//Karaván – Úton//
//Piac//
*Szerencsére a Hold Karavánpihenő apró piaca a Főtéren van, így nem kell messzire menniük.
Lia nyugodt léptekkel indul meg az árusok felé, Gebe pedig a nyomában, nem mintha kötőféken vezetné, nem, a lova újabban, hacsak nem szól rá, mindig megy utána.*
~Egy bő hét, mióta úton vagyunk a karavánnal és még ennyim, hogy velem van, valamivel több, és máris úgy tesz, mintha mindig is lettünk volna egymásnak. Csodás egy jószág!~
*A lány fél fordulatból Darel után tekint, int neki, ahogy a karavánt a táborhely felé vezeti a karcos.*
– Rendben, a zöld zászlót fogom figyelni, megtalálunk titeket.
*Liának ez nem gond, emlékszik még mivel ugratták gyereklány korában is, hogy iránytű van a fejében.
Az őt kísérő férfiakra pillant.*
– Kell egy picit cipekednetek majd, vagy talán az én Gebém is besegít. Meglátjuk.
*Komolyan hallgatja a javaslataikat, aztán halkan sóhajt.*
– Elhiszem, Asgall, hogy szereted a halat, csakhogy szerintem nem mindenki akkora rajongója, de még ez sem számít annyira, az viszont igen, hogy a füstölt ízre állandóan szomjas leszel. Ettől függetlenül, ha kívánod, akkor vehetsz magadnak halat, de én inkább Darellel értek egyet és a szárított húsra voksolok. Azt sokféle módon el tudom készíteni, ha úgy alakulna.
*Aztán Rendollra pillant.*
– Csak sóra és cukorra gondoltam. Zöldfűszereket találhatunk út közben, ha meg nem, hát *vállat von* nem gastronomiai kéjutazásra jöttünk, hanem karavánt kísérni.
Megint csak az után esik le neki, mit mondott, mikor már elhanguottak a szavak.*
~Kéjutazás mi?~ *Újra Rendollra pillant. Nem egyszerű ám úgy aludni el minden este a karjai között, hozzá simulva, hogy egy-egy ártatlan kis csóknál több nem eshet.*
– Nos, bár először gondoltam egy kis borra *felel Asgall felvetésére*, de igazad van, felesleges, és csillagászati az ára itt. Csak nézzétek meg *int az árusok felé* Képesek a dupláját kérni mindenért. Kész rablás!
*A lány gondosan megjegyez minden árat, ami őt érdekli, körbejár, valószínűleg a két férfi is követi, meg a ló, az árusok nagy ijedelmére, mert félnek, hogy Gebe letapos valamit. Hessegetik is őket, pedig hát a lány vevőként érkezett!
De végül megáll az utolsó árusnál, aki vegyesen árul mindenfélét. Az áruja elég jónak néz ki, az árai bár magasak, de talán, mivel többféle dolgot szándékozik venni, kialkudhat valami elfogadható összeget.*
– Szép napot! *köszön hát az árusnak. Látom, van még némi almája. Vennék belőle. Meg pár más apróságot is.
*A lány tekintete végigsiklik a kirakott árun, majd amásik szemébe néz, ártatlan pillantással, aztán így szól:*
– Árajánlatot szeretnék kérni a következő cikkekre: egy zsák alma, egy zsák krumpli, nyolc 8 oldal szalonna, nyolc zsákocska szárított hús, két 2 kis zsákocska aszalt szilva, ugyanennyi aszalt sárgabarack, egy kis zacskó cukor, egy kis zacskó só, egy kisebb csomag vágott rongydarab, négy hosszabb pamut csík, nyolc pokróc, egy picike zacskó Fagyos Xado. *Miközben beszél a kezével a felsorolt tételek felé int. Majd egy mosolyt villant az árusra, aki talán már rájött, hogy bizony egy másik kereskedővel került szembe. Lia ha nem is a kereskedelemből él, de a neveltetése miatt a vérében van a dolog, ahogy az alkudozás is.* Soroljam újra, vagy megjegyezte?
*Aztán még egyszer végignéz az arukon.*
– És mondja csak, bájitalokat is tart?
*Amíg a válaszra vár a fiúkra sandít, vajon dühösek-e rá, hogy csak úgy rendelt, és nem nagyon kérdezgette őket, hogy miket vegyen?*