Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-26 15:58:00
Üzenet elküldve: 2012-12-26 15:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Első estéjük a közös házban nagy kellemesen telik. Antas elkényezteti a lányt sok kedves érintéssel és szenvedélyes csókkal.*
-Azzal a tehetséggel, ami benned van, kiváló és sikeres szabó leszel. *Simít végig Antas arcán.* - Ha szükséged van rám a munkád során, akkor segítek neked. Azonban én nem érzek nagy tehetséget a varrás irányában. Nem szeretnék bele kontárkodni a munkádba. Ha neked megfelel, én maradok a ház rendben tartása mellett. Emellett mindig készen leszek arra, hogy fáradt uramat elkényeztessem, és felvidítsam.
*Rávigyorog Antasra, hozzábújik és hosszan megcsókolja.*
-Rólam akarsz képet csinálni? *Néz rá meglepetten* - Meztelenül?
*Nem érti, miért fel ettől annyira. Hiszen Antas már milliószor látta meztelenül, és biztos benne, hogy senkinek nem fogja párja megmutatni az elkészült rajzot. Mégis, kicsit ódzkodik attól, hogy Antas lerajzolja őt. De, mivel látja, hogy a férfi mennyire lelkes és mennyire szívesen csinálná, bólint.*
-Jó, legyen. Mit szeretnél, hogyan legyek?
*Miután Antas elrendezi, és ő mozdulatlanul fekszik, a férfi belemerül a munkába. Mint mindig, Arae most is a kedvenc "időtöltésének" hódol ilyenkor, nézi kedvese koncentrálását és figyelmét. A kedves, ismerős ráncokat a homlokán, figyelmes tekintetét. Szólni akar, de végül nem zavarja meg Antast, és szépen lassan elalszik. Álmában a jövőt látja, a szépen felújított, kész házat, Antast és magát, ahogy a kedves, vidám és boldog gyerekeiket nézik, akik a ház előtt játszadoznak. Éjjel nyugodtan alszik, teljesen kipiheni magát, így újult erővel vághatnak neki a felújításnak.*
*Első estéjük a közös házban nagy kellemesen telik. Antas elkényezteti a lányt sok kedves érintéssel és szenvedélyes csókkal.*
-Azzal a tehetséggel, ami benned van, kiváló és sikeres szabó leszel. *Simít végig Antas arcán.* - Ha szükséged van rám a munkád során, akkor segítek neked. Azonban én nem érzek nagy tehetséget a varrás irányában. Nem szeretnék bele kontárkodni a munkádba. Ha neked megfelel, én maradok a ház rendben tartása mellett. Emellett mindig készen leszek arra, hogy fáradt uramat elkényeztessem, és felvidítsam.
*Rávigyorog Antasra, hozzábújik és hosszan megcsókolja.*
-Rólam akarsz képet csinálni? *Néz rá meglepetten* - Meztelenül?
*Nem érti, miért fel ettől annyira. Hiszen Antas már milliószor látta meztelenül, és biztos benne, hogy senkinek nem fogja párja megmutatni az elkészült rajzot. Mégis, kicsit ódzkodik attól, hogy Antas lerajzolja őt. De, mivel látja, hogy a férfi mennyire lelkes és mennyire szívesen csinálná, bólint.*
-Jó, legyen. Mit szeretnél, hogyan legyek?
*Miután Antas elrendezi, és ő mozdulatlanul fekszik, a férfi belemerül a munkába. Mint mindig, Arae most is a kedvenc "időtöltésének" hódol ilyenkor, nézi kedvese koncentrálását és figyelmét. A kedves, ismerős ráncokat a homlokán, figyelmes tekintetét. Szólni akar, de végül nem zavarja meg Antast, és szépen lassan elalszik. Álmában a jövőt látja, a szépen felújított, kész házat, Antast és magát, ahogy a kedves, vidám és boldog gyerekeiket nézik, akik a ház előtt játszadoznak. Éjjel nyugodtan alszik, teljesen kipiheni magát, így újult erővel vághatnak neki a felújításnak.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-24 22:03:27
Üzenet elküldve: 2012-12-24 22:03:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
* Jó hallgatni párja szavait, amivel egyetért, főleg a ház berendezésével kapcsolatban. Elképzeli magában a gyönyörű házat, amiben fognak lakni. A hálószobát, a konyhát és a dolgozószobát. Elmosolyodik az elképzelt kép látványától, közben érzi párja bújását. Alig telik el két perc és a nő fekszik fel rá. A csókot viszonozza, miközben két keze átkarolja a finom testet. Simogatja lassan a hátát, majd megszólal.*
- Amit felsoroltál Édesem, az mámorítóan jól hangzik. Annyira csábító, hogy szavakat sem tudok mondani rá.* Látja a pirulást a nő arcán, és a bújással leplezi. Finoman ér oda a nő arcához, azután jelzi a nőnek, hogy nézzen a szemébe.
~ Megváltoztattál engem.Őrülten szerelmes vagyok beléd. Nem szeretnélek elhagyni. Örökre veled akarok élni. ~ Ujjai ügyesen besiklanak Arae ruhája alá és a meztelen bőrhöz ér halványan.*
- Mit szólsz Kedvesem ahhoz, ha én most megcirógatnálak? * Mosolyodik el, aztán két forró csókot lehel párja telt ajkaira. Finoman fordulnak egyet, hogy felül elfoglalja a helyét.*
- Én még azt is látom, hogy sokan eljönnek hozzánk. Te is szabómester leszel, mert átadom neked minden tudásom. Szívesen megosztom veled. * Odahajol a nő nyakához és megcsókolja lágyan.*
- Úgy hiszem, hogy nem ruhában kellene aludnunk. Segítek neked levetkőzni.* Ezzel az öltöztetésre koncentrál csak, és egyiket a másik után húzza le kedveséről. Mikor alvásra kész állapotba kerül Szerelme, akkor előtte levetkőzik ő is. Bebújnak a takaró alá, majd hozzábújik párjához, hogy melegítse.*
- Remélem nem fázol? * Kérdezi tőle szórakozottan, miközben megsimogatja az arcát. Kis időre eltávolodik Araétól és a plafonra néz.*
- Fel kell újítanunk a házat. Valószínűleg minden pénzünk rámegy az egészre, azonban boldog leszek ha egy ilyen ágyban tüzes menyecskét tudhatok magam mellett.* Neveti el magát. Jókedvtől csillognak a szemei és cseppet sem fáradt.*
- Mennyire vagy fáradt? * Érdeklődik.*
- Mit szólnál, ha készítenék rólad egy képet? Egy képet mikor az ágyban meztelenül feküdsz. Hogy miért tenném? Mert jó ha gyakorlok egy kicsit rajzolásból.* Mosolyodik el, majd kinyúl kezével megsimogassa a nő haját.*
- Természetesen ha te is benne vagy ebben. Addig míg el nem álmosodunk.Ez csak egy ötlet.
A hozzászólás írója (Antas Valmurss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.24 22:13:10
* Jó hallgatni párja szavait, amivel egyetért, főleg a ház berendezésével kapcsolatban. Elképzeli magában a gyönyörű házat, amiben fognak lakni. A hálószobát, a konyhát és a dolgozószobát. Elmosolyodik az elképzelt kép látványától, közben érzi párja bújását. Alig telik el két perc és a nő fekszik fel rá. A csókot viszonozza, miközben két keze átkarolja a finom testet. Simogatja lassan a hátát, majd megszólal.*
- Amit felsoroltál Édesem, az mámorítóan jól hangzik. Annyira csábító, hogy szavakat sem tudok mondani rá.* Látja a pirulást a nő arcán, és a bújással leplezi. Finoman ér oda a nő arcához, azután jelzi a nőnek, hogy nézzen a szemébe.
~ Megváltoztattál engem.Őrülten szerelmes vagyok beléd. Nem szeretnélek elhagyni. Örökre veled akarok élni. ~ Ujjai ügyesen besiklanak Arae ruhája alá és a meztelen bőrhöz ér halványan.*
- Mit szólsz Kedvesem ahhoz, ha én most megcirógatnálak? * Mosolyodik el, aztán két forró csókot lehel párja telt ajkaira. Finoman fordulnak egyet, hogy felül elfoglalja a helyét.*
- Én még azt is látom, hogy sokan eljönnek hozzánk. Te is szabómester leszel, mert átadom neked minden tudásom. Szívesen megosztom veled. * Odahajol a nő nyakához és megcsókolja lágyan.*
- Úgy hiszem, hogy nem ruhában kellene aludnunk. Segítek neked levetkőzni.* Ezzel az öltöztetésre koncentrál csak, és egyiket a másik után húzza le kedveséről. Mikor alvásra kész állapotba kerül Szerelme, akkor előtte levetkőzik ő is. Bebújnak a takaró alá, majd hozzábújik párjához, hogy melegítse.*
- Remélem nem fázol? * Kérdezi tőle szórakozottan, miközben megsimogatja az arcát. Kis időre eltávolodik Araétól és a plafonra néz.*
- Fel kell újítanunk a házat. Valószínűleg minden pénzünk rámegy az egészre, azonban boldog leszek ha egy ilyen ágyban tüzes menyecskét tudhatok magam mellett.* Neveti el magát. Jókedvtől csillognak a szemei és cseppet sem fáradt.*
- Mennyire vagy fáradt? * Érdeklődik.*
- Mit szólnál, ha készítenék rólad egy képet? Egy képet mikor az ágyban meztelenül feküdsz. Hogy miért tenném? Mert jó ha gyakorlok egy kicsit rajzolásból.* Mosolyodik el, majd kinyúl kezével megsimogassa a nő haját.*
- Természetesen ha te is benne vagy ebben. Addig míg el nem álmosodunk.Ez csak egy ötlet.
A hozzászólás írója (Antas Valmurss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.24 22:13:10
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-24 21:04:57
Üzenet elküldve: 2012-12-24 21:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Amikor meghallja, hogy a tervezés teljesen az ő feladata lesz fellelkesül és örömében odahúzza magához Antast és megcsókolja.*
-Köszönöm. Már látom, hogy gyönyörű otthont rendezünk be magunknak. A felső szintet még nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy ott is remek lehetőségeink vannak egy kellemes otthon kialakítására.
*Meghallgatja Antastól, hogy nem emlékszik semmire. Amikor a férfi hevesen a falnak tolja, ő is ugyanolyan hevesen csókolja, és alig várja, hogy végre a saját házukban elmerüljenek a gyönyör mélységeiben. Átkarolja Antas nyakát és boldogan csillogó szemekkel figyeli párját.*
-Már alig várom, hogy nyugodtan kettesben legyünk. *suttogja neki és azonnal indul, amikor Antas felveti az ágy és egyéb berendezési tárgyak keresését és megvásárlását. Az ügy egész gyorsan megy, és hamarosan már az ágyuk már a házban van. A munkások behelyezik az ágyat az átmeneti helyére. Arae úgy dönt, egyelőre a földszinten alszanak. Először szeretné a felső szintet elrendezni, mielőtt felköltöznének.*
-Most már van hol aludnunk. Szükségünk is van egy kis pihenésre, hosszú volt az elmúlt pár nap.
*Megfogja Antas kezét, és odahúzza maga mellé az ágyra, ahol Arae éppen ül. Mikor Antas lehuppan mellé, hozzábújik és úgy mutat körbe a szobába.*
-Nézd, kedvesem! Néhány hét múlva már csodálatos lesz ez a ház. Ebben a szobában lesz a te birodalmad. Az ablaknál lesz az asztal, ott oldalt a próbahely, ahol a vendégek felpróbálhatják a csodálatos ruhákat, amiket te készítesz nekik. Közben én, ott a másik szobában főzöm a finom vacsorát, és a te gyomrod mindig korogni fog a kellemes illatok miatt. *Nevetve megcsikizi Antas hasát, eldőlnek és ő ráfekszik és megcsókolja.* - Aztán a felső emeleten lesz a hálószobánk, ahol majd jobbnál jobb dolgokat fogunk csinálni. *Vigyorog pajkosan*
-Tetszik a terv?
*Kérdi Antas arcát megsimítva. Elhajtja az arcából azt az egy-két pajkos tincset, ami mindig belelóg a férfi gyönyörű arcába. Arae egy kicsit el is időzik Antason, megcsodálja a férfi csillogó szemét, a szépen ívelő orrát, a csókra éhes száját és végül újra az egész arcot. Elmosolyodik és belebújik Antasba, hogy ne lássa a pirulását. Még mindig nehéz neki megszoknia, hogy az élete ennyire más mederbe váltott át. De tetszik neki az új helyzet. Sokkal biztosabban érzi magát, mint néhány hónappal korábban. Érzi, hogy ez az élet tetszeni fog neki, szeretne Antasszal maradni élete végéig.*
*Amikor meghallja, hogy a tervezés teljesen az ő feladata lesz fellelkesül és örömében odahúzza magához Antast és megcsókolja.*
-Köszönöm. Már látom, hogy gyönyörű otthont rendezünk be magunknak. A felső szintet még nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy ott is remek lehetőségeink vannak egy kellemes otthon kialakítására.
*Meghallgatja Antastól, hogy nem emlékszik semmire. Amikor a férfi hevesen a falnak tolja, ő is ugyanolyan hevesen csókolja, és alig várja, hogy végre a saját házukban elmerüljenek a gyönyör mélységeiben. Átkarolja Antas nyakát és boldogan csillogó szemekkel figyeli párját.*
-Már alig várom, hogy nyugodtan kettesben legyünk. *suttogja neki és azonnal indul, amikor Antas felveti az ágy és egyéb berendezési tárgyak keresését és megvásárlását. Az ügy egész gyorsan megy, és hamarosan már az ágyuk már a házban van. A munkások behelyezik az ágyat az átmeneti helyére. Arae úgy dönt, egyelőre a földszinten alszanak. Először szeretné a felső szintet elrendezni, mielőtt felköltöznének.*
-Most már van hol aludnunk. Szükségünk is van egy kis pihenésre, hosszú volt az elmúlt pár nap.
*Megfogja Antas kezét, és odahúzza maga mellé az ágyra, ahol Arae éppen ül. Mikor Antas lehuppan mellé, hozzábújik és úgy mutat körbe a szobába.*
-Nézd, kedvesem! Néhány hét múlva már csodálatos lesz ez a ház. Ebben a szobában lesz a te birodalmad. Az ablaknál lesz az asztal, ott oldalt a próbahely, ahol a vendégek felpróbálhatják a csodálatos ruhákat, amiket te készítesz nekik. Közben én, ott a másik szobában főzöm a finom vacsorát, és a te gyomrod mindig korogni fog a kellemes illatok miatt. *Nevetve megcsikizi Antas hasát, eldőlnek és ő ráfekszik és megcsókolja.* - Aztán a felső emeleten lesz a hálószobánk, ahol majd jobbnál jobb dolgokat fogunk csinálni. *Vigyorog pajkosan*
-Tetszik a terv?
*Kérdi Antas arcát megsimítva. Elhajtja az arcából azt az egy-két pajkos tincset, ami mindig belelóg a férfi gyönyörű arcába. Arae egy kicsit el is időzik Antason, megcsodálja a férfi csillogó szemét, a szépen ívelő orrát, a csókra éhes száját és végül újra az egész arcot. Elmosolyodik és belebújik Antasba, hogy ne lássa a pirulását. Még mindig nehéz neki megszoknia, hogy az élete ennyire más mederbe váltott át. De tetszik neki az új helyzet. Sokkal biztosabban érzi magát, mint néhány hónappal korábban. Érzi, hogy ez az élet tetszeni fog neki, szeretne Antasszal maradni élete végéig.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-22 20:49:13
Üzenet elküldve: 2012-12-22 20:49:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
*Hallgatja szépséges párja szavait, és rá kell jönnie, hogy teljesen igaza van. Követi mindenhová szerelmét, hogy együtt mérjék fel újra a házuk helyzetét. Meghagyja Araenak a tervezést és hevesen bólogat, hogy egyetért vele.*
-Az a véleményem, hogy rád hagyom az otthon kialakítását. Ezt meghagyom neked, mert úgy vettem észre, hogy teljesen egyezik az ízlésünk. Ugyanúgy gondolkozunk. * Jelenti ki mosollyal az arcán, közben a nő megöleli. Karja egyből mozgásba lendül, hogy könnyedén magához húzza. Mélyen szemeibe néz.*
- Én jól érzem magam, mert itt vagy velem. Örülök, hogy rád találtam.* Szünetet tart beszédében, miközben kezével belesimít a nő bársonyos hajába és néhány tincset elrendezzen.*
- Nem emlékszek semmire. Kicsi voltam, nagyon kicsi. Hogy véletlen műve lenne? Nem hinném. Nem ez a lényeg. * Finoman nekitolja szerelmét a falhoz, hogy picit odanyomja. Játékosan kicsi csókokkal kényezteti a nő ajkait, közben kezei finoman cirógatják a másik vonalait. A törődés végén engedi el egy vigyor kíséretében.*
- Nos szerezzünk ágyat, seprűt és ágyneműket az éjszakázáshoz. Gyere menjünk. * Ezzel átkarolja párját. Elindulnak megkeresni az említett helyeket, hogy utána egy szekérrel térjenek vissza és pár munkással. Irányítja és segíti őket, hogy a bútor a helyére kerüljön. Kifizeti a munkásokat, aztán mosollyal az arcán ül le az ágy szélére.*
- Ki kell takarítanunk a házat, aztán jöhet a többi felújítás. Előbb azonban pihennünk kellene, mert pár napja érkeztünk csak Karavánpihenőbe.
*Hallgatja szépséges párja szavait, és rá kell jönnie, hogy teljesen igaza van. Követi mindenhová szerelmét, hogy együtt mérjék fel újra a házuk helyzetét. Meghagyja Araenak a tervezést és hevesen bólogat, hogy egyetért vele.*
-Az a véleményem, hogy rád hagyom az otthon kialakítását. Ezt meghagyom neked, mert úgy vettem észre, hogy teljesen egyezik az ízlésünk. Ugyanúgy gondolkozunk. * Jelenti ki mosollyal az arcán, közben a nő megöleli. Karja egyből mozgásba lendül, hogy könnyedén magához húzza. Mélyen szemeibe néz.*
- Én jól érzem magam, mert itt vagy velem. Örülök, hogy rád találtam.* Szünetet tart beszédében, miközben kezével belesimít a nő bársonyos hajába és néhány tincset elrendezzen.*
- Nem emlékszek semmire. Kicsi voltam, nagyon kicsi. Hogy véletlen műve lenne? Nem hinném. Nem ez a lényeg. * Finoman nekitolja szerelmét a falhoz, hogy picit odanyomja. Játékosan kicsi csókokkal kényezteti a nő ajkait, közben kezei finoman cirógatják a másik vonalait. A törődés végén engedi el egy vigyor kíséretében.*
- Nos szerezzünk ágyat, seprűt és ágyneműket az éjszakázáshoz. Gyere menjünk. * Ezzel átkarolja párját. Elindulnak megkeresni az említett helyeket, hogy utána egy szekérrel térjenek vissza és pár munkással. Irányítja és segíti őket, hogy a bútor a helyére kerüljön. Kifizeti a munkásokat, aztán mosollyal az arcán ül le az ágy szélére.*
- Ki kell takarítanunk a házat, aztán jöhet a többi felújítás. Előbb azonban pihennünk kellene, mert pár napja érkeztünk csak Karavánpihenőbe.
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-21 21:33:04
Üzenet elküldve: 2012-12-21 21:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Miután Antas összeszedi magát és a kezdeti sokkból is feleszmél, megkeresik a házat, amit az öreg mondott nekik. Egy kedves férfi fogadja őket, aki - úgy tűnik - ismerte Antas édesapját és egész családját. Arae csak hallgat, figyeli és követi a fejleményeket. Végig Antas kezét fogja, szeretné, ha a férfi érezné a támogatását. Tudja, hogy Antasnak most nagy szüksége van rá. Ijesztő lehet szembesülni a múlttal, azzal, ami teljesen új neki. Végül kedvesen, segítség felajánlásával búcsúzik tőlük az egyelőre ismeretlen férfi. Arae sejti, hogy még el fognak - vagy legalább is Antas - ide látogatni, mivel úgy tűnik, a férfi ismeri a Valmurss család múltját.*
*Visszamennek a házukhoz, és körülnéznek. Elég koszos, poros, látszik, hogy nem használták mostanában.*
-Szerintem keressünk valami alvó alkalmatosságot, és utána akár neki is kezdhetünk a takarításnak. Legalább a hálószobánkat és egy konyhának való helyiséget, illetve a munkahelyedet ki kellene minél hamarabb alakítanunk.
*Körbesétál az alsó emeleten.*
-Ha ott van a bejárat, akkor ez a szoba lehetne maga a fogadó tér. Itt fogadhatnánk a vendégeket, és *egy kisebb szobára mutat, amit egy ajtó választ el a nagyobb előtértől* ott dolgozhatnál. Persze csak akkor, ha elég tágas és fényes, és megfelel neked.
*Tovább nézelődik és megtalálja a korábbi konyhát. Egy kicsit romos kemence áll benne, egyébként teljesen üres. De Arae már látja benne a családias konyhát. A lobogó tüzet, egy szépen megterített asztalt, rajta a meleg, illatosan gőzölgő levessel. Antashoz lép és megöleli*
-Csodálatos lesz itt élni. Ez a ház gyönyörű lehetett egykor, és gyönyörű most is. Kedvesem, mit szólsz hozzá?
*Várja Antas válaszát és már alig várja, hogy tovább tervezhesse közös otthonukat.*
-Természetesen, ha valamit máshogy gondolsz, szólj rám. Szeretném, ha jól éreznéd magad itt.
*Aztán egy kisebb szünet után, miután megvárja, mit mond Antas, óvatosan megkérdezi*
-Tényleg nem emlékszel semmire? Teljesen véletlenül kerültünk ide, vagy valami halvány emlékfoszlányod volt a karavánpihenőről? Emlékszel rá, hogy egyszer itt éltél?
*Nagyon kíváncsi Antas válaszára és tudja, hogy ha Antas nem is tudatosan jött ide, de az érzelmi kötelékek vonzották ide a férfit. Megfogja a kezét, felnéz a szemébe és úgy hallgatja meg Antast.*
*Miután Antas összeszedi magát és a kezdeti sokkból is feleszmél, megkeresik a házat, amit az öreg mondott nekik. Egy kedves férfi fogadja őket, aki - úgy tűnik - ismerte Antas édesapját és egész családját. Arae csak hallgat, figyeli és követi a fejleményeket. Végig Antas kezét fogja, szeretné, ha a férfi érezné a támogatását. Tudja, hogy Antasnak most nagy szüksége van rá. Ijesztő lehet szembesülni a múlttal, azzal, ami teljesen új neki. Végül kedvesen, segítség felajánlásával búcsúzik tőlük az egyelőre ismeretlen férfi. Arae sejti, hogy még el fognak - vagy legalább is Antas - ide látogatni, mivel úgy tűnik, a férfi ismeri a Valmurss család múltját.*
*Visszamennek a házukhoz, és körülnéznek. Elég koszos, poros, látszik, hogy nem használták mostanában.*
-Szerintem keressünk valami alvó alkalmatosságot, és utána akár neki is kezdhetünk a takarításnak. Legalább a hálószobánkat és egy konyhának való helyiséget, illetve a munkahelyedet ki kellene minél hamarabb alakítanunk.
*Körbesétál az alsó emeleten.*
-Ha ott van a bejárat, akkor ez a szoba lehetne maga a fogadó tér. Itt fogadhatnánk a vendégeket, és *egy kisebb szobára mutat, amit egy ajtó választ el a nagyobb előtértől* ott dolgozhatnál. Persze csak akkor, ha elég tágas és fényes, és megfelel neked.
*Tovább nézelődik és megtalálja a korábbi konyhát. Egy kicsit romos kemence áll benne, egyébként teljesen üres. De Arae már látja benne a családias konyhát. A lobogó tüzet, egy szépen megterített asztalt, rajta a meleg, illatosan gőzölgő levessel. Antashoz lép és megöleli*
-Csodálatos lesz itt élni. Ez a ház gyönyörű lehetett egykor, és gyönyörű most is. Kedvesem, mit szólsz hozzá?
*Várja Antas válaszát és már alig várja, hogy tovább tervezhesse közös otthonukat.*
-Természetesen, ha valamit máshogy gondolsz, szólj rám. Szeretném, ha jól éreznéd magad itt.
*Aztán egy kisebb szünet után, miután megvárja, mit mond Antas, óvatosan megkérdezi*
-Tényleg nem emlékszel semmire? Teljesen véletlenül kerültünk ide, vagy valami halvány emlékfoszlányod volt a karavánpihenőről? Emlékszel rá, hogy egyszer itt éltél?
*Nagyon kíváncsi Antas válaszára és tudja, hogy ha Antas nem is tudatosan jött ide, de az érzelmi kötelékek vonzották ide a férfit. Megfogja a kezét, felnéz a szemébe és úgy hallgatja meg Antast.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-16 23:10:30
Üzenet elküldve: 2012-12-16 23:10:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Ez egy nyavalyás porfészek. Tényleg nem több egy átkozott karavánpihenőnél. Az ég szerelmére, vajon miért gondolt mást? Most még a zsörtölődéshez is túl elcsigázott, de amikor meglátja a sátrakat, közel van hozzá, hogy végleg elveszítse béketűrését. Még egy éjszaka egy nyomorult, hideg és nyirkos sátorban és inkább kifekszik a puszta közepére, hogy falják fel a keselyűk.
Amikor megtudja, hogy a térképnek ezen a szégyenletes szegletén van egy fogadó, a tulajdonosnak bizonyára menten elkezd viszketni a tenyere, mert az Intéző egyáltalán nem fogja sajnálni a pénzt egy kis civilizációért. Vacsora, fürdő, vetett ágy... Ez minden, amire jelen pillanatban vágyik (kivéve, ha a fogadósnak van egy szemrevaló lánykája, ..felesége vagy egyéb háznépe).
Ambroggio mindig nagy lábon élt, mindez persze leginkább annak köszönhető, hogy az erszénye tartalma gyakorlatilag itt a piros, hol a piros módjára kerül mindig valami nyakatekert úton vissza hozzá. Rókaképű szélhámos, aki mindig megtalálja a kiskapukat... vagy csinál magának. Ez persze egy idő után praktikusan költözéssel jár, no de... nem is akart ezen a nyomorúságos helyen letelepedni.*
Amikor megtudja, hogy a térképnek ezen a szégyenletes szegletén van egy fogadó, a tulajdonosnak bizonyára menten elkezd viszketni a tenyere, mert az Intéző egyáltalán nem fogja sajnálni a pénzt egy kis civilizációért. Vacsora, fürdő, vetett ágy... Ez minden, amire jelen pillanatban vágyik (kivéve, ha a fogadósnak van egy szemrevaló lánykája, ..felesége vagy egyéb háznépe).
Ambroggio mindig nagy lábon élt, mindez persze leginkább annak köszönhető, hogy az erszénye tartalma gyakorlatilag itt a piros, hol a piros módjára kerül mindig valami nyakatekert úton vissza hozzá. Rókaképű szélhámos, aki mindig megtalálja a kiskapukat... vagy csinál magának. Ez persze egy idő után praktikusan költözéssel jár, no de... nem is akart ezen a nyomorúságos helyen letelepedni.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-15 01:28:40
Üzenet elküldve: 2012-12-15 01:28:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Az őrök gyanakodva bámulják a párost. Rossz szemmel néznek a hatalmas fenevadra, de végül nem szólnak semmit, mikor elhaladnak mellettük, de továbbra is igyekeznek szemmel tartani őket. „Olyan zajos, ahogy azt elképzeltem.” Gondolja Lisast, majd körülnéz a hatalmas téren, hogy nem látja e esetleg valahol öreg barátját. Csalódott, mikor rájön, hogy itt sem fog rálelni. A lány szeme a tér közepén lévő szökőkúton akad meg. „Nem olyan szép, mint a városban, de azért elég mutatós.” Közelebb mennek hozzá, kicsit lepihennek a szélén. Pár percig csak nézik az embereket, majd tovább indulnak a Füves puszta felé.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-09 22:28:51
Üzenet elküldve: 2012-12-09 22:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Srogwathd Kincsei - Holló csoport //
*Echnal végre kiszabadul, s megmozgatja egémberedett testrészeit.
Látja amint a szakállas férfi vakul akar oda menni, ahová az elrablói várják. Persze a köpdösődős csapattól is érdekes, hogy elhozzák őket ide, hogy aztán a saját lábukon elmehessenek oda. Mindegy, kár belegondolni. Echnal amúgy sem szándákozik arra menni, csakis akkor, ha Enddynék szimata arra vezeti.*
- A kutyáim nem tudnak beszélni * mondja a zsoldos az orknak, miközben a szuka fejét vakargatja * de ha tudnának is, csak nekem tartoznának elszámolással, senki másnak. Azt tették, amire utasítottam őket. Ez nem egy nyúl vére, hanem az egyik támadónké. Én nem fogok úgy táncolni ahogy ezek *mutat itt jobb híján az úticélt jelölő papirosra* fütyülnek. A kóbórló ebeimnek hála, követni tudjuk azokat, akik ezt tették velünk, s megtudhatjuk, hogy mégis mi volt ez az egész. Tehát kinek a szimatában bízzunk? Az övében *mutat ekkor a szerzetesre* vagy a kutyákéban, akik már számtalanszor bizonyítottak e téren?
*Echnal végre kiszabadul, s megmozgatja egémberedett testrészeit.
Látja amint a szakállas férfi vakul akar oda menni, ahová az elrablói várják. Persze a köpdösődős csapattól is érdekes, hogy elhozzák őket ide, hogy aztán a saját lábukon elmehessenek oda. Mindegy, kár belegondolni. Echnal amúgy sem szándákozik arra menni, csakis akkor, ha Enddynék szimata arra vezeti.*
- A kutyáim nem tudnak beszélni * mondja a zsoldos az orknak, miközben a szuka fejét vakargatja * de ha tudnának is, csak nekem tartoznának elszámolással, senki másnak. Azt tették, amire utasítottam őket. Ez nem egy nyúl vére, hanem az egyik támadónké. Én nem fogok úgy táncolni ahogy ezek *mutat itt jobb híján az úticélt jelölő papirosra* fütyülnek. A kóbórló ebeimnek hála, követni tudjuk azokat, akik ezt tették velünk, s megtudhatjuk, hogy mégis mi volt ez az egész. Tehát kinek a szimatában bízzunk? Az övében *mutat ekkor a szerzetesre* vagy a kutyákéban, akik már számtalanszor bizonyítottak e téren?
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-08 21:40:18
Üzenet elküldve: 2012-12-08 21:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei - Holló csoport //
*Tudtáig csak meglehetősen tompán egészen messziről jut le néhány inger, mi leginkább beszélgetésre, s néminemű csahos acsarkodásra emlékeztető. Ám mielőtt még mindez komoly is elkezdene tudatosulni benne, s nem csak olybá élné meg, mintha álmodna, teste megmoccan, ám nem önszántából. Grauk szabaduló számának köszönhetően.
Nem sokkal ezután hála a határozott rázogatásnak, s szólongatásnak tudtára ébred. Ennek jelenként bágyatagon ki is nyitja vöröslő szemeit, s bár ettől nem lesz sokkal okosabb, Skryll és Grauk meggyőződhet arról, hogy magánál van, s így nem kell tovább ébresztgessék.
Kezdetben csak csendben hallgatja a többiek beszédét, hátha attól kicsit okosabb lesz, mert hát, ő hiába forgatja szemeit… addig is néhány mély lélegzetvétellel igyekszik rendezni tudatát. Amire mindennél előbb sikerül rájönnie, az az, hogy valahol a szabad ég alatt vannak, s hogy valaki megkötözték. Őt legalábbis, hiszen a csuklóiban érzett zsibogás valószínűleg kötelektől származik. Az említett tagokat meg is dörgöli, majd a maga részéről Skryll kérdésére kérdéssel fel.*
- Mégis hova? És egyáltalán mi történt és hol vagyunk? És hányan?*Áll fel óvatosan mikor már úgy érzi nem fog megszédülni. Következő lépésként végigtapogatja magát, s ruháját, hogy meggyőződhessen azok épségéről, létéről is.*
- És még egy apróság. Nem látja valamelyikőtök a botom? Sokat segítene… *Egyből magabiztosabban állna itt, vagy indulna bármerre.*
*Tudtáig csak meglehetősen tompán egészen messziről jut le néhány inger, mi leginkább beszélgetésre, s néminemű csahos acsarkodásra emlékeztető. Ám mielőtt még mindez komoly is elkezdene tudatosulni benne, s nem csak olybá élné meg, mintha álmodna, teste megmoccan, ám nem önszántából. Grauk szabaduló számának köszönhetően.
Nem sokkal ezután hála a határozott rázogatásnak, s szólongatásnak tudtára ébred. Ennek jelenként bágyatagon ki is nyitja vöröslő szemeit, s bár ettől nem lesz sokkal okosabb, Skryll és Grauk meggyőződhet arról, hogy magánál van, s így nem kell tovább ébresztgessék.
Kezdetben csak csendben hallgatja a többiek beszédét, hátha attól kicsit okosabb lesz, mert hát, ő hiába forgatja szemeit… addig is néhány mély lélegzetvétellel igyekszik rendezni tudatát. Amire mindennél előbb sikerül rájönnie, az az, hogy valahol a szabad ég alatt vannak, s hogy valaki megkötözték. Őt legalábbis, hiszen a csuklóiban érzett zsibogás valószínűleg kötelektől származik. Az említett tagokat meg is dörgöli, majd a maga részéről Skryll kérdésére kérdéssel fel.*
- Mégis hova? És egyáltalán mi történt és hol vagyunk? És hányan?*Áll fel óvatosan mikor már úgy érzi nem fog megszédülni. Következő lépésként végigtapogatja magát, s ruháját, hogy meggyőződhessen azok épségéről, létéről is.*
- És még egy apróság. Nem látja valamelyikőtök a botom? Sokat segítene… *Egyből magabiztosabban állna itt, vagy indulna bármerre.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-05 21:25:09
Üzenet elküldve: 2012-12-05 21:25:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei - Holló csoport //
* A kötelekkel való szórakozásának végre eredménye van. Érzi ahogy enged az őt fogva tartó kötés és hamarosan végre szabaddá válnak a karjai. Majd hamarosan fel is tud állni... mondjuk ahogy fel akar egyenesedni megszédül.*
- A fene egye meg... rohadtul nem kedvelem amikor valamivel ennyire bekavarnak.* Morogja hangosan majd oldalra kapja a fejét. Két kutyát lát megérkezni.~ Még csak ez kell...~ Nem tudja, hogy barátok. Ez csak akkor derül ki amikor a Nióval érkezett férfi kötelékeit kezdik el marcangolni. Felmorran.*
- És hol voltatok addig.* Majd inkább társnőjével foglalkozik. Ahogy Skryllae is teszi. Nagyon reméli, hogy sikerrel járnak majd.*
- Jah. Valami hasonló. De ha megtudom, hogy ki volt a szellemekre mondom levedlem a jó neveltetésem és amolyan orkosan a fejükbe verem, hogy nincs értelme szarakodni a magunk fajtával.* Majd magához veszi a fegyvereit. Sokkal jobban érzi magát.*
- Akkor most merre. Két társunk nincs itt de én legszívesebben azoknak nyomát követném akik ide juttattak minket.* Bármit is döntenek majd ő az adott irányba halad. Érzi ahogy lassan de biztosan eltávozik belőle a belé plántált méreg és végre megint önmaga volt. Buzgott benne a tettvágy de igencsak érdekelte, hogy mi történt a többiekkel miközben legszívesebben már a kincs és azok után vetné magát akik ilyen kellemetlen helyzetbe hozták őket.*
* A kötelekkel való szórakozásának végre eredménye van. Érzi ahogy enged az őt fogva tartó kötés és hamarosan végre szabaddá válnak a karjai. Majd hamarosan fel is tud állni... mondjuk ahogy fel akar egyenesedni megszédül.*
- A fene egye meg... rohadtul nem kedvelem amikor valamivel ennyire bekavarnak.* Morogja hangosan majd oldalra kapja a fejét. Két kutyát lát megérkezni.~ Még csak ez kell...~ Nem tudja, hogy barátok. Ez csak akkor derül ki amikor a Nióval érkezett férfi kötelékeit kezdik el marcangolni. Felmorran.*
- És hol voltatok addig.* Majd inkább társnőjével foglalkozik. Ahogy Skryllae is teszi. Nagyon reméli, hogy sikerrel járnak majd.*
- Jah. Valami hasonló. De ha megtudom, hogy ki volt a szellemekre mondom levedlem a jó neveltetésem és amolyan orkosan a fejükbe verem, hogy nincs értelme szarakodni a magunk fajtával.* Majd magához veszi a fegyvereit. Sokkal jobban érzi magát.*
- Akkor most merre. Két társunk nincs itt de én legszívesebben azoknak nyomát követném akik ide juttattak minket.* Bármit is döntenek majd ő az adott irányba halad. Érzi ahogy lassan de biztosan eltávozik belőle a belé plántált méreg és végre megint önmaga volt. Buzgott benne a tettvágy de igencsak érdekelte, hogy mi történt a többiekkel miközben legszívesebben már a kincs és azok után vetné magát akik ilyen kellemetlen helyzetbe hozták őket.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-04 23:57:14
Üzenet elküldve: 2012-12-04 23:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei - Karvaly csoport //
*Skryllae nyugodtan vár, amíg a társaság nagy és erős tagjai kiszabadítják magukat. Arra viszonylag hamar rájött, hogy ebből a kötelékből egyedül nem fog tudni kiszabadulni, akárhogy próbálkozik is. ~ Nos, erre a továbbiakban hangsúlyt kell majd fektetni a későbbiekben. ~ Gondolja türelmesen. A szerzetesek a várakozáshoz és a meditáláshoz nagyon értenek. Amíg el nem vágják a köteleit, ő a történteken töpreng, és megpróbálja összerakni a dolgokat. Határozottan fura ez az egész.
Amikor kiszabadul, megdörzsöli a tagjait, aztán néhány tornagyakorlattal helyrehozza magát. Feltápászkodik, és Nióhoz lép. Segít Grauknak a magához térítésben.*
- Mindenesetre ez sajátságos volt.
*Állapítja meg. Amikor pedig mind a négyen talpon lesznek, Skryllae összeszedi a holmijait, és a feliratra bök.*
- Nagyon kedvesen invitálnak minket. Mehetünk?
*És az igenlő válasz után elindul a kapu felé.*
*Skryllae nyugodtan vár, amíg a társaság nagy és erős tagjai kiszabadítják magukat. Arra viszonylag hamar rájött, hogy ebből a kötelékből egyedül nem fog tudni kiszabadulni, akárhogy próbálkozik is. ~ Nos, erre a továbbiakban hangsúlyt kell majd fektetni a későbbiekben. ~ Gondolja türelmesen. A szerzetesek a várakozáshoz és a meditáláshoz nagyon értenek. Amíg el nem vágják a köteleit, ő a történteken töpreng, és megpróbálja összerakni a dolgokat. Határozottan fura ez az egész.
Amikor kiszabadul, megdörzsöli a tagjait, aztán néhány tornagyakorlattal helyrehozza magát. Feltápászkodik, és Nióhoz lép. Segít Grauknak a magához térítésben.*
- Mindenesetre ez sajátságos volt.
*Állapítja meg. Amikor pedig mind a négyen talpon lesznek, Skryllae összeszedi a holmijait, és a feliratra bök.*
- Nagyon kedvesen invitálnak minket. Mehetünk?
*És az igenlő válasz után elindul a kapu felé.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-04 08:16:12
Üzenet elküldve: 2012-12-04 08:16:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Valami baki történhetett mert körbe körbe utazgat Karavánpihenő és Arthenior között. Tegnap már egyszer nekiindult de lám csak az éjszaka folyamán valami gonosz gondolat avagy mágus megbabonázta a lovakat és ismételten itt, Karavánpihenőben találta magát. Ewa már igen fáradt és nyűgös. Pont ezért mérgesen vonja felelősségre a karaván vezetőjét aki vállvonogatva magyarázta, hogy hát erre az útra vett jegyet.
-Igen, igazad van, arra vettem jegyet, hogy Karavánpihenőből Artheniorba vigyél na de akkor mégis mit keresek ismét itt? *kérdi ingerülten az elf miközben kicsengeti ismételten az aranyakat majd még halkan hozzáfűzi -A következő fél évben nincs szándékomban ide visszatérni.*
-Igen, igazad van, arra vettem jegyet, hogy Karavánpihenőből Artheniorba vigyél na de akkor mégis mit keresek ismét itt? *kérdi ingerülten az elf miközben kicsengeti ismételten az aranyakat majd még halkan hozzáfűzi -A következő fél évben nincs szándékomban ide visszatérni.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-03 21:03:40
Üzenet elküldve: 2012-12-03 21:03:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Már járt erre pár nappal ezelőtt. Most mint alig látott utazó indul vissza a városba ahova úgy érzi hogy tartozik. Nagyon fél hogy el ne tévedjen. Minduntalan körbenéz sőt kérdezget is, hogy jó úton jár-e. Tulajdonképpen sorsát a kocsisra bízta de hallott egyet s mást rablókról és szörnyekről is kik szeretik az utazókat zaklatni az útjukon. Gondolatai néha előre máskor meg a közelmúltba kalandoznak. Már hiányoznak a gyerkőcök is. Milyen kedvesen búcsúztatták, sőt még egy apró ajándékot is kapott tőlük. Nem nagy dolog, csak egy az saját kezecskéik által festett majd pedig felfűzött pappírgyöngy nyakláncot. Visszavágyik.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-01 21:17:01
Üzenet elküldve: 2012-12-01 21:17:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Srogwathd Kincsei - Karvaly csoport //
* Megkönnyebbült sóhajtás hagyja el az ajkait amint a testes börtönőr csodálkozva néz rá majd pedig szélesre tárja a rácsos ajtót. Jó volna most egy kicsit morgolódni, mégis mi jogon zárták ide be, de talán a leghelyesebb az lesz ha iszkol míg meg nem gondolja magát az őr és vissza nem zárja amíg meg nem eszi a felajánlott reggelit.
Társa felé néz, de az elf füle botját sem mozdítja. Úgy látszik ő nagyobb adag kábító lövedéket kapott mint a lány. Még egyszer utoljára megrázza a vállát majd inkább feláll és kisiet az ajtón. Az asztalnál megáll és végigméri a felhalmozott fegyvereket. A saját hátizsákját, íját, tegezét és rövid tőrét kiemeli a tömegből majd aprót fejet hajtva az őr felé távozik. Egyhamar nincs szándékában ide visszajönni bármekkora kincset is ajánljanak fel a bátor kincsvadászoknak.
Az utcán körbenéz majd határozott léptekkel megindul valamerre. Aléltan hozták a fogdába tehát fogalma sincs merre lehet, talán pont ezért tart igen rövid ideig a határozottsága. Pontosan az első utcagyerekig aki mellett megtorpan.*
- Van egy aranyam a számodra ha elvezetsz egy fogadóig. *szól mosolyogva. Eléggé törődöttnek érzi magát, szüksége lesz egy jó fürdőre, valami rendes ételre és egy kevés pihenőre mielőtt vissza indulna az otthonába.
A legényke arcára széles vigyor húzódik és fürgén miként az utcán felnőtt emberpalánták általában megindul az elf előtt majd hirtelen megtorpan. Ráébred, hogy esetleg többet is kihúzhat az idegenből.
- Egy aranyért egy lépést sem teszek, de egy reggeliért már igen.
A lány rábólint. Nem fog alkudozni egy éhes gyermekkel, bár most épp őt sem veti fel a pénz. Újra megindulnak a fogadó felé.*
* Megkönnyebbült sóhajtás hagyja el az ajkait amint a testes börtönőr csodálkozva néz rá majd pedig szélesre tárja a rácsos ajtót. Jó volna most egy kicsit morgolódni, mégis mi jogon zárták ide be, de talán a leghelyesebb az lesz ha iszkol míg meg nem gondolja magát az őr és vissza nem zárja amíg meg nem eszi a felajánlott reggelit.
Társa felé néz, de az elf füle botját sem mozdítja. Úgy látszik ő nagyobb adag kábító lövedéket kapott mint a lány. Még egyszer utoljára megrázza a vállát majd inkább feláll és kisiet az ajtón. Az asztalnál megáll és végigméri a felhalmozott fegyvereket. A saját hátizsákját, íját, tegezét és rövid tőrét kiemeli a tömegből majd aprót fejet hajtva az őr felé távozik. Egyhamar nincs szándékában ide visszajönni bármekkora kincset is ajánljanak fel a bátor kincsvadászoknak.
Az utcán körbenéz majd határozott léptekkel megindul valamerre. Aléltan hozták a fogdába tehát fogalma sincs merre lehet, talán pont ezért tart igen rövid ideig a határozottsága. Pontosan az első utcagyerekig aki mellett megtorpan.*
- Van egy aranyam a számodra ha elvezetsz egy fogadóig. *szól mosolyogva. Eléggé törődöttnek érzi magát, szüksége lesz egy jó fürdőre, valami rendes ételre és egy kevés pihenőre mielőtt vissza indulna az otthonába.
A legényke arcára széles vigyor húzódik és fürgén miként az utcán felnőtt emberpalánták általában megindul az elf előtt majd hirtelen megtorpan. Ráébred, hogy esetleg többet is kihúzhat az idegenből.
- Egy aranyért egy lépést sem teszek, de egy reggeliért már igen.
A lány rábólint. Nem fog alkudozni egy éhes gyermekkel, bár most épp őt sem veti fel a pénz. Újra megindulnak a fogadó felé.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-12-01 19:42:10
Üzenet elküldve: 2012-12-01 19:42:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei - Karvaly csoport //
*A hájas őr megérkezik hozzátok, majd alaposan végigmér titeket. Szavaid hallatán csodálkozik, aztán átadja az ételeket.*
- Micsoda? Félreértés? Mi történt? * Látszik rajta, hogy nem érti az egészet. Odakap a kulcsához és kinyitja vele a cellátok ajtaját.*
- Fegyverek vannak az asztalomon, azonban nem tudom, hogy kiké lehet.* Morfondírozik, hogy ez az eset, hogyan történhetett meg. Végül arra jut, hogy az esetet jelenteni fogja és alapos kivizsgálást kér.*
- Jöjjenek.Kivezetem Önöket erről a helyről. * Megindul kifelé nyugodtan és egyenesen az asztalánál álltok meg,ahol a cuccaitok van.*
- Elnézést az eset miatt. * Mondja felétek, aztán szépen kikísér benneteket. Mikor kiengedett benneteket, akkor a következő búcsúszavakat ejti ki az ajkain.*
- Máskor ügyeljenek! További szép napot! * Ezzel megy a dolgát végezni, ami nem áll másból mint zabálásból.*
*A hájas őr megérkezik hozzátok, majd alaposan végigmér titeket. Szavaid hallatán csodálkozik, aztán átadja az ételeket.*
- Micsoda? Félreértés? Mi történt? * Látszik rajta, hogy nem érti az egészet. Odakap a kulcsához és kinyitja vele a cellátok ajtaját.*
- Fegyverek vannak az asztalomon, azonban nem tudom, hogy kiké lehet.* Morfondírozik, hogy ez az eset, hogyan történhetett meg. Végül arra jut, hogy az esetet jelenteni fogja és alapos kivizsgálást kér.*
- Jöjjenek.Kivezetem Önöket erről a helyről. * Megindul kifelé nyugodtan és egyenesen az asztalánál álltok meg,ahol a cuccaitok van.*
- Elnézést az eset miatt. * Mondja felétek, aztán szépen kikísér benneteket. Mikor kiengedett benneteket, akkor a következő búcsúszavakat ejti ki az ajkain.*
- Máskor ügyeljenek! További szép napot! * Ezzel megy a dolgát végezni, ami nem áll másból mint zabálásból.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-27 18:09:14
Üzenet elküldve: 2012-11-27 18:09:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Srogwathd Kincsei - Karvaly csoport //
* Alig sikerült kiegyezniük, pontosabban alig kötöttek ismeretséget, még jóformán nevet sem váltottak de úgy néz ki mégis közösen indulnak a különleges kincsek után. Ez egészen addig tűnik egy igen jó megoldásnak amíg valami furcsa idegenek úgy nem döntenek, hogy jobb lesz ha mindenki alszik, nem csak az aki erre is készült. Az elf lány vastag bőr erdőjáró ruhában érkezett így valószínűleg igen pontosan a nyakára kellett célozniuk. Sikerült, nem hiába a legjobb harcosok lehettek a lesből támadók. Szemei még utoljára elkerekednek, talán mondana is valamit de már nem találja a szavakat csak eldől mint egy zsák és álom nélküli alvásba zuhan.
A zötykölődést valahol a tudatalattijában érzékeli. Nem tudja mi történik vele csak azt sejti, hogy viszik valahova. Ez a sejtés akkor kezd megalapozódni amikor ébredezik és sem ork sem emberek sőt még csak a tábortűznek a nyomait se látja.
Az ébredezését meghatványozza a hagyma bűze ami még a halott elfet is képes volna feltámasztani, a koszos cella látványán már el sem gondolkozik inkább Ewa. Lábait nyújtóztatja, karjait dörzsölgeti, mély levegőt vesz és amikor már ott van mellette a városőr felnéz rá érdeklődve:
- Elnézést uram. Valami tévedés lehet. Tulajdonképpen, hogy kerültem ide és miért zártak ebbe a... *mondana valami nagyon ráillőt a cellára de végül inkább mégsem teszi - ... miért kerültem a rácsok mögé? *folytatja végül egyszerűen.
Az ennivalót ha odanyújtja az őr akkor átveszi és le is teszi maga mellé a földre egy apró szájhúzást társítva hozzá.
- Köszönöm még nem vagyok éhes. *most villan az agyába, hogy valami igen fontos dolog hiányzik - A hátizsákom és a fegyvereim is itt vannak? *kérdez még utoljára mielőtt a városőr morgolódásba nem kezdene.
Érdeklődve néz körbe a "lakosztályában" és most veszi észre, hogy nem egyedül érkezett. A földön, hozzá hasonlóan kifosztva még ott pihen a másik társa aki csatlakozni kívánt a kincskereséshez. Úgy tűnik bár kincsre nem is de a bajra azért már sikerült rátalálniuk.
- Ébren vagy? *szól oda halkan az elfnek miközben még egy cseppet arrább tolja a tányért.*
* Alig sikerült kiegyezniük, pontosabban alig kötöttek ismeretséget, még jóformán nevet sem váltottak de úgy néz ki mégis közösen indulnak a különleges kincsek után. Ez egészen addig tűnik egy igen jó megoldásnak amíg valami furcsa idegenek úgy nem döntenek, hogy jobb lesz ha mindenki alszik, nem csak az aki erre is készült. Az elf lány vastag bőr erdőjáró ruhában érkezett így valószínűleg igen pontosan a nyakára kellett célozniuk. Sikerült, nem hiába a legjobb harcosok lehettek a lesből támadók. Szemei még utoljára elkerekednek, talán mondana is valamit de már nem találja a szavakat csak eldől mint egy zsák és álom nélküli alvásba zuhan.
A zötykölődést valahol a tudatalattijában érzékeli. Nem tudja mi történik vele csak azt sejti, hogy viszik valahova. Ez a sejtés akkor kezd megalapozódni amikor ébredezik és sem ork sem emberek sőt még csak a tábortűznek a nyomait se látja.
Az ébredezését meghatványozza a hagyma bűze ami még a halott elfet is képes volna feltámasztani, a koszos cella látványán már el sem gondolkozik inkább Ewa. Lábait nyújtóztatja, karjait dörzsölgeti, mély levegőt vesz és amikor már ott van mellette a városőr felnéz rá érdeklődve:
- Elnézést uram. Valami tévedés lehet. Tulajdonképpen, hogy kerültem ide és miért zártak ebbe a... *mondana valami nagyon ráillőt a cellára de végül inkább mégsem teszi - ... miért kerültem a rácsok mögé? *folytatja végül egyszerűen.
Az ennivalót ha odanyújtja az őr akkor átveszi és le is teszi maga mellé a földre egy apró szájhúzást társítva hozzá.
- Köszönöm még nem vagyok éhes. *most villan az agyába, hogy valami igen fontos dolog hiányzik - A hátizsákom és a fegyvereim is itt vannak? *kérdez még utoljára mielőtt a városőr morgolódásba nem kezdene.
Érdeklődve néz körbe a "lakosztályában" és most veszi észre, hogy nem egyedül érkezett. A földön, hozzá hasonlóan kifosztva még ott pihen a másik társa aki csatlakozni kívánt a kincskereséshez. Úgy tűnik bár kincsre nem is de a bajra azért már sikerült rátalálniuk.
- Ébren vagy? *szól oda halkan az elfnek miközben még egy cseppet arrább tolja a tányért.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-27 11:56:41
Üzenet elküldve: 2012-11-27 11:56:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei - Holló csoport //
* Mindenki felébred egy kivételével, és az a személy nem más mint Nio. Skyrallae nézheti a fegyvereket, azonban több információt nem tudhat meg belőle. A fegyverek megadott irányba vannak rendezve, és annak jelentőségéről még nem tudhatnak semmit. Talán később értelmet nyer az egész, és nem csak egy szórakozás része.
Grauk nekilát feszegetni a kötelét, ami szépen lassan, azonban engedelmeskedik az ork akaratának. Egyre jobban kezd fáradni az anyag, míg el ki nem szabadulnak a kezek a fogságból. Nem volt annyira jól megkötve, vagy aki végzett az hanyagul tette. Grauk biztosan kiszabadul a kötelek fogságából, ezzel megnyílik a lehetőség, hogy segítsen.*
Echnal szintén hamar szabadnak érezheti magát, hiszen ott vannak a kutyái, akik gyorsan széttépik a feszes köteleket. Így olyan helyzetbe kerül mint Grauk.
Ha mindenki kiszabadult a fogságból, és úgy döntötök, hogy szeretnétek fényt deríteni az eseményekre, akkor a kutyák hamar szagot foghatnak. Az irány amerre a kutyák elindulnak a Déli Kapu. Az út során még kicsit kótyagosak vagytok a méregtől, azon a vérpezsdítő séta során fokozatosan múlik a hatása. Amint elértétek a Kaput, azután az illatok kivezetnek Karavánpihenőből.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.27 12:00:18
* Mindenki felébred egy kivételével, és az a személy nem más mint Nio. Skyrallae nézheti a fegyvereket, azonban több információt nem tudhat meg belőle. A fegyverek megadott irányba vannak rendezve, és annak jelentőségéről még nem tudhatnak semmit. Talán később értelmet nyer az egész, és nem csak egy szórakozás része.
Grauk nekilát feszegetni a kötelét, ami szépen lassan, azonban engedelmeskedik az ork akaratának. Egyre jobban kezd fáradni az anyag, míg el ki nem szabadulnak a kezek a fogságból. Nem volt annyira jól megkötve, vagy aki végzett az hanyagul tette. Grauk biztosan kiszabadul a kötelek fogságából, ezzel megnyílik a lehetőség, hogy segítsen.*
Echnal szintén hamar szabadnak érezheti magát, hiszen ott vannak a kutyái, akik gyorsan széttépik a feszes köteleket. Így olyan helyzetbe kerül mint Grauk.
Ha mindenki kiszabadult a fogságból, és úgy döntötök, hogy szeretnétek fényt deríteni az eseményekre, akkor a kutyák hamar szagot foghatnak. Az irány amerre a kutyák elindulnak a Déli Kapu. Az út során még kicsit kótyagosak vagytok a méregtől, azon a vérpezsdítő séta során fokozatosan múlik a hatása. Amint elértétek a Kaput, azután az illatok kivezetnek Karavánpihenőből.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.27 12:00:18
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-25 17:10:15
Üzenet elküldve: 2012-11-25 17:10:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Srogwathd Kincsei - "S szólt a Holló: "Sohamár!"//
*Tehát ismét kalandozni indul. Echnal valamiféle bizsergést érez, melyhez már rég nem volt szerencséje. Öröm kezdi el kitölteni belűlről. Lehet, hogy ez hiányzott az életéből? Végre ismét lát célt maga előtt, az öngyilkos küldetésén kívül. Elég bolond volt hozzá, hogy megfossza magától ezt az érzést. De miért? Egy nő miatt?
"Őrület" gondolja magában, miközben a tűzbe meredvecsóválja a fejét.
Időközben ő is helyet foglalt, ám nem törekedett a többiek közelségére, azzal akár a beszélgetést is kockázatatná, melyhez most semmi kedve. Gondolkoznia kell a jövőjén. Bár már most tudja, hogy a kaland végkimenetele fogja meghatározni a hogyan továbbot.
Az este csak telik, ám Echnal csöppet sem érzi fáradtnak magát. Mostanra a lelki fásultságát is legyőzte a kalandvágy, egyszerűen nem fér a bőrébe, úgy vágyik már egy kis csetepatéra. Őszintén a fogadóban is örült annak a kis meglepetésnek. Végre volt egy kis izgalom a szürke életében.
Enddyn és a párja a tűz mellett aludtak, ám most hirtelen mindketten felkapják a fejüket. A zsoldos épp, hogy csak felhúzza a szemöldökét, már érzi is a szúrást, valamint látja, hogy a többieket is eltalálja valami. Van aki rögtön lábra pattan, ám úgy esnek össze, mint egy zsák liszt. Echnal előtt kezd összemosódni a kép, ám még látja, hogy Nioiri, a templomban látott légzésgyakorlathoz hasonló dolgot kezd el művelni.
Valójában, Echnált meglepte az orvtámadás. Na nem is annyira a támadás, hanem, hogy sikeres volt. Ugyan mi ilyen egyzserű? Mindegy, ami történt megtörtént. Most már nem lehet mit tenni. Azaz mégis!
A férfi, már a földön szuszogva ad ki utasításokat a kutyáinak, s ők be is tartván azt eliramodnak a sötétbe.
Echnal feltehetően mindeki előtt ébred. Állóképessége természetesen igen nagy, így nem ez nem lehetetlen. No persze semmi sem biztos, de mikor a zsoldos a többiek után érdeklődött, senki sem reagált. Még egy jó ideig bámul bele a smemiben, mikor a hátához kötött valaki mocorogni kezd. Valahonnan az ork hangját is meghallja, s valójában szívesen válaszol neki:*
- Jelen pillanatban ezek a dolgok nem fontosak. Élünk, s a feliratból * biccent itt egy papiros felé * arra következtetek, hogy feladattal bíztak meg minket.
*Echnal nem szól többet, csupán ismét füttyent egyet, mint már régebben tette párszor. És végre, megérkezik a várva várt hang: kutyaugatás. Enddyn és a szuka végre idetalált. Habár a hang annyira nem volt fontos nekik - tekintve, hogy nagyon jó a szaglásuk - Echnált megnyugtatta a tudat, hogy valamiképpen jelezhet kis kedvenceinek.
Az állatok szőre vértől foltos, ám az hamar kiderül, hogy az ebeknek kutyabaja. Az utasításoknak tehát eleget tettek, a sebzett alakot, most már nagyon messziről megtalálják az állatok, hisz a szag, úgy megragadt a kutyák orrában, mint... szóval nagyon. Ha kell, a csapat a támadóik után is redhetnek.*
- A kötelet * mondja Echnal kutyáinak, s ők nem is teketóriáznak, fogaikkal máris nekiesnek a gazdájuk béklyóinak.*
*Tehát ismét kalandozni indul. Echnal valamiféle bizsergést érez, melyhez már rég nem volt szerencséje. Öröm kezdi el kitölteni belűlről. Lehet, hogy ez hiányzott az életéből? Végre ismét lát célt maga előtt, az öngyilkos küldetésén kívül. Elég bolond volt hozzá, hogy megfossza magától ezt az érzést. De miért? Egy nő miatt?
"Őrület" gondolja magában, miközben a tűzbe meredvecsóválja a fejét.
Időközben ő is helyet foglalt, ám nem törekedett a többiek közelségére, azzal akár a beszélgetést is kockázatatná, melyhez most semmi kedve. Gondolkoznia kell a jövőjén. Bár már most tudja, hogy a kaland végkimenetele fogja meghatározni a hogyan továbbot.
Az este csak telik, ám Echnal csöppet sem érzi fáradtnak magát. Mostanra a lelki fásultságát is legyőzte a kalandvágy, egyszerűen nem fér a bőrébe, úgy vágyik már egy kis csetepatéra. Őszintén a fogadóban is örült annak a kis meglepetésnek. Végre volt egy kis izgalom a szürke életében.
Enddyn és a párja a tűz mellett aludtak, ám most hirtelen mindketten felkapják a fejüket. A zsoldos épp, hogy csak felhúzza a szemöldökét, már érzi is a szúrást, valamint látja, hogy a többieket is eltalálja valami. Van aki rögtön lábra pattan, ám úgy esnek össze, mint egy zsák liszt. Echnal előtt kezd összemosódni a kép, ám még látja, hogy Nioiri, a templomban látott légzésgyakorlathoz hasonló dolgot kezd el művelni.
Valójában, Echnált meglepte az orvtámadás. Na nem is annyira a támadás, hanem, hogy sikeres volt. Ugyan mi ilyen egyzserű? Mindegy, ami történt megtörtént. Most már nem lehet mit tenni. Azaz mégis!
A férfi, már a földön szuszogva ad ki utasításokat a kutyáinak, s ők be is tartván azt eliramodnak a sötétbe.
Echnal feltehetően mindeki előtt ébred. Állóképessége természetesen igen nagy, így nem ez nem lehetetlen. No persze semmi sem biztos, de mikor a zsoldos a többiek után érdeklődött, senki sem reagált. Még egy jó ideig bámul bele a smemiben, mikor a hátához kötött valaki mocorogni kezd. Valahonnan az ork hangját is meghallja, s valójában szívesen válaszol neki:*
- Jelen pillanatban ezek a dolgok nem fontosak. Élünk, s a feliratból * biccent itt egy papiros felé * arra következtetek, hogy feladattal bíztak meg minket.
*Echnal nem szól többet, csupán ismét füttyent egyet, mint már régebben tette párszor. És végre, megérkezik a várva várt hang: kutyaugatás. Enddyn és a szuka végre idetalált. Habár a hang annyira nem volt fontos nekik - tekintve, hogy nagyon jó a szaglásuk - Echnált megnyugtatta a tudat, hogy valamiképpen jelezhet kis kedvenceinek.
Az állatok szőre vértől foltos, ám az hamar kiderül, hogy az ebeknek kutyabaja. Az utasításoknak tehát eleget tettek, a sebzett alakot, most már nagyon messziről megtalálják az állatok, hisz a szag, úgy megragadt a kutyák orrában, mint... szóval nagyon. Ha kell, a csapat a támadóik után is redhetnek.*
- A kötelet * mondja Echnal kutyáinak, s ők nem is teketóriáznak, fogaikkal máris nekiesnek a gazdájuk béklyóinak.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-24 18:53:09
Üzenet elküldve: 2012-11-24 18:53:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
//Holló csoport//
* Különösebben nem tudatosul benne, hogy kijelentésével milyen jót is tett Graukkal hiszen a kincskereső csapat létszáma ezzel egyszeriben elégségesre dagadt… Ha felfogja akkor sem mondott volna mást, már csak az általános segítőszándéka végett sem, mi benne munkál. Persze mint általában, jó és jogos kérdés lenne az, hogy miként segíthet bárkinek egy vak lányka… ellenben ezzel itt és most nem kell foglalkozzon, maradnak hát a tűz körül táborozók, s azok szavai. Skryllaet hallva maga is csak bólint.*
- Ennek örülök. * Elvégre kinek kell annál több, hogyne legyen baj? Na, jó ez így egy kincskeresés kapujában állva talán kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de ez az este egyelőre békésnek és nyugalmasnak ígérkezik, s jelen pillanatban ő bőven beéri ennyivel is.*
- Na igen, a séta… érdekesnek ígérkezik.* Mondja miközben sorra jutnak eszébe azok a dolgok, amik végett nem szívesen időzik erdőkben… ezek miatt összességében kicsit nehéz szívvel gondol a holnapra, hiszen ami másnak csak egy könnyű séta, az egyetlen terepen neki már okozhat gondot… Ellenben itt és most nem lesz egyedül, ez pedig jó. S Grauk szavai is ezt támasztják alá.*
- Majd meghalljuk, azaz látjuk…*Fűzi hozzá továbbra is komolytalanul. Közben persze az idő is rendjén pereg. Az, hogy a tüzel sorra halnak el benne csak abban a formában tudatosul, hogy egyre kevesebb nesz vegyül az egyre sűrűsödő éjjelbe, ám ennyi is elég, hogy eddigi tapasztalatai alapján tudja, lassacskán nekik is illene nyugovóra térniük. Hát lassacskán ő is letelepszik, eddigre a beszédfoszlányok és az egyéb neszek alapján az is betájolta ki hol ücsörög, s jó néhány ülőhely is felszabadult, hát különösebben nincs gondja azzal, hogy leüljön.*
*Miután az ő társaságuk is kezd elcsendesedni, Nio még nem szenderedik le rögvest, addig nem amíg a szokásos esti rituáléin át nem esik. S bár a formagyakorlatoknak most nem kezd neki, lévén csaknem ezt az egész napot mozgással töltötte, a meditációt a világért ki nem hagyná… Lesznek még úgyis olyan napok, hogy le kell majd mondjon ezen rítusokról…
Nió tehát, teljesen elcsendesül, légzésének üteme is csillapodik, ahogy test, lélek és elme harmóniájára törekszik. Ki akarja űzni a kétséget szívéből, mit a mai napon ette be oda magát. Ebben különösebben Grauk tülkölése sem zavarja, ahogy semmiféle egyéb nesz vagy zaj sem. Oly nyugodt és rezzenéstelen, akár egy kőszikla.
Komolyabban csak az zökkenti ki békéjéből, mikor az idegen anyag szervezetébe kerül… Akkor már hallja a többiek reakcióit is. Ám ő még csak fel sem nyitja szemét. Minek is tenné? Úgy sem érzékelne többet a környezetéből, s világtalan lévén már azt is megtanulta, hogy nem pattan csak úgy bárhol fel ültéből, hogy a második lépés után elbucskázzon. Csupán arcának apró rándulása jelzi, érzékeli a környezetében történteket.
Érzi amint a matéria lassan terjedni kezd, egyre inkább azon munkálva, hogy öntudatlanságba taszítsa, ám hala a meditációtól lelassul légzésnek, keringésnek, a lányka talán percekkel is tovább bírja, mint társai, hiszen meg sem moccan, csupán egy idevágó mantra sorait ismételgeti fejben. Tudja jól, hogy nem gyűrheti le a mérget, messze van ő még a megvilágosodásnak azon fokától, de talán még elcsíp néhány szót, vagy bármit eszmélésük után segítségükre lehet. Hiszen hála a tökéletes egyensúlynak, a lányka azután is ugyan úgy ül, mint addig, s ez aztán sem változik, hogy a szer kifejti hatását…*
* Ám azt mondják, mindennek megvan a maga árnyoldala. Nyugodt testben a legtöbb szer ugyan lassabban fejti kit hatását, ám lassabban is szívódik fel. Ráadásul Niori jó, ha vasággyal nyom annyit, mint férfitársai, így számára az egy adag szer is több mint elegendő volt, ahhoz, hogy jó időre elcsitítsa öntudatát. Grauk erőteljes szavaira sem reagál hát semmit, csupán egyenletes szuszogást hallani felőle.
Számára ez a történet kicsit később veszi kezdetét, mint a többieknek…*
//Holló csoport//
* Különösebben nem tudatosul benne, hogy kijelentésével milyen jót is tett Graukkal hiszen a kincskereső csapat létszáma ezzel egyszeriben elégségesre dagadt… Ha felfogja akkor sem mondott volna mást, már csak az általános segítőszándéka végett sem, mi benne munkál. Persze mint általában, jó és jogos kérdés lenne az, hogy miként segíthet bárkinek egy vak lányka… ellenben ezzel itt és most nem kell foglalkozzon, maradnak hát a tűz körül táborozók, s azok szavai. Skryllaet hallva maga is csak bólint.*
- Ennek örülök. * Elvégre kinek kell annál több, hogyne legyen baj? Na, jó ez így egy kincskeresés kapujában állva talán kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de ez az este egyelőre békésnek és nyugalmasnak ígérkezik, s jelen pillanatban ő bőven beéri ennyivel is.*
- Na igen, a séta… érdekesnek ígérkezik.* Mondja miközben sorra jutnak eszébe azok a dolgok, amik végett nem szívesen időzik erdőkben… ezek miatt összességében kicsit nehéz szívvel gondol a holnapra, hiszen ami másnak csak egy könnyű séta, az egyetlen terepen neki már okozhat gondot… Ellenben itt és most nem lesz egyedül, ez pedig jó. S Grauk szavai is ezt támasztják alá.*
- Majd meghalljuk, azaz látjuk…*Fűzi hozzá továbbra is komolytalanul. Közben persze az idő is rendjén pereg. Az, hogy a tüzel sorra halnak el benne csak abban a formában tudatosul, hogy egyre kevesebb nesz vegyül az egyre sűrűsödő éjjelbe, ám ennyi is elég, hogy eddigi tapasztalatai alapján tudja, lassacskán nekik is illene nyugovóra térniük. Hát lassacskán ő is letelepszik, eddigre a beszédfoszlányok és az egyéb neszek alapján az is betájolta ki hol ücsörög, s jó néhány ülőhely is felszabadult, hát különösebben nincs gondja azzal, hogy leüljön.*
*Miután az ő társaságuk is kezd elcsendesedni, Nio még nem szenderedik le rögvest, addig nem amíg a szokásos esti rituáléin át nem esik. S bár a formagyakorlatoknak most nem kezd neki, lévén csaknem ezt az egész napot mozgással töltötte, a meditációt a világért ki nem hagyná… Lesznek még úgyis olyan napok, hogy le kell majd mondjon ezen rítusokról…
Nió tehát, teljesen elcsendesül, légzésének üteme is csillapodik, ahogy test, lélek és elme harmóniájára törekszik. Ki akarja űzni a kétséget szívéből, mit a mai napon ette be oda magát. Ebben különösebben Grauk tülkölése sem zavarja, ahogy semmiféle egyéb nesz vagy zaj sem. Oly nyugodt és rezzenéstelen, akár egy kőszikla.
Komolyabban csak az zökkenti ki békéjéből, mikor az idegen anyag szervezetébe kerül… Akkor már hallja a többiek reakcióit is. Ám ő még csak fel sem nyitja szemét. Minek is tenné? Úgy sem érzékelne többet a környezetéből, s világtalan lévén már azt is megtanulta, hogy nem pattan csak úgy bárhol fel ültéből, hogy a második lépés után elbucskázzon. Csupán arcának apró rándulása jelzi, érzékeli a környezetében történteket.
Érzi amint a matéria lassan terjedni kezd, egyre inkább azon munkálva, hogy öntudatlanságba taszítsa, ám hala a meditációtól lelassul légzésnek, keringésnek, a lányka talán percekkel is tovább bírja, mint társai, hiszen meg sem moccan, csupán egy idevágó mantra sorait ismételgeti fejben. Tudja jól, hogy nem gyűrheti le a mérget, messze van ő még a megvilágosodásnak azon fokától, de talán még elcsíp néhány szót, vagy bármit eszmélésük után segítségükre lehet. Hiszen hála a tökéletes egyensúlynak, a lányka azután is ugyan úgy ül, mint addig, s ez aztán sem változik, hogy a szer kifejti hatását…*
* Ám azt mondják, mindennek megvan a maga árnyoldala. Nyugodt testben a legtöbb szer ugyan lassabban fejti kit hatását, ám lassabban is szívódik fel. Ráadásul Niori jó, ha vasággyal nyom annyit, mint férfitársai, így számára az egy adag szer is több mint elegendő volt, ahhoz, hogy jó időre elcsitítsa öntudatát. Grauk erőteljes szavaira sem reagál hát semmit, csupán egyenletes szuszogást hallani felőle.
Számára ez a történet kicsit később veszi kezdetét, mint a többieknek…*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2012-11-24 14:13:12
Üzenet elküldve: 2012-11-24 14:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
//Holló csoport//
* Nincs mit hozzáfűzni a dolgokhoz. Hiszen úgy alakul a dolog, hogy biztos nem kell egyedül mennie. Nió és szerzetes társa igent mondanak így biztossá válik, hogy a hölgy mellett lévő csendes zsoldos is velük tart majd. Teli agyaras mosolyt ereszt meg a társaság felé... főleg Nió apró poénja után.*
- Hát akkor többet fogsz látni a világból. Amint lehet indulunk is. Minél előbb meg akarom keresni azt a híres kincset.* Villan egy nagyot a szeme. Sosem volt kapzsi vagy pénzéhes de a jövőbéli tervei véghajtásához szüksége van erre a pénzmagra. A két elf is azt mondja, hogy velük tart. Bólint egyet.*
- Akkor ez eldöntetett. Hatan indulunk útnak. Ennyien szerintem elegen leszünk, hogy az utunkba kerülő akadályokat leküzdjük.* Majd visszaül a tábortűz mellé. Az este továbbá csendben telik. Nem őrködik senki. Minek is tennék? Hiszen elvileg egy városban vannak, biztonságban. Mint kiderül ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Nyugodtan alszik ami nála annyit tesz, hogy olyan hangosan horkol mint kettő másik. Majd egyszer csak valami szúrást érez a nyakán. Hangosan felmorran és odakap. Meglepődik. Apró kis lövedéket húz ki vaskos bőréből. Érzékeny szaglásával egyből felismeri a mérget... de ha nem ismerné akkor is rájön a turpisságra hiszen érzi ahogy hatni kezd a szer. Elbődül mint egy sebzett vad.*
- Ebbe nincs semmi lovagias!* Áll fel és készül a harcra. Vagyis csak állna. Mert ahogy emelkedik fel lábai nem engedelmeskednek akaratának. Hamarosan már csak azt észleli, hogy a föld rohamgyorsaságban közeledik felé majd a föld átható illata tölti be hatalmas orrát és ízét érzi a szájában.*
* Nehezen ébred. Nagy valószínűséggel ő kapta a legnagyobb adagot a méregből hiszen ő volt a legnagyobb. Prüszkölve, morogva ébredezik és nem egy ork nyelvű szó hagyja el ajkait. Nem kell hozzá érteni a nyelvet, hogy ezek biztosan a szaftosabb káromkodások közül kerül ki.*
- Ha egyszer elkapom őket letépem a lábukat és azzal verem őket agyon.* Mondja félgázzal hiszen próbál magához térni. Mocorogni kezd. Felfogja, hogy le van kötözve. Egyből feszegetni kezdi a fogva tartó készséget. Közben ismerős illatforrás van a közelében. Nió. Hozzá van kötözve. Mély, nem túl kedves morranás távozik belőle.*
- Hahó! Niori! Ébren vagy?* Azt már tudja, hogy Skryllae igen hiszen amaz már megszólalt. Nem válaszol neki hiszen biztos benne, hogy az ember hallja őt.*
- Valaki meg tudná nekem mondani, hogy hol a pokolban vagyunk és ki az öreg ördög hozott ide minket?* Közben minden erejével azon van, hogy elpattintsa-szakítsa a kötelékeit.*
//Holló csoport//
* Nincs mit hozzáfűzni a dolgokhoz. Hiszen úgy alakul a dolog, hogy biztos nem kell egyedül mennie. Nió és szerzetes társa igent mondanak így biztossá válik, hogy a hölgy mellett lévő csendes zsoldos is velük tart majd. Teli agyaras mosolyt ereszt meg a társaság felé... főleg Nió apró poénja után.*
- Hát akkor többet fogsz látni a világból. Amint lehet indulunk is. Minél előbb meg akarom keresni azt a híres kincset.* Villan egy nagyot a szeme. Sosem volt kapzsi vagy pénzéhes de a jövőbéli tervei véghajtásához szüksége van erre a pénzmagra. A két elf is azt mondja, hogy velük tart. Bólint egyet.*
- Akkor ez eldöntetett. Hatan indulunk útnak. Ennyien szerintem elegen leszünk, hogy az utunkba kerülő akadályokat leküzdjük.* Majd visszaül a tábortűz mellé. Az este továbbá csendben telik. Nem őrködik senki. Minek is tennék? Hiszen elvileg egy városban vannak, biztonságban. Mint kiderül ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Nyugodtan alszik ami nála annyit tesz, hogy olyan hangosan horkol mint kettő másik. Majd egyszer csak valami szúrást érez a nyakán. Hangosan felmorran és odakap. Meglepődik. Apró kis lövedéket húz ki vaskos bőréből. Érzékeny szaglásával egyből felismeri a mérget... de ha nem ismerné akkor is rájön a turpisságra hiszen érzi ahogy hatni kezd a szer. Elbődül mint egy sebzett vad.*
- Ebbe nincs semmi lovagias!* Áll fel és készül a harcra. Vagyis csak állna. Mert ahogy emelkedik fel lábai nem engedelmeskednek akaratának. Hamarosan már csak azt észleli, hogy a föld rohamgyorsaságban közeledik felé majd a föld átható illata tölti be hatalmas orrát és ízét érzi a szájában.*
* Nehezen ébred. Nagy valószínűséggel ő kapta a legnagyobb adagot a méregből hiszen ő volt a legnagyobb. Prüszkölve, morogva ébredezik és nem egy ork nyelvű szó hagyja el ajkait. Nem kell hozzá érteni a nyelvet, hogy ezek biztosan a szaftosabb káromkodások közül kerül ki.*
- Ha egyszer elkapom őket letépem a lábukat és azzal verem őket agyon.* Mondja félgázzal hiszen próbál magához térni. Mocorogni kezd. Felfogja, hogy le van kötözve. Egyből feszegetni kezdi a fogva tartó készséget. Közben ismerős illatforrás van a közelében. Nió. Hozzá van kötözve. Mély, nem túl kedves morranás távozik belőle.*
- Hahó! Niori! Ébren vagy?* Azt már tudja, hogy Skryllae igen hiszen amaz már megszólalt. Nem válaszol neki hiszen biztos benne, hogy az ember hallja őt.*
- Valaki meg tudná nekem mondani, hogy hol a pokolban vagyunk és ki az öreg ördög hozott ide minket?* Közben minden erejével azon van, hogy elpattintsa-szakítsa a kötelékeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835