így próbálja csitítani magát. Valami furcsát érez, mint amikor figyelik. Balra fordítja szemét, de nem lát semmit, csak a távolban az utat. Már eltűnt a hulla, ahogyan az apja is.* ~Vajon mi történt?~ *Jobbra húzza szemét, a férfi ott ül, és őt nézi. Hirtelen kellemetlenül kezdi érezni magát.* ~Mégis mióta figyel? Mi van már?~ *Gondolja, és elfordítja a fejét. Még mindig nem tudja megemészteni azt, ami történt. Óvatosan a tőrért nyúl, és kiveszi a lepel alól. Alvadt vér fedi az egykor fényes pengét, a lány sietve teszi vissza a helyére, és a hajába túr. A szőke tincs szeme elé kerül, játszani kezd vele, lassan felidézi a vele eltöltött játékot. Egy ember... A sötételfek nem igazán szeretik őket. Bár Annorona félvér, mind az anyja, mind a mostohacsaládja "fajtiszta" sötételfek voltak, bár az igazi apja rejtély.
Mivel megfogadta, követi ennek a népnek a szokásait, az emberekkel nem igazán szimpatizál. Eszébe jut, hogy nem is tudja, a férfi mi, és ettől összerezzen. Emberi vonásai vannak, de talán még elf is lehet... Viszont, a sötét nép azokat egyenesen gyűlöli.
Megpillantja a vizet és a bogyókat. Elgondolkodik, mégis honnan szerezte a vödröt, majd kissé túl dühösen megkérdezi:*
- Te visszamentél? Mégis... Minden nap visszafogsz oda menni? Ez egy hetes út lesz! Semmi értelme, ha visszajársz! Ha honvágyad van, egyáltalán... ~minek jöttél?~ *Fejezi be magában a mondatot, de aztán rájön, hogy ez a víz itt az övé, neki hozta. Kissé elszégyelli magát, és a kezébe vesz egy bogyót. Méregetni kezdi, de valahogy nem bírja a szájába venni.* ~Mi vagyok én? Valami rágcsáló?~ *Két ujja között összenyomja, a vöröses lé lefolyik ujjain. Rémülten dobja el, kezén mintha vér lenne.* ~Nem, nem. Le kell nyugodnom...~ *Gondolja, és sietve lenyalja az ujjait. Mikor újra megnézi azokat, már tiszták, és hófehérek. A vödörért nyúl, és az ölébe veszi. Elkezd gondolkodni, mennyi ideig mennek még, és miből mennyi maradt.
Hat kenyér, egy vödör víz, és ezek a bogyók.
Iszik pár kortyot, de éppen csak annyit, hogy a következő időkben kibírja az egész napi szárazságot. Visszateszi, és a bogyókat a lepel egy másik zsebébe teszi, oda, ahol amikor majd feláll, előtte lesznek, így megóvva őket a szétnyomódástól. Megdörgöli egyik kezével arcának a felét, szemét dörzsöli, hogy a maradék álmosságot is kiűzze belőle. Ezután feláll, és a kezébe fogja a vödröt, benne a vízzel.*
- Induljunk. Most sokáig nem állunk meg, így is sok időt elpazaroltunk, és még a felénél sem tartunk. *Mondja, és vár a férfire.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 20:25:52
Üzenet elküldve: 2015-09-03 20:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
"Csak benned van ilyen marhaság."
*Vágja hozzá a lány, majd elindul vissza az erdőbe. Gulch pont az ellenkezőjét érezte, s kicsit összezavarodott attól, amit mondott, de nem igazán vette magára. Inkább csak azon töprengett, vajon igaz-e. Mikor eltávolodott tőle aztán fogta magát és elaludt.*
*Reggel. Másnap ahogy felébred, az első dolog, ami zavarni kezdi, az arcát húzó alvadt vér. Valahogy le akarja mosni. Közben elnéz a szunyókáló Fekete Ezüst felé, borzasztó halkan betakargatja a köpenyével, szippant egyet a levegőből mellette, hogy újból érezze az illatot, majd osonni kezd.*
~Merre lesz szerinted itt víz?~
~Nem jártunk még kint a mocsárból ilyen messze, nem tudhatom. Viszont van itt egy csomó szárazarcú nem messze. Ők biztos ugyanúgy isznak, kell lennie vizüknek.~
~Nem rossz ötlet!~
*Gyanúsan nyugodt hangulatban van most a hang is. Visszaindulnak sietve a tér felé, hogy valamiféle vízforrást keressenek, közben megvitatják az elmúlt nap eseményeit.*
~Mondd, még mindig haragszol rá?~
~Éjszaka elgondolkodtam pár dolgon. Nem olyan rossz barát, mint elsőre tűnt.~
~Barát?~
*Gulch kissé elérzékenyülve mosolyodik el.*
~Megengedem, hogy vele is barátkozz. Nem szeretnék én neked rosszat, Gulch. Sose szerettem volna... mindig védelmeztelek.~
~Ez igaz...~
*A távolban feltűnnek az épületek, s már lehet látni egy-két ébredező embert is. Görnyedve-oldalazva elkezdik kikerülni őket.*
~Mi a terv odabent?~
~Csak hagyd, hogy én menjek. A szárazbőrűeknek vannak épületeik, amik vizet szednek ki a föld alól. Egy ilyet kell találnunk és lesz vizünk. Utána elmegyünk bogyókért, láttam egy szedrest, amire nem figyeltél.~
*Gulch boldog, hogy újból ilyen jóban vannak, s hagyja a Hangnak, hogy vezesse befelé az emberek épületei közé. Egy nagyobb kőtisztáson (tér) talál is egy olyan épületet, de épp egy szőrösarcú hajtja föl belőle a vizet, meg kell várnia, míg odébb megy.*
~Mondd... és szerinted kedvel minket?~
~Koncentráljunk a vízre, Gulch.~
~Igen, oké.~
*Mikor a szőrös elmegy, ügyesen osonva odasietnek az épülethez, ami egy nagy lyuk, kővel kőberakva, valamilyen fa szerkezettel a tetején, és a Hang leereszt egy fa edényt rajta, amit aztán Gulchnak kell nehezen kihúznia. Nem morcog, mert érzi, hogy tényleg víz lötyög benne, s tudja, hogy ennyivel még Fekete Ezüstöt is megkínálhatja. Levágja a kötélről, mikor felért, és az úton, ahol jött, eloson, be a bokrok közé. Ott aztán lemossa a kezét, s az arcát.*
~Most már beszélhetünk?~
~Szerintem kedvel, igen. Nem ölt meg, mikor mérges volt rád a hangja. Ilyet csak olyanokkal lehet csinálni, akiket szeretsz.~
*Iszik egy keveset, vigyázva, hogy maradjon Fekete Ezüstnek is, majd elindul a bokrok közt a vödörrel.*
~Akkor szeret?~ *Kérdi bátortalanul*
~Talán... de ne hidd, hogy ez olyan megmaradós dolog.~
~Hogy érted?~
~A kintieknél a szeretés elszökik, ha nem tartják meg. Mi nem tudunk egymástól elszökni, ezért könnyebben választjuk, hogy ne veszekedjümk...ők viszont el tudnak menni, vagy meg tudják ölni egymást. Így nehezebben szeretik egymást.~
*Gulch bólogat.*
-Igaz. *Mondja ki hangosan, majd elindul a szederbokor felé, amit a Hang látott, s két-három maréknyit eszik, majd eggyel szed Fekete Ezüstnek is. Visszaérve halkabban oson újból, leteszi mellé a vizes edényt (vödör) és a szedret is, gondosan egy tisztább levélre készítve. Utána odaoson a közelébe, hogy kicsit nézegesse.
Annyira más... kicsi, vékony és olyan érdekesen mások a vonásai. Ahogy nézi őket, kedve volna megérinteni őket, de érzi, hogy az nagyon rossz lenne, s fél, hogy elillanna a szeretet rögtön tőle. Nézegeti az arcát is, s visszaemlékszik arra, amit látott a maszkja alatt. Olyan volt, mintha az a fele aludna, vagy halott lenne. Legalábbis ami a szemét illeti. Lehetséges, hogy félig meghalt valamitől, és ezért ilyen fehér, mert a kevés életet, ami a másik felében van, kell beosztania az egész testére.*
~Ne nézd, Gulch!~
~Tessék? Miért?~
~Felébred! Érzi, ha nézed. Fel fog rá kelni. Nem látod? Hisz a szeme is máshogy remeg, most, hogy nézed.~
*Gyorsan elfordul, odébboson görnyedten, majd felül a fa gyökerére valamivel távolabb.*
~Innen lehet?~
~Csak hogyha nem mocorogsz... és nem vagy hangos.~
*Elmosolyodik, és némán figyeli, ahogy Fekete Ezüst ébredezik, reménykedve, hogy ő fog felkelni és nem a hangja.*
"Csak benned van ilyen marhaság."
*Vágja hozzá a lány, majd elindul vissza az erdőbe. Gulch pont az ellenkezőjét érezte, s kicsit összezavarodott attól, amit mondott, de nem igazán vette magára. Inkább csak azon töprengett, vajon igaz-e. Mikor eltávolodott tőle aztán fogta magát és elaludt.*
*Reggel. Másnap ahogy felébred, az első dolog, ami zavarni kezdi, az arcát húzó alvadt vér. Valahogy le akarja mosni. Közben elnéz a szunyókáló Fekete Ezüst felé, borzasztó halkan betakargatja a köpenyével, szippant egyet a levegőből mellette, hogy újból érezze az illatot, majd osonni kezd.*
~Merre lesz szerinted itt víz?~
~Nem jártunk még kint a mocsárból ilyen messze, nem tudhatom. Viszont van itt egy csomó szárazarcú nem messze. Ők biztos ugyanúgy isznak, kell lennie vizüknek.~
~Nem rossz ötlet!~
*Gyanúsan nyugodt hangulatban van most a hang is. Visszaindulnak sietve a tér felé, hogy valamiféle vízforrást keressenek, közben megvitatják az elmúlt nap eseményeit.*
~Mondd, még mindig haragszol rá?~
~Éjszaka elgondolkodtam pár dolgon. Nem olyan rossz barát, mint elsőre tűnt.~
~Barát?~
*Gulch kissé elérzékenyülve mosolyodik el.*
~Megengedem, hogy vele is barátkozz. Nem szeretnék én neked rosszat, Gulch. Sose szerettem volna... mindig védelmeztelek.~
~Ez igaz...~
*A távolban feltűnnek az épületek, s már lehet látni egy-két ébredező embert is. Görnyedve-oldalazva elkezdik kikerülni őket.*
~Mi a terv odabent?~
~Csak hagyd, hogy én menjek. A szárazbőrűeknek vannak épületeik, amik vizet szednek ki a föld alól. Egy ilyet kell találnunk és lesz vizünk. Utána elmegyünk bogyókért, láttam egy szedrest, amire nem figyeltél.~
*Gulch boldog, hogy újból ilyen jóban vannak, s hagyja a Hangnak, hogy vezesse befelé az emberek épületei közé. Egy nagyobb kőtisztáson (tér) talál is egy olyan épületet, de épp egy szőrösarcú hajtja föl belőle a vizet, meg kell várnia, míg odébb megy.*
~Mondd... és szerinted kedvel minket?~
~Koncentráljunk a vízre, Gulch.~
~Igen, oké.~
*Mikor a szőrös elmegy, ügyesen osonva odasietnek az épülethez, ami egy nagy lyuk, kővel kőberakva, valamilyen fa szerkezettel a tetején, és a Hang leereszt egy fa edényt rajta, amit aztán Gulchnak kell nehezen kihúznia. Nem morcog, mert érzi, hogy tényleg víz lötyög benne, s tudja, hogy ennyivel még Fekete Ezüstöt is megkínálhatja. Levágja a kötélről, mikor felért, és az úton, ahol jött, eloson, be a bokrok közé. Ott aztán lemossa a kezét, s az arcát.*
~Most már beszélhetünk?~
~Szerintem kedvel, igen. Nem ölt meg, mikor mérges volt rád a hangja. Ilyet csak olyanokkal lehet csinálni, akiket szeretsz.~
*Iszik egy keveset, vigyázva, hogy maradjon Fekete Ezüstnek is, majd elindul a bokrok közt a vödörrel.*
~Akkor szeret?~ *Kérdi bátortalanul*
~Talán... de ne hidd, hogy ez olyan megmaradós dolog.~
~Hogy érted?~
~A kintieknél a szeretés elszökik, ha nem tartják meg. Mi nem tudunk egymástól elszökni, ezért könnyebben választjuk, hogy ne veszekedjümk...ők viszont el tudnak menni, vagy meg tudják ölni egymást. Így nehezebben szeretik egymást.~
*Gulch bólogat.*
-Igaz. *Mondja ki hangosan, majd elindul a szederbokor felé, amit a Hang látott, s két-három maréknyit eszik, majd eggyel szed Fekete Ezüstnek is. Visszaérve halkabban oson újból, leteszi mellé a vizes edényt (vödör) és a szedret is, gondosan egy tisztább levélre készítve. Utána odaoson a közelébe, hogy kicsit nézegesse.
Annyira más... kicsi, vékony és olyan érdekesen mások a vonásai. Ahogy nézi őket, kedve volna megérinteni őket, de érzi, hogy az nagyon rossz lenne, s fél, hogy elillanna a szeretet rögtön tőle. Nézegeti az arcát is, s visszaemlékszik arra, amit látott a maszkja alatt. Olyan volt, mintha az a fele aludna, vagy halott lenne. Legalábbis ami a szemét illeti. Lehetséges, hogy félig meghalt valamitől, és ezért ilyen fehér, mert a kevés életet, ami a másik felében van, kell beosztania az egész testére.*
~Ne nézd, Gulch!~
~Tessék? Miért?~
~Felébred! Érzi, ha nézed. Fel fog rá kelni. Nem látod? Hisz a szeme is máshogy remeg, most, hogy nézed.~
*Gyorsan elfordul, odébboson görnyedten, majd felül a fa gyökerére valamivel távolabb.*
~Innen lehet?~
~Csak hogyha nem mocorogsz... és nem vagy hangos.~
*Elmosolyodik, és némán figyeli, ahogy Fekete Ezüst ébredezik, reménykedve, hogy ő fog felkelni és nem a hangja.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 19:44:55
Üzenet elküldve: 2015-09-03 19:44:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
*Nem érti, mire céloz a férfi a hanggal. Neki nincs ilyesmi barátja, egyszerűen csak éhes. Ő maga, nem valami barát. Éhes a kínzásra, hogy végre lenyugodjon egy kicsit.*
- Csak benned van ilyen marhaság. *Morogja szinte már démoni hangon válla felett, még mielőtt elhajt. A férfivel nem szokott ilyen lenni, de ez az éhség teljesen kitesz rajta, szinte nem is saját maga, csak megy a feje után, keresve valamit, akármit, amivel, vagy akivel játszhat. Ám az a merev hulla, tükrös szemekkel már nem hoz semmiféle megnyugvást, csak még jobban felidegesíti őt.*
- Miért öltem meg? Ha várok egy kicsit... Ha most még élne... *Szitkozódik, és a tőrét ki-be mártogatja az élettelen testben.*
- Nem lesz ez így jó. *Mondja, mert tudja, az egyetlen élő, mozgó lény, aki képes fájdalmat érezni magán kívül a férfi. Keze megmerevedik a testben, szeme szürreálisan kitágul, amint ez végigfut rajta. Mély levegőt vesz, és végleg kiemeli a tőrt belőle.* Szerezzek bogyókat. *Adja ki magának az utasítást, mintha erre képes lenne engedelmeskedni. De nem mozdul. A testre néz, aminek hasa most szanaszét lett szaggatva. Könnyei még üres tekintetében ragadtak, arra várva, hogy kipislogják őket. Lassan feláll, és a férfi irányába megy.
Mire visszaér, nem tudja megállapítani, az elaludt-e már, vagy sem. Megáll előtte, vagy 5-6 lépésnyire, és nézi. Az egész annyira rémisztő, és mégis szinte ellenállhatatlan, hogy ott van, lélegzik, és neki csupán meg kéne láncolnia, és kezdődhetne egy újabb, hosszú-hosszú játék.*
- Nemnemnemnemnem! *Mondja, de hangja valami torz dübörgés, mintha a világ összes haragja lenne benne. Lassan közelebb lép hozzá, annyira, hogy már hallja a légvételét.* ~Annyira nyugodt, annyira tudatlan...~ *Halkan felsóhajt, a tőréről lecsöppen a lány még frissnek mondható vére. Másik kezét kinyújtja, ujjain érzi a lélegzetvételét.* ~Csak egy erős ütés, és kifekszik, amíg biztossá teszem...~ *Kezével hozzáér az arcához, de éppen csak érinti a jéghideg bőrfelületet. Másik kezében ott a tőr, amit maga elé emel.* ~Csak... Egyetlen ütés, és...~ *Valami hang jobbról megérinti őt, felé kapja tekintetét. Egy férfi az az úton, és egy lány nevét kiabálja. Egy lányt keres.*
- Megvagy... *Sóhajtja, mert rájön, az a valaki a lánynak az apja... Visszapillant a férfire, keze ökölbe szorul. Erőszakosan lépésre bírja a lábait, de azok valamiért nem az út felé mennek, hanem vissza az erdőbe. Megragadja a hullát két kezénél, és újra húzni kezdi. Lassan elhajtanak a férfi előtt, és az út felé közelednek.* ~Gyorsan, vér nélkül.~ *Gondolja, mert rájön, ha látja a lány apjának kétségbeesett arcát, amint a hulla ott fekszik előtte, átszúrt méhvel, lehántott bőrrel...* ~Imádni való.~ *Lassan kiérnek az útra, háttal a kiabáló apukának. Némán lefekteti az út közepére, fejére húzza a csuklyát, és a sötétbe ugrik.*
- Apám? *Kérdezi rémült hangot invitálva, hogy megpróbálja utánozni a lányt. A férfi könnyes szemekkel megfordul, és amikor meglátja a gyerekét, elfojtottan felordít.*
*Visszaérve az alvóhelyükre elégedetten ül le a férfi mellé, tartva a tisztes távolságot, nehogy elkapja a hév. Ahogy visszagondol arra, hogy szó szerint egy karnyújtásnyira volt attól, hogy megtámadja... Dühösen kuporodik össze, úgy próbálja felmelegíteni magát. Előreláthatóan pár óra, és a nap felkel, szóval kiakarja használni az alkalmat, hogy aludjon. Behunyja szemét, és fejét térdére hajtja. Perceken belül már mély álomba is merül.*
*Nem érti, mire céloz a férfi a hanggal. Neki nincs ilyesmi barátja, egyszerűen csak éhes. Ő maga, nem valami barát. Éhes a kínzásra, hogy végre lenyugodjon egy kicsit.*
- Csak benned van ilyen marhaság. *Morogja szinte már démoni hangon válla felett, még mielőtt elhajt. A férfivel nem szokott ilyen lenni, de ez az éhség teljesen kitesz rajta, szinte nem is saját maga, csak megy a feje után, keresve valamit, akármit, amivel, vagy akivel játszhat. Ám az a merev hulla, tükrös szemekkel már nem hoz semmiféle megnyugvást, csak még jobban felidegesíti őt.*
- Miért öltem meg? Ha várok egy kicsit... Ha most még élne... *Szitkozódik, és a tőrét ki-be mártogatja az élettelen testben.*
- Nem lesz ez így jó. *Mondja, mert tudja, az egyetlen élő, mozgó lény, aki képes fájdalmat érezni magán kívül a férfi. Keze megmerevedik a testben, szeme szürreálisan kitágul, amint ez végigfut rajta. Mély levegőt vesz, és végleg kiemeli a tőrt belőle.* Szerezzek bogyókat. *Adja ki magának az utasítást, mintha erre képes lenne engedelmeskedni. De nem mozdul. A testre néz, aminek hasa most szanaszét lett szaggatva. Könnyei még üres tekintetében ragadtak, arra várva, hogy kipislogják őket. Lassan feláll, és a férfi irányába megy.
Mire visszaér, nem tudja megállapítani, az elaludt-e már, vagy sem. Megáll előtte, vagy 5-6 lépésnyire, és nézi. Az egész annyira rémisztő, és mégis szinte ellenállhatatlan, hogy ott van, lélegzik, és neki csupán meg kéne láncolnia, és kezdődhetne egy újabb, hosszú-hosszú játék.*
- Nemnemnemnemnem! *Mondja, de hangja valami torz dübörgés, mintha a világ összes haragja lenne benne. Lassan közelebb lép hozzá, annyira, hogy már hallja a légvételét.* ~Annyira nyugodt, annyira tudatlan...~ *Halkan felsóhajt, a tőréről lecsöppen a lány még frissnek mondható vére. Másik kezét kinyújtja, ujjain érzi a lélegzetvételét.* ~Csak egy erős ütés, és kifekszik, amíg biztossá teszem...~ *Kezével hozzáér az arcához, de éppen csak érinti a jéghideg bőrfelületet. Másik kezében ott a tőr, amit maga elé emel.* ~Csak... Egyetlen ütés, és...~ *Valami hang jobbról megérinti őt, felé kapja tekintetét. Egy férfi az az úton, és egy lány nevét kiabálja. Egy lányt keres.*
- Megvagy... *Sóhajtja, mert rájön, az a valaki a lánynak az apja... Visszapillant a férfire, keze ökölbe szorul. Erőszakosan lépésre bírja a lábait, de azok valamiért nem az út felé mennek, hanem vissza az erdőbe. Megragadja a hullát két kezénél, és újra húzni kezdi. Lassan elhajtanak a férfi előtt, és az út felé közelednek.* ~Gyorsan, vér nélkül.~ *Gondolja, mert rájön, ha látja a lány apjának kétségbeesett arcát, amint a hulla ott fekszik előtte, átszúrt méhvel, lehántott bőrrel...* ~Imádni való.~ *Lassan kiérnek az útra, háttal a kiabáló apukának. Némán lefekteti az út közepére, fejére húzza a csuklyát, és a sötétbe ugrik.*
- Apám? *Kérdezi rémült hangot invitálva, hogy megpróbálja utánozni a lányt. A férfi könnyes szemekkel megfordul, és amikor meglátja a gyerekét, elfojtottan felordít.*
*Visszaérve az alvóhelyükre elégedetten ül le a férfi mellé, tartva a tisztes távolságot, nehogy elkapja a hév. Ahogy visszagondol arra, hogy szó szerint egy karnyújtásnyira volt attól, hogy megtámadja... Dühösen kuporodik össze, úgy próbálja felmelegíteni magát. Előreláthatóan pár óra, és a nap felkel, szóval kiakarja használni az alkalmat, hogy aludjon. Behunyja szemét, és fejét térdére hajtja. Perceken belül már mély álomba is merül.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:56:33
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:56:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
*A lány furcsán viselkedik. Egészen úgy, mint ahogy...*
-Furcsán nézel.
*...a Hang szokott. Talán ilyenkor este benne is mocorog valaki. Látszik rajta, hogy izgatott, persze nem lehet tudni amiatt-e, amit ő tett, vagy amiatt, ami mocorog benne. Gulch gyorsan elképzelte, mit akarna a Hang, ha most a lányban lenne. Valószínűleg most mérlegelné, mennyire veszélyes rá és gondolkodna, hogy ölje meg.*
-Motyogni?
*Fogalma se volt róla, hogy kell elképzelnie magát, mikor nem maga és kimaradnak a dolgok. A motyogás volt a legkevésbé ijesztő, amit el tudott hirtelen gondolni.*
-Hogy miről? Öhm.
*Töprengeni kezd.*
~A Hang nem szereti, ha titkolóznak előtte. Jobb lesz válaszolni.~
-Halottakról. Azt hiszem. Sokan vannak ott, ahonnan jöttem. Az álmomban valamit beszéltek hozzám.
*A lány nem igazán rá figyel. Úgy tesz, de látni a szemén, hogy izgatott; izgatottabb, mint amit egy motyogás kivált az emberből. Talán most épp a hangja idejét veszi el; Azért nem szokott senkinek hálás lenni. Olyan, mint aki valami belső dolgot akar lenyelni. A keze eltűnik a ruhái közt, majd elővesz egy tőrt, s nehézkes remegéssel elengedi.*
-Látom, benned is szól éppen a hang. Kövesd nyugodtan...nem szeretik, ha nem hallgatnak rájuk. De ha nekem rontasz, senki számára nem lesz jó vége.
*Aztán hirtelen ötlettől vezérelve bogyókat akar gyűjteni. Ezt már igazán ismeri. Fekete Ezüst nem szereti a bogyókat. Ez nem ő...következésképp, bárki is ez, most el akar menni. El tőle. Hagyni kell az ilyet. Fekete Ezüst szeretett vele lenni, majd ha visszatér, idejön újból hozzá. Érzi, hogy most nincs jó erőben ahhoz, hogy az ő hangjával küzdjön.
Haloványan elmosolyodik, majd orrát fogva hátradől.*
-Megadom magam! Menj csak! Itt pihenek, míg vissza nem jössz.
*Lepihen, s tán el is alszik, ha a lány nem csap nagy zajt a közelben.*
A hozzászólás írója (Nyálkás Gulch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.03 19:58:23
*A lány furcsán viselkedik. Egészen úgy, mint ahogy...*
-Furcsán nézel.
*...a Hang szokott. Talán ilyenkor este benne is mocorog valaki. Látszik rajta, hogy izgatott, persze nem lehet tudni amiatt-e, amit ő tett, vagy amiatt, ami mocorog benne. Gulch gyorsan elképzelte, mit akarna a Hang, ha most a lányban lenne. Valószínűleg most mérlegelné, mennyire veszélyes rá és gondolkodna, hogy ölje meg.*
-Motyogni?
*Fogalma se volt róla, hogy kell elképzelnie magát, mikor nem maga és kimaradnak a dolgok. A motyogás volt a legkevésbé ijesztő, amit el tudott hirtelen gondolni.*
-Hogy miről? Öhm.
*Töprengeni kezd.*
~A Hang nem szereti, ha titkolóznak előtte. Jobb lesz válaszolni.~
-Halottakról. Azt hiszem. Sokan vannak ott, ahonnan jöttem. Az álmomban valamit beszéltek hozzám.
*A lány nem igazán rá figyel. Úgy tesz, de látni a szemén, hogy izgatott; izgatottabb, mint amit egy motyogás kivált az emberből. Talán most épp a hangja idejét veszi el; Azért nem szokott senkinek hálás lenni. Olyan, mint aki valami belső dolgot akar lenyelni. A keze eltűnik a ruhái közt, majd elővesz egy tőrt, s nehézkes remegéssel elengedi.*
-Látom, benned is szól éppen a hang. Kövesd nyugodtan...nem szeretik, ha nem hallgatnak rájuk. De ha nekem rontasz, senki számára nem lesz jó vége.
*Aztán hirtelen ötlettől vezérelve bogyókat akar gyűjteni. Ezt már igazán ismeri. Fekete Ezüst nem szereti a bogyókat. Ez nem ő...következésképp, bárki is ez, most el akar menni. El tőle. Hagyni kell az ilyet. Fekete Ezüst szeretett vele lenni, majd ha visszatér, idejön újból hozzá. Érzi, hogy most nincs jó erőben ahhoz, hogy az ő hangjával küzdjön.
Haloványan elmosolyodik, majd orrát fogva hátradől.*
-Megadom magam! Menj csak! Itt pihenek, míg vissza nem jössz.
*Lepihen, s tán el is alszik, ha a lány nem csap nagy zajt a közelben.*
A hozzászólás írója (Nyálkás Gulch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.03 19:58:23
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:30:28
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:30:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
- Igen, de nem gond. *Hazudja, hiszen valóján ébren volt. Nézi, amint a férfi vérző orrával próbál kezdeni valamit, Annorona alig bír magával. Túl hamar hagyta abba, ilyenkor teljesen elmegy az esze, és akár képes megtámadni még a férfit is...
Amint elkezdi mesélni, voltak már ilyen rossz álmai, már meg is fogalmazódott a fejében az a hazugság, amivel eltereli az előbbieket. Már, ha a férfi látta azokat. Megkérdezi, nem bántotta-e őt, mire a lány megrémül.* ~Mi? ugye csak viccelsz?~ *Kérdezi, és magára erőltet egy furcsa arcot, mint aki nem érti, miről is van szó.*
- Őhm, nem tudom miről beszélsz. *Mondja kedvesen.* Nem támadott meg senki. *Kellemetlenül felnevet, és sietve feláll a földről, közben próbálja leküzdeni azt a vágyat, hogy játszhasson. Ő neki ez az élete, amióta meghalt a családja muszáj tennie ilyesmit, hogy lecsillapodjon kicsit. De a férfi jelenete után teljesen félbeszakadt a kis jelenete, és a harangok belül neki harangoztak, nem is igazán a lánynak. Még annyi mindent tervezett vele, erre most ilyen hirtelen vége lett. És még a nyelvet is ott felejtette. De legalább szerzett tőle is valami emléket, nevezetesen egy hosszú, szőke tincset.
A tincset. A lány ijedten fordítja el a fejét a férfitől, így a sötétben is jól feltűnő, rikító hajszálak tőle a másik irányban lógnak lefelé.*
~Mondanom kéne valamit, hogy lekössem, és ne kezdjen kérdezősködni.~
- Motyogtál.
~Nagyon remek...~
- Mármint, valami idegen nyelven... Öhm, nem tudod, miről? *Kérdezi, mintha szerencsétlen tisztában lenne azzal, amit alvás közben csinál. Mindenesetre úgy véli ez egy jó ötlet volt, talán így majd szépen eltereli a figyelmét.* ~Manipulálom. Nem, nem ezzel nincs semmi gond.~ *Próbálja magának bemesélni, hogy ez nem rossz, hogy még csak véletlenül se hagyja abba. Egy valami rosszabb annál, ha bűntudata van. És az az, amikor kiderül valami titka. Valami, amit bizonyos személyek előtt nem szívlel megmutatni. Egy másik én, egy sötét oldal, ami jobb, ha csak akkor jön elő, amikor annak szabad. A vér szaga lassan felé jön, a lágy szél egészen érezhetővé teszi azt. Annorona kezét szája elé teszi, úgy próbál levegőt venni. A férfi felé néz, arca és keze csupa vér.* ~Nem, ez így nem lesz jó...~ *Fut át rajta, a kezében heverő tőr egyre erősebben szorul ujjai között, míg végül remegni nem kezd, és hangosan a földre nem zuhan.* ~Csak le kell nyugodnom, nyugalom, nyugalom. Majd legközelebb valaki Máson bepótolom.~ *Kezei remegni kezdenek, elveszi szája elől és beszippantja a vér szagát. Lehajol, felemeli a tőrt, és a láncai közé teszi.*
- Nem, nem fontos, felejtsd el. Pihenj le, én elmegyek körülnézek, hátha találok bogyókat. *Mondja, mert eszébe jut, a férfi azt akart enni. Ezzel indokot is adott távozására, reméli, nem válik gyanússá. Hiszen, csak gondoskodni akar róla, semmi több. Sietve elhajt, lassan a fák mögé kerül, vissza a tetemhez, ami körül a sok zöld lassan magába foglalja a vérét. Már nem él, de muszáj, hogy segítsen, különben megőrül.*
- Igen, de nem gond. *Hazudja, hiszen valóján ébren volt. Nézi, amint a férfi vérző orrával próbál kezdeni valamit, Annorona alig bír magával. Túl hamar hagyta abba, ilyenkor teljesen elmegy az esze, és akár képes megtámadni még a férfit is...
Amint elkezdi mesélni, voltak már ilyen rossz álmai, már meg is fogalmazódott a fejében az a hazugság, amivel eltereli az előbbieket. Már, ha a férfi látta azokat. Megkérdezi, nem bántotta-e őt, mire a lány megrémül.* ~Mi? ugye csak viccelsz?~ *Kérdezi, és magára erőltet egy furcsa arcot, mint aki nem érti, miről is van szó.*
- Őhm, nem tudom miről beszélsz. *Mondja kedvesen.* Nem támadott meg senki. *Kellemetlenül felnevet, és sietve feláll a földről, közben próbálja leküzdeni azt a vágyat, hogy játszhasson. Ő neki ez az élete, amióta meghalt a családja muszáj tennie ilyesmit, hogy lecsillapodjon kicsit. De a férfi jelenete után teljesen félbeszakadt a kis jelenete, és a harangok belül neki harangoztak, nem is igazán a lánynak. Még annyi mindent tervezett vele, erre most ilyen hirtelen vége lett. És még a nyelvet is ott felejtette. De legalább szerzett tőle is valami emléket, nevezetesen egy hosszú, szőke tincset.
A tincset. A lány ijedten fordítja el a fejét a férfitől, így a sötétben is jól feltűnő, rikító hajszálak tőle a másik irányban lógnak lefelé.*
~Mondanom kéne valamit, hogy lekössem, és ne kezdjen kérdezősködni.~
- Motyogtál.
~Nagyon remek...~
- Mármint, valami idegen nyelven... Öhm, nem tudod, miről? *Kérdezi, mintha szerencsétlen tisztában lenne azzal, amit alvás közben csinál. Mindenesetre úgy véli ez egy jó ötlet volt, talán így majd szépen eltereli a figyelmét.* ~Manipulálom. Nem, nem ezzel nincs semmi gond.~ *Próbálja magának bemesélni, hogy ez nem rossz, hogy még csak véletlenül se hagyja abba. Egy valami rosszabb annál, ha bűntudata van. És az az, amikor kiderül valami titka. Valami, amit bizonyos személyek előtt nem szívlel megmutatni. Egy másik én, egy sötét oldal, ami jobb, ha csak akkor jön elő, amikor annak szabad. A vér szaga lassan felé jön, a lágy szél egészen érezhetővé teszi azt. Annorona kezét szája elé teszi, úgy próbál levegőt venni. A férfi felé néz, arca és keze csupa vér.* ~Nem, ez így nem lesz jó...~ *Fut át rajta, a kezében heverő tőr egyre erősebben szorul ujjai között, míg végül remegni nem kezd, és hangosan a földre nem zuhan.* ~Csak le kell nyugodnom, nyugalom, nyugalom. Majd legközelebb valaki Máson bepótolom.~ *Kezei remegni kezdenek, elveszi szája elől és beszippantja a vér szagát. Lehajol, felemeli a tőrt, és a láncai közé teszi.*
- Nem, nem fontos, felejtsd el. Pihenj le, én elmegyek körülnézek, hátha találok bogyókat. *Mondja, mert eszébe jut, a férfi azt akart enni. Ezzel indokot is adott távozására, reméli, nem válik gyanússá. Hiszen, csak gondoskodni akar róla, semmi több. Sietve elhajt, lassan a fák mögé kerül, vissza a tetemhez, ami körül a sok zöld lassan magába foglalja a vérét. Már nem él, de muszáj, hogy segítsen, különben megőrül.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:01:56
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
*Sokáig fekszik önkívületi állapotban. Az álom egy örökkévalóságig tart számára, s arra kezd el ébredezni, hogy az orra vére elkezd lefolyni a torkán és nem kap tőle rendesen levegőt. Köhögve próbál szabadulni a vértől, s eleinte riadtan tapogat, nem tudván, hol van. Az orrához kap, gyorsan összeszorítja azt és kezével maszatolni kezdi a vért arcán. Aztán körülnéz, pocsolyát keres, s csak ekkor eszmél rá, hogy melyik álom volt valóság, s melyik nem, borzasztóan megkönnyebbülve, ahogy meglátja a lányt. Persze megkönnyebbültsége kissé alábbhagy, mikor észreveszi, milyen rémült arccal nézi.*
-Mi történt?
*Kérdi teljesen őszintén.*
-Felriasztottalak?
*Nézi a vért, hasogat a feje, nemigen van magánál még teljesen.*
-Néha történik ilyen éjjelente. Bocsáss meg, ha felkeltettelek. Szoktak lenni rossz álmaim olykor.
~Mindig.~
*Közben kissé még kómásan elengedi az orrát, halántékához kap, hogy nyomkodással mulassza a sajgást, de ettől csak újra megered a vér.*
-Ez így nem lesz jó...
*Visszafog az orrához, nézelődik, majd jobb híján fogja a szakadtas ruháját, hátrébb dől, s felhúzza, hogy elérje vele vérző orrát és megtörölhesse arcát, nem törődve azzal, hogy nincs semmi alatta. Igazából az se zavarná, ha véres maradna, hisz itt nincs annyi vérszívó, mint a mocsárban, de érzi, hogy ez hosszú távon nem lesz jó megoldás.
Aztán eszébe jut, hogy ilyenkor szokott mozogni álmában, néha egészen furcsa helyeken, távolabb ébred föl, vagy a Hang előrángat valamit, amivel aztán másnap felébred.. eszébe jut, mi van, ha tett valamit Fekete Ezüsttel, hisz nem rajongott érte, és rögtön visszafordul a lány felé és méregetni kezdi, mintha félne, hogy megsebezte.*
-Nem bántott téged?
*Óvatosan elkezdi mindenütt megvizsgálni, nem állnak-e ki belőle szokatlan dolgok, eközben ügyel rá, ne mozogjon túl hirtelen, hisz továbbra is hasogat a feje.*
*Sokáig fekszik önkívületi állapotban. Az álom egy örökkévalóságig tart számára, s arra kezd el ébredezni, hogy az orra vére elkezd lefolyni a torkán és nem kap tőle rendesen levegőt. Köhögve próbál szabadulni a vértől, s eleinte riadtan tapogat, nem tudván, hol van. Az orrához kap, gyorsan összeszorítja azt és kezével maszatolni kezdi a vért arcán. Aztán körülnéz, pocsolyát keres, s csak ekkor eszmél rá, hogy melyik álom volt valóság, s melyik nem, borzasztóan megkönnyebbülve, ahogy meglátja a lányt. Persze megkönnyebbültsége kissé alábbhagy, mikor észreveszi, milyen rémült arccal nézi.*
-Mi történt?
*Kérdi teljesen őszintén.*
-Felriasztottalak?
*Nézi a vért, hasogat a feje, nemigen van magánál még teljesen.*
-Néha történik ilyen éjjelente. Bocsáss meg, ha felkeltettelek. Szoktak lenni rossz álmaim olykor.
~Mindig.~
*Közben kissé még kómásan elengedi az orrát, halántékához kap, hogy nyomkodással mulassza a sajgást, de ettől csak újra megered a vér.*
-Ez így nem lesz jó...
*Visszafog az orrához, nézelődik, majd jobb híján fogja a szakadtas ruháját, hátrébb dől, s felhúzza, hogy elérje vele vérző orrát és megtörölhesse arcát, nem törődve azzal, hogy nincs semmi alatta. Igazából az se zavarná, ha véres maradna, hisz itt nincs annyi vérszívó, mint a mocsárban, de érzi, hogy ez hosszú távon nem lesz jó megoldás.
Aztán eszébe jut, hogy ilyenkor szokott mozogni álmában, néha egészen furcsa helyeken, távolabb ébred föl, vagy a Hang előrángat valamit, amivel aztán másnap felébred.. eszébe jut, mi van, ha tett valamit Fekete Ezüsttel, hisz nem rajongott érte, és rögtön visszafordul a lány felé és méregetni kezdi, mintha félne, hogy megsebezte.*
-Nem bántott téged?
*Óvatosan elkezdi mindenütt megvizsgálni, nem állnak-e ki belőle szokatlan dolgok, eközben ügyel rá, ne mozogjon túl hirtelen, hisz továbbra is hasogat a feje.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:34:02
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:34:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gulch//
//16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Éppen szúrni akarna, amikor meghall valami idegen motyogást. Alig hallható, és az alvóhely felől jön. Annorona megrémül, hogy történt valami, ezért felkapja a másik tőrt is, és visszasiet. Próbál halk maradni, hogyha esetleg valaki rátámadt az alvó férfire, akkor nem vegye észre.
Ám senki nincs ott rajta kívül, aki nem messze a fekvőhelytől fekszik hason, orra vérzik. Valami buta, a lány számára ismeretlen szöveget hadar.*
- Hello? *Kérdezi, mert azt hiszi, ébren van. Ám válasz nem érkezik, csak továbbra is az a megmagyarázhatatlan beszéd. A lány látja, hogy a férfi kúszott, szinte menekült Arról a helyről.* ~Ugye nem láttad?~ *Kérdezi némán a másiktól. Hirtelen nem tudja, mit csinálhatna, de lassan rájön, választania kell; vagy így hagyja őt, és játszik tovább, vagy segít a férfin. Végül dühösen felsóhajt, és visszarohan oda, ahol éppen a kislány erőtlenül próbál menekülni.*
- Nagy mázlid van, te féreg! *Sziszegi, és két tőrét egy kézbe szorítva megközelíti őt.* Akadt egy kis dolgom, szóval vessünk ennek véget, rendben? *Mondja, és megáll, közvetlen a két lába előtt.* A játéknak vége. *Suttogja, és egy gyors mozdulattal a lány hasába szúrja a fegyvert. Az felsikolt, ezúttal nem elfojtottan.* Mondtam. Ha vége, mindketten meghaltok. *Lassan a láncait elkezdni leszedegetni a haldokló emberlányról, aki furcsa, bugyogó hangot ad ki, amint lassan elvérzik.*
- A pokolba... *Nyögi, de nem bírja befejezni. Halkan kifújja a levegőt, talán a lelke is vele megy. Mire meghal, Annoronán már fent vannak a láncok, és a fegyverét letisztogatja. Elteszi az egyiket, ahogyan a löttyöt is. Odalép a lányhoz, a kézben maradt fegyverrel tőből levágja egy szőke tincsét, és a ruhájából megkezd egy cérnacsíkot. Ezután a tincset ügyesen a hajára erősíti, hogy úgy tűnjön, az a sajátja. A göndör, majd olyan hosszú szálak mint a saját, fekete fürtjei beleolvadnak a környezetükbe. Ezután észbe kap, kezében a tőrrel visszarohan az alvó, vagy haldokló férfihez, igazából ő sem tudja. A nevén akarja szólítani, de nem tudja mi az. Ezért leül mellé, és rázogatni kezdi, reménykedve, hogy az majd felkel, és semmi baja.*
//16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Éppen szúrni akarna, amikor meghall valami idegen motyogást. Alig hallható, és az alvóhely felől jön. Annorona megrémül, hogy történt valami, ezért felkapja a másik tőrt is, és visszasiet. Próbál halk maradni, hogyha esetleg valaki rátámadt az alvó férfire, akkor nem vegye észre.
Ám senki nincs ott rajta kívül, aki nem messze a fekvőhelytől fekszik hason, orra vérzik. Valami buta, a lány számára ismeretlen szöveget hadar.*
- Hello? *Kérdezi, mert azt hiszi, ébren van. Ám válasz nem érkezik, csak továbbra is az a megmagyarázhatatlan beszéd. A lány látja, hogy a férfi kúszott, szinte menekült Arról a helyről.* ~Ugye nem láttad?~ *Kérdezi némán a másiktól. Hirtelen nem tudja, mit csinálhatna, de lassan rájön, választania kell; vagy így hagyja őt, és játszik tovább, vagy segít a férfin. Végül dühösen felsóhajt, és visszarohan oda, ahol éppen a kislány erőtlenül próbál menekülni.*
- Nagy mázlid van, te féreg! *Sziszegi, és két tőrét egy kézbe szorítva megközelíti őt.* Akadt egy kis dolgom, szóval vessünk ennek véget, rendben? *Mondja, és megáll, közvetlen a két lába előtt.* A játéknak vége. *Suttogja, és egy gyors mozdulattal a lány hasába szúrja a fegyvert. Az felsikolt, ezúttal nem elfojtottan.* Mondtam. Ha vége, mindketten meghaltok. *Lassan a láncait elkezdni leszedegetni a haldokló emberlányról, aki furcsa, bugyogó hangot ad ki, amint lassan elvérzik.*
- A pokolba... *Nyögi, de nem bírja befejezni. Halkan kifújja a levegőt, talán a lelke is vele megy. Mire meghal, Annoronán már fent vannak a láncok, és a fegyverét letisztogatja. Elteszi az egyiket, ahogyan a löttyöt is. Odalép a lányhoz, a kézben maradt fegyverrel tőből levágja egy szőke tincsét, és a ruhájából megkezd egy cérnacsíkot. Ezután a tincset ügyesen a hajára erősíti, hogy úgy tűnjön, az a sajátja. A göndör, majd olyan hosszú szálak mint a saját, fekete fürtjei beleolvadnak a környezetükbe. Ezután észbe kap, kezében a tőrrel visszarohan az alvó, vagy haldokló férfihez, igazából ő sem tudja. A nevén akarja szólítani, de nem tudja mi az. Ezért leül mellé, és rázogatni kezdi, reménykedve, hogy az majd felkel, és semmi baja.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:06:32
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gulch//
*Mikor előkerül a sav és megkezdődik a sikoltozás, egyre torzabb hangon kezd magában sutyorogni. Lassan távolodik tovább, nehogy meghallhassa a lány. Elfeledett nyelveken mormog valamit, és görnyedve teszi szája elé a kezét. Bentről dőlni kezd valami, s érzi, ahogy hasogat a feje és elhomályosul a kép előtte. Az iménti látvány megfogott valamit a Hang mélyén, igen távol Gulch elméjétől, ami most megindult a mélyről fölfelé, s valamiféle idegen nyelv formájában tör elő száján. Ahogy nézi, leginkább valamilyen zöldes derengő fénynek tűnik, amit enyhe füst követ.. csak jön és jön, hangszálai pedig halk sípoló, kerregő hangot adva próbálnak remegő szájával együtt lejátszani egy érthetetlen dallamot.*
-Un-pheedoohnuhn-taahl'gheed unvhauudruhn-gohnhu'urdruhun!
*Miután a hangok előtörnek belőle, kifut az erő a testéből, összeomlik, mint valami kártyavár, s hever erőtlenül hosszú percekig. Érzi, ahogy Gulch agya reszketve próbál kapkodni valamiféle magyarázatért az ingerek után, amik érték, de nem képes továbblépni egy ponton és zavart köröket fut fölöslegesen. Fogalma sincs, mennyi időbe telik bele, míg újból meg bír moccanni, de első erejével elindul vissza a "fészek" felé. Tudja, hogy nem engedheti meg, hogy Fekete Ezüst rajtakapja őt a leskelődésen. Neki nem ártana, de Gulch lehet elvesztené a barátját, ha valamiért vissza tudna térni és magyarázkodnia kéne. Eljut ugyan egy ideig, de váratlanul kifut belőle az erő, s összerogy valahol nem messze a pihenőhelytől.*
//Gulch álmában:
Vastag ködben áll a mocsárban, térdig elsüllyedve. A vizenyős talaj alól a holtak arcait látja kiemelkedni. Mormogva elkezdenek beszélni hozzá, mintha panaszkodnának, s egyre többen jönnek elő közben. Hangjuk betölti a vidéket, ő pedig meg se tud mozdulni, s érzi, mintha lassan elkezdene süllyedni. Úgy érzi, mintha csupán álom volna az álomban, egy szellemalak, aki nincs igazán jelen, s nem igazán számít, ha elsüllyed. A mormogást végül lassan elnyeli a fülébe tolakodó saras víz, ami fokozatosan megtölti az egész fejét...betódul a száján, az orrán, megtölti a szájpadlását, a torkát, s úgy érzi, mintha lassan ki akarná mozgatni belülről a helyéről a szemeit is. Teljesen megtölti a hideg, nehéz érzés a testét, s már csak a monoton mormolást hallja valahonnét fölülről. Hosszas süllyedés alatt látja, ahogy a lerakódott üledék, a vízbe fúlt állatok s tárgyak maradványai a hínáron és egyéb növényeken fennakadva hatalmas zátonyokat képeznek, s úgy érzi, mintha ő egy szakadékban süllyedne lassan egyre lejjebb, valahová a végtelen sötétségbe, ahol a fentiek visszhangja mintha alulról remegne újból, még erősebben. Aztán, hosszú néma süllyedés után egyre tisztábbá válik, amit morognak. Nem érti, csupán érzi... hívják őt, panaszos hangon hívják és hiányolják. Miután már igen-igen mélyre ért, végül beúszik az aljzat a láthatárra, s sártól feszülő szemgolyóin át valami rettentő nyomasztót lát: A növényerdő alatt, mélyen minden eltemetett dolog alatt egy hatalmas alsó rétegben találja magát, ahol mindenütt holtak vannak, míg a szem ellát. Az álomnak az vet véget, ahogy egyenest az egyik halott szemébe néz.//
*Ha Fekete Ezüst visszatérne, láthatja, hogy Gulch pár méterre a fa tövétől fekszik. Lehet látni, ahogy kúszott métereken át, s azt is, hogy eleredt az orra vére, ami mire visszaér, jó eséllyel ráalvad az arcára. A férfi álmában remeg, mint akinek lázálma van, és valamilyen furcsa nyelven hadar el félszavakat.*
*Mikor előkerül a sav és megkezdődik a sikoltozás, egyre torzabb hangon kezd magában sutyorogni. Lassan távolodik tovább, nehogy meghallhassa a lány. Elfeledett nyelveken mormog valamit, és görnyedve teszi szája elé a kezét. Bentről dőlni kezd valami, s érzi, ahogy hasogat a feje és elhomályosul a kép előtte. Az iménti látvány megfogott valamit a Hang mélyén, igen távol Gulch elméjétől, ami most megindult a mélyről fölfelé, s valamiféle idegen nyelv formájában tör elő száján. Ahogy nézi, leginkább valamilyen zöldes derengő fénynek tűnik, amit enyhe füst követ.. csak jön és jön, hangszálai pedig halk sípoló, kerregő hangot adva próbálnak remegő szájával együtt lejátszani egy érthetetlen dallamot.*
-Un-pheedoohnuhn-taahl'gheed unvhauudruhn-gohnhu'urdruhun!
*Miután a hangok előtörnek belőle, kifut az erő a testéből, összeomlik, mint valami kártyavár, s hever erőtlenül hosszú percekig. Érzi, ahogy Gulch agya reszketve próbál kapkodni valamiféle magyarázatért az ingerek után, amik érték, de nem képes továbblépni egy ponton és zavart köröket fut fölöslegesen. Fogalma sincs, mennyi időbe telik bele, míg újból meg bír moccanni, de első erejével elindul vissza a "fészek" felé. Tudja, hogy nem engedheti meg, hogy Fekete Ezüst rajtakapja őt a leskelődésen. Neki nem ártana, de Gulch lehet elvesztené a barátját, ha valamiért vissza tudna térni és magyarázkodnia kéne. Eljut ugyan egy ideig, de váratlanul kifut belőle az erő, s összerogy valahol nem messze a pihenőhelytől.*
//Gulch álmában:
Vastag ködben áll a mocsárban, térdig elsüllyedve. A vizenyős talaj alól a holtak arcait látja kiemelkedni. Mormogva elkezdenek beszélni hozzá, mintha panaszkodnának, s egyre többen jönnek elő közben. Hangjuk betölti a vidéket, ő pedig meg se tud mozdulni, s érzi, mintha lassan elkezdene süllyedni. Úgy érzi, mintha csupán álom volna az álomban, egy szellemalak, aki nincs igazán jelen, s nem igazán számít, ha elsüllyed. A mormogást végül lassan elnyeli a fülébe tolakodó saras víz, ami fokozatosan megtölti az egész fejét...betódul a száján, az orrán, megtölti a szájpadlását, a torkát, s úgy érzi, mintha lassan ki akarná mozgatni belülről a helyéről a szemeit is. Teljesen megtölti a hideg, nehéz érzés a testét, s már csak a monoton mormolást hallja valahonnét fölülről. Hosszas süllyedés alatt látja, ahogy a lerakódott üledék, a vízbe fúlt állatok s tárgyak maradványai a hínáron és egyéb növényeken fennakadva hatalmas zátonyokat képeznek, s úgy érzi, mintha ő egy szakadékban süllyedne lassan egyre lejjebb, valahová a végtelen sötétségbe, ahol a fentiek visszhangja mintha alulról remegne újból, még erősebben. Aztán, hosszú néma süllyedés után egyre tisztábbá válik, amit morognak. Nem érti, csupán érzi... hívják őt, panaszos hangon hívják és hiányolják. Miután már igen-igen mélyre ért, végül beúszik az aljzat a láthatárra, s sártól feszülő szemgolyóin át valami rettentő nyomasztót lát: A növényerdő alatt, mélyen minden eltemetett dolog alatt egy hatalmas alsó rétegben találja magát, ahol mindenütt holtak vannak, míg a szem ellát. Az álomnak az vet véget, ahogy egyenest az egyik halott szemébe néz.//
*Ha Fekete Ezüst visszatérne, láthatja, hogy Gulch pár méterre a fa tövétől fekszik. Lehet látni, ahogy kúszott métereken át, s azt is, hogy eleredt az orra vére, ami mire visszaér, jó eséllyel ráalvad az arcára. A férfi álmában remeg, mint akinek lázálma van, és valamilyen furcsa nyelven hadar el félszavakat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835