Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-09 21:11:36
Üzenet elküldve: 2013-02-09 21:11:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak - 16+-os jelenetet tartalmaz?//
*Amikor hozzáér Antashoz, ő rámordul, így visszahúzza a kezét. Döbbenten néz a férfira, akit valaha szeretett, de ez már nem az a férfi.*
-Mit tettek veled? *suttogja. Nem igazán vár rá választ, de muszáj kimondania a kérdést.*
-Antas... három hete... azt hittem meghaltál. Tényleg azt hiszed, hogy azonnal rohantam egy másik férfit keresni? *kérdi halkan, teljesen nagy, elképedt szemmel nézve Antast.*
*A nevetés, a mozdulatok, a gúnyosság... annyira nem Antas.* "Hol van? Hova tűnt a régi Antas?"
*A férfi hirtelen leveszi a szemkötőjét, Arae ijedten lép hátra. Igaza van Antasnak, nem tud undor nélkül rá nézni, nagyon csúnya a szemének a helye.*
"Nem. Nem tudlak meggyógyítani" *gondolja magában.* "De talán enyhíteni tudom a fájdalmadat. Vissza kell hoznom, valahonnan mélyről, azt a régi Antast, akit én szerettem."
*A mostani Antas rendkívül ijesztő volt. Főleg akkor, amikor rámordul újra a lányra, hogy vetkőzzön. Éppen csak annyi ideig gondolkodik el rajta, hogy mit tegyen, hogy Antasnál elszakad a cérna, és nekilöki a falnak. Arae felnyög, amikor a húsába vágódik a ruha, amit Antas szinte letép róla. A fejében visszhangzik Antas hangja: "érdemes vagy-e még rám".*
*Hagyja, hadd töltse rajta a kedvét Antas - vagy ami lett belőle -, de ő egyáltalán nem élvezi. Csak fekszik és rémülten nézi, vajon maradt-e még valami a férfiból, akit szeretett.
Másnap reggel előbb kel fel, mint Antas. Még mindig meztelen, ezért maga köré tekeri a takarót, és az ajtóhoz indul. Amikor odaér, akkor jön rá, hogy be van zárva. Kétségbeesetten próbálja kinyitni, de nem megy, így szomorúan ül le az ajtó mellé és azon gondolkodik, mit fog szólni Antas, ha meglátja, hogy nincs mellette. Szeme a letépett ruhára téved, és könnybe lábad a szeme. Hogy változhatott meg ennyire valaki, aki egyszer egy szeretni való, kedves ember volt?*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.10 13:10:06, a következő indokkal:
Jelek javítása.
*Amikor hozzáér Antashoz, ő rámordul, így visszahúzza a kezét. Döbbenten néz a férfira, akit valaha szeretett, de ez már nem az a férfi.*
-Mit tettek veled? *suttogja. Nem igazán vár rá választ, de muszáj kimondania a kérdést.*
-Antas... három hete... azt hittem meghaltál. Tényleg azt hiszed, hogy azonnal rohantam egy másik férfit keresni? *kérdi halkan, teljesen nagy, elképedt szemmel nézve Antast.*
*A nevetés, a mozdulatok, a gúnyosság... annyira nem Antas.* "Hol van? Hova tűnt a régi Antas?"
*A férfi hirtelen leveszi a szemkötőjét, Arae ijedten lép hátra. Igaza van Antasnak, nem tud undor nélkül rá nézni, nagyon csúnya a szemének a helye.*
"Nem. Nem tudlak meggyógyítani" *gondolja magában.* "De talán enyhíteni tudom a fájdalmadat. Vissza kell hoznom, valahonnan mélyről, azt a régi Antast, akit én szerettem."
*A mostani Antas rendkívül ijesztő volt. Főleg akkor, amikor rámordul újra a lányra, hogy vetkőzzön. Éppen csak annyi ideig gondolkodik el rajta, hogy mit tegyen, hogy Antasnál elszakad a cérna, és nekilöki a falnak. Arae felnyög, amikor a húsába vágódik a ruha, amit Antas szinte letép róla. A fejében visszhangzik Antas hangja: "érdemes vagy-e még rám".*
*Hagyja, hadd töltse rajta a kedvét Antas - vagy ami lett belőle -, de ő egyáltalán nem élvezi. Csak fekszik és rémülten nézi, vajon maradt-e még valami a férfiból, akit szeretett.
Másnap reggel előbb kel fel, mint Antas. Még mindig meztelen, ezért maga köré tekeri a takarót, és az ajtóhoz indul. Amikor odaér, akkor jön rá, hogy be van zárva. Kétségbeesetten próbálja kinyitni, de nem megy, így szomorúan ül le az ajtó mellé és azon gondolkodik, mit fog szólni Antas, ha meglátja, hogy nincs mellette. Szeme a letépett ruhára téved, és könnybe lábad a szeme. Hogy változhatott meg ennyire valaki, aki egyszer egy szeretni való, kedves ember volt?*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.10 13:10:06, a következő indokkal:
Jelek javítása.
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-08 14:25:48
Üzenet elküldve: 2013-02-08 14:25:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek - 16+-os részeket tartalmaz//
*Mikor nem teszi meg a kérését a nő, akkor felmordul hangosan, hogy mennyire arcátlan egy fruska lett. Egyben azt jelzi, hogy helytelenül viselkedik, mikor egy félig őrült; vagy legalábbis egy dühös személlyel van együtt.*
-Hogy képzelem? Egészen egyszerűen. Hiszen úgy tudtad, hogy meghaltam és az idő nem áll meg. Egyszer túl kel lépni a dolgokon nem igaz?* Újabb gúnyos nevetés, amit nem fojt el. A kérdés hallatán lehunyja jobb szemét.*
-Sebhelyes lettem, és...*Odanyúl a szemkötőjéhez, hogy leoldja azt. Mikor sikerül akkor gyomorforgató látvány tárul szerelme elé.Miért? Mert nincs meg a szeme, mert Ki van vájva a helyéről.*
-A szemem nem elég áldozat? Képes vagy ránézni az arcomra, hogy ne az undor fogjon el? De mi ne adjuk fel mi? Küzdjünk tovább vakon, míg nem marad se kezem se lábam! Ezt akarod? * Keserűen beszél, mert csepp jókedv sincs benne. Eltűnt a mosoly az arcáról, mert ezt is elvették tőle.*
-Nem tudok mosolyogni, s ha tükörbe nézek undorodom mivé lettem!*Hallja a nő szándékát, hogy meg akarja gyógyítani. Hüvösén néz rá, mert nem tud hinni a szavaiban.*
-Visszaszerzed a szememet? Látni fogok vele? Nem! Ne altass engem gyerekmesékkel. Ha meg akarsz engem gyógyítani akkor azt teszed amit én mondok. Minden más esetben keserűséget okozol!*Ezzel elkapja a nő felsőjét, aztán próbálja letépni a nőről a ruhát.*
-Vetkőzz! Bizonyítsd be, hogy érdemes vagy e még rám. Gyerünk!*Csattan fel a hangja dühösen, ám nem hangja nyugodni a nőt, mert hirtelen a hideg falnak löki és durván odanyomja. Farkasszemet néznek, bár azzal a egy szemmel igazán nehéz. Két keze követelőzve ér hozzá párja testéhez.*
*Mikor nem teszi meg a kérését a nő, akkor felmordul hangosan, hogy mennyire arcátlan egy fruska lett. Egyben azt jelzi, hogy helytelenül viselkedik, mikor egy félig őrült; vagy legalábbis egy dühös személlyel van együtt.*
-Hogy képzelem? Egészen egyszerűen. Hiszen úgy tudtad, hogy meghaltam és az idő nem áll meg. Egyszer túl kel lépni a dolgokon nem igaz?* Újabb gúnyos nevetés, amit nem fojt el. A kérdés hallatán lehunyja jobb szemét.*
-Sebhelyes lettem, és...*Odanyúl a szemkötőjéhez, hogy leoldja azt. Mikor sikerül akkor gyomorforgató látvány tárul szerelme elé.Miért? Mert nincs meg a szeme, mert Ki van vájva a helyéről.*
-A szemem nem elég áldozat? Képes vagy ránézni az arcomra, hogy ne az undor fogjon el? De mi ne adjuk fel mi? Küzdjünk tovább vakon, míg nem marad se kezem se lábam! Ezt akarod? * Keserűen beszél, mert csepp jókedv sincs benne. Eltűnt a mosoly az arcáról, mert ezt is elvették tőle.*
-Nem tudok mosolyogni, s ha tükörbe nézek undorodom mivé lettem!*Hallja a nő szándékát, hogy meg akarja gyógyítani. Hüvösén néz rá, mert nem tud hinni a szavaiban.*
-Visszaszerzed a szememet? Látni fogok vele? Nem! Ne altass engem gyerekmesékkel. Ha meg akarsz engem gyógyítani akkor azt teszed amit én mondok. Minden más esetben keserűséget okozol!*Ezzel elkapja a nő felsőjét, aztán próbálja letépni a nőről a ruhát.*
-Vetkőzz! Bizonyítsd be, hogy érdemes vagy e még rám. Gyerünk!*Csattan fel a hangja dühösen, ám nem hangja nyugodni a nőt, mert hirtelen a hideg falnak löki és durván odanyomja. Farkasszemet néznek, bár azzal a egy szemmel igazán nehéz. Két keze követelőzve ér hozzá párja testéhez.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:56:11
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Az agya legalább annyira le van dermedve, mint a teste. Hova tűnt az az Antas, akit ő ismert és szeretett? És ki ez a másik ember, aki megjelent itt előtte? Miért neveti ki, és miért ilyen gúnyosan? A régi Antas sosem nevette ki. Ez mind Arae hiába, érzi a lány is. Nem kellett volna elmennie ahhoz az Artorshoz. Antas egyszer csak elkezdi taszigálni, majd lelöki az áygra, Arae pedig meredten nézi, amikor arra kéri, hogy vetkőzzön le. Nem mozdul, nem fogja ennek az őrült Antasnak a kéréseit teljesíteni. Ez nem az az Antas, akit elveszített.*
-Hogy képzeled, hogy bárkivel is lettem volna együtt? Téged gyászoltalak! *kiált rá* - Mit tettek veled?
*Amikor meghallja, hogy el akar menni innen, ő a fejét rázza.*
-Nem azért küzdöttünk, hogy ilyen könnyen feladjuk. Antas... *suttogja és a férfi szemébe néz. Zavart lát benne, némi őrültséget, és mellette ott van a vágy. De a vágyban is van valami őrültség, ami megijeszti Arae-t. Összeszorul a szíve, amikor azt hallja, hogy a szeretett férfi csalódott benne. Nem akart csalódást okozni neki. Szomorúan és bűnbánóan néz rá.*
"Kérlek bocsáss meg nekem. Gyere vissza, szeretném visszakapni az én régi Antasomat."
-Antas. *mondja halkan, feláll - még mindig ruhában - és odalép a férfi elé.* - Kérlek, gondold végig. Nem normális, amit most csinálunk. Ez nem te vagy. *megint óvatosan hozzáér az arcához és végighúzza az ujját az egyik vágáson. A szemében még mindig ott van a bűntudat, és az önmarcangolás minden jele.* - Én tettem ezt veled, de szeretnélek meggyógyítani.
*Az agya legalább annyira le van dermedve, mint a teste. Hova tűnt az az Antas, akit ő ismert és szeretett? És ki ez a másik ember, aki megjelent itt előtte? Miért neveti ki, és miért ilyen gúnyosan? A régi Antas sosem nevette ki. Ez mind Arae hiába, érzi a lány is. Nem kellett volna elmennie ahhoz az Artorshoz. Antas egyszer csak elkezdi taszigálni, majd lelöki az áygra, Arae pedig meredten nézi, amikor arra kéri, hogy vetkőzzön le. Nem mozdul, nem fogja ennek az őrült Antasnak a kéréseit teljesíteni. Ez nem az az Antas, akit elveszített.*
-Hogy képzeled, hogy bárkivel is lettem volna együtt? Téged gyászoltalak! *kiált rá* - Mit tettek veled?
*Amikor meghallja, hogy el akar menni innen, ő a fejét rázza.*
-Nem azért küzdöttünk, hogy ilyen könnyen feladjuk. Antas... *suttogja és a férfi szemébe néz. Zavart lát benne, némi őrültséget, és mellette ott van a vágy. De a vágyban is van valami őrültség, ami megijeszti Arae-t. Összeszorul a szíve, amikor azt hallja, hogy a szeretett férfi csalódott benne. Nem akart csalódást okozni neki. Szomorúan és bűnbánóan néz rá.*
"Kérlek bocsáss meg nekem. Gyere vissza, szeretném visszakapni az én régi Antasomat."
-Antas. *mondja halkan, feláll - még mindig ruhában - és odalép a férfi elé.* - Kérlek, gondold végig. Nem normális, amit most csinálunk. Ez nem te vagy. *megint óvatosan hozzáér az arcához és végighúzza az ujját az egyik vágáson. A szemében még mindig ott van a bűntudat, és az önmarcangolás minden jele.* - Én tettem ezt veled, de szeretnélek meggyógyítani.
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:42:06
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:42:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek//
*Mikor meghallja Arae szavait, hogy nagyon sajnálja, akkor egyszerűen elneveti magát. Ez a nevetés gúnyos, és a megkeseredettség éle is jól érezhető.Ha a nő úgy hiszi, hogy ennyivel akarja letudni az egészet, akkor egészen pontosan téved. A nő meg akarja simítani az arcát, amit megtehet, de fültanúja lehet az ismételt morgásának. Nem öleli át a nőt, csak mérgében megüti a falat.*
-Ne tegyél úgy, hogy nem vagy tisztában vele mi történt velem!*Már nem kiáltozik, de elég hangosan beszél hozzá.*
-A sajnálatoddal meg sajnos nem tudok mit kezdeni!*Mellkasa hevesen jár, miközben gondol egyet és testével tolja hátra a nőt, míg végül próbál két kezével taszítani a nőn, hogy az ágyra lökje. Haragszik rá, ám kivánja és ez látszik a szemén is. Mérges rá, ám nincs veszve a helyzet. Bár nem lehet tudni.*
-Vetkőzz! Közben tőled akarom hallani, hogy neme voltál más férfiakkal. Vagy erőszakoltak e meg? Tetted szét a lábad más férfinak? * Úgy látszik a bizalmat is helyre kell állítani közöttük.*
-Sajnos nem tudok megbízni benned. Ezért teszem amit teszek.*Szól a szeretett nőhöz, aztán teret ad neki. Némán lesi a mozdulatait, miközben a gondolatai ezer felé cikáznak.*
-El fogjuk adni a házat és te velem jössz! Akár akarod akár nem! Te tettél ilyenné, így most az élő átkod leszek, hogy emlékeztesselek mindarra amit tettél.*Hangja hevesen szól, miközben falja szerelme látványát.*
-Miért kellett csalódnom, akit legjobban szerettem? Miért ez a sors jutott nekem?
*Mikor meghallja Arae szavait, hogy nagyon sajnálja, akkor egyszerűen elneveti magát. Ez a nevetés gúnyos, és a megkeseredettség éle is jól érezhető.Ha a nő úgy hiszi, hogy ennyivel akarja letudni az egészet, akkor egészen pontosan téved. A nő meg akarja simítani az arcát, amit megtehet, de fültanúja lehet az ismételt morgásának. Nem öleli át a nőt, csak mérgében megüti a falat.*
-Ne tegyél úgy, hogy nem vagy tisztában vele mi történt velem!*Már nem kiáltozik, de elég hangosan beszél hozzá.*
-A sajnálatoddal meg sajnos nem tudok mit kezdeni!*Mellkasa hevesen jár, miközben gondol egyet és testével tolja hátra a nőt, míg végül próbál két kezével taszítani a nőn, hogy az ágyra lökje. Haragszik rá, ám kivánja és ez látszik a szemén is. Mérges rá, ám nincs veszve a helyzet. Bár nem lehet tudni.*
-Vetkőzz! Közben tőled akarom hallani, hogy neme voltál más férfiakkal. Vagy erőszakoltak e meg? Tetted szét a lábad más férfinak? * Úgy látszik a bizalmat is helyre kell állítani közöttük.*
-Sajnos nem tudok megbízni benned. Ezért teszem amit teszek.*Szól a szeretett nőhöz, aztán teret ad neki. Némán lesi a mozdulatait, miközben a gondolatai ezer felé cikáznak.*
-El fogjuk adni a házat és te velem jössz! Akár akarod akár nem! Te tettél ilyenné, így most az élő átkod leszek, hogy emlékeztesselek mindarra amit tettél.*Hangja hevesen szól, miközben falja szerelme látványát.*
-Miért kellett csalódnom, akit legjobban szerettem? Miért ez a sors jutott nekem?
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:17:43
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:17:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak - Még mit képzelsz magadról?//
*Teljesen megdermed, amikor meghallja Antas hideg, és érzéketlen hangját.*
"Mi történt az én Antasommal?" *kérdi magában ijedten, és mivel nem veszi el időben a kezét, Antas elkapja és fájdalmasan eltolja magától. Könny szökik Arae szemébe - az elmúlt 3 hétben többet sírt, mint egész életében eddig.*
-Antas. *suttogja* - Mi történt veled? Azt hittem... *Közben Antas is kiabál vele, és teljesen váratlanul felpofozza. Arae megdöbbent, nagy szemekkel néz a férfira, akit eddig szeretett, de most teljesen kifordult önmagából.* ... meghaltál. *mondja még halkabban, és közben Antast fürkészi. Nincs ideje semmit tenni, a férfi elkapja, betolja a hálószobába és bezárja az ajtót - kívülről. Arae megpróbál kimenni, de a döbbenet és a rémület teljesen elvette az erejét, úgyhogy csak lerogy az ágyra, és nagyon reméli, hogy Antas visszatér és megmagyarázza ezt a viselkedést.*
"Megőrült... miattam, én tettem ezt vele. Segítenem kell neki, hogy újra a régi legyen." *gondolja, és elborzad már a gondolattól is, hogy hol lehetett idáig a férfi. Egyszer csak visszatér - Arae felpattan - és teljesen hidegen néz rá.*
-Hallgatlak. *mondja, majd egy olyan kijelentést tesz, amitől Arae visszarogy az áygra.*
-Mi történt veled? *kérdi suttogva és szeme ide-oda cikázik Antason, hogy lássa, jól van-e. Emellett keres valami választ is a férfi goromba viselkedésére. Végül valahogy feláll és Antashoz lép, és a szeme megakad a sebeken, amiket miatta szerzett.* - Annyira sajnálom. *suttogja és meg akarja simítani Antas arcát.*
*Teljesen megdermed, amikor meghallja Antas hideg, és érzéketlen hangját.*
"Mi történt az én Antasommal?" *kérdi magában ijedten, és mivel nem veszi el időben a kezét, Antas elkapja és fájdalmasan eltolja magától. Könny szökik Arae szemébe - az elmúlt 3 hétben többet sírt, mint egész életében eddig.*
-Antas. *suttogja* - Mi történt veled? Azt hittem... *Közben Antas is kiabál vele, és teljesen váratlanul felpofozza. Arae megdöbbent, nagy szemekkel néz a férfira, akit eddig szeretett, de most teljesen kifordult önmagából.* ... meghaltál. *mondja még halkabban, és közben Antast fürkészi. Nincs ideje semmit tenni, a férfi elkapja, betolja a hálószobába és bezárja az ajtót - kívülről. Arae megpróbál kimenni, de a döbbenet és a rémület teljesen elvette az erejét, úgyhogy csak lerogy az ágyra, és nagyon reméli, hogy Antas visszatér és megmagyarázza ezt a viselkedést.*
"Megőrült... miattam, én tettem ezt vele. Segítenem kell neki, hogy újra a régi legyen." *gondolja, és elborzad már a gondolattól is, hogy hol lehetett idáig a férfi. Egyszer csak visszatér - Arae felpattan - és teljesen hidegen néz rá.*
-Hallgatlak. *mondja, majd egy olyan kijelentést tesz, amitől Arae visszarogy az áygra.*
-Mi történt veled? *kérdi suttogva és szeme ide-oda cikázik Antason, hogy lássa, jól van-e. Emellett keres valami választ is a férfi goromba viselkedésére. Végül valahogy feláll és Antashoz lép, és a szeme megakad a sebeken, amiket miatta szerzett.* - Annyira sajnálom. *suttogja és meg akarja simítani Antas arcát.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:04:41
Üzenet elküldve: 2013-02-08 13:04:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek - Lesz itt meglepetés...:D//
*Az ismeretlen kabátról a figyelme hirtelen a konyha felé terelődik, mert onnan hangot hall. Arae felé fordul, aki a nevén szólítja.
~Ki az a Antas?Meghalt és már többé nem az, aminek látszik.~Merül fel benne, miközben a nő alakja teljesen ismerős. Elindul felé a csodás test, ám szemei szinte rosszalló gyanakvással figyeli minden mozdulatát.
~Mit akarsz ezek után tőlem? Képes vagy elfelejteni mindent, amiért ez történt?~Mikor jön a kedvesem megszólítás és meg akarja érinteni, akkor rámorog a nőre. Ha a nőt nem tántorítja el, akkor kígyó gyorsasággal kapja el kezét, hogy puszta erejét mutatva szorítsa fájdalmasan a nő csuklóját.*
-Na ne szórakozz!*Rivall rá kegyetlenül, miközben a nőt vizsgálja, hogy nem bántották-e az ő kincsét.
~Szerencsére nem nyúltak hozzá.~Jegyzi meg magában, vagyis ebben nem lehet biztos, míg meztelenül nem látja. Sosem ütött nőt, ám a következő cselekedete egy jól irányzott tenyeres pofon. Erőjét nem adja bele, viszont így sem a kellemes emlékek közé sorolható. Arcára kiül a düh, mely félelmetessé varázsolja a sebhelyes arcát.*
-Nézz rám! Mit tettél velem?! Ezt akartad?* Meg sem várja a választ, mert a szeretett nőt a hálószobájuk felé húzza. Szeme lángol a dühtől, közben kavarognak benne az érzések. Visszakapja a szép emlékeit, ám mellé kerül a fájdalom. Belöki végül a hálószobájukba Kedvesét, majd az ajtót rázárja kulccsal. A konyhát elintézi, és a bejárati ajtót is bezárja. Visszasétál a hálószobához, majd bemegy kedveséhez, ám belülről zárja be. Elrakja a kulcsot a rejtett zsebébe.*
-Hallgatlak!*Íriszei a lány dekoltázsa felé néz.*
-Amúgy hiányoztál, valamennyire.
*Az ismeretlen kabátról a figyelme hirtelen a konyha felé terelődik, mert onnan hangot hall. Arae felé fordul, aki a nevén szólítja.
~Ki az a Antas?Meghalt és már többé nem az, aminek látszik.~Merül fel benne, miközben a nő alakja teljesen ismerős. Elindul felé a csodás test, ám szemei szinte rosszalló gyanakvással figyeli minden mozdulatát.
~Mit akarsz ezek után tőlem? Képes vagy elfelejteni mindent, amiért ez történt?~Mikor jön a kedvesem megszólítás és meg akarja érinteni, akkor rámorog a nőre. Ha a nőt nem tántorítja el, akkor kígyó gyorsasággal kapja el kezét, hogy puszta erejét mutatva szorítsa fájdalmasan a nő csuklóját.*
-Na ne szórakozz!*Rivall rá kegyetlenül, miközben a nőt vizsgálja, hogy nem bántották-e az ő kincsét.
~Szerencsére nem nyúltak hozzá.~Jegyzi meg magában, vagyis ebben nem lehet biztos, míg meztelenül nem látja. Sosem ütött nőt, ám a következő cselekedete egy jól irányzott tenyeres pofon. Erőjét nem adja bele, viszont így sem a kellemes emlékek közé sorolható. Arcára kiül a düh, mely félelmetessé varázsolja a sebhelyes arcát.*
-Nézz rám! Mit tettél velem?! Ezt akartad?* Meg sem várja a választ, mert a szeretett nőt a hálószobájuk felé húzza. Szeme lángol a dühtől, közben kavarognak benne az érzések. Visszakapja a szép emlékeit, ám mellé kerül a fájdalom. Belöki végül a hálószobájukba Kedvesét, majd az ajtót rázárja kulccsal. A konyhát elintézi, és a bejárati ajtót is bezárja. Visszasétál a hálószobához, majd bemegy kedveséhez, ám belülről zárja be. Elrakja a kulcsot a rejtett zsebébe.*
-Hallgatlak!*Íriszei a lány dekoltázsa felé néz.*
-Amúgy hiányoztál, valamennyire.
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-08 12:22:59
Üzenet elküldve: 2013-02-08 12:22:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak - ha még élsz... :D//
*Figyeli, ahogy ütik-verik a szerelmét, és forr benne a düh, hogy nem tud mit tenni érte. Kiabál, üvölt, próbál kiszabadulni, hogy odamehessen kedveséhez, a karjába vegye, és meggyógyítsa. Amikor meghallja, mi történt, mély gyűlölettel néz a férfira.*
-Maga egy gonosz, álságos ember. Antas nem érdemelte ezt. Az irigysége határtalan, és soha nem lesz magából boldog ember. *sziszegi Artors felé.* - Lehet, hogy most elégedettnek érzi magát, de mélyen, belül tudja, hogy nem Antas tehet arról, ami történt.
*A gyűlölet még mindig látszik a szemében, de a megtörtség is.*
-Öljön meg minket, ha akar, de sosem fogja tudni a bűntudatot kiverni a fejéből. Nem bánt jól a feleségével, ebben biztos vagyok. *Üvölti utána, amikor elindul Antas felé, hogy elvegye az életét. Amikor megteszi, Arae felüvölt, és leesne a földre, ha a két ember, akik tartják, nem fognák meg. Eddig bírta, most már potyognak a könnyei.*
"Antas meghalt. Nem ez nem lehet..." *gondolja magában, de nincs sok ideje a gondolkodásra, mert ott van előtte Artors és azonnal folytatja a kínzását. Beletörli Antas vérét, majd letépi a ruháját, és valamit ráír az mellkasára. Arae-t már nem érdekli, mi történik, csak otthon akar lenni, és elsiratni elvesztett szerelmét. Megkötözik és a házuk elé veszik, és ott hagyják egy levél kíséretében. Ő nem mozdul, habár tudja, hogy szinte meztelen, és valószínűleg mindenki őt nézi. A teste és a szelleme is egyaránt legyengült, és végül elveszti az eszméletét...*
*...amikor felébred, egy ismeretlen szobában van, és fogalma sincs, hogy hogyan került ide. Hirtelen felül, megszédül, de azonnal az a gondolata, hogy nincs vége a kínzásnak. Akkor veszi észre, hogy tiszta ruhában van, megmosdatták, és semmi baja nincs. A szíve még mindig szörnyen gyorsan dobog, és nagyon szeretné tudni, hova is került. Már éppen szállna ki az ágyból, amikor kinyílik az ajtó és Marna lép be rajta.*
-Nana! Nem mész sehova, kisasszony. *tolja vissza kedvesen az ágyba.* - Végre felkeltél, már nagyon aggódtam érted.
*Arae értetlenül néz rá, aztán lassan kitisztul a feje, és visszaemlékszik, hogy mi történt. Könnyes lesz a szeme, és lehajtja a fejét.*
"Antas." *ez az egy szó, amit most fel tud idézni. Úgy érzi magát, mint egy kisgyerek. Marna odaül mellé és megsimítja.*
-Semmi baj, minden rendben lesz.
*Arae csak rázza a fejét. Marna egy ideig próbálja nyugtatni, de rájön, hogy egy kis magány kell a nőnek, így inkább kimegy a szobából. Arae közben megtalálja a levelet, mérgesen összegyűri, és elhatározza, hogy nem megy sehova. Egy ilyen úr nem fogja megfélemlíteni. Már csak Antas emlékéért sem fogja elhagyni a várost.*
*Néhány napig még fekszik, aztán, amikor összeszedi az erejét, megköszöni a vendéglátást, és visszamegy otthonába. Telnek a napok, és igazán nem tud mit kezdeni magával. Tesz-vesz, néhányszor átmegy a szomszédba, mert ott legalább egy kicsit másra tud gondolni. Marna és a férje sokat segít neki, tényleg megkedvelték a lányt.*
*Aztán egyik nap, épp akkor, amikor Lepold ment át hozzá, mert a felesége küldött neki egy kis süteményt, Arae ajtócsapódást hall, egy kicsit megijed, hátha Artors emberei jöttek vissza, de azért kinéz a konyhából, és... nem hisz a szemének.*
-Antas! *kiáltja és teljesen lefagy, nem hiszi el, amit lát.* - Antas! *fakad ki újra, és most már ezerszer könnyebb a hangja, mint az előbb. elindul a szeretett férfi irányába.* - Kedvesem. *suttogja, mert még mindig nem hisz a szemének. Kinyújtja a kezét, hogy megérinthesse Antast, hogy tényleg ott van-e.*
*Figyeli, ahogy ütik-verik a szerelmét, és forr benne a düh, hogy nem tud mit tenni érte. Kiabál, üvölt, próbál kiszabadulni, hogy odamehessen kedveséhez, a karjába vegye, és meggyógyítsa. Amikor meghallja, mi történt, mély gyűlölettel néz a férfira.*
-Maga egy gonosz, álságos ember. Antas nem érdemelte ezt. Az irigysége határtalan, és soha nem lesz magából boldog ember. *sziszegi Artors felé.* - Lehet, hogy most elégedettnek érzi magát, de mélyen, belül tudja, hogy nem Antas tehet arról, ami történt.
*A gyűlölet még mindig látszik a szemében, de a megtörtség is.*
-Öljön meg minket, ha akar, de sosem fogja tudni a bűntudatot kiverni a fejéből. Nem bánt jól a feleségével, ebben biztos vagyok. *Üvölti utána, amikor elindul Antas felé, hogy elvegye az életét. Amikor megteszi, Arae felüvölt, és leesne a földre, ha a két ember, akik tartják, nem fognák meg. Eddig bírta, most már potyognak a könnyei.*
"Antas meghalt. Nem ez nem lehet..." *gondolja magában, de nincs sok ideje a gondolkodásra, mert ott van előtte Artors és azonnal folytatja a kínzását. Beletörli Antas vérét, majd letépi a ruháját, és valamit ráír az mellkasára. Arae-t már nem érdekli, mi történik, csak otthon akar lenni, és elsiratni elvesztett szerelmét. Megkötözik és a házuk elé veszik, és ott hagyják egy levél kíséretében. Ő nem mozdul, habár tudja, hogy szinte meztelen, és valószínűleg mindenki őt nézi. A teste és a szelleme is egyaránt legyengült, és végül elveszti az eszméletét...*
*...amikor felébred, egy ismeretlen szobában van, és fogalma sincs, hogy hogyan került ide. Hirtelen felül, megszédül, de azonnal az a gondolata, hogy nincs vége a kínzásnak. Akkor veszi észre, hogy tiszta ruhában van, megmosdatták, és semmi baja nincs. A szíve még mindig szörnyen gyorsan dobog, és nagyon szeretné tudni, hova is került. Már éppen szállna ki az ágyból, amikor kinyílik az ajtó és Marna lép be rajta.*
-Nana! Nem mész sehova, kisasszony. *tolja vissza kedvesen az ágyba.* - Végre felkeltél, már nagyon aggódtam érted.
*Arae értetlenül néz rá, aztán lassan kitisztul a feje, és visszaemlékszik, hogy mi történt. Könnyes lesz a szeme, és lehajtja a fejét.*
"Antas." *ez az egy szó, amit most fel tud idézni. Úgy érzi magát, mint egy kisgyerek. Marna odaül mellé és megsimítja.*
-Semmi baj, minden rendben lesz.
*Arae csak rázza a fejét. Marna egy ideig próbálja nyugtatni, de rájön, hogy egy kis magány kell a nőnek, így inkább kimegy a szobából. Arae közben megtalálja a levelet, mérgesen összegyűri, és elhatározza, hogy nem megy sehova. Egy ilyen úr nem fogja megfélemlíteni. Már csak Antas emlékéért sem fogja elhagyni a várost.*
*Néhány napig még fekszik, aztán, amikor összeszedi az erejét, megköszöni a vendéglátást, és visszamegy otthonába. Telnek a napok, és igazán nem tud mit kezdeni magával. Tesz-vesz, néhányszor átmegy a szomszédba, mert ott legalább egy kicsit másra tud gondolni. Marna és a férje sokat segít neki, tényleg megkedvelték a lányt.*
*Aztán egyik nap, épp akkor, amikor Lepold ment át hozzá, mert a felesége küldött neki egy kis süteményt, Arae ajtócsapódást hall, egy kicsit megijed, hátha Artors emberei jöttek vissza, de azért kinéz a konyhából, és... nem hisz a szemének.*
-Antas! *kiáltja és teljesen lefagy, nem hiszi el, amit lát.* - Antas! *fakad ki újra, és most már ezerszer könnyebb a hangja, mint az előbb. elindul a szeretett férfi irányába.* - Kedvesem. *suttogja, mert még mindig nem hisz a szemének. Kinyújtja a kezét, hogy megérinthesse Antast, hogy tényleg ott van-e.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-07 15:26:56
Üzenet elküldve: 2013-02-07 15:26:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek//
*Nehéz Artorsnak úgy gondolkodni, hogy közben Arae zavarja a beszédével. Dühösen ránéz a nőre, sőt meg is ütné, azonban gúnyosan felnevet.*
-Fogd be! Nem tudok miattad gondolkozni te förtelem! Hányingerem van tőled, s nem tudom, hogy egy nemesi férfi, mint Antas miért választott volna egy ilyen ócska kis nőcskét. De tudd meg, hogy minden ilyen cselekedettel csak neki ártasz! Verjétek meg! * Adja ki a parancsot, akik máris engedelmeskednek Uruknak. Antason látszik, hogy már nincs tudatánál, hogy valójában hol van, miközben minden ütés után felnyög a fájdalomtól. Szemeiben a láng eltűnik, s tekintete üressé válik. Artors leállítja a fiúkat miközben odalép az érett nőhöz.*
-Nos beszélj még! Beszélj ha meg akarod öletni! A te hibád lesz! A te tudatlan hibád!*Piszkos kezével végigtapizza a női testét, aztán válaszol.*
-De felvilágosítalak, csak hogy lásd kivel van dolgod. Mit akarok? Elégtételt! Szeretném ha szenvednétek, ahogy én szenvedtem, mikor Antas apja megölte a feleségemet! Csupán azért, mert az ostoba nő el akarta csábítani, hiszen sokkal sármosabb és talpraesettebb volt mint én. Ráadásul nemesi rangra emelkedett és még többet akart. Én meg alapból nemes voltam. Tudomásomra jutott, hogy lett felesége és egy gyereke. Akkor terveltem ki mindent, de nem tudtam, hogy a gyereket majd kimenekítik. Aztán megjelentetek, s eljutott hozzám a hír. A lányomat direkt küldtem, aki megtette amit kell. Külön élvezet volt, mikor önként kérte a büntetést.*Neveti el magát.*
-Azt kiáltozta, hogy Arae édesem érted teszem! Hányok tőle is! Megbocsátottam neki, de te ide mertél jönni, hogy felhánytorgasd a megállapodást! Sikeresen csináltad! Pokollá teszem az életed, mert a szeretett férfit megölöm. Ezt most döntöttem el. Végre egyenlíthetem a számlát. Adjátok ide a hosszútőröm. * Mikor megkapja kezébe, akkor direkt úgy áll, hogy Arae keveset lásson az előadásból. Elhiheti a nővel, hogy tényleg kioltotta a férfi életét. Utána némi szót vált még embereivel, aztán hangosan szól.*
-Ássátok el valahol városon kívül a hulláját. * Azok elviszik Antast egy nagyon jó orvoshoz, így Artors figyelme újra a szép lányra szegeződik.*
-Magadat sajnáld. Ne rám légy dühös, hanem magadra. Te tetted ezt vele, hogy meghalt.*Közben a véres kést megtörli a nő felsőjében, aztán mikor az emberei visszaérkeztek, akkor ennyit mond.*
-Nem engedlek el ajándék nélkül.* Minden gátlás nélkül tépi le Arae ruháit, aztán Antas vérével ráírják a következőt testére: ' megöltem akit legjobban szerettem.' A verőlegények azután éjszaka hazaviszik a nőt megkötözve házuk elé. Kap egy levelet, amiben a következő áll: ' Add el a házat, mert Antas már nem él. Távozz a városomból.' A verőlegények hazamennek...*
*...Három héttel később, mikor felépül a sérüléseiből, akkor Artors hazaengedi. Külön kiköti neki, jobb ha elhagyja a várost, mert következőre ténylegesen meg fogja ölni. Bal szemén szemkötőt visel, mert azt a szemét elvesztette, és az arcát a sebhelyek tarkítják. Egy vagy kettő talán nem lenne olyan rossz hatással rá, azonban rajta öt van. A legszebb férfiból a legcsúnyább lett. Gyorsan siet haza, hogy rövid időn belül karavánpihenőt maga mögött tudja. Új életet akar kezdeni, ahol nincsenek buta nők az életében. Megáll a házuk előtt, mikor Arae ugrik be az agyába. Próbál visszaemlékezni, hogy milyen volt vele régen. Talán egy normális férfi rögtön ellágyulna, azonban ökölbe feszíti tenyerét. Nem maradtak meg benne szép érzések, sem emlékek. Csak a fájdalom. Meglódul, aztán beront a saját lakásába, hogy pár ruhát, némi ennivalót és némi aranyat szerezzen magának. Alig ér be mikor ismeretlen férfi kabátot vél felfedezni.*
-Hogy mi a franc!? Idegen férfi a lakásomban?
*Nehéz Artorsnak úgy gondolkodni, hogy közben Arae zavarja a beszédével. Dühösen ránéz a nőre, sőt meg is ütné, azonban gúnyosan felnevet.*
-Fogd be! Nem tudok miattad gondolkozni te förtelem! Hányingerem van tőled, s nem tudom, hogy egy nemesi férfi, mint Antas miért választott volna egy ilyen ócska kis nőcskét. De tudd meg, hogy minden ilyen cselekedettel csak neki ártasz! Verjétek meg! * Adja ki a parancsot, akik máris engedelmeskednek Uruknak. Antason látszik, hogy már nincs tudatánál, hogy valójában hol van, miközben minden ütés után felnyög a fájdalomtól. Szemeiben a láng eltűnik, s tekintete üressé válik. Artors leállítja a fiúkat miközben odalép az érett nőhöz.*
-Nos beszélj még! Beszélj ha meg akarod öletni! A te hibád lesz! A te tudatlan hibád!*Piszkos kezével végigtapizza a női testét, aztán válaszol.*
-De felvilágosítalak, csak hogy lásd kivel van dolgod. Mit akarok? Elégtételt! Szeretném ha szenvednétek, ahogy én szenvedtem, mikor Antas apja megölte a feleségemet! Csupán azért, mert az ostoba nő el akarta csábítani, hiszen sokkal sármosabb és talpraesettebb volt mint én. Ráadásul nemesi rangra emelkedett és még többet akart. Én meg alapból nemes voltam. Tudomásomra jutott, hogy lett felesége és egy gyereke. Akkor terveltem ki mindent, de nem tudtam, hogy a gyereket majd kimenekítik. Aztán megjelentetek, s eljutott hozzám a hír. A lányomat direkt küldtem, aki megtette amit kell. Külön élvezet volt, mikor önként kérte a büntetést.*Neveti el magát.*
-Azt kiáltozta, hogy Arae édesem érted teszem! Hányok tőle is! Megbocsátottam neki, de te ide mertél jönni, hogy felhánytorgasd a megállapodást! Sikeresen csináltad! Pokollá teszem az életed, mert a szeretett férfit megölöm. Ezt most döntöttem el. Végre egyenlíthetem a számlát. Adjátok ide a hosszútőröm. * Mikor megkapja kezébe, akkor direkt úgy áll, hogy Arae keveset lásson az előadásból. Elhiheti a nővel, hogy tényleg kioltotta a férfi életét. Utána némi szót vált még embereivel, aztán hangosan szól.*
-Ássátok el valahol városon kívül a hulláját. * Azok elviszik Antast egy nagyon jó orvoshoz, így Artors figyelme újra a szép lányra szegeződik.*
-Magadat sajnáld. Ne rám légy dühös, hanem magadra. Te tetted ezt vele, hogy meghalt.*Közben a véres kést megtörli a nő felsőjében, aztán mikor az emberei visszaérkeztek, akkor ennyit mond.*
-Nem engedlek el ajándék nélkül.* Minden gátlás nélkül tépi le Arae ruháit, aztán Antas vérével ráírják a következőt testére: ' megöltem akit legjobban szerettem.' A verőlegények azután éjszaka hazaviszik a nőt megkötözve házuk elé. Kap egy levelet, amiben a következő áll: ' Add el a házat, mert Antas már nem él. Távozz a városomból.' A verőlegények hazamennek...*
*...Három héttel később, mikor felépül a sérüléseiből, akkor Artors hazaengedi. Külön kiköti neki, jobb ha elhagyja a várost, mert következőre ténylegesen meg fogja ölni. Bal szemén szemkötőt visel, mert azt a szemét elvesztette, és az arcát a sebhelyek tarkítják. Egy vagy kettő talán nem lenne olyan rossz hatással rá, azonban rajta öt van. A legszebb férfiból a legcsúnyább lett. Gyorsan siet haza, hogy rövid időn belül karavánpihenőt maga mögött tudja. Új életet akar kezdeni, ahol nincsenek buta nők az életében. Megáll a házuk előtt, mikor Arae ugrik be az agyába. Próbál visszaemlékezni, hogy milyen volt vele régen. Talán egy normális férfi rögtön ellágyulna, azonban ökölbe feszíti tenyerét. Nem maradtak meg benne szép érzések, sem emlékek. Csak a fájdalom. Meglódul, aztán beront a saját lakásába, hogy pár ruhát, némi ennivalót és némi aranyat szerezzen magának. Alig ér be mikor ismeretlen férfi kabátot vél felfedezni.*
-Hogy mi a franc!? Idegen férfi a lakásomban?
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-07 12:07:16
Üzenet elküldve: 2013-02-07 12:07:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Hallgatja Artors kegyetlen szavait, és közben próbál kiszabadulni az őt szorosan tartó két ember kezéből.*
-Engedjetek el! *sziszegi nekik és az egyikbe még bele is rúg, habár csak azt éri el vele, hogy még erősebben fogják és még haragszanak is rá. Nagyon reméli, hogy valami szerencse folytán Antas megmenekül, de tudja, hogy a férfi még nincs olyan állapotban, hogy menekülni tudjon. Nem szól egy szót sem, csak makacsul, mérgesen néz Artorsra.*
"Hiába vársz erre, nem fogom feladni." *gondolja magában. Nem tudja, mit terveznek, de nem engedi, hogy rávegyék őket arra, hogy elmenjenek innen.*
*Amikor megjönnek Antasszal, aggódva figyeli és némi bocsánatkérés is látszik a szemében.*
"Sajnálom." *gondolja magában. Amikor elkezdik ütni a férfit, aki szeret továbbra is próbál kiszabadulni, de olyan erősen tartják, hogy mozdulni is alig tud. Amikor Artors odalép elé, összeszorul a gyomra, és felkészül rá, hogy hamarosan ő is ugyanolyan verést kap, mint Antas, de a férfi átvállalja a rá kirótt ütéseket is.*
-Ne! *kiált fel Arae* - Ne üssétek meg többet!
*Amikor Antas arcát bántják, megroggyan a lába, és legszívesebben megölné az összes embert, aki ezt teszi az imádott férfival. Közben odabenn teljesen összetör, hiszen miatta történt mindez. És amikor Antas a halálért könyörög, ő megint felkiált. Szavai már nem olyan erőteljesek és biztosak, mint pár órával korábban.*
-Ne, Antas, ne! Hagyjátok már békén! *Artors felé fordul* - Mit akar tőlünk? Miért nem élhetünk nyugodtan? Senkit nem zavartunk volna. *Érzi, hogy könnyek szöknek a szemébe, de nem akar ezelőtt a barbár állat előtt sírni.* - Komolyan azt hiszi, hogy bárki is le tudja győzni, amíg ennyi embert maga köré szervez? Hagyja békén Antast, ő nem érdemli meg ezt a büntetést! Én jöttem ide, ő nem is tudott róla.
*Várja Artors válaszát, és csak remélni meri, hogy békén hagyja őket. De a düh, és az utálat, Artors szemében nem erre enged következtetni. Arae Antasra pillant, és megdöbben azon, hogy a férfiból teljesen kiveszett az a láng, ami néhány napja még benne volt. Összeszorul a torka, és tudja, hogy ő tehet róla. Ő tette ilyenné azzal, hogy idejött.*
"Remélem meg tudsz bocsátani nekem." *gondolja magában, és könyörgő tekintettel mered Antasra.*
*Hallgatja Artors kegyetlen szavait, és közben próbál kiszabadulni az őt szorosan tartó két ember kezéből.*
-Engedjetek el! *sziszegi nekik és az egyikbe még bele is rúg, habár csak azt éri el vele, hogy még erősebben fogják és még haragszanak is rá. Nagyon reméli, hogy valami szerencse folytán Antas megmenekül, de tudja, hogy a férfi még nincs olyan állapotban, hogy menekülni tudjon. Nem szól egy szót sem, csak makacsul, mérgesen néz Artorsra.*
"Hiába vársz erre, nem fogom feladni." *gondolja magában. Nem tudja, mit terveznek, de nem engedi, hogy rávegyék őket arra, hogy elmenjenek innen.*
*Amikor megjönnek Antasszal, aggódva figyeli és némi bocsánatkérés is látszik a szemében.*
"Sajnálom." *gondolja magában. Amikor elkezdik ütni a férfit, aki szeret továbbra is próbál kiszabadulni, de olyan erősen tartják, hogy mozdulni is alig tud. Amikor Artors odalép elé, összeszorul a gyomra, és felkészül rá, hogy hamarosan ő is ugyanolyan verést kap, mint Antas, de a férfi átvállalja a rá kirótt ütéseket is.*
-Ne! *kiált fel Arae* - Ne üssétek meg többet!
*Amikor Antas arcát bántják, megroggyan a lába, és legszívesebben megölné az összes embert, aki ezt teszi az imádott férfival. Közben odabenn teljesen összetör, hiszen miatta történt mindez. És amikor Antas a halálért könyörög, ő megint felkiált. Szavai már nem olyan erőteljesek és biztosak, mint pár órával korábban.*
-Ne, Antas, ne! Hagyjátok már békén! *Artors felé fordul* - Mit akar tőlünk? Miért nem élhetünk nyugodtan? Senkit nem zavartunk volna. *Érzi, hogy könnyek szöknek a szemébe, de nem akar ezelőtt a barbár állat előtt sírni.* - Komolyan azt hiszi, hogy bárki is le tudja győzni, amíg ennyi embert maga köré szervez? Hagyja békén Antast, ő nem érdemli meg ezt a büntetést! Én jöttem ide, ő nem is tudott róla.
*Várja Artors válaszát, és csak remélni meri, hogy békén hagyja őket. De a düh, és az utálat, Artors szemében nem erre enged következtetni. Arae Antasra pillant, és megdöbben azon, hogy a férfiból teljesen kiveszett az a láng, ami néhány napja még benne volt. Összeszorul a torka, és tudja, hogy ő tehet róla. Ő tette ilyenné azzal, hogy idejött.*
"Remélem meg tudsz bocsátani nekem." *gondolja magában, és könyörgő tekintettel mered Antasra.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-04 10:00:25
Üzenet elküldve: 2013-02-04 10:00:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek//
*Hallja kedvesének szavait, amitől teljesen nyugodttá válik. Neki most ez kell, hogy mellette legyen a másik és ápolja őt. Nem szeretné elveszteni, sem pedig, hogy butaságot csináljon. Mikor szerelme ragaszkodik a házhoz, akkor elkerekednek a szemei. Nem szól semmit, csak issza párja beszédét. Lehunyja mindkét szemét, aztán kiélvezi a másik közelségét. Másnap délelőtt távozik szerelme, így egy fintorral veszi tudomásul, hogy senki sem fogja kiszolgálni őt.
~ Hmm, így hogy egyek vagy igyak? ~ Merül fel benne a kérdés. *
*Artors csak nevetve hallgatja a szavakat, amit a nő mond. Jelez a két emberének, hogy fogják le a heves hölgyet. Egy szabad emberének pedig kiadja a parancsot, hogy rángassák ide Antast. El is mennek a férfiért, addig válaszol.*
- Ő maga jött ide bocsánatot kérni. Ő kérte, hogy így büntessük meg. Megállapodtam vele, ami ellen nem volt kifogása. De látom, hogy neked bele kell szólnod asszony. * Neveti el magát a legsötétebb módon, közben megérkezik Antas.*
*Csodálkozva veszi tudomásul, hogy Arae itt van és előre lehajtja a fejét. Ezután szembe állítják őket, mikor jön Artors Úrtól a parancs, hogy kezdjék megpuhítani a férfit. Érzi a testén az ütéseket, amit a szeretett nőnek végig kell nézni. Minden egyes ütés fájdalommal tölti el, majd mikor megállnak, akkor halványan mondja ki a szavakat.*
- Mire volt jó? * Azonban Artors közbevág a szavaival.*
- Látja kisasszony, leginkább a férfin csattan az ostor. Ezt akarta? Szerintem nem éppen ezt volt a cél. De ez csak a kezdet! * Kiáltja Arae képébe, majd egyik alak odalép a lányhoz, hogy megverje.*
- Nee!! Átvállalom az ő adagját is. * Örömmel fordul felé a verőlegény, majd hozzálát a feladatának.*
- Ohh, milyen kedves! * Mondja Artors és nevet, közben látni, hogy Antasban alig marad élet. Ekkor jön a következő utasítás, hogy tegyék csúnyává az arcát, így maradandó sebhelyekkel gazdagodik az arca. Megtörik, hogy Araet megutálja egyszerűen, mert saját feje után ment. Meg szerette volna védeni, amiért fájdalom a hála. Mikor több sebből csepeg a vér, akkor a következő szavak hangzanak el Antas ajkairól.*
- Öljetek meg és a nőt hagyjátok békén.* Artors elgondolkozik az ajánlaton.*
*Hallja kedvesének szavait, amitől teljesen nyugodttá válik. Neki most ez kell, hogy mellette legyen a másik és ápolja őt. Nem szeretné elveszteni, sem pedig, hogy butaságot csináljon. Mikor szerelme ragaszkodik a házhoz, akkor elkerekednek a szemei. Nem szól semmit, csak issza párja beszédét. Lehunyja mindkét szemét, aztán kiélvezi a másik közelségét. Másnap délelőtt távozik szerelme, így egy fintorral veszi tudomásul, hogy senki sem fogja kiszolgálni őt.
~ Hmm, így hogy egyek vagy igyak? ~ Merül fel benne a kérdés. *
*Artors csak nevetve hallgatja a szavakat, amit a nő mond. Jelez a két emberének, hogy fogják le a heves hölgyet. Egy szabad emberének pedig kiadja a parancsot, hogy rángassák ide Antast. El is mennek a férfiért, addig válaszol.*
- Ő maga jött ide bocsánatot kérni. Ő kérte, hogy így büntessük meg. Megállapodtam vele, ami ellen nem volt kifogása. De látom, hogy neked bele kell szólnod asszony. * Neveti el magát a legsötétebb módon, közben megérkezik Antas.*
*Csodálkozva veszi tudomásul, hogy Arae itt van és előre lehajtja a fejét. Ezután szembe állítják őket, mikor jön Artors Úrtól a parancs, hogy kezdjék megpuhítani a férfit. Érzi a testén az ütéseket, amit a szeretett nőnek végig kell nézni. Minden egyes ütés fájdalommal tölti el, majd mikor megállnak, akkor halványan mondja ki a szavakat.*
- Mire volt jó? * Azonban Artors közbevág a szavaival.*
- Látja kisasszony, leginkább a férfin csattan az ostor. Ezt akarta? Szerintem nem éppen ezt volt a cél. De ez csak a kezdet! * Kiáltja Arae képébe, majd egyik alak odalép a lányhoz, hogy megverje.*
- Nee!! Átvállalom az ő adagját is. * Örömmel fordul felé a verőlegény, majd hozzálát a feladatának.*
- Ohh, milyen kedves! * Mondja Artors és nevet, közben látni, hogy Antasban alig marad élet. Ekkor jön a következő utasítás, hogy tegyék csúnyává az arcát, így maradandó sebhelyekkel gazdagodik az arca. Megtörik, hogy Araet megutálja egyszerűen, mert saját feje után ment. Meg szerette volna védeni, amiért fájdalom a hála. Mikor több sebből csepeg a vér, akkor a következő szavak hangzanak el Antas ajkairól.*
- Öljetek meg és a nőt hagyjátok békén.* Artors elgondolkozik az ajánlaton.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:20:29
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:20:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Kicsit jobb kedve lesz, amikor Antas már nem olyan sápadt, a sebei is begyógyultak, és még a hangulata is jobb.*
*Akkor meg aztán már határtalan az öröme, amikor Antas felé nyújtja a kezét és maga mellé húzza.*
-Még szép, hogy melletted maradok. Végre jobban vagy, és végre mosolyogsz. *megsimítja az arcát.* - Egész nap itt leszek veled. *odabújik hozzá és megpuszilja Antas arcát. Jól esik neki a férfi mellé bújni, mert azóta nem igazán voltak ilyen meghittségben, amióta Antas eltolta magától, és elment összeveretni magát.*
"Bárcsak elmondta volna, mire készül. Utána mentem volna és megpróbáltam volna megállítani." *Nézegeti Antas arcát* "Fogalma sincs arról, hogy mire készülök. De ez az egyetlen megoldás... Meg kell próbálnom megmenteni az otthonunkat."
-Én nem szeretnék elmenni innen. *suttogja* - Antas! Végre kész a házunk, kiváló mester vagy. Ez nem tántoríthat vissza minket.
-És ha elmegyünk, akkor mihez fogunk kezdeni? Újra felújítunk egy romos házat és megint kezdjük az egészet elölről? Ezt nem gondolhatod komolyan.
*Fogalma sincs, mit akar Antas, de mielőtt válaszolhatna, a szájára teszi a kezét*
-Tudom, ezt nem kellett volna most kiadnom magamból. Kérlek, jegyzed meg a kérdéseimet, de ne válaszolj. Szeretném kiélvezni, hogy végre hozzád bújhatok. *Beletemetkezik Antas mellkasába, és próbál csak Antas lélegzetvételére, illatára és szívdobogására figyelni. Az egész napot így töltik.*
*Másnap valamikor délelőtt Arae fogja magát, szépen felöltözik és Antasra néz.*
-Egy kicsit elmegyek... hamarosan jövök haza. *Ad egy gyors puszit a férfinak, és reméli, hogy szerelme csak arra gondol, hogy valami barátnőhöz vagy szomszédhoz fut át. De ő megkeresi az Artors házat, és megkér egy szolgálót, hogy vezesse a ház urához. Azt hiszi, nyugodt tud maradni, de amikor meglátja a férfit, azonnal nekitámad.*
-Hogy merték megverni Antas Valmursst? Idejött bocsánatot kérni, erre megverik? Milyen bánásmód ez? És egyáltalán hogy merik azt mondani, azzal fenyegetőzni, hogy menjünk el a városból? Ugyanolyan jogunk van itt élni, mint bármi másnak. Nem fogunk innen elmenni, mert az a ház Antasé, és nem az Öné vagy másé ebből a családból. Hagyjanak minket békén. A lányát pedig meg ne lássam többet a párom közelében, mert akkor tőlem fog kapni!
*Bátorsága magát is megdöbbenti, és idegesen várja a folytatást. Érzi, hogy komoly bajba került.*
*Kicsit jobb kedve lesz, amikor Antas már nem olyan sápadt, a sebei is begyógyultak, és még a hangulata is jobb.*
*Akkor meg aztán már határtalan az öröme, amikor Antas felé nyújtja a kezét és maga mellé húzza.*
-Még szép, hogy melletted maradok. Végre jobban vagy, és végre mosolyogsz. *megsimítja az arcát.* - Egész nap itt leszek veled. *odabújik hozzá és megpuszilja Antas arcát. Jól esik neki a férfi mellé bújni, mert azóta nem igazán voltak ilyen meghittségben, amióta Antas eltolta magától, és elment összeveretni magát.*
"Bárcsak elmondta volna, mire készül. Utána mentem volna és megpróbáltam volna megállítani." *Nézegeti Antas arcát* "Fogalma sincs arról, hogy mire készülök. De ez az egyetlen megoldás... Meg kell próbálnom megmenteni az otthonunkat."
-Én nem szeretnék elmenni innen. *suttogja* - Antas! Végre kész a házunk, kiváló mester vagy. Ez nem tántoríthat vissza minket.
-És ha elmegyünk, akkor mihez fogunk kezdeni? Újra felújítunk egy romos házat és megint kezdjük az egészet elölről? Ezt nem gondolhatod komolyan.
*Fogalma sincs, mit akar Antas, de mielőtt válaszolhatna, a szájára teszi a kezét*
-Tudom, ezt nem kellett volna most kiadnom magamból. Kérlek, jegyzed meg a kérdéseimet, de ne válaszolj. Szeretném kiélvezni, hogy végre hozzád bújhatok. *Beletemetkezik Antas mellkasába, és próbál csak Antas lélegzetvételére, illatára és szívdobogására figyelni. Az egész napot így töltik.*
*Másnap valamikor délelőtt Arae fogja magát, szépen felöltözik és Antasra néz.*
-Egy kicsit elmegyek... hamarosan jövök haza. *Ad egy gyors puszit a férfinak, és reméli, hogy szerelme csak arra gondol, hogy valami barátnőhöz vagy szomszédhoz fut át. De ő megkeresi az Artors házat, és megkér egy szolgálót, hogy vezesse a ház urához. Azt hiszi, nyugodt tud maradni, de amikor meglátja a férfit, azonnal nekitámad.*
-Hogy merték megverni Antas Valmursst? Idejött bocsánatot kérni, erre megverik? Milyen bánásmód ez? És egyáltalán hogy merik azt mondani, azzal fenyegetőzni, hogy menjünk el a városból? Ugyanolyan jogunk van itt élni, mint bármi másnak. Nem fogunk innen elmenni, mert az a ház Antasé, és nem az Öné vagy másé ebből a családból. Hagyjanak minket békén. A lányát pedig meg ne lássam többet a párom közelében, mert akkor tőlem fog kapni!
*Bátorsága magát is megdöbbenti, és idegesen várja a folytatást. Érzi, hogy komoly bajba került.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-03 06:55:05
Üzenet elküldve: 2013-02-03 06:55:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek//
*Párja aggódó hangját hallja, miközben az ájulás szélén egyensúlyoz. Nem fogja fel különösebben a szavait, hogy mit mond. Tudatáig csak két dolog jut el: az egyik, hogy ne és a másik pedig ájulás. Gondoskodó szerelme segítségével eljutnak az ágyhoz, ahol levetkőzik majd várja, hogy ellássák. Mikor bekerül a puha ágyba, akkor még megitatják. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, aztán lehunyja a szemét. Sötét idők következnek számára, ám kedvese és talán megismert orvosa segítségével végül is megmarad...Egyik nap határozottan jobban érzi magát, akkor Arae odajön hozzá.*
-Igen, jobban vagyok. Hogy szükségem van e valamire? * Kicsit gondolkozik, aztán a jól ismert pimasz mosollyal válaszol.*
-Határozottan állítom, hogy igen. * Nyújtja ki a karját Kedvese felé.*
-Rád gondoltam. Jól esne egy összebújás a takaró alatt. Sőt estig megkérnélek, hogy menj el mellőlem. * Reméli ez nem nagy kérés, miközben nézi mit válaszol az ő Szépsége. Ha maga mellett tudhatja a nőt, akkor finoman magához öleli és egy hosszú csók után megszólal.*
- Remélem nem szól senkinek, hogy mi történt. Jobb ha elmegyünk. Mellesleg én rájöttem, hogy nem akarok szabó lenni, ha sok ilyen eset történik. Meg nem tudom a kezeim sem megakadályozni, hogy ne érjen bizonyos testrészekhez. A mérőszalagom utál engem és bajba sodor. * Ő nem szeretne ha emiatt másik is bajba kerülnének.*
- Elköltözünk, de nem túl messzire. Tetszik a vidék. * Simogatja meg a másik arcát, aztán oldalát is cirógatja.*
- Ahova költözünk, ott nem fog senki sem zavarni. Kétkezi munkával lesz mindig étel és ital. Képeket fogok festeni. * Dönti el, közben elragadtatja magát és megcsókolja Arae nyakát.*
- Tájak, emberek és állatok. Lesz olyan jó mint a szabó mesterség. Nem adom fel, de kizárólag magunknak vagyok hajlandó készíteni öltözéket.
*Párja aggódó hangját hallja, miközben az ájulás szélén egyensúlyoz. Nem fogja fel különösebben a szavait, hogy mit mond. Tudatáig csak két dolog jut el: az egyik, hogy ne és a másik pedig ájulás. Gondoskodó szerelme segítségével eljutnak az ágyhoz, ahol levetkőzik majd várja, hogy ellássák. Mikor bekerül a puha ágyba, akkor még megitatják. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, aztán lehunyja a szemét. Sötét idők következnek számára, ám kedvese és talán megismert orvosa segítségével végül is megmarad...Egyik nap határozottan jobban érzi magát, akkor Arae odajön hozzá.*
-Igen, jobban vagyok. Hogy szükségem van e valamire? * Kicsit gondolkozik, aztán a jól ismert pimasz mosollyal válaszol.*
-Határozottan állítom, hogy igen. * Nyújtja ki a karját Kedvese felé.*
-Rád gondoltam. Jól esne egy összebújás a takaró alatt. Sőt estig megkérnélek, hogy menj el mellőlem. * Reméli ez nem nagy kérés, miközben nézi mit válaszol az ő Szépsége. Ha maga mellett tudhatja a nőt, akkor finoman magához öleli és egy hosszú csók után megszólal.*
- Remélem nem szól senkinek, hogy mi történt. Jobb ha elmegyünk. Mellesleg én rájöttem, hogy nem akarok szabó lenni, ha sok ilyen eset történik. Meg nem tudom a kezeim sem megakadályozni, hogy ne érjen bizonyos testrészekhez. A mérőszalagom utál engem és bajba sodor. * Ő nem szeretne ha emiatt másik is bajba kerülnének.*
- Elköltözünk, de nem túl messzire. Tetszik a vidék. * Simogatja meg a másik arcát, aztán oldalát is cirógatja.*
- Ahova költözünk, ott nem fog senki sem zavarni. Kétkezi munkával lesz mindig étel és ital. Képeket fogok festeni. * Dönti el, közben elragadtatja magát és megcsókolja Arae nyakát.*
- Tájak, emberek és állatok. Lesz olyan jó mint a szabó mesterség. Nem adom fel, de kizárólag magunknak vagyok hajlandó készíteni öltözéket.
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-02-02 21:12:16
Üzenet elküldve: 2013-02-02 21:12:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Arae-t rosszul érinti, hogy Antas eltolja magától, és nem engedi, hogy kimutassa neki, hogy ő még mindig szereti, és becsüli. Szeretné, ha normális életet tudnának élni, és az úgy nem megy, hogy minden buta nemes libát megsértenek.*
*Nem hagy semmi időt mondani vagy tenni valamit, elmegy a házból. Arae döbbenten néz utána és fogalma sincs, hogy Antas mit akar csinálni. Egyelőre még abban sem teljesen biztos, hogy kedvese hazajön, hiszen az előbb még el akart menni. De bízik benne, hogy Antas szeretete nem hagyott alább, és még mindig szereti őt, hiszen az ő érzelmei nem változnak meg egy pofontól vagy akár egy csúnya szótól.*
"Kérlek, kedvesem, gyere haza. Szükségem van rád. Ha itt hagysz és elhagysz, akkor újra olyan elveszett leszek, mint amilyen előtted voltam. Gyere vissza."
*Leül oda, ahol eddig Antas ült, ott ül jó hosszú ideig, aztán, amikor Antas nem jön haza, felkel és megpróbálja elterelni a figyelmét. Már besötétedik, amikor nyílik az ajtó és egy összevert, nagyon rossz állapotban lévő Antas lép be rajta. Arae azonnal odarohan, de nem ér oda időben, ezért Antas addigra már a földön fekszik. Ő odaguggol mellé, és hozzábújik*
-Mi történt veled? *kérdezi, és hangjából süt az aggodalom.* - Antas, te jó ég, ki vert meg ennyire?
*Ekkor a férfi elétolja a lapot, amin világosan ott áll, mi történt*
-Ehhez nem volt joguk... *suttogja, és látja, hogy Antas lassan elájul*
-Ne! *szól rá* - Antas ne ájulj el, kérlek! *könnyek szöknek a szemébe* - Kérlek, kedvesem. Legalább az ágyig bírd ki! *Felnyalábolja és elindul vele felfelé, a hálószobájuk felé. Amikor végre felérnek, befekteti az ágyba, aztán hoz vizet, és megitatja Antast, majd egy másik edényben lévő vizet arra használja, hogy a sebesüléseit lemossa, és ahol kell ott bekötözze, és közben végig aggódva figyeli szerelmét.*
"Hogy tehették ezt vele? Nem fogunk elköltözni innen most, hogy végre kész a házuk, és Antast is megismerte a város."
*Végig ott ül Antas betegágya mellett, mindent megtesz azért, hogy a férfi jól érezze magát és minél hamarabb meggyógyuljon. Közben elhatározza, hogy mindent megtesz, amit lehet, hogy maradhassanak a városban. Nem mondja Antasnak, de az első körben mindenképpen beszél a barátaikkal, majd ha ők nem tudnak mit kitalálni, akkor elmegy az Artors házba és szembenéz Antas apjának riválisával.*
*Egyik nap, amikor Antas éppen jobban van, aggódva figyeli - még mindig - és megkérdezi tőle.*
-Jobban vagy? Szükséged van valamire?
*Arae-t rosszul érinti, hogy Antas eltolja magától, és nem engedi, hogy kimutassa neki, hogy ő még mindig szereti, és becsüli. Szeretné, ha normális életet tudnának élni, és az úgy nem megy, hogy minden buta nemes libát megsértenek.*
*Nem hagy semmi időt mondani vagy tenni valamit, elmegy a házból. Arae döbbenten néz utána és fogalma sincs, hogy Antas mit akar csinálni. Egyelőre még abban sem teljesen biztos, hogy kedvese hazajön, hiszen az előbb még el akart menni. De bízik benne, hogy Antas szeretete nem hagyott alább, és még mindig szereti őt, hiszen az ő érzelmei nem változnak meg egy pofontól vagy akár egy csúnya szótól.*
"Kérlek, kedvesem, gyere haza. Szükségem van rád. Ha itt hagysz és elhagysz, akkor újra olyan elveszett leszek, mint amilyen előtted voltam. Gyere vissza."
*Leül oda, ahol eddig Antas ült, ott ül jó hosszú ideig, aztán, amikor Antas nem jön haza, felkel és megpróbálja elterelni a figyelmét. Már besötétedik, amikor nyílik az ajtó és egy összevert, nagyon rossz állapotban lévő Antas lép be rajta. Arae azonnal odarohan, de nem ér oda időben, ezért Antas addigra már a földön fekszik. Ő odaguggol mellé, és hozzábújik*
-Mi történt veled? *kérdezi, és hangjából süt az aggodalom.* - Antas, te jó ég, ki vert meg ennyire?
*Ekkor a férfi elétolja a lapot, amin világosan ott áll, mi történt*
-Ehhez nem volt joguk... *suttogja, és látja, hogy Antas lassan elájul*
-Ne! *szól rá* - Antas ne ájulj el, kérlek! *könnyek szöknek a szemébe* - Kérlek, kedvesem. Legalább az ágyig bírd ki! *Felnyalábolja és elindul vele felfelé, a hálószobájuk felé. Amikor végre felérnek, befekteti az ágyba, aztán hoz vizet, és megitatja Antast, majd egy másik edényben lévő vizet arra használja, hogy a sebesüléseit lemossa, és ahol kell ott bekötözze, és közben végig aggódva figyeli szerelmét.*
"Hogy tehették ezt vele? Nem fogunk elköltözni innen most, hogy végre kész a házuk, és Antast is megismerte a város."
*Végig ott ül Antas betegágya mellett, mindent megtesz azért, hogy a férfi jól érezze magát és minél hamarabb meggyógyuljon. Közben elhatározza, hogy mindent megtesz, amit lehet, hogy maradhassanak a városban. Nem mondja Antasnak, de az első körben mindenképpen beszél a barátaikkal, majd ha ők nem tudnak mit kitalálni, akkor elmegy az Artors házba és szembenéz Antas apjának riválisával.*
*Egyik nap, amikor Antas éppen jobban van, aggódva figyeli - még mindig - és megkérdezi tőle.*
-Jobban vagy? Szükséged van valamire?
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-01-30 13:57:18
Üzenet elküldve: 2013-01-30 13:57:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Már erősen reggeledik, mire visszatér. Az éjszakát odakint töltötte, és akkori társaival végére egynek s másnak. Ami önmagában kitűnő, viszont maradt még itt olyan rejtély, amivel foglalkozni kell. Nevezetesen az orvlövészek esete a főtéren beszélgetőkkel. Lehet, csak Skryllae testvér gondolja így, de le kell szoktatni a népeket arról, hogy csak úgy megtámadjanak beszélgetőket a Karavánpihenő közepén, éjszaka. Ha szép szóval, akkor azzal. Ha pedig erővel, akkor azzal. A szerzetes az eszközök tekintetében igazán rugalmasnak tartja magát.
Igen ám, de nem szándékozik azonnal és meggondolatlanul fejest ugrani a kalamajkába, hanem előtte felkészül. Például megreggelizik, alszik egyet és kipiheni az előző napokat. Bízik benne, hogy akiket keres, még akkor is itt lesznek. És hát miért is mennének el, amikor - elvileg - senki se látta őket... Persze olyan nincs, hogy egy nagy téren senki se látott semmit. Úgyhogy Skryllae testvér dolga az, hogy szépen-lassan összerakja a kirakóst. De első a pihenés. A térre beérve azért még megnézi a tűznek a hamvait, ahol ültek, hátha talál valami árulkodót. Kár, hogy a támadók a tűlövedékeket összegyűjtötték a rajtaütés után. De sebaj... így is meg fogja találni őket, előbb vagy utóbb biztosan.
Miután semmi nyomot nem talál, a fogadó felé veszi az irányt. Valami étel, egy fürdő és egy ágy... jelenleg csak ennyire vágyik.*
Igen ám, de nem szándékozik azonnal és meggondolatlanul fejest ugrani a kalamajkába, hanem előtte felkészül. Például megreggelizik, alszik egyet és kipiheni az előző napokat. Bízik benne, hogy akiket keres, még akkor is itt lesznek. És hát miért is mennének el, amikor - elvileg - senki se látta őket... Persze olyan nincs, hogy egy nagy téren senki se látott semmit. Úgyhogy Skryllae testvér dolga az, hogy szépen-lassan összerakja a kirakóst. De első a pihenés. A térre beérve azért még megnézi a tűznek a hamvait, ahol ültek, hátha talál valami árulkodót. Kár, hogy a támadók a tűlövedékeket összegyűjtötték a rajtaütés után. De sebaj... így is meg fogja találni őket, előbb vagy utóbb biztosan.
Miután semmi nyomot nem talál, a fogadó felé veszi az irányt. Valami étel, egy fürdő és egy ágy... jelenleg csak ennyire vágyik.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-01-30 05:56:51
Üzenet elküldve: 2013-01-30 05:56:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek//
*Némán hallgatja kedvese szavait, ami tovább sebzi lelkét, mert tudja nagyon jól; hogy igaza van. Mélyen belemártotta magát a dologba ész nélkül és az álma kezd szertefoszlani. Szerelme nyers beszéde fülét sértik, azonban ezt nem adja tudtára. Érzi amint ölébe ül Arae, azonban életbe lép egy másik Antas. Letessékeli a nőt magáról, miközben a szép szemeivel belenéz a másikéba. Magányosságok tükröz és elveszettséget.*
- Mindjárt jövök! *Ezzel se szó, se beszéd távozik a házból. Telnek az órák, aztán este érkezik haza jól megverve. Az ajtón benyit és szavakat formálnak az ajkai, ám hang valamiért nem hagyja el ajkait, mert annyi ereje nem maradt. Nincs súlyos állapotban, hanem csak alaposan törődtek a külsejével. Elfekszik a földön és csendesen sírni kezd. Benyúl a zsebébe, ahol hagytak neki egy üzenetet a továbbiakra nézve. Sikerül kihúznia a lapot, amin a következő áll: Nem hittem volna, hogy megjelensz a városban Valmurss egyetlen fia. Mivel önként jöttél hozzám, hogy bocsánatot kérj tőlem és lányomtól, ezért kegyesek voltunk hozzád. A három pofonnal egyenértékű bánásmódot kaptál. Ezenfelül, ha meggyógyultál, akkor fel kell hagynod a mesterségeddel, a házad eladni és elmenni innen. Ha megteszed, akkor nem jársz úgy, mint Édesapád, akit mi öltünk meg. Hogy miért? Mert népszerűbb lett nálam. Grumon Artors. A levél tartalma csak ennyi, aztán lehunyja íriszeit és megpihen. Nem hal meg, csak végtelenül fáradt, összetört és ott a fájdalom. Hogy ezután mi történik azzal egyenlőre nem foglalkozik.*
*Némán hallgatja kedvese szavait, ami tovább sebzi lelkét, mert tudja nagyon jól; hogy igaza van. Mélyen belemártotta magát a dologba ész nélkül és az álma kezd szertefoszlani. Szerelme nyers beszéde fülét sértik, azonban ezt nem adja tudtára. Érzi amint ölébe ül Arae, azonban életbe lép egy másik Antas. Letessékeli a nőt magáról, miközben a szép szemeivel belenéz a másikéba. Magányosságok tükröz és elveszettséget.*
- Mindjárt jövök! *Ezzel se szó, se beszéd távozik a házból. Telnek az órák, aztán este érkezik haza jól megverve. Az ajtón benyit és szavakat formálnak az ajkai, ám hang valamiért nem hagyja el ajkait, mert annyi ereje nem maradt. Nincs súlyos állapotban, hanem csak alaposan törődtek a külsejével. Elfekszik a földön és csendesen sírni kezd. Benyúl a zsebébe, ahol hagytak neki egy üzenetet a továbbiakra nézve. Sikerül kihúznia a lapot, amin a következő áll: Nem hittem volna, hogy megjelensz a városban Valmurss egyetlen fia. Mivel önként jöttél hozzám, hogy bocsánatot kérj tőlem és lányomtól, ezért kegyesek voltunk hozzád. A három pofonnal egyenértékű bánásmódot kaptál. Ezenfelül, ha meggyógyultál, akkor fel kell hagynod a mesterségeddel, a házad eladni és elmenni innen. Ha megteszed, akkor nem jársz úgy, mint Édesapád, akit mi öltünk meg. Hogy miért? Mert népszerűbb lett nálam. Grumon Artors. A levél tartalma csak ennyi, aztán lehunyja íriszeit és megpihen. Nem hal meg, csak végtelenül fáradt, összetört és ott a fájdalom. Hogy ezután mi történik azzal egyenlőre nem foglalkozik.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-01-29 20:47:37
Üzenet elküldve: 2013-01-29 20:47:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
-Nem állok az ő pártján, csak azt mondom, hogy nem kellett volna megütnöd egy buta libát, aki ráadásul valami nagy embernek a lánya. Ugye tudod, hogy most hazarohant apucihoz és elsírja neki, hogy a bunkó szabója mekkora tapló volt és megütötte, sőt, ha nagyon kreatív, akkor még azt is részletesen ecsetleni fogja, hogy tapogattad, és többet is akartál tőle! Antas, gondolkodj! Kinek fognak hinni? Neki vagy Neked?
*A következő kérdésre is megpróbál magyarázatot adni.*
-Tudom, láttam, hogy neked sem tetszik, amit csinál. Én is gyűlöltem érte. Tudom, hogy az is zavart, hogy engem sértegetett, de ha ez az ára annak, hogy sikeres legyél, akkor elviselem, érted? Visszamehettem volna a konyhába - talán azt kellett volna tennem -, de nem tettem. Kicsit én is hibás vagyok a dologban. Kérlek, higgadj le, és próbáld úgy végiggondolni a helyzetet.
*Antas eltávolodik tőle, és leül egy székre. Ahogy lerogy, annyira sérthetőnek és gyámolatlannak tűnik. Arae szíve megdobban, tudja, hogy kicsit nyers volt a férfival. Felsóhajt és lassan odasétál a férfihoz, leül az ölébe, Antas szemébe néz és megsimítja az arcát.*
-Remélem tudod, hogy csak érted aggódok ennyire. Nem érdekel, hogy az a buta lány mit fog tenni, vagy hogyan panaszol be. Én csak szeretném, ha te boldog lennél, és sikeres. Nem akarom, hogy egy ilyen őrültség elszakítson minket vagy elrontsa a pályafutásodat. Te sokkal fontosabb vagy ennél. Kérlek, Antas, aludjunk rá egyet, és kérj bocsánatot attól a lánytól. Hidd el, sokkal könnyebb lesz akkor a helyzet.
-Nem állok az ő pártján, csak azt mondom, hogy nem kellett volna megütnöd egy buta libát, aki ráadásul valami nagy embernek a lánya. Ugye tudod, hogy most hazarohant apucihoz és elsírja neki, hogy a bunkó szabója mekkora tapló volt és megütötte, sőt, ha nagyon kreatív, akkor még azt is részletesen ecsetleni fogja, hogy tapogattad, és többet is akartál tőle! Antas, gondolkodj! Kinek fognak hinni? Neki vagy Neked?
*A következő kérdésre is megpróbál magyarázatot adni.*
-Tudom, láttam, hogy neked sem tetszik, amit csinál. Én is gyűlöltem érte. Tudom, hogy az is zavart, hogy engem sértegetett, de ha ez az ára annak, hogy sikeres legyél, akkor elviselem, érted? Visszamehettem volna a konyhába - talán azt kellett volna tennem -, de nem tettem. Kicsit én is hibás vagyok a dologban. Kérlek, higgadj le, és próbáld úgy végiggondolni a helyzetet.
*Antas eltávolodik tőle, és leül egy székre. Ahogy lerogy, annyira sérthetőnek és gyámolatlannak tűnik. Arae szíve megdobban, tudja, hogy kicsit nyers volt a férfival. Felsóhajt és lassan odasétál a férfihoz, leül az ölébe, Antas szemébe néz és megsimítja az arcát.*
-Remélem tudod, hogy csak érted aggódok ennyire. Nem érdekel, hogy az a buta lány mit fog tenni, vagy hogyan panaszol be. Én csak szeretném, ha te boldog lennél, és sikeres. Nem akarom, hogy egy ilyen őrültség elszakítson minket vagy elrontsa a pályafutásodat. Te sokkal fontosabb vagy ennél. Kérlek, Antas, aludjunk rá egyet, és kérj bocsánatot attól a lánytól. Hidd el, sokkal könnyebb lesz akkor a helyzet.
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:47:52
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:47:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek//
*Hallja és érzi, hogy Arae szintén beszáll ebbe az őrületbe és nem hagyja magát. Pont ettől akarta volna megkímélni, hogy ne szóljon vissza a nőnek. Elég ha csak ő beszél. Természetesen megütötte a lányt, mert nem szereti, ha egy számára kedves embert bántanak; akár szavakkal akár tettel. Kedvese kétszer is kimondja a nevét, amit figyelmen kívül tart. Végül nem tud felmenni az emeletre, mert szerelme az útját állja.*
- Szép mondhatom! Szóval az ő pártján állsz. Szóval nem kellett volna egy kicsit megruháznom azért amit velem művelt? Nem ijeszthettem el ezzel őt, hogy többet ne tegyen? *Szaladnak ki belőle a kérdések, majd nagyot sóhajt. Mikor arra kéri párja, hogy mesélje el, hogy miért tette, akkor lehető legegyszerűbben válaszol.*
- Talán mégis ennyire azt hiszed, hogy jól éreztem magam, amikor játszadozott velem? Nem. Egyrészt ezért kapta, és másik részről, mert rangja mögé bújva sértegetett téged. Óriási nagy baj? Szóval azt szeretnéd, hogy történjen valami rossz? *Sértettnek érzi magát, hogy Arae nem az ő pártján áll. Elfordul, hogy ezzel leplezze csalódottságát.*
- Meglátjuk mi lesz belőle, miért kell az ördögöt a falra festeni? Mindegy. Akár akarod akár nem...én...én...* Nem mondja ki, hanem odasétál a dolgozó szobája egyetlen ülő alkalmatosságához, aztán leül. Egy világ hasad szét benne, miközben kicsit rásandít Araere.*
-Ez az én otthonom, és a páromat senki se hordja le. Szerintem ez a legnagyobb normálatlanság azok számára, akik megteszik.
*Hallja és érzi, hogy Arae szintén beszáll ebbe az őrületbe és nem hagyja magát. Pont ettől akarta volna megkímélni, hogy ne szóljon vissza a nőnek. Elég ha csak ő beszél. Természetesen megütötte a lányt, mert nem szereti, ha egy számára kedves embert bántanak; akár szavakkal akár tettel. Kedvese kétszer is kimondja a nevét, amit figyelmen kívül tart. Végül nem tud felmenni az emeletre, mert szerelme az útját állja.*
- Szép mondhatom! Szóval az ő pártján állsz. Szóval nem kellett volna egy kicsit megruháznom azért amit velem művelt? Nem ijeszthettem el ezzel őt, hogy többet ne tegyen? *Szaladnak ki belőle a kérdések, majd nagyot sóhajt. Mikor arra kéri párja, hogy mesélje el, hogy miért tette, akkor lehető legegyszerűbben válaszol.*
- Talán mégis ennyire azt hiszed, hogy jól éreztem magam, amikor játszadozott velem? Nem. Egyrészt ezért kapta, és másik részről, mert rangja mögé bújva sértegetett téged. Óriási nagy baj? Szóval azt szeretnéd, hogy történjen valami rossz? *Sértettnek érzi magát, hogy Arae nem az ő pártján áll. Elfordul, hogy ezzel leplezze csalódottságát.*
- Meglátjuk mi lesz belőle, miért kell az ördögöt a falra festeni? Mindegy. Akár akarod akár nem...én...én...* Nem mondja ki, hanem odasétál a dolgozó szobája egyetlen ülő alkalmatosságához, aztán leül. Egy világ hasad szét benne, miközben kicsit rásandít Araere.*
-Ez az én otthonom, és a páromat senki se hordja le. Szerintem ez a legnagyobb normálatlanság azok számára, akik megteszik.
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-01-27 18:23:08
Üzenet elküldve: 2013-01-27 18:23:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Amire Ayadina meglátja Arae-t, addigra a lány már lenyugszik, és cseppet sem zavarja a buta nőszemély piszkálódása.*
-Kisasszony, nem minden a kebel... *mondja és lassan odasétál Antas mögé, hogy ő se csináljon semmit butaságot. Akarja, de végül nem köti Ayadina orra alá, hogy ő és Antas egy pár. Bízik benne, hogy soha többé nem látják a nőt. Aztán, miután elöltözött, újra pofátlan és lenéző hangon beszél velük, amit Antas már nem bír, és megüti a lányt.*
-Antas! *szól rá ijedten Arae, tudja, hogy ennek komoly következményei lesznek, de hangja szinte nem is hallatszik a másik nő sipítozása mellett. De még mielőtt tudna már mit is tenni, jönnek a további pofonok.*
-Antas! *szól rá már hangosabban, mire a férfi elkezd mérgesen beszélni Ayadinához. Az egésznek az lesz a vége, hogy Antas gyakorlatilag kidobja a lányt, majd Arae-ra néz.*
*Bocsánatot kér, majd elindul felfelé, és el akar menni. Arae azonban az útját állja és mérgesen néz rá.*
-Nem! Nem teheted ezt. Nem viselkedtél helyesen, tényleg, de nem hagyhatsz most itt. Megérdemelte az a lány, amit kapott, te is tudod jól. De a fenébe is, Antas! Mi volt ez az egész? Nem kellett volna megütnöd! Ebből nagy bajod lehet! Mondd meg, miért tetted ezt.
*Elállja a felfelé vezető utat, így Antasnak nincs menekülése az emelet felé. Arae reméli, hogy marad és elmondja, mi vezette odáig, hogy megüsse a nőt. Hiszen előtte az az Ayadina tisztázta, hogy komoly befolyása van.*
-Ebből óriási nagy baj lesz... *Suttogja.*
*Amire Ayadina meglátja Arae-t, addigra a lány már lenyugszik, és cseppet sem zavarja a buta nőszemély piszkálódása.*
-Kisasszony, nem minden a kebel... *mondja és lassan odasétál Antas mögé, hogy ő se csináljon semmit butaságot. Akarja, de végül nem köti Ayadina orra alá, hogy ő és Antas egy pár. Bízik benne, hogy soha többé nem látják a nőt. Aztán, miután elöltözött, újra pofátlan és lenéző hangon beszél velük, amit Antas már nem bír, és megüti a lányt.*
-Antas! *szól rá ijedten Arae, tudja, hogy ennek komoly következményei lesznek, de hangja szinte nem is hallatszik a másik nő sipítozása mellett. De még mielőtt tudna már mit is tenni, jönnek a további pofonok.*
-Antas! *szól rá már hangosabban, mire a férfi elkezd mérgesen beszélni Ayadinához. Az egésznek az lesz a vége, hogy Antas gyakorlatilag kidobja a lányt, majd Arae-ra néz.*
*Bocsánatot kér, majd elindul felfelé, és el akar menni. Arae azonban az útját állja és mérgesen néz rá.*
-Nem! Nem teheted ezt. Nem viselkedtél helyesen, tényleg, de nem hagyhatsz most itt. Megérdemelte az a lány, amit kapott, te is tudod jól. De a fenébe is, Antas! Mi volt ez az egész? Nem kellett volna megütnöd! Ebből nagy bajod lehet! Mondd meg, miért tetted ezt.
*Elállja a felfelé vezető utat, így Antasnak nincs menekülése az emelet felé. Arae reméli, hogy marad és elmondja, mi vezette odáig, hogy megüsse a nőt. Hiszen előtte az az Ayadina tisztázta, hogy komoly befolyása van.*
-Ebből óriási nagy baj lesz... *Suttogja.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-01-24 20:06:35
Üzenet elküldve: 2013-01-24 20:06:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Araenek//
*Mikor megvannak a méretek, akkor Ayadina meglátja az idegen nőt, aki az ajtófélfának támaszkodik és csúnyán néz felé. Felvonja a szemöldökét, aztán Antashoz szól.*
- Ki ez a fruska? Nagyon szakadt. Ő a szolgálód? Hát az biztos, hogy nincs keble. Nekem legalább van. * Dicsekedik a nagy feszes idomaival. Aztán nekilát visszaöltözni. Nem szeretne botrányt, így még Araét leinti, hogy ne csináljon butaságot. Mikor a kisasszony felöltözött, akkor szólal meg újra.*
- Mi az? Már nem is beszélsz hozzám? * Ekkor Antas keze lendül egy hatalmas pofonra, amire Ayadina a földön találja magát. Hirtelen dühbe jön és máris árasztani kezdi a szavait.*
- Milyen tuskó! Felajánlom magamat, erre ez a hála. Mellesleg lőttek annak, hogy ismert szabómester légy! Tönkre foglak tenni. * Ekkor jön visszakézből a csapás az arc másik felé, amitől a fiatal nő teljesen megszeppen egy pillanatra, majd a következőket kezdi el mondani.*
- Összeálltál a nevesincs nővel? * Azonban megint kap egy pofont amire teljesen elhallgat. Antas magához ragadja a szót és a következőket mondja.*
- Inkább kérj bocsánatot tőlem és tőle, s ha pedig azt mered el terjeszteni, hogy rosszak vagyunk, akkor találkozunk még, de akkor nem fogom türtőztetni magam. * Erre Ayadina csak hebeg habog, mert látja nem sikerült ez a terve, így tartva Antastól szólal meg.*
- Bocsássatok meg tettemért. Talán túl, túl irigy voltam. Vagy nem tudom. Azért a ruhát megkapom? * Kérdezi.*
- Azt igen. Most pedig ha kérhetem a hölgyet, akkor távozzon. * A nő gyors léptekkel távozik, mire Antas megkönnyebbül. Gyorsan az ajtóhoz lép és bezárja kulcsra. Mikor visszaért Araéhez, akkor ennyit mond.*
- Nincs mentségem tetteimre. Azt hiszem jobb, ha elmegyek, mert nem bocsátanál meg. * Ezzel sarkon fordul, hogy felmenjen a hálószobájukba és nekilásson egy kis batyuba pakolni.*
*Mikor megvannak a méretek, akkor Ayadina meglátja az idegen nőt, aki az ajtófélfának támaszkodik és csúnyán néz felé. Felvonja a szemöldökét, aztán Antashoz szól.*
- Ki ez a fruska? Nagyon szakadt. Ő a szolgálód? Hát az biztos, hogy nincs keble. Nekem legalább van. * Dicsekedik a nagy feszes idomaival. Aztán nekilát visszaöltözni. Nem szeretne botrányt, így még Araét leinti, hogy ne csináljon butaságot. Mikor a kisasszony felöltözött, akkor szólal meg újra.*
- Mi az? Már nem is beszélsz hozzám? * Ekkor Antas keze lendül egy hatalmas pofonra, amire Ayadina a földön találja magát. Hirtelen dühbe jön és máris árasztani kezdi a szavait.*
- Milyen tuskó! Felajánlom magamat, erre ez a hála. Mellesleg lőttek annak, hogy ismert szabómester légy! Tönkre foglak tenni. * Ekkor jön visszakézből a csapás az arc másik felé, amitől a fiatal nő teljesen megszeppen egy pillanatra, majd a következőket kezdi el mondani.*
- Összeálltál a nevesincs nővel? * Azonban megint kap egy pofont amire teljesen elhallgat. Antas magához ragadja a szót és a következőket mondja.*
- Inkább kérj bocsánatot tőlem és tőle, s ha pedig azt mered el terjeszteni, hogy rosszak vagyunk, akkor találkozunk még, de akkor nem fogom türtőztetni magam. * Erre Ayadina csak hebeg habog, mert látja nem sikerült ez a terve, így tartva Antastól szólal meg.*
- Bocsássatok meg tettemért. Talán túl, túl irigy voltam. Vagy nem tudom. Azért a ruhát megkapom? * Kérdezi.*
- Azt igen. Most pedig ha kérhetem a hölgyet, akkor távozzon. * A nő gyors léptekkel távozik, mire Antas megkönnyebbül. Gyorsan az ajtóhoz lép és bezárja kulcsra. Mikor visszaért Araéhez, akkor ennyit mond.*
- Nincs mentségem tetteimre. Azt hiszem jobb, ha elmegyek, mert nem bocsátanál meg. * Ezzel sarkon fordul, hogy felmenjen a hálószobájukba és nekilásson egy kis batyuba pakolni.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-01-24 12:00:56
Üzenet elküldve: 2013-01-24 12:00:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Ahogy kinn dolgozgat a konyhában, feltűnik neki egy új vevő. Egy gyönyörű lány, viszont az arca gőgről és nagyképűségről tanúskodik. És amikor meghallja, hogy mit akar Antastól, még butának is gondolja. Először próbál nem odafigyelni, hiszen ő is csak egy vevő a sok közül, és szükségük van a pénzre, de, amikor a nő már szinte Antas karjaiban van, nem bírja tovább, és elindul a szoba felé. Aztán rádöbben, hogy ezzel csak ront a helyzeten, hiszen látja, hogy Antasnak is kellemetlen a helyzet. Végül visszamegy a konyhába, és megpróbálja teljesen kizárni a másik szobában történteket, de nehezen megy neki. Végig azon jár az agya, hogy hogyan tudna úgy közbeavatkozni, hogy ne legyen kellemetlen sem neki, sem Antasnak. A másik nő nem érdekli, csak az, hogy hagyja békén az ő szerelmét. Mivel nem talál semmilyen elfogadható megoldást, ezért odamegy az ajtóhoz, és éppen egy rendkívül kompromittáló helyzetben látja kedvesét és a Antasnak: Ayadina.*
"Ayadina... már a neve is undorító. Hogy tehet ilyet? És Antas miért hagyja ezt?"
*Csendben figyeli őket, és egyre rosszabbul érzi magát, de nem bírja rávenni magát, hogy menjen vissza a konyhába és ne is figyeljen rájuk. Tudta, hogy a szabó mesterség ezzel jár, de arra nem gondolt, hogy vannak nők, akik mocskosul visszaélnek a helyzettel.*
"Ha nem hagyja abba hamarosan, én fogom szétválasztani őket..." *gondolja magában, de tisztában van vele, hogy ha ezt megtenné, akkor azzal komoly bajba sodorná magát, úgyhogy inkább csak az ajtófélfának támaszkodva figyeli őket, és egyre mélyebb gyűlölettel viseltetik a nő iránt. Eközben teljesen össze van zavarodva, hogy Antas miért nem tesz valamit ez ellen.*
"Ő is élvezi? Nem... az nem lehet. Reggel bebizonyította, hogy mennyire szeret. Nem változhatott meg a véleménye ennyi idő alatt."
*Ahogy kinn dolgozgat a konyhában, feltűnik neki egy új vevő. Egy gyönyörű lány, viszont az arca gőgről és nagyképűségről tanúskodik. És amikor meghallja, hogy mit akar Antastól, még butának is gondolja. Először próbál nem odafigyelni, hiszen ő is csak egy vevő a sok közül, és szükségük van a pénzre, de, amikor a nő már szinte Antas karjaiban van, nem bírja tovább, és elindul a szoba felé. Aztán rádöbben, hogy ezzel csak ront a helyzeten, hiszen látja, hogy Antasnak is kellemetlen a helyzet. Végül visszamegy a konyhába, és megpróbálja teljesen kizárni a másik szobában történteket, de nehezen megy neki. Végig azon jár az agya, hogy hogyan tudna úgy közbeavatkozni, hogy ne legyen kellemetlen sem neki, sem Antasnak. A másik nő nem érdekli, csak az, hogy hagyja békén az ő szerelmét. Mivel nem talál semmilyen elfogadható megoldást, ezért odamegy az ajtóhoz, és éppen egy rendkívül kompromittáló helyzetben látja kedvesét és a Antasnak: Ayadina.*
"Ayadina... már a neve is undorító. Hogy tehet ilyet? És Antas miért hagyja ezt?"
*Csendben figyeli őket, és egyre rosszabbul érzi magát, de nem bírja rávenni magát, hogy menjen vissza a konyhába és ne is figyeljen rájuk. Tudta, hogy a szabó mesterség ezzel jár, de arra nem gondolt, hogy vannak nők, akik mocskosul visszaélnek a helyzettel.*
"Ha nem hagyja abba hamarosan, én fogom szétválasztani őket..." *gondolja magában, de tisztában van vele, hogy ha ezt megtenné, akkor azzal komoly bajba sodorná magát, úgyhogy inkább csak az ajtófélfának támaszkodva figyeli őket, és egyre mélyebb gyűlölettel viseltetik a nő iránt. Eközben teljesen össze van zavarodva, hogy Antas miért nem tesz valamit ez ellen.*
"Ő is élvezi? Nem... az nem lehet. Reggel bebizonyította, hogy mennyire szeret. Nem változhatott meg a véleménye ennyi idő alatt."
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835